Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 10:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & L

 Megfogott a csaj a kérdésével, tetszett benne hogy ő sem az ilyen rá parázós fajta és ahogy láttam benne van mindenben.- Nem is mondtam hogy legyél jó kislány.- Körbe nyaltam a számat, és egy pillanat alatt jött és a fának szorított a nyakamnál fogva. Tüzes kis csaj, talán kétszer megkéne gondolnom hogy mit mondok neki ebben a helyzetben.  Meg ragadtam a felsőjét és magamhoz rántottam őt.
- És még te kérdezed hogy bántanálak-e ?- Súgtam a fülébe és elengedtem a felsőjét, hát ha még ezért is be rág rám. Magamból indultam ki, én egyszerre ugrottam volna érte.. bár most nem, ugyanis alig maradt valami a ruházatomból. El gondolkoztam egy darabig azon, hogy ki kérjem e a segítségét.. most komolyan.. mit vesztenék vele? Felsóhajtottam, nekem sem tetszett a helyzet, de muszáj volt, magamtól nem ment volna. Meg már rajta sem éreztem azt az elöbbi ölési szándékot.
- Szóval mit mondasz... lehetne egy..óriási kérésem?- Nyögtem ki nagy nehezen és oldalra fordítottam a fejemet, nem sokszor kértem szívességet főleg nem egy farkastól. Nem lenéztem őt , csak új volt..és nem szoknék rá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next



kendra & kim


Miközben a torkomnál fogva tartott, addig a kezemmel próbáltam rajta sérülést ejteni ott ahol értem, majd nem sokkal később egy mosoly jelent meg az arcomon a szavai hallatán. - De még se tudtok meglenni nélkülünk. - mondtam mosolyogva, mert nem igen érdekelt, hogy a nyakamnál fogva tart, hiszen elég gyengének tűnt, így nem féltem tőle. -
Abban mi a poén, ha jó kislány módjára viselkednék állandóan? - kérdeztem vissza, mert talán annyira még se unalmas személy és annyira szánalmas, mint a legtöbb vámpír. Közben pedig szemügyre vettem a sérüléseit. Egyáltalán nem tűnt farkas által, vagy vámpír által szerzett sebnek. Talán vadász sebezte meg így, de ez se biztos. -
Éreztem, amint a földre esek, de hamar talpon is voltam, de közben egy percre se vettem le a tekintetemet róla. Magam sem tudtam, hogy öljek, szórakozzak, mert kíváncsivá tett ez a személy. Végül még egy utolsó lendületet vettem és most én kaptam el a nyakánál fogva őt és a fának nyomtam aminek már eleve támaszkodott.- Ki vagy?  - kérdeztem tőle, de továbbra se engedtem el őt. - Képes lennél bántani? - kérdeztem meg tőle. Soha nem kérdezek ilyet, de a nyakamon található sebem kivételesen eléggé lassan gyógyult így én se voltam az erőm teljesében.


©redit

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 1:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & L

Elég rossz érzésem volt már azzal is kapcsolatban hogy ide jövök. Tudtam hogy nem éppen a legbiztonságosabb hely ahova jöhetnék, és hogy számíthatok arra hogy valaki megfogja zavarni a nyugalmamat.. na de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar. Felpillantottam, és egy farkas szinte az arcomba lihegett.. Ezzel nem is lett volna problémám, ha nem ölési szándékkal jön felém. Össze szedtem a maradék erőmet és megragadtam a lány torkát, így távol tartva őt magamtól.
- Ti nők fogtok a vesztembe vinni.. - Sóhajtottam fel és mondtam teljes nyugodtsággal, pedig lett volna okom rá hogy aggódjak, ugyanis elég nagy előnyben volt a farkas lány. Ekkor pillantottam meg a harapás nyomot a lányon és elmosolyodtam.
- Látom te sem vagy az a fajta személy, aki meg bír lenni a kis hátsóján.- Ellöktem magamtól és a fa segítségével felálltam nagy nehezen. Be görnyedve álltam előtte, nem tudtam magam ki egyenesíteni annyira nagy fájdalmaim voltak.
" Na most légy okos L.. " Fogalmam sem volt mit tehetnék, nagyon úgy tűnt hogy a lány nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 1:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

kendra & kim


Egy darabig még ott álltam és próbáltam lehiggadni azután, amit Elijah tett. Lecsillapodva mindig jobb bosszú terveim vannak, így most is erre készültem, de közben megtapogattam a nyakamat. Még mindig nem gyógyult be teljesen és ez megint felhúzott. Mér épen sarkon akartam fordulni, amikor megéreztem egy vámpírnak a vérét.
Nekem se kellett több elkezdtem szaladni abba az irányba ahonnét jött és éreztem, hogy nem sokára teljesen farkas leszek. Közben már azt tereztem, hogy rajta fogom kitölteni a dühömet, amikor megláttam, hogy már így is egy agyon tépázott vámpírral lesz dolgom. Egy darabig még a fák közül néztem őt és figyeltem, hogy mit is csinál. Nem olyannak tűnt, mint aki mindjárt el fog tűnni. Fura volt, hogy ennyire kiszolgálgatott volt egy vámpír számomra, de élveztem.  "Gyerünk Kendra. A sors akarta így, hogy legyen kin kitöltened a dühödet." Sikerült meggyőznöm magamat elég hamar, így elkezdtem egyenesen felé futni és már azon voltam, hogy megharapom és még több sebet ejtek rajta...


▲ Bocsánat, nem lett valami jó. :|Lesz még sokkal jobb is. (:
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 12:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & L

Eléggé kivagyok.. az előző kis vadász csajnak sikerült elég jól lefárasztania, és meg sebesítenie. Már azon csodálkozok hogy eddig hogy sikerült eljutnom,ugyanis szédülök és a járás is nehézkesen megy. A sebeim valami brutálisan lassan gyógyulnak, amin végülis nem csodálkozok amennyire elbánt velem a csaj. Az hajtott előre, hogy minél messzebb vagyok tőle annál jobb, így csak mentem a fejem után minden fának neki dőlve és vérnyomokat hagyva rajta. A ruhám szanaszét volt szabdalva, és mindenhol véres volt szinte, de leginkább a mellkasomnál. Még mindig bennem volt a  fa golyó elég mélyen,erőm nem nagyon van ahhoz hogy kiszedjem..az egyik fánál megálltam, jó mélyen az erdőbe.. Neki támaszkodtam háttal, majd a hátam végig csúsztatva a fán leültem a földre.  - Szedd már össze magad.. - Magamban beszéltem.. Nem lehetek ennyire tápos. Felemeltem lassan a kezemet és a sebbe nyúltam hogy kiszedjem a golyót, de annyira mélyen belém furódott hogy nem ment. Iszonyatosan fájt, így inkább hagytam ott, gondoltam majd később kiszedem, addig is erőt veszek magamon és gyógyulgatok. A fa tövénél pihengettem lehúnyt szemekkel, külső szemmel nem lehettem valami bíztató látvány.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 11:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & Elijah


