Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Pént. Júl. 18, 2014 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



Változtam sokat, amit neki köszönhetek, ha ezen köszönni való, mert igazából egy cseppnyi sincs. Nem kéne itt lennem, jól gondolja. Már rég a föld alatt kéne nyugodnom, már rég békét kellett volna találnom, de nem. Csak próbálom a földi létet kitölteni valamivel napról-napra, próbálok emlékekbe és elmúlt napokba kapaszkodni, hogy ne veszítsem el végleg önmagam, de mégis minden egyes reggel úgy érzem, hogy kevesebb lettem. Mintha csak lassan elfogynék, mint a túl kevés vaj, túl nagy kenyéren. Túl sokat tettem, egyszerűen elforgácsolódtam és nem tudom, hogy képes lennék-e összeszedni a részeket, amik eltűntek belőlem, azt sem, hogy akarom-e. Csak szeretném, ha végre abbamaradna ez az egész, ha vége lenne, ha... ha ő képes lenne véget vetni neki.
- Az a baj Oliver, hogy ha túl sok a rossz, akkor elveszik közte a jó, és nagyon nehéz kiszűrni... és talán már nem is számít. - és nem is szabad, hogy számítson. Semmi nem, semmi, amit éreztem akkor réges-rég. Már az is rég elveszett, mint minden más belőlem, útközben valahol elkallódott, el kellett hogy kallódjon. Ő pedig úgysem érzett soha semmit igaz? Akkor nem lesz nehéz megtennie, nem kérek sokat, csak egyszerűen azt, amit már így is sokszor megtett. Gonosz... kegyetlen, annyit hangoztatta, hát akkor hozza a formáját, csak ennyit várok. Összeszorítom a szám, amikor kiejti azt a pár szót. Nem jó... nem jó így, meg kéne tennie, azért vagyok itt, hogy megpróbálja, mert ha ő sem képes rá... ha ő sem tud megölni, akkor más megoldás kell, akkor talán sokkal rosszabbul áll a helyzet.
- De ilyen vagyok, miattad vagyok ilyen! - határozottan szólalok meg, legalábbis nagyon igyekszem határozottnak tűnni, még ha nem is sikerül tökéletesen. Látom, hogy szenved, könnyebb volt nem látni, de így... ahogy a homloka gyöngyözik, ahogy a szemében ott táncolnak a égő kín lángjai. Nem szabad, hogy ez zavarjon, nem szabad, hogy tudja, hogy képtelen lennék rá, főleg, hogy közben a szemébe nézek. Pillanatok telnek el, amíg csak a szemeit nézem, aztán végül enyhül a szorítás, mintha csak leereszteném a kezem. Ha nem hiszi el, akkor nem fogja megtenni és ennél többet mégis mit tehetnék, hogy elhiggye? - Gonosz vagy és kegyetlen igaz? Akkor... csak annyi a dolgod, hogy megpróbálj megölni, mert... mert ezt kérem tőled. Az elég? - bököm ki végül, és hiába próbál reszketni a hangom, minél többet próbálok ebből elnyomni és csak felszegett állal nézek a szemeibe. Nem szívességet kérek csak... enyhülést, csak segítséget. Ha bármit is jelentett neki az, hogy egyszer régen megmentettük az életét, most viszonozhatná a szívességet.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
▸ all around the world
Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
Humor :
▸ dark



A poszt írója Oliver D. Lambrick
Elküldésének ideje Pént. Júl. 18, 2014 2:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next





what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy pillantását követtem, szinte világok, gondolatok harcát láttam fényleni azokban az egykoron is, most is, de gyönyörű szemekben. Azt semmiképpen nem érzem helytállónak, hogy vágynál és vonzalomnál többet éreztem iránta... sőt, ha nem így bánna velem, talán egészen máshogy is történhetett volna ez a viszontlátás, de az már majdnem biztos, hogy semmi nem lehet a régi. Amíg a megölésem a cél, addig számomra a védelem, s ha kell, bármi áron, de megteszem, és védelmet biztosítok magamnak.
- Tudod... azokra is felfigyeltél, amik jó cselekedetek voltak? Talán jogos... talán több a bűnöm mint az, amit szeretni lehet bennem, de vannak olyan tetteim, amelyek egy kis elismerést igazán megérdemelnének! - suttogtam rekedten, hiszen az, amit éppen okozott nekem.. a fájdalom és a kín.. már kezdte legyőzni azt a bizonyos pajzsot, amelyet magam köré burkoltam. A nő átjárt az eszemen, tudja, hogy hová kell "nyúlnia" ahhoz, hogy ezt elérje. S mi több... nem. Nincs semmi több.
Nem tudom, mit éreztem rajta. Már az is ostobaság, hogy egyáltalán érzek. Akkor, mikor hangja gúnytól csepegett, már tudtam, hogy valami réges régen megváltozott. Egyrészt sosem hallottam még így beszélni, másrészt... egyszerűen nem értem. Nem tenné meg a két kezével, hogy megöl. Az erejét használja.. tehát az ő pajzsán is van egy apró lyuk, melyet ki lehet játszani.
- Nem foglak... megölni! - bukott ki belőlem indulatosan, de hangom már az elfojtott fájdalom jele is volt, hiszen melllkasom egyre jobban feszített. Szinte szó szerint a kezébe került a szívem.
Nagy nehezen elengedtem, és ugyan a fájdalom nem csillapodott, de szembefordítottam magammal, és már verejtéktől fénylő arccal meredtem pillantásába. - Hagyd... abba! Serah... te nem ilyen vagy. - nyeltem nagyot, mikor torkomban egy egész gombóc jött létre. NEm tudom, honnan jött. Talán most kezdtem felismerni, hogy ez a nő tényleg képes lenne engem megölni. De nem hagyhatom. Túlzottan szeretem az életem.


words: -
tags: oliver & serah-ann
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 14, 2014 6:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



