A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Útszéli szórakozóhely


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 2:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Tae Yeon + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Átlát rajtam.. már pedig nem fogom beismerni az igazát. Nem akarom bántani.. egyszer régen fontos volt, s bármennyire is bántott engem valami gátol hogy viszonozzam tetteit.. pedig szívesen tenném.
- Egy ujjal sem? - Nevetek fel a nevetséges beszólásán, egyre jobban úgy tűnik arra játszik hogy kihozza belőlem azt, amit valamilyen szinten én sem szeretnék.
- Ennyire ne bízd el magad. Nem voltál több egy aprócska hibánál, könnyen pótolható vagy.. sőt..találtam valakit, aki felülmúl téged és már most fontosabb egy nap után, mint te annyi idő után.. - Szemébe nézve hajolok füléhez, s kezemet vállára tapasztva fogom le. - JOBB NÁLAD. - Fülébe súgom gyengéden az igazságot.. véleményem szerint szavakkal jobban lehet bántani s fájdalmat okozni, mint tettekkel. Ha tetteimmel bántom gyorsabban gyógyul, mintha a lelkébe gázolok. Már, ha van még olyanja. Itt az ideje szembesíteni az igazsággal, és lelökni a lóról..
Hagyom hogy magához rántson, s viszonozva tetteit cselekszem hasonlóképp. Az eső által áztatott felsőjét ragadom meg, s gyűröm össze kezemmel. - Határozottan nem érdemelsz meg.. velejéig romlott, s menthetetlen vagy. Tagadhatod, de tudom hogy vonzódsz hozzám.. de el kell hogy keserítselek. Nem fogsz megkapni.. egyszer már eldobtál magadtól, gondolkoztál volna akkor. - Nem tudom mire számított, de határozottan nem izgat hogy néhol összeérnek ajkaink. Illetve próbálom ezt mutatni felé. Itt, ebben a pillanatban bebizonyosodott hogy mennyire is nagy akarat erővel rendelkezek, s mennyire ellen tudok állni csábításának.
Elengedem felsőjét, s szememmel követem ahogy a kocsihoz sétál. Döntés elé állít.. de vagyok olyan makacs és büszke, hogy nem fogok utána koslatni. A régi énem valószínűleg már a kocsi után rohant volna, mint egy rövid pórázra fogott kiskutya.
- Hova - hova ilyen sietősen? Ez nélkül nem fog a kocsid elindulni. - Emelem fel a nemrégiben használt kocsiból kilopott kulcsokat, s gúnyosan mosolygok a lányra.
- Ha kell... vedd el. - Mélyen a zsebembe csúsztatva a kulcsot fordítok hátat a lánynak, s befelé indulok az eső elől. Előre látom hogy nem fog neki tetszeni hogy maradnia kell, illetve hogy másra számított.. és ezzel a tettemmel valamilyen szinten elárultam , hogy nem akarom hogy elmenjen.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: You Make Me Feel... | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 9:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
FEL SEM MEREM VÁLLALNI, HÁNY SZÓBAN DE AZÉRT REMÉLEM TETSZIK

- Mondd csak, körülbelül mikor adod fel, és nézel szembe a ténnyel, hogy túlságosan fontos voltam neked, és egy ujjal sem tudnál hozzám érni? - lemondóan felsóhajtottam, szemeimet forgatva karjaimat összefontam mellkasomon, felvont szemöldökkel néztem rá. Most már kezdem unni ezt a macska egér játékot. Nincs időm arra, hogy itt játszadozzak vele. cAz idő pénz, még akkor is, ha nekem bőven van belőle.
- Ha, hagynád? Ugyanmár, te vagy az, aki látványosan próbálod felmérni a határokat, és igen. Talán mindent, talán fejlődtél valamit - pólójába markolva rántom magamhoz, ajkaim súrolják az övét, szemeit fürkészem. Egyelőre nem tudom, pontosan miért jó nekünk, ha szavakkal bántjuk egymást, és utálkozunk, ha közben a cselekedeteink teljesen eltérnek attól, amiket állítunk.
- Valóban? Mégis mit kéne pótolnunk? - kérdőn nézek rá, a szavakat suttogva ejtem ki, orrunk összeér, ajkaim a kiejtett szavaknál hozzáér az övéihez. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ezzel egyidőben el is lépek tőle, s a kocsim felé indulok. Féloldalasan ülök le a vezetőülésbe, a lábaim a földön pihentek, combomon könyökölve néztem fel rá.
- Itt megvárom, míg eldöntöd, hogy pontosan mit akarsz tőlem. Már ha akarsz, mert ha nem, akkor szólj, és már itt sem vagyok. Szeretnék végre megszabadulni a ruháimtól - megnyaltam alsó ajkamat, és beharaptam a szám szélét, miközben várakozó tekintettel meredtem rá. Szeretek kétértelműen beszélni, és abban a pillanatban azt reméltem, veszi a lapot, és folytatja a megkezdett kis játékot. Itt az ideje, hogy megmutassa, tud ő játkos is lenni, nem csak játék.
THANKS!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 05, 2014 10:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next





