Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

Kedvenc dal :
HUNT

Tartózkodási hely :
⊱ MF ⊰
Hobbi & foglalkozás :
⊱ l a w y e r ⊰
Humor :
⊱ (k)rémes ⊰



Eleanor Rowland ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 16, 2017 7:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

...what do you want from me?
Noah & Eleanor


[You must be registered and logged in to see this image.]
Ropognak a gallyak, falevelek a talpam alatt, ahogy jobbról-balra lépegetek - keresvén a támadómat. Új környezet, ismeretlen hely. A fenébe is! - fogalmam sincs, hogy hol vagyok, vagy merre kellene mozgolódnom, hogy biztonságban legyek. Ez a hely hemzseg a természetfelettiektől, s érzem most is, hogy olyasvalakit sodor utamba az élet, akivel egyébkörülmények között nem simulnának össze vonalaink.
Meglepetten ugrom alig észrevehetően, mikor hátam mögé érkezik, s hangja fülembe búg. Megriadok, ám szavai tartalmából nem nehéz kihámoznom, nem kell számítanom a fogakra, a vérszívásra egyelőre, ugyanis valami más - valami egyelőre még eltitkolt is megbúvik a háttérben.
Fejem óvatosan, vontatottan fordítom irányába, kékjeimmel lassan térképezem fel a férfi vonásait. Biztosítva magam arról, nem veti rám magát, elhajítom az üveget. Vámpír. Nem kell több információ, érzem.
- Mit akarsz tőlem? - lépek el előle, hogy szembe kerülhessek vele. Hiába a sötét, a holdfényében könnyedén kiveszem vonásait, láthatóan fiatalka volt, mikor bekövetkezett nála az átváltozás. Kérdőn felvonom tökéletes ívű szemöldökeim vonalát, majd állam szegve kivárom, hogy feleljen.
- És miért pont tőlem akarod? - hangom szinte sértett. Nem mintha ne lenne hízelgő, ha segítséget kérnek tőlem, de nem feltétlenül tenném meg jókedvemből egy vámpírnak. Főként nem efféle kóbor, éjszakai lakmározónak. Lesütöm tekintetem valahová közénk, majd nedvesítve ajkaimon, hetykén állom pillantását.
- És mi lesz, ha nemet mondok? - karjaim egymásba fűzöm hasfalam előtt, állam szegem. Kivárom türelemmel feleletét, felkészülve rá, ha támadna - a megfelelő igével lefékezzem, s időt nyerjek magamnak, ha futnom kell. Ha még sem, s talán egyességet tudunk kötni, talán vonalaink összesimulásából még előnyt is kovácsolhatok magamnak. Nem árt, ha minden helyen van szövetségesünk, nem igaz?





remélem jó lesz!  40  | zene
• •
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 02, 2017 10:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Eleanor && Noah
I want everything you can give and more
Bosszant. Idegesít. De a leginkább az, hogy így érzek. Miért frusztrál ennyire, hogy nem tudom, hol van? Miért akarom előkeríteni a föld alól is, megtudni, hogy mi történt vele? Örülnöm kellene, hogy végre megszabadultam tőle. Egy kolonccal kevesebb. Mégis. Meg akarom találni a gyilkosát. Nem ölhette volna meg őt senki más, csak én! Ez nem így működik! Ha én ölöm meg vagy zavarom el és úgy tűnik el, az más. De így… Nem, velem ilyet nem lehet! És ezt meg is mutatom annak, aki felelős mindezért! Bárhová ment Gabriella és bármiért, meglelem a nyomát! New Yorkból Mystic Fallsig vitt az indulat és egyre jobban érzem, jó nyomon járok. Nem érdekel mennyi időbe kerül, akkor is előkerítem a gyilkosát, mindenre esküszöm, bujkáljon bárhol! És nem teszi zsebre, amit kap, azt garantálom!
Dühös vagyok, szinte tajtékzom az elmúlt időben. Ennek pedig még véresebb és gyakoribb gyilkosságok az eredményei. Nem mintha számítana. Mystic Falls. Biztos vagyok benne, hogy itt járt Gabriella. Tudom, mert ismerem. Bár ez az eltűnés nem fér a fejembe, sem az, mi történhetett vele... De kiderítem, ha addig élek is!
De ehhez elképzelhető, hogy igénybe kellene vennem némi segítséget. Méghozzá egy általam gyűlölt lényét: egy boszorkányét. Mondjuk, hogy életben hagyom, ez lesz érte a jutalma. Legalábbis addig, míg elvégzi, amire szükségem van. A továbbiakat már nem tudom garantálni. Már csak meg kell találnom az erre megfelelő egyént.
Épp egy elég elhagyatott környéken vágok át a közeli erdőben. Nem túl sűrűn jár erre bárki, de éppen ezért lehet jó. Hátha erre téved valami ártatlan, fiatal kis boszorkány vagy munkából, esetleg egy titkos légyottról hazafelé siető egyed, esetleg aki elég kalandvágyó ahhoz, hogy erre rövidítse le az utat és ezzel élete utolsó baklövését követi el. És hirtelen úgyis tűnik, rám mosolyog a szerencse. Már ahogy közeledem az egyik fa mellett iszogató nő felé, megérzem a belőle áradó mágiát. Egy boszorkány. Épp megfelelőnek tűnik számomra. Amennyire érzem rajta, még fiatal hozzám képest és ezért nem is túl erős, de annyira elég érett nőnek tűnik, hogy értse a dolgát. Nem mellesleg igen dögös is. Pont jó lehet arra, amire szánnám.
Ahogy nesztelen léptekkel közeledek felé észrevesz és felkapja a fejét. Egy fa mögé húzódom, így nem vehet rögtön észre, még ha valószínűleg érezni is fogja rövidesen a jelenlétemet. Figyelem, ahogy eltöri a kezében tartott üveget egy fa kérgén és fegyverként tartja maga előtt. Hallom azt is, ahogy hangosan kiabál és látom, hogy tekintete ide-oda jár engem keresve. Hát legyen, ideje elkezdeni a játékot.
Mivel tudván tudom, hogy egy boszorkánnyal van dolgom, a lehető leggyorsabban cselekszem. Gyorsan, nesztelenül suhanva kerülök a háta mögé és szinte a füle mellett szólalok meg.
- Nem kell megijedned, bébi, ha te nem támadsz, ígérem, én sem fogok. Csak egy kis segítséget szeretnék kérni - térek egyből a tárgyra. Bár egyelőre én nem támadok, nagyon figyelek rá, hogy ha ő le akarna sújtani rám, még időben kitérhessek. Nem mintha egy egyszerű üveggel akkora kárt tehetne bennem, de azért inkább óvatos vagyok. Még a fiatalabb boszorkák is tudnak a meglepetés erejével hatni, ha figyelmetlen vagyok. Ezt tapasztalatból tudom.

Bocsi a késésért! ●●   [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
tattooed girl
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 24, 2017 7:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Philip & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nem csak a koroddal, vénember. – csóváltam meg mosolyogva a fejemet. Igaz, sokkal nem lehet idősebb, mint én, de ez nem is erről szól. – A ”kölyök” viszont egy kicsit szerintem erős. – mást már egy ilyenért lefejeztem volna. Nem szeretem, ha kigúnyolnak. Persze, ennek is vannak módjai, Philip talán az egyetlen ember ezen a bolygón, akitől ezt elviselem.
-Csak nehogy átbasszon, ahogy szokása. – vontam meg a vállamat. Egyszer már átverte, nem? Sőt, megpróbált engem is eltávolítani. Azonban, ez rohadtul nem olyan egyszerű, ahogy elképzelte. Én nem megyek parancsra sehova. Oda, és akkor megyek, amikor én akarok. Nem lehet, csak úgy rám erőltetni a dolgokat. – Nő, Philip! Akkor is hazudnak, ha éppen hallgatnak! – egyesek kevesebbet, mások többet, de Philip újdonsült barátnője ebben világbajnok! Ezt valószínűleg ő is tudja, csak valamiért elfelejtette, hogy kit is engedett be a házába. Én legalább egyenes vagyok. Ritkán hazudok, nem igazán van rá szükség. Ez az egyik előnye, ha eléred, hogy elkerüljenek az emberek.
- Szóval vámpírt csinálnál belőlük? Mit szól hozzá az asszony? – pillantottam rá mosolyogva. Elvégre, ha még nem is, de hamarosan az lesz, amit ő mond. Nincs rosszabb, mint egy férfi, aki azt hiszi, amit érez, azt szerelemnek kell hívnia. Philip pedig itt tart, tekintve, hogy az a nő még mindig ott van nála. – Amúgy meg… te itt vagy, nem? Érezd magad megtisztelve! – vigyorogtam rá. Igaza van, valóban elég kevés embert érzek méltónak magamhoz, de ennek meg is van az oka. Nem találtam még hozzám hasonlót, ez pedig sajnos arra késztet, hogy azt feltételezem, nem is létezik ilyen.
Az utolsó szavai már csak zajként jutnak el hozzám, ahogy nekiesek a vendégeinknek. Az első, lendüzt vezérelte támadásom eredménye a kezemben tartott szív, amit az egyikük mellkasában találtam. A felém hajított fickót a fejénél ragadom meg és a mellkasára lépve tépem le a fejét, a többiek felé dobva. Eltorzul az előttem lévő két fickó arca, ahogy farkasszemet néznek a barátjuk fejével, és felém ugranak. Sikerül hárítom a támadást, de ahelyett, hogy kettővel foglalkoznék, az egyiknek a lábára taposok, darabokra törve a lábszárcsontját, meghagyva Philip-nek, hogy a kegyelemdöfést ő vihesse be.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 12, 2017 12:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Darius barátsága afféle ingaóra, egyszer erre billen, másszor arra, sosem tudhatod éppen mennyit engedhetsz meg magadnak még mielőtt beleállítaná a bakancsát a seggedbe. Én azonban sosem törődtem azzal, hogy a hangulatingadozásaival szarakodjak. Talán épp ezért vagyunk még mindig afféle baráti szövetségben, mert nincs és nem is volt olyan pillanat, hogy megfélemlített volna a tetteivel, vagyok éppen Én is olyan, mint Ő.
-Imádsz a korommal szórakozni, de had jegyezzem meg Kölyök, előbb lennék szenilis, mint a vak, márpedig Te barátom szemüvegre szorulsz. – Boxolom vállon és elszívok egy cigarettát, bár se íze, se bűze és kalap szart se ér, úgyhogy hamar eldobom és nézem, hogyan alszik el a parázs.
-Te nem látsz barátocskám, most is, ki morgolódik úgy, mint egy bedugult seggű medve? – Vigyorgok, és alig bírom ki, hogy ne röhögjek fel. Márpedig így is felzavartuk már a környezetünk csendjét, egy orkán erejű nevetés, nem tenne jót a harc előtt.
-Most azok, később nem, attól, mert Te magadon kívül senkit nem tartasz méltónak arra, hogy veled tartsanak, Én örülnék annak, ha a két kölyök idővel meghálálná, hogy életben hagytam Őket. – Nem csupa önzetlenség tőlem a kölykök felnevelése, persze ragaszkodom hozzájuk, hogyne, nem nehéz ragaszkodni, mint egy kiskutyához sem az, de ettől még valamit, valamiért, a kölyköknek kompenzálniuk kell a tetteimet, jár nekem annyi, hogy később egy füttyentésemre, ott teremnek majd.
-Ne a hátam miatt aggódj, hanem, hogy egész véletlenül nehogy felnyald a murvát, mert mivel olyan öreg vagyok, lehet eltéveszteném az ellenfelet és veled nyalatnám fel a mohát. – Vigyorgok, a szemfogaim élesen kivillannak, harcra kész vagyok és örömmel fogadom a a barátainkat. Egy farkas ugrik, a torkomra pályázik, nevethetnékem támad az ötletén, hát nem világos, nem ma született bárány vagyok.
-Ennél ügyesebbnek kell lennetek. – Röhögök és elkapom az egyiket a nyakánál fogva és Darius felé hajítom, végezze be a kutyuska elaltatását.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
tattooed girl
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 21, 2017 8:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Philip & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

