A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Útszéli szórakozóhely


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
§ Friend from past
† Kedvenc dal :
§ Yellow Flicker Beat
† Tartózkodási hely :
§ Monsterland
† Hobbi & foglalkozás :
§ find myself



Renee Winter ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 15, 2016 10:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Renee & Ansel
Régóta nem tettem már be ilyen helyre a lábamat, de az is tény, hogy jártam már ennél rosszabb helyen is. Akkoriban másabb testben éltem, hiszen előtte már egyszer meghaltam, de még abban a testben sose. Azt mondják, hogy a lélek mindig tudja, hogy milyen testet válasszon… Még mindig nem fejtettem meg, hogy miért pont ez a szőke haj, ártatlan arcú testet választotta, de biztosan. Az is igaz, hogy már nem akartam ártani senkinek se. Egyszerűen csak végre szerettem volna normális életet élni, de úgy néz ki, hogy minél inkább vágyom rá, annál inkább elveszi tőlem azt az élet. A dacosságom még mindig tartott, hogy nem igazán használtam az erőmet, így pedig olyankor is megjelent, amikor valami túlzottan nagy hatást gyakorolt rám. Felhúzott vagy éppen féltem, pedig vadász akartam lenni. Ment, de nem túl jól. Még mindig képtelen voltam csak úgy megölni bárkit is.
Könnyedén fogyasztottam el az italomat, miközben néha valakit szemmel tartottam. Nem túl feltűnően, hiszen ebben az egy dologban legalább jó voltam. Aki ennyit él, mint én. Évszázadokat áthidal és mindig kap egy új esélyt arra, hogy kicsit másképpen csinálja az életét, az előbb vagy utóbb belejön az ilyen színjátékokba. Figyeltem az újonnan érkezőket, de nekem ő kellett… Nem úgy, hanem szükségem volt egy mentorra és valakin keresztül jutottam el hozzá. A klánban hallottam, hogy említik a nevét, én pedig lenyomoztam. Nem volt könnyű, meg egy-két illegális dolgot is meg kellett tennem, de nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember.
Idővel a mosdó irányába battyogtam el, hiszen ha hív a természet, akkor nem lehet csak úgy nemet mondani neki, meg kellett egy terv is sürgősen, hogy miként kerüljek hozzá közelebb és vegyem rá arra, hogy segítsen. Még akkor is, ha ezzel még inkább esetleg anyámmal szembe megyek. Bár arról fogalmam sem volt, hogy hamarosan egy amerikai akciófilmben találom magamat, vagy éppen a westend filmek új formát öltenek a modernkorban, de hát az élet mindig is kiszámíthatatlan volt. Hallottam a zajt, a sikításokat és miegymást, de első gondolatom az volt, hogy biztosan elszabadult a buli, de ahogyan egyre közelebb értem az ajtóhoz, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy ez már nem olyan buli és fegyverek ropogása tölti meg a teret. Sietve léptem ki az ajtón, de még éppen időben. Egy pillanatra haboztam, majd sietve kezdtem el koncentrálni, hogy pár pillanat erejéig megállítsam az időt. Az egyik támadó golyóját kicsit átrendeztem, ahogyan őt is, hogy hol álljon, majd jöhetett Ansel, már ha ez tényleg a neve. Bár ez szerepelt az aktákban is, így talán nem tévedek. A következő pillanatban meg kisebb erőlködés közepette még őt is arrébb „teleportáltam” az asztalával együtt, hogy utána mellette leljek fedezéket én is és hirtelen fel se tűnt, hogy az orrom vérre is megeredt a varázslatnak köszönhetően. Ahogyan pedig újra minden mozgásba lendült egy apró sikítás hagyta el az ajkaimat, majd mosolyogva pillantottam a férfira.
- Én segíthetek, ha engeded. Akkor mindenki élve távozhat még az élők közül és nem hal meg még több ember. – kezdtem bele, bár abban nem voltam biztos, hogy a legjobb formáját választottam az egésznek, hiszen az előbb még csak a mosdóktól sétáltam ki, most meg mellette próbáltam fedezéket találni magamnak. Meg amúgy se voltam mindig túl jó emberismerő. Néha mindenki megbotlik.  


■ ■ Bocsi, béna lett. 27 ■ ■ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Keresem :
agent Graves
† Kedvenc dal :
all the sinners crawl
† Tartózkodási hely :
↻ at home
† Hobbi & foglalkozás :
↻ ex-soldier



Ansel Keenan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 13, 2016 4:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Renee & Ansel
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ugyanúgy töltöttem ezt az estémet is, mint az összes többit, mikor éppen nem volt munkám. Egy sarokasztalnál ültem és némán ittam a sörömet, amit nemrég hozott ki az egyik pincérnő. Csak látásból ismertek, a nevemet még tudták, de másról nem meséltem nekik. Nem mintha amúgy szószátyár természet lennék. Jobb szeretek egyedül lenni, nem is szokott soha társaságom lenni. Néha valaki leakarna ülni mellém, de elhajtom. Nincs szükségem társaságra, és neki sem az enyémre. Így marad az, hogy némán figyelem a többi vendéget a sarokból. Mióta eljöttem a seregtől, meghúzom magam, nem szeretném, ha bármiféleképpen a hivatalos szervek tudomására jutna, hogy itt vagyok.
Nem szoktam olyan nagy figyelmet szentelni a többi vendégnek, most is csak azért teszem, mert nem ismerem őket. Hatan voltak, és a legkevésbé sem úgy néztek ki, mint a többség, aki idejár. Általában kamionsofőrök, favágók, gyári munkások jönnek ide, az arcukról leolvasható önutálat árulkodó, ahogy a ruhájuk is. Ezek azonban nem ilyenek voltak. Nagyvárosi embernek tűntek, nem értettem, hogy mit keresnek itt. Leginkább azért, mert már több, mint négy órája nem távoztak, pedig a záróra közeledtével általában már csak én vagyok itt.
A kezemet a hátam mögé tettem, a pisztolyom markolatának közelébe. Túl sokszor néznek az én asztalomra. Rajtam kívül legalább négyen isznak még magukban, mégis, rájuk oda sem figyelnek, ellentétben velem. Nem hinném, hogy hivatalos szervektől jöttek, ők egyszerűen csak letartóztatnának, nem húznák ilyen felesleges dolgokkal az időt. Biztos valaki megbízta őket. Nem én vagyok az egyetlen, aki jó pénzért elvégzi a piszkos munkát. Valamiből meg kell élni. Miért ne lehetnék valakinek én a szálka a szemében?
Találkozott az egyik férfival a tekintetem, egy pillanatra csak, mielőtt ismét a poharának tartalmát kezdte vizsgálni. A tekintete árulkodó volt. Nem tudtam volna megmagyarázni miért, egyszerűen csak úgy éreztem. A pisztolyt közben előhúztam, de az asztal alatt fogtam magam elé, így nem látta senki. Közben felállt a férfi, akivel összenéztem és az asztalomhoz sétált. Oldalra döntöttem a fejem, hogy lássam a többit mögötte. Nem láttam a kezüket, az asztal alatt volt. Mielőtt a férfi bármit tehetett volna, meghúztam a ravaszt, ő pedig ordítva eset össze. Az asztalomat a következő pillanatban feldöntöttem, hogy fedezékként szolgálhasson, majd pár pillanat múlva a férfi társai tüzet nyitottak rám.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
the happy homicidal maniac
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
You?



Kol Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 16, 2016 11:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Freya & Kol
I'm still perfect for you,
don't you think?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Figyelem a reakcióját, minden mozzanatát annak, véletlenül se maradjak le a szórakoztató részéről, miként a felismerés szikrája felpattan a rég nem látott lélektükreiben... kétszeres meglepődéssel fűszerezve. Egyáltalán nem áll szándékomban mostanában, nem sokkal túl az első milleniumon lemondani erről a játékról, hogy váratlan szuvenírokkal szolgáljak a környezetemben lévők számára. Az óvatosságomat illetően, figyelemmel a Kedves áldatlanul áldott állapotára, pedig nos... a második felvonásunkban, mikoron is szemtől szemben látjuk egymást: reméljük megfelelő mértékű volt s a kedélyeket nem bojkottálja túlzóan. Idővel úgyis beárulom a tinigúnyába bújt bűnöst. Anyámat.
Őzekre jellemző riadalom ölt formát a hátráló mozdulatában, amit nem hagyok olyan könnyedén kivitelezni... nem akkora térrel kettőnk közt, mintha a helyemen maradva várnám meg a láb hátsó megtámasztását a kétséges egyensúly megleléséhez. Mély levegő csusszan le a torkomon, amikor hiába való óvintézkedésnek bizonyul utána kapnom a kezeimmel. Nyugalom, nyugalom. Fehér zászlót lengetek némán, feltartott mancsokkal - ez az ő pillanata, az ő magához térése az első benyomásból. Hátra csúsztatom a porban a lábamat, ne érezze úgy az előbb megkerengetett levegőt most elszívni kívánom előle.
Az első szólításra nem válaszoltam. A külsőm ugyan merőben más - jellegű - ismertetőjegyekben gazdag, leginkább egy britéhez hasonlatos, ám a gesztusaim jellegzetessége mit sem változott... főként az arcom mimikai játéka, amit látva reméltem megnyugszik a lelke. (...) Egy próbát megért.
- Ugyan már, valóban nem ismered fel ezt a lehengerlő mosolyt Kedvesem...? - nem átallok oldalra dönteni a fejemet, talán az ismerős látószög hiányzik... de feladom ideiglenesen az ezzel való győzködését, ha komolyabb emésztésre szorul. Kiegyenesedve figyelek, pár másodpercig csendben, komolyabbnak tűnő vonásokkal, de ahogy az állam enyhén megemelkedik s döntött állapotból kémlelem az ehhez a testmagassághoz képest is apró termetű nőt.
- Látom a magassarkút a távollétemben sem kedvelted meg túlságosan... emlékszem miként botladoztál benne azon a napon. - zsebre tett kezekkel dobom át a labdát, a célzást az esküvő napjáról. Apróság, figyelmesség... az is megfordult a fejemben ennél sokkal illetlenebb emlékképpel próbálom meg emlékeztetni arra kivel is áll szemben a megváltozott külcsín ellenére, de akad elegendő izgalom a pillanatban, amitől a szíve - így, hogy most nem is hallom - majd' kiszakadhat a helyéről.

