A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 06, 2015 8:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nem fogok hazudni. Megfordult a fejemben, hogy én magam öllek meg most. Tudod te ,hogy hány embert öltem meg mert azt hittem te meghaltál? Miért léptél csak úgy le? – gyerünk öreg barátom, győzz meg arról, hogy itt helyben ne essek neked és akarjam kitépni azt a nyamvadt szívedet! Velem senki nem játszhat így, mégis mi oka volt arra, hogy csak így lelépjen és itt hagyjon engem? Tán a szokásaim nem tetszettek neki? Majd valaki letakarítja a vért, erre vannak azok a hülye közmunkások, nem? Nem én leszek az, aki elveszi tőlük a pénzszerzés lehetőségét. Sikálják csak le mielőtt újra vérrel festem vörösre a rohadt hidat. – Csak emberek….emberek, akikből táplálkozunk. Akiket darabokra tépünk. Akiket megöltem azért, hogy téged bosszuljalak meg, miközben te a seggedet napoztattad valami rohadt tengerparton! – szerintem teljesen jogosan vagyok dühös, mert nem az bánt, hogy megöltem néhány ezek szerint ártatlan embert. Ugyan már, kit érdekelnek? A miatt vagyok ideges,hogy a barátom, legalábbis akit eddig annak hittem, csak úgy lelépett minden szó nélkül, mint aki tőlem akart volna megszabadulni. A rohadt anyját, ha ez igaz, akkor itt helyen fogok neki esni és karókkal teletűzdelni a képét. Velem senki nem játszadozhat! Főleg nem ilyen pofátlan és aljas módon, mint Philip!
- Nem, emlékszem rá, mintha csak tegnap mondtad volna. De mondd csak, mióta hagyod csak úgy abba félúton a táplálkozást? – na mi van, megszelídült? Hallottam én  már olyan vámpírról, aki nem akart embert ölni, de ezeken mindig csak jókat nevettem, mert mégis mi visz rá arra egy vámpírt, hogy ne öljön? Mi értelme megkóstolni valakit, ha aztán abba kell hagyni? Röhejes, én nem fogok soha így élni, sem  most, sem később, és komolyan meglep, hogy ő ilyen lett. – Szerencsére én még nem kóstoltam. – vigyorodok el, pillanatokkal később pedig már a nyakába mélyesztem a fogaimat, és csakis akkor engedem el a fickót, mikor teljesen megcsapoltam annak a vérét. Most már három halott. Haladunk.
- Szivarom nincs, de itt van ez. – nyújtom felé a cigarettás dobozt és a kezébe dobom a zsebemből közben előbányászott öngyújtót. Nem vagyok valami nagy dohányos, de ha már halhatatlan vagyok, akkor miért ne élhetnék  minden olyannal, ami egy átlag embert megöl? – Szóval… ott tartottunk, hogy mégis a francért is vagy te életben? – pillantok rá, a cigaretta füst mögül, amit közben kifújok, mert ha már ő rágyújt, akkor én sem fogok másként tenni. Itt az ideje annak, hogy válaszokat kapjak. Vagy így, vagy úgy, de válaszokat is fogok kapni.
♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Remélem okés lesz Smile
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 02, 2015 3:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Darius & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
A természetünkkel harcolni olyan mintha az ellen akarnánk harcolni, hogy kedd van szerda helyett vagy tavasz helyett tél. Értelmetlen és lehetetlen. Aki mégis megpróbál szembe szállni ragadozó énjével az egyszerűen bolond, lehet mértéket tartani, lehet akadályokat, határt felállítani, de megszüntetni azt amik vagyunk, soha. Darius élő példája annak, hogy egy vámpír hogyan használja ki ragadozó énjének minden porcikáját, vadságát, éhségét. Ám azért még mindig lehetne csiszolni rajta, legalább az evési szokásain, tekintve, hogy az egész hídrész teli s teli van vérrel és persze a két hullával, nem szép látvány.
Úgy jelenek meg a pazar vacsora után mintha minden napos volna, holott évek óta halott lennék. Látom a haverom arcán a megdöbbenést, de hát ezen nincs mit meglepődni, elég szép lelépőm volt a múltban. Elakartam tűnni, lezárni egy fejezetet, másként megoldhatatlan lett volna. A vadászokat napok az előtt a vadászat előtt kaptam el, nem volt könnyű, de mégsem szerezhettem volna újoncokat, ott megbukott volna a tervem. Megvártam míg a verbéna kiürül a szervezetükből majd megigéztem őket és innen indult a buli. Számítanom kellett arra, hogy Darius megbosszulja a halálom és nem kockáztathattam meg, hogy valamelyik kis pondró elkotyogja, hogy meglógtam. Itt a nagy kérdés, ha azt a részt leakartam zárni akkor most miért vagyok itt? Darius miatt, mintha a "halálom" óta kissé vadabban űzné a játékait, mivel a barátom nem akarnám holtan látni, de ha így folytatja könnyen lehet az.
-Szívesebben látnál holtan, igaz? Úgy éltem túl, hogy túl jártam az eszükön, nem volt nehéz, hiszen csak emberek. - Vonom meg a vállam. Idővel majd elmondom neki, hogy valójában leléptem mert ráuntam az életem azon részére és megpróbáltam kissé másként élni amiből persze nem lett semmi sem, de hát ez már csak így van. Ha ezzel most előállnék szerintem őrültnek is tartana amiért nem tudnám hibáztatni. Megjegyzésemre amit csak úgy mellékesen vetettem oda, reagál és előhúzza a nem rég meglékelt kubait. Nem vagyok én finnyás, dehogyis, de van egy fő alapszabályom, sose iszom kétszer ugyanabból a forrásból. Mindenkinek vannak szokásai, nekem is.
-Jól hangzik, de ezt most kihagynám, percekkel ezelőtt kóstoltam meg, nem rossz évjárat, benne van a korban, de tudod, hogy kétszer nem iszom egyazon kútfőből. Vagy elfelejtetted?  - Nézek rá vigyorral a képemen, talán ha egyszer említettem neki a múltban az is soknak számít.
-De ha van egy felesleges szivarod azt kérnék.  - Ezzel le is telepszem a kocsi motorházára.


zeneszám || Baráti csevej || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 01, 2015 12:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


Soha  nem fordult meg az a gondolat a fejemben, hogy esetleg vissza kéne magamat fognom. Miért is kéne? Nem vagyok ember, vámpír vagyok, a csúcsragadozó, én is csak a létfenntartás miatt ölök… na jó, azért ebben a szórakozás is bizony derekas szerepet vállal, de az ember is öl csak úgy szórakozásból, nemde? Ők állatokat ölnek, én embereket, de mégis a mi különbség? Az ember is csak egy állat, méghozzá a legrosszabb. Kegyetlen, számító, és vannak érzései, amik hol ebe, hol abba az irányba terelik lépteit. Azt mondják ölni bűn, de minden bűnt a szenvedély táplál, és ha innen nézzük a dolgokat, akkor bizony minden embernek a Pokolban a helye, igaz?
Túlságosan lefoglal a táplálkozás, hogy kiélvezzem a vér édeskés ízét a számban. Ki hitte volna, hogy ennyire egyszerű nem meghalni? Régen annyira más volt minden, emberként élni, korlátok között, valódi szabadság nélkül, de mióta vámpír vagyok az életem… egy véget nem érő mese, egy több száz oldala könyv, aminek még messze nincsen vége. Megtehetek bármit, több száz évig élhetek még, nem létezik olyan dolog, amit ne kaphatnék meg. Ha kell erővel veszem el, vagy megigézek valakit… olyan egyszerű dolgom van, mint még soha. Megéri ezért meghalni. Van élet a halál után, ha szerencsések vagyunk.
- Chibs? Neked… neked halottnak kéne lenned. – kéne, mert láttam őt meghalni, vagyis… nem, egész pontosan azt láttam, ahogy ellepik őt az ellenségeink, ahogy a vadászok űzik őt, miután rajtunk ütöttek és kettőnk közül ő húzta a rövidebbet. Jó baráthoz mérten felkerestem mindegyik nyamvadt vadász, aki aznap éjszaka a nyomunkban volt, és egyenként, egymás után végeztem őket ki. A bosszú egy nagyon szép dolog, büszke lehet magára az, aki kitalálta, mert az élet egyik legnagyobb motivációs ereje bizony a bosszú. – Hogy élted túl? – még azok a rohadékok is azt mondták, hogy megölték… hát akkor mégis hogy van ez?
A szavaira csak elmosolyodom és pár pillanat múlva már nem egymagam állok előtte, hanem a sofőrrel, akit nem is olyan régen még megigézett, hogy ne emlékezzen erre a kis szerencsétlen vámpír esetre. – Tessék itt van ez! Az már döghús volt, az élő sokkal jobb! – utálok halottakból táplálkozni, így oda a vadászat érzése, az élő préda finomabb, jólesőbb érzés az, hogy azt eszed, amit, vagy akit te magad ejtettél el. Nekem fontos, hogy éljen a préda, hogy lássam a szemében azt a jól ismert rettegést.
♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Remélem okés lesz Smile
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 01, 2015 12:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

