A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 26, 2015 9:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
hedwig & gillian
i remember your face, that's what i never forget

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az idegesség a gyomromban csak nőttön nőtt. Nem volt menekvés, az elmém egyetlen perc alatt kebelezte be minden önuralmamat. Ha nem így történik, a lány nem feküdne itt előttem... nem vágtam volna át a torkát, elvégre ... az a kés az én kezemben volt az előbb, mielőtt még el nem dobtam. Megöltem egy embert... záros határidőn belül ő volt a második, bár az első teljes mértékben önvédelem volt. A lány még próbált párszor levegőt venni, de vér buggyant ki a torkán. - Ne haragudj, kérlek, ne... - ráztam meg a fejem, éreztem, hogy a könnyek forró ólomként suhannak át az arcomon. Nem voltam felkészülve arra, hogy ideje korán látogató érkezik, és megpillant bennünket. Engem.
Hedwig jelenléte azért is aggasztott, mert féltem, hogy ha ő itt van, akkor nincsenek messze a szüleim sem. Bár tény, a barátság nem azt jelentette, hogy mindehová görcsös ragaszkodással követik egymást... ő valami nyugtató fényként próbált hatni rám, miután láttam, hogy észrevette a lány élettelen testét. Már csak én próbáltam azt elhitetni magammal, hogy él, hogy még ver a szíve... - Én... én voltam, de... nem emlékszem... - motyogtam, a véres késre böktem, és tudtam, hogy látja a véres kezeimet is. Olyan volt ez, mint a le nem mosható mocsok, az, ami megbélyegez, és tudtam, tisztában voltam vele, hogy itt és most két dolog következhet... vagy rendőrségre visz, vagy nem. Első esetben tisztes polgár, második esetben bűntárs. De nem akartam ölni, én... azt hiszem, segítségre lenne szükségem. Az elmém játéka, hogy pár perc totálisan kiesett, és mire ismét észbe kaptam, már megvolt a baj.
Mikor maga felé intett, nekem sem kellett kétszer mondani. Mikor átöleltem, kicsit olyan volt mintha anyát öleltem volna, de ennek semmi értelme nem volt. Dühös voltam a szüleimre, amiért sosem figyeltek rám igazán. És ezt Hedwignek is észre kellett vennie, látnia kellett, hogy szenvedek... - Én nem akartam... valami... valami nincs rendben, én... - Kicsi választott el attól, hogy ne adjam ki a gyomrom tartalmát. - Mi lesz most? - kérdeztem halkan. Nem tudtam gondolkodni. Egyedül biztosan nem tudom megoldani...

/ 38


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
Seattle «
† Hobbi & foglalkozás :
pub owner «



Lucifer Mercury ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 28, 2015 3:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
hedwig & gillian
i remember your face, that's what i never forget

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sokszor eszembe jutott a lányom, Care és a többiek, akikre vigyáznom kellett volna, de még se mindig ment. A lányomat már nem menthettem meg, de a féltestvérem gyermekére még mindig vigyázhatok. Nem fogom hagyni, hogy Care-nek valami baja essen. Nem vagyok vénséges boszorkány, de azért sokaknál azért idősebb vagyok és ennyi évtizeddel mögöttem már én is tudok meglepetést okozni egy-két vérszívónak. Nem vagyok olyan, aki csak úgy bánt másokat, de aki megérdemli, annak nem kegyelmezek. Szeretem fenntartani az egyensúlyt, de hiszek abban is, hogy nem minden vérszívó vagy farkas gonosz, ahogyan nem minden boszorkány jóságos vagy önzetlen. Mindenkit más vezérel, de egy dolog közös bennünk, hogy senki se veheti el azt tőlünk, akik valójában vagyunk.
Ma is későig bent kellett maradnom, de ezt egyáltalán nem bánom. Szerettem a kórházban dolgozni és megmenteni mások életét. Legyen szó egyszerű emberről vagy nem. Boszorkány voltam, így sokkal több mindenre voltam képes, mint egy egyszerű gyógyszer, de ritka volt az, amikor a természeterőivel bele avatkoztam az élet menetébe, vagy talán a halál és az élet harcába.
Miután végeztem a kórházba még sietve ugrottam el egy virágboltba is, mert úgy terveztem, hogy elmegyek a temetőbe is, ahol a lányom sírja található. Egyre gyakrabban jöttem ide, beszéltem hozzá és hagytam, hogy a könnyeim újra elárasszanak mindent. Nem gondoltam azt, hogy ez a gyengeség jele lenne, de ugyanakkor minél többször voltam itt, annál jobban hiányzott és egyre gyakrabban kívántam azt, hogy bárcsak a karjaimban tarthatnám őt. De már nem értem el oda, hiszen alig, hogy a híd felé vettem az irányt észrevettem két alakot. Éreztem, hogy nem egyszerű emberekről lehet szó, legalábbis az egyikük nem az volt. Sietve álltam meg, szálltam ki a kocsiból, a világítást felkapcsolva hagytam, hogy legyen valami fény, majd elindultam feléjük. De amikor meghallottam a nevemet, akkor egy pillanatra a vér is megfagyott az ereimben, mert egészen addig azt hittem, hogy csak képzelődöm.
- Gillian? - szólaltam meg sietve, majd odarohantam hozzá, de a látványtól még én is picit leblokkolódtam.
- Te tetted? - kérdeztem sietve, majd a kezét lassan elvettem a sebről, de csak azután, hogy meggyőződtem arról, hogy már elkéstem én is... Nem tehettek már semmit se, mert a halál angyala már magához ölelte a lányt.
- Hééé, gyere ide. Nincs semmi baj.- szólaltam meg kicsit barátságosabban, majd magamhoz húztam őt. Láttam rajta, hogy nem akarta, egyszerűen csak nem tudja uralni azt, ami. Mindenkinek időre van szüksége, de hol van a teremtője?



/ Bocsánat a késés miatt. 27


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 07, 2015 5:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
hedwig & gillian
i remember your face, that's what i never forget

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az út hosszadalmas. Ugyan nem voltam kímélve soha, hiszen már gyerekkorom óta a magam útját járom, de egyhuzamban még sosem vándoroltam ennyit. Vicces ez a szó. Thomas jutott eszembe, és elmosolyodtam, de talán cseppnyi keserűség vegyült ebbe a gesztusba, hiszen ő nem jött velem Párizsból. Pedig mennyire ígéretes lett volna az útja velem... tudhatta viszont, hogy számomra mindez nem egy egyszerű játék. Életekbe kerülhet elérni azt, amit én akarok. Soha nem voltam egyszerű eset. Már a szüleimnek is meggyűlt velem a baja, de nem azért, mert loptam a boltból, éppen ellenkezőleg. Annyira visszahúzódó alkat voltam... majd egyik napról a másikra pontosan így veszítettem el gyermeki ártatlanságomat, és öltem először embert. A düh, mely napok alatt tört utat magának, magyarázatot kapott. Farkas gének munkálkodtak, és ezek tehettek arról, hogy embert öltem.
A híd jöbb része teljesen sötét, én pedig nem tudom, mit tehetnék... félek, és ráz a hideg. Nem akarom, hogy azt higgyék, gyáva vagyok, nem akarom, hogy ha visszatérek egyszer oda, ahonnan elindultam, azt kelljen látnia bárkinek, vagy azt kelljen mondanom, hogy csak féltem... de talán nem az itteni szörnyetegektől. Inkább attól a lehetőségtől, mely bennem rejlik. Nem is lehetőség, ez egy ostoba nagy hazugság. Attól a démontól, amely ott lakozik bennem, a gyomromat zsigereli.
Percek teltek el. Arra kaptam fel a fejem, hogy a kezemet meleg folyadék érinti, és azt sem értettem, hogy honnét került oda. Kiesett pár perc. A fejem úgy sajgott, mintha msot hajtott volna át rajtam egy vonat, és... a szívem is úgy vert, hogy kis híján kiugrott a torkomon. A kezemet áztatta valami... de leginkább a nyöszörgés az, ami felkeltette az érdeklődésem. Ami a térdeim előtt heverő lány száját hagyta el.
- Ó, ne... ne... mit tettem?! - bukott ki belőlem hirtelen, és aggodalom költözött az arcomra. - Ne-ne-ne! - ráztam a fejem, és kezemet újra a sérülésre nyomtam, amelyet a nyakán ejtettem. A kés még mindig ott hevert a lábaim mellett.
Autó zajára lettem figyelmes... azt sem fogtam fel, hogy megállt mellettünk, arcomról eltakarítottam egy tincset, a vér rögtön rátapadt hófehér bőrömre, és próbáltam ráismerni a körvonalzódó alakra. - Hedwig? - bukott ki belőlem. Sokk ér sokk hátán. Anyám egykori barátnője állt előttem. Talán ő az, akire legkevésbé vágytam most, tudván hogy... ő pontosan tudja, milyen hálátlan voltam a szüleimmel.

/ itt vagyok 40


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
I learned to stay in the shadows.



