A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls - Grill


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 14, 2014 1:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

to maggie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Utálom, hogy tehetetlen vagyok. De ez az egész vigasztalás soha nem volt az én asztalom. Nem tudom, hogy mikor mit kell mondani. A legrosszabb támasz vagyok ezekben az időkben. Én a hallgatásban vagyok jó, de a szavak.. Na, azok olyan dolgok, amiket soha nem leszek képes megtalálni. Legalábbis nem akkor, amikor szükségem van rájuk. Később annyival okosabb tudok lenni, de jelen helyzetben nem vagyok több egy ostoba kislánynál, aki most nem tudja, mivel vigasztalhatna meg egy csecsemőt, hiszen semmit nem tud a világáról. Bár ez nem teljesen van így csak majdnem. Az én esetemben ahhoz legalább tudok viszonyítani, hogy tudom milyen érzés elveszíteni valakit, de ennyi az egész. Együtt tudok vele érezni, de nem tudom mi mást mondhatnék még. A helyében én már réges-régen megtörtem volna és átadtam volna magam az érzelemmentesség hullámvasútjának, mert Ryan nélkül nem tudom elképzelni az életemet. S az, hogy még így bánt vele az egyszerűen elfogadhatatlan. Az ő helyében én már, akkor és ott kifordultam volna magamban, de ő mégis kitartott, akkor most már egyszerűen nem adhatja fel! Összeszorított fogakkal, de ki kell tartania.. Muszáj lesz valamivel rábírnom vagy meggyőznöm arról, hogy az út, amit választani készül az egyáltalán nem helyes.
Nem történt semmi.. Nyugodtan megoszthatsz velem bármit. – Válaszolom kedves mosollyal. Nem mondom kiráz a hideg az emlékképtől, hogy Ryan halott, de tudom, hogy él és lélegzik és már pusztán ez melegséggel tölti el a szívemet. Nekem nem is igazán vérre van szükségem a túléléshez most már, hanem rá. A közelségérére, az ölelésére és a csókjaira. Talán még egy kicsit többre is, de itt most nagyon nem illik ilyen gondolatokat ereszteni a tudatalattimba. Még a végén annyira elkalandoznék, hogy azt hinné rajta vigyorgok, mikor csak a gondolataim szórakoztatnak. Bár az sem sokkal jobb, mert akkor túlságosan elterelődtem és nem figyelek rá, szóval mindenképpen a rövidebbet húznám a helyzetből. Így tehát itt és most elvágom ezt a gondolatmenetet, mert nem vezet sehová. Nem most.
Nem engedheted, hogy az a hajszál elszakadjon. Csak koncentrálj arra, hogy ha most elszakad, akkor ki tudja mi mindent fogsz tenni. Nem maradhatsz úgy örökre és, mikor visszatérsz önmagadhoz jobban fogod bánni, mint bármi mást. Tarts ki a gyerek miatt, mert neki szüksége van rád. Talán most még jobban, mint valaha. Nem adhatod fel. Lehet, hogy gyengének érzed magad most, mert megszakadsz a fájdalom alatt, de az lebegjen a szemed előtt, hogy eddig kibírtad! Nem sok mindenki bírta volna ki idáig. Még talán én sem. Elég valószínű, hogy én sem. Mutasd meg a világnak, hogy mennyire belevaló csajszi vagy.. Mutasd meg Enzo-nak, hogy még akkor is, ha ő elhagyja magát te küzdeni fogsz érte, értetek! – Mondom és letörlök az arcáról egy könnycseppet. Próbálok a lehető legjobb hatással lenni rá, de fogalmam sincs, hogy ez mennyire sikerül. Soha nem voltam jó ezekben a dolgokban.. Soha.

Ƹ̵̡ megjegyzés Ƹ̵̡ zene Ƹ̵̡ szószám Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 29, 2014 5:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

Maggie & Scar



[You must be registered and logged in to see this image.]

Mindenkinek vannak gondjai és problémái, hiszen az élet nem olyan, mintha egy hatalmas nagy habos csokitortában úszkálnál. Sokkal inkább ridegebb és kegyetlenebb, amiben néha egy-egy csokitorta tud csak pár percnyi boldogságot csempészni. Előre tudtam, hogy biztosan történni fog valami, hiszen már túlzottan boldog voltam és nagyon is élveztem az életet. Megtaláltam azt, akit sok éven keresztül kerestem és még szerencsés is voltam, mert ő is pontosan annyira szeretett engem, mint amikor majdnem 70 éve láttuk utoljára egymást. Minden egyes másodpercét élveztem, de amennyire boldogok voltunk annyira volt minden zavaros és káoszos az utobbi időben. Először is ott volt a veszekedésünk, ahol csak annyit kértem, hogy vigyázzon magára, majd pedig pár nap múlva mivel szembesülők? A férjemből szellem lett és még azt se engedte, hogy segítsek neki kitalálni azt, hogy miként jöhetne vissza az élők közé. Nem értem, hogy miért akar ennyire távol tartani az egésztől és talán ekkor indultam el lefelé a lejtőn, ami még ma is tart. Egyre lejjebb kerülők a pokol kén köves bugyraiba minden egyes másodperccel.
- Nagyon sajnálom. Én nem akartam. - mondom gyorsan ezt a pár szót, hiszen tényleg nem akartam a múlt sebeit feltépni, de talán sikerült. Amikor azt mondja, hogy igazán erős vagyok, akkor egy kisebb gúnyos nevetés hagyja el az ajkaimat, hiszen mindennek érzem magamat, csak erősnek nem. Sokkal inkább olyannak érzem, mint akin jó párszor áthajtott volna a vonat. Úgy érzem, hogy amilyen most vagyok és amiként látom a világot az már nem én volnék. Mintha hirtelen teljesen kicseréltek volna és egy másik Maggie került volna a helyemre, engem pedig a kispadra ültettek volna, hogy végig nézem a saját magam elpusztítását. Egy pillanatra meglepődtem, amikor megéreztem az ölelését, de viszonoztam. Jól esett az ölelése, bár az is biztos, hogy így sokkal nehezebb volt visszatartanom a könnyeimet is, de szerencsére ment.
Scar, csak egy aprócska hajszál választ el attól, hogy ne kapcsoljam ki az érzéseimet, hogy ne pusztítsak el mindent, ami még itt tart. Egyszerűen még eme gyermek se képes itt tartani, mert hirtelen úgy érzem, hogy nincs helyem többé itt. Tudom, hogy drámain hangzik, de ez az igazság. Az életem milliónyi apró darabra hullott és úgy érzem, hogy már nincs ki út. - s közben egy aprócska könnycseppet törlök le az arcomról, ami végig folyik és közben őt figyelem. Nem akarok itt lenni, nem akarom őt zaklatni az életem problémáimmal, mert félek attól, hogy még az ő szavai se tudnak itt tartani és akkor esetleg bántanám őt, ha tényleg egyszerűen csak kikapcsolnék. Gyorsan megrázom a fejemet és próbálok az utolsó reménybe kapaszkodni. - És veled mi van? Te hogy vagy? - kérdezem meg tőle gyorsan, hogy eltereljem a gondolataimat a saját bajaimról, meg tényleg érdekel. Közben néhány könnycsepp végig gördül az arcomon, de próbálok nem törődni velük. Valahogy túl kell élnem, de nem megy, mert Enzo szavai még mindig kristály tisztán csengenek a füleimben. Meg érdekelt is, hogy mi történt vele és miként van, hiszen régóta nem láttuk már egymást.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 28, 2014 9:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

to maggie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hallgatni, amit mondott. Teljesen ledermesztett. Már az első mondatnál. Eszembe jutott, hogy én hogy éreztem magam, mikor Ryan, ha csak pár pillanat erejéig is, de halott volt. Nem tudom, hogy bírtam volna-e tovább, ha ellök magától vagy éppenséggel tovább kellene kibírnom nélküle. Valószínűleg becsavarodtam volna. Igen.. Ez teljes mértékben egyértelmű. Ryan most már az életemnek nagy részét képviseli és soha nem lennék képes nélküle élni. Szeretem őt. Szívem minden szeretetével. Már mondhatni annyira szeretem őt, hogy az egy kicsit fáj is. Nem gondoltam volna, hogy valakit lehet ennyire szeretni. Pedig szerettem az életemben nem is egyszer. Csak nem ilyesfajta szerelemmel. Anyámat és a királyt is szerettem, bár mindkettejüket másféle szeretettel. Azonban az összes szeretet, amit az életemben adtam és éreztem nem fogható ahhoz, amit Ryan iránt érzek. Ő az életem értelme, s egyben az életem lerombolója. Mégis ő volt az, aki segített nekem újjáépíteni. Reményt adott arra, hogy számomra is van boldogság. Nem tudom mihez kezdenék, ha ezt elvennék tőlem.
Nagyon sajnálom.. Hiszed vagy sem ezt a részét teljes mértékben átérzem. Én is elveszítettem valakit még ha csak pár pillanat erejéig is, de.. Te igazán erős vagy, hogy ennyi ideig bírod.. Felnézek rád. – Megszorítom a kezét és rámosolygok. Támogatni akarom még akkor is, ha ebben a helyzetben elég nehéz. A hallottak többi része egyszerűen már túl sok volt számomra. Mégis hogy tehet ilyet? Ellöki magától, de mégis miért? Ha férj és feleség, akkor..? Nagyot nyelek, mert egyszerűen nem tudom, hogy mit mondhatnék. Főleg, mikor azt mondja, hogy terhes. Szóval még gyereket is vár tőle. Én pedig még azt hittem, hogy az én életem komplikált. Ennél nagyobbat pedig még nem is tévedhettem volna, hiszen neki még jobban kijár a rosszból, mint nekem. Lehet, hogy elveszítettem Ryan-t, de ez közelebb hozott minket és nem eltávolított. Közéjük pedig ez húzott egyfajta határt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan távolodhatnak el egymástól pont akkor, mikor a legnagyobb szükségük lenne egymásra. Főleg, mivel közösen fognak családot alapítani.
Magamhoz öleltem a régi barátnőmet és megpróbáltam egy kicsit megvigasztalni. – Maggie tökéletes anyuka leszel, hiszen nagyon erős vagy. Más már könnyedén összeroppant volna ezen dolgok súlya alatt, amit te cipelsz a hátadon. Senkinek nincs joga elítélni téged, mert kitartasz és ez a gyermek már most büszke lehet, hogy a te gyereked lesz, hiszen nem mindenki tartott volna ki ennyi ideig és ki kell tartanod még egy darabig. Míg észhez nem tér Enzo. Ha megtudja, hogy a közös gyereketeket várjátok minden meg fog változni hidd el.. – Mondtam, miközben végig a hátát simogattam és eltoltam az alkoholt a közelünkből. Most erre van a legkevésbé szüksége. Szükségük.




Ƹ̵̡ megjegyzés Ƹ̵̡ zene Ƹ̵̡ szószám Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 27, 2014 9:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

Maggie & Scar



[You must be registered and logged in to see this image.]
Soha nem gondoltam volna azt, hogy egy bárban leszek, a pult fölé fogok görnyedni és a bánatomat alkoholba fogom fojtani. Annyira fura volt az egész, de nem akartam arra gondolni, amit nem olyan régen tudtam meg és arra se, amit éreztem. Egyszerűen fájd minden és leginkább az fájt, hogy mindennel egyedül kell szembe néznem, de talán ez mindig is így lesz, hiszen Enzo már lemondott rólam. Tisztán emlékszem a szavaira, hiszen minden egyes lélegzet vételemnél a szívem újra és újra milliónyi darabra hullik. Meg ott van az a tény is, hogy még mindig a lábamban érzem azt a karót, amit belém döfőt. Scarlett szavai rángatnak vissza a valóságba. Óvatosan rápillantok és egy darabig haboztam. Régen ott voltunk egymásnak, barátok voltunk, majd az élet távolsodort minket, erre pont akkor talál rám, amikor már szinte minden érzelmet sikerült kiölnöm magamból, már csak egyetlen vékony pengeélen táncolok. Nem akarom őt bántani, de bólintok. Talán, ha beszélek jobb lesz, de az is lehet, hogy rosszabb. Magam sem tudom…
Enzo meghalt, a férjem.. – mondtam neki szinte rezzenéstelen arccal, de közben a gyomrom görcsbe rándul és a könnyek már a torkomat mardosták, hogy eljuthassanak a szememig, de nem engedhetem meg azt, hogy még gyengébb legyek. Most nem, mert a végén még egy vadász megölne, aki esetleg ezen a helyen figyel minket. – Majd belém döfőt egy karót, mind a szavaival, de ténylegesen is megtette…. – folytatom tovább úgy, mintha szép lassan minden egyes szóval egy kisebb darab élet kiszállna belőlem, majd idegesen a hajamba túrtam. Oldalra fordultam teljesen és őt néztem. Nem akartam az én gondjaimmal zaklatni, de hiába határoztam azt el, hogy nem fogom tovább folytatni, egyszerűen csak ömleni kezdtek belőlem a szavak. – És ott van még az a tény is, hogy egy aprócska poronty növekedik bennem, ami szintén abszurdum, de tudom, hogy tőle van. Persze az apja még nem tud róla és szerintem per pillanat apuci utálja anyucit. Nem tudom, hogy melyik boszorkány művelte ezt, de egyszerre szeretném megsimogatni a szívecskéjét és egyszerre ölelném a keblemre is. De nézz meg engem. Pocsék anya vagyok, hiszen most is mit csinálok? Iszom, pedig soha nem tettem ilyet. Én csak arra vagyok képes, hogy mindenkinek ártsak és mindent romba döntsek…. – mondtam neki egyre halkabban, majd egy apró sóhaj hagyta el az ajkaimat.  – Fura dolog ez az egész, hiszen egyik pillanatban legszívesebben valakit megölnék, másikban meg megölelgetnék valakit, de az első dolog egyre erősebb lesz bennem. Úgy érzem, hogy már szinte semmise tart itt és eme gyermeknek is jobb lenne nélkülem. Én képtelen vagyok erre! – mondom neki megadóan és reménykedem abban, hogy nem üldöztem el őt, mert talán Scar az utolsó remény arra, hogy esetlegesen tényleg ne tüntessem el ezt a fájdalmat, amit érzek. Egyszerűen mindenem fáj, még a lélegzetvétel is. Mindig is szerettem volna egy családot, de most valahogy egyszerűen nem tudtam semminek se örülni, még annak se, ami mondhatni csoda volt.  De egy biztos, hogy szívesen elbeszélgetnék azzal a boszorkánnyal, aki ezt tette. Bár nem olyan régen találkoztam egyel… lehet ő volt….  magam sem tudom. Talán egyszer mindenre fény derül.