valerie • with lots of love Wink[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
★* new york



Cinthia-Rose Evans ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 21, 2016 1:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kol  & Freya

my love for you is eternal, bountiful and endless

A lelkesedésem egyre alább hagy, már majdnem teljességgel el is vész, ahogy egyik lábamról a másikra állok és már-már kétségbeesve kutakodom. Itt kell lennie valahol, nem eshetek tréfa áldozatául, főleg nem úgy, hogy szerelmemet használják fel ellenem. De ki akarhatna ártani nekem? Persze egyből bevillan Michael képe, aki felteszem nem átallana kegyetlen eszközökhöz folyamodni annak érdekében, hogy Kolt megfossza mindattól, ami jogosan az övé. Tőlem, és a kisdedtől, akiről jobb esetben még nincs tudomása. Erre viszont nem mernék esküt tenni, nem ismerem a kellékeit.
Megrezzenek, ahogy mögöttem valaki hangosan csattanó hanggal jelzi a jöttét. Arrébb is húzódom, hogy ne a bejárat előtt cövekeljek le, míg várom Kolt. Mert megvárom. Azt hittem én érkezem későn, a városra telepedett sötétségből legalábbis így ítéltem meg, s már készültem is szabadkoznia, miért megvárattam.
A levegő meglibben körülöttem, a por felkavarodik és egy meleg fuvallat simít végig testem vonalán. Játékos kacajt hallatok, és átkarolom magam, végigsimítok gömbölyödő pocakomon is, mintha ezzel jelezni tudnám a kicsinek, hogy itt van az apukája. Lehunyt pilláim alatt látom rég elveszettnek hitt pillanatainkat. A csillagok alatt fekve ábrándoztam arról, hogy mennyire szeretném egyszer látni az északi fényeket. Emlékszem, hogy ígéretet tett, hogy elszökünk. Niklaus is támogatott minket. Azt terveztük, hogy együtt alapítunk új közösséget, az olyan lelkek számára, amilyenek mi is vagyunk. S ahogy a múlt felrémlett, már teljesen biztos voltam abban, hogy Ő is visszatért hozzám.
- Kol? - kérdezem suttogva, reményteli hangon, miközben már fordulok is a tengelyem körül. A vége viszont egy apró sikkantás lesz. A látvány letaglózó hatással van rám. Hirtelen perdülésem nem csak a szédülést hozta magával, hanem a riadalmat is, hogy valaki tényleg a bolondját járatja velem. Ismeretlen arc kerül látóterembe, minden vonása idegen, a szemei viszont nem ezt tükrözik. A fény, amit a gyér világítás láttat megcsillanni, és a vigyor az arcán. Olyan rég láttam már, de az emlékezetembe égett életem utolsó éjszakáján. Ha akarnám, se tudnám elfelejteni. Hűen őrzöm őt szívemben és lelkemben. Csak nem így.
Hirtelenjében hátrálok egy lépést, rossz érzés fog el, még akkor is, ha halványan felismerem benne hajdani szerelmem jellemét. Nehéz lenne ugyanis leutánozni azt a pajkos vigyort, ami ott játszott ajkain, minden alkalommal, mikor kiszöktünk és sikerült a tiltott dolgok felé csábítania.
Kezem továbbra is hasamon nyugodott, bár szívem úgy kalapált, mintha egy csapdába esett kis madárka verdesne a mellkasomban. A babám is érezte, meg kellett nyugodnom, ráadásul azonnal. Hát minden bizonytalanságomat rögtön szavakba is öntöttem?
- Te nem Ő vagy... Mit műveltél vele? Hogyan..? Hol van? - s ahogy nyelvemre tódultak a kérdések, azon nyomban lelkemre sötét lepel telepedett. A legrosszabbak jutottak eszembe. A Mikaelsonoknak évszázadokon át rengetegen ártani akartak. Mi van, hogyha Kol emlékképeivel a fejében neki is csupán ez a célja? Hogyan tudnék hitelt lelni a szavaiban?

megjegyzés || zeneszám || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
the happy homicidal maniac
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
You?



Kol Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 22, 2016 10:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Freya & Kol
I'm still perfect for you,
don't you think?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogy sötétbe borul az ég nem esek kétségbe, hogy a levélben írt szavaim nem voltak elég meggyőzőek a számára - tudom, hogy azok voltak. Türelmesen várakozom elkényelmesedve az ülésen és lehúzott ablakú ajtón támaszkodok a könyökömmel ez idő alatt.. akkor sem váltok pozíciót, amikor siető léptei odább már láthatóan felkavarják a port. Csak egy sunyi pillantással taglalom a fel nem róható késedelmet, a bővebb szabású öltözetet, az arcáról még ebben a gyér megvilágításban is leolvasható érzelmek kálváriáját. A kutakodó, a másodpercek múlásával egyre jobban reményvesztettségbe hajló tekintetet bő egy percig nem zavarom meg az ajtó hangosan csattanó bezárásával a hátam mögött. Az új, angolos külsőm önmagában nem árulkodó, de annál inkább az lesz számára a következő lépés, amivel felhívom magamra a figyelmet.. pontosabban elvonom az övét egy kicsit, míg lehetőségem nyílik kihasználni a vakfoltját. Emlékeznie kell a réges-régi időkre, mikor Michael is csak egy egyszerű földtipró volt és az én sebeim sem gyógyultak be azon nyomban.. bizony cicám, emlékezz arra, amikor varázshasználóként némi légfuvallattal inzultáltam a ruhád szegélyét, a hajad bodrait, a körkörösen cikázó avarral jeleztem jelenlétemet.
A nosztalgia reményeim szerint lefoglalja olyannyira, kelt benne annyi kételyt, ijesztően ismerős érzést, hogy nem terelődik rám a figyelme, míg surrannó léptekkel a háta mögé nem kerülök egy gesztussal üdvözölve a rég nem látott nőt. Nem feledem a kényelmes, könnyen bőrömre húzható szerető szerepét, ki most épp a nyak vonalára fúj röviden puha s meleg libabőrt. ..ahogyan a méhében fejlődő gyermek felett sem siklok el: mielőtt idejöttem nem tudtam róla, áh, dehogy. Más szempárral, arcszerkezettel, testalkattal rendelkezem épp, de ugyanazzal a híres magabiztossággal húzódik mosolyra a szám a megfordultakor, egyszerre pimasz és ártatlannak tettető fénnyel a szembogaraim mélyén. Oh, én vagyok az.. alázattal. Az esetleges ijedelmet előzékenyen szolgálom ki egy hátra irányított féllépéssel, mellyel levegőhöz juttatom, térhez, ami a valódi felismeréshez, az új külcsín megszokásához szükséges.
- Sajnálom, hogy megvárattalak. - a kettőnk közti magasság három centiméterrel növekedett a nyúlánk alaknak köszönhetően. A célzásom nem a végett ejtem el, hogy nem rögvest pattantam ki az autóból elébe.. egy hosszabbra nyúló, életjelekben szegény intervallumot értek ez alatt, mit nem is vagyok rest egy lepillantással egyértelműsíteni, noha bizonyosan nincs szükség az iránymutatóra.
A gömbölyödő hasától elszakadva az őzbarna párt kémlelem, újfent: ne zaklassuk fel túlságosan a kismamát, nem igaz? Ezüst tálcán, kifogástalan modorral kínálom neki az időt és a lehetőséget a kérdések rám zúdítására, ha az eddigi jelek s a tény alapján, mi szerint a fehértölgy az örök vadászmezőkre küldetett túlságosan összeférhetetlenek lennének a sokat megélt lelkének. Az ezekre buzdító kihívás, pedig ott ül a vonásaimon: mondja csak ki.

valerie • with lots of love Wink[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
|| please, wait
† Tartózkodási hely :
|| new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
|| lawyer



Charles Willington ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 11, 2016 8:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Mary-L. & Charles

we meet again, witch

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Örömmel nyugtázom, hogy ön nem változik, Mary-Louise. - Csak felé biccentettem első megnyilvánulását hallva. Az illem eleve úgy diktálta, hogy én hívjam meg az első italra, s ha azután is itt lesz még, hát az azt követőre is. Nem tántorodtam el, ugyanott tartottam, ahol egykoron is... bosszút akartam cserébe. Azért, amiért nem kaptam meg, amit ígért. De szerencséje volt azért, mert ki tudott játszani, és olyan jó helyet talált magának, ahol nem találtam meg. Rettentő kreatívnak kellett lennie hozzá. Én, aki mások felkutatásából már jó párszor megéltem, még mindig tudtam meglepetéseket okozni másoknak, de egy boszorkány esetében mindig úgy gondotlam, hogy jobb vigyázni. Sosem tudni, mi lapul titkon az asztal alatt, mit szorítanak a kezükben... mivel akarják majd átmetszeni a torunkat.
- Óh. Úgy vélem, nagyon feledékeny lett az elmúlt évszázad során. - Nem engedtem hangom közömbös színéből, annak ellenére, hogy arcom és szám szegletében már egy mosollyal fürkésztem jelenkori kinézetét. Akkor még tökéletesen paszsiolt az adott korhoz az öltözködése, most viszont... egészen más volt. De ezt csak én neveztem megdöbbentőnek, vagy tartottam annak, elvégre az emlékeimben még úgy élt. Mintha egy finom angol úrihölgy lett volna. Talán nem angol.
Én is az italomba kortyoltam. - Volt egy közös ügyünk. Ami máshogyan zárult, mint ahogyan mi abban megegyeztünk. Esetleg ezt is elfelejtette volna? Milyen paradicsomba száműzték magát, hogy eme információ csak úgy... köddé vált? - kérdeztem. Költői kérdés volt, semmi komolytalanságot nem tűrtem volna viszont. - Nem akarja elmesélni, hol járt? Tényleg érdekel! - húztam ki magam, felé villantva jellegzetes mosolyom.