Abel Egerton ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 4:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Shay & Abel
Time changes everything except something within us

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem éreztem a késztetést, hogy érezzek, hogy tovább ostorozzam magam, azon már túl voltam. Mivel hoztam volna vissza a fiam? Semmivel. Ő is semmivé lett azon a napon, ahogy én is, engem valami mégis itt tartott a földön. Talán a tény, hogy én vámpír voltam, a fiam pedig akkoriban maximum a génjeim hordozhatta, átkát, melyet a vér tört volna meg, kizárt, hogy megtörte volna. Erre a tulajdon anyja még rajtam is túltett. És szinte undorodtam a gondolattól, hogy épp őt kell megölnöm. Vagyis kellene. Ő már így is olyan volt, mint egy azok közül, akik halottak. Semmi nem kötötte a földre.
-Őszintén? Nyoma sincs annak a nőnek, de nem is keresném, nem is érdekel már.-a szavak jeges őszinteséggel hagyják el szám, az egész pedig elvész, ahogy az éjszaka csendjét megtöri egy mennydörgés hangja, amitől arcomon semleges mosoly szalad át. A természet ma este épp annyira zavaros, mint mi. A vihar előtti csend állapota a kedvencem. A megnyugvás jele, amikor mindennek ellenére érezni azt, készül valami, hogy feszültség van a levegőben.
Érzem, ahogy tekintete végigjár, és hasonló módon mérem én is őt végig. Egy csepp szemérmetlenség nélkül, hisz voltaképp a férje voltam, ismertem minden porcikáját. Ennek az emléke úgy csap meg, mint a fákat a szél, és ha nem edződtem volna vassá, meghajolnék előtte és kegyelemért könyörögnék. Ez viszont nem az az este, nem az a játék, nem az az élet, ahol ez megengedhető lépés.
-Egy egészen picit.-a hangomban merő gúny csendül meg, mert valóban ezt éreztem most felé. Nem gondoltam, hogy ilyenre képes, de néha meghazudtolja magát az ember, akiről azt hisszük, a velejéig láthatunk. Így is volt, mert mindig volt benne egyfajta vonzalom a sötétség felé. De kiben nincs? A kárhozat pedig mind a kettőnk életében előtérbe került a jelek szerint.
Elnevetem magam, az erőteljesen mély hangom egy újabb mennydörgéshez hasonlítható, és vállat vonva meredek a folyó sötétlő vizébe.
-Meglep vagy sem, de nem minden szól szól rólad drágám. De ez biztos rosszul esik. Nem akartalak megbántani, de szándékosan tettem.-arcomon olyan sötét mosoly csillan meg, hogy az már szinte gyilkol.-A fiúnk sem tudna visszakapcsolni drágám. Téged gyanítom már az ördög örök rabságba ejtett.-reagálok szavaira, feltépve a sebeket, amiket hordozunk, és érzem, az összeszoruló szívem. Egy valami hat rám évek óta. A fiunk emléke.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 22, 2015 11:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Shay & Abel
words: - | note: - | music: -


A hangja megöl, érzem, ahogy karóként fúródik már régen nem dobogó szívembe, és minden szavával a fiunkat juttatja eszembe. Az egyetlen dolgot, amit a világon a legjobban szerettem, és ő, ez az alak, rémlény, aki most itt áll előttem, nem hagyta, hogy megmentsem. Megvédhettem volna. Mindhármunkat megmenthettem volna, de nem, ő átváltoztatott, s elvette a lehetőséget, hogy valaha is megajándékozzam magam egy gyermekkel. Többé nem lehetett családom, s ezt tudtam, és tudta ő is, hangja mégis olyan közömbös volt, hogy legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont. Már nem éreztem a fájdalmat, ami annyi ideig mardosott, az elvesztésük miatt. Nem éreztem semmit, és csak elmosolyodtam.
- Abel, Abel, nem tudom, miért tetted ezt, de igazából nem is érdekel. Aki most vagyok, milliószor jobb annál a gyenge nőnél, aki akkor voltam, mikor elmentél, és ezt te is tudod – lassan elindulok, és körbesétálom őt. Megnézem, alaposan, testének minden pontját átvizslatom, mert érdekel, hogy hogy fest most. Semmit nem változott. Ugyan olyan, mint régen, amikor meghalt. Amikor még a férjem volt.
- Látlak, bár tudod, igen, biztos tudod, ha tényleg figyeltél. Egészen picit beleőrültem a halálotokba. Tudod, a fiunkéba, és a tiédbe – a hangom ostorozó, próbálom fel szaggatni a szívében lévő sebeket, s csak reménykedem benne, hogy ő egyáltalán úgy érzett utána, mint én. Hogy neki is annyira fájt-e az elvesztésünk, még ha az enyém annyira nem is, a fiáé legalább, aki vér volt a véréből és hús a húsából. Aki a miénk volt.
- Miért jöttél most? Miért mutatkoztál meg végül, ennyi év után? Miért? – kérdezem. Tényleg érdekel, tudni akarom, hogy miért pont most libbent elém, mint égi messiás, megváltó – talán azért jöttél, hogy bekapcsolj? Arra csak egy valaki lenne képes, és az a valaki meghalt – jól megnyomom az utolsó szót. A fiamra gondolok. Nem könnyezem meg, nem sírok már érte, igazából már el is felejtettem az arcát, azt, hogy hogy nézett ki, csak halovány körvonalak maradtak nekem belőle. De hiányzik.




Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
I learned to stay in the shadows.



Abel Egerton ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 09, 2015 7:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Shay & Abel
Time changes everything except something within us

[You must be registered and logged in to see this image.]
Túl sokáig éltem egyedül, túl sokáig voltam távol a valóságtól. Tíz év, sok mindenre jó volt odaát.Többek között arra is, hogy elérjem, ne kapcsoljak ki, amikor visszatérek, de elég volt ahhoz, hogy érzéseim, a lelkemben ülő feketeségbe taszítsam, s úgy elrejtsem, hogy soha ne érezzem őket. Viszont minden nyom hozzá vezetett. A női holtestek, melyek szárazra, de legalább vérszegénységben voltak, várták, hogy a túlvilág jön, vagy a purgatóriumba illő két világ között ragadnak e meg.
Figyelem őt, mégis úgy érzem, ő figyel engem. Nem vagyok többé szellem, vagy az, aki makacsul ragaszkodik a múltjához, de bocsánatot kell kérnem, vagy legalább újra a karjaim közé zárni, még ha az is lesz életem utolsó cselekedete is. Tudnia kell, hogy mit érzek. Tudnia kell, hogy amit tettem miért tettem. Viszont könnyebb arra támaszkodni, hogy undorral nézzek rá. Miért? Mert olyanná vált, amilyenné nem akartam tenni, amivel tudtam, kínok kínján lehet valamit kezdeni.
-Óóó, nem.-ingatom meg fejem kérdése hallatán, látom, hogy remegni kezd, mint a nyárfa levele a nyári szellőben. Közelebb lépek hozzá, ilyennek még nem láttam. Nem emlékszem, hogy valaha félt volna így bármitől, hogy valaha ennyire elveszettnek, mégis erősnek tűnt volna.
-Mikor meghaltam három évszázada, mikor te vámpírrá változtál az én véremnek köszönhetően, én szellem lettem. Nem akartam, hogy láss, hát nem engedtem, hogy érzed, mindig figyellek.-lépek hozzá még egy lépéssel közelebb, végül egészen közel állok meg hozzá, arcom semmit mondóan csillog szemében, mely tükörként mered rám.-Tíz évig voltam szellem, majd valami, valaki visszahozott. Azóta eltelt több évtized, mint amennyit két kezünkön megszámolhatunk. És most itt vagyok. Valaki pedig azért bérelt fel, hogy megkeresselek, de végig tudtam, hogy merre jársz. A hullák szinte kikövezik utad. Én pedig...nos... itt vagyok, láthatod.-vonok vállat, hangom semleges, akárcsak arcom, tekintetem viszont számára ismerős lehet, hisz tudom jól, előle sose tudtam elrejteni a bennem rejlő zabolázhatatlan vágyat, ami hozzá húz.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 09, 2015 6:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


Shay & Abel
words: - | note: - | music: -



Lépteim kopognak az utcakövön, véres lábnyomokat hagyva maguk után. Mindig így volt. Mióta elveszítettem a fiamat, az éhségem csillapíthatatlanná vált, s mióta megölték a férjemet, én magam lettem a gyilkos. Vissza akartam adni a világnak azt, amit én éreztem, mikor elvették őket tőlem. Csak nőket gyilkoltam. Senkitől nem akartam elvenni a fiát, vagy a férjét.  Megszabadítottam az asszonyokat attól, hogy később nekik is fájjon.
A híd felé haladok, fejemben csupán egy gondolat villog; öngyilkosság. Nevetséges vagyok. Mintha képes lennék rá. Nem azért, mert nincs elég erőm megtenni, vagy, mert, félek a haláltól, á dehogy. Szó szerint nem vagyok képes rá. Csupán a napfény gyilkol, vagy a karó a szívbe, az veszi el tőlem silány életem, mégis, a híd valahogy jobban vonz magához. Minden nap lefekszem és felkelek, eljátszom, hogy irányítani tudom az életem. Reggelizek, ebédelek, vacsorázok, mintha még mindig ember lennék, pedig nem vagyok, rég nem. A lelkem már nem fáj, de a bússzú hajt, az emlékük, akkor is, ha jelen pillanatban nem érzek irántuk semmit, emlékszem arra, hogy volt idő, mikor ők voltak a mindenem.
Sok-sok éve vagyok már kikapcsolva. Olyan régóta nem éreztem, hogy már arra sem emlékszem milyen érzés szeretni, milyen érzés gyűlölni, vagy éppen izgatottnak lenni. Mindent ugyanolyan arccal olvasok el, semmi nem képes megrendíteni pedig emlékszem, régen érzékeny voltam. Sírós, követelőző és hisztis. Most pedig semmi vagyok.
Mikor meghallom a hangját gyökeret ver a lábam. Tudtam, hogy itt van, valahogy éreztem a jelenlétét, de hát ő nem élhet. Ő meghalt.
- Szellem vagy? – teszem fel a kérdést, bár inkább hangzik kijelentésnek. Mikor meglátom, elgyengülök, remegnek a lábaim. Meg akarom érinteni őt újra, csókolni, szeretni, de nem lehet, ez is csak a tudatalattim gonosz játéka. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy kezdek megőrülni.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
I learned to stay in the shadows.