Lehet számodra az, de számomra egyáltalán nem az. - mondtam neki határozottan, mert sokkal sebezhetőbb valaki, ha vannak szerettei vagy fontos személyek számára..- Látod, nekem azért feltűnt. Megjátszod az úri embert, közben pedig csak undorító vagy és szánalmas. - mondtam neki szaggatottam, mert még mindig eléggé lüktetett a nyakam. - És akkor mi lesz? - kérdeztem tőle nevetve, hiszen a halál se annyira rossz. Szellemként is megtudnám keseríteni az életét, arról meg már ne is beszéljünk, hogy mennyire mókás lenne az a dolog. Illetve elég egy boszorkányt keresnem, s akkor máris vissza tudok jönni és utána na is tudom bántani őt vagy a számára fontos embereket. Felnevettem azon amit mondott, mert kíváncsi lettem volna, hogy mit gondol mit fogok tenni ezek után, de nem volt már szerencsém megkérdezni, mert alig hogy felsegített el is tűnt onnét. Tudtam, hogy nem fogom ennyiben hagyni a dolgot, de bosszúra még bőven van időm.-


▲ Köszönöm a játékot. (:
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 9:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next


Elijah & Kendra


~ Az nem gyengeség, hanem erő. ~ legyintettem a családról tett megjegyzésére. Felnevettem keserűen, mégis udvariasan . ~ Valamiért nem te vagy az első aki ma ezt mondja. De ha találkoztál már az öcsémmel, akkor igen. Én sokkal rosszabb vagyok nála... Csak valamiért ezt senki nem veszi észre. ~ vontam vállat. ~ Jobb ha visszafogod magadat. Még a végén itt helyben kitekerem a nyakadat. ~ a lánytól nem féltem, hiszen még mindig a szervezetemben volt Klaus vére az utolsó farkasharapás miatt. Amúgy sem halálos rám nézve a harapása. ~ Kicsinyes vagy és kiszámítható. ~ nyújtottam feléje a kezemet, hogy felhúzzam a földről. ~ Most pedig... További szép napot... ~ biccentettem és eltűntem a sötétségben.     


»» Listening to: Sorry seems to be the hardest word »» Comment: Tőlem is egy bocsi nem volt ötletem mit írjak :)Köszi a játékot. »»
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 14, 2013 6:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & Elijah


Szerintem meg pont fordítva van. - mondtam habozás nélkül.- A család, a barát és a szerelmed személye tesz gyengévé. - miközben ezeket mondtam végig figyeltem őt. - Hiszen pontosan ők lesznek a gyenge pontjaid, ha valaki bántani akar, akkor elég az, hogy őket bántsa és te már is megtörsz, kifordulsz önmagadból. - folytattam nyugodtan, de közben egy másodpercre se vettem le a tekintetemet róla. Egyáltalán nem tetszett az ahogyan közelített felém. Valami miatt úgy éreztem, hogy most nem önmaga és ilyenkor tuti rosszabb, mint az öccse, Klaus... -
Pár pillanattal később éreztem teste közelségét, majd azt ahogyan a hajamat arrébb igazította . Ezek után olyan történt amire egyáltalán nem számítottam, megharapott és úgy nézett ki, hogy élvezte minden egyes kortyát a véremnek. Először megpróbáltam magamat megvédeni, az se érdekelt, ha megöl, de soha se adtam fel küzdés nélkül a dolgokat. Először a körmeimet mélyesztettem a nyakába, arcába és oda ahol értem a bőrét, majd még a lábammal is próbáltam küzdeni, de egy ősi ellen nem sok esélyem volt....
Pár pillanattal később éreztem, hogy nem sokáig fogom bírni, hiszem az erőm egyre jobban elhagyott a vérveszteség miatt, a dühöm meg egyre nagyobb lett és ezeknek köszönhetően egyre jobban kezdtek előjönni a farkas génjeim.
Sajnálod? -néztem fel rá  undorodva és bosszúvággyal.- Tudod, undorítóbb vagy, mint az öcséd. Csak van egy baj, hogy te nem vagy hibrid, mint ő. - sziszegtem és nem érdekelt az se, hogy megérti-e vagy nem, hogy most arra célzok hogy egy harapásomba kerül és megérzi a farkaskorsárgót. Az se érdekelt, ha belehalok, de azt tudtam, hogy megfogom bosszulni rajta vagy a szerettein a dolgot.-
Kiszedtem a hajamat az arcomból és álltam a tekintetét. Tudtam, hogy a szememben már lehet látni, hogy nem sok választ el attól, hogy teljesen előjöjjön a farkas mivoltom, de egyáltalán nem bántam. Ha játszani akart, akkor játsszunk. A szavai hallatán nevetnem kellett, hogy lehet ennyire  szánalmas és összetört lelkű egy ősi. Komolyan már majdnem sajnáltam őt, csak az volt a bökkenő, hogy ez a szó és érzelem hiányzott belőlem. Soha senkit se sajnáltam, hiszen én mindenkin áttiportam habozás nélkül. Ránéztem egy ördögi mosollyal.- Talán csak nem ismered az igazi énemet és ezért gondolod így. - mondtam neki habozás nélkül.- Tudod a legjobb az egészben az, hogy elárultad önszántadból a gyenge pontodat, ami nem más, mint a családod és az a Tatia nevű lány. - még mindig mosolyogva mondtam, hiszen soha semmi se tartott vissza attól, hogy bosszút álljak valakin. Nos, úgy nézett ki, hogy Elijah-án talán nem tudok, de a számára fontos embereken valószínűleg annál inkább. -