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Eretnek •• könnyebb számkivetetté válni, mint hinnéd...
† Keresem :
My partner in crime
† Kedvenc dal :
Honey, time don't give a shit
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Mary-Louise ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 28, 2015 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Charles & Mary-Louise
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az a több mint száz év, amit bezárva töltöttem, borzasztóan sok idő. Főleg, ha a körülményeket tekintjük. Már el is felejtettem, milyen ügyekbe keveredtem előtte, amiknek a többsége persze nem volt túl jó rám nézve. Nem én voltam a legmegbízhatóbb boszorkány a környéken, és amúgy sem szerettem, ha mások parancsolgattak nekem. Mielőtt félig vámpírrá változtam, sokkal másabb életem volt, azóta pedig a feje tetejére állt minden, több szempontból is. A legmeglepőbb azonban egy régi ismerősöm volt, aki újra besétált az életembe, pedig már azt hittem, elfelejtette a kis alkunkat.
Ambivalens érzések kíséretében vágtam bele az utamba, ami valami visszataszító bárba vezetett. Őszintén szólva, nem voltam benne biztos, hogy oda szeretnék menni, mivel többre tartottam magam egy efféle helynél, viszont nem akartam, hogy gyávának tartson. Szó sem volt arról, hogy esetleg féltem volna tőle, ugyan miért kellett volna? Mikor utoljára találkoztunk, egyszerű boszorkány voltam, de így is az erősebb fajtából. Most, hogy félig vámpír vagyok, könnyű szerrel végezhettem volna vele bármelyik pillanatban. Ráadásul, ha bántani akart volna, nem hiszem, hogy azt a helyet választja.
Egy pillanatra megtorpantam az ajtó előtt, végül belöktem az ajtót és lassan szemügyre vettem a helyet, miközben szemeimmel egy konkrét személyt kerestem. Amint megláttam, hogy int, lendületes léptekkel indultam el felé, csak hogy lássa, eltökélt vagyok, és egy cseppet sem félek tőle. Miután leültem, keresztbe tettem a kábaim és félig felé fordultam.
- Azt hiszem, ez a minimum, ha már ide kellett jönnöm – pillantottam rá, miközben kissé felvontam a szemöldököm.
Rendeltem valami italt, amibe bele is kortyoltam, miután megkaptam a pultostól.
- Csak nem a segítségem kéne megint? – néztem Charles-ra egy kissé gúnyos mosoly kíséretében.
Valójában fogalmam sem volt, miért keresett fel, de azzal tisztában voltam, hogy a beszélgetésünknek nem lesz jó vége. Bár évtizedek teltek el az utolsó eset óta, kinézem belőle, hogy a megszállottsága miatt még mindig nem tette túl magát az áruláson. Kíváncsi lennék, azóta sikerült-e megtalálnia Maria-t, vagy mindenkivel hasonlóképp járt, aki segített neki – ha egyáltalán segítettek.
Talán figyelmeztetnem kellett volna, hogy nem egyenlő felekként indulnánk egy csatában, de miért is rontottam volna el a szórakozásomat? Inkább csak kivártam, mi lesz ennek a vége.

[You must be registered and logged in to see this link.]  
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
★* new york



Cinthia-Rose Evans ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 27, 2015 11:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kol  & Freya

my love for you is eternal, bountiful and endless

Sokszor meg kellett vizsgálnom a levelet, míg végre arra jutottam, hogy ez az egész nem átverés. Nem is tudom, ki hitethetné el velem, hogy szerelmem engem keres. Talán csak Michael az, aki tud valamelyest a helyzetről, de annyira még ő sem tehetséges színész, hogy Kol szavait, azokat a szófordulatokat csenje el tőle, amelyeket oly rég suttogott nekem szerelmesen. A szívem hevesen ver, hiszen már-már lemondtam arról, hogy betartja az ígéretét és visszatér hozzám. Belátom, kár volt kételkednem, hisz nekem ígérte örök szerelmét, s most, hogy felkeres, talán mindent ott folytathatunk, ahol abbahagytuk. A boldogság és a szerelem csak úgy beleivódott minden sejtembe, amint lázas készülődésbe kezdtem. Habár a világ modernsége és a sok újdonság megszokása valamelyest még mindig problémát okozott, most legalább már azzal tisztában vagyok, hogy mit hol kell keresnem a városban. Habár nem tudom, mi gátolja meg őt abban, hogy egyszerűen hazajöjjön, nem is foglalatoskodom ezzel pár másodpercnél többet. Erre a kérdésre reményeim szerint hamarosan úgyis választ kapok. Egyébként is jelentéktelenségnek tűnik ezzel foglalkoznom, mikor végre előttem a lehetőség, hogy magamhoz szorítsam a kedvesemet.
A lemenő nap fényében sétálgatok a célom felé, s közben útbaigazítást is kérek. Nem vagyok a híve ezeknek a kerekes dolgoknak, ráadásul még büdösek is, szóval leggyakrabban gyalogszerrel teszem meg a távokat a városban. Arra viszont nem számítok, hogy egy kicsit elmérem az időt és szinte teljesen rám sötétedik, hiába szaporázom a lépteimet. A végén már lélekszakadva igyekszem a külváros felé és csak akkor lassítok le, mikor odaérek a világító felirathoz, ami az úticélomat hirdeti. Pár nagy sóhajjal próbálok úrrá lenni a kapkodó légvételemen, de ezt a reakciót végül betudom annak, hogy ... Nos, nem tudom, hogy fog reagálni, mikor meglát engem. Nagy pocakkal, mert mégis mit várhatok én?! Hónapokig nem látom színét se, közben pedig szépen kikerekedtem, egy csöppséget hordozok a szívem alatt, aki tőle fogant. Mondta a boszorkány, hogy lehetnek következményei a feltámasztásomnak, de egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy Kollal elhált nászomnak gyümölcse lehet. Valószínűleg ezen ő is jócskán meg fog lepődni, hisz egyikünk sem gondolta, hogy ilyen következményekkel kell majd szembenéznünk. De azt is beláthatom, hogy Kol távollétében, a bennem cseperedő élet tartotta bennem a reményt..
Sebtében hát, igyekszem egy kis nyugalmat erőltetni magamra és közelebb megyek, hátha megpillantom a keresettet. A vonásait keresem, várom, hogy beleütközzek egy pajkos barna szempárba, vagy hogy hátulról meglepjen, ahogy hajdanán tette, de nem találom. Valaki talán mégis kegyetlen tréfát űz velem?

megjegyzés || zeneszám || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
|| please, wait
† Tartózkodási hely :
|| new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
|| lawyer



Charles Willington ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 22, 2015 2:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Mary-L. & Charles

we meet again, witch

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tegnap láttam egy festményt. Tökéletes kidolgozású, s mindent elmesélt arról, aki készítette. Valami francia festő, sosem hallottam még róla előtte, annak ellenére, hogy művészettörténelemből diplomáztam. Tulajdonképpen kétszer is. Egyszer a Harvard-on, körülbelül tíz évvel ezelőtt. Előtte pedig az Oxford lelkes növendékeként éltem, s mindig lenyűgöztem a professzoraimat a dicséretes munkáimmal, remek ízlésemmel, kifinomult érzékeimmel. Tökéletes csodagyermeknek tartottak.
Ezért is meglepő, hogy egy hozzám hasonló úriember egy ilyen bárban keresi a szórakozást. Általában élvezem a kikapcsolódást a műtermemben, a festékek és agyagdarabok között, de rá kellett jönnöm, hogy ez az antiszociális viselkedés egyáltalán nem szolgálja ama célt, hogy meghósítsam a világot. Igaz, előtte ezt a várost szeretném a kezeim között tudni. Ha kell, az összes emberi tanácstag fejét az íróasztalom fiókjában rejtem el, de nem engedem, hogy megkezdjék a háborút. Ha megtörténik, ők halnak meg először. Erről gondoskodom. S ebben a célban hajlandó vagyok összefogni még ősellenség vámpírokkal is.
Belekortyoltam az aranyszínű whiskey-be, majd a pultra helyeztem a félig kiürült poharat. A jégkockák összeütköztek benne, mire elmosolyodtam, hiszen ezt is csak én hallhattam ebben a zsivalyban. Szólt a bárzene, néha lágy hangok érintették meg fülemet. Ez nem egy kocsma. Bár Ízléses helynek sem mondtam volna, mely ad arra, ami benne rejlik. Aki nem idevaló, ne is próbálkozzon a bejutással.
Vártam valakit. Tudtam, hogy meg fog jelenni.
Kettőnk kapcsolata egyáltalán nem baráti.
Még nem akart megérkezni. Kinézem belőle, hogy szánt szándékkal várakoztat. De bíztam abban, hogy hamarosan betoppan. Amikor száz évvel ezelőtt eltűnt, méghozzá minden szó nélkül, félbeszakadt a bosszúm, mely szerint megkeserítem az életét, amiért átvágott. Eléggé édes kis alkut köthetnénk egymással, amit ő megszegett az utolsó pillanatban. Ám szemet szemért. Van még mit elintéznem vele.
Végül megtörtént. Megérkezett. Rögtön intettem neki, hogy foglaljon helyet. - Azt hiszem, ezt a hölgyet érdemes meghívni egy italra. - suttogtam a magam rekedtes hangján, némi cinizmussal a lejtésben, majd a lányra sandítottam, aki ekkor már helyet foglalt a pult túloldalán, de mivel a sarkon foglaltam helyet, ez igencsak azt jelentette, hogy közel került hozzám. Emlékeztem rá, az utolsó találkozásunk már évtizedekkel ezelőtt volt, de még itt volt a fejemben... a harag, amelyet iránta táplálok még most is. Sosem feledem el, ahogyan Maria kapcsán átvert. Elhitette velem, hogy elvezet hozzá. De csak csapdába csalt. Egy kegyetlen, boszorkány csapdába...


