Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Yesterday at 5:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Eleanor &Noah
[You must be registered and logged in to see this image.]

Életem során nem egy boszorkánnyal végeztem már, így nem gondolom, hogy ez a nő, akit elém sodort a balsorsa, olyan nagy kihívást jelentene. Hiába is hisz mást magáról. Hiszen látom a riadalmat a tekintetében, hogy felkészült a védekezésre, ha szükséges. Legalábbis ő bizonyosan ezt hiszi. Ha tudná, milyen aljas módokon tudok én támadni, amikre biztos, hogy nem számítana! Egyelőre azonban nem tervezek ilyesmit. Egyelőre. Amíg úgy gondolom, hogy hasznomra lehet. Aztán a többi a reakciójától és a hatékonyságától is függ persze.
Nem akarom azonban feleslegesen húzni az időt, a tárgyra is térek, hogy kiderüljön, egyezségre tudunk-e jutni, avagy sem és legfeljebb a gyilkolási vágyamat tudom kiélni ezen a szemrevaló kis boszorkán. Egyelőre mindenesetre úgy tűnik, nem utasít el helyből és ez szerencsés. Az ő szempontjából is. Az életét valamennyire biztonságban tudhatja miatta.
- Néhány ruhadarab akad, ha nem tévedek, az megteszi, igaz? - lazán felelek meg a kérdésére. Ella szerencsére szinte mindent hátrahagyott, mikor felszívódott New Yorkból, és bár nem vagyok mágus és nem is szeretnék az lenni, hisz apám miatt gyűlölöm, annyit én is tudok a dologról, hogy felkészüljek erre és elhozzak magammal néhányat, amivel kerestetni tudom őt. A biztosíték viszont már kényesebb kérdés. Kíváncsian várom hát, mivel is érezné magát ez a boszorka bebiztosítva. Valamiért szórakoztat, hogy a napékszer jut először eszébe. Mintha az olyan lényeges lenne, hogy életben hagyjam őt miatta! Hiszen elég csak megölnöm és vissza is vehetem tőle, ha úgy akarom, hülyeség záloghoz kötni az ilyet, de ha ő ezt akarja...
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nekem tökéletesen megfelel. Tessék, akár már most rögtön oda is adhatom - az én esetemben egy láncról van szó, amit rögtön le is veszek a nyakamból és a tenyerembe fektetve nyújtom felé. Végtére is már sötétedik, nem okoz gondot. Én a magam részéről egyébként is szívesebben mozgolódom éjszaka, nem létszükséglet nekem az ilyesmi, inkább csak néha jól jön. Ezt persze ő nem tudhatja. Mint ahogy azt sem, hogy az ostobasága miatt, mennyire nem látja át a kérése abszurditását, erősen fontolgatom, hogy engedek a késztetésnek, amit belül érzek és ahelyett, hogy alkut ajánlanék, mikor az ékszerért nyúlna, elkapom és kivéreztetem. Nem lenne olyan vicces, mintha megkínoznám, megerőszakolnám előtte, de bizonyosan megérdemelné. Persze még változtathat a sorsán. Ő is és az én pillanatnyi szeszélyem is. Mindenesetre az elkövetkezendő másodpercek alakulása számára akár sorsdöntő is lehet.


Wires| 380 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 15, 2017 8:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
-Tedd azt, de egy életen át bánni fogod, mert nem találsz még egy olyat, aki annak ellenére is elvisel, hogy egy szar alak vagy. - röhögök. Tény, ami tény, mind a ketten elcseszettek vagyunk, de egy lapáttal túltesz rajtam. Megmerem kockáztatni, hogy nincs a földön még egy olyan személy, aki hosszú távon kibírná mellette, vagy azért, mert Darius letépné a fejét vagy a másik önként vonulna a túlvilágra. Mi átmentünk már pár szarságon ketten, láttam mindent, ami kellett, majdnem meg is öltük egymást, kár lett volna, még egy ilyen erkölcstelen havert sose találtam volna a Pokolban.
-Hogyne volnék az, épp azon vagyok, hogy a környezetnek segítve eltakarítsak pár korcsot, akik rontják a levegőt. - rátaposok a bagóra és mélyen a harmatos fűbe nyomom azt.
-Darius, minden éjjel megbizonyosodom róla, hogy az. - röhögök és vállon veregetem. Mániákus nő ellenes és üldözési mániában szenved, de szinte már olyan mértékben, hogy röhejes. Talán én vagyok az egyetlen, akiben bizalma van..jah, nem, ha úgy adódna se perc alatt megpróbálna megölni, párszor már egymás torkának ugrottunk. Darius az a fajta fickó, aki az anyját is eladná egy kockacukorért, ha abból több hasznot lát.
-Nem. És még mielőtt megkérdeznéd, sem kölyök felügyelőnek, de még takarítónőnek sem, haver. - villantok felé egy agyaras vigyort. Mindenbe beavatom, ha szükséges, ez alá a kölykeim nem tartoznak.
Nem válaszolok a langyos kis kérdésére. Ha nem érti mire értettem az az Ő baja, ugratni később is lesz időnk egymást, jelenleg a problémára, vagyis a kis piszokra a szélvédőn, kell összepontosítani.
Hangosan felröhögök Darius kis színjátékán, de igaza van, egy kutyával úgy kell bánni, ahogy egy kutyával szokás, engedelmességre tanítani, ha ez nem válik be, nos, akkor megbüntetni. Egy percig sem féltem a bőrét, okosabb és ravaszabb ezeknél a korcsoknál. Tehát csak a felém irányuló kis figyelemre összpontosítok.
-Rosszabbak, mint az oroszok, pedig azokból is van bőven. - válaszolok neki, a népes kis család megjegyzésére. Való igaz, bőven akad belőlük.
Az imént még Buksinak keresztelt kis négylábúra vigyorgok, válaszul vicsorít.
-Szép a mosolyod. - lépek felé egyet. - De még nem volt szerencsém elmesélni neked, lecsavart fej fétisem van, nem tehetek róla, de imádom az ehhez hasonló kis mosolygépek fejét lecsavarni, nem fog fájni. Gyere szépen a papához! - vigyorgok és megvárom, hogy trükközzön kicsit, jobb a játék, ha az ellenfél nem esik ki a 10. másodpercben.
Közben látom, hogy Dariusnak is akad elfoglaltsága.
A sötétből rám veti magát, gyors a kis dög, de én gyorsabb vagyok. Mind a ketten a murván terülünk el, ott gurulunk a a földön, hol a dög van felül, hol én, a pofája olykor csattan pár milliméterre a képemtől.
-Veszett dög. - morgom és megunva a játékot ledobom magamról majd ráugorva kitépem a dobogó kis szívét, felnyüszít aztán vége is.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
tattooed girl
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 30, 2017 7:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Philip & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

-Lehet mégiscsak megöllek, mielőtt szégyent hozol a fajtánkra. – morogtam. Könnyen meglehet, hogy ő az egyetlen a Földön, akinek nem akarom letépni a fejét egy-egy ilyen megszólalás után. Azonban, nem ő az egyetlen férfi, aki annyira hülye, hogy kockáztatja az öngyilkosság gondolatát mindössze annyival, hogy együtt van egy nővel. Nem véletlen, hogy a szaporodás is ilyen egyszerű. A férfinak és a nőnek nem kell elviselnie egymást, csak … élvezni a dolgot, és kész. – Pedig azt hittem környezetbarát vagy. – vontam meg a vállam, mikor csak úgy félredobta a cigarettáját. Tekintve, hogy képes önkéntes rabszolgaságba vonulni azáltal, hogy együtt él egy nővel… azt hittem fanatikus természetvédő is lett az utóbbi időben.
-Philip, tisztában vagy vele, hogy nő, igaz? – költői kérdésnek szántam, de… talán nem ártana komolyan gondolnom. A ”nem fog átbaszni” és ”nincs rá oka” szavakat nem tudom miként képes együtt használni, mikor egy nőről van szó. Mintha ok kéne nekik, hogy csináljanak bármit is. – Szóval távol szeretnél tartani a kis családodtól? Nem hívsz át vacsorára … - talán itt lenne az ideje, hogy mindezt magamra vegyem. Az a nő rosszabb hatással van a kölykeire, mint én lehetnék valaha is. Ez a kis … családi idill, amit elképzelt magának, rövid életű lesz.
-Féltékeny? – értetlenül néztem rá. Féltékeny … mire lennék féltékeny? A gyerekeire? Nem érzek késztetést, hogy felneveljek akár egyetlen kis szarházit is. Sírnak és összeszarnak mindent, néha felcserélik a sorrendet, de … soha nem fogom magam annyira megutálni, hogy képes legyek ilyen baj hozni a fejemre. A kis szerelme pedig … előbb fogom satuba fogni a farkam, minthogy összebútorozzak egy hasonló boszorkánnyal. Minden nap iszom, váltogatom a szexpartnereimet … egészségesen élek, nem kell ide semmiféle változás.
Bolhás barátaink nagy hátrányt szedtek össze, néhány másodperc alatt. Egyrészt, Philip és én háborúkat harcoltunk végig együtt, míg ez a sok balfasz maximum filmben látott valami háborúhoz hasonlót. A harchoz kevés közük van, úgy ütnek, mint valami óvodás kislány, nem különösebben esik nehezemre szilánkosra törni a csontjaikat, mielőtt megszabadítom őket minden evilági fájdalmuktól.
-Tessék, hozd vissza! – vigyorogtam az egyikre, ahogy eldobtam a társa letépett karját. A játékra nem valami vevő, egyből nekem ugrik, de nem ér el vele semmit. A nyakánál megragadva dobtam egyet rajta, és amint a földre került, a másik kezemet a mellkasába vájtam. – Vissza kellett volna hoznod…  - suttogom neki vigyorogva, mielőtt azonban ki is téphetném a szívét, az egyik barátja elsodor, ahogy nekem ugrik. Még időben kapom el a kezét, amiben egy karót szorongat, és kicsavarva a kezét, a saját torkába szúrom bele. – Népes család … -  morgom, ahogy feltápászkodom és megindulok a fickó felé, aki a mellkasában tátongó lyukat markolássza. Miféle vadállat lennék, ha hagynám tovább szenvedni?
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
HUNT

