A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 14, 2014 10:57 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Utolsó esély.. utolsó kibúvási lehetőség a bosszúja alól. Ki kell találnom valamit. Ha nem teszem, meg fog ölni... csupán azért, mert ő maga meg akar halni. De én még nem akarok! Ez a világ még nem kapott eleget Oliver Lambrick-ből. Ő pedig főleg nem kapott még eleget belőlem. Már régóta el kellett volna gondolkodnom azon, hogy hogyan és mikor akarok meghalni... mintha nem lett volna elég kísérlet arra, hogy végleg eltegyenek láb alól. De visszatérek.. mindig vissza fogok térni. Előlem nincs menekvés. Nem halhatok csak úgy meg. Nem érhet úgy véget...
- Tény, hogy már nem vagy olyan naiv. Senki sem vitatkozhat vele. - ismertem be. - Azt se tagadja senki, hogy már nem dőlsz be a piti kis csapdáimba olyan egyszerűen.. de hidd el, ha akarok valamit, akkor el fogom érni. Nem kell ehhez külön kérvényt írnom. Ha élni akarok.. akkor élni fogok. És ha ezzel neked okozok plusz éveket, hát.. miért ne akarnék élni? - rántottam meg a vállamat széles mosollyal, majd széttártam karjaimat. - Felesleges a szánalmad.. nem kell szánnod. Túl okos vagyok ahhoz, hogy ne készüljek fel mindenre. Azt nem mondom, hogy vigyázz magadra, hiszen pontosan úgy fogok játszani, hogy minél tovább életben maradhass. - néztem mélyen a szemébe. Gondolom megigézni sem tudom. Felkészült mindenre. Gondolom én.. bárcsak rosszul gondolnám. Máris meg lenne oldva ez a probléma, ami kicsinek jelenleg nem nevezhető.
- Honnan is tudhatod te, hogy én mit éreztem, ha? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, és továbbra sem engedtem el a tekintetét. - Az érzelmeim nyilvánvalóan aligha léteznek, legalábbis szerinted. De hát... mégsem tudhatod teljes bizonyossággal, nem? - kérdeztem költőien. Az, hogy mit és mennyire intenzíven élek át és meg.. még néha számomra is rejtély. Pedig én élem meg őket. Tehát hogyan is mondhat bárki bármit az érzelmeimről?
- Ne akard, hogy... egy pincébe zárjalak, és ott tartsalak amíg le nem mondasz erről az ostobaságról. - suttogtam, miközben figyeltem, ahogyan meghátrál. Nem tart vissza semmi. Bármikor nagyon szívesen megteszem. A saját bőröm épségéért mindent.


words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 14, 2014 10:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



♪ Csillagok alatt ♪
Mondani? Nem kell már mondania semmit. Minden értek, nem megy ez olyan könnyen, pedig ha ő nem próbálja meg, akkor más megoldást kell keresnem és simán lehet, hogy ez a más megoldás az életébe kerül majd, főleg ha felbőszít, vagy még újabb évtizedek telnek el és az a maradék jó is kiveszik belőlem, ami még meg volt, mert ez történik. Minden egyes nappal, hónappal és évvel érzem, hogy én magam is lassacskán fogyatkozom. Nem az vagyok, aki voltam. Túl sok mindent láttam már, túl sok minden történt, túl sok minden fáj, és ezeket ő okozta. Miatta történt, miatta vagyok még itt, pedig nem kéne. Már rég nem kéne életben lennem, és akármit is teszek, nem tudok ezen változtatni. Ha már nem bírom talán eljutok addig, hogy durvább eszközökhöz folyamodom, nem tudhatja, hogy nem így lesz-e majd végül. Most még talán azt hiszi, hogy nem, de... majd idővel rájön, hogy talán még sem olyan okos döntés csak gondolkodni azon, hogy hogyan ölne meg, hanem kénytelen lesz megtenni, különben olyan szinten keserítem meg az életét, mint még soha az életben senki sem.
Megkeményítem a tekintetem, amikor közelebb lép, és csak egy egész aprót nyelek, ahogy rá emelem a tekintetemet. Állom a pillantását. - Már rég nem az a naiv kislány vagyok, akinek olyan könnyű elcsavarni a fejét... szánlak téged, ha azt hiszed, hogy így van. - kemény szavak, még ha talán nem is minden pontjukban igazak, de én így akarok érezni, így akarom gondolni, és a dühöm csak erősíti a fájdalmát, nem csökkenti. Igen, hatással volt rám valaha, igen képes volt elcsavarni a fejem, mert erre volt szüksége. Kihasznált engem és a családomat is, de ezt többet nem teheti meg. Már nem! Átlátok rajta, tudom, hogy milyen ember, tudom, hogy mikre képes, és azokat nem teheti meg újra, velem meg aztán főleg nem.
- Sosem imádtál! Ne hazudj nekem Oliver! Csak kihasználtál, ahogy a családomat is, ez... tény. - nem hiszem el neki, maximum csak remek szórakozást nyújtottam neki, amíg menekült és így könnyebb dolga volt. Amíg rejtőzködött, addig legalább nem unatkozott, aztán meg persze csak úgy lelépet köszönés és minden nélkül, mert nem kellett neki másra a családom, csak menedéknek. Az se érdekelte volna, ha miután ő elment minket elmosnak a föld színéről, amiért a védelmünk alá vettük.
Az ellágyuló szavakra csak felszökött a szemöldököm, de valahogy automatikusan jött a reakció, ahogy hátrébb léptem. Épp csak pár centit, de akkor is úgy éreztem, hogy kell. Soha nem vallanám be magamnak, hogy hatással van rám és neki sem, neki meg aztán főleg nem! - Ne játssz velem Oliver! Már nem tudsz átejteni kedves szavakkal. Neked köszönhetem, hogy megváltoztam, neked köszönhetem, hogy annyi mindent láttam és tapasztaltam már... nem ugrom be újra a trükkjeidnek. Már nem az a fiatal lány vagyok! - kemény a hangom, keménynek akarom,hogy hallja, mert nem fogok engedni neki, nem akarok! Újra kezdeni? Egy szörnyeteggel? Aki bármikor újra ugyanazt teheti? Akármikor megint leléphet, csak úgy szó nélkül, csak úgy, amikor épp olyan kedve van... de én erre nem adok neki esélyt. Nem én!


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 10, 2014 6:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Akarok-e még egyáltalán mondani neki valamit? Azon kívül, hogy szívesen tartanék kiselőadást arról, hogy hogyan és miként tépném ki a szívét, majd nyomnám le a torkán, és mindezek után hogyan hajítanám át a korláton, hogy örökre ellepje őt a víz és többé ne kelljen amiatt fájlalnom a fejem, hogy felbukkan ismét. Nem szeretem a meglepetéseket. Hacsak az a meglepetés nem egy hasonmás képében érkezik. De ezen esetben túlontúl nagyigényű lennék, vagy mi a szösz. Sosem izgatott, ha telhetetlennek tűnök, hiszen miért vagyunk vámpírok, ha nem azért, hogy kisajátítsunk mindent, ami a miénk lehet? Nem vagyok képes megérteni azokat a senkiházi állatvért vedelő félnótásokat, akik a vámpírság szégyenfoltjainak számítanak a szememben. Őket előbb ölném meg, mint néhány embert. Nevetségesek!
Felnevettem. - Elbűvölő vagy, mikor tagadni próbálsz. Én pontosan tudom, hogy mit vagyok képes kiváltani egy nőből. És személy szerint tisztában vagyok vele, hogy a te érzéseid alapjában véve.. mélyebbek voltak irányomban. - léptem hozzá közelebb ismét, miközben már tudomást sem vettem a fájdalomról inkább, mely ezúttal már szinte a torkomat akarta megfojtani. Én mondjuk őt. Szóval addig is előnyben van, amíg nem jut erőm arra, hogy hirtelen felindulásból kitépjem a torkát.
Az már meg sem kottyant, mikor a keze nyoma az arcomra égett. Csak lehunytam a szemeim, s a kifejtett erő törvényének engedve elfordítottam arcom ezáltal a löket által. - Áucs. - bukott ki végül belőlem, majd odanyúltam, hogy végigsimítsak arcomon. - Kis vérmes hercegnő. Ezért imádtalak én annyira. - vigyorodtam el, majd próbáltam továbbra is ilyen maradni. Nm tudom, mit érez valójában, és mit diktált bele valaki más a fejébe. Én szívem szerint rögtön átmostam volna az agyát, de ha már ennyire felkészült, valószínűleg verbénát szed. Hát feltettem mindent egy lapra.. hogy komolyan gondoltam-e azt, ami eszembe jutott, már én sem tudom. Talán volt benne... valami komolyság.
- Fejezd ezt be. Tényleg. Tudod, van még előttünk egy szép élet... újra kezdhetnénk az egészet, Serah. - nyeltem végül egyet. Talán tényleg szükség van arra, hogy kicsit jó legyek. De engem nő nem képes megváltoztatni. Ilyen irányba legalábbis nem. - Újra tudnánk kezdeni.. az egészet. A legeslegelejéről, mikor még minden jó volt. - suttogtam, ekkor már lágyan. Joggal nézhetett bolondnak, vagy rögtön össze is állhatott a fejében a kép, hogy mindez talán egy trükk.