 :angyal:


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 25, 2014 11:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

to maggie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Borzalmas vagyok alkohol választás terén. Nem is értem, hogy mégis miért szórakozom ezzel az egésszel annyi ideig. Teljesen mindegy, hogy mit választok a lehető leghamarabb ki fog ütni engem úgy is. De most nem szeretném kiütni magam egyáltalán nem ilyen szándékkal indulok Ryan-hez. Sokkal inkább más terveim vannak, de minél többet gondolok rá annál jobban érzem magam zavarban és azért is kell ez az üveg bor, hogy fel tudjak oldódni mellette. Mindig is jól éreztem magam a karjaiban és olyankor, mikor karjai körém simultak. A legnagyobb biztonságban érzem mellette magam. Nevetséges, hogy egykoron ő jelentette számomra minden gyűlöletem forrását most pedig egyszerűen nem tudok nélküle élni. Még csak azt sem mondhatom, hogy tudok, de nem akarok.. Nem. Szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen tényleg képtelen vagyok nélküle élni. Mikor halott testét a karjaim között tartottam rájöttem, hogy mennyire szeretem és mennyi mindent jelent is a számomra és nem csak fejfájást vagy múltbeli sérelmeket annál sokkal, de sokkal többet. Mondhatni felfoghatatlanul többet, mert egyszerűen nem tudom megemészteni, hogyan szerethettem bele egy olyan személybe, akit ennyire gyűlöltem. Van az a mondás, hogy valakit azért gyűlölünk, mert szeretni is tudnánk. Ez valahogy kettőnkre nagyon igaz volt. Habár, mikor kiderült, hogy testvérek vagyunk kicsit megijedtem, de hamar rájöttünk hála Ryan igazi apjának, hogy ez sem volt több egyszerű hazugságnál. Hogy ő is csupán egy hazugságban nőtt fel, ahogyan én is. Ez pedig közelebb hozott bennünket, mint bármi más. Hátat fordítottam a gyűlöletnek és utat engedtem valaminek, ami sokkal hatalmasabb mindkettőnknél. Egyszerűen megőrülök érte és ezért is szántam magam el egy olyan döntésre, amit remélhetőleg nem fogok megbánni.
Nem számítottam arra, hogy Maggie-vel valaha újra találkozom. Arra meg végképp nem, hogy pont itt. De azt hiszem ez az a hely, ahol minden régi ismerősömbe belefutok. Kendra, Ryan, Matthias és Maggie. Kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a következő. – Biztos vagyok benne.. Mondd el mi történt. – Mondom kedves mosollyal az arcomon. Nem akarom, hogy feszengve érezze magát. Azt akarom, hogy nyugodtan és őszintén ossza meg velem a problémáját, mert én tényleg szívesen meghallgatok bárkit. Azonban tanácsadásban nem vagyok a legjobb, de valakinek hallgatni is tudni kell.



Ƹ̵̡ megjegyzés Ƹ̵̡ zene Ƹ̵̡ szószám Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 16, 2014 2:35 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

to Scarlett
[You must be registered and logged in to see this image.]

Soha nem gondoltam volna azt, hogy ennyire mélyre fogok süllyedni. Itt ülök és mit csinálok? Bámulom a pohár alját miközben várom az újabb adag tömény alkoholt. Soha nem voltam egy nagy piás, de talán ez az egyetlen dolog, ami még életben tart, vagy legalább még távol tart attól, hogy kikapcsoljak. Nem akartam egyszer se ennyire mélyre süllyedni és minden akadályt egész jól vettem, de talán most az egyszer még én is elbuktam, egyszerűen nem megy. Nem találok okot, hogy miért ne tegyem. Persze, egyelőre még az is visszatört, hogy ennyi ember vesz körül és nem akarom őket bántani. Enzo-nak egy dologban igaza volt, hogy mindig is túl emberi voltam, de szép lassan ez is kezd elhalványulni, mint amikor a gyertya lángja szép lassan ki alszik.  Elvettem az újabb teli poharat, de máris a következőért intettem. Majd minden habozás nélkül ezt is legurítottam és a többi üres pohár mellé helyeztem. Miért is tartok itt? Mert a drága férjecském volt oly kedves és hagyta megöletni magát. Majd közölte, hogy ne segítsek vagyis mondhatni a kis padra ültetett, de ha ez nem lett volna elég, akkor ott van az a tény is, hogy belém döfött egy vadarabot, meg persze hozzám vágta, hogy már nincs miért küzdenie. Ergo hallott vagyok számára, lemondott rólam, akkor én miért akarjak élni? Miért próbáljam magamat visszatartani attól, hogy egy két lábon járó érzéketlen ribanc legyek? Egyszerűen már tényleg nem találok okot arra, hogy valamennyire emberi maradjak. Miközben elveszem az újabb poharat érzem, hogy valaki figyel. Legszívesebben már beszólnék neki vagy kitörném a nyakát, de hirtelen egy ismerős hang csapja meg a füleimet. Óvatosan oldalra pillantok miközben továbbra is a kezemben van a pohár.
Scar? - szólalok meg kicsit döbbenten, mert rá valahogy nem számítottam. Nem azért, mert nem gondolnám, hogy ilyen helyre jár. Egyszerűen, mert reménykedtem benne, hogy nem fogok több ismerősbe botlani, mert nem akartam senkit se bántani. De azt hiszem az élet még jobban ki akar velem szúrni, de ez nem csoda. Biztosan megérdemlem. - Sok minden. De ha röviden kellene elmondanom, akkor azt mondanám, hogy nem találok okot arra, hogy emberi maradjak. - mondom szinte úgy, mint akinek már a beszéd is nehezen megy, de nem az alkoholnak köszönhetően, hanem azért, mert már nincs is szinte benne élet. Felemelem a poharam, majd lehúzom és az asztalra csapom. - Biztosan tudni szeretnéd? Nem lesz valami vidám dajka mese.- kérdezem meg tőle, amikor még mindig magamon érzem a tekintetét, illetve figyelmeztetem őt.

Ƹ̵̡ megjegyzés Ƹ̵̡ zene Ƹ̵̡ szószám Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 15, 2014 12:56 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

to maggie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem is lehetne tökéletesebb alkalom a mai, hogy megünnepeljem az életemet. Végre, ennyi idő után úgy érzem, hogy egy kicsit fellélegezhetek és nem kell állandóan a gyűlöletre vagy ilyen butaságokra összpontosítanom. Egyszerűen csak önmagam lehetek az a sok teher nélkül, amit eddig a vállaimon cipeltem. Nem is kérhetnék ennél többet jelen pillanatban. Ki gondolta volna, hogy aki egykoron a legtöbb fájdalmat és szenvedést okozta a számomra és, akit egész életemben szidtam, amikor csak eszembe jutott azért, amit velem tett.. És akkor még nem is tudtam a teljes képet, hogy ő volt az, aki miatt akkor elveszítettem az édesapámat, aki igazából nem is volt az édesapám. Már nem tudom, hogy mit kellene gondolnom a családról. De nem is ez a lényeg. Ugyanaz az ember tette jobbá az életemet, aki egykoron porrá rombolta. Lehetne nevetséges ez az egész, de tudom, hogy egyáltalán nem az. Mások számára lehetséges, de én boldog vagyok és ünnepelni akarok. Mivel tisztában vagyok vele, hogy nem bírom az alkoholt nem kívánok magamba dönteni egy egész kocsmát. Egyszerűen csak egy üveg bort akarok elvinni, hogy együtt ünnepelhessem a boldogságom, a boldogságunkat Ryan-nel. Semmi másra nem vágyom. A borok listáját fürkészem. Nem vagyok nagy borszakértő és legszívesebben azt mondanám, hogy a legdrágábból kérek, de nem biztos, hogy az lenne a legjobb választás.
Felpillantok a listából, amikor egy ismerős arcot pillantok meg magam mellett. Emléket nem igazán tudok kötni hozzá, de abban biztos vagyok, hogy valahol láttam már.. Aztán beugrik. Maggie.. Bár valószínűleg ő nem is emlékszik rám. Azért megpróbálok valami beszélgetésféleséget kezdeményezni. – Szia, Maggie. – Köszöntöm egy halvány mosollyal az arcomon, de rájövök, hogy nem éppen a legjobb pillanatában találtam meg. Arcáról lesül a fájdalom. Rákérdeznék, de ha nem emlékszik rám talán elküld a francba. Intek a csaposnak és kérek egy üveg whiskyt. Persze nem magamnak. Sokkal inkább Maggie-nek, akinek szüksége van rá. Én egytől is kiütném magam. Bár lehet, hogy már egy árnyalatnyival jobban bírom. – Mi a baj..? – Teszem fel végül a nagy kérdést, ami a lelkemet nyomja.


Ƹ̵̡ megjegyzés Ƹ̵̡ zene Ƹ̵̡ szószám Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
James i found him -
† Kedvenc dal :
F i g h t S o n g
† Tartózkodási hely :
℘ mystic falls now
† Hobbi & foglalkozás :
℘ looking out for my magic
† Humor :
℘ avada kedavra



Natasha Nado ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 03, 2014 2:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Natasha & Driscoll

 
Sosem viseltem jól, ha parancsot osztottak nekem. Már gyermekként is dacosan éltem meg ezeket a pillanatokat. S hiába nőttem fel ez az önakarat imádata mit sem javult bennem. Teljesen akarok élni, nem korlátok között, mint valami rab. Nem akarom érezhetően tapogatni a cellám rácsait, azt akarom, hogy olyan messze nyújthassam a kezem, hogy az ne ütközzön semmibe.
Semmi értelme nem volt annak, hogy ebben a városban maradtam. Az egyetlen ok, amiért nem léptem még le, a lakótársam. Ő volt a lánc, ami ide kötött. Ő kellett nekem, ahhoz hogy visszaszerezzem a képességem. Hiába volt az ismerősöm, mégis azzal büntetett, hogy megváratott. És valljuk meg, nem könnyű olyannal együtt élni, aki vonakodik talán életed legfontosabb varázslatában segíteni. Így érthető, ha megpróbálkozik a szerencsétlen áldozat - mint én - , ilyenféle trükkökkel, mint a vonzerő, a csáb, az erőszak, s majd, ha ez mind kimerül, akkor hagyom el. Addig nem. Bizonyára rejteget kiskaput ő maga is, s ha ez így van, meg fogom találni.
- Inkább adnám. - apró gúnnyal arcomon grimaszoltam rá, de hát ő elfordult, mit sem láthatott belőle. Hangom mindenesetre kissé eltorzulva csenghetett. Bármit megtettem volna, s ezt ő is tudta. Az, hogy ennyire szemmel láthatóan nyugodt volt, csak még jobban olajként hatott a tűzre, ami bennem lobogott.
- Csak iszogatni egy keveset veled. - éppen fordultam volna magam is szembe a pulttal, ahogyan ő volt, azonban megcsapta orromat egy kellemes, leírhatatlanul vonzó illat, amely azonnal befészkelte magát a fejembe, és arra kényszerített, hogy felé fordítsam tekintetem. Gondolataimat gyorsan rendeztem, ahogyan észleltem, hogy Dris csuklóján az ing láthatóan átázott.
- Mi történt? - igyekeztem elfojtani az éhségem, és egy rongy után nyúltam, ami a pulton hevert.
- Szabad? - rápillantottam, hogy láthassa, tudok én uralkodni magamon, ha akarok. Bár kétségkívül a legfinomabb illat, amit vámpírlétem alatt szagolni volt szerencsém.