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Keresem :
agent Graves
† Kedvenc dal :
all the sinners crawl
† Tartózkodási hely :
↻ at home
† Hobbi & foglalkozás :
↻ ex-soldier



Ansel Keenan ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 29, 2015 11:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Talya & Ansel
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem kedvelem a nőt. Túl sokat süketel. Na persze ezt nem kell magára vennie, alapjaiban véve nem kedvelek senkit sem, a háború kiölte belőlem a ragaszkodás utáni hajlamot. Egyeseknek szüksége van arra, hogy legyen mellettük valaki, akár utálják, akár szeretik az illetőt, én azonban teljesen jól elvagyok magányosan is. Nem igénylem a társaságot. – Számít. A megtett út az, ami igazán lényeges, nem a cél. – hozzá beszélek, de nem rá nézek. Tapasztalatból tudom, hogy egy hazugsághoz idő kell, míg az ember elgondolkodik rajta. Éppen ezért, ha kihallgatásokat vezényeltem le, mindig gyors válaszokra kényszerítettem az alanyt. Az, hogy ő nem mond semmi kézzelfoghatót, jelen helyzetben annyit jelent, hogy nem tud mit kitalálni és a figyelmetlenségemben bízik. – Maga nem akar szabad lenni. Ha szabad akarna lenni, akkor nem a lehetőséget keresné, hogy harcba bocsátkozzon velük. Egy állam áll mögöttük, levág egy fejet és kettő nő a helyére. – a hasonlatot minden bizonnyal érti. A harc felesleges, a legjobb amit tehet, hogy eltűnik. Nyomtalanul, mintha csak a föld nyelte volna el őt. Ha nem találják, akkor nem is fogják keresni, előbb-utóbb az aktája majd olyan mélyre fog kerülni, hogy nem lehet már lenyúlni érte, és örökre a feledés homályába merül. Persze ehhez elegendő türelem kell, hogy kivárja. – Nem menekülök. De nem is harcolok. – rántom meg a vállamat. Mi értelme lenne? Harcoljak azért, hogy ismét harcolhassak majd? Csak hergelem az ellenfelet, és annak tudatában, hogy én egyedül vagyok egy ország ellen, inkább kerülöm a harcot. Nem bátor az, aki egy reménytelen csatában megöleti magát. Csak ostoba.
A szavai hallatán felpillantok rá, de arcom nem árulkodik arról, hogy magamra vettem volna a dolgot. Egy pillanatig elgondolkodom, hogy utána szólok, de végül csak ennyit mondok. – További szép estét! – nincsen szükségem az ő bajaira is. Nem fogok a harcába beavatkozni, ahogy azt se hagyom, hogy belerángasson abba. Eltűntem, nem keresnek, nekem ennyi pont elég. Nem fogom mások harcait megvívni. Pont elégszer tettem már meg.
† Music: Phenomenal † Note: Köszönöm a játékot!  :hug:     † Words
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
⇱⇲ my savior
† Kedvenc dal :
⇱⇲ I don't belong here
Not in this atmosphere
Goodbye, goodbye, goodbye
I don't belong here
Not in this atmosphere

† Tartózkodási hely :
⇱⇲ Always there where I should not be
† Hobbi & foglalkozás :
⇱⇲ run away from my demons



Talya Vodianova ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 28, 2015 9:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

talya & ansel
something beautiful but short
[You must be registered and logged in to see this image.]


Csendesen várok a reakciójára, de amikor egy pillanatra lefagy, akkor széles mosoly kúszik az arcomra. Szeretem azt, hogy puszta szavak erejével is lehet ilyet elérni. A zene elég hangosan szól ahhoz, hogy senki se hallja meg a beszélgetésünket, illetve nem is beszélek hangosan. – Számít az? A lényeg az, hogy rábukkantam és most rád is. – nézek rá mosolyogva és ártatlan pillantások keretében. Nem mozdulok meg. Ohh, hülye lennék most elmenni, amikor kezd érdekessé válni a dolog. Figyelem őt és látom, hogy túl sok humorérzék nem szorult belé. Mondhatni még szerintem mosolyogni se tud. Tényleg valaki örökölhet olyan géneket, amik megakadályozzák abban, hogy mosoly üljön az arcán? Na jó, ez ostoba feltételezés, de elnézve őt nem csoda, hogy megfordul az ember fejében. Megölték a szüleimet a szemem láttára, elraboltak, kínoztak, kísérleteztek rajtam, de mégis tudnak az ajkaim felfelé gördülni, így nem lehet arra fogni, hogy szakmai ártalom.  Majd a kérdést hallva egyszerűen elnevetem magamat. Ohh, még hogy a férfiaknak van eszük. Ha van is, akkor nem sokszor használják. – Nos, mivel te is és én szabad akarok lenni, üldözésmentes, így esetleg összefoghatnánk és legyőzhetnénk őket. Mondhatni elvehetnénk a kedvüket, mert már itt vannak a városban. – nézek rá egy fintor keretében. Nem is egyszer találkoztam velük. Többször is volt már szerencsém, de ez most lényegtelen. Hallottam őket és nem csak rólam tudnak, hanem róla. – De ha megint menekülni akarsz, akkor jobb, ha már most csomagolsz. – teszem hozzá egy negédes mosollyal az arcomon. Végül egy lemondó sóhaj hagyja el az ajkaimat a kifakadására, talán valamit elírtak az aktájában és egy nagy bőgőmasinához küldtek el. Ki tudja? Ez egyre rosszabb és rosszabb kezd lenni. Lassan felállok és közelebb sétálok hozzá. – Elmondtam, hogy miért vagyok itt. De ahogy látom se töke,se esze sincsen. – jegyzem meg minden kedvesség nélkül, majd mielőtt tovább haladnék odavetek valamit. – Majd szóljon, ha legalább az egyik már van. Viszlát! – vetem oda neki könnyedén, ha csak meg nem állít a korábban mondottak miatt, viszont, ha bántani szeretne, akkor egyszerűen térek ki a vámpírképességeimnek köszönhetően.
©

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Keresem :
agent Graves
† Kedvenc dal :
all the sinners crawl
† Tartózkodási hely :
↻ at home
† Hobbi & foglalkozás :
↻ ex-soldier



Ansel Keenan ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 28, 2015 5:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Talya & Ansel
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az akta szót hallva megáll a kezem egy pillanatra a levegőben, mielőtt meghúznám megint a kart. Csöndben hallgatom végig, nem szólok bele a mondanivalójába, majd mikor végzett, vetettem rá és a kocsmára egy gyors pillantást. Szemtanúknak éppen elegem vannak itt. Végül csak ismét a játékgépre nézek. Remek. Az ilyen beszélgetéseket akartam elkerülni. – Na és, hogy fért hozzá az aktához? – minden jöttment és katona nem fér hozzájuk, nekem sem volt jogosultságom ehhez, tehát felteszem valami nagyobb pozícióban volt, vagy csak úgy döntött megéri kirúgatni magát az aktám miatt. Ez még hízelgő is lehetne. Még mindig nem bízom benne. Bár aligha várja el, hogy így tegyek. Nem nevetek vele együtt, a rögtönzött biológia óráját hallva pedig csak felsóhajtok. A humorérzékem soha nem volt… túlságosan … igazából soha nem is volt. Legalábbis mindig ezt mondták. Ritkán mosolyogtam már akkor is, de talán érthető, mi értelme lenne? Ha mosolygok, talán nem robbanok majd fel, ha rálépek egy aknára? Ott, ahonnét jövök nem a humor és a jókedv dominált. – Remek. De miért kéne, érdekeljen az, hogy magára is vadásznak? – vagy kérdezhettem volna azt, hogy őt miért érdekli az én bajom? Jól megvoltam eddig is , felteszem ő is, akkor miért jön ide? Csak kockáztat feleslegesen. – Maga jött ide hozzám. – pillantok fel rá. Felteszem okkal, és a hallottak alapján már ez biztos,csak ezt nem nyögi ki. Az, hogy vadásznak ránk, kevés. Ezt eddig is tudtam, és együtt tudtam vele élni. Újdonságot tehát még nem mondott azon kívül, hogy egy cipőben jár velem, de…. nem tudom ki ő, miért kéne érdekeljen a baja?    Nem ismerem magát. Nem tudom, hogy mit akar tőlem, mert nem mondja el, így pedig könnyű azt hinnem, hogy csak az időt húzza. – vár valakit talán, és mivel engem tart szóval, gondolhatom magamat célpontnak is, igaz? Tehát… nem bízom benne, nem adott rá okot.  – Bökje ki, hogy mit akar, ha már idejött. – nem kell a köntörfalazás, utálom, ha valaki mézes-mázos szavak mögé próbálja rejteni a mondandóját, csak mert azt hiszi, hogy úgy majd nem látja a másik, hogy mit is akar. Talán működött már neki ez, de nálam nem fog, nem olyan vagyok.
† Music: Phenomenal, ide † Note:    † Words
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
⇱⇲ my savior
† Kedvenc dal :
⇱⇲ I don't belong here
Not in this atmosphere
Goodbye, goodbye, goodbye
I don't belong here
Not in this atmosphere

† Tartózkodási hely :
⇱⇲ Always there where I should not be
† Hobbi & foglalkozás :
⇱⇲ run away from my demons



Talya Vodianova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 12:21 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

talya & ansel
something beautiful but short
[You must be registered and logged in to see this image.]


Láttam rajta, hogy nem igazán figyel arra, amit mondok, de egyáltalán nem érdekelt, mert pontosan tudtam, hogy mivel tudom felkelteni az érdeklődését. Nem mindenki tudja a másik nevét. Főleg, akkor nem, ha teljes mértékben idegenek egymás számára.  Mi azok voltunk, de mégis tudtam, hogy ki ő és mi ő. Láttam az aktáját és a fejemben szinte mindenegyes betűje tökéletesen megőrzésre került. Egy tökéletes katona semmit se felejt, csak elraktározza az információkat. – Mert láttam a nevedet egy aktán, ahogyan azt is láttam, hogy körözés alatt, mert megszegted a parancsot. – vagyis inkább célszerűbb lett volna azt mondanom, hogy mert egyszerűen csak lelépett? Idős voltam eléggé ahhoz, hogy megvédjem magamat, így nem féltem attól, hogy esetleg ártani tudna nekem. Szerintem még a kisujjammal is nagyobb kárt tudnék tenni benne, mint ő bennem. Eleve a kiképzésünk is eléggé eltért, de mégis hasonló helyzetben voltunk. Mint a kettőnkre vadásztak, de ugyanakkor képesek lettünk volna egymást megvédeni, ha ő ezt belátja. A kijelentésére csak hangosan elnevetem magamat. – Valóban, nekem mellem van, neked meg.. Tudjuk mid....– szólalok meg, hiszen azért még se várhatja el azt, hogy hangosan kimondja, hogy farka. Bár miért ne? Rég nem úri nőhöz méltó életet élek. Szóval kár is a szóért. Végül egy tincset eltűrök az arcomból. – Vadásznak rád, ahogyan rám is és hasonló okok miatt. Lehet, hogy szerinted nem vagyunk hasonlóak, de a tények és a múlt mást bizonyít. – teszem hozzá egy áratlan pillantás keretében.  A titkaimat ritkán szoktam kiadni, így vele is csak annyit osztok meg, amennyi szükséges. Veszélyes egy némber lennék? Lehet, de még mindig élek, így azt hiszem, remekül játszom a kezemben lévő kártyákkal. De tényleg, néha rossznak is kell lenni, mert különben az életben maradás annyira nem működne. -  Már elmondtam, hogy honnét tudom a nevedet, illetve miért mondanám el, hogy mit akarok, ha nem érdekel?- kérdezek vissza kíváncsian, hiszen tényleg érdekel, hogy mire gondolhat, vagy mi lehet a baja. Egyszerűen olyan, mint egy kialvatlan medve. – Azt mondja, hogy nem mindenkivel ilyen, akkor velem miért ilyen? Rászolgáltam? – teszem fel neki a következő kérdést és belekortyolok az italomba, de közben egy pillanatra se engedem el őt a pillantásommal.
©

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
the happy homicidal maniac
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
You?



