Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 10, 2014 7:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Scar & Ryan
You are my little sister,sweetheart.
Még mindig egy ép ésszel megmagyarázható okot keresek. Dühtől villogó szemeibe mélyedve próbálok rájönni, hogy mégis mi vezérelt akkor, amikor átváltoztattam. Vajon elég ok az, hogy a féltestvérem? És az atyai szeretet teljes hiánya miatt szerettem volna egy kicsit lecsippenteni a jólétéből? Tényleg így érzek vagy csak annyiszor használtam ezt az indokot, hogy már magamnak is sikerült bemesélnem?
Esélye sincs annak, hogy szükségem volt valakire? Hogy az örökléttel járó magányosságomban azért változtattam át a húgomat, mert abban bíztam, hogy többé nem kell egyedül lennem? És ez esetben, mégis mit vártam? Azt biztos nem, hogy őszinte hálája jeléül a nyakamba ugrik. Nem, bár még az is lehet, hogy a magány ilyen idiótává tett.
Persze, szar ötlet volt így keresni megoldást a problémára, hisz ezután alaposan szétválasztott minket az élet. Ezután persze megjelent Doe és akkor megint pár évig eszembe sem jutott a húgom, mert egy ember teljesen elég volt. Nem nagy társaság, de nem is voltam egyedül. Ráadásul Doe ellensúlyozta minden egyéb vágyamat. Az ő társasága elég volt, ahhoz, hogy ne kívánjak többet. Akkor csak ő kellett. Na de mégiscsak egyedül maradtam.
Igen, az egyedüllét egy határozottan jó ok. Sok mindenki használja. Úton-útfélen találkozunk valakivel, aki valamilyen sunyiságát vagy rossztettét az elviselhetetlen űrre fogja és önmagát sajnáltatja. Szuper. Én is közéjük tartozom. Na de most komolyan, valamilyen valóságalapja biztosan van, ha már megfordult a fejemben. Habár megoldásként lehet hogy nem az átváltoztatását kellett volna választanom. De itt egy újabb mentség; Magányos ember nem képes önzetlenül gondolkodni. Jó nem? Elképesztő, hogy minden helyzetre találok egy közhelyes, sznob kifogást. Ezt nem tanítják az egyetemen.
- Au. Szörnyeteg? Ez most komoly? - kérdezem tettetett sértettséggel, de alakításomba erősen belerondított az arcomon elterül széles vigyor. - Úgy nézek én ki, mint egy szörnyeteg? - A kérdés költői volt. Pontosan tudom, hogy nem úgy nézek ki. Ami azt illeti, tisztában vagyok a külsőmmel és teljesen elégedett is vele. Talán egy kicsit nagyképű vagyok, de minek letagadni a nyilvánvalót? Akkor képmutató lennék, ami még rosszabb. - Tudod, nem így szokták viszonozni a kedvességet. Én bókoltam neked, úgy illik, hogy viszonzod vagy meg sem szólalsz. A szörnyeteget nem vehetem dícséretnek. - vonok vállat vigyorogva.
Az arcát figyelem. Szemében azonnal meglátom a rettegést és észreveszem, hogy arcizmait igyekszik ennek ellenére közömbös grimaszba fojtani. Amit látok az arcán, az mégis csak gyűlölet és a düh. Élvezem. Nem tagadom, szeretem ha félnek tőlem. Beteges, nem normális, de mások rettegése tölti fel a magabiztosságom. Eszemben sincs kárt tenni benne. Ugyan, oda lenne a szórakozásom, ráadásul közölni is akarom vele a kapcsolatunk.
- Természetesen. - vágom rá halálosan komoly arckifejezéssel. - Oltár előtt tisztelgek Walt Disney, Andersen meg a többi nagy arc előtt. Tudod, igazságtalannak érzem, hogy amikor én gyerek voltam, akkor még csak a szalmababából készült bábelőadásokat láthattam a főtéren. Te nem buksz ki ettől teljesen? - színlelek idegességet és szemforgatva fordulok hozzá. Várom a válaszát, de inkább döbbent arcát és kiszámítható válaszát; Nem kéne orvoshoz fordulnod.
Nem, nem kéne. Teljesen tudatosan csinálok magamból hülyét. Számat összeszorítom, hogy eltudjam fojtani kitörni vágyó nevetésem. Szórakozni akarok még egy kicsit vele, de biztosan tudom, hogy ő egyből a kényegre akar térni. Nem vágyik ostoba játékokra és vitákra. Le akarja tudni a találkozást, tovább menni és jó gyorsan elfelejteni a létezésem is. Nos, húgi, ez nem lesz olyan egyszerű.
- Nem szeretnéd ezt udvariasabban is megkérdezni? - lépek felé pár lépést, miután elkezd hátrálni. Előlem nem menekül és ezt ő is pontosan tudja.
Egyébként nem vagyok az etikett híve és sosem tartottam még erkölcsi előadásokat, de itt az ideje, hogy jó magaviseletre neveljem a kishúgomat.


zeneszám •  41 • ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 21, 2014 9:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

scar & ryan
stay away from me

Magány. Erről valahogy mindig mindenkinek negatív dolgok jutnak az eszükbe. Pedig ez egyáltalán nem így van. Én szeretek egyedül lenni. Néha, már túlságosan is. Ilyenkor a gondolataim szabadon szárnyalhatnak. Persze van, amikor már egy kicsit unatkozom és nem egyezik a véleményem az eddigiekkel, de ha most annyira társaságot akartam volna magamnak, akkor keresném. De az utóbbi napokban épp eleget élveztem mások társaságát. Mia-val ténylegesen normálisan el tudtam beszélgetni. Nem voltak jelen a múlt démonai, mint kísértő árnyak, hogy tönkretegyék a napomat. Igaz, hogy magammal cipeltem a problémáimat, amikbe olyan könnyedén belelátott, mintha csak egy könyvből olvasta volna. A múltamból alig tudok olyan dolgot felhozni, aminek valami boldog kifejlete lett volna. A születésem.. Hát arról is azt hittem, hogy a legboldogabb dolog lesz a szüleim életében. Ez így is volt egészen tizenhat éves koromig. Azóta pedig, mintha körülöttem minden romba dőlt volna és egyszerűen nem is tudom, hogy miért. Ha édesanyám ennyi ideig titokban tudta tartani, hogy nem a király lánya vagyok, akkor mégis hogyan került ez napvilágra? Ha most állnék neki erre választ keresni nem találnék. Kétlem, hogy könyvbe lenne foglalva az, hogy mégis a király, hogyan jött rá az igazságra. Az életem addig teljes pompában ragyogott. Meg volt minden, amit akartam. Nehézvolt ebből kiszakadnom. Azonban ott volt nekem Matthias, akit ennél jobban nem is ismerhettem volna félre. Olyan az életem, mint az időjárás. Lehet, hogy egyik pillanatban még égetően süt a nap és úgy tűnik, hogy semmi nem zavarhatja meg az esetlegesen strandoló embereket. Aztán a következő pillanatban már szakad az eső vagy esetleg jégeső. Ha jól emlékszem az utóbbi napokban hallottam valami ilyesmiről. Nem a közelben, de történt valami ilyesmi.. Mármint, hogy egyik pillanatban még sütött a nap a következőben pedig már jégzáporral ajándékozta meg a természet a strandon pihenő embereket. Nem tudom miért, de ha ember lennék sem süttetném magam a napon. Hófehér bőrömnek soha nem tudnék búcsút inteni meg amúgy is.. Nem vagyok a híve annak, hogy az emberek többsége ropogósra sül a napon.
Most is rettentően hálás voltam az lombkoronák takarásának. Lehet, hogy nem szokásom fázni, de azért a hőmérsékletváltozást igen is megérzem. Ez a meleg pedig nem tartozik azon dolgok közé, amiért rettentően rajongóm. Bár soha nem volt problémám a meleggel. Valahogy a testem és a szervezetem mindig igazodott ahhoz, amihez éppen kellett. Télen nem fáztam, mint mindenki más.. Nyáron pedig idővel hozzászokott a szervezetem a meleghez és, ha jött egy kisebb lehűlés, már rögtön vacogtam. Nem tehetek róla ez vagyok én. Furcsa vagyok néha-néha már megérthetetlen, de ha akarnék sem tudnék változtatni magamon, mert az már nem én lennék. S ebben a világban legalább annyi luxusom hadd legyen, hogy az vagyok, aki lenni akarok. Zajokra kaptam fel a fejemet és reméltem, hogy csak egy erre tévedt vadat hallottam. Azonban, aki kilépett a fa takarásából.. Azaz ember vagyis inkább szörnyeteg volt, aki mindenféle ok nélkül átváltoztatott. Igaz erre úgy kellene tekintenem, mint egy új lehetőségre, de sajnos a szerencsétlenségem még a mai napig nem pártolt el tőlem. Szóval ezt az új lehetőséget sem tudtam kihasználni. Legalábbis nem megfelelően. Talpra ugrottam, hiszen az ő szándékaival soha nem lehetek tisztában. – Szépségem? S, akkor te mi lennél? A szörnyeteg? – A bensőm remegett, hiszen rettegtem tőle. A felbukkanása felidézett bennem rengeteg emléket főként azt, hogy mégis hogyan is lettem az, ami. Átváltoztatott, majd magamra hagyott, hogy mindenre magamtól jöjjek rá. – Ó, szóval még a gyerekmesékben otthon vagy? Remek. – Nem tudom, hogy honnan is származott ez a szarkazmus. Nem szoktam ennyire ellenséges lenni, de ő most kiváltotta belőlem. – Mi a fenét akarsz tőlem? – Összefontam a karomat a mellkasomon, miközben kicsit távolodtam tőle. Tudom, hogy ez nem ér sokat, ha annyira meg akar közelíteni, de nekem az, hogy a távolság nőtt kettőnk között kisebb nyugalmat sugárzott minden egyes testrészembe megakadályozva őket attól, hogy itt helyben felmondják a szolgálatot.
 
