A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls - Grill


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 24, 2015 5:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next




Semmi nem véletlen, és mindenhez ketten kellenek
Sasha & Daryl




Nevetése elkápráztat, bár nem vagyok az a fajta férfi, akit egy kis kuncogással le lehet venni a lábáról, ez mégis tetszik. Meglehet, annak a kevéske italnak a hatása az egész, de teljesen jó társaságra leltem ebben a nőben. Nem szerettem ezt a társaságot a városban, a sok fiatal, akik hozzám képes gyerekeknek számítottak bosszantottak. Úgy éreztem, hogy elpazaroltam emberi életem legszebb éveit, és, hogy ezen már nem is tudok változtatni. Elpocsékoltam a fiatalságomat, és elrontottam az egyetlen esélyemet arra nézve, hogy családom legyen, de ezek a gondolatok most hirtelen elszálltak agyamból, és az egészet a nő látványa töltötte ki.
- Igen, az ajkai, miért? Ez olyan meglepő? – kérdeztem huncutul, mindig is szerettem, ha egy nő miattam érezte zavarban magát. Persze jó értelemben, mert ez mindig magabiztossággal töltött el. Kihúztam magamat, és rámosolyogtam.
- Értem, hát tudja, teljesen igaza van! – helyeseltem mivel én magam is szerettem a kihívásokat, és azok a nők, akik nem raktak mindent, mindig is sokkal nagyobb falatokat jelentettek, hiszen bennük lángolt még az önbecsülés tüze, nem úgy, mint azokban a lányokban, akik azért érzik szépnek magukat, mert sokan átmentek rajtuk.
- Értem, tehát szabadság, ez jól hangzik. Ami pedig ezeket a dolgokat illeti, maga még nem hallott róluk? Pedig egy ideig tele volt velük a tévé meg a rádió. Ezek az állattámadások pedig nagyon gyanúsak nekem. Levágott testrészek és fejek, ezt tutira nem medve vagy farkas csinálta! – közelebb hajoltam hozzá, rendesen éleztem meleg leheletét – és én szeretném kideríteni mi okozta! – hátrébb hajolva rendeltem egy tál chipset és falatozgatni kezdtem, hiszen ez a téma az én gondolataimat is birizgálta.
- Mit gondol? Maga szerint létezhet természetfeletti? Egyébként igen, itt élek, pár hete költöztem ide, ezek miatt a dolgok miatt többek között, remek alapanyagok lennének a könyveimnek. No, meg persze szép ez a város, maga nem gondolja? – kérdeztem tőle – Egyébként, visszatérve, engem akkor is megnyugtatna, ha tudnám, hogy nem egyedül megy haza, baja is eshet. Tudja állat támadások – böktem a tollammal az asztalra.





324 szó Echo :$

WHAT KATY DID
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 23, 2015 9:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next



Daryl & Sasha
Nem vagyok egy szégyenlős típus, és hát na hogy ha olyan életet élsz, mint én, akkor nem úgy fogadod a bókokat sem, mint az átlag ember. Ezért van és jó eséllyel a már bennem lévő fél üveg sör hatása is, hogy halkan felnevetek a szavai hallatán. A kézfejem kerül a szám elé, hogy még véletlenül se produkáljak valami kellemetlent, amiben mondjuk sikerül megszabadulni egy kis még le nem nyelt sörtől. Nem lenne valami nőies igaz?
- Bocsánat! Komolyan... a csodálatos ajkaimat jegyezte meg? - egy kis kuncogást még megpróbálok elfojtani, bármennyire is nehezen megy, de igyekszem. No hát nem túl gyakran szoktak nekem ilyet mondani és határozottan viccesnek érzem. Szóval a szép ajkaim alapján jegyzett meg magának ezek szerint? Ha most igazi nőjogi aktivista lennék, akkor felháborodnék, hogy miért nem a jó munkám miatt maradtam meg benne, de... ez egyszer eltekintek ettől, kivételesen.
- Oh, hát köszönöm, nem is szeretem a túlzott hivalkodást. Azért szeretjük az ajándékokat is, mert be vannak csomagolva igaz? Milyen lenne egy tökéletes meglepetés, aminek a fele kilóg a csomagolásból? - mosolyogva rántom meg a vállamat. Hát na sosem voltam az a típus, aki szereti mindenkit kipakolni, és nem is hiszem, hogy ez a közeljövőben változni fog. Szeretem én azt a stílust, amit képviselek, jól is érzem így magam. Persze mindenki azt tesz, amit akar, de egyébként is régen rossz, ha egy pasinak azért tetszel meg, mert a melleiddel kezd el társalogni. Hol marad a személyiség, meg a kisugárzás?
- Nem, csak afféle nyaralás... szabadság eltöltés, ilyesmi. - na igen ilyenkor szokták megkérdezni, hogy miért pont itt és még erre nem ötlöttem ki a tökéletes választ. Az én dolgom, hogy hová utazom és engem most ez a kis város érdekelt, bár persze nem azért, mert mondjuk szép a Főtér, vagy jól felszerelt a könyvtár, egyszerűen csak a sötétség lényei érdekelnek, mivel én magam is azzá szeretnék válni, úgy mégis csak sokkal emberibb életem lenne, mint ami most kilátásban van. Igen furcsa kimondani, hogy emberibb életem lenne vámpírként... élőholtként. Persze a szavaira érdeklődve hajolok közelebb, mint aki az egészről semmit sem tud. - Ez izgalmasan hangzik, meséljen még! És e miatt van itt? Ihletet gyűjt? - újabb támpont, ki tudja, hogy mikről hallott már. Író, talán esetleg még könnyebben meg is nyílnak neki az emberek, és ha én közben a nyomában járok, akkor én is többet megtudhatok. Ennek a találkozásnak is lehet hasznos úgy látom.
- Nem lakom messze, úgyhogy ne aggódjon, azért még hazatalálok, de akkor ezek szerint ön itt lakik? Ide is költözött, hogy az ihlet közelében legyen? - mert ha jól emlékszem, akkor eddig nem itt élt. Az viszont nem jó hír, hogy még nem túl ismerős a városban, nekem is nehezebben tud segíteni teszem azt eligazodni, pedig milyen jó is lenne. De... még van remény, ha helyi lakos akár csak mostantól is, az is elég lehet, még mindig jobb, mintha senkit sem ismernék nem igaz?


♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Itt is vagyok ^^ ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 21, 2015 1:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next




Semmi nem véletlen, és mindenhez ketten kellenek
Sasha & Daryl




A lány közelebb csúszott hozzám, így végre közelebbről is megcsodálhattam szép arcát. Ismét felidéztem magamban első találkozásunk emlékét, bár ott nem volt ilyen bőbeszédű, mint jelen helyzetben, de már ott is kiszúrtam azt, hogy milyen gyönyörű a szája.
- Ezek a csodálatos ajkak természetesen pozitívvá teszik a dolgot – mosolyodtam el borostám alatt, és rendeltem még magamnak egy üveg Coca Cola-t, nehogy megártson nekem az ital. Nem voltam az a nagy iszákos fajta, havonta egyszer-egyszer ittam durvábban,d e olyankor már három pohár alkohol is képes volt leteríteni.
- Igen, kemény – nevettem – nem sok olyan nő ismerősöm van, aki nem dobja ki azt amije van, éppen ezért akadt meg a figyelmem magán, mert annyira természetes, és nem kell semmit kiraknia a kirakatba, hogy szép legyen – bókoltam. Érdeklődése a különös esetek után nem lepett meg túlzottan, hiszen kinek ne keltené fel a figyelmét egy brutális, tettes nélküli gyilkosság, meg azok az emberi maradványok, amikből az utolsó csepp vért is lecsapolták?
- Maga nem hallotta? Azt hittem, itt él – morfondíroztam magamban, húzva egy kicsit az időt – az elmúlt pár évben rengeteg gyilkosságról hallottam, ami itt történt, a legtöbbel kapcsolatban nem találták meg a tettest. Olyan estek ahol az áldozatokból az utolsó csepp vért is lecsapolták, és persze rengeteg eltűnésről is hallottam. Borzasztó esetek tudom, de valamiért vonzanak az ilyen véres helyzetek, tekintettel arra, hogy krimiket írok általában. És bizonyára nem fogja elhinni nekem, de hallottam olyan pletykákat is amik a természet felettiről szólnak – nevetnem kellett, ugyanis én sosem hittem a mágiában, a vámpírokban és a szellemekben, mégis ezek az esetek néhol többek voltak mint furcsák.
- Akkor megnyugodtam, pedig fel akartam ajánlani, hogy hazakísérem - kacsintottam rá, majd, mint aki több figyelmet szentel egy üvegnek, mint egy nőnek belekortyoltam a Colámba.  Igazán kellemes volt belegondolni abba, hogy miket művelhetnénk mi ketten az éjszaka, még akkor is, ha ez nem tartana tovább nyolc óránál, aztán, agyő, nagy ő mindenki mehetne a saját útjára.
-  Hmm… természetesen! És, igazából csak nem tudtam aludni, tudja nemrég vettem meg a házamat és olyan üres így egyedül, szóval úgy gondoltam beülök ide és ha mást nem is legalább hasznosítom a kellemeset és jegyzetelgetek.






