Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 24, 2014 10:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Chris & Lexi

Szívem egyre gyorsabban vert, mert féltem a fájdalomtól, és attól, hogy hogyan fogom viselni a vámpírságot, de hiszem, hogy jól cselekszem, ezt kell tennem.
Jól esett a csókja, lágyan csókoltam miközben lehunytam a szemet, hogy erre a pillanatra örökre emlékezhessek. Aztán egyszer csak minden elmúlt... Nem éreztem semmit...
Egy idő után ébredezni kezdtem, s azt éreztem, hogy valaki velem van. Chris az, érzem. Óvatosan kinyitom a szemem és felülök, de ujjaink még mindig össze vannak kulcsolva. Hirtelen minden olyan más lett, élesebben látok, s jobb a hallásom.
Nem tudtam mit mondani, kell pár perc, hogy feltudjam dolgozni.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 24, 2014 10:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Lexi & Chris

Zaklatottsággal töltött el az a pillanat, amikor Lexi balzsamos ajkait elharapott ütőeremhez érinti, és párat kortyol a véremből. Nem tudtam lélegezni, és egy másodpercben körülbelül hatszor pislogtam, olyannyira rosszul éreztem magamat. Nem kellett volna előbukkannom, azt hiszem. Akkor nem történne ez meg...
de most már ez visszafordíthatatlan.
Amikor elemeli ajkait, még csak engem néz, én pedig őt. Amikor karomat leengedem gyengén magam mellé, vérem cseppenként folyik ki, de aztán azonnal begyógyult.
- Remélem boldog leszel velem.- Mondom végül, aztán egyet közelebb lépek hozzá.
Csak még egy csókot szeretnék tőle lopni, amikor még ember. Csókjait akarom érezni, mert ő kell nekem...
Tudom, hogy mostantól az életünk össze lesz kapcsolva örökkön örökké.
Az egyik tenyeremet derekára helyezem át, a másikat pedig tarkójához, szinte beletúrva azzal selymes, illatos hajába.
Egy csókot leheltem ekkor ajkaira, mert elakartam vonni a figyelmét a fájdalomtól.
Alig egy kis mozdulattal törtem ki ekkor a nyakát.
Egy utolsó lélegzet ekkor kiszökött ajkain, szeme pedig csukva maradt úgy, amikor csóknál lehunyta a szemét. Megtartottam, hogy ne zuhanjon a poros földre. Homlokainkat összeérintettem, s hirtelen zuhantam magam a földre vele együtt.
A térdemre helyeztem fejét, ujjainkat összekulcsoltam, a másikkal pedig selymes haját simogattam, míg feje fölött néztem őt, s könnyeim elcsöpögnek nyaka mellett. Csak várom, hogy felébredjen. Ha pedig felébred, akkor csak is engem fog meglátni elsőre...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 24, 2014 9:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Chris & Lexi

Eljöttünk a főtérről, ott túl sok ember volt, úgy hogy úgy döntöttünk, hogy az erdőbe jövünk.
Nem egyszerű dolgot kértem Christől, hisz jól tudom, hogy hogyan történik ez az egész... Innom kell a véréből, neki meg meg kell ölnie engem...
Chris egyszer csak megállt előttem és szinte már könyörögni kezdett. Végig hallgattam minden egyes mondandóját majd arcon pusziltam.
- Jól tudom, hogy mire vállalkozok. Tudom, hogy mikkel fog járni ez az egész, de akarom. Veled akarok lenni. és nem úgy, hogy én öregszem, és mindenki furán néz ránk. És ha nem fogom bírni, te segíteni fogsz, tudom. - mondom majd sóhajtok egyet mikor megharapja a kezét. Kiskoromban meséltek erről a dologról, most jönne az a rész, hogy igyak a véréből... Megfogtam a kezét amit megharapott, és néztem pár pillanatig. Annyi évig gyűlöltem a vámpírokat, most még is azt tervezem, hogy én is az legyek... Lenyelem az undort amit automatikusan érezni kezdek, majd iszok egy adagot a véréből. Legszívesebben kiköpném, de nagy nehezen lenyelem, és Chrisre nézek.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 24, 2014 9:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
//városi park//

Lexi & Chris

Elhoztam egy közeli erdőhöz, hogy megtegyem az ő kérését. A szívem egyre inkább hevesebben vert, ugyanis Lexit meg kell ölnöm, hogy átváltoztathassam. Nem tenném meg, de Lexi ezt kérte, ezért meg fogom. Ő érte mindent megteszek, bármi is legyen az!
Ujjaink egymásba voltak kulcsolódva, úgy sétáltunk át az erdős részeken. Kijárt úton mentünk, úgy sokkal könnyebb.
- Még meggondolhatod magadat.- Állok meg előtte hirtelen, és két tenyeremet napsütötte, csupasz, aranybarna vállára helyeztem .
Nem tudom, mit is mondhatnék mást...
összesen két mozdulatot kéne megtennem. Elharapnom az ütőeremet a csuklómban, és utána pedig kitörni Lexi nyakát. Nem...egyszerűen képtelen vagyok őt bántani!
- Nem tudom megtenni...- rebegem, s a szemeimben kristályos könnyek keletkeztek, és egy hirtelen kiszalad szememből, míg bolondul szalad végig arcomon, és mintha öngyilkos lenne, esik le az arcomról a földnek érintkezve.
A hideg kirázott. Őrült módon csapkodott arcon a félelem, s nyelni is alig tudtam; csak aprókat.
Szemeim behomályosodtak a könnyektől.
- Meg fogod bánni, Lexi. Ez nem játék....- próbálom rövidre fogni a következményeket.
- Ha átváltozol, minden meg fog változni. Ember akarsz maradni, és ha beleőrülsz, akkor ki fogod kapcsolni az érzéseidet! Lexi, kérlek...!- könyörögtem neki, és éppen hogy csak nem álltam térdre.
Jéghideg arcára vándoroltak át tenyereim a válláról.
- Én mindent megteszek neked, ezt jól tudod. De... nem tudnám elnézni, hogy ha szenvednél.- Nyelek utoljára egy nagyot, s ekkor beleharaptam a csuklómba.
A vér is bolond módon csöppent ki az ütőeremből a csuklómnál, de visszahúztam szemfogaimat azonban. Úgy csurrant, akárcsak még most is szemeimből a könnycseppek.
- Ha megteszed, már nem lesz visszaút, Lexi...- nyögöm halkan, nem túl tisztán, ugyanis a beszédem is kótyagos lett a következmények miatt.
- Csak tudd, hogy ha nem teszed meg, akkor még mindig melletted fogok maradni. Ha megöregszel, akkor veled fogok elmenni. Megölöm magamat, amikor te meghalsz. Melletted maradnék egész életedben Lexi! - Dadogom el gyorsan, de kissé beszédem sokkos volt. Ha megöregedne, én akkor is mellette maradnék. Segíteném őt, és aztán ha ő meghalna, akkor én is mennék utána.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 10:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Rebekah + Nash + Claudia