:hug:  ▲ music ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 21, 2014 9:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Scar & Ryan
You are my little sister,sweetheart.
Az erdő messzire nyúló, zöldellő ágai sem tudták teljesen eltakarni a sűrű lombkoronák felett elterülő csillogó, kék eget. Habár a fehéren sugárzó napkorong csak részben látszódott az elé kerülő levelektől, így is óriási erővel égetett és változtatta üvegházzá a Föld szféráját.
Szerencsére a gyér avarban lépkedve, a levelek takarásában egészen elviselhető volt az idő. Langyos, gyenge szellő fújt, ami épp elegendő volt ahhoz, hogy ne érezzem magam egy szaunában.
Nem tudom, hogy miért jöttem ide. Isten igazából azt sem tudtam, hol vagyok. A tegnapi másnaposság miatt még mindig enyhén zúgott a fejem, de szerencsére az erdő csöndje mindig elvégzi kúráló feladatát.
Elég csúnyán berúgtam két nappal ezelőtt, így nem is csoda, hogy még most is kavarog a gyomrom, fájdogál a fejem és már akkor is elmegy a kedvem a mulatástól, amikor valami piára nézek.
Furcsa, mert egyébként gyakran csiccsentek be. Nem vagyok alkoholista, de ez-az lecsúszik egy-két(három-négy) alkalommal a héten.
Amikor azonban oka is van az ivásnak, az egész elkezd valami brutális procedúrává átváltozni. Az emberek nem lesznek szebbek, a kedvem nem lesz jobb és az alkohol nem fogja kevésbé marni a torkom. Magamról ugyan megfeledkezem, de a tudatalattim  akkor is tudja, hogy valami nem egészen kóser.
Do. Előszeretettel okolom eme két betű tulajdonosát a fejfájásom, hányingerem és kedvtelenségem miatt. Nem csak, hogy nekem rohant, amikor először találkoztunk újra, hanem miután én aggodalmasan érdeklődtem hogyléte iránt és kedvesen meggyógyítottam egy pillantásommal, gorombáskodott velem.
Én persze nem vagyok olyan természet, aki ezt szó nélkül hagyja. Kapásból, gondolkodás nélkül visszavágtam, mire ő megint és így tovább. Egészen addig tartott vitatkozásunk a parkban, amíg arra nem jött egy Csendőr, hogy pimaszul goromba hanghordozással küldjön el minket szobára, mint a két örökösen veszekedő, koravén házaspárt.
Ekkor Dorothea persze továbbfutott, de nem hagyta ki a csodálatos alkalmat arra, hogy szurkáló, gyilkos tekintettel nézzem rám. Őrület.
Így hát fogtam magam és bevetődtem az első, nyitva álló kocsmába. Hamar barátkozós típus vagyok, az alkohol pedig csak rátett egy lapáttal. Nem sokáig üldögéltem egyedül a pult mellett. Hajnali egykor már az egész kocsma tudta, hogy ki az a Do, miért, hol, mikor vesztem össze vele és még azt is, hogy hol hordja a választékát.
Teljesen váratlanul ért  az avar zörgése, ami határozottan nem az én lépteim nyomán támadt. Ez itt az erdő elég kihalt része, eddig legalábbis úgy tűnt. Mégis miért keresne itt bárki is? Bebújtam egy fa mögé. Nem félelemből. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de boszorkány és vámpír is vagyok egyben. Nem egy rossz kombináció. Gyakorlatilag lehetetlen elpusztítani. Vagyis a nagyon-nagyon-nagyon nehéz kategóriába sorolnám magam.
Csupán azért használom ki a fa nyújtotta búvóhelyet, mert elég elővigyázatos figura vagyok és jobban szeretem előbb én szemügyre venni az ismeretlent, hogy utána a kölcsönösség nélkül szemlélődhessen, én akkor már felkészült legyek.
- Hát ez hihetetlen. - mondtam döbbenten. Őt kéne keresnem most, ahelyett, hogy itt bóklászom, erre megjelenik. Különös véletlen. - Szervusz szépségem. - lépek ki a tölgyfa takarásából. Széles vigyorom rávillantottam és közelebb léptem hozzá. - Mit keres egy ilyen csinos teremtés az erdő közepén? Csak nem a nagyihoz viszed a kaláccsal és borral teli kosárkát? - vontam fel szemöldököm. - Vigyázz, gyönyörűm. Erre láttam a farkast. -  figyelmeztettem vigyorogva.
Figyeltem a húgom minden rezdülését, ahogy egészen kiskora óta, még ha ő nem is tudott róla. El akarom mondani neki, hogy ki vagyok én. Természetesen tudnia kell, de lehet, hogy előtte szórakozok még egy kicsit.
zeneszám •  41 • ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 19, 2014 2:01 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

