Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 27, 2016 11:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Untam már Kendra gyenge próbálkozásait, ahogy próbált ha máshogy nem is tudott, de szavakkal valamit odavágni nekem, vagy csak szimplán visszavágni. Igazán beláthatta volna már, hogy nálam ezzel nem megy semmire, az én véremet nem fogja , s nem tudja szívni, persze egyelőre képletesen. Úgyhogy inkább nem is válaszoltam már neki semmit, szimplán megforgattam szemeimet, s felhúzva szemöldököm léptem át a dolgon, mintha egyszerűen a fülemig sem jutott volna. Szimplán nem akartam már válaszolni rá, untam a felesleges beszédet, inkább a tervemet akartam előbb végbe vinni, hogy minél előbb szórakozhassak szánni való életén. Nem beszélgetni hívtam ide.. hanem megölni, hogy aztán egy talán még nálam is kegyetlenebb szörnyeteggé formálhassam. Ezt pedig, csakis azután tudtam véghez vinni, ha végre vámpír lesz belőle, s megigézhetem hogy mindenkit kergessen el, öljön meg maga körül..Viszont, az ahogy a másik játékszeréről faggattam, hogy jobb lett volna őt megölnöm mégsem jött volna be a látottak alapján. Persze, az is benne van a pakliban, hogy előttem játssza az érzéketlent,  nem érdekli a másik fiú.. hogy ne igézzem meg. Csak fejemet ráztam válaszul, elítélően. Mondjuk, tettem ezt úgy, aki bár egy kicsit más formában, de lényegében egyelőre én is Kendra érzéseivel játszadozom. De azért mérföldnyi különbség van a kettő között. Én mindig lezárom a kapcsolatokat.. mondjuk az mellékes, hogy halállal. De ő is így fogja.
Igazság szerint, kissé, érezhetően feltüzelt, ahogy próbált ellenkezni az elkerülhetetlennek. Minél jobban ellenkezett, vagy húzta a száját, én annál erősebb lökésekkel ajándékoztam meg törékeny testét. Egyáltalán nem kíméltem a lányt, hogy még véletlenül se maradjon ki a jóból , hiszen többet nem élheti át ezt velem. Nagyon nem az én kategóriám, egynek pedig elmegy.. csak vissza ne sírja az együtt töltött időt. Nem az én hibám lesz, ha nem tudja a kis fiúcskája kielégíteni. Tekintetemről pedig mindezen gondolatom leolvasható volt, egyáltalán nem titkoltam érzéseimet, ahogyan elváltunk. És csak vártam..vártam, hogy az átkom tegye a dolgát.. s így is lett. Életemben talán először voltam hálás, hogy ezzel az átokkal kell együtt élnem. Tisztán hallottam vámpír létemnek hála, ahogy hasát eltalálja a vas, a szenvedő lélegzetvételét, s azt, ahogyan kileheli lelkének utolsó darabkáját is magából. Ekkor, közelebb mentem hozzá, s leguggoltam élettelen teste elé. Az  állánál fogva emeltem arcát felém, s vártam, hogy végre ő is egy legyen közülünk. Amint kinyitotta a szemét, egy megigézett ember csatlakozott meghitt "társalgásunkhoz",  hogy beteljesítse végzetét. Ám, továbbra is ellenkezett.. - Már pedig inni fogsz belőle. És miután vámpír vált belőled, minden szeretettedet, mindenkit, aki csak egy kicsit is fontos számodra könyörtelenül fogsz megölni. Engem pedig mentorként tisztelsz. - Igéztem meg ismételten a lányt, s felálltam. - Jó vadászást. - Kacsintottam neki utoljára, majd eltűntem hirtelen, a sötétségben.

 


© Daddy köszöni a játékot, élvezd ki a vámpír lét adta előnyöket, örömöket.  Razz
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 27, 2016 1:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Legszívesebben lemostam volna arcáról a mosolyt, ha farkas lettem volna, akkor nem lett volna ennyire könnyű dolga, de hiába próbálok erre gondolni, hiszen nincs többé a bundásom. S akárhányszor ez eszembe jut, annál erősebb lesz a gyűlöletem mások irányába is, hiszen lehet, hogy élek és lélegzem, de valójában már azóta, hogy visszahoztak olyan vagyok, mint egy szellem, vagy talán saját magam árnyéka. Hagyniuk kellett volna azt, hogy halott maradjak, hiszen meghaltam, de mégis élnem kell. Tisztára szívás ez az egész.
- Büszke vagy? Ohh, vigyázz még a végén azt fogom hinni, hogy ez volt a nászajándékod számomra. - pillantottam rá csöppet se kedvesen, s ha pillantással ölni lehetne, akkor már régen halott lenne, de nem volt ilyen mákon. Az pedig még szarabb volt, hogy esélyem se volt mozogni, szabadulni. Figyelem őt, ahogyan egy bosszúszomjas egyed tenné meg. Ha meghalok és újra élni fogok, akkor azon leszek, hogy megkerítsem az életét. S ezt vélhetően ő is tudja, hogy nem utoljára látjuk a másikat. – Öld meg, ha akarod! – mondtam ki úgy, mint akinek már tényleg nincs szíve, s talán a percek elteltével tényleg nem volt már olyan részem, ami képes lett volna bármiféle gyengéd érzésre. Pontosan tudtam azt, hogy mi vár rám, azt, hogy mik fognak velem történni, s ennek köszönhetően és az eddig történtek miatt még inkább halottnak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy sose leszek képes már senkit se közel engedni, vagy bárkinek az érintéseit elviselni. Nem fogom magam gyermetegálmokba ringatni ilyen téren.
Nem is én lennék, ha nem próbáltam volna meg a büszkeségébe beletaposni, de túl jól viselte és ez még inkább dühített. Meg se rezdült az arcom, amikor meghallottam a szavait, csak figyeltem őt undorral, s könnyes tekintettel. Figyeltem őt, ahogyan felállt, ahogyan megszabadította magát a nadrágtól, éreztem, ahogyan a fülembe harapott, s hiába tüzelte fel a testemet, amikor belém hatolt, akkor egy kisebb sikoly tört elő a torkomból. Szabadulni akartam, s ennek próbáltam jelét is adni, de mint hiába volt, hiszen a lökései és a mozgása is egyre durvább lett. Egyszerűen csak elvette azt, ami őt nem illette meg. Én pedig mondhatni kikötözve tűrtem azt, ahogyan megerőszakol. Fájt minden egyes porcikám, a könnyeim pedig egyre inkább hullani kezdtek. Ugyanakkor még mindig ügyelt arra, hogy még mindig a testemet uralja, ha már az elmémet képtelen volt ilyen téren, s amikor elélvezett bennem, akkor végül a testemen is megadta magát, még ha minden egyes porcikám szinte fájt is és sajgott a durva közülésnek köszönhetően.
Hamarosan pedig a fal megremegett, a földre hulltam, egy-két törmelék pedig rám. Egy apró nyögés szakadt ki a torkomból, amikor is a hasamba állt egy tartó vas. A vér könnyedén buggyant ki az ajkaim között, majd amikor meghallottam a kérdését, akkor csak egy nevetés hagyta el az ajkaimat, mire újabb vértömeg mutatta meg magát, majd pedig el is nyelt a sötétség. Éreztem, ahogyan a testemet szétmarja valami belülről, ahogyan minden megváltozik. Ordítani szerettem volna, de még se ment, majd pedig új meghallottam a külvilág dallamát, erősebben, mint valaha, a szemeim pedig kinyíltak. A következő pillanatban pedig fel is álltam, miközben a hasam még mindig vérzett. – Nem fogok enni. Dögölj meg! – vicsorogtam eme szavakat és magam sem értettem, hogy honnét a francból kerített elő egy embert, de mielőtt még kettőt pisloghattam volna a vére könnyedén csúszott az orromba, hiszen felsértette őt, s bármennyire is akartam könnyedén vetettem rá magam egészen addig, amíg az élettelen test nem hullott a földre. A sebem könnyedén gyógyult be, mire vérben forgó tekintettel néztem Ryan-ra, ha még mindig ott volt utána…