Tartózkodási hely :
⊱ MF ⊰
Hobbi & foglalkozás :
⊱ l a w y e r ⊰
Humor :
⊱ (k)rémes ⊰



Eleanor Rowland ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 28, 2017 5:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Noah&Eleanor
... what do you want from me?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem sok természetfeletti ütközetben volt részem, és nem is igazán hiányzott. Éppen elég emléknek és tapasztalatnak az, amit anyámmal átéltünk. Elveszítettem miatta az öcsémet. Hiába vagyok boszorkány, nem használom olyan dolgokra, amiket megkövetelne tőlem a természet, a világ, vagy bárki. És ahogyan most belefutok ebbe a vámpírba, érzem, hogy a lehető legélesebb helyzetbe kerülök vele szemben. Teljes egészemben megfeszülök, hogy tekintetét enyémbe vájja, mintha máris véget vetne az életemnek.
Úgy állunk egymással szemben, mintha bármelyik percben valamelyikünk támadni készülne. Bennem nincs rá hajlam, hogy vámpírt öljek. Tapasztalatom sem igazán van benne, ám tény, hogy meg fogom tenni, ha ő lép először. Önvédelemből kész vagyok rá, hogy ennek a játszmának, amibe próbál magával csalogatni, véget vessek. Rosszallóan pillantok végig rajta. Megpróbálok a lehető leghatározottabb állásban maradni, hogyha hirtelen kell majd mozdulnom, ne okozzon problémát. Mély levegővel töltöm fel tüdőm, közben szemöldökeim hagyom felfutni.
- Attól függ, hogy mihez kellek. - szegem állam finoman, hagyom arcjátékomnak, hogy torzuljon. Szemeim résnyire szűkülnek, óvatos pillantást vetek oldalra, finoman megcsóválva a fejem. Nyelnem kell, kiszárad a torkom a félelemtől, a bizonytalanságtól. Akkor megszólal és végre kibújik a szög a zsákból. Meglepetten pillantok rá, majd finoman ajkaim morzsolgatva bólintok.
- Tisztában vagy vele, hogy szükségem lesz valamire, ami az övé, ahhoz, hogy megleljem?! Van a birtokodban bármi? - kérdővé válik gyanakvó tekintetem. Finoman oldalra billen fejem. Szinte meg is sajnálom, amiért ennyire vakon kutat valaki után, de látva és megismerve, hogyan kér segítséget, biztos vagyok benne, hogy a vámpírboszorkánynak jobb is, ha sosem talál rá. Lépek jobbra-lépek balra, majd karjaim összefűzve megérdeklődöm, hogy mi a garancia rá, hogy életben hagy.
- Úgy van, attól még nem nyugszom meg. - mosolyra húzódik ajkaim görbéje, afféle hűvös-gyilkos mosolyra - Kérhetnék tőled bármit, ami a szívednek... kedves, de valószínűleg csak megjátszanád, hogy az. Hogyan jársz a napon? Van megbűvölt ékszered? - mosolyom őszinte kíváncsiságról árulkodik. Ritka kincs, és ha van neki, azzal zálogban megtenném, amit kér. Bár még ez sem elég arra, hogy elhiggyem, ha megkapja, nem végez velem - jobb, mint egy fénykép, vagy olyan ereklye, ami talán tényleg semmivel sem bír.
- Persze, ajánlhatsz jobbat is... - arcom elkomorodik, kissé előre billen állam, úgy nézek fel rá.

Bocsánat a késésért! C:  | ♥
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 14, 2017 11:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Eleanor &Noah
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha van város, amelyik egyáltalán nem biztonságos egy nő számára éjszaka, az Mystic Falls. Túl sok itt a természetfeletti, ami gyakran rájuk les. Persze én bíztam benne, hogy akad olyan botor közöttük, aki mégis az erdőbe téved, méghozzá egyedül, nem is sejtve, mekkora veszélyek leselkednek rá. Többek között az én személyemben is. Nem is tévedtem.
Bár tény, hogy az utamba akadó boszorkánnyal egészen kivételesen nem akarok végezni. Legalábbis most nem. Már amennyiben hajlandó együttműködni velem. Látom, érzékelem rajta, ahogy minden idegszálával felkészül egy esetleges támadásra. Ha tudná, hogy én aztán nem vagyok ennyire pancser! Túl sok boszorkányt küldtem már másvilágra ahhoz, hogy ne tudjam, hogyan nem szabad rájuk támadni. Vagy hirtelen lesből, a lehető legnagyobb brutalitással, vagy cselesen, mikor már elaltattam a gyanakvásukat és a legkevésbé sem számítanak rá. Így már, még egy nálam fiatalabb, tapasztalatlanabb boszorkával is könnyen megüthetném a bokámat. A mágia erős és veszélyes dolog, amivel szemben, hiába vagyok vámpír, még én is védtelen volnék. Nem is áll szándékomban olyan botorságot elkövetni, hogy most támadom meg, mikor egy jól irányzott igézéssel valószínűleg még komolyabb károkat is tudna tenni bennem. Most tárgyalni akarok. Egyelőre.
- Hidd el, tudom, hogy te vagy az én emberem. Illetve rajtad áll csak, hogy az vagy-e. Mindennel rendelkezel ahhoz, hogy a segítségemre lehess - az első kérdését szándékosan hagyom figyelmen kívül és szórakozottan állom a jeges tekintetét. Vicces látni, hogy az első ijedtségét hogy burkolja be a rideg ellenszenv álcájába. Közben persze végig érzékelem, milyen feszülten figyeli minden kis szemvillanásomat is. Tényleg szórakoztató. De nem húzom tovább az idegeit. Nem ő, hanem magam miatt.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Keresek valakit. Egy vámpírboszorkányt. Aki talán nem is él már. Őt kellene megtalálnod. Vagy azt, ami még maradt belőle - ideje, hogy a tárgyra térjek. Röviden és tömören. Meglátjuk, mennyire vevő rá. Mondjuk a felvetése jogos és hazudnék, ha azt mondanám, nem merült fel bennem a gondolat, hogy miután már nincs rá szükségem, elvegyem az életét, ahogy azt megérdemelné. De ha segít megtalálni Ellát, talán még tényleg hajlanék is arra, hogy futni hagyjam utána. Legalábbis most így gondolom.
- Mit fogadnál el biztosítéknak? Mert gondolom az, hogy a szavamat adom, túl sokat nem jelent - kérdezek vissza könnyeden. Bár én kérek tőle valamit, egyáltalán nem érzem úgy, hogy pitiznem kellene neki. Ha egyezségre tudunk jutni, az előbb-utóbb úgyis megköttetik, ha pedig nem... Nos akkor tényleg kevésbé tudom garantálni a testi épségét. A döntés mondhatni az ő kezében van.


Wires| 400 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 12, 2017 6:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip

-Szerintem pedig találó, különben nem lovagolnál annyit rajta. - röhögök és elpöckölök a cigarettámat, ha más nem felgyullad a nyüves erdő és kikergeti a korcsokat a helyükről. Tudom azt, hogy Dariusnál van egy határ amit nem tanácsos átlépni, ha szeretnéd a fejedet a helyén tartani. Én azonban egy szikrányi félelmet nem érzek a társaságában, talán azért, mert számomra nincsenek határok Darius pedig nem találna még egy valakit, aki eltudná viselni az egoista fejét.
-Nem fog átbaszni, nincs oka rá addig legalábbis nincs, amíg tartod tőle a három lépés távolságot, aminek én is kimondottan örülnék.
Elindulok, haladok pár lépést és hallgatom az erdő neszeit, csend van, túl nagy csend és ettől muszáj vigyorognom. Itt vannak, egy ideje már biztosan, csak egyelőre rejtőzködnek, mint Bambi a rekettyésben.
-Rendben, ezt nem most fogjuk megvitatni, ha féltékeny vagy nyugodtan mond meg, de ne itt. - megropogtatom a vállam, és érzem, hogy túl teng bennem az energia.
Ha arról van szó, hogy ki hazudik magam is tudnék példát mondani, Darius ebben épp olyan aranytojás, mint Melis, vagy bárki más. Ha azt hiszi ezt a kis apróságot elfelejtettem akkor téved. Nem szeretem, ha átvernek.
-Ez az egyéni dolgom, nem osztozok minden gondolatomban, ebbe nincs beleszólása, el kell fogadnia. - vonok vállat.
Részemről ez nem mai ötlet, régóta tervben van és eltéríteni nem lehet tőle. Talán őrültnek tart, sebaj, akkor vagyok elég kiszámíthatatlan amennyire kell. A két kölyök jó szolgálatomra lesz, megteszik majd amit kell és lojálisak lesznek, ez a legfőbb az egészben, a lojalitás, ami kihalóban van manapság.
-Rohadtul megvagyok tisztelve, haver, elhiheted. - rávigyorgok aztán minden érzékem a közeledő barátainkra összpontosítom.
Olyan összhangban támadunk, hogy irigylésre méltó, nem volt hiábavaló az igyekezet a háború idején. Nem csupán együtt küzdünk, de egyként harcolunk, halálos fegyverek vagyunk, ezt pedig igazán élvezem. Odalépek a harcképtelenné tett jószág elé és a hajánál fogva felemelem a fejét, ordít, de nem hat meg, egyet csavarintok és a feje a kezemben marad, kellemes.
Vicsorgás, morgás zaja tölti be az erdőt, nem ennyien voltak, de csalódott is lennék, ha itt érne véget a meccs.
-Mit gondolsz? Játszunk még?
Letörlöm az arcomra fröccsent vért és szembenézek egy fekete, bundás és vicsorgó ebbel.
-Gyere Buksi, táncoljunk!
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
HUNT

Tartózkodási hely :
⊱ MF ⊰
Hobbi & foglalkozás :
⊱ l a w y e r ⊰
Humor :
⊱ (k)rémes ⊰