 
 

 
©redit
 

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 30, 2014 12:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next


Nati & Dris



Ahogyan már többen is megmondták, a várost már a neve is fémjelzi, misztikus. Aligha találni az államokban még egy olyat, ahol ekkora számban van jelen a természetfeletti. Vámpírok, farkasok, hadd ne soroljam. A mágia végigsöpör az utcákon, ez tartja egyben, azt hiszem, ha eltűnne belőle, akkor az a különös erő, amely mindent áthat, akkor talán maguk a falak is porrá omlanának, lakóikon furcsa kórság lenne urrá, annyira megszokták már ezt a közeget, anélkül, hogy tudnának róla.
Pár hete tértünk vissza, és bármilyen furcsa is, nem Natasha kedvéért. Christopher határozott kérése volt a jelenlét, amellyel közel lehetek a farkaslányhoz, szükség esetén lépni tudjak. Mosolyom belül őszinte, az általam nyitvahagyott kiskapu végre aktiválódott. Mondhatnám, sajnálom a lányt, hogy az átok hatása alá került, ám így lesz erősebb, sokkal inkább önmaga. Nem vergődik tovább az általam kerített börtönben, amelynek kulcsán az évezredes vámpír őrzi. Szabad nem lehet, a saját cellájába léphetett át. Előrelépés, annyi bizonyos. Zavart elméje egy fokkal enyhültebben szárnyalhat, magam sem tudom, hogy mennyire jó, hogy már ennyit tud. El fog jönni az az idő, hogy egyikünkkel szembefordul. Akkor nem biztos, hogy elég lesz a magyarázat, akár az enyém, akár az élőholtté. Nem mintha én tartoznék számára ilyennel. Más kérését tolmácsoltam, örülhet, hogy nem vetettem teljesen rabigába. Vörös kis segítőmmel sem felhőtlen a viszonyom, még nem döntöttem el, hogy mi is lesz majd vele. Ahogyan én függök a saját vámpíromtól, a lány tőlem. Megtanulhattam volna milyen az alárendeltnek lenni, és ha lenne bennem lélek, nem vernék mást is rabigába. Hát nincs. A természet ezúttal is balanszot követelt. Vért a vérért.
Felpillantok, nem csodálom, hogy itt találom őt, túl sok szórakozási lehetőség nincsen. Talán ezért szervez az iskola, és az alapítói tanács nagyjából minden héten valamilyen bált, rendezvényt. Kezd is sok lenni belőlük. A köszönés ezúttal elmarad, látjuk egymást eleget.
- Feladatot kérsz? – Fordulok oldalt, éppen csak annyira, hogy átfusson rajta a pillantásom, nem vagyok cseppet sem lekezelő, a hangon bársonyosan szelíd. Folyamatosan érzek belőle valami visszafojtott indulatot, és ez nem korlátozódik arra, hogy az erejét akarja. Fiatal még, dacos, és lázadó. S meglepően erős lélekben.
- Ne kertelj Natasha, mit szeretnél? – Ezzel nem küldöm el, csupán érdeklődöm. Egy pillanatra éles fájdalom hasít a csuklómba, lehajtom a fejemet, sötét tincseim követik nyakam mozgását, s a szemembe hullnak. Finoman rátapintok a sérült testrészre, észreveheti, hogy az ing alól átvérzett gyolcsdarab villan ki. Egy vámpírnak bizonyára csemege az ilyesmi, nem véletlenül nem avattam be.  

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
James i found him -
† Kedvenc dal :
F i g h t S o n g
† Tartózkodási hely :
℘ mystic falls now
† Hobbi & foglalkozás :
℘ looking out for my magic
† Humor :
℘ avada kedavra



Natasha Nado ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 23, 2014 7:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Natasha & Driscoll

 Nem tartom az elmúlt éveket bármilyen formában kiemelkedőnek sivár életemből. Azonban megtapasztalni a vámpírlét előnyeit, és hátrányait nem volt ellenemre. A halhatatlanság, melyre már boszorkányként is szomjaztam sokkal szórakoztatóbb úgy, hogy látásom, és hallásom mit sem romlik ez idő alatt. Természetesen egyik érzékszervem kifinomultsága sem vetélkedhet azzal az erővel, amit boszorkányként birtokoltam, úgy érthető, hogy visszaakarom szerezni.
Semmi nem történik ebben a nyamvadt városban, semmi olyan, ami engem érintene. Így érthető, ha italba próbálom fojtani magányom. Hiába a lakótárs, ha nem képes velem egyetlen alkalommal se normálisan szórakozni, vagy csak kimozdulni valamerre. Bár álszent ez a gondolat, hiszen mindketten tudnánk én miért tartok vele. Soha nem követtem senkit, és most mégis önakaratomon kívül hozzá vagyok kötve, mert szükségem van rá. Mást nem ismerek ilyen tapasztalattal, mint ami az ő birtokában van. A kellemes a hasznossal, ez azonban hiányzik. Nem érzem, hogy kettőnk kapcsolata annyira élvezet dús lenne. Számomra ő az elérhetetlen kategóriába tartozik - nem mint, akinek a szívét nem tudom meghódítani -. Képtelen vagyok elnyerni a bizalmát, vagy a megértését. Ez sértő. Olyannyira karót nyelt mellettem, mintha képtelen lenne formalitások nélkül, spontán érzelem kimutatásra. Azt biztosra veszem, hogy csak velem ennyire elfogult.
Miközben gondolataimba merülve iszogatok, észreveszem, hogy ő is itt mulattja az időt a grillbe. Spontaneitás, mi? Éppen lendületet próbálok venni, hogy megközelítsem, mire ő már elindul felém. Ó, remek! Talán végre alkalmam nyílik közelebb kerülni hozzá. Arcába fúrom tekintetem, de ő még csak rám se hederítve lép a pulthoz.
- Túl sok a szabadnap. - vállat vontam, majd grimaszoltam kissé felé fordulva teljes testtartásommal. Kifejezetten sértő, hogy nem képes legalább egy apró mosolyt hinteni felém, de mellőztem az udvariatlanságát. Sőt, a fesztelenség csak még inkább a pártomra szegődhet, hiszen, ha megunja a jelenlétem, talán sajnálatból, vagy szánalomból csak azért is elvégzi, amit kérek, és elmondja az igét.
- Ereszd el a hajad party? - nem vettem le róla tekintetem. Gondoltam sérti méltóságát az efféle párbeszéd, ezért hát alkalmaztam. Azt akartam érezze, mennyire próbálom frusztrálni.



 
 

 
©redit
 

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 18, 2014 8:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next


Nati & Dris



Azon ritka napok egyike, amikor szabadnapot vettem ki, az üzlet egyébként ünnepnapokon is rendelkezésre áll, hiszen a halálnak nem lehet parancsolni. Ha érdeklődő van, rendelkezésre kell állni, nem olyan sok az elhalálozás, hogy tömegével állnának sorba. Ez a mai nap most mégis más. Christopher egyre nagyobb szabású tervekben gondolkozik, nekem is ki kell tisztítanom az elmémet, hogy ráhangolódjak a saját elképzelémre, ami nem mindig halad párhuzamos síkon hallgatólagos gazdáméval. Nagyjából azonos szláv sztyeppékről származunk, ám én szinte egy ágyékkötőben rohangáló javasember voltam, amikor ő már inteligens vérszívó volt évszázadok óta. Felkarolt, megmutatta a mágiám igazi mibenlétét, nehéz lenne ellene fordulnom, de a modern kor megzavarja az elméjét, s mint tudjuk, a tanítvány olykor túlszárnyalja a mesterét. Kezdeni már sejteni, hogy többet akarok annál hogy az árnyékában éljek. Nem véletlenül hagytam meg a farkaslány számára is a kiskaput, embertelen, barbár dolognak tartottam, amit az élőholt akart volna vele művelni, holmi sértett bosszúállásból.
A grillben mulatom az időt. A jóféle alkohol számomra csupán az elmémet szabadítja fel, bódító hatását nem érzékelem. A szerelem mindig elkerült, tudatos döntés volt, hogy nem hagytam magam befolyásolni a test bűvös vágyaitól, az a néhány asszony, aki megjárta az ágyamat, nem távozott igéretekkel. Míg a régi időkben roppant lassan telt az idő, most mintha repülne, felgyorsult a világ, és más, misztikummal foglalkozó társaim is egyetértenek benne hogy a csillagkorba lépve valami különös konstelláció közeleg. Mystic Falls mindig is a természetfeletti gyűjtőhelye volt, így gazdám kérése ezúttal egybeesett a saját akaratommal, amely jelentősen megkönnyítette a helyezkedést. Nem lett volna ideje, és helyénvaló ha már megmutatom a fenevadat, aki lettem, mióta nem figyelt oda rám oly gondosan. Ráfordítok az üvegpohárra, ahogyan elkapom párfogoltam pillantását, udvariasságom legyőzi azt, hogy én vagyok hatalmi helyzetben. Felemelkedem az asztaltól, és a pohár mellett az üveget is viszem, amely esetén szóltam a pincérlánynak, hogy hagyja csak ott. Jóféle gin. Ezúttal hanyagolom a törtfehér ingeket, tökéletesen sötétben vagyok, a mélykék vászonnadrágtól kezdve az ébenszín ingig.
- Natasha.. úgy látom kezded felfedezni a várost. – Kezdek bele bársonyos nyugodtsággal anélkül hogy rápillanaték, a pult mögötti polcra felsorakoztatott italokat fürkészem végig, s a tükörben a többi vendégen futtatom végig zafírkék pillantásom.

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
James i found him -
† Kedvenc dal :
F i g h t S o n g
† Tartózkodási hely :
℘ mystic falls now
† Hobbi & foglalkozás :
℘ looking out for my magic
† Humor :
℘ avada kedavra



Natasha Nado ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 13, 2014 4:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Natasha & Driscoll

Hasznos dolognak tartom a második esélyt. Több szempontból is, de ha megvonják tőlünk, az olyan érzés, mint mikor egy száraz, préselt levelet összemorzsolunk ujjaink között, és élvezettel hallgatjuk a halkan ropogó tépett darabok egymáson át való gördülését. Így éreztem. Így érzem magam azóta, mióta megtaláltam az egyetlen esélyem, hogy visszakaphassam az erőm. Botor, vagy bátor dolog részéről vonakodni, az majd idővel elválik. Az egyetlen dolog, amire szükségem van, az pontosan előttem hever a pulton. Hűvös, jégkockák úszkálnak a felszínén, szépen lassan beterítve azt. Fölé hajolok, hogy alaposan végig mérjem minden oldalról. Igen, tökéletes. A whiskey. Ujjbegyemmel körbe táncolom a pohár élét, mielőtt végzetesen megmarkolnám az üveget, és belekortyolnék.
Óvatosan körbe sandítok vállam felett, mennyien választják ezt a helyet unalom, és/vagy bánat elűzése végett. Aprót sóhajtok, majd ismét szemtől szemben találom magam a poharammal, ezúttal a fenekére nézek. Ez a látvány láthatóan elszomorít. Csapzott vörös zuhatagom hátracsapom arcomból, majd melankolikusan intek a csapos fiúnak.
-Légy oly kedves!- Próbálom elővenni a legjobb formám, és meglepően van olyan. Hangom kissé rekedtes, de a hetedik körömhöz képest, fogalmazzunk úgy, hogy még stabil a látóterület. Vámpírlétem miatt igazán jól bírom a szeszt, de van egy határvonal, ami éppen oly halovány, mint a nappalok s éjszakák között megbúvó alkonyat pereme. Kedvem szerint ihatok annyit, amennyit csak akarok. Otthon nem vár senki józan formámban, s ha mégis várna rám, - amit nem szokott - , talán így részegen meggyőzőbben tudnék hatni rá.
   -Köszönöm. - Apró mosoly görbül szám sarkába, az újabb italom látványa miatt. Extázis. Azonnal le akarom önteni, de egy ismerős alakot pillantok meg, mely mellett nem tudok olyan egyszerűen elmenni, mint kellene. A kulcs. A kulcs, amire szükségem van, amit ha nem kapok meg úgy érzem elveszítem a józan eszem. Ő is tudja, hogy bármit megadnék azért az apró varázslatért, amit tennie kellene, még sem tesz irányomba semmit. Úgy vélem, attól mert boszorkány, én még mindig minden szempontból vámpír vagyok, így hát talán nem akadálymentesen, de tehetnék ellene szankciókat.
   


