Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 23, 2013 8:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Most valahogy jobban esett Katherine társasága, mint bármikor máskor. Belül valami érzés féleség kavargott bennem, de hogy mi arról fogalmam sem volt. A másik pedig az, hogy nem is akarok vele foglalkozni. Felesleges. Nem hiszem, hogy különösebben foglalkozna azzal, ha kitérnék erre. Nem erre van szüksége jelen állapotban. Legalábbis nem ezt sugallja vagy csak éppenséggel nem akarom erre terelni a témát. Bőven történtek vele dolgok amik megviselték és nem fogok még én is rárakni egy lapáttal. Azt próbálom neki nyújtani amire most éppen szüksége van. Amennyire sikerült kiismernem tudom mire vágyik.. Nem arra, hogy leüljünk és megbeszéljük a gondjainkat. Hanem erre.. Hogy elfelejtsen mindent ami eddig történt.
Nem akartam a pillanatot már beszéddel elrontani. Most a tetteknek volt itt az ideje nem annak, hogy húú.. Most próbáld megállítani ezt az egészet valami hülyeséggel. Mondjuk valami olyan szó kinyögésével amit jelenleg rohadtul nem kellene kimondanom. A francokat már megint máshol járnak a gondolataim. Azért vagyunk itt, hogy élvezzük a pillanatot és nem azért, hogy töprengjen azon milyen érzéseket vált ki belőlem ez az egész.
Kezeimmel finoman markolásztam a fenekét és szenvedélyesen faltam az ajkait. Mintha az életem múlott volna ezen a pillanaton. Boldoggá akartam tenni már amennyire tőlem telik. Engem már a puszta közelsége ellazított, meg persze az is, hogy az enyém lehet.. A legjobb az egészben, hogy mostanában egyre gyakrabban. Ennek pedig ki nem örülne? Ilyen gyönyörű nő, mint Katherine.. Meg hát a személyisége is lenyűgöző. Kiismerhetetlen ami roppantul csábító. Mindig van egy olyan lépése amire egyáltalán nem számítasz. Pont ez jó az egészben.. Egyszerűen imádom ezt a nőt. Bárki bármit mond ez van. Ha ezt még neki nem is leszek hajlandó kimondani így van. Nem mondanám, hogy ez még szerelem.. Egyszer szerettem.. De ez ami most bennem zajlik még valami furcsa. Talán minden kezdődik elölről..? Minden rajtunk múlik. Vagyis inkább rajta.. De felesleges ilyenen gondolkozni. Visszatért a képbe a gyerekének az apja. Ergo vajmi kevés esélyt látok arra, hogy ebből bármi is lenne a szexen kívül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 22, 2013 8:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Kiakartam használni a pillanatot, persze ezzel nem azt kell érteni, hogy egyúttal Stefant is kihasználom, mert nem így volt. Egyszerűen csak élvezni az adott lehetőséget. Itt már rég nincs szó kihasználásról... legalábbis az én részemről így van. Mindig is olyan "ember" voltam aki él a lehetőségekkel, amit éppen az élet hozott. Sosem volt olyan, hogy csak úgy elszalasztottam volna egy ilyet, főleg hogy Stefan társaságát élvezhetem közben. Vele mindig is vevő voltam az ilyenre, ez az amit tényleg nem utasítottam volna vissza már csak azért sem mert Stefan-al megvan a magunk közös múltja.

Jó, hogy éppen akkor ebben a városban kötöttem. Azért mégis csak itt ismertem meg a Salvatora fiúkat, ami habár kis ideig de meghatározta az életemet. Én változtattam át őket, mondhatni én tettem azokká amik ők most. Ez így nem teljesen igaz mondjuk, de az mindenképpen a nevemhez köthető, hogy ha akkor nem lesznek vámpírok, akkor most nem élnének, márpedig az nagyon sajnálatos lenne.
Nem akartam másra gondolni most csak Stefan-ra, és arra, hogy éljünk a pillanatnak. Kizártam minden olyan gondolatot, ami eddig zavart, vagy rossz szájízzel gondoltam volna rá. Ilyen Victor, és Katie is... kizártam mind a két nevet a fejemből legalább egy kis időre, amíg Stefan-al vagyok. Tudom mit mondtam Victor-nak de ez nem azt jelenti, hogy akkor most magához láncolhat örökre. Egyszer már összetört, és nem fogom neki hagyni, hogy újra megtegye velem. Nem fogok semmire gondolni csak erre az egy dologra, mert a többi gondolat felesleges, és most nincs rájuk szükségem.