Eleanor Rowland ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 07, 2017 10:59 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Noah&Eleanor
... what do you want from me?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amint kirajzolódik a férfi körvonala felkészülök rá, hogy összeütköznek erőink. A csermely folyosóimban csörgedező mágia serceg a bennem tomboló rettegéstől. Elvégre nem azért érkeztem Bostonból, hogy rögtön az első hónapban alá feküdjek valamilyen természetfeletti lidércnek. Byran miatt vagyok itt. Igen, miatta. És senkinek sem engedem meg, hogy megfosszon ettől az élettől. Nyolc hosszú év után végre tudom, hogy kell lennem. Hogy miképpen kell élnem ahhoz, hogy ne érezzem teljesen kirekesztetnek magam. Nem fogom engedni semmilyen jött-ment alaknak, hogy véget vessen életfonalamnak. Éppen csak most kezdett aranylani, hogy is hagyhatnám?! Fejemben felidézem a legerősebb igék egyikét, mantrázom magamban. Kékjeim megtelepszenek a férfi sziluettjén. Felkészülök rá, hogy talán csatározásba torkollok az éjszaka, de előbb megbizonyosodom róla, hogy mit akar tőlem. Miért pont én?!
- Mihez kell a segítségem? - megfeszült karjaim kissé leereszkednek, mintha megtörténne bennem a felismerés. Lehetséges volna, hogy túlságosan előítéletes vagyok a természetfelettiekkel szemben?! De mit gondolhatna egy magamfajta nő, akire az éjszaka közepén egy erdőben rontanak rá? Ugyan! Bizonyára csak játszadozik, mielőtt nekem rontana.
Jobb szemöldököm íve felugrik, állam megemelkedik, amikor alaposan végig méricskél. Nyögésbe fulladó nevetés hagyja el dús ajkaim, majd megrázva a fejem, kis híján kinevetem.
- Nem hiszek az égiekben... - előveszem legfagyosabb mosolyom, majd nedvesítek torkomon - Szerintem összekeversz valakivel. - pillantok végig rajta, bár jól láthatóan nem elégedett arccal. A méricskélés, a játszadozás nekem is megy. Elvégre ügyvéd volnék, vagy mi fene. A saját anyám gyilkosa vagyok, nem fog megriasztani egy sötétben bujkáló fickó, aki hipp-hopp úgy gondolja övé a világ, csak mert futkos körülötte.
Kis híján elnevetem magam, amikor válaszol. Kifújom az addig benn tartott levegőt, majd fejem ingázva elpillantok róla a lombok közé, föl, valahová messzebbre, mielőtt felelnék.
- Ha elárulnád, hogy pontosan mit akarsz, kiderülne, hogy módomban áll-e a segítségemet nyújtanom... - fordítom tenyereim az ég felé, majd ajkaim összemorzsolva értetlenséget színlelve várakozom. Lepattog vállaimról a feszültség, érzem a bennem tomboló erőt és tudom, hogy ha most szabadjára engedem akkor talán még győztesen is kijöhetek ebből a helyzetből. Azonban hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam, miféle játszmát akar űzni. Mire van szüksége egy boszorkánytól. Tudnom kell...
- Tegyük fel, hogy segítek. Honnan fogom tudni, hogy utána nem leszel olyan aljas, mint amilyennek tűnsz?! - utalok itt arra, hogy én belefektethetem minden erőmet az ő ügyébe, de végezhet velem miután letudtuk a közös dolgunk. Ezt pedig minden bizonnyal nem gondolhatja... Tudom, hogy hazudhat nekem, de az a rossz hír járja, hogy felismerem a hazugságot. Kár lesz tagadnia. Hasztalan.

Bocsánat a késésért! C:  | ♥
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 07, 2017 12:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Eleanor
Elmondhatatlanul idegesít, hogy Gabriella csakúgy meglépett előlem. Mégis hogy képzeli? Persze, régóta mondogatom, hogy csak kolonc a nyakamon, de ez így akkor sem járja! Előkerítem, legyen bárhol és nem teszi zsebre, amit kap, azt garantálom. Abban viszont már biztos vagyok, hogy itt Mystic Falls-ban abszolút jó nyomon járok. Viszont ha már idejöttem, miért is ne vezessem le a feszültséget is egy kicsit ezen a környéken, ahol ráadásul érezhetően hemzseg a természetfölötti? Jobban, mint a város bármely másik részén. Miért is ne élném akkor ki egy kicsit magam? Ha egy boszorkánnyal kevesebb lesz ezután a világon, már megérte. Vagy csak ha kiszórakozhatom magam egy csinos kis halandóval.
És hirtelen úgyis tűnik, rám mosolyog a szerencse. Már azelőtt érzékelem  a nőt, mielőtt meglátnám. Mint ahogyan azt is, hogy egy boszorkánnyal van dolgom. Tulajdonképpen még arra is jó, hogy esetleg hasznot húzzak belőle, mielőtt megölném. Mert a boszorkányoknak mindenképp pusztulniuk kell. Különben is, ahogy érzem, ő még fiatal és lehet esélyem ellene. Bár most talán még rendesebb is leszek, mint általában szoktam. Ha hajlandó együttműködni velem, még azzal a gondolattal is elképzelhető, hogy  megbarátkozom, hogy éleben hagyom. Egy ideig legalábbis biztosan.
Bár fel vagyok rá készülve, hogy esetlegesen nekem támad, mikor a közelébe megyek, úgy tűnik, nem ennyire heves természet. Vagy legalábbis taktikázik. Figyelek rá természetesen, mert bár érezhetően fiatalabb nálam, annyira talán nem fejlett a mágiája, de a figyelmetlenség ilyenkor is végzetes lehet számomra. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.
- Mint mondtam, a segítségedre lenne szükségem - ismétlem meg teljes nyugodtsággal. Nyilván ennél valami konkrétabb válaszra számít, de arra még várnia kell. Előbb ki kell puhatolnom, mennyire segítőkész egyáltalán, mielőtt bármit is elkezdenék magyarázni neki.
- Mert úgy érzem és látom, hogy mindennel rendelkezel ahhoz, hogy teljesíteni tudd a kérésemet. Tekintheted akár égi jelnek is, ha már a sors az utamba sodort - válasz közben jól láthatóan végignézek rajta, bár ezt inkább csak a móka kedvéért teszem. Van rá esély, hogy így azt gondolja majd, valamiféle szexuális szolgáltatást várnék tőle. Igazából ez is a célom. Egyszerűen szeretek provokálni másokat. Más kérdés persze, hogy tényleg szívesen el is vinném a kicsikét egy körre, nem egy rossz bőr, de most nem ez a legfontosabb számomra.
- Kipróbálhatod, de abban az eseteben nem tudok garantálni semmit - továbbra is teljes könnyedséggel válaszolok. A hangsúlyomban még csak fenyegetés sincs, de ha egy kicsit is a dolgok mögé lát, sejtheti, hogy nagyon is komolyan kell vennie, amit mondok. Lehet persze feszegetni a határokat, de nem biztos, hogy túlzottan szerencsés. Nem igazán szeretem, ha nem úgy vannak a dolgok, ahogyan én akarom. És nekem nem kimondottan rá van szükségem, csak valaki olyanra, mint ő. Ha ellenáll, másféle módon is a segítségemre lehet. De az neki aligha fog tetszeni.
■ ■ Wires ■ ■Bocsi a késésért! ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
HUNT

Tartózkodási hely :
⊱ MF ⊰
Hobbi & foglalkozás :
⊱ l a w y e r ⊰
Humor :
⊱ (k)rémes ⊰



Eleanor Rowland ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 16, 2017 7:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

...what do you want from me?
Noah & Eleanor


[You must be registered and logged in to see this image.]
Ropognak a gallyak, falevelek a talpam alatt, ahogy jobbról-balra lépegetek - keresvén a támadómat. Új környezet, ismeretlen hely. A fenébe is! - fogalmam sincs, hogy hol vagyok, vagy merre kellene mozgolódnom, hogy biztonságban legyek. Ez a hely hemzseg a természetfelettiektől, s érzem most is, hogy olyasvalakit sodor utamba az élet, akivel egyébkörülmények között nem simulnának össze vonalaink.
Meglepetten ugrom alig észrevehetően, mikor hátam mögé érkezik, s hangja fülembe búg. Megriadok, ám szavai tartalmából nem nehéz kihámoznom, nem kell számítanom a fogakra, a vérszívásra egyelőre, ugyanis valami más - valami egyelőre még eltitkolt is megbúvik a háttérben.
Fejem óvatosan, vontatottan fordítom irányába, kékjeimmel lassan térképezem fel a férfi vonásait. Biztosítva magam arról, nem veti rám magát, elhajítom az üveget. Vámpír. Nem kell több információ, érzem.
- Mit akarsz tőlem? - lépek el előle, hogy szembe kerülhessek vele. Hiába a sötét, a holdfényében könnyedén kiveszem vonásait, láthatóan fiatalka volt, mikor bekövetkezett nála az átváltozás. Kérdőn felvonom tökéletes ívű szemöldökeim vonalát, majd állam szegve kivárom, hogy feleljen.
- És miért pont tőlem akarod? - hangom szinte sértett. Nem mintha ne lenne hízelgő, ha segítséget kérnek tőlem, de nem feltétlenül tenném meg jókedvemből egy vámpírnak. Főként nem efféle kóbor, éjszakai lakmározónak. Lesütöm tekintetem valahová közénk, majd nedvesítve ajkaimon, hetykén állom pillantását.
- És mi lesz, ha nemet mondok? - karjaim egymásba fűzöm hasfalam előtt, állam szegem. Kivárom türelemmel feleletét, felkészülve rá, ha támadna - a megfelelő igével lefékezzem, s időt nyerjek magamnak, ha futnom kell. Ha még sem, s talán egyességet tudunk kötni, talán vonalaink összesimulásából még előnyt is kovácsolhatok magamnak. Nem árt, ha minden helyen van szövetségesünk, nem igaz?