Egészen vékonyra préselem ajkaimat, miközben a szavait hallgatom. Büszke magára... büszke magára! Ha nem lennének sokkal jobb módszereim, ha engedném, hogy csak a düh irányítson, akkor legszívesebben puszta kézzel esnék neki. Az ő hibája, hogy ilyen lettem, az ő hibája, hogy itt vagyok. Nem kellene... nagyon nem. De mi van, ha a nagyi azért tette mindezt, hogy végezzek vele, ha eljön az ideje? De akkor miért nem tettem meg akkor? Nem hiszem, hogy így lenne, félek tőle, hogy reménytelenül romantikus volt, vagy csak már túl öreg és szenilis, talán inkább ez a második. Nem is értem, miért gondolta, hogy ez jó lesz bárkinek is, nekem legalábbis nagyon nem az.
- Nem kellett senkinek sem győzködni, tudom, hogy milyen vagy. Mindig is ilyen voltál. Életem legnagyobb hibája volt, hogy megmentettünk téged. Rengeteg élet menekült volna meg később. És... ha hibákat követünk el, akkor ki kell őket javítani, még ha ilyen soká is. - megtehettem volna már eddig is, igen, de valami visszatartott. Nem akarom átgondolni, hogy mi. Azzal magyarázom, hogy talán csak reméltem, hogy változik, hogy valami egyszer lesz, ami értelmet ad az életének, ami megmutatja neki, hogy ez így nem jó, de nem. Nem jött semmi és senki, akárhányszor nézem rá, hogy mit művel. Csak minden sokkal rosszabb lett és már nem engedhetem, hogy tovább pusztítsa a világot. Fogalmam sincs, hogy meg tudom-e ölni, talán nem, talán ez a bűbáj erre is hat, de talán ő engem igen, talán ez valami kiskapu, hiszen mi értelme a varázslatnak magának, ha ennyire távol állunk egymástól?
- Úgy sajnálom... - gúnyos hang, amit tőlem soha nem hallhatott még, de pár száz év alatt megtanulsz felvenni olyan gesztusokat is, amik régen nem voltak rád jellemzőek. Az pedig csak még rosszabb, hogy a fülembe suttog, hogy bizsergető az érzés, hogy szinte libabőrös leszek a közelségétől. Nem szabad, nem akarom! Gyűlölöm, undorodom tőle, nem érdekel már egy kicsit sem.. nem! Elfordítom a fejem, de csak ennyi, ennyi elég, de amúgy továbbra sem ellenkezem, hogy kiszabaduljak. Nem is kell, hiszen tudok neki ártani így is, ha akarok. Az pedig egy cseppnyi félelemmel sem tölt el, hogy ő is nekem.
- Ezen segíthetek, könnyedén elvehetem az emlékeidet és akkor már nincs akadály. - nem engedem a szívét, de ő nem cselekszik. Pedig... meg kéne tennie. Azt akarom, hogy megtegye, hogy fogja fel, hogy meg tudnám ölni, ha akarnám, érezze a fenyegetettséget. - Csak azért és meg is öllek, ha... Megöllek Oliver, ha te nem teszed meg! - erősítek a szorításon, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, csak a hangomban ne más lenne, csak abból ne hallatszana, hogy ez már szinte kérés, nem fenyegetés. Nem voltam soha sem igazán jó hazug, hiába gyakorlom már jó ideje, de vele szemben valahogy minden nehezebb. Miért kell megbonyolítania? Miért nem képes csak megtenni?


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
▸ all around the world
Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
Humor :
▸ dark



A poszt írója Oliver D. Lambrick
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 14, 2014 4:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next





what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Büszke vagyok. Határtalanul. Engem nem kell buzdítanod. - kacsintottam rá. - Főleg mikor egy nő mondja, hogy legyek magamra büszke... hm. El sem hiszed, hogy mindez mennyire... fényezi az amúgy is nagy egómat. - vontam egyet a vállamon. Nem volt mit ragozni ezen, imádtam, ha a büszke szót használják a nevemmel egy mondatban. Sokan tudhatják, hogy milyen vagyok. Nem tervezek megváltozni. Minek tenném? Azért, mert betoppan évszázadokkal a találkozásunk után, és azt mondja, hogy megbüntet, mert egy... állat voltam? Ezt is vehetném bóknak, mert nem sokan képesek ilyen hatalmas és rettenetes szörnyűségeket elkövetni. Én pedig egyiket sem bántam meg. Ez hiányzik a génjeimből.
Szemem ismét végigkalandozott alakján. Nem mutattam ki ugyan, de tisztán láttam, hogy ennek a lánynak volt hová fejlődnie, és élt is a lehetőségével. Csak nem a jó irányba, legalábbis velem kapcsolatban.
- És mondd, önnön ötleted volt utánam jönni, ééééés... kinyírni? Vagy netán valamelyik rohadék még mindig életben van, és ő beszélte tele a fejed, hogy nekem halnom kell? - kérdeztem költőien, bár jelen helyzetben tényleg nem tudtam, hogy ő vajon honnan szerzett tudomást a trükkjeimről és rémtetteimről. Ennyire jó nyomozó nem lehet. Főleg hogy egy apróbb névváltozáson már túlestem azóta. Pontosabban, jópárszor, mióta anyám a világra szült. De az Oliver állandó maradt... ugyebár.
- Nos, még sosem alázták le ennyire az önérzetemet. - suttogtam a fülébe, mikor kezeim a nyaka köré fonódtak, és ismét beszippantottam illatát. Semmi sem változott. Talán valami mai parfümöt sikerült kivennem belőle, de még mindig az a régi illat uralta testét... amit nagyon imádtam. De nem erről van most szó.
Nem tudtam hová tenni, hogy meg sem próbált a testével védekezni. De miért tette volna, Ugyanúgy a kezében tartotta a szívemet... képtelesen és szó szerint is.
- Nem foglak megölni, ahhoz túl sok szép emlék köt hozzád. - ejtettem még ki eme szavakat ajkaimon, miközben a karjaim szorítása is enyhült, de tudok cselekedni, ha szükséges. - Tényleg csak azért vagy itt, hogy megölj?