- Az a nagyot sem érdemli meg... - Vigyorodtam el befejezve a mondatát, és újra csókolni kezdtem az ajkait kissé belemosolyogva a csókba a végére. Nem véletlenül mondtam a bálon, hogy ezt megakarom ismételni, mert élveztem minden egyes percét. Régen is élveztem, most is, és talán a jövőben se fogok másképp érezni, ha Stefan társaságáról lesz szó.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 21, 2013 4:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Azt hiszem valami állandóságra vágyom az életben. Ha már örökké élek legyen egyetlen olyan dolog ami tudom mindig ott lesz.. Vagy éppenséggel ezt valaki személyében, hogy tudom nem lesz az, hogy kisebb gondom is nagyobb most annál, hogy veled foglalkozzak. Több, mint száz év alatt sem sikerült még csak ehhez hasonlót sem találnom. Vagyis talán.. De az sem tartott túl sokáig. Emlékszem mikor Katherine-be voltam szerelmes. Abban a hitben voltam, hogy az egy életre szól.. Legalább. Aztán vámpírrá változtam. Úgy tudtam, hogy meghalt és vele együtt minden remény a boldogságomra. Tudtam, hogy a bátyámmal is szórakozott, de úgy éreztem akkoriban, hogy az érzései felém tiszták.. Damon pedig számára nem más, mint egy egyszerű kaland.
Na de mindegy is.. Felesleges a múltban történteken rágódni. Valahogy mindig oda lyukadok ki.. Egyszerűen nem tudom miért. Talán, mert kicsit visszavágyódom oda. Amikor még hittem a szerelemben meg abban, hogy talán van olyan is ami egy életre szól. Ha van is ilyesmi akkor valamiért meg lett vonva tőlem. Nem mindenkinek jöhet össze az élet.
Azért élünk a pillanatnak, mert most van valamink.. Amit pár óra múlva talán már el is veszítettünk. Amit nem igazán tudunk vagy akarunk feldolgozni. Kihasználjuk a lehetőségeinket addig amíg van rá esélyünk. Most ha a mostani szituációt vesszük. Itt vagyok Katherine-nel. Most. De pár óra múlva ismét külön válnak az útjaink, mintha szinte semmi nem történt volna.. Ami bizonyos részről nézve fájdalmas. Ezért is felesleges érezni.
Csak ki kell kapcsolni.. És tényleg csak ennek a pillanatnak élni.. Semmi többnek. - Igazad van talán soha nem lesz elég ennyi.. De aki a kicsit nem becsüli.. - Vigyorogva leheltem ajkaira, majd újból falni kezdtem őket. Nem azt mondom, hogy el tudnám képzelni Katherine-t az oldalamon, mint hűséges háziasszony vagy bármi. Az olyan furcsa lenne.. Teljesen kifordulna önmagából. Ezt senkitől nem várnám el. Mivel én sem változnék meg teljesen senki kedvéért.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 20, 2013 10:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Tudtam jól, hogy utált jó ideig. Már csak azért is mert csak úgy előkerültem a semmiből, hogy "héé szia itt vagyok, és élek" Évekig abban a tudatban élt, hogy meghaltam. Anno nem így terveztem ezt a dolgot, de végül így alakult. El kellett mennem, és újra menekülnöm kellett. Csak pár hónapig nyújtott számomra biztonságot Mystic Falls, utána mennem kellett, és ebbe beletartozott, hogy el lett játszva a saját halálom. Damon, és Stefan is úgy tudta, hogy halott vagyok és abba a kriptába rohad a testem, de én ehelyett éltem "vígan" életemet. De csak részben, mert közben figyeltem Stefant titkon legalábbis... Hogy miért? Egyszerű a válasz. Mert szerettem, újra együtt akartam vele lenni, és még mielőtt végleg elhagytam volna aznap éjjel, meg is ígértem neki, még akkor is ha Ő ezt nem hallhatta.

Elég hihetetlennek tűnik, hogy én szeressek... nem sűrűn mutatom ki az érzéseimet, sosem volt elég merszem hozzá, ritka esetekben megtartom inkább magamnak, és nem mondom el az érintett személynek, a többi esetben meg inkább be se vallom magamnak, hogy érzek bármit is. Eddig mindig rosszul jártam, ha bármit is bevallottam. Bár nem sokan gondolják, de igen is tudom milyen a fájdalom. A lelki fájdalom, és nem a fizikai. Az két teljesen más érzés! Míg a fizikai fájdalom kibírható, addig a lelki az sokkal rosszabb. Én pedig utáltam, ha fáj. Nem véletlenül vagyok olyan amilyen. Így sokkal könnyebb... nem fáj, nem vagyok gyenge, és sebezhető. Pedig most ilyen vagyok mégis. Sebezhetőnek érzem magam valamilyen szinten, és ez Stefan számára is feltűnt.
Stefan szerintem nem hitte el akkor a szavaimat. Hogy miatta jöttem vissza a városba, és hogy szeretem. Mondjuk abba az időben szerette Elenát, már csak azért se hitt nekem. A rossz szándékot látta a szavaim mögött, ami részben igaz is volt, mert nem repestem az örömtől, hogy vele volt. Már csak azért is mert ugyan úgy néz ki mint én.