A szavait hallva csak felhorkantok. Érdekes. Talán ő az egyetlen ember, akit nem ölök meg egy ilyenért. Más, ha ezt mondja nekem…. letépem a kezeit, és az egyiket a száján, a másikat a seggén dugom fel, hogy kezet rázhasson magával. Philip azon szerencsés emberek közé tartozik – egyes egyedül – akikkel ez nem történik meg.
Mentségek? Tán szenilissé is váltál? – nevettem el magam. Soha nem kerestem semmire mentségeket, vagy kifogásokat. Mivel nem érdekelnek mások, így az sem tud izgatni, hogy mennyire nem tetszik nekik a képem, vagy amit csinálok. Azt hiszem nem fogok már tudni empátiát tanulni, de… hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy kicsit is sajnálom. Én vagyok a tökéletes ragadozó, ennyi elég is.
Zsémbesebb, mint ő? Te aztán tényleg nem látsz a szemedtől, mi, öregember? – mindegy, ha eddig nem sikerült rájönnie arra, hogy milyen utálatos egy picsával él együtt, nem most fog rádöbbeni. Előbb-utóbb minden puncit megun az ember, megtörténik majd ez vele is és… végre eltűnik az a nő örökre. – Minek nézel te engem? – kértem ki magamnak látszólag felháborodottan, de valójában jót mulattam a dolgon. Öltem már kölyköket, nem lenne újdonság, de csak úgy… azért vannak elveim. Csak akkor kell megdögleniük, ha baszogatnak. Ha egy kölyök tanult jómodort, megélheti a következő születésnapját. – Katonáid? Philip…ezek emberek! – katonának nem csúfolnám őket. Ő is harcolt a háborúban, száz embert megölni alig tartott tovább, mint egy perc. Nem tudom mégis miféle baromság fogant meg abban a ronda fejében, hogy azt hiszi, abból a két gyerekből katonát faraghat, de… elment az esze. Az a kevés is, ami volt.
Úgy tűnik késnek. Mi miért is jöttünk időben? – pillantottam rá. Én soha nem érkeztem időben meg sehova. Aki egy kicsit is ismer, jól tudja, hogy akkor megyek, amikor akarok. – Nyújts egy kicsit, nehogy beálljon a hátad, mire ideérnek! – vigyorogtam rá, majd mielőtt mondhattam volna még mást is, lépteket hallottam. Nem is egyet. Kíváncsian fordultam a zaj irányába, ahol néhány pillanat múlva fel is tűntek Philip barátai. – Szóval… táncolunk? – húztam mosolyra a számat, majd Philip-re pillantottam, mielőtt rohamra indultam volna. Igyekszem neki is hagyni párat.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

Kedvenc dal :
HUNT

Tartózkodási hely :
⊱ MF ⊰
Hobbi & foglalkozás :
⊱ l a w y e r ⊰
Humor :
⊱ (k)rémes ⊰



Eleanor Rowland ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 3:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

...what do you want from me?
Noah & Eleanor


[You must be registered and logged in to see this image.]
A  kocsinak kigyulladnak a féklámpái, majd megállok. A kültéri világítás narancs fénye csak arra elég, hogy ki tudjam venni az alakokat: a fákat, majd a távolban, a törzsek mögött megbúvó házakat. Érkezik még -vagy három- autó. Hamar egész kis falat építenek az utca szélén. Vontatottan kiszállok, majd belököm az ajtót magam mögött. Látom, hogy a három jármű tulajdonosai kiszállnak, és megindulnak valamerre. Oly' fiatalok még. Semmiféle érzést nem váltanak ki belőlem. Sem ösztöni, - sem személyi szinten.
Egy árny suhanását észlelem közvetlen magam előtt, valahol a lombok alatt. Talán a démonom az. Nem. Kizárt. Őt hátrahagytam Brüsszelben. Bárki is legyen az, semmi köze nincs hozzám. Lehet, hogy csak egy részeg kóbor. Vagy egy kóbor részeg. Résnyire szűkített szemekkel nézek magam elé, majd szám sarka rándul. Mitől kellene tartanom? Itt nem találhat rám.
Apró keringészavar lép fel és mintha az egyensúlyom is inogna. Kiváltképp lassan indulok meg befelé. Érzem, hogy a karom zsibbadni kezd, ajkaim összepréselem és próbálok fókuszálni. Kihasználva, hogy a lábaimban még van élet, szorgosan közelítem meg az erdőnek ezen részét. Amint elhagytam a munkahelyem, esküszöm, végig olyan érzésem volt, mintha követnének. A fickó, aki Brüsszelben követett, nem tette túl láthatatlanná magát. Biztosra vettem, hogy az egyik védett ellenfele bérelt fel valakit. Ügyvédi kereszt. De miután Bryan eltűnt, ugyanúgy a sarkamban éreztem. És láttam is. Tutira rám pályázik, csak az okát nem tudhatom.
Hallom a fiatalok kiabálását, és valahonnan zene is szól. Biztosra venném, hogy valamelyik kocsiból bömböl így a zene. Későre jár. Éjfél elmúlt. Játszok a benn tartott levegővel, miközben közvetlen az egyik törzsre helyezem tenyerem és a hűvös kéregből próbálok elég energiát nyerni, hogy megemelhessem szabad kezem és végre beleihassak az üvegbe mit magammal cipeltem ilyen messzire a civilizációtól, nem törődve vele, hogy esetleg épp egy tinédzser rontja majd el az egyszemélyes bulit.
Úgy érzem hasra esek, mintha a világ torz képet nyújtana. Az irónia - mert még így  is nyitott vagyok az iróniára -, az a dologban, hogy világ életemben megvetettem az alkoholt, és mostanra jégcsap nőtt a gyűlöletem helyére, már nem igen érzek ilyen elszánt haragot semmi iránt. Talán egyetlen személy birtokolja mindezt. A férfi, ki elől futok. A démon, kinek arca egyelőre a fejemben még homályos festék paca.
Újabb árnysuhanás a törzsek között, és ösztöneimnek hála ezúttal felkapom fejem. - Ki van ott? -  kiáltom feszülten, majd hátrébb mozdulok. Több, mint egy hét telt el a költözésemtől számítva, mégis azt hittem, túl jutottam a paranoiámon.
Kétségbeesve figyelem a teret magam előtt, és várom, hogy bája teljességében megálljon előttem, fegyverrel a kezeiben és kacéran kinevessen, amiért ennyire esetlenül bujkáltam előle. Én, aki szökevényként szerepeltem életében.
Halkan kipréselem a benntartott levegőt, ami már a csontjaim szorongatja. Kérdőn nézek körbe, majd az üveget hirtelen belevájom a fa kérgébe, és annak letörött részével mutatok magam elé. Nem fog az őrületbe kergetni senki. Egy bolond a családomban épp elég volt...




remélem jó lesz!  40  | zene
• •
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 08, 2017 3:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Darius mindig is egy nagy pöcs volt, de az idő csak rásegített, hogy nagyobb pöcs legyen. Talán azért nem öltük meg még egymást mert Ő imádja ha szívhatja a vérem, persze képletesen, én pedig unalmas perceim ezzel a mindennapos unszimpátiával fűszerezem, ami úgy sugárzik belőle, mint reaktorból a sugárzás. Általában idegesít Melisre tett megjegyzései sora, de most úgy döntöttem elengedem a fülem mellett, legalábbis bizonyos mértékig, nem tehet róla szerencsétlen, hogy szegényes a nemi élete.
-Nekem nem kellenek mentségek, azzal te szoktál takarózni barátom, a hazug meg épp úgy illik rád is, talán még a picsa is, mert néha úgy viselkedsz, mint egy havibajos csaj. - Veszem róla a példát és szintén rágyújtok én is egy cigarettára. Jól esik a nikotin úgy meg aztán pláne hogy nem visz el menten a tüdőbaj. Annyi tébolyodott vámpír van a világon akik azon nyekeregnek, hogy ők újra emberek akarnak lenni, szánalmas, embernek lenni puszta halál. A két kölyök szerencséje, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni.
-Nehogy berozsdásodjunk itt a végén. - Roppantottam meg a nyakam. Kicsit hiányzik a csatázós korszak, imádtam letépni akatonák fejét, főleg ha akadt köztük farkas vagy vámpír is. Külön öröm volt egyenlő vagy majdnem egyenlő felekre bukkanni.
-Egy, zsémbesebb vagy te mint ő, előbb kapnád te a házisárkány nevet, kettő, bárkire jobban bizom a kölyköket, mint rád, kitapétáznád velük a falat. Három, nem az én kölykeim, hanem a jövőbeni katonáim. Pont. Mellesleg ingerszegény környezetben laksz, túl sokat foglalkozol az én dolgaimmal. -Csapok a vállára és ellépek mellette, hogy indulhassak végre farkast nyúzni.
-Azt hittem verekedni megyünk, de ha te kötögetni akarsz és dumcsizni... - Vigyorogtam rá és megigazítottam magamon a dzsekimet. Aztán vissza se nézve ott hagytam, hogy a találka pontos helyére érkezzek. Éreztem a kutyaszagot, de barátocskáim még nem voltak itt.
Rég volt már valami izgalmas a közelben, Mystic Falls az unalom városa, régen persze máshogy volt, de ami volt az elmúlt.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
tattooed girl
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 22, 2016 9:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Philip & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