words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 16, 2014 8:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



♪ Try ♪
Dacosan emelem meg az állam, és úgy pillantok rá, állva a tekintetét. Lehet, hogy azt hiszi, hogy nem vagyok elég erős, hogy elérjem a végén már ne bírja ki, a végén igenis kénytelen legyen megpróbálni. Lehetséges, hogy nem sikerülne. Csak tippelek, hogy ez lehet az a bizonyos kiskapu. Minden varázslatban van, egy sem lehet tökéletes, az ellenkezne a természet törvényeivel. Nem elég az, hogy ártok neki, nem elég, hogy a szívét szorongatom, de ha egy karóval dekorálnám ki, akkor vajon hagyná, tűrné a végtelenségig, csak azért, hogy neki legyen igaza? Csak hogy bebizonyíthassa, mikor nagyon erős és nem lehet ártani neki? Majd én megmutatom! Nem vagyok képes ezt tovább elviselni, nem akarok tovább szenvedni és... élni. Túlságosan sok volt már és ha nem látja, hogy mennyire céltudatos vagyok, hogy mennyire akarom, akkor már rég veszített, mert alábecsül mint mindig mindenkit. Azt hitte, hogy gond nélkül vághat át minket, tényleg azt hitte, hogy nem lesz semmi következménye, de mindennek van következménye... mindig.
Tőrként hatolnak a szívembe a szavai, főleg az, ahogy mondja őket, és csak magától lendül a kezem. Felesleges és semmi értelme nincs, sőt sokkal gyorsabb, akár már félúton megállíthat, de akkor is ösztönből jön, hogy le akarok keverni neki egy pofont. Túlságosan arrogáns, túlságosan beképzelt és elmondhatatlanul önző. - Soha nem sírtam miattad! - ez persze nem igaz. Az elején, az első pár napban még azt hittem, hogy visszajön, hogy csak el kellett menni, hogy talán minket nem akar bajba sodorni. Ezt mondogattam magamnak, de miért? Természetesen nem jött, nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy az egész csak arra ment ki, hogy megússza, semmi másra, az egész csak hazugság volt, amit tett világ életében, hogy neki jó legyen, csak neki. Mégis miért vártam azt, hogy egyszerűen csak megtesz valamit értem, mert nekem jó? - Akkor követlek mindenhová. Azt veszed majd észre, hogy folyton a nyomodban járok és nem lesz nyugtod tőlem Oliver! Nem ehetsz majd nyugodtan, nem vadászhatsz, mert én ott leszek, hogy megakadályozzak mindent, ami érdekessé teszi az életed. Majd meglátjuk, hogy meddig lesz neked ez így jó. - az utolsó szavaira már nem is reagálok. Nem... már így is épp elég ideges vagyok, már így is épp elég mérges vagyok, nem kell mást mondanom, csak az kell, hogy tudja, nem fogom feladni, és hála neki örökkön örökké megkeseríthetem az életét, ha erre vágyok és az örökké tényleg nagyon hosszú idő.


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 13, 2014 8:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tudom, van-e bennem valami más érzelem is a dühön kívül. S azon kívül, hogy ezúttal már nem is a szívét, hanem a nyelvét szeretném kitépni. Kegyetlen lennék?! Ugyan, dehogy. Csak már unom ezt a cirkuszt, amit produkál. Igaz, ha nem lennék részese, valószínűleg már régen nem produkálná, hiszen halott lenne. Vele együtt ezek szerint én is. De nem fogok lemondani az életemről csupán azért, mert ez a nő ennyire meghibbant.
- Nincs benned elég erő ahhoz, hogy elérd! - feleltem neki kimérten, minden hidegvéremet megőrízve, amely szemmel láthatóan még engem magam is meglepett, hogy még képes vagyok ilyesmire ezek után. Bár őszintén szólva, ha valakinek mindig tartania kellett magát, az én voltam. A legkegyetlenebb helyzetekben is képes voltam tartást produkálni, fegyelmezettséget, és mi több, érdektelenséget. Nagyon is érdekelt mellékesen, de ostoba lettem volna kimutatni egy efféle gyenge pontot.
Ezt követte az, hogy megpróbált hergelni olyan szavakkal és jelzőkkel, melyek normális férfit rendesen ingereltek volna, méghozzá nem a jó irányba. Nekem is erővel kellett visszafognom magam, hgy a kezem ne csússzon vissza a torkára, és ne kezdjem el fojtogatni, és valami csoda folytán ez sikerült is. Ha most neki rontok, valószínűleg tényleg megölöm. Csak a tény tartott vissza, hogy ha megteszem, szinte öngyilkosságot követek el. És ha valakinek mindig élnie kell, az én vagyok. Igen, semmi kétség, a világ nem lenne többé világ Oliver nélkül.
- Régen is önző voltam, kedvesem. Ezt tudhatnád rólam már. Vagy az álmatlan éjszakáidon nem ezt az önző alakot sírtad vissza? - kezdtem el ismét húzni az agyát most, hogy meggyőződtem arról, hogy talán nekem nincs is mitől félnem. - Nem adom meg az örömet, hogy megöllek. Élned kell kedvesem. Csak hogy tovább szenvedj. Mit vártál tőlem? Hogy majd eleget teszek neked, kielégítem a kérésed, mert annyira szenvedsz hogy meg akarsz halni? Ha megtenném, nem Oliver Lambrick lennék, és ezt te is tudod. A nagylelkűségemet már tizenéves koromban kinőttem. - beszéltem pislogás nélkül, arcom pedig rideg mosoly helyszínévé vált. - Ugyan, kedves. Tudom én, hogy sok álmatlan éjszakát okoztam neked... és nemcsak azért, mert annyira gyűlölsz. - vigyorodtam el szélesebben.


words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 27, 2014 5:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



♪ Alone ♪
Talán nem is tenném, akkor ha lenne más választásom, de az a baj, hogy nincs. Ő a kulcsa annak, hogy megszabaduljak a létezéstől. Még nem tudom, hogy hogyan, hogy el tudom-e érni valahogy, de azon vagyok, hogy sikerüljön. Ha egy kis esély is van rá, akkor nem fogom olyan könnyen feladni. Tovább akarok lépni, egyszerűen muszáj, mert már nem bírom sokáig. Félek, hogy a lelkem hullik darabokra, ha még éveket, évtizedeket kell leélnem ezen a világon, és végleg elveszítem önmagamat. Akkor pedig már képtelen leszek valaha is visszatérni valami normálishoz, talán már most sincs esélyem, de nem akarok eljutni oda, hogy a saját halálomat se akarjam.
- De én akarom... el fogom érni, hogy megtedd. Valahogy... valahogy elérem! - nincs más ötletem, nem tudom, hogy mi más lenne a megoldás, de ha ő is képtelen lenne megölni, akkor vajon ki tehetné meg? Eddig senkinek sem ment, én is képtelen vagyok rá, de nem akarom már ezt tovább, ő pedig persze most is önző, még arra sem képes, hogy ennyivel segítsen. Csak egy kérés, csak egy... kis kérés lenne pedig, hogy segítsen tovább lépni azért, amiért megmentettük. Bíztam benne, bíztunk benne és a nagyi... fogalmam sincs, hogyan tévedhetett ekkorát! Ő nem szokott, most viszont úgy fest, hogy egy aljat vámpír képes volt kihasználni a jótét lelkét, képes volt bedőlni neki. Én is, de nem nekem kellett volna ezt megszenvednem.
- Azt hogy elég indulatos vagyok hozzá, hogy ha fenyegetlek bedühödj, de... úgy fest, hogy nagyon eltunyultál. - odaszúrok még, mert nem fogom olyan könnyen feladni, akkor sem, ha már ott tart, hogy konkrétan rám rivall. Kiabálhat is, nem fogok tőle megijedni, az lenne a cél, hogy eléggé felbőszítsem ahhoz, hogy el akarjon tenni végre láb alól, hogy véget akarjon vetni ennek az egésznek, de úgy fest, hogy túlságosan nyugodt lett, vagy... inkább sajnos még csak ennyit sem akar másért megtenni, ami neki is jó lenne, hiszen leszállnék róla egy életre.
A szavaira csak megrázom a fejem. Nem hiszem, hogy így van, hiszen akkor elég lenne megölnöm őt és vége lenne, de ez ennél bonyolultabb, attól félek, hogy sokkal bonyolultabb. - Rohadt egy önző alak vagy! Nem, nem hisze, hogy neked bajod esnek, akkor elég lenne csak téged megölnöm és végre vége lenne ennek a rémálomnak. De nem ilyen egyszerű, csak én függök tőled, és ez... nem bírom tovább. Egyszer az életben sem vagy képes jót tenni? Talán lenne egy jó lapod a pokolban, ha végre valaki végez veled. - én nem lennék rá képes, most sem ment. Nem tudom megölni, talán valahol nagyon mélyen még mindig érzek valamit, akármennyire is próbálom elnyomni a dühvel, az iránta érzett gyűlölettel, pedig nagyon akarom, tényleg nagyon igyekszem. Nem vagyok elég erős, nem vagyok eléggé olyan... mint ő, hogy képes legyek rá. - Tudod ugye, hogy nem fogom ezt annyiban hagyni? Ha kell... megkeserítem eléggé az életed, hogy végül már ne bírd és kénytelen legyél lépni. - fenyegetek, hát persze, mert nincs más választásom, egyszerűen nincs, a jó érzésére nem apellálhatok, hiszen olyan neki nincs, nem is volt soha.