▲ Bocsánat, hogy nem lett annyira jó, de kicsit húzós hetem van/volt. :/ Legközelebb jobb lesz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 11, 2013 8:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Your fear seems to hide, deep inside your mind..
I was lost in Paradise. I wish I never opened my eyes. ~
~ Túlságosan naiv vagy farkaslány. ~ jelentettem ki. ~ Tudod az egyik legnagyobb lecke, amit az öcsémtől tanultam az hogy, a fájdalom és a lelkünkbe tiprás sosem tesz erőssé... Inkább gyengévé. Amitől valamiért automatikusan erősnek akarod mutatni önmagadat, elrejtve ezzel a gyengeséget önmagadba. Ami igazán erőssé tesz az a szeretet. A család. A szerelem. Ezek azok a dolgok amiktől tényleg erősek leszünk... mindenféle gyötrelem nélkül. ~ magyaráztam miközben elindultam feléje. ~ Persze ezt te nem értheted... Nem is fontos... ~ legyintettem. ~ Viszont egy kedves baráti szívességet tehetnél nekem... ~ tettem jobb karomat a fa törzsére a feje fölé, ezzel a fakéreghez tolva őt. Gondolkoztam rajta, hogy megigézem, de nem. Túl sok fájdalom volt bennem... Nem voltam önmagam. Félrekotortam a haját és beleharaptam a nyakába. A vére felfrissített. Nem érdekelt, hogy él e vagy hal... Azt akartam, hogy szenvedjen... mikor végeztem testét finoman a karjaimban a fa gyökeréhez helyeztem. Valamiért semmi különlegest nem látok ebben a lányban. Talán csak Tatia miatt elegyedtem szóba vele. ~ Sajnálom. Te vagy a mellékes kár... ~ kértem még ebben a helyzetben is elnézést a magam módján. Rossz helyen volt rosszkor. ~ De te mondtad, hogy ettől izgalmas az élet, nem? ~ vontam kérdőre. Egyenesen a szemébe néztem és leguggoltam hozzá. ~ Lehet még nem mondták, de még életemben nem találkoztam olyan unalmas és sablonos lánnyal, mint te. És most nem a farkas-előítélet beszél belőlem. ~ vontam vállat. ~ Vagy csak én látom rosszul a dolgokat. ~ jegyeztem meg közömbösen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 08, 2013 10:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & Elijah


Nem azt mondtam, hogy állandóan szenvedni kell. - álltam a tekintetét, majd összefontam a karomat magam előtt.-De ritkán nem árt, illetve néha nem rossz elveszíteni valakit, mert akkor jövünk rá igazán, hogy mennyire is fontos volt az a személy. Talán néhanapján a lelkünkbe tipornak, de akkor mutatkozik meg igazán, hogy mennyire is vagyunk erősek. - mondtam neki higgadtan és természetesen. -
Attól még, hogy fiatal vagyok nem jelenti azt, hogy nem gyötört meg az élet. - mondtam picit ingerülten, mert soha se szerettem, ha valaki a kor alapján ítél meg mást.- Ez úgy hangzik mintha tapasztalatból mondanád. - néztem rá kíváncsian, hiszen az izgalomban és a veszélyben nincs semmi rossz, legalább is szerintem. Én örök bajkeverő maradok, ami nem is baj, mert sokan tudják, hogy nem éppen tündéri lány vagyok és jobb, ha elkerülnek messzire.-
Egy ősi, aki kedves egy farkassal? - vontam fel a szemöldökömet.- Ez már eleve furán hangzik. - nevettem el magamat.- De nem bánom, hiszen nem tűnsz rossz társaságnak. - tettem hozzá egy mosollyal az arcomon.-
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 08, 2013 5:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Your fear seems to hide, deep inside your mind..
I was lost in Paradise. I wish I never opened my eyes. ~
~ Igen. Nem tévedsz... ~ dőltem neki az egyik fának. ~ Hidd el... Az élet nem attól lesz izgalmas, hogy állandóan szenvedünk. ~ néztem fel egyenesen a szemeibe. ~ Persze ezt egy olyan fiatal lény, mint te honnan is tudhatnád. ~ én ezer év után így... már csak a boldogságra vágytam. A sok kudarc és amit ő "fűszernek' nevez... mind mind csak kiszívták belőlem az életet. ~ Aki az izgalmat és a veszélyt keresi mindig pórul jár és a legrosszabb, hogy magával rántja a számára fontos embereket is. ~ mondtam kis sajnálattal a hangomban. Elmosolyodom arra, hogy máris lebuktam. ~ Ilyen nyilvánvaló lenne? ~ kérdeztem. ~ Csak próbálok nem faj alapján véleményt alkotni a másikról... ~ vontam vállat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 07, 2013 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & Elijah


Meglepődtem a név hallatán, először még elhinni se akartam, de olyat se ismertem aki ezzel viccelődni merne. - Szóval, ha nem tévedek az egyik ősihez van szerencsém. - mondtam mosolyogva, mert egyáltalán nem bántam. Hallottam már róluk és azt is tudtam, hogy Elijah nem éppen a hirtelen cselekedetek híve, mint Klaus. - Nem lehet mindig minden szép és jó, mert akkor hova lenne a tűz és az izgalom az életünkből? - mondtam mosollyal az arcomon, hiszen én szinte állandóan kerestem bajt és nem bántam, ha valami rossz történt velem. Ezek a dolgoz fűszerezték az életemet és adtak még több erőt.-
Nem mondanám, hogy ez a semmi közepe. - válaszoltam nevetve, hiszen farkas voltam és imádtam az ilyen helyeket, mert árasztották magukból a veszélyt és az izgalmat.- Amit minden kifinomult hölgy, izgalmat és veszélyt. - kacsintottam rá, mert eszem ágában se volt elmondani, hogy kis időre elmenekülni akartam a világtól. Nem fogom megadni soha senkit azt az örömet, hogy megtörve lásson, még egy ősinek se. Másrészről pedig régen csak ezért jártam ilyen helyekre, szóval nem hazudtam nagyot.-
Ahhoz képest, hogy tudod mi vagyok elég kedves vagy velem. Ennek esetleg van valami oka, vagy ez veled jár Elijah? - kérdeztem tőle kíváncsian.-
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 07, 2013 2:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Your fear seems to hide, deep inside your mind..
I was lost in Paradise. I wish I never opened my eyes. ~
~ Elijah Mikaelson. ~ vágtam rá gyorsan. Tényleg nem voltam valami eget rengető hangulatban. ~ Persze... Csak úgy érzem nem ez lesz életem legszebb napja. ~ mosolyodtam el. ~ És te? Mit keres egy ilyen kifinomult hölgy itt a semmi közepén? ~ kérdeztem udvariasan. Tudtam micsoda mégis kerteltem. Nem szokásom ajtóstól rontani a házba, ahogyan a fivéreim teszik.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 05, 2013 10:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & Elijah