354 szó Echo :$

WHAT KATY DID
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 19, 2015 10:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next



Daryl & Sasha
Őszintén szólva a legtöbb emberrel hajlamos vagyok bizalmatlannak lenni. Nem ellen szól. Egyszerűen csak ilyen az életem. Nem könnyű megbízni vadidegenekben, ha egyszer amúgy sem érdemes túlzottan barátkoznom. Sosem tudhatom, hogy mikor leszek hirtelen pocsékul, és amúgy is itt is csak időlegesen vagyok, minek túl mély ismeretségeket kötni? A levelezgetésben nem hiszek, meg amúgy is, ha elhatalmasodik felettem a betegség, akkor még csak íri sem fogok tudni. Azért is lenne hasznos, ha még előtte sikerülne megoldani, hogy átmenjek halhatatlanba... azzal legyőzném a betegséget is.
- És az emlék vajon jó vagy rossz? - érdeklődve döntöm kicsit oldalra a fejemet. Hát na nem vagyok az a tipikus elsőre jó benyomást keltő alkat. Nem azért mert ellenszenves vagyok, csak hát na... a legtöbb pasas inkább a nagyon magamutogató nőket jegyzi meg, vagy csak én vagyok túlságosan előítéletes, nem tudom.
- Kemény csaj lennék? - mosolyogva szökik fel a szemöldököm, miközben cuccolni készülök, hogy átüljek szépen akkor mellé. Nem vagyok félős kislány, ebben végülis igaza van. - Én már csak ilyen vagyok, fittyet hányok az elvárásokra és a túlcukrozott italokra. Túl sokat mászkáltam ma ahhoz, hogy ne egy sör mellett akarjam kinyújtóztatni a lábaimat. - aztán majd a motelben jöhet egy kellemes fürdő is, aztán a jól megérdemelt alvás, hogy holnap ugyanitt folytassam. Valamit el kell érnem, mert ha nem, akkor teljesen feleslegesen töltök itt egy hetet. Ki pedig nem rúgathatom magam, addig is kell a pénz a gyógyszerekre, amíg nem sikerül megoldanom a vámpírlét kérdését.
- Milyen furcsaságokat és... milyen tettes nélküli gyilkosságok? - no ha eddig nem szántam volna rá magam,h hogy átüljek hozzá, akkor ez már végképp eldöntötte volna egyébként. Előre is hajolok, kicsit még közelebb is, látszik nagyon is, hogy elég rendesen érdekel a téma, pedig én nem vagyok újságíró, vagy oknyomozó riporter, vagy ilyesmi. Végül is mondhat egyszerűen csak kíváncsinak is és kész, nem kell ezt túlgondolni alapból. Más kérdés, hogy engem magam miatt érdekel a dolog, a furcsaságok is, meg a gyilkosságok. Na nem akarok meghalni, de... nem lenne rossz tudni, hogy ki csinálja, talán pont őt kéne megtalálnom.
- Tudja sört iszom, szóval azért meg tudom védeni magamat, vagy le tudom koptatni azt, aki nem érdekel. - rántom meg a vállamat, bár arra elsőre nem kap választ, hogy a pasim aggódik-e. Na nem mintha lenne, de nem az volt a kérdés, hogy van-e igaz? Inkább csak afféle célozgatás volt, hogy válaszoljak rá, ha jól sejtem. Egyébként szimplán csak kissé elhúzódott a mai sétám... előfordul igaz? És ön, csak simán itt gyűjt ihletet? - na persze részemről nem így van, még véletlenül sem, de nem fogom az orrára kötni egy idegennek lényegében, hogy vámpírvadászaton voltam, mármint nem a szó szoros értelmében persze.


♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Itt is vagyok ^^ ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 15, 2015 1:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next




Semmi nem véletlen, és mindenhez ketten kellenek
Sasha & Daryl




A nő elég bizalmatlannak ígérkezik, ami kicsit meglep, mert sokan mondták már, hogy megnyugtató a jelenlétem. Ahogyan figyelem a vonásait tényleg beugrik nekem az arca, emlékszem rá és a helyzetre is. Kérdésére fáradtan elmosolyodok. Nem tartom magam hazug embernek, főleg nem olyannak, akik csak azért füllent, hogy nem bántson meg másokat. Szeretem kimondani azt ami a szívemen van, így ismételten ránézek.
- Komolyan, sőt, egyre inkább kivilágosodik előttem az ön emléke - mondom s beletúrok göndör hajamba. Próbálom megfejteni mire, gondolhat, mire a válaszán, hogy nem fogadja el a tőlem kapott italt ismételten elmosolyodom.
- Tudja, kevés olyan nőt ismerek, aki bárokba jár éjnek évadján sörözni – mondom mindenféle rossz szándék nélkül, a hangom lágy, szinte már bókoló – és ez nem szégyen, imádom a kemény csajokat – kacsintok rá. Figyelem, ahogyan kecsesen, akár egy gazella a szavannának majomkenyérfái között a mellettem lévő székhez lépked, és felül rá. Törékeny teste elkápráztat. Elég nyílt nőszemélynek tűnik, és ez tetszik nekem, erős, határozott, mint aki mindig tudja, mit akar, és, hogy hogyan érje el a célját.
- Hmm… tudja elég sok érdekes dolgot hallottam erről a városról, és jelenleg épp egy akció-krimi regényen dolgozom, ezek a tettes nélküli gyilkosságok pedig nagyon ínycsiklandozó falatok egy magam fajta „remetének” – nyuszi fület rajzolok a levegőbe és sejtelmesen elmosolyodok. Ez a város rengeteg titkot rejteget, érzem, ki kell derítenem őket, rá kell jönnöm a dolgokra, és ezért hajlandó vagyok az életemet is kockáztatni, ha kell.
- Na, és egy maga fajta, ilyen csinos hölgy, mit keres itt ilyen későn? A barátja helyében én nem engedném sehová, hiszen a szépsége bizonyára rengeteg férfit vonzz magához – mondom mindenféle kertelés nélkül, és így is gondolom. Nagyon szép nő volt, ráadásul külsőre nem tűnt annak a hagyományos hisztis, férfiakra kapaszkodó nőnek, és ez volt az, ami igazán érdekelt vele kapcsolatban. Amikor belépett csupán egy laza numera erejéig gondoltam rá, de mostanra már nem csak a hormonjaimat mozgatja meg.





315 szó mmmm :$

WHAT KATY DID
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 14, 2015 11:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next



Daryl & Sasha
Igazából egyáltalán nem veszem biztosra, hogy felismer a fickó, bár persze ki tudja. Pár éve volt már az az interjú, amin én is ott voltam, szóval nem tudom, hogy mennyire maradt meg benne az arcom, vagy akár a nevem. Nem mondanám ezt biztosra, de hát majd meglátjuk. Először még abban sem teljesen vagyok biztos, hogy egyáltalán okos ötlet megszólítani. Van egyáltalán még szükségem bármiféle társaságra így estére? Így is elég kellemetlen napom volt, sokat mentem és eléggé elcsigázott vagyok a sikertelenség miatt. Végre tényleg eljuthatnék oda, hogy valamit el is érek. Jó persze van még időm akkor is, ha most nem jön össze, de... azért én értékelném. Nem lenne azért rossz úgy élni tovább, hogy nem öregszem, hogy a betegségemnek csak úgy simán búcsút inthetek, mint ha soha nem is lett volna. Értékelném... határozottan értékelném. Kár, hogy nem megy ez olyan könnyen, mert előbb találnom kell egy jótét lelket, aki átsegít a nehezén, magyarul megöl, hogy aztán feltámadhassak vérszívóként. Ez utóbbi pocsékul hangzik, de ha ez kell ahhoz, hogy búcsút intsek a betegségemnek... akkor legyen így.
A fickó viszont úgy fest, hogy felismer, bár mintha lenne egy kis habozás a tekintetében, főleg hogy vak nem vagyok és láttam hogy futólag rám pillantott párszor és akkor még nem tudta belőni, honnan ismer. Ennyire már vagyok jó emberismerő. Mióta kivizsgálásokra járok évente nem is egyszer, sok mindent felismerek mások tekintetében... amit ők nem akarnak maguktól elárulni.
- Komolyan, vagy csak... mondjak, hogy ne bántson meg vele? - mosolyodom el azért. A kérdésére viszont megrázom a fejemet, és megemelem felé a kacsómban tartott sört, bár mintha nem nagyon várná meg a válaszomat, mert nem sokára már rendel is. - Oh, ne aggódjon, nem félek én, de nem haragszik meg, ha mégis maradok a sörömnél? Tudja... az ilyesmi inkább csak cukrozott lé, nem az én világom, főleg egy húzós nap után. Nincs is jobb ilyenkor, mint egy hideg sör nem gondolja? - tudom, talán nem a legnőiesebb e téren a hozzáállásom, de kit érdekel? Nem akarok én megfelelni se neki, se másnak, azt iszom, amihez kedvem van és ha én épp egy üveg sörre vágyom, akkor bizony egy üveg sör következik.
És mivel, mint mondtam nem félek, szépen felemelem a hátsómat, fogom a kabátomat is és arrébb cuccolok pár székkel, hogy mellette üljek fel. Hát na ezek a magas székek... nem emberi használatra találták ki szerintem, vagy valaki direkt szívatásra tervezte őket. Még jó, hogy nincs rajtam magassarkú, mert akkor már tuti, hogy szitkozódnék. - No és mit keres erre, talán ihletet gyűjt egy kihaltabb, csendes városkában, mert túl sok volt már a nagyváros zajából? - pillantok rá újabbat kortyolva a sörömből. A női italt maximum megissza majd valaki más... nem is tudom, vannak itt magányos női lelkek, akik lehet hogy lecsapnának rá szívesen, de nekem nem a szívem csücske az ilyesmi.


♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Itt is vagyok ^^ ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 13, 2015 6:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next



Adélaida & Thadeus
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha nem ismerném személyesen minden leszármazottamat, még azt hinném, Adélaida is egy közülük. Sőt, azt kell mondanom, vele jobban megtalálom a hangot, talán mert a sajátjaim azon túl, hogy kellően jó harcosok, nem motiválja őket az, amely a lánynak is ismerérve; a bosszú. Magától értetődő, hogy az enyémnek érzem a sorsát, amelyhez most már én magam is kötődöm. Mint harcostárs, barát, szövetséges, vagy akár mint apa. Igen, képes vagyok a saját véremnek tekinteni, feltételek, ultimátumok nélkül. Nem várva viszonzást. Ha elbukunk mindketten a lelkét felörlő démonok elleni harcban, hát legyen így. Legalább megtalálom azt, amely véget vethet hosszú életem fonalának, s olyan eszme mellett hunyhatom le a szemem, amelyben valóban hiszek.
- Ahogyan a vámpírok esetében is így van Adélaida. Ezért hiszik magukat istennek. Én azonban pontosan tudom, hogy meg fog adatni számomra az hogy megpihenjek, ha sikerül, amiért a városba jöttem. – Ha rákérdez, beavathatom, ám nem cél, hogy máris rázúdítsam azt, amely lassan második évszázada foglalkoztat. Még képes vagyok várni, számára ellenben oly frissnek tűnik az élmény, hogy még azon melegében érdemes tennünk. Érzem magamban a késztetést, hogy ökölbe szorítsam a kezem, és a sokszor ismételt átváltozás után farkasként tépjem le a vámpír fejét, ahogyan igértem különféle helyekre ásva el a végtagjait. Hiába, jó kutya vagyok, és szent célomnak érzem, hogy ez a bizonyos Milena hamarosan alant szagolja az ibolyát.
- Arra nincs szükség. – Öntök neki még egy pohárral, és ha véletlenül fizetni vágyna, elhárítom. Azt hiszem kerültünk olyan kapcsolatba, bizalmi, érzelmi szinten, hogy nem ezen a pár dolláron múlik. Bármikor jöhet, az ajtóm, a szívem nyitva áll, az oldalán fogok harcolni. Nem pusztán a vére, ezen túl a mentalitása, a sorsa volt az, amely ezt a döntést mondatta ki velem. Már csak az a kérdés, hogy ketten tépjük darabokra Milánát, netán további társakra van szükség. Ez afféle próbája is mindannak, ami talán ránk vár, ha a jövőben részei kívánunk lenni egymás életének. Merthogy vannak ilyen terveim.
- Ne becsüld le. Beszélj a fejével. Én is átgondolom mindezt, hogy kit tudnék még mögéd felsorokoztatni. A jelenlétem nem kérdéses. Egy hét múlva várlak. Addig ne ölesd meg magad, ha kérhetem. – Bólintok, és finoman elmosolyodom. Most nincsen értelme tovább boncolgatni a témát, mint ahogyan fedje még jótékony homály a múltamat, majd egy másik alkalommal térünk arra vissza, miért is élek ilyen régóta. Otthagyom nála az üveget, majd visszatérek a saját lakrészemre.  

//Köszönöm szépen a játékot, nagyon tetszett Very Happy Ha úgy látod, hogy van értelme folytatni, vagy tudunk belevinni jó kis szálat, akkor keress meg, én benne vagyok! //



♫ When I Get You Alone ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ @
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 13, 2015 6:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next




Semmi nem véletlen, és mindenhez ketten kellenek
Sasha & Daryl


Minden erőmmel próbálok a jegyzeteimre koncentrálni, de a figyelmemet folyton elvonja valami, majd végül leteszem a tollat, és fel is adom, amikor nyílik a bejárati ajtó, és agy korban hozzám hasonló nő lép be a helyiségbe.   Egyből felkelti az érdeklődésemet, hosszú barna haja selymesen csillog a bár lámpáinak halvány fényében. A szemem sarkából végigkísérem, ahogyan pár székkel arrébb leül, és levetkőzik. Gondolatban eljátszom azzal, mi lenne, ha még több ruhát kapkodna le magáról, végül csak elmosolyodok a perverzségemen és a pultoshoz fordulok, hogy rendeljek magamnak egy, a víznél kicsit erősebb italt. Kérek egy whiskyt jéggel, és ismét a nőre pillantok lopva. Annyira ismerős nekem, mintha már találkoztam volna vele, de a neve sehogy nem akar beugrani, talán egy riporter vagy hasonló. Az biztos, hogy meseszép.
Egy pillanatra elkapom a pillantását, érzem, hogy sínen vagyok, így, hogy kicsit megjátsszam, a nehezen kaphatót elfordítom a fejem az ellenkező irányba, és az egyik ablak keretét kezdem bámulni. Mikor végre megszólít, kedves mosolyt festek fel az arcomra és felé fordulok. Örülök, hogy a nevét is megemlíti, így nem kerülök kínos szituba.
- Ó, Sasha, igen emlékszem magára – mondom, ahogyan beugrik a kép róla, ahogyan a fényképezőgépével diskurál és kattintgat, miközben én az egyik kollegájának válaszolgatok – parancsol egy italt? Jöjjön közelebb nyugodtan, nem kell kilométerekről beszélgetnünk. Ugye nem fél tőlem? Nem harapok – mondom kedvesen és felhúzom az egyik szemöldökömet. Kíváncsian várom a következő lépését, ki nem hagynák egy ilyen gyönyörű fogást. A pultoshoz fordulok és a kis vendégemnek is rendelek egy női italt, amit a férfi mosolyogva ki is szolgál. Odacsúsztatom Sashanak.
- A tied.





260 szó mmmm :$

WHAT KATY DID
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 13, 2015 6:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next



Daryl & Sasha
Tegnap érkeztem még úgy az esti órákban. Egy hetem van, hogy valahogy elintézzem, amit akarok. Ennyi szabit sikerült kikönyörögni a főnöktől, de még mindig nem vagyok teljesen biztos benne, hogy van esélyem, hogy sikerüljön. Kell találnom egy vámpírt, aki nem csak felzabálni akar, hanem... át is változtat. Azt se tudom még, hogy az egésznek mi a menete. Meg kell gondolom halnom hozzá, de nem ilyen egyszer minden bizonnyal, tehát vajon hogyan működik? Az a baj, hogy nem tehetem meg, hogy csak úgy mondjuk megkérdezem az első szembejövő embert, hogy mutassa már meg a legközelebbi vámpírt, akivel erről dumálhatok, ha pedig csak eljátszom a kezesbárány áldozatot nem tuti, hogy azt érem el,amit akarok. Nem meghalni szándékozom csak úgy visszatérés nélkül, nekem azért ennél több kéne, de tudom, hogy ennyire nem fog egyszerűen menni.
Szóval egy nap telt el és még mindig sehol nem tartok. A nap végén döntöttem úgy, miután lejártam a lábam, hogy betérek a legközelebbi olyan helyre, ahol inni is lehet, egy sört, vagy valamit, ami egy kicsit segít, mert a szám kiszáradt, a lábam fáj és finoman szólva is elcsigázott vagyok. Jó lenne már legalább egy fokkal közelebb jutni a célhoz, mert már csak hat napom maradt, hogy találjak valakit, aki segíteni tud. Belépek hát az ajtón. Becélzom a pultot, felülök az egyik magas székre, és első körben a pultoshoz fordulva rendelem meg az áhított sörömet. Ez jól fog esni, majd még egy jó meleg fürdő az, ami jót tenne.
Az első kortyok után jutok csak el oda, hogy levegyem a sálat, kabátot. Nem vagyok valami rendkívül csábosan öltözve, azt hiszem látszik, hogy nem is ilyesmi miatt vagyok itt. Bő pulcsi, semmi kihívó, a hajam lófarokban, semmi túlzott smink, vagy hasonló. Csak úgy lazán, amiben az ember kibírja a napi gyaloglást és mászkálást. Kell tehát pár pillanat mire kiszúrom a tényt, hogy a mellettem két székkel ücsörgő fickót... tuti, hogy ismerem. Oldalra pillantok... majd újra, aztán végül a testemmel is fordulok, hogy egy kis torokköszörülés után szólaljak meg.
- Öhm... hello! Daryl igaz? Mármint... Mr. Smith. Volt egy interjúja pár éve, amin én fotóztam, ha emlékszik. Sasha. - halvány sejtésem sincs, hogy emlékszik-e rám egyáltalán, és amúgy is ha itt iszogat egyedül egyáltalán nem biztos, hogy társaságra vágyik. Én sem vagyok benne biztos, de pár szó azért belefér, legalább nem unom el teljesen az életemet, amúgy se lenne jó hat napot úgy tölteni a városban, hogy senkivel egy árva szót nem váltok, azaz olyannal, akit nem furcsaságokról kérdezek, csak úgy kötetlenül csevegek el. Néha az is jól jön. Persze még nem ülök közelebb, nem akarom én betámadni, majd maximum ha jelez, ha nem zavarom.


♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Itt is vagyok ^^ ◊ ©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 13, 2015 5:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next




Semmi nem véletlen, és mindenhez ketten kellenek
Sasha & Daryl


Már elég régen beesteledett. A bár amiben ücsörögtem csöndes volt, révén, hogy a szürke hétköznapok éjszakája telepedett rá. Csak néhány fiatal jelentette a társaságot. Csocsóztak, biliárdoztak, néha-néha megállt mellettem egy-egy csinos lány, vagy kisportolt fiú, kért néhány italt és már suhant is tovább. Elgondolkodtam, vajon mennyi időbe telne az ágyamba csábítanom valamelyik részeg kis pipit, majd mosolyogva a füzetemhez fordultam és lefirkantottam néhány gondolatot.
Egy ideje már egy regényen dolgoztam, de nem nagyon akartak jönni a szavak és a részletek, ezért jöttem ebbe a városba. Túl sok rosszat hallottam már róla ahhoz, hogy ne látogassak el ide, és a környék annyira megtetszett, hogy le is tettem a foglalót egy házra a kertvárosban.
Hónapok óta laktam itt, de ez volt az első alkalom, hogy ellátogattam a sokat emlegetett Mystic Grillbe. A hely egész hangulatos volt, tökéletes egy magányos írónak, mégis jól jött volna egy kellemes társaság.
Rendeltem magamnak egy pohár vizet jéggel, belekortyoltam és belemélyedtem a jegyzeteimbe.




156 szó (Várom a választ)

WHAT KATY DID
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 08, 2015 10:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next



Justin + Ewan

our past is too complicated

Ez a pár nap, amelyet ebben a városban töltöttem, elég sokat elárult erről a környékről. Nem volt időm arra, hogy alaposabban bevonjam magam az itteni kultúrába és történelembe, mielőtt idejöttem, habár megszokás részemről hogy mindig ezt teszem. Annyit már tudok hogy vámpírok hada vesz körül jelen pillanatban, s bárhová is megyek, mindig bajba kerülhetek. Laurel remek helyet választott, itt valószínűleg nemcsak bábukon tud gyakorolni, hanem élőben is. Kisétál az erdőbe, és máris ott a lehetőség arra, hogy táncoljon az ördöggel sápadt holdvilágnál.
Kivettem egy lakást a hotelben, de nem éreztem magam túl otthonosan abban a bárban, amelyet ott találtam a hallban. Egyáltalán nem szoktam hozzá a puccos, mindenhol elegáns szalvétás helyekhez, márpedig ott, abban a bárban minden tiszta, a vendégek szépen felöltözve rohangálnak. Nem illettem oda a régen mosott kabátommal, a kopott farmerommal és a kissé rendetlen ingemmel. Az összekócolódott, összefogott hajammal pedig egyáltalán nem.
Felsóhajtok, s belépek a Grillbe. Egy lány javasolta a helyet, akit elcsíptem a hotel környékén. Nem riadok vissza az ismerkedéstől, főleg nem attól, hogy rákérdezzek valakinél, ha tudni akarok valamit. A szám nélkül sehol sem lennék jelen pillanatban, és sok esetben csakis azért érdemlek ki némi tekintélyt, mert elmondom a történeteimet. Azokat a sztorikat, amelyeket valójában nem is én hajtottam végre.
Körülnézek, de tekintetem egy éppen rendelő fickón akad meg. Lelombozódok, testemben minden vércsepp megdermed ahogy az arcot beazonosítom. Az egyik afférom, de nem olyan értelemben ahogyan például egy nővel kapcsolatban érteném. Nem, ez egy abszolúte nem kellemes élmény. Ő sikeresen átvert, legyőzött.. én pedig mégis azt mondtam, hogy kivégeztem, méghozzá kegyetlenül mint valami kutyát. Dicsekvő sztori lett belőle, miközben én maradtam alul, ő pedig elmehetett. Elég nagy fölényben.
Megtehetném, hogy fogom magam és kisétálok, de mire megtenném, azon kapom magam, hogy észreveszem: engem néz, miközben megkapja az italát. Észrevett engem.

credit by lena


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 03, 2015 10:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
adélaide & thadeus
Think, think, think.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Olyan könnyedén jöttek a szavak, mintha ezer éve ismerném már és ilyen könnyedén meg tudnék nyílni a számára. El tudnám mondani, hogy mi az, ami a lelkemet nyomja minden komolyabb komplikáció nélkül. Egyszerűen már az is jó érzéssel töltött el, hogy kiadhatom magamból azt, ami a lelkemet nyomja. A sikertelen bosszúm. De nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar partnerre találok ebben a helyzetben. Bár sosem szerettem mások segítségét. Régebben azért nem, mert úgy hittem mindenre képes vagyok egyedül is. Most pedig már nem tudom elviselni azt, hogy valakinek baja essen miattam és pontosan ezért ódzkodom a segítségétől, ahogyan bárki másétól. Egyszer már végig jártam ezt az utat. Szerencsére Neal élve került ki a helyzetből. De mekkora az esély arra, hogy ez igaz lesz rá is?
- Egy ideig gondolom azért jó volt.. Bár az öröklét már számomra is túl sok lenne. Meg az, ha van, aki a szívünknek kedves és látjuk, ahogy porrá lesz, miközben mi semmit sem változunk.. - Nem is akarnék belegondolni ilyesmibe. Főleg, hogy Neal kis híján így végezte. Pedig tényleg nem ez volt a célom. Nem is akartam túl mélyen belerángatni az egész helyzetbe. Ez anélkül sikerült, hogy komolyabb befolyásom lett volna az ügy felett. Elfogadtam, hogy nem tehetek semmit ellene. Csak úgy, ha önmagamtól is elszakítom és örülök, hogy ezt sikerült most elérnem, mert így legalább biztonságban tudhatom őt messze ettől az egész őrülettől. A bosszúm után talán lehet esély nekünk, de addig biztosan nem. Utána pedig.. Az egész inkább rajta múlik, mint rajtam. Én törtem össze a szívét és ezzel a sajátomat is.
- Köszönöm. - Még én magam sem tudom mit köszönök. Talán azt, hogy egy kis lelket öntött belém. Energiát, ami kitart a bosszúm végéig és azt, hogy nem egyedül vagyok ebben, de nem kell aggódnom a társamért.. Legalábbis nem kellene aggódnom érte. Az érzéseknek nem lehet parancsolni. Ezért hanyagoltam őket oly hosszú ideig.
- Csak egyet. De ő még új volt ebben és segítettem neki egy kicsit. Azóta tartjuk valamilyen szinten a kapcsolatot, de most már egy kicsit messzebb van. A Whitmore-n. Nem hiszem, hogy ez neki való lenne..- Aaron.. Bele sem gondoltam eddig, hogy mennyire hiányzik nekem.


zeneszám • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 02, 2015 9:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

Adélaide & Thadeus

[You must be registered and logged in to see this image.]
A mosoly bizalmat feltételez. Nem pusztán nekem szól. Bizonyára belegondolt abba, amit ketten, netán még többen elérhetünk. Nem várok viszonzást. Nem kívánom őt ágyasomul, még csak lekötelezett szolgának sem. A vér, az átkozott vér köt minket össze, így feltételek nélkül kezelem családtagomként, akár olyan is lehet, mint egy elveszett és megkerült, régen látott húg. Nem hajolok közelebb, nem fogok rá a kezére, bizalmaskodásom nem öli meg a pillanatot, ahogyan egy szívdobbanásnyi időre boldognak érezheti magát. Kegyetlen sors az, amelyben bosszúra éhezünk, ám mégis, megélni a percet... lehet valóban lélekemelő, még az oly átkozott lelkeknek is, mint amilyenek mi vagyunk a lánnyal. A lánnyal, akinek most még a nevét sem tudom.
- Kérdésed ide illik. Nem tagadom meg a választ, hiszen a sorsodba avattál, viszonoznom szükséges. A vérszívók azon tulajdonságát viselem, hogy nem hat rám a nap múlása. Egy cseles varázslatnak köszönhetően lepereg rólam a halandó élet. Mégis... ahogy mondod. Remélem, hogy hamarosan az utam végéhez közeledek. Nem vágyom öröklétre. – Titkokért titkokat. Ha belekérdezne, feltárok hát mindent. A saját vérem nem lesz árulom, ebben bizonyos vagyok. A szövetséget bizalomban mérik. Nem lesz az övé a szívem, az már foglalt, még ha halott a kulcs birtokosa. A lelkem még kitárhatom, ha a farkaslány képes a befogadására. Királyi sarj vagyok, ám itt idegen, egy senki, talpalatnyi földdel a lába alatt. A családot most kell újrateremtenem, hogy legyen valaki, aki továbbviheti az eszmét, amely meghatározott. Barátokkal, szövetségesekkel. Akik nem a vagyonért, a hitért teszik mindezt.
- Mondanám, hogy kezeld halott emberként, csak attól félek, eleve halott már a hölgy. A vérét vesszük, ezúttal véglegesen. – Nyúlok az álla alá, hogy felemeljem. Legyen büszke arra, amit tenni fog. A neve is dallamos, szinte királynői. Olyané, aki továbbviheti az örökséget. – Adélaide. Egyedül vagy..? Netán másokat is ismersz, kik hozzánk hasonlóan, s osztoznának bosszúdban? – Kérdezem, és mindkettőnknek újratöltök. Beszélgetésünk igen intim atmoszférát kezd sugalni mindenki számára, pincéreim szép lassan átveszik az önműködő szerepben, hiszen ismernek már, a főnököt nem zargatjuk.
 


Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 25, 2015 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next



Justin + Ewan

Don't Think, if you don't want to damaged.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hüvösre fordult az idő. Az igazi borongós, esős "gyerek-csinálós" időjárás, ahogy apám mondaná. Milyen kilátástalan a helyzet, hamár apám ostoba szavait idézem. Sosem élveztem az eső látványát. Hangjában sem merülök el, mint oly sok szentmentalista kerge-marha. Zavaró, hogy ázott korcs leszek miatta. Leginkább azért haragszom erre az égi-csodára, mert pillanatok alatt elveszi minden hangulatomat attól, hogy kimenjek a szemetet halmozó utcákra. Pedig, ma igenis kötelességem kitenni a lábamat, ha a mai napi dillerkedésemért megakarom kapni a jutalmat. Meg egyúttal beütemezhetném azzal a kapott pénzel, a kimaradt bevásárlásomat. Akkor végre nem lesz tele a hűtőm gyomra mindenfelé mirelit sz*rral.
Mephisto, teljesen kiszolgált pocizójában is hajlamos napokig elkóborolni. Pedig ő csak, egy utcán összesepert szőrös, nyávogó-gép. A függetlensége bennem még nagyobb irigységet kelt. A macskám életrevalóbb teremtmény mint a gazdája! Szánalmas.
Nagy mentális győzködések árán, bújok ki az egér-lyukamból. Az útvonal tervezést szüneteltetem, s arra megyek, ahova leginkább a hasam vezet. Kapucnit húzok a fejembe, hogy még véletlenül se ázzak meg egészen. A nap-sütötte, nem olyan fenyegető fényviszonyokban ez a város, még szerethető is. Most viszont olyan, mintha iszap tenger árasztotta volna el. A gomolygó, hulladék és állati bűzt a levegőbe engedve. Nedves és büdös. Ideje végre száraz-helységbe betérnem. A döntésem, azért a közkedvelt grillere esik, mert már magam se emlékszem mióta nem ittam egy markáns koktélt. Várakozó helységnek meg pont megfelel, míg a kliensem nem jelez a honlétéről. Most végre kiváltságosnak érzem magamat, hogy fél vérként, az alkohol már nem tud annyira hatni az elmémre, csak ha egy hordóval iszok meg belőle.
Beérkezésemmel alatt vetem le a kapucnimat, miközben bőr csizmából a befolyt vizet kirázom a minőségű kárpitra. Lezseren megyek keresztül a kisebb tömegen, a bárpulthoz érve.
- Egy nagy adag alkoholt, bármilyet! - adom az utasítást, a selyemfiú kinézetű kiszolgálónak. A minden kényelemnek alkalmatlan bárszékre helyezem az ülepem, mialatt türelmesen kivárom a kért italomat.

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 14, 2015 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
adélaide & thadeus
Think, think, think.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem szokásom kiteregetni egy idegennek, hogy mégis milyen problémákkal küzdök vagy ki ellen forralok bosszút, hiszen soha nem lehet tudni, hogy esetlegesen az egyik szövetségesével fordulok szembe avagy sem. Bár nem mondhatnám, hogy az én véleményem szerint túl sok szövetségese lenne vagy bármi ehhez hasonló. Sokkal inkább azt mondanám, hogy sok ágyasa van, de ha még ennél is jobban szeretnék pontosítani, akkor azt mondanám, hogy ő sok embernek vagy éppenséggel más lénynek az ágyasa. Mert az egyetlen dolog, ami abból a szörnyetegből használható a lába között terül el, de talán már az is a túlhasználtság jeleit mutatja ergo használhatatlanná válik csak úgy, mint az agya. Szíve pedig talán soha nem volt. Vagy egyszerűen csak már nem tudja, hogyan kellene működésre bírnia. Esze pedig nem sok volt, hogy az én családtagomat ölte meg. Mert megbosszulom. Nem csak meg akarom ölni. Ez nem ilyen egyszerű. Azt akarom, hogy szenvedjen és a harapásom tökéletes lett volna erre, de valahogy a nyomorult túlélte. Ugyanakkor mosoly kúszik az arcomra a puszta gondolatától, hogyha nem is szenvedett a haláláig egy darabig szenvedett és tovább élt, hogy még egyszer átélhessen talán még ennél is rosszabb dolgokat. Nem fogom engedni olyan egyszerűen, hogy meghaljon. A halál túlságosan is könnyű.  
Bocsáss meg, hogy ezt kérdezem, vagyis nem is tudom, hogyan kérdezzek rá.. De te már túl vagy egy szimpla életen, nemde? Mármint érted, hogy mire gondolok. Hiszen úgy beszélsz, mintha éppen eleget éltél volna ahhoz, hogy képes legyél búcsút mondani az életednek és nem hiszem, hogy túlságosan sokan mondhatnák el ezt a te látszólagos korodban magukról. – Nem akartam megbántani. Igaz, hogy elméletben egy nőt nem szabad megkérdezni a koráról, de ez most nem igazán a koráról szólt. Hanem arról, hogy szinte minden egyes szavában éreztem a rejtett bölcsességet, ami azt sugallta felém, hogy lenne okom bízni benne, de nem adhatom oda ezt olyan könnyedén. Ha így tennék talán nem is venne komolyan, hiszen minden jött-ment személyben nem szabad megbízni. Annak eléggé keserves vége lenne.
A neve Milena. Milena Tatjana Holloway. Legalábbis legjobb tudásom szerint most ezt a nevet használja. Jó pár évszázadot tud már maga mögött. – Sok információval nem szolgálhatok róla, hiszen ez nem olyan, hogy rákeresek egy közösségi oldalon és az egész élete ott van képekben, bejegyzésekben. Egy vámpír részéről nagyon is különös lenne egy ilyen. – Adélaide. – Árulom el neki a nevemet egy halovány mosoly kíséretében.

zeneszám • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 14, 2015 6:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

Adélaide & Thadeus

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Miután arra nem számíthatok, hogy a saját leszármazottaim lepik el a várost, kénytelen vagyok a helyiek között körbenézni. Helyieknek mondom őket, holott bőven megvan rá az esély, hogy a farkaslánynak is megvan a története, amiért ideette a fene. Miért is ne adhatnám át a tudásomat annak, akihez ugyan nem fűz családi kötelék, de képesek lehetünk megérteni egymás motivációit? Érdeklődve fordulok hát felé, a vérbosszú bizony a legkíválóbb táptalaja annak hogy feltüzeljünk valakit. Látom, hogy érik benne az elhatározás, és azt is, hogy egyedül kevésnek érzi magát. Ez bizony háború, és nem olyan ócska módon, ahogyan a mozifilmekben olykor szánalmasan feltűntetik. A valóság teljesen más, közel sem úgy működünk, ahogyan az átlagemberek a városi legendák alapján hiszik. Többet kéne tudnom arról, hogy mi is történt valójában, mert jelenleg nem tudom felmérni, hol húzódik a határ a két véglet között. Hogy csak kesereg, és bizonygatja, hogy egyedül nem képes arra, hogy szembeszálljon a vérszívóval, vagy túllép a korlátain, és mégis felpattan, hogy megtegye. Azon túl, hogy nem ismerem, csupán az érzelmi töltetet érzem benne. Azt, hogy robbanni fog, ha nem tehet valamit. Annyira nem lesz keserű, hogy magának ártson, de ha a vámpír ellen esélytelennek érezné magát, nem kezdene vajon esztelen vérengzésbe? Na nem mintha a helyieket sajnálnám, egyszerűen éltet most a vágy, hogy egy fajtámbélivel paktáljak le. Még ha csupán az elvi szövetség szintjén, mert korántsem biztos, hogy valóban tettekre váltjuk majd a bosszúját. Szavaira ellenben a gúny legkisebb szándéka nélkül mosolyodom el.
- Nincs rá szükség, hogy te vállald a felelősséget. Legyen az én bajom, hogy ha úgy alakul... hogy is mondtad? Ha odavesznék. Úri szeszély talán, de sosem féltettem a bőrömet. Ha vége, hát vége.. – Megvonom a vállamat, úgyis elég régen élek már, s néhai családommal is úgy kezeltük a harcot, hogy kerestük azt a méltó ellenfelet, aki által mi is ottmaradhatunk a földön. Pont máshogyan gondokolkozom mint a farkaslány. Ha az ő érdekében vesznék oda, nem volna hát dicsőség? Legalább nem kéne magyarázkodnom, miért nem boldogulok a saját sorsommal..
- Akkor te majd okot adsz a megbánásra. Mielőtt végleg kihúny a szörnyeteg szemében a fény. Megbocsájthatsz, hogy aztán pokolra küldd. A tiéd vagyok... bárki legyen is az. Bár felvilágosíthatnál róla. Thadeus. – Mormolom végül a saját nevemet is hozzátéve. Ha már komolyan beszélünk, ne idegenekként tegyük mindezt. Várakozóan tekintek a lányra, kötünk e szövetséges.  


