A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
∫ wake me up
† Tartózkodási hely :
∫ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∫ vámpírvadászat
† Humor :
∫ Akad



Courtney McCarthy ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 23, 2013 2:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Elijah & Courtney


Egyszerűen utálom ha várakoznom kell, bárkire is. Most pedig pontosan ezt teszem. Márvagy tizenöt perce szobrozok itt...csodálom, hogy a járókelők nem jönnek ide hozzám fényképezkedni. Ahoz csak egy jelmez kellene.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy késhet valaki ennyit. Legalább szólt volna! Főleg, hogy ő akar segítséget kérni tőlem, nem pedig fordítva. Nekem pedig nem igazán szokásom idegeneknek segíteni, de sajnos néha úgy érzem túl nagy szívvel rendelkezek. Egyszerűen nem tudok nemet mondani. Hát akkora baj ez?
Az óratorony falának támasztom hátam, mikor gondolatmenetemből a telefonom hangja ráz fel. Miután elolvasom az üzenetet, megrázom fejem és mérgesen indulok vissza
- Hát nagyszerű! Ezért kellett elmásznom idáig! - Mormogom halkan orrom alá, a földet bámulva. A következő pillanatban viszont, éppen befordulnék az utcába, ámde valami megállít. Olyan erővel csapódok bele az illetőbe, hogy a kezemben tartott dolgok a földre hullanak. Mint például a táska és a telefon.
- Ó...sajnálom! Nem volt szándékos! Csak...nem vettem észre. - Hadarom el gyorsan az ijedtségtől és meglepettségtől, majd lehajolok, hogy összeszedjem a széthullott tárgyakat.



Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 18, 2013 11:41 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Most az egyszer örültem neki, hogy itt hagy minket! Amit tudott azt ma már kihozta magából és így végre folytathatjuk a szervezést. Már nem maradt sok időnk hátra sajnos. Még mindig Emma válaszára vártam, de közben egy búcsúzó fejbólintást intéztem Katiehez. Vicces, hogy ha nem állítom le Selenát babapép állna előttünk Katica helyett. Persze muszáj volt. Hiszen számomra a család az első, még ha az összes ilyen félresikerült ketyós.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 18, 2013 10:32 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
A székemhez nyúlok, amit egy laza mozdulattal bevágok a helyére, és felveszem a táskám, miközben lerakom az asztalra, az immáron teljesen üres poharamat. Megköszörülöm a torkomat.
-Azt hiszem, akkor én most megyek is. Akad még egy pár.. khmm.. elintéznivalóm. -bólintok, majd akaratlanul is vigyorra gördül a szám, miközben a kávézó felé nézek. Azt hiszem, hogy tudom, hogy hol fogom kezdeni. Amúgy is, már nagyon unom őket. Kezd csömöröm lenni tőlük, unalmasak, fantáziátlanok, és ez nem való nekem. Főleg a mostani állapotomban nem, amikor képes lennék darabokra szaggatni magamat, de úgy néz ki, hogy akárhányszor sikerrel jártam volna, valaki mindig meghiúsította a terveimet. Lényegtelen, egyszer majd sikerül! Ez az egyhangúság csak még jobban idegesít... Legyenek csak el, intézzék el a hülyeségeiket, azzal a teljesen fölösleges esküvővel kapcsolatban, engem pedig hagyjanak békén. Nem szorulok bébiszitterekre, ellenben velük. Gyerekes gondolkodásmódjuk engem is elgondolkodtat, hogy vajon nem valami óvodáscsoporttal vagyok-e.
Na, az óvodásokat ne is említsük.. Kiráz tőlük a hideg. Emmát is elengedem, mostanában csak jobb, ha nem nyüzsög mögöttem, a saját kis hiperaktív, örökös buzgómócsing, és kedveskedő magával. Hiába is ő a legjobb barátnőm, közel sem a legjobb "tanítványom".
-Ti meg menjetek a dolgotokra, én elleszek. -mintha ezt azért mondtam volna, hogy ne is foglalkozzanak velem, és már tényleg menjenek. Mintha?! Nem. Ezt tényleg azért mondtam...
-Intézzétek el az ügyeiteket, és a többi, és a többi.. -unottan megforgatom a fejemet. Egy apró darab papír, ennyi felhajtással, és hűhóval jár...
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 17, 2013 2:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Csak forgatom a szememet Katie gúnyos megjegyzéseire. Milyen jó is lenne, ha Selena teherbe eshetne tőlem. Kissé elábrándoztam erről. Felkönyököltem az asztallapra és komolyra fogtam a témát. - Tehát! Vettem egy telket... Elmegyünk oda megnézni, hogy mit hova rakjunk és stb? - kérdezem. Még én sem láttam a házat, de bíztam a telefonos cimborámban, aki sosem hagy cserben és az ízlése is egyezik az enyémmel. Persze ott volt Katie... Így most, hogy Selena elment, kezdett lecsillapodni, bár ha még egyszer felhúz biztosan kitekerem a nyakát. Hogy én mennyire félreismerem az embereket! Vagyis inkább nem akarom meglátni a valós énjüket, ez pontosabb.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 16, 2013 5:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
-Ohh. -vigyorodok el a "nem csak embert" kijelentésére. Talán most félnem kéne?! Nem hiszem. Amúgy is az a célom, hogy megszabaduljak attól a házamban tanyázó gyerektől. Ha Emma nem tette még ki a szűrét, mindkettőt megölöm. Na jó nem.. Még átgondolom..
Nem erre a reakcióra számítottam tőle, így inkább egy vállrándítással hagyva az egészet merültem bele ismét a látványba. Talán csak az unalomtól, amit nyújtottak.
Ám Selena távozni készült. Odakaptam a fejem, és gúnyosan elnevettem magam.
-Elfáradtál mami?! -vigyorgok. -Az emberek 100%-a előbb hinné el, hogy ez a trampli a terhes, nem pedig én. -vigyorgok Emma felé, a "terhes" szót undorodva ejtem ki. Nash festékdobozos mondatára is felnevettem, majd Selena felé kapom a tekintetem.
-Úgy néz ki a vőlegényednek sem tettél eleget ezzel a fejjel. A barna jobban állt. -vigyorodom el, még mindig állva, de a székre támaszkodva. Lazán beszélek, majd rögtön el is kapom a tekintetem. Véletlen sem érdekelnek mostmár a dolgok. Semmi izgalom...
-Menj is csak. Nem szégyen félni.. -a levakarhatatlan vigyor a képemen tanyázik, miközben a levegőbe beszélek, de Selenához intézem a szavaimat.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 16, 2013 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
A további kijelentéseit figyelmen kívül hagytam. - Hogy öltem e már embert? Púff - nevetem el magam hirtelen. Ez valami vicc vagy kandi kamera? - Persze, hogy öltem már embert... nem csak embert... - nézek sejtelmesen az ég felé. Persze egyáltalán nem vagyok büszke rá, de ez már nem változtat a múlton. Nehogy már azt higgye, hogy én valami bambizabáló szent vagyok. Egyáltalán nem, sőt mielőtt a városba érkeztem, hát... mondjuk úgy, hogy kedvem szerint játszadoztam mindenkivel aki szembejött. Természetesen nem öltem meg őket, de akkor sem úszták meg vérfolyás nélkül, ha felhúztak. Nem vagyok gyilkos és nem szívesen veszek el életet... de ez nem mindig elkerülhető. Emlékszem Selenával a bál után, mikor másodszorra találkoztunk... én éppen egy vérfarkast préseltem a fához miután szépen szétvertem. Hogy mit tett? Semmit... csak összefutottunk az úton. Elég sok kis gonoszságot követtem el és fogok, de ez nem változtat az erkölcseimen. Törekszem arra, hogy jobb legyek, ez nem olyan könnyű. Aztán megtudtam milyen is a családom, megismertem őket. Talán ezért akarok azóta túlságosan is jó lenni. Jobb, hogy megmutassam nekik, hogy ők milyen gonoszak. - Igen... Ő a Nagymamám... - helyeslem. Nem értettem, ezt miért mondja, de megismételtem a kijelentését. Aztán Selenához fordulok. - Látom, hogy fáradt vagy Kicsim... - sóhajtom. Katie egészen fárasztó tud lenni és utálom a családi bunyókat, mert sosem tudom, hogy kit védjek. - Jobb lesz, ha hazamész. Majd én tartom a frontot. Ha valamiben a segítségedre lesz szükségünk, akkor felhívlak. - mondom együtt érzően és egy puszit nyomok a homlokára. - Ne felejtsd el a festékes dobozt a kocsiban... - suttogom ravaszul a fülébe. Ez a Barbie szőke borzalmas. - Nyugi! Emma nem hagyja, hogy minden kék legyen. - vágom az ártatlant és Emma felé kacsintok. - Szeretlek! Később találkozunk....- megcsókolom és nézem, ahogyan eltűnik, miután elköszönt. Láttam rajta, hogy nem szívesen hagy itt, de ez van. Katie Emma börtönőre.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 16, 2013 3:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Meglepett, hogy Nash nem reagál a Tatiaról mondott szavaimra, a többi pedig nem érdekelt. Édes istenem! Ő csak egy hasztalan nő volt, a pornép közül egy semmirekellő ember, erre pedig felfújja... Nagyot sóhajtok, majd beletúrok barna tincseimbe. Figyelmen kívül hagyom Selenát, és a szavaiba vágok, ha akar szólni, ha nem. Megköszörülöm a torkomat.
-Ne mondd, hogy te még nem öltél embert! -a megrökönyödött arcukat nézem.
-Csupán teszem azt, amiért teremtettem. -mély sóhaj hagyja el a számat, és nem mondok többet. Hadd szidjon össze-vissza, ha ezt élvezi, hát megadom neki a lehetőséget, hogy jó napja lehessen. Nem fogok tőle rosszakat álmodni. Már, ha tudok aludni.
-De, ha azt nézzük, akkor a te drága barátnőd is egy agresszív ribanc, idétlen szőke hajjal. -utalok a történtekre, Nashhoz beszélve, de Selenára sandítva, az utolsó két szót, direkt hozzátéve.
Ekkor újra eszembe jut valami, egy isteni szikra, amivel talán be tudom őt is csalogatni az én nagy kalitkámba. Ismét megköszörülöm a torkom. Úgy érzem még beszélnem is nehéz, megmagyarázhatatlan okokból, egyszerűen csak nehezen jött szó a számra.
-Ha a korotokat nézem, Tatia az ör..khmm.. a nagymamád. -"öreganyád", mégsem hangzott volna túl szépen, így inkább javítottam. Bár, nem mintha érdekelne, de na. Mint, már mondtam. Szükségem van rá. Egy ősvámpírra, akinél nincs erősebb. Persze, nem ő az egyetlen, de mit árt, ha több van?! Attól csak nekem lesz jobb. Mindig is érdekem illetve célom volt, hogy szövetségeseket gyűjtsek. Elvégre, nem árthat, ha többen vannak mellettem. Na.. Mindegy is.. Behunyom a szemem, jó erősen összeszorítom, majd kinyitom, miközben kiroppantom a nyakamat. Már tényleg nagyon kezdem unni. A válaszát nem megvárva állok fel, és betolom a székemet, majd az fölé tornyosulva kezdem iszogatni az italomat.
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
all my friend are heathens
† Tartózkodási hely :
↯ vampire falls
† Hobbi & foglalkozás :
↯ shooting the bats
† Humor :
↯ who knows?