Abel Egerton ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 09, 2015 12:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Shay & Abel
Time changes everything except something within us

[You must be registered and logged in to see this image.]
Követtem őt, vártam a megfelelő percet, órát arra, hogy szembe tudjak vele nézni, míg újra és újra szemrebbenés nélkül hagytam, hogy életek elvesztése tapadjon a kezemhez. Túl sok időt töltöttem el azzal, hogy nem nézek szembe az egyetlen dologgal, ami még a földön képes tartani, emberként, s nem vesztem el az utolsó esélyt is arra, hogy megmaradjak annak, aki régen voltam. De változtak az idők, láttam, ő mivé lett, tudtam, én mivé lettem, és az idő, amikor zökkenőmentesen mentek a dolgaink, távolinak tűnt, a múlt homályába veszve. Már nem volt olyan, hogy mi, nem létezett a mi gyerekünk. Mind-mind miattam halt meg, miattam vált semmivé. Viszont nem tudtam, ki vagy miért hozott vissza azok után, hogy szenvedésem a túlvilágon teljes mértékben és megkérdőjelezhetetlenül jogos volt.
A városban már rég leszállt az est, amikor újabb nyomra bukkantam egy sikátorban. A feladatom az volt, hogy gyilkoljak, a megfelelő embernek, megfelelő juttatások fejében. Vámpírként nem számított, hogy élő vagy holt, bizonyíték kellett arra, hogy az illető már nem árthat senkinek. Erre az évek alatt több módszert is kitaláltam. Mégis hasztalannak tűnt most.
A vércseppek egy idő után eltűnnek a földről, de megmarad az illat a levegőben, és követve azt, egészen a külvárosig jutok. Túl nagy a csend, ez feltűnik. Mikor a cipő kopogása fülembe cseng, az illathoz társulva, tudom, kivételesen nem lesz örömöm benne, hogy jó pénzt fizettek a gyilkolásért. Mert a nyom téves volt, agyam pedig egy nyomot volt hajlandó most követni, tudván, hogy a városban van. Az övét.
-Legalább engedd, hogy elmagyarázzam.-dünnyögöm az orrom alatt, hisz jó eséllyel meghallja amit mondok. Hacsak az őrület fel nem emésztette annyira, hogy már ez se számítson neki. Érzem, ahogy eremben forrni kezd a vér, de nem törődök vele, arra fordulok, ahonnan érzem, az erő felém árad, próbál felemészteni, és összeszorított fogaim között kiszökő levegő segít abban, hogy szemem nyitva tarthassam. Előlép a sötétből, melyben beleolvadt eddig, le se tagadván, hogy teljes valójában vonzódik valamihez, ami már lényének egészét végleg és visszavonhatatlanul uralma alá gyűrhette.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 10, 2015 12:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Az ilyesmi nem kedv kérdése Darius, mintha nem tudnád. - Ha így volna akkor mindenki maga választhatná meg, hogy mikor haljon meg vagy hogyan. De ez nem így működik, a halél kiszámíthatatlan mindaddig míg önkezűleg nem akarunk véget vetni az életünknek. De Dariust ismerve ilyenről szó sincs. Ő nagyon is élvezi az életét még ha pokolian unalmas is ebben a koszfészekben. És azt hiszem egyelőre nekem sincs kedvem találkozni a kaszással, jó itt nekem, ha megunom majd elválik mi lesz.
-Valóigaz, tehát az életedet is bérbe adtad már? - Egy apró kis élcelődés a részemről mint anno, de csak ennyi, itt abba is marad a nagy nosztalgikus cimbizés. Már régen nem úgy állnak a dolgok, talán haverok lehetünk még, de nem vagyok benne biztos, hogy valaha is úgy, mint régen, mindig köztünk lesz egy karó amit ha valamelyikünk elér a másikba vágja.
-Kösz, erre vártam mikor mondod ki. - Vágok vissza. Nincs igaza, a haláltól nem minden esetben kell félni, én például nem tudok tartani tőle. Nincs benne semmi riasztó, éreztem már a halál közeledtét, de akkor is csupán csak nyugalmat sugárzott, egy olyan ígéretet amit hülye lettem volna visszautasítani, ezért vagyok most itt, mint vámpír, a halál torkában voltam és egy részem magával is vitte. Egy újabb, ám a végleges halál, nem lesz rosszabb.
[color=#674F4B]-Az már pozitív előjel, ha drága barátomnak hívsz, nem: Ne vidd túlzásba, még azt hiszem minden rendben van. - Na jó, azt hiszem az élcelődés mégiscsak tovább kitart, mint gondoltam. Mondhatni talán ez az a bizonyos vihar előtti csend. Kettőnknél sohase lehet tudni mikor vagyunk barátok és mikor ellenségek. Nekünk mindig is így épült fel a barátságunk. De ha azt nézzük, hogy gazember vámpírok vagyunk akkor ez még egész normálisan is hangzik.
[i]-Tudom Darius, ismerlek, ha nem vetted volna eddig észre.
- Legyintek. Lehet, hogy 2 év kiesett az ismeretségünkből, de Darius egy cseppet sem változott azóta. Ő mindig is ilyen volt, nem nehéz ezt észre venni, kiismerni már persze annál inkább, mákom van, hogy nekem ez azért már sikerült.
-Igen, a mai diáklányokkal több a nyűg, mint az élvezet. - Sajna ebben igaza van, bármilyen kis koszfészekbe is megyek mindegyiknek tele van már tömve a feje vámpíros regényekkel, mint az a bizonyos csillámfasz gyerek is, az az Edward Cullan vagy ki, tudja a franc, a kölykök dadája olvasta. A filmekről már ne is beszéljünk. Egy diáklánytól másra már nem lehet számítani, mint őrjöngő dicshimnuszra és könyörögnek, hogy változtassuk át őket és legyünk életük szerelme....basszus, mekkora baromság már ez?
-Benne vagyok. Ha végeztél a fickóval osztozhatnánk a nőn, mint régen. - Bajtársi felajánlás. Hátha elássuk a csatabárdot.


zeneszám || ilovenutella Nem ülhetlek meg, de miééért? Könnyes szemek || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 24, 2015 7:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Philip

- Majd meglátjuk, Philip. Egyszer már meghaltam, nincs valami nagy kedvem még egyszer. – ráadásul úgy haltam meg, hogy tényleg azt hittem nyakamon a vég, de… végül is minden más lett, az élet átírta a forgatókönyvet, és végül úgy alakult, hogy… életben maradtam. Vagy akárminek is nevezzük a vámpírlétet. Elvégre jobb, mint az emberi lét. – Amúgy meg… ha nincs semmim, nem is veszthetek semmit, nemde? – ellenben vele. Na nem mintha elakarnék tőle venni mindent. Ugyan, úgy nézek ki, mint aki kisgyerekeket ölne? Nem… maximum ha nőnek még egy kicsit. Tartsa csak meg magának az idilli kis életét, ha ennyire akarja. Az ő dolga.
- Akkor hülye vagy. – hagyom rá a dolgot. Mi lehet erősebb, mint a túlélési ösztön,  nem igaz? Semmi, az égadta világon semmi, ezt jól tudom, mert már ezerszer éreztem, és mindig kihúzott a bajból. Ha van miért, hát élni fogsz. Ha nem féli a halált, akkor hülyébb, mint volt.
- Ha úgy reagáltam volna, akkor most nem élnél, drága barátom. – mindig is hirtelen természet voltam, és hallani, hogy csak úgy lerázott és átvert? Téved, ha azt hiszi, hogy csak úgy eltudok menni e mellett. Nem, ez sérti a büszkeségem, és ami sért, azt… tönkreteszem, ilyen vagyok  már, mióta csak az eszemet tudom.
- Legközelebb kicsit gyorsabban dönts. Ha én megakarlak ölni… jó eséllyel meg is öllek. – én nem hezitálok, nem gondolkodom, nem hallgatok az észérvekre, és ne jöjjön nekem senki sem azzal, hogy hallgassak a szívemre. Azt teszem, amihez éppen kedvem van, a  következményeken ráérek később is bosszankodni.
- Hagyd a diáklányokat, egyik sem ijedne meg, többet szívnak, mint egy porszívó. – forgatom a szemeimet. Na igen, így veszít kicsit a humor faktorából az, hogy a frászt hozom rájuk. De ettől függetlenül még finomak, bár soha nem voltam oda az olyan vérért, ami tele van droggal. Elrontja az aromáját. – Azonban van egy fickó… akit megakarok ölni. Ha segítesz, tied lehet a csaja. Egész pofás kis teremtés. – tényleg az, a fickó pedig gyönyörű hulla lesz, amint találkozom vele.

308 szó || Nem ülhetsz meg...bocsi...  19    || Muse - Psycho || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 24, 2015 9:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Darius, ha már ennyire jobban tudod, hogy nekem mim van, akkor had világosítsalak fel arról, hogy neked mid nincs. Életed, hamarosan a saját arroganciád fog a sírba vinni, az lesz az a nap, ami már a nyakadon van, remélem várod. - Nevettem el magam, de valahogy ez igen keserves örömnek sikeredett. Akármennyire egy egoista barom a haverom, attól még barátok vagyunk, vagyis voltunk, a halála számomra sem lenne üdülés, na persze ha én ölném meg az más. Akkor nem éreznék semmit, sem bűntudatot sem semmiféle más érzelmet, hiszen akkor rászolgált volna az általam kiosztott halálra.
-Az elsőt nem különösebben gyászolom, a második meg végleges lenne, nem fájna semmi, mert nem léteznék többé, nem, egyszerűen nem félek. - Ettől nem lehet félni, sőt, talán nincsenek is félelmeim. Ott van a két kölyök, talán őket féltem, de ez sem megy át tyúkanyós stílusba, azt tesznek amit csak szeretnének és nem akarok beleszólni az életükbe.
-Pompásan Darius, és ez a szerelmes pár dolog, nem én reagáltam a másikunk visszatérésére úgy, mint egy hibbant nőszemély. - Nem tudom mikor fejezzük be a szurkálódást. Úgy érzem, hogy ez már csak tárgytalan civakodás, semmi értelme.
-Megülhetlek, az más dolog, hogy eldöntöm akarlak-e megölni vagy sem. - A kettő között van némi különbség úgy vélem. Ahogy közelebb lép már sejtek valamit, a túl hamar arcára fagyott mosoly és a fegyverszünet már magában nem azt jelenti, mint aminek szánta, ennek ellenére elfogadom a felém nyújtott kezét és megrázom..ám hamarosan karót találok a mellkasomban. Vigyorral a képemen húzom ki magamból a karót. Gondoltam, Darius nem az a fajta aki megtorlás nélkül hagy bármit is.
-Kvittek vagyunk Barátom! És innen hova tovább? Mert én a részemről megyek diáklányokat riogatni és kissé felfrissíteni a környéket. - Tőlem ez egy burkolt meghívás volt egy vámpíros kiruccanásra ahol vér is folyni fog.