- Telhetetlen vagy... neked sose lesz elég csak ennyi! - Vigyorogtam, és újra ajkaimra tapadt, én pedig hevesen viszonoztam a csókját, és percekig nem is engedtem. Kezei lecsúsztak fenekemre, és markolászni kezdte. Kezem felcsúszott a nyakán, és beletúrtam a hajába, miközben tovább csókoltam ajkait. Minek gondolkozok én a fájdalmon? Most elég kevés esély van arra, hogy fájdalom fog érni... most a szórakozás jön és nem más, felesleges ilyenek gondolkozni. Majd máskor, most itt van Stefan velem, Ő pedig remek gondolatelterelő.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 20, 2013 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Katherine és én. Bárki bármit mondhat soha nem az egyszerűségről voltunk híresek. Jó darabig utáltam ezt nem fogom tagadni. Vagyis nem is vagyok benne biztos, hogy utáltam. Csak dühös voltam rá. Annyi ideig azt hittem rá, hogy halott.. Aztán felbukkant. Felforgatta az akkori életemet. Aztán azt mondta, hogy szeret.. Igen.. Valahogy akkor is meg még így most is visszanézve iszonyatosan nagy hazugságnak tűnik ez az egész.
Néha már abban is bizonytalan voltam, hogy valaha is szeretett valakit önmagán kívül. Soha nem ismerheted őt ki igazán. Amint kimutat az teljes ellentéte a valódi önmagának. Ő is képes arra, hogy érezzen és szeressen egyszerűen csak nem hajlandó rá. Gyengének érezné ettől magát? Lehet. Olyankor eléggé sebezhetőek vagyunk. Egyfajta védőréteget húz a valódi önmaga felé. Meg is tudom érteni. Félünk a fájdalomtól. Legyen fizikai vagy lelki. Bár talán a lelki az még rosszabb. Mondjuk a fizikai se kutya. Ha például belelépsz egy szögbe.. Nem fog utána még háromszor beletaposni, mert hú de jó érzés.. A legnagyobb félelmünk a fájdalom.. Amiből nekem már bőven kijárt..
Magam sem tudom, hogyan kanyarodtam el ennyire a jelen helyzettől. Itt van Katherine a karjaim között és ha nem is örökké, de most az enyém lehet..
- Még szép, hogy csak a kezdet ennyivel nem is érném be. - Vigyorogtam rá, majd újból csókolni kezdtem kezeimet a fenekére csúsztatva finoman párszor belemarkoltam. Igen.. Most a szórakozás az első és nem a búslakodás minden hülyeség miatt.. Meg nem most kell valami életszemléletet kitalálni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 20, 2013 3:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Amint kimondta, hogy hagyjuk Elenát, valahogy máris jobb lett a hangulata, és én ennek örülni tudtam. Nem akartam, hogy Elenára gondoljon miközben vele van. De nemhogy nem akartam, de még utáltam is, hogy rá gondol, főleg most! Bár lehet, hogy egyformák vagyunk, de mégis különbözünk. Az öltözködésünk, a beszéd stílusunk, meg még egy csomó ilyen apróság, így aki jobban megfigyel minket észreveszi, hogy teljesen különbözőek vagyunk, és egy kicsit sem hasonlítunk a másikra.

- Ha nem érném be veled, akkor már rég itt hagytalak volna! - Sóhajtottam fel halkan, de aztán a végén széles vigyorra húzódott ajkam. Még jó hogy beértem vele! Szerettem a társaságába lenni, általában akkor sosem unatkoztam, mondjuk a mi kapcsolatunk nem mindig arról szólt, hogy milyen jól szórakozunk egymással. Mondjuk mikor utált, akkor annyira nem jöttünk ki a másikkal, de az az időszak elmúlt, és most nem úgy tűnik, hogy az az időszak lenne, mikor utál.
Ahogy sejtettem, hosszabb csókra számított, és ennek hangot is adott miután viszonozta nekem ezt a csókot. Utána a szemeimbe mélyedt, és még közelebb húzott magához, ezzel elérve, hogy testünk szorosan a másikéhoz simuljon. Én ezt egy cseppet sem bántam viszont.
Már válaszoltam is volna kérdésére, de ezt nem hagyta már tapadt is az ajkaimra, és csókolni kezdett, én pedig viszonoztam neki kérdés nélkül. - Ez csak a kezdet... - Suttogtam ajkaira a kérdésére a választ végül ahogy elváltam ajkaitól. Bár ez nem egy betervezett találkozás volt, én mégsem bántam! A bálon történteket se bántam meg. Én amúgy sem szoktam sok mindent megbánni, de a bálon történteket se most, se később se fogom bánni. Nincs is okom bánni, jó volt Stefan-al.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 19, 2013 11:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Tényleg marha nagy hülyeség volt Elena-ra gondolni miközben itt van előttem Katherine teljes életnagyságban. Várjunk csak kire is gondoltam az előbb? Na igen azt hiszem ez a legjobb hozzáállás. Hagyjuk a francba és felejtsük el, ha örökre nem is egyenlőre biztosan jobb lesz így. El kell temetnem magamban jó mélyre még csak az emlékét is.. El akarom felejteni.. Örökre. Mindent ami köztünk történt.. Mindent.