Cassidy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 05, 2013 10:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy felcsigázta az érdeklődésemet, mégis szinte sütött a szemeiből, hogy rájött: érdekel a dolog, hogy mit miért és hogyan csinál. Azért még mindig eléggé furcsán éreztem magam, hiszen egy érzékelhetően nem teljesen normális szellemmel beszélgettem. Álljunk csak meg egy pillanatra! A szellemek egyáltalán lehetnek normálisak? A nap újabb kérdése.
- Menjünk. - Bólintottam. Nekem sem lett volna jó, ha azt hiszik, magamban beszélek.

Külváros ;; Egy félreeső út
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 04, 2013 11:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Mikor a nő nyakához nyúl, automatikusan megmozdulok, hogy meg akadályozzam, de nem sikerül. Helyben maradva figyeltem, ahogy ezt az egészet valami visszavágásnak tekinti. Normális ez??? Felhúzom az orromat, mert nagyon nem tetszett az, amit csinált. A szemeim lesújtóan követik őt. Mindjárt kinyírom! Mindjárt megmutatom neki! Aztán nyelek egy nagyot. - Azt hiszed ez vicces? Azt hiszed, most visszavágtál? Mert megöltél egy embert? Egy embert, akinek még csak köze sem volt hozzád? Ó most talán éreznünk kéne valamit? Talán, hogy a mi lelkünkön szárad az, hogy egy meggondolatlan vadállat vagy? - hebegem. Ez a nő! Fél órája se vagyunk itt és kijátszotta az összes olyan dolgot, amivel fel lehet engemet húzni. Hogy szorulhat valakibe ennyi gonoszság? - Mert a valóság az, hogy ezzel csak azt bizonyítod be, hogy mennyire gátlástalan, SZÍVTELEN lény vagy... - vonom meg a vállamat. Minden egyes percben több száz ember hal meg, akkor miért érdekelne az az egynek az élete? Engem egyáltalán nem az az egy ember érdekelt, hanem a gyilkosának a lelkiismerete. Hogy miért öl meg csak úgy valakit... Ez foglalkoztatott, ez bántott és a tudat, hogy ez Katie.

Úgy látszik Kol valami óriási ribanc lehet, hogy mindent csajt felcsinál. Mekkora kurva az, aki még be is dől neki! Ezt a gondolatot gyorsan le is lőttem magamban, hiszen Selena is bedőlt neki. A szememet forgattam.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 03, 2013 11:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Selly & Nash (+Emma)

