A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls - Grill


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
† Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Yesterday at 11:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Nicole
Elmondhatatlanul idegesít, hogy Gabriella csakúgy meglépett előlem. Mégis hogy képzeli? Persze, régóta mondogatom, hogy csak kolonc a nyakamon, de ez így akkor sem járja! Előkerítem, aki eltette őt láb alól, legyen bárhol és nem teszi zsebre, amit kap, azt garantálom. Abban viszont már biztos vagyok, hogy itt Mystic Falls-ban abszolút jó nyomon járok. És ha már idejöttem ma este, miért is ne vezessem le a feszültséget egy kicsit ebben a bárban, ahol ráadásul érezhetően hemzseg a természetfölötti? Jobban, mint a város bármely másik részén. Miért is ne élném akkor ki egy kicsit magam? Ha egy boszorkánnyal kevesebb lesz ezután a világon, már megérte.
A terveimet azonban kicsit felülírja, mikor meglátok egy régi ismerőst. A kíváncsiságomat, pedig, valószínűleg szándékával ellentétben, még inkább felkelti Nicole Moon, mikor olyan ellenségesen fogad. Bár egy időre beletörődtem, hogy az apja eltűnt a látóteremből, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy végleg lemondtam volna arról, hogy végleg leszámoljak az apám egyik legjobb tanítványával és vérvonalával. Persze csak óvatosan. Ilyen felmenőkkel biztosan Nicole-ban is van potenciál mágia terén, még ha most nem is érezhetem, mert több mint valószínű, hogy leplezi. Egyébként is, most az információk, amiket tőle nyerhetek, egyelőre jobban érdekelnek, mint az, hogy halva lássam. Hangsúlyozottan csak egyelőre.
- Köszönöm az érdeklődését, még nem vagyok éhes - arcomon egy mosoly terül szét és úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna az előtte elhangzott ellenséges szavait. Én is lehetnék undok, de ismerem az ilyet, ha nem veszem magamra, csak annál jobban bosszantja. Én pedig egyszerűen élvezek másokat provokálni. Arra is jó, hogy hamarabb kibújjon a szög a zsákból, nemcsak szórakoztató. Mert engem most módfelett érdekel, miért is ilyen velem. Kétlem, hogy rájött volna, mennyire gyűlölöm az egész boszorkánydinasztiájukat. Akkor nem venne az apámmal egy kalap alá. Még el kell hinnie a mesét, amit anno beadtam nekik a családomhoz való viszonyulásomról. Valami más lesz itt. És ez engem fenemód érdekel.
- Nicole, Nicole, Ön valóban egy elragadó teremtés, mindig is az volt és bocsásson meg, hogy kiábrándítom, de a helyzet az, hogy a világ sajnos nem mindig az Ön becses személye körül forog - arcomról a mosoly továbbra is letörölhetetlen, amit nyilván provokálásnak is vehet (és valahol annak is szánom), ahogy kérdezés nélkül ülök le a mellette lévő üres székre. Nyilván a pokolba kíván, de mikor zavart engem az ilyesmi bármikor is? El tudom játszani a tapintatos úriembert, ha akarom, de ez most nem az a műsor. Abban most nem lenne számomra semmi szórakoztató, vagy előnyös.
- Ha már így érdeklődik, a helyzet az, hogy egy bizonyos személy nyomát követem, aki, bocsásson meg, de nem Maga, hanem az egykori társam. Ami pedig Önt illeti, ha már így összefutottunk, gondoltam érdeklődöm egy kicsit. Talán bűn, hogy kíváncsi vagyok, hogy megy egy régi ismerősöm dolga? Továbbá őszintén kíváncsivá tesz, miért is neheztel rám ennyire? Nem emlékszem, hogy haragban váltunk volna el. Esetleg ha megtisztelne az őszinteségével? - kicsit túlzottan negédes hangot, körülményeskedő stílust ütök meg, de ez nem véletlen. Ő akart így játszani, én csak alkalmazkodom.
■ ■ Secret ■ ■Bocsi a késésért! ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
haverok, barátnők, szerelem
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
rajzolás
† Humor :
néha nagyon szórakoztató tudok lenni...



Nicole Moon ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 15, 2016 9:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Noah & Nicole
[You must be registered and logged in to see this image.]
Most komolyan gondolja, hogy bedőlök ennek az őszinte érdeklődésnek? És még ha őszinte is. Nem fogok most is előjönni azzal, hogy „jaj, igen, képzelje, az apám milyen gonosz lett, és lelépett, elhagyott minket, és azóta sem láttam brühühü”. Jaj, ne már. Egy ilyen nap után, ezt nem hiszem el! Semmi másra sem vágytam, csak egy pohár italra, és egy barátszerző túrára! Az italom már meg van, és barátot is keresek majd, mihelyst lerázom ezt a szörnyet.

Nem hiszem, hogy a családom története Önre tartozna, már így is éppen eléggé belemászott Ön és az apja a mi családi életünkbe. És képzelje, elég fárasztó napom volt, és szívesebben bájcsevegnék mással. Nem tudná esetleg más vérét szívni? És ezt nem szó szerint értettem… – mondtam még mindig kissé félvállról neki.

Könyörgöm, vegye már a lapot és lépjen már le. Lehet, hogy kissé gonosznak és illetlennek tűnök, de őszintén, nem érdekel. Még meg sem vetettem a lábam itt, és máris egy ilyenbe kell botlanom! Valaki átokkal sújtott??

De ha már itt van, és úgy látom itt is marad - néztem rá csalódottan – árulja már el nekem, legyen oly kedves, hogy mit is keres Mystic Fallsban, és mik a szándékai velem kapcsolatban?

Őszintén mertem remélni, hogy nem fog előjönni valami halandzsa történettel, hanem csak annyit mond „ Semmit, már megyek is!” Na de hát nem hiszek már a tündérmesékben, tehát kezdtem beletörődni, hogy ennek az estének lőttek, és kénytelen leszek végighallgatni, amit mond. És hát elég hívogató az a kihúzott szék itt mellettem, nagyon reméltem, nem fog leülni mellém.

Egyébként, így ahogy egy kicsit jobban megnéztem, nem is néz ki rosszul. Na de engem ez nem fog levenni a lábamról, hiszen tudom, milyen lehet belül. Ha csak nem vagyok előítéletes… de nem hiszem, hogy tévesek az infóim róla, és nem hiszem, hogy egy kedves, barátságos, másokkal törődő ember, még ha most így is állítja be magát.



[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
† Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 11, 2016 5:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next

Nicole & Noah
Why do you smile
Like you have told a secret?
▼ ▲ Bocsi a késésért! ▼ ▲ Secret ▼ ▲ 384
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Sokan vannak a bárban, de valahogy senki nem fogott meg eddig különösebben. Legalábbis nem találtam meg a potenciális áldozatomat. Pedig igencsak forr a vérem minden értelemben, jól jönne valamiféle szórakozás. Nem arról van szó, hogy bajom lenne az egyedülléttel, sőt. A nőket is, akikkel eljátszadozom, halva szeretem leginkább látni a végén. Egy volt csak, akit nem tudtam megölni, mikor kellett volna és meg is lett az eredménye. Most itt loholok utána, miután évtizedekig megkeserítette az életemet. Erre most fogja magát és eltűnik. Na ilyet velem nem lehet játszani! Előkerítem a felelőst, kerül, amibe kerül. Jó vagyok egyedül is, de valahogy megszoktam már, hogy ott van velem és együtt gyilkolászunk meg hasonlók. Hogy hiányozna? Nem, dehogyis! Nekem aztán nem. De nem léphet meg csak így, akkor sem! Ezért vagyok most itt. Bár csak egy kis feszültséglevezető vadászatban reménykedem, mikor egy ismerős arc lép be a bárba. Nem is gondoltam újra, hogy itt fogom ismét viszontlátni. Nem is hezitálok sokat, megindulok az asztala felé és megszólítom.
Válaszából egyből érzem, hogy nem szívesen lát, de ez inkább csak kíváncsivá tesz, minthogy idegesítene vagy eltántorítana bármitől. Kifejezetten felcsigáz, hogy mi lehet ennek az oka. Emlékeim szerint nem ártottam neki azon kívül, hogy sok időt töltöttem akkoriban a családjukkal. Amennyire dereng még kedvelt is valamelyest. Sőt még valami kamaszos rajongást is láttam a szemében, ami a nemiségükre éppen ráébredő lányok sajátja, mikor egy náluk valamivel idősebbnek kinéző férfira néznek. Persze azóta relatíve sok idő eltelt, sokat változott ő is, ezt egy pillantásból meg tudom állapítani. De honnan lehet az ellenszenv? Hiszen nem ártottam sem neki, sem az apjának, mivel meglépett, mielőtt ezt megtehettem volna és azóta sem akadtam a nyomára. Bár meg kell hagyni, az utóbbi időben egyébként is más dolgok foglalkoztattak.
- Tudja, nemrég érkeztem a városba és megörültem, hogy látok egy ismerős arcot. Az édesapjáról sajnos azóta nem hallottam, hogy eltűnt New Orelans-ból. Történt esetleg azóta valami a családjukban? - arcomon és hangomban szomorúsággal vegyes megbántottság látható, hallható, ami persze megjátszott, de véleményem szerint abszolút hiteles. Nyilván nem érint meg az elutasító, ellenséges hangnem, ennél azért jóval kevésbé vagyok érzékeny (ha annak vagyok mondható egyáltalán), de talán ez a legjobb út arra, hogy válaszokat kapjak. Mert őszintén érdekel, mi válthatta ki ezt belőle. Vajon mi történhetett a kis Nicole-lal és a Moon famíliával, mióta kikerültek a látóteremből?


Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
haverok, barátnők, szerelem
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
rajzolás
† Humor :
néha nagyon szórakoztató tudok lenni...



Nicole Moon ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 25, 2016 3:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Noah & Nicole
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sajnos nem sikerült észrevétlennek maradnom, így mikor leültem egy üres asztalhoz a sarokban, már ott is termett. Pedig a sejtelmes hangulat fényben azt hittem, elbújhatok.
Egy élet is kevés ezt az arcot elfelejteni – válaszoltam neki kis undorral a szavaimban, miközben rá sem nézve levettem a táskámat a vállamról és magam mellé tettem. Majd intettem a felszolgálónak. Utoljára akkor láttam őt, mikor az apámhoz jött, mint „üzleti partner”. Na ja, a hiszékeny kis Nicole. Aztán miután megtudtam mindent az apámról, és az ő „üzleteiről” - köztük Noah-ról is - összeállt a kép. Egy kis nyomozás után rájöttem, hogy Noah apja volt az, aki behálózta boszorkánymester apámat a sötét világba, és felhasználta a mágiáját az ő kénye-kedvére. Fogalmam sincs, hogy Noah sejti-e, hogy én mindent tudok, de nem volt kedvem jópofizni vele. Legközelebb erősebb álcázó bűbájt kell kivetnem, de hát mikor úgy döntöttem, hogy eljövök a Grillbe, hát nem éppen erre számítottam. Vajon az apám küldte utánam szaglászni? És honnan tudja, hol vagyok? De ha nem, akkor mit keres itt? Nem hiszem, hogy vannak ennyire véletlenek! Az a tervem, miszerint itt új életet kezdek, kezdett dugába dőlni.
Úgy gondoltam, hogy gyorsan lerázom. Majd azt mondom, átutazóban vagyok, ha egyáltalán megkérdezi…
Míg ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, odalépett a felszolgáló, akitől rendeltem egy pohár martinit. Lehet, hogy mindjárt egy üveggel kellett volna kérnem…
Mit óhajt tőlem? Maga és az apám nem tették még eléggé tönkre az életem? fordultam felé, kissé sem álcázva azt, mennyire nem szeretnék vele beszélgetni. Kicsit sem érdekelt, hogy felbosszantom-e, vagy sem, nem félek tőle.
De ő egyáltalán nem úgy festett, mint aki hamarosan távozni készülne köreimből. Sőt…


[You must be registered and logged in to see this link.]



A hozzászólást Nicole Moon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Nov. 15, 2016 9:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
† Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 17, 2016 9:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next

Nicole & Noah
Why do you smile
Like you have told a secret?
▼ ▲ Bocsi a késésért! ▼ ▲ Secret ▼ ▲ 318
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Tényleg nincsenek nagy céljaim azzal, hogy ma este itt vagyok. Ez még csak az első estém itt Mystic Fallsban és bár annyira nem nagy város, kizárt, hogy rögtön, csakúgy találomra összefussak Gabriella gyilkosával. De most nem is ez számomra a lényeg. Ideje egy kicsit kiereszteni a fáradt gőzt, na meg „feltankolni” az utazás után. Leginkább egy bájos fiatal hölgyike vérével.
Ahogy azonban pásztázom a tömeget, a tekintetem hirtelen megakad egy éppen belépő, buja idomú, délies kinézetű nőn. Meglep, hogy nem érzem meg rögtön a mágiáját, de ezzel engem nem ver át. Már akkor éreztem rajta, hogy micsoda, mikor még ő maga aligha volt tudatában. Egy hamvas, tizenhat éves szépség, aki mára igazi bombanővé változott.
Az apja és az én apám szövetségesek voltak. Egészen pontosan Nicole Moon apja az én apám tanítványa volt anno. Ezért kerestem fel. Tudni szerettem volna, milyen is az az ember, akit apám képzett ki. Mivel vámpír vagyok, kénytelen voltam felfedni előtte, hogy ki volt az apám, hogy ne tekintsen elpusztítandó ellenségnek. Azt persze nem árultam el neki, hogy az apám az én kezeim között lelte halálát, így idővel még meg is kedvelt. A közelébe férkőztem, hosszabb időre, még a családjával is találkoztam, mint az "üzleti partnere". Így ismertem meg a kicsi Nicole-t.
Meglep, hogy most itt látom. Felkelti az érdeklődésemet, minden értelemben. Az apja sajnos eltűnt a szemem előtt, mielőtt megölhettem volna, de így talán megtudhatok róla valamit. Nem mellesleg azt is, mennyire teljesedett ki Nicole a mágia terén, mióta nem láttam. Felkelek a pulttól és egyenesen az asztalához sétálok, illetve ha még nem ült volna le, akkor simán csak odalépek hozzá.
- Szép estét a hölgynek! Ha nem tévedek, Nicole Moonhoz van szerencsém, igaz? Emlékszik még rám? - mosolyogva, kissé behízelgő modorban szólítom meg. Természetesen nem kerülte el a figyelmemet, hogy direkt nem nézett az irányomba, de ez a legkevésbé sem gátol meg abban, hogy megszólítsam. Ha le akar rázni, csak annál szórakoztatóbb.


Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
haverok, barátnők, szerelem
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
rajzolás
† Humor :
néha nagyon szórakoztató tudok lenni...



Nicole Moon ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 20, 2016 9:00 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Noah & Nicole
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fárasztó nap volt a mai. Még csak rövid ideje vagyok a városban, mégis annyi minden elintézni valóm akadt már. Először a házzal, aztán a régiségbolttal.... de mindez legalább lefoglal, és nem kell a múlton rágódnom, úgyis kár lenne érte, és Jessicának is megígértem, hogy innentől tényleg teljesen új lapot nyitok.
Bár barátnőm ajánlotta a házat, amiben lakom, mégis értetlenkedik, hogy aki normális életet akar élni, az miért megy Mystic Falls-ba, egy olyan helyre, ami tele van természetfeletti lényekkel.
Valószínűleg, hogy ez az örökös "kettős én" életem végéig el fog kísérni. Vágyom az újra, de ragaszkodom a régihez is. Mindegy. Mindenesetre nagyon hiányzik Jessica, vagy legalábbis valaki, akivel megbeszélhetném a mindennapi bajaimat.
A természetfelettitől nem félek, elég erős boszorkány lettem már az évek alatt, de ezekkel az emberi dolgokkal nem mindig tudok mit kezdeni, mint pl. a magány is. Ezért úgy döntöttem, hogy mihelyst végzek a boltban, elnézem a Grill-be. Állítólag ez itt a központi szórakozóhely. Hátha össze tudnék ismerkedni valakivel.
Kivettem még egy amulettet a gondosan kibélelt fa dobozból, és felraktam a polcra. Igen, emlékszem erre az amulettre. Még Cintia-é volt. Kezdő boszorkány volt, könnyelmű és meggondolatlan. De nem érdemelte meg azt, amit a boszorkányvadász művelt vele. Csak ez az amulett maradt meg tőle... nekem már nem kell, hiszen bármikor tudok készíteni ehhez hasonlót. De hátha egy helyinek megtetszik. De mára elég is a nosztalgiából, irány a Grill. Mindent hagytam úgy, ahogy volt, majd folytatom holnap.
Leengedtem a redőnyöket, és kiléptem az üvegajtón. Jól esett a friss levegő, ezért mélyet szippantottam belőle. Bezártam a boltot és elindultam. Csak pár lépést kellett tennem, hiszen a régiség boltom a Grill közelében van.
Gyorsan elrebegtem egy bűbájt, hogy boszorkányságom elfedjem. Beléptem az ajtón, és automatikusan körbenéztem. A terem nagyon hangulatos volt, tele élettel. Szinte minden asztalnál ültek, és a pultnál is elég sokan voltak. Ahogy körbenéztem és néztem az embereket, hirtelen megakadt a szemem egy sötét pulóveres egyénen. Azonnal felismertem őt. Megrökönyödésemben még levegőt is elfelejtettem venni. Ezt nem hiszem el. Bárkivel hajlandó lettem volna találkozni, csak vele nem. Egyáltalán mit keres itt? Még mindig a bejárati ajtónál álltam, és azon gondolkoztam, hogy visszaforduljak-e. De nem, ezt nem teszem meg. Én már végeztem a múltammal, és ebben ő sem gátolhat meg. Különben is, még talán nem vett észre. A bűbáj nála nem jön be, de talán még le tudok úgy ülni, hogy ne kelljen vele találkoznom...


[You must be registered and logged in to see this link.]