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
-
† Kedvenc dal :
born to die
† Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
† Humor :
really hot ⊂



Tristan Raymond ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 27, 2014 1:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Katie & Tristan
nothing changed. you are my enemy.
A történetem túlontúl rejtélyes. Még talán magamnak is. Egyrészt mert sosem beszélek róla... az emlékeim halványulnak... és hiába van mellettem egy nő, akit ismét visszakaptam, tudom, hogy hamarosan ismét elveszítem. Hogy miért? Ismerem magam. Mindig azt mondom, hogy hogyan akarna ismerni bárki, ha még én magam sem vagyk képes erre? De talán mégis. Volt bennem egy rendkívül rossz érzés. Samantha-val kapcsolatban. Nem tudott elmúlni. Nem éreztem jól magam, ami az én esetemben aligha szokott előfordulni. Pedig most még Gareth sem okoz problémát... nem értem. Nem tudom felfogni. A bátyám vámpírrá válásunk óta életem legnagyobb sötétfoltja. Nem tudom, hogy mikor mire készül, hogy éppen hol van. Bár ez általában hamar kiderül. Ott, ahol én. Hiszen a boldogságom tönkretétele az, amely őt élteti. Napról napra, évről évre... nem tudom elhinni, hogy ugyanazon vér csordogál ereinkben. Képtelenség.
Amire azonban felfigyeltem, miközben zsebrevágott kézzel sétáltam egy hídon - ami már magában eléggé érdekes tőlem -, hogy valaki hirtelen ott termett előttem. Hátulról nem ismertem fel, mikor még a peremen álldogált, nem is nbagyon érdekelt, hogy mit csinál ott. De az arca egykoron úgy beleégett a retinámba, hogy rögtön bevillant minden. A fogaim akaratlanul koccantak össze.
- Te?! -bukott ki belőlem, miközben szemöldököm a homlokomra szaladt.

• itt vagyok ^.^ • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 7:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak kapkodtam a fejem. Inkább ez, mint a beszéd, vagy ami rosszabb, cselekvés. Mert jelenleg egy apró kis hajszál választott el attól, hogy ne akarjam megfojtani. Nem jött a legjobbkor. Van elég gond a nyakamon így is.. de ha ő megpróbál megölni engem a közös múltunkkal kapcsolatban.. nem tudom elhinni, hogy tényleg itt vagy, és így. Annak idején csak rá számíthattam.. de talán jogos amit mond. Kkihasználtam a segítséget. Ő most csak bosszút áll. Ha mondhatjuk így, leveri rajtam, de ez enyhén durva megfogalmazás, s nem illik a szóhasználatomhoz sem.
- Nem foglak felírni arra a listára. Az első helyre főleg nem. Nem akarom, hogy meghalj! - rivalltam már rá én magam is eszemet vesztve, az indulatok kezdték megemészteni az agyam, a varázsereje pedig lassacskán a szívemmel tette ugyanezt. Nem végződhet így ez a történet! Egyszerűen nem. Sosem szerettem, ez a napnál is világosabb. Csak játék volt, mely fűszerezte a menekülésem napjait. Talán túl komoly érzelmeket váltottam ki belőle és a családjából. Bizalmat.. ennél komolyabb érzelem kell? Esküdni mernék arra, hogy ez még a szerelemnél is törékenyebb érzés, és mi több, ritkább is annál.
- Mégis mit vártál, te bolond nőszemély?! - bukott ki belőlem, és rájöttem arra, hogy itt már felesleges szép szavakat keresni. Oda kell vágni, mert másból egyikünk sem tanul. Nem mintha tanulni lennénk itt. - Ha meg akarlak majd ölni, nem egy mocskos hídon fogom azt megtenni, és mi több, nem úgy, hogy letépem a fejedet, pedig hidd el, hogy nagyon nagy kényszert érzek rá jelenleg. - koccantak össze a fogaim.
De aztán lecsitultam, és úgy pislogtam rá, mint valami partra vetett hal. Talán némileg még a számat is éppen úgy tátottam el. - Hogy.. mi? A te életed.. az enyémtől függ? - kérdeztem mint valami lökött. Hallottam már ilyesmiről. Én magam Elenán használtam évekkel ezelőtt. Vagyis, pontosabban egy boszorkányt kértem meg, hogy kösse az életét az enyémhez, s így nem tudtak megölni engem úgy, hogy őt ne öljék meg. - Így már némileg megértem az öngyilkos hajlamaidat. De nem vagyok hajlandó megadni az örömet neked. Mert gondolom... ha én meghalok, akkor meghalsz te is. De ha én megöllek téged.. akkor én is meghalok. Vagy nem? Mintha magamat ölném meg. Nincsenek öngyilkos hajlamaim, édes. - telt meg a hangom dühvel, tekintetem pedig haraggal. Nem tehetek kárt benne..

words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 15, 2014 10:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



Hát még nekem milyen rémálom az, hogy még mindig életben vagyok? Rosszabbat el sem tudnék képelni. Már rég nem kéne ezen a világon lennem, már rég tovább kellett volna mennem, megnyugodni, és nem szenvedni tovább, de nem tudok, egyszerűen nem adja meg nekem ezt a lehetőséget egy varázslat, egy mágia, ami hozzá köt, egy bűbáj, amit képtelen vagyok széttépni, pedig minden erőmmel azon vagyok, immár évszázadok óta. Véget akarok vetni ennek, és ha csak az ő halála árán lehet... vajon képes lennék rá? Nem kértem a segítségből sem, az a baj, hogy képtelen vagyok más halálát okozni csak az én jobb létem miatt. Más az, hogy időnként megbüntetek másokat, más az, hogy kiszabom nekik a "jutalmat" azért, amit elkövettek. Oliver meg is érdemelné, de megölni... még mindig túl jól ismer és túlságosan egyértelmű, hogy képtelen lennék rá. Pedig akarom... nagyon akarom, de még sem eléggé.
- Nem érdekel a listád! Írj fel rá! - nem értem miért olyan nagy dolog ez épp neki? Ölt már eleget, ártatlanokat, olyanokat, akik nem érdemeltek halált. Nem érdekeltem soha igaz? Szó nélkül elment, hát akkor mennyire izgattam én egyáltalán valaha is? Kicsit sem, nem voltam fontos, nem szeretett, akkor miért nem teljesen mindegy neki, hogy élek, vagy halok, hogy ő öl meg, vagy más, vagy én magamat, ha képes leszek rá valahogy? Mégis mit számít ez? A szavaira újra dühösen szökik fel a szemöldököm. Nem teszi, mert így nem élvezetes, ha én magam kérem, vagy ha fenyegetem érte? Ennyit nem kéne megtenni, cserébe, amiért segítettünk neki... ennyit!? - Szóval... szóval nincs értelme csak azért, mert én kérem. Már meg sem lepődöm Oliver! - már miért is segítene, ha én kérem? Sosem volt jó ember, sosem volt benne semmi pozitív, csak kihasznált engem és a családomat, hogy segítsünk rajta. Bár ne tettük volt!
- Élek még mindig, ezt tették... miattad! Képtelen vagyok meghalni, képtelen megölni bárki, mert... mert a nagyanyám valami őrült elmélet miatt összekötötte a létemet veled. Hozzád kötött, akkor te oldhatod fel. - kibököm végül, akadozva, de kibököm, és a szívét is elengedem ebben a pillanatban. Sakkban tartani így ebben a formában nem volt elég, de talán más hatásos lehet, felidegesíthetem, felhúzhatom annyira, hogy ne tudjon kontrollt tartani, hogy az a benne lakozó szörnyeteg törjön elő, aki nem fogja vissza magát, csak teszi, amit kell... öl. - Te vagy a hibás mindenért! Segítettünk, bíztam... bíztam benned, aztán csak leléptél. Gyűlöllek Oliver és soha nem lesz nyugtod tőlem! - fenyegetés. Ha kell akkor a nyomában járok, ha kell, akkor megkeserítem az életét, ha ez kell ahhoz, hogy lépéseket tegyen. A nyomatékosítás kedvéért lendül a kezem, hogy a tenyerem az arcán csapódjon, annak ellenére, hogy gyorsabb és erősebb nálam, tisztában vagyok vele, de fel kell idegesítenem, valahogy... Valami módja van, hogy megtegye, hogy megpróbálja.


