Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 23, 2014 6:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Shane Hopkins & Richard Redway Weston

"Minden döntésünk csak akkor születik meg, amikor a pillanat megkívánja.."


Az élet hol győzelmet hoz, hol pedig vereséget, de én már nem veszthettek! Az egész életem szenvedésről, fájdalomról, és kínról szólt, miközben napról napra folyt eme rémálom-i álomkép. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy egy nap mindenki megfizet majd azért, amit velem tett, nos ez meg is történt, csupán egyetlen egy személy az, aki életben maradt, és addig úgy sem nyugszom, amíg meg nem kínzóm őt élvezettel, de persze nem akármilyen kín lesz ez. Könyörögni fog majd a haláláért, azért hogy eme szenvedéssel telt pillanatai véget érjenek, de nem fogom neki megadni ezt neki. Ő sem ölt meg anno, pedig az elején annyiszor kérleltem, de nem hallotta meg a szavaimat, ezért én sem fogom az övét majd. A kezemben kifeszített íj, és nyíl párosítása a célpontom felé szegeződik, miközben játékos könnyedséggel gondolom végig hányféle képen is ölhetném meg az adandó áldozatomat. Kissé már-már elmebetegnek tűnhettek, hisz paranoiásan gyilkolok meg bárkit, és nem törődök azon ponttal, hogy ki is az áldozatom, mintha egy megrögzött gyilkos lennék, de nem, csupán csak szeretem megtisztítani a drága faj állományt, ami tele van téves vámpírok töm kellegével, na meg ki tudja hány faj keverékével. Nem is értem a sok idióta vámpírt, már párdon, de most komolyan.. minek tesznek olyan személyt vámpírrá, aki nem akar az lenni, vagy aki meg sem érdemli az ilyesfajta életet? Vagy mert beleszerettem bla-bla személybe az már örökre kell szóljon? Vagy ha már át is változtatom, akkor nem kéne érte felelősséget is vállalni? Miért kell annyiból állnia az életnek, hogy ezt meg ezt azzá teszem, aztán ott hagyom a francba, mert kit érdekel, hogy mi lesz vele? Na erre van az én szerény személyem, aki vígan öli meg azokat, akiknek nem érdemleges az élete. Mondjuk ölök megbízásból, hobbiból, és megfélemlítésből is, de mind-mind más kategória a mostanitól eltérően.. Komolyan nem is értem minek ennyi idióta a halhatatlansággal megáldva, majd teszek róla, hogy egyre kevesebben legyenek. Nem nehéz őket levadászni, s megölni, ez egy egyszerű gyerekjáték!
Magam mellé engedem le a kifeszített vadászati eszközt, amint megjelenik egy férfi, és a mellkasomhoz vágja a nyilat, amelyet egy rögtönzött mozdulattal hátra csúsztattok a tegezbe, miközben hallgatom kioktatását az erdőről, meg az ösvényről.. meg hogy ő.. ember? Na jó ne viccelődjünk már, hisz vérfarkas! Ide érzem..
-Párdon, nem vérfarkas akart az lenni ember helyett?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet a férfira pillantva komolyan.-Nem akarok kötekedni, de nem ember vagy, hanem farkas.. legalább is tudtommal.-Teszem még hozzá egyszerűen, és úgy figyelem az ismeretlent, akire eléggé érdekesen nézek. Nem tudom, hogy mit is kellene vele kezdenem. Megölni, megkínozni, vagy esetleg.. eljátszadozni, csak úgy? Bár kétségtelen az a tény, hogy előbb megvárom mit szeretne tőlem még.. hisz nem hiszem, hogy oktató programot jött tartani az erdő, az ösvény, na meg az emberről. Az túl unalmas lenne!
-Igen.-Bólintok rá, miközben meglep némileg, hogy mégis honnan ismer engem ő? Életemben nem találkoztam még ezzel a fickóval, vagy a memóriám hagyna ki? Nem hinném, hisz mindenkire emlékszem, akit már láttam az életem során legalább egyszer is. Észreveszem, hogy a véres kezét nyújtva felém.. gondolom kézfogás érdekében, amelyet elfogadva megfogok, és kezd szimpatikussá válni ez a farkas, pedig nem rajongok értük nagyon. Megrázom a kezét, és a szavait hallgatom közben, mikor pedig végeztünk a kézrázással akkor az íjra helyezem vissza a kezemet újra felkészítve azt, mintha tényleg egy célpontot várnék, vagyis lőni készülnék valakire, ami pontosan így is igaz..-Shane!-Biccentek felé üdvözlésként.-Váratlanul érnek a szavai. Ki az, aki én irántam nagy érdeklődést mutat? Legfeljebb azok teszik ezt, akik megszeretnének ölni..-Nevettek fel.-De mondja csak mit akar tőlem?-Váltom komolyabbra a témát, miközben mozgolódást hallok nem messze tőlünk.. Mégis ő hozott volna ide valakit az én megölésemre, vagy csak véletlen ez a mozgás? Körbe pillantok, és eléggé élesen figyelek arra, hogy mégis ki az, aki a társaságunk lehet. Nem sokára Shane hátával szemközt megjelenik egy.. mondjuk úgy fajtársam, aki igencsak nagy érdeklődéssel szemlélődik az irányunkba.-Ha megbocsát.. egy pillanat. Akadt egy kis gond..-Biccentek a fejemmel a váratlan személy felé, aztán egy rögtönzött mozdulattal Shane háta mögé kerülök, ekkor a vámpír egy hirtelen mozdulattal kezd el felém suhanni. Immáron megemelem a kezemben tartott íjat, és kifeszítve szegezem a vámpírra azt. Egy pár pillanat alatt érkezik meg a közvetlen közelembe a vámpír, de gyorsabban lereagálva az eseményeket nála lövöm szíven az nyíllal. Nos.. sokat képeztem magam. Az íjat magamra teszem, és a földön elterülő hullára pillantok.