A kölykök biztonságban vannak és így nyugodt szívvel indulok meg Mystic Falls-ba. Informátoraim szerint Darius ideje nagy részét ott tengeti és rontja a levegőt meg a szép lányokat. Ahogy ez lenni szokott. Rég találkoztunk már, talán három vagy négy éve, de lehet az több is. Mondjuk az idő telik, mintha zsinóron rángatnák.
A gépem leszáll Virginia repülőterén én pedig pakk nélkül már fogom si az első taxit és egy darabon ezzel szándékozom menni. Nem ettem két napja és nos azt hiszem ha Darius-szal szándékozom találkozni akkor nem fog ártani ha erőm teljében vagyok. Lehet, hogy barátok vagyunk vagyis emlékezetem szerint azok voltunk, de mostanság ha jól hallottam elszaladt vele a ló. Régen talán legyintettem volna efelett vagy csatlakoztam volna az őrült mészárlásokhoz egy-egy evésnél,d e mióta meg vannak a kölykök valamilyen szinten visszafogtam magam, persze a vad énem ami a ragadozóval jár együtt soha nem fog kihunyni, lehet visszafogottabban, szeíden élni, de mindig ott lesz bennünk a gyilkolás utáni vágy. Ezt nem tudjuk kiölni magunkból. Ilyen a természetünk. Lehet, hogy értelmes lények vagyunk emberi mivoltunkra visszatekintve, de már nincs meg bennünk a könyörület. Kihunyt az emberi életünkkel együtt. A Wickery-híd közelében megérzem az erős vér szagot. Mélyet szippantok belőle és meg is jelennek a szemfogaim és az erek az arcomon, hát persze, két nap táplálkozás nélkül megvisel.
Leállítom a kubai származású sofőrömet és megkérem, hogy a híd elején parkoljon le, amint megtette előrelendülök és a nyakába mélyesztem a fogaimat, jó pár nagyobb korty után elengedem, nem vesztette életét és még eszméleténél is maradt. Egyre jobban megy ez a "ne öld meg az uzsid" program. Kitörlöm az emlékezetét majd odadobok neki egy rongyot, hogy csináljon a sebekkel valamit én pedig már ott sem vagyok. Másodpercek tört része alatt ott állok már a fickó és a nő holtteste mellett.
-Darius, sose tudtál civilizáltan enni, most ezen a kompozíción lepődjek meg? - Jegyzem meg csak úgy minden köszönés vagy egyéb helyett. Hát mit mondjak a cimborám egy centet sem változott, a halálos ragadozó még él, legalább kettőnk közül egyikünk még érti a dolgát.
-Hagyhattál volna nekem is, te irigy szélhámos. - Lépek oda és veregetem meg a vállát úgy, mintha nem halottnak kellene lennem egy ideje.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 27, 2015 8:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Philip & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]


Két dolog miatt lehet egy vámpír egy hídon ilyen késői órában. Legalábbis szerintem. Az egyik ok, hogy leugrik, de mivel nem halunk meg ettől, ez így kizárva, marad a másik ok. Éhesek vagyunk, engem pedig nem érdekel, hogy mégis kicsoda ül az autóban, hány gyereke van, esetleg hány felesége…bár szerintem az már beteges, de persze ez csak egyéni vélemény. A lényeg, hogy az utóbbi időben kissé… rám járt a rúd, főleg Rosette-tel kapcsolatban, mégis hogy gondolta az a nő, hogy szétszedi a motoromat? Most kénytelen vagyok gyalog járni és gyalog kellett ide is eljönnöm. Mintha kés és villan nélkül étkezne egy ember,szörnyű.
Nem kell sokat várnom, hamarosan feltűnik az éjszaka sötétjében két fehéren izzó fényszóró, én pedig elégedett mosolyra húzom a számat, ahogy megállok az útközepén, hogy még csak véletlenül se tudjanak elmenni mellettem. Vacsora idő van, senki nem szereti azt, ha a vacsorája meglép. Az autó lassítani kezd, ahogy közeledik felém, míg végül teljesen meg nem áll, de először nem száll ki belőle senki, gondolom most mérlegelnek, hogy mit is tegyenek, mert csak úgy emberek nem állnak meg szórakozásból az útközepén. Még nem találkoztak velem…én imádok enni. Mivel nem száll ki senki, így hát én kezdek el feléjük sétálni, majd megunva a lassú totyogást, inkább csak egy pillanat alatt ott termek az autó ajtaja mellett,kirántva a nőt az anyósülésről, a férfi pedig a volán mögül egyből kipattan, hogy megvédje szíve hölgyét. Milyen aranyos…kár, hogy semmit nem ér el vele, mert a torkánál fogva ragadom meg és hajítom fel az útszakaszt megvilágító lámpapóznára. Majd leszedem onnan, de előbb hadd végezzek a szíve hölgyével. Persze, megint felhangzik a szokásos „könyörgöm ne bántosn”, de engem ez már rég nem tud meghatni, nem érdekel, éhes vagyok, és egy vadász nem könyörül meg a prédáját látván, és én sem teszem. Felemelem a nőt, majd egy könnyed mozdulattal vájom a nyakába a fogaimat, az utolsó csepp véréig szívom, majd miután végeztem, egyszerűen csak odébb hajítom és felnézek a férfira, akinek az élettelen teste a lámpáról lóg le. – Már megint túl nagyot dobtam…. – morgolódom magamban, de persze olyan nagy nehézséget nem okoz a fickó lehozatala, körülbelül…öt másodpercembe telik, majd az ő teste is élettelenül és…vértelenül immár, koppan a földön, én pedig elégedetten sóhajtok fel, ahogy a kezemmel letörlöm a számra ragadt vért.
♪ Zene♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Remélem okés lesz Smile
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 19, 2015 2:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



♪ Love runs out ♪
Istenemre mondom nagyon meg fogom nehezíteni az életét, minden erőmmel ezen leszek majd! Mert megérdemli. Lehet, hogy képtelen vagyok megölni, talán nem vagyok ehhez elég erős, nem vagyok még elég kegyetlen, de még az az idő is eljöhet nem? Az is megtörténhet még, hogy elég sok érzés tűnik el belőlem és végül úgy döntök, hogy elég volt, hogy megpróbálom, mert máshogy nem leszek képes tovább lépetni. Már most sem akarok tovább létezni egy a nagy helyzet, de egyelőre nem tudok tenni ellene, ő pedig már miért is lenne annyira kegyes, hogy segítsen nekem? Esély sincs rág igaz? Akkor igenis az a legegyszerűbb, hogy eltűnik és majd elérem azt, hogy ne legyen képes csak úgy tovább élni az életét, hogy lássa milyen is az, amikor nem hagyják nyugodni, amikor... nem lesz egy perce sem, hogy azt tegye, amit akar.
- Az első sorból fogom nézni Oliver hidd el... és én leszek majd az, aki a legjobban szórakozik, amikor rájössz, hogy van, ami neked sem sikerül. - a következő szavak viszont mintha csak tőrdöfésként érnéne. Szeretett valaha is igen, volt talán aki meg tudta dobogtatni a szívét, persze nem én... valaki más. Nem mondom, hogy irigy vagyok, sőt lassan az a kellemetlen érzés is eltűnik a mellkasomból ami most szorongatja, a helyére pedig valamiféle megelégedés telepszik, miközben mosoly szökik az arcomra. - Legalább tudod, hogy milyen, és... nagyon remélem, hogy elég kellemetlen érzés, és hogy nagyon sokáig fog kínozni, hogy... lassan múlik majd el. - én csak tudom, hogy milyen ez, hiszen számomra ő okozott ilyen fájdalmat. Balga voltam és fiatal, képes volt megszeretni csak azért, hogy aztán eldobhasson, hogy végül ne legyen szüksége rám. De legalább most már ő is tudja, hogy milyen ez, hogy mennyire fájdalmas az, amikor akit szeretsz nem érdeklődik irántad, a legjobb esetben is csak játszik veled.
- Naiv vagy, ha azt hiszed, hogy bezárhatsz, vagy hogy bármilyen módon megállíthatsz. - sok idő telt már el azóta és igen ő egy vámpír, aki erős, de... én se vagyok már gyenge. Nem vagyok naiv, mint régen, ellenben sokkal több a mágia bennem, mint amit el tud képzelni és ez csak napról napra növekszik. Nem tehet ellenem semmit, majd idővel szépen felfogja ezt, ha egyelőre még nem is sikerült.
Kicsit közelebb hajolok hozzá, amikor az utolsó szavai is elhangzanak. Nagy levegőt veszek, és épp csak egy pillanatra, de a mutatóujjam a ajkaira siklik. Csak egy alig érintés az, amit kap, aztán hátat fordítok neki, de a kezem még egy pillanatra ökölbe szorul, csak hogy érezze a szíve tájékán a törődést... ami persze jelen esetben elég kellemetlen fájdalmat jelent. Nem szólok semmit, nincs értelme búcsúnak, mert ahogy ő is sejti, találkozunk mi még és az rá nézve egyáltalán nem lesz majd kellemes találkozás...