-Mit sajnálsz?! -emelem fel egy percre a tekintetem, Nashoz intézve a szavaimat.
-Nem a te hibád.. -vonok vállat, majd megforgatom a szemeimet. -Amúgy meg, nem volt rossz gyerekkorom, azon sincs semmi sajnálni való. Sőt! -nem hazudtam túl nagyot. Maximum azzal az utolsó kis "sőt" szóval. Mindig is hiányzott az életemből, az i.. Áhh! Már megint kezdem. Hihetetlen vagyok.. Mondjuk, végül is igazam volt, részben... Na, inkább hagyjuk! Már undorodom ettől a témától, felfordul tőle a gyomrom.
Megrázom a fejem, amivel kizárom ezeket a gondolataimat is. Túlzottan kezdenek előtörni, és ez nem tetszik. Mitöbb! Mint említettem, egyszerűen undorodom ezektől a kósza emlékképektől, amik a régi gyenge Katerinát idézik elő, aki még csak a töredéke volt ennek a mai lánynak.
Nash papolni kezdett, én meg csak bólogattam. Igazából, nagyon nem is tudtam mit mondani arra, amit ő kérdez, illetve amit mond. A szívem mélyén, tudtam, hogy valamilyen szinten igaza van, de nem akartam elhinni, és nem is hittem el. Megpróbál belemászni a fejembe! A tenyereimet az arcomra tapasztom, és próbálom nem hallani, amit mond. Makacsul ellenállok.
Nem-nem! Én természetemnél fogva vagyok ilyen! A szüleim is ilyenek! Lehet, hogy régebben jobb voltam, de semmi sem változott! Csak felerősödtek az érzelmeim, a feleslegeseket kikapcsoltam, a többit pedig el tudom viselni, erős vagyok, a legerősebb! Olyan vagyok, mint Katherine! Egy fokkal sem jobb! Nem értem, hogy miért akarja belém tukmálni az ellenkezőjét! Üvölteni tudnám a szavakat, ehelyett csendben maradok. Felemelem a fejem, és lehúzom a maradék italomat, a halántékomat masszírozva. Emmára nézek, tekintetem parancsoló, állítsa le, vagy valami, menjünk mert kezdek egy ülő idegronccsá válni… Ám, mielőtt cselekedhetne Nash ismét kérdést intéz hozzám. Egyenesen a szemébe nézek, és tartom azt. Mintha, farkasszemet néznék valakivel, közben pedig fürkészem a tekintetét, hátha még többet elárul. Persze, felesleges, a nagyját úgyis tudom… Próbál hatni rám, én pedig próbálok nem a befolyása alá kerülni. Nem szoktam meg ezt a helyzetet. Általában úgy manipulálom az embereket, ahogyan csak tudom. Olyan természetes, mint a levegővétel, most pedig ugyanezt teszi velem valaki. Persze, már estek erre próbálkozások, de az ember/vámpír egyik sem élte túl. Őt, viszont valamiért nem tudnám bántani. Talán, mert többször is megmentett. Hülyeség.
Nem tudom, mit gondoljak, mit érezzek. Megköszörülöm a torkom, de nem válaszolok. Melyik csoportba akarnék tartozni?! Hát ott ahol most vagyok! Mégis olyan meggyőzően beszélt, és úgy ittam a szavait pár másodpercig, mint egy ötéves. Utána már, rájöttem mindenre. Vagyis, nem ez a legmegfelelőbb kifejezés erre, más most mégsem jut eszembe. És végre! Helyettem is válaszolt, ezzel levéve ezt a gondot a vállamról. Nem mintha még sokáig foglalkoztatott volna. Mély levegőt vettem, majd ismét görgetni kezdtem a kezeim között az üres poharamat.
A családi általánosítós szavaira sem feleltem. Igazából én sem értem, mégis beleégett a vérembe ez a dolog… A Petrova nevemhez való megfelelési kényszer, és az, hogy tökéletesnek kell lenni, amit én el is értem.
Ekkor Selena megszakítja a beszélgetésünket. Mogorván fordulok felé.
-Lehet próbálkozni! -ingerlem őt, miközben kitárom a kezem. Fenyeget! Hát legyen olyan bátor, hogy akkor nekem is jön.
Öö.. és, hát legnagyobb meglepetésemre próbálkozott is. A falnak vágott, majd Tatiaról kezdett beszélni, hogy vele nem bánt el, de engem kicsinál. Ezen halkan felnevettem.
-Honnan tudod, hogy nem bosszulna meg engem? -oldalra billentem a fejem, mielőtt még elkapná a nyakam. Minden erőmet összeszedve elvigyorodom ezzel is bosszantva őt.
-Tatia az egyetlen Petrova, akit elfogadnék anyámként. -vigyorgok, s bár az előbbi igen hülye kérdés volt, mert hiába is találkoztunk egyszer, s lettünk jóban, mégsem ismerjük egymást. De ezzel igencsak gondolkodóba ejthettem őket, és talán valamilyen szinten Selena meg is hátrálhatott. Az ujjait először könnyűszerrel lefejtem a nyakamról, és eltöröm őket, de visszatér, és belevájja a körmét az ütőerembe, valamint a húsomba. Felordítok. Látom, ahogyan Emma feláll, és vihar lesz. Zúg a szél, és villámlik. Ő az. Mellette sohasem eshet bajom.
-Pontosan. Olyan vagy mint én, egy fokkal sem jobb. –nyöszörgöm a kezei alatt, miközben én pedig a kezébe vájom a körmeimet, így próbálva azt leszedni magamról. Vér serken ki a kézfejéből, én pedig elvigyorodom, és tartom magam.

Mielőtt Selena megölne, amihez már nem kellett sok, Nash ott van és megint megment. Nyálas taktikáján szemet forgatok, majd kissé ingadozva felállok. Ekkor a vihar is csitul, sőt leáll az egész. Hálásan nézek Emma felé, aki közel volt már ahhoz, hogy megöljön mindenkit, kizárólag miattam.
Valószínű, vívódott. Nem akart bántani senkit, egyenlőre, ezért okozhatta a vihart. Ó! Úgy ismerem, mint a tenyeremet… Összeszűkült szemekkel botorkálok vissza a helyemhez, miközben egy mellettem elsétáló vörös hajú, vékony nőt kapok el, és belemélyesztem a fogaimat. Kiszívom belőle az összes vért, majd, mint egy rongybabát dobom el.
-Szegény.. Talán még élhetett volna, ha nem szurkálod ki az ütőeremet.. –elfintorodom majd megforgatom a szemem, kis iróniával a hangomban. Ezeket a szavakat Selenához intéztem.
Visszaülök a helyemre, majd keresztbe teszem a lábam, és még ők nyávognak valamiről, én az eget kémlelem, és masszírozom a fájós nyakam, amin a sebek már gyógyulásnak indultak Egy névre viszont felkapom a fejemet.
-Kol? Mint Kol Mikaelson?! –elvigyorodok, és beugranak a régi szép idők. Amikor még bujkáltunk Emmáék elől. Kol Mikaelson lefeküdt volna Selenával?! Akkor valószínű utána keresett meg. Elvégre, ha ekkora csapás éri az embert, meg kell nyugodnia valahol.. Elvigyorodom erre a gondolatra.
-Kol valóban jó. –helyeselek, vigyorogva. Tudom, hogy ez is felbosszantja Selenát. A tudat, hogy nem csak a vőlegénye fejét csavartam el. Eközben intek a pincérnek, hogy hozzon valami erősebbet. Whiskyt hoz, amit szintén kortyolgatni kezdek. Nash következő szavaira is majdnem felpattanok, de inkább megőrzöm a hidegvérem.
-Micsoda?! –szemeim kitágulak. –Kol halott?! –hebegem. Ez nem lehet igaz! Eltátom a számat a döbbentségtől. Ezek után újból felnevetek, és megrántom a vállam.
-Őt ismerve nem lesz sokáig az. –vigyorodom el.
-Nem kell aggódni érte. -nézek a szöszi Selenára, és lebiggyesztem az ajkaimat.
-Legalább is ajánlom neki. Van mit nosztalgiáznunk.. -ezt már csak a levegőbe mondom, majd elnyújtózkodom az italomat kortyolgatva.
"Sajnálom, Emma." Hangzik Nash szájából, amire Em csak felsóhajt, és a jegyzeteiben kezd turkálni.
-Majd szóljatok, ha folytathatjuk. -mondja unottan, miközben ő is keresztbe teszi a lábait.
Ezek után, valószínű már nem akarnak az esküvőn tudni, bár azért még valamilyen szinten reménykedem benne. Ott lesz Kol is, legalább is 99%. Emma szervezi, és még kismilliónyi ok, amiért jó lenne ott lennem. Dehát, ez már nem csak rajtam múlik. Igazából ha nem vagyok meghívva is elmegyek valamilyen indokkal, szóval mindegy.. De azért jó lenne nem elveszteni a bizalmukat. Sohasem árt, ha áll melletted egy ősvámpír.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :

† Kedvenc dal :
epiphany
† Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
† Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
† Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 03, 2013 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