-Na ez sem fog már többet élni, az tuti.-Lépek Shane elé akárhol is legyen.-Hol tartottunk?-Vonom fel a szemöldökömet kérdően, és mosollyal az arcomon várom a válaszát.

// Ígérem a minőségen csiszolok majd.. nem a legjobb most ez. Remélem azért elmegy egynek Smile
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 21, 2014 2:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next




To: Richard
forest. path. human.
words: 388 | note: - | music: Burn


- Héj! - kiáltok a férfi felé, amikor – még épp időben – elkapom azt a rohadt nyílvesszőt, amit ha nem vagyok elég gyors, szépen keresztülszakítja a mellkasom. Kösz, abból nem kérek, még akkor sem, ha nem öl meg. Lehet, hogy igaz a sok rizsa arról, hogy ami nem meg, az erősít, de attól még nem kell a rohadt fájdalom, csak mert valami félnótás, az ösvényektől nem is olyan messze, épp lövöldözik egyet. Pár pillanat alatt termek mellette és mellkasára csapom a vesszőt. - Erdő! - mutatok körbe majd jobbra lendítek – Ösvény! - mellkasomra bökök – Ember! - tárom szét karomat egyértelműsítve kis leckémet arról, hogy mennyire felelőtlen dolog, itt lövöldözni. Miután végeztem oktató jellegű bemutatómmal, jövök csak rá, ki áll velem szemben. Jó, be kell vallanom, van némi előnyöm ilyen téren... jó, nem csak némi. Nem csak mert oknyomozó riporter voltam, hanem azért is, mert kötöttem már üzletet valakivel, aki Richardot akarta. Nem mondhatnám, hogy a tudás, megkönnyítette volna a mai napomat. Rohadt egy dolog, amikor hiába teszel meg mindent, de még mindig nem tudtam megbosszulni a családod lemészárlását. Épp ez miatt voltam ma itt. Tenyereim vértől voltak maszatosak, csak úgy mit a seszínű pólóm is. Veszteségem fájdalmát öléssel csillapítottam és rohadtul nem érdekelt, ki és mit gondolt erről. Vérfarkas vagyok. A prédám pedig nem volt elég kielégítő ha az őzekre gondoltam. Megtanultam uralni átváltozásaim. Képes vagyok akkor alakot ölteni, amikor én akarok és nem befolyásolt többé a hold. Persze, ez mocskos időszak volt az életemben és pokoli fájdalmakat éltem meg de ez a kín, semmit nem jelentett ahhoz képest, amit családom elvesztése jelentett és nem telt el egyetlen nap se anélkül, hogy ne üvöltöttem volna fel a bosszúm miatt. Elegáns hadjáratom a vadász ellen, aki ezt tette, még csak most kezdődött igazán és óh, jobb ha futsz, mert maga lesz a véres pokol számodra. - Richard, igaz? - kérdem hirtelen és véres kezeimet nyújtom. - Shane Hopkins. S nem, nem találkoztunk. Mondjuk úgy, hogy van egy ügyfelem, aki különös érdeklődést mutat irántad. Akár még hasznos is húzhatsz ebből. Persze nálam... mindennek megvan a maga ára. - nem mondhatni, hogy a gatyámba csináltam csak mert egy vámpírral hozott össze a sors. Ha az ezer éveseket bírtam kezelni, Richard sem lesz probléma... miért voltam ebben ilyen átkozottul biztos? Mert mindig volt valamim, amire szüksége volt az embereknek.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 20, 2014 3:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

(Mystic Falls autóútjai)

Shane Hopkins & Richard Redway Weston


"Ugye nem baráti találkozóra számítottál? Mert ha igen, akkor sajnálom, de közölnöm kell azt a tényt, hogy nem barátkozom, hisz tudni illik, miszerint szívesen vadászgatok.."