Mit mondhatna az ember annak, aki megdugja azt, aki megakarja őt ölni? És nem egyszer, nem kétszer, nem, jóval többször! Az a picsa átvert engem, már csak ezért is megérdemelné, hogy a beleivel tapétázzam ki Philip kölykeinek a szobáját! Ha már itt tartunk, Philip is megérdemelné, hogy a tökeivel díszítsem a rohadt fájukat. Először is, mert minek fa? Második részt, nem tetszik, hogy ennyire függ attól nőtől. Nem véletlen az, hogy az okos férfiak csak dugják a nőket. A hülyék beszélnek velük, a hülyéket érdekli mi van velük. Az okos férfi amint elvégezte a dolgát, lelép, mert a nővel csak a baj van. A nő a legrosszabb vírus, amit elkaphat egy férfi.
- Már csak egy póló kéne, amire az van írva, hogy ”papucs vagyok, tépd ki a szívem” és tényleg olyan szánalmas lennék, mint te. – értettem vele egyet mosolyogva. – Az én csigaházamban nincsenek kölykök, sem egy hazug picsa. Ha mégis betéved egy, másnap távozik. Neked mi a mentséged, öreg? – nem pillantottam rá, helyette inkább rágyújtottam egy cigarettára. Szinte tudom, hogy mit fog mondani. Csak reménykedem benne, hogy nem akarja bizonygatni itt a szerelmét. Mondjon bármit ez a megtébolyodott barom, rá fog jönni, hogy egyetlen nőt dugni egész életében… nem túlzottan jó ötlet.
- Miért is ne? Egy kis edzés nem árthat. – vontam meg a vállamat. Zsigerből gyűlölöm az összes ázott kutya szagú bolhagyárost, bár ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ha valaki egyetlen harapással meg tud ölni, a természet rendje az, hogy utáld, és ha lehetőséged van rá, megnyúzd, lehetőleg még élve. – Na és mit szól ehhez … a házisárkány? – először a nevét akartam mondani, de végül úgy döntöttem így egyszerűbb, ebből hátha Philip is egyből ráismer. – Nem félsz, hogy feláldozza a kölykeidet? A helyedben nem hagynám egyedül őket vele. – adtam neki egy jó tanácsot, habár tudtam, hogy úgysem hallgat majd rám. Szerencsétlen barom teljesen meg van zavarodva.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 18, 2016 10:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip

Mondhatni egy vámpír életében nincs olyan, hogy nyugalmi időszak, valami mindig akad, ami agyarakra késztet minket. Most viszont legalább úgy egy hete semmi nem történt, igazán semmi, Melis és a gyerekek összeszoktak, azt hiszem remekül kijönnek egymással, megnyugtató, hogy se Melis nincs így egyedül, ha nem vagyok itthon és a kölykök sincsenek veszélyben, mert egy igazán erős boszorkány vigyáz rájuk.
Ettől ugyan még mindig olyan vagyok, mint egy megfeszített húr, bármikor beüthet a sok szar, ami eddig kísért az életem során, akkor pedig nem csak engem sodor el, de a kölyköket és a kedvesemet is.
Próbáltam erről Darius-szal beszélni, de konkrétan elküldött a picsába, hogy nőiesen rinyáljak otthon. Van benne igazság, hogy kicsit talán többet aggódok és kevésbé vagyok jó kedélyű, ez pedig idegesíti Őt, vajmi igaz, van egyáltalán valami, ami nem idegesíti Darius-t? Nincs, biztos vagyok benne, hogy nincs.
-Már azt hittem el sem jössz, lassan jobban be vagy gubózva a csigaházadba, mint Én. – Oldalba lököm, és vigyorgok, a szemfogaim pedig csak úgy virítanak ki a számból. Bármikor is úgy adódott, hogy elintézetlen ügyem akadt Darius a lista elején volt, azok között, akiket riasztottam, hogy készül valami, ha kedve támad szálljon be.
Ez már lassan egy évszázada így működik, vállvetve szórakozzuk ki magunkat, néha úgy tűnik ez az egyetlen, amit Darius élvez, a küzdelmet és a határtalan hatalmat. Ketten olyanok vagyunk, mint valami éles, elpusztíthatatlan fegyver, talán épp ezért nem voltunk képesek megölni egymást, mikor először találkoztunk a polgárháború idején, az sem ma volt.
Melis nem rajong az ötletért, hogy Darius közelebbi kapcsolatban marad velem, de el kell fogadnia, az életem egy fontos szereplője a hatalommániás vámpír, márpedig az életem darabkái pont úgy vannak, ahogy lenniük kell.
-Van kedved kutyusokat ölni igazi városi proli módra? – Akadt egy kis elintézetlen ügyem néhány vérfarkassal és a helyzet odáig fajult, hogy fenyegetni mertek… engem, hát rossz helyen kopogtattak a drágák.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 22, 2016 9:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Egyszerűen nem tudom elhinni, sőt annál inkább felfogni hogy ilyen kis idő alatt, ennyit változott ez a lány.. én az a típus vagyok, aki mindent megszerez, amit szeretne.. és ezt még ő sem tudja megváltoztatni. Lehet, hogy ő így gondolkodik, de én teljesen máshogy, és nem fogom addig békén hagyni, míg nem változtatom meg a véleményét. Utálhat érte akár, nem érdekel.. nekem már az is elég lenne, hogy él.. de így vagy úgy, én mindig mellette leszek, ha kell, akkor a távolból is vigyázok rá. Évekkel ezelőtt nem tudtam ezt elképzelni magamról, de ahogy megváltoztatott Ő, így rajtam a sor, most én fogom megváltoztatni. Tudom, hogy nem könnyű neki, de ha kell akkor nem fogom kímélni.. nevezhet szívtelennek, bánthat, akár szavakkal is.. de nem fog ellökni magától.. még egyszer nem fogom elhagyni. Ez az egy, ami biztos. És ezt elhatároztam már, nem fog eltántorítani semmi, és senki. Konkrétan meg sem hallom a szavait.. legalábbis, úgy teszek. Mindaz, amit jelenlegi állapotában mond, nem tartom annyira sem, hogy válaszoljak rá.. egyszerűen nem tudom felfogni, hogy csak így eldobná az életét, még akkor sem, hogy mindez megtörtént vele.. de egy biztos, hogy én átfogom segíteni mindenben. Mellette leszek.. e nehéz percekben, órákban, napokban.. időben. - Ne mondd ezt. Engem igen is érdekel, hogy mi van veled. Ezért vagyok itt, nem igaz?! - Nem kellene mindenkiről így beszélnie.. bár fogalmam sincs hogy mik történtek vele távollétemben, azt kivettem, hogy nem túl sok jó.. minden Riannal kezdődött.. addig.. teljesen jól megvoltunk, aztán pedig megjelent ő.. és ránk hozta a folyamatos bajt. Bár elhagytam Kendrát, de csupán azon indokkal, hogy találjak valakit, aki segítene feléleszteni halálából.. aztán, elkéstem. Nem sikerült a tervem. Megtette más, és velem időközben végzett más.
Következő szavaira azonban nem reagálok újabban semmit sem.. tényleg egyre jobban érik bennem az az emlegetett pofon, nem hiszem el egyszerűen, hogy ha rajta múlna már végzett volna magával. Azonban, nem értem hogy miért vár a hajnalra, ha megtehetné saját maga is.. - Miért ragaszkodsz ennyire a naphoz? - Végül hangot is adok gondolataimnak. Érdekel, hogy miért is választotta ennyire ragaszkodva a napot. Talán mert egy vámpír számára az a legfájdalmasabb halál egyike?
Ahogy visszarántom, szinte a következő pillanatban már összerogy előttem a lány, s ijedve utána nyúlva megtartom őt. Elveszti eszméletét.. Könnyedén kapom fel a karjaimban, s ahogy régen, most is úgy tartom, mint egy királylányt. - Azért.. mert szeretlek. - Suttogom oda az immár eszméletlenül karjaimban fekvő lánynak, és mielőtt felkelne a nap, sietve távozok egy biztonságosabb helyre ... nem hagyom, hogy meghaljon, az az egy biztos.