//Köszönöm szééépen a játékot, egy élmény volt! Very Happy //


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 17, 2015 7:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Imádtam ezeket az üres ígéreteket. Mi történt, most már talán a jövőbe is lát, vagy mi a szösz? Mi az, hogy bele fog törni ebbe a bicskám? Vagy majd valamibe beletörik... eddig is tisztában voltam ezzel a lehetőséggel, ám nem szükséges, hogy még ő is erre emlékeztessen. Ki ne tépjem a nyelvét a helyéről... kicsit kezd zavarni, hogy még mindig ilyen tudálékos, és mi több, totál zakkant. Talán ideje lenne alapítanunk egy Totál Zakkantak Klubját. Ha Elenán és Damon-ön múlik, rögtön tagságot váltatnak nekem legalább száz évre.
- Köszönöm ezt a kedves jóslatot, édesem. Igazán remélem, hogy első sorból fogod majd nézni, ahogy valamibe beletörik a... bicskám. - fintorodtam el a mondat végére, majd játékosan felnevettem.
- Óh, pedig maximálisan tudok szeretni! Csak akit szeretek... mást szeret. sóhajtottam fel. Ez így igaz. De mindig tudtam választani. Nekem mindig az kellett, ami Klausnak. Először Tatia... életem első és igaz szerelme volt, akinek soha nem vallottam meg érzéseimet.. majd Katherine... mondjuk őt nem szerettem, csupán birtokolni akartam, mert Klaus is így akart tenni vele. Majd Elena... nos, nála már végleg eástam minden esélyemet. Ha Salvatore lenne az, akibe beletörném a bicskám, még úgyse lenne semmi esélyem... ahhoz minimum a fél életét kellene kiigéztetnem belőle. Sanyarú sors... nagyon is az.
- Nem többet, mint te. Mellesleg egészen csinos pincéket ismerek. Egyszer megmutatom neked az egyiket, ígérem! - tettem a szívemre a kezem. Márpedig tudta, hogy ha valamit, hát az ígéreteimet sose szegem meg.
- És te menj el... látni akarom, ahogyan elsétálsz. Ne hidd, hogy most találkoztunk utoljára. látni akarom, ahogyan továbbállsz innét! - sziszegtem majd összekoccantak a fogaim. Félő, hogy előbb-utóbb tényleg megfújtom, ha itt marad. Tényleg be kell fejeznem mindenféle édesgetést. Nem fog bedőlni nekem.


words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 17, 2014 7:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Laurel & Caesar
Ki tudja hogy az emberből jött létre a vámpír és a vérfarkas? Nem nagyon ismerem ezeknek a történetét, de annyira nem is érdekel hogy utánaolvassak. Csak néha szeretek rajta elmélázni. Mi van ha először csak vámpírok és vérfarkasok voltak, és mondjuk az egyik vérfarkaspárnak született egy gyereke aki valahogy nem örökölte a vérfarkasgéneket, aztán még egy ilyen és ők egymásra találtak stb. Elgondolkoztam már rajta egy párszor és mindig ilyen hülye történeteket találok ki ezzel kapcsolatban.
Egy pillanatra lehunyom a szememet amikor a tűt az ínyembe szúrja. Egy kicsivel élénkebb fájdalomra gondoltam, de ez semmi nem volt. Kíváncsi lennék rá hogy miképpen akarja felhasználni a mérget, de úgy vagyok vele hogy nem tartom fel tovább. Éppen elég volt ennyi időt eltölteni egy vadásszal.
A naivságom pedig, lehet hogy igaz. Egy részem mostanság tényleg egy kicsit elpuhult és ha jól tudom a hibridek megérzik ha valaki hazudik, szóval jobban kellene hallgatnom az ösztöneimre, de még nem vagyok olyan rég az ami, szóval majd idővel kiforr minden.
-Én is köszönöm! - motyogtam majd a nyelvemmel megpiszkáltam a helyet ahová a tűt szúrta. Egy darabig még néztem ahogy a kocsijához sétál aztán felvettem a táskámat és a drágalátos könyvemet és visszaindultam a város felé, remélve hogy nem fog követni és hátba támadni. Nem lenne szép húzás tőle ezek után, hiszen nem mindig szerezhet hibridmérget egy ember...


//Én is köszönöm szépen a játékot :3 //
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 17, 2014 12:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Caesar & Laurel
A cél szentesíti az eszközt.

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tisztában vagyok, hogy nem vagy ártatlan bárányka, de jó eséllyel, akit én akarok még inkább nem az. Néha... nehéz döntéseket is kell hozni a cél érdekében. - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Így van ez, tudom én, hogy ölt már, és ezek szerint nem is keveset, ha nem akar beszélni róla és pont nekem nem akar beszélni róla, de nem számít. Nekem most csak a méreg a fontos, semmi más nem érdekel. Kell, hogy megoldjam a saját ügyemet, és ha ehhez az kell, hogy nem ártok neki... hát legyen így. Persze ettől még ha épp a szemem előtt akarna széttépni valakit, akkor nem fogom majd vissza magamat, remélem ezzel azért tisztában van. A védettség nem él arra az esetre, ha embereket cincál szét és ártatlanok vérét ontja. Abban az esetben én ugyanúgy neki fogok esni és nem fogom engedni, hogy végezzen egy ártatlannal.
- A vámpír vagy a vérfarkas az emberből jött létre, nélkülünk nem lennétek... mitől lenne akkor természetes egy ilyen kifacsart élet? Ha az lenne nem lennének hátrányaid. - neki sem, meg a többinek igaz? De van. A vámpír nem képes meglenni a napon, szüksége van a vérre, a gyilkolásra, a vérfarkas függ a holdtól, fájdalmas az átalakulása és még ha jó ember is alapjáraton, akkor is vérszomjas vadállattá válik állati alakjában. Ez lenne a természetes? Ne nevettessen már. Lehet, hogy a hibridek minden előnyt összefognak és elveszítették a hátrányaikat, de attól még ugyanúgy ezektől a korcs fajoktól származnak.
Végül csak bólintok, a táskámból hamar előkerül a még steril fecskendő és ez kis zárható kémcső is. Nem kell nekem sok a mérgéből, egy kevés is épp elég hatásos lehet, hogy végezzek azzal, akivel kell. Közelebb lépek hát, a tűt finoman szúrom az ínyébe, hogy aztán a szinte áttetsző folyadékot kiszívjam onnan. Aztán mehet is a kémcsőbe. A tűt visszacsomagolom, hogy majd olyan helyen dobjam el, ahol nem találják meg gondatlan kezek, a kémcsövet pedig szépen elpakolom a táskámba. - Köszönöm! Remek volt... üzletelni veled és ha adhatok egy tanácsot, akkor óvakodj az esetlen nőktől. Hibrid létedre nagyon naiv vagy. - erős férfi, se simán át lehet ejteni, de persze nem az én dolgom kioktatni igaz? Elmosolyodom, aztán már csak biccentek neki egyet, ha nem akar minden áron szóval tartani, és csak aztán tűnök el a szeme elől, vissza a kocsim irányába. Ha netán neki nincs és el kéne vinnem, hát majd szól... esetleg átgondolom.