words: -
tags: oliver & serah-ann
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Pént. Júl. 11, 2014 11:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Neked köszönhetem, hogy ilyen vagyok, csak neked... legyél bátran büszke magadra! - tény, hogy a bűbájt a nagymamám helyezte el, nem ő, de miatta tette. Merő... balgaságból, mert hát mi értelme volt ennek az egésznek mégis? Semmi az ég világon! Csak kínzás, hogy egy ilyen alakkal kötötte össze a sorsomat, mintha direkt akart volna rosszat nekem, pedig nem lehet, a nagyanyám szeretett, miért tette volna ilyenné az életemet? Egyetlen magyarázat van csak, hitt valamiben, ami nem igaz, hiába nem szokott, de most az egyszer tévedett, nagyon-nagyot tévedett! Én pedig helyre fogom hozni valahogy ezt a hibát. Még nem tudom, hogyan, de valahogy akkor is megoldom.
- Milyen kedves, hogy így aggódsz a lelki üdvömért Oliver... - gúnytól csöpög a hangom, nem kicsit. Furcsa lehet neki ez, amit most lát belőlem. Nem ilyen voltam régen, nem erre a lányra emlékszik, nem ez a lány védte meg és óvta, hogy ne essen baja, nem ez a lány... szerette. Aki most előtte áll, annak a szemében haraggal perzselő lángok lobognak, az a nő úgy érzi bármit megtenne azért, hogy végre felszabaduljon. Nem tudom, hogy képes lennék-e megölni, egészen más a célom, egész mást akarok, egész másban reménykedem. Hátha ő teszi meg, hátha ő képes lesz rá, hogy megtegye, ami eddig nem ment senkinek sem. - Ne hidd, hogy nem öltem meg még soha senkit. Évszázadok teltek el, már nem vagyok az a jó boszorkány, az a naiv kislány, akit pár kedves szóval át lehet ejteni. - csak, hogy tisztában legyen vele. Nem ilyen egyszerű már az élete, nem ilyen könnyen mennek a dolgok, nem fogom csak úgy útjára engedni és megveregetni a hátát, hogy élje szépen az életét úgy, ahogyan eddig. Nem... nem leszek ilyen kegyes.
- A józan eszedet? Ha van ilyesmid az csak arra utal, hogy velejéig romlott vagy, ha pedig nincs, akkor sem vagy emberek közé való. - nem érdekel, hogy miket mond, egy árva szó sem. Nem több ez csak szócséplés, felesleges, csak az időt húzza, az enyémet, a sajátját és ere igazán nincs szükség. Nem érdekel, hogy az orromból a vékonyka vércsík megindul. Túl erősen munkál bennem a düh, a remény, a kétségbeesés, a harag, a régi emlékek... túl sok ahhoz, hogy rendes kontrollt tudjak tartani, egyszerűen nem megy. Talán ezért képes egy szemvillanás alatt a hátam mögé kerülni és az újabb szavakat már a fülembe sziszegve ejti ki, miközben a nyakamat szorongatja. Engedek a szorításon, főleg azért, mert ezt akartam, ez az a helyzet, amit el akartam érni. De akarom, hogy érezze, még a kezemben van, kell hogy tudja nem adtam fel, hogy meg legyen a motivációja, hogy elég erős legyen benne a gyilkos ösztön.
- Hát gyerünk! Ölj meg! Talán te képes vagy rá, talán te véget vethetsz ennek. - szinte csak szűröm a szavakat a fogaim között. Még csak meg sem fogom a két karját, még csak nem is próbálok ellenállni, egyedül a szíve az, amit láthatatlanul kézben tartok, egyedül az az, amin érezheti, hogy ha nem lép, akkor én lépek. Sejtelmem sincs, hogy tényleg képes lennék-e rá, de neki ezt kell hinni, neki úgy kell gondolnia, megölöm, ha rajtam múlik.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
▸ all around the world
Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
Humor :
▸ dark



A poszt írója Oliver D. Lambrick
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 10, 2014 6:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next





what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Tudod, eddig kételkedtem abban, hogy valaki ennyire képes megváltozni, és lényegében... átállni a teljesen másik oldalra... vagy nem is vagy annyira gonosz, csak velem szórakozol? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, miközben elvigyorodtam. - Ha már egy bizonyos illetőre ártalmas vagy, nem lehetsz te annyira jó. Én legalább tisztában vagyok azzal, hogy velejéig romlott vagyok. - vontam egyet a vállamon, majd széttártam karjaim ismét. Mit akarnék mondani neki? Nem éreztem magamban semmi megbánást...
Jelenleg az egész ténye fenyegetés rám nézve. Majdnem elfelejtettem, hogy ez a nő még talán létezhet. Vagy... a fenébe is, még szép, hogy biztos voltam a halálában! Mi a pokol folyik már itt?! Ez a nő akkor jelenik meg, amikor nem készültem rá, s van elég bajom nélküle is. És még fenyeget... nem az én napom. Nem az én évem.
- Tényleg nincs. - rántottam meg a vállam. - De nem is kérem senki bocsánatát és nem is kell senki feloldozása. Felőlem megdögölhet az egész világ. Veled az élen, szépségem. Még sosem kívántam ennyire a halálodat, te átkozott boszorkány. - sziszegtem dühösen, majd igyekeztem úgy kinézni, hogy nem érintett meg egyetlen gondolat sem, mely elhagyta száját. - De az megnyugtat, hogy ha megölsz, te sem leszel jobb nálam. Vagy azzal fogod nyugtatni magad, hogy egy naaagy és gonosz vámpírtól szabadultál meg? - nevettem fel...

Nem engedett abból a bizonyos fájdalomból, melyben engem részesített... mit is vártam tőle? Nyilván több kell ahhoz, mint pár szó. - Áh, és ezzel akarod elvenni a maradék józan eszemet? - kérdeztem, még mindig a mellkasomon pihentetett kezeimmel, és próbáltam még mindig nem kimutatni, hogy ez a fájdalom már tényleg súlyos, és régóta nem éreztem már ilyesmit.
- Akarsz még mondani valamit, vagy most rögtön megölsz és felnégyelsz? - vetettem oda neki foghegyről, majd mélyet szippantottam a levegőből, és ezzel próbálván feltölteni magam energiával, egyszerűen a háta mögött termettem, és nyakát karjaim ölelésébe vettem. - Állj le! Most mondom utoljára, vagy kinyírlak, banya! - súgtam sziszegve a fülébe.

words: -
tags: oliver & serah-ann
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Pént. Jún. 13, 2014 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah


[You must be registered and logged in to see this image.]


Dühös vagyok rá, el sem tudom mondani, hogy mennyire, de ez most nem látszik rajtam, nem látszik annyira, mint kéne. Nem tudom, hogy képes lennék-e megölni, még csak abban sem vagyok biztos, hogy lehetséges-e. Nem tudom, nem próbáltam, de ki tudja, hogy ez a nyomorult bűbáj nem teszi-e vele is ugyanezt, nem védi-e őt ugyanúgy, mint engem? Egyáltalán nem biztos, hogy csak rám hat, de persze az is lehetséges, hogy csak annyira nagy az életösztöne, hogy akárhány ellenséget szed össze, így is képes életben maradni, így is tovább tudja folytatni a szánalmas kis életét, ami nem áll semmi másból, mint hogy másoknak ártson. Ha megölném, ha képes lennék rá, akkor azzal mindenkinek jót tennék, a világnak, a leendő áldozatainak... magamnak.
- Nincs szükség rá, hogy változzam, de... nem tudsz rólam sokat Oliver. Változtam és nem olyan irányba, aminek örülnél. - azt akarom, hogy igenis érezze a fenyegetést a hangomból, a pillantásomból. Nem tudtam volna ártani neki évekkel ezelőtt, akkor rég, amikor találkoztunk, de ma már... ma már más a helyzet, neki legalábbis ezt kell most hinnie, akkor talán én magam is elhiszem. - Bizonyára gondolkodás nélkül használsz ki a mai napig is másokat, hogy megúszd. - vetem oda. Tudja, hogy miről beszélek, mert hát mi lett volna az, amit művelt velem, ha nem kihasználás? Úgy tett mintha érne valamit, mintha számítana, de aztán csak simán tovább állt, miután segítettünk neki. Csak ez kellett neki, csak a támogatás, semmi más, és ezt képtelen vagyok csak úgy semmisnek tekinteni. Sok rosszat tett ez tény, de számomra akkor is ez a legrosszabb.
- Gyűlöletes alak vagy még mindig... így is túl sokáig vártam, és kétlem, hogy lenne bárki aki meg tudná neked bocsátani azokat, amiket tettél. Neked már... nincs feloldozás. - nincs, nem tudná senki sem azt mondani neki, hogy azok a gaztettek, amiket véghez vitt nem olyan nagy dolgok, mert azok. Rémes dolgokat tett, és meg kell kapnia a büntetését. Az is kész csoda, hogy eddig még nem kaptam meg. Így kellett volna pedig történnie, fájnia kéne neki épp annyira, amennyire azoknak, akiknek ártott. - A trükkök nem fájnak ennyire... - állom a pillantást és nem engedek a szorításon. Nem lep meg, hogy nem tudja most sem jól kezelni a helyzet. Képes még hergelni, pedig nagyon jól látja, hogy így sem vagyok épp jó kedvemben.
- Eszem ágában sincs veled italozgatni! - komolyan csak direkt hergel, én pedig ennek hála csak erősebben szorítom a szívét, de mintha valami akadályozna. Nem tudom, hogy én magam vagyok, vagy az a nyomorult varázslat, de valami mégis akadályoz abban, hogy összeroppantsam, hogy darabokra szaggassam, hogy kitépjem a helyéről, pedig ezt érdemelné. Ezt kéne tennem! Bármilyen boszorkány, aki a jó oldalon áll képes lenne rá, nekem miért nem megy? Koncentrálok, észre sem veszem, hogy erősebben emelkedik a mellkasom, mint eddig és azt sem, hogy az orromból vékony csíkban indul meg egy aprócska vérpatak. Meg akarom ölni, tényleg meg akarom tenni, akkor talán vége lenne ennek az egésznek, még miért nem megy?