A hozzászólást Nicole Moon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 24, 2016 4:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
† Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 15, 2016 9:57 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next

Nicole & Noah
Why do you smile
Like you have told a secret?
▼ ▲ Remélem megteszi kezdőnek ▼ ▲ Secret ▼ ▲ 411
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Hát íme Mystic Falls. Merőben más, mint New York vagy Seattle. Mi a fenét akarhatott itt Gabriella? Mondjuk a természetfölötti jelenléte erősebben érezhető, mint bárhol máshol, ahol eddigi nem is olyan rövid életem során jártam, ezt meg kell állapítanom. De mégis mi vihette rá arra, hogy ide jöjjön? Kétlem, hogy pusztán előlem akart volna meglépni. Azt egyébként is tudhatta, hogy értelmetlen vállalkozás. Bár én sem értem, mit keresek itt, minek kajtatok utána? De mindegy. Egyszerűen csak idegesít, hogy szó nélkül lelépett életem megkeserítője és el akartam látni a baját miatta. Kész. Hogy megérte-e nekem ezért ennyit szaglászni utána? A helyzet az, hogy az időmbe belefért. A kedvenc hobbimnak, a boszorkány és halandó-gyilkolászásnak közben is eleget tudtam tenni. Igazából Seattle-ből is ezért indultam útnak később egy nappal, mint terveztem, hiába tudtam már, nem az az úti célom. Az a helyi uszodába éjszaka beszökő tinilány csapat egyszerűen túl csábító préda volt. Ha már vakvágányra futottam, legalább ennyi élvezete legyen a dolognak.
De most már itt vagyok Mystic Fallsban. De hamar rájöttem, elkéstem. Gabriella már nem él. Még nem tudom, mi történt vele pontosan, de kiderítem, ha addig élek is. Még engem is meglepett, mennyire sokkolt ez a dolog. Vége van. Valaki megtette, amit én jó pár évtizede nem bírtam. Tombol bennem a düh emiatt. És ezt muszáj levezetnem valahogyan. Első utam, miután meghúztam magam egy elhagyatott fészerben a napos órákra, egy népesebb, láthatóan felkapott szórakozóhelyre vitt. Egyrészt mert itt erős természetfeletti jelenlétet is éreztem, másrészt mert csak ki kell valahogy eresztenem a gőzt, az utazás fáradalmait és a hír keltette feszültséget fel kell oldanom. Ehhez pedig egy boszorkány-ölés vagy csak egy sima, finom vacsi az élvezethez szükséges brutalitással körítve valami finom, hamvas halandó hölgyike véréből pont tökéletes lenne. Ehhez viszont préda kell. Egy zsúfolt bárban nem hinném, hogy nehéz dolog lesz becserkészni egyet, ha már Ellát nem találtam meg időben.
A pulthoz lépek, lehajtom sötét, kapucnis pulóveremet és helyet foglalok. Rendelek egy sört, majd miután megkapom, féloldalt fordulok és pásztázom a tömeget. Nincsenek illúzióm, Gabriella halála azért nem olyan egyszerű eset, hogy csakúgy véletlenszerűen belefussak a megoldásba rögtön az első helyen, ahová találomra belépek. Ennek ellenére reménykedem a válaszokban. Elég zsúfolt, felkapott helynek tűnik, Ella is szerette az ilyesmit. Érzem az erős természetfeletti erőket, bár az ennek a városnak szinte minden szegletében jelen van. Mégis bízok az ösztöneimben. Talán Gabriella gyilkosa is erre van valahol. És én meg fogom találni. Ha nem éjszaka, majd máskor. Ma csak valami kellemes, levezető szórakozásnak is örülnék.

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Keresem :
♦ love?
† Kedvenc dal :
♦ waiting for love
† Tartózkodási hely :
♦ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
♦ túlélés



Lyla Hathaway ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 10, 2016 12:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Jonah & Lyla






[You must be registered and logged in to see this image.]
A vámpírképességeimnek hála egyből kiszűrtem azt, hogy nem emberrel van dolgom, hanem más természetfeletti lénnyel, arra viszont nem jöttem rá, hogy milyennel. Nem érzem azt, hogy vámpír vagy vérfarkas lenne, szerintem a boszorkányt is kizárhatom ahogy a tündértől kezdve minden mást is, amiről eddig tudomást szereztem.
Szóval a főiskolán találkoztunk volna? Erősen kutakodok az emlékeim között, hogy a Whitmore-on mikor is futhattam össze ezzel a sráccal, aztán végül eszembe jutott. Az egyik barátnőm mesélt róla még régebben, Jonah a neve és szerelmes belé, akkor néztem oda rá és akkor volt meg a szemkontaktusunk, de ennyi. Többször nem is láttam a folyosón, így nem is csoda, ha első pillanatra nem emlékeztem rá.
- Már rémlik valami, a büfében találkoztunk. Mármint akkor láttalak, ha jól emlékszem. - mondom miközben bólintok. - Egyébként Lyla vagyok. - mutatkozok be végül, és egy halvány mosolyt erőltetek magamra, immáron a kedvesebbik énemet veszem fel vele szemben, hiszen nem szeretek bunkó lenni, ő meg nem ártott nekem szóval nem is érdemli meg.
- Egy ital.. Hm, jól esne, köszi. - mondom kedvesen, amjd elindulok vele a pult felé.
béna lett[You must be registered and logged in to see this link.] xxx



Vissza az elejére Go down


Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
† Tartózkodási hely :
☓ my life's a great trip
† Hobbi & foglalkozás :
☓ i have PhD
† Humor :
☓ if you don't know me, you won't understand



Jonah C. Merrick ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 30, 2016 7:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
it was a terrible idea, i'm sorry
lyla && jonah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem azért jöttem a városba, hogy szánt szándékkal megnehezítsem mások életét. De miután tudomást szereztem arról, hogy min dolgozik Chantele, valami elszántság költözött belém. Segíteni akartam neki feltérképezni ezt az egészet. Egyszer már elszúrtam az álmait, most meg akartam másítani ezt a döntésemet. Nem is sejtettem, hogy mennyire sikerült már elmélyülnie a kutatásokban, azt nem egyszer hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az ő szívügye. Én szerettem azt, ami voltam, vele ellentétben. Ő nem tudott beletörődni a sorsába, abba, amivé tették. Nem is néztem ki belőle azt, hogy egyszer ilyesfajta lénnyé válhat. Megosztotta velem, hogy nem szerelemből fogant, s hogy sosem ismerhette meg az apját. De nyilván ő sem gondolta még akkoriban, hogy a nemzője egy vámpír volt, aki erőszakos úton cserkészett be valakit. Az erőszak mondjuk része volt a történeteknek, az anyja nem fukarkodott, mikor erről kellett beszélnie, vagy épp tönkretennie a lánya életét.   
Az sem volt a legjobb taktika, hogy itt kezdtem el a segítségemmel hencegni. A háta mögött. Ráadásul egy olyan lányt megállítva, akiről tudtam, hogy ismerem. Nem beszéltem még vele, így talán nem is helytálló az, hogy ismertem. Csak láttam. És biztos voltam abban, hogy a főiskolán történt ez a kis jelenet, mert ott fordultam meg a napokban egy prezentáció kapcsán. - Láttalak a főiskolán. Te voltál, nem? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Animágusként érzékeltem, hogy mi ő. Olyan volt, mint Chantele, és ebből szűrtem le azt, hogy akár még a segítségemre is lehet. - De ha nem, attól még meghívnálak egy italra. - vigyorodtam el.  

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Keresem :
♦ love?
† Kedvenc dal :
♦ waiting for love
† Tartózkodási hely :
♦ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
♦ túlélés



Lyla Hathaway ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 28, 2016 4:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Jonah & Lyla






[You must be registered and logged in to see this image.]
Este 7 körül járhat az idő, én pedig úgy döntöttem, hogy leugrok a Grillbe kajálni, úgy sincsen otthon semmi, mert hazafleé a koliból mikor jöttem, elfelejtettem bevásárolni, így hát most erre kényszerűltem, ami valljuk be eléggé rossz, hiszen nincsen társaságom, én pedig kimondottan olyan ember vagyok aki nem igazán szeret egyedül enni. A kollégiumban mondjuk nagyjából már ezt megszoktam, mert Ebony nem nagyon szokott a szobában lenni, ennek pedig vannak előnyei és hátrányai is. Az előnye az, hogy így legalább nyugton tudok tanulni, azt csinálok - nagyjából - amit csak akarok, a hátránya viszonyt az, hogy rajta kívül nem nagyon ismerek senkit az egyetemen, így hát nem túl sokat élem azt a bizonyos társasági életet. A többieket csak látásból ismerem a suliból, de senkivel sem szoktam komolyabban leállni beszélgetni, mert már nem olyan vagyok, mint régen, márt nem tudok egyhamar megbízni bárkiben is. Csak Ebony az aki az ismerettségi körömből tudja, hogy mi történt velem, hogy milyen fájdalmakon kellett keresztül mennem és, hogy magamat okolom a szüleim halála miatt. Ő persze vétig állítja az ellenkezőjét, de pontosan tudom, hogy soha nem fogok tudni megbocsájtani magamnak, ahogy a szüleim halálát sem fogom tudni soha sem elfogadni. Hazajöttem a házba, és nem fogadott semmi csak a nagy üresség... Olyan rossz érzés...

