Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 06, 2016 10:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & L


Félek tőle, vagyis nem tőle félek, hanem attól, ami. A puszta tény, hogy férfi és vélhetően erősebb is, s még profibb ebben az egész vámpíréletben, mint én. Vélhetően a nők érintését is képtelen lennék elviselni, de a férfiaktól egyenesen úgy érzem, hogy legszívesebben hánynék, így érthető, hogy hátrálok, de aztán egy fa utamat állja, mire ő rám förmed, én ijedten rezzenek össze, mintha tényleg nem tudnám azt, hogy mi zajlik körülöttem. Amikor pedig hozzám ér, akkor szinte visítani kezdek, s üvöltök, miközben azon vagyok, hogy minél messzebbre lökjem magamtól. – Tűnj innen! Ne érj hozzám! – s közben úgy visíthattam, mintha a bőrömet nyúzná valaki. A lábam köze még mindig iszonyatosan fájt, s vélhetően, ha nem vámpír lennék, akkor a combomnál és ott lent is remekül láthatóak lennének a sebek, sérülések, amit az erőszaktevő okozott. Lehet, hogy nem kellene rágondolnom, de jelenleg nem bírtam kiűzni a fejemből, hiszen úgy éreztem, hogy a saját bőrömet képes lennék lehántani magamról. – S mégis miként? Nem teheted semmisé azt, amit művelt! – szólaltam meg csöppet se békésen, majd még inkább összehúztam magam. Az se érdekelt, hogy beterített a kabátjával. Inkább arra is még összerezdültem, de akkor se löktem le, hiszen fáztam és vélhetően a ruhám legtöbb helyen el volt szakadva és ennek köszönhetően alig takart valamit.
Szavai szinte tőr volt a szívemnek. Régen is ilyen lett volna? Talán minden férfi ugyanolyan. Csak a saját önző dolgaival foglalkozik. – Menj, senki se tart vissza a fontos dolgaidtól. – nem felelve arra, hogy mi a terv, hiszen mit mondhatnék? Megvárom itt a hajnalt, hogy a nap agyon égessen? Nem volt napékszerem, így nem élném túl azt, de talán jobb is lenne, hiszen örökre azzal a tudattal kell élnem, hogy úgy változtam át, hogy előtte valaki meggyalázott. Nem csak a testemet, de még a lelkemet is megtiporta. Nem értem, hogy miként lehet erre képes egy férfi. Ryan talán tényleg a legnagyobb féreg az egész földkerekségen. – Ahogyan talán én is tévedtem arról, hogy milyen is voltál egykoron. – szúrom oda neki, majd amikor távozóra, akkor ijedten pillantok körbe. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, vagy merre kellene mennem, csak azt tudom, hogy le akarom mosni magamról a halott fiú vérét és Ryan mocskát.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 05, 2016 12:10 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra + L


Idegesen összeszorítottam fogamat. Teljesen más ez a Kendra, mint akit én megismertem. Tény és való, hogy teljesen maga alatt van, de ki ne lenne a helyében. Tudom, hogy nem könnyű neki. A vámpírléttel nem könnyű elbírni, ahogy a tudattal sem, hogy így vált azzá. Annyi mindent túl kellett élnie ily' rövid idő alatt.. s én nem voltam vele. Magamat hibáztatom mindezért. Ahogy hátrál tőlem, én úgy közelítek felé, míg nem egy fának nem ütközik a háta. - Szerintem nagyon is élek. Ne hagyjad, hogy megbánjam a visszatérésemet! - Kiabálok a lányra, és az ellenkezése ellenére is hozzáérek, hogy tudatosuljon benne, itt vagyok.  Kemény vagyok vele? Lehet. De én nem a pátyolgatós típus vagyok, és nem fogom hagyni, hogy elhagyja magát! Én a régi csipkelődős és ERŐS Kendrát akarom, akibe beleszerettem nem pedig egy nyafogó gépet, azt bármelyik sarkon találok..nem ezért jöttem vissza. Nem vagyok lelkizős típus, tulajdonképpen, nem is gondolkodok csak magamat adom. Úgy érzem mellette kell állnom, így vagy úgy. De elérem, hogy újra a régi legyen. Ahogy végig nézek törékeny testén, amit épp hogy csak takar itt - ott egy valaha volt ruha darab már le is veszem felsőmet, és letakarom vele a lányt.  - Ryan.. az a féreg. Ezért megfizet -Préselem ki magamból, ahogy szorítom össze fogaimat sikerül az alsó ajkamat felsérteni, s államon végig folyik vérem. Ránézve Kendrára.. külsőleg, lehet hogy ugyanaz a személy mint akit én ismertem.. de a belsője megtört. Közelebb hajolok hozzá, és a fejét két kezem közé veszem. Fáj ránézni, mégis, keresem tekintetét. Olyan, mint aki nem bír elszakadni.. a nem rég történtektől. Mint aki lélekben nem is velem van.  - És? Mi a terv? -Természetesen nekem is fáj ez az egész, de én próbálom ezt nem mutatni, ugyanis nem engedhetem meg magamnak, és kicsit terelem figyelmét. A régi Kendra már rég szövögetné terveit.- Ha folytatni szeretnéd a siránkozást, csak hajrá. Nekem van fontosabb dolgom is. És szerintem neked is lenne.  -  Elengedem, majd hátat fordítok neki, és lassan távolodni kezdek tőle. Az ő döntése, hogy mi tévő lesz. De szerintem nagyon nem engedheti meg magának a semmihez sem vezető siránkozást.- Azt hittem megtaláltalak, de.. tévedtem. -Szándékosan lemondóan beszélek hozzá, ahogy távolodok tőle. Reményeim szerint, észbe kap mielőtt nem késő.

© | ZENE: Faded |
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 03, 2016 8:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & L


Nem értettem, hogy miért teszem ezt, miért mentem meg valaki életét, hiszen részben nem kellene tudnom megtenni, de talán az emberi érzések és dolgok még mindig túl erősek voltak mélyen legbelül. S ennek köszönhetően nem vettem el még egy ember életét. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz ezek után. Nem tudtam egyszerűen hosszútávon gondolkozni, hiszen a fejem szinte szétment, mert a világ túl hangos volt, minden apró zaja szinte a fülemben csendült. Kezdtem úgy érezni magam, mint akinek szép lassan elmennek otthonról, s ha visszamegyek a városba, akkor talán még rosszabb lesz. MI lesz akkor, ha a szomszédom tesz olyat, ami nem tetszik és ezért megölöm? Vagy esetleg Linnek ártok, mert lehet, hogy farkas, de kezdő és ő nem törte meg az átkát. Nem, erre gondolnom se lenne szabad, de még se bírtam másra, miközben vártam és vártam, míg végül a csoda meg nem történt.
Ő sietve ugrott fel, hiszen a férfi számára nem lehetett ismeretlen ez a világ, de számomra igen és az idevezető ütemet vér, halál és fájdalom övezte. Én pedig nem voltam biztos abban, hogy kivételes nem fog-e rajtam ki az élet, s nem fogok-e belerokkanni ekkora terhekbe. Egyetlen egy szót mond, de még se tudok felelni rá. Nem akarok, hiszen ha fontos lesz számomra, akkor meg akarom őt majd ölni. Emlékszem arra, amit Ryan mondott, így minden apró érzést szinte elnyomok, miközben a körmeim szinte a tenyeremet sértik fel. Amikor közeledik, akkor én hátrálok. Nem akarom a közelemben tudni. – Jobbra? Mégis milyenre? Meghaltál, te nem lehetnél itt… - suttogom alig hallhatóan, mint akiben nincs élet, a ruhámat vérszennyezi, meg van tépázva, miközben a bőrömre már a piros nedű rá száradt. – Ryan, megtalált…. – mondtam ki remegő hanggal, miközben a könnyeim hullani kezdtek, a ruhámmal pedig próbáltam takarni magam, amennyire lehetséges. – Azt mondta, megmutatta, ahogyan megölt, miközben a vére ott folyt bennem, majd pedig… - kezdtem bele, de nem bírtam befejezni, hiszen talán ő így is értette, hogy mi történhetett. Elég volt csak rám néznie és összetenni a képkockákat azzal, hogy hátrálok, ha ő közeledik felém… Féltem, mindenkitől. Gyengének és esetlennek éreztem, s legszívesebben az összes férfi szívét kitéptem volna a helyéről…



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 01, 2016 1:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra + L


Én már feladtam a reményt.. tudtam, hogy nem tehetek semmit a támadóm ellen. Megszólalni épp hogy csak volt erőm, nem hogy megmozdulni. Nagyon sajnáltam, hogy ennyi erőfeszítés után is csak ennyire futotta tőlem. Pedig.. annyira látni akartam Őt. Még akkor is, ha az eszem más tett volna. De ez sajnos mind a múlt.. éreztem,  ahogy minden levegő vétellel gyengébb leszek. A könnyem   megállíthatatlanul  folyt végig arcomon.  Nem sokszor sírok.. sőt.   Egy kezemen megtudnám számolni hányszor is tettem azt életem során.. s ez talán az utolsó is tőlem. Sajnáltam, hogy így alakult a sorsom.. s   már mikor feladtam a reményt is, egyszer csak abba hagyta az ivást belőlem a nő, de már késő volt. Már homályosan láttam, s alig hallottam valamit.  - S..Sajnálom.. -Épphogy csak alig hallhatóan  kicsúszott a számon, persze ezt mind Kendra-nak szólva, s nem a támadóm felé.  Majd ezután valami teljesen váratlan dolog történt. A felszabott, véres kezét a számhoz tolta, s én kapva alkalmon, amennyi erőm még volt inni kezdtem véréből, a földön fekve.  Egyetlen, "életmentő" tett, de már késő volt. Éreztem, hogy itt számomra a vég, emberként immár. Miután lelkem utolsó darabkáját is kileheltem magamból, élettelen testem feküdt a földön.
Nem kellett sok idő, míg a vámíp vér megtette a hatását, s az szét terjedt testemben. Felugrottam, kissé feldúltan, zihálva. Tudtam, hogy már csak egy emberre van szükségem, hogy befejezzem az átalakulásom , hisz nem ez volt az első. A lányra zavartam néztem rá, s láttam hogy ő is hasonlóképpen érezheti magát. Nem hibáztattam semmiért. De erre a csavarra még én sem gondoltam, hogy itt lesz, s ő fogja a halálomat okozni, majd átváltoztatni. - Téged. - Válaszoltam kérdésére, röviden, lényegre törően. Éreztem magamban újra az erőt, az éhségét, azt, ami számomra az életet jelenti. De tudtam, hogy vér nélkül nem húzom sokáig. Lassan, egy fa segítségét véve felálltam, és közeledni kezdtem a lány felé. - Mondjuk.. ennél jobb fogadtatásra számítottam. - Céloztam az iménti jelenetünkre, egy kisebb mosollyal kísérve. Persze, nem igazán érdekelt az egész. Tudom, hogy mivel jár vámpírnak lenni, s ez neki még teljesen új.. sajnáltam őt, nagyon. S  próbáltam kicsit oldani a feszültséget. Nem tudom mi történt vele, de ránézve, túl sok jóra nem számíthatok. - Mi.. történt veled? - Néztem végig a lányon, és nyúltam felé, hogy hozzá érjek.  