zeneszám || zombi tehenek támadása.. 08 || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 15, 2015 11:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Philip

- Ugyan, tudom, hogy vannak, Philip. Egy… vagy kettő gyerek? Talán még egy kis feleséget is beújítottál? Mondd csak, mi a véleményük arról, hogy arra születtél, hogy megöld őket? – jól gondolja, nem tudom hol keressem őket, de a jeleket látom. Más lett, ráadásul a szaga…öltem már gyereket, tudom milyen a szaga.
- Mitől mentenéd meg? Úgy nézek ki, mint aki bajban van? – mert nem hinném, egyáltalán nem, jelen pillanatban csak ő fenyegetőzik, de én nem hívom ezt bajnak. Nem hívok semmit se annak, tudom, hogy amint akadály gördül elém, azt darabokra töröm, és soha többet nem látom aztán viszont. Ilyen vagyok.
- Bolond vagy, ha nem féled. Egyszer már meghaltál. Nem volt egyszer elég rossz? – nekem igen, és miután az a kölyök belém mélyesztette a fogait…nos, az kell, hogy mondjam még kevésbé akarok meghalni, mint eddig. Épp eleget éltem már, hogy még többet éljek, nem halhatok meg, nem lenne… valami szórakoztató.
- Úgy mondod, mintha szerelmesek lettünk volna… kiheverni….na és hogy sikerült? – a családja megnyugtatta  a lelkét? Lélek… ugyan már, először is hatalmas baromságnak tartottam mikor hallottam. Akkor még ember voltam, de a lélek üdvözlése a legkevésbé sem érdekelt. Most még annyira sem. Annyi a különbség a régmúlt és a jelen között, hogy most már megölhetem azt, aki untat.
- Nem ölhetsz meg, Philip. Ezt már megtanulhattad volna az évtizedek során. – mondom egy fájdalmas nyögés kíséretében, ahogy kirántom magamból a karót, majd felállok a földről és közelebb lépek hozzá, nem téve semmi fenyegetőt. – Fegyverszünet? – nyújtom ki felé a kezemet mosolyogva. Ha elfogadja, akkor megszorítom és megrázom, de hirtelen magam felé is húzom őt, hogy azt a karót pont oda szúrhassam belé, mint az előbb ő belém. – Na, az egyik feltétel már meg is van. Most kvittek vagyunk! – mondom, ahogy elengedem és hátrébb lépek. Nem öltem meg, nem is állt szándékomban, de ő sem hiheti, hogy csak úgy megtorlás nélkül hagyom, hogy leszúrt. Nem ilyen vagyok.

308 szó || Bocsi, hogy csak most  27   || Muse - Psycho || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 07, 2015 7:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Mégis miről beszélsz Darius? Milyen új család? - Nézek rá a leghihetőbben megdöbbenve. Az a baj, hogy Darius mindig a legjobb helyzetfelismerő volt. Ám ettől még fogalma sincs ki vagy kiket keressen és azt sem, hogy hol. Az embereimet meg aztán kifaggathatja, egyik sem mer vallani, inkább meghalnak, mert tudják, hogy a családjuk vagy bármi fontos értékük az én kezemben van, valahogy be kellett biztosítanom magam. Ettől függetlenül a gyáva szót nem szívom vissza, nem változtatok a véleményemen, tudom, ez kiidegeli, de pont ez a célom, felakarom hergelni, hogy nyugodt szívvel rúghassam szét a seggét.
-Darius nem vagyok kíváncsi a napi programjaidra és az életcélodra, mint mondtam, azért vagyok itt, hogy megmentsem a segged, de sanszos, hogy ezen gyorsan változtatok. - Vicsorítom ki a szemfogaimat. Barátság ide vagy oda, most akkor is kitépem a torkát. Azért vannak határok, csak, mert megtettem egy szerintem igen ésszerű dolgot és eltitkoltam azt, hogy életben vagyok, még nem jogosítja fel rá, hogy játsza itt a tökös gyereket.
-Mert szerinted félem a halált Darius? Ha így gondolod nevetséges vagy. Nincs mit veszítenem tehát kész vagyok bármire barátom! - Valóban nincs vesztenivalóm, a kölykök még túl kicsik ahhoz, hogy bármit is észrevegyenek abból, ha eltűnök az életükből, főleg a legkisebb, elintéztem nekik mindent a jövőjükkel kapcsolatban, ha meghalnék akkor sem lesz semmi gondjuk a rövid kis életük során.
-Leléptem, de egy szóval nem mondtam, hogy családosdi miatt, elegem lett belőled haver, ez az igazság, kellett egy apró szünet, hogy kiheverjelek! - Vágom oda minden érzelem nélkül. Nincs kedvem gyerekes módon civakodni, de valahogy mégis ez történik.
-Ohh, nekem aztán minden jól áll, semmivel nem lehet melléfogni. - Villantom ki a szemfogaimat. Majd nem sokkal később már belé szúrom a saját magam által alkotott kis rögtönzött karót. Hát persze, hogy nem ölöm meg, akarnám, ebben a pillanatban semmi nem lenne üdítőbb, mint a halála, de tudom, hogy később keserűen megbánnám. Mégiscsak volt barátságunk valamikor, régen..a franc tudja már mikor.
-Nem öltelek meg te Seggfej, örülj neki most pedig húzz a francba! - Intek még hátra úgy, hogy nem is fordulok felé, biztos vagyok benne, hogy két lehetséges folytatás történhet, egy: túlságosan forr a feje így nekem ront és vagy meghalok vagy hárítom a támadást. kettő: úgy dönt felesleges rám több időt szánnia és elhúz végre a francba, ez az amiben kevésbé hiszek, Darius nem ilyen.
Valahol kész vagyok rá, hogy reflexből hárítsam a támadást, de nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ezt akarom-e, ha megakar ölni ennyivel nem úszom meg úgysem. Na lássuk mi lesz!


zeneszám || 15 || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 28, 2015 9:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Mit mondtál? A helyedben meggondolnám, hogy mit mondok, mielőtt még úgy találnám, hogy megfosztalak attól a ronda pofádtól! Vajon mit szólna az új kis családod, ha beállítanék és… feldíszíteném velük a szobádat? – engem ő csak ne merjen becsmérelni, mert letépem a fejét. Rám a gyáva a legkevésbé elmondható szó, és jobb ha ezt a fejébe vési.
- Nem hinném, hogy neked tartozom beszámolóval arról, hogy miért vagyok itt. Szeretem ezt a helyet, finomak itt az emberek és még nem merítettem ki ezt a vadászhelyet. Tehát, te mégis mi a francért vagy itt? Azon kívül,hogy megakarsz halni. – mert azzal, hogy csak sérteget engem egyfolytában, ezt fogja elérni. Hogy fogom őt és apró kis darabokra tépem, aztán egyenként fogom őt visszaküldeni az újdonsült kis családjához.
- Csak én onnan ki is jövök. Ellentétben veled. – már egy párszor átvertem a halált, mióta az emberséget felcseréltem az öröklétre, és egy pillanatra sem bántam meg a döntésemet, még mindig imádom azt, ami vagyok, és azt, aki vagyok.
- Akkor váltunk barátokból ellenségeké, mikor te úgy döntöttél, hogy lelépsz családosdit játszani. – nem mintha érdekelne, de átvert, és utálom, ha átvernek, mert a halálát megtoroltam, könyörtelen évek voltak azok, vadásztak rám, csakis miatta és most kiderül, hogy felesleges volt?
- Lassan elvéreztem, közben pedig néztem a családomat, ahogy karóba húzzák. Tudod, jól állna neked egy karó… - mondom vigyorogva, de tényleg el is gondolkodva a dolgon néhány pillanatig. Milyen szép látvány is lenne, már csak elképzelni is felemelő, hát még akkor meg is tenni…bár, ha így folytatja….
Meglep. Nem hittem volna, hogy szúrni fog, bár az már nem lep meg, hogy élek. Mosolyogva rogyok térdre, ahogy egy fájdalmas kiáltás kíséretében kihúzom magamból a karót. – Tudtam, hogy nem ölsz meg… Philip, Philip…te aztán nem változol! – nevetek fel, ahogy kissé nehézkésen de felállok a földről, kezemben a karóval.
- Nézz rám, Philip! Azt hiszed, hogy ezek után csak úgy hagylak elsétálni? – most szúrt le, szerinte csak úgy hagyom, hogy elmenjen? Ha ezt hiszi, akkor aztán tényleg megérdemli, hogy ezzel a karóval ne csak a szívét, de a fejét is átdöfjem, ha már úgy sem használja.
♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Szétszedlek Very Happy
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 9:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Gyáva vagy Darius, csak a büszkeséged az, ami nem hagyja, hogy bevalld. És inkább leszek egy báránybőrbe bújt farkas, mint bárány aki farkas bőrben tetszeleg Darius, mert az vagy te, kívülről mutatod a kemény fenegyereket, de belülről gyáva vagy és rohadt magányos. - Nem vagyok olyan kedvemben, hogy lélekdokit játszak, de Ő kezdet és óvodás módszerrel én csak folytattam. Egy percig sem veszítettem el a vámpírságom. New York király vagyok. Szinte minden alvilági, mocskos dolgot én irányítok, fejet hajtanak előttem a kis söpredék vámpírok. Nem tunyultam, puhultam el, egyszerűen csak változtattam, egyedül Darius volt akitől megváltam, na nem mintha ez olyan könnyű lett volna. Napokig gondolkoztam más megoldáson, nem volt. És tessék túlélte, nem?
-Darius, ha csupán a vér kellene neked, akkor nem ebben a kócerájban ragadtál volna meg. És közöm sincs az emberséghez, mióta elmentem és hátra hagytam mindent többen hullottak el, mint azt gondolnád. De nem tartozom én neked magyarázattal, dehogyis. - Egyedül magammal kell elszámolnom ami évekkel ezelőtt megtörtént. Nem várok én megváltásra, a pokolba kívánom az ilyen szarságot. Egyszerűen csak nem folytatok semmit úgy, mint régen. Az én életemről beszélünk, én döntöm el, hogy hol és mikor szúrom el. Darius a barátom (volt) de semmi több, beleszólása ebbe egyenlő a semmivel.
-Ohh, nem hinném, a pokol már rég előkészített nekem egy helyet, de magammal viszlek cimbora. - Veheti ezt ígéretnek. Na persze ez jócskán ellen mondása annak, hogy tulajdonképpen megmenteni jöttem. De ha egyszer felbosszantják a vámpírt, nos akkor megesik, hogy meggondolatlanul a barátjának esik, és ha jobban megnézzük, Darius nagyon megérdemelné, hogy kihúzzák a lába alól a talajt.
-Valóban, ez lehet, hogy az én saram, de akkor ez megmagyarázza miért nem voltunk soha barátok. - Valahogy mintha nem ugyanaz a vámpír állna előttem, mint akit elég nehezen hagytam itt. Megváltozott, tudja a fene mi okból, de olyan hatalmas fordulatot vett, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. Bunkóból egy pöcs lett.
-A fogaimat szeretem a helyén tartani, de kösz, hogy figyelmeztetsz, már azt hittem minden jó kiveszett belőled barátom. - Már fogalmam sincs minek húzzuk az időt, legszívesebben a betonba verném már azt a nagy képét. Szinte bizseregnek a végtagjaim, hogy elverhessem, mert megérdemli.
Néhány jobb egyenest követően magamhoz ragadom a karómat és most már a mellkasának szegezem, a szíve alatt egy centivel talán.
-Nem mesélted még Darius, hogyan is haltál meg? - Na nem mintha érdekelne, én sem kötöm az orrára. Még akkor sem tettem mikor a barátomnak neveztem.
-Azt hiszed nem teszem meg? Téged csak úgy lehet kijózanítani, ha péppé vagy zúzva. - Ekkor belenyomom a mellkasába tövig a karót, úgy, hogy átszúrja és a hátán keresztül távozik, de nem a szívét szúrtam át, alatta, de épp, hogy súrolja a ketyegőjét.
-Szerintem befejezhetjük ezt a kisded óvodás verekedést, mert unalmas, nincs nekem időm arra, hogy veled szórakozzak. - Ezzel elengedem akarót és hátrébb lépek, indulni készülök. De azért ez nem jelenti azt, hogy nem figyelek a mozdulataira. Tudom, hogy akár sérülten is halálos. ismerem, mint a tenyerem, hogy ez jó-e vagy rossz-e? Magam sem tudom meghatározni.