scar & ryan
stay away from me

Mostanában túlságosan is arra ügyeltem, hogy egy kicsit kimozduljak és ismerkedjek.. Vagyis, ha nem is az ismerkedés volt a célom, de legalább nem vágtam el magam attól, hogy új embereket ismerjek meg. Itt most már meg kell találnom azt, amit ennyi ideje nem volt lehetőségem. Nem lesz egyszerű az életem az egyszer biztos és legszívesebben innen is elmenekülnék, de ha folyamatosan menekülök a múltam démonjai elől soha nem lesz lehetőségem arra, hogy szembenézzek velük, majd ezután pedig porrá zúzzam az egészet. Matthias nem rémíthet meg. Nem fogom hagyni neki, hogy tönkre tegye a lehetőségemet az új életre.
Kicsit most el akartam szabadulni az emberektől ezért is sétáltam az erdő felé pontosabban folyamatosan kifelé a városból. Egyszerűen szükségem volt egy kis magányra. Azért van, ami nem változik. Hiába nem vagyok egyedül még mindig szeretem, ha van egy kis időm magamra. Amikor az égvilágon senki nem piszkál engem. Nem szólnak hozzám. Hirtelen senki nem kíváncsi arra, hogy ennyi az idő vagy éppenséggel merre van észak. Biztos vagyok benne, hogy van egy kiránduló, aki eltéved egy ilyen erdőben. Természetesen egy tapasztalatlan. Azért, ha akarja az ember könnyen kiismeri magát, d elehet nekem ez már azért könnyebb, mert a látásom és a hallásom is sokkal jobb, mint egy átlagos emberé. Gyerekkoromban mindig is az erdőbe és a szabadba vágytam. Néha-néha megengedték, hogy kimenjek, de túlságosan belülre soha nem mehettem. Úgy gondolták az erdő sűrűje rejti az igazi gonoszt. Most pedig én vagyok ez a gonosz. Vagyis nem szó szerint kell érteni, de én vagyok az, aki vadászik. Nem pedig fordítva. Megtudom védeni magam. Tudom, hogy képes vagyok rá. Még akkor is, ha egy vadásszal találnám szembe magam, aki valamilyen lelki sérülés miatt veszi célpontba nap, mint nap a vámpírokat. Elég elkeserítő számomra, hogy van, akinek ezt kell tennie, de vannak olyan sebek, amik soha be nem gyógyulnak és így tudunk enyhíteni rajta.
Kaparta a torkomat az éhség, de nem foglalkoztam vele. Nem akartam bántani most senkit sem. Nem voltam olyan hangulatban. Erőtlen voltam ahhoz képest, amilyen táplálkozás után szoktam lenni, de még így is meg tudtam állni a két lábamon. Valahogy a tasakos vér sosem volt a kedvencem. Csak akkor táplálkoztam abból, ha nagyon muszáj volt. Egyszerűen undorító a friss vérrel szemben..
Jó ideje sétáltam, már mikor letelepedtem az egyik fának a tövében. Élveztem, ahogy a nap sütkérezik az égen. Nem volt az a fullasztó hőség egyszerűen csak kellemesen meleg volt. Nem, mintha valaha is fáznék vagy valami ilyesmi, de azért a meleg nem túl kellemes. Na, meg a napot sem szeretem túlságosan, de ilyenkor egy fa árnyékában szívesen süttetem magam. Behunyom a szemem, de szinte abban a pillanatban zajokat hallok és ki is nyitom a szememet, de nem látok senkit sem. Azt azonban érzem, hogy valaki nagyon is figyel. – Ki van ott? – Kérdem, miközben próbálok egy alakot felfedezni a fák sűrűjében.
 
:hug:  ▲ music ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 29, 2014 2:36 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Kendra & L

When everything's wrong ...You make it right


Nem tudtam, hogy mennyi ideje már annak, hogy semmit se hallottam L-ről. Talán két hete, vagy esetleg már három? Magam sem tudom pontosan, de azt tudtam jól, hogy nagyon hiányzik, ő és a kutyus is. Alig ismertem, de mégis valamivel sikerült megfognia és olyan dolgokat sikerült neki ébresztenie bennem amit már sok-sok éve senkinek se. Még Seannek se. Azt hittem, hogy szeretem őt, de még se és talán soha nem is szerettem, egyszerűen csak önző voltam és L pedig erre pontosan rávilágított. Vártam, hogy hívjon, vagy keressen de egyik se történt meg. Az is lehet, hogy már réges-régen elfelejtett. Egy darabig a szobám fogságában teltek a napjaim, mondhatni depiztem. Senkinek a társaságára nem vágytam.
Végül egy nyári estén elhatároztam, hogy most már itt az ideje szórakozni kicsit, hiszen ez a magány és szomorúság annyira nem rám vall. Betértem egy kisebb bárba, ahol egy darabig eliszogattam és elütöttem az időt, majd pedig az erdőn át elindultam haza. Kicsit szabadnak akartam érezni magamat, illetve nosztalgiázni szerettem volna, hiszen itt találkoztam vele először. Majd hirtelen megéreztem, hogy valaki, jobban mondva valakik követnek. Egy darabig nem törődtem velük, de amikor gyorsítottam a lépteimen és ők még mindig ott voltak a nyomomban, akkor a szívem torkomban kezdett el dobogni.
Megfordultam és meg akartam védeni magamat, de jóval többen voltak és vámpírok voltak. Éreztem, amint szép lassan farkas lesz belőlem, de most ez se érdekelt. Nem tudtam, hogy mit akarnak tőlem, de egyszerűen csak nekem támadtak. Védekeztem és próbáltam kijutni a karmaik, jobban mondva a fogaik útjából, de se én, se ők nem voltak teljesen szerencsések. Volt olyan aki megízlelte a farkas harapást, majd amikor már teljesen sebesen újra "ember" lettem, akkor elkapott az egyik és valamit L-ről kezdett elbeszélni, majd pedig a közeli fához hajított. Nem tudtam, hogy hogyan nézek ki, de éreztem, amint a vér megtöltötte a számat, levegőt alig kaptam, illetve éreztem, amint a fejemen is valami meleg dolog folyik végig. Próbáltam felülni, de nem ment és kivételesen könnycseppek jelentek meg a szememben és szép lassan a vérrel keveredve végigfolytak az arcomon. Nagy nehezen még sikerült elérnem a telefont és habozás nélkül írtam L-nek, majd pedig teljesen elsötétült miden.
L hangjára lettem figyelmes, majd amikor felnéztem, akkor ott guggolt mellettem. - El.. kell..- próbáltam minden erőmet összeszedni, hogy legalább ezt az egy mondatott be tudjam fejezni, hiszen pontosan tudtam, hogy itt nem vagyunk biztonságban. Talán még mindig itt vannak, de L-en kívül nem tudtam mást hívni és nem is akartam. - mennünk innen.. - éreztem, amint a vér kifolyik a számon, de nem tudtam mit tenni. Úgy éreztem, hogy szinte minden csontomat és mindent apró felületét a testemnek összetörték és még látni szerettem volna őt mielőtt a esetleg meghalok, hiszen biztos voltam, hogy pocsékul nézhetek ki, mivel úgyis éreztem magamat. Megpróbáltam felállni, de alig, hogy megemelkedtem máris összeestem, de szerencsére L elkapott és a karjaiba vett, ezek után pedig minden újra elsötétült.
ઈ Zene: Kasanie
ઈ Note: 40
ઈ Words: -



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 29, 2014 1:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Kendra + L