to Park Tae Yeon
the woman, who i loved.. a long time ago

Tény hogy hiányzott... az első szerelméhez az ember talán a kelleténél is jobban kötődik, mivel ő az első mindenben.. és ez alól én sem lettem kivétel. Nehezen szeretek, de ha szeretek akkor azt nagyon tudok és még ennyi idő után is vannak az irányában elnyomni való érzéseim.. az én szívem már Kendráé, senki másé. Olyat tett velem ami után nem mutathatok gyengédséget.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem tagadom.. egy részem mindig is hiányolt. Sokat gondoltam rád hogy visszaadhassam a fájdalmat, amit okoztál. -  Nem izgatom túl magam a kialakult helyzet miatt, illetve hogy ezt olvasta ki szavaimból. Igyekszek mindent a magam javára fordítani, és közben fenyegető szavakkal dobálózni irányában. A régi énem eszébe sem jutna ilyen hogy bántsa.. a kérdés már csak azon van, hogy a mostani énem hogy áll ehhez.
Ráz a hideg, libabőrös leszek ahogy fülemhez érnek ajkai s gyengéd leheletét érzem bőrömön. De meg kell törnöm, bármennyire is jól esik közelsége.
- Nem ismétlem meg magam.. - A szorításából ugyan nem tudok szabadulni, és ezzel csak magamnak okozok fájdalmat de mielőtt még elveszteném józan eszemet, s magától engedne el elrántva kezemet törik el szilánkokra kezemben a csontozat. Ha nem lennék vámpír valószínűleg búcsút mondhatnék a kezemnek. Próbálok tudomást sem venni a testem mellet lógó , s egyelőre hasznavehetetlen, gyógyuló kezemnek.
- HA hagynám. - Szólalok fel válaszul magabiztosan. Nem hagynám hogy még egyszer kedve szerint szórakozzon velem.. ebbe a játékba nem megyek bele.. ha csak nem fordul a kocka.
Oda lépve hozzá hajolok az arcához, közel a szájához s közben a szeméről le sem veszem a szememet.
- Szóval .. még egyszer mindent? - Körbenyalva számat figyelem minden egyes mozdulatát hogy semmi váratlan dolgot ne tudjon tenni, s használható kezemet felemelve ujjaimat ajkaira tapasztom.
- Lenne mit pótolnunk. - Kéjencen elmosolyodva lököm el magam tőle. Nem sok férfi tud ellent mondani neki, de nem tagadom az én fejemben is fordultak meg kissé perverz dolgok..



[You must be registered and logged in to see this link.] béna    ₪ [You must be registered and logged in to see this link.] ₪ 307 ₪
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 05, 2014 11:59 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
FEL SEM MEREM VÁLLALNI HÁNY SZÓBAN, REMÉLEM AZÉRT TETSZIK

Csak hergelni akar, ne foglalkozz vele. Ne add meg neki az örömet, hogy elérje azt, amit akar. A gondolataim körbe-körbe forogtak, akár csak a mosógép dobja. Ugyanolyan zűrzavar lett úrrá rajtam, nem tudtam hirtelen hova tenni őt. Általában végeztem azokkal, akikre már nem volt szükségem. Őt pedig olyanná tettem, mint én. Talán azért, mert ő volt az egyetlen, aki kicsit emlékeztetett arra, aki voltam anno', mielőtt az a szemét átvágott, és azzá tett, ami most is vagyok.
- Tudod mit, édes - mosolyra húzom ajkaimat, hisz' talán nem azonnal esett le a dolog, de jobb később, mint soha, ráadásul jó mentségem van rá, hogy miért nem reagáltam rá azonnal -, elszóltad magad. Beismerted, hogy hiányoztam, és akkor is kimondtad, ha nem így van - megvonom a vállam, majd mögé kerülve hátához szorítom a karját, füléhez hajolok.
- Kérj meg csúnyán, sosem értettem a szép szóból * halkan súgom a fülébe a szavakat, ajkaim minden egyes kiejtett szónál súrolják bőrét.
- Oh, nem kételkedem benne, hogy újra megtennéd - mosolyra húzom ajkaimat, majd folytatom - én is megtennék mindent még egyszer veled, ebben biztos lehetsz - suttogom, s közben elengedem csuklóját, és csak várom, mit lép erre. A szópárbajban mindig is jók voltunk.
THANKS!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 31, 2014 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next





to Park Tae Yeon
the woman, who i loved.. a long time ago

Volt idő.. volt idő mikor én is máshogy viszonyultam az emberekhez. Teli kedvességgel, és szeretettel.. de most már csak ennek a gondolatától is kiráz a hideg. Akkoriban túl naiv voltam.. nem hittem volna, de még csak bele sem gondoltam hogy mikre képesek lehetnek az emberek, csak hogy nekik kedvezzen minden. Taeyeon volt az a személy aki felnyitotta szemeimet, s felkeltett az álom világból.. ő tett ilyenné. Egyrészt hálás vagyok neki, de soha nem köszönném meg neki hogy csak játszott velem, s miután megunt eldobott magától.. nem. Megváltoztam..  a rossz irányba. Ha jó vagyok és kedves azt mindenki kihasználja..de ezúttal fordult a kocka, s én vagyok az, aki kihasznál másokat.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A meglepődöttségét a látottak alapján hamar sikerült lefagyasztani arcáról, s előhozni valódi, régi énjét. Úgy, ahogy én megismertem még akkoriban. Őszintén.. akkor nem gondoltam volna hogy idáig jutunk, idáig jut a kapcsolatunk.
- Ne a múltban élj, édes. Mindenkinek vannak hibái.. ahogy nekem is.. te voltál az egyik. - Jegyzem meg minden féle szemrebbenés nélkül, bár egy részem egyáltalán nem így gondolja. Jobbnak látom ha tartjuk a távolságot, s magam ellen fordítom..
- Megbántani? - Kérdezek vissza röhögve. Nem tudom mennyire gondolta ezt komolyan, de én egyáltalán nem viccelek..
- Tudod.. én csak kimondom azt, amit gondolok. Sok más emberrel ellentétben. Nem érdekel ha megbánt, ha rosszul esik.. nem fogok hazudozni. Megváltoztam.. - Odahajolva füléhez gyengéden suttogom bele, majd elhajolva tőle mélyen szemeibe nézek.
- Most pedig.. ha megtennéd.. míg szépen kérlek. - Mutatok szabad kezemmel az általa szorított kezemre, lenem véve róla szememet. A cél, miszerint megölöm..  ez addig tartott, míg nem szembesültem azzal hogy ki is vezette azt a bizonyos autót.
Már vártam a pillanatot mikor is von kérdőre tetteimért. Ismerem, tudom milyen.
- Zavar? Idegesít? Csak hogy tudd.. megtenném még egyszer! - Kitérve kérdései elől igyekszem hergelni őt.. lehet nem a legjobb döntés kihozni a sodrából, de mégis csak van egy múltunk..  