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 15, 2014 4:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

A szürrealitásnak is vannak határai. Már az egy valóra vált rémálom, hogy pont ő akar engem eltenni láb alól. Jó pár év eltelt azóta, mióta utoljára láthattam őt, sőt... pár évszázad... így talán pontosabb ez a megfogalmazás is. Nem számítottam arra a csapásra, hogy egyszer még megkapom a nyakamba Serah-t. Hogy miért? Mert tudom, hogy kihasználtam. És várható volt, hogy ha egyszer összefutok vele (amit soha nem tartottam valószínűnek, hiszen régen halottnak kellene lennie), akkor nem lesz a történet olyan egyszerű. Sőt... miért nem gondoltam bele abba, hogy talán éppen a halálomat akarja majd?
- Mert te sosem voltál a listámon.. - suttogtam halkan, mikor a miérteket kérdezte. Miért nem akarom megölni? Pont úgy, ahogyan nem öltem meg eddig a Salvatore féleszűt és a Gilbert lányt, mert elveszíteném a szórakozásomat. Bár Serah minden, csak nem szórakozás, ahogy látom... régen még kapható volt rá, most már mintha kissé határozottabb lenne. Én pedig vak. A "kissé" túl kicsi szó ide. - Ha meg foglak ölni, nem így fogom megtenni. Nem úgy, hogy te kéred. Abban semmi élvezetes nincs. - hunytam le még erősebben a szemiemet, miközben tényleg csak azt akartam, hogy eressze már el a szívemet...
- Mit tettek veled? - bukott ki belőlem a kérdés, ahogy arcát pásztáztam, és egyetlen józan gondolat tartott vissza attól, hogy ne törjem ki a nyakát, vagy vigyem el innét valahová, ahol le tudom kötözni és akkor hátha a zsebében hagyja a varázserejét. - Ki tett ilyen... bolonddá? - tettem még hozzá, és arcomon valami furcsa suhant át. Sajnáltam.. hogy miért? Már én se tudom. Bennem mióta vannak érzések?!

words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 13, 2014 8:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
Tristian & Katie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Igazat megvallva, nagyon sok ideje lakom már Mystic Fallsban. De még egyszer sem jártam kimondottan gyalog a Wickery hídon. Most sem ezért jöttem, csupán csak erre vezetett az utam, hátha másvalakit is erre sodor, akinek éppen az erei pumpálják a friss vérét. Mondjuk nemrég ettem, de Emily miatt időben haza kell érjek, és nem mehetek ki vadászni, úgy, mint Emma. Attól, mert az én életem valamelyest megváltozott, nem szükséges, hogy az ő háztartása is felboruljon. A nap lassacskán lemegy, az ég pirosba borul. Én a híd alatti vizet bámulom, semmi kedvem tovább menni, hazamenni meg most főleg. Jó itt. Nyugalom, béke, csönd. Felülök a híd korlátjára. Egyedül a víz suhogását hallom odalentről. Tényleg kihalt ez a környék, nem csodálom, hogy még nem jártam erre. Amióta itt vagyok, egy autó sem ment el a közelben, bár ez lehet, hogy csak a hétvégének tudható be, és holnap már nagyobb lesz erre a forgalom.
Halk zajokat hallok a híd végéből. Valaki szintén sétál, bár én már majdnem a másik végében vagyok, így szinte lehetetlenség kihallani, hogy dobog-e a szíve. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy kivárom. Ha vámpír is, max elmegy mellettem, vagy kitöri a nyakam. Najó, ez viccnek is rossz, Emilynek még (habár kényszerből), de szüksége van rám. Biztos nem hagynám Emmára, inkább anyámnak adnám. Em túlságosan is elkényeztetné Őt. Túlságosan. Anyám, meg hát.. Belőlem kiindulva inkább életben maradok.
Leugrok a híd pereméről, keresztbetett kézzel lesem, hogy ki is fog felbukkanni velem szemben.. Abban reménykedem, hogy gondolataim nem látszanak szertefoszlani azzal, hogy egy farkast vagy egy vámpírt tol elém a sors. Hanem valami finomabb vérűt, aztán pedig elhagyom a tett helyszínét és hazamegyek. Ha ez nem jön össze ma beérem a tasakokkal, vagy elküldöm Emmát, hogy hozzon nekem fel valami friss husit a lakásba, amíg Emily alszik. Morbid, de ha nem jön össze, az lesz...

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: - | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
→Tackery Aston←
† Kedvenc dal :
→Link← & →Link←
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Daniel Aston ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 12, 2014 3:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
Séta közben, sokszor körbenézek. Van némi tudomásom arról, hogy nem én vagyok az egyetlen ragadozó itt. Akad elég fura teremtmény, rajtam kívül is. Régen itt ugyanúgy erdő állt, most meg autóút megy végig, a belváros felé. Az előnye a kisvárosoknak hogy nincs nagy forgalom, mire megtalálják annak a szerencsétlennek a tetemét, már reggel lesz. A gondolatra megint ördögi mosoly telepedik az arcomra és sokkal fürgébben lépkedem. A terv lassan kezd körvonalazódni: elérni az Aston birtokra, megigézni Tackery-t, elfoglalni a villát, ami az enyém is. Tackery megölése nem szerepel a repertoárban, de csak azért, mert annyira elmebeteg még nem vagyok hogy kiírtsam a saját vérünket, vagy egyszerűen csak nem akarom Gabriel példáját követni, igazából ezt magam sem tudom. De a határ mindenesetre meg van húzva.
Hogy is volt? Jah igaz, Tackery még főiskolára jár, ami azt illeti hozzám képest egy pelenkás, nem tudom mi történt a szüleivel, de nem is érdekel úgy isten igazából. Tulajdonképpen annyira nem ismerem ezt az új képét Mystic Fallsnak, így a további zavarkeltés helyet szinte biztos hogy meghúzom magam. Megpróbálok elvegyülni, és alaposan körbenézni a lakói közt.
A körültekintő jövő tervezés véget ér, én meg újra sprintelek egy kicsit tovább, így senkinek sem fog feltűnni hogy merről érkeztem, azon kívül hamarabb odaérek, ahová menni akarok. Gyorsan magam mögött marad a híd látványa, hamarosan megpillantom a belváros kezdetét.