Kicsit sem lepődtem meg azon, hogy Nash ismeri Rebekah-t. Azon már egy kis ideig elfilóztam, hogy vajon mit eszik a szőkéken. Bár lehet egy hangyányi előítélettel beszélek, mert ő maga, az eredeti tényleg csodaszép és sosem adtam az olyan viccekre, amik egy bizonyos embercsoportot vettek célba, nem diszkrimináltam a szőkéket, de ebben az esetben úgy éreztem megengedhetem magamnak. Talán nem hülye, de száz százalék, hogy nincs ki mind a négy kereke.
Igyekeztem meghúzni magam, mialatt Nash Rebekah-hot beszélt és a lehető legközelebb férkőzni a bátyámhoz, legtávolabb a szöszitől. Eltűnt az a fagyos rémület, mely tüskés béklyóként szorította a szívem és minden más nyugtalanságom is. Levegő ugyanolyan egyszerűséggel, fájdalom és akadálymentesen áramlott a tüdőmbe, mint ahogyan azt kell neki.
Nem bírtam megállni, hogy ne vessek egy halovány, gyors, de kárörvendő vigyort a szőke szépség felé. Ennyit megtehetek, azok után, amit velem tett.
- Mert a négy kerékből valószínűleg több sincs meg neki. - mondtam őszintén, mire végre valaki megkérdezte, hogy tulajdonképpen, miért is pont rám esik Rebekah választása folyton, amikor játékszerekről van szó. - És hiánya van, kell neki egy pasi, aki elvonja rólam a figyelmét, mert unalmában imád engem pesztrálni. - panaszoltam duzzogva és teljesen úgy éreztem magam, mint egy pszichobajos körben, ahol mindenki egyenként ecseteli nyomorult életét.
Nash magabiztossága átragadt rám is és, így hogy itt állt mellettem határozott, biztos támaszt nyújtva, egyből felvágták a nyelvem. Dühös voltam Rebekahra és itt volt az ideje, hogy el is mondjam neki. Valószínűleg jobb, ha ezek után nem is lépek ki egyedül a házból, dehát egyszer él az ember.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 10:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
- Neked is jó estét Rebekah Mikaelson. -mondtam gúnyosan, miközben Claudia elé léptem és zsebre vágtam mindkét kezemet. A lánynak hosszú szőke haja volt. Puhán omlott vállára a fürtzuhatag. Egészen vonzónak találtam. - Hmm... Kedvelem a szőkéket. -mértem végig és kacsintottam rá. - De sajna azok alapból kiesnek a kosárból, akik bántják a szeretteimet. -vontam vállat, mintha tényleg sajnálnám a dolgot. - Már találkoztunk korábban, de ha gondolod újra bemutatkozom... Nash Petrova vagyok. -vigyorogtam, mint aki jót szórakozik a másik reakcióján. - Talán már észrevetted majdnem egy idősek vagyunk és még Claudia is itt van. Jobb ha elhúzol a fenébe és... -köhögtem félbe a mondatot. - Hagysz minket békén. Még a végén megsérül ez a csodálatos test. -nevettem el a végét. - Kár lenne érte. -haraptam az alsó ajkamba és emeltem égnek mindkét tenyeremet sajnálkozva. - Különben is mit akarsz tőle? Miért kent fel a fára? -fordultam vissza Claudiához felvont szemöldökkel. Nagyon érdekelt, hogy vajon mi történt. - Mivel haragítottad magadra az Eredeti szöszit? -mondtam mókásan. Szórakoztatott a dolog és a helyzet is amibe keveredtem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 10:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Claudia
Rebekah

Elengedtem, mert valaki félre lökött.
-Nagyon kis édesek vagytok,de mennétek valahova máshova..épp hányni akarok tőletek..- forgattam meg a szememet és ismételten kulcsoltam össze a karomat. Szerelmi életem így se a legjobb, de még csessze fel az agyamat ez a kis szuka tényleg és a belein fogok táncikálni.
music: Zene címe| note:megjegyzés| words: szószám
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 10:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Rebekah + Nash + Claudia

Nem sikítottam. De ha Rebekah nem fogta volna meg a nyakam, ezzel azt is meggátolva, hogy egyáltalán levegőhöz jussak, akkor legszívesebben sikítottam volna. Tudtam, hogy valószínűleg hiába, mert ha nem jött volna segítség, hisz sűrű erdő vett körbe, de azért egy ilyen helyzetben mindeképpen jól esik sikítani egy jó hangosat. Egy kicsit ellazít és eddzi a hangszálakat is.
- Engedj el, kérlek. - könyörögtem, de csak egy szánalmas suttogásra jutott. Nem hiszem el, hogy pont ebbe az őrült nőszemélybe kellett belefutnom. Hát hol hagyott el a szerencsém, hm? - Sajnálom, amit mondtam... - tenyeremet az ő kezei köré tekertem és próbáltam lefejteni rátekeredett ujjait a nyakamról, de olyan volt, mintha egy több ezer tonnás követ igyekeznék eldönteni. Reménytelen.
Teljesen váratlanul ért, amikor meghallottam egy ismerős hangot, mely a nevemet kiáltotta. Szemem felragyogott és szívem nagyot dobbant. Hát még sem kell itt és most meghalnom egy elmebeteg eredeti által?
Mély levegőt vettem, amikor Rebekah keze végre lekerült a nyakamról és örvendezve borultam bátyám nyakába. - Nash! Köszönöm. - hálálkodtam. - Istenem mekkora szerencsém van, hogy pont erre jártál. - Ha lett volna értelme, még lelkiismeret furdalást is éreztem volna, amiért az előbb szidtam nem létező szerencsém, amiért... hát nem létezik. Erre megjelenik Nash, akit vagy ezer éve nem láttam, - vagy legalábbis nekem annyinak tűnt – és amellett, hogy sok idő után újra üdvözölhetem, meg is menti a nyavalyás életem. - Jól vagyok. - mondtam egyik zilált hajtincsem kisöpörve az arcomból, de gyanítottam, hogy nem sokáig leszek jól. Bátyám öleléséből kibontakozva néztem a hátam mögé. Az nem lehet, hogy ő, a nagy Rebekah Mikaelson ilyen hamar elengedne egy jó kis játékszert.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 9:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Miután visszatértem a fogságból, már csak egyetlen ember volt, akit meg akartam találni. A húgomat. Fogalmam sincs hol lehetett. A régi házunkban nem láttam és Selena körül sem fordult meg az elmúlt hónapban. Aggódtam érte. A legrosszabbra gondolva már csak az erdő volt hátra. Talán eljött keresni engem oda ahol először találkoztunk. A kriptába. Sajnos nem volt szerencsém és ott sem találtam. Visszafele jövet hangokra lettem figyelmes. Vámpírsebességgel szeltem át az erdőt és hirtelen megpillantottam őket. A szöszi Mikaelsont, akit nem túlságosan kedveltem. Amikor utoljára láttam rám öntötte az itala egész tartalmát. Éppen egy fához nyomta... várjunk csak! - CLAUDIA!!!!! -kiáltottam és gyorsan az ősvámpír mellé termettem, majd ellöktem őt és elkaptam Claut. - Jól vagy? Mit keresel itt az erdő közepén?? -hordtam le, miközben megsimogattam a feje búbját és jó szorosan magamhoz öleltem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 9:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Claudia
Rebekah