[You must be registered and logged in to see this link.] sorry, szándékos volt.    ₪ [You must be registered and logged in to see this link.] ₪ 310 ₪
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 30, 2014 5:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
335 SZÓBAN, REMÉLEM TETSZIK

Az emlékeim vele kapcsolatban mindig is élénkek voltak, bár azért azt nem mondhatom, hogy napi 24 órában rá gondoltam, és nem bírtam elfelejteni. Bah. Már csak az kéne. Megtanultam, hogy senkiben sem szabad igazán megbízni, és senkit sem érdemes közel engednünk magunkhoz, mert ő úgyis átver. Nincs olyan, hogy igaz szerelem, és nem létezik feltétel nélküli szerelem. Tündérmese minden, amit ezekről összehordanak. Egy álomvilág, amibe a gyengék menekülnek a valóság elől, ami túl sok nekik.
Ajkaimat mosolyra húzva futtattam végig tekintetem rajta, s hallgattam mondandóját. El kell, hogy ismerjem, mindig is jó ízlésem volt, ezt nem tagadhatom le. Oké, ez azért már szerintem is túlzás. Végül is nem egy darab hús, akivel azt teszek, mait csak akarok. Vagyis, már nem az. Mert volt idő, mikor bármit megtett volna értem. Bármit.
- Oh, volt idő, emlékezz csak, mikor már annak is örültél, hogyha egy szobában lehettél velem, édes - hangom magabiztos volt, mostanra pedig érzelemmentesen néztem őt. Meglepődtem, elismerem. Meglepett, hogy ennyi idő után újra látom őt. Nem gondoltam volna, hogy valaha még összefutunk. Sőt, azt sem gondoltam volna soha, hogy elhagyja az otthonát. De megtette. Azt hiszem már neki is sok volt látni, ahogyan mindenki meghal körülötte. Az élete körforgása számunkra inkább átok, mint "teljesen normális, emberi dolog."
- Cuki vagy. Ha meg akarsz bántani, ahhoz előbb kell felkelned – kezét egy határozott mozdulattal elkaptam, s nem engedtem el a csuklóját. Nem szeretném, ha hozzám érne. Meglehet, hogy valóban sosem szerettem, csak játszottam vele. De játszani csak olyannal lehet, akihez vonzódunk. A vonzalom a gyűlölettől, a haragtól,  a bosszúvágytól, ami miden bizonnyal megvan benne, csak még erősebb lesz. Ez egyszerű, mint az egyszer egy. Mindössze néhányan képtelen elfogadni, ha valaki olyat akarnak maguknak, akit tiszta szívükből gyűlölnek.
- Most pedig örülnék, ha elárulnád, hogy jöttél ahhoz, hogy egy; beülj az autómba, teljesen összevizezve a kárpitot. Kettő; mégis mi a fenét képzeltél magadról, amikor ezt csináltad? - förmedtem rá, és szabad kezemmel végigmutattam magamon. Gyűlöltem a sarat. Utáltam koszos lenni. Esküszöm legszívesebben megfojtottam volna abban a pillanatban.
THANKS!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 30, 2014 2:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next





to Park Tae Yeon
the woman, who i loved.. a long time ago

Nem gondoltam volna hogy lesz ekkora szerencsém, és még a mai nap folyamán viszontlátom a drágámat, hogy megbosszulhassam azt, amit tett. Szándékomban állt megölni az adott személyt mindaddig, amíg meg nem láttam hogy kit is takar a volán mögötti személy.. Nem hittem volna, sőt az akkori elválásunk után még csak nem is akartam vele újra találkozni. Pont most, mikor az életem nélküle is romokban hever.. csak várok..egy olyan lány válaszára, aki jelen pillanatban mindent jelent nekem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Erre megjelenik ő.. az én első szerelmem, akit valószínűleg soha nem fogok tudni elfeledni 100%-osan, bármennyire is csak játszott velem, én még is csak szerettem.. de ezt az érzést, elkell nyomnom magamban, s átformálnom utálattá, gyűlöletté..
- Park Tae Yeon..- Szólítom teljes nevén, s játszva nevével teszek hátra egy lépést, kitárt karokkal. Arcomon a meglepettség halvány foltja sem látszik amit róla nem lehet elmondani.
- Tudod.. ha nem lennél sáros, még meg is ölelnélek, hogy kifejezzen mennyire is hiányoztál. Legalábbis az emberek így szokták nem de? - Jegyzem meg szarkasztikusan, s gúnyosan elmosolyodva pillantok a sárból ki nem látszó ruhájára. Őszintén kicsit büszkeséggel tölt el hogy viszonoztam azt, amit tett.. bár ezt az arcáról nem lehet elmondani.. ami nem túl meglepő. De mindez nem történt volna meg, ha odafigyel vezetés közben, csak magának köszönhet mindent.
- A látottak alapján az idő rád járt.. vagy csak ennyire nem bírtad elviselni hiányom? - Kóstolgatom.. az nagyon megy. Valahogy máshogy nem bírok közeledni másokhoz.. Megrövidítve a köztünk lévő távolságot lépek vissza elé, s letörlöm az elfolyt sminkjét. Nem félek tőle.. idősebb, erősebb.. még sem tart vissza ez. Sok mindent túl éltem már, s kétlem hogy tudna bántani.. de amilyen kiszámíthatatlan nem lepne meg.