© | ZENE: Faded | MEGJEGYZÉS: Helló, Dear!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 30, 2016 12:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & (Ryan) & L


Ha valakinek elmesélném azt, hogy mi voltam és mit veszítettem el, akkor vagy őrültnek hinne, vagy csak kiröhögne amiatt, hogy ami egykoron voltam annak pont a legnagyobb ellenségé váltam. S volt még az a tény is, hogy gyűlöltem a vámpírokat.  Nem sokat tűrtem meg eddigi életem során magam mellett, de már mindegy is, hiszen öngyilkos nem lehetek, de attól még talán valaki el fogja venni az életemet. Nem hiszem, hogy Ryan túl gyakran bukkanna fel az életemben amiatt, hogy a mentorom legyen, még ha azt is akarja, hogy annak tekintsem őt. Sose lennék rá képes.
A ruhámat vérszennyezi, ahogyan eléggé meg is tépázott a küllemem, miközben a világ túl hangos hirtelen számomra és úgy érzem, hogy a fejem szét fog robbanni. Nem tudom, hogy merre kellene mennem, vagy éppen mit kellene tennem. Úgy érzem magam, mint aki egy idegen világban veszett el. Voltam farkas, ember és éltem már úgy ezen a vidéken, de a vámpírlét túl undorító volt számomra, miközben idegen is egyszerre. De bármennyire vágytam a halálra, annyira volt pontosan bennem a túlélési ösztön. A vér szaga könnyedén ölelt körbe és mire észbe kaphattam volna, addigra már úgy csüngtem valakinek a torkán, mintha csak egy kullancs lennék. Nem érdekelt semmi se. Az pedig, hogy férfi volt még inkább tovább növelte az ölési vágyaimat, hiszen azok után ami történt hirtelen mindegyiket megvetettem jobban, mint előtte bármikor.
A szavai nem túlzottan hatnak meg, sőt, inkább csak még inkább felhergel, s jobban elmerülök a vérének köszönhető mámorban. Ohh, engedjem el, még mit nem. Én se akartam azt, hogy valaki megerőszakoljon, hogy vámpírrá változtasson, akkor már inkább meghaltam volna, mintsem ezt az életet válasszam, aztán könnyedén rogyunk a földre, de még mindig nem érdekel, amíg meg nem hallom a nevemet. Egy pillanatra lefagyok, s hirtelen elszakadok tőle, így a vére patakokban folyik végig rajta, majd hirtelen jön a felismerés is. – L?! – csúszik ki az ajkaim között egyetlen egy betű, majd pedig sietve sértem fel a karomat, hogy a véremet megitassam vele. Miért ember? Meghalt… Ryan azt mondta, hogy meghalt… - dübörgött a fejemben, majd amikor magával ragadta a halál angyala, akkor sietve csúsztam hátrébb jó pár lépéssel, miközben a lábaimat úgy öleltem magamhoz, mintha csak valami védőbástya lenne. Figyeltem őt csendesen, de a távolságot fenntartottam. Amikor pedig magához tért, akkor kíváncsian kaptam fel a fejemet. – Mit keresel itt? – ennyi telet tőlem, s ha esetleg közeledni próbált, akkor távolodtam és a félelem könnyedén ült meg a szemeimben.


© Gyenge! 27
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 28, 2016 10:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra + L


Túl sok dolog történt velem mostanság, s egyik sem sorolható túlzottan pozitív kategóriába. Minden azzal kezdődött, hogy találkoztam Kendrával.. nem kellett volna hagynom, engednem az érzéseimnek. Tudtam, már csak magam miatt is, hogy nem szabad magam mellett tudnom őt, hiszen baja eshet. De nem voltam elég erős.. elég erős ahhoz, hogy időben ki tudjak lépni az életéből. Ugyanis, a kezeim között vesztette életét életem talán egyik legmeghatározóbb személye, még ha ezt nem is akarom bevallani magamnak hogy az.. és az utána lévő időszakom.. mondjuk úgy, hogy elnyelt a sötétség. Kegyetlenül gyilkoltam embereket, kikapcsoltam az érzéseimet, hogy ne érezzem a fájdalmat, amit maga után hagyott. Tudom. Gyáva vagyok, mert képtelen voltam elviselni a fájdalmat..elmenekültem, a könnyebb utat választva. Elvesztettem a reményt.. ezért sem ellenkeztem, ahogy Ryan karjaiba végeztem. Ő viszont felnyitotta a szememet. Mondhatni, ő hozott vissza a sötétségből,egyetlen mondatával. "Kendra él." Viszont, abban a pillanatban ahogy vissza adta számomra a reményt, el is vette tőlem.. hidegvérrel megölt, én pedig túl kevésnek bizonyultam ellene. Nem tehettem semmit. S ebbe halálom után kénytelen voltam belenyugodni. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.. ezért is próbáltam felhívni magamra egy boszorkány figyelmét, aki aztán visszahozott az életbe, ám, gyönge emberként. Amiért azóta is teljesen ki vagyok.. nem hittem volna, hogy egy leszek azok közül, akiket immár csak tápláléknak tekintettem.
Ám, mindez ellenére ha már visszahoztak az életbe nem várhattam a csodára. Visszamentem oda, ahol minden elkezdődött. Kendrával itt, az erődben találkoztunk először. Itt kezdődött minden.. végig simítottam a fák törzsein, s valamelyik felsértette kezemet, kifakadt egy kis vér az ujjamból. Tudtam, hogy ez nem a legbiztonságosabb hely, főleg nem, ha valaki vérzik, és főleg nem ha egy tehetetlen ember.. Zavart, hogy nem hallok , nem érzek semmit...Vicces.. de emberként kevésbé érzem magam élőnek, mint vámpírként. De nem csak érzékszerveim tompultak, a reflexeim sem voltak az igaziak. Valaki egy pillanat leforgása alatt megjelent előttem, és már is a nyakamra vetette magát. Összeszorítottam fogamat, idegesített gyengeségem. Meg aztán, nem ezért jöttem vissza, hogy valaki most és itt megöljön.. - Te szajha! - Ordítottam torkom szakadtából. Láttam, éreztem hogy nő.. és hát a ruhája alapján, eléggé elbántak vele. Kissé ironikus volt a helyzet, ahogy fordult a kocka, és én lettem az áldozat. Próbáltam ellökni magamtól a lányt, de túl gyenge voltam hozzá képest.  - Engedj el! - Kiabáltam rá, bár látszólag nem hatott rá. Nem, nem és nem! Egyszerűen nem halhatok meg itt!  - Nem halhatok még...meg.. -Próbáltam előhúzni felsőm takarásából egy karót, de ahogy a hangom, úgy a kezem is elgyengült. Kezdett kimenni belőlem az erő, hacsak a vámpír nem fogott, térdre is estem.  - Kendra... -Suttogtam a nevét a lánynak, akiért ezt mind képes voltam átélni, de úgy látszik.. ennyi volt. Végleg..


© | ZENE: Faded | MEGJEGYZÉS: Helló, Dear!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 28, 2016 8:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & (Ryan) & L


Ahogyan mondani szokás az ördöggel nem jó farkasszemet nézni, de hiába próbáltam meg elrántani a fejemet az ujjai közül mind haszontalan volt. A szavai pedig könnyedén fúródtak be az elmémbe, akár akartam, akár nem, hiszen, ha meg is próbáltam lecsukni a szemeimet, akkor se hagyta azt, legalábbis amennyire ismerem őt. Nem akartam azt, hogy megigézzen, hogy a bábja legyek, azt meg pláne nem, hogy a mentoromként tekintsek rá, de nem tehettem semmit se. Maximum talán akkor tudnék, ha valaki kivéreztetne, s akkor talán gyengülne az igézés, vagy talán egy boszorkány tudna segíteni, de abban se voltam biztos, hogy amikor a végére érünk, akkor még emlékezni fogok arra, hogy megigézett és miatta fogok úgy cselekedni, ahogyan talán nem kellene.
A világ túl hangos volt és azt is pontosan tudtam, hogy csak pár órám maradt feltehetően, mielőtt még a nap szénné égetne, de talán úgy jobb lenne mindenkinek. Sietve töröltem le ajkaimról a vért, miközben mélyen legbelül minden porcikám fájt, ahogyan a lábam köze is. Majd pedig ő könnyedén vált köddé, mintha sose létezett volna. Gyűlöltem azt, amivé lettem és legszívesebben karót döftem volna a szívembe, de képtelen voltam rá, hála neki és az igézésének. Saját kezűleg nem ölhetem meg magam, de más megteheti, de mielőtt még ezt igazán végig gondolhattam volna vér illata kúszott be ismét az orromba. Az illető szíve pedig szinte a torkomban dobogott. Nem akartam a közelébe menni, nem akartam még egy embert  bántani, hiszen egynek már elvettem az életét és roppantmód nem voltam abban biztos, hogy képes lennék megálljt parancsolni magamnak, ha újra megérezném a vér illatát.
Férfi volt, eléggé nyilvánvalóvá vált számomra, s talán emiatt még nagyobb késztetést éreztem arra, hogy ártsak neki. Ryan olyat tett, amit egyetlen egy férfi se tehetne, de ő mégis megtette, ezzel pedig mondhatni az összes férfit megpecsételte a szememben, nem akartam azt, hogy bárki is hozzám érjen, de mielőtt még végig gondolhattam volna az illető előtt teremtem, oldalra billentettem a fejemet, majd a következő pillanatban arcom elkezdett eltorzulni, s ha csak meg nem állított benne könnyedén vájtam a fogait az ő torkához is, az erébe, hogy megízleljem azt a forró nedűt, ami idecsábított hozzá…