To Cassidy



Felkeltettem az érdeklődését, de tisztában voltam azzal, hogy pont ezt fogom elérni, és.. hát, kedvemre való volt húzni az agyát. De mit is tegyek, ez van belém programozva.
Hangokat hallottam meg, mielőtt válaszolni tudtam volna neki és felsóhajtottam, égnek emelt tekintettel.
- Nem mehetnénk valami olyan helyre, ahol nincsenek sokan? - kérdeztem felvont szemöldökkel, közelebb lépve hozzá. Láthatta rajtam, hogy amúgy felesleges mondania bármit is. Megyek utána, bárhová is megy.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 03, 2013 6:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Kezdtem megérteni őt. Igaza volt. Még tényleg csak egyszer feküdtünk le, de valamiért nálam sose ez alapján helyeztem előtérbe a dolgokat. Még csak meg sem fordult a fejemben összehasonlítgatni más nőkkel való együttlétemet Selenáéhoz. Egyszerűen nem is akartam ilyesmin gondolkodni. A lényeg, hogy élveztem és kész. De igaza volt, változtatni kell a dolgokon. Ahogy a haján is az esküvőig. Megfordítottam és magamhoz öleltem. - Mindenképpen változtatni fogunk rajta. Csak mostanság annyi minden történt tudod... - suttogom a hajába. Egyből megnyugodtam, amiért ilyen közel voltam hozzá. Selena az én nyugtatóm, még ha nekem is kell őt lenyugtatnom előtte. - Ha gondolod ezután elmehetnénk valahova együtt. Mondjuk hozzád? Hozzánk? Vagy a parkba? Esetleg étterembe? Még a menyasszonyi ruhádat is elmehetnénk ... öhm... kiválasztani? - vetettem fel az ötleteket, majd egy puszit nyomtam a homloka közepére. Megfogtam a kezét és visszaültem vele a helyünkre. - Elnézést Emma! - mondom szégyenkezve.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
~I wish I had an angel...~


† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Selena Cristal ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 03, 2013 5:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Mintha egy kis félelmet véltem volna felfedezni Katieben. De az is lehet, hogy mégsem. Túlságosan elborult az agyam... Felkaptam a fejemet, majd lenéztem magam mellé. Valami bekerült a magán szférámba. Pontosabban valaki... Nash, gondolhattam volna. De nem foglalkoztam vele. -Ha jobban belegondolok, én is olyan vagyok, mint te. Szívtelen, érzéketlen, alávaló ribanc, aki nem foglalkozik azzal, hogy mikor kit aláz porig.- szavaimat Katie felé intéztem. - Minden rendben van kicsim.... rendben lesz... ne hagyd, hogy olyanná tegyen, mint ő maga... - Ekkor megmozdult bennem valami... Ez...ez nem én vagyok...én sosem voltam ilyen...csakis az ösztön beszél belőlem... Ha Nash nem fejti le a kezemet Katie nyakáról, akkor az már rég halott lenne. Nash felé fordultam. -Nem vagy ennyire lent, csak... veled még csak egyszer voltam együtt úgy, Kollal meg már...többször. Mi mindig is sajátos módon oldottuk meg a problémákat, ami mindkettőnknek volt bőven. Ezen változtahatunk... de ez rajtad is múlik.- Pont olyankor nem jönnek a számra a szavak, mikor kellene...
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 03, 2013 5:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Valami fojtogatott belülről. Aztán a csendet Katie törte meg. Fintorogva hallgattam végig őt. Talán ha egy másik alkalommal, egy csendesebb helyszínen, csak nekem mondja, akkor még meg is hatott volna, de nem ezek után. Talán akkor még úgy is reagálom le, hogy van esélye arra, hogy másképpen lássa egy idő múlva a dolgokat, talán akkor azt mondom, hogy csak meg kell mutatnom neki, hogy annyira rosszul gondolja a dolgokat. Olyan gyerekes! Nem a viselkedése, nem a gondolkodásmódja, hanem a világról és annak működéséről, az emberi érzelmekről alkotott képe. Elkeserítő, hogy így gondolja a dolgokat. Az, hogy szerinte gyengeség az érzelem. Felszabadult? Hogyan lehetnék felszabadult, miközben nem is érzek semmit? Életemben egyszer törtem meg és kapcsoltam ki az érzelmeimet, mikor Tatia nagyival találkoztam.. az után... csak egy napig voltam érzelemmentes és máris megcsaltam Selenát, pluszba ami ennél is jobban emészt, hogy megöltem egy embert. Kioltottam valaki életét csak úgy kedvtelésből. Borzalmas vagyok. Mielőtt megszólaltam vettem egy mély levegőt és kifújtam, vele együtt a belém szorult idegességet is. Nem akartam megint kiabálni. - Sajnálom... - suttogom magam elé közben Katiere nézve. - Ha tudtam volna rólad, akkor biztosan magammal vittelek volna és gondoskodtam volna rólad. - mondom őszintén megbánva. Gyenge mentség. - Sajnálom... - kezdem újra. - ..hogy így vélekedsz az emberi érzelmekről... - suttogok és próbálok őszintén nézni a szemébe. - Akár hiszed, akár nem... annak ellenére, hogy azt vallod neked nincs egy sem. Mindezek ellenére... a legnagyobb gyengeséged mégis ezek! - formálja minden egyes szót az ajkam, szépen artikulálva. Komoly tekintettel és szégyellve, hogy nem tudtam korábban segíteni neki bámultam rá. Még ilyenkor is képes vagyok magamat okolni az ő gyengesége miatt, csak nehogy ő legyen a hibás. - Majd egy napon... amikor annyi idős leszel, mint én és Selena... egy napon már nem tudod tovább kikapcsolni azt a sok dolgot, amit az évek során elnyomtál és hirtelen az összes addig tett, elásott dolog rád fog törni és összeroskadsz alatta. Nem lenne jobb még most visszafordulni? Amíg még lehet? - kérdezem szívből. A hangom komoly volt és szeretettel beszéltem. Nem hazudtam. A vámpíroknak sincs akkora ereje, hogy elnyomjon annyi erős emberi érzést. Egyszer az összes a felszínre fog törni és fogja tudni elnyomni őket. Könnyebb lenne neki most megtanulni kezelni azt a sok nehéz dolgot, ami elől megfutamodott. Még amíg tudja kezelni őket. Később ezerszer rosszabb lesz. - Nem értem ezt a családi általánosítást... - mondom értetlenséget tettetve. - Ezer évig éltem egyedül, nem ismerve egyik rokonomat se! Tudod mit? Soha nem voltam gonosz, vagy rossz. Volt egy két botlásom, de semmi olyan, amitől olyan lennék, mint egy "Petrova" ...- mondom undorral. - Nem kell mindent a génekre fogni. Csak gyenge vagy és befolyásolható. Engeded, hogy elnyomjanak! - fújom a szavakat. Ezt már én is tapasztaltam. Magukkal rángatnak a rosszba és annyira erősek, hogy még a végén rájuk akarsz hasonlítani, vagy nem is akarsz, de nem tudsz ellenállni. Átragad rád a hülye viselkedésük és gondolkodásmódjuk. - Nézz rájuk! Az összes érzelmi defektes! Nézz rám! Melyik csoportba szeretnél tartozni? - vetem fel. Tudom, hogy fölöslegesen koptatom a számat, de még mindig harcoltam érte. Nem akartam feladni. Nem adhatom fel. Bár ha ezek után is úgy reagál, ahogy eddig, akkor végeztem vele. Levettem róla atyai kezeimet. Velük ellentétben én büszkén használom a Petrova nevet és próbálom a rossz megítélésűeket jóra formálni erről a családnévről. - Inkább ne válaszolj, már tudom a válaszod... Mindketten tudjuk, hogy nem hatnak meg a szavaim akármennyire is szívből beszélek... nem tudod felfogni őket... Valamiért nem jut el az agyadig. - a hangom nyugodt volt és nem gúnyolódtam, csak felvázoltam a tényeket. Most újra vettem egy mély levegőt és kifújtam. A régi Nash leszek és nem hagyom, hogy befolyásoljon. Különben is minek van itt?? Amikor vele töltöttem két napot Vegas és a város között egyáltalán nem ilyen volt. Még azt is eltudtam fogadni, amilyen a házukban volt. Az is tetszett. A kis csépelődős csajszi ÉRZELMEKKEL. De ez a mostani... borzalmas... Nincs szükségem ilyen emberekre az életemben. Selena felé fordultam.