[You must be registered and logged in to see this link.] sorry, szándékos volt.    ₪ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 29, 2014 11:48 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
411 SZÓBAN, REMÉLEM TETSZIK

Egyesek gyűlölnek esőben vezetni. Rettegnek attól, hogy esetleg az egyszerű autókázás balesetbe torkollik a vizes út miatt. Így pedig nem tudják élvezni azt, mai elönteni őket, mert az idegesség lefoglalja az érzékeiket. Az adrenalin ami felszabadul azt hiszem mindekiben mikor minimum 220 km/h-val vezet, azok közé a dolgok közé tartozik, amit én magam sosem adnék fel. Kihalt utcán, koromsötétben, villámlás, és mennydörgés közepette sem. Bár igaz ami igaz, most inkább csak sietek, mint ezen hóbortomnak élek. Azt hiszem, sosem fog változni a véleményem az emberekről. Mind ostobák, és azt hiszik, attól, hogy nő vagyok, simán át tudnak verni. Haha, álmukban sem! Travis is rá jöhetett volna már, hogy nem éppen én vagyok az a nő, akivel szerencsés ujjat húzni. S, most mégis mit csinál? Egy lotyóval mulatja az időt, hát persze. Valószínűleg nem gondolta ő ezt jól át. Fogalma sincs mire vagyok képes, de abban biztos lehet, hogy ma rá jön. Csak éppen már nem fog tudni sok mindent kezdeni vele. Végülis, a halálból már nem tér vissza, igaz?
Még erősebben nyomtam a gázpedált, nem érdekelt különösebben az sem, hogy egy teljesen ártatlan (?) lábbuszt használó valakit beterített a sár, mikor elhaladtam mellette, és belehajtottam egy pocsolyába. Minden valószínűséggel megérdemelte, ha ez történt vele.
Pár perc múlva már a szórakozóhelynél voltam. A lámpákat égve hagyva csak kipattantam az autóból. Bementem a helyre, szememmel az említett srác után kutattam, akitm eg is találtam ,egy szőkeség manduláját vizsgálgatta éppen. Lassú,, kimért léptékkel hozzájuk léptem, és sztészakítottam a boldog párt.
- Szia, Trav - gúnyos mosolyra húztam a számat, szemeet nem vettem le róla. A szívverése felgyorsult, ajkai megremegtek. Hm, igen. Pontosan ezt akartam elérni.
- Te.. te mit csinálsz itt? Utálod az ilyen helyeket.. - zavarában hajába túrt, nem mert rám nézni.
- Beszélnünk kéne. Gyere velem - kimentem a hátsó ajtón Tav-vel a nyomomban.
Percekkel később már a klubban táncoló tömegen verekedtem át magam, és kimentem a kocsimhoz. Amiben ült valaki. Ez ma nem az én estém. Kinyitom a kocsi ajtaját, s kérdőn nézek a benne ülő személyre. Szemeim elkerekednek szavai hallatán, de nincs sok időm reagálni, kabátomat arcom elé teszem, ezzel óvva attól, hogy akár egy csepp sár is rá menjen. Legalább hadd lássam, aki ezt csinálta.
Mérgesen nézek a srácra, de mikor meglátom arcát, ajkaim elnyílnak, s pislogni is elfelejtek. Ez egyszerűen nem lehet igaz!
- Te.. te mit csinálsz itt? - hangom halk, s kiséé meg is remegett. Oké, lehet, hogy egy kicsit lesokkolt a dolog. Vagyis.. inkább nagyon.
THANKS!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 28, 2014 6:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next





to Park Tae Yeon
the woman, who i loved.. a long time ago

Megígértem hogy maradok.. hogy nem megyek el, s bármennyire is nem a kedvességemről vagyok híres, az ígéreteimet igyekszem betartani. Nem akartam itt maradni.. csak egy újabb város volt ez is, egy újabb kaland..de ide már köt egy személy, egy igen csak fontos személy.. maradnom kell.
Este van.. a nem túl emberektől nyüzsgő belvárost elhagyva mérem fel a terepet.. szakadó esőben. Jobb időtöltést nem is választhattam volna.. nem is lennék. Az út szélén járva megyek lehajtott fejjel, mint akinek halálos betegsége lenne.. őrülten hiányzik, nem tehetek róla. A ruhám,s mindenem teljesen elázott. De mit sem érdekelve csak megyek tovább, a véget nem érőnek látszó úton.
[You must be registered and logged in to see this image.]
S még ha ez nem is lett volna elég, egy igen csak sietős sebességre váltott autó telibe terít sárral..ha nem menne ilyen gyorsan simán utolérném, de a rendszámával is megelégszem.. kétlem, hogy újra találkoznánk, de soha nem lehet tudni.
- Halott vagy drágám. - Mormogom magam elé, mintha hallaná s bemutatva a haladó kocsinak jegyzem meg a rendszámát. Szívesen megleckéztettem volna. Legalább egy kis izgalom, ennek az unalmasnak látszó estémben. Úgy tűnik, ez nem az én napom. De legalább az eső lehűt. Szerencsémre, a vámpírok nem kaphatnak el holmi emberi betegségeket. Még legalább egy félóráig, ha nem több ideig kutyagolva teljesen lemossa az eső a nemrégiben sárral teli piszkított ruhámat, s egy nem túl biztató útszéli házhoz érek..fények, s hangos kiabálások szűrődnek ki a helyről.. de beleuntam. Nem hozzám való hely, még sincs más választásom. Csak addig amíg az eső eláll.. legalábbis ezzel igyekszem nyugtatni magam. Közelebb érve egy ismerős autót szúrok ki.. széles mosolyra húzva számat megyek oda, a lámpa ég..valószínűleg a sofőr is benne van. Csak könnyít a dolgomon.
Úgy nyitom ki a kocsi ajtaját mintha a nemlétező saját autómról lenne szó, s meglepődve veszem észre, hogy a sofőr sehol. Beülve a kormány elé várok.. össze piszkolva, vizezve a drága kocsit. Várok..mást nem tudok tenni. A sofőr valószínűleg csak futólag ment be a helyre, a kocsiból kiindulva.S lám, igazam is lett. Az ajtó nyitódik, s széles mosollyal várom a rám nem számító személyt.
- Mégis mit művelsz? Kifelé a kocsimból. - Teszek úgy, mintha rossz autóhoz jött volna, ami lehetetlen abból kiindulva hogy nincs más a helyszínen, s be csapva előtte az ajtót rugatom ki a kocsit, viszonozva az agyon sarazást. Mint aki jól végezte a dolgát szállok ki, s megjelenek előtte.
- Legközelebb kétszer gondold meg, hogy kivel kezdesz ki. - Megpaskolva a hátát a sárból ki nem látszó embernek még csak fel sem tűnik, hogy kiről is van szó.. Taeyeon..egy számomra halott személy.