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
▸ all around the world
Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
Humor :
▸ dark



A poszt írója Oliver D. Lambrick
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 12, 2014 12:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next





what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Az ég felé fordítottam pillantásomat, ajkaimon lemondó sóhaj bukkant elő, majd egy mozdulattal bevágtam a kocsi ajtaját. Úgyis hosszú beszélgetésnek tűnik a dolog. Ne hűljön ki teljesen ezen a hideg estén.
Zsebre vágtam a kezeimet, és megindultam felé, arcom pedig nem tükrözte felé irányuló félelmemet. Ki ne félne egy ilyen idős boszorkánytól, hogy csesszék meg?! De jobb, ha nem is érzi. És nem is látja. Nem értem, miért pont most jött. Miért most?! Vagy ez azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben rosszabb voltam, mint az azelőtti ezerben? Hm, érdekes, de lehet benne valóság. Elég disznó módszerekre kényszeríti az embert a szerelem és a hatalomvágy.
- Te sem változol soha. - forgattam meg a szemeimet, majd megálltam előtte, és elvigyordtam újfent. - Sajnos a mai törvényhozás eléggé... másfelé összpontosul. Nem sok esély van arra, hogy az engem megillető helyre kerülök. Tekintve, hogy engem már évek óta próbálnak mások is eltenni láb alól. Nyilván van oka annak, hogy nem sikerül nekik. - vontam egyet a vállamon, bár inkább volt rántás, majd előhúztam az egyik kezemet és végigsimítottam alsó ajkamon, ezzel jelezvén, hogy gondolkodom. Mit is kellene meggyónnom?
- Hát... mennyi szabadidőd van? Ha belekezdek, nem végzek holnap estig sem. - vált ördögivé a vigyorom, ahogy ránéztem, és játszott ebben millió más érzelem is. Lenézés, bár ez nem is rá irányult, inkább azok felé, akik azt hitték, kifoghatnak rajtam. Gonoszság. Mert anélkül nincs Oliver Lambrick. Ravaszság, mert... hm, ezt nem tudom megmagyarázni. Ez vagyok én.
A mosolyom akkor kezdett el hervadozni, mikor megéreztem a mellkasomból jövő szorító érzést... nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi okozza. - Ezek az... ósdi boszorkány... trükkök. - suttogtam fojtottan, miután a mellkasomhoz kaptam a tenyerem, és tekintetébe mélyülve éreztem, hogy egy pillanat kell ahhoz, hogy kitépjem a szívét.
- Mit szólnál inkább egy italhoz? Kandallófényhez? Vagy ez mostanában már nem játszik nálad? - jegyeztem meg, szándékosan szurkálva őt. Nem szűnt meg a fájdalom, és tisztában vagyok vele, hogy a szívem szó szerint az ő "kezeiben" van, de nem tudtam megállni, hogy ne folytassam azt, ami egész életemben éltetett.

words: -
tags: oliver & serah-ann
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 9:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah


[You must be registered and logged in to see this image.]


És még ha tudná, hogy én már jó ideje figyelem, hogy már többször is a nyomár akadtam, csak talán mindig volt valahol a lelkem mélyén egy balga remény, hogy nem feleslegesen mentettük meg, hogy nem volt hiába való az egész, hogy a nagymamám nem tévedésből csinálta ezt az egészet velem... velünk. De minél többet láttam az életéből, egyre biztosabb lettem benne, hogy itt bizony nagyon-nagy tévedés van, hogy a nagyi egyszer az életben rosszul látta, hogy nem kellett volna egy ilyen varázslatot bevetnie, hogy e volt élete legnagyobb hibája, amivel az enyémet is véglegesen tönkre tette. Fogalmam sincs, hogy mi a kiút, de mindent meg kell próbálnom, hogy végre vége legyen.
- Egy ilyen nőt... Ugyan Oliver, hagyjuk ezt, mindketten tudjuk, hogy az köztünk a lehető legnagyobb tévedés volt! - igen, nem is jó szó rá, hogy hiba. Nem, az egész egy fatális tévedés volt, olyasmi, amit az emberek életükben csak egyszer követnek el, és általában elég komoly következménye van és életük végéig kíséri őket. Nekem az a legnagyobb gondom, hogy az életem vége nem akar eljönni, pont e miatt a ballépés miatt. Elég lett volna megmenteni és kész, bár már az is nagyon-nagy hiba volt, de még butább tett volt tőlem az, hogy belegabalyodtam valamibe, amibe nem szabadott volna.
- Sokkal több különbség van köztünk, és a pszichopatákat be szokták zárni, de neked az túlságosan enyhe büntetés lenne. - nem tudtam, hogy képes lennék-e tényleg ártani neki, azért nem tettem eddig semmit, és csak arra is mostanság jöttem rá, hogy köze lehet ahhoz, hogy még mindig életben vagyok. Ezért vagyok most itt, mert ha ez az egyetlen lehetőség, akkor mindenképpen meg kell tennem, méghozzá szemrebbenés nélkül. Én ölöm meg, vagy ő engem, nem igazán látok más lehetőséget. Még most is olyan nagyon magabiztos, de... rá fog jönni, hogy ez hiba.
- Ha szeretnél még meggyónni valamit... akkor épp ideje lenne. - nem moccanok meg egy tapodtat sem, de ő tökéletesen érezheti, hogy ez még nem jelenti azt, hogy nem történik semmi, hogy nem teszek semmit, hiszen szorul a hurok méghozzá a szíve körül. Erős a szorítás, amit természetesen én okozok. Minek fojtogatnám? Vámpír, amúgy sincs szüksége levegőre, de a szíve... az a leggyengébb láncszem.