remélem jó lesz!  40  | zene
• •
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 02, 2017 10:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Eleanor && Noah
I want everything you can give and more
Bosszant. Idegesít. De a leginkább az, hogy így érzek. Miért frusztrál ennyire, hogy nem tudom, hol van? Miért akarom előkeríteni a föld alól is, megtudni, hogy mi történt vele? Örülnöm kellene, hogy végre megszabadultam tőle. Egy kolonccal kevesebb. Mégis. Meg akarom találni a gyilkosát. Nem ölhette volna meg őt senki más, csak én! Ez nem így működik! Ha én ölöm meg vagy zavarom el és úgy tűnik el, az más. De így… Nem, velem ilyet nem lehet! És ezt meg is mutatom annak, aki felelős mindezért! Bárhová ment Gabriella és bármiért, meglelem a nyomát! New Yorkból Mystic Fallsig vitt az indulat és egyre jobban érzem, jó nyomon járok. Nem érdekel mennyi időbe kerül, akkor is előkerítem a gyilkosát, mindenre esküszöm, bujkáljon bárhol! És nem teszi zsebre, amit kap, azt garantálom!
Dühös vagyok, szinte tajtékzom az elmúlt időben. Ennek pedig még véresebb és gyakoribb gyilkosságok az eredményei. Nem mintha számítana. Mystic Falls. Biztos vagyok benne, hogy itt járt Gabriella. Tudom, mert ismerem. Bár ez az eltűnés nem fér a fejembe, sem az, mi történhetett vele... De kiderítem, ha addig élek is!
De ehhez elképzelhető, hogy igénybe kellene vennem némi segítséget. Méghozzá egy általam gyűlölt lényét: egy boszorkányét. Mondjuk, hogy életben hagyom, ez lesz érte a jutalma. Legalábbis addig, míg elvégzi, amire szükségem van. A továbbiakat már nem tudom garantálni. Már csak meg kell találnom az erre megfelelő egyént.
Épp egy elég elhagyatott környéken vágok át a közeli erdőben. Nem túl sűrűn jár erre bárki, de éppen ezért lehet jó. Hátha erre téved valami ártatlan, fiatal kis boszorkány vagy munkából, esetleg egy titkos légyottról hazafelé siető egyed, esetleg aki elég kalandvágyó ahhoz, hogy erre rövidítse le az utat és ezzel élete utolsó baklövését követi el. És hirtelen úgyis tűnik, rám mosolyog a szerencse. Már ahogy közeledem az egyik fa mellett iszogató nő felé, megérzem a belőle áradó mágiát. Egy boszorkány. Épp megfelelőnek tűnik számomra. Amennyire érzem rajta, még fiatal hozzám képest és ezért nem is túl erős, de annyira elég érett nőnek tűnik, hogy értse a dolgát. Nem mellesleg igen dögös is. Pont jó lehet arra, amire szánnám.
Ahogy nesztelen léptekkel közeledek felé észrevesz és felkapja a fejét. Egy fa mögé húzódom, így nem vehet rögtön észre, még ha valószínűleg érezni is fogja rövidesen a jelenlétemet. Figyelem, ahogy eltöri a kezében tartott üveget egy fa kérgén és fegyverként tartja maga előtt. Hallom azt is, ahogy hangosan kiabál és látom, hogy tekintete ide-oda jár engem keresve. Hát legyen, ideje elkezdeni a játékot.
Mivel tudván tudom, hogy egy boszorkánnyal van dolgom, a lehető leggyorsabban cselekszem. Gyorsan, nesztelenül suhanva kerülök a háta mögé és szinte a füle mellett szólalok meg.
- Nem kell megijedned, bébi, ha te nem támadsz, ígérem, én sem fogok. Csak egy kis segítséget szeretnék kérni - térek egyből a tárgyra. Bár egyelőre én nem támadok, nagyon figyelek rá, hogy ha ő le akarna sújtani rám, még időben kitérhessek. Nem mintha egy egyszerű üveggel akkora kárt tehetne bennem, de azért inkább óvatos vagyok. Még a fiatalabb boszorkák is tudnak a meglepetés erejével hatni, ha figyelmetlen vagyok. Ezt tapasztalatból tudom.

Bocsi a késésért! ●●   [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
tattooed girl
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 24, 2017 7:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Philip & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nem csak a koroddal, vénember. – csóváltam meg mosolyogva a fejemet. Igaz, sokkal nem lehet idősebb, mint én, de ez nem is erről szól. – A ”kölyök” viszont egy kicsit szerintem erős. – mást már egy ilyenért lefejeztem volna. Nem szeretem, ha kigúnyolnak. Persze, ennek is vannak módjai, Philip talán az egyetlen ember ezen a bolygón, akitől ezt elviselem.
-Csak nehogy átbasszon, ahogy szokása. – vontam meg a vállamat. Egyszer már átverte, nem? Sőt, megpróbált engem is eltávolítani. Azonban, ez rohadtul nem olyan egyszerű, ahogy elképzelte. Én nem megyek parancsra sehova. Oda, és akkor megyek, amikor én akarok. Nem lehet, csak úgy rám erőltetni a dolgokat. – Nő, Philip! Akkor is hazudnak, ha éppen hallgatnak! – egyesek kevesebbet, mások többet, de Philip újdonsült barátnője ebben világbajnok! Ezt valószínűleg ő is tudja, csak valamiért elfelejtette, hogy kit is engedett be a házába. Én legalább egyenes vagyok. Ritkán hazudok, nem igazán van rá szükség. Ez az egyik előnye, ha eléred, hogy elkerüljenek az emberek.
- Szóval vámpírt csinálnál belőlük? Mit szól hozzá az asszony? – pillantottam rá mosolyogva. Elvégre, ha még nem is, de hamarosan az lesz, amit ő mond. Nincs rosszabb, mint egy férfi, aki azt hiszi, amit érez, azt szerelemnek kell hívnia. Philip pedig itt tart, tekintve, hogy az a nő még mindig ott van nála. – Amúgy meg… te itt vagy, nem? Érezd magad megtisztelve! – vigyorogtam rá. Igaza van, valóban elég kevés embert érzek méltónak magamhoz, de ennek meg is van az oka. Nem találtam még hozzám hasonlót, ez pedig sajnos arra késztet, hogy azt feltételezem, nem is létezik ilyen.
Az utolsó szavai már csak zajként jutnak el hozzám, ahogy nekiesek a vendégeinknek. Az első, lendüzt vezérelte támadásom eredménye a kezemben tartott szív, amit az egyikük mellkasában találtam. A felém hajított fickót a fejénél ragadom meg és a mellkasára lépve tépem le a fejét, a többiek felé dobva. Eltorzul az előttem lévő két fickó arca, ahogy farkasszemet néznek a barátjuk fejével, és felém ugranak. Sikerül hárítom a támadást, de ahelyett, hogy kettővel foglalkoznék, az egyiknek a lábára taposok, darabokra törve a lábszárcsontját, meghagyva Philip-nek, hogy a kegyelemdöfést ő vihesse be.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 12, 2017 12:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Darius barátsága afféle ingaóra, egyszer erre billen, másszor arra, sosem tudhatod éppen mennyit engedhetsz meg magadnak még mielőtt beleállítaná a bakancsát a seggedbe. Én azonban sosem törődtem azzal, hogy a hangulatingadozásaival szarakodjak. Talán épp ezért vagyunk még mindig afféle baráti szövetségben, mert nincs és nem is volt olyan pillanat, hogy megfélemlített volna a tetteivel, vagyok éppen Én is olyan, mint Ő.
-Imádsz a korommal szórakozni, de had jegyezzem meg Kölyök, előbb lennék szenilis, mint a vak, márpedig Te barátom szemüvegre szorulsz. – Boxolom vállon és elszívok egy cigarettát, bár se íze, se bűze és kalap szart se ér, úgyhogy hamar eldobom és nézem, hogyan alszik el a parázs.
-Te nem látsz barátocskám, most is, ki morgolódik úgy, mint egy bedugult seggű medve? – Vigyorgok, és alig bírom ki, hogy ne röhögjek fel. Márpedig így is felzavartuk már a környezetünk csendjét, egy orkán erejű nevetés, nem tenne jót a harc előtt.
-Most azok, később nem, attól, mert Te magadon kívül senkit nem tartasz méltónak arra, hogy veled tartsanak, Én örülnék annak, ha a két kölyök idővel meghálálná, hogy életben hagytam Őket. – Nem csupa önzetlenség tőlem a kölykök felnevelése, persze ragaszkodom hozzájuk, hogyne, nem nehéz ragaszkodni, mint egy kiskutyához sem az, de ettől még valamit, valamiért, a kölyköknek kompenzálniuk kell a tetteimet, jár nekem annyi, hogy később egy füttyentésemre, ott teremnek majd.
-Ne a hátam miatt aggódj, hanem, hogy egész véletlenül nehogy felnyald a murvát, mert mivel olyan öreg vagyok, lehet eltéveszteném az ellenfelet és veled nyalatnám fel a mohát. – Vigyorgok, a szemfogaim élesen kivillannak, harcra kész vagyok és örömmel fogadom a a barátainkat. Egy farkas ugrik, a torkomra pályázik, nevethetnékem támad az ötletén, hát nem világos, nem ma született bárány vagyok.
-Ennél ügyesebbnek kell lennetek. – Röhögök és elkapom az egyiket a nyakánál fogva és Darius felé hajítom, végezze be a kutyuska elaltatását.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
tattooed girl
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 21, 2017 8:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Philip & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