Az éjszaka közepe van s szokatlan módon egyedül töltöm mindenféle vérengzés nélkül a hotel szobámban. Fekszem az ágyon, szememet elfedve kezemmel s gondolataim Felé terelődnek. Azóta a nap óta nem tudom kiverni egyszerűen a fejemből.. ezért nem akartam én újra szerelmes lenni, ezért próbáltam, s próbálom még mindig tagadni érzéseimet irányában. De egyszerűen képtelen vagyok rá.. mit meg nem adnák már csak azért, ha láthatnám akár egy pillanatig is. Hogy tudnám jól van - e.. kikészít ez a tudatlanság.
Hirtelen melegséget érezve arcomnál elveszem kezem a szemem elől, s a Kendrával összegyűjtött kutyával szemezgetek. Majd hirtelen megnyalja arcomat, aminek hatására elmosolyodom, s megvakargatom a kutya fejét. - Neked is hiányzik ugye? - Teszek fel egy kérdést a kutyának, aminek hatására újabban megnyalja arcomat.. igen. Már idáig fajultam, hogy egy kutyával beszélgetek, s vele próbálom oldani szomorúságomat. Majd hirtelen a zsebemben lévő telefon rezegni kezd. Előkapom, s felnyitva azt szemeim kikerekednek, meglepődöm majd elmosolyodom. Kendra küldött egy helymeghatározót.. valószínűleg, azt akarja hogy menjek oda. Vagyis merem remélni hogy találkozni akar. Felpattanok az ágyból, s magamra véve egy kabátot rohanok a kitűzött cél felé.
Útközben sok minden átfut az agyamon.. tulajdonképpen, sokkal több rossz mint jó. Nem értem miért jutalmazott meg ilyen tartalmas üzenettel..ráadásul, a választott helyszín sem túl bizalom gerjesztő. Kissé ironikus.. mert itt, ebben az erdőben találkoztunk először. Zsebre tett kézzel sétálok igyekezve megtalálni őt.. teljesen rákoncentrálok de az erdő zaja elnyomja ezt a lehetőséget. Hirtelen vérszagot érzek.. nincs jó előérzetem. Hagyhatnám figyelmen kívül, de épp ez az, ki tudja hogy ki szenved éppen most erre.. legalább meg kell bizonyosodnom róla. Vámpírsebességemet kihasználva a közelébe kerülök, s az egyik fa mögé állva mérem be az áldozatot. Kendra az, a saját vérében feküdve. Ruhája teljesen szétszabva rajta.. a fejemet egyszerre önti el düh, de egyszerre félelem is. Fogaimat összeszorítom, ezáltal elharapva számat az idegességtől, a telefonom pedig kiesik kezemből. Odasietek hozzá, s levetem kabátom majd óvatosan ráhelyezem. - Ki tette ezt veled? - Kérdezem remegő hangon az idegességtől, s kezeimben tartva a lányt. Egy biztos, ezt nem fogom szó nélkül hagyni.. s talán egy normális embernek nem ez lenne első szava az én helyemben, de én egyszerűen csak a bosszúra tudok gondolni.


© ZENE: requiem for a dream | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 11:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

Még mindig ölemben ült, de az óra ketyeg. Van körülbelül negyed óránk hogy találjunk egy vértiszta embert, különben Lexi meghal.
A napszemüvegét feltette, de így nem láttam szép, csillogó szemeit.
- Csináltatok majd neked egy napgyűrűt. - Mondom aztán az én lapis lazuli gyűrűmet lehúzom ujjamról.
Tudom, hogy egy napgyűrűt csak egy vámpír használhat, de mivel megöltem a boszorkányt aki készítette nekem, így a varázslat fele megszűnt, így a napgyűrű bármelyik vámpírnak jó. Nekem is kéne egy újat csináltatni, mert nem szeretném, ha valamelyik vámpír megérezné a gyűrű függetlenségét, és elvenné tőlem.
- Tessék.- Nyúlok tenyere alá, és középső ujjára helyezem rá a gyűrűt, mely csak egyszerű volt, csak a közepén volt egy lapis lazuli kő.
- Ezt addig hord el, míg elmész táplálkozni.- Éreztem ekkor a karomon, hogy füstölgök. Felnéztem, de ekkor már az arcom is égni kezdett.
Ekkor eltűntem onnét, és egy sűrű lombkoronás alatt jelentem meg, melyet lidérces hang követett. A leveleken még átszivárgott a napfény, de már nem annyira.
- Az éhségedet addig oltsad, ameddig nem csillapodik. Ne törődj azzal, hogy megállod, vagy sem. Én magam sem tudom figyelmen kívül hagyni mai napig sem az ösztönt.- Mondom neki, a fától. Addig ő hordja a gyűrűt, ameddig nem szerzek neki. Én porrá éghetek, de ő nem!
- Még nem égsz el, mert nem vagy vámpír. Táplálkozáskor lesz szükséged a gyűrűre. Keress egy embert magadnak, vagy amennyi éppen jól esik. Én majd... utánad megyek, valahogy.- Nézek körbe, hiszen a nap hét ágra süt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 11:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

A nap bántotta a szememet ezért felvettem a napszemüvegemet.
Jó volt érezni Chris érintését, visszaöleltem, majd lehunytam a szememet és próbáltam megszokni a sok változást ami ebben a pillanatban rám nehezedett.
- Tudom... - mondom, és még nehéz hozzá szoknom, hogy vért kell innom, de tudom, hogy sikerülni fog hozzászokni. És Chris is itt van nekem, hogy segítsen, nem vagyok magamra maradva. Mindig itt volt mellettem, csak én nem tudtam róla.
azt viszont már nem tudtam, hogy ha elkezdek vért inni, akkor hogyan fogok tudni leállni...?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 11:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Lexi & Chris


Csak figyelem őt, ahogyan még halott. Szörnyű így látni, és főleg a legrosszabb érzés az, hogy én magam öltem meg. Vissza fogja sírni az emberségét, érzem. Én a mai napig nem tudok belenyugodni, hogy nem ember vagyok, hanem valami gusztustalan, érzéketlen lény. Sajnálom, hogy ez történt. De nem szabad rosszra gondolnom, hiszen az örökkévalóságnak van jó oldala is. Örök élet, bár hatalmas nagy a hiány, hogy ha az életben senki sincs mellettünk. Lexi szerencsés vámpír, hiszen itt leszek mellette mindig, bárki is legyek neki néha, én akkor is itt vagyok neki!
Hirtelen meghallottam a szíve minden egyes heves dobbanását. A vérkeringését, ahogyan lüktet...
Megnyugodtam, hogy az átváltoztatás sikerült. Hirtelen egy hatalmas nagy szikladarab zuhant le a szívem helyéről.
Egyet nyeltem, s aztán Lexi hirtelen ült fel. Élt. 
Átnyúltam karommal a külső vállához, hogy magamhoz ölelhessem.
- Táplálkoznod kell...- mondom óvatosan, halkan, hogy szokjon hozzá a halláshoz. Táplálkoznia kell, mert még nem teljesen vámpír. Még nem. Ha kell, szerzek neki annyi embert, amennyit akar, csak táplálkozzon..
különben meghal.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 10:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

Szívem egyre gyorsabban vert, mert féltem a fájdalomtól, és attól, hogy hogyan fogom viselni a vámpírságot, de hiszem, hogy jól cselekszem, ezt kell tennem.
Jól esett a csókja, lágyan csókoltam miközben lehunytam a szemet, hogy erre a pillanatra örökre emlékezhessek. Aztán egyszer csak minden elmúlt... Nem éreztem semmit...
Egy idő után ébredezni kezdtem, s azt éreztem, hogy valaki velem van. Chris az, érzem. Óvatosan kinyitom a szemem és felülök, de ujjaink még mindig össze vannak kulcsolva. Hirtelen minden olyan más lett, élesebben látok, s jobb a hallásom.
Nem tudtam mit mondani, kell pár perc, hogy feltudjam dolgozni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 10:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Lexi & Chris