© Köszönöm a játékot! :hug: S remélem jó lesz kezdőnek! 40
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 27, 2016 11:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Untam már Kendra gyenge próbálkozásait, ahogy próbált ha máshogy nem is tudott, de szavakkal valamit odavágni nekem, vagy csak szimplán visszavágni. Igazán beláthatta volna már, hogy nálam ezzel nem megy semmire, az én véremet nem fogja , s nem tudja szívni, persze egyelőre képletesen. Úgyhogy inkább nem is válaszoltam már neki semmit, szimplán megforgattam szemeimet, s felhúzva szemöldököm léptem át a dolgon, mintha egyszerűen a fülemig sem jutott volna. Szimplán nem akartam már válaszolni rá, untam a felesleges beszédet, inkább a tervemet akartam előbb végbe vinni, hogy minél előbb szórakozhassak szánni való életén. Nem beszélgetni hívtam ide.. hanem megölni, hogy aztán egy talán még nálam is kegyetlenebb szörnyeteggé formálhassam. Ezt pedig, csakis azután tudtam véghez vinni, ha végre vámpír lesz belőle, s megigézhetem hogy mindenkit kergessen el, öljön meg maga körül..Viszont, az ahogy a másik játékszeréről faggattam, hogy jobb lett volna őt megölnöm mégsem jött volna be a látottak alapján. Persze, az is benne van a pakliban, hogy előttem játssza az érzéketlent,  nem érdekli a másik fiú.. hogy ne igézzem meg. Csak fejemet ráztam válaszul, elítélően. Mondjuk, tettem ezt úgy, aki bár egy kicsit más formában, de lényegében egyelőre én is Kendra érzéseivel játszadozom. De azért mérföldnyi különbség van a kettő között. Én mindig lezárom a kapcsolatokat.. mondjuk az mellékes, hogy halállal. De ő is így fogja.
Igazság szerint, kissé, érezhetően feltüzelt, ahogy próbált ellenkezni az elkerülhetetlennek. Minél jobban ellenkezett, vagy húzta a száját, én annál erősebb lökésekkel ajándékoztam meg törékeny testét. Egyáltalán nem kíméltem a lányt, hogy még véletlenül se maradjon ki a jóból , hiszen többet nem élheti át ezt velem. Nagyon nem az én kategóriám, egynek pedig elmegy.. csak vissza ne sírja az együtt töltött időt. Nem az én hibám lesz, ha nem tudja a kis fiúcskája kielégíteni. Tekintetemről pedig mindezen gondolatom leolvasható volt, egyáltalán nem titkoltam érzéseimet, ahogyan elváltunk. És csak vártam..vártam, hogy az átkom tegye a dolgát.. s így is lett. Életemben talán először voltam hálás, hogy ezzel az átokkal kell együtt élnem. Tisztán hallottam vámpír létemnek hála, ahogy hasát eltalálja a vas, a szenvedő lélegzetvételét, s azt, ahogyan kileheli lelkének utolsó darabkáját is magából. Ekkor, közelebb mentem hozzá, s leguggoltam élettelen teste elé. Az  állánál fogva emeltem arcát felém, s vártam, hogy végre ő is egy legyen közülünk. Amint kinyitotta a szemét, egy megigézett ember csatlakozott meghitt "társalgásunkhoz",  hogy beteljesítse végzetét. Ám, továbbra is ellenkezett.. - Már pedig inni fogsz belőle. És miután vámpír vált belőled, minden szeretettedet, mindenkit, aki csak egy kicsit is fontos számodra könyörtelenül fogsz megölni. Engem pedig mentorként tisztelsz. - Igéztem meg ismételten a lányt, s felálltam. - Jó vadászást. - Kacsintottam neki utoljára, majd eltűntem hirtelen, a sötétségben.

 


© Daddy köszöni a játékot, élvezd ki a vámpír lét adta előnyöket, örömöket.  Razz
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 27, 2016 1:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Legszívesebben lemostam volna arcáról a mosolyt, ha farkas lettem volna, akkor nem lett volna ennyire könnyű dolga, de hiába próbálok erre gondolni, hiszen nincs többé a bundásom. S akárhányszor ez eszembe jut, annál erősebb lesz a gyűlöletem mások irányába is, hiszen lehet, hogy élek és lélegzem, de valójában már azóta, hogy visszahoztak olyan vagyok, mint egy szellem, vagy talán saját magam árnyéka. Hagyniuk kellett volna azt, hogy halott maradjak, hiszen meghaltam, de mégis élnem kell. Tisztára szívás ez az egész.
- Büszke vagy? Ohh, vigyázz még a végén azt fogom hinni, hogy ez volt a nászajándékod számomra. - pillantottam rá csöppet se kedvesen, s ha pillantással ölni lehetne, akkor már régen halott lenne, de nem volt ilyen mákon. Az pedig még szarabb volt, hogy esélyem se volt mozogni, szabadulni. Figyelem őt, ahogyan egy bosszúszomjas egyed tenné meg. Ha meghalok és újra élni fogok, akkor azon leszek, hogy megkerítsem az életét. S ezt vélhetően ő is tudja, hogy nem utoljára látjuk a másikat. – Öld meg, ha akarod! – mondtam ki úgy, mint akinek már tényleg nincs szíve, s talán a percek elteltével tényleg nem volt már olyan részem, ami képes lett volna bármiféle gyengéd érzésre. Pontosan tudtam azt, hogy mi vár rám, azt, hogy mik fognak velem történni, s ennek köszönhetően és az eddig történtek miatt még inkább halottnak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy sose leszek képes már senkit se közel engedni, vagy bárkinek az érintéseit elviselni. Nem fogom magam gyermetegálmokba ringatni ilyen téren.
Nem is én lennék, ha nem próbáltam volna meg a büszkeségébe beletaposni, de túl jól viselte és ez még inkább dühített. Meg se rezdült az arcom, amikor meghallottam a szavait, csak figyeltem őt undorral, s könnyes tekintettel. Figyeltem őt, ahogyan felállt, ahogyan megszabadította magát a nadrágtól, éreztem, ahogyan a fülembe harapott, s hiába tüzelte fel a testemet, amikor belém hatolt, akkor egy kisebb sikoly tört elő a torkomból. Szabadulni akartam, s ennek próbáltam jelét is adni, de mint hiába volt, hiszen a lökései és a mozgása is egyre durvább lett. Egyszerűen csak elvette azt, ami őt nem illette meg. Én pedig mondhatni kikötözve tűrtem azt, ahogyan megerőszakol. Fájt minden egyes porcikám, a könnyeim pedig egyre inkább hullani kezdtek. Ugyanakkor még mindig ügyelt arra, hogy még mindig a testemet uralja, ha már az elmémet képtelen volt ilyen téren, s amikor elélvezett bennem, akkor végül a testemen is megadta magát, még ha minden egyes porcikám szinte fájt is és sajgott a durva közülésnek köszönhetően.
Hamarosan pedig a fal megremegett, a földre hulltam, egy-két törmelék pedig rám. Egy apró nyögés szakadt ki a torkomból, amikor is a hasamba állt egy tartó vas. A vér könnyedén buggyant ki az ajkaim között, majd amikor meghallottam a kérdését, akkor csak egy nevetés hagyta el az ajkaimat, mire újabb vértömeg mutatta meg magát, majd pedig el is nyelt a sötétség. Éreztem, ahogyan a testemet szétmarja valami belülről, ahogyan minden megváltozik. Ordítani szerettem volna, de még se ment, majd pedig új meghallottam a külvilág dallamát, erősebben, mint valaha, a szemeim pedig kinyíltak. A következő pillanatban pedig fel is álltam, miközben a hasam még mindig vérzett. – Nem fogok enni. Dögölj meg! – vicsorogtam eme szavakat és magam sem értettem, hogy honnét a francból kerített elő egy embert, de mielőtt még kettőt pisloghattam volna a vére könnyedén csúszott az orromba, hiszen felsértette őt, s bármennyire is akartam könnyedén vetettem rá magam egészen addig, amíg az élettelen test nem hullott a földre. A sebem könnyedén gyógyult be, mire vérben forgó tekintettel néztem Ryan-ra, ha még mindig ott volt utána…


Hello Daddy, itt az új vámpírkád.  Rolling Eyes  Laughing
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 27, 2016 12:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Élvezettel tekintettem rá, ahogy az undor megformálódott arcán.. számomra felbecsülhetetlenül jó érzés volt, és persze nem is próbáltam ezt a rendkívülien jó érzést takargatni. Igazából az, ahogy ki van szolgáltatva rám csak azért ennyire kifizetődő, mert róla van szó, és tudom, hogy mennyire nem szeretné.. amúgy sem akartam eleinte ezt megtenni, hogy megerőszakolom.. de mit tehetnék? Ilyen a természetem. Mindenkinél más, s érezve Kendra köpését arcomon, mint kiderült az övé.. kissé.. undorítóan heves, és bosszús, ideges.. és még sorolhatnám. Büszkén ,kihúzva magam fogadom tettét, hiszen ezt mind én váltottam ki belőle. Nem mondok semmit, csak félmosollyal arcomon nézek rá, s letörlöm a maradványokat arcomról.
- Igazából, büszke vagyok magamra, hogy mindezt miattad megtettem. -Elteszem zsebre a telefonom, majd közelebb hajolok hozzá. - Ha te nem lennél, nem kellett volna meghalnia. - Suttogom a fülébe, és figyelem reakcióját. Olyan szinten szétcsúszott ez a lány, hogy öröm nézni.. imádom, hogy ki tudom készíteni az idegeit. De nem értem, hogy miért foglalkozik egy olyan személlyel, akin konkrétan túl lépett, hisz összeszedett azóta valaki mást maga mellé.. - Vagy, jobban magadba zuhantál volna, ha a másik játékszeredet ölöm meg? - Vetettem oda neki a kérdésem, hisz érdekelt.. ha ilyen könnyedén túl tud lépni valakin, akkor azt nem is igazán szerette. Még én is tudom, bármennyire is szívtelen hírem van, egyszer nekem is volt, egyszer én is szerettem valakit, s azóta nem. Ez pedig jó pár száz éve történt.
Nem engedhetek büszkeségemnek. Tudom, hogy mire játszik Kendra, én pedig nem fogom hagyni hogy az érzéseimre hasson , vele ellentétben. Én tudok uralkodni magamon, és nem fogom hagyni, hogy a büszkeségem keresztbe tegyen terveimnek. - Drágám.. ez gyenge próbálkozás. Nem foglak elengedni. - Csak egy pillanatnyi szünetet tartottam addig, míg visszaszóltam. Kigomboltam a gatyámat, majd felálltam, s mosolyogtam a lányra, szorosan elé állva. - Ne türelmetlenkedj. Mindjárt megkaphatsz. - Suttogtam fülébe, s mondaton végén beleharaptam azon testrészébe, s végül megtettem amit kért. Nem kíméltem, gyors mozgással ajándékoztam meg, ami, eleinte  fájdalmat okozhatott neki, hisz elég szűknek bizonyult. Közben a nyakát csókoltam, a mellével játszottam, majd miközben lökésekkel ajándékoztam, egyik kezemet használva, ujjaimmal érzékeny pontjánál izgattam, hogy extrán kikapjon a jóból. Így ment ez egy jó darabig, míg nem hangosabb sóhajokat hallatva magamból az együttlét fénypontjához érve, elálltam a lánytól. Be gomboltam nadrágom, s némán álltam előtte, mosolyogtam. Csak vártam.. vártam, hogy a természet közbe avatkozzon, és megölje.. s így is lett. A fal, hirtelen repedezni kezdett, amihez varázslattal volt oda kötve, s a lányra omlott. Egy tartó vas pedig egyenesen Kendra hasában állt, ezzel rohamosan vért veszített magától. - Utolsó kívánság emberként? - Karba tett kézzel álltam a romok előtt, és figyeltem a lányt, aki eléggé a végét járta már.
 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 26, 2016 11:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Nem akartam elhinni, még ha mélyen legbelül tudtam is, hogy van annyira őrült és elvetemült, hogy megtette. A pillantása és amilyen élvezettel beszélt L haláláról… Ez nem lehetett csak kitaláció és a legrosszabb az volt, hogy ezt mind tehetetlenül kellett eltürnöm, nem moshatta be neki, még ha az én kezem is tört volna el benne, nem eshettem neki, hogy még nagyobb élvezetett adjak Ryan-nak. Egyszerűen csak egy báb voltam, aki még a hangját tudta hallatni, akinek a szívét még inkább össze lehetett törni, s talán megfosztani attól, ami volt, de ennek ellenére se akartam azt, hogy hozzám érjem. – Rohadt gyáva féreg! – s ha még össze is jött, akkor akármennyire is nem volt nőies de arcon köptem. Ha már ütni nem tudtam, akkor megtettem ezt. Úgyis meg fogok hamarosan halni úgy, ahogyan nem akarok és hiába halok meg akkor se fogom látni L-t, hanem helyette inkább visszatérek és egy élő bábja leszek ennek a féregnek. Egyszer megharaptam, de életben maradt, így miért aggódik ennyire? Hmm, miért kell ezt tennie? De legalább Lynn-t és Theo-t nem bántotta. Inkább szórakozzon velem, mint velük.
Amikor pedig meglátom a videót, akkor szabadulnék, de olyan lehetek, mint egy partra vetett hal, hiszen ha meg is mozdul a kezem egy-két millimétert, akkor se enged el a házfalától a varázslata. S a vérem egyre inkább felforr, de nem a szenvedélytől, hanem a megvetéstől és a gyűlölettől. – Erre szoktál esténként elélvezni? Ezt nézed végig, hogy miként vetted el egy ártatlan vámpír éltét? S közben esetleg még azon is gondolkozol, hogy miként szegd meg a haldokló utolsó kívánságát? Te tényleg elhagytad a gerincedet időközben, remélem, hogy egyszer véletlen egy karóba fogsz feküdni. – s a megvetés tökéletesen helyet kapott a szemeimben és az arcomon. Amikor pedig a festéket akarta letörölni a könnyeimmel együtt, akkor sietve rántottam el a fejemet, hiszen azt legalább bírtam mozgatni. Láthatta azt, hogy mennyire dühít az egész és mennyire fáj, de akkor se érjen hozzám többször. Inkább száradjon le a keze. – Veled? Sose! – vetettem oda a mozis randi ötletére, s legszívesebben okádtam volna, ha lett volna mit, de úgy éreztem, mintha semmi se lenne már a gyomromban és talán így is volt, hiszen mostanában nem az evésről voltam híres. Sokkal inkább magamba zuhant egyéniség voltam. – Csak nem félsz tőlem Ryan? Ennyire veszélyes lennék még rád nézve? – kérdeztem tőle pimaszul és egy féloldalas mosoly keretében, miközben azon voltam, hogy a testem is pontosan annyira gyűlölje az érintéseit, mint amennyire én teszem, de kár lett volna tagadni, hogy nem hozott lázba és talán még képes lettem volna élvezni is, ha éppen nem ő teszi ezt velem, vagy éppen másmilyen helyzetről is lenne szó. De jelenleg az undor és a hányinger túl erős volt. A szavai hallatára pedig megforgattam a szemimet és egy apró emberi morgás tört elő a torkaim közül. Amikor pedig a lábam közénél szórakozott, akkor lehunytam a szemeimet és minden erőmmel azon voltam, hogy az undort megtartsam, még ha ezzel saját magamnak is fogok ártani. A fogaim erősen vájódtak bele az alsó ajkamba, hogy egyetlen egy sóhaj se törhessen elő még véletlenül se. Még a vérem is kicsordult, de akkor se érdekelt… Küzdöttem, amennyire csak tudtam. - Kérlek, csak essünk túl rajta... - fogtam végül kicsit könyörgőre, hiszen miért kell még inkább megkínoznia, mint amennyire muszáj? Miért kell ezt az őrült és elmebeteg játékot játszania velem?