[ Dan elhagyja a helyszínt ]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
→Tackery Aston←
† Kedvenc dal :
→Link← & →Link←
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Daniel Aston ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 11, 2014 9:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
Égbe kiáltóan gagyi pop zene ordít a rádióból, miközben oldalra nézek alkalmi vérbankomra, aki vezet. Ebből kifolyólag eszembe sem jutott megölni se annyira leszívni, hogy elfáradjon. Nincs kedvem vezetni, inkább szórakoztatom magam és őt is.
- Taposs bele, öreg!
A férfi nyugodt, mert megigéztem, szemüveget visel, valószínűleg hazafelé tartott a munkájából, hiszen az öltözéke a szokásos, kék ing, fekete nyakkendő, fekete hosszú nadrág és fekete fél cipő. Az összképen parányit rondít, hogy azért szívtam belőle és véres lett a bal vállánál az inge anyaga. Hátul van a táskája, és a telefonja, amit kedvesen összetörtem neki ripityára, így ha úgy döntök hogy elengedem és hazaér, lesz mivel lekötnie magát: legózhat egyet a telefonnal. Vagy jól dühbe jön és levezeti valakin. Még a vasútállomáson kaptam el a fickót, és én is onnan jöttem idáig.
Érdeklődve hajolok előre, rajtam egy sötétkék hosszú farmernadrág, fekete rövidujjú poló és sportcipő. A lábaimat felraktam a kormányfalra és kényelmesen hátradőltem az ülésen, de most persze normálisan ülök, mert szórakozottan tekergetem a rádió gombját. A fazon mintha élvezné, még vigyorog és rázza a fejét. Nagy nehezen találok egy kevésbé zajos Verdi dallamot, itt hagyom. Elégedetten hátradőlök megint. Megszólal a GPS: forduljon balra. Erre kapom fel megint a fejem, körbenézek, de hát itt már majdnem ráhajtottunk a hídra. Ezt hívják extrém útba igazításnak, poénkodok magamban, de most inkább az utat nézem.
- Oké, állj, stop.
Meggondoltam magam. Több emberöltőnyi idő után most hogy megpillantottam a hidat és közben fel is hajtottunk rá, inkább még is gyalog mennék innentől. Félre húzódunk az út közepéről, én kiszállok, az ember meg követ. Kinyitom a hátsó ajtót, kiveszem a csomagom, ő meg ezek szerint késztetést érez hogy segítsen nekem.
- Kopj le.
Leteszem a földre a lábaim elé és megragadom a fazont.
- Nem személyes.
Most mit szépítsem, én annyira szerethető egy teremtmény vagyok a sajátjaim közül is, hogy bizony neki itt reszeltek.
Miután végeztem nemes egyszerűséggel elengedem, hadd hulljon a földre mint a megpakolt krumplis zsák. Felkapom a földről a csomagom, ami egy nagy utazótáska, rántok egyet rajta hogy feljebb húzzam a fogóját, és így megdönthetem. Majd gurul a kerekeken és huzom magam után kaján vigyorral a képemen, ami inkább rémisztő a vér miatt. A zsembemből előhúzok egy zsebkendőt, szépen letörlöm ezt a vért, a zsebkendőt meg íves csukló mozdulattal ledobom a hídról, biztosan a vízben fog kikötni. Mi vámpírok elég gyorsan mozgunk, hamar magam mögöm hagyom ezután a hidat és ezzel a tett helyszínét is, de nem sprintelek végig. Emberi tempóval számolva a birtok egy óra járásra van innen. Ki nem hagynám ezt a lehetőséget. Már jócskán este van, lehet 10 óra is talán, ezért sötét van, csak a lámpák világítanak az út mentén is. Csodával tölt el mennyit változott a város az évszázadok folyamán.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 28, 2014 1:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Nézz tükörbe Oliver... csak nézz tükörbe. - jó talán nem szó szerint miatta lettem ilyen, de lényegében miatta tette ezt a nagymamám, miatta élek még most is, pedig nem kellene, pedig nem akarok. És most is kínoz, pont e miatt próbáltam minden áron más megoldást keresni. Bármit, bármit ami jobb ennél, bármi ami segít, ami kiment ebből a rémes életnek nevezett örökkévalóságból. Képtelen vagyok reagálni a szavaira, képtelen vagyok rá nézni, mert most hogy itt vagyok túl sok a régi emlék. Épp ezért nem vállaltam ezt eddig, épp ezért nem jöttem a közelébe, mert túl sok régi sebet szakít fel.
- De csakis miattad! Ha nem segítünk neked, ha én nem... nem... - összeszorítom a szám. Nem és kész, nem voltam szerelmes! Nem lehettem és nem is akartam az lenni, a nagyanyám egyszerűen rosszul gondolta ezt az egészet, hatalmasat tévedett. A mi családunk egyébként sem alkalmaz erre, mi nem élhetünk úgy, mint mások, de legalább egyszerűen élhettem volna úgy, mint ők, egyedül, de családdal, miért nem volt az úgy jó? Miért kellett mindent tönkretenni, miért kell egyedül senyvednem helyette az örökkévalóságig?
- Miért nem? Miért nem vagy képes rá? Öltél már eleget nem? Plusz egy már annyira nem számít, és én csak ezt kérem tőled, aztán békében mehetsz tovább, tombolhatsz városokon át. - miért nem képes rá?! Hát az kell, hogy még tovább menjek? Nem tudnám megölni, képtelen lennék rá, vagy menne, ha... ha nagyon akarnám, ha már nem látnék semmilyen más utat? Az kicsit sem riaszt el, hogy meg akar ütni, hát tegye, hátha elég erősen teszi ahhoz, hogy legalább érezzem, hogy hatása van, hogy tudjam, hogy tényleg végezhet velem. - De igen, csak így lehet vége. Én nem akarom már ezt... nem akarom! Kérlek... - mégis hogy jutottam ide? Hogy jutottam el addig, hogy már szinte könyörgök neki, hogy öljön meg, hogy végezze be? De ha máshogy nem megy, akkor így kell. - Ha valaha is számítottam neked... ha számított, hogy segítettünk, akkor most viszonozhatod. - igyekszem, tényleg igyekszem meggyőzni, hiába nem tudom, hogy van-e rá bármi esélyem is, de nem látok más megoldást. Nem tudok és nem is akarok már tovább szenvedni, nem akarok még tíz évet, még százat... nem!


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 27, 2014 3:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Eleinte nevetni akartam, de ebben a helyzetben - s ilyen fájdalmak közepette - egyáltalán nem tűnt jó ötletnek. Felesleges a levegőt ilyesmire pazarolni. - Látom, tényleg agyomosottá váltál. Szívesen összefutnék azzal, aki ezt csinálta veled. - suttogtam halkan, mint valami rekedt öregember, de a fájdalom már szinte a torkomig hatolt. - A jóság... talán nincs olyan lény a földön, aki ennek annyira híján lenne mint én.. de az a kicsi is számít.. és azt a kicsit más már képes volt szeretni bennem. - motyogtam, de végül elhalkultam. A szívem szúrt, ki akart szakadni a helyéről, és mondhattam vagy tehettem bármit, ez nem úgy van mint a filmekben. Nem a tekintetével irányít. A tudatával okoz fájdalmat. Tehát ha nem tekerem ki a nyakát - vagy nem sikerül normális belátásra bírnom -, akkor gyászolhatom magam. De talán az a normális belátás, hogy ezt akarja tenni velem. Jó páran akarják a halálomat, Klausszal és Elenával az élen, talán ez a nő egy kész imateljesítő számukra. Bár ahogy ismerem őket, az lesz a problémájuk, hogy nem ők kaparhattak el valahová a föld alá.
- Nem miattam, magad és az ostoba családod miatt vagy ilyen! - rivalltam végül rá teljes torkomból, de rögtön viszsa is akartam szívni, hiszen az indulatok újabb fájdalmas hullámot váltottak ki belőlem. Nem akarom hallani, hogy mit tud rólam, milyennek tart, s hogy mit tettem én vele. Az már nem fér bele a lelkiismeretem szerény zugába.
A szorítás végül enyhül... nem sokkal, de mégis érezhetően, ő pedig as szemembe néz, s én az övébe. Másodpercekig nem történik semmi, majd végül megszólal, és erre nagyot nyeltem.
- Nem fogom megtenni! Ajánlom, térj magadhoz még most, vagy megszegem a szabályt, miszerint sosem ütök meg nőt! - ráztam meg kissé a vállát ismét figyelmeztetésképpen, hogy nem viccelek. Bár ezt a nőt nyilván az élet pofonjai nevelték, nem fog megijedni egy emberi - vagy épp vámpíri - pofontól meghátrálni. - Serah, ennek nemcsak valamelyikünk halálával lehet vége.. - fűztem még aztán hozzá, továbbra sem eresztve vállait.

words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 18, 2014 9:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



Változtam sokat, amit neki köszönhetek, ha ezen köszönni való, mert igazából egy cseppnyi sincs. Nem kéne itt lennem, jól gondolja. Már rég a föld alatt kéne nyugodnom, már rég békét kellett volna találnom, de nem. Csak próbálom a földi létet kitölteni valamivel napról-napra, próbálok emlékekbe és elmúlt napokba kapaszkodni, hogy ne veszítsem el végleg önmagam, de mégis minden egyes reggel úgy érzem, hogy kevesebb lettem. Mintha csak lassan elfogynék, mint a túl kevés vaj, túl nagy kenyéren. Túl sokat tettem, egyszerűen elforgácsolódtam és nem tudom, hogy képes lennék-e összeszedni a részeket, amik eltűntek belőlem, azt sem, hogy akarom-e. Csak szeretném, ha végre abbamaradna ez az egész, ha vége lenne, ha... ha ő képes lenne véget vetni neki.
- Az a baj Oliver, hogy ha túl sok a rossz, akkor elveszik közte a jó, és nagyon nehéz kiszűrni... és talán már nem is számít. - és nem is szabad, hogy számítson. Semmi nem, semmi, amit éreztem akkor réges-rég. Már az is rég elveszett, mint minden más belőlem, útközben valahol elkallódott, el kellett hogy kallódjon. Ő pedig úgysem érzett soha semmit igaz? Akkor nem lesz nehéz megtennie, nem kérek sokat, csak egyszerűen azt, amit már így is sokszor megtett. Gonosz... kegyetlen, annyit hangoztatta, hát akkor hozza a formáját, csak ennyit várok. Összeszorítom a szám, amikor kiejti azt a pár szót. Nem jó... nem jó így, meg kéne tennie, azért vagyok itt, hogy megpróbálja, mert ha ő sem képes rá... ha ő sem tud megölni, akkor más megoldás kell, akkor talán sokkal rosszabbul áll a helyzet.
- De ilyen vagyok, miattad vagyok ilyen! - határozottan szólalok meg, legalábbis nagyon igyekszem határozottnak tűnni, még ha nem is sikerül tökéletesen. Látom, hogy szenved, könnyebb volt nem látni, de így... ahogy a homloka gyöngyözik, ahogy a szemében ott táncolnak a égő kín lángjai. Nem szabad, hogy ez zavarjon, nem szabad, hogy tudja, hogy képtelen lennék rá, főleg, hogy közben a szemébe nézek. Pillanatok telnek el, amíg csak a szemeit nézem, aztán végül enyhül a szorítás, mintha csak leereszteném a kezem. Ha nem hiszi el, akkor nem fogja megtenni és ennél többet mégis mit tehetnék, hogy elhiggye? - Gonosz vagy és kegyetlen igaz? Akkor... csak annyi a dolgod, hogy megpróbálj megölni, mert... mert ezt kérem tőled. Az elég? - bököm ki végül, és hiába próbál reszketni a hangom, minél többet próbálok ebből elnyomni és csak felszegett állal nézek a szemeibe. Nem szívességet kérek csak... enyhülést, csak segítséget. Ha bármit is jelentett neki az, hogy egyszer régen megmentettük az életét, most viszonozhatná a szívességet.