Hello Daddy, itt az új vámpírkád.  Rolling Eyes  Laughing
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 27, 2016 12:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Élvezettel tekintettem rá, ahogy az undor megformálódott arcán.. számomra felbecsülhetetlenül jó érzés volt, és persze nem is próbáltam ezt a rendkívülien jó érzést takargatni. Igazából az, ahogy ki van szolgáltatva rám csak azért ennyire kifizetődő, mert róla van szó, és tudom, hogy mennyire nem szeretné.. amúgy sem akartam eleinte ezt megtenni, hogy megerőszakolom.. de mit tehetnék? Ilyen a természetem. Mindenkinél más, s érezve Kendra köpését arcomon, mint kiderült az övé.. kissé.. undorítóan heves, és bosszús, ideges.. és még sorolhatnám. Büszkén ,kihúzva magam fogadom tettét, hiszen ezt mind én váltottam ki belőle. Nem mondok semmit, csak félmosollyal arcomon nézek rá, s letörlöm a maradványokat arcomról.
- Igazából, büszke vagyok magamra, hogy mindezt miattad megtettem. -Elteszem zsebre a telefonom, majd közelebb hajolok hozzá. - Ha te nem lennél, nem kellett volna meghalnia. - Suttogom a fülébe, és figyelem reakcióját. Olyan szinten szétcsúszott ez a lány, hogy öröm nézni.. imádom, hogy ki tudom készíteni az idegeit. De nem értem, hogy miért foglalkozik egy olyan személlyel, akin konkrétan túl lépett, hisz összeszedett azóta valaki mást maga mellé.. - Vagy, jobban magadba zuhantál volna, ha a másik játékszeredet ölöm meg? - Vetettem oda neki a kérdésem, hisz érdekelt.. ha ilyen könnyedén túl tud lépni valakin, akkor azt nem is igazán szerette. Még én is tudom, bármennyire is szívtelen hírem van, egyszer nekem is volt, egyszer én is szerettem valakit, s azóta nem. Ez pedig jó pár száz éve történt.
Nem engedhetek büszkeségemnek. Tudom, hogy mire játszik Kendra, én pedig nem fogom hagyni hogy az érzéseimre hasson , vele ellentétben. Én tudok uralkodni magamon, és nem fogom hagyni, hogy a büszkeségem keresztbe tegyen terveimnek. - Drágám.. ez gyenge próbálkozás. Nem foglak elengedni. - Csak egy pillanatnyi szünetet tartottam addig, míg visszaszóltam. Kigomboltam a gatyámat, majd felálltam, s mosolyogtam a lányra, szorosan elé állva. - Ne türelmetlenkedj. Mindjárt megkaphatsz. - Suttogtam fülébe, s mondaton végén beleharaptam azon testrészébe, s végül megtettem amit kért. Nem kíméltem, gyors mozgással ajándékoztam meg, ami, eleinte  fájdalmat okozhatott neki, hisz elég szűknek bizonyult. Közben a nyakát csókoltam, a mellével játszottam, majd miközben lökésekkel ajándékoztam, egyik kezemet használva, ujjaimmal érzékeny pontjánál izgattam, hogy extrán kikapjon a jóból. Így ment ez egy jó darabig, míg nem hangosabb sóhajokat hallatva magamból az együttlét fénypontjához érve, elálltam a lánytól. Be gomboltam nadrágom, s némán álltam előtte, mosolyogtam. Csak vártam.. vártam, hogy a természet közbe avatkozzon, és megölje.. s így is lett. A fal, hirtelen repedezni kezdett, amihez varázslattal volt oda kötve, s a lányra omlott. Egy tartó vas pedig egyenesen Kendra hasában állt, ezzel rohamosan vért veszített magától. - Utolsó kívánság emberként? - Karba tett kézzel álltam a romok előtt, és figyeltem a lányt, aki eléggé a végét járta már.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 26, 2016 11:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akartam elhinni, még ha mélyen legbelül tudtam is, hogy van annyira őrült és elvetemült, hogy megtette. A pillantása és amilyen élvezettel beszélt L haláláról… Ez nem lehetett csak kitaláció és a legrosszabb az volt, hogy ezt mind tehetetlenül kellett eltürnöm, nem moshatta be neki, még ha az én kezem is tört volna el benne, nem eshettem neki, hogy még nagyobb élvezetett adjak Ryan-nak. Egyszerűen csak egy báb voltam, aki még a hangját tudta hallatni, akinek a szívét még inkább össze lehetett törni, s talán megfosztani attól, ami volt, de ennek ellenére se akartam azt, hogy hozzám érjem. – Rohadt gyáva féreg! – s ha még össze is jött, akkor akármennyire is nem volt nőies de arcon köptem. Ha már ütni nem tudtam, akkor megtettem ezt. Úgyis meg fogok hamarosan halni úgy, ahogyan nem akarok és hiába halok meg akkor se fogom látni L-t, hanem helyette inkább visszatérek és egy élő bábja leszek ennek a féregnek. Egyszer megharaptam, de életben maradt, így miért aggódik ennyire? Hmm, miért kell ezt tennie? De legalább Lynn-t és Theo-t nem bántotta. Inkább szórakozzon velem, mint velük.
Amikor pedig meglátom a videót, akkor szabadulnék, de olyan lehetek, mint egy partra vetett hal, hiszen ha meg is mozdul a kezem egy-két millimétert, akkor se enged el a házfalától a varázslata. S a vérem egyre inkább felforr, de nem a szenvedélytől, hanem a megvetéstől és a gyűlölettől. – Erre szoktál esténként elélvezni? Ezt nézed végig, hogy miként vetted el egy ártatlan vámpír éltét? S közben esetleg még azon is gondolkozol, hogy miként szegd meg a haldokló utolsó kívánságát? Te tényleg elhagytad a gerincedet időközben, remélem, hogy egyszer véletlen egy karóba fogsz feküdni. – s a megvetés tökéletesen helyet kapott a szemeimben és az arcomon. Amikor pedig a festéket akarta letörölni a könnyeimmel együtt, akkor sietve rántottam el a fejemet, hiszen azt legalább bírtam mozgatni. Láthatta azt, hogy mennyire dühít az egész és mennyire fáj, de akkor se érjen hozzám többször. Inkább száradjon le a keze. – Veled? Sose! – vetettem oda a mozis randi ötletére, s legszívesebben okádtam volna, ha lett volna mit, de úgy éreztem, mintha semmi se lenne már a gyomromban és talán így is volt, hiszen mostanában nem az evésről voltam híres. Sokkal inkább magamba zuhant egyéniség voltam. – Csak nem félsz tőlem Ryan? Ennyire veszélyes lennék még rád nézve? – kérdeztem tőle pimaszul és egy féloldalas mosoly keretében, miközben azon voltam, hogy a testem is pontosan annyira gyűlölje az érintéseit, mint amennyire én teszem, de kár lett volna tagadni, hogy nem hozott lázba és talán még képes lettem volna élvezni is, ha éppen nem ő teszi ezt velem, vagy éppen másmilyen helyzetről is lenne szó. De jelenleg az undor és a hányinger túl erős volt. A szavai hallatára pedig megforgattam a szemimet és egy apró emberi morgás tört elő a torkaim közül. Amikor pedig a lábam közénél szórakozott, akkor lehunytam a szemeimet és minden erőmmel azon voltam, hogy az undort megtartsam, még ha ezzel saját magamnak is fogok ártani. A fogaim erősen vájódtak bele az alsó ajkamba, hogy egyetlen egy sóhaj se törhessen elő még véletlenül se. Még a vérem is kicsordult, de akkor se érdekelt… Küzdöttem, amennyire csak tudtam. - Kérlek, csak essünk túl rajta... - fogtam végül kicsit könyörgőre, hiszen miért kell még inkább megkínoznia, mint amennyire muszáj? Miért kell ezt az őrült és elmebeteg játékot játszania velem?



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 24, 2016 1:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
+16


Kendra & Ryan


Látva a sikeresen kiváltott reakcióját mosolyra húzva számat örvendezek magamnak, egyáltalán nem érezve vele együtt. Én maximum a nevetéstől fogok sírni, mástól nem. Egyáltalán nem sajnálom azt, amit tettem. Miért is tenném? A fiú a bosszúm egyik mellék, ám még is fontos szereplője VOLT. Emlékszem.. ahogy a testébe nyúlva markoltam szerelmes szívét. Annyira talán még Kendra közelében sem dobbant, mint az én hatásomra. Az utolsó percig könyörgött, minden szavával, kérésével a lányt próbálta menteni. S ez, egy kicsit elgondolkodtatott... ilyen lenne.. az igazi szerelem? Mondjuk már ezen szó kiejtésétől is elkapott a hányinger. Én leszek az utolsó, aki gondolkodni fog a szerelem témán. Tőlem is elvették a szerelmemet, hát én miért ne tehetném meg mással? Mindenki a hibájából tanul, s ebből fog Kendra is.. ám valamiért, még ha eleget nem is tehettem a fiú kérésének, megsajnáltam, megkegyelmeztem rajta azzal, hogy gyors halált halt, s nem hagytam szenvedni..ami tőlem újdonságnak számít. - De nem kell aggódni. Őt, veled ellentétben nem szenvedtettem sokáig. Ezzel a kezemmel téptem ki a szívét. - Holt nyugodtan adom elő magam, s lehunyva szemeimet hallgatom Kendra bosszútól éhes szívverését, ami már szinte kiugrik. Majd felemelem bűnös kezemet, s azzal nyúlok Kendra arcához, hogy letöröljem szemfestékes könnyeit. Szavait könnyen kezelve fogadom, egy váll rántás kíséretében. Nem, hazudni nem igazán szoktam, maximum okosan kikerülni a kérdéseket. A zsebembe nyúlok.. a bűnös telefonért, amivel kezdődött a mi kis találkozásunk. - Gondoltam hogy ez lesz.. -   Sóhajtok. Nem értem, hogy nekem miért nem hisz soha senki.. ez az egy dolog, amit a legjobban utálok. Előveszem a telefont, majd a félmeztelen lány felé mutatom, egy videót lejátszva.. a videó, ami a fiú halálát játssza újra. Minden egyes arckifejezés, könny, fájdalommal teli szavak látszanak, hallatszódnak. Tökéletes felvétel arról az estéről, már - már olyan, mint egy filmbéli jelenet. - Akkor ez most már egy szabadtéri mozis randi? - Vetem fel játékosan a kérdést, amint vége a videónak, s ekkor kapok a lábamba a sarkával egy rúgást, ami meg is sebesít. Felszisszentem a fájdalomnak köszönhetően, ám hamar gyógyulásba kezdett a seb, hisz nem rég ittam a lány véréből. Ellenállóbb, mint hittem. - Ne is játszadozz a gondolattal, hogy elengedlek. Majd legközelebb megmutatod, hogy mit is tudsz. - Kacsintottam a lánynak, és heves csókjaimmal bombáztam a testét, már - már felfaltam volna egyes részeinél, ahol elidőztem. A nyaka, melle, hasa, hasa alja, s így érkeztem vágyai forrásához. Körülötte csókoltam, a combjánál, majd végül, alsóneműn keresztül ott is. - Bármennyire is ellenkezel.. ő itt nagyon is mást mond. - Elégedett félmosolyra húzom számat ahogy alsóneműje alá csúsznak ujjaim, hogy aztán kezemmel is izgassam odalent,s miután lekerült róla alsóneműje, a szám , a nyelvem is odaadóan csatlakozik, s aztán körkörös mozdulatokat vesz érzékeny pontjánál, míg ujjaim könnyen hüvelyébe csusszannak, még mindig a bűnös kezemet használva.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 23, 2016 11:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak morgok egyet az orrom alatt, miközben hallom azt, amit mond. Legszívesebben még a kezét se érezném, mert letépném neki, vagy csak szimplán eltörném és beléállítanám. De egyiket se tehetem meg, ezt be kell látnom, s ez még inkább frusztrál. Miért kellett nekem ebbe a csapdába belesétálnom? Küldhettem volna magam helyett mást is, hogy térképezze fel a dolgokat, de talán nem akartam senki életét se elvenni, mert mélyen legbelül magam is éreztem, hogy micsoda veszély leselkedik rám, még ha ezt nem is vallottam be magamnak. A bolondok örökké reménykednek és most ez alól én se voltam kivétel sajnos. Talán jobb is, hogy Theo nincs itt, mivel vélhetően karóval a szívében végezni, de lehet előtte még a porondon következő műsort végig nézetné vele. Meg igazából azt se tudom, hogy hányadán állunk, hiszen nem mondanám azt, hogy olyan nagy a béke köztünk. Én se könnyítettem meg a dolgát, de szerintem totálisan jogos a felháborodásom, mert ha lenne farkasom, akkor nem lennénk ilyen helyzetben.
Szavainak köszönhetően egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni… L, az nem lehet. Nem lehet, hogy megölte, hiszen mindig is azt hittem, hogy csak egyszerűen elsétált, mert neki az úgy egyszerűbb volt. Nem, nem bánthatta. Érzem, ahogyan a könnyen kicsordul, bármennyire is nem akartam. Legszívesebben bemosnék neki egyet, az öklömmel bombáznám, pedig tudom, hogy nem árthatok neki, de így, hogy mozdulni se tudok szinte… Egyszerűen csak tehetetlennek és eltiportnak érzem magam. – Nem! Nem hiszek neked! – ordítottam teli torokból, miközben a szemfestékem fekete csíkokat rajzolt az arcomra. Nem halhatott meg, az nem lehet. Képtelen vagyok elhinni neki azt, amit mond. Túlzottan fáj az, hogy sose többé nem láthatom őt, hiszen ha most meg is hallok, akkor is élni fogok, hiszen a vére még bennem van és ennyire rövid idő alatt nem is fog változni. Azt is tudtam, ha élne és a közelben lenne, akkor tuti, hogy felbukkanna itt. Ő olyan volt, aki sose értette meg, hogy mi a nem, vagy pedig csak tudta azt, hogy baj van… De egyedül maradtam egy szörnyeteggel. Fejemet felszegtem, s mélyen vájtak a fogaim alsó ajkamba, ahogyan a könnyeimet próbáltam visszatartani. – Hazudsz! Rohadt féreg! – törtem meg végül ismét, hogy a képébe ordíthassak, ha már mást nem tehettem, hiszen szinte a falhoz voltam bilincselve, mintha valamilyen láthatatlan hálót szőtt volna körém és nem lenne esélyem se menekülni.
- Még a gilisztáknak is több gerincük van, mint neked. – jegyeztem meg már csöppet se a hatása alatt. Minden idegzetemmel gyűlölni kezdtem őt és ezen már az érintései se segíthettek, hiszen ha tényleg így volt, akkor még egy halott utolsó kívánságát se tudta teljesíteni. – Most már jobb? Jobban érzed magad? – s ha legalább a lábaimat tudtam mozgatni, akkor a magassarkúm sarkával a lábát vettem célba, s talán kicsit belé is állítottam, ha mázlim volt. – Tényleg ezt akarod? Akkor tedd meg, hiszen bármit is teszel nem fogom élvezni. Minden porcikámmal megvetlek. – bár vélhetően a testem pont az ellenkezőjéről árulkodott, de az elmémmel azon voltam, hogy minden fajta „kegyes” érintését kizárjam. Nem akartam élvezni azt, ami következni fog, pedig vélhetően jobban fog így fájni minden egyes másodperce ennek. – Ennyire félsz, hogy kárt tehetek benned, hogy még azt se engeded meg, hogy legalább ne egy fabábú legyek, vagy akit csak döfködni tudsz, de téged érinteni nem, vagy éppen mozogni? – vontam fel a szemöldökömet, miközben a lában köze egyre többször rándult össze az érintésének köszönhetően, de akkor se engedhettem az érzéseknek. Ki kell tartanom, akármennyire is fáj.