Szándékos???! Senki sem kérte, hogy alázzon meg. Kol már meghalt tudod jól....visszhangoztak a szavai a fülemben. Miért ha még élne, akkor mi lenne?? Fintorogtam egyet a gondolatra. Nevetséges, hogy ezen vitatkozunk itt. De a tudat, hogy nyíltan kijelenti, hogy egy másik pasival jobban szeret kufircolni, na attól idegrázást kapok. Eredetileg a legjobb barátja volt nem?? Csak azt sosem mondta senki, hogy milyen fajta barát... Aztán elszabadult a pokol. Selena nekiment Katienek, aki jogosan meg is kapta a magáét. Nem állítottam le. Tudtam, hogy nem nyírja ki a szemem előtt. Viszont amikor az ujjai egyre jobban belemélyedtek a torkába. Selena mögé teremtem és egyik kezem finoman és nyugtatóan átkarolta a derekát és a hasán nyugodott meg a tenyerem. A másik kezem végigcsúszott kinyújtott karján, amivel Katicát fojtogatta. és ujjaimat ráfűztem az övére, mintha együtt fojtogattuk volna a lányt. Óvatosan kezdtem lefejteni az ujjait róla. - Minden rendben van kicsim.... rendben lesz... ne hagyd, hogy olyanná tegyen, mint ő maga... - suttogom a fülébe közben. Kissé féltem, hogy tényleg megfojtja, de attól még jobban féltem, hogy mit fogok kezdeni magammal, ha tényleg megöli Katicát. Irány az égetőmű... Valamiért feltétel nélkül szeretem a családomat és a lelkemre veszem a sorsukat. Viszont Selena is nagyon fontos nekem. Amikor végre lefejtettem Katicáról a kezét oda húztam a mellkasáról és hátulról öleltem át szorosan. - Minden rendben van. Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de nagyon rossz hallani, hogy ennyire lent vagyok ahhoz a fickóhoz képest még így is, hogy ő halott. - suttogom rekedten a fülébe. Tényleg megbántott ezzel. Olyan érzés, mintha nem is kellenék neki csak mint valami pótlék, mert nincs más.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
~I wish I had an angel...~


† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Selena Cristal ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 03, 2013 4:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
-Szerinted szándékos volt? A drágalátos ükunokád húzott be a csávába.- most már én is üvöltöttem. -Ha ennek az egésznek vége, én komolyan kinyírlak..- sziszegem Katie felé. A következő pillanatban kétségbeesett arccal néztem Nashre, aztán elszorult a torkom. -De Kol már meghalt, tudod jól. De igazad van, most én is megkaptam.- mondom elcsukló hangon, és a szemem sarkából egy könnycsepp csordult le. Nem szándékom gyengének látszani, Katie előtt meg főleg nem, de most tudatosult bennem igazán, hogy Kol meghalt... Muszáj volt leülnöm az asztalhoz, és lehajtanom a fejemet. -Hiányzol...- tátogom magam elé, pont úgy, mintha az lehetséges lenne, hogy Kol meghallja. De az lehetetlen, hiszen halott... Csak fél füllel hallgattam Katie érzelmi kitörését. Egyre szaporábban kezdtem venni a levegőt, egyre gyűllött bennem a düh. Éreztem, ahogy szemfogaim újból előbújnak, és szemem újra elkezd sötétedni. Felálltam, de még egy jó darabig az asztalba támaszkodtam, aztán Katire néztem. A szemem villámokat szórt. -Most kicsinállak...- sziszegtem, de ez már nem is az én hangom volt. Nem több, mint egy másodpercebe telt, és Katie újból a falnál landolt, de most az én jóvoltomból. -Tatia ellen nem volt esélyem, de téged fél kézzel is elintézlek, te nyamvadék!.- ilyesmi fejet képzeljetek el xD)Egy pillanatra meglepődtem magamon. De leginkább a hangomon... Kizártam mindent és mindenkit. Nem érdekelt, hogy mennyien néznek, csakis Katiere fókuszáltam. Ujjaim kezdtek egyre mélyebbre vájni a nyakában...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 03, 2013 11:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Elnyújtózkodtam, mint aki élvezi a műsort, majd kikaptam Emma elől a jegyzeteket, és nemtörődömül olvasni kezdtem őket, még azok veszekedtek. Em a végére már inkább rajzolt, minthogy írt volna. Több kis menyasszonyi illetve koszorúslányruha volt a lapon. Az egyik koszorúslányruhát kapásból áthúztam, s bár ezek után valószínű nem fognak rászorulni a "szolgálatomra", azért ilyenben a többiek se égjenek. Oké, mondjuk, elég meggondolatlan dolog volt, hogy egy tollvonással áthúztam. Ha én nem leszek ott, mit bánom én, ha égnek, vagy ha nem?! Megvontam a vállam, majd a szememet megforgatva tettem vissza elé a füzeteket, a lap alján egy ilyen felirattal: "Unom. Mehetnénk már." Ezek után, csendben ültem, a boromat kortyolgatva, és a poharat görgetve a kezeim között. Kíváncsi voltam, hogy milyen fickóról beszéltek, de a kíváncsiságomnak nem adtam hangot, inkább csendben füleltem, hátha nevet is mondanak.
Nash hozzám intézett szavaira kaptam fel csupán csak a fejem, és ránéztem, teljesen érdektelenül. Ismét hátradőltem, élvezve a műsort, amit éppen nekem csapott. S bár, talán a leghelyesebb az lett volna, ha befogom a számat, mégsem tettem. Szememben talán tükröződhetett némi megbánás, de ügyes trükkel azt is megszüntettem, csupa ürességet hagyva ott, ugyanúgy ahogyan a szívem áll. Üres. Nem képes érezni, és ez a helyzet már igencsak régóta fennáll.
Megköszörülöm a torkom, majd ismét elmosolyodom. Ez a mosoly, csak szimpla mosoly, mégcsak vigyornak sem nevezhető.
Felsóhajtok, és mondani kezdem..
-Tudod, Nash. -itt, hagyok egy kis szünetet, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Valójában fogalmam sem volt, hogy mit fogok hirtelen kinyögni...
-Reménytelen gondolat. Azt hiszem, ki kell, hogy ábrándítsalak, ha eddig még nem tette meg senki. Jó Petrova, illetve Pierce nem létezik. Te vagy a kakukk tojás, nem tudom, hogy hogyan sikerültél. -a szavaim egyáltalán nem sértők, vagy bántók. A kislányon gondolkozom. Talán ő, olyan lenne, mint Nash. Nem hiszem, hogy egy ilyen ártatlan kislányba szorulna ennyi gonoszság, mint a nagyanyjába és az anyjába. Meg ám.. Az apja sem piskóta, és valószínű a nagyapja sem, bár őt nem volt "szerencsém" megismerni még.
-Nem mondom, hogy rossz dolog, de egyszer megpróbálhatnátok igazán szabadok, és önfeledtek lenni. -megvonom a vállam. Azt hiszem, ezt mindhármukhoz mondtam, de legfőképpen, Selenához és Nash-hoz, hiszen Emma már volt igazán önfeledtül boldog, és szabad, és ez akkor volt, amikor kikapcsolta az érzéseit. De ő, mivel vissza tudja kapcsolni, ismét kezd áttérni a Terézanya stílusba, ami nekem nem túlzottan tetszik. Erre a gondolatra felsóhajtok.
-Már rég nincsenek érzéseim. Felesleges próbálkozás azokat kicsikarni belőlem. Talán egy ember képes rá, de az is csak nagyon-nagyon ritkán. -Emmára bökök, majd elvigyorodom, újabbat nyújtózva a széken, ezzel is jelezve, hogy már nagyon unom. Talán még a szüleim és az öcsém az, akikért bármit képes lennék megtenni. De már mindhármuk halott, szerencsére.
-A leszármazottaid kiölték belőlem. -Nashnak intézem a szavakat, ezzel Katherine-re célozva. Talán akkor váltam igazán ilyenné, amikor megtudtam, hogy nem kellettem senkinek. Lehet, hogyha nem hagyja, hogy elvegyenek tőle, boldogabb családban nevelkedhettem volna, szerető biológiai szülőkkel, és blablabla.. Fujj. Nem, mintha, abban a családban, amiben felnőttem nem kaptam volna meg mindent, úgy szerettek, mint az igazi lányukat, de akkor sem volt az igazi.
-Igen. Igen, Katherine. -bólogatok, mintha egy kérdésre válaszoltam volna. -Szóval, ha valami nem tetszik, őt kell okolni. Régen nem voltam én olyan rossz. -mondom, játszi könnyedséggel, mintha valamilyen laza témáról esne szó. Persze, természetemnél fogva ilyen vagyok, de emberkoromban feleennyire sem voltam szörnyű. Kifújtam a levegőt. Bármit is mutattam, igencsak nehéz volt erről beszélni.
-Nem sok mindenre emlékszek a gyerekkoromból. Kizártam. Úgy ahogyan a szeretetet, a bánatot, a boldogságot, a hálát, de legfőképpen a családot, hiszen az az, ami engem idáig húzott. -monológom végén ejtek egy apró vigyort, majd újabbat húzok a poharamból.
-Most pedig, megtapsolhatjátok magatokat, hogy végighallgattátok Katerina Petrova érzelgős baromságát. -emelem fel ismét a poharam, mintha valamiféle köszöntőt mondtam volna.
-Undorodj csak tőlem. Nem vagy egyedül, sokan mások is azt teszik, azzal a különbséggel, hogy azoknak még okot is adtam erre. -büszke, féloldalas vigyor suhan át az arcomon, ami másodpercek múlva el is tűnik. A kislányos szövegére inkább nem is válaszoltam. Valószínű, annyit mondtam volna, hogy "Azon vagyok, nem látod?!", de inkább megkíméltem tőle őket, és csendben figyeltem a környéket.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 10:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Nem tudtam követni az eseményeket. A szavak annyira fájtak. Éreztem, hogy nem jó ötlet Katiet is elhozni. Mindent tönkretett és ezt már soha sem fogom neki megbocsájtani. Olyan jó voltam hozzá. Annyi mindent tettem érte. És ez a hála. Tönkre vágja a kapcsolatomat, pont amikor rájöttem, hogy mennyire fontos nekem Selena. Az elmúlt két percben simán a földbe taposott minden értelemben. Ez nagyon fájt. Idegesen nagyot nyeltem míg hallgattam őt. Egyszerűen nem képes felfogni a célzásaimat, arra hogy emberelje meg magát és fogja már be a száját. Ha nem Petrova lenne már rég holtan feszítene a közeli szemeteskuka mélyén. Pedig én nem ölök embert! Én nem vagyok gyilkos, viszont ha nagyon felhúznak én sem bírom türtőztetni magamat. De őt nem lehet... ő a családom. Idegesen nyelem magamba a dühgombóckákat. Hogy teheti ezt velem? Hogy lehet ilyen velem mindezek után?????? Aztán egyre mélyebben belemegy a témába és érzem, hogy már nincs visszaút. Vége! Tönkre vágta az életemet, ami éppen hogy csak most kezdett összeállni. Ahogy vártam Selena teljesen kiakadt a véritatós dolgon. - Az élete múlott rajta. Tudod jól, hogy nem hagyom meghalni a saját gyermekemet! - ezt már állva üvöltöttem Selena fejéhez. Hihetetlen, hogy itt senki nem használja az agyát. A kedvem teljesen elment mindentől. - Hogy mi??? - akadok ki még jobban, mikor Selena elszólja magát. Keresgélni kezdek az agyamban, hogy kikkel volt Selena és már meg is találtam a személyt. Nem volt nehéz. Kol... - A francba is! Mi a fenének mondtál igen egy olyannak, mint én?? - akadok ki... - Menj hozzá ahhoz a fickóhoz akkor! Sokkal jobb pillanatokat fogsz átélni vele, fogadok! Főleg az ágyban... - nézek rá gyűlölködően. Valamiféle csalódottság és undor keveredett a tekintetemben. Melyik férfi szereti, ha ilyesmit vágnak a fejéhez? Mert engem nagyon megviselt. - Nekem elegem van. - odafordulok Katiehez. - Rohadj meg ott ahol vagy... Egy szívtelen kis dög vagy! Igen jól hallod... Én hülye láttam a reményt, hogy végre egy olyan Petrova, akinek szíve is van... azt hittem tőlem is örököltél valamit, de semmi... Undorodom tőled és előre sajnálom szegény lányt... Tudod mit? Inkább öld meg! Jobb lesz neki és mindenkinek. - lihegem és próbálom visszafogni magamat. Nagyon mérges voltam. Még életemben nem akadtam ki ennyire. Visszafordulok Selenához. A szám szóra nyílik, de csalódottan magamba fojtom, amit mondani szerettem volna. A fejemhez kapok idegesen. Nincs Vegas... kinyírom magamat. Nincs semmi értelme tovább élnem. Semmi!!!!!!!! Kifújom idegesen a levegőt és próbálok megnyugodni, de nem megy. Mindent elvesztettem... szerelem, hit, család... vége... a nyakamnál tapogattam az ujjaimmal idegességemben.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
~I wish I had an angel...~


† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Selena Cristal ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 9:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

-A hülye is tudja, hogy egy Petrovánál nincsen jobb, és ezzel a szöszi is tisztában van, nem?! - -Hát...őőő.- én ezzel vitatkoznék. Így fejeződött volna be a mondatomat. És vajon kire gondoltam? Hát persze. A kedvenc Mikaelsonomra, Kolra. Nash is isteni az ágyban, de Kol felülmúlhatatlan. Szegény, most biztosan csuklik a sírjában. Várjunk, lehetséges ez egyáltalán? -Basszus...- suttogtam magam elé. Ezt nem hiszem el! Ilyen simán belesétáltam Katie csapdájába. Ha lenne a közelben egy ásó, bizton leásnám magam vagy 200 méter mélyre... Amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy milyen balfék voltam, addig Nash elvesztette a türelmét, és felpaszírozta Katie-t a falra. A józan eszem azt diktálta, hogy menjek én is, de inkább segítségkérően néztem Emmára, aki már meg is indult feléjük. Nem sokkal ezután meglepettségemben felkaptam a fejemet. -Vegasban a véredet adtad, most meg az enyémet akarod elvenni?!- -HOGY MIVAN????!!!! Tőlem még akkor is elhúzódtál, mikor egy apró karcolást ejettem rajtad, neki meg hagyod, hogy szívja a véred??!!- pattantam fel mérgesen. Amit érzek, azt nem lehet szavakkal elmagyarázni. -Tudod Nash, most erősen gondolkozom azon, hogy akarom e ezt az egészet.- csóváltam meg a fejemet lassan, miközben pár lépést hátráltam.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 8:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
-Nem hát... -forgatom meg a szemem, a hangomban csupa iróniával.
-A mi kis titkunk?! -nevetek fel. -De hiszen te másnap kikotyogtad. -vigyorodom el. -Amúgy is.. -mély levegőt veszek, miközben megforgatom a szememet. -..egy Petrovában megbízni igen nagy hiba. -lengetem meg előttük a mutatóujjamat. Persze, ez az ő esetében nem volt igaz, mert ha nem hergelt volna fel, én istenbizony nem szólok semmit. Mert megígértem neki, s bár nálam az ígéret, az annyit ér, mint egy légy, viszont Nash megmentette az életemet, így ezt viszonozva, nem mondtam volna el Selenának. Csakhát.. Bánt volna jobban azokkal a pici szájacskákkal... Ohh! Minő meglepetés! Nash előbb dühbe gurult, mint Selena, és nem várt lépést tesz. A nyakamnál fogva emel fel, s, ahogyan a sebhelyemhez ér, felszisszenek. Már csak reflexből, megszokásból, hiszen már egyáltalán nem fáj. A vigyor nem szűnik meg az arcomról, még az ő elváltozott arcát látva sem. Szemem sarkából látom, ahogyan Emma is feláll az asztaltól, nem mintha tudna akármit is tenni.
Na jó. Megint elfeledkeztem arról, hogy egy nagy erejű boszorkány, amit én mondjuk nem néznék ki belőle, de sebaj. Első mondatára, miszerint megszegtem a szavam, csak megforgatom a szememet. Következő szavaira viszont elvigyorodom.
-Ahogyan akarsz! -tárom ki a karom, s bár hangom kissé rekedtes, mivel szorítja a nyakam, tisztán és érthetően kivehető belőle minden egyes szó.
-Vegasban a véredet adtad, most meg az enyémet akarod elvenni?!-rekedten felnevetek, miközben csak suttogom ezeket a szavakat, bár így suttogva is meghallják a vámpírok, tetszik ez a helyzet.
-Persze.. Úgy sem mersz bántani.. -nyöszörgöm, huncut mosollyal az arcomon. -De ha mégis, kérlek itt kezd. -simogatom meg a hasamat, és tudom, hogy ezzel csak még jobban felhúzom. A nagypapás mondatára lebiggyesztem az ajkaimat.
-Te mondtad.. Rosszkislány vagyok. -mondom úgy, mint aki megbánta, majd szélesen elvigyorodom, bár ez a mosoly most inkább kedves, és manipulatív, mintsem hogy, mint az előzőek, amik inkább gúnyosak, és irónikusak voltak. Kezd elfogyni a levegőm, ahogyan a nyakamat szorítja, így ösztönösen a kezéhez kapok, és megpróbálom lefejteni az ujjait magamról, bár az egyik felem buzgón reménykedik abban, hogy nem sikerül. Inkább haljak meg én is, minthogy mégegyszer szüljek! Nem kell nekem utód. Majd ledob a székre, én pedig a nyakamat kezdem el masszírozni, de a mosoly, még mindig nem hervadt le az arcomról.
-Nos.. -köszörülöm meg a torkom. -Ezek után, igen szépen kell kérjetek arra, hogy hagyjam Emmát megszervezni az esküvőt. -sakk matt. Emma minden szavamat követi, mint egy kiskutya. Persze, biztosan hagyom, hogy megszervezze, mit bánom én! Csak hallani akarom, hogy megbánta. Kihúzom magam, és kényelmesen hátradőlök.
-Nem félek semmitől. Engem úgy sem tudtok bezárni sehova. -vállat vonok, miközben elég halkan ejtem ki a szavakat.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 6:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Héjkás! Rólam beszéltek! Végig az én szexszokásaimról beszélgetnek! Itt vagyok, hahó!!! Itt állok!!üvöltöztem magamban. - Elég legyen már! - kiálltok fel egy sóhaj kíséretében. - Katie... te még semmilyen ízelítőt nem kaptál belőlem! - nyögöm vörösödő fejjel. Annyira túl akartam már lenni ezen a témán és utálom érte amiért felhozta. - Amúgy is azt hittem, hogy ez a mi kis titkunk marad. - szórtam a villámokat a szememmel feléje. Újra felállok, de most úgy nézek rá, mint a bika, mikor nagyon felhergelték. - Megszegted a szavadat! - morgom. A kezem ökölbe szorult. Mai énem nagy részét még a régi értékekhez való ragaszkodás adta, így az ígéret szava számomra szent volt és ő éppen most árult el. Összeszűkült szempárral bámultam rá. Hirtelen vámpírsebességgel ott termettem mellette és elkaptam a nyakát. Vámpírfogaim előbújtak. - Nem hiszem el, hogy ezt tetted! - morgom és közelebb húzom magamhoz a nyakánál fogva. - Most mit kezdjek én veled Katicám? - méregetem gúnyosan. - Rossz kislány voltál, meg kell hogy büntesselek. - tűnődöm és vigyorgok gonoszan. Tudja, hogy nem fogom bántani, hiszen a saját vérem és nagyon szeretem. Viszont valakinek csak meg kell nevelnie. - A nagypapáddal nem szabad így viselkedned. - mondom és ledobom a székre. Csúnyán nézek rá, majd visszaülök Selena mellé. - Folytathatjuk, vagy Emma jóvoltából bezárjunk a benti wcbe, míg beszélgetünk? - kérdezem mosolyogva.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 6:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Csak iszogattam, és próbáltam nem figyelni rájuk. Foglalkozzanak csak az esküvővel, hát azért jöttek, nem?! Még az asztalra csapkodást is teljesen jól kizártam, nem nagyon érdekelt, csupán bámészkodtam erre-arra, egy pár erre járó fiúval szemezve, és keresve a legújabb áldozatomat. De Nash szavait egyszerűen nem tudtam nem meghallani. Alig tudtam lenyelni a kortyot, olyan nevetésben törtem ki! Ahhoz képest, hogy ennyi idős, elég gyerekesen viselkedik. Jóízűen dőltem hátra a székben, és úgy néztem rá, mint aki bátorítja, hogy beszéljen még, miközben olykor-olykor egy-egy kis apró, gúnyos kacaj szökik fel a torkomon. Oldalra biccentem a fejemet.