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 18, 2014 2:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy pillantását követtem, szinte világok, gondolatok harcát láttam fényleni azokban az egykoron is, most is, de gyönyörű szemekben. Azt semmiképpen nem érzem helytállónak, hogy vágynál és vonzalomnál többet éreztem iránta... sőt, ha nem így bánna velem, talán egészen máshogy is történhetett volna ez a viszontlátás, de az már majdnem biztos, hogy semmi nem lehet a régi. Amíg a megölésem a cél, addig számomra a védelem, s ha kell, bármi áron, de megteszem, és védelmet biztosítok magamnak.
- Tudod... azokra is felfigyeltél, amik jó cselekedetek voltak? Talán jogos... talán több a bűnöm mint az, amit szeretni lehet bennem, de vannak olyan tetteim, amelyek egy kis elismerést igazán megérdemelnének! - suttogtam rekedten, hiszen az, amit éppen okozott nekem.. a fájdalom és a kín.. már kezdte legyőzni azt a bizonyos pajzsot, amelyet magam köré burkoltam. A nő átjárt az eszemen, tudja, hogy hová kell "nyúlnia" ahhoz, hogy ezt elérje. S mi több... nem. Nincs semmi több.
Nem tudom, mit éreztem rajta. Már az is ostobaság, hogy egyáltalán érzek. Akkor, mikor hangja gúnytól csepegett, már tudtam, hogy valami réges régen megváltozott. Egyrészt sosem hallottam még így beszélni, másrészt... egyszerűen nem értem. Nem tenné meg a két kezével, hogy megöl. Az erejét használja.. tehát az ő pajzsán is van egy apró lyuk, melyet ki lehet játszani.
- Nem foglak... megölni! - bukott ki belőlem indulatosan, de hangom már az elfojtott fájdalom jele is volt, hiszen melllkasom egyre jobban feszített. Szinte szó szerint a kezébe került a szívem.
Nagy nehezen elengedtem, és ugyan a fájdalom nem csillapodott, de szembefordítottam magammal, és már verejtéktől fénylő arccal meredtem pillantásába. - Hagyd... abba! Serah... te nem ilyen vagy. - nyeltem nagyot, mikor torkomban egy egész gombóc jött létre. NEm tudom, honnan jött. Talán most kezdtem felismerni, hogy ez a nő tényleg képes lenne engem megölni. De nem hagyhatom. Túlzottan szeretem az életem.


words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 14, 2014 6:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



Egészen vékonyra préselem ajkaimat, miközben a szavait hallgatom. Büszke magára... büszke magára! Ha nem lennének sokkal jobb módszereim, ha engedném, hogy csak a düh irányítson, akkor legszívesebben puszta kézzel esnék neki. Az ő hibája, hogy ilyen lettem, az ő hibája, hogy itt vagyok. Nem kellene... nagyon nem. De mi van, ha a nagyi azért tette mindezt, hogy végezzek vele, ha eljön az ideje? De akkor miért nem tettem meg akkor? Nem hiszem, hogy így lenne, félek tőle, hogy reménytelenül romantikus volt, vagy csak már túl öreg és szenilis, talán inkább ez a második. Nem is értem, miért gondolta, hogy ez jó lesz bárkinek is, nekem legalábbis nagyon nem az.
- Nem kellett senkinek sem győzködni, tudom, hogy milyen vagy. Mindig is ilyen voltál. Életem legnagyobb hibája volt, hogy megmentettünk téged. Rengeteg élet menekült volna meg később. És... ha hibákat követünk el, akkor ki kell őket javítani, még ha ilyen soká is. - megtehettem volna már eddig is, igen, de valami visszatartott. Nem akarom átgondolni, hogy mi. Azzal magyarázom, hogy talán csak reméltem, hogy változik, hogy valami egyszer lesz, ami értelmet ad az életének, ami megmutatja neki, hogy ez így nem jó, de nem. Nem jött semmi és senki, akárhányszor nézem rá, hogy mit művel. Csak minden sokkal rosszabb lett és már nem engedhetem, hogy tovább pusztítsa a világot. Fogalmam sincs, hogy meg tudom-e ölni, talán nem, talán ez a bűbáj erre is hat, de talán ő engem igen, talán ez valami kiskapu, hiszen mi értelme a varázslatnak magának, ha ennyire távol állunk egymástól?
- Úgy sajnálom... - gúnyos hang, amit tőlem soha nem hallhatott még, de pár száz év alatt megtanulsz felvenni olyan gesztusokat is, amik régen nem voltak rád jellemzőek. Az pedig csak még rosszabb, hogy a fülembe suttog, hogy bizsergető az érzés, hogy szinte libabőrös leszek a közelségétől. Nem szabad, nem akarom! Gyűlölöm, undorodom tőle, nem érdekel már egy kicsit sem.. nem! Elfordítom a fejem, de csak ennyi, ennyi elég, de amúgy továbbra sem ellenkezem, hogy kiszabaduljak. Nem is kell, hiszen tudok neki ártani így is, ha akarok. Az pedig egy cseppnyi félelemmel sem tölt el, hogy ő is nekem.
- Ezen segíthetek, könnyedén elvehetem az emlékeidet és akkor már nincs akadály. - nem engedem a szívét, de ő nem cselekszik. Pedig... meg kéne tennie. Azt akarom, hogy megtegye, hogy fogja fel, hogy meg tudnám ölni, ha akarnám, érezze a fenyegetettséget. - Csak azért és meg is öllek, ha... Megöllek Oliver, ha te nem teszed meg! - erősítek a szorításon, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, csak a hangomban ne más lenne, csak abból ne hallatszana, hogy ez már szinte kérés, nem fenyegetés. Nem voltam soha sem igazán jó hazug, hiába gyakorlom már jó ideje, de vele szemben valahogy minden nehezebb. Miért kell megbonyolítania? Miért nem képes csak megtenni?


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 14, 2014 4:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Büszke vagyok. Határtalanul. Engem nem kell buzdítanod. - kacsintottam rá. - Főleg mikor egy nő mondja, hogy legyek magamra büszke... hm. El sem hiszed, hogy mindez mennyire... fényezi az amúgy is nagy egómat. - vontam egyet a vállamon. Nem volt mit ragozni ezen, imádtam, ha a büszke szót használják a nevemmel egy mondatban. Sokan tudhatják, hogy milyen vagyok. Nem tervezek megváltozni. Minek tenném? Azért, mert betoppan évszázadokkal a találkozásunk után, és azt mondja, hogy megbüntet, mert egy... állat voltam? Ezt is vehetném bóknak, mert nem sokan képesek ilyen hatalmas és rettenetes szörnyűségeket elkövetni. Én pedig egyiket sem bántam meg. Ez hiányzik a génjeimből.
Szemem ismét végigkalandozott alakján. Nem mutattam ki ugyan, de tisztán láttam, hogy ennek a lánynak volt hová fejlődnie, és élt is a lehetőségével. Csak nem a jó irányba, legalábbis velem kapcsolatban.
- És mondd, önnön ötleted volt utánam jönni, ééééés... kinyírni? Vagy netán valamelyik rohadék még mindig életben van, és ő beszélte tele a fejed, hogy nekem halnom kell? - kérdeztem költőien, bár jelen helyzetben tényleg nem tudtam, hogy ő vajon honnan szerzett tudomást a trükkjeimről és rémtetteimről. Ennyire jó nyomozó nem lehet. Főleg hogy egy apróbb névváltozáson már túlestem azóta. Pontosabban, jópárszor, mióta anyám a világra szült. De az Oliver állandó maradt... ugyebár.
- Nos, még sosem alázták le ennyire az önérzetemet. - suttogtam a fülébe, mikor kezeim a nyaka köré fonódtak, és ismét beszippantottam illatát. Semmi sem változott. Talán valami mai parfümöt sikerült kivennem belőle, de még mindig az a régi illat uralta testét... amit nagyon imádtam. De nem erről van most szó.
Nem tudtam hová tenni, hogy meg sem próbált a testével védekezni. De miért tette volna, Ugyanúgy a kezében tartotta a szívemet... képtelesen és szó szerint is.
- Nem foglak megölni, ahhoz túl sok szép emlék köt hozzád. - ejtettem még ki eme szavakat ajkaimon, miközben a karjaim szorítása is enyhült, de tudok cselekedni, ha szükséges. - Tényleg csak azért vagy itt, hogy megölj?

words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 11:45 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Oliver & Serah
[You must be registered and logged in to see this image.]