Annyiszor gondoltam már végig mindent.. az elmúlt pillanatokat, a kétségbe ejtő emlékeket, és a kínzó fájdalommal telt érzéseket. A fejembe rögzült minden egyes pillanat, amely mára már csak múló rossz álomkép csupán, de tudom jól, hogy régen a valóságot vetítette elém. Hosszú időt éltem meg, és ezalatt az idő alatt rengeteg minden történt. Többek közt rossz dolgok, fájdalmas évek, rengeteg szenvedés, és kínokkal telt percek sorozatai, amelyek mára ezzé tették.. egy kegyetlen gyilkossá, egy vadállattá, aki véren él, de közben bárkit képes megölni, aki él, és mozog. Nézzen rám bárki nyugodtan, hisz nem az a fajta vámpírka vagyok, aki megrémül, aki elmebeteg, vagy aki könnyen adja magát. Áh, nem! A múltamban csupa olyan emlék található, amik az összezavarodásig vezettek el, de ez nem tett őrülté csupán képes voltam vadásszá válni, és most már ha szembe állok akárkivel nem számít a szánalmas kis élete. Ezzé tettek, ez lettem, és eme jellemet büszkén felvállalva viselem magamon. Azt hitted játékot űzök? Igen, akkor jól gondoltad, mivel játszadozom az emberekkel, az érzelmeikkel, és a fajokkal. Ha rám pillantasz álcaképet láthatsz.. Kedves vagyok hozzád, sőt olyan leszek, akit látni szeretnél, de a valódi énem, az én jellemem, ami lehetnék eredetileg sose bukkan majd fel, hisz olyan, mintha nem is létezne. Elhiszed a meséimet, bedőlsz az ártatlan arcomnak, előadom neked azt akire éppen szükséged van.. de az agyamban csak egy dolog jár, hogy hogyan, és miféle módon öljelek meg, mert számomra csak azaz élvezet, ha holtan látlak heverni a lábaim előtt.. a véred tapad a kezemhez, de ha esetleg látok benned némi szikrát, és akaratot, hogy te tényleg érdemes vagy az életre, akkor életben is hagylak! Engem nem befolyásolnak holmi puszta érzelmek, bennem nincsenek ilyesfajta jellemek, nem leszek könyörületes senkivel sem, akinek a halált szánom aznapra. Rád pillantok, elvarázsollak, adom az álcát, és úgy teszek, mintha egy angyal lennék, aki a te megmentésedért van itt, de nem.. ilyenről szó sincs. Sohasem lennék képes arra, hogy segítsek neked, na jó néha, de az is a ritka időkben megesik a szívem, és segítek másoknak, ha kell, de ennyi, és nem több.. Ugye már világos, hogy ki vagyok?
Gondolatok milliói bukkannak fel bennem, és választ akarok kapni mindenre, azt szeretném, hogy ha rám nézve azt látnád, hogy egy gyilkos vagyok, aki nem érez, akinek nincs szíve, aki nem könyörületes! El is érem, és nem hogy ezt, de még félelmet is kiváltok egyesekből, míg én sosem félek.. állhat előttem maga Klaus Mikaelson, akkor sem rezelek be, mert önmagamat nem fogom megtagadni sose! Lépteim hangja csendül fel a halk tájon, mint ama hangforrás. Erdős résznél járok valahol a külterületi részlegen, úgy igazából nem vonz a város.. sohasem. Rengeteg ember, és faj.. kinek van ehhez kedve? Csendre vágyom, és nem pedig ezernyiféle zaj hallgatására. Itt lehet vadászni, sőt még gondolkozni is, és ha kell.. Hirtelen torpanok meg a hangok hallatára. A tegezből előkapok egy szép kis nyilat, amelyet végül az íjhoz párosítok, de előbb még leszedem magamról az íjt. Egyenletesen illesztem össze a kettőt, és hang irányába el is lövők egy nyilat, amely a pontos irányba repülve egy nem közeli fába fúródik. Újabbat kapok a kezeim közé, és ezt most már az érkezőnek szánva tartom kifeszítve, így várom be az adott személyt.. nos lássuk ki a mai szerencsés!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 18, 2014 4:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Nem akarom neki kiönteni a lelkem.. Vagyis ez már valamilyen szinten megtörtént. Nem akarom rázúdítani ezt az egészet, hiszen tulajdonképpen semmi köze hozzá. Meg amúgy is nem azért vagyunk most itt, hogy beavassuk a másikat a problémáinkba. Többet úgy sem leszünk ilyen közel egymáshoz ezt már megtárgyaltuk.. Vagyis inkább az elején letisztáztuk, de mindegy. Félek felhúznám magam ezen az egészen, ha túlságosan is belemerülnék, szóval inkább jobb, ha befogom a számat és egy kicsit félretesszük ezt a témát. Főleg, mivel ez az egész az én gondom és nekem kell megoldani. Nem mintha nem örülnék annak, hogy még egy kis időt tölthetnék a vörös szépséggel, de megállapodtunk valamiben és azt be is fogom tartani. Nagy részt legalábbis.
Behunytam a szememet és próbáltam még ennél is jobban ellazulni.. Pihennem kell. Az is lehet, hogy álmomban valamilyen emlék fog kirajzolódni előttem. Ki tudja..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 18, 2014 10:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Próbáltam nem kattogni a dolgokon, de ha már szóba került.. Nem! Nem vagyok sem oknyomozó riporter, sem önkényes detektív, hogy ostoba módon segítsek neki.. Bár tény, hogy én fordított helyzetben elvárnám, még azoktól is, akiknek lilájuk sincs róla, hogy egyáltalán élek. De hát különbözünk.. Én itt, ő ott.. Ez a jelenlegi felállás, és nem tűnik úgy, hogy változni fog. Én sosem változok.. Szerencsémre. Belegondolni is rossz lenne Curtis miket művelne velem, ha hasonló helyzetbe kerülnék.. Kamatostól kapnék vissza mindent, az már fix.