Kol Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 20, 2015 10:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Freya & Kol
I'm still perfect for you,
don't you think?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy egytől tízig terjedő skálán osztályozva egy határozott hetest kap az autóvezetés, ami a szokatlanságát illeti. A biciklizéshez hasonlóan ez sem megy ki csettintésre az ember fejéből, de várjunk, mikor is bicikliztem én utoljára..? Talán pár évvel az elterjedése után, bizonyosan a new orleans-i kényszerpihenőm előtt. Furcsa érzés, ha arra gondolok az utóbbi majd` ezer évben gyorsabban közlekedtem a saját lábaimon, mintha bármilyen járműbe ültem volna, viszont a jelenlegi szerzeményem mellett ez a kellemetlen viszketés a bőröm alatt, mi ebből fakad meglehetősen mérséklődött. Jó évjárat, gyönyörű fényezés és ha gázt adok, úgy dorombol, mint egy engedelmes kiscica. Pazar, mi másra lenne szükségem ezen a szépségen kívül? Ah, ha nem lenne a tinibőrbe bújt, házsártos anyám és valamilyen csoda folytán nem lenne az élők között  a drága bátyám.. minden bizonnyal megelégednék vele ingóság gyanánt, kezdőcsomagként. Most azonban többre van szükségem kettejüknek hála, felé tartok, hogy a levelemben említett időre előtt odaérjek; vagy legalább ne késsek a szeszélyes közlekedés jóvoltából, ami rosszabb természetű egy hálátlan cédánál, pedig nemrégóta ismerkedem vele újonnani nekifutásból. Rosszabb, mint Nik a nyűgös időszakában... és máris témánál vagyunk.
Szükségem van a nőre, akinek hosszú évek, évtizedek munkája során újból megnyílt a szíve egykori szerelmének mérhetetlenül jóképű fizimiskája láttán - talán egy csipetnyit túlzás, nem volt annyi idő összességében, hogy évtizedekről beszélhessünk.. -; a nőre, akinek a neve merő véletlenségből egyezik rég elhunyt nővéremével; a nőre, akinek ellentétes pólusú és értékű mágia kering a vérében, ki ezáltal képes kijátszani a törvényeket, ki komoly előnnyel bír számomra. Ideje, hogy ismét magam mellett tudhassam és ugyan ki tudna ellenállni egy férfinak, aki szószerint a síron túlról tért vissza szeretett nőjéhez...? Remek alapja lehetne egy romantikus filmnek, csodálom még nem sütötték el, de nem lep meg a kreativitás hiánya.
A sötétedés narancsban égő aljánál pillantom meg a megbeszélt találka hely neonfényű névtábláját, ami úgy ég, mintha bármelyik másodpercben az lehetne az utolsó; igazi carpe diem életérzés. A gondolat nyomán egyből az arcomon is körvonalazódik egy szélesedő, rókaravasz mosoly képében mindez. Lassítva parkolok le a bejárat előtti földutas parkolóba, de nem szállok ki az autóból, hogy a platójának támaszkodva várjam a mogyoróbarna fürtű kedvest. Kíváncsi vagyok arra hogyan érkezik, milyen kifejezéssel arcán, mennyire fog keresni az ismeretlenek között és kit is fog keresni... A levelemben alátámasztottam, hogy hamisítatlanul én állok a lekanyarított szavak mögött és nem feledkeztem el a nyomatékról sem, ami hiányát illeti. Hiányzott az én mágiamágnásom, kit végre önnön kezeim által is felhasználhatok a tervemhez. Régi módian fogalmaztam meg, már-már a romantika jegyében az időpontot, nem foglalkozván vele mennyire szokott hozzá másodszori földi léte alatt az órához.. kedvére téve választottam régi idők idézését; pontban naplementekor és eddig mindössze pár perc van hátra. Visszaszámlálás indul!

valerie • with lots of love Wink[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Keresem :
agent Graves
† Kedvenc dal :
all the sinners crawl
† Tartózkodási hely :
↻ at home
† Hobbi & foglalkozás :
↻ ex-soldier



Ansel Keenan ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 08, 2015 12:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

talya & ansel
something beautiful but short
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem is igen figyelek oda rá. Az meg a legkevésbé sem érdekel, hogy meg van e sértve vagy sem. Én azt vallom, hogy mindenki oldja meg saját maga a problémáit, épp ezért nem is foglalkozom másokéval. Van bajom, megoldom, és nem kérek hozzá segítséget, szerintem más is megtudja ezt csinálni, annyira nem nehéz. Csak akkor pillantok rá fel mikor kimondja a nevemet. – Honnan tudja, hogy hívnak? – nem hordom a dögcédulám és tudtommal a homlokomra sincsen felírva, hogy Ansel, szóval… itt az ideje, hogy kapjak egy választ. A másik kérdésére  nem is válaszolok. Nem én vagyok ellenséges hanem a világ. Akárhova néz úgy is csak olyanokat lát akik lesik az alkalmat, hogy ártsanak neki. Mindegy, hogy mit hisz, mennyire biztos abban, hogy nem árulnák őt el, valójában csak a megfelelő pillanatra várnak. A bizalom egy olyan dolog amit csak színlelnek az emberek, hogy a másik bizalmába férkőzhessenek. A saját bőrömön tapasztaltam meg. – Nem vagyunk hasonlóak. – mondom, ahogy a tekintetem ismét a játékgépre siklik. Hasonlóak? Nem, nem hinném, akármire is gondol. Sok minden vagyok, de nem hiszem, hogy olyan lennék, mint ő. Vagy ő olyan, mint én.  Részlet kérdés. De azt továbbra sem értem, hogy mit akar. De az jobban aggaszt, hogy tudja a nevemet. Erre rátesz egy lapáttal az, hogy nem tudom miként tudta meg.
Csendben hallgatom végig, közben a játékgép karját húzom meg egyszer-kétszer majd csak egy pillanatra nézek rá. – Nem vetek meg mindenkit. – legalábbis azokat nem, akik nem szolgáltak rá. – Csak nem kedvelem az embereket. – és a kettő talán egyesek szerint ugyanaz, de szerintem nem. – Ha nem ismer, akkor nem tudná a nevemet. - de valahonnét azonban tisztában van vele és ez több, mint nyugtalanító. – Még mindig nem mondta el, hogy mit akar tőlem. – világítok rá arra, hogy nem fogom csak úgy elfelejteni azt, hogy nem adott választ a kérdésemre. Gondolom nem csak az idegeimen  akar táncolni.
©

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
⇱⇲ my savior
† Kedvenc dal :
⇱⇲ I don't belong here
Not in this atmosphere
Goodbye, goodbye, goodbye
I don't belong here
Not in this atmosphere

† Tartózkodási hely :
⇱⇲ Always there where I should not be
† Hobbi & foglalkozás :
⇱⇲ run away from my demons



Talya Vodianova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 06, 2015 10:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Talya & Ansel
I know you ....
Warrior
♒ Remélem jó lesz. 40
♒ Szószám: -
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

A válaszát hallva, vagyis inkább a megjegyzését hallva kicsit feljebb szökik a szemöldököm az arcomon. De nem mondok semmit se. Nem akarom megbántani őt, se még inkább felhúzni, de az tény, hogy érdekes párbaj lenne belőle, hiszen minél inkább kutakodom a múlt képei között, annál inkább biztosabb vagyok, hogy őt láttam az egyik aktában, ami egyelő azzal, hogy ő katona. Ritkán szoktam tévedni ilyen téren, s nem hiszem, hogy pont most hagyna cserben a megérzésem. Simán beverhetném a fejét is abba a nyamvadt gépbe, de semmi értelme nem lenne. Nem kell még több ellenség, meg van valami benne, ami idevonzott, ami miatt beszélgetést próbálok vele kezdeményezni.
Mindenkivel ennyire ellenséges? Mert az megértem, hogy azzal a seggfejjel az volt, de velem miét az? Esetleg ártottam magának valamivel Ansel? - kérdezem meg tőle, hiszen ez a név rémlik az aktáról, de annyira homályos a kép, hogy csak na. Nem vagyok biztos abban, hogy tényleg ő az, ha pedig az, akkor még egy okot adtam arra, hogy még ellenségesebb legyen velem. Elveszem az italokat és az egyiket odagyújtom neki. – Talya vagyok. Hasonló, mint te. – mondom neki kicsit halkabban, majd ha elvette a poharat, akkor koccintás utána kicsit hosszabban meghúzom a poharat, majd a benne maradó tartalommal együtt lerakom a mellettünk lévő asztalra.
Ha engem kérdezel, akkor azt mondanám, hogy soha nem jártál itt és valami elől menekülsz, ami miatt mindenkit szinte megvetsz. Persze ez csak feltételezés, hiszen nem is ismerlek. – teszem hozzá egy kicsit bátrabban, majd a szőke fürtjeimben egy pillanatra eltűnnek az ujjaim, amikor is beletúrok. Figyelem őt csendesen, mintha arra várnék, hogy mondjon valamit, de az is kész csoda, hogy még marad. Persze talán nem olyan pofátlan, hogy magára hagyjon egy védtelen nőt, ami persze látszat csak, mert semmilyen értelemben nem vagyok az. Megtudom magamat védeni ember módjára is, de két erőnek köszönhetően is. Szeretem az ilyen fajta játszmákat, mert úgy érzem, hogy nem most látom őt utoljára. Az élet tele van meglepetésekkel
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Keresem :
agent Graves
† Kedvenc dal :
all the sinners crawl
† Tartózkodási hely :
↻ at home
† Hobbi & foglalkozás :
↻ ex-soldier



Ansel Keenan ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 20, 2015 2:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

talya & ansel
something beautiful but short
[You must be registered and logged in to see this image.]