//Amennyiben te is úgy érzed, akkor köszönöm a játékot! ^^ Ha még írnál, vagy folytassuk, vagy ilyesmi, akkor sikíts pmben. Smile//

©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 14, 2014 6:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Laurel & Caesar
Még csak figyelmet sem fordítok a nevetésére, ez legtöbbször annak a jele hogy az illető nem tud semmi frappánssal visszavágni ezért így próbálja lerendezni az ügyet, mintha ő nyert volna. De egye fene, hagy érezze így.  Amúgy is most már jobban szeretnék ezen a már már kínosnak számító csevej sorozaton túl lenni és rátérni a tárgyra.
-Hát majd pont egy vadásznak mesélem el hogy hány embert és mást öltem meg és azt hogy miért... nem lenne túl abszurd? - Ha most szórakozni szeretnék vele akkor elmesélném neki, hogy mennyi áldozatot szedtem az első pár évem alatt, és miért féltek az egyetemisták kimenni egy állítólagos medve méretű farkas miatt éjszaka.
-Ha pedig már természetellenes, mi van ha az ember az? - remélem hogy már elgondolkodott ezen a kérdésen mert nem szívesen várnék órákat rá. De az is lehet hogy rögtön rávágja hogy "áhh lehetetlen, csak az ember a természetes!". De ez csak egy naiv feltételezés, mint az is, hogy van értelme akár egy vallásnak is.
A védelem, ha csak ellene is szól akkor is tökéletes, nem akarok egy vadásszal a nyakamon rohangálni. Az pedig hogy lehet gyermekem, mosolyt csal az arcomra. A mai napom már be van aranyozva, úgy érzem. Nagy felüdülés hogy ezt legalább megtudhattam ennyi idő után.
-Rendben a védelemért cserébe... - beálltam terpeszbe és karba tett kézzel elkezdtem vicsorogni. A szemeimet nyitva tartottam, hiába nem akartam látni a tűt, egy vadászt a közelemben nem szívesen veszítenék szem elől. Igazából nem tudom hogy miért kellene megbíznom benne. Egy újjal sem engedhetném hogy hozzám érjen, de valamiért nem érzem már magam veszélyben mellette.
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 12, 2014 9:45 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Caesar & Laurel
A cél szentesíti az eszközt.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyszerűen csak elnevetem magamat és megrázom a fejem. Na igen, pont ezért van előnyöm vele szemben, mert fogalma sincs róla, hogy nem csak egy szimpla vadásszal áll szemben. Fogalma sincs róla, hogy az az erő, ami bennem tombol egészen más, mint amiről neki csak sejtése lehet. Az átlag vadászok azért rohangálnak a vámpírok után, mert eldöntötték, hogy ezt teszik, én viszont amióta a testvériség tagja vagyok... ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy minden létező vérszívótól megtisztítsam a földet. Szinte már fájdalommal jár, ha nem ezt teszem és pont e miatt az erőm is nagyobb. Simán legyűrném, ha csak egy szimpla ember lenne, akár férfi, akár nem.
- Azért ölsz, hogy élj? Ne légy nevetséges. Nem lenne szükség az életben maradásodhoz a gyilkoláshoz, mindketten tudjuk. Egyensúlyra pedig nincs szükség... maximum a természet egyensúlyát kell visszaállítani azzal, hogy minden nem ide valót, minden természetelleneset eltüntetünk. - magyarázni kell ezt pont egy hibridnek? Hát tényleg ennyire nincs tisztában azzal, hogy ki is ő valójában? Ne mondja nekem, hogy nem ölt még meg egy ártatlant sem soha, véletlenül sem, mert ezt nem fogom bevenni. Minden vámpír, vérfarkas öl egyszer az életében, a vérfarkas átkot nem is lehet máshogyan kiváltani, és ne mondja nekem, hogy a gyilkosságaiból mindegyik az életben maradásához volt szükséges, mert menten nevetőrohamban török ki.
Nem is csak azért nem félek tőle, mert sokat tudok róla, hanem mert tisztában vagyok az életem adta lehetőségekkel. Tudom én, hogy az élet véges és azt is, hogy a vadászok élete az átlagosnál is végesebb, de... nem érdekel. Én azért teszem ezt, mert ezt kell tennem, mert hajt a vágy, hogy jobbá tegyem a világot és ha ennek az az ára, hogy belepusztulok, akkor ez ára. Nem félek a haláltól, sokkal jobban félek a halál utáni létezéstől, na az az, amit nem tudnék elviselni soha, ha én is egy lennék közülük.
Nem tehetek róla, de az elfojtott káromkodásra elmosolyodom. Egy hibrid aki fél a fájdalomtól, pedig gondolom vérfarkasként néhányszor át kellett élnie, ehhez képest egy tű már semmiség.
- Remek! - és igen, úgy fest, hogy mégis csak győz a meggyőző erő, jól gondolkodtam, nem volt szükség arra, hogy taktikázzam, vagy épp vadagg módon támadjak neki. A kérdései már persze érdekesebbek, szóval arra azért kíváncsi vagyok, hogy vajon mit akar kihozni belőle. - A védelem csak ellenem szól, más vadászok felett nincs hatalmam, és ellenem is... csak akkor, ha nem a szemem előtt akarod épp kitépni valakinek a nyaki ütőerét. Tudod... azt nem hagyhatom. - szelíden elmosolyodom, de azért ettől még ugyanúgy sejtheti, hogy igenis nem lennék olyan könnyű ellenfél, pont azért, mert képes vagyok akár az életemet is áldozni azért, hogy valaki mást megmentsek. - Igen, hibridként meg van rá az esélyed, hiszen vérfarkasként meg tudnád tenni. Vámpírként nem, de mivel a kettő együtt vagy... van rá esélyed, csak talán kisebb, mint egy átlag embernek. - nem teszem hozzá, hogy bár nem értékelném. Nem is értem, hogy azok, akik a vérfarkas átkot hordozzák magukban, egyáltalán miért vállalnak gyereket. Miért jó az nekik, hogy tovább örökítik a gyerekeikre is azt a kínt, amit nekik is minden hónapban át kell élni? Teljesen logikátlan.

©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 11, 2014 8:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Laurel & Caesar
-Ezt még kérdezni kell? Hát úgy hogy férfi vagyok. - mosolygok rá valamiféle önelégült arckifejezéssel.Ez szerintem az embereknél önmagától értetődő dolog. Nőket nem igazán sokszor látunk kőművesként vagy akár a rákászhajókon dolgozni. Nem mintha előítéleteim lennének a szebbik nem képviselőivel de ami igaz, az igaz.
-Én azért ölök hogy éljek de ti vadászok pedig puszta hobbiból. Mert nem hiszem hogy azért csináljátok hogy fenntartsatok valami érzékeny egyensúlyt a világban. - Elmosolyodom azért a saját részemben hazudtam egy kicsit de erről neki nem kell tudnia. Akkora a csaj önbizalma mintha ő lenne a reinkarnálódott Van Hellsing. Még hogy két ellenség nem is olyan sok, hah...hahaa.... Most eszmélek rá hogy tiszta marhaságokat hordok én itt össze, de talán jobb is mert ha kimondanám tényleg azt amit "kellene" szerintem elkerülhetetlenné válna az hogy nekem harcolnom kellene. Ma pedig valamiért nem érzem, hogy erre lenne szükségem és inkább jobb lenne még barátok szerezni, mint ellenségeket. De az hogy nem ijedt meg egy csöppet sem és a riadalom egy apró kis csillanását sem véltem felfedezni a gyönyörű barna szemeiben, hát eléggé elszomorított. Mondjuk az is lehet hogy többet tud rólam, mint én magamról vagyis inkább a fajtámról és ezt kihasználva érzi hogy én most nem fogom bántani, vagy valami ilyesmi.
-Azt a kur.... - Elképzeltem hogy a tűt belenyomja az ínyembe és mintha tényleg éreztem volna már, hogy ott van elkezdett bizseregni, én pedig gyorsan megdörgöltem kívülről. Nem szeretem a tűket, semmi félelem vagy ilyesmi csak azt a rossz érzést hogy látod mekkora, és hogy az mind beléd fog menni.
-Benne vagyok... vedd le tőlem. De előtte kérdeznék pár dolgot. - Na igen az a védelem érdekes, főleg ha azt vesszük hogy egyre több a vadász és soha nem tudhatod hogy melyikük az. Ez az egyik kérdésem.
-A védelem csak ellened szól és én hibridként képes vagyok gyermeket nemzeni? - Nagyon kíváncsi vagyok az utolsóra. Nem mintha teli akarnám magam és a világot is aggatni bébi Caesarokkal, de ki tudja mennyi idő múlva tüzel fel bennem az apaság gondolata, főleg ha találkozom majd egy olyan nővel akivel talán az örökkévalóságot is leélném.
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 10, 2014 9:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Caesar & Laurel
A cél szentesíti az eszközt.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Oh, hát nem mindig van sok idő megfigyelni és őszintén szólva ez inkább csak egy indokolatlan bókféle volt, mert ha most eleve azzal nyitok, hogy minden bizonnyal ő is csak egy veszélyes gyilkos, akkor nem kéne most itt társalognom vele, hanem lehetőség szerint már rég végeznem kellett volna vele. Szóval addig jár jobban, amíg legalább úgy teszek, mintha nem tartanám prédának.
- Szimpla emberként? Hát hogy lennél erősebb? - nem tehetek róla, de pár másodpercre kitör belőlem a nevetés. Erősebb lenne nálam? Vadász vagyok, még hozzá különleges vadász. Erre születtem, emberként jóval erősebb lennék nála, erősebb vagyok, mint az emberek nagy része, esélye sem lenne ellenem, kár is ilyesmit bemesélnie magának. Így van, de... nem tudhatja, hogy milyen trükkök vannak a tarsolyomban.
- Szóval engem ítélsz el... vérszívó létedre? - nem, attól hogy nem mondtam ki nyíltan, még nem gondolom, hogy olyan jó ember lenne, vagy jó hibrid, csak szükségem van rá a terveimhez és e miatt nem szükséges, hogy feltétlenül rosszban legyünk, hogy egyből nekem akarjon esni.
- Két ellenfél nem is olyan sok. - mosolyodom el, és csak lazán megrántom a vállamat. Nem lep meg, hogy eltűnik és meg se rezzenek, amikor már a hátam mögül hallom meg a hangját. Persze a fizikai előnyei meg vannak, de fiatal még, akkor pedig nem ismeri ki magát annyira, mint kéne. Én viszont sokkal többet tudok róla, meg a fajtájáról, mint talán ő saját magáról. Szép nyugodtan fordulok meg, hogy újra a szemébe nézhessek. Egy cseppnyi riadalmat sem láthat az arcomon, meglepő is lenne, ha így lenne.
- Nem olyan veszélyes, rád nézve kicsit sem. Csak egy tű kell hozzá, a fogad felett tudni kell hol van a méreg. Én tudom, csak le kell szívni egy fecskendővel, pofon egyszerű. - na persze akkor, amikor épp részben farkas állapotban leledzik, amit elérhetek azzal is, ha felhúzom igaz? A másik kérdésére pedig egyelőre még nem válaszolok azonnal. Hogy mit tudok neki felajánlani?
- Mint mondtam esetleg védelmet... mert könnyű préda lettél volna most is. Csak azért vagy életben, mert én lepleztem le önmagamat. De... üzletelhetünk, ha nagyon szépen kérsz... mi mást szeretnél? - végezhettem volna vele, amikor azt hitte, hogy nem vagyok más, csak egy ártatlan nő, akivel elbántak. Láthatóan vannak benne érzések és ezt akár a jövőben máskor is kihasználhatom, nem de?