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
▸ all around the world
Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
Humor :
▸ dark



A poszt írója Oliver D. Lambrick
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 8:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next





what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Az arc évszázadokkal ezelőtt agyamba égett. Ezer körül felismerném, ha látnám egy hatalmas tömegben. S tudnám, hogy menekülnöm kell. Nem tudom elhinni, hogy megtalált... egyáltalán miattam jött? TIsztában vagyok a lány értékrendjével. Tudom, hogy a szemében bűnös vagyok, de mégis, mit akar tőlem, ha megvet?
Hangja hidegen cseng az amúgy is hideg hídon. Talán ideje lenne ismét kocsiba pattannom, és eltűnni innen, hiszen bárhogy is nézem, ebből nem jöhetek ki jól. A nő egy boszorkány. Én egy vámpír vagyok. Nem értek a csodatrükkökhöz, s ami azt illeti, Serah mindig is tudta, hogy miként és hogyan "vegye le az embereket a lábukról". Sajnos szó szerint. Erős boszorkány... kire egykoron mindenkinél jobban számíthattam. De mióta továbbálltam... nem is nagyon gondoltam rá, hisz könnyebb volt. Könnyebb volt elfeledni kettőnk furcsa kémiáját, mely annak idején minden idegszálamat perzselte, mint valami forró tűz.
- Persze, hogy emlékszem rád. Nem lehet olyan elfelejteni egy ilyen nőt. - nyeltem egyet, de úgy, hogy ne láthassa azt, hogy egy pillanatra elbizonytalanodom, s nem tudom, hogy mit kellene tennem. Bántani nem akarom. Túl sokkal tartozom neki ahhoz, hogy kitörjem a nyakát. Mellesleg ha majdnem hétszáz év után itt van, minden bizonnyal semmire sem mennék, ha kitörném a nyakát.
- Szóval erről fúj a szél. - bizonyosodtam meg végre érkezése valódi szándékáról, melyre már amúgy is gyanakodtam. Sejtettem, hogy ez áll a háttérben. De miért csupán most érkezett?
Gonosz vigyor jelent meg ajkaimon. - Tudod, kedvesem. Közted és köztem annyi a különbség, hogy én szeretem nézni, ha az emberek szenvednek. Ha szenvednek, én nevetek. És még nagyobbat szúrok oda nekik. - sóhajtottam, és férfiasan megigazgattam az ingem gallérját, mely talán még jól jöhet, ha kedve támadna nekem rontani. Akkor már én sem fogom türtőztetni magam. - Mentségem nincs. Gondolom nálad nem működik az érv, hogy ha valaki pszichopata, felmentik őt a súlyosabb vádak alól. - kacsintottam rá.

words: -
tags: oliver & serah-ann
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
• myself
Kedvenc dal :
• hypnotic
Tartózkodási hely :
• mindig máshol
Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
Humor :
• gyilkos



A poszt írója Chloe Winslet
Elküldésének ideje Szomb. Május 03, 2014 2:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Dex & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

Eléggé furcsa modora van azt meg kell hagyni, eléggé unszimpatikus számomra, és most belegondolva nagyon nem örülök, hogy találkoztunk. Alig ismerem, de már most meg tudom róla állapítani, hogy elviselhetetlen egy egyéniség.
Szavaira nem mondok semmit, elköszönni sem köszönök el tőle, hisz minek tegyem? Ő sem köszönt el tőlem, de nem is várom el tőle, hisz csak pár órát töltöttünk együtt. Bár számomra még ez is túl sok volt. Őszintén szólva örültem, hogy elment, nagyon nem akartam tovább a társaságában lenni, inkább örüljön, hogy segítettem neki.
Mikor eltűnt a fák között, én össze pakoltam a cuccaimat majd még egy kis ideig néztem a természetet, és hallgattam hangját majd vállamra kaptam a táskámat és elindultam be a városba, hisz fontos találkozóm van egy régi "baráttal" amiről nem akarok elkésni.
music:[You must be registered and logged in to see this link.]|notes: köszi a játékot (:[You must be registered and logged in to see this link.]


A JÁTÉKTÉR SZABAD!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 03, 2014 1:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Chloe & Dex


Most már kezdett érdekelni, hogy miért is érdeklődik ennyire felőlem. Remélem nem Enzo valamelyik exébe sikerült bele botlanom, aki így akar visszakerülni a bátyám közelébe, mert akkor most essünk túl azon, hogy kitépem a szívét és apró darabokra rakom össze. Nem akarok semmi problémát. Főleg, hogy valami sógornőről is dumált. Szóval, ha csak megemlíti a bátyámat, az volt az utolsó szava.
Amikor azt mondta, hagyjuk én csak bólintottam felé. Mondjuk, érdekelne, hogy hány éves is, de nem akarom, hogy lelepleződjek.
Aztán ismét kérdésekkel bombáz. Micsoda furcsa dolog, hogy lány és nem bír csendben maradni.
- Dex vagyok, ennyi, amit rólam lehet tudni. – mondtam semleges hangon. Majd pont a szöszinek mesélek magamról, mikor még a bátyám sem tud sokkal többet rólam. Na, nem. Nem fogok itt lelkizni.
- Most mennem kell, köszönöm a segítséget. – paskoltam meg a hasam, amiből kiszedegette a szilánkokat. aztán elindultam a kocsim felé.



•• Words: xxx •• Note:-  •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
• myself
Kedvenc dal :
• hypnotic
Tartózkodási hely :
• mindig máshol
Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
Humor :
• gyilkos



A poszt írója Chloe Winslet
Elküldésének ideje Csüt. Május 01, 2014 11:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Dex & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

Félig ránézek majd újra a tájat nézem. Hallgatom a madarak csiripelését, és a természet meseszép hangját. Hm...furcsa gondolatok egy érzéstelen vámpírtól...
Felnevetek mondatán, illedelmes, akarom mondani jó álcája van.
- Igazad van, hagyjuk a kor kérdést. - mondom neki mosolyogva. Mióta találkoztunk, talán most az először nevettem el magamat és csalt mosolyt az arcomra. A furcsa az, hogy kezdem jól érezni magamat, habár nem sokat beszélgetünk, de még is jobb mint egyedül itt lenni, de ez csak az én szerény véleményem.
- Nah, de hogy ne legyen kínos csönd; mesélj magadról. Kíváncsi vagyok rád. - mondom neki érdeklődve, egy kis huncut mosoly kíséretében. Igazat is mondtam, tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy ki ő, milyen ő.
music:[You must be registered and logged in to see this link.]|notes: Felkéne pörgetni a játékot. Very Happy[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 01, 2014 6:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Chloe & Dex