[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 23, 2016 2:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
+16


Kendra & Ryan


Az átkom az, amiről nem szívesen beszélek. Hisz ha szó esik róla, azzal a fájdalom is elő kerül mélyről, amit igen, még én is képes voltam érezni, azzal hogy elvesztettem valakit. Őt pedig úgy hívták, hogy első s utolsó szerelem is. Lehet hogy azóta összefeküdtem egy pár nővel, de ez mind kötődés nélküli volt, érzelem mentes, s csak vágyaim kielégítésére szóltak. Nem érezhettem többet.. hisz utána nem sokkal életüket vesztették, bár utóbbi időben ugye bár általam. Nem vártam meg, míg egy felsőbbrendű természetfeletti erő elveszi életüket, én tettem ezt helyette. De így legalább kettőt ütöttem egy csapásra, két vágyamat elégítettem ki, még pedig az éhségét, mindkét értelemben. Ahogy ezt nemsokára Kendrával is teszem. - Ó édes. Elhiheted, te nem csak a kezemet fogod érezni. - Kacsintottam, s körbenyaltam számat a tudattól. Bár egyfajta értelemben, ő lesz az első. Bármilyen is elkeseredett az életem, megerőszakolnom senkit nem kellett, a nők tárt lábakkal vártak minden esetben. Persze nem mintha ez számítana bármit is, bűntudat nélkül, s élvezettel fogom megtenni hisz ahogy ezentúl az ő szeme előtt is a bosszú lesz, úgy forog az enyém előtt is, a múltunkra tekintve. Így lesz számára a legnagyobb büntetés. Még a vakok is látják az undort irányomba, s az hogy legszívesebben most azonnal meghalna inkább, minthogy minden beteljesüljön, szintúgy erre hajaz. Ez pedig engem csak boldoggá tesz.Életemben először, hogy egy nő ennyire undorodik tőlem..
Ahogy a felsője alatt játszadozott kezem, kérdésére felhúztam szemöldököm, s elmosolyodtam. Hirtelen beugrott valami érdekes. Az, amit régebben tettem.. talán mondhatjuk hogy kicsit nyomoztam már akkoriban is az élete után. - Hmm. - Úgy tettem, mint aki erősen gondolkodik, mert mondjuk tényleg azt is tettem. Nem jutott eszembe egy név, s ezek után, amit mondott persze hogy csak még jobban felszerettem volna bosszantani, illetve szembesíteni a tényekkel.S csak még erősebben fogni kezdtem a lányt. - Hogy is hívták? Talán R? - Gondolkodtam továbbra is, egyáltalán nem voltam biztos a névbe, de figyeltem a lány minden egyes rezzenését. - Megspóroltam neked egy utat, édes. Nem volt furcsa a hirtelen eltűnése? Az utolsó szava is a te neved volt. Annyira romantikus!  - Ördögi mosolyom már - már a sötétben világit. Lehet hogy én jót szórakozok a helyzeten, de számára ez hatalmas sokk lehet, hisz a hallottak alapján nagy szerelem volt, most meg, már mással van. - Vagy a figyelmed elvonta az új szerelmed? Szégyellheted magad.. míg te mással szórakoztál, ő addig miattad halt meg. - Szembesítettem a tényekkel, lelkiismeret furdalást, további szenvedést szerettem volna rá mérni, s jobban hatni rá lelkileg. Ha ez eddig nem sikerült, most ezek után muszáj lesz.
Elmorzsoltam egy varázsigét, amivel a ház oldalához szorítottam anélkül, hogy bármimmel is fognom kellett volna, s ebből tényleg esélye sincs kiszabadulni, én pedig szabad utat kaptam mindenéhez. Miután a felsőjét leszabtam róla s  a nyakát csókoltam, a tetteim által kiváltott reakció , sóhajok, arra utaltak, hogy valójában élvezi mindezt , amit teszek vele. Elmosolyodtam, s visszahajoltam füléhez, míg a kezemmel lassan végig simítottam felső testét, s kezem meg sem állt, míg nem a nadrágja alá került. - Csak azt hajtotta, hogy téged ne bántsalak.. - Fülébe lehelem szavaimat, s visszatérek a nagy szerelmére, aki miatta halt meg. Egyik kezemmel mindeközben a vágyai forrásánál játszadozok, míg a másikkal, a mellénél. - Hogy meghal, megölhetem, ha hozzád nem nyúlok.. - Továbbra is előszeretettel kínzom szavaimmal, s közben kihúzom kezem nadrágjából, és megszabadulok attól is.Végig a szemébe nézek, hogy még véletlenül se maradjak le a reakcióiról. Lassan, de biztosan fogok a célba érni.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 22, 2016 8:45 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Legszívesebben tőből leharaptam volna az ujját, vagy a karját kitépni és megetetni saját magával. Ha valakit igazán lehet gyűlölni minden egyes porcikával, akkor ő ilyen személy volt. Roppant mód nem tetszett az, hogy ennyire Barbie babának néz. Nem voltam az, se játék baba, akivel azt csinálhat, amit akar, de most mégse tehettem semmit se. Tehetetlenebb voltam, mint az az elmúlt hónapokban bármikor is éreztem volna. Eleve gyűlöltem azt is, hogy ember lettem, de most még inkább. Talán halottnak maradni is jobb lett volna, mint ebbe a helyzetbe kerülni, mint az ő karmai között vergődni és nézni azt, hogy azt tesz velem, amit csak akar. Nem leszek gyilkoló gép, hamarabb kérnék meg egy boszorkányt is, hogy öljön meg, mintsem a kedvére játsszak és csak úgy bárkit megöljek. Farkasként is tettem sok olyat, amint nem kellett volna, de attól még nem vettem el csak úgy mások életét. Próbálnám elfordítani a fejemet, de vélhetően felesleges lenne, mert erősen tartja és így az igézése révbe él. S ez által a lelkem még inkább nő az undorom és a gyűlöletem irányába, s ha csak abba belegondolok, hogy hamarosan több közöm lesz hozzá, mint azt akarnám, csak borsódzni kezd a hátam és hányingerem egyre nagyobb lesz. – Viccet? Inkább csak egy tény közöltem veled, ami kissé valóban mulatságos volt. Szánalmas, hogy éppen így átkoztak el, de nézzük a jó oldalát a kezedet legalább használod is valamire. – már amúgy is mindegy. Mondhattam volna bármit is, akkor se változott volna ez a tény, így már az se érdekelt, hogy olajt öntöttem a tűzre. Nem olyannak ismertem, akit bármivel is el lehetne tántorítani attól, amit a fejébe vett. Eléggé csökönyös, magának való volt és vélhetően ördögtől származó. Legalábbis eléggé hajazott annak a fiának a címére a tetteivel.
- Még az is jobb, mint a karjaidban lenni. – s hozzá még egy igazán tündéri mosolyt is villantottam rá. Nem érdekelt semmi se már. Inkább haljak meg, mint örökre vele keljen lennem, vagy élveznem a társaságát, esetleg vérszívóként kelljen élnem.
A keze könnyedén siklik a felsőm alá, mire még inkább felforr a vérem és a benne rejtőző gyűlölet. Utáltam minden egyes érintését, még akkor is, ha a testem apró mimikáit képtelen lettem volna leplezni, hogy amit csinál az a testemnek tetszik, még ha az elmémnek és a szívemnek roppantmód nem. – Számít az, hogy mi bosszant és mi nem? Nem hiszem, így felesleges lenne ennél jobban felhergelned engem, mert a végén esetleg egyszer karóval ébredsz a szívedben. – mondtam neki negédes hangon, miközben a fogaim egyre inkább ajkamba martak, hogy ne adjak semminek se hangot. Sose voltam az, aki megvette az élvezeteket, de valahogyan vele nem szívesen osztoztam volna ezen. – Az úgy túl könnyű lenne, nemde? Jobban szereted azt, ha valaki tüzes és nehezen kaparintható, vagy tévednék? – kérdeztem tőle bosszúsan, miközben a lehelete után ajkaival kezdte el kényeztetni a nyakam vonalát. Éreztem, ahogyan a testemen végig fut a bizsergés, de az undorom még inkább nagyobb lett minden egyes pillanattal, már amennyire ez lehetséges volt. Belül mélyen tudtam, hogy mit érzek irányába, amik csöppet se voltak kedvesnek nevezhetőek, de a testem teljesen mást művelt. Nem durván akarta csinálni, hanem még inkább megkínozni, hogy elérje azt, hogy élvezzem és akarjam az érintését, hogy ne hagyjon lógva. – Gyűlöllek rohadt szemétláda! – vágtam a képébe, miközben megfordított, de alig, hogy befejeztem és folytatni akarnám elhallgattat nemes egyszerűséggel... könnyedén csókol meg, mintha elvehetné azt, ami nem őt illeti. Figyeltem, s próbáltam ellenállni, megtagadni azt, amit a természet már eldöntött... Ahogyan pedig egyre lejjebb haladt, úgy szökik ki alig hallhatóan egy sóhaj az ajkaimon, pedig legszívesebben még a nyelvemet is leharapnám, vagy lakatot tennék a számra…