©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 12:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Laurel & Caesar
Azt hittem nem próbálja majd magát kimenteni a vámpírok elleni rasszista megnyilvánulásából, de mégis megtette. Hogy én nem lennék olyan? Majdnem elnevetem magam. A vadászok meg szokták figyelni az áldozatukat, nem sok ideje figyelhetett engem ha így vélekedik.
-Ha ember lennék még akkor is erősebb lennék nálad, ezt nem éri meg tovább ragozni! De az hogy mások érzelmeivel játszadozz az undorító dolog és nem az hogy félelmetes vagy, hanem hogy nem tudhatom milyen mocskos trükköt tudsz még bevetni ellenem. - mondtam mérgesen. Nagyon magas lovon érzi magát ahhoz képest hogy egy szempillantás alatt kettétörhetném a kis törékeny derekánál és hogy van képe egyáltalán nevetni rajtam.
Körbenézek hátha valaki van még a közelben, de olyan kihalt az egész környék valamilyen oknál fogva hogy szinte már EZ az ijesztő.
-Pfffff..... az előbb mondtad hogy erősebb vagyok nálad, és gondolom tudod hogy ha meg is próbálnád ez olyan lenne mintha két ellenféllel kellene egyszerre végezned. - nevetek rajta egy jót. Még hogy ő megtudna ölni engem! Egy hibridet. A gyorsaságomat kihasználva eltűnök a szeme elől és a háta mögött négy lépésnyire állok meg.
-Játszadozzunk vagy fel tudsz nekem ajánlani esetleg valami értékesebb dolgot is? - kérdezem mosolyogva. De fogalmam sincs hogy mire lehetne nekem szükségem. Vért bármikor szerzek bárkiből, de.... tündért még soha nem öltem. Kíváncsi lennék hogy milyen íze lehet az ő vérüknek.
-Jah és meséld már el hogy hogy szeretnéd tőlem "levenni" a mérget. - mosolyogva várom hogy végre megtudjam, hogy hogyan is működik ez az egész.
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 11:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Caesar & Laurel
A cél szentesíti az eszközt.

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Oké-oké, nem vagy csapatjátékos. Végül is én sem... túl sok mindenre kell figyelni, ha az ember nem csak a saját hátát védi. - halvány mosoly, és talán egy röpke kis célzás is, bár ez még nem jelent mindent, még nem feltétlenül értheti egyértelműen, hogy mit is akarok ezzel igaz? Egyébként is, teljesen mindegy, hogy mit mondok, majd az számít, ha eldöntöm, hogy elmondom-e az igazat, vagy sem és ezt még eddig nem találtam ki. Meglátom még, hogy is legyen. Nem mindig az a legcélravezetőbb, ha az ember nyíltan indít, de az sem, ha végig hazudik. Meg kell találni a jó taktikát, ahhoz viszont ki kell ismerni az ellenfelet.
- Oh, hát tudod ez nem feltétlenül általánosítás. Én csak róla beszéltem, te... vagy az egyik feled nem feltétlenül ilyen. - oh látom én, hogy fészkelődik a helyén, egyértelmű, hogy miért teszi, hogy ha úgy hozná a rossz sors, akkor könnyedén tudja visszafordítani az esetleges támadásomat és ez... komolyan szórakoztat, de tényleg. - Hát tudod... erősebb vagy, mint én igaz? Vámpírként is az lennél, vérfarkasként is, de hibrid vagy, szóval... kellenek a trükkök. - rántom meg a vállamat, miközben ő már ott tart, hogy feláll lassan. Ez komolyan megmosolyogtat, nem tehetek róla. Figyelem, ahogyan feláll, de egyelőre én még maradok. Tudom, hogy végül kénytelen leszek megmoccanni, mert hát nem akarom, hogy kitörjön a nyakam, azt nem élvezném annyira.
- Most komolyan? Ilyen félelmetes lennék? - döntöm kicsit oldalra a fejemet. Ő az erősebb, ő a hibrid, én pedig csak egy szimpla vadász. Oké, nem feltétlenül annyira szimpla, de azért még így is jóval gyengébb vagyok, mint ő, ezzel szerintem nem vitatkozna. Azért úgy fest, hogy mégis csak hajlik az üzletre, hogy ezt az egészet ügyesen rendezzük le. Reméltem, hogy így lesz, nem úgy tűnt, mint akivel nem lehet értelmesen beszélni, de persze még meglátjuk, hogy mi lesz a vége. Természetesen, ha más nincs, akkor keményebb is lehetek, meglátjuk, hogy mennyire akarja kihasználni a helyzetet.
- Szóval üzletet csináljunk belőle. Mit szólsz ahhoz, hogy kapok a vérfarkas mérgedből és cserébe mondjuk... nem öllek meg? - jó tudom ez nem fog neki tetszeni. Hibrid és pasi is, tuti, hogy ennél jóval nagyobb az önérzete, de azért az én tarsolyomban is vannak trükkök és amúgy is figyelembe veheti, hogy egészen kedves voltam, mert tovább folytathattam volna a színjátékot, hogy simán csőbe húzzam. Sikerült volna nem?

©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 9:00 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Caesar Carlon írta:



Laurel & Caesar
-Nagyon remélem hogy nem! Nem az én világom, maradjunk annyiban hogy nem igazán vagyok csapatjátékos. - motyogom el a mondandómat mintha azt csak magamnak szánnám - Közel voltál, 24 vagyok!
Hátrateszem a kezeimet és hátradőlök nekik támaszkodva. Az előbbi félelmemből nem mutatok semmit és nem is úgy tűnik mintha most bántani akarna. Azt már az elején megtehette volna, mikor még semmit nem árult el. Csak mosolygok egyet azon hogy ő nem annyira ijedős és a tekintetem az égre szegezem. Ezen nincs mit ragozni, mondjuk megugrott a kézfogástól szóval csak megijedt alamennyire, hacsak nem megjátszotta.
-Akkor jól sejtem hogy tudod hogy én mi vagyok. Szóval eónem kellene ilyeneket mondanod az egyik felemről. - Egy stabilabb pózt vettem fel a biztonság kedvéért. - Te pedig egy vadász vagy! Nem mondom ügyes kis színdarab volt a szegény síró lány szerep, még be is vettem. - Utálom ha palira vesznek vagy hülyének néznek, mondjuk szereti ezt? Én meg tényleg bedöltem neki. Mindegy mostmár nem fogom úgy kezelni mint ezelőtt. A szinészkedés mindig is benne volt a nők vérében a kezdetek óta. Nekem gyakorolnom kellett hogy jól hazudjak, de ők alapból ezzel a képességgel születnek.
Miért? Mit csinált vele, talán felcsinálta? Lehetséges ez egyáltalán? Még soha nem gondolkoztam el azon sem hogy nekem lehetne-e gyerekem. Most bogarat ültetett a fülembe. Hümmögtem egy sort. Segítsek vagy ne. Hogy segíthetnék neki? Nem akarok mérföldeket utazni azért hogy kockáztassam az életemet csak kedvességből. Vagy esetleg a mérgem kell neki? Azt hogy veszi le? Lefeji mint a kobra mérget, vagy mi....
-Mégis milyen segítség kellene és én mit kapnék cserébe? - felállok és leporolgatom magam. Lehet ha nem teszem meg önként amit kér, akkor erőszakkal akarja majd elvenni. Arra a támadásra pedig nem szívesen várnék ülve. Sokkal könnyebb lenne, ha most rögtön elharapnám a torkát, de várjuk meg mi sül ki belőle. Lehet hogy lesz egy kis játékszerem pár órára.
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 02, 2014 1:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Caesar & Laurel
[You must be registered and logged in to see this image.]
A cél szentesíti az eszközt.