Zaklatottsággal töltött el az a pillanat, amikor Lexi balzsamos ajkait elharapott ütőeremhez érinti, és párat kortyol a véremből. Nem tudtam lélegezni, és egy másodpercben körülbelül hatszor pislogtam, olyannyira rosszul éreztem magamat. Nem kellett volna előbukkannom, azt hiszem. Akkor nem történne ez meg...
de most már ez visszafordíthatatlan.
Amikor elemeli ajkait, még csak engem néz, én pedig őt. Amikor karomat leengedem gyengén magam mellé, vérem cseppenként folyik ki, de aztán azonnal begyógyult.
- Remélem boldog leszel velem.- Mondom végül, aztán egyet közelebb lépek hozzá.
Csak még egy csókot szeretnék tőle lopni, amikor még ember. Csókjait akarom érezni, mert ő kell nekem...
Tudom, hogy mostantól az életünk össze lesz kapcsolva örökkön örökké.
Az egyik tenyeremet derekára helyezem át, a másikat pedig tarkójához, szinte beletúrva azzal selymes, illatos hajába.
Egy csókot leheltem ekkor ajkaira, mert elakartam vonni a figyelmét a fájdalomtól.
Alig egy kis mozdulattal törtem ki ekkor a nyakát.
Egy utolsó lélegzet ekkor kiszökött ajkain, szeme pedig csukva maradt úgy, amikor csóknál lehunyta a szemét. Megtartottam, hogy ne zuhanjon a poros földre. Homlokainkat összeérintettem, s hirtelen zuhantam magam a földre vele együtt.
A térdemre helyeztem fejét, ujjainkat összekulcsoltam, a másikkal pedig selymes haját simogattam, míg feje fölött néztem őt, s könnyeim elcsöpögnek nyaka mellett. Csak várom, hogy felébredjen. Ha pedig felébred, akkor csak is engem fog meglátni elsőre...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 9:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

Eljöttünk a főtérről, ott túl sok ember volt, úgy hogy úgy döntöttünk, hogy az erdőbe jövünk.
Nem egyszerű dolgot kértem Christől, hisz jól tudom, hogy hogyan történik ez az egész... Innom kell a véréből, neki meg meg kell ölnie engem...
Chris egyszer csak megállt előttem és szinte már könyörögni kezdett. Végig hallgattam minden egyes mondandóját majd arcon pusziltam.
- Jól tudom, hogy mire vállalkozok. Tudom, hogy mikkel fog járni ez az egész, de akarom. Veled akarok lenni. és nem úgy, hogy én öregszem, és mindenki furán néz ránk. És ha nem fogom bírni, te segíteni fogsz, tudom. - mondom majd sóhajtok egyet mikor megharapja a kezét. Kiskoromban meséltek erről a dologról, most jönne az a rész, hogy igyak a véréből... Megfogtam a kezét amit megharapott, és néztem pár pillanatig. Annyi évig gyűlöltem a vámpírokat, most még is azt tervezem, hogy én is az legyek... Lenyelem az undort amit automatikusan érezni kezdek, majd iszok egy adagot a véréből. Legszívesebben kiköpném, de nagy nehezen lenyelem, és Chrisre nézek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 9:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

//városi park//

Lexi & Chris

Elhoztam egy közeli erdőhöz, hogy megtegyem az ő kérését. A szívem egyre inkább hevesebben vert, ugyanis Lexit meg kell ölnöm, hogy átváltoztathassam. Nem tenném meg, de Lexi ezt kérte, ezért meg fogom. Ő érte mindent megteszek, bármi is legyen az!
Ujjaink egymásba voltak kulcsolódva, úgy sétáltunk át az erdős részeken. Kijárt úton mentünk, úgy sokkal könnyebb.
- Még meggondolhatod magadat.- Állok meg előtte hirtelen, és két tenyeremet napsütötte, csupasz, aranybarna vállára helyeztem .
Nem tudom, mit is mondhatnék mást...
összesen két mozdulatot kéne megtennem. Elharapnom az ütőeremet a csuklómban, és utána pedig kitörni Lexi nyakát. Nem...egyszerűen képtelen vagyok őt bántani!
- Nem tudom megtenni...- rebegem, s a szemeimben kristályos könnyek keletkeztek, és egy hirtelen kiszalad szememből, míg bolondul szalad végig arcomon, és mintha öngyilkos lenne, esik le az arcomról a földnek érintkezve.
A hideg kirázott. Őrült módon csapkodott arcon a félelem, s nyelni is alig tudtam; csak aprókat.
Szemeim behomályosodtak a könnyektől.
- Meg fogod bánni, Lexi. Ez nem játék....- próbálom rövidre fogni a következményeket.
- Ha átváltozol, minden meg fog változni. Ember akarsz maradni, és ha beleőrülsz, akkor ki fogod kapcsolni az érzéseidet! Lexi, kérlek...!- könyörögtem neki, és éppen hogy csak nem álltam térdre.
Jéghideg arcára vándoroltak át tenyereim a válláról.
- Én mindent megteszek neked, ezt jól tudod. De... nem tudnám elnézni, hogy ha szenvednél.- Nyelek utoljára egy nagyot, s ekkor beleharaptam a csuklómba.
A vér is bolond módon csöppent ki az ütőeremből a csuklómnál, de visszahúztam szemfogaimat azonban. Úgy csurrant, akárcsak még most is szemeimből a könnycseppek.
- Ha megteszed, már nem lesz visszaút, Lexi...- nyögöm halkan, nem túl tisztán, ugyanis a beszédem is kótyagos lett a következmények miatt.
- Csak tudd, hogy ha nem teszed meg, akkor még mindig melletted fogok maradni. Ha megöregszel, akkor veled fogok elmenni. Megölöm magamat, amikor te meghalsz. Melletted maradnék egész életedben Lexi! - Dadogom el gyorsan, de kissé beszédem sokkos volt. Ha megöregedne, én akkor is mellette maradnék. Segíteném őt, és aztán ha ő meghalna, akkor én is mennék utána.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 10:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Rebekah + Nash + Claudia

Kicsit sem lepődtem meg azon, hogy Nash ismeri Rebekah-t. Azon már egy kis ideig elfilóztam, hogy vajon mit eszik a szőkéken. Bár lehet egy hangyányi előítélettel beszélek, mert ő maga, az eredeti tényleg csodaszép és sosem adtam az olyan viccekre, amik egy bizonyos embercsoportot vettek célba, nem diszkrimináltam a szőkéket, de ebben az esetben úgy éreztem megengedhetem magamnak. Talán nem hülye, de száz százalék, hogy nincs ki mind a négy kereke.
Igyekeztem meghúzni magam, mialatt Nash Rebekah-hot beszélt és a lehető legközelebb férkőzni a bátyámhoz, legtávolabb a szöszitől. Eltűnt az a fagyos rémület, mely tüskés béklyóként szorította a szívem és minden más nyugtalanságom is. Levegő ugyanolyan egyszerűséggel, fájdalom és akadálymentesen áramlott a tüdőmbe, mint ahogyan azt kell neki.
Nem bírtam megállni, hogy ne vessek egy halovány, gyors, de kárörvendő vigyort a szőke szépség felé. Ennyit megtehetek, azok után, amit velem tett.
- Mert a négy kerékből valószínűleg több sincs meg neki. - mondtam őszintén, mire végre valaki megkérdezte, hogy tulajdonképpen, miért is pont rám esik Rebekah választása folyton, amikor játékszerekről van szó. - És hiánya van, kell neki egy pasi, aki elvonja rólam a figyelmét, mert unalmában imád engem pesztrálni. - panaszoltam duzzogva és teljesen úgy éreztem magam, mint egy pszichobajos körben, ahol mindenki egyenként ecseteli nyomorult életét.
Nash magabiztossága átragadt rám is és, így hogy itt állt mellettem határozott, biztos támaszt nyújtva, egyből felvágták a nyelvem. Dühös voltam Rebekahra és itt volt az ideje, hogy el is mondjam neki. Valószínűleg jobb, ha ezek után nem is lépek ki egyedül a házból, dehát egyszer él az ember.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 10:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