[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 22, 2016 12:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Mutató ujjamat az ajkára helyezem gyengéden, hogy fogja már be. Nem szeretem a sok és felesleges beszédet. - Sok a beszéd. Nem kell aggódni, megoldom. - És tényleg megfogom, ez nem puszta üres beszélés. Olyat nem szoktam. Ha én egyszer elhatároztam valamit, akkor azt meg is fogom tenni, így vagy úgy. De ebből is látszik, hogy mennyire zöldfülű. Pusztán megigézem hogy ölje meg könyörtelenül a szeretteit. - Nekem az is elég, ha megvető pillantásokat vetnek rád. Az ősellenségük leszel, Kendra. Azok után pedig amiket teszel.. hidd el, nem fognak tárt karokkal várni.  - Mosolyom ismételten lemoshatatlan. MF nem túl nagy város, ahogy Kendra halandósága is pillanatok alatt a fülembe jutott, úgy fog az ex falkához is eljutni Kendra könyörtelen vámpíri híre, s nyilván nem fognak örvendezni. Ennyire nem lehet naiv.. - Hogy hogyan? - Vámpírságom kihasználva megjelenek előtte,s karjaim közé helyezve fejét, mélyen a szemébe meredek. - Megmutathatom. - Nem habozok, nem tétlenkedek. Pupillám tágulni kezd, majd összehúzódik az igézés következtében. - Mostantól bármi is történjék veled, bármilyen helyzetben is legyél.. képtelen legyél az öngyilkosságra. - Amint befejeztem elengedem őt. Meguntam a sok kérdést, s talán kétségbe vonta szándékaimat, most végleg bebizonyosodott, hogy én halálosan komolyan gondolok mindent vele kapcsolatban, s ez meg is fog történni, előbb vagy utóbb. De inkább előbb. - Ha nem űztél volna viccet az átkomból, talán nem így végződne a találkozásunk. Köszönd magadnak, kicsi lány.- Ez akár jelenthet igent is a kérdésére, miszerint megfogom erőszakolni őt. Lényegében mindent rá terelek, de igazából tényleg így van, nem szokásom hazudni.. nem akartam megerőszakolni, de túl büszke vagy ahhoz hogy valaki viccet űzzön belőlem, s tanulnia kell belőle. Mindenki a hibájából tanul, ő pedig szó szerint végzetes hibát követett el.
Hangos kacaj hagyja el számat a hozzám vágott szavaira, miszerint dögöljek meg. - Te fogsz mindjárt.. - Röviden, tömören csak ennyit fűzök hozzá. De ezt ő is tudja, hogy megfog halni hamarosan.
Elégedetten mosolyogva nézek rá, miután kényszerből lenyelte a véremet, s amint elváltak ajkaink megharapta azt, hogy még több vér fakadjon ki tőlem. Vállat rántok, s szabad kezem a felsője alá csúsztatom, majd célba veszem mellét, s ott kezdem izgatni, hogy mégse fájjon neki annyira, nem csak a közepébe vágok a dolgoknak, pedig megtehetném de hihetetlen kedvességem nem engedi, illetve szívesen hallgatom az engem szidó szavakat. - Nem elég hogy hamarosan egy vámpír szintjére süllyedsz, még a tudat, hogy így kell azzá válnod csak még jobban bosszant, nem igaz? - Persze ez megint csak az én kedvemre játszik. Velem tényleg nem kell ujjat húzni, ebből ennyi a tanulság. Én százszorosan adom vissza azt, amit kaptam. - Egy zöldfülű vámpír sok mindent nem árthat bennem, hidd el. - Nevezhet felőlem gyávának, nem izgat. Életem során nem ő az egyetlen, akivel el kellett bánnom, és nem, nem csak emberekkel tettem ezt. - Ne ellenkezz. Élvezd. - Suttogom fülébe, majd ismét a nyakánál kezdem kényeztetni, miután vérem hatására begyógyult a harapásom okozta seb. Lassú, érzéki csókokkal kényeztetem, majd szabad kezem kihúzva felsője alól magam felé fordítom a lányt, s térdem a vágyai forrásához helyezem. Mélyen a szemébe nézek, s nem mondok semmit. De őt sem engedem megszólalni. Mikor látom hogy így tenne, megcsókolva a lányt kussoltatom el. Felsőjét letépem róla, s szépen a szájától csókokkal elindulok folyamatosan lejjebb, egészen addig, míg engedi a kezem, hisz továbbra is lefogom őt.

 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 11:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
- És mégis miként akarod ezt elérni, ha azt se tudod, hogy kik ellen kell fordítanod? – kérdeztem meg tőle minden habozás nélkül. Mostanában Theo-val se sokat láttuk egymást. Szerintem a legtöbb ember eleve azt hitte, hogy vége szakadt valaminek, ami szinte még el se kezdődött. Így oly sokat erről se deríthetett ki. Lehet, hogy meg tud igézni – aminek baromira nem örülök és verbénát kellett volna innom-, de nem tud ki ellen, így kötve hiszem, hogy működne. Mert csak nem mondhatja azt, hogy öljek meg minden férfit vagy hasonló, az eléggé nagy badarság és ökörség lenne a részéről is. Lynn meg vérfarkas és szobatársnak is lehet hinni. L-t pedig a föld nyelte el, így mindegy is. Kíváncsian várom azt, hogy mégis miként akarná ezt kivitelezni. – Minden egyes lépésemet követni fogod? Mármint, ha megölném bármelyiket is, akkor vélhetően magammal is végeznék, így esélyed se lenne arra, hogy eléjük vess. Meg ha megteszed, nem jelenti azt, hogy meg is cincálnának. – mondom neki szemrebbenés nélkül, mintha nem azt taglalnánk, hogy miként hallhatok meg. Megtanultam már az élettől azt, ha nem tulajdonítunk mindennek túl nagydolgot, akkor vélhetően elmegy a másik fél kedve is. Bár tartottam attól, hogy az ő kedvét és szadista hajlamait nehezen lehetne bármivel is elvenni. – Mégis miként akadályozol meg benne? – kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen erre csak nem tud megigézni, ha pedig igen, akkor remélhetőleg Theo-ék kapcsolni fognak és segítenek abban, hogy megtörjön ez az átok. Hogy én mennyire rühellem őt. Miért pont ebbe a városba kellett jönnie? Vagy miért nem tudta már karóval a szívében végezni? Akkora kérés lett volna ez a sorstól? Nem hiszem, mivel igazán megérdemelte volna. – Valóban? S akkor mit fogsz tenni? Netán megerőszakolsz, hogy minden egyes pillanatban hánynom kelljen tőled? – tettem fel a kérdést, hiszen sejtheti ő is, hogy azt nem tűrném olyan könnyedén és közben könnyedén akár ki is tekeredhet a nyakam, vagy meghalhatok. Attól függ, hogy mi a sorrend nála majd. A vére és utána élvezetet hajkurászni, vagy éppen fordítva. Gyanítom az első inkább. – Dögölj meg! – csúszik ki az ajkaimon között eme két szó és roppantmód nem kedvesen, se nem nőisen, de igazából nem túlzottan érdekel. Nem akarok a kedvében járni semmilyen értelemben se.
Hamarosan meg beszorulok közé és valami omladozó ház közé. Még szép, hogy szabadulni akarnék, de persze képtelenség. A teste a testemhez simul, ami talán még nem is lenne annyira baj, ha nem fogoly lennék és nem róla lenne szó. Gyűlöltem őt minden egyes porcikámmal, de mit számított, hiszen hamarosan ajkaival az ajkaimra tapasztotta magát, majd a szájában lévő vértől szinte fuldokolni kezdtem. Próbáltam elrántani a fejemet, kiköpni azt, de vélhetően minduntalan sikertelenül, így miután lenyeltem – hiszen nem volt más választásom. – alsó ajkába haraptam csöppet se kedvesen. Úgy, hogy a vére is kicsorduljon. – Menj a pokolba! Mit akarsz tenni?! Megerőszakolni? Vagy mégis miként tervezted? – kérdezem tőle, miközben a vére a torkomat marja, s ajkaimat festi vörösre. - Csak erre vagy képes? Védtelen embereket szenvedésbe taszítani? De vajon mit tennél akkor, ha már én is vámpír lennék? Hmm, akkor is ennyire könnyedén képes lennél arra, hogy ezt tedd? – kérdeztem tőle csöppet se kedvesen, de mit számított, hiszen ez elől már nem volt menekvés…




[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 10:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