Épp a mosdóból jövök ki, amikor neki ütközök egy srácnak. Tekintetemet végig járatom az előttem álló személyen, és felvonom a szemöldökömet a kérdésén, meglepettségemben, főleg mivel engem nem túl sok ember ismer, mert nem nagyon szoktam ismerkedni.
- Bocsi, de szerintem össze keversz valakivel. Honnan ismernél?
bocsi a késésért Rolling Eyes[You must be registered and logged in to see this link.] xxx



Vissza az elejére Go down


Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
† Tartózkodási hely :
☓ my life's a great trip
† Hobbi & foglalkozás :
☓ i have PhD
† Humor :
☓ if you don't know me, you won't understand



Jonah C. Merrick ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 15, 2016 5:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
it was a terrible idea, i'm sorry
lyla && jonah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Próbáltam jól helyezkedni a cégnél. Habár fogadni mertem volna arra, hogy Chantele íratlan esküt tett arra, hogy megnehezítse az életemet. De nem is ő lett volna, ismertem azt a lányt, aki régen volt, és mondhattam volna azt is, hogy egy szemernyit sem változott, azon kívül, hogy ha most felbosszantom, kicsi valószínűséggel ugyan, de képes lenne nekiesni a torkomnak, nekem pedig nem szándékom előhozni az éhes Chantele-t. Mindkettőnk életében megvolt egy sorrend. Sorrent azokról, hogy mit nem akartunk megtenni, és ha miattam esne kísértésbe, hát bármely oldalról is nézném, de a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni egészen addig, míg jóvá nem teszem valahogy. Ránéztem arra a lányra, láttam az ártatlanságát, azt, ahogyan tisztán, bűn nélkül tudott hinni valamiben, ami ott sem volt, ő mégis bízott benne...ez ragadott meg annyira. A tisztasága, amit képviselt, pedig már akkoriban sem volt könnyed az életünk, az övé főleg nem. És miután kisétáltam az életéből, megannyi zűrös ügyletbe bonyolódtam bele, csak hogy valamilyen úton és módon de a talajon tudjak maradni. Kellett az anyagi biztonság, hát dolgoztam boszorkányoknak, vámpíroknak, mindig azoknak, akik többet tudtak ígérni. Majd lediplomáztam, és rájöttem arra, hogy így is meg lehet élni. Tisztes munkával. Csak erre kissé későn jöttem rá.
Nem néztem körül, mikor beléptem, helyette rögtön egy szabad helyet kerestem, és odaintettem a pincért. Csendes tudtam lenni, ha akartam, nem ragaszkodtam a rivaldafényhez, az egyáltalán nem passzolt a nézeteimhez.
Két ital elfogyasztása után megcéloztam a mosdót, de ahogy közeledtem felé, baljós sugarak vegyültek a levegőbe, és ahogy beszippantottam azt, a rossz érzés fojtogatni kezdett.
Egy sötét hajú nőre lettem figyelmes, akibe akaratlanul ütköztem bele. Jó ideig kutatnom kellett az emlékeim között, mert tudtam, hogy láttam már valahol... talán a főiskolán? - Öhm...Bocs, de... ismerlek, nem? - kérdeztem ártatlanul, mint aki tényleg nem érti a szituációt, de közben már elkezdett kibontakozni a dolog.     

Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 17, 2015 11:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next


Rory && Jeremy
Beste Freunde für immer

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Badarság! Mindössze kell neked valami, ami újra megihlethet. Minden művésznek van múzsája, lehet az személy, de tárgy is. Van valaki, aki tetszik? Ő lehetne a tiéd. - kacsintok rá, szavaimmal próbálva meg ösztönzőleg hatni rá. Segíteni akarok neki, de ha ezuttal is hasonlóan fog reagálni, ahogy eddig, akkor leszálok a témáról. Fölösleges egyfolytában ezzel terhelnem, nem a nővére vagyok, én csak javaslatokat tehetek és elmondhatom a véleményemet a témát illetően.
- Igen, egyre többen és többen lesznek, amit egyikünk sem akadályozhat meg. Mocsok lények, van amelyik puszta szórakozásból változtat át halandókat, de olyan is akad, aki inkább öldösi óket. Egy apokalipszis sem segítene a kiirtásukban.. olyanok, mint a pestis. Megértem, hogy fölöslegesnek tűnnek a földrajz tételek az emberiség megmentése mellett, de néha magunkkal is törődnünk kell, nem csak másokkal, még ha nehéz is. - Foglalom össze nem túl röviden a véleményemet a vérszívók fajáról. Egy városnyi vadász sem tudná megölni az összes vámpírt, legalábbis szerintem. Jó lenne, ha véget lehetne vetni a fajtájuknak.. valahogyan. Mondjuk, egy mód lenne rá, de az lehet, csak mítosz és különben sem egyszerű a kivitelezése. Talán ha sikerülne valahogy végezni az ősiekkel, mind kipusztulnának. Ez azonban majdnem lehetetlen.
- Nyugi, nem nyaggatlak tovább - koccintom a poharamat az övéhez, miközben beszélek.
- Ugye? - kérdezem nevetve a férfinek való feladat mondása hallatán. Aztán ismét szóba kerül Elena, illetve az, hogy néha mennyire nem értik meg egymást.
- Ez normális a testvérpárok között. Az idősebb fél védeni próbálja a fiatalabbat, akkor is ha néha túlzosokba esik. Mondjuk, nekem nincsenek testvéreim, de általában így szokott lenni. Lehet, hogy ha többet beszélgetnétek és legalább a fontosabb dolgokat megosztanátok egymással, javulna a helyzet. - Javasolom, de nem vagyok agyturkász, hogy pontos receptet tudjak felírni a problémára. Ezt követően koccintunk, majd megemelem a poharamat és iszom belőle pár kortyot.
- Oh azt megköszönném, ha közbe avatkozna - nevetek jóízüen a hasonlata hallatán.
- Hát oké, ahogy gondolod. Nem akarlak átverni, de győzködni sem. Különben év közben annyit bulizol, amennyit bírsz, ha közben be tudsz járni néhány órára is, vizsgaidőben kell beleadni apait anyait. Van, aki csak akkor tanul, szóval az is megoldható.- Akár elhiszi, akár nem, ez az igazság. Nem vészes az egyetem, csak addig, míg meg nem szokja az ember. És persze, olyan szakra kell jelentkezni, ami érdekel is, mert máskülönben kész kínszenvedés tud lenni a tanulás.
- Jól van na - mérgelődök, majd hogy megmutassam mit tudok alapon, kiürítem a maradék löttyöt a pohárból.
a hozzászólás Jeremynek készült, ? szót tartalmaz, és írás közben a music című számot hallgattam. To my dearest friend  40    

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Ez is, az is



Jeremy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 26, 2015 4:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Lory & Jeremy
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Lory, annyira nem is ment jól a rajzolás, volt pár érdekes "alkotásom", de azért ne kerítsünk neki ekkora feneket. - Szerettem rajzolni, jó kikapcsolódás volt, na meg leginkább akkor tört rám a rajzolási kényszer mikor a naplókat olvasgattam, az valahogy ihletet adott, na meg a szüleink halála után a rajzolásban és a füvezésben találtam valami féle megnyugvást.
Tudom, hogy valamiben meg kell találnom a helyem, mert örökké sem lehetek vámpírokat üldöző vadász, ezt valahogy meg kell a normális vederben tartanom és mellette egy életet is kellene élnem, egy majdnem hétköznapinak nevezhetőt. Ehhez munka kell, de iskolai végzettség nélkül abból sem lehet sok jót kihozni. Most azonban nem úgy érzem, hogy tanulnom kellene, inkább cselekednem, lehetséges ezt később még megfogom bánni.
-Tudom, hogy szinte minden perccel egyre többen vannak, épp ezért érzek késztetést, hogy tegyek valamit ellene még ha semmi értelme sincs az egésznek. Nem tudnék iskolapadban senyvedni mikor tudom, hogy sokakat talán éppen akkor öl meg egy vérszívó.- Oké, nos valóban van bennem egy pici késztetés, de jobban is szeretek utánuk kajtatni, a természetfelettivel foglalkozni mint sem valami idióta biosz tesztre készülni, a kettő sehogy sem hasonlítható össze.
-Köszönöm Lory, a nővérem így is épp eleget rágja a fülemet emiatt, lassan már valóban fára mászom az ötlettől. Értem én, hogy Ő is és Te is csak jót akartok nekem, de egyelőre a magam útján járva nekem ez épp így jó, majd ez talán később változni fog. - Részemről is itt van vége az iskolai megbeszélésnek. Se az iskola nem készült fel még rám és én se Őrá.
-Szóval bizonyítanom kell rátermettségem, na ez már aztán igazán férfinak való feladat. - Kacsintok rá nevetve. Matt elénk rakja a vodkát én pedig szemezgetve vele végül úgy döntök, kezdésnek még valóban megfelel, de aztán álljunk rá a témára kicsit komolyabban is.
-Nálunk leginkább abból adódnak problémák, hogy nem beszélünk meg semmit, Elena óvni próbál én pedig pont ezért nem avatom be a terveimbe, mondhatni két úton járunk ami valahogy mégis egy és ugyanaz, de tele akadályokkal. - Koccintok vele majd felhajtom a vodkámat, egy kisebb fintor után rendelem is a következő kört.
-Na ne, olyan, mint egy lányé? Akkor itt valóban gondok vannak. Szívesen adok boxleckéket Ms. Tyson, meglátja, hamarosan aranyérmes lesz. - Vigyorgok, mint a tejbetök.
-Valóban? Áhh, nem hiszem el, ez valami havonta egy nap szabi, nem versz át. - Nyújtom ki a nyelvem rá, mint valami 5 éves kisgyerek. Engem nem csábít az egyetemi élet, és nem is igazán fog sose.
-Na, meddig szürcsölgeted még azt az ivólevet? - Kötekedem egy picit vele, de csak épp annyira amennyire szoktunk, bizonyos határokon belül.