Elmosolyodtam, amikor meghallottam a Tatia  nevet, vajon ez a lány mennyire hasonlíthat rám?! Vajon csak kicsit, vagy esetleg nagyon is?! Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy felkeresem azt a személyt, akivel ez a férfi összetévesztet.- Kendra.- Vágtam rá határozottan a nevemet, hiszen ha már így összetévesztett, akkor jobb tudnia kivel is áll szemben. Miközben a nevemet mondtam végig mértem. Magas, izmos testalkata volt, olyan harmincas évei környékén járhatott, bár ez egyáltalán nem biztos, hiszen éreztem rajta, hogy vámpír. Soha se bírtam őket, kivétel a nővéremet tudtam elviselni és még a hasznát is tudtam venni annak, hogy belőle időközben vámpírka lett. -
Nem történt semmi se. -ördögi mosolyra húzódott a számszéle, hiszen miért is bánnám, ha egy ilyen jó képű úriemberrel hoz össze a sors. Vakságot és hűséget se fogadtam, bár azt tudtam, hogy Seanen kívül nem valószínű, hogy lesz bárki is az életemben.-
Minden rendben van? - kérdeztem tőle, mert a hanghordozásából nem az derült ki, mintha minden rendben lenne, pedig ahogyan kiejtette azt a női nevet tele volt vággyal. "Talán ő is olyan megtört lélek lenne, mint én..." futott át az agyamon -

▲note  *-*
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 05, 2013 7:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Your fear seems to hide, deep inside your mind..
I was lost in Paradise. I wish I never opened my eyes. ~
Fogalmam sincs hogyan kerültem a város ezen erdős részére. Abban viszont biztos voltam, hogy a dolgok kissé megkeveredtek. Az öcsém árulásának előtérbe kerülése így ezer után eléggé felkavart. Ezenfelül Tatiához fűződő mély szerelmem és az általa kapott hatalmas kikosarazás miatt szinte égtem belülről. De végre valami jó is történt az életemben. Egy új Mikaelson érkezik a családba és azt kívánom bárcsak az enyém lehetne. Sosem gondolkoztam a gyermektémán. Nem is tudom milyen apa lennék. Elhessegettem a feltörekvő gondolataimat, amikor hirtelen a távolból meglátok valakit. ~ Tatia... ~ mondom ki hirtelen a hosszú, barna haj és karcsú testalkat láttán, de tévednem kell. Közelebb érve megérzem a szagát. Ez nem ő. Viszont megfordul és reménytelen tekintetembe néz. ~ Sajnálom. Összetévesztettelek valakivel. ~ mondtam kissé elhalt hangon. Nem titok, nem ez lesz életem legjobb napja. Viszont a lány nagyon csinos volt. Egy vérfarkas. Talán ha masnival átkötve becsomagoltan Klaus elé dobnám, kívánhatnék egyet... de én nem vagyok ilyen. Bár én se szívlelem túlságosan a vérfarkasokat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 04, 2013 10:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Kendra & Elijah


Nem tudom miért menekültem el ide, miért vágyom egy kicsi csöndre és nyugalomra. Annyi minden történt amióta visszatértem ide. Csak egy célja volt az ittlétemnek Sean-t visszaszerezni, de nagyon úgy tűnt, hogy ő pedig kerülni akar engem minden áron. Még a kis barátnőjét is megleckéztettem, de erre se lépet semmit se.
Leültem az egyik kidőlt farönkre és a fejemet a kezem közé hajtottam. Fogalmam sem volt mit tegyek. A gondolataim csak úgy cikáztak, de semmi hasznos nem volt közte. Hirtelen felpattantam "Gyerünk Kendra, te vagy Miss'Devil. Egy pasi nem foghat ki rajtad." mondtam saját magamnak bátorítás képen. Már éppen indulni akartam egy ördögi mosollyal az arcomon, amikor hirtelen megfordultam és beleütköztem valakibe.
Nem értettem, hogy kerülhetett így mögém és vajon mit akarhat tőlem. - Nem szép dolog megijeszteni másokat és a hátuk mögé lópózi.- vágtam hozzá a szavakat dühösen, majd felnéztem rá mérgesen.-

▲music: Még keresem 40▲note: Kezdőkben még mindig béna vagyok. 27 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 27, 2013 8:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next


.............................................................................




†Haiden & Cross†

Az agyam köd lepte el, nem igazán tudtam semmire sem figyelni, csak erre a végtelennek tartó pillanatra. Először meg voltam illetődve, nem mertem elhinni ezt az egészet, ami éppen történik velem. Úgy éreztem, hogy menten összeesek, de erős kezek nyúltak értem és tartottak talpon, majd a törékeny pillanatból határozott és szenvedélyes perc bontakozott ki.
Kezem az arcára csúszott, halovány lehelet csúszott ki az ajkaim közül, ahogy a fának ütköztem, aminek néhány pillanattal ezelőtt még Haiden döntötte a fejét. Ágaskodtam, hogy jobban és még jobban felérjem a férfit. A tenyerem az arcáról a hajának futott, ujjaim a fürtökbe túrtak, míg a másik kezem óvatosan a derekára csúszott.
De amilyen hirtelen jött ez az egész, olyan hirtelen múlt is el. Haiden ajkai elszakadtak az enyémektől, én meg mintha egy mély álomból ébredtem volna kutattam a másik világ apró darabkáit, hátha vissza tudom még hozni. Az elveszett választ a másik szemeiben kerestem.
Olyan végtelennek tűnt ez a pillanat, és mégis hihetetlen milyen kevés volt és gyorsan ért véget. Fejem hátrabicsaklott a fának, hajam a száraz kérgek közötti résekbe akadt bele. Nekem meg az első gondolataim közt volt, hogy mennyire nem sejtettem, hogy mi lesz ebből. Még csak gondolni sem mertem rá. Ugyan, hogy remélhettem volna ilyet még akkor, amikor ez a fiatalember olyan hevesen, hozzáteszem véletlenül, feldöntötte a templomomban azt a szenteltvizes edényt. Gondoltam volna? Reméltem volna?
Nevetnem kellett az illedelmes stílusától. Hiszen éppen az imént ragadta el a szenvedély, döntött neki egy fának, s most meg elnézést kér.
- Úgy nézek ki, mint, aki haragszik? - kérdezem kedvesen. De bele is kell vájjam a körmeim a mögöttem terpeszkedő fába, hiszen ez az újféle vágy nem csak azt hozta magával, amit kívántunk volna. Hozta a vér illatát és hangját, amik egyre jobban furakodnak bele a tudatomba, most hogy újra kapok levegőt és tudok tisztán látni. A füleim a vére dobolására fókuszálnak, a fejem közeledni is kezd a nyaka felé. Már-már érzem, ahogy áthasítom a bőrét, de visszafogom magam. Csak egy enyhe csókot lehellek a nyakára, fejem az említett testrészbe temetem, mindkét kezemmel vadul markolva a a fa törzsét. Ujjbegyeim elfehéredtek az erőlködéstől. Akármilyen nehéz, visszafogom magam. Nem akarom elrontani a pillanatot.