- Ó édesem. Nem én fogok nekik ártani. Hanem.. Te. - Nem, nem. Eleinte talán én akartam nekik ártani, de mi sem egyszerűbb, és drámaibb, ha Kendra fogja átvenni a helyem? Kis igézés, és még örömét is fogja lelni benne. Magammá formálom ezt a lányt.. egy nap, hálás lesz érte. Vagy, nem. Talán ezzel mindenkit el fog veszíteni maga körül, de az már nem tartozik rám. Én leszek ez esetben is a legboldogabb. Mindenhogyan, ha végre teljesül a tervem. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében. - Miután megszabadultál saját kezűleg szeretteidtől, még szórakoztatóbb lesz, ha az egykori falkád veszi el életedet. Így legalább esélyed sem lesz piti dolgaiddal megkeseríteni az életemet. Előre gondolkodok, s tudom, hogy mennyire fogsz sóvárogni utánam miután itt végeztünk. - Kacsintok a lánynak, s gondolok itt a nem sokára bekövetkező örömszerzésre. Egy átok már van a nyakamon, minek legyen még egy? Én azt is örömmel nézem végig, ha a kis kutyulik tépik darabokra ezt a lányt.. szívtelen vagyok, tudom, tudom. De nem szoktam kötődni senkihez, s pont nem nála fogom ezt elkezdeni. - Elhiheted édes, nem fogom hagyni, hogy a saját kezed által halj meg. Milyen cuki, hogy azt hiszi majd ilyen könnyedén keresztbe tehet minden tervemnek.. Nem azért akarom megigézni hogy élvezze az együttlétet, hanem, hogy vérszomjas legyen, s saját magának ne ártson. Én pedig nem számítok új vámpírnak, szóval nem fogja egy könnyen megtörni az igézést. - Az élvezet abban lesz, hogy nem azért igézlek meg, hogy kívánj.. könyörtelen vámpírt faragok belőled. És mindjárt elveszítesz mindenkit magadtól. - Talán nem voltam túl érthető? Mindegy is, ha már az imént itt verte magát arra, hogy igen is van, akinek számít, akik törődnek vele.. teszek ellene. Mint mondtam, gyenge pontnak számítanak. Ezért nincs senkim. Csak futólag, ahogy  ez lesz Kendrával is. Amúgy is, én az a fajta típus vagyok aki hamar megun egy játékszerét, s ez vele se lehet másképp.
Amint lefogom egyszerre ellenállásba kezd, mocorog, de pont ezért fogom olyan erősen, s körültekintően hogy semmiféle váratlan dolog ne érjen irányából. Miután végeztem a vére ivásából kezeit a feje fölé szegezem, s háttal nekem egy falnak szorítom, majd csípőmmel ,s egész testemmel hozzá simulok. Jobb lábammal a két lába közé lépek, s a két kezét szimplán a jobb kezemmel fogom össze. A szabad bal kezemet számhoz emelem, s vámpírfogaimmal felsértem bőröm felszínét, majd a felsértett részt a számhoz emelve iszok belőle, s tartom a számban. Bal kezemmel enyhén oldalra fordítom a lány fejét, s ajkaimat ajkaira erőszakolva tuszkolom véremet a számból, a lányéba. - Ne siettess. Ami késik, nem múlik.- Válaszolok végül a lánynak. Nem fogok az ő kezére játszani azzal, hogy ilyen hamar megszabaduljon tőlem.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 7:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Mondtam már, hogy mennyire gyűlöllek és megvetlek? Azt hiszed, hogy ezzel a frászt hozod rám? Fogalmad sincs, hogy kikről van szó, így ártani se tudsz nekik. – mondtam neki könnyedén és kissé úgy, mint egy veszett farkas, csak már nem voltam ez volt a bökkenő, pedig szívesen megízleltem volna újra, de akkor hagytam volna azt, hogy meg is halljon. Nem mentettem volna meg az életét, mint egykoron tettem. Igaz, akkor se könnyedén, de végül életben hagytam és ezért inkább hálásnak kellene lennie, mintsem bosszúsnak. Lehet először kicsit megcsócsáltam, de magának köszönhette. – Tényleg ezt akarod? Közéjük dobni, hogy gyorsan legyen vége az életemnek? – kérdezem tőle kíváncsian, mert kötve hiszem. – Nem akarlak elkeseríteni, de ennyire szánalmas is csak te lehetsz. Ismerlek már, hogy inkább végig néznéd a szenvedésemet vámpírként, mintsem könnyedén hagynád, hogy a halál magához öleljen. – mondtam neki komolyan és közben őt figyeltem. Nem érdekelt már semmi se, de amíg beszél, addigra se belőlem lakmározik vagy valami. – S hamarabb döfnék karót a saját szívembe, mintsem neked könyörögjek. – tettem még hozzá kissé negédesen. Roppant mód nem fogok neki könyörögni. Pontosan tudja, hogy mennyire nem akarok vámpír lenni, hogy mennyire nem bírom azt a fajt és azt is tudom, hogy könnyedén azzá tehet és nem tehetek ellene semmit se. Maximum annyit, hogy ha fel kell a nap, akkor szénné égetem magam, vagy pedig nem eszem és akkor belehalok az átváltozásba, hiszen amíg nem ölök meg senkit se, addig egyre inkább gyenge leszek és meg fogok végül halni, ha jól rémlik, bár ebben már roppant mód nem vagyok biztos. – Sose fog, ha meg megigéznél, akkor abban hol az élvezet vagy éppen a kihívás? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn, hiszen megteheti, s akkor biztosan nem tehetek az ellen semmit se, hogy a fák árnyékában a fűben, mint hajdanán tette a férfi és a nő egymáséi legyünk. Bár az is tény, hogy másképpen nem igazán lennék képes lefeküdni se vele. Önszántamból biztosan nem, nem csak Theo miatt, hanem a modora miatt se és még sok egyéb miatt se. Lehet, hogy külsőre egészen vonzó férfi, de amint kinyitja a száját csak arra tudok gondolni, hogy legszívesebben bemosnék neki egyet és letörölném örökre a vigyort a képéről.
Nem is én lennék, ha nem próbálnék meg menekülni, de hamarosan rá kell jönnöm, hogy csapdába estem, nem juthatok ki innét és persze még ő is az idegeimen táncol, összezavar, majd pedig könnyedén terem mögöttem. A mellkasa hátamhoz simul, miközben kezével lefog és szinte magához láncol. Hallom azt, amit mond, mire csak megrántom magam, pedig tudom, hogy nem juthatok ki a szorításából. Lehelete a fülemet, nyakam vonalát súrolja, majd pedig hamarosan megérzem azt, ahogyan belém mar. Egy kisebb kiáltás szakad ki a torkomból, s elkezdek ficánkolni, mint aki szabadulni akarna. – Tedd meg! Ölj meg, ha annyira akarod! – mondom neki habozás nélkül, majd pedig bármennyire is fáj felsértem a kezemet az ékszeremmel, hogy nagyobb legyen számára a kísértés, talán inkább megöl, mintsem esetleg átváltoztat a vérem illatának köszönhetően.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 5:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Látva reakcióját, nem igazán ért célba kérdésem. Bár Kendrából kiindulva, tudtam hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, s valamivel visszafog vágni. Nem zavartatom magam, igazából tisztában vagyok magányommal, mégse érzem annak magam, hiszen valaki mindig van, aki leköti figyelmem. Barátokra pedig nincs szükségem, múltból kiindulva úgyis elárulom végül, vagy ellene fordulok. Nem az én reszortom az  ilyen jellegű kapcsolat. Tulajdonképpen, a kapcsolat sem. Teljességgel elégedett vagyok az életemmel így, ahogy van. - Nem kell aggódni.  - Vállat rántok, s mosolyom lemoshatatlan arcomról. - Már nem lesznek sokáig melletted. Bízd csak rám.  - Kacsintok a lánynak, s megfenyegetem, ami a látszat ellenére igen is komoly szándékú. Így vagy úgy, de megfogom keseríteni ennek a lánynak az életét. Ezzel a kijelentésével pedig elárulta magát. Van, akivel törődik, magyarán, van gyenge pontja is. Hihetetlen hogy milyen egyszerű kihúzni belőle ezt - azt. Azt hiszem van még mit tanulnia, és majdnem hogy zöldfülűnek is nevezném. Ezért aztán, nem is nagyon tud meghatni az amit mond. Felőlem aztán lóghat folyamatosan a nyakamon, feltéve ha tud.. ennyit megér, ha megkeseríthetem az életét. - Nem olyan egyszerű a vámpír lét, mint gondolnád. Sírva fogsz könyörögni.. hogy vessek véget életednek, miután az annoi farkas falkád közé dobtalak.  - Persze, én pedig vip részlegen fogom mindezt végig nézni. Kétlem, hogy olyan könnyedén fogja eleinte viselni azt, amivé lesz. Az elején.. mindenki megzavarodik a vérszomjtól, s az ő esetében.. talán még egy kis igézés is belefér. Talán az lenne a legjobb, ha a szeretteit a saját keze által ölné meg. Egy zseni vagyok. Minek is mocskoljam én be a kezemet? Ha itt van ő is? - Ohh. Ez fájt.  - A nem létező szívemhez teszem kezemet szavai hallatán. Még hogy én undorító.. szerintem a félelemtől már megvakult. - De ne aggódj. Hamarosan megváltozik a véleményed.  - Kacsintok, majd körbenyalom számat a gondolattól. Teljesítményemben ezidáig soha nem érkezett panasz, s előbb utóbb most még ha ennyire is ellenáll, élvezni fogja.
Egy hatalmasat sóhajtok. Menekülésre fogta.. várható volt. De mit gondolt, hogy majd nem készülök semmivel sem? Ugyan már.. egy láthatatlan búrát hoztam létre, amibe ha belép az engedélyem nélkül nincs távozási lehetőség, nem kell sok, míg egy láthatatlan falnak ütközik minden irányban. Ezért is nyugodtan szedem ki magamból a golyót s miután végeztem, lassú és magabiztos léptekkel elindulok irányában. - Te kis butus.  - Az iménti szavaimat ismételten hozzá vágom, amit minden irányból hall, vámpírgyorsaságom segítségével összezavarom a lányt, s még gonosz kacajt is társítok szavaim mellé. - Nem menekülhetsz, míg be nem teljesíted végzeted.  - Mögötte jelenek meg, s lefogom magát a lányt, a kezeit, s fülébe suttogom szavaimat, majd lassan a nyakához hajolva végig húzom rajta ajkaimat, s fogaimat belemélyesztve iszok véréből.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 8:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
A kérdéseire felvonom a szemöldökömet, majd megrázom egy gúnyos nevetés kíséretében a fejemet is. Most komolyan a lelkembe akar gázolni ezzel? Akkor hajrá neki, előtte már megtette az anyám, így vélhetően túlzott sebeket nem tud feltépni. – Képzeld el, hogy igen, törődött velem. – felelem neki kurtán, miközben nem engedem el őt a pillantásommal. Legalább amíg előttem van, addig hátba nem támadhat, mert úgy még kisebb lenne az esélyem arra, hogy túlélem ezt a találkát. – Tudod, én elviselhetőbb vagyok, mint te, így igen, vannak olyan emberek, akik szeretnek és vigyáznak rám. Nem lehet mindenki olyan magának való és elviselhetetlen seggfej, mint te! – kemény szavak voltak tőlem, de sose voltam az, aki ilyen helyzetben vagy bármikor máskor lakatot tudna tenni a szájára. Nem, az nem az én műfajom volt. Mindig is kimondtam azt, amit gondolok és az se érdekelt, hogy ezzel esetleg valakinek a lelkébe gázolok-e vagy nem. Meg az se, hogy esetleg magam alatt vágom a fát.
- Kinövöm? Tényleg kinőném? – kérdezem meg költőien egy hamiskás mosoly keretében. – Sose, azon lennék, hogy minden egyes percben megkeserítsem az életedet, ha átváltoztatsz. Hogy örökre megbánd, hogy megtetted, de még se szabadulhatsz tőlem. – érezhette, hogy komolyan beszélek, hiszen pontosan tudta, hogy mennyire is rühellem a vérszívókat. L és Theo volt eddig a kivétel, akiknél képes voltam valamennyire félretenni eme faj iránti gyűlöletemet. Nem tudom magam se, hogy meddig fogom én ezt bírni, hiszen nem vagyok most már roppant mód törhetetlen se, ahogyan a farkasok ereje se áll mellettem. Azt hiszem, hogy roppant mód szarul állok. – Undorító vagy, mondták már? – kérdezem vissza habozás nélkül, mert én nem fogok írni a véréből, ahogyan közösülni se vele. Gyűlölöm őt, s az ellenséggel én nem bújok ágyba. Nem is értem, hogy mit gondol. Nem lenne vele baj, ha nem ilyen lenne a stílusa és nem ezt a fajt képviselni, mert van szemem. Vak se vagyok, de a szívem már másé volt, s sose tenném meg ezt Theo-val se, viszont félek attól, hogy nem sok beleszólásom lesz, ha ez így megy tovább…
- Ripacs. – a reakciójából látszik, hogy meg se kottyan neki, vagy legalábbis egészen könnyedén kezeli ezt a fajta fájdalmat. Roppant remek, hiszen színésznek nem éppen a legjobb. – S ha én nem akarom folytatni? – vonom fel a szemöldökömet, majd amíg a golyóval kezd el cseszekedni, addig én megpróbálom az egyik leghülyébb ötletet és elkezdek szaladni. Nem hiszem, hogy elbújhatok előle, de ha kicsi időt is nyerek, akkor már előrébb vagyok. Talán valahogyan elkerülhetem azt, hogy magához kössön bármilyen fajta értelemben…