folyt. köv.: Szám nélküli szoba


© | ZENE: Faded |
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 21, 2016 5:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Néha nem mi döntünk arról, hogy mi lehet a miénk és mi nem. S nem az számít, hogy mit akarunk. – szólaltam meg csöppet se kedvesen és láthatta a pillantásomon, hogy arra utalok, amikor előtte ölt meg az exe, vagy kije. S még se hozott vissza. Nem neki köszönhetően éltem újra. Akkoriban még élni akartam, de az utolsó halálomkor senki se törődött azzal, hogy mit akarok. Egyszerűen csak Theo is döntött az életem felett, pedig nem akartam élni. Talán mielőtt elragadott a halál, akkor küzdeni akartam, de utána már nem. Úgy éreztem, hogy okkal kellett meghalnom és elfogadtam volna hamarabb, mint azt, hogy a farkasom nélkül kelljen élnem.
Amikor meg csak közbe szól, akkor csöppet se nőisen mutatom fel a középső ujjamat, hogy bekaphatja és elmehet a francba. Nem érdekel se az ő véleménye, se másé. Nem dönthetnek állandóan az életem felett mások. – S ha igen? Akkor mi van? Legutóbb is más döntött az életem felett, ahogyan most is. Nem akarom, hogy ismét más döntsön felette. – jelentettem ki jegesen, s ha lenne rá lehetőség, akkor vélhetően a környezetünk most változott volna fagyos övezetté. Arcomon teljesen elkenődött a smink, s már semmi se számít. Miért is számítana? Semmi értelme az egésznek. Élek, de mégis milyen áron? Valaha vajon elmúlik az az érzés, hogy lehántanám a bőrömet legszívesebben? Nem hiszem, ahogyan az se, hogy bárkinek az érintését elviselném. – Nem unjátok még ezt az állandó bosszúhadjáratokat? Nézd meg, hogy mit tett velünk! Te meghaltál, én kétszer meghaltam, ez volt a harmadik. S utóbbi kettőnél valaki megkérdezte, hogy élni akarok-e? Hogy a farkasom nélkül boldog vagyok? Számított az, hogy mit érzek?! Nem!!! Soha senkit nem érdekelt egyetlen egy szóval. Inkább csak jött az, hogy törődjek bele és örüljek annak, hogy élek. Fogalmas sincs, hogy mik történtek velem azóta, hogy eltűnté… meghaltál… - mondom neki fátyolos tekintettel és érzem, ahogyan a könnyeim újra potyogni kezdenek. Nem akarok többé bosszút állni senkin se, nem akarom többé ezt a kínzó fájdalmat érezni. Nem akarok csak egy báb lenni az emberek életében, de legfőképpen nem akarom így érezni magam a saját bőrömben. Én csak élni akarnék újra, ahogyan egykoron éltem, de most mégis távolinak tűnik az egész. – Hajrá, elég gyorsan találhatsz valakit a közelben. Talán még gyorsabb is vagy, mint a hajnal. – pillantok rá csöppet se bizalom gerjesztően, de alig, hogy kimondom az eső is elered. Érzem, ahogyan szép lassan a bőrömet éri, ahogyan végig gördülnek az eső cseppek, amiben a könnyeim könnyedén tűnnek el és válnak láthatatlanná. S közben hallom még azt is, ahogyan a könnycsepp lepottyan a földre, az övé, nem az enyém. Látom szinte, de mégis képtelen vagyok bármit is tenni.
Mennék, eltűnnék az esőben, de nem tehetem meg. Ujjai könnyedén fonódnak a csuklom köré. Szorosan tart magához, én pedig figyelem őt fájdalmas és megtört pillantással, arckifejezéssel. – Miért kell ezt még nehezebbé tenned? Csak engedj el.... – kérdezem meg tőle alig hallhatóan, mire a könnyeim még inkább hullani kezdenek és ha nem tart meg, akkor könnyedén rogyok össze, míg végül a kép elsötétül előttem. Kimerültem, s talán az elmém így akar megvédeni attól, hogy olyat tegyek, amit nagyon nem kellene.




[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 20, 2016 8:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Számítottam valami hasonló lépésre, arra viszont nem gondoltam, hogy a cipőjét fogja hajítani felém. Bár nem fejeztem be az átalakulásom, a reflexeim azonban fejlettebbek lettek, mint egy szimpla embernek, így könnyedén fogom meg a hozzám hajított cipőt. - Igen. De még van egy, amit vissza szeretnék szerezni. -Félig igazat adva neki beszélek kissé rejtetten, bár sok ész nem kell hozzá, hogy rájöjjön vajon mire, vagyis, kire célzok ezzel. Rá. Nyílt titok ezen célom, viszont minden egyes lépésemnél távolodik, megnehezítve dolgomat. Hiába ellenkezik, hiába próbál ignorálni, csak az számít én mit szeretnék. És ezt megfogja köszönni, ha végre kitisztult a feje, és befejezi az emozást. Nem fog meghalni.. nem, ameddig én itt vagyok.
- Befejezhetném?! -Szólok közbe idegesen a lány monológjának, amint meghallom, hogy ő már nem ugyanaz a személy, mint régen. Látva, hogy felkeltettem érdeklődését pusztán egy általam nehezen kiejthető szóval.. úgy érzem folytatnom kell, kihasználva hogy ténylegesen figyel rám, és talán eljut a kis agyáig az, amit szeretnék elérni. - Komolyan hagyod, hogy elérje a célját az a féreg?! Tönkre tett, Kendra... - Elcsuklik a hangom, ahogy beismerem az igazságot. - de én itt vagyok veled! Segítek hogy tudj uralkodni magadon, hogy előnnyé kovácsoljuk a vámpírságod. Neki is van gyenge pontja! Kell hogy legyen! Megfogjuk találni! Ígérem! -Célratörően , megállíthatatlan tekintettel nézek Kendrára. Vagy vele, vagy nélküle. Bár, egyedül valószínűleg a halálba futnék, s ezzel talán még Kendra is tisztában van. Ahogy azzal is remélhetőleg, hogy bármire képes lennék érte. Hogy még egyszer, s utoljára is.. az ő kezei által veszítsem el életem. Bár talán immár az én érzéseim viszonzatlanok, legalábbis hallva a lányt. Nagyot koppanok, de mégsem vagyok képes arra, hogy elengedjem Őt. Majd pont a bajban hagyom el.. - Tudod.. szerencséd, hogy férfi vagyok, és nincs nő a közelben. Bármelyiket megigézném egy pofonért.. hogy észhez térj. - Földre szegezve tekintetem , és próbálom hajammal arcomat takarni.  De bármennyire is próbálom takarni, a hangom teljesen elárul, illetve a földre lecsöppenő könny számára már - már fülbántóan hangos. Fáj, hogy ennyire s ezek után lemond rólam.
Ezúttal csendben végig hallgatom mindazt, amit mondd. Nem válaszolok a kérdésekre, csak figyelem őt, az ajkai mozgását minden egyes kiejtett szónál.. még az sem tűnik fel, ahogy az eső is elered hirtelen. Csak az lebeg előttem, hogy mennyire megakarom csókolni, de nem teszem, nem tehetem. S hirtelen, ellép mellőlem. Én azonban visszarántom magam elé, szorosan, és kezét mellkasomra csúsztatom. - Érzed ezt itt? -Végül, felszólalok, s kérdéseire a válaszom egy újabb kérdés, ami mindent megmagyaráz. A szerelmem, amit érzek.. ezért nem halhat meg, ezért nem engedem el, nem hagyom meghalni..
 


© | ZENE: Faded |  
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 18, 2016 3:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor meghallom a kérdését, akkor a cipőm könnyedén repül felé, hiszen nem tehettem arról, ami történt. Másrészt meg megmentettem az életét. – Ez nem fair! Nem tudom uralni azt, ami vagyok és egy szavad se lehet. Legalább megint vérszívó vagy, amit annyira imádtál egykoron! – a hangomban semmi kedvesség nem volt, de ez talán nem meglepő. Ő felbukkant, s még mindig ugyanolyan érdekes stílusa volt, mint egykoron. A poén kedvéért pedig majdnem én vettem el az életét. Ryan biztosan gratulált volna hozzá, de ha mind ez nem lett volna elég, akkor nem olyan régen megerőszakoltak, majd még szörnyeteggé is változtattak. S ez is annak köszönhető, hogy a bundásom nélkül hoztak vissza az élők közé.
A térdemet sietve húzom fel és ölelem át, mint egy totálisan elveszett lélek. A könnyek könnyedén csorognak végig az orcámon, majd pedig próbálok kizárni mindent az elmémből és inkább csak arra várok, hogy a nap felkeljen és megöljön, ha már magammal nem tehetem meg, akkor tegye meg a természet, de ami ezek után következik azzal eléggé meglep. Sietve kapom fel a fejemet és csodálkozva pillantok rá. – Te sose kérsz bocsánatot… - nyögöm ki alig hallhatóan, miközben a többi hallott dolgot is próbálja elmém feldolgozni a sokk közepette. – Talán nem kellett volna, én már nem az vagyok, akit ismertél… - mondom elcsukló hangon és sejtem, hogy miként akarhatta azt befejezni, de még se teszi, inkább csak korrigálja magát. – Láttál és most mehetsz is, nem hiszem, hogy így akarnál emlékezni rám, mielőtt a nap szénné perzsel… - a hangom rideg volt, mintha érzelmekre képtelen lennék. Pedig nagyon is képes voltam, de nem akartam semmit se érezni. Annál könnyebb lesz utoljára látni a napfelkeltét, hogy utána végre visszatérjek oda, ahonnan nem is lett volna szabad visszatérnem. – Miért is kellene? Élsz, élvezd ki, de nélkülem. – talán túlzottan súlyosak a szavaim, de valahogy képtelen vagyok fékezni a nyelvemet és nem hagyni azt, hogy a fájdalom irányítson. Túlzottan is úgy érzem, hogy elvesztem és legszívesebben tényleg lehántanám a saját bőrömet is.
El kellene mennie, de még se teszi, a szavaim megállítják, mire a fejemet elfordítom inkább. A tájat pásztázom, majd a szavai szinte a lelkemig hatolnak, nem mozdulok meg, csak újabb könnyek hullnak. – Miért? Miért nem tudsz csak elmenni és hagyni meghalni? Miért kell még több sebet ejteni L? Miért számít az, hogy mit tettem az elmúlt egy évben, ha semmit se ért? Nézz rám! – kaptam el az arcát, ha eléggé közel volt hozzám, ha nem akkor csak előtte teremtem és az állánál fogtam meg. – Miért akarnék élni? Vámpír lettem és mellé még valaki meg is erőszakolt. Minden egyes nap úgy kell élnem, hogy úgy lett belőlem vámpír, hogy valaki megerőszakolt és az tette ezzé, s az átka. S mellé még te is úgy kezelsz, mintha... – mondtam undorral a hangomban, majd elengedtem őt, majd elindultam a tisztás irányába. Ott talán hamarabb talál meg a nap is, mint itt a fák közé. A ruhám szakadt volt, én pedig nem éppen voltam erőm teljében.