- Még teljesülhet a vágya nem? Nem vagy elkésve. Mennyi vagy? Huszonöt? - tippelek persze, de nem sokkal nézném idősebbnek. Na persze, ha stimmel az, amit érzek felőle, akkor simán lehet sokkal idősebb is és nem sokat számít, hogy mennyinek néz ki, de ha mondjuk még csak frissen változott át, akkor... na jó, kár e téren tippelgetni. Ha egy laikust játszom most, akkor könnyedén vehetem úgy, hogy csupán csak egy fiatal pasi, akinek még bőven van ideje nagy tetteket véghez vinni, ahogyan azt a neve eredeti gazdája is tette. Az én nevem ehhez képest egészen átlagos, de nem zavar, mert a tetteim számítanak. Nem fogok bekerülni velük a történelem könyvbe az biztos, de hát nem is azért csinálom, nem a hírnév, vagy a dicsőség számított soha sem.
- Annyira igazából nem vagyok ijedős. - rántom meg a vállamat egy halvány mosollyal. Nem viszem azért túlzásba, hiszen még folyamatban van a szemem törölgetése is, de végül is jogos. Azt amúgy nem is értékeltem annyira, hogy a kezemet fogdossa, de a hiteles játék miatt természetesen ezt is gond nélkül muszáj engedni. Látom én, hogy a szavaim rendesen meglepik és hogy látványosan félre is húzódik. Nehezen állom meg, hogy ne mosolyodjam el, de azért sikerül nagy nehezen megoldani. Azért ez vicces dolog. Sokkal erősebbek, mint mi, mégis nem egyszer futottam már bele olyan lénybe, aki tartott tőlem. Lássuk be, van rá oka, de attól még szórakoztató a látvány. Végül csak egy kicsit komolyabbra vált az arcom, de csak egy egészen hangyányit.
- Úgy, ahogy ha jól sejtem, akkor te is érted. Vámpír, vérszívó... természetfeletti lény, aljas gyilkos, perverz vadállat, azt hiszem ezek a legtalálóbb kifejezések rá. - fejtem ki végül, mintha épp csak a tegnapi ebéd menüjét vázoltam volna fel éppen. Még csak a szemem se rebben. Nem zavartatom magamat különösebben, hogy hátrébb húzódott az előbb megtörlöm még egyszer az arcomat és már nem sok nyoma van annak, amit az eddig láthatott rajta. - Arra kérnélek, hogy segíts nekem elintézni, mert amit tett velem, azt nem teheti meg mással. - meglátjuk, hogy pontosan kicsoda is ő. Amíg figyeltem, az elmúlt pár napban... nem tett különösebben rémes tetteket. Persze ez még nem jelenti, hogy nem ugyanolyan közveszélyes, mint a többi hozzá hasonló, de... tudjátok a nagy csatákban is köthet két ellenség rövid tűzszünetet a cél elérésének érdekében.

©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 02, 2014 5:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Laurel & Caesar
Érdeklődik utánam és a "bókos" megmozdulásomra is aránylag jól reagált. Hogy miért ezt a nevet kaptam. Hányszor hallottam ennek is a történetét.
-Hát, apám mindig is azt akarta hogy én legyek a fal.... - majdnem kimondtam, annyira belemerültem de rögtön egy köhögéssel takartam el a nemkívánatos szót. - hogy egy vezér legyen belőlem. Egy olyan akire hallgatnak az emberek és tisztelik. Sajnos nem jöttek be a hozzám fűzött reményei. - Ennyi elég is lesz, a többiről pedig nem hiszem hogy egy embernek kellene pont mesélnem a falkáról és arról hogy "mi" vagyok. Nem hiszem hogy bárkinek is szívesen mesélnék a múltamról, inkább elfelejteni próbálom mint hogy felidézni.
Bólintottam egyet, ebbe jobban nem akartam belemenni. Hiába hiszek ebben, mégis most úgy érzem nem tudnám tovább ragozni az előbb elhangzottakat.
-Amelyiket szeretnéd, hiszen belátom hogy egy szinte idegen vagyok a számodra, csoda hogy nem szaladtál el mikor megfogtam a kezedet. - mosolyogtam. Nem szeretném ráerőltetni magamat, sem pedig még jobban megijeszteni a közeledésemmel. Mindent csak szép lassan. A végén úgy is kiderül hogy mi sül ki a beszélgetésünkből.
Figyeltem ahogy elmeséli és az utolsó szó megragadt engem. Elengedtem a kezét óvatosan és egy kicsit félrehúzódtam tőle mint aki meglepődött. Most esett le hogy lehet akár egy vadász is, akinek az utolsó akciója majdnem rosszul sült el. Mi van ha most rám vadászik? Végül is miért pont ide jött volna? Rengeteg kérdés merült fel bennem és egy kis félelem is. Nem akarok meghalni úgy Istenigazából szóval vigyáznom kell, hiába vagyok nála sokkal erősebb. Nem mutathattam ki hogy mit is érzek valójában így a meglepettséggel próbáltam takarni.
- Hogy érted az hogy "lény"? - Meg kell kérdeznem, hiszen ha a családi erőszakos dologban tévedtem akkor akár ebben is tévedhetek. Sokkal jobban örülnék ha most nem jönne be a megérzésem és talán az ösztönöm ezért is figyelmeztetett. Hmm... egyre jobban kezdem kiismerni magamat, pedig már egy jó idő eltelt az átváltozásom óta.
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 30, 2014 2:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Caesar & Laurel
[You must be registered and logged in to see this image.]
A cél szentesíti az eszközt.

- Végül is veheted annak is. Honnan van? Mármint... gondolom a szüleidtől, de... miért pont ez? - oké, mutassunk érdeklődést, a fülig érő mosoly is egyértelműen arra utal, hogy értékeli azt, hogy itt vagyok és segíthet, no meg még bókszerűséget is kaphat. A legtöbb pasi azért ilyen, kivéve persze a vérengző vadállatokat, de azt hiszem ő nem ide sorolható. Szóval van esély rá, hogy talán ne legyen szükség keményebb erőszakra ahhoz, hogy megszerezzem, amit akarok. Egyelőre legalábbis nagyon úgy fest, hogy nagy adag együtt érzés van benne, ami meglepő lehet egy hibridtől, de attól még így van. Meg van a magam véleménye a természetfeletti lényekről, de hát ez érthető erre neveltek és egyébként is természetemnél fogva nehezen tudom elképzelni, hogy lehet bárki, aki más, mint amit már megszoktam. No meg lássuk be, még ha egy vámpír emberséges is... akkor is vámpír marad, aki bármikor veszélyesség válhat.
- Komolyan így gondolod? Mindent meg lehet csak úgy könnyedén oldani? - oh végül is én is ebben hiszek. Te vagy a saját sorsod kovácsa, tehát igenis csak rajtad múlik, hogy mennyit teszel meg azért, hogy az életed jobban kezdjen el alakulni. Én pedig mindig is az a típus voltam, aki igenis elég sokat tesz azért, hogy az élete remekül alakuljon, vagy legalábbis, ahogy szeretné. Nem hiszem, hogy valaha is olyan átlagos életem lenne, mint másoknak, hiába van egy lányom, sosem leszek tökéletes anya, de nekem nem is hiszem, hogy ezt a szerepet osztotta a sors.
Amikor megfogja a kezemet azért először kissé megrezzenek, mert hát most ez a reális reakció, ha tényleg úgy vesszük, hogy valaki bántott, ami igazából még stimmel is. Szerencsére már több naposak a sebek, tehát komolyabban nem érzem kellemetlennek a ruha felhúzását.
- Az őszinte válaszra vagy kíváncsi, vagy... arra, amit bárki másnak mondanék? - tudom-tudom buta kérdés, mert ki ne az őszinte verzióra lenne kíváncsi, de azt hiszem ezzel arra is utalok neki, hogy megtehetném azt is, hogy nem az igazat mondom neki, de... mégis úgy érzem, hogy talán közelíthetek hozzá. Majd meglátjuk, hogy mennyire. - Néhány napja kissé felöntöttem a garatra és egy fickónál kötöttem ki... csak épp nem azért kötözött ki, hogy úgy izgalmasabb legyen a móka. Enyhén szólva beteg... lény volt. - lény, nem ember, ez fontos információ lehet, de persze egyáltalán nem biztos, hogy egyből leesik neki, hogy mire is akarok itt célozgatni.