Farkasszemet nézek a fickóval, aki úgy tűnik, hogy nem igen akar visszamenni a helyére, de ha így folytatja, akkor én fogom oda visszavinni. Idejöttem, leültem, várja ki míg ő jön, különben eggyel több lyuk lesz a testén mire innen távozik. Nem vagyok szívbajos, sok mindent tettem már, egy ilyen suttyónak az elverése nem megy csodaszámba. Már éppen állnék is fel, hogy lerendezzem ezt az egészet, de akkor tűnik fel a nő, akinek úgy látszik sikerül jobb belátásra térítenie a fickót, amit nem egészen értek. Talán ismeri. Mindegy. Végül csak szótlanul nézem, ahogy a tag helyet foglal, én pedig egy újabb aprót dobok a gépbe, majd meghúzom a kart.
- Már helyet foglalt. – mondom oda se nézve rá, csak újra meghúzom a kallantyút a gépen. Nem kell magára vennie azt, ha ellenséges vagyok, soha nem voltam valami jó társaság, a történtek után pedig nem nagyon kérek az emberekből. Nem bírom őket. A legtöbbjük paraszt. Kissé meglepetten nézek rá mikor kér nekem egy italt, mert nem tudom, hogy mégis mit akar. Nem hinném, hogy ismerjük egymást, emlékeznék rá, ha így lenne. Végül csak megrántom a vállamat inkább és visszafordítom a tekintetemet újra a játékgép felé. Remélhetőleg nem csak cseszegetni akar valamivel, amihez semmi közöm. – Nem tudom, mondja meg maga. – pillantok rá, majd vissza megint a gépre. – Mégis mit akar tőlem? – nem tudom, hogy mit, mert nem tudok semmit sem adni. Nem vagyok sokat érő információk birtokában, pénzem sem igen van. Ha pedig azért jött, mert felakar bérelni valamire, hát… kezdje azzal. Az a meló fizet még a legjobban, bár nem tűnik olyan nőnek, aki ne tudná megoldani a bajait, de… ha az kell neki, hogy kinyírjak valakit, hát mondjon egy nevet,adjon egy összeget és vegye elintézetnek. Máskülönben nem tudom mit akar. A sereg nem hinném, hogy ilyes valakit küldene értem.
©

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
⇱⇲ my savior
† Kedvenc dal :
⇱⇲ I don't belong here
Not in this atmosphere
Goodbye, goodbye, goodbye
I don't belong here
Not in this atmosphere

† Tartózkodási hely :
⇱⇲ Always there where I should not be
† Hobbi & foglalkozás :
⇱⇲ run away from my demons



Talya Vodianova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 19, 2015 9:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Talya & Ansel
I know you ....
Warrior
♒ Remélem jó lesz. 40
♒ Szószám: 341
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az emberek két okból járnak ilyen helyekre, vagy legalábbis két ok van szerintem. Felejteni és rejtőzni akarnak, míg a másik ok az, hogy egyszerűen csak információkra éhes az illető. Sokan azt hiszik, hogy ez csak amolyan mende-monda, hogy itt információkat is lehet begyűjteni, pedig nem az. Hiába isznak sokat a népek, mert attól még mindig bírnak beszélni és sok esetben sokkal nyíltabban, mint anélkül. Részben az ilyen helyeknek köszönhetem azt, hogy még mindig életben vagyok. A férfiak is pontosan annyira pletykásak, mint a nők. Sőt, néha még talán rosszabbak is. Lassan nyitom ki az ajtót és mosolyogva pillantok körbe, hamarosan pedig az egyik eldugott helyen foglalok helyet. Figyelem az embereket, azokat akik jönnek és mennek, de semmi gyanúsat nem látok. Hamarosan pedig már az italom is előttem landol, megköszönöm, majd pedig belekortyolok, de továbbra se veszem le a pillantásomat az egyik jövevényről. Nem láthat, hiszen a fények nem éppen erősek és remek helyet találtam ahhoz, hogy senki se szúrjon ki, aki meg megteszi az pillanatok alatt fordítja el a fejét. Egyszer már megmutatta egy gyengébbik változatát annak, hogy mire vagyok képes, de most nem bajt kavarni jöttem. Minden egyes mozdulatát figyelem és hamar rájövök arra, hogy nem idevaló lenne, hanem sokkal inkább katona vagy ügynök, bár az utóbbiak sokkal kifinomultabbak.  Ismerős az arca, mintha már láttam volna valahol. Talán egy aktán, de az se kizárt, hogy valakivel keverem. Végül lassan felállok és elindulok abba az irányba, ahol szóváltásba keveredik az egyik törzsvendéggel, vagyis gondolom  az, mert mindig itt van, amikor én itt vagyok. Megkopogtatom a fickó vállát, mire csak felpillant és az italát fogva végül távozik. Mosolyogva foglalok helyet az ismeretlen, de ugyanakkor még mindig ismerős arcú férfi mellett.
Remélem nem bánja, ha helyet foglalok. – szólalok meg apró mosoly keretében, majd kérek egy italt neki és nekem.  – Ha jól gondolom, akkor nem idevalósi vagy tévedek? – kérdezem tőle ártatlanul és a lehető legátlagosabban próbálok viselkedni. Nem hiszem, hogy orosz lenne, mert akkor valószínűleg tényleg láttam volna. Más katonákhoz pedig nem igazán volt szerencsém, de még mindig van egy olyan érzésem, hogy ismerem.

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Keresem :
agent Graves
† Kedvenc dal :
all the sinners crawl
† Tartózkodási hely :
↻ at home
† Hobbi & foglalkozás :
↻ ex-soldier



Ansel Keenan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 19, 2015 1:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

talya & ansel
something beautiful but short
[You must be registered and logged in to see this image.]


Gyakran fordulok meg itt, a pultos ismer, és a legtöbb vendég akik ilyenkor tanyáznak itt, szintúgy. Intenek nekem, én egy biccentéssel tudomásul veszem azt, majd a sarokban lévő játékgéphez megyek és leülök elé. A zsebemből előkotrom az aprót és a gép szélére kirakom. Legalább úgy nem kell majd folyton a zsebemben turkálnom. Talán úgy… fél éve, ha itt vagyok minden este. Nem iszom, néha-néha egy sört, de annál többet soha. A seregben sem ittam, nem is igen volt megengedett, meg amúgy sem voltam valami nagy piás. Volt olyan nevelőcsaládom, ahol minden bűzlött tőle, és nem kérek többet abból a sok szarságból. A piával csak a baj van.
Bedobom a gépbe az aprót, meghúzom a kart, várok pár pillanatot míg megáll a szimbólumok sorsolása. Semmi. Mint általában. Soha nem azért ülök le elé, hogy nyerjek. Nyertem már ugyan, de nem hoz lázba. Úgy alapbók kevés dolog van, ami érdekel. Van egy kisebb szobám egy elégé lepukkant motelben, amit bérlek egy ideje, melóm is van, kettő is. Egy autószerelőnél, hétvégenként pedig kidobó vagyok egy klubban. Nem sokat fizet, de annyit pont, hogy ellegyek belőle, ennél több amúgy sem kell. Soha nem éltem nagylábon, és nem is akarom, nem nekem való az. De persze a vadászat is elég jól fizet. Sőt.
Vadász családban nőttem fel, egy idős házaspár tanított, ezért is mentem el a sereghez. Legalábbis részben. Ők is akarták, hogy oda kerüljek, és én is akartam végre tartozni valahova. Azóta viszont nem beszéltem velük, nem vagyok rájuk kíváncsi, na meg minden bizonnyal eljutott már hozzájuk a híre, hogy dezertáltam, náluk kerestek először. Értek ahhoz, hogy miként tűntessem el a nyomaimat, így nem is találtak rám mióta eljöttem, és ez jobb is, ha így marad. Addig meg teszem a dolgomat tovább. – Húzz a francba, most én vagyok itt. – nem is várom meg, hogy megszólaljon a fickó, belé fojtom a szót, majd mikor érzékelem, hogy még mindig nem húzta el a belét, oldalra pillantok és felnézek rá. – Nem hallasz jól? – ha nem akarja, hogy nagyon elpicsázzam, akkor húzzon inkább el innen, mert nagyon nem vagyok jó kedvemben.
©