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 12:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Nem is tudom.. én a helyében egy ilyen gyanús üzenetre ezernyi biztonsági tervet eszeltem volna ki, vagy, a másik lehetőség az, hogy ha már az állítólagos anyám üzenget, vagy legyen az bárki, én adom meg a helyszínt, mert így sosem tudhatja, hogy mivel készült a másik. Nem lehet elég elővigyázatos az ember, főleg nem, ha velem áll szemben. - Szerinted törődik veled anyád? Egyáltalán foglalkozott veled valaha is? Vagy egyáltalán foglalkozott veled valaha bárki is?  - Szavaim talán bántóak számára, s talán ezen céllal is fűzöm hozzá kérdéseimet, nem bájcsevegni hívtam erre a helyszínre. Csak is a bosszú gondolata forr a fejemben, de előtte, lelkileg is illene hatnom rá. Egyszer talán elbánt velem.. de az még egyszer nem történik meg. - Lázadó tini korszak? Ne izgulj, ha lesz esélyed, és megéled ...- Határozottan nyomom meg szavaimat, ridegen, s ezúttal komolyság ül arcomra. - majd elnövöd.  - Figyelmeztetem, ha már az anyjának neveztettem magam az imént. Van pár száz évnyi korkülönbség közöttünk, és azért még is csak tudnia kéne hol a helye. Ezért is teszem azt, amit. Nem érdekel hogy nő.. csak is a bosszúm forog előttem. Hiába próbált előrukkolni valamivel, egyszerűen esélye sincs ellenem. Kíváncsian várom a pillanatot, amikor ezt ő is belátja végre. - Mindjárt megtudhatod. Amint ittál a véremből.  - Lényegre törően válaszolok, az átkom általi kérdéseire. De mielőtt ez mind megtörténik, el kell játszadoznom vele. Aztán ezúttal kapóra is jön az átkom, hisz mindenképpen meg kell halnia, hogy beteljesedjen a vámpír léte.. s mi bosszantaná jobban, ha még meg is fektetném? Ezt is magának köszönheti, ha nem veszi ennyire viccesre az átkot, talán még eszembe sem jut ez a lehetőség, eddig nem állt szándékom megfektetni.
Csak csendben hallgatom szavait, s továbbra is közeledek felé. Ekkor kapja elő a fegyverét, s el is süti. Természetesen ha nagyon akartam volna, akkor egyszerűen kikerülöm, gondoltam legyen egy kis öröme. A mellkasomba fúródik a golyó s hogy még nagyobb bizalmat adjak neki, színészkedve fájlaló ordibálásba kezdek. - Áhh!  - Összecsuklok, mellkasomhoz kapva kezemet, s egy darabig egész hihetően folytatom is a színjátékot, majd, mosolyogva ránézek. - Csak vicc volt.  Azt hitted, hogy ezzel a játékpisztollyal bármire is mész ellenem?  - Mutatok a fegyverre s ahogy jobbra mozdítom mutató ujjamat, boszorkány erőm segítségével úgy repül ki a pisztoly a kezéből. - Folytathatnánk?  - Féloldalas mosolyra húzom számat, s közben a keletkezett sebbe nyúlva próbálom kivenni a golyót saját kezüleg.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 6:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Theo-nak szóltam volna róla, akkor biztosan eljön velem, vagy el se enged. Előbb ő szimatolt volna körbe, de nem akartam senkinek se szólni. Magam akartam jönni, még akkor is, ha a lehető leghülyébb volt a részemről, hiszen mélyen legbelül tudtam, hogy nem az a nő fog előttem állni, aki egykoron életet adott nekem és felnevelt, de mégis eljöttem, mintha kísérteni akartam volna a sorsomat, vagy már roppant mód nem érdekelt volna az, hogy élek vagy halok, hiszen egy részem örökre halott maradt. – Miért is lennék az? – pillantottam rá kíváncsian, hiszen sose mondtam azt, hogy nincs fegyverem, amivel megtudnám magam védeni. Nem most csöppentem bele ebbe a világba, így érthető a dolog, hogy azért legalább fegyvert hoztam magammal, ami a táskámban lappangott. A kijelentésére és a kacsintására pedig csak megforgatom a szemeimet, hiszen roppant mód nem vicces, még ha ő annak is gondolja magát.
- Neki is több tiszteleted adnék, mint neked. – mondom neki mindem habozás nélkül, s már valahogyan az se tud érdekelni, hogy a fejem lehet nem fog a helyén maradni. Bár inkább nézem olyannak, aki eljátszadozik másokkal, mintsem megadná a kegyes halált bárkinek is. – Milyen félelemről beszélsz, hiszen én nem hallok semmit se. - szemtelen vagyok, s hamarosan megtapasztalom még azt is, hogy milyen érzés a fával találkozni. Nem is én lennék, ha nem próbálnék még gyönge emberként is valahogyan kijutni ebből a bűzös és rothadó hulla fogásából. Figyelem őt, s ami minden férfinak fáj, az vélhetően még a hulláknak is, s szerencsére be is jön. Gondolom nem várta azt, hogy képes leszek még ilyenkor is azon lenni, hogy fájdalmat okozzak neki. Nem tudok már akkorát, mint egykoron, de most nem is ez a lényeg. – Miért aki az ágyadba keveredik az meg is hal? Csak nem el vagy átkozva? – pillantottam rá egy féloldalas mosoly keretében, hiszen ez roppant mód vicces. – S csak a te ágyadra vonatkozik a dolog, vagy bármilyen szexuális aktusra? – kérdeztem tőle nevetve, mert ez aztán a fejlemény, ha tényleg így van. Már pedig a szavai alapján nem túlzottan tudok másra gondolni. Ez roppant mód érdekes. A táskámat sietve kapom fel közben és őt figyelem. – Nem hiszem, hogy akarnál magadnak terhet, s én nem lennék más. Örökké képes lennék megkeseríteni az életedet. Tényleg ezt akarnád? Magad mellé akarnál láncolni? – billentettem oldalra a fejemet mosolyogva, hiszen ha általa változnék át, akkor lenne egy fajta kötödés, amit sehogy se tudna megszakítani. A pisztolyt végül előhúzom, s fagolyót kilőve eltalálom őt. Még csak figyelmeztetésképpen. – Tényleg azt hitted, hogy védtelen vagyok? – kérdeztem tőle, még ha magam is jól tudtam, hogy ez se fog örökké kitartani, meg vélhetően képtelen lennék a szívébe is lőni, de attól még fájhat neki, legalábbis remélem.