- Pihenj.. - mosolyogtam aztán fel rá. Utasításnak hathatott, de nem az volt. Mocorogtam kicsit az ölében, és nem állt szándékomban egészen reggelig más pózt felvenni. Van egy sejtésem, hogy gyakran filozofál ezen, most viszont legalább egy kicsit elterelődhetne a figyelme..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 14, 2014 6:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Bárcsak találkoznék valakivel.. Aki ismer.. De lehet igaza van Kendra-nak és nem vagyok annyi ideje a városban, hogy bármiféle ismertség kialakuljon köztem és valaki között. De abban biztos vagyok, hogy eltitkol előlem valamit. Nem tudom mit, de nem is számít. Ki fogom deríteni. Viszont nem fogok rágörcsölni az egészre annál rosszabb lesz. Egyszerűen és nyugodtan fogom átvészelni az emlékeimhez vezető utat. Ez az egyetlen megoldás.
Nehéz, de nem lehetetlen.. Legalábbis ebben reménykedem. – A vörös haj, már valami. Ismertem egy vörös hajú nőtt. Bár nem tudom, hogy mire megyek vele.. Azt viszont biztosan kijelenthetem, hogy ez is már valami, szóval.. Haladok. Lassan, de haladok.
Nem idegeskedem, amíg nem tudom, hogy min kellene.. – Mondtam halvány mosollyal az arcomon. Legbelül idegesít, hogy nem tudom mi történt velem, de minek foglalkozzak ezzel az egésszel, ha nem vezet előrébb? Maximum felmegy a vérnyomásom annyira kiakasztom saját magamat.. Szóval inkább élvezem az ilyen helyzeteket, mint amilyen a mostani..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 14, 2014 5:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Nem állt szándékomban nagyon mélyre ásni magam a témában, hisz látszott rajta, hogy nem a favoritja. Alapjában véve persze szeretek más emberek magánéletében vájkálni, most mégsem éltem a lehetőséggel. Túl kiszolgáltatott, és lehetséges, hogy könnyen adná az információkat, az pedig sajnos a gyengém, így inkább nem is próbálkozom vele.
- Nehéz lehet találni egy támpontot, amitől egyáltalán el tudsz indulni.. - gondolkodtam hangosan, miközben elhúztam a számat. Én kétségkívül belebetegednék, ha nem tudnám, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Sőt, ha nem tudnám, mi a helyzet az életemmel.. - Egyébként vagy nagyon jól titkolod, vagy cseppet sem látszik meg rajtad, min mész keresztül.. - rántottam vállat, mintegy mellékesen.
- Sok sikert önmagad megtalálásához. - mosolyodtam el. Ez az ő feladata, ebben igaza van. Neki kell megoldania. Senki nem emlékezhet helyette. A múltja csakis az övé..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 12, 2014 9:51 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Kezdem azt hinni, hogy az egész emlékezetkiesős dolog mögött Kendra áll. De mégis hogy a francba csinálta? Na, mindegy. Az egyszer biztos, hogyha újra látom valahogy rá fogom venni, hogy mondja el az igazságot. Szükségem van arra, hogy tudjam mi történt, hogy mégis mióta vagyok itt, mert ez lehetetlen, hogy nem emlékszem semmire. Pont attól a naptól kezdve, hogy idejöttem. Talán történt valami, ami nem tetszett neki? Mégis mi? Minél erősebben gondolkodok annál távolabb kúszik a válasz is, mintha futnék a szivárvány vége felé, de az valahogy mindig egyre messzebb és messzebb kerül tőlem. Mikor azt hiszem közel vagyok kiderül, hogy távolabb voltam, mint elindultam volna. Hagynom kell, hogy magától térjenek vissza az emlékeim.
- Jó lenne már, ha azon a ponton tartanék. Már már az őrület határait feszegetem. - Elég nyugodtan viselkedem ehhez képest.. Mondhatni ez már gyanús lehetne, de próbáltam nem erre a szerencsétlen fordulatra gondolni, miközben vele voltam.. Szóval emiatt is voltam sokkal nyugodtabb. Egyedül a vágy hajtott semmi más.
- Értem.. Kedves tőled, de ezzel amúgy is egyedül kell megbirkóznom. - Igen.. Ez egyértelműen valami olyasmi, amivel saját magamnak kell megbirkóznom.  
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Kicsit engem is összezavart ez az információ.. Ez is, meg a többi, ami bár nem került kimondásra, ott játszadozik körülöttünk a levegőben. Nem szoktam sajnálatot nyilvánítani, hisz az emberek többsége nem szereti ha sajnálják őt. Együtt érezni pedig nem kenyerem... Mégis talán egy kicsit megesett rajta a szívem, és ha nem lenne képtelenség, azt mondanám, segíteni akartam neki megoldani a problémát.. De hé, ez nem az enyém.. És bumm.. A következő. Tehát még is van valaki az életében.. Kizárt, hogy ne legyen. A legegyszerűbb magyarázat mindenre, hogy szimplán nem emlékszik rá. Talán családos ember..
- Nem nagy vigasz, de minden okkal történik.. Majd ez is értelmet nyer.. - próbáltam megtalálni a dolog pozitív oldalát. Nem akartam elrontani a hátralevő pillanatainkat. Azt hittem ha róla beszélünk, az kevéssé olyan borongós, mint az én múltam. Láss csodát.. NEM..