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 07, 2015 8:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
adélaide & thadeus
Think, think, think.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Őszintén kellemes egy magamfajtával társalogni. Nem mondom, hogy nem volt szerencsém vérfarkasokhoz, mert többször is találkoztam már velük, de komolyabb beszélgetést egyikükkel sem folytattam. Talán Thayer-rel, hiszen jó ideje ismerem már és többnyire csak egymás agyára megyünk mindennel, de ez nem azt jelenti, hogy nem számíthatunk a másikra. Én is tudom jól, hogy számíthatok rá, ahogyan ő is tudja, hogy számíthat reám, de nekem soha nem állna szándékomban kihasználni őt, vagy segítséget kérni tőle. Nem azért, mert egyszerűen úgy gondolom, hogy nem elég erős ahhoz, hogy segítsen nekem, vagy nem elég jó és még csak nem is azért, mert annyira önfejű vagyok, hogy mindent egyedül akarok megoldani. Ennél sokkal egyszerűbb oka van az egésznek. Annyi az egész, hogy nem akarom, hogy bántódása essen. Óvni akarom minden veszélytől, ahogyan immáron Neal-t is óvom, ki túlságosan is belopta magát a szívembe. Talán jobban is, mint kellett volna. Eleinte nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de olyan volt az egész, mintha egyik pillanatról a másikra változott volna meg minden és nem tudom pontosan megmondani, hogy miért. Mi váltotta ki belőlem, hogy érezzek iránta? Mikor nem mondhatnám, hogy bármi olyan történt volna.. Egyszerűen csak magába szippantott, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. El akartam lökni magamtól. Nem akartam átlépni azt a határt, ahonnan, már nincsen visszaút, de képtelen voltam megállni a dolgokat. Nem tudtam uralkodni magamon és hagytam, hogy az érzelmeim vegyék át az irányítást a józan eszem felett. Talán pontosan ez az oka annak, hogy a bosszúm beteljesítésében is elbukom. Hagyom, hogy a dühöm irányítson és nem gondolom végig rendesen. De nem is tudom, mert az elmémet rögtön megfertőző a gyűlölet. A legerősebb fajtából, amit nem érzek minden második személy iránt.
Tudom jól. De sosem tudnám kockáztatni mások életét azért, hogy a saját célomat elérjem. Nem bocsájtanám meg magamnak, ha a bosszúm során még egy élet odaveszne és mindez csak miattam. – Ha még egy valaki meghal, akivel törődöm elég nagy valószínűséggel beleőrülök. Túlságosan sokan számítanak nekem. Talán többen is, mint kellene. Régebben senkivel nem törődtem és könnyebb volt. Az egyedüli, aki igazán számított az a bátyám volt és most ahelyett, hogy tanulnék a hibámból ugyanazt követem el újra és újra.
Nem hiszem, hogy kellett neki ok. Az ilyen szörnyetegeknek soha nem kell. Egyszerűen csak ő volt kéznél. – A bátyám a világon talán az egyik legjobb ember volt. Nem érdemelte meg, hogy meghaljon.




zeneszám • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 07, 2015 6:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

Adélaide & Thadeus

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Letagadhatnám, hogy sajnálom. Lehetnék az az erős vezérfarkas, akire a városnak szüksége lehet. Legalábbis azoknak, akik szintén a fajtámba tartoznak, még akkor is, ha nem ütközött ki rajtuk az átok. A fiatal nőn, akire még korai lenne címkét húzni, egyértelműen látszik, hogy valami nyomja a lelkét. Valami sötét, mélyen szántó, hogy még csak orvosnak sem kell lennem, hogy átérezzem. Életeszenciája megcsappanóban van, mintha valami métely rágná belülről. Miután leszúrtam az új munkaerőt, a nő nyomába eredek, hogy alkalmi tettestársa legyek az ivászatban, s talán még arra is fény derülhet, megköszönhetjük e a sorsnak, hogy éppen hozzám vezérelte. Nem tudhatom, hogy mit tükröz vissza ez a tekintet, mégis déjá vu-ért kell kiáltanom, akár ha magamat látnám kétszáz év távlatából. Tán elveszett valakit? Akivel együtt a remény is távozott a lelkéből? Ahogy felnéz, tekintetünk összekapcsolódik, viszonzásra talál az atyai, ám bölcsnek nem osztatlanul mondható aurámban. Felismerheti az életető erő azon fokát, amelyből kiderülhet számára; egyek vagyunk. Ez lehet az oka, hogy minden további tálalás nélkül tér a tárgyra, és felteszi azt a kérdést, amellyel jelzi: bizalmába fogadott. Válaszom nem késlekedik, találkoztam már ilyesmivel. A vérszívók bizony ritka ellenálló ellenséges faj, ha sokáig akarunk élni, bizony meg kell találnunk végleges elpusztításuk módját.
- Ezért nem kell, hogy egymagad legyél. A magunkfajta nincsen egyedül. – Hangom szigorú, némi recsegés is járul mély hangtónusomhoz, figyelemfelkeltésemban mégis jelen van az óvás, az egymásrautaltság felismerésének adománya. Éppen annyira emelem az államat, hogy amikor visszaejtem, akkor bólintásnak fogja fel, annak az elfogadásnak, amelytől magától értetődővé teszem, támogatom. Kérdések, motivációk nélkül. Ezért jöttem vissza. Pontosan tudom, hogy a városban sok a magányos lélek, akik védelemre, gyámolításra szorulnak. Nem pusztán a családom becsülete, s vagyon az, amelynek visszaállításában hiszek. Itt az ideje, hogy a fajtám végre felemelkedjek. A fiatal farkaslánynak ebben komoly szerepe van, ám először adni illik.
- Számítanak az indokok, vagy pusztán szeszélyből tette? – Kérdezek a vérszívóra utalva. Így koradélután viszonylag kevés még a vendég, nem kell attól félni, hogy netán kihallgat valaki. Töltök ismét, és magam is iszom. Várom, hogy netán megnyílik, beavat az életébe, megnézhetjük, hogyan is passzolunk egymáshoz.


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 26, 2015 8:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
adélaide & thadeus
Think, think, think.
[You must be registered and logged in to see this image.]
El kell engednem a múltamat. Legalábbis azt a részét, ami hátráltat. Ezt pedig egy névben összefoglalhatom, Neal. Vele együtt egy részem is távozott. De talán jobb is, hogy most messze van tőlem, de ugyanakkor üresnek is érzem magam. De legalább neki nem kell ilyesmin keresztül mennie, mert egyáltalán nincs egyedül ott van neki a barátnője, akivel már biztosan ezerszer felidézték a múltat, hogy az egész mennyire tökéletes volt. Én kikerültem a képből a legkevesebb, hogy ünnepelnek. Legalábbis Leena biztosan kiugrik a bőréből, hogy felszívódtam. Nekem pedig meg kell birkóznom ezzel az egésszel. Én voltam az, aki elengedte és ezért nem hibáztathatok senki mást. De amúgy is nem kell senkit sem hibáztatnom. Mert így legalább biztonságban van, de ha Milena nem létezne soha nem kellett volna megtennem ezt a lépést. A többi ellenségem elől könnyedén elmenekülhetünk, de ő nem olyan, aki ellen menekülni akarok. Azt akarom, hogy a két kezem között lehelje ki a lelkét. Látni akarom, ahogy távozik a testéből az élet. Igen, pontosan ezt akarom és meg is fogom tenni most már nem csak a bátyámért, de Neal-ért is. Muszáj lesz. Túl sokat veszítettem el miatta és nem fogom engedni, hogy még valamit elvegyen. Bár jelen pillanatban nem is igazán van veszíteni valóm, ami egyben szomorú és szerencsés.
Szükségem van valami erős italra, mert anélkül túlságosan felesleges dolgokon pörögne az agyam, bár senki nem mondta, hogy az alkohol megoldás, de tompítja az érzékeimet, amire most egy kicsit szükségem van. – Ez egy remek ötlet. Csak nem tudom, hogy én magam képes lennék ilyesmire, bár örömteli pillanat lenne a számomra, ha megtehetném. – Szívesen tépném darabokra. Csak nem szabad az ellenfelemet alábecsülni, ha pedig azt gondolom egy pillanatra is, hogy könnyedén végezhetek Milena-val, akkor nagyobbat nem is tévedhetnék. Az éveket, amik mögötte húzódnak nem tagadhatom le. Megerősítették és a titkos fegyverem sem bizonyul olyan erősnek, hogy használható legyen, hiszen könnyedén „kigyógyult” a harapásomból. – Megölte a bátyámat. – Feleslegesnek tartom, hogy eltitkoljam a haragom kilétét egy magamfajtával szemben. Ha pedig már nyíltan beszélgetünk, akkor miért ne. Nem fogom letagadni vagy hazudni arról, hogy mi vezérel. Miért akarom kiontani egy szörnyeteg életét.



zeneszám • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 26, 2015 8:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