 


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 3:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Számomra felfoghatatlan, hogy hogy volt képes csak így egyedül, védtelenül idejönni.. már nem farkas, egy könnyen sebezhető ember. Ő is pontosan tudja, hogy mennyi vámpír és társai futkozik kinn, erre fele meg főleg. Talán nincs tudatában annak, hogy már nem farkas?  Képtelen tőle elszakadni, és még annak képzeli magát? Nem is értem, de igazából részemről teljesen lényegtelen is, így csak a kezemre játszott mindenben. Megkönnyítette a dolgomat. - Te kis butus.  - Játszva szavaimmal, mutató ujjammal megnyomom a homlokánál, mintha nevelni szeretném, hisz ez tényleg hülye ötlet volt tőle. Szavait pedig egyáltalán nem veszem magamra, ahogy általában senkiét nem szoktam. Akkor nem itt tartanék. - Mostantól hívj anyucinak.  - Kacsintok, s a helyzetet ki paródizálva mosolygok. Nem igazán hozta fel az anyját, igazából annyira meg sem lepődött, hogy én vagyok, s nem az anyja.
Az, hogy uralkodhatok felette végtelenül tetszik. Igazából, bármit csinálhatok vele, teljesen ki van szolgáltatva nekem. Senki nincs a közelben, aki megvédené esetleg, én pedig, nem fogom kímélni, tekintve a múltat. Ő sem tette, és nem érdekelte , hogy meghalhatok. - Egy kis tiszteletet. Nem a legjobb barátnőddel beszélsz.  - Szólok vissza ezúttal komolysággal a parfümös szólására. - Ha te a félelmed szagát parfümnek hívod, hát legyen  - Persze, valójában nem érzem rajta azt a félelmet, amit általában kiszoktam váltani az emberekből. Az, ahogy hozzám áll csak is azt mutatja, hogy egyáltalán nem vesz komolyan, s ez nem tetszik.. félelmet akarok.. vért.. sikítást... és fájdalmat okozni neki. Ezért is kezdtem ilyen hamar lépni, s a fához szorítani természetfeletti erőm segítségével, ám, még a levegő hiány ellenére sem riadt fel, sőt visszavágott. Gyenge pontomat megrúgta, ezért reflex szerűen elengedtem a fájdalomtól. Bár ez csak ideiglenes "menekülés" volt részéről. Egy pillanat múlva gonosz felröhögést hallható irányomból szavai hatására. - Az ágyamba nem kívánlak. Túl gyors halál lenne. Szeretném kiélvezni ezt a helyzetet.  - Nyilván nem szeretném ágyba vinni őt, az átkom túl gyorsan tenné el láb alól, és szenvednie kell. Általam. A két kezem által. - Harapás..  - Elmosolyodok, ahogy felhozza a múltat. - Mit szólnál hozzá, ha ezúttal én tenném azt?  - Fordul a kocka. Közeledni kezdek felé minden kiejtett szavam után, s a vámpírságom ismertetői már az arcomon díszelegnek.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
℘ my soul
Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 3:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Mondhatni mostanában túl békés volt minden, s már kíváncsian vártam azt, hogy mikor is fog beütni a krakk, de arra azért nem számítottam, hogy ilyen módon fog. Amikor megláttam az sms-t, akkor kicsit haboztam, hiszen túl régóta nem hallottam anyáról és talán jobb is volt, hiszen nem volt éppen a legjobb a viszonyunk. Sőt, ha tudtam volna, hogy miatta veszítettem el a farkasomat, akkor szerintem saját kezemmel fojtottam volna meg, de hát erről fogalmam sem volt, ahogyan arról se, hogy mit is keresne itt. Lassan haladtam a megadott erdős rész felé, miközben egyre inkább azt éreztem, hogy távoznom kellene, hogy nem kellene itt lennem, de ennek ellenére is talán egy apró reményszikrának köszönhetően mégis folytattam tovább az utamat.
Nem voltam már farkas, így meg se érezhettem messziről a rothadó hullájának a szagát, így amikor meghallom az ismerősen csendülő hangot, akkor sietve pördülök és ennek köszönhetően pontosan előttem ér földet, én pedig kicsit még neki is ütközök a fordulásnak köszönhetően. Figyelem őt, majd feljebb szalad a szemöldököm. – Te aztán tudod, hogy miként tedd tönkre még mindig az ember estéjét. – mondhatni teljesen védtelen voltam vele szemben, de még ez se érdekelt. A nyelvemet sose fogtam vissza vele szemben. Miért is tettem volna? Csak egy pimasz fráter volt és amúgy se a szívem csücske – Csak nem tetszik az új illatom. Esetleg megadjam a parfüm nevét? – billentettem oldalra kicsit a fejemet és roppant mód nem tetszett az, hogy ennyire könnyedén tudott csapdába csalni. Az meg végképpen nem, hogy anyámat használta fel ehhez a találkozóhoz. Mielőtt pedig válaszolhatnék neki, könnyedén csapódok az egyik fának, amitől nem is ereszt. A körmeimet nem vagyok rest a kezébe mélyeszteni, majd a lábamat lendítem a becsesebb testrésze felé. Vélhetően így egy pillanatra ki is szabadulok. Levegő után kapkodók. – Talán igen, talán nem, de továbbra se engednélek be az ágyamba. Ha pedig a harapás miatt vagy itt, akkor megesik. Ne bosszants fel egy farkast. – mondtam neki habozás nélkül és kicsit még a vállamat is megrántottam, majd a kezemet elvettem a nyakamtól, hiszen szép lassan a levegő visszajutott a tüdőmbe. Mi a francot akarhat tőlem?

|| Otthonról majd keresek képet. 27 :hug:
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 2:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Kendra & Ryan


Életem során megannyi emberrel, lénnyel találkoztam már. Talán mondanom sem kell, hogy a legtöbb milyen irányba fordult el. Bár nem gondoltam volna, hogy MF ilyen szórakozási lehetőségeket kínál fel nekem mint Kendra, akivel érdekes múltat tudhatunk magunk  mögött.  Bár nem túl hosszú ideje tartózkodom itt, de eddig nem igazán hagyott unatkozni. Mivel nem túl nagy helyről van szó, a pletykák gyorsan terjednek erre felé, s könnyedén a fülembe jutott egy az érdeklődésemet igen csak felkeltő szóbeszéd; Kendra, mint ember? Amint meghallottam a vérem heves pezsgésbe kezdett, találkozás után sóvárogva. Számomra mi sem kellett több, intézkedésekbe kezdtem. Vámpír létem segítségével meg tudtam róla ezt - azt, s az ötlet, miszerint az anyjának kiadva magam írjak egy sms-t találkozási ponttal kiegészítve kifizetődőnek tűnt. Bár válasz nem érkezett, én bíztam benne, tudtam, hogy lépni fog, s ezt nem tudja egyszerűen elengedni a füle mögött, még ha csak hazugság is az egész, amit lehetséges ő is tud, de biztos hogy gondol.
Egy fán ücsörögve vártam rá, mígnem a távolból lépteket hallani kezdtem. Nem ugrottam le, csendben vártam, az utolsó pillanatig, míg alám nem ért.   - Hát eljöttél.  - Nyugodtan szólaltam fel. Felejthetetlen hangom, s megjelenésem szerintem a mai napig elő - elő tört emlékeiből. Elé vetettem magam a fáról, s szorosan megjelenve előtte mélyen a szemeibe néztem, majd közelebb hajolva nyakához lassan végig szagoltam rajta. - És tényleg igaz. Már nem bűzlesz a farkasodtól.  - Karba téve kezem a fejemet kezdtem rázni, mosollyal társítva arcomon. Bár én akartam elvenni tőle, mivel számára az jelentette a mindent, igen csak büszke volt akkoriban. - Így túl könnyű préda vagy.  - Ahogy kinyújtom felé kezemet, egy fának csapódik, s egy jó darabig nem is eresztem, hogy tisztában legyen erőnk közti különbséggel. Ó hogy én mennyire fogom ezt élvezni.
 


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Ϟ Mr. Unknown
Tartózkodási hely :
Ϟ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Ϟ trying not to kill people



Destiny Maryetta ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 08, 2015 7:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem akarok másokat bántani, de még se tudok leállni, a vészjelző túl halkan csendül. Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Nem tudom azt mondani magamnak, hogy fejezzem be, mert meghal az illető. Rengeteg ember élete száradt már a lelkemen és minden egyes gyilkosság egy apró részét elvette a lelkemnek és a szívemnek is. De minden küzdelem hiába volt, mert újra és újra elmerültem a gyilkosság és a tehetetlenség mocsarában. S a ma este volt kivétel. Nem kellett volna idejönnöm, nem kellett volna engednem a vágyaimnak, az ösztöneimnek.
Éreztem a mámorító vérüknek az ízét, hagytam, hogy ajkaimat vörösre fesse a természet színe, vagyis a vérük színe, de mikor újra észbe kaptam, addigra az egyikük már halott volt. Élettelen teste hullott a porba, miközben a másik menekülni próbált, de nem hagyhattam. Nem mehetett el, mert szemtanúk nem maradhatnak és még ott volt vérének mámorító és csábító íze is.
Könnyedén kapom kell, s nemesi egyszerűséggel sértem fel a lány nyakát. A vére ajkaimat színezik, államon és nyakamon csordogál végig. Az illata lengi be a levegőt, mintha még inkább rabul akarna ejteni, de aztán valami, vagyis inkább valaki megzavar. Nem vámpír, legalábbis nem érzem vámpír illatát rajta. Fülelni kezdek, a szavak idegesen hagyják el ajkaimat és abba az irányba fordulok, amerről várható az idegen betoppanása. A lányt továbbra se engedem el, de az ereje igazán csak megcsappant, míg az enyém egyre nagyobb lett. Figyelem a szőkeséget és komolyan gondoltam, amit mondtam. Nem akarom őt is bántani, de ha egyszer belépsz az ördög körébe, akkor onnét nehezen jutsz ki, nehezen találod meg a józanságot.
- Már késő az egyikük halott, így a másiknak is jobb, ha meghal. Legalább nem szenved a veszteség fájdalmában. – jegyzem meg könnyedén, mintha nem is mások életéről lenne szó. Letörlöm a piros nedűt ajkaimról, de a lányt továbbra se engedem el. Figyelem az új jövevényt és egy széles mosoly kúszik arcomra, amikor meghallom szívének a ritmusát.
- Félsz? - kérdezem meg tőle kíváncsian és talán úgy méregetem, ahogyan a sas méregetné a szerencsétlen áldozatát, vagy éppen, mint a ragadozó a kiszemeltjét.


|| Bocsánat a késés miatt, de nem láttam, hogy írtál. 27
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 31, 2015 3:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