- Felajánlanám a segítségemet, de azzal felrúgnám a szabályokat.. - rántottam vállat. Annak egy sor következménye lenne, ez már biztos. Én pedig nem akarok következményeket.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 4:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Még magam sem értem, hogy mi zajlik a fejemben.. Mert a vörös hajáról egyértelműen eszembe jutott valami vagyis inkáb valaki, de ennyi. Nem tudom hova kötni és ez egy kicsit az őrületbe kerget. Ugyanakkor nyugodt vagyok, mert nem tehetek semmit azért, hogy visszatérjenek az emlékeim. Majd, ha úgy érzik, hogy eljött az ideje visszajönnek. Ilyen egyszerű. Legalábbis azt hiszem. Azt sem értem, hogy történhet meg ez az egész. Fájt a fejem, de nem volt rajtam vér. Pedig elvileg a halálomon voltam.. Oké.. Ez az egész kezd érdekessé válni. Nem bízhatok Kendra-ban semmiképpen.
- Nem tudom, hogy ez mégis hogy lehetséges meg, hogyan kell venni.. Csak egyszerűen azt tudom, hogy az egyetlen ember, aki tényleg tudja mi történt velem az elmúlt napokban.. Hónapokban, mert még azt sem tudom mennyi idő esett ki pontosan.. Képes a szemembe hazudni, szóval magamtól kell megoldanom. - Ha pedig nem jönnek vissza az emlékeim azt hiszem egy teljesen új életet fogok kezdeni.. Új emlékeket szerzek. Pont, mint most.. Bár ki tudja.. Lehet egy nap úgy döntenek az emlékeim, hogy visszatérne és azzal tönkretesznek mindent, amit addig felépítettem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 4:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Kíváncsian vártam válaszát.. Éheztem az információkra, hogy egy kicsivel többet tudjak meg róla a nevén és a.. testén kívül.. Bár kétségtelen, hogy megér néhány misét. Visszatért ugyan türelmetlen énem, aki ha válaszokat akar, ki is csikarja azokat, vagy így, vagy úgy, de titkon örültem neki, hogy nem volt szükség semmi ilyesmire. Egy kicsit meg is lepődtem, amiért még mindig képes telje nyugalommal beszélni hozzám, de tény, hogy nem az volt a célom, hogy kiborítsam..
- Ez.. Lehetséges? - kérdeztem akadozva, amint leesett, hogy erre mondanom is kellene valamit. - Úgy értem.. Farkas vagy.. Ezt ugyanúgy kell venni, mint az embereknél? - vontam fel kíváncsian szemöldökömet, bár lehet, hogy hiába várok választ további kérdéseimre. Talán az orvosok tudnának valamit mondani.. Az én ismereteim annyiban sajnos kimerülnek, hogy bizonytalan, mikor térnek vissza az emlékek.. És ha már orvosoknál tartunk.. Ott van az öcsém.. De nem akarok találkozni vele.. Nem is fogok.. Nem avatkozok bele.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 4:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Tudom jól, hogy kezdeni kellene valamit az életemmel és bármennyire is szeretnék válaszolni a kérdésére nem tudok. Hogy dolgozom-e? Nem tudom. Kendra ebbe a titokba nem avatott be valószínűleg ő sem tudja. Meg, ha dolgoztam is akkor már teljesen mindegy, mert elég nagy az esély arra, hogy kirúgtak. Erről jut eszembe mégis hol a telefonom? Talán abban kutakodhatnék valamit magam után. De ezt sem most fogom megejteni, amikor egy ilyen gyönyörű nő társaságát élvezhetem. Helytelen lenne. Én pedig nem teszek helytelen dolgokat.. És mindjárt ránk szakad az ég. Azt teszem, amit éppen helyesnek vélek.. Szóval akkorát nem hazudtam ezzel..
- Én pedig akkor most komolyan válaszolok, hogy fogalmam nincs. Mondhatni egy kisebb amnéziában szenvedek. - Nem tudom, hogy miért mondtam el neki.. Bár különösebben sokat ezzel nem mondtam. Legalábbis azt hiszem. Azt sem tudom, hogy mióta vagyok itt nem hogy van-e állásom.. Vagy egyáltalán lakásom.. Komolyan nevetséges vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 2:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Nem sokszor botlom hozzá hasonló emberbe.. Vagyis.. Farkasba, amit azt illeti. Egyáltalán nem mondanám meg róla, hogy az.. Olyan.. Nem is tudom.. Békés, kiegyensúlyozottnak tűnik, akivel minden rendben. Szíve egyenletesen dobban, ezt tisztán érzem. Nyugodt. Talán teljesen az ellentétem. Alapesetben is temperamentumos vagyok, ez csak... Egy kis kizökkenés, amit ő okozott. Vagy talán ez még Sean hatása.. Átragadt volna rám a természete ilyen rövid idő alatt? Képtelenség.. Hülyeségeket gondolok..
- Komolyan kérdeztem.. - emeltem fel a fejemet, hogy szemébe tudjak nézni. Hangomból ismét kiérződött az él, amit az imént hátrahagytam néhány pillanatra. - Nem tűnsz olyan fickónak, aki egész nap lógatja a lábát.. - váltottam szelídebb hangnemre. Nem akartam, hogy meggondolja magát a maradást illetően, csak azért, mert van egy kiállhatatlan oldalam is..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 12:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Nem számítottam ilyesmire. Mármint nem bánnom ezt az egész helyzetet egyszerűen csak.. Furcsa, hogy mindezek után itt vagyunk.. A legtöbb esetben ilyenkor már rég leléptem volna, de valahogy erőm sem volt hozzá meg nem is akartam csak úgy itt hagyni ezt a gyönyörű nőt. Nem, mintha valami kötődés alakult volna ki közöttünk. Ez csak egy kaland volt és nem is lesz több. Mivel ezt már az elején tisztáztuk jobb, ha ehhez tartom magam.. Meg azt hiszem először Kendra-val kell rendeznem a dolgokat, mielőtt bármibe fejest ugranék. Kendra, Kendra. Magam sem tudom, miért de már semmit nem jelent nekem. Elhagytam, szóval nem is jelentett olyan sokat. Mondjuk mindenkit elhagytam.. De azt, hogy Kendra-t hátrahagytam egy pillanatra sem bántam meg. Fogalmam nincs, hogy miért egyszerűen csak nem.. Talán jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra lezárnánk, ami kettőnk között van vagy éppenséggel nincs.