zeneszám || :rock: || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 14, 2015 11:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nem merek változtatni? Vicces, hogy ezt mondod…mégis min kéne változtatnom, Philip? Ha valami jól működik, azt nem kell megváltoztatni. Te is jól működtél, de nézd most magadra. Egy báránybőrbe bújt farkas… - aki fél engedni az igazi énjének. A ragadozónak, a gyilkosnak, annak aki mindig volt, és aki mindig is lesz. Nem értem, hogy miért tagadják meg egyes vámpírok az igazi énjüket, az élet igazi arcát maguktól. Vámpírok vagyunk! Ha mondjuk egy hamburgertől elmúlna az éhségem, akkor azt mondanám, hogy rendben, menjél csak játszani a családapát. De vérrel táplálkozunk, emberi vérrel, arra vagyunk teremtve, hogy öljünk. Miért ne tennénk?
- Azt hiszed, hogy nekem kell itt bármi is? Mi vagyok én, valami modern király? Nem, Philip, rosszul látod. Nekem vér kell, az érzés, hogy élek. Én nem érem be azzal, hogy az embert játsszam napi 24 órában, mint egyesek. – mint ő, természetesen. Nekem ez nem az otthonom, és igen, szeretem a hatalmam, de nem azt a fajtát, mikor másokat ugráltatok. Hanem azt, mikor félnek tőlem.
- Milyen nagylelkű vagy… mondanám, hogy viszlát a pokolban, de attól tartok te annál sokkal rosszabb helyre fogsz jutni. – meghagyja az életem? Ez komoly? Mégis mit hisz, hogy ki ő? Elment, becsapott, ezek után még neki áll feljebb? Örülhet, hogy még életben van.
- Én aztán nem kértelek erre. Ha szolga voltál, hát magad miatt voltál nem miattam. – bár most nagyon szívesen lépnék rá arra az ok nélkülien nagy pofájára. Mégis mit hisz, hogy majd csak úgy eltűröm azt, ha sérteget engem? Ne legyen nevetséges. A beleivel fojtom meg.
- Csak nehogy otthagyd a fogadat. – vigyorgok rá. Már közel sem barátságos mosoly ül az arcomon. Nem, legszívesebben most kitépném a szívét és megetetném vele, ezt szerintem láthatja rajtam. Nem szeretem, ha felidegesítenek, ő pedig most pontosan ezt teszi. Ez nem igazán okos ötlet, őis tudhatná.
- Azért is. – mosolygok rá. Felkészült… hát legyen, rajtam ne múljék, megkapja a harcot, amit annyira akart mióta idejött, mert eddig mást sem csinált, csak ezt erőltette. Harcolni akar? Rossz ellenfelet választott, tudhatná,hogy milyen vagyok ,ha dühös vagyok. Olyankor nem gondolkodom és általában – mindig- az ellenfelem húzza a rövidebbet.
- Ügyes… te gyakoroltál Philip. – nevetek fel, mikor megérzem a karó érintését a hátamon. – Meséltem már neked, hogy miként haltam meg? – kérdezem tőle miközben megfordulok, hogy szemben legyünk egymással. – Mi tart vissza Philip? Szúrj! – szúrjon csak szíven, hadd lássam, hogy mennyire dühös.

♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Szétszedlek Very Happy
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 08, 2015 10:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Héé, azt hiszem ha kettőnk közül valaki gyáva az te vagy Darius, nem mersz változtatni, megragadtál ebben a sárfészekben és játszod a kakast a szemétdombon, mondhatom vagány, így kell ezt csinálni haver! - Az, hogy leléptem, részben a változást szolgálta, menni akartam, kiszabadulni ebből a nyomott, mindennapos életből, nem vált be, ennyi, de ne nevezzen gyávának az, aki fél változtatni, aki fél elhagyni a bevált helyet, aki fél élni, nekem egy olyan ne magyarázzon!
A nők kérdésére már nem találom érdemesnek a választ, nem fogunk ezen a témán lovagolni, számomra jelentéktelen. Ha akarunk bárkit megkaphatunk, belénk van táplálva a ragadozók iránti vonzalom, minden préda olyannak tart minket, mint valami csodás jelenés, nem hiába, elcsábítunk, iszunk és ölünk. Ez így van elrendelve.
-Igen? Szerintem neked a kettő kissé összecsúszott haver. Szerintem már nem tudod mi hol kezdődik és fejeződik be, de ha így folytatod nem is kell sokáig ezen gondolkodnod, jön majd valaki aki úgy dönt ezért a szarkupacért is megéri birokra kelni és holtan végzed majd a nagy elbizakodásodban. - Nem kívánom a halálát, de mindig is egy keményfejű vámpír volt, túlságosan elbízza magát, pedig nem Ő az egyetlen akinek hatalomra fáj a foga. Lehet most a csúcson van, de ez sem lesz örökké így, reménykedhet, bizakodhat, de hatalmasat fog hasalni.
-Igen? Vadász? Mert kezdtem félni, hogy a barátom vagy, az lett volna aztán a végső csapás, de megnyugtatlak, kettőnk közül én vagyok a könyörületesebb, ha kivertem belőled a sz@rt is lehet meghagyom az életed. - Vigyorgok rá úgy, hogy a szemfogaim tisztán látszanak, megnyúltak az izgalom hevében, a haverom vérét kívánják, megakarok neki fizetni azért, mert gyávának nevezett, engem, aki legkevésbé szolgált arra, hogy gyávának titulálják.
-Soha nem voltam az? Tévedés, követtelek, takarítottam utánad, szerintem a barát, haver kifejezés éppen nem illik a dolgokba. - Szerintem kettőnknek más-más fogalma van arról mi az a barátság. Haverok voltunk, nem tagadom így volt, de a mostani állás szerint már nem tudom mik is vagyunk, legszívesebben kitekerném a nyakát a pofátlanságárt, csak úgy barátilag, törődően.
-Semmi ilyesmit nem mondtam, megint a tévképzeteiben vagy, szívesen kirángatnálak onnan. - Ropogtatom meg a kezem. Már nem tudok higgadtan beszélgetni vele, mert vele ez lehetetlen. Úgy terveztem ide jövök, valahogy tálalom az egészet, megdumáljuk, de erre kapom azt, hogy idegrohamot kap, mint valami őrült és nekem esik, hát legyen, én sem vagyok rest állni a pofonokat és természetesen visszaadni is.
Kisebb halálos tánc veszi kezdetét kettőnk között, mind ketten beleadunk apait-anyait küzdelembe, de ez pont így jó. Végül a híd másik oldalán kötök ki, a fejem egy nagy reccsenéssel verem be a híd korlátjába, a vér az arcomba folyik, de cseppet sem érdekel, kerültem én már szarabb helyzetekbe is.
-Miért kérnék bocsánatot? Azért mert el elhagytam Őnagyságát? Egy frászt! - Ha ez a szemét megölne a kölyköknek úgysem eshet bajuk, mindenre felkészültem. Ez egy halálig tartó küzdelem lesz, ha csak egyikünk úgy nem dönt, hogy felesleges megölni egy barátot akit évtizedekig ismertünk.
Szédülök, alighanem a koponyám betört egy helyen, ha most halandó lennék már nem lennék. Meglátom a táblát a kezében, elvigyorodom, ez jó lesz. A letört híd deszka megfelelő karónak, szilánkos, hegyes, remek karónak. Jöttem, hogy megvédjem a seggét a haláltól, erre én akarom kinyírni, ez kicsit sem ironikus, áhh, dehogy. Eltűnök majd megjelenek mögötte és hátulról a szívének szegezem a rögtönzött karót, nem érzem úgy, hogy fölényben lennék, biztos vagyok benne, hogy Darius tartogat még valamit.