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 23, 2015 3:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Sabriana
- Nem hinném, hogy az annyira megérné nekem. Szeretem, ha csak én vagyok az, aki nem mulandó. – mosolygok rá. Sokkal könnyebb úgy az élet, a legtöbb ellenségem egyszerűen csak kihalt mellőlem, akik nem, vagy akik nem tudtak, azokat pedig én magam öltem meg. A mulandóság emberi vonás, és én… nem vagyok emberi. – Szeretek szabad lenni, nem szeretem, ha csak úgy tartogatnak maguknak az emberek. – nem szeretem, ha kisajátítanak, de erre soha nem volt példa, mert soha nem hagytam, hogy megtörténjen. Nem vagyok az a fajta vámpír, aki csak úgy leköti magát és eljátssza az embert. Azt meghagyom azoknak, akik ennyire utálják magukat. – Hidd el, kedves, hogy távolabb nem is állhatnék egy szájhőstől. – még csak dühösnek sem kéne legyek, hogy úgy döntsek egy kissé szélsőségesebb pillanatomban, hogy levágjak itt néhány fejet. Nem szoktam a következményeken rágódni, én csak teszem, amihez kedvem van. A következmények… olyan dolgok, amiket ráér később is megoldani. Benne van a nevükben. – A szagodra. – jegyzem meg csak úgy a mondata közepén. Na igen, az illatával semmi bajom nincsen, mert nem is nagyon érzem, sajnálatos módon csak a vérfarkasok jellegzetes bűze az, ami az orromat megérinti, de eltudok már ettől vonatkoztatni. – Egyenlő? Úgy nézek ki, mint akit ez érdekel? – számomra csak halott és élő ember létezik, táplálék és… szórakozás, ha nagyon le kéne egyszerűsítenem a dolgot, akkor így mondanám. Nem lenne semmi bajom a vérfarkasokkal, ha nem ölne meg a harapásuk. De a dolog amúgy is végtelenül egyszerű. Ha megtámadnak, harcolok, ha megpróbálnak megölni…. én ölöm meg őket. Az egyenlőség és az összes többi magas röptű téma… nem igazán tud érdekelni.
- És túl sok az élő ember. – az pedig igen szép világ lenne, a több táplálék több lehetőséget is rejt magában. Néha elgondolkodom azon, hogy egész pontosan miért is vagyok itt. Mystic Falls egy idő után úgy is túl unalmassá válik az ember számára.  – Tehát csak meg kell találjalak? A legtöbben nem szeretnék, ha megtalálnám őket. – nem lenne amúgy sem nehéz, bejutni a házba már… na ez a vámpírság egyik nagy hátul ütője. Engedély kell… szörnyű, főleg, ha valakit meg sem lehet igézni. De ezt leszámítva… még mindig ez a legjobb élet. – Nem kell semmit sem bizonyítanom. – mondom most halkabban, ahogy közelebb hajolok hozzá és a tekintetem a nyakán időzik el pár pillanatra. – De önzőnek önző vagyok. – mondom, ahogy távolabb lépek tőle pár lépést. – És éhes. – mondom vigyorogva, majd a mögöttem elhaladó nőt nemes egyszerűséggel rántom magamhoz, hogy a nyakába mélyeszthessem a fogaimat, majd pár pillanat múlva elengedem. Ezért veszélyes, ha a pincérnők cigaretta szünetet tartanak. – Majd megtalállak. Addig meg… vigyázz rá. – bökök a fejemmel a kollégája felé, akit nem rég megharaptam. Mosolyogva fordítok hátat, majd pár méter megtétele után felpattanok a motoromra és még búcsúzóul hátrapillantok vigyorogva , mielőtt kigurulnék a parkolóból és eltűnnék az éjszakában.

words || Köszönöm a játékot, szuper volt  :szeri:       || Ed Sheeran feat. Passenger No Diggity- Thrift Shop || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
೬ Ticking Bomb
೬ Crazy in Love
† Tartózkodási hely :
೬ Neverland
† Hobbi & foglalkozás :
೬ Playing with people



Meora N. Prescott ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 22, 2015 6:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Sabriana & Darius
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha találsz nekem egy boszit, akkor itt leszek örökké, hogy boldogítsalak és fenékbe rúgjalak. - mondom neki mosolyogva és még mindig ártatlanul. Pedig fele annyira se vagyok ártatlan, mint amiről a külsőm vagy egy-egy pillantásom tanúskodik. - Nem szoktam visszasírni semmit se. Ha valami túl jó, akkor azt megtartom. - mondom neki egy ravasz mosoly kíséretében, miközben egy-két poharat mosok el gyorsan. Majd lerakom a helyére őket, miután eltöröltem. Egy kis pihenő kijár mindenkinek és szerencsére itt nincsenek annyira idióta vendégek. Ha látják, hogy valamelyikünk nem szolgál ki éppen, akkor tovább sétálnak és kérnek a másik lánytól. Mosolyogva pillantok fel rá, amikor újra megszólal. Egy darabig csak figyelem őt miközben egy karton piát pakolok ki a helyére. - Jelenleg? Igen, annak nézel ki, de nem hiszem, hogy valójában is az vagy. - a hangom barátságosan csendül és tölti be a köztünk lévő teret. Pár pillanattal később pedig újra kiszolgálok egy-két embert, majd hangosan elnevetem magamat azon, amit mond. Megrázom a fejemet, miközben a hajam csak úgy száll körülöttem. - Pont te beszélsz, aki szinte az első pár mondatában megjegyzést tett az illatomra? Te se vagy éppen az a személy, aki nem előítéletes és azt hirdeti, hogy mindenki egyenlő. - a hangom kicsit pimaszul csendül, majd pedig hamarosan folytatódik tovább a műsor. Szeretek táncolni, de azért idő kellett ahhoz, hogy tényleg ne legyek zavarban. Legtöbb esetben próbáltam mindig kizárni azt, hogy hol is vagyok éppen.
Én találkoztam már vele, de ha nem lenne veszély, akkor dögunalmas lenne az élet. - válaszolok neki félvállról, hiszen a tánc még mindig tart. Ügyvéd létemre megöltem az apámat, vagyis a nagypapámat, mint kiderült, de még mindig szabad vagyok. A tűzzel játszottam a múltban, amikor felkerestem Haydent és még talán mindig, hiszen meg akarom ölni. Illetve most itt van Darius is, akivel valami miatt flörtölök és cukkolom őt. Amikor alig, hogy kilépek az ajtón hallom, hogy újra nyílik, majd  mosolyogva fordulok meg. Neki dőlök a falnak és onnét figyelem őt. - Itt? Ebben semmi magán szám nem lenne, hiszen bárki elmehet itt. Ha egyszer megtalálsz és olyan lesz a helyzet megkapod, a szavamat adom. - mondom neki, miközben kicsit incselkedek vele. Végül a kezem a mellkasára siklik és ártatlanul pillantok fel rá, miközben kicsit közelebb húzom magamhoz. - Csak emiatt követtél, mert azt hitted, hogy most kapod meg vagy végre bebizonyítod, hogy tényleg nem vagy szájhős. - a  szavakat a fülébe súgom, mint egy gonosz kis szírén. Érzem, hogy az elmém tiltakozik, de nem érdekel. Egyszer élünk és nem fogok elfutni még egy ilyen szempár elől akkor se, ha vámpír a tulajdonosa. Meg valójában Darius nem is annyira rossz semmilyen értelemben, mint amilyennek elsőre tűnt.




Ticking Bomb || Nagyon tetszett!  31  41 || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 22, 2015 3:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Sabriana
- Pontosan. Bár a te esetedben az örökre… nem annyira örökre, mint az esetemben. – mosolygok rá. Elvégre míg én békésen elélek akár még hatszáz évig is, addig ő neki mennyi van hátra? Úgy…hatvan év, maximum? Nem értek a vérfarkasokhoz, de meglepődnék, ha sokkal tovább élnének, mint egy átlagos ember. Nem csak azért, mert az én fajtám előszeretettel öli őket. – De nem csak megjegyeznéd. Vissza is sírnád. – vigyorgok rá. Éltem már annyit, hogy olyat tudjak neki mutatni, amin megfog lepődni, és amit vissza fog sírni amíg csak él. Hiába vagyunk mind ketten több, mint egy ember, le se tagadhatnánk, hogy mennyire élvezzük az egyszerű emberi élvezeteket. – Szóval úgy nézek ki, mint egy szájhős? Érdekes vélemény. – és igen bátor is, aki ezt legutóbb mondta, most egy tömegsírban rohad éppen. Nem voltam olyan jó kedvemben és hát ő kérte, hogy bizonyítsak. Letéptem a karjait és hagytam, hogy elvérezzen, miközben első sorból néztem végig a haláltusáját.
- Hát, valamiben meg kell halni, nem igaz? – rántom meg a vállamat mosolyogva, ahogy összekoccintom az övével a poharamat. De nem én vagoyk az, aki megfog halni. Nem ismer, de azt érdemes rólam tudnia , hogy túlélő vagyok. Épp elegen próbáltak már megölni, kiérdemeltem az életet úgy… örökre. – Pedig még csak nem is ismersz. Ti vérfarkasok meg az előítéleteitek…csak mert valaki élőhalott, már nem is lehet barátságos? – persze, hogy nem, vagyis hát biztos van néhány olyan vámpír akik azt hiszik, hogy az emberségük a nagy előnyük, de… nem az, ez csak hátrány, bármelyiküket szívesen megölöm, hogy ezt bizonyítsam.
- Mindenki ezt mondja, míg nem találkozik vele. – márpedig… én biztosan veszélyesebb vagyok, mint az a sok mezei kis senki, akivel itt összefuthat. Bár, nem akarom őt megölni, amíg nem tesz olyat, amivel az életemre törne, addig én sem fogok az övére. Ha mégis… bár nem hinném, hogy ilyen bolond lenne.  Mosolyogva, de érdeklődve figyelem a műsort, ahogy véget ér, majd mikor Sabriana kimegy kérek egy utolsó kört, majd azt legurítom még a torkomon mielőtt felállnék és utána mennék.
- Tehát… megkapom azt a privát táncot? – mosolygok rá, ahogy kilépek az ajtón széttárt kezekkel. Tetszett odabent az a kis műsor, de szeretek kivételezett lenni, és mint minden férfi én is szeretem… ha van, ami csak nekem szól. Vámpírként pedig még inkább szomjazom ezt, talán majdnem annyira, mint a vért.

words || Szuper lett   :fogas:     || Ed Sheeran feat. Passenger No Diggity- Thrift Shop || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
೬ Ticking Bomb
೬ Crazy in Love
† Tartózkodási hely :
೬ Neverland
† Hobbi & foglalkozás :
೬ Playing with people