©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 29, 2014 4:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Laurel & Caesar
-Érdekes? Ezt bóknak veszem. - mosolyogtam szinte fülig érő szájjal jó szokásomhoz híven.
Villámcsapásszerűen, az egész testemet végigjárva egy furcsa érzés fogott el. Nem a mindjárt ölni fogok, hanem a jobb óvatosnak lenni érzés. Mintha csak az ösztönöm azt akarná elérni nálam, hogy nagyon gyorsan vegyem fel a nyúlcipőt mert nagy baj lehet még itt. Szánt szándékból inkább ügyet sem vetek rá. Kikapom az összes zsepit, egyet leveszek belőle és odaadom neki a többit. Tudom milyen az ha valaki sír. Az összes testben lévő folyadék az orron és a szemen próbálkozik kiutat találni. Vagy csak nálam van ez így?
Az érdekes érzetre visszatérve. Mi bajom lehetne egy zokogó nőtől? Talán belefolyt a könnyeibe? Ugyan hagyjuk már!
Leülök én is mellé és kitépek egy pár szál füvet, játszadozni kezdek velük, közben párszor rápillantok. Nem tudom hogy kell felvidítani egy olyan lányt akinek a csuklóin beláthatatlan okokból kötél vagy valami bilincs okozta véraláfutások vannak. Egy darabig gondolkoztam rajta, összeszedtem a gondolataimat és a legbölcsebb énem vettem elő.
-Tudod... semmi sem olyan rossz mint amilyennek látszik, mindig van kiút. Csak erőt kell venned magadon és kitörnöd! Megmutatni milyen erő van benned, hogy mire vagy képes. Mindig van kiút! -próbáltam valami rögtönzött ösztönző beszédet összedobni neki. Nagy valószínűséggel ő is a családi erőszakok egyik áldozata. Manapság ezzel van tele minden... nem alaptalanul.
Hiába vagyok néha én is egy kegyetlen gyilkos, azt csak hobbiból teszem a magam szórakoztatására vagy éhségből. De az emberek  közül, mint amilyen én is voltam, vannak gyomorforgatóan undorítóak. Akik szerelemből vették el a párjukat, képesek fájdalmat okozni annak az egynek aki valaha a világot jelentette nekik. Szörnyű harag töltött el és az arcom egy pillanatra összerándult. Becsuktam a szemem és megpróbáltam lenyugodni, ami elég hamar sikerült is. Feleszméltem és lehet hogy csak félreértettem valamit.
-Remélem nem baj, de megkérdezhetem hogy szerezted ezeket? - megfogtam óvatosan a kezét és felhúztam a ruháját. Reménykedtem hogy nem veszi ezt túlzott nyomulásnak, mert nem az volt a célom, csak jobban meg akartam nézni. Észrevettem hogy ezeket nem most szerezte.
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 28, 2014 4:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Caesar & Laurel
[You must be registered and logged in to see this image.]
A cél szentesíti az eszközt.

Tudtam én, hogy ez hatásos lesz majd. Elég sírni, elég láttatni, hogy elbántak veled, ha a másik egy kicsit is érző lélek, akkor oda fogy figyelni rá. És most kérdezhetnéd, hogy de ha egyszer látom, hogy nem ő a rossz fiú, akkor miért kell kihasználnom? Őszintén? A cél szentesíti az eszközt, az én célom pedig határozottan fontos és még csak nem is egyedül az én szempontomból. Ezt azért meg lehet érteni nem igaz? Egyébként is még nem tudom, hogyan lesz, arra is van egy cseppnyi esély, hogy teszem azt csak simán megkérem, hogy segítsen nekem, és lehet hogy simán belemegy. Nem minden esetben oldom meg én sem erőszakkal a dolgokat, csak akkor, ha úgy érzem, hogy épp erre van szükség. Meglátjuk... majd meglátjuk, hogy ő hogyan áll ehhez az egészhez. Azt már régen megtanultam, hogy nem kell rohanni és főleg nem kell kapkodni, annak soha sincs jó vége. A jó vadász erénye a türelem akkor is, ha vámpírra vadászik, akkor is, ha csak simán szarvasra. Mindig tudnod kell, hogy mikor kell várni és mikor kell engedni a prédának, hogy ő maga önként sétáljon a csapdába. Az eszeveszett rohanás soha nem éri el a célját, vagy csak rendkívül ritkán.
- Hát... nem is tudom, nem mondanám, hogy tökéletesen. - eresztek meg egy fájdalmas mosolyt, miközben még egy utolsó adag vizet fröcskölök az arcomra, ami persze sokat nem segít a vörös szemeimen, de legalább az elkenődött sminket eltakarítja, végül is már ez is valami nem igaz? Persze aztán átveszem a zsepit, ahogy letöröltem a kezemet a nadrágomba, aztán egyszerűen csak lehuppanok a hátsómra kicsit hátrébb lökve magam oda, ahol már van egy leheletnyi mennyiségű fű is. - Köszi! - kissé megkésve ugyan, de az illő szócska is kicsúszik a számon, aztán törölgetni kezdem az arcomat, hogy legalább ne fessek úgy, mint aki fél órája bőg - ami persze nem is igaz -, mert totálisan kicsinálták. Na ez utóbbi valahol stimmel, csak hát nem vagyok egy sírós típus, hogy e miatt kiakadjak.
- Érdekes neved van. Én Laurel vagyok. - közben úgy igazgatom vissza a ruhámat a csuklómra, mintha legalábbis gyorsan takargatni akarnám a sebeket, hogy még véletlenül se vegye észre. Mintha szégyellném, pedig természetesen tisztában vagyok vele, hogy látta, a szemem sarkából láttam én, hogy így van, felesleges lenne úgy tenni, mintha nem így lenne igaz? - Túlzás lenne még egyet kérni? - lebegtetem meg a zsepit. Azt hiszem jól fog az jönni, legalább tényleg kicsit rendbe teszem az arcomat, de persze amint ad csak a zsebembe gyűröm bele, mint ha attól tartanék, hogy bármikor jöhet egy újabb sírás roham és arra jó, ha tartalékolok.

©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 27, 2014 7:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Laurel & Caesar
Áhh a gyönyörű kilátás, igen. Mondjuk biztos hogy nem a rozsdás híd elemeiben gyönyörködöm. Inkább a vizet nézem és leveszem a kesztyűt majd szórakozok egy kicsit vele miközben az izzadságot hagyom leázni róla. A kocsi hangot és az ajtó csapódását már hallottam, de arra nem számítottam hogy egy miss hisztéria fogja megzavarni idilli pillanataimat a szabadban. Érdeklődve figyelem hogy miért is jött ide. Talán elvesztette a kedvenc bugyiját? Mikor feltűrte a ruháját hogy a vízbe nyúljon megláttam a kötél okozta nyomokat. De ez még nem dönt el semmit, bár a kinézete alapján nem kizárt hogy nem szereti a szadót de a mostani történések egyre inkább azt az érzetet keltik bennem hogy valami gond van itt. Csak úgy nem sírnak a lányok.... na jó ez vicc colt. Mind tudjuk, hogy az ellenkezője az igaz. De azért durva nyomok vannak rajta. A kezdeti apró ellenségeskedés után valami módon mégis akaratlanul megszánom egy kicsit. Nem ismerem, de mégis felelevenedik bennem a "jóféle" férfiösztön hogy megvédjem az elesett nőket.

-Igazán semmi! - mosolyogva felállok és odamegyek a lányhoz - Jól vagy? Kérsz egy zsepit?- ajánlom fel miközben a zsebeimben kutakodok. Biztos van nálam valahol, tisztán emlékszem, hogy reggel valamilyen oknál fogva eltettem egy csomót. Közelebb megyek még egy lépést és már zsebkendővel a kezemben leguggolok mellé.