zeneszám || Péppé csaplak Razz Twisted Evil || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 17, 2015 5:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Mit mondtál? Megfélemlíteni? Azért jöttem el onnét, mert nem akartam egy hadseregnyi vadászt kapni a nyakamba. De nem hinném, hogy neked kéne ezt mondanod. Te, aki megijedtél a puszta létedtől, Te, aki fogta magát, és a természetét meghazudtolva elment papás-mamást játszani. – döntöm oldalra a fejemet, arcomon pedig önelégült vigyor ül. Engem nem nevezhet senki sem gyávának, főleg nem ő,  mert ő volt az, aki lelépett, én ott maradtam, öltem,harcoltam, éltem az életem,ahogy minden vámpírnak kell, és végül ő lépett le, megijedt, úgyhogy nekem csak ne jöjjön ezzel. Ő a legutolsó ember ezen a világon, aki kioktathatna engem bármiről is.
- A nők… hát persze, de azért olyan sokan nem voltak, és ha az emlékezetem nem csal, jutott neked is éppen elég belőlük. – ugyan már, attól, hogy egyszer még elkövettem azt a hibát, hogy gyengéd érzelmeket tápláltam valaki után, még nem kell papnak állnom, igaz? Főleg úgy, hogy azt hittem megöltem azt a nőt. – Soha nem akartam uralkodóvá válni, és azt hiszem összetéveszted az őrületet az erődemonstrációval. – azért haltak meg olyan sokan, vámpírok, emberek, vadászok, mert azt hitték, hogy képesek lehetnek majd csak úgy elüldözni. Tévedtek, rám támadtak, én pedig cserébe végeztem minden második családdal, aki ott élt. Ebből már tanultak.
- Az a különbség közted és köztem, hogy én tényleg meg is ölnélek. Tudod, kettőnk közül én vagyok a vadász. – ő pedig a préda is lehet akár, mert nem volt többé vadász mikor elment, abban a pillanatban, megszűnt létezni. Azt hittem meghalt, erre idejön, és azt hiszi, hogy bármit elnézek neki?
- Látod, itt hibádzik a dolog. Szolgának hitted magad, pedig nem voltál az soha. A hatalmat pedig nem követőkben mérem, sokkal inkább hullákban. – abban pedig én vagyok az egyik legjobb, régen is az voltam, és azt mondja ezért ment el? Csak mert jó vagyok abban, ami vagyok? Vámpír vagyok, mit kéne tennem, ha nem embert ölni?
- Céljaid? Mit akarsz? Házat? Feleséget és gyerekeket? Hadd ábrándítsalak ki, hogy vámpír vagy! Nem lehet feleséged, sem gyereked, mert mi nem ilyenek vagyunk! Mi ölünk, elvesszük az életet, nem pedig óvjuk! – szeretetszolgálat lennénk, amiért ebben a téveszmében él? – Inkább te vagy a vak a barátom! Azt hiszed, hogy azért lettél vámpír, hogy családot alapíts? – azért lett vámpír, hogy családokat tépjen szét, hogy végezzen az összes emberrel, az összes vadásszal, aki ártani mer neki. Még vámpírral is, ha úgy hozza a sors. De még véletlenül sem kéne egy család közelébe kerülnie úgy, hogy nem széttépni akarja azt.
- Mert még én nem akartalak megölni. – adok vigyorogva választ a kérdésére. Egészen eddig még csak a halál közelébe sem volt!
Végül csak elkezdődik a harcunk, és jól tudhatja rólam, hogy amennyi ütést kapok, annyit is adok, sőt, többet is, ösztönlény vagyok, ha veszélyben érzem magam, akkor még erősebben küzdök, és így van ez most is, de mikor a lábaim közé térdel, egy dühös pillantást vetek csak rá. Nem volt ez valami férfias lépés. Én nem gondolkodom, fordítok egyet rajta, és a nyakát illetve a lábát megragadva emelem a fejem fölé, hogy tovább is hajítsam a híd másik oldalára. – Még bocsánatot kérhetsz! – ordítom neki, miközben a mellettem lévő közlekedési táblát kitéptem a földből. Nem fakaró, de megteszi. – Akkor talán csak szenvedni fogsz. – ezt már magamnak mondom inkább, miközben elindulok felé kezemben a fémrúddal.
♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Szétszedlek Very Happy
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 14, 2015 10:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Ki mondta, hogy a sírba kívánkozom kerülni barátom? Lelépned? Csak nem megfélemlítették a nagy Dariust? - Vigyor szélesedik az arcomon, de csupán csak azért, hogy felvigyem benne a pumpát és kiakadjon. Békülni jöttem és, hogy megmentsem a seggét saját magától, erre odáig jutottunk, hogy hergelem, hogy kiakadjon és a torkomnak ugorjon, verekedni akarok. Csak egy pillanat kell hozzá, hogy a haverból egy ellenséget lássak akinek szívesen kiverném a szemfogát a helyéről.
-Féltékeny? Max a nőkre akiket az ágyadba vittél, de arra semmiképpen sem amit műveltél. Lehet nem vetted észre magad, de kezdtél inkább őrültté válni mintsem valami veszélyes uralkodóvá. - Jegyzem meg csak is azért, hogy észhez térjen na meg talán egy picit azért is, hogy kikeljen magából. Izzik az öklöm azért, hogy gyomorszájon vághassam a haveromat.
Lehet, hogy kettőnk közül mindenben Darius volt a jobb, de nem is akartam én versenyre kelni vele. Néha talán, de az sem volt komoly fellángolás. A hatalomra ki ne vágyna úgy igazán? Ez mindenkiben benne van, igen, irigykedtem Darius-ra nem egyszer emiatt, de most mégsem azért vagyok itt, hogy hallgassam ahogy kioktat, mint egy 8 éves kölyköt. Visszajöttem, hogy rajta tartsam a szemem és, hogy ne hagyjam karó általi halálra ítélve. lehet, hogy most szívesen megölném és Ő is engem, de barátok vagyunk, voltunk és leszünk is, ha sikerül tisztázni a helyzetet.
-Mert szerinted nekem nincs egy listám azokból az okokból, hogy miért kellene megöljelek? - Hát ez kész, nehogy már azt higgye, hogy Ő a magasságos tökéletesség. Ez nevetséges. Ha neki oka lenne arra, hogy el tegyen láb alól, nos nekem is lenne okom ugyanerre. Mind a ketten ástunk már vermet a másiknak az évtizedek alatt. Igazából a barátságunkat sok lyuk övezi, de valahogy mégsem nyírtuk ki egymást, fura nem?
-Ne sértegess engem és hasonlítgass egy tollas idiótához. A hatalmadat meg igazán feldughatod magadnak ha nincsenek akik behódoljanak neked, míg itt voltam jó volt, mert volt kire lenézned mi? - Dünnyögöm. Már csak azért is felhozok mindent mert látni akarom tombolni, erre van szükségem és ahogy elnézem neki is. Forr bennünk a düh, nem is biztos, hogy egymás iránt, de bennünk van és jobb lesz ha hagyjuk kitörni.
-Nagyon is téveszmékben élsz Darius. Nem tagadom meg a vért, sőt, élvezettel fogyasztok egyre többet és többet, viszont vannak céljaim és nem vakít el a utálatom minden iránt és nem pusztítok el mindent, az a baj veled, hogy vak vagy. - Köpöm a szavakat. Ideges, mérges, dühös és feszült vagyok. Vagy egy jó szexre lenne szükségem vagy arra, hogy végre lépjen és addig verjük egymást míg már mozdulni se tudunk a törött csontok miatt.
-A halál az útitársam, honnan veszed, hogy nem volt belőle már elegem? - Vigyorgok. Látom, hogy idegei pattanásig feszültek, jó, pont így jó.
Tudást? Nevetséges, tudom miért jöttem, mit akarok és mire készülök. Ő nincs tisztában azzal mit akar. Majd megtanítom neki.
Ahogy első ütéseinket bemérjük, jön a második menet. A torkomnál fogva emel meg, mint egy senkiházi korcsot, vicces, ez édes kevés a győzelméhez. Elvigyorodom, nem törődöm az oxigén hiánnyal, ennyivel nem tud megölni, sőt, olyan dolgot vesz el tőlem amire lényegében semmi szükségem nincs, csupán berögződés nem több.
Vigyorom után felhúzom egy gyors mozdulattal a térdem és egyenesen tökön térdelem. Kezei azonban továbbra is a nyakam köré van kulcsolva és ezzel még erre megoldást nem találtam, ha elkaphatnám a torkát akkor komolyabb sérülést okozhatnék neki, de vajon akarom? Hmm, lehet, de lehet, hogy nem.


zeneszám || A pofám leszakad, szó szerint || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 27, 2015 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