Ismét felnevettem olyan vicces volt, ahogyan sipákol és megcsuklik a hangja.
-csak egy picit.- majd hirtelen szemem elfeketedett fogaim megvillantak és nyakához emeltem kezem, majd erősen mindent bele adtam és szorítani kezdtem. felemeltem a fának nyomva és ordítani kezdtem vele.
-LÁtszik meguntad az életed te ribanc. Családi állapotom, ha nem vagyok jó senkinek be kaphatják... férfiak nem értékelik azt amit adnék nekik...ő bajuk- mondtam idegesen.
music: Zene címe| note:megjegyzés| words: szószám
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 9:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Rebekah + Claudia

- Nem. - mondtam megpróbálva minden határozottságom belesűríteni ebbe a rövid szóba, de sajnos remegett a hangom. - Most nem leszek a játékszered.
Elléptem a fától, hátrálni kezdtem, miközben azon gondolkodtam, hogyan tudnék lelépni. Szorító csomóként tekeredett össze a gyomrom és torkomban is hatalmas gombóc keletkezett. Akadozva vettem a levegőt és reszkető végtagokkal hátráltam Rebekah elől. Nem tőle féltem a legjobban. Tény, hogy ijesztő volt és ő indította el ezt az egész lavinát azzal, hogy megöletett velem egy embert, de a legrosszabb, amit tehet velem azaz, hogy megöl, esetleg újra megölet velem egy szerencsétlent.
Azonban, ha hazatérek azzal, hogy megöltem valakit – nem foghatom arra, hogy egy pszichopata ősi kényszerített – Michael újabb kínzási eszközöket fog bevetni, hogy tökéletesítse az önuralmam. Vagy egyből kinyír.
- Hagyj békén! Csak sétálj el mellettem és keress magadnak valaki mást, akin levezetheted a fölös energiáidat. - mondtam mérgesen. - Felteszem nincs pasid, senkid és ezért unatkozol ennyire, hogy folyton belekötsz a veled szembejövőkbe. - vágtam hozzá idegesen. Talán most rosszat szóltam. Lehet, hogy előbb gondolkodnom kellett volna, aztán engedni a bennem dúló méregnek és mindenfélét a fejéhez vágni. Nos, már édesmindegy, lássuk ki nyiffant ki előbb? Rebekah vagy Michael? Michael vagy Rebekah?


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 9:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Claudia
Rebekah

Nem voltam épp boldog ez a rohadt buli se úgy sikerült ahogyan akartam. Semmi hirtelen sex semmi pasizás semmi szerelem! Csoda szép rucimban elindultam vissza fele, igaz, hogy Elijahnak megígértem, hogy szólok, de basszus elég volt. Teljesítettem azt, hogy nem szóltam a tervről senkinek örüljön ennyinek. Bizalommal mentem oda, hogy majd lesz egy cuki pasi, de awh hülye az összes. Miközben azon gondolkodtam merre is menjek halk neszre lettem figyelmes. Hátra fordultam és megláttam egy ismerős arcot. Rögtön ahogy elrejtőzött mögé kerültem.
-Itt a játszó pajtim..- -mosolyogtam, majd össze kulcsoltam a kezemet. Rá meredtem a lányra aki szinte remegett tőlem. Felkacagtam és mélyen a szemébe néztem.
-Mi lelt téged édesem, hát nem örülsz nekem?- Görbült le a szám széle színpadiasan. persze nem bírtam sokáig és majd meg ragadtam a karját.
- Játszunk egy kicsit megint, mit szólsz?- kérdeztem, majd mélyen csokoládé barna szempárba mélyedtem.
music: Zene címe| note:megjegyzés| words: szószám
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 8:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Rebekah + Claudia

Nem kaptam levegőt. A Woodwill család közelében már úgy éreztem soha többé nem is fogok. Az a sok tréning, szabály, önmegtartóztatás és fenyegetés egy idő után az ember idegeire tud menni. Hiába tudom, hogy ez a jó nekem, hogy vissza kell zökkennem a rendes kerékvágásba és nem szabad lemészárolnom az első finomnak tűnő embert, aki szembejön velem, de ez a bezártság, korlátozottság kifejezetten zavart. Hogy mindig be kellett számolnom róla, hová megyek, kivel leszek, mikor jövök... Mintha visszacseppentem volna a tinédzer korszakomba, azzal a különbséggel, hogy sajnos vagy nem sajnos akkor nekem nem adatott meg ilyesmi. Az apám hullarészeg volt minden nap, nem igazán érdekelte, hogy mikor érkezem és kikkel barátkozom. Ami a hollétemet illeti, szerintem még örült is neki, ha nem rontom otthon a levegőt.
Pontosan beszámolva mit készülök tenni, hova igyekszem, eljöttem hát az erdőbe sétálni. Habár Michael aggódott, amiatt, hogyha neadjistentalálkozok egy emberrel, akkor valószínűleg jóval több önuralom kell, hiszen nem lesz ott mellette plussz ezer emver, aki szemtanúja lehet egy gyilkosságnak és esetleg visszafogna. Michael pontosan ezért burkoltan, de egyenesen kifejtette, hogy ő bizony mindent tud, ami velem történik – erre újfent a boszorkánymester létére hivatkozott – és nagyon megbánom, ha a kis fejszellőztetős túrámból esetleg rosszul jövök ki. Magyarán azonnal megöl, ha valakit bántok. Én a sarkamra álltam és őt, de főleg magamat is azzal győzködtem, hogy képes vagyok uralkodni magamon.
- Ohh... az istenbe. - morogtam idegesen az oroom alá, amikor megláttam a fák között egy ismerős szőke hajkoronát. Jézusom, jézusom, jézusom, jézusom, most segíts meg!
Egy másodpercig lesokkolva bámultam felé, de amint feleszméltem bevágódtam rögtöm a közelemben lévő vastag és megfelelően széles fa mögé abban a reményben, hogy Rebekah Mikaelson nem szúrt ki.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♰ My Life
Kedvenc dal :
Avoid
Tartózkodási hely :
♰ Everywhere, darling
Hobbi & foglalkozás :
♰ Kill You!
Humor :
♰ Killer!



Richard Redway Weston ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 10, 2014 6:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Shane Hopkins & Richard Redway Weston


"A halál megváltás a vámpíroknak.."