[You must be registered and logged in to see this link.] sorry, szándékos volt.    ₪ [You must be registered and logged in to see this link.] ₪ 417 ₪
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 27, 2014 11:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Matthias & Abbey
i'm gonna be the wolf tonight

Tenyerem forró mellkasára simult. Tetszett ahogy magához vont. Mindig is szerettem ha egy férfit tudta mit akar és e mellé képes volt anélkül hatalma alá vonni, hogy egyetlen erőszakos mozdulatot tett volna vagy mocskos szavakkal illetné bőröm. Ó, nem, ez a fajta férfi csókokkal becéz, miközben tenyerének forrósága elfeledteti ki vagy... ez a fajta, pontosan tudja, hogy nem kell ajtóstul rontani a házba, hogy elég egyetlen jól időzített érintés, leheletének becéző forrósága, ujjainak nyoma a bőrödön... sőt, elég ha csak ő veszi át az irányítást a tánc alatt, hogy aztán magához vonjon végre és füledbe suttogja a bűnöket melyben partneréül választott... és én tagadhatatlanul élveztem ezt a játékot, arról nem is beszélve, hogy magam is ilyen játékos voltam.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ezúttal azonban az alkohol elnyomta érzékeim és ösztöneimet a sarokba száműzve feledkeztem meg a tényről, hogy ez a férfi nem ember hanem farkas... s a vadak engem mindig elejtettek. - Határozottan rossz fiú... - tekintem a sötétben is sokatmondóan csillogott. Eszem ágában sem volt elmenni bár az sem érdekelt volna ha egy autó csomagtartóján esünk egymásnak. Ahogy azonban meginogtam, erősebben kellett tartania. A személyzet lassan elhalkult, a tulaj pedig feladván a felesleges küzdelmet a generátorral, hosszan káromolva hagyta el a bárt és én még épp csak elkaptam a zár kattanását mielőtt a pultig hátráltam volna. Megvártam, még elhajt, hogy aztán a pult felé forduljak. Koncentrálnom kellett. Zihálásom elárulta vágyaimat miközben tenyere csípőmre simult. Alkatom megreszketett és végre megtörtént; lángok csaptak fel a mécsesekből melyek az asztalon pihentek. Szembefordulva Matthiassal kapom el pólóját és rántom magamhoz, hogy aztán tenyerét combjaimra vezessem és felpattanjak segítségével a pultra. Mikor ez megtörténik, lábaimmal határozott mozdulattal fogom satuba csípőjét. Szemtelen, ravaszkás vigyorral mérem végig, mielőtt újra lecsapok és megcsókolom. Ez az este az enyém. Ma nem leszek préda. Ma farkas vagyok.


▲ - ▲ seven devils ▲ 294 ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :

† Kedvenc dal :
epiphany
† Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
† Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
† Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 26, 2014 3:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




Hello my dear


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Talán igen. Talán nem. - feleltem úgy, hogy még véletlenül se adhassak gyanús választ számára. Nem lenne innentől nehéz dolgom, hiszen részeg... pontosabban: becsiccsentett. S szemmel láthatóan tényleg nem bírja az italt. Az ilyesmi bármikor hasznomra válik, ha minden más kútba dől.
Valószínűleg pontosan az alkohol tehetett arról, ami ezek után történt: nem volt ellenemre egy mozdulata sem, ámbár még szoknom kellett azt a tényt, hogy ebben az időben a nők irányítani is tudnak. Ez régen, mikor én magam voltam fiatal fiú, s titkos helyekre jártam, ahol nők elégítették ki minden vágyam, nem volt szokás. Ott elvettem, amit akartam. Nem érdekelt, hogy a nő beleegyező-e, akarja-e, nem érdekelt semmi! Nem véletlenül vagyok olyan rosszhírű ebben a városban. Igaz, szerencsére senki nem tudja, hogy ismét életben vagyok. Mióta Rick testét elhagytam, azt hiszik, hogy... ő csak úgy rendbe jön. Közel sincs vége semminek. Még meg fogja kapni azt, ami jár. Méghozzá tőlem. Nem tűröm el azt, hogy csak úgy tovább kell állnom önként. Öngyilkos akart lenni? Hát oké! Én fogom abba hajszolni. Csak nem a testében.
Ujjam bátran furakodott végig testén: simítottam derekát, miután becsúsztattam mutatóujjamat a felsője alá. Teste forró volt, ez méginkább vágyat ébresztett bennem, és lélegzetem ezerszer gyorsabbá vált, mint általában lenni szokott. Kívántam, lehelletem tüzes parázsként érintette nyakát, majd odahajolva húztam végig nyelvemet ütőerén, miközben kezeim hátáról fenekére vándoroltak.
Ekkor ismét kitört a balhé, én pedig felkaptam a fejemet, tekintetem megtalálta az övét, és ezúttal is láttam azt, amit eddig is: ő sem akarja ezt befejezni. Az pedig nyilván a véletlen műve, hogy nem nekem kell rákényszerítenem az egészre. Hiszen tőlem az sem állt távol soha.
- Nem muszáj elmennünk... maradhatunk itt is. - húztam végig mutatóujjamat ismét nyakán, majd dekoltázsa vonalán. - Nincs lakásom, ahová mehetnénk. - tettem még hozzá, de engem ez mondjuk semmiben nem zavart volna. Akárhol, akármikor megkapom, amit akarok.


words: passz
tags: abigail & matthias
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 22, 2014 9:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Matthias & Abbey