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jún. 24, 2016 1:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

+16


Kendra & Ryan


Látva a sikeresen kiváltott reakcióját mosolyra húzva számat örvendezek magamnak, egyáltalán nem érezve vele együtt. Én maximum a nevetéstől fogok sírni, mástól nem. Egyáltalán nem sajnálom azt, amit tettem. Miért is tenném? A fiú a bosszúm egyik mellék, ám még is fontos szereplője VOLT. Emlékszem.. ahogy a testébe nyúlva markoltam szerelmes szívét. Annyira talán még Kendra közelében sem dobbant, mint az én hatásomra. Az utolsó percig könyörgött, minden szavával, kérésével a lányt próbálta menteni. S ez, egy kicsit elgondolkodtatott... ilyen lenne.. az igazi szerelem? Mondjuk már ezen szó kiejtésétől is elkapott a hányinger. Én leszek az utolsó, aki gondolkodni fog a szerelem témán. Tőlem is elvették a szerelmemet, hát én miért ne tehetném meg mással? Mindenki a hibájából tanul, s ebből fog Kendra is.. ám valamiért, még ha eleget nem is tehettem a fiú kérésének, megsajnáltam, megkegyelmeztem rajta azzal, hogy gyors halált halt, s nem hagytam szenvedni..ami tőlem újdonságnak számít. - De nem kell aggódni. Őt, veled ellentétben nem szenvedtettem sokáig. Ezzel a kezemmel téptem ki a szívét. - Holt nyugodtan adom elő magam, s lehunyva szemeimet hallgatom Kendra bosszútól éhes szívverését, ami már szinte kiugrik. Majd felemelem bűnös kezemet, s azzal nyúlok Kendra arcához, hogy letöröljem szemfestékes könnyeit. Szavait könnyen kezelve fogadom, egy váll rántás kíséretében. Nem, hazudni nem igazán szoktam, maximum okosan kikerülni a kérdéseket. A zsebembe nyúlok.. a bűnös telefonért, amivel kezdődött a mi kis találkozásunk. - Gondoltam hogy ez lesz.. -   Sóhajtok. Nem értem, hogy nekem miért nem hisz soha senki.. ez az egy dolog, amit a legjobban utálok. Előveszem a telefont, majd a félmeztelen lány felé mutatom, egy videót lejátszva.. a videó, ami a fiú halálát játssza újra. Minden egyes arckifejezés, könny, fájdalommal teli szavak látszanak, hallatszódnak. Tökéletes felvétel arról az estéről, már - már olyan, mint egy filmbéli jelenet. - Akkor ez most már egy szabadtéri mozis randi? - Vetem fel játékosan a kérdést, amint vége a videónak, s ekkor kapok a lábamba a sarkával egy rúgást, ami meg is sebesít. Felszisszentem a fájdalomnak köszönhetően, ám hamar gyógyulásba kezdett a seb, hisz nem rég ittam a lány véréből. Ellenállóbb, mint hittem. - Ne is játszadozz a gondolattal, hogy elengedlek. Majd legközelebb megmutatod, hogy mit is tudsz. - Kacsintottam a lánynak, és heves csókjaimmal bombáztam a testét, már - már felfaltam volna egyes részeinél, ahol elidőztem. A nyaka, melle, hasa, hasa alja, s így érkeztem vágyai forrásához. Körülötte csókoltam, a combjánál, majd végül, alsóneműn keresztül ott is. - Bármennyire is ellenkezel.. ő itt nagyon is mást mond. - Elégedett félmosolyra húzom számat ahogy alsóneműje alá csúsznak ujjaim, hogy aztán kezemmel is izgassam odalent,s miután lekerült róla alsóneműje, a szám , a nyelvem is odaadóan csatlakozik, s aztán körkörös mozdulatokat vesz érzékeny pontjánál, míg ujjaim könnyen hüvelyébe csusszannak, még mindig a bűnös kezemet használva.
 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 23, 2016 11:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Csak morgok egyet az orrom alatt, miközben hallom azt, amit mond. Legszívesebben még a kezét se érezném, mert letépném neki, vagy csak szimplán eltörném és beléállítanám. De egyiket se tehetem meg, ezt be kell látnom, s ez még inkább frusztrál. Miért kellett nekem ebbe a csapdába belesétálnom? Küldhettem volna magam helyett mást is, hogy térképezze fel a dolgokat, de talán nem akartam senki életét se elvenni, mert mélyen legbelül magam is éreztem, hogy micsoda veszély leselkedik rám, még ha ezt nem is vallottam be magamnak. A bolondok örökké reménykednek és most ez alól én se voltam kivétel sajnos. Talán jobb is, hogy Theo nincs itt, mivel vélhetően karóval a szívében végezni, de lehet előtte még a porondon következő műsort végig nézetné vele. Meg igazából azt se tudom, hogy hányadán állunk, hiszen nem mondanám azt, hogy olyan nagy a béke köztünk. Én se könnyítettem meg a dolgát, de szerintem totálisan jogos a felháborodásom, mert ha lenne farkasom, akkor nem lennénk ilyen helyzetben.
Szavainak köszönhetően egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni… L, az nem lehet. Nem lehet, hogy megölte, hiszen mindig is azt hittem, hogy csak egyszerűen elsétált, mert neki az úgy egyszerűbb volt. Nem, nem bánthatta. Érzem, ahogyan a könnyen kicsordul, bármennyire is nem akartam. Legszívesebben bemosnék neki egyet, az öklömmel bombáznám, pedig tudom, hogy nem árthatok neki, de így, hogy mozdulni se tudok szinte… Egyszerűen csak tehetetlennek és eltiportnak érzem magam. – Nem! Nem hiszek neked! – ordítottam teli torokból, miközben a szemfestékem fekete csíkokat rajzolt az arcomra. Nem halhatott meg, az nem lehet. Képtelen vagyok elhinni neki azt, amit mond. Túlzottan fáj az, hogy sose többé nem láthatom őt, hiszen ha most meg is hallok, akkor is élni fogok, hiszen a vére még bennem van és ennyire rövid idő alatt nem is fog változni. Azt is tudtam, ha élne és a közelben lenne, akkor tuti, hogy felbukkanna itt. Ő olyan volt, aki sose értette meg, hogy mi a nem, vagy pedig csak tudta azt, hogy baj van… De egyedül maradtam egy szörnyeteggel. Fejemet felszegtem, s mélyen vájtak a fogaim alsó ajkamba, ahogyan a könnyeimet próbáltam visszatartani. – Hazudsz! Rohadt féreg! – törtem meg végül ismét, hogy a képébe ordíthassak, ha már mást nem tehettem, hiszen szinte a falhoz voltam bilincselve, mintha valamilyen láthatatlan hálót szőtt volna körém és nem lenne esélyem se menekülni.
- Még a gilisztáknak is több gerincük van, mint neked. – jegyeztem meg már csöppet se a hatása alatt. Minden idegzetemmel gyűlölni kezdtem őt és ezen már az érintései se segíthettek, hiszen ha tényleg így volt, akkor még egy halott utolsó kívánságát se tudta teljesíteni. – Most már jobb? Jobban érzed magad? – s ha legalább a lábaimat tudtam mozgatni, akkor a magassarkúm sarkával a lábát vettem célba, s talán kicsit belé is állítottam, ha mázlim volt. – Tényleg ezt akarod? Akkor tedd meg, hiszen bármit is teszel nem fogom élvezni. Minden porcikámmal megvetlek. – bár vélhetően a testem pont az ellenkezőjéről árulkodott, de az elmémmel azon voltam, hogy minden fajta „kegyes” érintését kizárjam. Nem akartam élvezni azt, ami következni fog, pedig vélhetően jobban fog így fájni minden egyes másodperce ennek. – Ennyire félsz, hogy kárt tehetek benned, hogy még azt se engeded meg, hogy legalább ne egy fabábú legyek, vagy akit csak döfködni tudsz, de téged érinteni nem, vagy éppen mozogni? – vontam fel a szemöldökömet, miközben a lában köze egyre többször rándult össze az érintésének köszönhetően, de akkor se engedhettem az érzéseknek. Ki kell tartanom, akármennyire is fáj.





Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 23, 2016 2:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

+16


Kendra & Ryan


Az átkom az, amiről nem szívesen beszélek. Hisz ha szó esik róla, azzal a fájdalom is elő kerül mélyről, amit igen, még én is képes voltam érezni, azzal hogy elvesztettem valakit. Őt pedig úgy hívták, hogy első s utolsó szerelem is. Lehet hogy azóta összefeküdtem egy pár nővel, de ez mind kötődés nélküli volt, érzelem mentes, s csak vágyaim kielégítésére szóltak. Nem érezhettem többet.. hisz utána nem sokkal életüket vesztették, bár utóbbi időben ugye bár általam. Nem vártam meg, míg egy felsőbbrendű természetfeletti erő elveszi életüket, én tettem ezt helyette. De így legalább kettőt ütöttem egy csapásra, két vágyamat elégítettem ki, még pedig az éhségét, mindkét értelemben. Ahogy ezt nemsokára Kendrával is teszem. - Ó édes. Elhiheted, te nem csak a kezemet fogod érezni. - Kacsintottam, s körbenyaltam számat a tudattól. Bár egyfajta értelemben, ő lesz az első. Bármilyen is elkeseredett az életem, megerőszakolnom senkit nem kellett, a nők tárt lábakkal vártak minden esetben. Persze nem mintha ez számítana bármit is, bűntudat nélkül, s élvezettel fogom megtenni hisz ahogy ezentúl az ő szeme előtt is a bosszú lesz, úgy forog az enyém előtt is, a múltunkra tekintve. Így lesz számára a legnagyobb büntetés. Még a vakok is látják az undort irányomba, s az hogy legszívesebben most azonnal meghalna inkább, minthogy minden beteljesüljön, szintúgy erre hajaz. Ez pedig engem csak boldoggá tesz.Életemben először, hogy egy nő ennyire undorodik tőlem..
Ahogy a felsője alatt játszadozott kezem, kérdésére felhúztam szemöldököm, s elmosolyodtam. Hirtelen beugrott valami érdekes. Az, amit régebben tettem.. talán mondhatjuk hogy kicsit nyomoztam már akkoriban is az élete után. - Hmm. - Úgy tettem, mint aki erősen gondolkodik, mert mondjuk tényleg azt is tettem. Nem jutott eszembe egy név, s ezek után, amit mondott persze hogy csak még jobban felszerettem volna bosszantani, illetve szembesíteni a tényekkel.S csak még erősebben fogni kezdtem a lányt. - Hogy is hívták? Talán R? - Gondolkodtam továbbra is, egyáltalán nem voltam biztos a névbe, de figyeltem a lány minden egyes rezzenését. - Megspóroltam neked egy utat, édes. Nem volt furcsa a hirtelen eltűnése? Az utolsó szava is a te neved volt. Annyira romantikus!  - Ördögi mosolyom már - már a sötétben világit. Lehet hogy én jót szórakozok a helyzeten, de számára ez hatalmas sokk lehet, hisz a hallottak alapján nagy szerelem volt, most meg, már mással van. - Vagy a figyelmed elvonta az új szerelmed? Szégyellheted magad.. míg te mással szórakoztál, ő addig miattad halt meg. - Szembesítettem a tényekkel, lelkiismeret furdalást, további szenvedést szerettem volna rá mérni, s jobban hatni rá lelkileg. Ha ez eddig nem sikerült, most ezek után muszáj lesz.
Elmorzsoltam egy varázsigét, amivel a ház oldalához szorítottam anélkül, hogy bármimmel is fognom kellett volna, s ebből tényleg esélye sincs kiszabadulni, én pedig szabad utat kaptam mindenéhez. Miután a felsőjét leszabtam róla s  a nyakát csókoltam, a tetteim által kiváltott reakció , sóhajok, arra utaltak, hogy valójában élvezi mindezt , amit teszek vele. Elmosolyodtam, s visszahajoltam füléhez, míg a kezemmel lassan végig simítottam felső testét, s kezem meg sem állt, míg nem a nadrágja alá került. - Csak azt hajtotta, hogy téged ne bántsalak.. - Fülébe lehelem szavaimat, s visszatérek a nagy szerelmére, aki miatta halt meg. Egyik kezemmel mindeközben a vágyai forrásánál játszadozok, míg a másikkal, a mellénél. - Hogy meghal, megölhetem, ha hozzád nem nyúlok.. - Továbbra is előszeretettel kínzom szavaimmal, s közben kihúzom kezem nadrágjából, és megszabadulok attól is.Végig a szemébe nézek, hogy még véletlenül se maradjak le a reakcióiról. Lassan, de biztosan fogok a célba érni.
 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 22, 2016 8:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Legszívesebben tőből leharaptam volna az ujját, vagy a karját kitépni és megetetni saját magával. Ha valakit igazán lehet gyűlölni minden egyes porcikával, akkor ő ilyen személy volt. Roppant mód nem tetszett az, hogy ennyire Barbie babának néz. Nem voltam az, se játék baba, akivel azt csinálhat, amit akar, de most mégse tehettem semmit se. Tehetetlenebb voltam, mint az az elmúlt hónapokban bármikor is éreztem volna. Eleve gyűlöltem azt is, hogy ember lettem, de most még inkább. Talán halottnak maradni is jobb lett volna, mint ebbe a helyzetbe kerülni, mint az ő karmai között vergődni és nézni azt, hogy azt tesz velem, amit csak akar. Nem leszek gyilkoló gép, hamarabb kérnék meg egy boszorkányt is, hogy öljön meg, mintsem a kedvére játsszak és csak úgy bárkit megöljek. Farkasként is tettem sok olyat, amint nem kellett volna, de attól még nem vettem el csak úgy mások életét. Próbálnám elfordítani a fejemet, de vélhetően felesleges lenne, mert erősen tartja és így az igézése révbe él. S ez által a lelkem még inkább nő az undorom és a gyűlöletem irányába, s ha csak abba belegondolok, hogy hamarosan több közöm lesz hozzá, mint azt akarnám, csak borsódzni kezd a hátam és hányingerem egyre nagyobb lesz. – Viccet? Inkább csak egy tény közöltem veled, ami kissé valóban mulatságos volt. Szánalmas, hogy éppen így átkoztak el, de nézzük a jó oldalát a kezedet legalább használod is valamire. – már amúgy is mindegy. Mondhattam volna bármit is, akkor se változott volna ez a tény, így már az se érdekelt, hogy olajt öntöttem a tűzre. Nem olyannak ismertem, akit bármivel is el lehetne tántorítani attól, amit a fejébe vett. Eléggé csökönyös, magának való volt és vélhetően ördögtől származó. Legalábbis eléggé hajazott annak a fiának a címére a tetteivel.
- Még az is jobb, mint a karjaidban lenni. – s hozzá még egy igazán tündéri mosolyt is villantottam rá. Nem érdekelt semmi se már. Inkább haljak meg, mint örökre vele keljen lennem, vagy élveznem a társaságát, esetleg vérszívóként kelljen élnem.
A keze könnyedén siklik a felsőm alá, mire még inkább felforr a vérem és a benne rejtőző gyűlölet. Utáltam minden egyes érintését, még akkor is, ha a testem apró mimikáit képtelen lettem volna leplezni, hogy amit csinál az a testemnek tetszik, még ha az elmémnek és a szívemnek roppantmód nem. – Számít az, hogy mi bosszant és mi nem? Nem hiszem, így felesleges lenne ennél jobban felhergelned engem, mert a végén esetleg egyszer karóval ébredsz a szívedben. – mondtam neki negédes hangon, miközben a fogaim egyre inkább ajkamba martak, hogy ne adjak semminek se hangot. Sose voltam az, aki megvette az élvezeteket, de valahogyan vele nem szívesen osztoztam volna ezen. – Az úgy túl könnyű lenne, nemde? Jobban szereted azt, ha valaki tüzes és nehezen kaparintható, vagy tévednék? – kérdeztem tőle bosszúsan, miközben a lehelete után ajkaival kezdte el kényeztetni a nyakam vonalát. Éreztem, ahogyan a testemen végig fut a bizsergés, de az undorom még inkább nagyobb lett minden egyes pillanattal, már amennyire ez lehetséges volt. Belül mélyen tudtam, hogy mit érzek irányába, amik csöppet se voltak kedvesnek nevezhetőek, de a testem teljesen mást művelt. Nem durván akarta csinálni, hanem még inkább megkínozni, hogy elérje azt, hogy élvezzem és akarjam az érintését, hogy ne hagyjon lógva. – Gyűlöllek rohadt szemétláda! – vágtam a képébe, miközben megfordított, de alig, hogy befejeztem és folytatni akarnám elhallgattat nemes egyszerűséggel... könnyedén csókol meg, mintha elvehetné azt, ami nem őt illeti. Figyeltem, s próbáltam ellenállni, megtagadni azt, amit a természet már eldöntött... Ahogyan pedig egyre lejjebb haladt, úgy szökik ki alig hallhatóan egy sóhaj az ajkaimon, pedig legszívesebben még a nyelvemet is leharapnám, vagy lakatot tennék a számra…




Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 22, 2016 12:40 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Mutató ujjamat az ajkára helyezem gyengéden, hogy fogja már be. Nem szeretem a sok és felesleges beszédet. - Sok a beszéd. Nem kell aggódni, megoldom. - És tényleg megfogom, ez nem puszta üres beszélés. Olyat nem szoktam. Ha én egyszer elhatároztam valamit, akkor azt meg is fogom tenni, így vagy úgy. De ebből is látszik, hogy mennyire zöldfülű. Pusztán megigézem hogy ölje meg könyörtelenül a szeretteit. - Nekem az is elég, ha megvető pillantásokat vetnek rád. Az ősellenségük leszel, Kendra. Azok után pedig amiket teszel.. hidd el, nem fognak tárt karokkal várni.  - Mosolyom ismételten lemoshatatlan. MF nem túl nagy város, ahogy Kendra halandósága is pillanatok alatt a fülembe jutott, úgy fog az ex falkához is eljutni Kendra könyörtelen vámpíri híre, s nyilván nem fognak örvendezni. Ennyire nem lehet naiv.. - Hogy hogyan? - Vámpírságom kihasználva megjelenek előtte,s karjaim közé helyezve fejét, mélyen a szemébe meredek. - Megmutathatom. - Nem habozok, nem tétlenkedek. Pupillám tágulni kezd, majd összehúzódik az igézés következtében. - Mostantól bármi is történjék veled, bármilyen helyzetben is legyél.. képtelen legyél az öngyilkosságra. - Amint befejeztem elengedem őt. Meguntam a sok kérdést, s talán kétségbe vonta szándékaimat, most végleg bebizonyosodott, hogy én halálosan komolyan gondolok mindent vele kapcsolatban, s ez meg is fog történni, előbb vagy utóbb. De inkább előbb. - Ha nem űztél volna viccet az átkomból, talán nem így végződne a találkozásunk. Köszönd magadnak, kicsi lány.- Ez akár jelenthet igent is a kérdésére, miszerint megfogom erőszakolni őt. Lényegében mindent rá terelek, de igazából tényleg így van, nem szokásom hazudni.. nem akartam megerőszakolni, de túl büszke vagy ahhoz hogy valaki viccet űzzön belőlem, s tanulnia kell belőle. Mindenki a hibájából tanul, ő pedig szó szerint végzetes hibát követett el.
Hangos kacaj hagyja el számat a hozzám vágott szavaira, miszerint dögöljek meg. - Te fogsz mindjárt.. - Röviden, tömören csak ennyit fűzök hozzá. De ezt ő is tudja, hogy megfog halni hamarosan.
Elégedetten mosolyogva nézek rá, miután kényszerből lenyelte a véremet, s amint elváltak ajkaink megharapta azt, hogy még több vér fakadjon ki tőlem. Vállat rántok, s szabad kezem a felsője alá csúsztatom, majd célba veszem mellét, s ott kezdem izgatni, hogy mégse fájjon neki annyira, nem csak a közepébe vágok a dolgoknak, pedig megtehetném de hihetetlen kedvességem nem engedi, illetve szívesen hallgatom az engem szidó szavakat. - Nem elég hogy hamarosan egy vámpír szintjére süllyedsz, még a tudat, hogy így kell azzá válnod csak még jobban bosszant, nem igaz? - Persze ez megint csak az én kedvemre játszik. Velem tényleg nem kell ujjat húzni, ebből ennyi a tanulság. Én százszorosan adom vissza azt, amit kaptam. - Egy zöldfülű vámpír sok mindent nem árthat bennem, hidd el. - Nevezhet felőlem gyávának, nem izgat. Életem során nem ő az egyetlen, akivel el kellett bánnom, és nem, nem csak emberekkel tettem ezt. - Ne ellenkezz. Élvezd. - Suttogom fülébe, majd ismét a nyakánál kezdem kényeztetni, miután vérem hatására begyógyult a harapásom okozta seb. Lassú, érzéki csókokkal kényeztetem, majd szabad kezem kihúzva felsője alól magam felé fordítom a lányt, s térdem a vágyai forrásához helyezem. Mélyen a szemébe nézek, s nem mondok semmit. De őt sem engedem megszólalni. Mikor látom hogy így tenne, megcsókolva a lányt kussoltatom el. Felsőjét letépem róla, s szépen a szájától csókokkal elindulok folyamatosan lejjebb, egészen addig, míg engedi a kezem, hisz továbbra is lefogom őt.

 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 21, 2016 11:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


- És mégis miként akarod ezt elérni, ha azt se tudod, hogy kik ellen kell fordítanod? – kérdeztem meg tőle minden habozás nélkül. Mostanában Theo-val se sokat láttuk egymást. Szerintem a legtöbb ember eleve azt hitte, hogy vége szakadt valaminek, ami szinte még el se kezdődött. Így oly sokat erről se deríthetett ki. Lehet, hogy meg tud igézni – aminek baromira nem örülök és verbénát kellett volna innom-, de nem tud ki ellen, így kötve hiszem, hogy működne. Mert csak nem mondhatja azt, hogy öljek meg minden férfit vagy hasonló, az eléggé nagy badarság és ökörség lenne a részéről is. Lynn meg vérfarkas és szobatársnak is lehet hinni. L-t pedig a föld nyelte el, így mindegy is. Kíváncsian várom azt, hogy mégis miként akarná ezt kivitelezni. – Minden egyes lépésemet követni fogod? Mármint, ha megölném bármelyiket is, akkor vélhetően magammal is végeznék, így esélyed se lenne arra, hogy eléjük vess. Meg ha megteszed, nem jelenti azt, hogy meg is cincálnának. – mondom neki szemrebbenés nélkül, mintha nem azt taglalnánk, hogy miként hallhatok meg. Megtanultam már az élettől azt, ha nem tulajdonítunk mindennek túl nagydolgot, akkor vélhetően elmegy a másik fél kedve is. Bár tartottam attól, hogy az ő kedvét és szadista hajlamait nehezen lehetne bármivel is elvenni. – Mégis miként akadályozol meg benne? – kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen erre csak nem tud megigézni, ha pedig igen, akkor remélhetőleg Theo-ék kapcsolni fognak és segítenek abban, hogy megtörjön ez az átok. Hogy én mennyire rühellem őt. Miért pont ebbe a városba kellett jönnie? Vagy miért nem tudta már karóval a szívében végezni? Akkora kérés lett volna ez a sorstól? Nem hiszem, mivel igazán megérdemelte volna. – Valóban? S akkor mit fogsz tenni? Netán megerőszakolsz, hogy minden egyes pillanatban hánynom kelljen tőled? – tettem fel a kérdést, hiszen sejtheti ő is, hogy azt nem tűrném olyan könnyedén és közben könnyedén akár ki is tekeredhet a nyakam, vagy meghalhatok. Attól függ, hogy mi a sorrend nála majd. A vére és utána élvezetet hajkurászni, vagy éppen fordítva. Gyanítom az első inkább. – Dögölj meg! – csúszik ki az ajkaimon között eme két szó és roppantmód nem kedvesen, se nem nőisen, de igazából nem túlzottan érdekel. Nem akarok a kedvében járni semmilyen értelemben se.
Hamarosan meg beszorulok közé és valami omladozó ház közé. Még szép, hogy szabadulni akarnék, de persze képtelenség. A teste a testemhez simul, ami talán még nem is lenne annyira baj, ha nem fogoly lennék és nem róla lenne szó. Gyűlöltem őt minden egyes porcikámmal, de mit számított, hiszen hamarosan ajkaival az ajkaimra tapasztotta magát, majd a szájában lévő vértől szinte fuldokolni kezdtem. Próbáltam elrántani a fejemet, kiköpni azt, de vélhetően minduntalan sikertelenül, így miután lenyeltem – hiszen nem volt más választásom. – alsó ajkába haraptam csöppet se kedvesen. Úgy, hogy a vére is kicsorduljon. – Menj a pokolba! Mit akarsz tenni?! Megerőszakolni? Vagy mégis miként tervezted? – kérdezem tőle, miközben a vére a torkomat marja, s ajkaimat festi vörösre. - Csak erre vagy képes? Védtelen embereket szenvedésbe taszítani? De vajon mit tennél akkor, ha már én is vámpír lennék? Hmm, akkor is ennyire könnyedén képes lennél arra, hogy ezt tedd? – kérdeztem tőle csöppet se kedvesen, de mit számított, hiszen ez elől már nem volt menekvés…




Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 21, 2016 10:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


- Ó édesem. Nem én fogok nekik ártani. Hanem.. Te. - Nem, nem. Eleinte talán én akartam nekik ártani, de mi sem egyszerűbb, és drámaibb, ha Kendra fogja átvenni a helyem? Kis igézés, és még örömét is fogja lelni benne. Magammá formálom ezt a lányt.. egy nap, hálás lesz érte. Vagy, nem. Talán ezzel mindenkit el fog veszíteni maga körül, de az már nem tartozik rám. Én leszek ez esetben is a legboldogabb. Mindenhogyan, ha végre teljesül a tervem. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében. - Miután megszabadultál saját kezűleg szeretteidtől, még szórakoztatóbb lesz, ha az egykori falkád veszi el életedet. Így legalább esélyed sem lesz piti dolgaiddal megkeseríteni az életemet. Előre gondolkodok, s tudom, hogy mennyire fogsz sóvárogni utánam miután itt végeztünk. - Kacsintok a lánynak, s gondolok itt a nem sokára bekövetkező örömszerzésre. Egy átok már van a nyakamon, minek legyen még egy? Én azt is örömmel nézem végig, ha a kis kutyulik tépik darabokra ezt a lányt.. szívtelen vagyok, tudom, tudom. De nem szoktam kötődni senkihez, s pont nem nála fogom ezt elkezdeni. - Elhiheted édes, nem fogom hagyni, hogy a saját kezed által halj meg. Milyen cuki, hogy azt hiszi majd ilyen könnyedén keresztbe tehet minden tervemnek.. Nem azért akarom megigézni hogy élvezze az együttlétet, hanem, hogy vérszomjas legyen, s saját magának ne ártson. Én pedig nem számítok új vámpírnak, szóval nem fogja egy könnyen megtörni az igézést. - Az élvezet abban lesz, hogy nem azért igézlek meg, hogy kívánj.. könyörtelen vámpírt faragok belőled. És mindjárt elveszítesz mindenkit magadtól. - Talán nem voltam túl érthető? Mindegy is, ha már az imént itt verte magát arra, hogy igen is van, akinek számít, akik törődnek vele.. teszek ellene. Mint mondtam, gyenge pontnak számítanak. Ezért nincs senkim. Csak futólag, ahogy  ez lesz Kendrával is. Amúgy is, én az a fajta típus vagyok aki hamar megun egy játékszerét, s ez vele se lehet másképp.
Amint lefogom egyszerre ellenállásba kezd, mocorog, de pont ezért fogom olyan erősen, s körültekintően hogy semmiféle váratlan dolog ne érjen irányából. Miután végeztem a vére ivásából kezeit a feje fölé szegezem, s háttal nekem egy falnak szorítom, majd csípőmmel ,s egész testemmel hozzá simulok. Jobb lábammal a két lába közé lépek, s a két kezét szimplán a jobb kezemmel fogom össze. A szabad bal kezemet számhoz emelem, s vámpírfogaimmal felsértem bőröm felszínét, majd a felsértett részt a számhoz emelve iszok belőle, s tartom a számban. Bal kezemmel enyhén oldalra fordítom a lány fejét, s ajkaimat ajkaira erőszakolva tuszkolom véremet a számból, a lányéba. - Ne siettess. Ami késik, nem múlik.- Válaszolok végül a lánynak. Nem fogok az ő kezére játszani azzal, hogy ilyen hamar megszabaduljon tőlem.
 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 21, 2016 7:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