 Dühösen sétálok hazafelé a város másik feléből. Hogy miért? Hát mert persze hogy a drága barátaim kint hagytak a francba, mert azt hitték, én már eljöttem. Mondjuk nem tudom, mire jó a telefon, ami mindig a kezükben van és azt nyomkodják... nem tudtak annyira méltatni, hogy egy smst írjanak. Amikor persze rájuk kérdeztem, hogy hová tűntek már mentegetőzni kellett, hogy az autót le kellett adni a szüleiknek és nem tudnak eljönni értem. Szuper. Ilyenkor meg aztán kit keressek fel, hogy vigyen haza? Jó kis séta elébe állok.
Szerencsém, hogy nem félek egyedül, meg tudom védeni magam. Már volt szerencsém annyira kitapasztalni mágiám erejét, hogy tudjam kezelni. Nem volt még konkrétan komolyabb esetem, amelyben valamit elő kellett idéznem vagy nem is tudom... esetleg leszúrnom valakit, sőt, ha jobban belegondolok, akkor még szinte abszolút nem volt problémám vámpírokkal, se vérfarkasokkal. Kait meg kellene kérnem azt hiszem, hogy segítsen betanulni ezt, azt. Ezen morfondírozom, miközben
egy erdős részhez érek. Muszáj rövidítenem, különben soha nem fogok hazajutni. Így hát nincs más választásom, minthogy belépjek ebbe a sötétségbe. Próbálok odafigyelni, hogy ne lépjek rá valamilyen állatkára vagy akár nehogy felbukjak valamiben. Szép lassan haladok, de hirtelen megtorpanok a következő pillanatban, hiszen furcsa rohanást és neszeket hallok a közelből. Arra indulok, mindig is ez a tipikus védelmezős típus voltam, úgyhogy ha kell, akár ismerem akár nem bárkit megvédek, bárkit megmentek. Már amennyire szerencsém van ezekben a dolgokban. Az egyik fa mögé bújok, nem akarok csak úgy rátörni ezekre az emberekre. Próbálok kivenni a halovány fényben, hogy mit rejthet ez a hang, a suhanás. Majd meglátom a vámpírt. Az egyik ember a földön, a másik pedig még nem sérült meg. Ijedten kilépek a fa mögül, egy ágat eltörök a lábam alatt. Meghallja, felém szól. Nem félek, közelebb lépek.
-Ne bántsd! Megölöd őket! - Mordulok fel kilépve a halvány lámpafényre, amelyet a táborozók akasztottak valószínűleg valahogyan fel az egyik fára. Próbálok teljes készenlétben állni, nem tudom milyen lehet a reakció időm. Arcom ijedt, de próbálom helyre állítani, bár hiába, a vámpir úgyis meghallja szapora szívverésem.
öltözék: itt || zene: itt || © || megjegyzés: nagybácsim  :angyal:  
Destiny & Serena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Ϟ Mr. Unknown
Tartózkodási hely :
Ϟ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Ϟ trying not to kill people



Destiny Maryetta ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 24, 2015 6:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem akartam vámpír lenni, de a legrosszabb az egészben az volt, hogy nem is tudtam ellene mit tenni. Egyszerűen nem bírtam uralni ezt az énemet. Ha megéreztem a vér illatát, akkor arcom automatikusan elváltozott, mintha semmise számítana és mire újra észbe kaptam addigra, egy élettelen test zuhant a lábaim elé. Nem értettem, hogy miért csinálta ezt az a nő, illetve azt se, hogy miért hagyott magamra. Tény, hogy én szöktem el, de ha annyira segíteni szeretett volna, akkor igazán megtalálhatott volna, vagy legalább kutakodhatna utánam. Annyira elrejteni se próbálom a nyomaimat. Ha akarnám se menne.
Késő este van már, az ágak pedig a talpam alatt roppannak, mint amikor a csont törik, csak ez kevésbé fájdalmas.  Próbálom kizárni elmémből a vérgondolatát, ahogyan a lelkemből a gyilkosságok számát, arcát és sikolyát, de egyre nehezebb. Mintha valaki a fülembe suttogna, mintha valaki beszélne hozzám, de tudom, hogy nincs itt senki. Egyszerűen csak kezdek becsavarodni, s ha ez így megy tovább, akkor talán előbb vagy utóbb be is fog következni. Haza akarok menni, inkább a szüleim veszekedését hallgatnám, mint ezt, de nem lehet. Egyszerűen nem mehetek haza, mert akkor őket is megölném. Hiába szeretem őket, ugyanakkor gyűlölöm is az elkövetett dolgokért, a testi és a lelki fájdalomért, amit okoztak nekem. Érzem, ahogyan a szél gyengéden cirógatni kezdi arcomat, de ugyanakkor meghallom valakinek a hangját, majd pedig a vér illata kúszik az orrom, a bőröm és pillanatok leforgása alatt már a sátorozókat figyelem. El kellene mennem, de nem megy. Helyette inkább ott termek az egyik mögött és elkezdem szívni a vérét, majd mosolyogva pillantok a másikra, aki ennek köszönhetően ijedten kezd el futni, de pár perccel később előtte termek és nincs menekvése. De nem lehet nyugton, mert neszre leszek figyelmes.
- Ki van ott? Jobb, ha elmész, mert a végén neked is bajod esik! – a hangom határozottan cseng, még ha legbelül gyűlölöm minden egyes tettemet, illetve magamat is, miközben a vér minden egyes cseppje lelkem apró darabkáját megöli.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 07, 2015 1:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Játék lezárva!

Köszönöm a játékot, alig várom a folytatást. 31
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
mad love, this is mad love
mad love, real mean love
Kedvenc dal :
FUCK THAT LITTLE MAUSE because i'm an albatraoz
Tartózkodási hely :
new orleans and sometimes egypt ☥
Hobbi & foglalkozás :
baby, i'm a SOCIOPATH, sweet serial killer♥
Humor :
really, really bad ☥



Anubis Selim Nhuma ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 06, 2015 11:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sarah & Anubis

i'm in love


Sarah végül bemutatkozott, noha elég sokat gondolkodott rajt, hogy mi a neve. Ez idő alatt végig értelmetlenül néztem, hiszen nem értettem, miért ilyen nehezen találta ki a nevét. Egy pár pillanatra beugrott, hogy talán álnevet talált ki magának, de kis idő után bebizonyosodtam róla, hogy nem, miért tenné? Nem ártani akarok neki, hanem segíteni.
Látom rajt, hogy nem igazán érti azt, hogy mi történt vele. Nincs semmi baj, majd én megtanítom mindenre, amire majd szüksége lesz. Nem szeretném cserbenhagyni, még akkor sem, ha gyűlölöm a vámpírokat. De ez a nő nem tehet arról, hogy az lett, nem ezt akarta.
- Jól van, Sarah. – szólítom végül a nevén, ahogyan közelebb lépek hozzá, egészen közel, majdan végül ránézek. – Tudod, még éjjel van. Sötét. – mondom apránként, hogy megértse, mit akarok mondani. – Ne hidd azt, hogy egy pedofil őrült vagyok, csupán csak segíteni akarok. – Végül mindkét markát a két tenyerembe veszem, majd ránézek. – Zavarodott vagy. De mielőtt a nap feljönne, el kell tűnnünk. – Részletezem, hogy minden egyes szavamat értse. Azt sem akarom, hogy azt higgye, hogy egy pedofil vagyok, aki beteges vágyait akarja kielégíteni. Nem, ilyenről szó sincs. Csak közöltem vele, hiszen egy nőnek megesik a fejében ez, ha egy idegen azt állítja, segíteni akar. De tőlem nem kell aggódnia.
- A vámpírok érzékenyek a napra. Nem szeretném, ha bajod esne. Elviszlek New Orleansba, magamhoz, hogy gyűrűt készítsek neked. Ez azért fontos, hogy ne égj szénné a napon. A vámpíroknak különleges jegyük, hogy kék árnyalatú ékszert hordanak. Ezt a követ úgy hívják, hogy lapis lazuli. Némi varázslattal az számodra védelmet nyújtana. – közlöm vele a szándékaimat, de nem akarom, hogy erőltesse magát. Vért kell neki szereznem reggelre, ez számára igen csak kevés volt.
- Most pedig menjünk. – Mondom neki, miközben egyik karomat combjai alá helyezem, a másikat háta alá, ezáltal pedig a karjaimban viszem a kocsim felé. – Nem akarom, hogy megerőltesd magad, pihenj. – beszélek hozzá egészen halkan.


:3 || take me to church || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 02, 2015 12:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Anubis & Sarah
...
♒ Zene: xxx
♒ Megjegyzés: <3
♒ Szószám: xxx
♒ Credit

Mikor felsegít a földről leporolom a nadrágomat, hiszen a ruhámat is eléggé megviselte az elmúlt időszak, ahogy engem is. Megannyi kérdésem lenne, de nem tudom őket érthetően, normálisan megfogalmazni. A legtöbb kérdés Stefannak szól, és mikor már jobban leszek, mikor elkedztem megérteni pár dolgot akkor megfogom keresni őt, mert tudni akarom, hogy miért tette ezt.
- Sarah... - hirtelen elhallgatok. Fogalmam sincs, hogy vajon melyik nevemet kéne mondanom. A Salvatoret nem érzem magaménak, hisz Nelsonként éltem az életemet 18 éven keresztül, nem tudok hirtelen átállni másra, és az a helyzet, hogy ezek után nem tudom, hogy akarok-e. - Sarah Nelson vagyok. - fejezem be végül a mondatomat. Nem akarom, hogy bármi közöm is legyen Stefanhoz, nem akarok a rokona lenni, egyszerűen nem akarok tőle semmit. Nem elég az, hogy vámpírrá változtat, de még magamra is hagy minden magyarázat nélkül. Nagyszerű rokonom van, nem igaz? Szinte érzem a szeretetét...
Boszorkány... Furcsa a hangzása, hisz sosem hallottam még boszorkányokról. Mármint persze könyvekben olvastam, meg filmekben láttam őket, de a valóságban nem. Mindeddig abban a hitben éltem, hogy semmilyen fajta természetfeletti lény nem létezik a földön, csupán csak a képzelet szüleménye, aztán pedig szépen belekeveredtem jó pár dologba, és minden amiben eddig hittem hazugság. Igen is vannak természetfelettiek. Én is az lettem...
Gondosan figyelem ahogy eltünteti a holttestet. Túl sok ez nekem így hirtelen. Ez a vámpírrá válás, most pedig ez a varázslásos izé, nem tudom mit csinált, de normál emberek nem képesek erre.
Nem tudom, hogy miért kéne bíznom benne, hisz csak egy idegen számomra, de végül is nem nagyon számít, mivel kétlem, hogy ennél a napnál lehetne rosszabb számomra. Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek a mai napnak.
- Annyit tudok róluk, hogy ne akarjak az lenni. Még is az lettem... - mondom halkan majd megfogom a férfi kezét.

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Erdős rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-