[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 15, 2016 2:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Zavar zavartsága. Egyszerűen, nem tudom hogy hogyan tudnám megnyugtatni őt, hisz látszólag, az érintésemmel csak rontok a helyzeten.. legalábbis.. a reakciójából ítélve. Fogalmam sincs hogy milyen lehet, nem tudom beleképzelni magam a helyzetébe, de nagyon sajnálom, és idegesít hogy nem tudom elfeledtetni vele.. bár, ezt csak akkor fogja tudni feldolgozni, ha elbántunk azzal a mocsokkal, aki ezt tette vele.
- Vagy? Megint megölsz? - Persze hogy határait feszegetem, bár csak szavakkal, hiszen elengedem őt, kitárva kezeimet. Fáj, hogy már hozzá sem érhetek, hogy nem ölelhetem, hogy nem tehetek semmit.. pedig végre itt van előttem. Egyszerűen a szívem szakad meg érte, de valahogy, mégsem vagyok képes arra, hogy azt tegyem, amit a szívem diktál. Helyette a büszkeségem beszél belőlem, és húzom az agyát, emlékeztetve arra, hogy mit tett velem nem is olyan rég. De talán az lenne a megfelelőbb, ha kiengedné a felgyülemlett feszültséget magából. - Sajnálom.. oké? -Lehunyom szemem, próbálok higgadt lenni.. majd végül ránézve, bocsánatot kérek, amit tőlem sűrűn nem hallani. - Sajnálok mindent. Talán nem én vagyok az a személy akit szívesen látnál most, de miattad.. csak miattad vissza jöttem, mert.. sze--. - Ahogy próbálnám kimondani, valamiért képtelen vagyok rá.. megakad a nyelvem, a hangom..mintha megnémultam volna, ismételten. - Látni akartalak. - Végül ezzel fejezem be. Talán nem ez a megfelelő alkalom, hogy ismételten kimondjam érzéseimet, hiszen.. undorodik.. tőlem. Fáj beismerni, de ez az igazság, és azt hiszem, tartanom kell az érdekében tőle a legalább egy méteres távolságot.
Felhúzom szemöldököm szavaira, és félmosollyal húzom gyengéden ajkaimat. Nem, egyáltalán nem zavar, hogy konkrétan eltessékel magától, hisz ez a hozzámállás kicsit hajaz az első találkozásunkra. - Csakugyan? Akkor velem kell jönnöd. - Nem gondolhatta, hogy ha csak miatta jöttem vissza, akkor bármi más dolgom is lenne.. na jó, talán egy embert kéne találnom, hogy befejezhessem az átváltozást, ahogy neki is ékszert találni, hiszen így.. mindketten meghalunk. Azt pedig nagyon nem szeretném, bár.. van egy olyan érzésem hogy ő máshogy vélekedik erről a dologról, szóval.. így vagy úgy.. de magammal rángatom.
Ahogy távolodok tőle, a hozzám vágott szavaitól megtorpanok, megbénulok, képtelen vagyok a mozgásra. Egy olyan érzés fog el, csupán ennyitől, amit.. nem mostanában sikerült átélnem. Ökölbe szorítom kezemet, s harapom ajkamat, lassan vissza, azaz felé fordulok. - Elhiheted, hogy én sem erre számítottam. - Nézek már - már lenézően rá. - Még a halál sem tudott elválasztani tőled, csak miattad vissza jöttem.. kíváncsi lennék, hogy te mit csináltál távollétemben. Vagy, hogy egyáltalán kerestél- e. - Oldalra fordítva fejem kérdezem tőle. Nem kicsit érintettek rosszul szavai, s ennek hangot is adtam. Én, aki még a lelkét is eladta volna ezért a lányért.. nincs ennél rosszabb.


© | ZENE: Faded |
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 06, 2016 10:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Félek tőle, vagyis nem tőle félek, hanem attól, ami. A puszta tény, hogy férfi és vélhetően erősebb is, s még profibb ebben az egész vámpíréletben, mint én. Vélhetően a nők érintését is képtelen lennék elviselni, de a férfiaktól egyenesen úgy érzem, hogy legszívesebben hánynék, így érthető, hogy hátrálok, de aztán egy fa utamat állja, mire ő rám förmed, én ijedten rezzenek össze, mintha tényleg nem tudnám azt, hogy mi zajlik körülöttem. Amikor pedig hozzám ér, akkor szinte visítani kezdek, s üvöltök, miközben azon vagyok, hogy minél messzebbre lökjem magamtól. – Tűnj innen! Ne érj hozzám! – s közben úgy visíthattam, mintha a bőrömet nyúzná valaki. A lábam köze még mindig iszonyatosan fájt, s vélhetően, ha nem vámpír lennék, akkor a combomnál és ott lent is remekül láthatóak lennének a sebek, sérülések, amit az erőszaktevő okozott. Lehet, hogy nem kellene rágondolnom, de jelenleg nem bírtam kiűzni a fejemből, hiszen úgy éreztem, hogy a saját bőrömet képes lennék lehántani magamról. – S mégis miként? Nem teheted semmisé azt, amit művelt! – szólaltam meg csöppet se békésen, majd még inkább összehúztam magam. Az se érdekelt, hogy beterített a kabátjával. Inkább arra is még összerezdültem, de akkor se löktem le, hiszen fáztam és vélhetően a ruhám legtöbb helyen el volt szakadva és ennek köszönhetően alig takart valamit.
Szavai szinte tőr volt a szívemnek. Régen is ilyen lett volna? Talán minden férfi ugyanolyan. Csak a saját önző dolgaival foglalkozik. – Menj, senki se tart vissza a fontos dolgaidtól. – nem felelve arra, hogy mi a terv, hiszen mit mondhatnék? Megvárom itt a hajnalt, hogy a nap agyon égessen? Nem volt napékszerem, így nem élném túl azt, de talán jobb is lenne, hiszen örökre azzal a tudattal kell élnem, hogy úgy változtam át, hogy előtte valaki meggyalázott. Nem csak a testemet, de még a lelkemet is megtiporta. Nem értem, hogy miként lehet erre képes egy férfi. Ryan talán tényleg a legnagyobb féreg az egész földkerekségen. – Ahogyan talán én is tévedtem arról, hogy milyen is voltál egykoron. – szúrom oda neki, majd amikor távozóra, akkor ijedten pillantok körbe. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, vagy merre kellene mennem, csak azt tudom, hogy le akarom mosni magamról a halott fiú vérét és Ryan mocskát.



[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 05, 2016 12:10 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Idegesen összeszorítottam fogamat. Teljesen más ez a Kendra, mint akit én megismertem. Tény és való, hogy teljesen maga alatt van, de ki ne lenne a helyében. Tudom, hogy nem könnyű neki. A vámpírléttel nem könnyű elbírni, ahogy a tudattal sem, hogy így vált azzá. Annyi mindent túl kellett élnie ily' rövid idő alatt.. s én nem voltam vele. Magamat hibáztatom mindezért. Ahogy hátrál tőlem, én úgy közelítek felé, míg nem egy fának nem ütközik a háta. - Szerintem nagyon is élek. Ne hagyjad, hogy megbánjam a visszatérésemet! - Kiabálok a lányra, és az ellenkezése ellenére is hozzáérek, hogy tudatosuljon benne, itt vagyok.  Kemény vagyok vele? Lehet. De én nem a pátyolgatós típus vagyok, és nem fogom hagyni, hogy elhagyja magát! Én a régi csipkelődős és ERŐS Kendrát akarom, akibe beleszerettem nem pedig egy nyafogó gépet, azt bármelyik sarkon találok..nem ezért jöttem vissza. Nem vagyok lelkizős típus, tulajdonképpen, nem is gondolkodok csak magamat adom. Úgy érzem mellette kell állnom, így vagy úgy. De elérem, hogy újra a régi legyen. Ahogy végig nézek törékeny testén, amit épp hogy csak takar itt - ott egy valaha volt ruha darab már le is veszem felsőmet, és letakarom vele a lányt.  - Ryan.. az a féreg. Ezért megfizet -Préselem ki magamból, ahogy szorítom össze fogaimat sikerül az alsó ajkamat felsérteni, s államon végig folyik vérem. Ránézve Kendrára.. külsőleg, lehet hogy ugyanaz a személy mint akit én ismertem.. de a belsője megtört. Közelebb hajolok hozzá, és a fejét két kezem közé veszem. Fáj ránézni, mégis, keresem tekintetét. Olyan, mint aki nem bír elszakadni.. a nem rég történtektől. Mint aki lélekben nem is velem van.  - És? Mi a terv? -Természetesen nekem is fáj ez az egész, de én próbálom ezt nem mutatni, ugyanis nem engedhetem meg magamnak, és kicsit terelem figyelmét. A régi Kendra már rég szövögetné terveit.- Ha folytatni szeretnéd a siránkozást, csak hajrá. Nekem van fontosabb dolgom is. És szerintem neked is lenne.  -  Elengedem, majd hátat fordítok neki, és lassan távolodni kezdek tőle. Az ő döntése, hogy mi tévő lesz. De szerintem nagyon nem engedheti meg magának a semmihez sem vezető siránkozást.- Azt hittem megtaláltalak, de.. tévedtem. -Szándékosan lemondóan beszélek hozzá, ahogy távolodok tőle. Reményeim szerint, észbe kap mielőtt nem késő.