- Egy másik bárban ücsörgök. - Mondtam egy hatalmas vigyorral a képemen, miközben még mindig a hajtincseivel játszadoztam. Nem tudom, hogy meddig fog tartani ez a nyugodt pillanat, de amíg lehet kihasználom. Hülye lennék, ha nem így tennék. Legalábbis azt hiszem. Lenyűgöző, hogy valaki képes egyszerre vad lenni ugyanakkor gyengéd és törékeny.. Mondhatni az ilyen nők a gyengéim.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 10:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Talán kicsit kifordultam önmagamból, mint ahogy a képlet is mutatja.. Nem vagyok egy kis nebáncsvirág, most mégis úgy viselkedem.. Szokatlan tőlem, bár van rá magyarázat. Mindenre van, csak meg kell találni. Én pedig ennek a mestere vagyok. Annyi magyarázatot kellett már találnom az életem során a különféle dolgokra, hogy nem okoz nehézséget. Különösképpen meg sem terhel, hiszen a legtöbbjére felelhetem azt, hogy: mert csak. Ezen már kevesen lepődnek meg. Főleg azok közül, akik ismernek, vagy akik úgy gondolják, hogy ismernek. Mert ez is két kategória. aki igazán ismert.. Olyan személyből nem sok tapossa már az élet poros útjait.. Talán az egyetlen személy, aki mégis, az Curtis.. Ez ironikus...
Teljesen kizökkentett a gondolataimból, mikor ujjaival hajamba túrt, majd simogatni kezdte vörös tincseimet. Akaratlanul is elmosolyodtam a gesztuson. Jól esett egy kis törődés.
- És.. Ha nem épp egy bárban ücsörögsz, mivel foglalkozol? - kérdeztem aztán. Hajnalig még akad néhány óránk, és ugyan nem vagyok egy szószátyár típus, de most úgy éreztem, nem fog megártani egy kis beszélgetés. Ha pedig abba a hibába esnék, hogy elkezdenék ténylegesen is törődni vele, nos. Nem okoz nehézséget elvágni néhány szálat az életemben.. A családommal is azt tettem..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 10, 2014 11:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Egyáltalán nem vágytam arra, hogy most összekapjam magam és elhúzzak a francba. Túlságosan is jó volt ez az egész ahhoz, hogy csak úgy fogjam magam és eltűnjek. Nem.. Ha azt szeretné, hogy maradjak maradni fogok. Egy ilyen gyönyörű nő megérdemli, hogy megtegyem, amit kér. Főleg azok után, amit nyújtott nekem. Tisztában voltam azzal, hogy ez nem tartozik bele az egy éjszakás kalandok kötelességeibe, de örömmel tettem.. Mert be kell vallanom valahol mélyen, de jó érzéssel töltött el, hogy még egy kicsit a karjaimban tarthatom.
- Nem.. - Suttogtam csak ennyit, hiszen tényleg nem akartam elmenni. Éreztem, hogy egy kicsit ellazult, de én nem mozdultam. Maximum Kendra-hoz mehettem volna, de hozzá valahogy most kedvem sem volt. Tisztában voltam azzal, hogy hazudott nekem és ahelyett, hogy leordítanám a fejét a helyéről inkább kerülöm. Ez a legjobb megoldás.
- Éppen azt teszem. - Halványan elmosolyodtam, majd egy csókot nyomtam a feje búbjára, miközben tincseit kezdtem el simogatni. Nem fog sokáig tartani ez a pillanat, de akkor már csináljuk jól..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 12:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Nem tűnt úgy, mint akit nagyon noszogatni kell, hogy maradjon velem és ez jól esett. Bár az egyezségünk voltaképp tényleg úgy hangzott, hogy egy éjszaka.. tehát az egész éjszaka.. De ezt mégsem vártam el tőle. Ő is ivott, én is ittam.. Bár semmit sem fogok az alkohol erejére, mert én teljesen magamnál voltam minden egyes pillanatban. Ettől eltekintve azonban elég kevés embert ismerek, aki zokszó nélkül azt tenné, amit kérek...
- Ha mégis menni akarsz, egy szavadba kerül.. - lazítottam kicsit szorításomon. Nem akartam én magamhoz láncolni.. Isten ments.. Viszont férfival nagyon rég nem kerültem ennyire bensőséges kapcsolatba.. És ez alatt nem a szexet értem.