   
►note: | Kicsit rövidke lett, de remélem megfelel. Smile | ►zene: Demons-
   

   
©redit
   

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 05, 2014 12:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
scarlett & mia
wrong century

Azt hiszem ez a röpke kis beszélgetés jól be fogja vési magát az emlékezetembe, mert nagyon régen találkoztam olyan emberrel vagyis inkább más lénnyel.. Mondjuk emberrel sem mostanában találkoztam, akivel ennyire el tudtam beszélgetni, szóval roppantul örülök annak, hogy ő meg én ennyire kijövünk. Hiányzott már egy normális beszélgetés az életemből. Az is tetszett, hogy amennyire hasonlítunk ugyanannyira különbözünk is a dolgokban. De legalább a véleményünk nagyrészt megegyezik és még ez sem szült ellentétek kettőnk között, szóval mondhatom, hogy a sok rossz után végre sikerült kifognom valami jót is. Kendra-val a dolgok nem éppen mentek túlságosan jól, de nem fogok olyan ember után rohanni, aki egyszerűen nem kíváncsi rám. Próbálkozhatok, amennyire csak akarok, de amíg nem lát bennem többet egy bűnösnél azt hiszem teljesen felesleges bármit is tennem, mert nem hiszem, hogy emberszámba fog venni, amíg túl nem tette magát azon, hogy tényleg az élete részese akarok lenni újra csak ezúttal sokkal hosszabb időre. Összetörtem a gyerekkorát s ezt nem lehet helyrehozni ezzel tisztában vagyok, de én akkor is meg akarom próbálni, mert számomra nekem ő fontos.. Talán egyszer, majd ő is képes lesz felfogni, hogy néha áldozatokat kell hoznunk a kapcsolatokért.. Ha rendbe akarunk hozni valamit nem lehetünk önzők és makacsok. Engednünk kell önmagunkból. Már, ha tényleg azt akarjuk, hogy azaz ember az életünkben legyen. Ha pedig nem.. Akkor ezt is elkönyvelhetem egy kudarcnak.
Hát én sem tudom, hogyan reagálnék arra, ha megharapna egy vérfarkas.. Megtenném-e azokat a dolgokat, amiket az utolsó percemben szándékozok vagy egyszerűen csak véget vetnék az egész procedúrának azzal, hogy megölöm magam. A második opció egyértelműen jobb lenne. Nem kellene szenvedni, de nem hiszem, hogy én egyedül képes lennék véget vetni az életemnek. Ha így lenne, akkor valószínűleg, már most sem lennék itt. – Élni akarok. Bármi is történjék élni akarok. Ezt nem tudom tagadni és szerintem senki sem. Még az is, aki meg akarja ölni magát az utolsó pillanatban rájön, hogy mennyire is szeretne élni, de akkor már túlságosan késő és nincs visszaút.
Kedves tőled. Talán ezt még egyszer ki is használom. Most jelenleg nem akarok a teremtőmre gondolni. Magam mögött akarom hagyni a dolgot. Túlságosan is jól érzem magam ahhoz, hogy hagyjam ezt a fajta keserűséget belopakodni a lelkembe. – Ha a közelemben van, akkor itt van. De most nem akarok vele foglalkozni. Lehet, hogy később még megbánom, de nem számít. Most már amúgy sem fogok menekülni. Ha pedig tudnám, hogy itt van lehet elgondolkoznék rajta, szóval a legjobb lesz, ha elfoglalom magam valami mással és még csak nem is gondolok rá. – Egyedül is meglehet azt hiszem.. Legalábbis nekem valamennyire sikerült. Nem ölök meg minden szembejövő embert, szóval szerintem ez már sikernek mondható el. Igaz, hogy hosszabb út volt és valószínűleg nehezebb is, mint annak, akinek folyamatosan ott volt valaki, de legalább ezt is elmondhatom magamról, hogy egyedül képes voltam átvészelni a legrosszabb pillanatokat is ennek az egésznek. – Nem örültem különösebben annak, hogy egyedül voltam, mikor felébredtem nem volt kire támaszkodnom, de egyedül is feltaláltam magamat és ennek rendkívül örültem. Mert ezek szerintem nem mindenben vagyok egy rakás szerencsétlenség. Azért valamit egyedül is meg tudok csinálni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudtam, hogy mit mondhatnék a szavaira ezért csak halványan elmosolyodtam, majd a következő pillanatban, már lehúztam az italt, amit elém rakott. A torkomat rendkívül marni kezdte és egy darabig köhögtem is tőle, de azért próbáltam nem úgy kinézni, mint aki életében most iszik először alkoholt, bár valószínűleg úgy tűnhetett a külső szemlélőknek.  – Csak egy picit. – Mondtam kacagva, miután sikeresen abbahagytam a köhögést. – Én is nagyon remélem, hogy még találkozunk. – Mondtam mosolyogva, majd a kezemben szorongattam egy darabig a cetlit és nézegettem. Nem tudom mennyi ideig ültem vigyorral a képemen, de lepattantam a bárszékről s a hátsó zsebembe csúsztatva a cetlit távoztam.

|| én is köszönöm. :hug: ||




▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
Killian
† Kedvenc dal :
Whispering
Gimme All Your Love
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls ▲
† Hobbi & foglalkozás :
▲ run away from the past ▲
† Humor :
▲ If you play with me, easy to lose your head. ▲



Mia Sanford ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 30, 2014 5:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Scarlett & Mia
music:Going Under

words: [You must be registered and logged in to see this link.]

Sajnos nem egyszer fordult elő velem, hogy ahogy a mai nyelv mondaná "Bele köptek a levesembe.". Ez leginkább abból állt, hogy bármibe is kezdtem, azt tuti, hogy valahogy keresztül akarták húzni, mert nem az ő szájuk íze szerint cselekedtem. Nem mondanám igazán, hogy zavart az ilyesmi, de nem is néztem jó szemmel. Szerettem a sajt fejem után menni, ez az egyik előnyös és egyben hátrányos tulajdonságom. Nem döntöttem ugyan hirtelen soha, semmit, mégis akadt, hogy megbántam, amit tettem. De ez az élet vele járója. Legalábbis azt hiszem. Igyekszem úgy viszonyulni másokhoz, ahogy ők hozzám, amihez az is hozzá tartozik, hogy nem vájkálok az életükben vagy akarom megváltani a világukat. Hagyom őket élni, ha ők is hagynak engem.
Az, hogy vámpír lettem, bár nem az én érdemem volt, nem zavart. A hátrányait ennyi év alatt már megszoktam annyira, hogy ne hagyjam magam zavartatni miatta. A fajomról, hogy hogyan is működök, nem szívesen beszéltem, ami bár nem volt mindenkinek természetes, kifejezetten örültem, hogy Scarlett nem firtatta a témát. Voltak előnyei és hátrányai, akárcsak egyszerűen boszorkánynak vagy vámpírnak lenni.
Két dologtól tarthatott egy vámpír. A vérfarkasok harapásától és a karótól.  
-Egyszer megkeresett egy fiatal vámpír, hogy hozzam helyre a sebét. Amikor azt mondtam, nem tehetek érte semmit, egy szék lábát akarta a mellkasomba szúrni.-vonok vállat, bár ez az az időszak volt, mikor nem sok mindent éreztem, mondhatni semmit. Talán nem meglepő, hogy a kis vámpír nem élte túl. Elszámoltam a lelkiismeretemmel, és tudtam, hogy neki is így volt a legjobb. Egyszerűen leszúrtam, átsegítve őt a kínokon, amik vártak volna még rá, ha nem teszem meg. Arcomra az emlékektől fanyar grimasz ül ki, egy percnyi megemlékezésnél többet azonban nem ejtek meg érte. Ha mindenkivel ezt tenném, egész életemben csak emlékezgetnék az áldozatokra, akiket néha magam mögött hagytam. Bár indok nélkül senkinek nem vettem soha a fejét. Bár lehet... Nem tartom számon.
Amit mondott, kissé megdöbbentett és eszembe jutott valami. Talán segíthetnék neki, persze, ha kíváncsi rám.
-Bár ez nem a legalkalmasabb hely...Ha van valami amit tőle kaptán segíthetek megkeresni, hogy tudd, mire számíts, mennyire vagy a közelében.-ajánlom fel kedvesen, mert bár nem tűnt félénknek, ez egy olyan kijelentés volt attól, aki átváltoztatta, ami talán nem feltétlenül kellene elveszni hagyni a levegőben.-Bár az éhség csillapítására nem tudok sok mindent mondani, ahogy arra se, hogy könnyű megtanulni. De talán ha segít neked valaki, akit közel érzel a szívedhez, az segíthetne.-vonom meg vállam, hisz ki tudja, ő hogyan működik. Valaki könnyen bírja, mások nehezebben és egyáltalán nem igaz, hogy a korral is jár a tanulás. Sokkal inkább az elhatározás a kérdéses. A legfontosabb, hogy az embereket ne nézzük le, hisz lényegében tőlük függ az életük. A fejük és az ereik maradhatnak a testükben, hisz ott a helyük.
-Néha úgy érzem túl sok minden is.-ismerem el, bár nem volt rossz a kapcsolatom az anyámmal, miután átváltoztam, már közel se éreztem olyan őszintének a kapcsolatunk, mint amilyen annak előtte volt. Az emlékeim ezen része viszont még kifejezetten boldog dolgok voltak számomra.
Az egy dolog, hogy nem sűrűn ittam, de bőven volt gyakorlatom benne, és nem igazán éreztem már erősnek azt, amit én csináltam magamnak. Kissé talán kaparta a torkom, de míg a velem szemben ülő lány fuldoklásban tört ki, én csak felkacagtam.
-Elfelejtettem említeni, hogy kissé eltúloztam a hozzávalókat.-nézek az üres pohárba, amiből nemrég a gyomromban landolt az italom. A pénztárgép mellé leteszek némi pénzt, talán még a kelleténél is többet. De most ezzel nem akarok foglalkozni. Ideje lenne felkeresnek egy-két régi ismerőst, akiknek jelenléte épp, hogy nem szúrja ki a szemem.
-Ha érdekelne, amit felajánlottam, keress ezen a számon.-kapom fel táskám, és veszek elő belőle egy papírt és egy tollat, amire lefirkantom a nevem és a számom. -Remélem még összefutunk a jövőben.-mosolygok még utoljára a lányra búcsú kép, s az ajtón kilépve az autóm felé veszem az irányt, és már indulok is.

*Köszönöm a játékot  :033:   40 *
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 6:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
scarlett & mia
wrong century