zeneszám || --- || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 18, 2015 1:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next


Rory && Jeremy
Beste Freunde für immer

[You must be registered and logged in to see this image.]
 - Sehogy se tudnálak meggyőzni és rávenni arra, hogy ismét ceruzát vegyél az ujjaid közé? - kérdezem ártatlanul pislogva rá, mint egy kislány. Bár, nem akartam e miatt veszekedni vele, nem tetszett, hogy ekkora feneket kerít az egész természetfeletti dolognak, ezzel háttérbe szorítva a jövőjét. Nem harcolhat örökké a vámpírok ellen, szüksége van a kikapcsolódásra, illetve később még a pénz is jól fog jönni neki.. És nem mindegy, hogy mit kell megcsinálnia azért, hogy ne haljon éhen. Én sem rajongok túlságosan a tanulásért, de inkább könyvekkel zárom körbe magam, mint vámpírokkal.. ha már választanom kell.
- Oké, tudom, hogy ezt már megkaptad egy pár személytől.. a nővéredtől gondolom többször is, mint kellett volna, de hidd el, vámpírok mindig lesznek a világon, nem fognak eltűnni csak azért, mert abbahagyod a sulit. Sőt, egyre többen lesznek. Nehéz elhinni, de a tanulás néha kibúvót is nyújt az egész termézetfeletti maszlagból. - Próbálom beletukmálni a makacs fejébe a véleményemet. - De mielőtt még megijednél, hogy soha nem szálok le a témáról, itt be is fejezem. - Emelem védekezően a kezeimet magam elé, jelezvén, hogy nem megyek tovább az idegeire. Nem vagyok a nővére, az idegeire menés inkább Elena dolga.
- Miért most épp mit csinálunk? Lazííítunk! Tudod mit, itt helyben be is bizonyíthatod, hogy mire vagy képes! - húzom el az í betűt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kihívom őt egy ki bír több piát magába önteni féle párbajra. Aztán a pult mögött járkáló Matt fele fordulok, magunkhoz intem és rendelek tőle két pohár vodkát jég meg egyéb szépségek nélkül.  - Ez kezdésnek ideális lesz - kacsintok rá nevetve, majd a félig kiivott narancsleves poharamba szépen beleöntöm a vodkás pohár tartalmát. A biztonság kedvéért, ez lesz a legjobb.
- Helyes, beszélgessetek is, annyit amennyi kell. Testvérek között természetes az összekapás, ahogyan az azt követő kibékülés is. - mondom, közben koccintásra emelve az általam imént kreált vodkanarancsomat.
- Azt hiszem, ideje lenne boxleckéket vennem.. az ütésem olyan, mint egy lányé - húzom el a számat szomorúságot színlelve.
- Na, ez nem volt fair!! Nem kell olyan sok könyvet olvasnom, lazítani is van időm mellette. Különben most nem lehetnék itt - mutatok rá, hogy nem is annyira vészes az egyetemista élet.
a hozzászólás Jeremynek készült, ? szót tartalmaz, és írás közben a music című számot hallgattam. To my dearest friend  40    

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Ez is, az is



Jeremy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 20, 2015 12:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Lory & Jeremy
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lory mindig is egy olyan barátom volt akire állandóan lehetett számítani. Most igaz, hogy már útjaink rendesen elváltak, de még mindig a barátomnak tartom és többet elmondok neki, mint a tulajdon nővéremnek. Elena-val a kapcsolatunk már nem olyan, mint a szüleink halála előtt volt, abban az időben még nem ismertem Loryt. Azonban rengeteg minden történt az évek során és Elena-val eltávolodtunk egymástól, ekkor jött Lory akivel remekül megértettük egymást és ez most sem változott. Valahol úgy érzem hasonlóak vagyunk.
-Elraktároztam emlékbe. - Nevettem el magam. És pont erről beszéltem, mint két bugris kölyök. A hülyéskedés közöttünk szinte alap, nevetünk, beszélgetünk, megértjük egymást. Telhet el idő, bármennyi, ez nem fog változni.
-Már régen nem rajzolok Lory, hogy őszinte legyek feleslegesnek tartom az egészet, butaság, vannak sokkal fontosabb dolgok a rajzoknál és az iskolai végzettségeknél. De tudod, ebben nem egyezik a véleményünk. - Kacsintok rá. Ha nyereményjáték lenne, akkor már régen milliomos lennék, ugyanis naponta hallom ezt a témát másoktól is, a nővéremtől is hallgatom, hogy folytatnom kellene a tanulmányaimat. Minek? Vámpírok, őrültek, vérfarkasok és egyéb édes bundás vagy csupasz teremtmények, köszönöm, de a legnagyobb problémám had ne az iskolapad legyen.
-A hölgynek bármit, ha időd engedi elmehetnénk valahová kicsit lazítani, nem görnyednél a sok könyv fölött én pedig nem lazsálnék, bele tudok ám fáradni a sok henyélésbe. - Tettetek nagyon ártatlan, meggyötört képet, de ezt nem bírom sokáig és kibuggyan belőlem a nevetés.
-Úgy tűnik lassan helyre állnak a dolgok köztünk, bár ez még elég hosszas beszélgetéseket igényel majd. - Sóhajtok. Jó megbeszélni a dolgokat, de őszinte leszek, hallgatni azokat a dolgokat amik rólam szólnak, hogy mit kellene megtennem vagy mit nem tettem meg, elég unalmas és bosszantó is.
-Bocsánat, bocsánat, csak kérlek ne bánts Tyson. - Nevetem el magam és közben masszirozom a vállamat mintha olyan nagyon fájt volna az ütése.
-Ohh, szóval zsákszámra olvasod és tanulod meg a könyveket? - Vigyorgok rá. Imádok kötekedni vele, mert vele lehet, igaz nem bűntetlenül, de pont ez a jó benne.


zeneszám || 40 || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 12, 2015 7:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next


Rory && Jeremy
Beste Freunde für immer

[You must be registered and logged in to see this image.]
Jó érzés volt újra látni Jeremyt. Ha eddig nem jöttem volna rá arra, hogy ki is hiányzott az életemből az utóbbi időben, akkor most fény derült rá: Jeremy!! Az én drága barátom, akivel bármiről el tudnék csevegni.. remélem ez még mindig érvényes és nem nőttem túl rajta. (Amit kétlek.) Ő mindig is érettebb volt a koránál. Talán ezért sem okozott soha problémát kettőnknek az, hogy voltaképpen a nővérével egy idős vagyok. Hozzám hasonlóan ő is a Whitmore-on tanul, csak épp egész más szakon.
- Élvezd ki, hogy bókolok, többször nem fog előfordulni - öltöttem rá a nyelvemet pimaszul, majd fájdalmat színlelve húzódtam kicsit távolabb tőle. Persze, nem gondoltam komolyan, amire gondolom ő is rájött.
- Igen, emlékszem, de ahogy korábban is mondtam, inkább punnyadok az egyetemen, mert később még jól jöhet a diploma. Te is jobban tennéd, ha leérettségiznél, majd beiratkoznál .. például művészetire, mert kár s vétek lenne elpazarolni a tudásodat - tereltem vissza szépen a témát a régi beszélgetéssorozatunk egyikére. Nagyon szépen rajzolt, nem is érem, miért nem akarja tovább fejleszteni a tudását. - Na de nem akarok veszekedni.. a te életed, ez meg az enyém - vonok végül vállat, bár titkon még mindig reménykedtem abban, hogy idővel meggondolja magát.
A Herkuleses rákontrázása hallatán, akaratlanul is elnevettem magamat. - Az utóbbira kíváncsi lennék - mondom vigyorogva.
- De jó! Örülök nektek! - Mosolyodom el szélesen, majd a narancsleves poharamat a kezembe emelem felé tartva, mintha erre akarnék inni, majd a móka kedvéért bele is kortyolok az italomba.
- Ne légy már annyira borúlátó! - szólok rá, közben beleboxolva a vállába büntetésképpen.
- Hát nem sok - kuncogok fel. - Élvezem az életet - folytatom tömören összefoglalva az én érdekes napjaimat.
a hozzászólás Jeremynek készült, ? szót tartalmaz, és írás közben a music című számot hallgattam. To my dearest friend  40    