© | ZENE: Faded |
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 03, 2016 8:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem értettem, hogy miért teszem ezt, miért mentem meg valaki életét, hiszen részben nem kellene tudnom megtenni, de talán az emberi érzések és dolgok még mindig túl erősek voltak mélyen legbelül. S ennek köszönhetően nem vettem el még egy ember életét. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz ezek után. Nem tudtam egyszerűen hosszútávon gondolkozni, hiszen a fejem szinte szétment, mert a világ túl hangos volt, minden apró zaja szinte a fülemben csendült. Kezdtem úgy érezni magam, mint akinek szép lassan elmennek otthonról, s ha visszamegyek a városba, akkor talán még rosszabb lesz. MI lesz akkor, ha a szomszédom tesz olyat, ami nem tetszik és ezért megölöm? Vagy esetleg Linnek ártok, mert lehet, hogy farkas, de kezdő és ő nem törte meg az átkát. Nem, erre gondolnom se lenne szabad, de még se bírtam másra, miközben vártam és vártam, míg végül a csoda meg nem történt.
Ő sietve ugrott fel, hiszen a férfi számára nem lehetett ismeretlen ez a világ, de számomra igen és az idevezető ütemet vér, halál és fájdalom övezte. Én pedig nem voltam biztos abban, hogy kivételes nem fog-e rajtam ki az élet, s nem fogok-e belerokkanni ekkora terhekbe. Egyetlen egy szót mond, de még se tudok felelni rá. Nem akarok, hiszen ha fontos lesz számomra, akkor meg akarom őt majd ölni. Emlékszem arra, amit Ryan mondott, így minden apró érzést szinte elnyomok, miközben a körmeim szinte a tenyeremet sértik fel. Amikor közeledik, akkor én hátrálok. Nem akarom a közelemben tudni. – Jobbra? Mégis milyenre? Meghaltál, te nem lehetnél itt… - suttogom alig hallhatóan, mint akiben nincs élet, a ruhámat vérszennyezi, meg van tépázva, miközben a bőrömre már a piros nedű rá száradt. – Ryan, megtalált…. – mondtam ki remegő hanggal, miközben a könnyeim hullani kezdtek, a ruhámmal pedig próbáltam takarni magam, amennyire lehetséges. – Azt mondta, megmutatta, ahogyan megölt, miközben a vére ott folyt bennem, majd pedig… - kezdtem bele, de nem bírtam befejezni, hiszen talán ő így is értette, hogy mi történhetett. Elég volt csak rám néznie és összetenni a képkockákat azzal, hogy hátrálok, ha ő közeledik felém… Féltem, mindenkitől. Gyengének és esetlennek éreztem, s legszívesebben az összes férfi szívét kitéptem volna a helyéről…



[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 01, 2016 1:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Én már feladtam a reményt.. tudtam, hogy nem tehetek semmit a támadóm ellen. Megszólalni épp hogy csak volt erőm, nem hogy megmozdulni. Nagyon sajnáltam, hogy ennyi erőfeszítés után is csak ennyire futotta tőlem. Pedig.. annyira látni akartam Őt. Még akkor is, ha az eszem más tett volna. De ez sajnos mind a múlt.. éreztem,  ahogy minden levegő vétellel gyengébb leszek. A könnyem   megállíthatatlanul  folyt végig arcomon.  Nem sokszor sírok.. sőt.   Egy kezemen megtudnám számolni hányszor is tettem azt életem során.. s ez talán az utolsó is tőlem. Sajnáltam, hogy így alakult a sorsom.. s   már mikor feladtam a reményt is, egyszer csak abba hagyta az ivást belőlem a nő, de már késő volt. Már homályosan láttam, s alig hallottam valamit.  - S..Sajnálom.. -Épphogy csak alig hallhatóan  kicsúszott a számon, persze ezt mind Kendra-nak szólva, s nem a támadóm felé.  Majd ezután valami teljesen váratlan dolog történt. A felszabott, véres kezét a számhoz tolta, s én kapva alkalmon, amennyi erőm még volt inni kezdtem véréből, a földön fekve.  Egyetlen, "életmentő" tett, de már késő volt. Éreztem, hogy itt számomra a vég, emberként immár. Miután lelkem utolsó darabkáját is kileheltem magamból, élettelen testem feküdt a földön.
Nem kellett sok idő, míg a vámíp vér megtette a hatását, s az szét terjedt testemben. Felugrottam, kissé feldúltan, zihálva. Tudtam, hogy már csak egy emberre van szükségem, hogy befejezzem az átalakulásom , hisz nem ez volt az első. A lányra zavartam néztem rá, s láttam hogy ő is hasonlóképpen érezheti magát. Nem hibáztattam semmiért. De erre a csavarra még én sem gondoltam, hogy itt lesz, s ő fogja a halálomat okozni, majd átváltoztatni. - Téged. - Válaszoltam kérdésére, röviden, lényegre törően. Éreztem magamban újra az erőt, az éhségét, azt, ami számomra az életet jelenti. De tudtam, hogy vér nélkül nem húzom sokáig. Lassan, egy fa segítségét véve felálltam, és közeledni kezdtem a lány felé. - Mondjuk.. ennél jobb fogadtatásra számítottam. - Céloztam az iménti jelenetünkre, egy kisebb mosollyal kísérve. Persze, nem igazán érdekelt az egész. Tudom, hogy mivel jár vámpírnak lenni, s ez neki még teljesen új.. sajnáltam őt, nagyon. S  próbáltam kicsit oldani a feszültséget. Nem tudom mi történt vele, de ránézve, túl sok jóra nem számíthatok. - Mi.. történt veled? - Néztem végig a lányon, és nyúltam felé, hogy hozzá érjek.  


© | ZENE: Faded | MEGJEGYZÉS: Helló, Dear!
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 30, 2016 12:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & (Ryan) & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha valakinek elmesélném azt, hogy mi voltam és mit veszítettem el, akkor vagy őrültnek hinne, vagy csak kiröhögne amiatt, hogy ami egykoron voltam annak pont a legnagyobb ellenségé váltam. S volt még az a tény is, hogy gyűlöltem a vámpírokat.  Nem sokat tűrtem meg eddigi életem során magam mellett, de már mindegy is, hiszen öngyilkos nem lehetek, de attól még talán valaki el fogja venni az életemet. Nem hiszem, hogy Ryan túl gyakran bukkanna fel az életemben amiatt, hogy a mentorom legyen, még ha azt is akarja, hogy annak tekintsem őt. Sose lennék rá képes.
A ruhámat vérszennyezi, ahogyan eléggé meg is tépázott a küllemem, miközben a világ túl hangos hirtelen számomra és úgy érzem, hogy a fejem szét fog robbanni. Nem tudom, hogy merre kellene mennem, vagy éppen mit kellene tennem. Úgy érzem magam, mint aki egy idegen világban veszett el. Voltam farkas, ember és éltem már úgy ezen a vidéken, de a vámpírlét túl undorító volt számomra, miközben idegen is egyszerre. De bármennyire vágytam a halálra, annyira volt pontosan bennem a túlélési ösztön. A vér szaga könnyedén ölelt körbe és mire észbe kaphattam volna, addigra már úgy csüngtem valakinek a torkán, mintha csak egy kullancs lennék. Nem érdekelt semmi se. Az pedig, hogy férfi volt még inkább tovább növelte az ölési vágyaimat, hiszen azok után ami történt hirtelen mindegyiket megvetettem jobban, mint előtte bármikor.
A szavai nem túlzottan hatnak meg, sőt, inkább csak még inkább felhergel, s jobban elmerülök a vérének köszönhető mámorban. Ohh, engedjem el, még mit nem. Én se akartam azt, hogy valaki megerőszakoljon, hogy vámpírrá változtasson, akkor már inkább meghaltam volna, mintsem ezt az életet válasszam, aztán könnyedén rogyunk a földre, de még mindig nem érdekel, amíg meg nem hallom a nevemet. Egy pillanatra lefagyok, s hirtelen elszakadok tőle, így a vére patakokban folyik végig rajta, majd hirtelen jön a felismerés is. – L?! – csúszik ki az ajkaim között egyetlen egy betű, majd pedig sietve sértem fel a karomat, hogy a véremet megitassam vele. Miért ember? Meghalt… Ryan azt mondta, hogy meghalt… - dübörgött a fejemben, majd amikor magával ragadta a halál angyala, akkor sietve csúsztam hátrébb jó pár lépéssel, miközben a lábaimat úgy öleltem magamhoz, mintha csak valami védőbástya lenne. Figyeltem őt csendesen, de a távolságot fenntartottam. Amikor pedig magához tért, akkor kíváncsian kaptam fel a fejemet. – Mit keresel itt? – ennyi telet tőlem, s ha esetleg közeledni próbált, akkor távolodtam és a félelem könnyedén ült meg a szemeimben.


[You must be registered and logged in to see this link.] Gyenge! 27
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 28, 2016 10:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Túl sok dolog történt velem mostanság, s egyik sem sorolható túlzottan pozitív kategóriába. Minden azzal kezdődött, hogy találkoztam Kendrával.. nem kellett volna hagynom, engednem az érzéseimnek. Tudtam, már csak magam miatt is, hogy nem szabad magam mellett tudnom őt, hiszen baja eshet. De nem voltam elég erős.. elég erős ahhoz, hogy időben ki tudjak lépni az életéből. Ugyanis, a kezeim között vesztette életét életem talán egyik legmeghatározóbb személye, még ha ezt nem is akarom bevallani magamnak hogy az.. és az utána lévő időszakom.. mondjuk úgy, hogy elnyelt a sötétség. Kegyetlenül gyilkoltam embereket, kikapcsoltam az érzéseimet, hogy ne érezzem a fájdalmat, amit maga után hagyott. Tudom. Gyáva vagyok, mert képtelen voltam elviselni a fájdalmat..elmenekültem, a könnyebb utat választva. Elvesztettem a reményt.. ezért sem ellenkeztem, ahogy Ryan karjaiba végeztem. Ő viszont felnyitotta a szememet. Mondhatni, ő hozott vissza a sötétségből,egyetlen mondatával. "Kendra él." Viszont, abban a pillanatban ahogy vissza adta számomra a reményt, el is vette tőlem.. hidegvérrel megölt, én pedig túl kevésnek bizonyultam ellene. Nem tehettem semmit. S ebbe halálom után kénytelen voltam belenyugodni. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.. ezért is próbáltam felhívni magamra egy boszorkány figyelmét, aki aztán visszahozott az életbe, ám, gyönge emberként. Amiért azóta is teljesen ki vagyok.. nem hittem volna, hogy egy leszek azok közül, akiket immár csak tápláléknak tekintettem.
Ám, mindez ellenére ha már visszahoztak az életbe nem várhattam a csodára. Visszamentem oda, ahol minden elkezdődött. Kendrával itt, az erődben találkoztunk először. Itt kezdődött minden.. végig simítottam a fák törzsein, s valamelyik felsértette kezemet, kifakadt egy kis vér az ujjamból. Tudtam, hogy ez nem a legbiztonságosabb hely, főleg nem, ha valaki vérzik, és főleg nem ha egy tehetetlen ember.. Zavart, hogy nem hallok , nem érzek semmit...Vicces.. de emberként kevésbé érzem magam élőnek, mint vámpírként. De nem csak érzékszerveim tompultak, a reflexeim sem voltak az igaziak. Valaki egy pillanat leforgása alatt megjelent előttem, és már is a nyakamra vetette magát. Összeszorítottam fogamat, idegesített gyengeségem. Meg aztán, nem ezért jöttem vissza, hogy valaki most és itt megöljön.. - Te szajha! - Ordítottam torkom szakadtából. Láttam, éreztem hogy nő.. és hát a ruhája alapján, eléggé elbántak vele. Kissé ironikus volt a helyzet, ahogy fordult a kocka, és én lettem az áldozat. Próbáltam ellökni magamtól a lányt, de túl gyenge voltam hozzá képest.  - Engedj el! - Kiabáltam rá, bár látszólag nem hatott rá. Nem, nem és nem! Egyszerűen nem halhatok meg itt!  - Nem halhatok még...meg.. -Próbáltam előhúzni felsőm takarásából egy karót, de ahogy a hangom, úgy a kezem is elgyengült. Kezdett kimenni belőlem az erő, hacsak a vámpír nem fogott, térdre is estem.  - Kendra... -Suttogtam a nevét a lánynak, akiért ezt mind képes voltam átélni, de úgy látszik.. ennyi volt. Végleg..