Örültem annak, hogy ilyen emberien el tudunk csevegni közel sem emberi témákról. Tényleg kikapcsolódást nyújtott nekem az elmúlt napok borzalmai után és van azaz érzésem, hogy ennek most még korán sincs vége. Valami még közeleg, de egyenlőre nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan mi is. Talán nem is kell megmagyaráznom. Van egy rossz előérzetem, de az valahogy mindig is bennem volt. Amióta átléptem Mystic Falls határát bennem van ez az érzés. De most már nem fogok elrohanni minden egyes problémám elől. Mégis milyen lenne az, hogy mindig a könnyebb megoldás választom. Elmenekülök a problémáim elől ahelyett, hogy végre szembenézzek velük. Ennek itt és most vége van. Nem leszek továbbra is egy gyáva és törékeny kislány, akin mindenki áttaposhat. Nem adom meg senkinek sem ezt a luxust, hogy rajtam nevethessen, mert olyan könnyű engem legyőzni. Kitartok a végsőkig. Kendra-nak is megígértem, hogy nem menekülök többé és igyekszem ehhez tartani magam. Most pedig itt ennél a bárpultnál kezdem felfedezni Mystic Falls előnyeit és még az sem kellett hozzá, hogy hulla részegre igyam magam, bár amúgy is.. Ez valahogy nem az én asztalom. Ritka az, hogy olyan alkoholt találok, ami az én egyedi ízlésemnek megfelel. A legtöbbnek nem is érzem az izét.. Aminek meg érzem többnyire borzalmas, gyomorforgató íze van. Az is lehet, hogy rossz helyen próbálgattam ezt azt, de inkább távol tartom magam az ilyesmiktől. Ha esetleg mégis rám jönne ez az egész tesztelni akarom a piákat úgy is megteszem. Addig pedig csak élem a normális hétköznapjaimat. Már amennyire vámpírként normális lehet ez az egész. Igaz az alkohol csökkenti a vágyamat a vérre is, de ahhoz valami jó tömény löttyöt kell innom.
Igen.. Az se jó, ha mindenbe belekotnyeleskedik az ember. Az a legjobb, mikor önmagadban nevethetsz mások hülyeségein. Lehet, hogy ők közben őrültnek néznek, de annyira nem kell foglalkozni a másik ember véleményével. Én is próbálom mindig figyelmen kívül hagyni. – Régebben talán nagyon is érdekelt mások véleménye és azért változtattam valamin az életemben, mert egy külső szemlélő megszólt valamit, de most már úgy vagyok vele, hogy semmi köze az életemhez vagy ahhoz, hogy mégis mit csinálok. Az én életem az én döntéseim és ebbe az ég világon senkinek nincsen beleszólása. Úgy akarom irányítani a dolgokat, ahogy nekem tetszik. A saját döntéseimet akarom meghozni, amit a saját érzéseim vezérelnek és nem olyan embereké, akik még csak nem is ismernek. Csak azt hiszik, hogy tudják ki vagyok.
Érdekesnek találtam ezt a fele ilyen fele amolyan dolgot és szívesebben hallgattam volna erről részletesebben is meséket, de láttam, hogy ez nem egy olyan téma, amiről szívesen beszél. Nem kellett ehhez nekem az aura olvasás elárulta önmagát még akkor is, ha nem volt szándékos. Én pedig nem fogom olyan témáról beszéltetni, ami láthatóan elég negatív érzéseket vált ki belőle.  
Na ez is egy ok, amiért nem akarok kötekedni a farkasokkal. Inkább választom az egyszerű halált, mint átéljem azokat a szenvedéseket, amit egy farkasnak a harapása okoz. Szerencsémre csak hallottam róla, szóval sem velem sem pedig egy hozzám közel állóval nem történt meg ez. – Nem is tudom, hogy képes lennék elviselni azt az őrületet, amit az a harapás okoz. Valószínűleg én magam vetnék véget az életemnek, mielőtt túl késő lenne. Van rá gyógymód legalábbis úgy hallottam, de ettől függetlenül még nem szívesen tapasztalnám meg. – Van azaz érzésem, hogy még fel fog bukkanni az életemben. Azt mondta, mielőtt kitörte a nyakamat, hogy még meg fogom köszönni. Hát azt nagyon szépen köszönöm, hogy távol maradt tőlem eddig, ha már volt olyan kedves, hogy magamra hagyott. Attól félek bemosnék neki egy hatalmasat, ha felbukkanna az életemben. Hálás vagyok most már az örök életért, de akkoriban nem így gondoltam, hiszen mikor átváltoztam nem egy ember életét ontottam ki. Az onthatatlan szomj. Őrjítő volt. Most sem sokat változott, de legalább már egy kicsit jobb. – Mondtam halvány mosollyal az arcomon, hiszen sokkal könnyebben tudom kezelni a vérszomjam. S nem kellett tasakos vérre állnom vagy éppen állatok szőrös bundáját átharapva keserű vérüket innom. A hideg is kiráz a gondolattól.
[You must be registered and logged in to see this image.]
De legalább van valami emléked tőle. Ez is sokat jelent. – Nekem nagyon nincs emlékem a családomról. Apám azt sem tudom, hogy mégis ki volt anyámat pedig tizenhat évesen elveszítettem, mikor elszöktem. Nem is tudom mi lett vele azóta. Talán a király rajta állt bosszút. A hűtlenségét nem hiszem, hogy elnézte azok után, hogy elterjedt róla a hír. Csak reménykedni tudok abban, hogy gyors halála volt és fájdalommentes. Attól eltekintve, hogy hazugságban nőttem fel.. Szerettem.
Felemeltem a kis poharat, amit elém tett, majd lehajtottam az egészet, ami benne volt. Tudhattam volna, hogy nem volt túl jó ötlet, de próbáltam megfékezni a köhögő rohamot, ami elő készült törni belőlem. – Azt hiszem egy kicsit erős volt. – Mondtam nevetve, miután sikerült abbahagynom a folyamatos köhögést.






▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
Killian
† Kedvenc dal :
Whispering
Gimme All Your Love
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls ▲
† Hobbi & foglalkozás :
▲ run away from the past ▲
† Humor :
▲ If you play with me, easy to lose your head. ▲



Mia Sanford ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 9:59 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Scarlett & Mia
music:Going Under

words: [You must be registered and logged in to see this link.]

A kellemes társalgás elrontója soha nem voltam, és épp ez az, ami sokáig igencsak hiányzott az életemből. Csevegni, de nem feleslegesen, normális társaságban, még ha nem is egyszerű halandókkal. Viszont velük is el tudtam boldogulni, bár tény, ami tény, ebben sokat segített néha a tudásom is. Akadt, hogy nehezemre esett azt mondani, hogy "Igazad van.", amikor tudtam, hogy nincs, mert a "bezzeg az én időmben" rész sem volt egy habos torta. Sőt. Nem bántam, hogy az auraolvasást megtanultam, inkább az zavart, hogy elfeledkeztem arról, nem használhatom mindenkin és mindenhol. Senki nem akarja az érzéseit a másik nyakába varrni, hogy mindenki tudjon róla, ha valami nyomja a szívét. Viszont nekem nem kellett faggatóznom, és épp ez volt a bajom. Elég volt két pillanat, és máris láttam a szivárványszínt, ami az emberek körül izzott, ugyanakkor voltak olyanok is, akik oly sötétbe burkolóztak, hogy akkor se mentem volna a közelükbe, ha az életem függött volna tőlük. Azért nem bolondultam meg, a negatív energiákra pedig semmi szükségem nem volt.
Mosolyogva bólintok. A hazugság olyan, mint a pletyka. Örökösen létezik, létezett és létezni fog, amíg van az embernek szája és hangot tud rajta kiadni. Borzalmas, elszomorító és kiábrándító, hogy manapság ez viszi előrébb a világot.
-Hidd el, néha a hallgatás az, ami aranyat ér. Túl sokat beszélni épp akkora hátrány, mintha... Szóval ebben egyet értünk.-mosolygok, mert se hasonlat nem jutott eszembe, sőt, még csak fecsegtem volna, ami pont a mondandóm ellentéte lett volna. S bár nem volt fiatal, csak hozzám képest, elgondolkodtam rajta, csupán egy röpke percig, hogy vajon mi nyomhatta a szívét ennyi idő alatt, amiért túl sok érzelmet hordoz magán. túl sok ellentétes érzelmet, amiknek nincs jól meghúzható határa a jó és a rossz oldal felé, de nem is igazán semlegesek. De ez továbbra sem az én dolgom, muszáj magam erre emlékeztetni.
Próbálom megmagyarázni, hogy mi is vagyok én, bár ez elég komplikált, noha nem szégyenkezem miatta, nem nekem kell, hanem anyámnak, hisz ő használt kísérleti nyúlnak. És ha nem sikerül valakinek... Örökre cipelem a lelkiismeretem, amióta visszakapcsoltam az érzéseim, még nehezebbnek érzem.
Elkezdtem érteni, hogy miért is oly színes "fal" veszi körül. Nem tudja eldönteni, hogy ez az egész jó e vagy rossz, ami már önmagában zavarodottságra utal, és ha e mellé még az élet sérelmeit is belevesszük, akkor pedig egyértelművé válik, hogy hogyan is alakult ki ez a színfolt.
-Vagy, ha megharapnak.-mosolyodom el vállat vonva, mert a fadarab gyors volt, kevésbé fájdalmas. Egy farkas harapása viszont hosszú kínokat eredményezett, és lassú véget. S ki tudja, onnan mennyi az esélye, hogy egy nyugodt túlvilágra kerülsz e vagy sem. -Minden esetre a lehetőségekhez mérten a legjobbat kell kihozni az életből.-biztatom ezzel magam is és őt is, még ha elég sablonosnak is hangzik ez ennyi idő után. De ha egyszer ez az igazság. Nem rágódhatunk örökösen, félhetünk élni az életünk, mert mire oda jutunk, hogy élvezni kezdjük, máris vége szakad. És ez az, ami a legkevésbé se jó egy vámpírnak. Persze ki hogyan és milyen levek alapján akar élni. Soha nem voltam híve a féktelen erőszaknak, az örökös lenézésének az embereknek. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy honn jöttek, hogy hol a helyük. Mert bár természetfelettiek, mindig van felettük valami, ami irányítja őket, csak nem ismerik be. A tápláléklánc csúcsa nem is létezik. Vámpírnak lenni sem kiváltság, inkább kínzó lelkiismeret, ami nem hagy el soha, csak ha eléred, hogy ne érezz semmit. Megtanulni sok mindent lehet, de kitartás kell hozzá.
A témát az úján díszelgő gyűrűre terelem, bár ahogy látom, nincs annyira megelégedve a téma terelésével.
-Igen, sajnos ezzel nem te vagy az egyetlen.-rengetegen maradtak egyedül, miután átváltoztatta őket valaki. Nem volt itt teremtői hívó szó, különleges kötelék. Aki átváltoztatott, nem feltétlenül maradt melletted. Én se tettem tovább, mint az az idő, amíg képes voltam magamban őrlődni. -Meglepő, ezt az anyámtól kaptam. Ósdi, és nem is a legszebb, csinálhatnék újat, de emlékeztet, hogy becsüljem meg, amim van.-pillantok saját gyűrűmre, majd a pultra ütök halkan, és visszasétálok mögé. -Na az ilyen beszélgetésekhez még jó egy töményebb is.-emelem fel a poharat, amibe jeget töltök, majd egy másikba összekeverek ezt azt, ami épp kezem alá esik. Bármennyire nem voltam az italozás és a részegség híve, most kifejezetten úgy éreztem, szükségem van valami igazán ütősre.
-A különleges kínzásra, amit az élet dobott nekünk.--emelem meg a poharat, miután elé csúsztatom sajátját, és egy húzásra lenyomom a torkomon. Az ital maró hatását egyből érzem, a kelleténél erősebb keverék pedig úgy suhan végig rajtam, hogy érzem, ahogy feltöltődök energiával. Ez rég nem jó. Bár nem lettem tőle részeg, hatása elég volt arra, hogy mosolyom elszélesedjen arcomon. Hajlamos vagyok túlzásokba esni.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 12:49 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
scarlett & mia
wrong century

Nem szokásom a bizalmat könnyedén osztogatni, mert megtanultam, hogy talán ennél értékesebb dolog a világon nincsen. Mégis úgy éreztem, hogy ebben a lányban megbízhatok. Nem, mintha ki akarnám terítenie a lapjaimat és elmesélni az egész életemet, bár erre már az aurámból nagyjából rájöhetett, hogy mégis milyen ember is vagyok én is milyen múlttal rendelkezem. Vicces, hogy még mindig azt mondom, hogy milyen ember vagyok én, amikor nem is vagyok ember. Vámpír vagyok, de még így több, mint kétszáz év elteltével sem tudok magamra másként gondolni, mint emberként. Mert megmaradt az emberségem és az évek talán csak bölcsebbé tettek. Megtanítottak arra, hogy nem szabad senkiben sem megbízni könnyedén. Minden lehet könnyű álca. Azonban az sem árt néha, ha a megérzéseinkre hallgatunk. Vele szemben pedig ezek a bizonyos megérzések csak jót sugalltak. Nem lehetek azonban naiv. Nem hihetek el mindent, amit látok. Manapság egyre több ember s vámpír meg még ki tudja hányféle lény lett az álcázás mestere. Megtévesztik a másikat csak azért, hogy előrébb juthassanak. Ha látnám az auráját, mint ahogyan ő is látja az enyémet talán el tudnám dönteni, hogy a megérzéseimre hallgassak-e vele kapcsolatban vagy pedig az eszemre. A második igazából mindentől távol akar engem tartani. Ez volt az, ami azt sugallta egykoron, hogy hagyjam magára Kendra-t és ne bonyolódjak bele az életébe. Talán ez lett volna a helyes döntés, de most már nem lehet visszacsinálni. Ami megtörtént az megtörtént. Nem bánom, hogy egy olyan emberrel vagyis vérfarkassal gazdagodott az ismertségem, mint Kendra, de a kapcsolatunk talán, már soha nem lesz a régi, hiszen elrontottam. Vagy talán mindketten elrontottuk a magunk módján. Jobb lesz, ha nem feszegetjük a sebeinket és elkerüljük egymást. Bármennyire is érzem azt, hogy vigyázni akarok rá, mert hiába nem az a kislány már, aki volt még mindig szüksége van arra, hogy valaki fogja a kezét és vezesse ebben a teljesen feje tetejére fordult világban és tanácsokkal lássa el.
Na igen.. Az ilyesmik nagyon viccesek tudnak lenni. Az a kedvencem, amikor a fiatalok is lehazudják az égről a csillagokat, hogy az ő dédnagyapjuk meg nagyanyjuk ezt és ezt csinálta. A világ tele van hazugságokkal. Ezen pedig az nem segít, ha kijavítjuk őket mennyire tévednek is. Bár sosem voltam a tömeg középpontjában. Nem szerettem hallatni a hangomat. Inkább magamban mosolyogtam a dolgokon és maximum bolondnak néztek miatta. Semmi értelme a dolognak, mivel nem tudjuk alátámasztani. Ha nagyon nagy szájjal születtem volna, akkor talán megszólalok, de így.. Maradtam a hallgatás mellett.  – Mosolyodtam el halványan. Nem akartam belekötni az emberekbe, de én is Mia-hoz képest rövid kis életemben hallottam épp elég ökörséget az emberek szájából. De ha kijavítom mégis mivel indokoljam? Hé, én éltem akkoriban ne beszélj vissza nekem. Aztán már jegyet is váltanék a legközelebbi elmegyógyintézetbe, ahonnan elég könnyedén ki tudnék szabadulni vámpírlétnek köszönhetően.
Szóval, akkor nem olyan egyszerű ez azért.. Értem. – Nem akartam tovább feszegetni a témát, hiszen láttam rajta, hogy ez valami olyasmi, amiről nem szívesen beszél. Nem vagyok egy vallató ezért inkább ezzel le is zártam a témát. Érdekelt, hogy ez mégis hogyan lehetséges és a kérdésemre meg is kaptam a választ, szóval jobb lesz, ha befogom a számat és nem kérdezek erről többet semmit sem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy csinálok, mint akinek annyira lenne oka panaszkodni. Az, hogy vámpír vagyok.. Tulajdonképpen elég pozitív. Az éhségtől eltekintve ugye..  Kaptam egy csomó lehetőséget arra, hogy jobb életet alakítsak ki magamnak, de ugyanennyit arra is, hogy elrontsam és porig romboljam azt, amit felépítettem. Végtelen lehetőségem van. Vagyis ez nem teljesen igaz. Mert, ha belesétálok véletlenül egy fadarabba, ami pont a mellkasomba fúródik a lehetőségeim száma rohamosan csökken a nullára, de próbálok pozitív maradni. Még akkor is, ha ez nem mindig jön össze. – Válaszoltam mosolyogva, majd tekintetem a gyűrűmre kalandozott. Ha nem lenne rá annyira szükségem, már rég kivágtam volna egy kukába. Annyira azonban makacs nem vagyok, hogy lemondjak a napfényről csak azért, mert egy egoista baromtól kaptam. Lehet, hogy pár percig „ismertem” csak, de épp elég volt ahhoz, hogy ne túl pozitív véleményt alkossak róla. – Az átváltoztatómtól kaptam. Vagyis, már az ujjamon volt, mikor felkeltem. Ő meg persze sehol. – Rántottam meg a vállamat, majd megforgattam az ujjamon a gyűrűt.





▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Alex Hepburn- Under
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
William Cortez Lestwick *.*
† Humor :
Agyleszívó



Sarah Lestwick ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 27, 2014 12:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
Christian
Rám förmedt, amikor leültem mellé, de mint az várható volt, elégnek tűnt végignéznie rajtam, és mári elmúlt a harcias kedve. Nos igen, a vámpír még ötszáz év után is fiatal és szép marad, megakasztva magán a tekinteteket.
- Attól függ, miben mérjük az ifjúságot - kacsintottam rá újdonsült ivótársamra, majd én is nagyot kortyoltam a frissen kiadott whiskymből. Will már elég nagy, így nincs szükség arra, hogy vigyázzak az alkohollal. Egész jóképű a partnerem... komoly tekintet, de azt hiszem, van benne némi kisfiússág is, ami valószínűleg angyon vonzóvá teszi őt a nők körében. Huh, erről jut eszembe, az utóbbi időben annyira lefoglalt a kisfiam, hogy még rendes anyuka is lettem, és már nem hódolok régi szenvedélyemnek, a férfifalásnak, ami időnkét szó szerint is sikeredik. Ideje lenne újra visszatérni ide... - És mi járatban errefelé, ha szabad tudnom? Mystic Fallst szeretik a különös idegenek, és úgy hiszem, te is közéjük tartozol - utaltam arra a megérzésemre, hogy szinte biztos nem emberi lénnyel van dolgom.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
Killian
† Kedvenc dal :
Whispering
Gimme All Your Love
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls ▲
† Hobbi & foglalkozás :
▲ run away from the past ▲
† Humor :
▲ If you play with me, easy to lose your head. ▲



Mia Sanford ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 22, 2014 7:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Scarlett & Mia
music:The Phoenix

words: [You must be registered and logged in to see this link.]

Sokszor sok emberrel volt már dolgom, legyen szó a természet adta képességemről, vagy csak egyszerű italfelszolgálásról. Sok mindent láttam, de igyekeztem agyam nem arra koncentrálni, hogy kikkel, hol és mikor futottam össze. Tudásom bővítése volt az elsődleges, kíváncsiságom hajtott előre az életben, ami meglepő volt ugyan egy hozzám hasonló öreg boszihoz, de nem volt veszélytelen. Sokszor volt fájdalmas búcsú, vagy egyszerű továbbhaladás, és bár az életem legnagyobb részét az próbálta elfoglalni, hogy bűntudatom legyen, meg akartam magamnak felelni annyira, hogy ezen megpróbáljak felül emelkedni, és nem haladtam rosszul. Mégis volt mindig valami, ami előhozott belőlem jó pár emléket. De voltak jó emlékek is, például a szinte nővérként kezelt, szőke mosolygós lány Shanna. Bármennyi sötét dolog is rejtőzött az engem körülvevő aurában, ő valahogy emlékeztetett arra, hogy ki ne akarjak lenni újra, hogy kitartsak a céljaim mellett. És ez sokat segített.
Itt volt ez a lány, a maga furcsa, zavaros és összetett aurájával, és bár nem volt tisztem beleszólni más életébe, kutakodni a múltjában, amit megtehettem volna, az övét így is láttam, hogy bár nem él sok ideje, igencsak megtépázta valami. Igaza volt, egyikünk se volt a korához méltó külsővel rendelkező egyed, bár kétlem, hogy biológiailag olyan lehetett e nekünk egyáltalán.
-A legjobb a bezzeg az én időben duma. Sokszor előfordult velem, hogy idősebbeknek szolgáltam fel, elkezdtek nekem beszélni a saját ükszüleiről, meg dédszüleikről, hogy hogyan is éltek, én pedig csak mosolyogtam, mert a meséjük fele sem volt igaz. De nem mondhatod, hogy én ott voltam, nekem ne mond.-vonok vállat mosolyogva, mert bár szerettem a korom, a korokat is, amiket megéltem, egy két dajkamesébe szívesen belekötöttem volna, mert a plafon omladozni kezdett volna a hazugságoktól, amiket egyesek elhittek.
Nem voltam egy könnyű eset, egy egyszerű fajba tartózó és nem is sértett meg azzal, amit mondott. Az összeférhetetlenségről beszélhetnék napestig, láttam rá példát.
-Ez valahogy úgy működik, mint...-kezdek bele, de nem találok hasonlatot. Megrázom a fejem, lehunyom a szemem és előröl kezdve az egész gondolatmenetet, újra rá pillantok.-Amikor egy boszorkány így vagy úgy, de vámpírrá változik, az átváltozásához ugyan az kell. De amikor visszatér az élők sorába egy nagyobb erejű boszorkány segítségét kell kérnie, hogy megtarthassa a képességét.-nincs ezen mit bonyolítani, ez így kerek egész.-Vannak esetek, mikor ez mégsem tehető meg. Ilyenkor az illető egyszerű vámpír lesz. De ha szerette csinálni, amit csinált, ha szerette azt, aki, akkor nem békél meg vele egykönnyen.-remeg meg hangom egy kicsit, és emlékeztetnem kell magam, hogy keményebb páncél kell, még egy őszinte beszélgetésnél is. Túl sokat engedek meg magamnak a múlton rágódásból és ez tarthatatlan, ha Mia-ként akarok élni.
Engem nem zavart az, hogy ki vagyok. Még csak nem is voltam rossz helyen. Az igazságot megvallva elég könnyen ment az átváltozás, köszönhető annak, hogy az anyám és újdonsült párja mellettem volt. soha nem értettem, hogy apám után hogy volt képes bárki másra ránézni is.
-Ha beletanul az ember, nem olyan vészes, csak gusztus és kitartás kérdése.-ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor már nem lennének emberek, és mindenki erre vágyna. Nem volt egyszerű. A mardosó éhség, ami soha nem múlik, bármit teszel, a sarkadban van, mint az aurád vagy a saját árnyékod. -Na jó, ez nem így megy, de a pozitivitás a lényeg.-erőltetek arcomra egy mosolyt, de ez nem lett túl őszinte tőlem. Soha nem tudhattam, mikor bánom meg az ilyen kijelentéseket, de nem akartam szegény lányt még jobban elkeseríteni.
-Az viszont...-mutatok az újára, ahol a gyűrűje, a napgyűrűje, mely megvédi, még ezen a helyen is csillog. -Na az, egy szép darab. A enyém bezzeg... Mondjuk csinálhatnék másikat, de a szívemhez nőtt már.-pillantok az egyszerű darabra, ami egy kő foganat, furcsán kopott gyűrű résszel. Nem mai darab, a divatos fogalmat maximum csukott szemmel éri el, de még akkor is csak annak alsóbb divatos rétegét. Mégis szerettem, mert emlékeztetett az anyámra.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 19, 2014 3:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
scarlett & mia
wrong century

Rettenetesen örültem annak, hogy végre valakivel normálisan tudok beszélgetni anélkül, hogy legszívesebben elrohannék és addig ásnám magam a föld alá, míg a Föld magjához nem érnék. Matthias.. Már a nevétől is kiráz a hideg. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért.. Egykoron még mondhatni szerettem is.. Úgy, mint a testvéremet, de minden abban a szobában hullott darabokra. Még akkor is testvéremként szerettem, mikor kiderült, hogy semmi közünk egymáshoz. Ha egyszer abban a tudatban nősz fel, hogy neked ő a testvéred, akkor azok után nem tudsz másképpen nézni rá. Legalábbis én így gondolom. Na, nem mintha másképpen akarnék ránézni. Aztán még ott van Kendra is. Vele sem volt a legegyszerűbb a beszélgetés, de itt és most.. Egy kicsit felszabadultnak érzem magam, mintha a problémáim is szépen lassan köddé válnának. Beszélgetek.. Egy olyan személlyel, aki igaz idősebb nálam, de talán pont ezért jó.. Nem kell szoronganom azért, mert tettem valami rosszat a múltban. De még attól sem kell rettegnem, hogy egy pszichopatával ülök szemben. Bár utóbbit nem állíthatom biztosra, hiszen Matthias is az. Legalábbis a mai emberek így neveznék. Vagy tudjam is én. Nem igazán érdekelt a dolog. Hogy konkrétan mi az, ami tönkrement neki odabenn. A távolság az, amire szükségem van tőle. Nem éppen a legjobb helyet választottam, hogy letelepedjek, hiszen ő is itt tartózkodik, de nem fogok újból elrohanni. Megígértem Kendra-nak s ezúttal nincs itt senki, aki az utamba állhatna. A szülei nem tehetnek semmit és más pedig kétlem, hogy panaszkodna, ha a közelébe mernék menni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hát nem vagyok egy mai fiatal.. Most ez úgy hangzik a számból.. Te jó isten.. De komolyan.. A fiatal test hátrányai.. Mindenki hülyének néz, ha azt mondod, hogy bezzeg az én időmben.. – Mondtam halovány vigyorral az arcomon. Nem tudom, miért de most elképzeltem, ahogy kívülállóként tekintek magamra és arról panaszkodok, hogy az időmben ez mennyivel jobb volt meg amaz. Jobbnak nem mondható semmi csak talán egyszerűbbnek. Meg az emberek is megváltoztak.. Már az igaz szeretet sem úgy működik, ahogy egykor. De itt a vége. Bőven elég ebből a bezzeg az én koromban dologból.. – Szóval, akkor ha jól sikerült minden felfognom.. Már pedig általában elég jó a felfogó képességem, de szólj ha tévedek. Te vámpír és boszorkány vagy egyszerre.. Hmm.. Nincs valami megférhetetlenség szabály erre..? – A természetfeletti nem az én asztalom. Mármint nem nagyon foglalkozom vele attól eltekintve, hogy én magam is egy vagyok a természetfelettiek közül. Egy vámpír. Ennyi vége a történetnek. Innentől kezdve nem foglalkozom vele. Mármint nem vetettem bele magam a dolgokba. A gyűrűmért sem kellett küzdenem egyszerűen csak az ölembe pottyant. Szóval mondhatom azt, hogy szerencsés vagyok.
Ha nem lettünk volna rosszkor rossz helyen, akkor most nem lennénk itt és nem beszélgetnénk, szóval álljunk pozitívan a dolgokhoz. – Mondtam halovány mosollyal az arcomon, hiszen tényleg hálás voltam azért, hogy most itt ülhetek és egy normális emberekhez mérten. Bár nem éppen hétköznapi témát vesézünk ki, de akkor is. Jó érzés egy kicsit emberként viselkedni még, ha semmi közöm nincs hozzá akkor sem.





▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
Killian
† Kedvenc dal :
Whispering
Gimme All Your Love
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls ▲
† Hobbi & foglalkozás :
▲ run away from the past ▲
† Humor :
▲ If you play with me, easy to lose your head. ▲



Mia Sanford ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 14, 2014 9:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Scarlett & Mia
music:The Phoenix

words: [You must be registered and logged in to see this link.]

Sokszor gondolkodtam el rajta, hogy vajon amit anyám egy kérdőjellel megjelölt monológ, vajon segítene e megmutatni a tükörben, hogy is kellene kinéznem. De mindig arra jutottam, hogy jobban hasonlítanék egy kupac hamuhoz, ennyi idősen, mintsem egy emberi lényhez vagy egy csontvázhoz. Bár ki tudja, a hajam ősz lenne, az arcom ráncos, görnyedt lennék... Ahogy elképzeltem, mint a mesékből ismert boszorkányok jutottak eszembe, bibircsókkal az orrukon. Bevallom ezeket a meséket nevetségesnek tartottam, tekintve a kilétem, hogy én is egy lehetnék közülük. De a mesékben inkább a szirének közé soroltak volna.
Ahogy kiejtettem a számon, hogy hány évet éltem, egy pillanatra lefutott előttem jó pár emlékem. Emlékek, ahol mindenki megöregszik, csak én nem. A munkaadó, a helyi vadászok, akik egy idő után több hasznom lelték, mint tekintettek prédának, a változó korok, amiket megéltem, a hóbortos divatok, a felfedezések...Mind-mind egy-egy emlékfoszlány volt, ami az emberek között történelemként híresült el. Sok könyvet olvastam, ami ezen eseményeket dolgozza fel, s azok a könyvek voltak a tündérmesék. A tudósok, akik feltalálják a tárgyakat, míg a gyáraikban éhen halnak az emberek, vagy vesznek oda a betegségekben. Persze a tudomány fejlődése elengedhetetlen volt.
-Az is szép kor, a maga nemében.-ismerem el, hisz van aki a másnapot sem éli meg, a másik felét meg idő előtt elkapja valaki vagy valami. Nem sokan tudnak közülük, illetve közülünk békében, ellenségek nélkül élni. Bár az emberek sem piskóták. -Hidd el, átérzem. Bár anyám könyvében olvastam erről ezt azt, amolyan tükröm-tükröm dolgot, ha érted mire gondolok. De tudom jól, hogy amiben nem volt biztos, kérdőjellel jelölte. És ez is ilyen, ezért nem erőltetem. Ki tudja mi lehet a mellékhatása.-vonok vállat, pedig ez a kérdés kivételesen nem csak őt, de engem is foglalkoztatott. Még ha magamon nem is változtatnék semmit. Pontosan értettem, mire gondol, nem is zavart soha ez a kívánság, hisz nem ő volt az egyetlen. Nálam idősebbek is akadtak, de soha senkivel nem találkoztam, aki tett volna erre egy próbát. Bár kizártnak tartottam, hogy ne lehessen megoldani.
-Na igen, ez egy jó tanács, de furcsa mód senki nem fogadja meg.-ismerem el egy falat sült krumplit a számba téve, csak úgy natúr. -Tudod, az egészben az a legviccesebb, hogy te hozzám képest fiatal vagy. Amikor én éltem, még nem is hittek az ilyesmiben. Anyám ismert egyet közülük, de ő maga boszorkány volt, ahogy az egész falu. Nem gondolták, hogy létezhet olyan, mint amilyenné én váltam. Aztán anyám jóvoltából elpatkoltam egy hót egyszerű bűbáj mondogatása közben. Csak úgy. És így ébredtem. Akkoriban nem voltak vérbankok, a napgyűrű létezéséről is csak az a férfi tudott, akinek a vére átváltoztatott. Bárhogy is sikerült az éjszakai kis sétád, akkoriban legalább már tudtak jó néhányan a természetfelettiek létezéséről.-kicsit furcsa ezt a témát épp itt megvitatni, de hol máshol lehetne. Egyébként pedig nem sajnáltam a múltam ezen részét emlegetni. Ezt a részét nem bántam, nem volt rajta mit, hisz igazából közöm sem volt hozzá. Ami utána jött, na arról nem akartam beszélni. -Csak rosszkor voltunk rossz helyen, ami utána jön mindenképp nehéz. Ha van melletted valaki, aki vezessen, ha nincs...-bámulok a krumpliba, és látom magam előtt Killian arcát. Szememben érzem, ahogy egy pillanatra megjelenne a könnycsepp miatt némi plusz víz féle, de nem hagyom, hogy kicsorduljon.
-Na, de a múlton már felesleges rágódni, nem de?-teszek fel képletes, válaszra nem kell méltatni, magam is meg kell győznöm, hogy túl kell lépnem ezen az egészen. Emlékeztetem magam, hogy Mia vagyok, akinek nincsenek gondjai. Ezt bemesélni könnyebb volt, mint elhinni, érezni...

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 14, 2014 10:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
scarlett & mia
wrong century

Ha nekem is lenne valami ilyen képességem talán még élvezném is ezt az egészet. Igazából nekem most elmondta az életemet.. Talán még azt is megkockáztathatom, hogy ő jobban látja mit is érzek, mint én magam. Én csak kuszaságot látok az elmémben. A gondolataim számomra zavarosak az érzelmeim pedig még annyira. Ő pedig színeket lát, amit értelmezni is tud én még az érzelmeimet sem tudom egyszerűen értelmezni. A félelmet is minimum három módon tudom értelmezni. Vagyis inkább képes vagyok minden túlbonyolítani. Nagyon, de nagyon túlbonyolítani. Sokszor már nem is hiszem, hogy az életem az, ami bonyolult. Vagyis, hát alapjáraton egy kicsit az én pedig ráteszek a hülyeségeimmel még egy lapáttal. Meg belesétálok a csapdákba anélkül, hogy észrevenném egyáltalán azt, hogy közeledek egy felé. Matthias.. Még mindig nem bírom felfogni, hogy nem vettem észre. Ennyire rossz emberismerő lennék? Abban a pillanatban mindent megadtam volna egy ilyen képességért. Viszont, akkor soha nem bíztam volna meg benne, ami egyenlő lehetett volna azzal, hogy lebukom. Mert egyedül nem lettem volna képes talán a kezdetekben megvédeni magam. Akkor, mikor elszöktem tőle már nem csak atyámtól rettegtem, hanem tőle is. Ez a félelem hajtott előre és előre. Egyiküket sem akartam újra látni s pontosan ezért is volt megrázó, mikor újra láttam őt. Nem tudom miért akadtam ki azon, hogy él.. Mikor nekem sem lenne szabad. Minden lehetséges. Itt az ideje, hogy ezt valahogy megemésszem.
Szivárvány vagyok. Egy bonyolult talán, már egy kicsit elcseszett szivárvány. Mondhatnám, hogy ez nekem így jó, de annyival egyszerűbb lenne, ha nem kellene ennyi mindent érezni. Bár, akkor mégis min gondolkodnék nap, mint nap? Megszállottja lennék a vérnek? Nem tudom. De azért, hogy ezt kiderítsem nem fogom kikapcsolni az érzéseimet, mert azért szeretnék megmaradni valamennyire emberi. Nem tudom, hogy ez mennyire lehetséges főleg egy vámpír számára.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ó, wow. – Tudom, hogy a külső nem csak az én esetemben megtévesztő, de mindig megdöbbenek, mikor egy nálam nem csak pár évvel idősebb személyhez van szerencsém. Persze tisztában vagyok az ősök létezésével is, de azért ezer év.. Már kicsit nekem sok lenne. Biztos, hogy becsavarodtam volna annyi idő alatt. Egyszerűen nem tudom, hogy hány életet élhettek le azóta rendesen. Valószínűleg egyet sem, mert nem öregszenek, de annál több embert veszthetek el. S ezt a fájdalmat folyamatosan magukkal hurcolják.. Nem lehet megszabadulni a múlttól. – Én nem olyan régen haladtam túl a kétszázat. Na, jó.. Úgy körülbelül húsz éve vagy huszonöt. Nem igazán számolom, igazából.. Azt hiszem egy idő után, már értelmét veszti. Mert akárhányszor a tükörbe nézek.. Nem azt látom, amire számítok. Mármint.. Nem öregszem és hiába számolom, hogy hány éves is vagyok.. Ugyanaz a lány néz vissza rám a tükörből. Nem, mintha ráncokra vágynék vagy ilyesmi.. Csak egy kis változásra. – Nem tudom, hogy sikerült elmagyaráznom, amit akartam. Főleg azért nem, mert én sem tudom pontosan, hogy mit akartam mondani ezzel.. Párszor végigfutott ez a gondolat a fejemen, de ennyi. Különösebben nem foglalkoztam vele. Most, hogy kimondtam már én magam sem értem.
Én nem is igazán voltam tisztában ezekkel.. Ezzel az egész világgal. Egyszerűen csak az ölembe pottyant. Azt viszont, már megtanultam, hogy egyedül soha ne indulj késő éjszaka útnak, mert megjárod. – Mondtam halványan mosolyogva. Még mindig emlékszem az átváltozásomra és az azt követő pillanatokra. Nem vagyok rá büszke, de ez már a múlt. Megváltoztatni nem tudom. Csak a jelenben próbálhatom meg valamivel jobbá tenni. Azokat az embereket nem hozhatom vissza, akiket megöltem.. De másokkal törődve egy kicsit enyhíthetek a bűntudatomon. Falatozni kezdtem a sült krumpliból jól belemártva a ketchup-ba. Ha valamiért megérte élni akkor ez az, na meg persze azt sem szabad elfelejtenem, hogy mennyire szeretem összekeverni a ketchup-ot majonézzel. Hmm. Csupa olyan dolog, amiért megéri még ma is élni. A legjobb az egészben, hogy nem fogok tőle elhízni, szóval annyit eszek, amennyit csak akarok. Bár nem igazán csillapítja az étvágyam csak egy kicsit félretolja az útból a mardosó éhséget a vérre.





▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
Killian
† Kedvenc dal :
Whispering
Gimme All Your Love
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls ▲
† Hobbi & foglalkozás :
▲ run away from the past ▲
† Humor :
▲ If you play with me, easy to lose your head. ▲



Mia Sanford ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 14, 2014 9:12 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Scarlett & Mia
music:The Phoenix

words: [You must be registered and logged in to see this link.]

Sokan kértek már ennyi idő alatt sok mindent, és sajnos sokszor hitték azt, hogy az auraolvasás hazugság, esetleg én hazudok nekik. Pedig szinte úgy láttam körülöttük a szivárványos felhőt, mintha csak valami festményben ők lennének a fő kompozíció egy színkavalkád közepette. Mondjuk akadt már olyan is, akit semmi szín nem vett körül, csak a sötétség. Lehetett szellem, vagy épp egy velejéig romlott ember is. Velük nem igen szerettem foglalkozni. A lány aurája egész másról tanúskodott. Színes volt, érdekesen színes, így összetett is. Árulkodott sok dologról. Magányosságról, de arról a fajtáról, amikor nem igazán az, mégis úgy érzi. Meggyötört volt, de kifejezetten erős jellemnek gondoltam, a maga módján. És ami tetszett benne, hogy valahogy úgy gondoltam, ő maga sem tudja, milyennek is kellene lennie. Mintha egy újonc vámpír lenne. Pedig nem tűnt az érintése alapján fiatalnak. Legalábbis nem pár éves, vagy normál ember korú volt. Vagy beképzelem, és berozsdásodtam egy kissé... Minden előfordulhat, bár kétlem, hogy ez lenne a fő ok.
A hozzáállásának örültem. Végre valaki, aki nem bűnbakot akar keresni a saját elbaltázottnak vélt élete miatt. Utáltam én lenni az a személy, aki szerintük elrontja a téves diagnózisával az életüket. Pedig tévesen soha nem tettem semmit. Nem varázsoltam úgy, hogy nem tudtam minek kellene történnie.
Mikor a diagnosztikát kiadom a kezeim közül, kínjában csak elneveti magát. Vállat vonok, számra furcsa fintort húzva, hisz én mondtam, hogy nem lesz egyszerű elmondanom, amit látok. Várom, hogy kiadja magából minden gondolatát, s csak ezután szólalok meg, válaszolok kérdésére.
-Nem te, az érzéseid. Elég zavarosak. Mintha egy épp átváltozotthoz lenne dolgom, pedig amikor megérintettelek, határozottan azt éreztem, hogy nem vagy fiatal.-nézek üres poharára, és megiszom a maradékom. Ez jó hülyén jött ki, de ez az igazság. Ha még sincs igazam, reklamációt nem veszek fel.
-Ötszázötvennégy éve élek. Hidd el nekem, nem rejtegetem ezt az adottságom, de ha valaki nem hisz benne, vagy engem okol azért, amit én látok, akkor nem firtatom tovább. Viszont a bárpultos szakmával jól összevethető.-rakom a két poharat a másik két üres mellé, mire a srác csak elveszi őket, és nekiáll mosogatni. Az arcára van írva a gondolata, hogy nem lát itt szívesen, de teszek rá, úgy is erősebb a személyiségem. Vagy én is? Esetleg mindkettő? Meglehet...-De komolyan. Ha tudod, hogy ki milyen lelki állapotban vagy, de nem tudja, mit kérjen, könnyebb döntened, hogy mit tolj az orra alá.-veszek le a polcon sorakozó italok közül egy üveg sört, és csúsztatom a pulton keresztül egy ott ücsörgő férfihoz.-Ő például nem tűnik olyannak, aki le akar részegedni, csupán beült ide hűsölni.-adom a lány tudtára, hogy miért tettem, amit, majd rá nézek újra. -Figyelj, én megértem, hogy milyen vámpírnak lenni. Én például mikor átváltoztam, csak legendákból tudtam róluk. Az anyám túlbuzgósága vezetett oda, hogy az akkori korban sikerült egy ilyen keveréket létrehozni, amilyen én is vagyok.-teszem a mosogatóba az üres mogyorós üveget is, amit időközben el-elfalatoztam. Aztán ahogy a pincér elsétál előttünk, tálcájáról lekapok egy adag sült krumplit, de ahogy szólni akar, kissé megbillentem fejem, és már tovább is megy. Pedig nem is mondtam semmit. Leteszem a lány elé, és közelebb húzom a sokak által szeretett ketchupos flakont. Ki tudja ő hogyan eszi, egyáltalán eszik e még emberi étkeket.