-Caesar vagyok! - a bemutatkozásomban semmi egyedi és semmi fennhéjázó nem volt, pedig apám szerint egy ilyen névre büszke lehet az ember. Hiszen nem egy senki után kaptam, de ez annyira nem hat meg engem. Nekem ugyanolyan mint a Peter... egyáltalán nem egyedi. Mondjuk még nem találkoztam másik olyan nevet viselő személlyel mint én, de ez még nem zár ki semmit. A másik meg hogy egy időben gyűlöltem a "Te is fiam Brutus" felé megnyilvánulásokat az irányomban. Jah és legalább olyan durva gúnyneveket nem tudtak nekem kitalálni, próbáltam már én is de szinte lehetetlen.
 
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
A gyermekem apját
† Kedvenc dal :
Freedom
Stronger
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A világ megtisztítása a gonosztól



Laurel Margaret Philips ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 27, 2014 2:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Caesar & Laurel
[You must be registered and logged in to see this image.]
A cél szentesíti az eszközt.

Nem rohanhatsz mindig fejjel a falnak, ezt már régen megtanultam. Van pár... igen maradandó sérülésem, amik emlékeztetnek rá nap mint nap. A taktika fontos, bármennyire is hajt a vágy, hogy végezz valakivel, akkor is okosan kell csinálni, mert ha beledöglesz, akkor aztán már többször nem próbálkozhatsz. Nálunk ez nem úgy megy, mint a természetfeletti világnak. Egy nyaktörés végzetes lehet és egy biztos... ha valaha vámpírként ébrednék fel én magam szúrnék karót a saját szívembe. Ehhez cseppnyi kétség sem fér. De most nem ez a lényeg, most okkal vagyok itt. Már egy ideje figyelem, két napja a tetteit, a stílusát és az is egyértelmű, hogy micsoda. Először csak azt érzékeltem, hogy vámpír, biztos volt, de van valami más is... valami érdekes az illatában, ami máshová köthető és ez nekem jó. Hibrid... akkor pedig rendkívül nagy kincs a számomra. Nolan ellen tökéletes lesz, csak nem szabad ész nélkül neki mennem. Veszélyesebben, mint egy átlag vámpír, sokkal veszélyesebbek. Más taktika kell, közel kell kerülnöm hozzá, nem csak úgy nekiesni, mert mint mondtam holtan már baromi nehéz bosszút állni.
Minden bizonnyal meghallja, amikor a kocsim jóval az után, hogy olvasni kezdett leparkol az út menti fövenyen a hídtól néhány méterre, hogy ne zavarjam a forgalmat. Kiszállok és jó erősen vágom be az ajtót. Pár pillanatnyi koncentrálás elég ahhoz, hogy néhány könnycsepp induljon meg a szememből. Az elején macerás volt, kellett a műkönny, de nem elég hatásos. Nem lesz tőle vörös a szemed. Azért egy kicsit most is megcsipkedem az arcomat. Gondolkodtam rajta, hogy okozzak valami plusz sérülést is, de végül elvetettem a túlzott drámát, nem biztos, hogy szükség van rá, és végeredményében van olyan friss sérülésem, amivel helyettesíthetem, ha mégis kéne.
Szép lassan sétálok le a kis ösvényen a vízhez, mintha csak észre sem venném, hogy más is van lent. Nem olyan látványos helyen ül, én pedig direkt arrébb megyek le, hogy tényleg úgy tűnjön reális, hogy nem szúrtam ki. Leguggolok szépen a vízhez. Amikor belenyúlok feltűröm a ruhám ujját, ekkor már jól látszik mindkét csuklómon a jellegzetes kötél okozta sérülés, amit csak akkor lehet szerezni, ha úgy istenesen megkötöztek. Egészen friss még, pár napos csak. A vízbe nyúlok, hogy lemossam az arcomat, hogy eltüntessem a nem rég kicsiholt álkönnyeket miközben hatalmasat sóhajtok. Csak, amikor felpillantok akkor veszem észre a szemem sarkából a könyvvel ücsörgő másik alakot, aki minden bizonnyal már kiszúrt engem.
- Oh bocsánat... én... nem akartam zavarni. - bököm ki kissé akadozva, elcsukló hangon. Nagyon megy ez, színészkedésből ötös Laurel! Közben újra csak megtörlöm az arcomat, mintha csak nem akarnám, hogy egy ismeretlen lássa, hogy sírtam, vagy hogy még mindig nagyjából ugyanez a helyzet.

©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 27, 2014 11:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Laurel & caesar
A híd lábánál ücsörögve bújok egy középkori latin nyelvű naplót. Az ilyeneket nagyon nehéz beszerezni, nekem is csak isteni szerencse hogy kezeim közé kaparinthattam. Óvatosan érek hozzá a foszladozó, megkeményedett bőrkötéses emlék őrhöz. Bár a jobb kezem a kesztyű már eléggé idegesíti és patakokban folyik ki alóla az izzadság, jobbnak látom továbbra is fent hagyni. Nem szeretném megkockáztatni hogy bármilyen DNS-t is hagyjak a lapokon. Mármint nem azért mert elloptam, csak amolyan udvariasságból. Ha már megbíztak annyira bennem hogy felügyelet nélkül "tanulmányozhatom".
Mindig is szerettem a szabadban lenni, mondhatjuk ösztönösen. A természet hangjai ellazítanak. Az időérzékem pedig elvesztem, és szinte már a végén járok a könyvnek mikor észbe kapok hogy fénysebességgel habzsoltam be a lapok mondanivalóját. Szóval gyorsan visszatettem a tartójába és inkább a látványban gyönyörködtem.  


A hozzászólást Caesar Carlon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 27, 2014 9:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 14, 2014 2:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



♪ Love runs out ♪
Lehetőséget adtam neki, megteheti, hogy ő végez velem. Rá nem hatna, rá jó eséllyel egyáltalán nem hatna. Talán rám sem, talán nem is ez a megoldás, de ő persze még csak meg sem akarja próbálni. Nem kellene, hogy meglepjen, nem kellene, hogy rosszul érintsen az, hogy nem segít, hogy esze ágában sincs tenni azért, hogy nekem akár egy kicsit is jobb legyen. Nem is tudom, hogy mit vártam, nem is tudom, hogy miért hittem, hogy ennek az egésznek van értelme. Tudom kellett volna, hogy csak az lesz a vége, hogy kiborít, hogy csak még jobban akarom majd gyűlölni, hogy talán eléri, hogy ne érdekeljen a halála, mert nincs más mód. Képesnek kéne lennem rá, meg kéne tudnom őt ölni... de mégis akkor miért nem egy? Mégis miért nem vagyok rá képes?
- Okosnak hiszed magad igaz? Azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, de... tévedsz! Meg fogod látni, hogy egyszer az életben valamibe beletörik a bicskád és... talán ezt még élvezetesebb is lesz végignézni, mint megszűnni létezni. - talán van értelme ennek az egésznek, talán volt értelme ennek a találkozásnak. Talán azért kellett nekem, hogy erősebb legyen az iránta érzett haragom, hogy legyen valami, ami motivál, ne csak a kétségbeesés. Éljek még? Azt akarja? Élek, de az ő élete olyan nehéz és keserve lesz majd, amit eddig még soha nem élt meg. Majd... majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén!
Hatni persze nem tud rám, nem jövök el egy vámpírhoz úgy, hogy nem vagyok felkészülve, ennyi eszem van, ennyire kikupálódtam az elmúlt évszázadokban. Lebecsülhet, de ezzel csak neki lesz rossz, nem nekem. - Nem tudhatom, de képtelen vagyok elképzelni rólad, hogy bárkit képes lennél szeretni önmagadon kívül, vagy hogy ez valaha is ment neked. - megrázom a fejem, a tekintetem csak egyre haragosabb, de még sem teszek ellene semmit. Lenne értelme? Itt és most nem, úgy tűnik legalábbis, hogy nem. Képtelen lennék megölni, minden más tett pedig teljességgel felesleges, de ennyiben nem hagyom, az is biztos.
- Pincébe zárni? - nem tehetek róla, de elnevetem magam. Talán van ennek egy cseppnyi hisztérikus felhangja is a történek miatt, de csak alig egy kevés. - Sokat képzelsz magadról... túl sokat! - egyszerűen csak intek egyet a kezemmel előre felé, mintha csak taszítanék a mellkasán. Neki pont olyan érzés lehet ez, de közben nem érek hozzá, ellenben ő jó eséllyel megmoccan és bár a kocsijának nem lesz baja, de azért érezhető erővel csapódik neki. - Szállj csak be... menj el. Próbáld tovább élni a nevetséges kis életedet. Na... gyerünk! - ha kell az ajtót is kinyitom neki, ha kell még be is lököm a kocsiba. Próbálja meg! Ott leszek a sarkában, addig fogom idegesíteni, addig fogom minden tervét és számítását keresztül húzni, amíg végül már ő akarja majd talán a saját halálát is, nem csak az enyémet. El fogom érni, hogy ennek az egésznek vége legyen, el én!


©
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 2:07 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Wickery híd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-