.............................................................................
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 27, 2013 7:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

▪▪ Gemma C. Rossi
,,A barátság nem egyszerű társulás, ahogy a barát nem merő társ. "
A legelső fuvallatot megérezve, feküdtem rá mint albatrosz a biztos légnyomásra. S ahogyan ajkai enyhe tapintása megelevenedett számon, azonnal megtörték bennem a gátakat, s semmilyen finomságot átadva magamhoz húztam. Mostanra nyelvemet kegyetlen módon bejárattam, s a hatást kellően a javamra fordítva még derekától is megragadtam. Pontos biztosítékot találva jártak kezeim, dereka és fejrésze mentén, hogy még a véletlen erejével se lessen szét választani tőle. Az első perceket úgy futtattam végig az eszemen, mint hiú tizenéves az első eredményes party drogját a szervezetében. Megzabolázhatatlan ütemet diktáltam, egyre mélyebbre ásva minek következtében abba az akadályba futó fába ütköztettem. Ekkor értékeli az ember, micsoda fegyverekkel van felszerelve. Nyakam alkalmazkodóan tükrözte egyedi fejmozdulatát. Testem erőtől túltengve nyomódott neki mellkasának, mialatt lenti testrészeim elevenebb szakaszait élték át. Túl egyszerű volt minden. Végtelenségnek éreztem. Ez a manipulált tér idő hiány ezek szerint mégis létezne? Hiszen még most sem érzem, milyen talajba ékelődött a testem. Ez lenne felemelő érzés a köztudatban? Ideje belátnom, a mesék egyharmada valóban igaz. Csakúgy mint a romantikus regények huszonöt százaléka. De ha jól olvasott vagyok témában, ugyanúgy tudnom kellene a történet zárását. A kicenzúrázott időtartamot, ami egy bizonyos jól létet ad, amit ha nem kezelünk, átcsaphat rossz érzésekben. Ezzel a tudattal vergődtem ki ajkai közül, erőteljes sóhajt árasztva az erdő legmélyebb zegzugaiba. Az állapot mégmindig ingatag. Tengődöm a valóság és az álom világ hadszínterén. A mámor és a szenvedély határán, ami csak várja a végső robbanást. Szemei felszöknek az ég irányában, hiszen még korai lenne újra megízlelni azt a kielégíthetetlen érzést. Féltettem az igényes időbeosztást. Tudtam jól, ha újabb löketet adok, megint a mély vízbe kerülök, ahol esélytelen a partra vergődnöm.
- A hév...bocsásson meg. - mentegetőzve kémleltem az eget, hogy a fent figyelmesen fürkésző szemek ne a bűnt lássák bennem. Mindössze csak a kitartást, a céltudatos jellemet, amiért kész vagyok erkölcsileg lealacsonyodni az átlagos emberek érzelmi szintjére.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 27, 2013 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next


.............................................................................




†Haiden & Cross†

Ernyedten, fülemben hangosan doboló vérárammal hallgattam szavait, az agyam görcsösen cuppant rájuk, erőlködve, hogy helyesen értelmezze és feldolgozza őket. Nagy nehezen jöttek a szavak kiszáradt ajkaimra, ahogy egy közeli fa száraz és mohás törzsét vizsgálgattam. Gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzek a férfire, minden erőm lekötötte a gondolkozás.
- És magát mi gátolja? - kérdeztem suttogássá halványult hanggal. Újra a közelembe préselte magát én meg csak ezután néhány másodperc múlva vettem rá magam, hogy rettegve, de ráemeljem a tekintetem. Játékunk mintha ingázás lett volna. Mintha csak azt kérdezgetnénk magunktól: megtegyem? Ne tegyem? Szeret? Nem szeret? Egyszer közelebb jött hozzám, a következő pillanatban, pedig növelte a köztünk tátongó távolságot. Én meg egyre csak azon kaptam magam, hogy amikor elszakadt tőlem, indultam volna utána, de nem mertem.
Haiden ujjai a hajamat érintették, szemeim lehunytam az áhítattól, hogy minden érzékszervem erre tudjam vezérelni, hogy amíg tart ki tudjam élvezni. Remegve szívtam be a levegőt, félve, hogy eloszlik a pillanat, hogy bármit megzavarok ezzel az apró mozdulattal. Nem is beszélve arról, hogy mennyire nem tudtam szabályozni a légzésemet vagy egyáltalán a testem remegését. Csak reménykedni tudtam, hogy nem túl feltűnő.
Éreztem a bőrömön, ahogy az arca közelebb hajol, majd ahogy a szavai közvetlenül a fülem mellett hangoznak el. Féltem, hogy a vérem zúgásától nem fogom jól hallani, hogy mit akar mondani, de tökéletesen értettem. Udvarias stílusa meglepett, áhítattal töltött el.
Kérése megriasztott, de annyira nem, hogy elhúzódjak. Pár másodpercig emésztettem, azok is éveknek tűntek. Lassan emelkedtem lábujjhegyre, hogy felérjem Haiden őrjítő magasságait. Ajkaim elindultak az arcát súrolva, hogy megtaláljam a nekem kellő pontot, az ő ajkait, mikor lassan elértem odáig kicsit tétováztam. Kiélveztem a közelségét. Halványan érintettem őt, vártam, hogy reagáljon. Fura lenne, ha azt mondanám, még sosem volt részem ilyenben? Hiába kértek meg rá, nem mertem mindent magamra vállalni, hiszen mi van, ha valamit elbénázok? Már csak remélni mertem, hogy Haiden magára veszi a feladat egy részét, tanít engem és új dolgokat mutat meg.