Meora N. Prescott ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 21, 2015 9:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Sabriana & Darius
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudod sok a beszéd.. A sok beszéd meg nem mindig jó. Azt mondod, hogy többet tudnál mutatni és olyat tudnál adni, amit örökre megjegyeznék, igaz? - nézek rá kíváncsian, miközben az egyik üveg megpördül a kezemben, majd a jön a következő és mind a kettőnek a keveréke a pohárban landol. Nem gondoltam volna soha se azt, hogy ilyen munkát fogok végezni, de miért ne? Ez is fizet és még kicsit ki is kapcsol, illetve ha úgy van, akkor örömmel kergethetek meg idióta embereket farkasként. Imádom, ahogyan félnek. - Akkor bizonyítsd meg, vagy te is pontosan olyan szájhős vagy, mint a 99%-a az itt lévőknek? - nézek rá egy-két ártatlan pillantás keretében. Nem szoktam direkt cukkolni másokat, de élvezem szívni a vérét, ha nem is a szószórós értelmében, de jó érzés. Mosolyogva figyelem őt, miközben az italok egymás után készülnek el, illetve a fizetség pedig a kasszában landol.
Talán csak azért beszélek veled, mert be akarlak etetni, majd esetleg utána megharapni, hogy kínok között meghalj. - válaszolok neki teljes mértékben komolyan, majd újabb vodkát töltök ki és elé rakom az egyik poharat. Megvárom amíg koccint velem, majd lehúzom a tartalmát. Vannak olyan esték, amit nem lehet kibírni pia nélkül és ez most pont olyan volt. Nem is annyira Darius szaga miatt, hanem sokkal inkább amiatt, ami pár perccel később különbözött. - A vámpírokban sokkal nagyobb kárt tudok tenni. Ezért inkább őket utálom. - válaszolom neki egy-egy ártatlan pillantás keretében, hiszen tényleg utálom őket, de ő valamennyire kivétel ez alól és talán mindig is az marad. Azt hiszem ez még a jövő zenéje.
Szeretem a veszélyt. - suttogom a fülébe, amikor közelebb hajolok hozzá, majd pedig úgy kezdek el mozogni a pulton a poharak tengerében, mintha mindig is ezt csináltam volna, pedig nem. Egyszerűen csak szeretek táncolni és ez meg olyan számomra, mint egy féltve őrzött piszkos kis titok. Nem hiszem, hogy a legtöbb ügyvéd itt táncolna. Amikor meghallom azt, amit mond, akkor újra közelebb megyek hozzá és előtte kezdem el csinálni a műsort, majd a végén, kicsit hátrébb lököm őt, hogy letudjak ereszkedni a pulton, jobban mondva leülni, majd mosolyogva húzom közelebb. - Talán kivételes lehetsz ebben is, de nem itt. - suttogom a fülében, majd ujjamat végig húzom az ajkán, végül az álla alá siklik, de úgy hagyom magára, ahogyan illik és folytatom tovább a jól begyakorolt műsort. Amikor pedig vége van, akkor egyszerűen leugrom a pultról. Egy utolsó pillantást vetek Dariusra, majd elindulok a hátsó kijárathoz, hogy egy kis pihenőt kivegyek.





Műsor - részlet || Nagyon tetszett!  31  41 Gyenge lett, bocsi 27 || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 16, 2015 3:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Sabriana
- Oh, ezek aztán a fájó vádak. Csak mert az ember meghal és vámpír lesz, máris … embertelenné válik? – igen, mert arra lettünk teremtve, hogy öljünk. Igaz, az ember is, semmivel sem jobbak, mint mi. Ők háborúznak, megölnek több ezer embert egy-egy területért, én meg csak azért ölök, hogy életben maradjak. Én hozzájuk képest innen nézve kispályás vagyok.
- De roppantmód hálás lennék neked, és… nagyon nagylelkű tudok lenni. – villantom meg felé az egyik legkedvesebb mosolyomat. Vagy épp nagyon erőszakos, attól függ, tudok én hálát mutatni, csak ritkán teszem meg, aztán amúgy is így, vagy úgy, de megölöm az illetőt. – Nos… élek már egy ideje, így kicsit több tapasztalatom van, mint… az ittenieknek együtt. Már csak azzal újat mutatnék, ha megölnélek, de hagynálak feltámadni. Na de valljuk meg, hogy… messze az enyém a legszebb mosoly, amit kaphatsz itt. – vagy máshol, de nem gyakran fordulok meg kocsmákban és bárokban, a részeg préda kissé… íztelen.
- Nem tudom, mondd meg te! – passzolom neki vissza neki ily módon a kérdést mosolyogva, egy vállrántás kíséretében. Nem igen tudom elképzelni, hogy miként dolgozhat itt bárki is. Én már csak egy rossz szó hallatán fognám az egyik poharat és azzal verném agyon a kötekedő vendéget. Talán nem nekem lett ez itt kitalálva. – Milyen nagylelkű vagy… még a neveddel is az embereknek segítenél… – segíthetné őket a fogaim közé is. Régen, még azelőtt, hogy meghaltam volna, én is ilyen voltam. Segítettem, védtem az embereket, legalábbis az enyémeket, de aztán jött a halál, és rájöttem arra, hogy… magamon kívül kevés emberrel érdemes foglalkozni.
- Ez csak tény. Ha lenne nem beszélnél most velem. – és mégis megteszi, nem? Persze, hallottam már arról a zagyvaságról, amit mindenki terjeszt manapság. Hogy mindenki egyedi…ezt mondják azok, akik nem egyediek, akik pont olyan sablonosak, mint az a sok nyálas, romantikus film, amivel szédítik manapság az embert. – Utálhatnád a boszorkányokat is. Ők aztán… tényleg idegesítő egy népség. – volt már dolgom egy-kettővel, rohadt idegesítő mikor csak úgy egy gondolattal olyan fejfájást hoznak rám, hogy majd szétrobban a fejem. Persze, kóstoltam már párat, de ha lehet inkább elkerülöm őket. Nincsen humorérzékük, túl komolyan vesznek mindent, természet mániások.
- Az veszélyes lehet, kitudja milyen alakkal is futsz össze…. – mondom egy elégedett és kíváncsi mosollyal, ahogy pillantok fel rá, miközben felkönyökölök a pultra és figyelem ahogy táncol. – Felteszem nem lehet magán táncot kérni. – nem olvastam el a hely szabályzatát, de … végül is csak néhány szavamba kerül, nemde? Csak nem verbénán él a tulaj, meggyőzöm, hogy a mai nap legyen rugalmasabb  a szabályokat illetően.

words || Szuper lett   :fogas:     || Ed Sheeran feat. Passenger No Diggity- Thrift Shop || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
೬ Ticking Bomb
೬ Crazy in Love
† Tartózkodási hely :
೬ Neverland
† Hobbi & foglalkozás :
೬ Playing with people



Meora N. Prescott ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 13, 2015 11:17 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Sabriana & Darius
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerintem én ilyet nem állítottam, de örülök annak, hogy legalább saját magadat szembesítetted a nyilvánvalóval. - mondom neki mosolyogva és egy tincset a fülem mögé tűrök. Vámpír, aki szerintem az első adandó alkalommal megcsapolna valakit, így szerintem jogos az a gondolat, hogy nincsen szíve, se lelke. Vagyis az előbbi van, hiszen azt kell kitépni például, hogy meghaljon, de sok jelentősége nincs...
Ha elmondanám, akkor túlzottan egyszerű lenne a dolgod. - mondom neki egy negédes hangom, miközben a pillantásommal még mindig őt fürkészem. Nem vagyok akkora ostoba, hogy elmondjam neki. Na, meg már el is pusztult az a kő, így feleslegesen róla beszélnem. Én is véletlenül hallottam csak róla és még időben tettem az ügy érdekében. - Miért vagy abban biztos, hogy képes lennél lenyűgözni? Olyat adni vagy mutatni, amiben nem volt még részem az elmúlt évek alatta? - a kíváncsiság ott lappang a szavaimban, a hangomban, de ugyanakkor egy kisebb cukkolás is kiérezhető benne. Nem túl gyakran hittem az embereknek, de ez részben a munkámnak köszönhető volt. Más részről meg a múltamnak köszönhető, de persze az is közre játszott ebben, hogy jobban szerettem azt, amikor egy-egy tettével bizonyított be valamit az illető. A tettek gyakran többet meséltek, mint egy-egy szó.
És úgy érzed, hogy most van miért? - huncut mosoly kúszik az arcomra, miközben néha lopva ránézek, de közben az embereket szolgálom ki. Fura, hogy mennyire gyorsan repül az idő, illetve az is, hogy a főnök még nem szólt be amiatt, hogy túl sokat beszélgetek. Szereti ő is azt, ha a vendégei jól érzik magukat, de mára már ő is megtanulta azt, hogy célszerű ezt a dolgot is ésszerű keretek között tartani. A kijelentésén pedig elnevetem magamat, majd megrázom a fejemet. - Tudod az se érdekelne, mert legalább vicces és meghökkentő pillanatokat szereznék az embereknek. A név csak egy jelző, de nem az határozz meg minket. Legalábbis szerintem. - válaszolok neki egy kisebb vállrándítás keretében, majd két újabb ital landol a pulton. Mosolyogva veszem a pénz, majd berakom a kasszába, miközben a számla készül. Odaadom nekik azt is, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy nézem a mulatozódó fiatalokat. Régen valamennyire én is ilyen voltam.
Tiszta szerény vagy. -mondom neki nevetve, miközben kiszedem a hajgumit a hajamból, majd oldalra pillantok a lányokra. Minden este van egy kisebb műsor. Ezért is törvény itt, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek. Ők is az utolsó köröket adják ki, miközben kicsit a világítás is egyre gyérebb lesz. - Vámpír, de csak félig meddig. A másik fele boszorkány, ha nem tévedek. De ebben még magam sem vagyok biztos. Szóval, ez az ok arra, hogy utálom a vámpírokat. De ennek ellenére néha szoktam kivételt tenni. - mondom neki egy sokat sejtető pillantás keretében. Majd a szemére tett kérdésére csak elmosolyodom, hiszen a zene felzendül és hamarosan már a pulton vagyok két másik lánnyal együtt. A zenével együtt énekelünk és a jól betanult mozdulat sorok egymást követik a zene ütemére. A testünk szinte úgy kell életre, mintha nem is mi irányítanánk. Pillanatok alatt guggolok le és Darius álla alá siklik a kezem. - Változó, aki éppen besétál az utcámba. - mondom neki mosolyogva, szinte az ajkai felett lehelve, a következő pillanatban újra talpon vagyok és a kezem végig siklik a testemen, a hasam néha megvillan.





Műsor - részlet || Tiéd is.  31  41  || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 10:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vissza az elejére Go down
 

Útszéli szórakozóhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» alvilági szórakozóhely
» Városszéli szórakozóhely
» Az öreg kovácsműhely
» Mystic Falls - Grill
» SAO extra fejezetek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-