-Ebben nagyon tévedsz….barátom. A te kis rohadt színjátékod miatt kellett lelépnem onnan. Ha megakarsz halni…egyszerűbb, ha szólsz nekem inkább. – vigyorgok rá, de nem vidáman, inkább, mint egy ragadozó a prédájára. Ha annyira hitelesen elakarta játszani a halálát, akkor miért nem szólt nekem? Én aztán letéptem volna a fejét, főleg azok után, hogy így beszél velem.
- Amit műveltem? Mit műveltem? Táplálkoztam, megmutattam mindenkinek azt, hogy kivel van dolguk! Tiszteletet vívtam ki! Hatalmam volt felettük, féltek tőlem! Szerinted ez olyan rossz? Valld csak be, hogy mindig féltékeny voltál rám! – oh, mert nem így volt? Én voltam kettőnk közül az, aki először cselekedet, én tettem amit kellett, ő… lelépett.
- Mit mondtál? Azt hiszem nem vagy tisztában a helyzeteddel. Túl kevés dolog szól amellett, hogy ne öljelek meg. – mondom neki, ahogy kissé oldalra döntöm a fejemet. Mégis mit hisz, hogy majd csak úgy hagyom, hogy sértegessen engem? Mégis ki ő, hogy ilyet tegyen? – Te már csak tudod, nem? A hatalom…ez az, ami mindig is nekem volt meg. Ki vagy te? Az őrangyalom? – mit akar, tán engem is megváltani úgy,ahogy tette azt saját magával? Sajnálom, de engem nem érdekel az emberi élet. Meguntam. Gyerekek? Munka? Ugyan, kinek kell ez? Én túlnőttem már rajtuk!
- Vér… ez az, amit megtagadsz magadtól, igaz? Hadd mondjak neked valamit… vámpír vagy! Vérben kell fürödnöd! A régi Philip tudta ezt… - az új pedig megfog halni, ha ezt így folytatja. Velem nem beszélhet így senki, aki megmerte tenni, azt megöltem. Vámpír vagyok, meg van a hatalmam, hogy végezzek az ellenségeimmel.
- Vágyod a halált, igaz? – vicsorítok rá. Nagyon úgy tűnik, hogy megakar halni, különben nem beszélne így velem, különben tudná, hogy soha nem voltam jó az indulataim kezelésében, és manapság sem erről vagyok híres. Persze,e zt tudhatná, ha nem szökött volna el még régebben…sebaj, élete utolsó hibáját készül elkövetni.
- Nem engedélyt, inkább egy kis tudást kellett volna kérned mielőtt idejössz. – vigyorgok rá. Mert bizony most úgy beverem azt a rohadt képét, hogy azt nyögni fogja örökké. Visszajött ide, mintha a halál kapujába akart volna besétálni… nevetséges, de nem baj, megkapja amit akar, ha ennyire megakar halni, hát legyen!
Ezek után csak természetes az, hogy neki vágom  az autónak. Ő se hiheti azt, hogy ezek után  majd csak úgy elsétálok. Azonban szinte egyből kapom is a válasz csapást, és nevetve tápászkodom fel a földről, miután találkoztam a korláttal. – Te aztán nagyon bátor vagy…vagy inkább bolond. – nevetek rá, még mielőtt a torkánál fogva emelem őt a magasba és vágom az autónak, az öklöm pedig már lendül is, hogy kidekoráljam az arcát.

♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Szétszedlek Very Happy
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 22, 2015 6:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Ez rohadt szórakoztató haver, esküszöm, barátok voltunk, az én döntésem csak az én életem befolyásolta, ugyan mi közöd lett volna hozzá? Amúgy is, te is tudod, hogy nem engedted volna, hogy lelépjek, mellesleg nem kell semmihez sem az engedélyed. - Darius-ban valami elszakadt már évekkel ezelőtt, átlépte a normális értékeket. Mindig is azt hitte, hogy uralkodhat minden felett és ebből nekem elegem lett. Tudtam, hogyha felhozom mire készülök képes lett volna szíven döfni egy nyárssal csak, hogy biztos ne mehessek sehová. Nem tartozom neki elszámolással semmiről sem. Tisztában vagyok vele, hogyha akar akkor bármikor képes lenne letépni a fejem, sőt, lelkifurdalás nélkül. Ő Darius és soha nem fog megváltozni.
-Semmiképp sem, az emberek gyűlöletes pondrók. Elegem lett abból amit műveltél, rád untam, a tetteidre, az irányításmániádra, arra, hogy próbáltál rávenni, hogy tegyem amit te akarsz, meg akartam szabadulni tőled! - Nem egészen így van a sztori, mert mindig is a barátomnak tekintettem és most sem azért vagyok itt, mert ehhez van kedvem. Megakarom menteni a seggét, mert ha így folytatja akkor biztosan karóval a szívében fog egy gödör mélyén megrohadni.
-Nem is várom, hogy te ebből felfogj bármit is, ahhoz túl csökött agyú vagy, elvakít a hatalomvágyad és nem látsz át a szitán. - Kissé már a fejembe szállt a vér, dühös vagyok rá és legszívesebben beverném a képét úgy, hogy a jó édes anyja se ismerne rá! De egyelőre nem teszem, erre is meg lesz a megfelelő alkalom.
-Elárultam? Ez érdekes, nem én festek úgy, mint aki megőrült, kettőnk közül éppenséggel neked csorog vér a ruhádról és már ne is haragudj, szánalmas látványt nyújtasz, a régi Darius legalább tartotta magát! - Keményen vágunk egymás szavába, a barátságunk mintha gyökerestül meghalt volna. Érzem, hogy rohadt nagy fal van köztünk, ami egyelőre talán nem is nagy probléma. Nem azt terveztem, hogy visszatérek és szét rúgom a seggét, de ha neki ez kell ahhoz, hogy észhez térjen akkor ám legyen.
-Szerintem nagyon is tisztán hallottad mit mondtam, vagy ismételjem meg? - Mindig is hirtelen jött dühbe és az indulatait soha nem tudta kezelni, de most? Olyan akár egy bomba, bármikor robbanhat. Igazuk van egyes vámpíroknak abban, hogy az idősebb vérszívók megtébolyulhatnak a korral, Darius-nak kijárna egy gumiszoba.
-Oda megyek ahová nekem tetszik, vagy kérjek engedélyt előtte, hogy beléptem ebbe a sz@rkupacba? - Vonom fel a szemöldököm. Szerintem ismételten nem tartozom neki magyarázattal. Egyre jobban rászolgál arra, hogy kétségbe vonjam épelméjűségét és egyre jobban érezzem úgy, hogy a lelépésem egy remek terv volt, szükséges.
-Igen, ez a múlt! - Állok meg előtte és tudom mi következik, számítok rá. Nem is kell sokáig várnom, hogy egy jobb horoggal a kocsinak repítsen. Meg kell hagyni az ütéseiben van kakaó.
Megtörlöm a számat ahol felrepedt az ajkam, vigyor ül az arcomon majd a kezeimet megropogtatva, pillanatok alatt előtte termek és gyomorszájon vágom, úgy, hogy a híd korlátjának repül. Lehet, hogy erősebb nálam, de a taktika és a gyorsaság mindig mellettem szolgált.


zeneszám || Twisted Evil Twisted Evil || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 20, 2015 10:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