.............................................................................
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 27, 2013 6:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

▪▪ Gemma C. Rossi
,,A barátság nem egyszerű társulás, ahogy a barát nem merő társ. "
A legelső fuvallatot megérezve, feküdtem rá mint albatrosz a biztos légnyomásra. S ahogyan ajkai enyhe tapintása megelevenedett számon, azonnal megtörték bennem a gátakat, s semmilyen finomságot átadva magamhoz húztam. Mostanra nyelvemet kegyetlen módon bejárattam, s a hatást kellően a javamra fordítva még derekától is megragadtam. Pontos biztosítékot találva jártak kezeim, dereka és fejrésze mentén, hogy még a véletlen erejével se lessen szét választani tőle. Az első perceket úgy futtattam végig az eszemen, mint hiú tizenéves az első eredményes party drogját a szervezetében. Megzabolázhatatlan ütemet diktáltam, egyre mélyebbre ásva minek következtében abba az akadályba futó fába ütköztettem. Ekkor értékeli az ember, micsoda fegyverekkel van felszerelve. Nyakam alkalmazkodóan tükrözte egyedi fejmozdulatát. Testem erőtől túltengve nyomódott neki mellkasának, mialatt lenti testrészeim elevenebb szakaszait élték át. Túl egyszerű volt minden. Végtelenségnek éreztem. Ez a manipulált tér idő hiány ezek szerint mégis létezne? Hiszen még most sem érzem, milyen talajba ékelődött a testem. Ez lenne felemelő érzés a köztudatban? Ideje belátnom, a mesék egyharmada valóban igaz. Csakúgy mint a romantikus regények huszonöt százaléka. De ha jól olvasott vagyok témában, ugyanúgy tudnom kellene a történet zárását. A kicenzúrázott időtartamot, ami egy bizonyos jól létet ad, amit ha nem kezelünk, átcsaphat rossz érzésekben. Ezzel a tudattal vergődtem ki ajkai közül, erőteljes sóhajt árasztva az erdő legmélyebb zegzugaiba. Az állapot mégmindig ingatag. Tengődöm a valóság és az álom világ hadszínterén. A mámor és a szenvedély határán, ami csak várja a végső robbanást. Szemei felszöknek az ég irányában, hiszen még korai lenne újra megízlelni azt a kielégíthetetlen érzést. Féltettem az igényes időbeosztást. Tudtam jól, ha újabb löketet adok, megint a mély vízbe kerülök, ahol esélytelen a partra vergődnöm.
- A hév...bocsásson meg. - mentegetőzve kémleltem az eget, hogy a fent figyelmesen fürkésző szemek ne a bűnt lássák bennem. Mindössze csak a kitartást, a céltudatos jellemet, amiért kész vagyok erkölcsileg lealacsonyodni az átlagos emberek érzelmi szintjére.



A hozzászólást Haiden Lyod összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 27, 2013 7:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 27, 2013 6:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next


.............................................................................




†Haiden & Cross†

Még magamat is megleptem a hirtelen határozottságommal és fellépésemmel, hiszen sosem volt szokásom, ennyire nyíltan rákérdezni valamire. Úgy tűnik ezzel a megindulásommal nem csak magamat, hanem Haiden tis megijesztettem, így nem vetette meg lábát olyan határozottan a talajban, mint számítottam rá, hanem hátrálni kezdett lépteim elől. Ezt még meg is érteném, ha tudná, hogy mi vagyok, de ez egyenlőre bennem maradt, így bizonyára fogalma sincs róla, csak nőiességem riasztotta vissza talán. Vagy hirtelen felindulásom és meglepetése késztette a hátrálásra.
Végül egy vastag fatörzs akadályozta meg tovább hátrálásban, majd ő engem. Mellkasom nekiütközött az ő testének, kezeim élettelenül lógtak mellettem.
- Akkor azt mondd meg nekem, mi az az általános reakció ilyenkor, amit illene csinálnia az embernek? te mit szeretnél, hogy reagáljak? Mit vársz el tőlem? - szegeztem neki a kérdések újabb tömkelegét.
Ahogy védekezőleg hátradöntötte a fának a fejét feltárult a nyaka, az én tekintetemet pedig mágnesként vonzotta. A porcelánfehér bőr és az enyhén kidudorodó erek csábítottak magukhoz, ha beleharapni nem is, egy csókot akartam rá nyomni. Már táncoltak is előttem a képek, ahogy kicsordul a vére, vékony csíkban csordogál a csupasz mellkasa felé...
Nehezen szakítottam ki magam a vágyaim képei közül, hogy várakozólag újra a szemeibe nézhessek. Ő is engem figyelt, az arca is vészesen közel volt az enyémhez. Az agyam riadót fújt, s ettől alig hallottam, vagyis inkább nem is fogtam fel az igazi értelmét mondatainak. A légzésemre sem tudtam koncentrálni, hogy egyenletes vagy legalább nyugodt legyen, se arra, hogy megmozduljak vagy bármit csináljak. Tekintetem, ahogy az arca közeledett eleinte a kettő szeme között ugrált, valami választ keresve kimondatlan kérdéseimre, majd végül már csak az ajkait néztem, amikor egyre közelebb húztak magukhoz engem. Kezeim észrevétlenül csúsztak a mellkasára, szemeim egyre lejjebb csukódtak, de hirtelen hideg lég támadt az arcom előtt, az idegen test kicsúszott a tenyereim alól, én pedig teljesen kétségbeestem. Valamit elrontottam volna?
- Senki sem átlagos - motyogtam rekedtes hangon hiszen még nem tértem igazán magamhoz a csalódottságtól. Igazából nem is tudom mire számítottam. Kezeim újra a testem mellé hanyatlottak, arcom a föld felé fordult.
- A világ tele van egyéniségekkel, és senki sem unalmas vagy átlagos. Illetve mindenkinek megvan a maga párja, aki nem találja unalmasnak a másikat, hanem egyedinek, utánozhatatlannak és csodálatosnak látja - mondtam végül, igyekezve lezárni a témát, remélve, hogy meggyőzöm Haident ezzel a rövid beszéddel. Habár nem vagyok benne biztos, hogy, amit mondtam az kellőképp értelmes volt, az agyamban még mindig sok volt a kusza fonál.
Nem tudtam mit csináljak.