- És nekem ez pont elég. Remélem te is beéred velem. - Villantottam meg fehér fogsoromat egy vigyor keretében. Na igen.. Most kikapcsolódásra van szükségem. Legalábbis valami hasonlóra.. Katherine.. Na benne minden megvan ehhez. De a lényege a találkozásunknak azt hiszem még csak most kezdődik.
Hosszabb csókra számítottam, de.. Aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli. Tudom, hogy ez csak a kezdete volt az egésznek. Gyönyörű szemeibe mélyedtem, majd még közelebb vontam magamhoz.
- Csak ennyit érdemlek? - Kérdeztem valami szomorkás grimasz félével és válaszra sem várva tapadtam ajkaira. Nem tagadom hiányzott ez a nő.. Teljesen megbolondít a közelsége.. A bálon is.. Nem tudom, hogy mi a fene ütött belém, de egy pillanatra se bántam meg. Habár a gyűrűmmel valószínűleg ott babrálhattak valamit.. Már a Katherine-nel történtek miatt megérte elmenni.. Felejthetetlen élmények egyike.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 19, 2013 6:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Ahogy kiejtettem a számon Elena nevét, nem éppen úgy reagált ahogy elsőre gondoltam. Kijelentette, hogy hagyjuk a francba Elenát inkább, és közelebb lépve hozzám és már karjai körbefogták is derekamat ezzel még közelebb húzva magához. Talán kissé meglepődött lehettem egy kis ideig, de aztán elvigyorodtam, és kezeimet lazán felcsúsztattam vállaira, és úgy néztem szemeibe. - Én is ugyanezt kérdezhetném tőled, hisz itt vagyok én! - Vigyorogtam továbbra is, és ajkaimba haraptam. Végre úgy tűnik visszatért az a Stefan akit én szeretek. Habár elég gyorsan váltott a rossz kedvről erre, de érdekel is ez engem?! Nem túlzottan, a lényeg, hogy jól szórakozzunk, és most nagyon úgy tűnik, hogy most az következik.

- Na gyere csak ide! - Rajzolódott ki az arcomon egy halványka, de huncut mosoly, és tarkójára csúsztatva kezeimet közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam lágyan, és viszonylag röviden. Elsőre nem pont ilyenre szántam ezt a csókot de végül így sikerült. Inkább nevezném olyan üdvözlő csóknak. Amolyan "rég láttalak, talán már hiányzott is a társaságod" csók lehetett. Elég sok idő telt el a bál óta, vagy nem is olyan sok? Nem tudom, nekem egy kicsit hosszúnak tűnt. Hogy hiányzott-e Stefan társasága? Lehet, hogy igen... nem vagyok olyan biztos benne azt hiszem. Mostanában úgy tűnik eléggé bizonytalanná váltam. Én és a bizonytalanság... ez még szinte nekem is furcsa.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 19, 2013 9:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Nem tudom, hogy miért érdekli ez az egész.. De nem is érdekel. A mi kapcsolatunk mindig is érdekes volt valamilyen szinten. Törődünk is a másikkal meg nem is. Ez az egy amint Katherine sosem mutatna ki teljesen, hogy törődik valakivel vagy éppen szereti az illetőt.
Nem is tudom miért gondolkozok állandóan Elena-n amikor vele vagyok. Valószínűleg, mert ugyan úgy néznek ki.. De ha jobban megnézi az ember azért sok különbség van. A mozdulataik a beszédstílusok teljesen eltérő.
A bálon még gondolkoztam, hogy több lehetne köztünk Katherine-nel, mint egyszerű szex. De ezek is olyan ábrándok voltak amik totálisan feleslegesek. Mikor bírná ki Katherine, hogy csak egy valakit hülyítsen? Éppenséggel mikor lenne képes arra, hogy valakit is tiszta szívből szeressen? Igen, hangoztatta, hogy engem szeretett. De sosem hittem ebben. Most meg már képben van a gyerekének az apja is.. Inkább jobb lesz kimaradni ebből az egészből. Semmi komoly dolgot nem kell kihozni ebből az egészből.. Csak éppen ami jól esik.
- Hagyjuk a francba Elena-t. - Mondtam vigyorogva és közelebb léptem felé, hogy karomat a dereka köré fonhassam. - Miért érdekeljen engem ő, ha itt vagy te? - Azt hiszem mos foglaltam össze az igazságot. Katherine-nek soha nem azért volt akkora hírneve, mert ő a hűség, a szeretet és az ártatlanság megtestesítője. Ő ilyen. Amióta csak ismerem. Lehet, hogy emberként más volt, de azt a az énjét sajnos nem ismerhettem meg.
Most, hogy itt van minek az önmarcangolás? Inkább vessük bele magunkat a szórakozásba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 18, 2013 6:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Vártam a válaszát kitartóan, de aztán amint meghallottam, lecsúszott válláról a kezem. - Aha, persze... - Szűkült össze a tekintetem, és egy kisebb gúnyos mosoly jelent meg arcomon. Hát legyen, engem aztán nem érdekel, mondjuk nem pont ilyen válaszra számítottam tekintve, hogy biztos igazam lehet. De ha nem, hát nem, én biztos nem fogom kiszedni belőle. Gondolkozzon csak azon, hogy rontotta el a dolgokat, vagy mit tudom én. A fene tudja min gondolkodik igazából.