A szavait hallva csak felhorkantok. Érdekes. Talán ő az egyetlen ember, akit nem ölök meg egy ilyenért. Más, ha ezt mondja nekem…. letépem a kezeit, és az egyiket a száján, a másikat a seggén dugom fel, hogy kezet rázhasson magával. Philip azon szerencsés emberek közé tartozik – egyes egyedül – akikkel ez nem történik meg.
Mentségek? Tán szenilissé is váltál? – nevettem el magam. Soha nem kerestem semmire mentségeket, vagy kifogásokat. Mivel nem érdekelnek mások, így az sem tud izgatni, hogy mennyire nem tetszik nekik a képem, vagy amit csinálok. Azt hiszem nem fogok már tudni empátiát tanulni, de… hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy kicsit is sajnálom. Én vagyok a tökéletes ragadozó, ennyi elég is.
Zsémbesebb, mint ő? Te aztán tényleg nem látsz a szemedtől, mi, öregember? – mindegy, ha eddig nem sikerült rájönnie arra, hogy milyen utálatos egy picsával él együtt, nem most fog rádöbbeni. Előbb-utóbb minden puncit megun az ember, megtörténik majd ez vele is és… végre eltűnik az a nő örökre. – Minek nézel te engem? – kértem ki magamnak látszólag felháborodottan, de valójában jót mulattam a dolgon. Öltem már kölyköket, nem lenne újdonság, de csak úgy… azért vannak elveim. Csak akkor kell megdögleniük, ha baszogatnak. Ha egy kölyök tanult jómodort, megélheti a következő születésnapját. – Katonáid? Philip…ezek emberek! – katonának nem csúfolnám őket. Ő is harcolt a háborúban, száz embert megölni alig tartott tovább, mint egy perc. Nem tudom mégis miféle baromság fogant meg abban a ronda fejében, hogy azt hiszi, abból a két gyerekből katonát faraghat, de… elment az esze. Az a kevés is, ami volt.
Úgy tűnik késnek. Mi miért is jöttünk időben? – pillantottam rá. Én soha nem érkeztem időben meg sehova. Aki egy kicsit is ismer, jól tudja, hogy akkor megyek, amikor akarok. – Nyújts egy kicsit, nehogy beálljon a hátad, mire ideérnek! – vigyorogtam rá, majd mielőtt mondhattam volna még mást is, lépteket hallottam. Nem is egyet. Kíváncsian fordultam a zaj irányába, ahol néhány pillanat múlva fel is tűntek Philip barátai. – Szóval… táncolunk? – húztam mosolyra a számat, majd Philip-re pillantottam, mielőtt rohamra indultam volna. Igyekszem neki is hagyni párat.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
HUNT

Tartózkodási hely :
⊱ MF ⊰
Hobbi & foglalkozás :
⊱ l a w y e r ⊰
Humor :
⊱ (k)rémes ⊰



Eleanor Rowland ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 3:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

...what do you want from me?
Noah & Eleanor


[You must be registered and logged in to see this image.]
A  kocsinak kigyulladnak a féklámpái, majd megállok. A kültéri világítás narancs fénye csak arra elég, hogy ki tudjam venni az alakokat: a fákat, majd a távolban, a törzsek mögött megbúvó házakat. Érkezik még -vagy három- autó. Hamar egész kis falat építenek az utca szélén. Vontatottan kiszállok, majd belököm az ajtót magam mögött. Látom, hogy a három jármű tulajdonosai kiszállnak, és megindulnak valamerre. Oly' fiatalok még. Semmiféle érzést nem váltanak ki belőlem. Sem ösztöni, - sem személyi szinten.
Egy árny suhanását észlelem közvetlen magam előtt, valahol a lombok alatt. Talán a démonom az. Nem. Kizárt. Őt hátrahagytam Brüsszelben. Bárki is legyen az, semmi köze nincs hozzám. Lehet, hogy csak egy részeg kóbor. Vagy egy kóbor részeg. Résnyire szűkített szemekkel nézek magam elé, majd szám sarka rándul. Mitől kellene tartanom? Itt nem találhat rám.
Apró keringészavar lép fel és mintha az egyensúlyom is inogna. Kiváltképp lassan indulok meg befelé. Érzem, hogy a karom zsibbadni kezd, ajkaim összepréselem és próbálok fókuszálni. Kihasználva, hogy a lábaimban még van élet, szorgosan közelítem meg az erdőnek ezen részét. Amint elhagytam a munkahelyem, esküszöm, végig olyan érzésem volt, mintha követnének. A fickó, aki Brüsszelben követett, nem tette túl láthatatlanná magát. Biztosra vettem, hogy az egyik védett ellenfele bérelt fel valakit. Ügyvédi kereszt. De miután Bryan eltűnt, ugyanúgy a sarkamban éreztem. És láttam is. Tutira rám pályázik, csak az okát nem tudhatom.
Hallom a fiatalok kiabálását, és valahonnan zene is szól. Biztosra venném, hogy valamelyik kocsiból bömböl így a zene. Későre jár. Éjfél elmúlt. Játszok a benn tartott levegővel, miközben közvetlen az egyik törzsre helyezem tenyerem és a hűvös kéregből próbálok elég energiát nyerni, hogy megemelhessem szabad kezem és végre beleihassak az üvegbe mit magammal cipeltem ilyen messzire a civilizációtól, nem törődve vele, hogy esetleg épp egy tinédzser rontja majd el az egyszemélyes bulit.
Úgy érzem hasra esek, mintha a világ torz képet nyújtana. Az irónia - mert még így  is nyitott vagyok az iróniára -, az a dologban, hogy világ életemben megvetettem az alkoholt, és mostanra jégcsap nőtt a gyűlöletem helyére, már nem igen érzek ilyen elszánt haragot semmi iránt. Talán egyetlen személy birtokolja mindezt. A férfi, ki elől futok. A démon, kinek arca egyelőre a fejemben még homályos festék paca.
Újabb árnysuhanás a törzsek között, és ösztöneimnek hála ezúttal felkapom fejem. - Ki van ott? -  kiáltom feszülten, majd hátrébb mozdulok. Több, mint egy hét telt el a költözésemtől számítva, mégis azt hittem, túl jutottam a paranoiámon.
Kétségbeesve figyelem a teret magam előtt, és várom, hogy bája teljességében megálljon előttem, fegyverrel a kezeiben és kacéran kinevessen, amiért ennyire esetlenül bujkáltam előle. Én, aki szökevényként szerepeltem életében.
Halkan kipréselem a benntartott levegőt, ami már a csontjaim szorongatja. Kérdőn nézek körbe, majd az üveget hirtelen belevájom a fa kérgébe, és annak letörött részével mutatok magam elé. Nem fog az őrületbe kergetni senki. Egy bolond a családomban épp elég volt...




remélem jó lesz!  40  | zene
• •
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 08, 2017 3:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Darius mindig is egy nagy pöcs volt, de az idő csak rásegített, hogy nagyobb pöcs legyen. Talán azért nem öltük meg még egymást mert Ő imádja ha szívhatja a vérem, persze képletesen, én pedig unalmas perceim ezzel a mindennapos unszimpátiával fűszerezem, ami úgy sugárzik belőle, mint reaktorból a sugárzás. Általában idegesít Melisre tett megjegyzései sora, de most úgy döntöttem elengedem a fülem mellett, legalábbis bizonyos mértékig, nem tehet róla szerencsétlen, hogy szegényes a nemi élete.
-Nekem nem kellenek mentségek, azzal te szoktál takarózni barátom, a hazug meg épp úgy illik rád is, talán még a picsa is, mert néha úgy viselkedsz, mint egy havibajos csaj. - Veszem róla a példát és szintén rágyújtok én is egy cigarettára. Jól esik a nikotin úgy meg aztán pláne hogy nem visz el menten a tüdőbaj. Annyi tébolyodott vámpír van a világon akik azon nyekeregnek, hogy ők újra emberek akarnak lenni, szánalmas, embernek lenni puszta halál. A két kölyök szerencséje, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni.
-Nehogy berozsdásodjunk itt a végén. - Roppantottam meg a nyakam. Kicsit hiányzik a csatázós korszak, imádtam letépni akatonák fejét, főleg ha akadt köztük farkas vagy vámpír is. Külön öröm volt egyenlő vagy majdnem egyenlő felekre bukkanni.
-Egy, zsémbesebb vagy te mint ő, előbb kapnád te a házisárkány nevet, kettő, bárkire jobban bizom a kölyköket, mint rád, kitapétáznád velük a falat. Három, nem az én kölykeim, hanem a jövőbeni katonáim. Pont. Mellesleg ingerszegény környezetben laksz, túl sokat foglalkozol az én dolgaimmal. -Csapok a vállára és ellépek mellette, hogy indulhassak végre farkast nyúzni.
-Azt hittem verekedni megyünk, de ha te kötögetni akarsz és dumcsizni... - Vigyorogtam rá és megigazítottam magamon a dzsekimet. Aztán vissza se nézve ott hagytam, hogy a találka pontos helyére érkezzek. Éreztem a kutyaszagot, de barátocskáim még nem voltak itt.
Rég volt már valami izgalmas a közelben, Mystic Falls az unalom városa, régen persze máshogy volt, de ami volt az elmúlt.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
tattooed girl
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 22, 2016 9:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Philip & Darius
[You must be registered and logged in to see this image.]