 

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 13, 2014 10:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
scarlett & mia
wrong century

Tetszett az, hogy nem úgy reagálta le ezt az egészet, hogy igen tudok és ez a tehetség, már velem született stb.. Soha nem rajongtam azokért az emberekért vagy éppen más lényekért, akik el voltak telve maguktól aztán igazából semmire nem voltak képesek. Annyira nevetséges. Még sokszor egy poharat nem tudnak a kezükbe venni anélkül, hogy ne remegne a kezük több ember szeme láttára. Szerintem sokan okoskodnak, hogy ők is meg tudják csinálni. Legalábbis ezt sikerült elkapnom egy kicsit arrébb elhelyezkedő csapattól. Odapillantottam a szemem sarkából, mert nem akartam őket megbámulni. Ez soha nem volt az én stílusom. Nem szerettem felesleges figyelmet fordítani magamra ezért inkább próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy nem is őket nézem. Bár nekik fogalmuk sem lehetett arról, hogy hallottam, amit mondtak, hiszen vámpír vagyok és egy normális ember nehezen kapott volna el akár egy szót is abból, amit beszéltek. Nem is foglalkoztam velük többet, hiszen teljesen felesleges volt, hogy több időt pazaroljak rájuk. Egyszerűen csak olyan emberek, akiknek rohadt nagy a szájuk, de igazából még semmit sem tettek le az asztalra. Nevetséges, hogy a beképzeltségük a semmiből alakult ki.
Tényleg érdekelt ez az egész aura dolog. Talán pontosan azért, mert ebből én semmit nem észlelek. Na, meg persze az érzéseim kavalkádja miatt nem is igazán tudok ezzel foglalkozni. Épp elég magamban megfejteni a saját érzéseimet nem kell nekem még az a teher is, amit mások hordoznak. Bár más szempontból nézve pedig jó lenne tudni, hogy abban a pillanatban mégis mit érez az illető, de nekem nincs ilyen csoda képességem. Legyen elég annyi vagyis inkább érjem be annyival, hogy képes vagyok mások elméjét manipulálni. Persze ez csak akkor működik, ha nem fogyasztanak verbénát, de nem alkalmazom ezt az egészet túl gyakran. Szerintem totális szemétség a másik emberrel szemben. Egyszer én is ember voltam és nem is tudom, hogyan reagáltam volna, ha egyszer rájöttem volna, hogy valaki végig játszadozott a fejemmel. Valószínűleg nem lettem volna túlságosan kedves. Sőt. Kikeltem volna a bőrömből és kő kövön nem maradt volna. Pedig nem mondanám magam egy bosszúálló típusnak, de ez egy olyan dolog, amivel kapcsolatban elszakad nálam a cérna.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem vagyok az a típus, aki könnyedén megsértődik. Mellesleg én kértem és én csak azt kaphatom vissza, amit érzek, szóval.. Ha valami nem tetszik csak saját magamnál reklamálhatok, de ez azt hiszem felesleges. – Válaszoltam mosolyogva, majd őt figyeltem. Igazából fogalmam nem volt, hogyan működik ez.. Hogy gondolnom kell valamire vagy éppenséggel teljesen ki kell kapcsolnom és mindent el kell felejtenem köztük még a nevemet is, de inkább jobbnak láttam, ha egyenlőre befogom a számat és megvárom, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek. Mikor megszólalt a kíváncsiság még jobban felfedezhető volt az arcomon. Tényleg érdekelt, hogy mit lát belőlem egy kívülálló talán ez közelebb vezet engem ahhoz, hogy mit is érzek vagy éppenséggel mit nem. Meg hát, hogy jelen pillanatban milyen problémákkal küzdök, meg mivel nem. Talán mindegyiket egyszerre hordom magammal? Mint a teknős a házikóját? Soha nem hagyom el csak néha-néha megfeledkezem róla és egy pillanatra arrébb söpröm az elmém egy sötétebb zugába? Lehetséges. Manapság, már semmire sem mondanám azt, hogy lehetetlen. Én élek több száz éve pedig nem kellene. S még Matthias is életben van pedig neki sem kellene. Úgy tekintek rá, mint a múltam egyik démonjára. Felbukkant a semmiből és pontosan ugyanennyi idő alatt jöttem rá, hogy mennyire tévedtem vele kapcsolatban.
Egy kibaszott szivárvány vagyok. – Mondtam, majd pedig fel is kacagtam a kijelentésemen. – Nem mellesleg gondoltál már arra, hogy ezt is felvedd az alkalmi munkáid listájára? Mert elég jó vagy ebben is. Az én véleményem szerint legalábbis. Tulajdonképpen kiolvastad az aurámból az egész életemet, ha úgy vesszük. – Mondtam, majd belekortyoltam a narancslébe és hamar ki is ürítettem a poharamat. Nem is vettem észre, hogy ennyire szomjas lennék vagy valami. Talán az alkohol után egyszerűen csak jól esett egy kis frissítő. Már egyáltalán nem érzem az alkohol mardosását sem a torkomban sem pedig a gyomromban. Pedig, már kezdtem azt hinni, hogy sosem múlik el. Lehet azért, mert ma még nem ettem. Semmi emberi ételt és még a vámpír étlapról sem rendeltem még semmit. Pedig lehet, hogy rám férne. Sőt biztos. De még mindig ódzkodom ettől az egész dologtól. Valahogy nem vagyok a rajongója annak, hogy ártatlan embereket kell bántanom. A vértasak nem a barátom. Kavarog tőle a gyomrom. Az állatokat meg egyenest passzolom.



▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
Killian
† Kedvenc dal :
Whispering
Gimme All Your Love
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls ▲
† Hobbi & foglalkozás :
▲ run away from the past ▲
† Humor :
▲ If you play with me, easy to lose your head. ▲



Mia Sanford ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 4:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Scarlett & Mia
music:Faster

words: [You must be registered and logged in to see this link.]

Az italát, akárcsak sajátom, inkább gyengére csináltam, nem mellékesen soha nem ittam meg a saját erős koktéljaim. Amit megittam, annak valami hasonlóan „jó” dolog lett a vége. Egyszer kirúgtak ezért, abból tanultam, mert azt a helyet még az ezernyolcszázas évek végén, szerettem is. Kár érte, de tévedni emberi dolog. Még ha nem is vagyok ember.
-Tapasztalat az sok mindenhez van.-vonok vállat, mikor és a narancslevet is leteszem elé.  Igaza volt. Sok mindenhez értettem, valamihez jobban, valamihez kevésbé. De ez például a jobban dolgok közé tartozott. Meglátásom szerint nincs olyan ember a földön, aki mindenben tökéletes lenne, sőt. Van akinek érzéke sincs sok dologhoz, még ha azt is mondja.
Az auraolvasás egy volt azok közül, amihez különös tehetségem lett anyám jóvoltából. Testvéreim közül csak engem érdekelt ez, a legtöbben inkább olyanok után vágytak, hogy átkok. Nem értem, miért az volt mindenkinek a legfontosabb. Mondjuk, aláírom, kísérletezni másokon... felesleges lenne tagadnom, hogy nem szerettem. De első sorban nem megölni akartam az embereket, hanem megismerni. Mondjuk csak pár csepp kellett egy főzetből, és még a legrosszabb vagy a legféltettebb titkát is elmondta bárhol, bármikor. Az is igaz, hogy ha nem szed verbénát, egy egyszerű igézéssel is magaménak tudhatom e dolgokat. Viszont az nem ugyan az. Boszorkány vagyok elsősorban, nem vámpír, mindig is így éreztem. A vámpírság kérdés nem az én döntésem volt. Anyámé. Akaratom ellenére lényegében megmérgezett, hogy egy bűbáj gyakorlása közben megálljon dobogni a szívem, és vámpírként térhessek vissza. Mert előtte csak hiedelem volt a magam fajta lény a mi kis falucskánkban. Akik akkor éltek, ha látnák, mi folyik most a világban, a saját árnyékuktól is félnének, mert a maguk módján egyik sem volt erős, csak tehetséges boszorkány. Ez is tanítás kérdése volt. Szerencsére én jó „kezek közül kerültem ki” . Tapasztalatot pedig az élet adott bőven, csak használni kellett tudnom mindazt. Eddig egész jó arányban sikerült is. Persze volt pár dolog, amit megbántam, volt, amit máshogy csináltam volna, de örültem, hogy az lehetek, aki. A kezdeti nehézségek ellenére is. Anyámra se sokáig haragudtam, ahogy ráéreztem a dolog zamatára.
Tetszett a kíváncsisága. Végre valaki értékelte is, a tudásnak nevezett valamit, aminek birtokában voltam. Meglepő. Soha senki nem kezelte ezt úgy, maximum Killian, de ő is csak azért, mert tudta, hogy milyen ezt látni. De elismerést tőle se kaptam. Egy percre elméláztam a múlton, s szinte éreztem, ahogy úrrá lesz rajtam a saját magam felé érzett gyűlölet és az iránta érzett szeretetem keveréke azzal a megmagyarázhatatlan érzéssel, amivel ismét csak magamnak tettem rosszat. Megráztam fejem, hogy újra a lányra tudjak koncentrálni.
-Előre szólok, bármit is mondok, az csak az lesz, amit látok. Ha megsértelek, emlékezz arra, hogy te kérted. És mivel nem ismerlek, nem tudhatom, pontosan melyiket érzed a sok jelentés közül. -szögezem le, mert semmi kedvem nem volt a leszólásokat hallgatni, amiket szoktam. Nem voltam hazug, és ezt szerettem másokkal is tudatni, még ha azok be is beszélték maguknak, hogy nem mondok nekik igazat.
-Szó szerint sokszínű vagy. Piros, ami részben jelenthet valami felé irányuló eltökéltséget esetleg akaratot, némi haragot. Az átmenete a rózsaszínbe valaki felé irányuló szeretetről árulkodik, esetleg valamiféle plátói szerelemről. A narancs egyfajta vágy a társaság felé, de abból csak kevés van, mai jó jel. És tiszta, ami megint csak jó. Ha sötét lenne, biztos egy beképzelt személyiség lennél.-csúszik ki az utolsó megjegyzés a számon, ami azok közé a mondatok közé tartozik, amit nem mindenki vár meg, hogy befejezzem, amibe belekezdtem. –A zöld a lelki érzékenységedre utal, ez megint csak jó, pláne, ha az vagy, ami. Sokakból ez is hiányzik. Viszont kicsit sötétebb színekben önbizalomhiány is egyben. A kék is egyfajta magányosságot jelez, de van benne odaadás vagy aggódást. Mint az anyai szeretet. A sötétlila pedig arra utal, hogy valamit nagyon magad mögött akarsz tudni.-fejezem be, mert órákig sorolhatnám a színeket és a jelentésüket, aminek nincs értelme, ha semmit nem tudok róla.
-A pontos diagnosztikához olyannak kellene lennem, mint egy pszichológusnak. Kellene némi előzmény az életedről. De idegen vagyok, így nem lepődök meg, ha nem kezdesz el mesélni.-kortyolok a narancslevembe, mert a nagy dumálás közepette igencsak megszomjaztam. A körülötte izzó felhő eltűnik, ahogy véleményére kezdek koncentrálni. Nem szeretek azért mindenről tudni. Néha még zavaró is, ha sok mindent tudok.
 

[/color][/color]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:10 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls - Grill

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 14 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-