-Semmi közöm? Gondold át a szavaidat, mielőtt kimondod őket, mert nagyon rosszul fogsz járni! – még hogy semmi közöm… francokat, nagyon is volt hozzá közöm, mert a barátomnak vallottam, és egy barát megmondja, hogy ha tetszhalott akar lenni, igaz? A kis rohadék, azt hiszi, hogy neki mindent szabad? Hogy nem fogom majd akarni letépni a fejét?
- Nem? Akkor mégis miért váltottál? Hiányzott a kicsi kis életed? Újra törékeny, szánalmas, gyenge ember akartál lenni, legalább egy kicsikét? – az ember gyenge, ezért is nem volt soha bajom azzal, amivé lettem. Gyenge voltam emberként, korlátok közé szorultam, de mióta vámpír vagyok…nincsenek határok, elmosódtak, eltöröltem őket!
- Minden kicsiben kezdődik? Először még életben hagyod, másnap már inni sem fogsz belőle. – mert ilyen az ember, és ő az eddigiek szerint nagyon ember akart lenni, így hát azt hiszem teljesen jogos az, amit mondok. A farkasból nem lehet bárány. Fordítva ez lehetséges, de a vadász…a vadász soha nem lesz préda.
- Több, mint neked. Veled ellentétben, én hű maradtam magamhoz. Te… elárultál mindent, ami voltál. – a helyébe visszafognám magamat, mert ha felidegesít, akkor nem fogom magamat visszafogni, én nem az a fajta vámpír vagyok, akiknél hatnának az észérvek. Én jobb szeretem az ilyet elintézni, mondjuk úgy…örökre.
- Mit mondtál? – nézek rá ismételten, de az arcomon nyoma sincsen semmi barátságos gondolatnak, vagy érzésnek. Nem ajánlom, hogy sértegessen engem. Kettőnk közül csakis ő az, aki képtelen elvenni egy ember életét, aki elfelejtette azt, hogyan is kell rendeltetésünk szerint táplálkozni. Előbb nézzen magába,és csak aztán szólaljon meg, mert rosszul fog járni!
- Meg ne szakadjon érted a szívem… na és akkor mit keresel itt, ha ennyire megérte eljátszani az embert? – nevetséges, mi nem vagyunk emberek, soha nem is lehetünk azok, vadállatok vagyunk, vadászok, a mi számunkra az ember táplálék, nem pedig egy barát, vagy segítségre szoruló nyomorult. Mi megöljük őket, nem segítünk rajtunk.
- Ez a múlt? Vicces… - csóválom meg a fejemet, ahogy közelebb lépek hozzá. Mit is mondott Rosette? Hogy kicsinyesen imádok bosszút állni minden egyes kis elejtett szóért? Nos… azt hiszem ideje, hogy ezt bizonyítsam is. – Derítsük ki! – mosolygok rá, de ekkor már lendül is a kezem, hogy egy irgalmatlanul erős jobb horoggal képen találjam. Megmondom én mi értelme lesz majd ennek. Levezettem a feszültséget, és ő is megtanulja azt, hogy nem beszélhet így velem. Ragadozó vagyok, ő is az lenne, ha nem lép le akkor, ha megölte volna azt az embert.
♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Remélem okés lesz Smile
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 14, 2015 2:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Félrevezettelek? Ez baromi magas labda testvér! Úgy gondolom nem tartozok neked semmilyen magyarázattal sem, leakartam lépni, megtettem, ennyi. Az én döntésem volt egyedül amihez neked semmi közöd nem volt. - Kezd a beszélgetés rendesen elkanyarodni. Darius úgy viselkedik, mint egy menstruáló nő. Nem gondoltam volna, hogy ennyire felbosszantja majd a visszatértem, na meg a remek színházi darabom amikor leléptem.
-Mi bajod van haver? 0-ás helyett AB+-t ittál, higgadjál már le! Nem, nem akartam kölyköket meg nőt, a szarvasok meg kimentek a divatból a Bambi óta. - Nem tudom mi ütött belé, nagyon is jól tudja, hogy szeretek ölni, na meg vámpír vagyok, a természetem ellen nem harcolhatok és nem is akarok. A két kölyök nem változtat semmin sem, ettől még nem leszek egy kezes bárány nyakörvvel a nyakamba meg csengővel.
Egyszerűen csak nézem ahogy kifordul önmagából. A vádjai jogosak, elismerem, de a kirohanása nem éppen. Elmentem, na és? Itt vagyok, ahogy látom boldogult nélkülem is akkor meg mi a franc baja van?
-Világos, de csak mert egyet életbe hagyok még nem azt jelenti, hogy nem ölök. Lényegtelen a számomra az életük, mulandó tényezők. Nem tudom miért akadsz fent mindenen. - Egyszerűen ma nincs jó napom nekem se, ha tovább folytatja a torkának ugrok, nem érdekel a hosszan a múltba nyúló barátságunk, ha felbőszít legyen szó bárkiről akkor legyen hozzá irgalmas a mindenható vagy ki a franc, mert nem állok jót magamért.
-Stressz? Ez igen vicces, mi gondod lehetne? Úgy látom a város a tenyeredből eszik, te meg a vénájukból. - A mai három halott épp elég bizonyítéka annak, hogy igencsak a környék ura.
-Ezek emberek, rohadt nagy formában kell lenni hozzá, hogy pár rongybabát leteríts. - Tapsolom meg enyhe gúnnyal, kezdek nagyon dühös lenni pedig hát igen nagy nyugalommal jöttem ide.
-Megérte-e? Meg. - Mondom halkan, minden düh és érzelem nélkül, van valamim ami neki soha nem lesz és igen, százszor megérte ez a kis kerülő. A kölykök lehet emberek, még, de csak idő kérdése, hogy csatlakozzanak hozzám.
-Ez a múlt Darius, mindenképp azt akarod, hogy beverjük egymás képét? Felőlem oké, de nem tudom ezzel mire jutnánk. - Ha nem hajlandó lenyugodni akkor mehet felőlem az élet-halál harc, nem lesz lelkiismeret furdalásom ha kitépem a szívét vagy leválasztom a fejét a nyakáról, mert megadtam a választási lehetőséget, ha Ő ölne meg akkor ennyi, megtörténik, de ha mégis úgy dönt, hogy tudunk civilizáltan is beszélni abban is benne vagyok.


zeneszám || --- || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 13, 2015 4:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


-Nem azoknak a senkiknek az élete érdekel! Hanem az, hogy félrevezettél engem! – nem érdekel hányan haltak meg, sok embert öltem már és még többet fogok, de egyvalamit nagyon tudok utálni. Ha átvernek, márpedig ő ezt tette, és csakis azért nem estem még ezért neki, mert régi… jó barátom. Legalábbis eddig az volt. Ha most akar ezen változtatni, akkor nagyon elszúrta az időpontot.
- A monoton életbe? Mondd, mit akartál? Feleséget és kölyköket? Látni ahogy felnőnek és meghalnak? Ember helyett inkább szarvast ettél? – a mi életünk nem monoton, meg volt a maga értelme, és mégis ki vagyok olyan halandó semmiségekre, amik aláásnák a létét?
- Ameddig akarok! Majd én eldöntöm, hogy mit felejtek el és mit nem! – csattanok fel dühösen. Ő nekem csak ne mondja azt, hogy lépjek tovább, mert még a végén elvesztem a fejemet és az… az  övét is vonja maga után. Velem csak ne beszéljen így senki, főleg ne ő!
- Mióta megvezettél engem! – ez a legkevesebb, a kérdések,a legtöbb pedig, hogy itt helyben készülök majd kitépni a szívét, ha megint csak hazudik. Tudhatná, hogy utálom, ha hazudnak, ha átvernek, ilyenkor mindig előtérbe kerül a sötét oldalam, és olyankor…nincs azaz isten, amelyik megmenti tőlem az áldozatomat. Elvégre mi vámpírok vagyunk a tökéletes vadászok. – Kisebb nasi… olyan nincs. Megölöd. Ezért vannak ezek itt nekünk! – kopogtatom meg a fogaimat. Nem hagyunk életben nem embert, ha mi támadunk, az végzetes, nincs olyan, hogy túlélő. Mi vagyunk és ők, vadászok és prédák, márpedig a vadász nem engedi el a prédát ha elkapta azt.
- Mit mondhatnék? A stressz kikészíteti az embert. – vagy kivégzi az embert, erről a három szerencsétlenről inkább ez mondható el. Nem baj, így legalább van munkája a rendőrségnek és nem kell fánkon növelniük a seggüket. Meg kéne inkább köszönniük, hogy adok nekik munkát. Az ember meg… imádkozzon, hogy legyen akkora szerencséje mint nekem volt, mikor meghaltam.
- Megöltem mindet! Megöltem ezeket! Fogalmad sincsen arról, hogy mire vagyok képes! Ne akard megtudni, hogy mennyire vagyok formában! – ha eddig nem voltam elég dühös, hát most mást sem láthat az arcomon csakis a dühömet. Ő csak ne becsméreljen engem! – Na és megérte? – döntöm oldalra a fejemet. Legalább ne a semmiért akarjam kitépni a rohadt szívét, nemde? Még, hogy monoton élet… pont ellenkezőleg, az embereké az, a miénk maga a mennyország, a halhatatlanság, az erő… mi vagyunk azok, akik igazán élnek, nem ők. Soha nem hasonlíthat rájuk. Soha nem lehet ember. Ő ragadozó. Akárcsak én.
♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Remélem okés lesz Smile
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 08, 2015 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Mit aggaszt téged hány embert mészároltál le, mind a ketten tudjuk, hogy anélkül is megtetted volna. - Világítok rá a lényegre. Itt nem csupán az én halálhírem volt az okozója a mészárlásának, Darius természetéből adódóan így is úgy is lemészárolta volna őket. Nem kell az érzelgőség, nem áll jól neki. Viszont tisztában vagyok vele, hogy ezúttal valódi magyarázatot vár tőlem és mivel barátságunk évekre vezethető vissza tartozom is neki ennyivel.
-Darius, leléptem, mert így láttam jónak, változásra vágytam, más környezetre és több lehetőségre, hosszú ideje élek már, beleuntam a monoton életembe. - Ennyi, röviden és tömören, nem vele volt én nekem bajom, nem, Darius akármit is tett mindig mellette voltam, ez nem róla szólt csak is rólam.
-Meddig akarsz még ezen a témán lovagolni? Ami megtörtént az megtörtént, felejtsd el és lépj tovább. - Mondom lesajnálóan. Nem gondoltam volna, hogy Darius ennyire a múltban él. Nem voltunk sohasem sziámi ikrek, mindig is a saját fejünk után ment, és ha én teszem ugyanezt akkor már szentségtörést követek el.
Nem Őt akartam eldobni magamtól, egyszerűen ez is benne volt a pakliban, szükséges rossz.
-Mert előtte táplálkoztam és ez csak egy kisebb nasi volt, de mióta is vagyok kihallgatáson? - Vonom fel a szemöldököm. Utálom a kérdezősködőket. Darius igen is tudhatná, hogy nem szeretem a kérdéseket, ennek ellenére folyamatosan azokkal bombáz, ha így folytatja kihoz a sodromból, rég verekedtem egy kiadós vérre menőt.
Tudom mit akart kihozni a kérdéséből, nem szelídültem meg, lehet, hogy már nem rendezek orgiákat amikor emberek vérében fürödve élvezem azt, hogy halhatatlan vagyok, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szeretek gyilkolni. Ohh, nagyon nem ezt jelenti. Imádom látni a rettegést a halandók szemében, ahogy rájönnek a könyörgés mit sem ér, mert így is meghalnak.
Csak bólintok felé, hogy ne is húzza az időt, ölje csak meg a kubai fószert. Nekem már nincs rá szükségem.
-Nagyon mohó lettél Darius. - Elkapom az öngyújtót és kiveszek egy cigarettát a dobozból. Ismerem Darius-t, talán még nála is sokkal jobban, régebben megelégedett kevesebb emberrel is, úgy látszik azóta fokozódott az éhsége.
-Megrendeztem az egészet haver, nem volt nehéz, megigéztem azt a pár szerencsétlen kezdő vadász palántát, egész hihetően küzdöttek szerintem, aztán ahogy eltűntem, ők csak arra emlékeztek amit beléjük tápláltam, úgy emlékeztek, hogy megkaróztak és nekem végem is lett. De fáj, hogy elhitted, több, mint 350 éves vagyok haver, szerinted pár vadász kitudott vonni a forgalomból, azt hittem nem hiszed majd el, de elég hamar ráharaptál, nem vagy formában. - Jegyzem csak meg úgy mellékesen. Kifújok egy füstkarikát. Körülöttünk vér és hullák, lehetne ennél idillibb?


zeneszám || Ezt magyarázd ki Philip! || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Wickery híd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-