- Ritka pillanataim egyikének vagy tanúja.. - motyogtam aztán lehunyt szemekkel, apró mosollyal arcomon. - Irányításmániás szukából kezesbáránnyá válok.. Élvezd ki, tényleg csak néhány pillanat.. - nevetek fel aztán.. Igazából nem tudom miért is mondom ezt neki, talán azért, hogy tudja, nekem is van egy törékeny oldalam.. Amit senki sem ismert.. Eddig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jan. 01, 2014 11:58 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Ez az egész csak egy kaland volt semmi több. Mégis olyan nehéz az elválás. Legalábbis a részemről meg, ahogy látom ő sem éppen azon van, hogy magára kapja a ruháit és világgá rohanjon. Kicsit mondhatni meghittre sikeredett ez az egész. De én nem bántam egyáltalán nem annak ellenére, hogy ez soha többé nem fog megtörténni. A legelején ebben egyeztünk meg, de mondjuk bennem is sok kérdést felvetett most a dolog. Hiszen teljesen más úgy egyezkedni, hogy nem tudjuk mi vár ránk, mint amikor már megtörtént és sóvárgunk a folytatásért.
- Persze.. Itt maradok. - Suttogtam. Nem szerettem volna megbántani. Eszem ágában sem volt semmi ilyesmit tenni. Ha azt akarja, hogy maradjak, hát maradni fogok. A történtek után megérdemli, hogy azt tegyem, amit ő szeretne.. Egy ilyen felejthetetlen napért cserébe, bármire képes vagyok. Ha neki pedig erre van szüksége.. Hát akkor pontosan ezt fogom tenni. Itt maradok vele, ameddig csak szeretné. Bár azért remélem ezt az időt nem években mérjük.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 22, 2013 11:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Egész meghittnek mondanám a mostani hangulatot, pedig teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem az, aminek látszik. Vagy.. Aminek érződik. Hiszen tudom, hogy le fogok lépni nem is olyan sokára és nem biztos hogy még egyszer összefutunk az életben.. Bár ha a városban lakik, akkor van rá lehetősség. Jól esett a közelsége, az érintését is elviseltem magamon, nem úgy mint ezelőtt, mikor egyéjszakásba bonyolódtam. Egészen furcsa helyzet volt..
- Én sem.. - mosolyogtam, de továbbra sem emeltem fel a fejemet a nyakából. Olyan jó illata volt, én pedig még mindig nem szedtem össze magam annyira, hogy eltávolodjak tőle.
- Ugye itt maradsz most velem? - kérdeztem aztán. Nem akartam tőle semmit, még mindig tartom magam a megállapodáshoz, de mégsem akarom úgy érezni magam, mint valami ribanc, akit használtak, aztán eldobtak. Még ha ez a valóságnak része is..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 22, 2013 3:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Mélyen az emlékezetembe véstem ezt a pillanatot. A múltam homályos, de legalább a jelenem legyen tiszta. Aztán erre az egészre egy jó darabig emlékezni fogok. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy örökre. Mert, ha nem látom többet ezt a vörös démont kénytelen leszek beérni az együtt létünk emlékével. Ez is több, mint a semmi. De, ha egyszer sikerült összefutnunk, akkor a második találkozás is bármikor megtörténhet, habár kétlem, hogy olyan hamar.. Vagy hát ki tudja..
Szavaira csak elmosolyodtam, miközben gyengéden simogattam a derekát. Nem tudom miért tettem, amikor egyáltalán nem vágyik a gyengédségre.. Legalábbis úgy tűnik, de mindegy is.. Még nem igazán tértem magamhoz a gyönyör kábulatából, szóval ráfoghatjuk erre is..
- Dehogy. - Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ez az egész hiba volt. Életem legjobb döntésének mondhatom azt hiszem.. Bár nem tudom, hogy az utóbbi időben milyen döntéseket hoztam ezen kívül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 22, 2013 1:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Szinte egyszerre értük át a gyönyört, ami mosolyt csalt az arcomra. Ilyenkor - ha csupán néhány percre is, de kezesbárány lesz belőlem. Muszáj lenyugtatnom ziháló légzésemet, és ebben sokat segít, hogy vállamra hajtja a fejét. Egy darabig szaggatottan szuszogok a nyakába, aztán apró csókot nyomok rá. Ebben nincs már szenvedély, csupán szükségét érzem. Nem tudom, mikor kedveskedtem utoljára valakinek, de.. Uhh.. Ilyenkor igazán sebezhető vagyok.
- Mondj újat.. - hümmögök egyetértve, még mielőtt kibukna belőlem, hogy én is így gondolkozom őfelőle. Megállapodtunk, és nem. Nem akarhatok többet. Mégis óvatosan simogatok végig az iménti karmolásokon, mintha nem is én lennék.. Ez elborzasztó.