Adélaide & Thadeus

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nagyon úgy tűnik, egy jó ideig még magamra leszek hagyatva. Ahogyan mondani szokták, a magányos farkas is farkas, a falkát szép lassan kell kiépíteni, és bár nem terveztem külsősöket bevonni, a város a több mint százötven éves fennállása alatt folytonosan vonzotta a természetfelettit. Mindössze bizonyítanom kell, hogy erős vezér lehet azok számára, akik a vérük erejét nem tartják oly fontosnak, hogy csoporthoz verődjenek. Ki kell szimatolnom akár szó szerint, kinek lehetek a szolgálatára, hiszen minden szövetség azzal kezdődik, hogy aki kapni akar, annak szinte mindent fel kell áldoznia a másikért. Legyen az lelki, vagy motiváló erő, ám ki kell tépnem, szaggatnom magamból amit csak lehet, hogy lássák, esendő, és legyőzhetetlen is vagyok egyszerre. Talán a legöregebb vérfarkas vagyok, ám meglehet, hogy a bűbáj, amit egykori szerelmem szórt rám, szokványos menedék volt azok számára, akik másban kívánnak tovább élni. A berendezkedés zökkenőmentesnek bizonyul, a városka lakói is lassan szoknak hozzá a jelenlétemhez. Túl nagy feltűnést pusztán a farkasok körében szándékozom kelteni, a diplomácia nem az én asztalom, lesznek majd ravasz alvezéreim, az ütőképes nyers erőt kívánom képviselni. A fiatal nő azonban több, mint amit a külső, avatatlan szemnek enged láttatni. Én is pusztán az orrom után megyek, hiszen a csinos magabiztosság a halandóknak szól, belül mélyen azonban halálos ragadozó. Félmosolyra húzódik az ajkam, Carlos egy csapásra feledésbe merül. Ahogyan elé tolom a töményet, magamnak is töltök, és egy csapásra hajtom fel, miután ő is a sajátját. Csillogó szemmel nézünk össze,  mit sem árt ez nekünk, ám a savas ízt érezni olyan, mintha egy picit normálisak lennénk.
- Attól félek... az én módszereim valahogy mindig drasztikusra sikerednek... – Kezdek bele, ám közel sem azzal a hangsúllyal, mint aki megtartja magának az ötleteit. A farkaslány bizonytalannak tűnik, és nem pusztán azért, hogy lekenyerezzem, a fajtám iránti becsület is közelebb sodor hozzá. A mosolya szokatlannak hat, nem úgy tűnik, mintha illene a hangulatához.
- Fordult már elő ilyesmi... Annyi darabra téptem, hogy soha többé ne tudja összerakni magát. Aztán különböző helyeken temettem el a testét... – Töltök még, ha jól sejtem, ebből akár éjszakába nyúló beszélgetés is lehet. Fürkészem egy darabig, nem cél, hogy csakis igyunk, nem ártana valamennyit visszakérdeznem. Ha ilyen nyílt, mit tagadjam az érdeklődésemet? – Mivel szolgált rá a delikvens a haragodra? – Kérdem meg magabiztos, szinte dörmögő hangon. Kétlem, hogy nagyon a szememet fürkészné, ám ha véletlenül elkapná a pillantásomat, évszázados tapasztalat köszönhet belőle vissza.


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 07, 2015 6:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
adélaide & thadeus
Think, think, think.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szépen-lassan visszarepülök arra a pillanatra, hogy a testvérem élete kioltódik és nem látok mást csak Milena gúnyos mosolyát, aki úgy eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Gyáva volt, hogy nem volt mersze szembenézni velem és helyette a bátyámat vette áldozatául. Gyenge volt, hiszen még nem váltotta ki az átkát. Próbált helyesen élni és hozzá nem tartozott ez az egész. Még a nevelő szüleink pénzét sem volt hajlandó elfogadni egyszerűen csak dolgozott a suli mellett én pedig a kisujjamat sem mozdítottam, hogy elszakadjak tőlük. Nem mondhatom azt, hogy tőlük függtem volna, mert az erős célzás lenne. Egyszerűen csak támaszkodtam rájuk, mert jól esett, hogy a semmittevéssel is elboldogulhatok, de a testvéremmel kevesebbet foglalkoztam, hiszen állandóan dolgozott és fáradt volt, mikor hazajött ezért nem voltunk igazán közel egymáshoz, de mégis mindvégig szerettem őt. Nem számított semmi sem. Az, hogy eltávolodtunk egymástól nem azt jelentette, hogy az iránta érzett szeretetem megszűnt létezni. Ő volt az egyetlen személy, akinek őszintén sikerült helyet találnia a szívemben és meg is kapaszkodni egy pontjában. Bár hely az sok volt egyszerűen csak nem szívesen engedtem közel magamhoz az embereket, mert nem szeretem őket. Mondhatni allergiás vagyok rájuk és egy személyben valami különlegesnek kell lennie, hogy felkeltse az érdeklődésem. Mint Neal is. De őt is most elveszítettem bármennyire szerettem. Ellöktem magamtól, mert a puszta ténye, hogy ő is ugyanúgy érzett irántam, ahogy én iránta aláírta a halálos ítéletét. Kezdetekben csak ki akartam használni és nem érdekelt, hogy túléli-e avagy sem, de végül közel engedtem magamhoz és most már az elveszítése jobban fájna, mint azt először gondoltam. Bár így is elveszítettem valamilyen formában, de legalább él és lélegzik nekem pedig ez tökéletesen megfelel. Azonban most üres kézzel kell szembenéznem Milena-val az egyetlen fegyverem, ami megmaradt az a saját puszta erőm. Nincs Neal, hogy valami varázslattal megvédjen. Aaron, akit a barátomnak mondhatok soha nem keverném bele ilyesmibe. Egyedül vagyok és egyedül is kell megbosszulnom a testvérem halálát egyszerűen csak nem tudom még hogyan.
Néha szükség van egy kis töményre reggel, hogy beindítsa az agytekervényeimet. Főleg, ha egy kissé őrült ötlettel kell előállnom. – Jegyeztem meg mosolyogva, majd felhajtottam a felest, ami jólesően végigmarta a torkomat. Furcsa mód kedves hozzáállás a részemről, de azt hiszem most még ahhoz sincs kedvem, hogy gúnyos legyek. Éreztem, hogy ő is vérfarkas és, mivel olyan sokan nem voltak itt a reggeli órák miatt ezért különösebb suttogás nélkül tettem fel neki. – Hogyan ölnél meg egy vámpírt, aki egyszer már túlélte a harapásod?



zeneszám • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 07, 2015 4:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

Adélaide & Thadeus

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem alakul jól ez a mai nap sem. Vagy inkább a hét? Azt hittem, hogy amint megvetem a lábamat, Carlos azonnal pattan, összeszedi a családot, és jönnek. Most pedig itt állok, hogy is mondjam... falkátlanul. Erre mit mondott? Hogy akkor szépen elkezd mindenkinek szólni, aztán majd jönnek. Nagyszerű. Az lett volna a lényeg, hogy azonnal, hogy megkezdődjön az aklimatizálódás, minden nappal csak veszítünk, de nem. Ha egyszer ő akar lenni az alfa, ennél sokkal komolyan megmozdulásokra vagyok tőle kiváncsi, mert jelenleg... mindenki tőlem vár mindent. Kétszáz éves is elmúltam, felettem nem szállt el az idő, ám a család, a kolónia, amelyeket az unokáim, dédgyermekeim adta mag táplál, túlságosan a mának élnek, nehezen mozdulnak meg egy talán mindenki más számára elfededett birtok, és talán kincs miatt. Talán, ezen van a hangsúly. Jó eséllyel már elveszett, vagy megtalálta más. S hogy kincs lenne, amelyet apám elrejtett? Egyszer láttam, nagyon is valóságosnak tűnt, nem hinném, hogy a város alapítói felfedték volna létezését, és arra építették Mystic Falls első tégláit. És hogy tetézze a dolgot, a bár vezetése sem bizonyul olyan egyszerűen mit hittem. Eddig csak magamra figyeltem, vagy gazdálkodó voltam, a saját farkasaimmal, itt viszont embereket voltam kénytelen felvenni. Ez az új gerinctelen alak is, Blaise, harmadszor alszik el, linkel, kerüli a munkát. A raktárba igyekszik, gondolom azért, hogy ott tessék-lássék pakolásszon, és ott múlassa az időt, míg én főnök létemre is beállok smúzolni a vendégekkel, foglalkozom a beszállítókkal. Karon ragadom, éppen annyira, hogy fájjon, meg is nyikkan tőle. Odahajolok hozzá, és pár szóban intem rendre. Nem a fizikai fenyegetés a lényeg, vegye észre magát, hogy ezzel a hozzállással itt nem sokáig húzza. Morcosabban fordulok visza, éppen előttem lép be újabb vendég, akinek a szaga megcsapja érzékeny orromat. Bizony a szaga, nem az illata, bármennyire is hölgyről beszélünk. Hozzám hasonlóan a telihold gyermeke, ezt biztosan érzem. Korra olyan huszonkevésnek saccolnám, ez azonban korántsem lebecsülendő. A fajtám soraiban bizony sokszor megesett, hogy valaki túlszárnyalta azt, amire egyébként hivatott volna. Ellépek a nő mögött, ám nem állok be a pult mögé, ahonnan éppen megkapta a kávét, csupán a másik felszolgálónak egy pillantással jelzek, hogy átveszem, menjen csak. Nem akarom itt játszani a bősz kocsmáros szerepét, ám ha a kisfarkas nagyon agyal valamin, így a töményet már én adom, mégis belépve a pult mögé.
- Ilyen korán? Na nem mintha sajnálnám. – Miután töltöttem, én magam is felhajtok egy kisebb pohárral, és ő kiürítette, már töltöm is a következőt, ajkaim kellemesen égnek a finomságtól, sóhajtok is egyet, majd kérdően meredek rá. Nem kell nagyon visszafognom magam ahhoz, hogy tudja, hasonlóak vagyunk.



Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 03, 2015 10:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
adélaide & thadeus
Think, think, think.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amióta Neal elment úgy érzem, hogy a keserű énem újra eluralkodik rajtam. Semmihez nem tudok normálisan hozzáállni. Ugyanolyan goromba vagyok, mint voltam. Mondhatni visszatértem az eredeti célomhoz és az eredeti önmagamhoz. Nem hagy haladás, mert még mindig meg vannak kötve a kezeim, ami Milena-t illeti. Életben van. Nem tudom, hogyan csinálta, de túlélte a harapásomat. Bár az utóbbi időben hallottam pletykákat, amik megmagyarázzák az egészet, de nem vagyok benne biztos, hogy az ilyesmi lehetséges ezért nem is merültem bele. A lényeg, hogy a bátyám gyilkosával még a harapásom sem képes végezni pedig szívesen átsegíteném a túlvilágra, de mondhatjuk úgy is, hogy ez az én szerencsém. Soha nem sikerül úgy igazán semmi. Neal-nek is csak jót akartam ehelyett elrontottam mindent. A szívem sóvárog utána pedig semmilyen érzésnek nem kellene megfertőznie a lelkemet, mert azzal nem megyek semmire. Mindenki, aki körülöttem van az veszélyben van. Addig míg Milena életben van, de remélhetőleg ez nem fog sokáig így maradni.
Betérek a Grillbe először azzal a céllal, hogy iszok egy kis alkoholt, de aztán inkább meggondolom magam. Hogy mégis miért? Mert, ha nem is melegít, de ott virít az égen a napocska. Így, amikor felpattanok az egyik bárszékre egyszerűen csak egy kávét kérek, ami legalább hatással lehet az egész testemre és a lelkemre anélkül, hogy bárki is megpróbálna elválasztani tőle. Az utóbbi időben nem nagyon alszom inkább csak a kávéval pótolom a szükséges energiát. Ami nem éppenséggel a legegészségesebb módszer, de amíg hatékony addig engem aztán nem érdekel. Nem a kávé fog a sírba vinni az egyszer biztos.
A fejemet legszívesebben a bárpultba verném, mert semmi ésszerű ötlet nem jut az eszembe, hogyan ölhetném meg Milena-t egyes egyedül. Nem becsülöm alá magam, de azért őt sem. Ravasz egy nőszemély és ez nem olyan, hogy ajtóstul berontok a házába és elvágom a torkát aztán, mikor távozom felrobbantom vele együtt a lakást. Biztosra kell mennem. Aztán rájövök, hogy nem érdekel senki véleménye ezért kikérek magamnak egy tömény italt is a kávé után.


zeneszám • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 20, 2014 9:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

to maggie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem találtam a szavakat. Átéreztem azon részét, hogy elveszítette a férfit, akit szeret, de a többi olyan messze állt tőlem, amennyire csak lehet. Egy gyerek. Nem tudom, hogyan adatott ez meg nekik, de az egyszer biztos, hogy én oda fogok figyelni, hogy köztem és Ryan között semmi ilyesmi ne történhessen. Bár nem, mintha már ott tartanánk a kapcsolatunkban, hogy egyáltalán ilyen magas lépcsőre lépjük fel ahhoz először valamelyikünknek fel kell tolni a másikat, de nem lenne szabad ilyen dolgokon gondolkoznom. Egyrészt, mert nem állhatna messzebb tőlünk ez az egész. Most egyelőre azt ünnepeljük, hogy együtt vagyunk és egyikünk sem haragszik a másikra, ami azt hiszem fél siker. Őszintén szeretem. Teljes szívemből és senki nem tud olyat tenni, ami miatt ez a szerelem megszűnne. Ő a mindenem. S talán hatalmas hibát követek el azzal, hogy az egész életemet köré építem. Mihez kezdek, ha egyszer ő is pontosan úgy hátat fordít nekem, nekünk, mint Enzo tette Maggie-vel? Nem bírnám elviselni, hiszen mindenem hozzá kötődik. Az egész lényem. Ő soha nem tenne ilyet. Nem hagyna engem egyedül, mikor tudja, hogy teljes szívemből szeretem és ez soha nem fog megváltozni. Hiszem, hogy ő is őszintén ugyanígy érez. Nem gondolkodhatok róla negatívan. Lehetséges, hogy ez az egész csak egy újabb próba arra, hogy tönkretegyen engem. NEM! El kell felejtenem ezt az egészet. Lehetséges, hogy mások kapcsolata nem túl fényes, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az én kapcsolatom is a halál útját járja. Szeretem és ő is szeret engem ennél több pedig jelenleg nem kell. A jövőre nem akarok gondolni csak arra, hogy még soha nem éreztem magam ennyire boldognak, mint jelen pillanatban. Egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy mekkora erővel tölt el a boldogságom.
Egy pillanat alatt változik meg Maggie viselkedése és a szeméből is kiszökik a fájdalom és a szenvedés, ami csak egyetlen egyet jelenhet. Búcsút intett annak, ami még emberivé teszi az érzelmeinek és ezzel együtt a fájdalmának is. Nem azért aggódom, hogy mihez fog kezdeni velem, hanem azért, hogy mihez fog kezdeni másokkal. Mert jelen pillanatban mindent elmondhat magáról csak azt, hogy nem önmaga. Aztán hirtelen egy roppanás, ami a saját nyakam búcsúszava és elragad magával a sötétség az utolsó gondolatom pedig, hogy ezt elcsesztem..


Ƹ̵̡  én is köszönöm :hug: Ƹ̵̡ zene Ƹ̵̡ szószám Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 20, 2014 8:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

Maggie & Scar



[You must be registered and logged in to see this image.]
Az egész olyan, mint amikor az ember cirkuszban van. Figyeli azt, ahogyan azon a  vékony kötélen mászkálnak, most talán én is pontosan egy ilyen kötélen egyensúlyoztam. Csak engem nem fog semmi se lent várni, egyedül a sötétség és a pokol, mintha más nem is létezne. Az egész annyira kilátástalan. Csendesen hallgattam Scarlett szavait, de minél tovább beszél, annál inkább kezdtem úgy érezni, hogy lepörögnek rólam a szavai, mintha hirtelen szoborrá válnék, amire semmi sincsen már hatással. Felülhetsz egy hullámvasútra, de ott is eljön az a pillanat, amikor már semerre nem tudsz menni, csakis lefelé és onnét már nem vezet visszaút. Pontosan tudom, hogy erősnek kellene lennem, de kivételesen most úgy éreztem, hogy már nem megy. Nincs miért élnem, hiába van ez a gyermek is bennem, mert az apja megvett és gyűlöl. Legjobb esetben is biztosan az apjára fog ütni. Nem, azt már nem bírnám elviselni. Förtelmes anya lennék. Hirtelen még a fejemet is megráztam, mint akinek már teljesen elmentek otthonról. Végül egyetlen egy szó térített észhez, egyetlen név elég volt. Hirtelen kinyíltak a szemeim és a szívem apró darabokra hullott egyetlen egy név hallatára.
Enzo... - suttogtam ezt az egy szót, de sokkal inkább olyan volt, mint aki most ébred rá mindarra, ami történt, amit mondott az a férfi neki, akit mindennél jobban szeret és akiért mindent feladott. Egyszerűen nem bírtam tovább rágondolni. Hirtelen felpattantam és a pulton lévő italokat is fellöktem, majd döbbenten néztem Scar-re.
Az a férfi, aki bántott? Aki megvetett és elhagyta a gyermekét? Miért küzdjek egy olyan férfiért? - kérdeztem szinte már gúnyosan és talán ezek voltak azok a pillanatok, amikor hirtelen mindent kikapcsoltam. Nem akartam tovább bármit is érezni iránta vagy bárki iránt. Túl sokat szenvedtem már, túl sok mindent vett el tőlem az élet, akkor miért is törődjek másokkal vagy akár a saját fájdalmammal? Nem akartam már semmit se, egyszerűen csak azt akartam, hogy megszűnjön a fájdalom és ez meg is történt. Tettem egy lépést Scar felé, majd megráztam a fejemet.
Soha ne adj mindenedet egy férfi kezébe, mert a végén csak nevetve fogja elvenni, majd magadra hagyni. - mondtam neki egy kisebb nevetés kíséretében, majd egyetlen laza mozdulattal és minden érzelem nélkül kitörtem a nyakát. Figyeltem, amint a földre hull, majd mintha mi sem történt volna átléptem fölötte és kisétáltam a bárból.

||| Köszönöm a játékot! :hug:




Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls - Grill

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 14 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-