- Mondtam már, hogy mennyire gyűlöllek és megvetlek? Azt hiszed, hogy ezzel a frászt hozod rám? Fogalmad sincs, hogy kikről van szó, így ártani se tudsz nekik. – mondtam neki könnyedén és kissé úgy, mint egy veszett farkas, csak már nem voltam ez volt a bökkenő, pedig szívesen megízleltem volna újra, de akkor hagytam volna azt, hogy meg is halljon. Nem mentettem volna meg az életét, mint egykoron tettem. Igaz, akkor se könnyedén, de végül életben hagytam és ezért inkább hálásnak kellene lennie, mintsem bosszúsnak. Lehet először kicsit megcsócsáltam, de magának köszönhette. – Tényleg ezt akarod? Közéjük dobni, hogy gyorsan legyen vége az életemnek? – kérdezem tőle kíváncsian, mert kötve hiszem. – Nem akarlak elkeseríteni, de ennyire szánalmas is csak te lehetsz. Ismerlek már, hogy inkább végig néznéd a szenvedésemet vámpírként, mintsem könnyedén hagynád, hogy a halál magához öleljen. – mondtam neki komolyan és közben őt figyeltem. Nem érdekelt már semmi se, de amíg beszél, addigra se belőlem lakmározik vagy valami. – S hamarabb döfnék karót a saját szívembe, mintsem neked könyörögjek. – tettem még hozzá kissé negédesen. Roppant mód nem fogok neki könyörögni. Pontosan tudja, hogy mennyire nem akarok vámpír lenni, hogy mennyire nem bírom azt a fajt és azt is tudom, hogy könnyedén azzá tehet és nem tehetek ellene semmit se. Maximum annyit, hogy ha fel kell a nap, akkor szénné égetem magam, vagy pedig nem eszem és akkor belehalok az átváltozásba, hiszen amíg nem ölök meg senkit se, addig egyre inkább gyenge leszek és meg fogok végül halni, ha jól rémlik, bár ebben már roppant mód nem vagyok biztos. – Sose fog, ha meg megigéznél, akkor abban hol az élvezet vagy éppen a kihívás? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn, hiszen megteheti, s akkor biztosan nem tehetek az ellen semmit se, hogy a fák árnyékában a fűben, mint hajdanán tette a férfi és a nő egymáséi legyünk. Bár az is tény, hogy másképpen nem igazán lennék képes lefeküdni se vele. Önszántamból biztosan nem, nem csak Theo miatt, hanem a modora miatt se és még sok egyéb miatt se. Lehet, hogy külsőre egészen vonzó férfi, de amint kinyitja a száját csak arra tudok gondolni, hogy legszívesebben bemosnék neki egyet és letörölném örökre a vigyort a képéről.
Nem is én lennék, ha nem próbálnék meg menekülni, de hamarosan rá kell jönnöm, hogy csapdába estem, nem juthatok ki innét és persze még ő is az idegeimen táncol, összezavar, majd pedig könnyedén terem mögöttem. A mellkasa hátamhoz simul, miközben kezével lefog és szinte magához láncol. Hallom azt, amit mond, mire csak megrántom magam, pedig tudom, hogy nem juthatok ki a szorításából. Lehelete a fülemet, nyakam vonalát súrolja, majd pedig hamarosan megérzem azt, ahogyan belém mar. Egy kisebb kiáltás szakad ki a torkomból, s elkezdek ficánkolni, mint aki szabadulni akarna. – Tedd meg! Ölj meg, ha annyira akarod! – mondom neki habozás nélkül, majd pedig bármennyire is fáj felsértem a kezemet az ékszeremmel, hogy nagyobb legyen számára a kísértés, talán inkább megöl, mintsem esetleg átváltoztat a vérem illatának köszönhetően.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 21, 2016 5:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Látva reakcióját, nem igazán ért célba kérdésem. Bár Kendrából kiindulva, tudtam hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, s valamivel visszafog vágni. Nem zavartatom magam, igazából tisztában vagyok magányommal, mégse érzem annak magam, hiszen valaki mindig van, aki leköti figyelmem. Barátokra pedig nincs szükségem, múltból kiindulva úgyis elárulom végül, vagy ellene fordulok. Nem az én reszortom az  ilyen jellegű kapcsolat. Tulajdonképpen, a kapcsolat sem. Teljességgel elégedett vagyok az életemmel így, ahogy van. - Nem kell aggódni.  - Vállat rántok, s mosolyom lemoshatatlan arcomról. - Már nem lesznek sokáig melletted. Bízd csak rám.  - Kacsintok a lánynak, s megfenyegetem, ami a látszat ellenére igen is komoly szándékú. Így vagy úgy, de megfogom keseríteni ennek a lánynak az életét. Ezzel a kijelentésével pedig elárulta magát. Van, akivel törődik, magyarán, van gyenge pontja is. Hihetetlen hogy milyen egyszerű kihúzni belőle ezt - azt. Azt hiszem van még mit tanulnia, és majdnem hogy zöldfülűnek is nevezném. Ezért aztán, nem is nagyon tud meghatni az amit mond. Felőlem aztán lóghat folyamatosan a nyakamon, feltéve ha tud.. ennyit megér, ha megkeseríthetem az életét. - Nem olyan egyszerű a vámpír lét, mint gondolnád. Sírva fogsz könyörögni.. hogy vessek véget életednek, miután az annoi farkas falkád közé dobtalak.  - Persze, én pedig vip részlegen fogom mindezt végig nézni. Kétlem, hogy olyan könnyedén fogja eleinte viselni azt, amivé lesz. Az elején.. mindenki megzavarodik a vérszomjtól, s az ő esetében.. talán még egy kis igézés is belefér. Talán az lenne a legjobb, ha a szeretteit a saját keze által ölné meg. Egy zseni vagyok. Minek is mocskoljam én be a kezemet? Ha itt van ő is? - Ohh. Ez fájt.  - A nem létező szívemhez teszem kezemet szavai hallatán. Még hogy én undorító.. szerintem a félelemtől már megvakult. - De ne aggódj. Hamarosan megváltozik a véleményed.  - Kacsintok, majd körbenyalom számat a gondolattól. Teljesítményemben ezidáig soha nem érkezett panasz, s előbb utóbb most még ha ennyire is ellenáll, élvezni fogja.
Egy hatalmasat sóhajtok. Menekülésre fogta.. várható volt. De mit gondolt, hogy majd nem készülök semmivel sem? Ugyan már.. egy láthatatlan búrát hoztam létre, amibe ha belép az engedélyem nélkül nincs távozási lehetőség, nem kell sok, míg egy láthatatlan falnak ütközik minden irányban. Ezért is nyugodtan szedem ki magamból a golyót s miután végeztem, lassú és magabiztos léptekkel elindulok irányában. - Te kis butus.  - Az iménti szavaimat ismételten hozzá vágom, amit minden irányból hall, vámpírgyorsaságom segítségével összezavarom a lányt, s még gonosz kacajt is társítok szavaim mellé. - Nem menekülhetsz, míg be nem teljesíted végzeted.  - Mögötte jelenek meg, s lefogom magát a lányt, a kezeit, s fülébe suttogom szavaimat, majd lassan a nyakához hajolva végig húzom rajta ajkaimat, s fogaimat belemélyesztve iszok véréből.
 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 21, 2016 8:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


A kérdéseire felvonom a szemöldökömet, majd megrázom egy gúnyos nevetés kíséretében a fejemet is. Most komolyan a lelkembe akar gázolni ezzel? Akkor hajrá neki, előtte már megtette az anyám, így vélhetően túlzott sebeket nem tud feltépni. – Képzeld el, hogy igen, törődött velem. – felelem neki kurtán, miközben nem engedem el őt a pillantásommal. Legalább amíg előttem van, addig hátba nem támadhat, mert úgy még kisebb lenne az esélyem arra, hogy túlélem ezt a találkát. – Tudod, én elviselhetőbb vagyok, mint te, így igen, vannak olyan emberek, akik szeretnek és vigyáznak rám. Nem lehet mindenki olyan magának való és elviselhetetlen seggfej, mint te! – kemény szavak voltak tőlem, de sose voltam az, aki ilyen helyzetben vagy bármikor máskor lakatot tudna tenni a szájára. Nem, az nem az én műfajom volt. Mindig is kimondtam azt, amit gondolok és az se érdekelt, hogy ezzel esetleg valakinek a lelkébe gázolok-e vagy nem. Meg az se, hogy esetleg magam alatt vágom a fát.
- Kinövöm? Tényleg kinőném? – kérdezem meg költőien egy hamiskás mosoly keretében. – Sose, azon lennék, hogy minden egyes percben megkeserítsem az életedet, ha átváltoztatsz. Hogy örökre megbánd, hogy megtetted, de még se szabadulhatsz tőlem. – érezhette, hogy komolyan beszélek, hiszen pontosan tudta, hogy mennyire is rühellem a vérszívókat. L és Theo volt eddig a kivétel, akiknél képes voltam valamennyire félretenni eme faj iránti gyűlöletemet. Nem tudom magam se, hogy meddig fogom én ezt bírni, hiszen nem vagyok most már roppant mód törhetetlen se, ahogyan a farkasok ereje se áll mellettem. Azt hiszem, hogy roppant mód szarul állok. – Undorító vagy, mondták már? – kérdezem vissza habozás nélkül, mert én nem fogok írni a véréből, ahogyan közösülni se vele. Gyűlölöm őt, s az ellenséggel én nem bújok ágyba. Nem is értem, hogy mit gondol. Nem lenne vele baj, ha nem ilyen lenne a stílusa és nem ezt a fajt képviselni, mert van szemem. Vak se vagyok, de a szívem már másé volt, s sose tenném meg ezt Theo-val se, viszont félek attól, hogy nem sok beleszólásom lesz, ha ez így megy tovább…
- Ripacs. – a reakciójából látszik, hogy meg se kottyan neki, vagy legalábbis egészen könnyedén kezeli ezt a fajta fájdalmat. Roppant remek, hiszen színésznek nem éppen a legjobb. – S ha én nem akarom folytatni? – vonom fel a szemöldökömet, majd amíg a golyóval kezd el cseszekedni, addig én megpróbálom az egyik leghülyébb ötletet és elkezdek szaladni. Nem hiszem, hogy elbújhatok előle, de ha kicsi időt is nyerek, akkor már előrébb vagyok. Talán valahogyan elkerülhetem azt, hogy magához kössön bármilyen fajta értelemben…