© | ZENE: Faded | MEGJEGYZÉS: Helló, Dear!
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 28, 2016 8:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & (Ryan) & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogyan mondani szokás az ördöggel nem jó farkasszemet nézni, de hiába próbáltam meg elrántani a fejemet az ujjai közül mind haszontalan volt. A szavai pedig könnyedén fúródtak be az elmémbe, akár akartam, akár nem, hiszen, ha meg is próbáltam lecsukni a szemeimet, akkor se hagyta azt, legalábbis amennyire ismerem őt. Nem akartam azt, hogy megigézzen, hogy a bábja legyek, azt meg pláne nem, hogy a mentoromként tekintsek rá, de nem tehettem semmit se. Maximum talán akkor tudnék, ha valaki kivéreztetne, s akkor talán gyengülne az igézés, vagy talán egy boszorkány tudna segíteni, de abban se voltam biztos, hogy amikor a végére érünk, akkor még emlékezni fogok arra, hogy megigézett és miatta fogok úgy cselekedni, ahogyan talán nem kellene.
A világ túl hangos volt és azt is pontosan tudtam, hogy csak pár órám maradt feltehetően, mielőtt még a nap szénné égetne, de talán úgy jobb lenne mindenkinek. Sietve töröltem le ajkaimról a vért, miközben mélyen legbelül minden porcikám fájt, ahogyan a lábam köze is. Majd pedig ő könnyedén vált köddé, mintha sose létezett volna. Gyűlöltem azt, amivé lettem és legszívesebben karót döftem volna a szívembe, de képtelen voltam rá, hála neki és az igézésének. Saját kezűleg nem ölhetem meg magam, de más megteheti, de mielőtt még ezt igazán végig gondolhattam volna vér illata kúszott be ismét az orromba. Az illető szíve pedig szinte a torkomban dobogott. Nem akartam a közelébe menni, nem akartam még egy embert  bántani, hiszen egynek már elvettem az életét és roppantmód nem voltam abban biztos, hogy képes lennék megálljt parancsolni magamnak, ha újra megérezném a vér illatát.
Férfi volt, eléggé nyilvánvalóvá vált számomra, s talán emiatt még nagyobb késztetést éreztem arra, hogy ártsak neki. Ryan olyat tett, amit egyetlen egy férfi se tehetne, de ő mégis megtette, ezzel pedig mondhatni az összes férfit megpecsételte a szememben, nem akartam azt, hogy bárki is hozzám érjen, de mielőtt még végig gondolhattam volna az illető előtt teremtem, oldalra billentettem a fejemet, majd a következő pillanatban arcom elkezdett eltorzulni, s ha csak meg nem állított benne könnyedén vájtam a fogait az ő torkához is, az erébe, hogy megízleljem azt a forró nedűt, ami idecsábított hozzá…


[You must be registered and logged in to see this link.] Köszönöm a játékot! :hug: S remélem jó lesz kezdőnek! 40
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 27, 2016 11:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Untam már Kendra gyenge próbálkozásait, ahogy próbált ha máshogy nem is tudott, de szavakkal valamit odavágni nekem, vagy csak szimplán visszavágni. Igazán beláthatta volna már, hogy nálam ezzel nem megy semmire, az én véremet nem fogja , s nem tudja szívni, persze egyelőre képletesen. Úgyhogy inkább nem is válaszoltam már neki semmit, szimplán megforgattam szemeimet, s felhúzva szemöldököm léptem át a dolgon, mintha egyszerűen a fülemig sem jutott volna. Szimplán nem akartam már válaszolni rá, untam a felesleges beszédet, inkább a tervemet akartam előbb végbe vinni, hogy minél előbb szórakozhassak szánni való életén. Nem beszélgetni hívtam ide.. hanem megölni, hogy aztán egy talán még nálam is kegyetlenebb szörnyeteggé formálhassam. Ezt pedig, csakis azután tudtam véghez vinni, ha végre vámpír lesz belőle, s megigézhetem hogy mindenkit kergessen el, öljön meg maga körül..Viszont, az ahogy a másik játékszeréről faggattam, hogy jobb lett volna őt megölnöm mégsem jött volna be a látottak alapján. Persze, az is benne van a pakliban, hogy előttem játssza az érzéketlent,  nem érdekli a másik fiú.. hogy ne igézzem meg. Csak fejemet ráztam válaszul, elítélően. Mondjuk, tettem ezt úgy, aki bár egy kicsit más formában, de lényegében egyelőre én is Kendra érzéseivel játszadozom. De azért mérföldnyi különbség van a kettő között. Én mindig lezárom a kapcsolatokat.. mondjuk az mellékes, hogy halállal. De ő is így fogja.
Igazság szerint, kissé, érezhetően feltüzelt, ahogy próbált ellenkezni az elkerülhetetlennek. Minél jobban ellenkezett, vagy húzta a száját, én annál erősebb lökésekkel ajándékoztam meg törékeny testét. Egyáltalán nem kíméltem a lányt, hogy még véletlenül se maradjon ki a jóból , hiszen többet nem élheti át ezt velem. Nagyon nem az én kategóriám, egynek pedig elmegy.. csak vissza ne sírja az együtt töltött időt. Nem az én hibám lesz, ha nem tudja a kis fiúcskája kielégíteni. Tekintetemről pedig mindezen gondolatom leolvasható volt, egyáltalán nem titkoltam érzéseimet, ahogyan elváltunk. És csak vártam..vártam, hogy az átkom tegye a dolgát.. s így is lett. Életemben talán először voltam hálás, hogy ezzel az átokkal kell együtt élnem. Tisztán hallottam vámpír létemnek hála, ahogy hasát eltalálja a vas, a szenvedő lélegzetvételét, s azt, ahogyan kileheli lelkének utolsó darabkáját is magából. Ekkor, közelebb mentem hozzá, s leguggoltam élettelen teste elé. Az  állánál fogva emeltem arcát felém, s vártam, hogy végre ő is egy legyen közülünk. Amint kinyitotta a szemét, egy megigézett ember csatlakozott meghitt "társalgásunkhoz",  hogy beteljesítse végzetét. Ám, továbbra is ellenkezett.. - Már pedig inni fogsz belőle. És miután vámpír vált belőled, minden szeretettedet, mindenkit, aki csak egy kicsit is fontos számodra könyörtelenül fogsz megölni. Engem pedig mentorként tisztelsz. - Igéztem meg ismételten a lányt, s felálltam. - Jó vadászást. - Kacsintottam neki utoljára, majd eltűntem hirtelen, a sötétségben.

 