.............................................................................
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 27, 2013 1:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

▪▪ Gemma C. Rossi
,,A barátság nem egyszerű társulás, ahogy a barát nem merő társ. "
Egyedi válaszát emésztve, nagyobb pupillát vert bennem a kérdés értelmezhetetlensége. Igazság szerint, tudtam hogy hova tegyem a kérdést, főként a előrejósolhatatlan cselekedete miatt. A kényszer ellenkező irányba, azaz ebben az esetben hátrálni késztetett, valamilyen félelemmel-teli aggodalom folytán. Holott, az általam gerjesztett érzelem jogosan törte ki magát a megszokott formákból. Csaképp nem tudtam volna kellően megbirkózni vele. Lépteim lassan, de végesen elértek egy száraz, kérges tárgyat, minek hatására, ösztöntől vezérelten hátracsuklott a fejem. Talán, hogy a bekövetkező történést hátráltassam? Nem tudom biztosra. Ennek magaslatán, még a levegőket is hanyag módon juttattam a tüdőmbe, olyasfajta figyelemelterelést nyert Rossi cselekedete. Most én voltam pad-helyzetben, ami többségében büszkeségemet sértette. Amikor a helyzet maga, kilátástalanul fitogtatta az ésszerű semmitevésemet, szólaltam meg mentegetőzve.
- Én azt nem tudhatom... - szemem sarkából szorongva tekintettem hátam mögé, de a menekülést elzárta a mögöttem ágaskodó fatörzs, szinte már bosszúsan. A kiszolgáltatott szituáció bennem keltett riadalmat, noha ez fordítva írta bele magát a romantikus könyvekbe. Mint a hivalkodó férfiszerepében, aki meghódítja szíve választottját. Rossi viszont a hiedelmet felrúgva most átvette a vezénylő szerepet. Előbbi kérdésére választ adva pedig, még nagyobb terjedelem szedtem a levegőket, ahogy letekintettem azokba az igéző szemek kérésztüzébe.
- ... Azt mondják, az emberek néha olyat tesznek amit nem szeretnének... - már-már a suttogást alkalmazva kötöttem hozzá mondanivalómat az előzőkhöz. Megköszörülve száraz torkomat folytattam tovább mondókámat, létfontosságúnak érezve, hogy végre pontot rakjak a valódi érzéseimre. - Mégis...az emberi elme annyira primitív az érzelmekhez képest... - beszédem alatt, józanul avagy sem, elsőnek megdöntöttem a fejem, lassan közelítve fejrészemet az övéhez.
- És olyat teszünk amit egy átlagos ember nem tenne... - érhető artikulálásommal próbáltam ellensúlyozni halk suttogásomat, miközben pirosló ajkaira tapadtak a szemeim. Sóvárogva valamiért, amit idestova 10 évvel ezelőtt éreztem át teljesen. Akaratlanul is begörnyesztettem a gerincemet, hogy a legkisebb távolságot is kiküszöböljem közte és köztem. Szemeim a jólléti alvás hiányt szimuláltan lecsukódtak, majd a további közeledést alkalmazva már majdnem hozzáérintettem öreges számat az ő annál szűziesebb ajkához. De az első minutumban, ez hatalmas váltással felébredni kényszerített a valóságnak hitt álom fogságából. Belülről jajveszékelve, kívülről pedig ijedségemről adtam hiteles képet. Mégis mit művelek? Hatalmas erőfeszítések árán léptem el mellőle, miután szűkszavúan hozzátettem.
- Átlagos vagyok.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 26, 2013 11:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next


.............................................................................




†Haiden & Cross†

A szituáció, amibe akarva-akaratlan belekeveredtem, teljesen magába szippantott, eltörölve a környezetet és minden egyéb külső behatást. Milyen kellemesen indult ez a nap, ez a cseverészés egy ismerőssel, most meg milyen zavart vagyok és feszült. Nem mellesleg most olyan átlagosnak érzem ezt az egészet. Az átlagost most pozitív értelemben gondoltam, hiszen most legalább nem az a legfőbb problémám, hogy hogyan menekülök meg a vérszívó fogak elől, hanem hogy mit kezdjek ennek a férfinak a közeledésével. Viszonozni szeretném, de még mennyire. De annyira nem tudom, hogy mit is kéne tennem, hogyan kéne viselkednem. Hiszen sosem volt még szerencsém ilyen szituációkba keveredni, a srácok valamiért mindig messzire elkerültek. Én meg nem is kerestem veszetten a társaságuk, inkább rájuk hagytam. Nem mellesleg nem egyszer megfordult már a fejemben, hogy elmegyek apácának, de mindig rájöttem, hogy nem lenne nekem való. Mindig is nagyszabású álmaim között szerepelt egy kertes ház férjjel és gyerekekkel. Ki tudja, hogy van-e lehetőségem még erre. Habár ebben a korban legalább egy komoly kapcsolatomnak kellene már lennie.
Szemeim lehunyva, hogy kellőképp magamba szívhassam a helyzetet. A kérdés határozottan és keményen rántott vissza a talajra, most már kénytelen voltam elvonatkoztatni az általános dolgoktól.
- Vallásosságomból adódóan a gimnáziumban sosem voltam közkedvelt lány, ezután pedig inkább már nem is próbálkoztam, sok mással töltöttem ki a szabad időmet - válaszoltam tömören előredöntve a fejem. Szemeim újra kinyíltak és lefelé fürkésztek, noha nem láttak semmit, csak felvillanó emlékképeket.
Haiden érintése nyomán a ruharétegek alatt a bőröm libabőrös lett, szemtévesztő gyorsasággal fordultam felé. Hatalmas, egyre jobban kerekedő és csillogó szemeket meresztettem rá, amik mintha kérdőre vonták volna, de egyáltalán nem azét, mert rosszat tett. Inkább valami olyanért, mint amikor ajándékokkal halmozzák el az embert, aki nem tudja, miért kapja azt a sok jót.
- Mit kéne most tennem? Hogyan kéne reagálnom? - kezdtem faggatni hirtelen felindulásból, hangom alig volt több suttogásnál. Megindultam felé, ha hátrál, akkor apró léptekkel követem, míg a háta nekiütközik valaminek, ha megáll egyhelyben, akkor csak addig míg apró termetemmel képes vagyok a szemeibe nézni.





.............................................................................
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 26, 2013 9:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