Van az, az érzés, mikor valakivel találkozol és tudod, hogy semmi értelme. Mármint, nézz rá, szerencsétlen lányra, olyan akár egy lelkinyomorék, na nem megbántani akarom, de most vagy eleve ennyire lelketlen, és kiölte magából az érzéseket. Vagy kikapcsolta, mert nem bírt tovább hordani a szívén azt, hogy egy mocskos gyilkos. Mint a legtöbb vámpír.
Én egyszer tettem meg, pár hónapra, életem legrosszabb hónapjai voltak, nem érdekelt mit teszek, vagy mit sem, csak tettem, amihez épp kedvem volt. Nem kívánom a legrosszabb ellenségemnek sem.
Aztán jött a korkérdés, na persze, valami kezdőnek nézhet, hogy valaki így helyben hagyott. Bezzeg, azért a másik sem úszta meg sokkal kevesebbel. Neki szerintem pár foga is bánta, de harapást nem kapott, mert nem akarok megmérgeződni, vagy épp felmaratni a nyelőcsövem.
- Idősebb, mint gondolod, de fiatalabb, mint hinnéd. – vigyorodtam el és felpattantam. Már kezdtem regenerálódni, így szinte meg sem éreztem a mozdulatot. Bezzeg, ha még bennem lennének, a tüskék nem ficánkolnék ilyen fitten.
- Maradjunk annyiba, hogy én sem érdeklődöm a te korod után, főleg, hogy eleve nem illik, egy szép hölgytől megkérdezni mennyi idős is. – hajoltam meg tisztelettudóan és neki támaszkodtam a kezemmel annak a gerendának, aminek ő dőlt neki.



•• Words: xxx •• Note:-  •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
• myself
Kedvenc dal :
• hypnotic
Tartózkodási hely :
• mindig máshol
Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
Humor :
• gyilkos



A poszt írója Chloe Winslet
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 3:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Dex & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mondhatni, hogy Dex és köztem kínos csönd honolt. Alig ismerem, sőt nem is ismerem. Akkor még is mi a fenét tudnék mondani? Mindig is utáltam az ilyesfajta csöndet, épp ezért agyalok, hogy mit is tudnék mondani.
- És mond csak, mennyi idős is vagy? - teszem fel a kérdésemet, aminek a válaszára már régóta kíváncsi vagyok.Olyan megérzésem van, hogy fiatalabb nálam. Nem tudom miért hiszem ezt, valahogy lerí róla, hogy nem lehet idősebb 300-nál. Hisz aki idősebb, az jobban vigyáz magára. Most nem azt mondom, hogy "huh én milyen jól csinálom ezt az egész vámpírságot, mert még nem volt soha balesetem." Nem! Igen, voltak incidenseim, de amennyire tudok figyelek és próbálom elkerülni a felhajtást.
Felálltam a földről majd leporoltam a ruhámat és megfordulva nézek le a hídról.
music:[You must be registered and logged in to see this link.]|notes: Felkéne pörgetni a játékot. Very Happy[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 2:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Chloe & Dex


Vagy totál őrült csajba sikerült belefussak, vagy szimplán ilyen a stílusa. Ránéztem és beletúrtam a hajamba. A vér már szinte rám száradt, de nem volt mit tenni. Sehol nem látok egy fürdőszobát, ahol rendbe szedhetném magam.
Igazán szép neve van, amolyan nem tudod eldönteni, hogy milyen idős is. Hiszen vannak olyan nevek, amik egyértelműen feltárják előtted, hogy mikor kaptad, melyik évszázadban. A Chloe név nem olyan régi.. de nem becsülhetem le. Mivel lehet, hogy olyan okos vámpírral sikerült találkoznom, aki nevet változtatott, hogy ilyen fortélyosan játssza ki a gondolkozó egyedeket.
Aztán szinte ennyi is volt a beszélgetésünk nagyrészt. Bemutatkoztunk és ücsörgünk egymás mellett. Ja, ne felejtsem el, hogy adott a vérből, amitől kicsit összeszedhettem magam. Úgy tűnt a kicsike nem egy beszédes. Lehet hálát kéne, adjak érte, végre nem egy szószátjárt emberrel futottam össze. Kész csoda!
Mivel díszes társaságom nem vágyott beszélgetni, így én sem szólaltam meg.



•• Words: xxx •• Note:-  •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
• myself
Kedvenc dal :
• hypnotic
Tartózkodási hely :
• mindig máshol
Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
Humor :
• gyilkos



A poszt írója Chloe Winslet
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 25, 2014 6:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Dex & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

Őszintén szólva nem nagyon izgat, hogy fáj neki. Nekem is sok mindent fájt, és ki foglalkozott velem? Ki foglalkozott azzal, hogy bármi bajom van? Senki! Senki nem foglalkozott velem, mindenki magasról tett arra, hogy mi a bajom, mi történik velem. És talán pont ez az ami miatt eljutottam arra a szintre, hogy kikapcsoltam az érzéseimet. Mert elegem lett ezekből az érzésekből, dolgokból.
- Szívesen. - felelem "köszönetére" röviden a válaszomat. Nem nagyon vagyok ma beszédes kedvemben, vagy legalábbis nincs mit mondanom. Meg amúgy is, nem egy vadidegen fiatal vámpír lesz az akinek elmesélnék bármit is. Pluszba még nem is látszik nagyon beszélgető társnak.
Nézem ahogy iszik az üvegből, majd elkapom mikor vissza dobja nekem, és elrakom. Leülök mellé, fejemet neki döntőm a pillérnek és az eget nézem.
- Chloe vagyok. - mondom meg neki a nevemet. Hamár ő volt olyan kedves, hogy egy idő után bemutatkozott, én is megtettem. Mondjuk nem látom értelmét, hisz így is eléggé furcsán állunk a másikhoz.
Érzem magamon ahogy végig néz rajtam, de rá sem hederítek, azt csinál felőlem amit akar.
music:[You must be registered and logged in to see this link.]|notes: remélem tetszik^^[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 25, 2014 9:31 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Chloe & Dex


Megtöröltem a számat, valami fanyar íze van a csajnak, bár mit is vártam, a kenyere. Bár kész felüdülés volt, nem valami kedves kis csajjal találkozni, aki szinte a karjaimba vetette magát.
- Bocs, ha ilyen állapotba lennél, te sem tudnád elővenni az ösztöneidet. – mordultam fel, ahogy kiszedegette a fadarabokat. Olyan volt, mintha a testem lángra akart volna lobbanni. És, hát az sem mellékes, hogy szinte úgy turkált bennem, mintha a táskájába tenné. Mikor végzet, csak nekidőltem a hídtartó pillérének és elvettem az üveget, letekertem a kupakot róla és hosszan kortyoltam belőle. Nem ittam meg az összeset, de legalább legyen erőm, ha már ennyire ki szolgáltattam magam úgy nagyjából mindenkinek.
- Köszönöm a segítséget. – köhintettem egyet és oda dobtam neki az üveget, amit persze először alaposan lezártam. Nem akarom, hogy a véres ruhája miatt hisztizzen. Úgy is olyan régen hallottam, a női hisztit.
- Dex. – mutatkoztam be, micsoda udvarias vagyok, még a nevemet sem tudja, de már egymás vérét szívjuk, nem szó szerint, de már az élcelődés megvan minden mondatunkba.
Ahogy jobban szemre veszem, a szöszke nem is olyan elveszett, sőt egészen tetszetős volt, és a nagyszája még jobban vonzóvá tette.