© Daddy köszöni a játékot, élvezd ki a vámpír lét adta előnyöket, örömöket.  Razz
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 27, 2016 1:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Legszívesebben lemostam volna arcáról a mosolyt, ha farkas lettem volna, akkor nem lett volna ennyire könnyű dolga, de hiába próbálok erre gondolni, hiszen nincs többé a bundásom. S akárhányszor ez eszembe jut, annál erősebb lesz a gyűlöletem mások irányába is, hiszen lehet, hogy élek és lélegzem, de valójában már azóta, hogy visszahoztak olyan vagyok, mint egy szellem, vagy talán saját magam árnyéka. Hagyniuk kellett volna azt, hogy halott maradjak, hiszen meghaltam, de mégis élnem kell. Tisztára szívás ez az egész.
- Büszke vagy? Ohh, vigyázz még a végén azt fogom hinni, hogy ez volt a nászajándékod számomra. - pillantottam rá csöppet se kedvesen, s ha pillantással ölni lehetne, akkor már régen halott lenne, de nem volt ilyen mákon. Az pedig még szarabb volt, hogy esélyem se volt mozogni, szabadulni. Figyelem őt, ahogyan egy bosszúszomjas egyed tenné meg. Ha meghalok és újra élni fogok, akkor azon leszek, hogy megkerítsem az életét. S ezt vélhetően ő is tudja, hogy nem utoljára látjuk a másikat. – Öld meg, ha akarod! – mondtam ki úgy, mint akinek már tényleg nincs szíve, s talán a percek elteltével tényleg nem volt már olyan részem, ami képes lett volna bármiféle gyengéd érzésre. Pontosan tudtam azt, hogy mi vár rám, azt, hogy mik fognak velem történni, s ennek köszönhetően és az eddig történtek miatt még inkább halottnak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy sose leszek képes már senkit se közel engedni, vagy bárkinek az érintéseit elviselni. Nem fogom magam gyermetegálmokba ringatni ilyen téren.
Nem is én lennék, ha nem próbáltam volna meg a büszkeségébe beletaposni, de túl jól viselte és ez még inkább dühített. Meg se rezdült az arcom, amikor meghallottam a szavait, csak figyeltem őt undorral, s könnyes tekintettel. Figyeltem őt, ahogyan felállt, ahogyan megszabadította magát a nadrágtól, éreztem, ahogyan a fülembe harapott, s hiába tüzelte fel a testemet, amikor belém hatolt, akkor egy kisebb sikoly tört elő a torkomból. Szabadulni akartam, s ennek próbáltam jelét is adni, de mint hiába volt, hiszen a lökései és a mozgása is egyre durvább lett. Egyszerűen csak elvette azt, ami őt nem illette meg. Én pedig mondhatni kikötözve tűrtem azt, ahogyan megerőszakol. Fájt minden egyes porcikám, a könnyeim pedig egyre inkább hullani kezdtek. Ugyanakkor még mindig ügyelt arra, hogy még mindig a testemet uralja, ha már az elmémet képtelen volt ilyen téren, s amikor elélvezett bennem, akkor végül a testemen is megadta magát, még ha minden egyes porcikám szinte fájt is és sajgott a durva közülésnek köszönhetően.
Hamarosan pedig a fal megremegett, a földre hulltam, egy-két törmelék pedig rám. Egy apró nyögés szakadt ki a torkomból, amikor is a hasamba állt egy tartó vas. A vér könnyedén buggyant ki az ajkaim között, majd amikor meghallottam a kérdését, akkor csak egy nevetés hagyta el az ajkaimat, mire újabb vértömeg mutatta meg magát, majd pedig el is nyelt a sötétség. Éreztem, ahogyan a testemet szétmarja valami belülről, ahogyan minden megváltozik. Ordítani szerettem volna, de még se ment, majd pedig új meghallottam a külvilág dallamát, erősebben, mint valaha, a szemeim pedig kinyíltak. A következő pillanatban pedig fel is álltam, miközben a hasam még mindig vérzett. – Nem fogok enni. Dögölj meg! – vicsorogtam eme szavakat és magam sem értettem, hogy honnét a francból kerített elő egy embert, de mielőtt még kettőt pisloghattam volna a vére könnyedén csúszott az orromba, hiszen felsértette őt, s bármennyire is akartam könnyedén vetettem rá magam egészen addig, amíg az élettelen test nem hullott a földre. A sebem könnyedén gyógyult be, mire vérben forgó tekintettel néztem Ryan-ra, ha még mindig ott volt utána…


Hello Daddy, itt az új vámpírkád.  Rolling Eyes  Laughing
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 27, 2016 12:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Élvezettel tekintettem rá, ahogy az undor megformálódott arcán.. számomra felbecsülhetetlenül jó érzés volt, és persze nem is próbáltam ezt a rendkívülien jó érzést takargatni. Igazából az, ahogy ki van szolgáltatva rám csak azért ennyire kifizetődő, mert róla van szó, és tudom, hogy mennyire nem szeretné.. amúgy sem akartam eleinte ezt megtenni, hogy megerőszakolom.. de mit tehetnék? Ilyen a természetem. Mindenkinél más, s érezve Kendra köpését arcomon, mint kiderült az övé.. kissé.. undorítóan heves, és bosszús, ideges.. és még sorolhatnám. Büszkén ,kihúzva magam fogadom tettét, hiszen ezt mind én váltottam ki belőle. Nem mondok semmit, csak félmosollyal arcomon nézek rá, s letörlöm a maradványokat arcomról.
- Igazából, büszke vagyok magamra, hogy mindezt miattad megtettem. -Elteszem zsebre a telefonom, majd közelebb hajolok hozzá. - Ha te nem lennél, nem kellett volna meghalnia. - Suttogom a fülébe, és figyelem reakcióját. Olyan szinten szétcsúszott ez a lány, hogy öröm nézni.. imádom, hogy ki tudom készíteni az idegeit. De nem értem, hogy miért foglalkozik egy olyan személlyel, akin konkrétan túl lépett, hisz összeszedett azóta valaki mást maga mellé.. - Vagy, jobban magadba zuhantál volna, ha a másik játékszeredet ölöm meg? - Vetettem oda neki a kérdésem, hisz érdekelt.. ha ilyen könnyedén túl tud lépni valakin, akkor azt nem is igazán szerette. Még én is tudom, bármennyire is szívtelen hírem van, egyszer nekem is volt, egyszer én is szerettem valakit, s azóta nem. Ez pedig jó pár száz éve történt.
Nem engedhetek büszkeségemnek. Tudom, hogy mire játszik Kendra, én pedig nem fogom hagyni hogy az érzéseimre hasson , vele ellentétben. Én tudok uralkodni magamon, és nem fogom hagyni, hogy a büszkeségem keresztbe tegyen terveimnek. - Drágám.. ez gyenge próbálkozás. Nem foglak elengedni. - Csak egy pillanatnyi szünetet tartottam addig, míg visszaszóltam. Kigomboltam a gatyámat, majd felálltam, s mosolyogtam a lányra, szorosan elé állva. - Ne türelmetlenkedj. Mindjárt megkaphatsz. - Suttogtam fülébe, s mondaton végén beleharaptam azon testrészébe, s végül megtettem amit kért. Nem kíméltem, gyors mozgással ajándékoztam meg, ami, eleinte  fájdalmat okozhatott neki, hisz elég szűknek bizonyult. Közben a nyakát csókoltam, a mellével játszottam, majd miközben lökésekkel ajándékoztam, egyik kezemet használva, ujjaimmal érzékeny pontjánál izgattam, hogy extrán kikapjon a jóból. Így ment ez egy jó darabig, míg nem hangosabb sóhajokat hallatva magamból az együttlét fénypontjához érve, elálltam a lánytól. Be gomboltam nadrágom, s némán álltam előtte, mosolyogtam. Csak vártam.. vártam, hogy a természet közbe avatkozzon, és megölje.. s így is lett. A fal, hirtelen repedezni kezdett, amihez varázslattal volt oda kötve, s a lányra omlott. Egy tartó vas pedig egyenesen Kendra hasában állt, ezzel rohamosan vért veszített magától. - Utolsó kívánság emberként? - Karba tett kézzel álltam a romok előtt, és figyeltem a lányt, aki eléggé a végét járta már.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 26, 2016 11:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akartam elhinni, még ha mélyen legbelül tudtam is, hogy van annyira őrült és elvetemült, hogy megtette. A pillantása és amilyen élvezettel beszélt L haláláról… Ez nem lehetett csak kitaláció és a legrosszabb az volt, hogy ezt mind tehetetlenül kellett eltürnöm, nem moshatta be neki, még ha az én kezem is tört volna el benne, nem eshettem neki, hogy még nagyobb élvezetett adjak Ryan-nak. Egyszerűen csak egy báb voltam, aki még a hangját tudta hallatni, akinek a szívét még inkább össze lehetett törni, s talán megfosztani attól, ami volt, de ennek ellenére se akartam azt, hogy hozzám érjem. – Rohadt gyáva féreg! – s ha még össze is jött, akkor akármennyire is nem volt nőies de arcon köptem. Ha már ütni nem tudtam, akkor megtettem ezt. Úgyis meg fogok hamarosan halni úgy, ahogyan nem akarok és hiába halok meg akkor se fogom látni L-t, hanem helyette inkább visszatérek és egy élő bábja leszek ennek a féregnek. Egyszer megharaptam, de életben maradt, így miért aggódik ennyire? Hmm, miért kell ezt tennie? De legalább Lynn-t és Theo-t nem bántotta. Inkább szórakozzon velem, mint velük.
Amikor pedig meglátom a videót, akkor szabadulnék, de olyan lehetek, mint egy partra vetett hal, hiszen ha meg is mozdul a kezem egy-két millimétert, akkor se enged el a házfalától a varázslata. S a vérem egyre inkább felforr, de nem a szenvedélytől, hanem a megvetéstől és a gyűlölettől. – Erre szoktál esténként elélvezni? Ezt nézed végig, hogy miként vetted el egy ártatlan vámpír éltét? S közben esetleg még azon is gondolkozol, hogy miként szegd meg a haldokló utolsó kívánságát? Te tényleg elhagytad a gerincedet időközben, remélem, hogy egyszer véletlen egy karóba fogsz feküdni. – s a megvetés tökéletesen helyet kapott a szemeimben és az arcomon. Amikor pedig a festéket akarta letörölni a könnyeimmel együtt, akkor sietve rántottam el a fejemet, hiszen azt legalább bírtam mozgatni. Láthatta azt, hogy mennyire dühít az egész és mennyire fáj, de akkor se érjen hozzám többször. Inkább száradjon le a keze. – Veled? Sose! – vetettem oda a mozis randi ötletére, s legszívesebben okádtam volna, ha lett volna mit, de úgy éreztem, mintha semmi se lenne már a gyomromban és talán így is volt, hiszen mostanában nem az evésről voltam híres. Sokkal inkább magamba zuhant egyéniség voltam. – Csak nem félsz tőlem Ryan? Ennyire veszélyes lennék még rád nézve? – kérdeztem tőle pimaszul és egy féloldalas mosoly keretében, miközben azon voltam, hogy a testem is pontosan annyira gyűlölje az érintéseit, mint amennyire én teszem, de kár lett volna tagadni, hogy nem hozott lázba és talán még képes lettem volna élvezni is, ha éppen nem ő teszi ezt velem, vagy éppen másmilyen helyzetről is lenne szó. De jelenleg az undor és a hányinger túl erős volt. A szavai hallatára pedig megforgattam a szemimet és egy apró emberi morgás tört elő a torkaim közül. Amikor pedig a lábam közénél szórakozott, akkor lehunytam a szemeimet és minden erőmmel azon voltam, hogy az undort megtartsam, még ha ezzel saját magamnak is fogok ártani. A fogaim erősen vájódtak bele az alsó ajkamba, hogy egyetlen egy sóhaj se törhessen elő még véletlenül se. Még a vérem is kicsordult, de akkor se érdekelt… Küzdöttem, amennyire csak tudtam. - Kérlek, csak essünk túl rajta... - fogtam végül kicsit könyörgőre, hiszen miért kell még inkább megkínoznia, mint amennyire muszáj? Miért kell ezt az őrült és elmebeteg játékot játszania velem?



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-