- A Petrovák, és az örömkönnyek... jó vicc! - Horkantam fel, és megforgattam szemeimet. Örömömben még sosem hullajtottam egy darab könnycseppet se, ez most sem fordult elő, főleg, hogy a lányom egy ribanc, pont ugyan úgy mint én! Ezt egyáltalán lehet örökölni? Ezek szerint igen, lehet örökölni, és a lányom megkapta ezt a "szép" tulajdonságot. Valamiért csodálkoztam is volna, ha az apjára ütött volna. Mondjuk Victor se az a szentfazék fajta. - Melyik Petrovától láttál te már örömkönnyeket egyáltalán? - Vontam fel a szemöldökömet kíváncsian várva a válaszát, de aztán rögtön eszembe jutott egy név.
- Inkább ki se mond, tudok egy nevet! Elena... - Fordítottam el tekintetemet Stefanról, és őszinte undor ült ki az arcomra amint kimondtam Elena nevét. Amint feltettem a kérdést már eszembe is jutott Elena neve, így inkább kimondtam még mielőtt Stefan tette volna meg. Az Ő kis Elenája... vagyis csak volt, mert most már Damoné.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 18, 2013 5:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Na igen.. Azt hiszem én nem tudom megjátszani magam, mint Katherine vagy akárki. Bár nem is az a célom. De semmi szükségem mások sajnálatára. Igen eléggé gyakran kezdek önmarcangolásba, de eddig semmi olyan nem történt ami miatt leállhattam volna. Élem a rohadtul balszerencsés örökkévalóságot. Idővel csak beletörődök, hogy nekem már nem jár ki semmi pozitív dolog.
- Nem kezdtem el semmit. - Válaszoltam egyszerűen mosollyal az arcomon. - Nem fogok vitába elegyedni azért, mert éppen most mi jár a fejemben. Tudtommal a gondolataim olyan szabadok, mint én. Legalábbis eddig még azt hittem, hogy az gondolok amit akarok.
- Akkor ezek szerint hasonlít rád. Mert gondolom nem voltak ott örömkönnyek. - Petrova-k meg az örömkönnyek.. Előbb szaggatnák szét a családtagjaikat, minthogy bármit is mutassanak abból, hogy szeretik. Oké.. Elena más volt. De már megint, hogy a fenébe kanyarodok vissza hozzá? Nem számít már. Egyáltalán nem kellene számítson nekem. Ott voltam neki most, hogy a házassága eléggé labilis volt Damon-nel.. Most már valószínűleg minden szép és jó csak úgy, mint régen.. De mindegy is. Valószínűleg nem említette meg neki, hogy megpróbált rám mászni, mert azt mondjuk én sem úsznám meg túlzottan szárazon.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 18, 2013 4:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Bár hangja elég nyugodt volt, szavaiból mégis ki lehetett következtetni, hogy már megint "önmarcangolásba" kezdett. Mindig mindenhol ott van ahol segíteni kell, mindenkit meghallgat, ott van mint egy támasz. Bár ahogy látom most már ezt nem nagyon élvezi.. Hirtelen elé álltam, és egy lépést már közelítettem is felé. - Hagyd ezt abba de rögtön! Nem vagyok gondolatolvasó, de sejteni tudom min gondolkodsz annyira. - Szóltam rá, de aztán következő mondatom valamivel nyugodtabb volt, és kezem a vállára raktam miközben mondtam a magamét.
Már szinte rögtön el is felejtettem a saját problémáimat. Ráérek én velük később is foglalkozni.
- Olyan reakciót kaptam amire számítottam, úgy hogy nem történt semmi komoly... Hagyjuk is ezt! - Vontam össze szemöldökömet, és már el is hessegettem a gondolataimat amik eddig a fejemben jártak. Nem akartam ma már Katie-re gondolni, meg igazából semmire ami a múltamhoz kapcsolódott. Már most elegem volt abból, hogy a múltamon kelljen gondolkoznom. Csak el akartam terelni a gondolataimat, és elfelejteni egy kicsit, legalább egy kis időre. Olyan nagyot kérhetek ezzel? Az elmúlt hetekben csak ezzel foglalkoztam, így már jó lenne elhagyni ezt. Már csak ezért is akarom terelni a témát, Stefan úgyse fog faggatózni, tudja hogy nem fogok ennél többet mondani.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 17, 2013 8:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

- Miért kellene győzködni? Mindig ott vagyok ahol szükség van rám. - Akit csak ismerek szinte lelki szennyesnek használ. Mindegy azt hiszem ebbe már bele kellene törődnöm. Nem tudok olyat tenni amiért megérné velem foglalkozni vagy bármi. Egyáltalán más szemmel nézni rám. Komolyan úgy nyavalygok, mint egy nő. Talán ha nagyon akarnám könnyen szerezhetnék magamnak valakit.. De minek? Elena-t is tiszta szívemből szerettem még a saját életemet is feláldoztam volna érte ő meg hát a bátyámba lett szerelmes és azóta is vele van. Talán így a jó.. Talán én voltam az aki felé kezdte lökni.. Mindegy is. Ha elbasztam.. elbasztam. Azóta se tudok semmi értelmeset csinálni.