Az élet mindenkit megtanít valamire, csak egyesek nem képesek átlátni a leckét; összetörve esnek a földre, fájdalmasan adják fel, és majdan öngyilkosokká válnak.. De ezzel mit oldanak meg? A probléma nem lesz múló homály, ártatlan kis semmiség, avagy elfeledhető emlékkép. Ezzel az illető vagy szembe néz, vagy elmenekül előle, viszont, aki az utóbbit megteszi gyáva, sőt erőtlen. Hogyan lehet eldobni egy létet, vagy elmenekülni a gond elől? Ezekkel meg kell birkózni, és ki kell állni ellenük. Felsóhajtva nyugtázom, hogy értelmetlen az ezen való töprengésem, hisz én már túl estem rajta, vagy legalább is úgy tűnik. Az életem sosem volt boldogságok övezte lét, csak keserű fájdalommal telt kínt kaptam meg a magaménak, mely mardosta bensőmet, és milliónyi darabra szakította a lelkemet. Ha mára nem lennék az, aki, akkor már rég elvesztem volna, hisz nem lenne értelme semminek. Vagy vadállat lennék, aki halottan fekszik valahol a föld mélyén, vagy beleroppanva lelkem feladta volna rég a létem értékét is, hisz minek létezne egy olyan személy, aki szenvedésre van ítéltetve? Keserű emlékek, szörnyű valóság ölelte múlt, amely rossz álmokat sző, mely pecsétet nyom a lélekre, és ami bélyegként ragasztja fel magát a testre. Szabadulni, megszökni, elfutni, megmenekülni, avagy elbújni nem lehet ez elől. Nem hagyja magát lenyomni, hisz célja, hogy kínnal vágjon a padlóra, és a harcban csak ő győzhet; A Múlt! "Kérlek élet ne hagyj szenvedve esni a földre, ne hagyd hogy lényem a poklok poklát élje meg, segíts.. segíts rajtam.." Hányszor kértem, kérleltem.. mindhiába, s mennyit szenvedtem a teher alatt mely lenyomva tartott, de immár felszabadultam. Nem köthet le senki, és semmi.. Mosolyra húzom ajkaimat, élesen figyelem a terepet, és elönt az a fajta érzés, amely annyiszor; Ölni... Minden nyomorult, átkozott, és értelmetlen életűnek vesznie kell, vagy általam, vagy maga által. Tehát meg fog halni az, akinek nem való az élet. A gyengék nem maradhatnak fent, hisz nem elég erősek a kitartáshoz, míg az erősek gyengék, mert érzelem nélkül élni lehetetlen.. azzal együtt érünk valamit. Csak akkor lehetünk igazán erősek, ha az érzéseinkkel egybe fonódva létezünk. Anélkül semmik vagyunk; apró porszemek, láthatatlanság övezte lények, akiket a sors oly könnyedén le tud győzni, hogy az merő szánalom.. Megtanultam a leckét, és ezáltal azt, hogy a lehető legjobb számomra, ha nem mutatok ki semmifajta törődést.. sőt úgy egyáltalán miért törődnék bárkivel is?
Vállat vonok kijelentésére, miszerint nem a nőm, és figyelemmel kísérem, ahogy szétszedi a vámpírt, de ezek nem adják fel, hisz újabbak, és újabbak léptei hangzanak fel.. Hallgatom a következő szavait, míg egy egyenletes nyíl, és íj párosítással lelövöm az újonnan felbukkanok egyikét.. Pontosan a szívébe megy, így ezen által pedig meghal.. Arcomra kiül az élvezet, amely emiatt eltölt.. nos meglepő lehet, hogy a saját fajtámat gyilkolom, de ez van.. ezt kell bennem szeretni. Végül bólintok Shane irányába egyet, és nézem az előmerészkedő vámpírokat. Az íjat egy mozdulattal dobom el, míg a tegez is lekerül rólam, majd egy gyors suhanással az ellenfél háta mögé kerülök, és a hátán át szabadítom meg a szívétől.-Bocsánat tényleg, de az ölésen kívül más szó nem szerepel a szótáramban..-Dobom el a szívet, amíg Shane szavait tudatosítom magamban.-Nem csodálnám.. sokan akarnak holtan látni, csak nem értik meg a tényt, miszerint engem nem lehet.-Vonok vállat könnyedén, majd figyelem jelzését, miszerint még ketten jönnek onnan. Figyelem, ahogy az újonnan érkező két egyed kissé megrémül.-Csak nem féltek..-Gúnyos mosoly jelenik meg ajkaimon játszi könnyedséggel, de hagyom, hogy Shane csinálja, amit szeretne, és nem is kell sokat várni az egyiket elkapja, míg a másik futásnak eredve menekülni kezd..-Ne már..-Szólok utána.-Te sem gondolhatod komolyan, hogy a saját fajtádtól megrémülsz? Ilyen.. hogy is mondjam szép szóval.. gyáva lennél?-Egy mozdulattal a fának lökve állítom meg. Lassan indulok meg utána, hisz hagyom, hogy összekaparja magát a földről.. Végül egy fadarabot szedek fel a földről, és míg Shane rég végzett addig én még ezzel az eggyel húzom az időt, de hát ez ellenkezik.. Felsóhajtva megállok, és úgy nézem a vámpírt.-Tudod rossz húzás volt velem kezdeni..-És még végig sem mondtam, amit akartam már egy azonnali mozdulattal a fának szegezem a szívében egy karóval, majd elengedve hagyom a földre esni.. ezek után vissza indulok Shanehez.
-Tőlem senki sem mehet el szabadon.. ha ilyenről van szó.-Pillantok körbe, míg végül megállok vele szemben.-Szerintem, aki téged megbízott az egy idióta, hisz tudhatná, hogy ellenem a szánalmas kis újonnan kezdő vámpírok mit sem érnek.. de hogy még rád is rád küldte.. ez érdekes.-Kezdek el gondolkozni.-De legalább jót mulatunk.-Elmosolyodom végül, és a kezemen száradó vérre nézek..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Nem akarod tudni
Humor :
Fekete



Shane Hopkins ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 02, 2014 12:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]

To: Richard
my forest. my rules.
286 | bocs a késésért | Burn ⊰

- Haver, nyugi, nem a nőd vagyok. - vonom meg a vállam, a nyolcvanaid nem érdekel kijelentésre, miközben lazán lendítek át vállamon egy újabb támadót és kifejezetten élvezem, ahogy ujjaim ismét áttörik a szöveteket, a csontokat és összeroppantják a halott hideg szívet. - Értem. Hát, mindig is a különcök voltak a legjobb barátaim. - kacsintok miközben a hangok egyre hangosabbak. Mindig is tudtam, hogy a vámpírok idióták de mit mondhatnék? Ha nem tanulnak abból, hogy már négyüket levernek, akkor jöjjenek csak. Úgy tűnik újdonsült cimborámnak épp akkora móka kitépni egy halott de járó lény gégéjét, mint nekem és nem hibáztatom ezért. - Bocs haver... de az ügyfél akiről beszéltem... - kezdek bele vigyorogva – asszem azért akar az ágyadba bújni, hogy végezhessen veled. - mondom egyszerűen miközben fejemmel bal felé intek és ujjaim közül kettőt emelek, jelezve, hogy két támadó várható onnan. - Ha ezeknek a főnöke, Rose Clementin, akkor bizonyosan egy ribancról beszélünk. - Ügyfél vagy sem... hát, vesszen ha már az én birtokomra szórta szét kis csicskásait. Ezt nem tudom elfeledni. Ez az erdő az enyém és ha valaki háborítja, nos, akkor számoljon a következményekkel. Mikor megjelenik a két újabb delikvens, falra mászó vigyorral üdvözlöm őket. - Nos fiúk. Biztos? - kérdek csak ennyit és az történik amire számítok. Meghátrálnak a hullák láttán. Nekem viszont eszem ágában sincs elengedni őket. Így nem. Megragadom az egyiket és torkába mélyesztem a fogaimat. - Egy kis emlékeztető a főnöknek, hogy miért ne verjen át. - Vérfarkas vagyok. A harapásom kitűnő méreg a vámpírok számára. Ez a férfi pár órán belül meg fog halni. Rose, jobb lesz ha összeszedi magát, különben rá is ez vár. A másik gyáva menekülőt, Richardra bízom, döntse el ő, mi legyen a sorsa.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♰ My Life
Kedvenc dal :
Avoid
Tartózkodási hely :
♰ Everywhere, darling
Hobbi & foglalkozás :
♰ Kill You!
Humor :
♰ Killer!