- Neked is jó estét Rebekah Mikaelson. -mondtam gúnyosan, miközben Claudia elé léptem és zsebre vágtam mindkét kezemet. A lánynak hosszú szőke haja volt. Puhán omlott vállára a fürtzuhatag. Egészen vonzónak találtam. - Hmm... Kedvelem a szőkéket. -mértem végig és kacsintottam rá. - De sajna azok alapból kiesnek a kosárból, akik bántják a szeretteimet. -vontam vállat, mintha tényleg sajnálnám a dolgot. - Már találkoztunk korábban, de ha gondolod újra bemutatkozom... Nash Petrova vagyok. -vigyorogtam, mint aki jót szórakozik a másik reakcióján. - Talán már észrevetted majdnem egy idősek vagyunk és még Claudia is itt van. Jobb ha elhúzol a fenébe és... -köhögtem félbe a mondatot. - Hagysz minket békén. Még a végén megsérül ez a csodálatos test. -nevettem el a végét. - Kár lenne érte. -haraptam az alsó ajkamba és emeltem égnek mindkét tenyeremet sajnálkozva. - Különben is mit akarsz tőle? Miért kent fel a fára? -fordultam vissza Claudiához felvont szemöldökkel. Nagyon érdekelt, hogy vajon mi történt. - Mivel haragítottad magadra az Eredeti szöszit? -mondtam mókásan. Szórakoztatott a dolog és a helyzet is amibe keveredtem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 10:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Claudia
Rebekah

Elengedtem, mert valaki félre lökött.
-Nagyon kis édesek vagytok,de mennétek valahova máshova..épp hányni akarok tőletek..- forgattam meg a szememet és ismételten kulcsoltam össze a karomat. Szerelmi életem így se a legjobb, de még csessze fel az agyamat ez a kis szuka tényleg és a belein fogok táncikálni.
music: Zene címe| note:megjegyzés| words: szószám
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 10:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Rebekah + Nash + Claudia

Nem sikítottam. De ha Rebekah nem fogta volna meg a nyakam, ezzel azt is meggátolva, hogy egyáltalán levegőhöz jussak, akkor legszívesebben sikítottam volna. Tudtam, hogy valószínűleg hiába, mert ha nem jött volna segítség, hisz sűrű erdő vett körbe, de azért egy ilyen helyzetben mindeképpen jól esik sikítani egy jó hangosat. Egy kicsit ellazít és eddzi a hangszálakat is.
- Engedj el, kérlek. - könyörögtem, de csak egy szánalmas suttogásra jutott. Nem hiszem el, hogy pont ebbe az őrült nőszemélybe kellett belefutnom. Hát hol hagyott el a szerencsém, hm? - Sajnálom, amit mondtam... - tenyeremet az ő kezei köré tekertem és próbáltam lefejteni rátekeredett ujjait a nyakamról, de olyan volt, mintha egy több ezer tonnás követ igyekeznék eldönteni. Reménytelen.
Teljesen váratlanul ért, amikor meghallottam egy ismerős hangot, mely a nevemet kiáltotta. Szemem felragyogott és szívem nagyot dobbant. Hát még sem kell itt és most meghalnom egy elmebeteg eredeti által?
Mély levegőt vettem, amikor Rebekah keze végre lekerült a nyakamról és örvendezve borultam bátyám nyakába. - Nash! Köszönöm. - hálálkodtam. - Istenem mekkora szerencsém van, hogy pont erre jártál. - Ha lett volna értelme, még lelkiismeret furdalást is éreztem volna, amiért az előbb szidtam nem létező szerencsém, amiért... hát nem létezik. Erre megjelenik Nash, akit vagy ezer éve nem láttam, - vagy legalábbis nekem annyinak tűnt – és amellett, hogy sok idő után újra üdvözölhetem, meg is menti a nyavalyás életem. - Jól vagyok. - mondtam egyik zilált hajtincsem kisöpörve az arcomból, de gyanítottam, hogy nem sokáig leszek jól. Bátyám öleléséből kibontakozva néztem a hátam mögé. Az nem lehet, hogy ő, a nagy Rebekah Mikaelson ilyen hamar elengedne egy jó kis játékszert.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 9:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Miután visszatértem a fogságból, már csak egyetlen ember volt, akit meg akartam találni. A húgomat. Fogalmam sincs hol lehetett. A régi házunkban nem láttam és Selena körül sem fordult meg az elmúlt hónapban. Aggódtam érte. A legrosszabbra gondolva már csak az erdő volt hátra. Talán eljött keresni engem oda ahol először találkoztunk. A kriptába. Sajnos nem volt szerencsém és ott sem találtam. Visszafele jövet hangokra lettem figyelmes. Vámpírsebességgel szeltem át az erdőt és hirtelen megpillantottam őket. A szöszi Mikaelsont, akit nem túlságosan kedveltem. Amikor utoljára láttam rám öntötte az itala egész tartalmát. Éppen egy fához nyomta... várjunk csak! - CLAUDIA!!!!! -kiáltottam és gyorsan az ősvámpír mellé termettem, majd ellöktem őt és elkaptam Claut. - Jól vagy? Mit keresel itt az erdő közepén?? -hordtam le, miközben megsimogattam a feje búbját és jó szorosan magamhoz öleltem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 9:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Claudia
Rebekah

Ismét felnevettem olyan vicces volt, ahogyan sipákol és megcsuklik a hangja.
-csak egy picit.- majd hirtelen szemem elfeketedett fogaim megvillantak és nyakához emeltem kezem, majd erősen mindent bele adtam és szorítani kezdtem. felemeltem a fának nyomva és ordítani kezdtem vele.
-LÁtszik meguntad az életed te ribanc. Családi állapotom, ha nem vagyok jó senkinek be kaphatják... férfiak nem értékelik azt amit adnék nekik...ő bajuk- mondtam idegesen.
music: Zene címe| note:megjegyzés| words: szószám
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 9:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Rebekah + Claudia

- Nem. - mondtam megpróbálva minden határozottságom belesűríteni ebbe a rövid szóba, de sajnos remegett a hangom. - Most nem leszek a játékszered.
Elléptem a fától, hátrálni kezdtem, miközben azon gondolkodtam, hogyan tudnék lelépni. Szorító csomóként tekeredett össze a gyomrom és torkomban is hatalmas gombóc keletkezett. Akadozva vettem a levegőt és reszkető végtagokkal hátráltam Rebekah elől. Nem tőle féltem a legjobban. Tény, hogy ijesztő volt és ő indította el ezt az egész lavinát azzal, hogy megöletett velem egy embert, de a legrosszabb, amit tehet velem azaz, hogy megöl, esetleg újra megölet velem egy szerencsétlent.
Azonban, ha hazatérek azzal, hogy megöltem valakit – nem foghatom arra, hogy egy pszichopata ősi kényszerített – Michael újabb kínzási eszközöket fog bevetni, hogy tökéletesítse az önuralmam. Vagy egyből kinyír.
- Hagyj békén! Csak sétálj el mellettem és keress magadnak valaki mást, akin levezetheted a fölös energiáidat. - mondtam mérgesen. - Felteszem nincs pasid, senkid és ezért unatkozol ennyire, hogy folyton belekötsz a veled szembejövőkbe. - vágtam hozzá idegesen. Talán most rosszat szóltam. Lehet, hogy előbb gondolkodnom kellett volna, aztán engedni a bennem dúló méregnek és mindenfélét a fejéhez vágni. Nos, már édesmindegy, lássuk ki nyiffant ki előbb? Rebekah vagy Michael? Michael vagy Rebekah?