Katherine-nek is visszatér a képbe a gyereke apja. Talán jobb lenne az egész itteni múltamat az embereket magam mögött hagyni és elmenni valahova messzire.. Új életet kezdeni. Megint. De kivételesen nem ugyanabba a nőbe szeretnék bele, mint a testvérem..
- Történt valami említésre méltó a lányoddal való találkozás során, hogy így kiakadtál? Vagy csak szimplán lesokkolt ez az egész? - Kérdeztem teljesen érzelemmentesen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 17, 2013 5:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

- Igaz... téged soha nem kellett annyira győzködni. - Mosolyodtam el halványan felnézve rá. Ahhoz képest, hogy előzőleg hogy váltunk el, hogy is mondjam eléggé mások vagyunk a másikkal szemben. Ez talán már azért is van, mert látja rajtam, hogy nem vagyok a legjobb formámban, talán sebezhetőnek láthat, még akkor is ha nem akarok most annak tánni.
- Pontosan... sose jó, ha az ember kiismerhető lesz. - Nyeltem egy nagyot újra a víz felé fordítva tekintetemet. Soha senki számára nem leszek kiismerhető, erről én magam fogok gondoskodni. Még Victor számára se leszek az, pedig Ő aztán tényleg eléggé ismer. Ő az ember énemet is ismeri/ismerte. Még Stefan se látta azt az oldalamat, de ha akarnám se tudnám már neki megmutatni. Ez a pillanatnyi sebezhetőséget meg mindennek nevezném, csak emberinek nem.
- Igen, a gyerekem apja, a hab a tortán a lányom volt! - Néztem vissza Stefan-ra, és egy mosolyt erőltettem arcomra. Nagyon nem volt szükségem arra, hogy a lányommal találkozzak. Szerintem még jó ideig meglettem volna nélküle...
- Igen jól összejöttek.. Elég nagy szívás! - Sóhajtottam fel a végén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 16, 2013 7:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

- Soha nem voltam olyan akit győzködni kell. - Nem értem, hogy miért kellene egyáltalán győzködnie. Tényleg nincs jobb dolgom ennél az egésznél.. Meg hát Katherinenel sem mondhatom rossznak a kapcsolatom, ha nem is éppen olyan dolgokban merültünk mélyebbre..
- Tudom.. Szeretnél megmaradni ilyen rejtelmesnek. - Lassan kiismerhetővé válik, de nem teljesen. Legalábbis számomra egyáltalán nem. Jó mondjuk van amire már tudom, hogyan reagál, de mindig meglep. Ez az egész viselkedése most meglepő.. Olyan érdekes.. Mintha nem ő lenne. Sebezhető.
- Óóó, szóval a gyereked apja. - Na ebből még elég bonyodalom lehet.. Legalábbis neki. Aztán még a lányával is találkozott. Hát tényleg összejött neki ez az egész az utóbbi időben.
- Hát elég jól összejöttek a dolgok most neked.. - Nem tudom, hogy sajnáljam vagy valami ilyesmi, de az nem az én szokásom. Meg amúgy sem hiszem, hogy azért mondta volna el az egészet, hogy sajnáljam. Az nem az ő asztala.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 16, 2013 5:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Meglepődött. Láttam az arcán! Végül is nem sűrűn lát/hall ilyennek, vagyis inkább még sosem látott ilyennek. Sosem engedtem meg magamnak, ez a mostani meg.. nem tudom mi ütött belém. Talán az elmúlt napok eseménye miatt vagyok ilyen. Túl sok minden történt egyszerre, és még időm se volt "feldolgozni" ezt az egészet.
- Nem kellett sokáig győzködni! - Mosolyodtam el én is, ahogy rám mosolygott. Mondjuk nem akartam, hogy csupán sajnálatból maradjon mellettem. Akkor inkább menjen, csak ne ezért maradjon itt. Nem szerettem, ha sajnálnak és csak ezért maradnak velem. Stefan esetében sem akartam ezt.
- Nem tudsz sokat, de más sem tud többet.. - Sóhajtottam fel hangosan, és egy halvány mosolyt erőltettem arcomra. Nem arról voltam híres, hogy elmondom a múltamat bárkinek is. Kevesen tudtak róla, és ezt az állapotot meg akartam tartani. De abból nem lesz túl sok baj, ha elmondok egy-két dolgot Stefan-nak erről. - Előkerült a múltam meghatározó személye, aki nem mellékesen a gyerekem apja.. ő volt a partnerem a bálon. - Forgattam meg a szemeimet a végén. Inkább Stefan-al töltöttem időm nagy részét bálon, szinte nem is voltam Victor-al. - Elmondta hol a lányom, én pedig összetalálkoztam vele... volt olyan "szerencsém" - Mondtam egy kis iróniával a hangomban a végén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 15, 2013 2:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Kicsit meglepődtem azon, hogy megkért maradjak. Nem is pusztán a kérésen hanem ahogyan kérte. A hangja.. Annyira más volt. Nem az a tipikus Katherine viselkedés. Valami komoly történhetett vele. Vagy szimplán fejre esett miközben idetartott. Aztán most minden a feje tetejére áll.. Bár kétlem.