- Neked köszönhetem, hogy ilyen vagyok, csak neked... legyél bátran büszke magadra! - tény, hogy a bűbájt a nagymamám helyezte el, nem ő, de miatta tette. Merő... balgaságból, mert hát mi értelme volt ennek az egésznek mégis? Semmi az ég világon! Csak kínzás, hogy egy ilyen alakkal kötötte össze a sorsomat, mintha direkt akart volna rosszat nekem, pedig nem lehet, a nagyanyám szeretett, miért tette volna ilyenné az életemet? Egyetlen magyarázat van csak, hitt valamiben, ami nem igaz, hiába nem szokott, de most az egyszer tévedett, nagyon-nagyot tévedett! Én pedig helyre fogom hozni valahogy ezt a hibát. Még nem tudom, hogyan, de valahogy akkor is megoldom.
- Milyen kedves, hogy így aggódsz a lelki üdvömért Oliver... - gúnytól csöpög a hangom, nem kicsit. Furcsa lehet neki ez, amit most lát belőlem. Nem ilyen voltam régen, nem erre a lányra emlékszik, nem ez a lány védte meg és óvta, hogy ne essen baja, nem ez a lány... szerette. Aki most előtte áll, annak a szemében haraggal perzselő lángok lobognak, az a nő úgy érzi bármit megtenne azért, hogy végre felszabaduljon. Nem tudom, hogy képes lennék-e megölni, egészen más a célom, egész mást akarok, egész másban reménykedem. Hátha ő teszi meg, hátha ő képes lesz rá, hogy megtegye, ami eddig nem ment senkinek sem. - Ne hidd, hogy nem öltem meg még soha senkit. Évszázadok teltek el, már nem vagyok az a jó boszorkány, az a naiv kislány, akit pár kedves szóval át lehet ejteni. - csak, hogy tisztában legyen vele. Nem ilyen egyszerű már az élete, nem ilyen könnyen mennek a dolgok, nem fogom csak úgy útjára engedni és megveregetni a hátát, hogy élje szépen az életét úgy, ahogyan eddig. Nem... nem leszek ilyen kegyes.
- A józan eszedet? Ha van ilyesmid az csak arra utal, hogy velejéig romlott vagy, ha pedig nincs, akkor sem vagy emberek közé való. - nem érdekel, hogy miket mond, egy árva szó sem. Nem több ez csak szócséplés, felesleges, csak az időt húzza, az enyémet, a sajátját és ere igazán nincs szükség. Nem érdekel, hogy az orromból a vékonyka vércsík megindul. Túl erősen munkál bennem a düh, a remény, a kétségbeesés, a harag, a régi emlékek... túl sok ahhoz, hogy rendes kontrollt tudjak tartani, egyszerűen nem megy. Talán ezért képes egy szemvillanás alatt a hátam mögé kerülni és az újabb szavakat már a fülembe sziszegve ejti ki, miközben a nyakamat szorongatja. Engedek a szorításon, főleg azért, mert ezt akartam, ez az a helyzet, amit el akartam érni. De akarom, hogy érezze, még a kezemben van, kell hogy tudja nem adtam fel, hogy meg legyen a motivációja, hogy elég erős legyen benne a gyilkos ösztön.
- Hát gyerünk! Ölj meg! Talán te képes vagy rá, talán te véget vethetsz ennek. - szinte csak szűröm a szavakat a fogaim között. Még csak meg sem fogom a két karját, még csak nem is próbálok ellenállni, egyedül a szíve az, amit láthatatlanul kézben tartok, egyedül az az, amin érezheti, hogy ha nem lép, akkor én lépek. Sejtelmem sincs, hogy tényleg képes lennék-e rá, de neki ezt kell hinni, neki úgy kell gondolnia, megölöm, ha rajtam múlik.


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 10, 2014 6:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Tudod, eddig kételkedtem abban, hogy valaki ennyire képes megváltozni, és lényegében... átállni a teljesen másik oldalra... vagy nem is vagy annyira gonosz, csak velem szórakozol? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, miközben elvigyorodtam. - Ha már egy bizonyos illetőre ártalmas vagy, nem lehetsz te annyira jó. Én legalább tisztában vagyok azzal, hogy velejéig romlott vagyok. - vontam egyet a vállamon, majd széttártam karjaim ismét. Mit akarnék mondani neki? Nem éreztem magamban semmi megbánást...
Jelenleg az egész ténye fenyegetés rám nézve. Majdnem elfelejtettem, hogy ez a nő még talán létezhet. Vagy... a fenébe is, még szép, hogy biztos voltam a halálában! Mi a pokol folyik már itt?! Ez a nő akkor jelenik meg, amikor nem készültem rá, s van elég bajom nélküle is. És még fenyeget... nem az én napom. Nem az én évem.
- Tényleg nincs. - rántottam meg a vállam. - De nem is kérem senki bocsánatát és nem is kell senki feloldozása. Felőlem megdögölhet az egész világ. Veled az élen, szépségem. Még sosem kívántam ennyire a halálodat, te átkozott boszorkány. - sziszegtem dühösen, majd igyekeztem úgy kinézni, hogy nem érintett meg egyetlen gondolat sem, mely elhagyta száját. - De az megnyugtat, hogy ha megölsz, te sem leszel jobb nálam. Vagy azzal fogod nyugtatni magad, hogy egy naaagy és gonosz vámpírtól szabadultál meg? - nevettem fel...

Nem engedett abból a bizonyos fájdalomból, melyben engem részesített... mit is vártam tőle? Nyilván több kell ahhoz, mint pár szó. - Áh, és ezzel akarod elvenni a maradék józan eszemet? - kérdeztem, még mindig a mellkasomon pihentetett kezeimmel, és próbáltam még mindig nem kimutatni, hogy ez a fájdalom már tényleg súlyos, és régóta nem éreztem már ilyesmit.
- Akarsz még mondani valamit, vagy most rögtön megölsz és felnégyelsz? - vetettem oda neki foghegyről, majd mélyet szippantottam a levegőből, és ezzel próbálván feltölteni magam energiával, egyszerűen a háta mögött termettem, és nyakát karjaim ölelésébe vettem. - Állj le! Most mondom utoljára, vagy kinyírlak, banya! - súgtam sziszegve a fülébe.

words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 13, 2014 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
Oliver & Serah


[You must be registered and logged in to see this image.]


Dühös vagyok rá, el sem tudom mondani, hogy mennyire, de ez most nem látszik rajtam, nem látszik annyira, mint kéne. Nem tudom, hogy képes lennék-e megölni, még csak abban sem vagyok biztos, hogy lehetséges-e. Nem tudom, nem próbáltam, de ki tudja, hogy ez a nyomorult bűbáj nem teszi-e vele is ugyanezt, nem védi-e őt ugyanúgy, mint engem? Egyáltalán nem biztos, hogy csak rám hat, de persze az is lehetséges, hogy csak annyira nagy az életösztöne, hogy akárhány ellenséget szed össze, így is képes életben maradni, így is tovább tudja folytatni a szánalmas kis életét, ami nem áll semmi másból, mint hogy másoknak ártson. Ha megölném, ha képes lennék rá, akkor azzal mindenkinek jót tennék, a világnak, a leendő áldozatainak... magamnak.
- Nincs szükség rá, hogy változzam, de... nem tudsz rólam sokat Oliver. Változtam és nem olyan irányba, aminek örülnél. - azt akarom, hogy igenis érezze a fenyegetést a hangomból, a pillantásomból. Nem tudtam volna ártani neki évekkel ezelőtt, akkor rég, amikor találkoztunk, de ma már... ma már más a helyzet, neki legalábbis ezt kell most hinnie, akkor talán én magam is elhiszem. - Bizonyára gondolkodás nélkül használsz ki a mai napig is másokat, hogy megúszd. - vetem oda. Tudja, hogy miről beszélek, mert hát mi lett volna az, amit művelt velem, ha nem kihasználás? Úgy tett mintha érne valamit, mintha számítana, de aztán csak simán tovább állt, miután segítettünk neki. Csak ez kellett neki, csak a támogatás, semmi más, és ezt képtelen vagyok csak úgy semmisnek tekinteni. Sok rosszat tett ez tény, de számomra akkor is ez a legrosszabb.
- Gyűlöletes alak vagy még mindig... így is túl sokáig vártam, és kétlem, hogy lenne bárki aki meg tudná neked bocsátani azokat, amiket tettél. Neked már... nincs feloldozás. - nincs, nem tudná senki sem azt mondani neki, hogy azok a gaztettek, amiket véghez vitt nem olyan nagy dolgok, mert azok. Rémes dolgokat tett, és meg kell kapnia a büntetését. Az is kész csoda, hogy eddig még nem kaptam meg. Így kellett volna pedig történnie, fájnia kéne neki épp annyira, amennyire azoknak, akiknek ártott. - A trükkök nem fájnak ennyire... - állom a pillantást és nem engedek a szorításon. Nem lep meg, hogy nem tudja most sem jól kezelni a helyzet. Képes még hergelni, pedig nagyon jól látja, hogy így sem vagyok épp jó kedvemben.
- Eszem ágában sincs veled italozgatni! - komolyan csak direkt hergel, én pedig ennek hála csak erősebben szorítom a szívét, de mintha valami akadályozna. Nem tudom, hogy én magam vagyok, vagy az a nyomorult varázslat, de valami mégis akadályoz abban, hogy összeroppantsam, hogy darabokra szaggassam, hogy kitépjem a helyéről, pedig ezt érdemelné. Ezt kéne tennem! Bármilyen boszorkány, aki a jó oldalon áll képes lenne rá, nekem miért nem megy? Koncentrálok, észre sem veszem, hogy erősebben emelkedik a mellkasom, mint eddig és azt sem, hogy az orromból vékony csíkban indul meg egy aprócska vérpatak. Meg akarom ölni, tényleg meg akarom tenni, akkor talán vége lenne ennek az egésznek, még miért nem megy?