- Ugye nem bántad meg? - jelent meg a megszokott vigyor az arcomon és úgy fordítom a fejem, hogy rálássak fél arcára, de igazából semmi kedvem nincs kibontakozni öleléséből. Még..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 21, 2013 7:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Egyáltalán nem bántam meg, hogy faképnél hagytam Kendrat és beültem abba a bárba.. Ha minden egyes alkalommal, mikor betévedek egy ilyen helyre így végződne, hát akkor egyértelműen függője lennék az ilyen helyeknek. Mondhatom, hogy megbabonázott engem.. Pedig ez az egész nem több, mint egy röpke alkalom, amit mind a ketten magunk mögött fogunk hagyni, bár nagyon is tisztán fogunk emlékezni rá. Tényleg teljesen felejthetetlen lett. Számomra biztosan és reménykedem abban, hogy ő is pontosan ugyanígy érez. Rögtön abban a pillanatban, hogy teste megfeszül a gyönyörtől engem is átsegít a mennyország kapuin. Fejemet a vállára hajtom, amit gyengéden csókolgatni kezdek miközben próbálom felfogni, hogy mi is történt igazából.. A gyönyör pillanatában valahogy mindig elvesztem az eszemet.. Nehezen tisztulnak ki a gondolataim. Arra eszméltem fel, hogy végigkarmol a vállamon és a felkaromon. Nem kötöttem ki, hogy nem hagyhat nyomott rajtam, mert nem is érdekelt.. Egyrészt úgy is hamar be fog gyógyulni másrészt pedig még tetszik is.. Mondhatni igazi vadmacska. Vagy egyszerűen csak vérfarkas. - Csodálatos vagy. - Suttogtam a fülébe hatalmas vigyorral az arcomon. Mondanám, hogy megismételhetnénk, de nem ebben egyeztünk meg.. Aztán még ott van az is, hogy másodszorra talán nem lenne ilyen.. Lehet jobb lenne.. Vagy rosszabb.. Nem lehet tudni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 20, 2013 11:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Nem teljesen tiszta nekem, hogy két embert, hogy vonzhat ennyire egymáshoz csupán a kémia, de.. Velem nem először fordul elő.. Nem, nem is túl gyakran az igazat megvallva. De erre van szükségem, hisz én magam is ez vagyok.. És a hatalmat megkaparintom magamnak, mert akarom. És élvezem. Legalább annyira, mint a szenvedély szülte gyönyörünket, ami már itt van a küszöbön, hisz érzem.. Bár ez talán nem fejezi ki pontosan a történteket. Minden esetre testem és elmém egyszerre kezd teljesen elbódulni, csókjával belém fojtja a szuszt is, de nem bánom.. Sosem bánnám, hiszen nem kispályás. Újra felnyögök, de ez most más.. Magával hozza a beteljesülést is. Rejtett izmaim megfeszülnek körülötte, és egész testemen remegés fut végig, szemeimet néhány pillanatra muszáj lehunynom, hogy a hirtelen rám törő érzést kontrollálni tudjam és ne sikítsak fel, bár idekint ugyan kit zavarna?! Minden esetre a számba harapok, de kezeimet mintha nem is én irányítanám, úgy karmolok végig vállán és felkarján, élénkvörös csíkot hagyva magam után. Tudtam, hogy ez lesz, éreztem előre.. Nem egy helyen bélyegeztem meg, és bár tudom, hogy nem ígértem semmit ezzel kapcsolatban, talán rossz néven veszi. De.. nem érdekel.. Vagy.. Csak egy kicsit. Feledhető a dolog, főleg, hogy vészesen hamar be fog gyógyulni minden egyes kis sérülés, amit most okoztam neki.

// nincs gond. addig csorgattam a nyálam a képedre.. *-*
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 20, 2013 9:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Nem voltam képes tisztán gondolkodni. Egyszerűen akartam őt és ilyen egyszerű. Jobban vágytam rá, mint egy pohár vízre, miután órákat sétálgattam a sivatagban. Kezeimmel végigvándoroltam tökéletes testét, miközben segítettem őt az egyre gyorsuló mozgásban. Persze meghagytam neki a vezető szerep nagy részét, mert nagyon jól tudja, hogy mit csinál és tulajdonképpen mindkettőnk öröme a lényeg. Engem, már most sikerült lenyűgöznie. Viszont én is képes vagyok elengedni a lehetőséget, hogy én irányítsak, csak azért, hogy megadjam neki az örömöt.
Testem már érezte a beteljesülést közeledtét és fogalmam nincs miért, de az ajkait akartam csókolni.. Egyszerűen most erre volt szükségem. Eltűrtem arcába hulló hajtincseit, amik egyfolytában vissza-vissza kalandoztak, majd mohon kezdtem el őket falni. Egyszerűen megőrjít ez a nő és nem tudom megmagyarázni miért. Tudom, hogy egy „éjszakában” állapodtunk meg, de azért szívesen megismételném máskor is ezt a felejthetetlen éjszakát. De a szabály az szabály. Megígértem úgymond, szóval nem fogom megszegni. Nem vagyok az a típus.

||Bocsánat a késésért.||
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 15, 2013 4:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Végtelenül elégedett vagyok magammal, főleg mikor megérzem magamon követelőző ujjait. Tartja magát.. De nem harcol az érzések ellen, amiket keltek benne. Érzi, hogy teret kell hagynia nekem, és nem is korlátoz, mintha pontosan tudná, hogy mit akarok ezzel elérni. A hatalmat.. Az érzékiséget, a szenvedélyt.. Körülöttünk mindent beleng az érzéki szex utánozhatatlan illata, én pedig szaggatottan veszem a levegőt. Az arcomba bukó hajamat immár sokadjára simítom hátra, mert csak az utamban van. Nem tudom tőle megcsókolni.. Végig a nyakát, majd az ajkait. Csak még inkább feszeng bennem a vágy a beteljesülés iránt, így gyorsítok a tempómon, és úgy tűnik, ezt ő sem bánja.. Vagy ha mégis, nos nem szól egy szót sem. A szemeiben ég a tűz, a szenvedély, és én mindet akarom magamnak... Minden csepp energiáját..
Azt hiszem ez lenne az a pillanat, mikor - ha nem lennék mindenféle párkapcsolat ellen - nem csak egy éjszakára akarnám magamnak..
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 6, 7, 8, 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3