► I DON'T WANNA GO

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szemtelen vigyorral fordulok felé, mielőtt magammal rángatom. - S ha igen? Olykor mindenki kirúghat a hámból, nem de bár? - kérdem, magammal vonom és csak akkor állok meg, mikor végre megtalálom a tökéletes helyet az apró intermezzómhoz. Alakunk elveszik a sötétebb, szándékosan rejtett zugban. Jól ismerem a szórakozóhelyeket, bárokat. Minden tulajdonos első dolga, hogy megtegye a szükséges lépéseket egy-két olyan sarok kialakításához, ahol bátran elbújhatnak azok, akik némi izgalmat kívánnak csepegtetni, valószínűleg tiltott kalandjukba. Figyelmem elkalandozik. Régebben, pár éve, még pont a hasonló csak némileg elitebb szórakozóhelyeken táncoltam, hogy képes legyek eltartani magam és elbújni a rendszer elől.  Mire észbe kaptam, csípőm már könnyedén lendült a zene ritmusára, karjaim pedig a férfi nyaka köré fontam. Menthetetlenül távol állt tőlem ez a viselkedés, most mégis kipirult arccal, szenvtelen vigyorral képemen húzódtam közel, ajkaim arcélét súrolták. Mi volt számomra a férfi? Szórakozás, nem több. Egy éjszaka, amit reggel elfeledhetek. Egy alkalom, egy este, egy ital, egy tánc. Kezek a derekamon, forró lehelet a fülem tövében, saját sóhajom. A zene lüktetése irányította a testemet és csak akkor eszméltem rá, hogy mindjárt összerogyok, amikor a zene elhallgatott, a fények eltűntek és a tömegben lassan felajzott hisztéria hangja kezdte felütni fejét. Hirtelen csapott meg a gondolat, hogy ezt én okoztam, mert el sem tudtam képzelni más lehetőséget. Persze, a legtöbb emberrel ellentétben engem nem rémített meg a sötét. Jó barátként üdvözöltem. Az viszont nagyon is zavart, amit a tulaj kiabált túl a tömegen. - Áramszünet srácok és úgy néz ki be kell zárnunk! - a moraj elcsendesedett és mindenki az elemlámpák fénye felé fordult, hogy követve azt, felháborodva ugyan de eljussanak a kijárathoz. Én viszont nem akartam menni. - Nos... sajnálnám ha ilyen hamar véget érne az este... - nem tagadhatom, hogy az alkohol elbódított, hogy nem voltam a magam ura. Kissé meginogva léptem egyet. - És nincs kedvem elmenni. - vigyorodtam el a sötétben és mellkasának támaszkodva emelkedtem lábujjhegyre. Tincseim arcomba hullottak. - Hacsak nincs jobb ötleted...

323 fever imádom [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :

† Kedvenc dal :
epiphany
† Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
† Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
† Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 22, 2014 8:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Abbey & Matthias
[You must be registered and logged in to see this image.]
ξ Hello my dear


Nem állt szándékomban, hogy közelebbről megismerjem. Mint tapintatlan férfi, aki csupán nemrég tért vissza az élők közé, s tetemes férfitestek megszállása után végre saját testében tombolhatott... úgy voltam vele, hogy ideje megtalálnom azt a nőt, akivel kedvemre szórakozhatom. S azt hiszem, hogy ez a barna hajú szépség erre a célra tökéletesen megfelel nekem. Legalábbis úgy hiszem, hogy... még sikeres is lehetnék nála, ha picit jobban törekszem rá. Én, aki soha nem szokott ilyesmit tenni. De egy pohár ital sokat nyom a latba.
- Új vagy a városban, igaz? Abigail. - hangsúlyoztam ki nevét egy széles vigyorral arcomon, majd félrebillentett fejjel nyeltem határozottan. - Igen. Okos vagy. - feleltem ennyivel, mikor a véfarkas szó elhagyta ajkait, én pedig a felszínen elégedett voltam, hogy nem egy ostoba nőt hozott felém az élet, a mélyben viszont el voltam keseredve, már amennyire én képes vagyok ehhez hasonlót érezni. Hiszen ezek szerint ő sem lehet ember!
- Nos, ki tudja? Sok minden lapul a tarsolyomban. - vonogattam a szemöldökömet, de ezután hirtelenjében mellkasomnak dőlt. Az ital máris betett neki. - Nocsak... a kisasszony nem bírja az italt? - kérdeztem felsóhajtva, kezeim azonban hátára siklottak, de ezután nem volt időm reagálni... követtem őt oda, ahová rántott magával, ami egyértelműen nem a tömeg volt. Nem is baj. Nehezen viselem a tömeget.

zene: lorde:royals | megjegyzés: késtem... :/ | szószám: passz | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 02, 2014 2:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Matthias & Abbey

► I WANT TO BE A SINNER

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sosem állt távol tőlem a nyers szókimondás. Érzelmeimet nehezen lepleztem, véleményem szinte azonnal kiült az arcomra és nem volt az a fajta ember, aki megpróbálja leplezni ha nem tetszik neki valami. Szavaira megforgatom szemeim és helyet foglalok. Nem is felelek, egészen addig, még meg nem érkezik az italom, amiből nem restellek hatalmasat kortyolni. - Abigail... - fogadom el kezét és erős, határozott mozdulattal rázom meg. Eddigi életem során számtalan fajta férfivel találkoztam már, most mégsem tudtam megmondani, hogy mit akar tőlem Matthias. Nem szexet, ez azonnal egyértelművé vált számomra de az évek során, a férfiak, csak ezt akarták tőlem. Csibészes vigyora tagadhatatlanul nyomást gyakorolt rám, az érzésről nem is beszélve, melyet érintése váltott ki belőlem. Végigszaladt hátamon a hideg és libabőrös lettem tőle. Elrántva kezemet nyeltem nagyot. Szóval nem egy ember ült velem szemben. Ennél már csak nem lehet rosszabb... elvégre, én sem voltam egyszerű ember, miért is érdemelnék magam mellé egy halandót. - Kitalálom. Vérfarkas. - újabb nagyobb korty, amivel ki is végzem italom. Mikor ittam én ennyit utoljára? Tényleg muszáj lesz ennem valamit de esélyem sincs kérni mert már ismét ott van mellettem egy teli pohár. Rosszallóan csóválom meg a fejemet de mire megszólalnék, a pultos már sehol sincs. A tapintható feszültség, egyre alább adva engedett szorításából. Végignéztem a magukat riszáló nőkön és hirtelen én is ezt akartam. Egy átlagos estét, egy átlagos életet. El akartam engedni magam de a tömeg, nem az én javamra játszott. Ki akartam törni innen és eszem ágában sem volt egyedül. Élvezni akartam egyetlen nyomorult estét, anélkül, hogy erőm miatt aggódnék. S mi is tart vissza attól, hogy éljek a lovagnak illő férfi szolgáltatásaival? - S mivel tudsz szolgálni, az italon kívül? - kérdem még lecsúszom a bárszékről de megingva dőlök neki, épp csak elkapva mellkasát. - Tud az úr táncolni? - kérdem és egyértelműsítve mit akarok, ragadom meg kezét és vonom magammal de nem a táncosok közé indulok. A tömegtől kiver a hideg.