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Claudia
Rebekah

Nem voltam épp boldog ez a rohadt buli se úgy sikerült ahogyan akartam. Semmi hirtelen sex semmi pasizás semmi szerelem! Csoda szép rucimban elindultam vissza fele, igaz, hogy Elijahnak megígértem, hogy szólok, de basszus elég volt. Teljesítettem azt, hogy nem szóltam a tervről senkinek örüljön ennyinek. Bizalommal mentem oda, hogy majd lesz egy cuki pasi, de awh hülye az összes. Miközben azon gondolkodtam merre is menjek halk neszre lettem figyelmes. Hátra fordultam és megláttam egy ismerős arcot. Rögtön ahogy elrejtőzött mögé kerültem.
-Itt a játszó pajtim..- -mosolyogtam, majd össze kulcsoltam a kezemet. Rá meredtem a lányra aki szinte remegett tőlem. Felkacagtam és mélyen a szemébe néztem.
-Mi lelt téged édesem, hát nem örülsz nekem?- Görbült le a szám széle színpadiasan. persze nem bírtam sokáig és majd meg ragadtam a karját.
- Játszunk egy kicsit megint, mit szólsz?- kérdeztem, majd mélyen csokoládé barna szempárba mélyedtem.
music: Zene címe| note:megjegyzés| words: szószám
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 8:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Rebekah + Claudia

Nem kaptam levegőt. A Woodwill család közelében már úgy éreztem soha többé nem is fogok. Az a sok tréning, szabály, önmegtartóztatás és fenyegetés egy idő után az ember idegeire tud menni. Hiába tudom, hogy ez a jó nekem, hogy vissza kell zökkennem a rendes kerékvágásba és nem szabad lemészárolnom az első finomnak tűnő embert, aki szembejön velem, de ez a bezártság, korlátozottság kifejezetten zavart. Hogy mindig be kellett számolnom róla, hová megyek, kivel leszek, mikor jövök... Mintha visszacseppentem volna a tinédzer korszakomba, azzal a különbséggel, hogy sajnos vagy nem sajnos akkor nekem nem adatott meg ilyesmi. Az apám hullarészeg volt minden nap, nem igazán érdekelte, hogy mikor érkezem és kikkel barátkozom. Ami a hollétemet illeti, szerintem még örült is neki, ha nem rontom otthon a levegőt.
Pontosan beszámolva mit készülök tenni, hova igyekszem, eljöttem hát az erdőbe sétálni. Habár Michael aggódott, amiatt, hogyha neadjistentalálkozok egy emberrel, akkor valószínűleg jóval több önuralom kell, hiszen nem lesz ott mellette plussz ezer emver, aki szemtanúja lehet egy gyilkosságnak és esetleg visszafogna. Michael pontosan ezért burkoltan, de egyenesen kifejtette, hogy ő bizony mindent tud, ami velem történik – erre újfent a boszorkánymester létére hivatkozott – és nagyon megbánom, ha a kis fejszellőztetős túrámból esetleg rosszul jövök ki. Magyarán azonnal megöl, ha valakit bántok. Én a sarkamra álltam és őt, de főleg magamat is azzal győzködtem, hogy képes vagyok uralkodni magamon.
- Ohh... az istenbe. - morogtam idegesen az oroom alá, amikor megláttam a fák között egy ismerős szőke hajkoronát. Jézusom, jézusom, jézusom, jézusom, most segíts meg!
Egy másodpercig lesokkolva bámultam felé, de amint feleszméltem bevágódtam rögtöm a közelemben lévő vastag és megfelelően széles fa mögé abban a reményben, hogy Rebekah Mikaelson nem szúrt ki.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 10, 2014 6:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Shane Hopkins & Richard Redway Weston


"A halál megváltás a vámpíroknak.."


Az élet mindenkit megtanít valamire, csak egyesek nem képesek átlátni a leckét; összetörve esnek a földre, fájdalmasan adják fel, és majdan öngyilkosokká válnak.. De ezzel mit oldanak meg? A probléma nem lesz múló homály, ártatlan kis semmiség, avagy elfeledhető emlékkép. Ezzel az illető vagy szembe néz, vagy elmenekül előle, viszont, aki az utóbbit megteszi gyáva, sőt erőtlen. Hogyan lehet eldobni egy létet, vagy elmenekülni a gond elől? Ezekkel meg kell birkózni, és ki kell állni ellenük. Felsóhajtva nyugtázom, hogy értelmetlen az ezen való töprengésem, hisz én már túl estem rajta, vagy legalább is úgy tűnik. Az életem sosem volt boldogságok övezte lét, csak keserű fájdalommal telt kínt kaptam meg a magaménak, mely mardosta bensőmet, és milliónyi darabra szakította a lelkemet. Ha mára nem lennék az, aki, akkor már rég elvesztem volna, hisz nem lenne értelme semminek. Vagy vadállat lennék, aki halottan fekszik valahol a föld mélyén, vagy beleroppanva lelkem feladta volna rég a létem értékét is, hisz minek létezne egy olyan személy, aki szenvedésre van ítéltetve? Keserű emlékek, szörnyű valóság ölelte múlt, amely rossz álmokat sző, mely pecsétet nyom a lélekre, és ami bélyegként ragasztja fel magát a testre. Szabadulni, megszökni, elfutni, megmenekülni, avagy elbújni nem lehet ez elől. Nem hagyja magát lenyomni, hisz célja, hogy kínnal vágjon a padlóra, és a harcban csak ő győzhet; A Múlt! "Kérlek élet ne hagyj szenvedve esni a földre, ne hagyd hogy lényem a poklok poklát élje meg, segíts.. segíts rajtam.." Hányszor kértem, kérleltem.. mindhiába, s mennyit szenvedtem a teher alatt mely lenyomva tartott, de immár felszabadultam. Nem köthet le senki, és semmi.. Mosolyra húzom ajkaimat, élesen figyelem a terepet, és elönt az a fajta érzés, amely annyiszor; Ölni... Minden nyomorult, átkozott, és értelmetlen életűnek vesznie kell, vagy általam, vagy maga által. Tehát meg fog halni az, akinek nem való az élet. A gyengék nem maradhatnak fent, hisz nem elég erősek a kitartáshoz, míg az erősek gyengék, mert érzelem nélkül élni lehetetlen.. azzal együtt érünk valamit. Csak akkor lehetünk igazán erősek, ha az érzéseinkkel egybe fonódva létezünk. Anélkül semmik vagyunk; apró porszemek, láthatatlanság övezte lények, akiket a sors oly könnyedén le tud győzni, hogy az merő szánalom.. Megtanultam a leckét, és ezáltal azt, hogy a lehető legjobb számomra, ha nem mutatok ki semmifajta törődést.. sőt úgy egyáltalán miért törődnék bárkivel is?
Vállat vonok kijelentésére, miszerint nem a nőm, és figyelemmel kísérem, ahogy szétszedi a vámpírt, de ezek nem adják fel, hisz újabbak, és újabbak léptei hangzanak fel.. Hallgatom a következő szavait, míg egy egyenletes nyíl, és íj párosítással lelövöm az újonnan felbukkanok egyikét.. Pontosan a szívébe megy, így ezen által pedig meghal.. Arcomra kiül az élvezet, amely emiatt eltölt.. nos meglepő lehet, hogy a saját fajtámat gyilkolom, de ez van.. ezt kell bennem szeretni. Végül bólintok Shane irányába egyet, és nézem az előmerészkedő vámpírokat. Az íjat egy mozdulattal dobom el, míg a tegez is lekerül rólam, majd egy gyors suhanással az ellenfél háta mögé kerülök, és a hátán át szabadítom meg a szívétől.-Bocsánat tényleg, de az ölésen kívül más szó nem szerepel a szótáramban..-Dobom el a szívet, amíg Shane szavait tudatosítom magamban.-Nem csodálnám.. sokan akarnak holtan látni, csak nem értik meg a tényt, miszerint engem nem lehet.-Vonok vállat könnyedén, majd figyelem jelzését, miszerint még ketten jönnek onnan. Figyelem, ahogy az újonnan érkező két egyed kissé megrémül.-Csak nem féltek..-Gúnyos mosoly jelenik meg ajkaimon játszi könnyedséggel, de hagyom, hogy Shane csinálja, amit szeretne, és nem is kell sokat várni az egyiket elkapja, míg a másik futásnak eredve menekülni kezd..-Ne már..-Szólok utána.-Te sem gondolhatod komolyan, hogy a saját fajtádtól megrémülsz? Ilyen.. hogy is mondjam szép szóval.. gyáva lennél?-Egy mozdulattal a fának lökve állítom meg. Lassan indulok meg utána, hisz hagyom, hogy összekaparja magát a földről.. Végül egy fadarabot szedek fel a földről, és míg Shane rég végzett addig én még ezzel az eggyel húzom az időt, de hát ez ellenkezik.. Felsóhajtva megállok, és úgy nézem a vámpírt.-Tudod rossz húzás volt velem kezdeni..-És még végig sem mondtam, amit akartam már egy azonnali mozdulattal a fának szegezem a szívében egy karóval, majd elengedve hagyom a földre esni.. ezek után vissza indulok Shanehez.
-Tőlem senki sem mehet el szabadon.. ha ilyenről van szó.-Pillantok körbe, míg végül megállok vele szemben.-Szerintem, aki téged megbízott az egy idióta, hisz tudhatná, hogy ellenem a szánalmas kis újonnan kezdő vámpírok mit sem érnek.. de hogy még rád is rád küldte.. ez érdekes.-Kezdek el gondolkozni.-De legalább jót mulatunk.-Elmosolyodom végül, és a kezemen száradó vérre nézek..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 02, 2014 12:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next