- Jó akkor maradok. - Jelentettem ki egy mosollyal az arcomon. Nem akartam ridegnek tűnni. Bár talán jobban tettem volna, ha ridegen viselkedek.. De már rég nem vagyok olyan. Nem tudnék olyan lenni. Azt az énemet már jó pár évtizede eltemettem jó mélyre. Visszavonhatatlanul.
- A múltad.. Amiről én nem sokat tudok.. Meg nem sok közöm van hozzá. De ha akarod körülírva elmondhatod. Meghallgatlak. Jelenleg úgy sincs jobb dolgom. - Rántottam egyet a vállamon. Nem az a típus aki elmondaná, de úgy gondoltam jobb ha felajánlom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 14, 2013 8:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Egy nagyot nyeltem, és néztem fel rá hirtelen ahogy felvetette az ötletet, hogy akár el is mehet ha akarom. Azért jöttem ide, hogy egyedül legyek, de itt van Stefan, és az mégis csak jobb mint hogy elmenjen, és magamra hagyjon. - Ne hagyj itt... - Mondtam halkan mégis szinte kérlelően, és felé fordultam. Ez annyira nem én voltam, de nem érdekelt. Mostanában túl sok olyan dolgot teszek ami eléggé... hogy is mondjam... furcsa tőlem. Ennek sürgősen véget kéne vetnem, mert ez így nem mehet tovább, a végén még ilyen maradok.
- Csak történt egy-két dolog, ami erősen kapcsolódik a múltamhoz.. - Sóhajtottam fel hangosan, és összevontam szemöldökömet. Legyen elég ennyi, amúgy se sokszor szoktam elmondani a gondjaimat, még akkor is ha Stefan-nak elmondhatnám ezt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 14, 2013 12:13 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

- Hát ha jobban érzed magad akkor én el is mehetek innen és akkor magadra hagylak a gondolataiddal. - Nem akartam láb alatt lenni. Valahogy már unom azt a szerepet. Bár a pótkerék szócska már szinte a homlokomra van égetve. Mindig valakinek valamiféle pótléka vagyok. De már én sem másképp tekintek rájuk. Ha ők megtehetik nekem is ugyan úgy meg van rá a jogom.
A gyűrűm még mindig működött legalábbis nem készültem elégni a napon ami egy eléggé jó pont volt a mai nap számára. Már jó ideje nem jártam a napsütésben. Mondhatni, hogy már hiányzott. Annyi éven keresztül hozzá voltam szokva a naphoz és most, hogy egy kis időre megvonták tőlem.. Hát eléggé borzalmas volt. De azt hiszem egy ember hasonlóan reagálna arra, hogyha pár hétig sötétség lenne. Talán jobban belebolondulna.
- Rendben van.. - Ha nem az én dolgom nem az én dolgom. Legalábbis a hangja és a testbeszéde erről árulkodott. Valami biztos történt csak éppenséggel nem köti az orromra. De mindegy is.. Én megkérdeztem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 13, 2013 11:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

- És én pont ezért jöttem ide... mert tudtam, hogy ez nem éppen egy forgalmas út! - Néztem rá egy halványka, de erőltetett mosolyra húzva ajkaimat. Valami nyugodt helyet akartam, ahol egy kicsit kiszellőztethetem a fejemet, és kikapcsolhatom az agyamat. Ezt az egyet akartam, de akkor most máshogy alakulnak a dolgok, mert összefutottam Stefan-al. Hátha Ő eltudja egy kicsit terelni a gondolataimat, Victor-ról, meg Katie-ről... túl sok minden történt egyszerre ezalatt a rövid idő alatt. Nem mondanám, hogy felkavartak volna ezek a dolgok, de azért mégis jártattam az agyamat rajta. Victor.... Katie... ez a két név kattogott az agyamba, és habár a testemet ellazított az alkohol, a gondolataimat mégse sikerült elűznie.
- Nem történt semmi... - Ráztam meg a fejemet kicsit bizonytalanul. Áhh tényleg nem történt semmi, csak összefeküdtem Victor-al, és találkoztam a ribanc lányommal, azután hogy megtudtam ki is ő. Ez tényleg "semmi", de erről nem is kell tudnia Stefan-nal.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 13, 2013 11:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

A víz valahogy mindent magában foglalt. Bármi történjék azt hiszem mindig folyni fog. Valami elég komoly dolognak kell történnie ahhoz, hogy ez megváltozzon. Az élet is valami ilyesmi. Mindig megy tovább.. De valahogy mindig azon rágódom, hogy mit rontottam el a múltban. Mindig az a fránya múlt. És az önmarcangolásom. Soha nem leszek az a felszabadult ripper aki voltam.. Azt már jó ideje magam mögött hagytam. Néha visszavágyom, hiszen akkor nem kellett semmit éreznem. Semmi bűntudat az elvett életek miatt. Most meg.. Akkori önmagam árnyékához sem érek fel.