321 fever imádom [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :

† Kedvenc dal :
epiphany
† Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
† Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
† Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 4:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Abbey & Matthias
[You must be registered and logged in to see this image.]
ξ Hello my dear


Mintha némiképpen alkohol csengett volna hangjában, ami máris arra engedett következtetni, hogy egy ideje már ezen a helyen időzik, és bizony.. az ilyen nőket már nem nehezebb arra ösztökélni, hogy igyon még pár pohárral.. és akkor jószerével nyert ügyem van, hiszen.. a részeg nők nehezen tudnak ellenállni bárminek is. Én pedig imádom, ha nem kell sokáig küzdeni. Sok férfival ellentétben nekem nem élvezet a küzdelem.
A szavai méginkább tetszetőssé tették őt. - Mondták már neked, hogy a stílusod magával ragadó? - kérdeztem vigyorogva, már nem törődve azzal, hogy a ruhám úszik valami ragadós szószban.
- Hozza a hölgynek is, és nekem is azt, amit kért. - jegyeztem meg egy mellettünk elszaladó felszolgálónak, de tekintetem még most is nehezen szakadt el a fiatal lány arcától. Óh, micsoda szerencse, hogy most pont itt voltam... azt hiszem, szegényebb lennék, ha nem látom legalább egyszer ezt az arcot. Ezeket a szemeket. Olyan volt előttem, mint valami nyitott könyv. És szerettem volna benne olvasni.
- Megtudhatom a becses neved? - nyújtottam felé kezem, miután letisztította magát egy szalvétával, legalábbis megpróbálta, majd egy sóhajjal ledobtam magam a legközelebb elhelyezkedő székben. - Én Matthias vagyok. Szolgálatára. - vigyorodtam el ismét.

zene: lorde:royals | megjegyzés: késtem... :/ | szószám: passz | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 20, 2014 6:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Valerie Fray
&
Nash Petrova


Igaza volt. Nehéz feladat, de nem lehetetlen. Kíváncsivá tett, nem tagadhatom, mégis egy részem kételkedett benne, hogy jó lelkiállapotban vagyok e én ehhez a feladathoz. Meghátrálni nem terveztem, de nem is mondtam, hogy elválalom.
-Lehet, hogy idősebb vagy, de még így se éred el a kellő hatást, ha alkudozni kell.-jegyzem meg grimaszt vágva, s gondolataim máris a lehetséges variációk körül forognak, amik a megoldási opciókat takarják.
Még válaszra sincs lehetőségem, máris eltűnik, az ital árát a pulton hagyva. Felállok, amikor a pultos mellém ér, majd a hátsó ajtó felé indulok, de valaki a kezem után nyúl, és maga felé fordít.
~Az nem kislánynak való hely.-jegyzi meg, majd erősebben szorít, és húzni kezd. Hagyom magam, de ahogy a levegőre érünk, kifordítom a kezem, a falnak préselem háttal, s felcsillanó piás, de vágyakkal teli szemébe nézek. Lerí róla mit akar tőlem.
-Soha nem kapsz meg.-jelentem ki, majd elkapom nyakát, és éles fogaimmal átszakítva bőrét, magamba szívom slkoholtól zamatos vérét. Ahogy a test megremeg, s elernyed, elengedem, és hagyom, hogy a földre zuhanjon.
-A túlvilágon se kísérts.-jelentem ki, megfordulok, és elindulok a nyílt utca felé, de biztosra veszem, nem fognak követni, óvatos vagyok, mint mindig, a test pedig épp úgy néz ki, mintha megvágta volna a nyakát, és elvérzett volna.

//El//


>>Words: 204 >> Notes: : )>>Lorde - Royals<<


[You must be registered and logged in to see this link.]
>><<
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 10:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nash + Valerie

- Tudom, hogy nehéz feladat... De azt gondoltam te talán képes vagy rá... vagyis úgy látszik rosszul gondoltam. -néztem fel rá hosszú szempilláim alól. Nagyon jól tudok hatni az emberekre. - Igazából nem szükséges többet tudnod. Ha megleckézteted, akkor jól megfizetlek. Kérhetsz amit szeretnél. De úgy gondolom a húgodról szolgáltatott információ miatt már most jössz eggyel. -kacsintottam rá, miközben felálltam az asztaltól. A zsebemből előkotortam az italok árát és elé dobtam. - Kíváncsian várom mennyire leszel képes...  -emeltem kalapom, majd eltűntem a tömegben.  