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Ez is, az is



Jeremy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 09, 2015 6:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Lory & Jeremy
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lényegében alig 3 órája léptem ki a Matt-el "közös" házunkból, hogy edzeni mehessek.De örömmel hagytam egy kicsivel hamarabb abba, ugyanis egy régi baráttal való találkozás mindig fontosabb, legalább is számomra. Márpedig Loryt már nagyon régen láttam, azóta történt egy s más velem is és a várossal is egyaránt, lesz miről beszélgetnünk. Elég gyors iramban, mondhatni utat török magamnak a pulthoz ahol Matt-nek köszönök ma már ki tudja hanyadjára, ha az ember a haverjával lakik együtt, elkerülhetetlen a napi többszörös találkozás, legnagyobb fájdalmamra.
Lory-ra azonban már nagyobb figyelmet szánok és mosolyogva ölelem meg és adok egy puszit az arcára. Ha lehet még varázslatosabban néz, ki mint utolsó találkozásunkkor.
-Jaj, elég a bókokból még belepirulok Lory. - Röhögöm el magam és figyelembe se véve a tényt, hogy a haverom lány én is finoman, de oldalba bököm. Igaz, tény, hogy sokat változtam, de ebben a körülmények is nagyban hozzá járultak. Mondhatni a szükség hozta.
-Hát ha még emlékszel említettem neked, hogy jobban teszed, ha nem fitogtatod túlzottan a tudásod, most nem kellene a Whitmore-on vizsgáznod, nyár lenne az egész élet. - Vigyorodom el, tudom, hogy ez akkor sem volt az ínyére mikor először álltam elő vele. Elena számára sem volt valami nagy öröm, hogy abbahagytam a középiskolát és ezzel végeztem is mindennemű iskolai foglalkozással. De nem szállhattak vitába velem, amiken keresztül mentem éppen elég volt ahhoz, hogy ezzel az egyel már ne akarjak törődni.
-Nos megmentettem Olimposzt, Zeusz visszafogadott a mennyekbe és még mindig én tudom meginni egy buli alatt a legnagyobb mennyiségű italt. - Vigyorgom.
-De komolyra fordítva, kibékültem Elena-val, úgy látszik rendeződnek köztünk a dolgok és visszakapjuk egymást, hogy vajon meddig tart ez az idill, azt én se tudnám megjósolni. - Ennek azért valóban örülök.
-A vizsgákon kívül mi köti le ezt a bombázót szabadidejében? Hm? - Könyökölök rá a pultra és teljes figyelmem felé fordítom. Már rég volt, hogy hülyéskedhettünk a másikkal, éppen elég rég ahhoz, hogy ezt most bepótolhassuk.


zeneszám || megjegyzés || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 29, 2015 10:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next


Rory && Jeremy
Beste Freunde für immer

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha van valaki, akivel könnyű párbeszédet folytatni, akkor az Matt. Jófej srácnak mondanám, igazi úriember, azonban picit begyöpösödöttnek tűnik a számomra. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani, de így érzek vele kapcsolatban és kész. Egy érintéssel könnyen kideríthetném, hogy igazam van-e, de valahogy most nincs kedvem mások gondolataiban olvasni. Épp elég ami a saját fejemben van, jelenleg nincsen szükségem arra, hogy más problémája is rám nehezedjen. Ahelyett inkább beszélgetést kezdeményeztem, mint egy normális halandó.
Nem kellett sokáig várnom Jer felbukkanására, pár percen belül már fel is csendült az az ismerős hang a közvetlen közelünkben.
Először Mattnak köszönt, majd nekem. Rögtön átölel, amit természetesen én is viszonzok, a puszijával együtt.
- Hát, nálad biztos nem változtam többet - kacsintok rá, majd elismerően mutatok az irányába. - Meg kell hagyni, kész férfivé váltál, Gilbert!  - bököm vállon, amit ő véleményem szerint meg sem érzett. Körülbelül úgy nézett ki, mint egy izompacsirta, mint Oliver Queen szerényebb kiadásban. Persze ezt eszem ágában sem volt megosztani vele.
- Megvagyok köszi. Whitmore-on zajlik az élet. A jövőhéten kezdődnek a vizsgáim. Már alig várom, hogy túllegyek rajtuk és élvezhessem a nyári vakációt - mesélek neki úgy, mint régen.
- S veled mi a helyzet, Herkules? - érdeklődök felőle, az újdonsült gúnynevét használva. - Mindent tudni akarok, ami az elmúlt két hónapban veled történt! - Kötöm ki ellentmondást nem tűrő hangon, persze nem túl szigorúan.
a hozzászólás Jeremynek készült, ? szót tartalmaz, és írás közben a music című számot hallgattam. To my dearest friend  40    

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 4:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next



Daryl & Sasha
Igazság szerint még azt is mondhatnám, hogy a sikertelen és fárasztó napot egy kissé azért feldobja ez az egész kis oda-vissza dobálózás, mert végül is erről van szó. De legalább a fickó nem ijed meg attól, amit mondok, hanem érveket sorakoztat fel és nem is megy neki annyira rosszul.
- Végül is... tehát, egyszerűen csak értékeljem azt, hogy ön legalább nyíltan fogalmaz és nem burkoltan célozgat. Végül is ebben is van ráció. - de legalább egy mosolyt mindenképpen sikerült elérnie már nálam. Azért határozottan szórakoztató is tud lenni a fickó. Legutóbb azért túl sokat nem tudtam meg róla, hiszen én a fotós voltam, túl sokat nem beszéltünk, az interjúját pedig... szánom-bánom, de nem olvastam el végül. Minden bizonnyal érdekes, de igazából nem volt időm sem rá. Általában elég sok a dolgom, ha pedig éppen nem akkor is van mivel elfoglalni magamat, és a saját újságunk olvasása ritkán tartozik a szabadidős tevékenységeim közé. Bár lehetséges, hogy majd rákeresek a neten erre a számra és az is lehet, hogy kíváncsiságomban meglesem mégis csak.
- Hát persze, ha valami farkas lett volna, ami erre képes, meg is ette volna... bár már maga a széttépés is morbid, szerencsétlen ember, akivel ezt művelték... De akkor ön valamiféle sorozatgyilkosra tippel? És olyasmiről nem hallott, hogy a széttépett testekből hiányzott egy nagy adag vér is? - próbálok én óvatosan puhatolózni, de határozottan nehéz, mivel komolyan izgatottá válok a téma hallatán. Mégis csak egy mód arra, hogy közelebb kerüljek a célomhoz, a célom pedig egyértelműen az, hogy találjak egy vámpírt, na persze lehetőleg ne olyat, amelyik egyébként szét akar tépni, mert abból nem tudnék utána talpra állni. Nekem olyan kell, akkor hajlandó tenni róla, hogy én is olyan legyek és persze ezzel egyetemben... egészséges végre.
- Szóval másolóval van dolgunk, aki újra felveszi a hentesmódszer fonalát. - egyetértően bólogatok a szavaira, bár... nem értek egyet vele magamban, mert hogy vámpírról lesz itt szó, tuti biztos! Ezt viszont nem mondhatom neki nyíltan, mert kétlem, hogy megértené, vagy akár elhinné nekem. De másról nem lehet szó, hiszen a vámpírok sokáig élnek, véghez vihetik a kis tetteiket évtizedek alatt is, mit sem változva nem igaz? - Ez esetben kedves öntől és esetleg, ha már úgy aggódik hazakísérhet. A végén még a sör is a fejembe száll és akkor aztán veszélyesek lennének a sötét utcák egyedül, főleg ha egy sorozatgyilkos flangál odakint. - mosolyodom el. Persze nem vagyok én olyan, aki mindent bevesz, a legtöbb férfi azért mégis csak hasonló és hasonló dolgokat is akarnak és általában egy hazakísérés, vagy egy behívás egy kávéra ritkán végződik ennyivel... de bizonyára akadnak kivételek is, remélhetőleg.
- Szóval a tárcája? Az sem valami kellemes, bár ha nem tud róla semmit félő, hogy nem lelki meg a tolvajt, ha nem csak elhagyta, de izgalmas lenne bemenni a rendőrségre... - apró célzás. Nem lenne rossz, ki tudja akár ketten többet is megtudhatnánk, mert bennem is van egy nagy adag kíváncsiság, sőt... még nagyobb.


♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Itt is vagyok ^^ ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Ez is, az is



Jeremy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 08, 2015 11:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Lorelai & Jeremy
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tulajdonképpen mostanság túlzottan lefoglalt a saját életem gyökeres kifordulása. Matt szerint önpusztító üzemmódban vagyok, nem szeretek neki igazat adni, mert akkor azon hetekig lovagol, hogy igen, úgy volt ahogy Ő mondta, de ebben az egyben valóban igaza van, Nem igazán figyeltem arra, hogy mit csinálok, csak szerettem volna kizárni a külvilágot. Valamennyire ez sikerült is mindaddig míg Anna fel nem tűnt ismét, nos, azóta kicsit változtak a dolgok. Elena is valahogy kezd ismét közelebb kerülni hozzám. Nem tudom, hogy ez minden tekintetben jó-e, mert így is szemmel vagyok tartva Matt által, a nővérem már ilyen szempontból nem hiányzik. Rich-ről meg aztán ne is beszéljünk, mondhatni bébiszitterek kereszttüzében élek.
Most viszont, ahogy sínre kezd kerülni az életem megpróbálom a régi barátokat is "visszacsábítani". Ilyen például a kedves Lorelai. Mikor először megismertem nem mondhatnám, hogy túlzottan oda lettem volna érte, de az idő megváltoztatott mindent és sikerült megismernünk egymást. És még mielőtt bárki is arra gondolna, nem, vele a megismerkedés nem a hálószobában zajlott lett. Mi valóban csak barátok vagyunk.
Mikor felhívtam, meglepett az a kitörő öröm amivel fogadott, de nem mondom, hogy nem örültem neki, kb arra számítottam, hogy elküld a francba, de ez az öröm azért lényegesen jobb volt. Elhívtam a Grill-be, hová máshová? Azért bő 2 hónapja nem láttam és az alatt az emberrel sok minden történik, még ha nem is világmegváltó dolgok, de egész jelentősek, itt vagyok én példának, a halott szerelmem újra életben van a halott gyámommal Rich-kel együtt. Visszakaptam a nővérem és még Damon-t sem akartam felnyársalni, szerintem ez igazi javulás.
Pár perc késéssel érkezem, de nem nehéz észre venni akit keresek.
-Szevasz Matt! - Köszönök oda a tyúkanyómnak, igaz reggel már találkoztunk, de nem verném nagy dobra, hogy Matt a szárnyai alá vett.
-Szia Szépségem! - Hajolok oda és ölelem meg majd adok egy puszit az arcára.
-Ha lehet még szebb lettél, mint voltál. - Kacsintok rá majd helyet foglalok mellette.
-Hogy vagy mostanság? - Indítsuk be ezt a beszélgetést, remélem még nem távolodtunk el annyira egymástól.



zeneszám || friends forever || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
† Chatkép :

† Keresem :
The bad teacher
† Kedvenc dal :
So Cold
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
† Humor :
mm, of course



Lorelai S. Gilmore ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 03, 2015 1:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next


Rory && Jeremy
Beste Freunde für immer

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Ma lesz két hónapja, hogy nem találkoztam Jeremyvel. Utoljára egy buliban láttam őt a Whitmore-on, de még akkor sem tudtunk rendesen elbeszélgetni egymással. Annyira hiányzik a legjobb barátom. Remélem a mostani találkozónk más lesz, olyan mint régen. Amíg őt meg nem ismertem, az interneten való ismerkedésben sem hittem. Azóta beismerem, hogy igenis léteznek kivételek, mert Jeremy Gilbert személyében rábukkantam az első hímnemű barátomra, akiben teljes mértékig megbízhatok, mert tudom, hogy nem árulna el senki kedvéért.
Nem tagadom, hogy meglepett a telefonhívása, sőt, kis híján el is üvöltöttem magam örömömben, mikor észrevettem, hogy ki keres. Szerencsére épp a városban tartózkodtam, így nem kellett sokat utaznom a találkozó miatt. Kíváncsi vagyok, mennyire változott meg az eltelt idő alatt. A Grill ismerős bejárata elé érve, akaratlanul is felelevenedtek előttem azok a régi szép emlékek, melyet itt töltöttem. Na jó, nem volt mindegyik olyan szép.. de most inkább a jókra emlékeznék és a fájdalmasakat félresöpröm az útból.
Átlépve az épület küszöbét, egyenesen a bárpult fele indulok el, azaz a szokásos törzshelyemre. Nem hiszem, hogy Jernek sokat kell majd kutatnia, amíg kiszúr engem a tömegben.
Mint általában, ezuttal is jókora emberáradat foglalt helyet az asztaloknál. Nem hiszem, hogy lenne még egy ekkora népszerűségnek örvendő szórakozóhely a városban, mint a Grill.
- Szia Matt! Hogy vagy? -   köszöntem a pultossrácnak, majd rendeltem tőle egy pohár narancslevet. Nem ismertem túlságosan, de abból amit megtudtam róla, rendesnek tűnt. Gondoltam elcsevegek vele, amíg Jer fel nem bukkan.
a hozzászólás Jeremynek készült, ? szót tartalmaz, és írás közben a Tavaszi szél című számot hallgattam. Remélem elmegy kezdőnek  40    

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 10, 2015 3:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next



Justin + Ewan

Don't Think, if you don't want to damaged.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egymagamnak nem okoztam nagy kárt. A szocializálás nem volt egyike sem a kedvelt időtöltéseimnek, de azért jó esett belátni, hogy nem vagyok faj-tiszta antiszoc. Az emberek társasága gyakrabban mulattat, letaszítva a tv műsorokat a dobogó aljára. Az ital csak egy adag büszkeség bevétel, hogy úgy tekintsenek rám mint akinek meg van a maga eltitkolt baja. Égető pillantások nem környékeznek, hiszen ezen cselekvésemmel teljesen beolvadok a környezetemben. A jég a pohár alján, a kesernyés vodka íz pedig tartósan fenn marad a torkomban. A fejem egy slagozó-mechanikájához hasonló fordulattal csavarom meg a zárt helyiségben...s végül arra következtetésre jutok, bár ne engedtem volna kíváncsiságomnak. Mikor a mozdulatsor bekövetkezett, még nem volt az eshető képeim között egy ismerős látványa. Főleg egy olyan ismerősé, akit legszívesebben az ismeretlen ellenségek sorába taszítanék. A fajsúlyos látványával vezettem bosszant pillantásomat ismét az üres poharamra. Már majdnem ott voltam, hogy elengedjem mint rossz csótányt a hűtőszekrényemben. Aztán, csakhamar beláttam, tiszteletlen lenne az engem orvul legyőzött gyilkosomat ilyen bánásmódban köszöntenem.
- Héy...haver! - nagy hangot eresztek ki a torkom közül, mintha egy közös felebarátot üdvözölnék a közhelyes kocsmában. Felemelkedve az ülőhelyemről, akasztom kezemet a vállára, csak úgy "haveriasan". - Milyen gyilkos szándék vezérelte ide az én hírhedt gyilkosomat?  - számra akaratlanul is egy cinikus vigyor kerekedik ki, miközben még barátias öleléseben tovább pesztrálom zavaró közelségem. Pedig, meg volt a lehetőség, hogy tudomást se véve útjára engedjem. De az túl humortalan oldala lennek ennek a tökéletes észrevételnek. Ráadásul a nevezetes kitalált státuszának jobban tett, ha halott kliensével együtt ölelkezhetett. A hiszékeny közönsége talán távolabb szemmel tartja őt, és hátba veregeti amiért a halál sorból visszahozta rég halottnak titulált célpontját. Hát nem is tudom ténylegesen eldönteni, szánakozzam vagy mosolyogjak mellette? Hiszen...ebben a vészidős gyilkos munkában igen rosszul megy a piac. Én megértem, hiszen nekem még egy lombiknyi csoda-vért is nehéz jó pénzért kézre adni. A vadászok, azaz pontosabban a vámpír vadászok helyzete...ennél jóval fanyarúbb. S végső kétségbeesésben születnek a legnagyobb baromságok! Méghogy ő engem megölt? Ez még áprilisi ugratásnak is túl erős ostobaság lenne! Hogy honnan tudom ezt a végig terjedt kis füllentést? Pár hónapja volt alkalmam, két részeg vadásztól ezt a félre informált hírt kihallgatnom. Hát mit mondjak, már akkor majdnem tévútra ment az italom a torkomban. De csodával határos módon aznap nem haltam bele a saját halálhírem híresztelésébe. S láthatóan most is ezt a pozíciót védem.
- Szóval...hogy is hívnak, héy? Evidens lenne mégis tudjam, mi az emberölőm beceneve.  - a gúnyos mosolyom égetetőbben tapadt a számra mint eddig bármilyen groteszk helyzetben. Szegény balek...a legbalszerencsésebb napját könyvelheti ma el.  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 05, 2015 2:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next