Richard Redway Weston ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 05, 2014 7:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Shane Hopkins & Richard Redway Weston


"Nem vagyok egy szent, és nem is akarok az lenni!"


Nekem sosem számított, hogy ki áll velem szemben, hisz a lényeg mindig egy volt, és még hozzá az, hogy mielőbb megöljem azon személyeket, akikkel szembe kerülök, persze a haláluknak több indoka is van; ha ember, akkor a táplálékomként, ha szórakozni akarok azért, és ha éppen nem érdemli meg a vámpírlétet akkor meg ezért halt meg. Sosem volt nehéz eldöntenem, hogy ki élhet, és ki nem.. persze a jelen helyzet más, hisz most nem kell döntenem róla. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam arra, hogy hogyan öljem meg.. minden személynél lejátszom ezen gondolatsorokat, de tekintve arra, hogy éppenséggel vérfarkas, és nem mellesleg tud némi infót rólam elgondolkoztató az eset. Egyenlőre élhet, hisz nincs előnyömre a halála, de ezzel még nincs vége, ha ellenséges lesz, vagy csak apró szikrája is felmerül annak, hogy megakar ölni, akkor előbb végzek én vele, mint ő velem.. ennyiben azért állapodjunk meg, hisz nem árt magamban tisztázni a határt, és az ezen pont lesz.
-Ha semmit nem akar, akkor nem értem mi a francnak hozta fel, hogy az egyik ügyfele érdeklődik irántam..-Mondom komolyan, és ezzel ennyibe is hagyom a dolgot, de még hozzá teszem azért.-Tudja nem érdekel.. és felőlem akármit is akarjon az ügyfele azt megtarthatja magának!-Vonok vállat.-Szóval erről ennyit, és persze felőlem azt csinálhat vele, amit akar, hisz engem nem érdekel sem ön, se ő.-Komolyan csendülnek fel a szavaim, és végig igazat beszélek. Sohasem érdekel az, hogy ki mit akar tőlem, mert ha a szándéka komoly lenne, akkor felkeresne, és nem mást küldene utánam nyomozni, na erről ennyit, és nem is kívánok már ezen egyeddel foglalkozni. Jelenleg van jobb mulatság is.. figyelem a jelenetet, amit leművel, és arckifejezésem nem változik amiatt, amit művel, sőt csak nyugodtan..
-Mondtam már, hogy nem érdekel?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet.-Amúgy nem bánom, ha beszáll, de kérem ne említse többé az ügyfelét, mert akármennyire hangsúlyoztatja sem fog jobban meghatni, hogy akar az a személy tőlem valamit.-Teszem hozzá, és ezzel végérvényesen pontot teszek az ügyre, hisz kezd elegem lenni abból, hogy mindenhol szerepelni kell azon személynek, aki felrendelte ezt a fickót. Nem érdekel, bár kíváncsi lennék ki az, de csak úgy is a halálomat akarhatja, mint mindenki más, szóval.. inkább kihagynám a "nagy találkozást" azzal az emberrel, vagy akármi is legyen.
-Értem, és természetesen beavatom.-Nézek rá komolyan, miközben hallom a hangokat.. pontosan ki lehet venni a rengeteg léptet, ez egy remek nap lesz úgy érzem.-Azért szeretnének megölni, mert mint tudja én nem csak embereket, hanem a fajokat is ölöm, így viszont ezeknek a főnöke.. nos úgy látszik szeretne eltávolítani, mert veszélyt jelenthettek rá, vagy mit tudom én. A lényeg, hogy a halálomat akarják, csak azon ok miatt, mert ölöm a saját fajtámat is.-Nézem a férfit, miközben beszélek hozzá, majd végül a hangokat hallgatom, amik közeledően jelzik, hogy valakik jönnek.. Nos ma egy eléggé alapos szórakozás részese lehettek, és úgy érzem, hogy ezt élvezni is fogom..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Nem akarod tudni
Humor :
Fekete



Shane Hopkins ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 02, 2014 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]

To: Richard
my forest. my rules.
367 | bocs a késésért | Burn ⊰

Nem kapkodok. Hallani, persze hallom a mozgást, hogy a frászba ne hallanám, hiszen számomra az erdő az igazi otthon, minden neszt tökéletesen ismerek... ahogy a fákat, avartakarót és a benne járó idegeneket is. Megcsóválom a fejem. - A lényeg nem változik. - vetem oda egyszerűen és nem lepődök meg, hogy tudja mi vagyok. Én is tudom, ő micsoda, ahogy azt is, hogy nem éppen ma született bárány... illetve, nem is ma született és nem is bárány. Meg sem rezzentem mikor megölte a hátam mögé kerülő vámpírt. Nem vagyok az az ijedős fajta. - Semmit nem akarok magától – vonom fel szemöldököm – a nőket szeretem. - fordulok el tőle és felsóhajtok. Sosem bírtam a nagyképű, öntelt vámpírokat. - Ugyan, köt a titoktartás, az ügyfelem iránt. - rántom meg vállam egyszerűen és megnyújtva alakomat ugrok fel. Az egyik fa ágára kapaszkodtam fel és onnan ugrottam a támadóra. Agyaraimmal téptem ki a vámpír torkát a helyéről és puszta ujjaimmal szabadítottam meg a szívétől. Őszinte leszek; mocskosul élveztem. A vámpírokat jóval nehezebb volt elkapni mint az embereket, nekem pedig épp erre volt szükségem. Nem csak mert kihívás volt, edzés, hanem mert tökéletesen levezethetem a feszültségemet, anélkül, hogy véletlen elöntene a düh és elkapnék egy ártatlan halandót. - Gondolom nem bánja, ha beszállok. - állok fel vértől ázva és mellé lépve köpöm ki a vámpír gégéjét. - Arról biztosíthatom, hogy semmi köze az ügyfelemnek ehhez. Sőt, ami azt illeti... - vigyorodom el miközben a fejemmel balra intek – a hölgy egészen más miatt érdeklődik maga iránt. - A hangok meggyarapodnak. Az erdő hirtelen zajossá válik. Lépések, neszek. Óvatosnak tetsző hangtalanság de farkas füleimet nem verik át. Talán képesek visszafogni szívük dobbanását de lépteikkel elárulják magukat. Ez az én terepem. Előlem nem lehet elbújni, itt, semmiképp sem. Mégis halál nyugodtan töröltem le a vért pofámról és pillantottam végig íjjal felszerelt, rögtönzött társamon. - Ez az én erdőm és nem szeretem a hívatlan vendégeket benne. Szóval akár be is avathatna, hogy miért akarják a fejét venni és miért jönnek ennyien. - kérdem egyszerűen, miközben a hangokra figyelek. Lassan közelítenek de most többen. No nem mintha félnék attól, hogy nem végzek vagy végzünk velük mert abban biztos voltam, hogy igen. De tudni akartam, miért.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♰ My Life
Kedvenc dal :
Avoid
Tartózkodási hely :
♰ Everywhere, darling
Hobbi & foglalkozás :
♰ Kill You!
Humor :
♰ Killer!