-Nekem már nem kell több ennyinél, hogy megállapítsam a dolgokat.. -forgatom meg a szemeimet, majd elvigyorodok. Ilyen vámpírnak, mint én, elég csak egy véletlen érintés, és már meg tudjuk állapítani, hogy ki és miben jó. Ezt teszi az idő, és főként a tapasztalat. Felhorkanok.
-Éppen elég ízelítőt kaptam... -ezt Selena felé nézve mondtam, egy apró sóhaj keretében, miközben a levakarhatatlan mosoly ott ül a szám sarkában. Próbálom felhúzni, nem tagadom. Elvégre, azt hiszem, ez az egyik legjobb módja, hogy megszabaduljak attól a kis fattyútól. Ráadásul! Egy két legyet egy csapásra.
Nash következő mondatánál felemelem a tekintetem, majd Emmára sandítok, aki a jegyzeteibe borulva, valószínű ugyanarra gondol, amire én, és látszólag jól mulat rajtunk, de legfőképpen Nash szavain. Én pedig jóízűen felnevetek. Nevetésemben gúny van, leleplezés.
-Ez pincér pasikkal flörtöl... -biccentek Selena felé. -..te meg hazudsz, és ez látszik rajtad. -nevetésem átcsap vigyorgásba. Ugyan kérlek! Egy Petrovánál nem csókol jobban senki, még ha az haldoklik is!
-Igazán megérdemlitek egymást. -emelem fel a poharam, mintha éppen áldást mondtam volna rájuk, majd újabb kortyot iszok belőle.
Nash vissza akart térni a témához, de én nem hagytam. Még nem fejeztem be!
-De.. -köszörülöm meg a torkom. -..legalább ne ezt hazudnád. -fintorodom el.
-A hülye is tudja, hogy egy Petrovánál nincsen jobb, és ezzel a szöszi is tisztában van, nem?! -mosolygok rájuk, teljesen ártatlanul, ahogyan azt kell. Kicsit összezavaró kérdés volt. Mert, ha Selena azt mondja, hogy ez nem igaz, akkor szegény fiút alázza a porba, de ha azt mondják, hogy igaz, akkor engem is elismernek. Hát, körülbelül így kell ezt csinálni. Tapsot nekem. Köszönöm.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 5:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Kezdett elforrósodni a helyzet. Ahogy vártam. Selena nem rajtam akadt ki, hanem Katien. Apropó Katie. Mindig olyan rosszkor jár az a csinos kis szája. Elmosolyodtam, mikor elkezdtek egymással harcolni. Selena teljesen nyugodt maradt, de Katie már alig bírta türtőztetni magát. Aztán felálltam mérgesen és az asztallapra csaptam, ezzel belefojtva a szót mindkettőjükbe. A megcsalás témával már nem akartam foglalkozni, hiszen akkor még nem voltam biztos önmagamban. Most már tudok mit és kit akarok. Selenát szeretem teljes szívemmel és soha az életbe nem fogok még csak megfogni sem más lányokat. Annyira tipikus lánygondolkodás.... ami nekik van. Úgy beszélnek rólam, mintha lefeküdtem volna Katievel, mikor csak megcsókoltam őt. Mérgesen néztem Katiere, majd Selenára. Mindkettő elvetette a sújkot. - Először! Mi az, hogy majdnem olyan jó? Még csak ízelítőt sem kaptál belőlem. - háborodom fel szerintem teljesen jogosan. Hogy mer ilyet állítani? Petrova vagyok ember!!! Nem egy koszos vérfarkas... Különben is Petrova pasival nem mindennap fut össze az ember. - Akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy Selena ezerszer jobban csókol, mint te. - duzzogok és vágok vissza gyerekesen. Tudtam, hogy hazudok, hiszen istenem ő mégis csak Katerina lánya. Az anyja is majdnem bevonzott, de akkor jött az az unszimpatikus Stefan. Mindegy.. az már a múlt. A jelenben pedig Selenát kell védenem bármi áron, persze egy szinten a családomat is, ezért nehéz volt állást foglalnom. - Köszönjük Katica a felszólalásodat, de most mindenki nyugodjon meg és üljön le... Gondolom nem szeretnél már most összekapni a jövendőbeli nagymamáddal. - vigyorgok gúnyosan. Ezt azért kapta, mert eljárt a szája. - Visszatérve a témára. Három koszorúslány lesz... Bayről megfeledkeztem. - miközben beszéltem Katiere néztem végig. Remélem tudja hol a helye. - Még valami? - tudakolom.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 4:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
-Ugyan! Mindketten Petrovák vagyunk, mit gondoltál?! -forgatom meg a szemeimet. Tipikus szőke, és ennek hangot is fogok adni. A farkasos monológjára felhorkanok, ránézek, majd elvigyorodom. Érzem, hogy ezzel nagyon felhúzom majd, legalábbis ez a célom, de hát, ő.. Hogy is mondjam, elég türelmes, és jól türtőzteti magát. Vagy.. Vagy csak nem fogja fel amit mondok! Valójában, ez lehet az oka ennek.
-Hát, Selena.. -sóhajtok. -Majdnem olyan jó volt az a kutya, mint a te vőlegényed. De csak majdnem. -nevetek fel, majd kacsintok egyet, és újból felsóhajtok.
-Tudod... Én sem olyannak ismertelek meg, hogy megállapodnál egy férfi mellett. De a Vegasban történtek után, megértem, hogy miért. -elvigyorodok, ezzel is húzva az agyát. -Bár! -mutatok a pincérfiú felé. -Úgy látom, most sem zavartatod magad. -felnevetek. -Osztozkodhatunk, ha gondolod. -billentem oldalra a fejemet, várva a válaszát, miközben Emmára és Nashra sandítok, akiknek valószínű leesett az álluk a mi kis apró vitánk miatt.
Beleiszok a borba. Mmm.. Ez tényleg a jó fajtából való! Egy pillanatra még felnézek, és kuncogni kezdek.
-Amúgy, Selly.. -a nevét leeresztő hangsúllyal mondtam ki, miközben próbálom elfojtani a nevetést. -Jó a hajad! -vigyorgok, majd felemelem a poharam, és újra inni kezdek.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
~I wish I had an angel...~


† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Selena Cristal ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 02, 2013 4:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Figyelmesen hallgattam Emma mondandóját, a végén viszont elég furán néztem. -Kék nyakkendő?! Felejtsétek el!- tiltakoztam. -Nash, ha felveszed, én elfutok. A többi amúgy az én részemről rendben van. -Nem, ne a Lockwood birtok legyen... Bármennyire is utálom Katie-t, abban egyet kell értenem vele, hogy minden rendezvény ott van. A vízesés jobban hangzik. Majd bulizunk a vízben, nem?- elmosolyodtam. Emma belemerült a jegyzeteibe, Nash pedig Katie-t kezdte cukkolni. Őt ismerve ennek nem lesz jó vége. Hát, nem is lett. Miközben Katie beszélt, én unottan az eget kémleltem, az egyik mondatánál, még ha nem is látszódott, de felszökött a szemöldököm. Mikor végzett a mondandójával, Katie felé fordultam. -Tudok róla, mert Nash felvilágosított a Vegasban történt dolgokról. Azt viszont nem értem, hogy mért nem tudta elmondani, hogy a lány, akivel lefeküdt, a ükük-akárhányad rokona.- Nem néztem Nashre. Egyszerűen nem bírtam ránézni... Egy pillanatra végigfutott az agyamon, hogy elmegyek, de inkább mégsem.-Katie, te sem vagy ám egy angyal. Egy pillanatig sem hittem volna, hogy Katie Pierce-t felcsinálja egy farkas. Vajon mennyire lehetett jó a kutyuska az ágyban, ha még azt is hagytad neki, hogy az megharapjon? Katie, én nem ilyennek ismertelek meg. - mondom gúnyos mosollyal az arcomon. Közben visszajött a pincérsrác. Mielőtt elment volna, utánaszóltam: - Szépfiú, nekem hozhatsz egy kis whisky-t.- kacsintottam rá, és el is felejtettem, hogy Nash is itt van mellettem...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
† Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
† Hobbi & foglalkozás :
te. ×
† Humor :
Nem fogod megemészteni.×



Katie Evelynne Pierce ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 01, 2013 9:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Nem is figyeltem semmire, miközben a düh eluralkodott rajtam, és elöntötte az agyamat. Rávágtam az asztalra, és felpattantam a helyemről.
-Ha így állunk. -mordulok rá, majd csábosan elvigyorodom. Selenára kapom a tekintetem. -Játszunk csak. Ha ezt teszed, én pedig elfecsegem mindenkinek, hogy az esküvőd előtt, Las Vegasban, ezer örömmel feküdtél volna le az egyik nagyon messzi rokonoddal, valami ükükük unokáddal, aki nem mellesleg haldoklott, és ráadásul még elég kezdetleges állapotban, de terhes is volt. Vágytál rá, és egy pillanatra sem gondoltál a szöszi menyasszonyodra, akit végül megcsaltál. -felsóhajtok, kissé eltúlzott drámaisággal a hangomban, majd levakarhatatlan vigyor ül ki az arcomra, gúnyos, gyönyörű vigyor. Szememben pedig gonoszság és kacérság tükröződik, miközben visszatáncolok a helyemhez, a székemet pedig egy erős, és hangos rántással kihúzom, és leülök arra. Tartom Nash és Selena tekintetét. Valószínű, köpni-nyelni nem tudnak, úgy ahogyan Emma sem.
Eközben a pasi nagy buzgósággal kihozza az italokat.
-Köszönöm, drágám. -vigyorgok, miközben átveszem tőle az italomat. Vörösbort hozott, ajánlom, hogy finom legyen. Ha az, talán életben hagyom. Bár annak kicsi az esélye... Keresztbe teszem a lábam, és az arcukat fürkészem, miközben az én kis monológom után megszakadt a beszélgetés. Emmára sandítok, aki a jegyzeteibe merülve ül, és irkál valamit. Várom, hogy Nash és a szöszi megszólaljanak.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 5:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
Vissza az elejére Go down
 

Óratorony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 10 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

 Similar topics

-
» Volterra ~ Óratorony

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-