•• Words: xxx •• Note:Bocsi a késésért!  •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
• myself
Kedvenc dal :
• hypnotic
Tartózkodási hely :
• mindig máshol
Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
Humor :
• gyilkos



A poszt írója Chloe Winslet
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 24, 2014 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Dex & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

Meglepődtem mikor megharapta a csuklómat, egyből gonosz lett a tekintetem. Utálom ha belőlem isznak vért. Miért ne használják a hülye érzék szerveiket?! Hm?! Nem érzi, hogy nem ember vagyok?! Nah, de mindegy, ezzel inkább nem foglalkozom, tapló és kész.
Gonoszul felnevetek halkan mikor segítséget kér, hát ez hülye. Iszik belőlem és még segítséget kér. Látszik, hogy nem él itt.
Nézem ahogy felhúzza a pólóját és végig nézek rajta, hasa csupa vér, de még kivehetők a karók helyei és nyomai. - Bocs, hogy emberi vérrel nem szolgálhatok. - mondom neki gúnyosan.
Aztán végül megszánom és kiveszem belőle a karó nyomokat. Nem voltam vele kíméletes, nem érdekel, hogy fáj neki. Vigyázzon jobban magára.
Mikor kivettem a hasából az összes karó darabot belenyúlok a táskámba amiből kiveszek egy palackot és oda dobom neki. - Nem olyan jó, mint a friss, de neked most megteszi. - nézek le rá.
music:[You must be registered and logged in to see this link.]|notes: remélem tetszik^^[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 24, 2014 4:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Chloe & Dex


Szinte köhögő roham kapott el és éreztem, ahogy a tüdőm vérbe ázik, és nem tudok megszabadulni tőle, fullasztó volt s félelmetes. Kevésszer tudok megijedni, de most igen is paráztam.
A lány mikor hozzám ért, a kezét azonnal a számhoz vettem és erősen megharaptam, nem tudok beszélni, nem tudok válaszolni a feltett bugyuta kérdésére, inkább csak azt akarom, hogy érezzem, hogy a testem felélénkül, és végre megszabadulhatok a karóktól. De a vére nem volt olyan, üde, friss és meleg. Szerencsétlenségemre, nem embert, hanem vámpírt fogtam ki. Nagyon fújtatva toltam el a kezét.
- Vedd ki őket. – húztam fel a pólómat, a hasam merő vér volt, abban sem volt biztos, hogy láthatóak azok a hülye karók. Megtenném, mert elérem, csak, hogy erő nincs bennem, amivel ki tudom szedni magamból.
- Kérlek. – nem kenyerem a kedvesség, de a szőke eléggé elveszettnek tűnt, és nem a legjobb lenne, egy lelkisértült vámpírral összefutni, aki nem hajlandó segíteni. Ha nem teszi meg, kénytelen vagyok valamelyik exet felkeresni, vagy a bátyámat. csak, hogy arra sincs erőm, hogy fel kelljek, nem ám, hogy elmenjek hozzájuk.



•• Words: xxx •• Note:Bocsi a késésért!  •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
• myself
Kedvenc dal :
• hypnotic
Tartózkodási hely :
• mindig máshol
Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
Humor :
• gyilkos



A poszt írója Chloe Winslet
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 23, 2014 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Dex & Chloe
Bocsi, hogy ilyen rövid lett. :/
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nézek ki a fejemből, úgy nézem a tájat. Magával babonáz, csoda szép ez a hely, nyugodt és békés. És talán ez az a hely, ahol elszoktam azon gondolkodni, hogy vissza kapcsoljam e az érzéseimet?! Habár érzékelem a jó dolgokat, és gyönyörködök, de még is más érezni. De aztán minden gondolat menetemnek az lesz a vége, hogy nem! Nem kapcsolom vissza, mert nem fogom hagyni, hogy megint bántsanak. Nem akarom, hogy újra fájdalmat okozzanak nekem. Meg amúgy is; jól el vagyok én érzelmek nélkül is. Felerősödött a szél, úgy hogy kisimítottam az arcomból a hajamat és tovább néztem a tájat.
Gondolataimból és férfi segítségkérése ébreszt fel. Fejemet egyből felkapom rá, és nézem ahogy össze rogy a földön. Csupa vér, és alig van ereje. Egyből leguggolok mellé, és megfogom a kezét.
- Mi a fene történt?! - kérdeztem hitetlenkedve, hisz nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett ami miatt így néz ki. Ahonnan jött az út csupa vér.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 23, 2014 8:32 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Chloe & Dex


Az erdő. Most már nem az a hely, ami egy vámpír biztonságát jelenti, hemzseg a vadászoktól és a farkasoktól. Borzalmas mennyire elfajzott ez a világ. Épp ezért is éreztem, hogy azonnal ki kell, meneküljek, mert a sebem nem gyógyult, tele voltam vagdosással és karó nyomokkal. Az a kis ribanc nem bízott semmit a véletlenre, örülök, hogy a fogam nem hagytam ott.
Mikor végre kiértem az erődből a híd felé mentem nem messze parkolok és legalább a kocsiig el kell jussak, vagy az első emberig. Nem beszélve arról, hogy lehet, hogy az a ribanc belém törte pár helyen a karóját és tele vagyok szálkákkal, ezért nem gyógyulok.
Botorkálva mentem és láttam, hogy a vérem áztatja a földet. Kell valaki, aki segít, de a bátyámat most kihagynám ebből, mert tuti neki állna fejet mosni, de esküszöm az égre, nem én kezdtem, sőt el is akartam menni, de a nő nem hagyott.
De megkeserülte s már régen halott, ami csak az egómat simogatta, de a testem ugyan annyira szenvedett.
Már alig láttam, mikor egy ismételten női alak rajzolódott ki tőlem nem messze. Legalább jussak el hozzá, most már csak az a célom a kocsim még ráér. De a lábaim feladták a harcot és pár lépésnyire tőle összecsuklottam, akár egy marionett bánú és vérző sebekkel hullottam a porba.
- Segíts. – ennyit bírtam kinyögni neki. HA ember akkor a vérével és talán az életével fizet a kis kirándulásáért. Erre mondják, hogy rosszkor, rossz helyen.