▪▪ Gemma C. Rossi
,,A barátság nem egyszerű társulás, ahogy a barát nem merő társ. "
Miért vált első pillanattól az egész ennyire kilátástalanná? Miért érzem azt hogy mindenképp tanúbizonyságot kell szolgáljak nem létező sziklaszilárd bátorságomról? Miért, ha azt valójában felvágásból, egy nőért teszem? Nos, semmikétség a választ illetőleg. Valami belülről mozgolódva arra késztet, amit jobb esetben az ember félne megtenni. Kész legyen kiégni...valakiért. Ilyesmit talán ifjú, bolond időszakomba éreztem, mikor sorozatosan csalódások értek, naiv próbálkozásaim ellenére. Mert akkoriban, feltépve elhullott vagy fennmaradt emlékeimet, csak tárgynak tituláltak a szóban forgó női egyedek. Fiatal kapcsolataim zöme, nem is a túltengett szexualitásról szóltak, mint az elvárható egy mai tizenéves suhanctól. Nem. A kapcsolat végét, csakis az én mérhetetlen komolyságom és elhivatottságom jelentette, ami idővel,- mint az érzékelhető,- a egyedüllétem beletörődéséhez vezetett. Lehet bármi is, ami ezeket a fájdalommal teli éveket, csakúgy elfelejteti az emlékezetemben? Vélhetően Rossi lenne a gyógyír keserű érzéseimre? Nem tudhatom...ilyen korán még megalapozatlan lenne erről előretervezni. Akárcsak beleszeretni valakibe...akit néhány órája ismert meg az ember. S nem meglepő mód, én nem is képviseltem ezt a látásra szerelembeesős típust. Sőt...racionális énem szinte mindig győzelmeskedett az érzelmeim felett. Noha voltak kivételes esetek. Talán ez a leghelyénvalóbb példa...ugyanis fogalmam sincs az adott pillanatban hogyan érezzek.
- Úgy értsem...hogy akik magához közeledtek, azok mind rossz-szándékú, gonosz emberek voltak? - megilletett szemöldök húzásommal férkőztem közelebb a hallószervéhez, hogy kérdésem nagyobb sikerrel értelmezhető váljon számára. Csak utána ötölt be a gondolat, milyen aljas-mód intim romboló a cselekedetem. S ahelyett, hogy eltávolodtam volna, inkább marasztalni szándékoztatott különleges marfűmének esszenciája. Elsőre valami ismerős illatot árasztott, ami váratlanul az ismeretlenbe költözött. Finom és egyszerre haláli volt az aura körülötte. Vagy ez lenne a bódító szer egyik mellékhatása? Mindenesetre megpróbáltam józan figurát erőltetni magamra, és inkább visszahúztam fejemet a kellemetlen arcba mászás végett. De ami tiltóan nem szabadott volna, azt felcserélte az apróbb bajok forrása. Mit sem törődve a kialakuló nézeteltérések végett, merészen lesimítottam kezemet gerince mentén, aminek célja nem a vágyaim beteljesülésének első fokozatát fitogtatta. Csupán a helyzet hozta, vagy a gyámoltalan önfejűségem. S magam se tudom miért, de megérintettem, amit oly szükségszerűnek éreztem, mint kiszáradt élőlénynek a víz iránti szükségletét. Szavak nélkül ugyan, tudatnom kellett volna hirtelen-jövő szándékaimat. Mégis a néma hallgatást hangsúlyoztam jelenlétemmel. Nem volt olyan megfelelő szó amivel illessem. Hiszen szavak nélkül is megtettem amit valójában éreztem. Kilátástalan volt az egész szituáció, amit jobbára, magam javára fordítottam. Puszta cselekvések...mégis mekkora jelentésbeli különbséggekkel rendelkeznek. Az adott helyzetben, szívesen visszaforgattam volna az időt, hogy elkövetett ballépésemet kitöröljem a szemtanúk elől. Mégis, belátóan egyet kell értenem azzal, hogy amit az ember már elkövetett, azt nem írhatja át saját kedvére.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 26, 2013 8:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next


.............................................................................




†Haiden & Cross†

Az erdő szépsége mindig is elbűvölt és megnyugtatott, de most még a biztonságot nyújtó fakoronák alatt is érzem, ahogy a mellkasom ki akar szakadni. És ennek ellenére rettentően butának érzem magam, amiatt amit éppen művelek. Mármint amilyen visszahúzódó és tartózkodó vagyok, de nem merem feltárni magam, ki tudja mi lenne a következménye. Sohasem szerettem, hogyha valaki belém lát, habár ez nem olyan nehéz feladat. Vannak olyan sötét titkaim, amikről nem akarom, hogy kiderüljenek. És most lehet, hogy Lyod jól érzi magát velem, e ki tudja mi lenne, ha kiderülne hány élet szárad már a kezemen. Már lehet ezt életnek nevezni, amit az ilyen gusztustalan élősködők művelnek.
- Nagyon kedves - helyesbítek, lesütve a szemeim, a besárgult faleveleket pásztázva. - Csak félek az ilyen jószándékú közeledésektől - szakadnak ki belőlem a szavak, remélve, hogy ezzel mindent megmagyarázok és a magyarázatom megértő fülekre talál. Habár Haiden nem olyan férfinak tűnik, akit nagyon befolyásolni tud mások véleménye, így talán nem is tudhatja, milyen az én helyzetem. De miket is beszélek? Hiszen az én hozzáállásomon sem változtat a többi ember, az én érdekeim és elmém csak a Bibliát követik, csak Istennek akarok megfelelni.
De mégis belül szétfeszít a gondolat, hogy Haiden mit reagálna arra, hogy vámpírokat ölök esténként. Szeretnék neki megfelelni, és nem hiszem, hogy túlzottan jó kezdés lenne, ha kiderülne a titkom.
Szerettem volna tovább szaladni az erdőben, még beljebb a színek kavalkádjába, el Haiden mindentudó szemei elől, de a karja utolérte a csuklómat és nem engedte, hogy messzebb menjek. Igaz gyerekjáték lett volna kitépni magam a karjai közül, szélsebesen otthagyni, de nem tettem. Ez az egész legalább egy kicsit megnyugtatott, hogy nem vagyok annyira jelentéktelen.
Eltűnt a látóteremből, kicsit meg is nyugodtam, de csakhamar újra érezhettem jelenlétét a hátam mögött. Közvetlen közel volt én pedig örültem, hogy nem látja az arcomra kiülő zavart rémületet. Vicces, hogy egy teljesen természetesen közeledő srác sokkal jobban megrémít, mint egy természetfeletti gonosz lény, aki meg akar engem ölni. Mikor borult így fel a világ rendje?
Kérdésére kicsit hátrahajtottam a fejem, lehunytam a szemeim, hátha így tisztábban látok befelé.
- Még ha csak ennyiről lenne szó. Nem akarom, hogy elkedvetlenedj tőlem és nem tudom, hogy mit csináljak és mit ne csináljak. Szeretnék jó benyomást kelteni - igyekeztem lezárni a mondandómat. Nem akartam kikotyogni, hogy van egy titkom, amire nem akarom, hogy fény derüljön. Idővel úgy is meg fogja tudni, hogyha leszünk annyira közeli kapcsolatban. Még korai lenne elárulni, egyáltalán a létét is.
Remegve fújtam ki egy adag levegőt a résnyire nyitott ajkaimon keresztül, vártam a reakciót, a választ.




.............................................................................
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3