Richard Redway Weston ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 23, 2014 6:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Shane Hopkins & Richard Redway Weston

"Minden döntésünk csak akkor születik meg, amikor a pillanat megkívánja.."


Az élet hol győzelmet hoz, hol pedig vereséget, de én már nem veszthettek! Az egész életem szenvedésről, fájdalomról, és kínról szólt, miközben napról napra folyt eme rémálom-i álomkép. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy egy nap mindenki megfizet majd azért, amit velem tett, nos ez meg is történt, csupán egyetlen egy személy az, aki életben maradt, és addig úgy sem nyugszom, amíg meg nem kínzóm őt élvezettel, de persze nem akármilyen kín lesz ez. Könyörögni fog majd a haláláért, azért hogy eme szenvedéssel telt pillanatai véget érjenek, de nem fogom neki megadni ezt neki. Ő sem ölt meg anno, pedig az elején annyiszor kérleltem, de nem hallotta meg a szavaimat, ezért én sem fogom az övét majd. A kezemben kifeszített íj, és nyíl párosítása a célpontom felé szegeződik, miközben játékos könnyedséggel gondolom végig hányféle képen is ölhetném meg az adandó áldozatomat. Kissé már-már elmebetegnek tűnhettek, hisz paranoiásan gyilkolok meg bárkit, és nem törődök azon ponttal, hogy ki is az áldozatom, mintha egy megrögzött gyilkos lennék, de nem, csupán csak szeretem megtisztítani a drága faj állományt, ami tele van téves vámpírok töm kellegével, na meg ki tudja hány faj keverékével. Nem is értem a sok idióta vámpírt, már párdon, de most komolyan.. minek tesznek olyan személyt vámpírrá, aki nem akar az lenni, vagy aki meg sem érdemli az ilyesfajta életet? Vagy mert beleszerettem bla-bla személybe az már örökre kell szóljon? Vagy ha már át is változtatom, akkor nem kéne érte felelősséget is vállalni? Miért kell annyiból állnia az életnek, hogy ezt meg ezt azzá teszem, aztán ott hagyom a francba, mert kit érdekel, hogy mi lesz vele? Na erre van az én szerény személyem, aki vígan öli meg azokat, akiknek nem érdemleges az élete. Mondjuk ölök megbízásból, hobbiból, és megfélemlítésből is, de mind-mind más kategória a mostanitól eltérően.. Komolyan nem is értem minek ennyi idióta a halhatatlansággal megáldva, majd teszek róla, hogy egyre kevesebben legyenek. Nem nehéz őket levadászni, s megölni, ez egy egyszerű gyerekjáték!
Magam mellé engedem le a kifeszített vadászati eszközt, amint megjelenik egy férfi, és a mellkasomhoz vágja a nyilat, amelyet egy rögtönzött mozdulattal hátra csúsztattok a tegezbe, miközben hallgatom kioktatását az erdőről, meg az ösvényről.. meg hogy ő.. ember? Na jó ne viccelődjünk már, hisz vérfarkas! Ide érzem..
-Párdon, nem vérfarkas akart az lenni ember helyett?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet a férfira pillantva komolyan.-Nem akarok kötekedni, de nem ember vagy, hanem farkas.. legalább is tudtommal.-Teszem még hozzá egyszerűen, és úgy figyelem az ismeretlent, akire eléggé érdekesen nézek. Nem tudom, hogy mit is kellene vele kezdenem. Megölni, megkínozni, vagy esetleg.. eljátszadozni, csak úgy? Bár kétségtelen az a tény, hogy előbb megvárom mit szeretne tőlem még.. hisz nem hiszem, hogy oktató programot jött tartani az erdő, az ösvény, na meg az emberről. Az túl unalmas lenne!
-Igen.-Bólintok rá, miközben meglep némileg, hogy mégis honnan ismer engem ő? Életemben nem találkoztam még ezzel a fickóval, vagy a memóriám hagyna ki? Nem hinném, hisz mindenkire emlékszem, akit már láttam az életem során legalább egyszer is. Észreveszem, hogy a véres kezét nyújtva felém.. gondolom kézfogás érdekében, amelyet elfogadva megfogok, és kezd szimpatikussá válni ez a farkas, pedig nem rajongok értük nagyon. Megrázom a kezét, és a szavait hallgatom közben, mikor pedig végeztünk a kézrázással akkor az íjra helyezem vissza a kezemet újra felkészítve azt, mintha tényleg egy célpontot várnék, vagyis lőni készülnék valakire, ami pontosan így is igaz..-Shane!-Biccentek felé üdvözlésként.-Váratlanul érnek a szavai. Ki az, aki én irántam nagy érdeklődést mutat? Legfeljebb azok teszik ezt, akik megszeretnének ölni..-Nevettek fel.-De mondja csak mit akar tőlem?-Váltom komolyabbra a témát, miközben mozgolódást hallok nem messze tőlünk.. Mégis ő hozott volna ide valakit az én megölésemre, vagy csak véletlen ez a mozgás? Körbe pillantok, és eléggé élesen figyelek arra, hogy mégis ki az, aki a társaságunk lehet. Nem sokára Shane hátával szemközt megjelenik egy.. mondjuk úgy fajtársam, aki igencsak nagy érdeklődéssel szemlélődik az irányunkba.-Ha megbocsát.. egy pillanat. Akadt egy kis gond..-Biccentek a fejemmel a váratlan személy felé, aztán egy rögtönzött mozdulattal Shane háta mögé kerülök, ekkor a vámpír egy hirtelen mozdulattal kezd el felém suhanni. Immáron megemelem a kezemben tartott íjat, és kifeszítve szegezem a vámpírra azt. Egy pár pillanat alatt érkezik meg a közvetlen közelembe a vámpír, de gyorsabban lereagálva az eseményeket nála lövöm szíven az nyíllal. Nos.. sokat képeztem magam. Az íjat magamra teszem, és a földön elterülő hullára pillantok.
-Na ez sem fog már többet élni, az tuti.-Lépek Shane elé akárhol is legyen.-Hol tartottunk?-Vonom fel a szemöldökömet kérdően, és mosollyal az arcomon várom a válaszát.