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 12, 2014 12:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Az ég felé fordítottam pillantásomat, ajkaimon lemondó sóhaj bukkant elő, majd egy mozdulattal bevágtam a kocsi ajtaját. Úgyis hosszú beszélgetésnek tűnik a dolog. Ne hűljön ki teljesen ezen a hideg estén.
Zsebre vágtam a kezeimet, és megindultam felé, arcom pedig nem tükrözte felé irányuló félelmemet. Ki ne félne egy ilyen idős boszorkánytól, hogy csesszék meg?! De jobb, ha nem is érzi. És nem is látja. Nem értem, miért pont most jött. Miért most?! Vagy ez azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben rosszabb voltam, mint az azelőtti ezerben? Hm, érdekes, de lehet benne valóság. Elég disznó módszerekre kényszeríti az embert a szerelem és a hatalomvágy.
- Te sem változol soha. - forgattam meg a szemeimet, majd megálltam előtte, és elvigyordtam újfent. - Sajnos a mai törvényhozás eléggé... másfelé összpontosul. Nem sok esély van arra, hogy az engem megillető helyre kerülök. Tekintve, hogy engem már évek óta próbálnak mások is eltenni láb alól. Nyilván van oka annak, hogy nem sikerül nekik. - vontam egyet a vállamon, bár inkább volt rántás, majd előhúztam az egyik kezemet és végigsimítottam alsó ajkamon, ezzel jelezvén, hogy gondolkodom. Mit is kellene meggyónnom?
- Hát... mennyi szabadidőd van? Ha belekezdek, nem végzek holnap estig sem. - vált ördögivé a vigyorom, ahogy ránéztem, és játszott ebben millió más érzelem is. Lenézés, bár ez nem is rá irányult, inkább azok felé, akik azt hitték, kifoghatnak rajtam. Gonoszság. Mert anélkül nincs Oliver Lambrick. Ravaszság, mert... hm, ezt nem tudom megmagyarázni. Ez vagyok én.
A mosolyom akkor kezdett el hervadozni, mikor megéreztem a mellkasomból jövő szorító érzést... nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi okozza. - Ezek az... ósdi boszorkány... trükkök. - suttogtam fojtottan, miután a mellkasomhoz kaptam a tenyerem, és tekintetébe mélyülve éreztem, hogy egy pillanat kell ahhoz, hogy kitépjem a szívét.
- Mit szólnál inkább egy italhoz? Kandallófényhez? Vagy ez mostanában már nem játszik nálad? - jegyeztem meg, szándékosan szurkálva őt. Nem szűnt meg a fájdalom, és tisztában vagyok vele, hogy a szívem szó szerint az ő "kezeiben" van, de nem tudtam megállni, hogy ne folytassam azt, ami egész életemben éltetett.

words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 10, 2014 9:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
Oliver & Serah


[You must be registered and logged in to see this image.]


És még ha tudná, hogy én már jó ideje figyelem, hogy már többször is a nyomár akadtam, csak talán mindig volt valahol a lelkem mélyén egy balga remény, hogy nem feleslegesen mentettük meg, hogy nem volt hiába való az egész, hogy a nagymamám nem tévedésből csinálta ezt az egészet velem... velünk. De minél többet láttam az életéből, egyre biztosabb lettem benne, hogy itt bizony nagyon-nagy tévedés van, hogy a nagyi egyszer az életben rosszul látta, hogy nem kellett volna egy ilyen varázslatot bevetnie, hogy e volt élete legnagyobb hibája, amivel az enyémet is véglegesen tönkre tette. Fogalmam sincs, hogy mi a kiút, de mindent meg kell próbálnom, hogy végre vége legyen.
- Egy ilyen nőt... Ugyan Oliver, hagyjuk ezt, mindketten tudjuk, hogy az köztünk a lehető legnagyobb tévedés volt! - igen, nem is jó szó rá, hogy hiba. Nem, az egész egy fatális tévedés volt, olyasmi, amit az emberek életükben csak egyszer követnek el, és általában elég komoly következménye van és életük végéig kíséri őket. Nekem az a legnagyobb gondom, hogy az életem vége nem akar eljönni, pont e miatt a ballépés miatt. Elég lett volna megmenteni és kész, bár már az is nagyon-nagy hiba volt, de még butább tett volt tőlem az, hogy belegabalyodtam valamibe, amibe nem szabadott volna.
- Sokkal több különbség van köztünk, és a pszichopatákat be szokták zárni, de neked az túlságosan enyhe büntetés lenne. - nem tudtam, hogy képes lennék-e tényleg ártani neki, azért nem tettem eddig semmit, és csak arra is mostanság jöttem rá, hogy köze lehet ahhoz, hogy még mindig életben vagyok. Ezért vagyok most itt, mert ha ez az egyetlen lehetőség, akkor mindenképpen meg kell tennem, méghozzá szemrebbenés nélkül. Én ölöm meg, vagy ő engem, nem igazán látok más lehetőséget. Még most is olyan nagyon magabiztos, de... rá fog jönni, hogy ez hiba.
- Ha szeretnél még meggyónni valamit... akkor épp ideje lenne. - nem moccanok meg egy tapodtat sem, de ő tökéletesen érezheti, hogy ez még nem jelenti azt, hogy nem történik semmi, hogy nem teszek semmit, hiszen szorul a hurok méghozzá a szíve körül. Erős a szorítás, amit természetesen én okozok. Minek fojtogatnám? Vámpír, amúgy sincs szüksége levegőre, de a szíve... az a leggyengébb láncszem.

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 10, 2014 8:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next




what doesn't kill you makes you stronger


[You must be registered and logged in to see this image.]

Az arc évszázadokkal ezelőtt agyamba égett. Ezer körül felismerném, ha látnám egy hatalmas tömegben. S tudnám, hogy menekülnöm kell. Nem tudom elhinni, hogy megtalált... egyáltalán miattam jött? TIsztában vagyok a lány értékrendjével. Tudom, hogy a szemében bűnös vagyok, de mégis, mit akar tőlem, ha megvet?
Hangja hidegen cseng az amúgy is hideg hídon. Talán ideje lenne ismét kocsiba pattannom, és eltűnni innen, hiszen bárhogy is nézem, ebből nem jöhetek ki jól. A nő egy boszorkány. Én egy vámpír vagyok. Nem értek a csodatrükkökhöz, s ami azt illeti, Serah mindig is tudta, hogy miként és hogyan "vegye le az embereket a lábukról". Sajnos szó szerint. Erős boszorkány... kire egykoron mindenkinél jobban számíthattam. De mióta továbbálltam... nem is nagyon gondoltam rá, hisz könnyebb volt. Könnyebb volt elfeledni kettőnk furcsa kémiáját, mely annak idején minden idegszálamat perzselte, mint valami forró tűz.
- Persze, hogy emlékszem rád. Nem lehet olyan elfelejteni egy ilyen nőt. - nyeltem egyet, de úgy, hogy ne láthassa azt, hogy egy pillanatra elbizonytalanodom, s nem tudom, hogy mit kellene tennem. Bántani nem akarom. Túl sokkal tartozom neki ahhoz, hogy kitörjem a nyakát. Mellesleg ha majdnem hétszáz év után itt van, minden bizonnyal semmire sem mennék, ha kitörném a nyakát.
- Szóval erről fúj a szél. - bizonyosodtam meg végre érkezése valódi szándékáról, melyre már amúgy is gyanakodtam. Sejtettem, hogy ez áll a háttérben. De miért csupán most érkezett?
Gonosz vigyor jelent meg ajkaimon. - Tudod, kedvesem. Közted és köztem annyi a különbség, hogy én szeretem nézni, ha az emberek szenvednek. Ha szenvednek, én nevetek. És még nagyobbat szúrok oda nekik. - sóhajtottam, és férfiasan megigazgattam az ingem gallérját, mely talán még jól jöhet, ha kedve támadna nekem rontani. Akkor már én sem fogom türtőztetni magam. - Mentségem nincs. Gondolom nálad nem működik az érv, hogy ha valaki pszichopata, felmentik őt a súlyosabb vádak alól. - kacsintottam rá.

words: -
tags: oliver & serah-ann
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 5:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Wickery híd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-