Mit mondhatna az ember annak, aki megdugja azt, aki megakarja őt ölni? És nem egyszer, nem kétszer, nem, jóval többször! Az a picsa átvert engem, már csak ezért is megérdemelné, hogy a beleivel tapétázzam ki Philip kölykeinek a szobáját! Ha már itt tartunk, Philip is megérdemelné, hogy a tökeivel díszítsem a rohadt fájukat. Először is, mert minek fa? Második részt, nem tetszik, hogy ennyire függ attól nőtől. Nem véletlen az, hogy az okos férfiak csak dugják a nőket. A hülyék beszélnek velük, a hülyéket érdekli mi van velük. Az okos férfi amint elvégezte a dolgát, lelép, mert a nővel csak a baj van. A nő a legrosszabb vírus, amit elkaphat egy férfi.
- Már csak egy póló kéne, amire az van írva, hogy ”papucs vagyok, tépd ki a szívem” és tényleg olyan szánalmas lennék, mint te. – értettem vele egyet mosolyogva. – Az én csigaházamban nincsenek kölykök, sem egy hazug picsa. Ha mégis betéved egy, másnap távozik. Neked mi a mentséged, öreg? – nem pillantottam rá, helyette inkább rágyújtottam egy cigarettára. Szinte tudom, hogy mit fog mondani. Csak reménykedem benne, hogy nem akarja bizonygatni itt a szerelmét. Mondjon bármit ez a megtébolyodott barom, rá fog jönni, hogy egyetlen nőt dugni egész életében… nem túlzottan jó ötlet.
- Miért is ne? Egy kis edzés nem árthat. – vontam meg a vállamat. Zsigerből gyűlölöm az összes ázott kutya szagú bolhagyárost, bár ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ha valaki egyetlen harapással meg tud ölni, a természet rendje az, hogy utáld, és ha lehetőséged van rá, megnyúzd, lehetőleg még élve. – Na és mit szól ehhez … a házisárkány? – először a nevét akartam mondani, de végül úgy döntöttem így egyszerűbb, ebből hátha Philip is egyből ráismer. – Nem félsz, hogy feláldozza a kölykeidet? A helyedben nem hagynám egyedül őket vele. – adtam neki egy jó tanácsot, habár tudtam, hogy úgysem hallgat majd rám. Szerencsétlen barom teljesen meg van zavarodva.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 18, 2016 10:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip

Mondhatni egy vámpír életében nincs olyan, hogy nyugalmi időszak, valami mindig akad, ami agyarakra késztet minket. Most viszont legalább úgy egy hete semmi nem történt, igazán semmi, Melis és a gyerekek összeszoktak, azt hiszem remekül kijönnek egymással, megnyugtató, hogy se Melis nincs így egyedül, ha nem vagyok itthon és a kölykök sincsenek veszélyben, mert egy igazán erős boszorkány vigyáz rájuk.
Ettől ugyan még mindig olyan vagyok, mint egy megfeszített húr, bármikor beüthet a sok szar, ami eddig kísért az életem során, akkor pedig nem csak engem sodor el, de a kölyköket és a kedvesemet is.
Próbáltam erről Darius-szal beszélni, de konkrétan elküldött a picsába, hogy nőiesen rinyáljak otthon. Van benne igazság, hogy kicsit talán többet aggódok és kevésbé vagyok jó kedélyű, ez pedig idegesíti Őt, vajmi igaz, van egyáltalán valami, ami nem idegesíti Darius-t? Nincs, biztos vagyok benne, hogy nincs.
-Már azt hittem el sem jössz, lassan jobban be vagy gubózva a csigaházadba, mint Én. – Oldalba lököm, és vigyorgok, a szemfogaim pedig csak úgy virítanak ki a számból. Bármikor is úgy adódott, hogy elintézetlen ügyem akadt Darius a lista elején volt, azok között, akiket riasztottam, hogy készül valami, ha kedve támad szálljon be.
Ez már lassan egy évszázada így működik, vállvetve szórakozzuk ki magunkat, néha úgy tűnik ez az egyetlen, amit Darius élvez, a küzdelmet és a határtalan hatalmat. Ketten olyanok vagyunk, mint valami éles, elpusztíthatatlan fegyver, talán épp ezért nem voltunk képesek megölni egymást, mikor először találkoztunk a polgárháború idején, az sem ma volt.
Melis nem rajong az ötletért, hogy Darius közelebbi kapcsolatban marad velem, de el kell fogadnia, az életem egy fontos szereplője a hatalommániás vámpír, márpedig az életem darabkái pont úgy vannak, ahogy lenniük kell.
-Van kedved kutyusokat ölni igazi városi proli módra? – Akadt egy kis elintézetlen ügyem néhány vérfarkassal és a helyzet odáig fajult, hogy fenyegetni mertek… engem, hát rossz helyen kopogtattak a drágák.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 22, 2016 9:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Egyszerűen nem tudom elhinni, sőt annál inkább felfogni hogy ilyen kis idő alatt, ennyit változott ez a lány.. én az a típus vagyok, aki mindent megszerez, amit szeretne.. és ezt még ő sem tudja megváltoztatni. Lehet, hogy ő így gondolkodik, de én teljesen máshogy, és nem fogom addig békén hagyni, míg nem változtatom meg a véleményét. Utálhat érte akár, nem érdekel.. nekem már az is elég lenne, hogy él.. de így vagy úgy, én mindig mellette leszek, ha kell, akkor a távolból is vigyázok rá. Évekkel ezelőtt nem tudtam ezt elképzelni magamról, de ahogy megváltoztatott Ő, így rajtam a sor, most én fogom megváltoztatni. Tudom, hogy nem könnyű neki, de ha kell akkor nem fogom kímélni.. nevezhet szívtelennek, bánthat, akár szavakkal is.. de nem fog ellökni magától.. még egyszer nem fogom elhagyni. Ez az egy, ami biztos. És ezt elhatároztam már, nem fog eltántorítani semmi, és senki. Konkrétan meg sem hallom a szavait.. legalábbis, úgy teszek. Mindaz, amit jelenlegi állapotában mond, nem tartom annyira sem, hogy válaszoljak rá.. egyszerűen nem tudom felfogni, hogy csak így eldobná az életét, még akkor sem, hogy mindez megtörtént vele.. de egy biztos, hogy én átfogom segíteni mindenben. Mellette leszek.. e nehéz percekben, órákban, napokban.. időben. - Ne mondd ezt. Engem igen is érdekel, hogy mi van veled. Ezért vagyok itt, nem igaz?! - Nem kellene mindenkiről így beszélnie.. bár fogalmam sincs hogy mik történtek vele távollétemben, azt kivettem, hogy nem túl sok jó.. minden Riannal kezdődött.. addig.. teljesen jól megvoltunk, aztán pedig megjelent ő.. és ránk hozta a folyamatos bajt. Bár elhagytam Kendrát, de csupán azon indokkal, hogy találjak valakit, aki segítene feléleszteni halálából.. aztán, elkéstem. Nem sikerült a tervem. Megtette más, és velem időközben végzett más.
Következő szavaira azonban nem reagálok újabban semmit sem.. tényleg egyre jobban érik bennem az az emlegetett pofon, nem hiszem el egyszerűen, hogy ha rajta múlna már végzett volna magával. Azonban, nem értem hogy miért vár a hajnalra, ha megtehetné saját maga is.. - Miért ragaszkodsz ennyire a naphoz? - Végül hangot is adok gondolataimnak. Érdekel, hogy miért is választotta ennyire ragaszkodva a napot. Talán mert egy vámpír számára az a legfájdalmasabb halál egyike?
Ahogy visszarántom, szinte a következő pillanatban már összerogy előttem a lány, s ijedve utána nyúlva megtartom őt. Elveszti eszméletét.. Könnyedén kapom fel a karjaimban, s ahogy régen, most is úgy tartom, mint egy királylányt. - Azért.. mert szeretlek. - Suttogom oda az immár eszméletlenül karjaimban fekvő lánynak, és mielőtt felkelne a nap, sietve távozok egy biztonságosabb helyre ... nem hagyom, hogy meghaljon, az az egy biztos.

folyt. köv.: Szám nélküli szoba


© | ZENE: Faded |
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 21, 2016 5:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Néha nem mi döntünk arról, hogy mi lehet a miénk és mi nem. S nem az számít, hogy mit akarunk. – szólaltam meg csöppet se kedvesen és láthatta a pillantásomon, hogy arra utalok, amikor előtte ölt meg az exe, vagy kije. S még se hozott vissza. Nem neki köszönhetően éltem újra. Akkoriban még élni akartam, de az utolsó halálomkor senki se törődött azzal, hogy mit akarok. Egyszerűen csak Theo is döntött az életem felett, pedig nem akartam élni. Talán mielőtt elragadott a halál, akkor küzdeni akartam, de utána már nem. Úgy éreztem, hogy okkal kellett meghalnom és elfogadtam volna hamarabb, mint azt, hogy a farkasom nélkül kelljen élnem.
Amikor meg csak közbe szól, akkor csöppet se nőisen mutatom fel a középső ujjamat, hogy bekaphatja és elmehet a francba. Nem érdekel se az ő véleménye, se másé. Nem dönthetnek állandóan az életem felett mások. – S ha igen? Akkor mi van? Legutóbb is más döntött az életem felett, ahogyan most is. Nem akarom, hogy ismét más döntsön felette. – jelentettem ki jegesen, s ha lenne rá lehetőség, akkor vélhetően a környezetünk most változott volna fagyos övezetté. Arcomon teljesen elkenődött a smink, s már semmi se számít. Miért is számítana? Semmi értelme az egésznek. Élek, de mégis milyen áron? Valaha vajon elmúlik az az érzés, hogy lehántanám a bőrömet legszívesebben? Nem hiszem, ahogyan az se, hogy bárkinek az érintését elviselném. – Nem unjátok még ezt az állandó bosszúhadjáratokat? Nézd meg, hogy mit tett velünk! Te meghaltál, én kétszer meghaltam, ez volt a harmadik. S utóbbi kettőnél valaki megkérdezte, hogy élni akarok-e? Hogy a farkasom nélkül boldog vagyok? Számított az, hogy mit érzek?! Nem!!! Soha senkit nem érdekelt egyetlen egy szóval. Inkább csak jött az, hogy törődjek bele és örüljek annak, hogy élek. Fogalmas sincs, hogy mik történtek velem azóta, hogy eltűnté… meghaltál… - mondom neki fátyolos tekintettel és érzem, ahogyan a könnyeim újra potyogni kezdenek. Nem akarok többé bosszút állni senkin se, nem akarom többé ezt a kínzó fájdalmat érezni. Nem akarok csak egy báb lenni az emberek életében, de legfőképpen nem akarom így érezni magam a saját bőrömben. Én csak élni akarnék újra, ahogyan egykoron éltem, de most mégis távolinak tűnik az egész. – Hajrá, elég gyorsan találhatsz valakit a közelben. Talán még gyorsabb is vagy, mint a hajnal. – pillantok rá csöppet se bizalom gerjesztően, de alig, hogy kimondom az eső is elered. Érzem, ahogyan szép lassan a bőrömet éri, ahogyan végig gördülnek az eső cseppek, amiben a könnyeim könnyedén tűnnek el és válnak láthatatlanná. S közben hallom még azt is, ahogyan a könnycsepp lepottyan a földre, az övé, nem az enyém. Látom szinte, de mégis képtelen vagyok bármit is tenni.
Mennék, eltűnnék az esőben, de nem tehetem meg. Ujjai könnyedén fonódnak a csuklom köré. Szorosan tart magához, én pedig figyelem őt fájdalmas és megtört pillantással, arckifejezéssel. – Miért kell ezt még nehezebbé tenned? Csak engedj el.... – kérdezem meg tőle alig hallhatóan, mire a könnyeim még inkább hullani kezdenek és ha nem tart meg, akkor könnyedén rogyok össze, míg végül a kép elsötétül előttem. Kimerültem, s talán az elmém így akar megvédeni attól, hogy olyat tegyek, amit nagyon nem kellene.