// Ígérem a minőségen csiszolok majd.. nem a legjobb most ez. Remélem azért elmegy egynek Smile
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Nem akarod tudni
Humor :
Fekete



Shane Hopkins ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 21, 2014 2:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]

To: Richard
forest. path. human.
words: 388 | note: - | music: Burn ⊰


- Héj! - kiáltok a férfi felé, amikor – még épp időben – elkapom azt a rohadt nyílvesszőt, amit ha nem vagyok elég gyors, szépen keresztülszakítja a mellkasom. Kösz, abból nem kérek, még akkor sem, ha nem öl meg. Lehet, hogy igaz a sok rizsa arról, hogy ami nem meg, az erősít, de attól még nem kell a rohadt fájdalom, csak mert valami félnótás, az ösvényektől nem is olyan messze, épp lövöldözik egyet. Pár pillanat alatt termek mellette és mellkasára csapom a vesszőt. - Erdő! - mutatok körbe majd jobbra lendítek – Ösvény! - mellkasomra bökök – Ember! - tárom szét karomat egyértelműsítve kis leckémet arról, hogy mennyire felelőtlen dolog, itt lövöldözni. Miután végeztem oktató jellegű bemutatómmal, jövök csak rá, ki áll velem szemben. Jó, be kell vallanom, van némi előnyöm ilyen téren... jó, nem csak némi. Nem csak mert oknyomozó riporter voltam, hanem azért is, mert kötöttem már üzletet valakivel, aki Richardot akarta. Nem mondhatnám, hogy a tudás, megkönnyítette volna a mai napomat. Rohadt egy dolog, amikor hiába teszel meg mindent, de még mindig nem tudtam megbosszulni a családod lemészárlását. Épp ez miatt voltam ma itt. Tenyereim vértől voltak maszatosak, csak úgy mit a seszínű pólóm is. Veszteségem fájdalmát öléssel csillapítottam és rohadtul nem érdekelt, ki és mit gondolt erről. Vérfarkas vagyok. A prédám pedig nem volt elég kielégítő ha az őzekre gondoltam. Megtanultam uralni átváltozásaim. Képes vagyok akkor alakot ölteni, amikor én akarok és nem befolyásolt többé a hold. Persze, ez mocskos időszak volt az életemben és pokoli fájdalmakat éltem meg de ez a kín, semmit nem jelentett ahhoz képest, amit családom elvesztése jelentett és nem telt el egyetlen nap se anélkül, hogy ne üvöltöttem volna fel a bosszúm miatt. Elegáns hadjáratom a vadász ellen, aki ezt tette, még csak most kezdődött igazán és óh, jobb ha futsz, mert maga lesz a véres pokol számodra. - Richard, igaz? - kérdem hirtelen és véres kezeimet nyújtom. - Shane Hopkins. S nem, nem találkoztunk. Mondjuk úgy, hogy van egy ügyfelem, aki különös érdeklődést mutat irántad. Akár még hasznos is húzhatsz ebből. Persze nálam... mindennek megvan a maga ára. - nem mondhatni, hogy a gatyámba csináltam csak mert egy vámpírral hozott össze a sors. Ha az ezer éveseket bírtam kezelni, Richard sem lesz probléma... miért voltam ebben ilyen átkozottul biztos? Mert mindig volt valamim, amire szüksége volt az embereknek.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♰ My Life
Kedvenc dal :
Avoid
Tartózkodási hely :
♰ Everywhere, darling
Hobbi & foglalkozás :
♰ Kill You!
Humor :
♰ Killer!



Richard Redway Weston ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 20, 2014 3:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
(Mystic Falls autóútjai)

Shane Hopkins & Richard Redway Weston


"Ugye nem baráti találkozóra számítottál? Mert ha igen, akkor sajnálom, de közölnöm kell azt a tényt, hogy nem barátkozom, hisz tudni illik, miszerint szívesen vadászgatok.."