•• Words: xxx •• Note:Bocsi a késésért! •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
• myself
Kedvenc dal :
• hypnotic
Tartózkodási hely :
• mindig máshol
Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
Humor :
• gyilkos



A poszt írója Chloe Winslet
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 22, 2014 1:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Dex & Chloe
Bocsi, kezdőkben nem vagyok jó.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Most jöttem vissza Mystic Fallsba, mert eddig körül néztem a világban. Voltam én mindenhol, Las Vegasban, New Yorkban, és még L.A.-ben is. Csoda szép minden, főleg ha az embernek ki vannak kapcsolva az érzései. Egész nap csak buliztam, és kedvem szerint csapoltam az embereket, hisz olyan kis bugyuták, hogy nem isznak vasfűvet. Úgy látszik a világban nem mindenki tud a vámpírokról, bezzeg itt Mystic Fallsban... Minden második ember vagy vámpír, vagy más természetfeletti lény, vagy verbénát iszik. Ezért is mentem egy kicsit világot látni, elegem volt tasakos véren élni, és ez a félév... Nagyon jól éreztem magamat, szinte körbe utaztam a világot. Viszont hiányoztak a régi barátok - akik valljuk be, nincsenek túl sokan, hiszen nincsen szükségem barátokra, jól elboldogulok egyedül is - és hiányzott a pörgős kis élet amit itt tapasztaltam évek alatt. Úgy, hogy vissza jöttem. Nem sok minden változott, de valami még is más.
Hazamentem és körül néztem a házamba, minden a régi, úgy van minden elhelyezve a szobámban mint bő félévvel ezelőtt. Kipakoltam a cuccaimat aztán ledőltem az ágyamra és a plafont néztem. Így lehettem már fél órája mikor úgy döntöttem, hogy átöltözök és elmegyek kicsit sétálni.
Felöltöztem, és elindultam valamerre a külváros felé. Áthaladtam az erdőn és a Wickery híd felé, majd megálltam a tetején. Régebben sokat időztem itt, ez a hely annyira megnyugtató számomra, nem sok ember jár ilyenkor errefelé, és egyedül jól kitudom szellőztetni a fejemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 06, 2014 2:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah


[You must be registered and logged in to see this image.]


Még mindig nem tudom, hogy kezdjem. Vajon vágjak a közepébe, csak mondjam el a lényeget, hogy tegye, amit kell és kész? Vagy inkább vegyem rá más módszerekkel? Sose voltam jó abban, hogyan kell másokat manipulálni, bár azért sokat fejlődtem már azóta, hogy régen ismert. De ettől még ugyanolyan bizonytalan vagyok még azokban a pillanatokban is, amikor meghallom a közeledő kocsi hangját. Lassan ki kellene találnom, hogyan indítsak, lassan ki kellene találnom mit tegyek, vagy mit mondjak neki. És, ami a legfontosabb... nem szabad semmit sem látnom benne abból, akit évszázadokkal ezelőtt éreztem. Minden alkalommal ez volt a legnagyobb gond, akárhányszor a nyomára bukkantam, akárhányszor láttam őt távolról, vagy figyeltem, hogy miket tett eddigi élete során, hogy elvonatkoztassak. De nem... nincs benne már semmi abból, akit mi akkor megmentettünk, vagy talán eleve már akkor is félreismertem, félreismertük mindannyian, csak kihasználta a lehetőséget, hogy volt aki megvédi attól, aki fél, aki egy időre befogadja és ennyi. Nem számít, most csak a céllal kell foglalkoznom, semmi mással!
A kocsi csikorogva fékez, én pedig továbbra is szilárdan állok a helyemen. A kabátom szélébe néha belekap a szél, élénk piros sálam a hátam mögé csapódik egy-egy pillanatra, de nem érdekel, most nem foglalkozom azzal, hogy visszaigazítsam. Az arca és az elhangzó nevem is azt bizonyítja, hogy nagyon is emlékszik rám. Nem is tudom, hogy meglepődjem rajta, vagy pozitívumként fogjam fel. Ráérek még eldönteni.
- Szóval még tudod a nevem Oliver. - hideg hangon szólalok meg, már amennyire egyáltalán képes vagyok rá, de nagyon igyekszem. Nem akarom, hogy bármit is leszűrjön a reakcióimból. Még arról is gondoskodtam egy speciális gyógyteával, hogy a testem reakciói se áruljanak el, a heves szívverés, vagy a gyorsuló légzés. - Azt hiszem túl sokáig élvezted azt, amit a családomtól kaptál és... túl sokszor éltél vissza a jóindulatunkkal. - egy moccanás nélkül állok a helyemen, mint egy ősi görög szobor. Még talán stimmel is, hiszen a bőröm a mai napig is olyan falfehér, mintha én magam is vámpír lennék, mint ő. - Fel tudsz hozni bármit is a mentségedre? - igen, ez lesz a megoldás. Fenyegetés, ha úgy érzi, hogy ártani akarok neki, akkor nagyobb esély van rá, hogy védekezni fog majd. Tudom, hogy milyen lett, nekem fog esni, meg akarja majd védeni magát minden áron és talán sikerül neki. Remélem, hogy sikerül neki!

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
▸ all around the world
Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
Humor :
▸ dark



A poszt írója Oliver D. Lambrick
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 05, 2014 6:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next





what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]


Micsoda zűrös este! - fordult meg a fejemben, miután volán mögé pattanva hajtottam el. Egy kellemes kis este, melyet csak a szórakozásnak kívántam szentelni, de sokan még mindig nem találják a helyüket. Én magam nem vagyok az a típus, aki könnyen elviseli, ha belékötnek. Azóta nyilván többen is rájöttek erre, de a fickó, ki ezt megmerészelte tenni, már nem fog gondolkodni rajta. Nem, és nem is véletlenül hajtottam a híd felé.
Felsóhajtottam, miközben rátapostam a gázra. Minél előbb oda akartam érni a hídra. Nem volt bennem félelem, hiszen miért és kitől félnék? Klaus Mikaelson, az egyetlen komolyabb ellenségem már régóta nincs a városban. És ha ő nincs itt, hát... miről is beszélünk? Salvatore-tól nem félek, hiszen Damon Salvatore nem ugrik bele a mélyvízbe az utóbbi időben. Nem hát. A póráz rövid, ha szabad így fogalmazni.
Ezek a gondolatok időztek fejemben, mikor a hídra értem, de rögtön rá kellett taposnom a fékre. Egy szőke hajzuhatag szálldogált a szélben, s tulaja ott áldogált az út kellős közepén.
- Mi a...! - bukott ki belőlem, s miután sikerült megállítani az autót, úgy pattantam ki az autóból, mintha valaki egy villámmal akarna rám támadni. - Serah? - kérdeztem ledöbbenve, ahogy a kocsi ajtaját markolászva megpillantottam az arcot, melyet régóta nem láttam már.

words: -
tags: oliver & serah-ann
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Wickery híd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3