[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 20, 2016 8:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Számítottam valami hasonló lépésre, arra viszont nem gondoltam, hogy a cipőjét fogja hajítani felém. Bár nem fejeztem be az átalakulásom, a reflexeim azonban fejlettebbek lettek, mint egy szimpla embernek, így könnyedén fogom meg a hozzám hajított cipőt. - Igen. De még van egy, amit vissza szeretnék szerezni. -Félig igazat adva neki beszélek kissé rejtetten, bár sok ész nem kell hozzá, hogy rájöjjön vajon mire, vagyis, kire célzok ezzel. Rá. Nyílt titok ezen célom, viszont minden egyes lépésemnél távolodik, megnehezítve dolgomat. Hiába ellenkezik, hiába próbál ignorálni, csak az számít én mit szeretnék. És ezt megfogja köszönni, ha végre kitisztult a feje, és befejezi az emozást. Nem fog meghalni.. nem, ameddig én itt vagyok.
- Befejezhetném?! -Szólok közbe idegesen a lány monológjának, amint meghallom, hogy ő már nem ugyanaz a személy, mint régen. Látva, hogy felkeltettem érdeklődését pusztán egy általam nehezen kiejthető szóval.. úgy érzem folytatnom kell, kihasználva hogy ténylegesen figyel rám, és talán eljut a kis agyáig az, amit szeretnék elérni. - Komolyan hagyod, hogy elérje a célját az a féreg?! Tönkre tett, Kendra... - Elcsuklik a hangom, ahogy beismerem az igazságot. - de én itt vagyok veled! Segítek hogy tudj uralkodni magadon, hogy előnnyé kovácsoljuk a vámpírságod. Neki is van gyenge pontja! Kell hogy legyen! Megfogjuk találni! Ígérem! -Célratörően , megállíthatatlan tekintettel nézek Kendrára. Vagy vele, vagy nélküle. Bár, egyedül valószínűleg a halálba futnék, s ezzel talán még Kendra is tisztában van. Ahogy azzal is remélhetőleg, hogy bármire képes lennék érte. Hogy még egyszer, s utoljára is.. az ő kezei által veszítsem el életem. Bár talán immár az én érzéseim viszonzatlanok, legalábbis hallva a lányt. Nagyot koppanok, de mégsem vagyok képes arra, hogy elengedjem Őt. Majd pont a bajban hagyom el.. - Tudod.. szerencséd, hogy férfi vagyok, és nincs nő a közelben. Bármelyiket megigézném egy pofonért.. hogy észhez térj. - Földre szegezve tekintetem , és próbálom hajammal arcomat takarni.  De bármennyire is próbálom takarni, a hangom teljesen elárul, illetve a földre lecsöppenő könny számára már - már fülbántóan hangos. Fáj, hogy ennyire s ezek után lemond rólam.
Ezúttal csendben végig hallgatom mindazt, amit mondd. Nem válaszolok a kérdésekre, csak figyelem őt, az ajkai mozgását minden egyes kiejtett szónál.. még az sem tűnik fel, ahogy az eső is elered hirtelen. Csak az lebeg előttem, hogy mennyire megakarom csókolni, de nem teszem, nem tehetem. S hirtelen, ellép mellőlem. Én azonban visszarántom magam elé, szorosan, és kezét mellkasomra csúsztatom. - Érzed ezt itt? -Végül, felszólalok, s kérdéseire a válaszom egy újabb kérdés, ami mindent megmagyaráz. A szerelmem, amit érzek.. ezért nem halhat meg, ezért nem engedem el, nem hagyom meghalni..
 


© | ZENE: Faded |  
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 18, 2016 3:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor meghallom a kérdését, akkor a cipőm könnyedén repül felé, hiszen nem tehettem arról, ami történt. Másrészt meg megmentettem az életét. – Ez nem fair! Nem tudom uralni azt, ami vagyok és egy szavad se lehet. Legalább megint vérszívó vagy, amit annyira imádtál egykoron! – a hangomban semmi kedvesség nem volt, de ez talán nem meglepő. Ő felbukkant, s még mindig ugyanolyan érdekes stílusa volt, mint egykoron. A poén kedvéért pedig majdnem én vettem el az életét. Ryan biztosan gratulált volna hozzá, de ha mind ez nem lett volna elég, akkor nem olyan régen megerőszakoltak, majd még szörnyeteggé is változtattak. S ez is annak köszönhető, hogy a bundásom nélkül hoztak vissza az élők közé.
A térdemet sietve húzom fel és ölelem át, mint egy totálisan elveszett lélek. A könnyek könnyedén csorognak végig az orcámon, majd pedig próbálok kizárni mindent az elmémből és inkább csak arra várok, hogy a nap felkeljen és megöljön, ha már magammal nem tehetem meg, akkor tegye meg a természet, de ami ezek után következik azzal eléggé meglep. Sietve kapom fel a fejemet és csodálkozva pillantok rá. – Te sose kérsz bocsánatot… - nyögöm ki alig hallhatóan, miközben a többi hallott dolgot is próbálja elmém feldolgozni a sokk közepette. – Talán nem kellett volna, én már nem az vagyok, akit ismertél… - mondom elcsukló hangon és sejtem, hogy miként akarhatta azt befejezni, de még se teszi, inkább csak korrigálja magát. – Láttál és most mehetsz is, nem hiszem, hogy így akarnál emlékezni rám, mielőtt a nap szénné perzsel… - a hangom rideg volt, mintha érzelmekre képtelen lennék. Pedig nagyon is képes voltam, de nem akartam semmit se érezni. Annál könnyebb lesz utoljára látni a napfelkeltét, hogy utána végre visszatérjek oda, ahonnan nem is lett volna szabad visszatérnem. – Miért is kellene? Élsz, élvezd ki, de nélkülem. – talán túlzottan súlyosak a szavaim, de valahogy képtelen vagyok fékezni a nyelvemet és nem hagyni azt, hogy a fájdalom irányítson. Túlzottan is úgy érzem, hogy elvesztem és legszívesebben tényleg lehántanám a saját bőrömet is.
El kellene mennie, de még se teszi, a szavaim megállítják, mire a fejemet elfordítom inkább. A tájat pásztázom, majd a szavai szinte a lelkemig hatolnak, nem mozdulok meg, csak újabb könnyek hullnak. – Miért? Miért nem tudsz csak elmenni és hagyni meghalni? Miért kell még több sebet ejteni L? Miért számít az, hogy mit tettem az elmúlt egy évben, ha semmit se ért? Nézz rám! – kaptam el az arcát, ha eléggé közel volt hozzám, ha nem akkor csak előtte teremtem és az állánál fogtam meg. – Miért akarnék élni? Vámpír lettem és mellé még valaki meg is erőszakolt. Minden egyes nap úgy kell élnem, hogy úgy lett belőlem vámpír, hogy valaki megerőszakolt és az tette ezzé, s az átka. S mellé még te is úgy kezelsz, mintha... – mondtam undorral a hangomban, majd elengedtem őt, majd elindultam a tisztás irányába. Ott talán hamarabb talál meg a nap is, mint itt a fák közé. A ruhám szakadt volt, én pedig nem éppen voltam erőm teljében.



[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 15, 2016 2:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Zavar zavartsága. Egyszerűen, nem tudom hogy hogyan tudnám megnyugtatni őt, hisz látszólag, az érintésemmel csak rontok a helyzeten.. legalábbis.. a reakciójából ítélve. Fogalmam sincs hogy milyen lehet, nem tudom beleképzelni magam a helyzetébe, de nagyon sajnálom, és idegesít hogy nem tudom elfeledtetni vele.. bár, ezt csak akkor fogja tudni feldolgozni, ha elbántunk azzal a mocsokkal, aki ezt tette vele.
- Vagy? Megint megölsz? - Persze hogy határait feszegetem, bár csak szavakkal, hiszen elengedem őt, kitárva kezeimet. Fáj, hogy már hozzá sem érhetek, hogy nem ölelhetem, hogy nem tehetek semmit.. pedig végre itt van előttem. Egyszerűen a szívem szakad meg érte, de valahogy, mégsem vagyok képes arra, hogy azt tegyem, amit a szívem diktál. Helyette a büszkeségem beszél belőlem, és húzom az agyát, emlékeztetve arra, hogy mit tett velem nem is olyan rég. De talán az lenne a megfelelőbb, ha kiengedné a felgyülemlett feszültséget magából. - Sajnálom.. oké? -Lehunyom szemem, próbálok higgadt lenni.. majd végül ránézve, bocsánatot kérek, amit tőlem sűrűn nem hallani. - Sajnálok mindent. Talán nem én vagyok az a személy akit szívesen látnál most, de miattad.. csak miattad vissza jöttem, mert.. sze--. - Ahogy próbálnám kimondani, valamiért képtelen vagyok rá.. megakad a nyelvem, a hangom..mintha megnémultam volna, ismételten. - Látni akartalak. - Végül ezzel fejezem be. Talán nem ez a megfelelő alkalom, hogy ismételten kimondjam érzéseimet, hiszen.. undorodik.. tőlem. Fáj beismerni, de ez az igazság, és azt hiszem, tartanom kell az érdekében tőle a legalább egy méteres távolságot.
Felhúzom szemöldököm szavaira, és félmosollyal húzom gyengéden ajkaimat. Nem, egyáltalán nem zavar, hogy konkrétan eltessékel magától, hisz ez a hozzámállás kicsit hajaz az első találkozásunkra. - Csakugyan? Akkor velem kell jönnöd. - Nem gondolhatta, hogy ha csak miatta jöttem vissza, akkor bármi más dolgom is lenne.. na jó, talán egy embert kéne találnom, hogy befejezhessem az átváltozást, ahogy neki is ékszert találni, hiszen így.. mindketten meghalunk. Azt pedig nagyon nem szeretném, bár.. van egy olyan érzésem hogy ő máshogy vélekedik erről a dologról, szóval.. így vagy úgy.. de magammal rángatom.
Ahogy távolodok tőle, a hozzám vágott szavaitól megtorpanok, megbénulok, képtelen vagyok a mozgásra. Egy olyan érzés fog el, csupán ennyitől, amit.. nem mostanában sikerült átélnem. Ökölbe szorítom kezemet, s harapom ajkamat, lassan vissza, azaz felé fordulok. - Elhiheted, hogy én sem erre számítottam. - Nézek már - már lenézően rá. - Még a halál sem tudott elválasztani tőled, csak miattad vissza jöttem.. kíváncsi lennék, hogy te mit csináltál távollétemben. Vagy, hogy egyáltalán kerestél- e. - Oldalra fordítva fejem kérdezem tőle. Nem kicsit érintettek rosszul szavai, s ennek hangot is adtam. Én, aki még a lelkét is eladta volna ezért a lányért.. nincs ennél rosszabb.