- Ez a hely nem voltaképpen nevezhető túl forgalmasnak. - Mondtam immár felnézve rá. Igen.. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy aki éppen unatkozik annak az első útja ehhez a hídhoz vezetne.
- Történt valami? - Kérdeztem tőle, hiszen jobban megnézve kicsit feszültnek látszott.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 13, 2013 11:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Eléggé elvolt merülve a gondolataiba, így inkább nem is nagyon zavartam inkább csak apróbb kérdésekkel. Így is nagyon látszott, hogy azon jártatja az eszét, hogy mi történt már ezen a hídon. Engem nem kötött ide semmi, szóval annyira nem is tudtam belegondolni mi történt itt "anno". Stefant kötötte ide, hogy kimentette Elenát mikor a városba érkezett.. inkább hagyta volna a vízbe fulladni.
- Ahogy én sem gondoltam volna, hogy itt látlak... - Mondtam még mindig a víz felszínét kémlelve. Egyikünk sem nézett a másikra, és lassan kezdett is beállni a kínos csönd. Mikor utoljára találkoztunk valamivel vidámabb volt, most meg... minden csak az nem! Megfordultam, és a híd korlátjára támaszkodtam félig. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki, főleg hogy zavarni akarom. Inkább Ő vessen fel valami témát, most amúgy sem érzem úgy magam, hogy bármi eszembe jutna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 13, 2013 10:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Ez a híd. Magában foglalta a múltam. Legalábbis a kezdetét. Nem bántam, hogy megmentettem Elena életét egyáltalán nem. Mert hát azért nem éppen 17 évesen kell véget érnie egy ember életének. De hát az örökkévalóság sem túlságosan a legjobb állapot. Lehet, hogy egy életet szenvednél át ahhoz, hogy elérd a boldogságod. Az én esetemben erre viszont egy örökkévalóság áll a rendelkezésemre. Jobb és rosszabb pillanatokkal. Mondjuk mostanában nem mondhatom, hogy rossz lenne a sorsom. Mert olyan nőket sodort az utamba, mint Katherine, Erin.. Voltaképpen a mennyország egy kapuja nyílt meg előttem ebből a szempontból.
- Dehogy.. Csak erre hozott a lábam. Nem gondoltam volna, hogy itt futok össze veled.. - Mondtam miközben egy pillanatra se vettem le a szememet a vízről. Emlékezetes egy pillanat az már biztos.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 13, 2013 7:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next


A híd közepe felé jártam mikor megláttam a szélén Stefant. Rám se nézett, de már ki is mondta a nevemet. Egy halványka mosolyt erőltettem az arcomra, ami végül le is fagyott az arcomról, mire odaértem mellé, de Ő ezt nem láthatta, hisz még csak fel sem nézett rám. - Nem gondoltam volna, hogy itt látlak! - Sóhajtottam fel halkan. Azt hittem egyedül leszek itt, nem sokan szoktak erre járni, nem számítottam társaságra főleg nem Stefan-ra. Csak egy pillanatra néztem fel arcára, de aztán én is megfordultam, hogy elém kerüljön a híd széle.
- Csak nem nosztalgiázol?! - Vontam fel szemöldökömet a vízre pillantva. Végül is mi másért jönne ide... Itt mentette ki Elena Gilbert-et a vízből. Más nagyon nem köti a hídhoz tudtommal.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 13, 2013 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

(Forbes ház)

Ha már újra szabadon mehetek a napra azt hiszem teszek egy nagyobb kört. Jól esett újból érezni a napsütést anélkül, hogy a bőrömet égette volna. Már kezdtem kicsit megbolondulni az egésztől. Úgy éreztem, mintha börtönben lennék és meg lenne szabva, hogy mikor mehetek el. Ha ez az egész hosszabb ideig tartott volna.. Valószínűleg bele is őrültem volna. De hálát adok az égnek, hogy nem így lett.
Magam sem tudom, hogy mégis hogyan kötöttem pont itt ki.. Wickery híd. Voltaképpen itt kezdődött el minden. Itt láttam meg először Elenát és mentettem meg az életét. Ezért határoztam el, hogy visszajövök. Talán jobb lett volna, ha soha nem teszem be ide a lábam. Soha nem ismertem volna meg őt. Talán egyszer Damon visszalátogatott volna ide és amúgy is együtt lennének.. Az ő kapcsolatuk már-már sorsszerű. Azt hiszem nekem ilyesmiben nem igazán lesz részem.
Ahogy közelebb értem észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. - Katherine?
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Wickery híd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3