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 21, 2016 12:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Nem is tudom.. én a helyében egy ilyen gyanús üzenetre ezernyi biztonsági tervet eszeltem volna ki, vagy, a másik lehetőség az, hogy ha már az állítólagos anyám üzenget, vagy legyen az bárki, én adom meg a helyszínt, mert így sosem tudhatja, hogy mivel készült a másik. Nem lehet elég elővigyázatos az ember, főleg nem, ha velem áll szemben. - Szerinted törődik veled anyád? Egyáltalán foglalkozott veled valaha is? Vagy egyáltalán foglalkozott veled valaha bárki is?  - Szavaim talán bántóak számára, s talán ezen céllal is fűzöm hozzá kérdéseimet, nem bájcsevegni hívtam erre a helyszínre. Csak is a bosszú gondolata forr a fejemben, de előtte, lelkileg is illene hatnom rá. Egyszer talán elbánt velem.. de az még egyszer nem történik meg. - Lázadó tini korszak? Ne izgulj, ha lesz esélyed, és megéled ...- Határozottan nyomom meg szavaimat, ridegen, s ezúttal komolyság ül arcomra. - majd elnövöd.  - Figyelmeztetem, ha már az anyjának neveztettem magam az imént. Van pár száz évnyi korkülönbség közöttünk, és azért még is csak tudnia kéne hol a helye. Ezért is teszem azt, amit. Nem érdekel hogy nő.. csak is a bosszúm forog előttem. Hiába próbált előrukkolni valamivel, egyszerűen esélye sincs ellenem. Kíváncsian várom a pillanatot, amikor ezt ő is belátja végre. - Mindjárt megtudhatod. Amint ittál a véremből.  - Lényegre törően válaszolok, az átkom általi kérdéseire. De mielőtt ez mind megtörténik, el kell játszadoznom vele. Aztán ezúttal kapóra is jön az átkom, hisz mindenképpen meg kell halnia, hogy beteljesedjen a vámpír léte.. s mi bosszantaná jobban, ha még meg is fektetném? Ezt is magának köszönheti, ha nem veszi ennyire viccesre az átkot, talán még eszembe sem jut ez a lehetőség, eddig nem állt szándékom megfektetni.
Csak csendben hallgatom szavait, s továbbra is közeledek felé. Ekkor kapja elő a fegyverét, s el is süti. Természetesen ha nagyon akartam volna, akkor egyszerűen kikerülöm, gondoltam legyen egy kis öröme. A mellkasomba fúródik a golyó s hogy még nagyobb bizalmat adjak neki, színészkedve fájlaló ordibálásba kezdek. - Áhh!  - Összecsuklok, mellkasomhoz kapva kezemet, s egy darabig egész hihetően folytatom is a színjátékot, majd, mosolyogva ránézek. - Csak vicc volt.  Azt hitted, hogy ezzel a játékpisztollyal bármire is mész ellenem?  - Mutatok a fegyverre s ahogy jobbra mozdítom mutató ujjamat, boszorkány erőm segítségével úgy repül ki a pisztoly a kezéből. - Folytathatnánk?  - Féloldalas mosolyra húzom számat, s közben a keletkezett sebbe nyúlva próbálom kivenni a golyót saját kezüleg.
 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 20, 2016 6:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Theo-nak szóltam volna róla, akkor biztosan eljön velem, vagy el se enged. Előbb ő szimatolt volna körbe, de nem akartam senkinek se szólni. Magam akartam jönni, még akkor is, ha a lehető leghülyébb volt a részemről, hiszen mélyen legbelül tudtam, hogy nem az a nő fog előttem állni, aki egykoron életet adott nekem és felnevelt, de mégis eljöttem, mintha kísérteni akartam volna a sorsomat, vagy már roppant mód nem érdekelt volna az, hogy élek vagy halok, hiszen egy részem örökre halott maradt. – Miért is lennék az? – pillantottam rá kíváncsian, hiszen sose mondtam azt, hogy nincs fegyverem, amivel megtudnám magam védeni. Nem most csöppentem bele ebbe a világba, így érthető a dolog, hogy azért legalább fegyvert hoztam magammal, ami a táskámban lappangott. A kijelentésére és a kacsintására pedig csak megforgatom a szemeimet, hiszen roppant mód nem vicces, még ha ő annak is gondolja magát.
- Neki is több tiszteleted adnék, mint neked. – mondom neki mindem habozás nélkül, s már valahogyan az se tud érdekelni, hogy a fejem lehet nem fog a helyén maradni. Bár inkább nézem olyannak, aki eljátszadozik másokkal, mintsem megadná a kegyes halált bárkinek is. – Milyen félelemről beszélsz, hiszen én nem hallok semmit se. - szemtelen vagyok, s hamarosan megtapasztalom még azt is, hogy milyen érzés a fával találkozni. Nem is én lennék, ha nem próbálnék még gyönge emberként is valahogyan kijutni ebből a bűzös és rothadó hulla fogásából. Figyelem őt, s ami minden férfinak fáj, az vélhetően még a hulláknak is, s szerencsére be is jön. Gondolom nem várta azt, hogy képes leszek még ilyenkor is azon lenni, hogy fájdalmat okozzak neki. Nem tudok már akkorát, mint egykoron, de most nem is ez a lényeg. – Miért aki az ágyadba keveredik az meg is hal? Csak nem el vagy átkozva? – pillantottam rá egy féloldalas mosoly keretében, hiszen ez roppant mód vicces. – S csak a te ágyadra vonatkozik a dolog, vagy bármilyen szexuális aktusra? – kérdeztem tőle nevetve, mert ez aztán a fejlemény, ha tényleg így van. Már pedig a szavai alapján nem túlzottan tudok másra gondolni. Ez roppant mód érdekes. A táskámat sietve kapom fel közben és őt figyelem. – Nem hiszem, hogy akarnál magadnak terhet, s én nem lennék más. Örökké képes lennék megkeseríteni az életedet. Tényleg ezt akarnád? Magad mellé akarnál láncolni? – billentettem oldalra a fejemet mosolyogva, hiszen ha általa változnék át, akkor lenne egy fajta kötödés, amit sehogy se tudna megszakítani. A pisztolyt végül előhúzom, s fagolyót kilőve eltalálom őt. Még csak figyelmeztetésképpen. – Tényleg azt hitted, hogy védtelen vagyok? – kérdeztem tőle, még ha magam is jól tudtam, hogy ez se fog örökké kitartani, meg vélhetően képtelen lennék a szívébe is lőni, de attól még fájhat neki, legalábbis remélem.

 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 20, 2016 3:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Kendra & Ryan


Számomra felfoghatatlan, hogy hogy volt képes csak így egyedül, védtelenül idejönni.. már nem farkas, egy könnyen sebezhető ember. Ő is pontosan tudja, hogy mennyi vámpír és társai futkozik kinn, erre fele meg főleg. Talán nincs tudatában annak, hogy már nem farkas?  Képtelen tőle elszakadni, és még annak képzeli magát? Nem is értem, de igazából részemről teljesen lényegtelen is, így csak a kezemre játszott mindenben. Megkönnyítette a dolgomat. - Te kis butus.  - Játszva szavaimmal, mutató ujjammal megnyomom a homlokánál, mintha nevelni szeretném, hisz ez tényleg hülye ötlet volt tőle. Szavait pedig egyáltalán nem veszem magamra, ahogy általában senkiét nem szoktam. Akkor nem itt tartanék. - Mostantól hívj anyucinak.  - Kacsintok, s a helyzetet ki paródizálva mosolygok. Nem igazán hozta fel az anyját, igazából annyira meg sem lepődött, hogy én vagyok, s nem az anyja.
Az, hogy uralkodhatok felette végtelenül tetszik. Igazából, bármit csinálhatok vele, teljesen ki van szolgáltatva nekem. Senki nincs a közelben, aki megvédené esetleg, én pedig, nem fogom kímélni, tekintve a múltat. Ő sem tette, és nem érdekelte , hogy meghalhatok. - Egy kis tiszteletet. Nem a legjobb barátnőddel beszélsz.  - Szólok vissza ezúttal komolysággal a parfümös szólására. - Ha te a félelmed szagát parfümnek hívod, hát legyen  - Persze, valójában nem érzem rajta azt a félelmet, amit általában kiszoktam váltani az emberekből. Az, ahogy hozzám áll csak is azt mutatja, hogy egyáltalán nem vesz komolyan, s ez nem tetszik.. félelmet akarok.. vért.. sikítást... és fájdalmat okozni neki. Ezért is kezdtem ilyen hamar lépni, s a fához szorítani természetfeletti erőm segítségével, ám, még a levegő hiány ellenére sem riadt fel, sőt visszavágott. Gyenge pontomat megrúgta, ezért reflex szerűen elengedtem a fájdalomtól. Bár ez csak ideiglenes "menekülés" volt részéről. Egy pillanat múlva gonosz felröhögést hallható irányomból szavai hatására. - Az ágyamba nem kívánlak. Túl gyors halál lenne. Szeretném kiélvezni ezt a helyzetet.  - Nyilván nem szeretném ágyba vinni őt, az átkom túl gyorsan tenné el láb alól, és szenvednie kell. Általam. A két kezem által. - Harapás..  - Elmosolyodok, ahogy felhozza a múltat. - Mit szólnál hozzá, ha ezúttal én tenném azt?  - Fordul a kocka. Közeledni kezdek felé minden kiejtett szavam után, s a vámpírságom ismertetői már az arcomon díszelegnek.
 


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 20, 2016 3:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Mondhatni mostanában túl békés volt minden, s már kíváncsian vártam azt, hogy mikor is fog beütni a krakk, de arra azért nem számítottam, hogy ilyen módon fog. Amikor megláttam az sms-t, akkor kicsit haboztam, hiszen túl régóta nem hallottam anyáról és talán jobb is volt, hiszen nem volt éppen a legjobb a viszonyunk. Sőt, ha tudtam volna, hogy miatta veszítettem el a farkasomat, akkor szerintem saját kezemmel fojtottam volna meg, de hát erről fogalmam sem volt, ahogyan arról se, hogy mit is keresne itt. Lassan haladtam a megadott erdős rész felé, miközben egyre inkább azt éreztem, hogy távoznom kellene, hogy nem kellene itt lennem, de ennek ellenére is talán egy apró reményszikrának köszönhetően mégis folytattam tovább az utamat.
Nem voltam már farkas, így meg se érezhettem messziről a rothadó hullájának a szagát, így amikor meghallom az ismerősen csendülő hangot, akkor sietve pördülök és ennek köszönhetően pontosan előttem ér földet, én pedig kicsit még neki is ütközök a fordulásnak köszönhetően. Figyelem őt, majd feljebb szalad a szemöldököm. – Te aztán tudod, hogy miként tedd tönkre még mindig az ember estéjét. – mondhatni teljesen védtelen voltam vele szemben, de még ez se érdekelt. A nyelvemet sose fogtam vissza vele szemben. Miért is tettem volna? Csak egy pimasz fráter volt és amúgy se a szívem csücske – Csak nem tetszik az új illatom. Esetleg megadjam a parfüm nevét? – billentettem oldalra kicsit a fejemet és roppant mód nem tetszett az, hogy ennyire könnyedén tudott csapdába csalni. Az meg végképpen nem, hogy anyámat használta fel ehhez a találkozóhoz. Mielőtt pedig válaszolhatnék neki, könnyedén csapódok az egyik fának, amitől nem is ereszt. A körmeimet nem vagyok rest a kezébe mélyeszteni, majd a lábamat lendítem a becsesebb testrésze felé. Vélhetően így egy pillanatra ki is szabadulok. Levegő után kapkodók. – Talán igen, talán nem, de továbbra se engednélek be az ágyamba. Ha pedig a harapás miatt vagy itt, akkor megesik. Ne bosszants fel egy farkast. – mondtam neki habozás nélkül és kicsit még a vállamat is megrántottam, majd a kezemet elvettem a nyakamtól, hiszen szép lassan a levegő visszajutott a tüdőmbe. Mi a francot akarhat tőlem?

|| Otthonról majd keresek képet. 27 :hug:
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3