Semmi nem véletlen, és mindenhez ketten kellenek
Sasha & Daryl

Sosem voltam átlagos személyiség, de nem is hangoztattam sosem azt, hogy az lennék. Szerettem máshogyan viselkedni, és gondolkodni, mint az átlagemberek, szerettem eltérni az normáltól valamiben, és ha az a bókjaim megfogalmazása volt, akkor az volt.
- Tudja, ez olyan, mintha megdicsérném a rúzsát valakinek, hiszen ugyan azon a terülten van, csak mások nem merik kimondani azt, amire valójában gondolnak, arra, hogy szívesen látnák még a csodás ajkakat, így hát burkoltan belefogalmazzák abba, hogy milyen gyönyörű árnyalatú a rúzsa – mondtam mosolyogva, megnevetett az érve, miszerint könnyedén pofont is kaphatok. Szerintem a száj nem intim részlet egy ember testén, hiszen ha az lenne, akkor mindenki elrejtené a világ szemei elől.
- Igen, széttépték, itt egy kar, ott egy fej, tudja, a szokásos hentelős módon. Egy állat nem tenné ezt, és igazából, véleményem szerint, ha egy állat megöl valamit, vagy ebben az esetben valakit, azt meg is eszi, nem gondolja? Ha csak nem egy chupakabra-val állunk szemben – mondtam mosolyogva. Kicsit szórakoztatott, hogy a hatóságok „álla támadás” címszó alatt akarnak elbújtatni egy szemmel láthatólag sorozatgyilkos által elkövetett bűntett sorozatot. pedig minden eszénél lévő ember simán ki tudta volna találni, hogy ezt bizony nem állat tette.
- És, egyébként utána néztem, és ezerkilencszáztól a világ több helyén is előfordultak ilyen támadások. Ami arra enged következtetni, hogy a jelenlegi illető, utánozni próbálja az akkori elkövető stílusát – mondtam, de ezt elsősorban magamnak, és nem neki, gondolatban gyorsan fel is véstem az agyfalamon lévő füzetkébe.
- ennek örülök, persze, ne nézzen olyan férfinak, aki ágyba akarja dönteni rögvest, csupán jobb szeretném, hogy egy ilyen kedves, és jóravaló hölgy biztonságban hazajusson – mondtam mosolyogva, az elmúlt pár perc alatt, amit beszélgetéssel töltöttünk, tényleg megváltozott a hozzáállásom, volt benne valami, ami nem engedte, hogy leteperjem, mint egy vadállat a prédáját.
- Hmm… lehetséges, mondjuk, nem hinném, hogy egy effajta ígéret sok rendőrnek megnyerné a szívét, de majd meglátom, a napokban úgy is el akartam látogatni oda, ugyanis eltűnt a tárcám a napokban, benne volt pár jegyzetem, meg a személyes papírjaim, és így legalább lesz egy jó alibim – viszonzom a kacsintás, és rendelek magamnak még egy üveg kólát, majd lassan iszogatni kezdem. Érdekes éjszakának nézünk elébe.


355 szó Echo :$

WHAT KATY DID
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 31, 2015 5:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next



Daryl & Sasha
Igazság szerint talán túlzás lenne azt mondanom, hogy megnevettetett. Inkább rajta nevettem, mert azt hiszem ő ezt a bókot az ajkaimról teljesen komolyan mondta, pedig számomra... hát a jó ég tudja furcsa és szokatlan. Senki sem szokta nyíltan a másik ajkait dicsérgetni. Ez valahogy... túlságosan intim és talán még olyan vehemensebb nők is vannak, akik sértőnek éreznék és a végén még pofonnal jutalmaznák érte.
- Jogos, ám ilyen esetben a nő mosolyát dicsérik meg. Tudja... talán újat mondok, de tanulhat belőle. Az ajkak dicsérete, majdnem olyan, mintha valakinek a melleit dicsérné. A végén még pofont kap érte, vagy jobb esetben csak zavarba hozza a másikat. - mondhatni szerencséje van, hogy én jóval visszafogottabb típus vagyok. Nem szoktam túlságosan kiakadni dolgokon, és nem szokásom felhúzni se magamat azon, ha netán valaki pimasz. Nem mondom, hogy az ajkak dicsérete pimaszságnak számít, de a visszafogott bókok közé se sorolható. Persze az is lehet, hogy szándékosan zavarba ejtés volt vele a célja, akkor elérte... volna másnál, aki zavarba jövő típus.
- Én még csak nem rég érkeztem és olyan messze még nem terjedt el a hír, de... szét is tépték őket? Az azért merőben szokatlan igaz? - az állatok amúgy is meg is ennél őket gondolom, ha tényleg az lenne, nem csak széttépik az áldozatokat. Azért... ez az egész mindenképpen furcsa és szokatlan, de nekem pont ezért érdekes és e miatt vagyok olyan kíváncsi, főleg hogy talán a segítségével közelebb kerülhetek ahhoz is, amit keresek. Az... remek lenne!
- Kíváncsi típus vagyok tudja. - oh igen, nagyon is, főleg akkor, ha az életem múlik rajta, vagyis a jövőm hogy rendesen fogalmazzak. Kell nekem egy vámpír és ezeknek a támadásoknak a hátterében jó eséllyel pont egy áll közülük, nekem pedig el kell érnem valahogy, hogy az illető átváltoztasson. - Én? Dehogy, bár most hogy mondja... Akár össze is dolgozhatnánk. - a fene tudja, mintha a hangjából egyértelműen érdeklődést hallottam volna és ha ezt jól éreztem... akkor minden bizonnyal így kelthetem fel jobban a kíváncsiságát irántam, és akkor van rá nagyobb esély, hogy információkkal fog majd szolgálni, tehát mindenképpen van értelme annak, hogy úgy tegyek, mintha. Végső soron akár le is adhatok egy cikkel, vagy felvethetem az ötletet a főnöknek. Tanultam újságírást, nem arról van szó, hogy biztosan nem menne, ő pedig a tetejében író is
- Végül is miért ne? Ha ennyire aggódik a testi épségemért. - rántom meg a vállamat, de a szám sarkában mosoly játszik. Végül is már érezni lehetett eddig is, hogy ezt szeretné és ha nemet mondanék a végén még magamnak okoznék rosszat. Kellenek nekem az információi, és egy hazakísérés beleférhet még. Na persze több nem... nem vagyok az a típus. Azért ha nagyon akarok, akkor magam is szerezhetek infokat, ha már mindenképpen valakivel ágyba kéne bújnom értük, több értelme lenne, ha mondjuk egy zsaruval tenném, aki még tud is valami és nem csak talán majd fog tudni idővel.
- Kár, de ön mégis csak író, talán nagyobb eséllyel tudna kiszedni ezt azt a rend éber őreiből, mint egy átlag ember. Megígérhetné mondjuk az illetőnek, hogy majd helyet kap a könyvében. - kacsintok egyet, aztán már tényleg a chipsért nyúlok. Na igen, ez tipikusan olyan étel, amit nehéz csak úgy elnézegetni, bármennyire is baromi egészségtelen egyébként. De ha már itt van előttem, akkor nem fogom tudni megállni, hogy ne kóstolgassak bele időnként, a sör pedig segít az esetleges kellemetlen utóízt eltüntetni.


♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Itt is vagyok ^^ ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 28, 2015 9:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next




Semmi nem véletlen, és mindenhez ketten kellenek
Sasha & Daryl

Az, ahogyan nevetett megmosolyogtatott, szerettem megnevettetni a nőket, akkor igazán férfinak éreztem magam. Mikor arról beszél, hogy miért épp az ajkait dicsértem meg, fáradtan elmosolyodtam, és összekulcsoltam a kezem a pulton.
- Tudja, egy nőnek mindig a mosolyát kell nézni, mert az teszi gyönyörűvé – mondtam tárgyilagosan, és tényleg komolyan is gondoltam. Általában egy nőnek mindig a száját és nevetését figyeltem meg először, mert nagyon sokat elárult az adott személyről. S mivel azt mondják, az őszinteség nagyúr, akár csak az éhínség, így szerettem mindig az igazat mondani.
- Hát, tudja, azt hallottam, beszélik sok helyen, hogy az áldozatokat darabokra szedték, széttépték őket, akár egy régi kanapé kárpitját – hangom kissé kísértetiesen csengett. A bár lassan megtelt emberekkel, de még így is el tudtam nyomni az ő hangjukat, hogy partneremre figyelhessek. Hirtelen villantak be agyamba a képek, amiket egy fotóriporter barátom mutatott, az áldozatokról, az a rengeteg vér, és belsőség mindig felfordította a gyomromat. Szegény srác az óta börtönben ül, azokat a képeket nem lett volna szabad megmutatnia.
- De miért érdekli ez magát ennyire? – vontam fel a szemöldököm, látván a nő túlnyomó kíváncsiságát. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán ő lehetett az elkövető, de ezt a gondolatot azonnal el is hessegettem, hiszen egy ilyen aprócska nő, nehezen tudna így elbánni akár kivel. Megnyaltam sós, száraz alsó ajkamat, mindféle gondolatok cikáztak a fejemben, és egyiknek sem találtam a végét, majd lassan összeállt a fejemben egy teória.
- Csak nem le akarja adni az újságban, vagy valami? – érdeklődtem, ez egy jó kiugrás lett volna nekem is. ha leadja a híreket, és hozzákötni a nevemet, hogy tőlem, az írótól kapott fülest. Elvigyorodtam a gondolatra.
- Hát jó – adtam be a derekamat – hazakísérhetném kegyedet? – kérdeztem a lehető legtöbb bársonyosságot belevévén a hangomba. Bár, eddig pusztán azt akartam elérni, hogy felinvitáljon magához, és eltöltsünk együtt egy állati estét, szándékaim immár száznyolcvan fokos fordulatot vettek.
- Öhm, még nem volt időm eljutni a rendőrségre, de tervezem, csak tudja, hogy megy ez… nehéz ilyen információkat kicsikarni bárkiből is.


324 szó Echo :$

WHAT KATY DID
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 5:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls - Grill

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 14 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-