© | ZENE: Faded |
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 06, 2016 10:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Félek tőle, vagyis nem tőle félek, hanem attól, ami. A puszta tény, hogy férfi és vélhetően erősebb is, s még profibb ebben az egész vámpíréletben, mint én. Vélhetően a nők érintését is képtelen lennék elviselni, de a férfiaktól egyenesen úgy érzem, hogy legszívesebben hánynék, így érthető, hogy hátrálok, de aztán egy fa utamat állja, mire ő rám förmed, én ijedten rezzenek össze, mintha tényleg nem tudnám azt, hogy mi zajlik körülöttem. Amikor pedig hozzám ér, akkor szinte visítani kezdek, s üvöltök, miközben azon vagyok, hogy minél messzebbre lökjem magamtól. – Tűnj innen! Ne érj hozzám! – s közben úgy visíthattam, mintha a bőrömet nyúzná valaki. A lábam köze még mindig iszonyatosan fájt, s vélhetően, ha nem vámpír lennék, akkor a combomnál és ott lent is remekül láthatóak lennének a sebek, sérülések, amit az erőszaktevő okozott. Lehet, hogy nem kellene rágondolnom, de jelenleg nem bírtam kiűzni a fejemből, hiszen úgy éreztem, hogy a saját bőrömet képes lennék lehántani magamról. – S mégis miként? Nem teheted semmisé azt, amit művelt! – szólaltam meg csöppet se békésen, majd még inkább összehúztam magam. Az se érdekelt, hogy beterített a kabátjával. Inkább arra is még összerezdültem, de akkor se löktem le, hiszen fáztam és vélhetően a ruhám legtöbb helyen el volt szakadva és ennek köszönhetően alig takart valamit.
Szavai szinte tőr volt a szívemnek. Régen is ilyen lett volna? Talán minden férfi ugyanolyan. Csak a saját önző dolgaival foglalkozik. – Menj, senki se tart vissza a fontos dolgaidtól. – nem felelve arra, hogy mi a terv, hiszen mit mondhatnék? Megvárom itt a hajnalt, hogy a nap agyon égessen? Nem volt napékszerem, így nem élném túl azt, de talán jobb is lenne, hiszen örökre azzal a tudattal kell élnem, hogy úgy változtam át, hogy előtte valaki meggyalázott. Nem csak a testemet, de még a lelkemet is megtiporta. Nem értem, hogy miként lehet erre képes egy férfi. Ryan talán tényleg a legnagyobb féreg az egész földkerekségen. – Ahogyan talán én is tévedtem arról, hogy milyen is voltál egykoron. – szúrom oda neki, majd amikor távozóra, akkor ijedten pillantok körbe. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, vagy merre kellene mennem, csak azt tudom, hogy le akarom mosni magamról a halott fiú vérét és Ryan mocskát.



[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 05, 2016 12:10 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra + L


Idegesen összeszorítottam fogamat. Teljesen más ez a Kendra, mint akit én megismertem. Tény és való, hogy teljesen maga alatt van, de ki ne lenne a helyében. Tudom, hogy nem könnyű neki. A vámpírléttel nem könnyű elbírni, ahogy a tudattal sem, hogy így vált azzá. Annyi mindent túl kellett élnie ily' rövid idő alatt.. s én nem voltam vele. Magamat hibáztatom mindezért. Ahogy hátrál tőlem, én úgy közelítek felé, míg nem egy fának nem ütközik a háta. - Szerintem nagyon is élek. Ne hagyjad, hogy megbánjam a visszatérésemet! - Kiabálok a lányra, és az ellenkezése ellenére is hozzáérek, hogy tudatosuljon benne, itt vagyok.  Kemény vagyok vele? Lehet. De én nem a pátyolgatós típus vagyok, és nem fogom hagyni, hogy elhagyja magát! Én a régi csipkelődős és ERŐS Kendrát akarom, akibe beleszerettem nem pedig egy nyafogó gépet, azt bármelyik sarkon találok..nem ezért jöttem vissza. Nem vagyok lelkizős típus, tulajdonképpen, nem is gondolkodok csak magamat adom. Úgy érzem mellette kell állnom, így vagy úgy. De elérem, hogy újra a régi legyen. Ahogy végig nézek törékeny testén, amit épp hogy csak takar itt - ott egy valaha volt ruha darab már le is veszem felsőmet, és letakarom vele a lányt.  - Ryan.. az a féreg. Ezért megfizet -Préselem ki magamból, ahogy szorítom össze fogaimat sikerül az alsó ajkamat felsérteni, s államon végig folyik vérem. Ránézve Kendrára.. külsőleg, lehet hogy ugyanaz a személy mint akit én ismertem.. de a belsője megtört. Közelebb hajolok hozzá, és a fejét két kezem közé veszem. Fáj ránézni, mégis, keresem tekintetét. Olyan, mint aki nem bír elszakadni.. a nem rég történtektől. Mint aki lélekben nem is velem van.  - És? Mi a terv? -Természetesen nekem is fáj ez az egész, de én próbálom ezt nem mutatni, ugyanis nem engedhetem meg magamnak, és kicsit terelem figyelmét. A régi Kendra már rég szövögetné terveit.- Ha folytatni szeretnéd a siránkozást, csak hajrá. Nekem van fontosabb dolgom is. És szerintem neked is lenne.  -  Elengedem, majd hátat fordítok neki, és lassan távolodni kezdek tőle. Az ő döntése, hogy mi tévő lesz. De szerintem nagyon nem engedheti meg magának a semmihez sem vezető siránkozást.- Azt hittem megtaláltalak, de.. tévedtem. -Szándékosan lemondóan beszélek hozzá, ahogy távolodok tőle. Reményeim szerint, észbe kap mielőtt nem késő.

© | ZENE: Faded |
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 03, 2016 8:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Kendra & L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem értettem, hogy miért teszem ezt, miért mentem meg valaki életét, hiszen részben nem kellene tudnom megtenni, de talán az emberi érzések és dolgok még mindig túl erősek voltak mélyen legbelül. S ennek köszönhetően nem vettem el még egy ember életét. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz ezek után. Nem tudtam egyszerűen hosszútávon gondolkozni, hiszen a fejem szinte szétment, mert a világ túl hangos volt, minden apró zaja szinte a fülemben csendült. Kezdtem úgy érezni magam, mint akinek szép lassan elmennek otthonról, s ha visszamegyek a városba, akkor talán még rosszabb lesz. MI lesz akkor, ha a szomszédom tesz olyat, ami nem tetszik és ezért megölöm? Vagy esetleg Linnek ártok, mert lehet, hogy farkas, de kezdő és ő nem törte meg az átkát. Nem, erre gondolnom se lenne szabad, de még se bírtam másra, miközben vártam és vártam, míg végül a csoda meg nem történt.
Ő sietve ugrott fel, hiszen a férfi számára nem lehetett ismeretlen ez a világ, de számomra igen és az idevezető ütemet vér, halál és fájdalom övezte. Én pedig nem voltam biztos abban, hogy kivételes nem fog-e rajtam ki az élet, s nem fogok-e belerokkanni ekkora terhekbe. Egyetlen egy szót mond, de még se tudok felelni rá. Nem akarok, hiszen ha fontos lesz számomra, akkor meg akarom őt majd ölni. Emlékszem arra, amit Ryan mondott, így minden apró érzést szinte elnyomok, miközben a körmeim szinte a tenyeremet sértik fel. Amikor közeledik, akkor én hátrálok. Nem akarom a közelemben tudni. – Jobbra? Mégis milyenre? Meghaltál, te nem lehetnél itt… - suttogom alig hallhatóan, mint akiben nincs élet, a ruhámat vérszennyezi, meg van tépázva, miközben a bőrömre már a piros nedű rá száradt. – Ryan, megtalált…. – mondtam ki remegő hanggal, miközben a könnyeim hullani kezdtek, a ruhámmal pedig próbáltam takarni magam, amennyire lehetséges. – Azt mondta, megmutatta, ahogyan megölt, miközben a vére ott folyt bennem, majd pedig… - kezdtem bele, de nem bírtam befejezni, hiszen talán ő így is értette, hogy mi történhetett. Elég volt csak rám néznie és összetenni a képkockákat azzal, hogy hátrálok, ha ő közeledik felém… Féltem, mindenkitől. Gyengének és esetlennek éreztem, s legszívesebben az összes férfi szívét kitéptem volna a helyéről…



[You must be registered and logged in to see this link.] :bb:
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-