Annyiszor gondoltam már végig mindent.. az elmúlt pillanatokat, a kétségbe ejtő emlékeket, és a kínzó fájdalommal telt érzéseket. A fejembe rögzült minden egyes pillanat, amely mára már csak múló rossz álomkép csupán, de tudom jól, hogy régen a valóságot vetítette elém. Hosszú időt éltem meg, és ezalatt az idő alatt rengeteg minden történt. Többek közt rossz dolgok, fájdalmas évek, rengeteg szenvedés, és kínokkal telt percek sorozatai, amelyek mára ezzé tették.. egy kegyetlen gyilkossá, egy vadállattá, aki véren él, de közben bárkit képes megölni, aki él, és mozog. Nézzen rám bárki nyugodtan, hisz nem az a fajta vámpírka vagyok, aki megrémül, aki elmebeteg, vagy aki könnyen adja magát. Áh, nem! A múltamban csupa olyan emlék található, amik az összezavarodásig vezettek el, de ez nem tett őrülté csupán képes voltam vadásszá válni, és most már ha szembe állok akárkivel nem számít a szánalmas kis élete. Ezzé tettek, ez lettem, és eme jellemet büszkén felvállalva viselem magamon. Azt hitted játékot űzök? Igen, akkor jól gondoltad, mivel játszadozom az emberekkel, az érzelmeikkel, és a fajokkal. Ha rám pillantasz álcaképet láthatsz.. Kedves vagyok hozzád, sőt olyan leszek, akit látni szeretnél, de a valódi énem, az én jellemem, ami lehetnék eredetileg sose bukkan majd fel, hisz olyan, mintha nem is létezne. Elhiszed a meséimet, bedőlsz az ártatlan arcomnak, előadom neked azt akire éppen szükséged van.. de az agyamban csak egy dolog jár, hogy hogyan, és miféle módon öljelek meg, mert számomra csak azaz élvezet, ha holtan látlak heverni a lábaim előtt.. a véred tapad a kezemhez, de ha esetleg látok benned némi szikrát, és akaratot, hogy te tényleg érdemes vagy az életre, akkor életben is hagylak! Engem nem befolyásolnak holmi puszta érzelmek, bennem nincsenek ilyesfajta jellemek, nem leszek könyörületes senkivel sem, akinek a halált szánom aznapra. Rád pillantok, elvarázsollak, adom az álcát, és úgy teszek, mintha egy angyal lennék, aki a te megmentésedért van itt, de nem.. ilyenről szó sincs. Sohasem lennék képes arra, hogy segítsek neked, na jó néha, de az is a ritka időkben megesik a szívem, és segítek másoknak, ha kell, de ennyi, és nem több.. Ugye már világos, hogy ki vagyok?
Gondolatok milliói bukkannak fel bennem, és választ akarok kapni mindenre, azt szeretném, hogy ha rám nézve azt látnád, hogy egy gyilkos vagyok, aki nem érez, akinek nincs szíve, aki nem könyörületes! El is érem, és nem hogy ezt, de még félelmet is kiváltok egyesekből, míg én sosem félek.. állhat előttem maga Klaus Mikaelson, akkor sem rezelek be, mert önmagamat nem fogom megtagadni sose! Lépteim hangja csendül fel a halk tájon, mint ama hangforrás. Erdős résznél járok valahol a külterületi részlegen, úgy igazából nem vonz a város.. sohasem. Rengeteg ember, és faj.. kinek van ehhez kedve? Csendre vágyom, és nem pedig ezernyiféle zaj hallgatására. Itt lehet vadászni, sőt még gondolkozni is, és ha kell.. Hirtelen torpanok meg a hangok hallatára. A tegezből előkapok egy szép kis nyilat, amelyet végül az íjhoz párosítok, de előbb még leszedem magamról az íjt. Egyenletesen illesztem össze a kettőt, és hang irányába el is lövők egy nyilat, amely a pontos irányba repülve egy nem közeli fába fúródik. Újabbat kapok a kezeim közé, és ezt most már az érkezőnek szánva tartom kifeszítve, így várom be az adott személyt.. nos lássuk ki a mai szerencsés!
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 4:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Nem akarom neki kiönteni a lelkem.. Vagyis ez már valamilyen szinten megtörtént. Nem akarom rázúdítani ezt az egészet, hiszen tulajdonképpen semmi köze hozzá. Meg amúgy is nem azért vagyunk most itt, hogy beavassuk a másikat a problémáinkba. Többet úgy sem leszünk ilyen közel egymáshoz ezt már megtárgyaltuk.. Vagyis inkább az elején letisztáztuk, de mindegy. Félek felhúznám magam ezen az egészen, ha túlságosan is belemerülnék, szóval inkább jobb, ha befogom a számat és egy kicsit félretesszük ezt a témát. Főleg, mivel ez az egész az én gondom és nekem kell megoldani. Nem mintha nem örülnék annak, hogy még egy kis időt tölthetnék a vörös szépséggel, de megállapodtunk valamiben és azt be is fogom tartani. Nagy részt legalábbis.
Behunytam a szememet és próbáltam még ennél is jobban ellazulni.. Pihennem kell. Az is lehet, hogy álmomban valamilyen emlék fog kirajzolódni előttem. Ki tudja..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 10:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Próbáltam nem kattogni a dolgokon, de ha már szóba került.. Nem! Nem vagyok sem oknyomozó riporter, sem önkényes detektív, hogy ostoba módon segítsek neki.. Bár tény, hogy én fordított helyzetben elvárnám, még azoktól is, akiknek lilájuk sincs róla, hogy egyáltalán élek. De hát különbözünk.. Én itt, ő ott.. Ez a jelenlegi felállás, és nem tűnik úgy, hogy változni fog. Én sosem változok.. Szerencsémre. Belegondolni is rossz lenne Curtis miket művelne velem, ha hasonló helyzetbe kerülnék.. Kamatostól kapnék vissza mindent, az már fix.
- Pihenj.. - mosolyogtam aztán fel rá. Utasításnak hathatott, de nem az volt. Mocorogtam kicsit az ölében, és nem állt szándékomban egészen reggelig más pózt felvenni. Van egy sejtésem, hogy gyakran filozofál ezen, most viszont legalább egy kicsit elterelődhetne a figyelme..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 14, 2014 6:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Bárcsak találkoznék valakivel.. Aki ismer.. De lehet igaza van Kendra-nak és nem vagyok annyi ideje a városban, hogy bármiféle ismertség kialakuljon köztem és valaki között. De abban biztos vagyok, hogy eltitkol előlem valamit. Nem tudom mit, de nem is számít. Ki fogom deríteni. Viszont nem fogok rágörcsölni az egészre annál rosszabb lesz. Egyszerűen és nyugodtan fogom átvészelni az emlékeimhez vezető utat. Ez az egyetlen megoldás.
Nehéz, de nem lehetetlen.. Legalábbis ebben reménykedem. – A vörös haj, már valami. Ismertem egy vörös hajú nőtt. Bár nem tudom, hogy mire megyek vele.. Azt viszont biztosan kijelenthetem, hogy ez is már valami, szóval.. Haladok. Lassan, de haladok.
Nem idegeskedem, amíg nem tudom, hogy min kellene.. – Mondtam halvány mosollyal az arcomon. Legbelül idegesít, hogy nem tudom mi történt velem, de minek foglalkozzak ezzel az egésszel, ha nem vezet előrébb? Maximum felmegy a vérnyomásom annyira kiakasztom saját magamat.. Szóval inkább élvezem az ilyen helyzeteket, mint amilyen a mostani..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 14, 2014 5:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Nem állt szándékomban nagyon mélyre ásni magam a témában, hisz látszott rajta, hogy nem a favoritja. Alapjában véve persze szeretek más emberek magánéletében vájkálni, most mégsem éltem a lehetőséggel. Túl kiszolgáltatott, és lehetséges, hogy könnyen adná az információkat, az pedig sajnos a gyengém, így inkább nem is próbálkozom vele.
- Nehéz lehet találni egy támpontot, amitől egyáltalán el tudsz indulni.. - gondolkodtam hangosan, miközben elhúztam a számat. Én kétségkívül belebetegednék, ha nem tudnám, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Sőt, ha nem tudnám, mi a helyzet az életemmel.. - Egyébként vagy nagyon jól titkolod, vagy cseppet sem látszik meg rajtad, min mész keresztül.. - rántottam vállat, mintegy mellékesen.
- Sok sikert önmagad megtalálásához. - mosolyodtam el. Ez az ő feladata, ebben igaza van. Neki kell megoldania. Senki nem emlékezhet helyette. A múltja csakis az övé..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 9:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Kezdem azt hinni, hogy az egész emlékezetkiesős dolog mögött Kendra áll. De mégis hogy a francba csinálta? Na, mindegy. Az egyszer biztos, hogyha újra látom valahogy rá fogom venni, hogy mondja el az igazságot. Szükségem van arra, hogy tudjam mi történt, hogy mégis mióta vagyok itt, mert ez lehetetlen, hogy nem emlékszem semmire. Pont attól a naptól kezdve, hogy idejöttem. Talán történt valami, ami nem tetszett neki? Mégis mi? Minél erősebben gondolkodok annál távolabb kúszik a válasz is, mintha futnék a szivárvány vége felé, de az valahogy mindig egyre messzebb és messzebb kerül tőlem. Mikor azt hiszem közel vagyok kiderül, hogy távolabb voltam, mint elindultam volna. Hagynom kell, hogy magától térjenek vissza az emlékeim.
- Jó lenne már, ha azon a ponton tartanék. Már már az őrület határait feszegetem. - Elég nyugodtan viselkedem ehhez képest.. Mondhatni ez már gyanús lehetne, de próbáltam nem erre a szerencsétlen fordulatra gondolni, miközben vele voltam.. Szóval emiatt is voltam sokkal nyugodtabb. Egyedül a vágy hajtott semmi más.
- Értem.. Kedves tőled, de ezzel amúgy is egyedül kell megbirkóznom. - Igen.. Ez egyértelműen valami olyasmi, amivel saját magamnak kell megbirkóznom.  
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-