To: Richard
my forest. my rules.
286 | bocs a késésért | Burn

- Haver, nyugi, nem a nőd vagyok. - vonom meg a vállam, a nyolcvanaid nem érdekel kijelentésre, miközben lazán lendítek át vállamon egy újabb támadót és kifejezetten élvezem, ahogy ujjaim ismét áttörik a szöveteket, a csontokat és összeroppantják a halott hideg szívet. - Értem. Hát, mindig is a különcök voltak a legjobb barátaim. - kacsintok miközben a hangok egyre hangosabbak. Mindig is tudtam, hogy a vámpírok idióták de mit mondhatnék? Ha nem tanulnak abból, hogy már négyüket levernek, akkor jöjjenek csak. Úgy tűnik újdonsült cimborámnak épp akkora móka kitépni egy halott de járó lény gégéjét, mint nekem és nem hibáztatom ezért. - Bocs haver... de az ügyfél akiről beszéltem... - kezdek bele vigyorogva – asszem azért akar az ágyadba bújni, hogy végezhessen veled. - mondom egyszerűen miközben fejemmel bal felé intek és ujjaim közül kettőt emelek, jelezve, hogy két támadó várható onnan. - Ha ezeknek a főnöke, Rose Clementin, akkor bizonyosan egy ribancról beszélünk. - Ügyfél vagy sem... hát, vesszen ha már az én birtokomra szórta szét kis csicskásait. Ezt nem tudom elfeledni. Ez az erdő az enyém és ha valaki háborítja, nos, akkor számoljon a következményekkel. Mikor megjelenik a két újabb delikvens, falra mászó vigyorral üdvözlöm őket. - Nos fiúk. Biztos? - kérdek csak ennyit és az történik amire számítok. Meghátrálnak a hullák láttán. Nekem viszont eszem ágában sincs elengedni őket. Így nem. Megragadom az egyiket és torkába mélyesztem a fogaimat. - Egy kis emlékeztető a főnöknek, hogy miért ne verjen át. - Vérfarkas vagyok. A harapásom kitűnő méreg a vámpírok számára. Ez a férfi pár órán belül meg fog halni. Rose, jobb lesz ha összeszedi magát, különben rá is ez vár. A másik gyáva menekülőt, Richardra bízom, döntse el ő, mi legyen a sorsa.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 05, 2014 7:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Shane Hopkins & Richard Redway Weston


"Nem vagyok egy szent, és nem is akarok az lenni!"


Nekem sosem számított, hogy ki áll velem szemben, hisz a lényeg mindig egy volt, és még hozzá az, hogy mielőbb megöljem azon személyeket, akikkel szembe kerülök, persze a haláluknak több indoka is van; ha ember, akkor a táplálékomként, ha szórakozni akarok azért, és ha éppen nem érdemli meg a vámpírlétet akkor meg ezért halt meg. Sosem volt nehéz eldöntenem, hogy ki élhet, és ki nem.. persze a jelen helyzet más, hisz most nem kell döntenem róla. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam arra, hogy hogyan öljem meg.. minden személynél lejátszom ezen gondolatsorokat, de tekintve arra, hogy éppenséggel vérfarkas, és nem mellesleg tud némi infót rólam elgondolkoztató az eset. Egyenlőre élhet, hisz nincs előnyömre a halála, de ezzel még nincs vége, ha ellenséges lesz, vagy csak apró szikrája is felmerül annak, hogy megakar ölni, akkor előbb végzek én vele, mint ő velem.. ennyiben azért állapodjunk meg, hisz nem árt magamban tisztázni a határt, és az ezen pont lesz.
-Ha semmit nem akar, akkor nem értem mi a francnak hozta fel, hogy az egyik ügyfele érdeklődik irántam..-Mondom komolyan, és ezzel ennyibe is hagyom a dolgot, de még hozzá teszem azért.-Tudja nem érdekel.. és felőlem akármit is akarjon az ügyfele azt megtarthatja magának!-Vonok vállat.-Szóval erről ennyit, és persze felőlem azt csinálhat vele, amit akar, hisz engem nem érdekel sem ön, se ő.-Komolyan csendülnek fel a szavaim, és végig igazat beszélek. Sohasem érdekel az, hogy ki mit akar tőlem, mert ha a szándéka komoly lenne, akkor felkeresne, és nem mást küldene utánam nyomozni, na erről ennyit, és nem is kívánok már ezen egyeddel foglalkozni. Jelenleg van jobb mulatság is.. figyelem a jelenetet, amit leművel, és arckifejezésem nem változik amiatt, amit művel, sőt csak nyugodtan..
-Mondtam már, hogy nem érdekel?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet.-Amúgy nem bánom, ha beszáll, de kérem ne említse többé az ügyfelét, mert akármennyire hangsúlyoztatja sem fog jobban meghatni, hogy akar az a személy tőlem valamit.-Teszem hozzá, és ezzel végérvényesen pontot teszek az ügyre, hisz kezd elegem lenni abból, hogy mindenhol szerepelni kell azon személynek, aki felrendelte ezt a fickót. Nem érdekel, bár kíváncsi lennék ki az, de csak úgy is a halálomat akarhatja, mint mindenki más, szóval.. inkább kihagynám a "nagy találkozást" azzal az emberrel, vagy akármi is legyen.
-Értem, és természetesen beavatom.-Nézek rá komolyan, miközben hallom a hangokat.. pontosan ki lehet venni a rengeteg léptet, ez egy remek nap lesz úgy érzem.-Azért szeretnének megölni, mert mint tudja én nem csak embereket, hanem a fajokat is ölöm, így viszont ezeknek a főnöke.. nos úgy látszik szeretne eltávolítani, mert veszélyt jelenthettek rá, vagy mit tudom én. A lényeg, hogy a halálomat akarják, csak azon ok miatt, mert ölöm a saját fajtámat is.-Nézem a férfit, miközben beszélek hozzá, majd végül a hangokat hallgatom, amik közeledően jelzik, hogy valakik jönnek.. Nos ma egy eléggé alapos szórakozás részese lehettek, és úgy érzem, hogy ezt élvezni is fogom..
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3