/köszi és bocsi a késésért Smile/
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 11, 2014 11:17 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Valerie Fray
&
Nash Petrova



Arcomon gonosz mosollyal néztem rá, mert nem szerettem ha alábecsülnek. Ezt nem toleráltam, hiszen mindenhez csak egy kis erő és összpontosítás kellett, na meg ösztönzés. Azt magamtól is megoldottam, de szerettem adott alkalmakkor alkuba bocsájtani a képességeim, de ehhez az alkalomnak és a feladatnak is olyannak kellett lennie. Holmi "változtassam békává" dolgokkal nem szerettem kezdeni.
-Jobban is teszed, ha nem kérdőjelezed meg.-közlöm vele önelégülten, de még mindig elcsodálkoztat, hogy megnősült, mégis örülök neki.
A pohár az asztalra került, de nem foglalkoztatott, miután meghallottam, hogy keres valakit. Egyértelműen következett, hogy azt a valakit egy feladattal akarta megbízni. Hát kapva kapok az alkalmon, és mindenféle körmönfont kérdések nélkül rá is kérdezek a lényegre. A poharat a számhoz emeltem, és az első fél korty után köhögve tettem le a poharat, elkerekedett szemekkel.
-Tisztában vagy vele, hogy nálam majdnem ötszáz évvel idősebb? Tudhatnád, hogy nem szeretek magamnak ellenségeket szerezni.-közlöm vele, bár ez így nem volt egészen pontos. Nem szerettem olyan ellenségeket szerezni, aki idősebb volt nálam jó pár száz évvel. Bár még vámpírokkal el-el voltam, az erőm jól jött, de egy vámpírboszi nagyobb falat volt még nekem is.
-Mondjuk úgy, hogy az unokáinak jó kapcsolatai vannak.-helyesbítek, mert ha el is vállalom, én leszek az, aki közvetlenül vásárra viszi a bőrét, a családi bajaira viszont magasból teszek. -Mondanám, hogy én már nem gondoltam rá, hogy megtegyem ugyanezt veled, de hazudnék...-húzom az agyát a szó nem szoros értelmében, és újra gonosz mosolyt villantok. -Mielőtt rábólintanék, örülnék ha kicsit beavatnál a részletekbe. Miért törte ki az ennivaló unokája nyakát, és pontosan milyen formában gondolkozol a bosszúról.-kérem, mert hiába hajt a belső késztetés, hogy elfogadjam a feladatot, szeretnék a végére járni, és tisztában lenni azzal, mit ártott neki pontosan, és miért ártott neki. Bár nem folytam volna bele más zavaros családi életébe, pláne nem a Petrova családéba.

>>Words: 298 >> Notes: : )>>Lorde - Royals<<


[You must be registered and logged in to see this link.]
>><<
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 11, 2014 9:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nash + Valerie

Kapcsolatok, kapcsolatok, kapcsolatok... Én az a fajta vámpír vagyok, aki az évek során minél több kapcsolatot épített ki magának. Világszerte rengeteg barátom van, akik egy csettintésre ugranak, ha kell nekem valami. A pénzről is elmondható ez. Nem fecséreltem el, hanem befektettem, gazdálkodtam vele. - Én nem kérnék. -intettem nemet a pincér, aztán gyorsan el is húzott. - Tudod, hogy nem az a magányosan iszogatós fajta vagyok. Az erődet pedig nem kérdőjeleztem meg sosem. -mondtam vigyorogva. - Talán... -húztam oldalra a szám sarkát. - Mennyire ismered Tatia Petrovát? -haraptam izgatottan az alsó ajkamba. - Azt akarom, hogy megfizessen azért, amiért csak úgy eltörte a nyakamat. Azt akarom, hogy tudja hol a helye. -utaltam a dolgok csendes lezajlására. - Csak megleckéztetni szeretném kicsit, hogy tudja ezzel az unokájával nem érdemes packázni... -fejeztem be végül.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 6:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Valerie Fray
&
Nash Petrova


Fellobbant a remény, ami boldogsággal töltött el, ugyanakkor megrémített, de igyekeztem most nem egy dolog köré csoportosítani zavaros gondolataim. Sőt, inkább a jelenre akartam koncentrálni, hisz régi ismerős mindig boldogsággal tölt el, ha találkozom eggyel ennyi idősen.
-Legalább.-nyugtázom, és terelem a témát, hogy agyam alkalmazkodjon elgondolásomhoz, hogy ma este nem a múltamon és a húgomon fogok rágódni.
-Óóó, erre inni kell.-intek a pultos felé, aki biccent, és már önti is a pohárba az italt.-Ha leszólni szeretnél, amiért nem öltözök úgy, mint valami újgazdag liba, akkor ne velem kezdj. Lehet, hogy idősebb vagy, de ne feledd, van egy erősségem is.-mosolyodom el gonoszan, amikor megérkeznek az italaink, és a pincér megpillantva tekintetem egy szó nélkül oldalog el. Utánapillantok, és jól megnézem magamnak, s érzem éhségem kezd feléledni bennem.
-Sokfelé jártam az elmúlt években. Egész érdekes helyeken is. A világ sokszínű lett azóta, mióta élek, és kiélvezem az újdonságok adta lehetőségeket. Egyébként pedig igyekszem nem belefolyni az egyes csapatok közötti vitákba. Ha fizetnek, persze segítettem, de ingyen nem viszem vásárra a bőröm.-közlöm egyfajta önimádattal hangomban, és vállam elé omló szőke hajtincseim egy olyan igazi libás-önelégült mozdulattal dobom hátamra, míg ajkaimon hasonló stílusú mosoly látható.
-Nem, még nem hallottam róla.-nézek az előttem heverő pohárra összevont szemöldökkel, majd kezeim összefonom, s könyökömre támaszkodva azokra helyezem állam, és így nézek rá. -Esetleg én nem lehetek segítségedre? -érdeklődöm, s szemeim csak úgy csillognak, akár a tenger, mivel már jó ideje nem volt szerencsém segíteni önzetlenül, megmelengetné szívem a feladat.


>>Words: 240 >> Notes: : )>>Lorde - Royals<<


[You must be registered and logged in to see this link.]
>><<
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 2:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nash + Valerie

Sajnáltam, hogy fontosabb információkkal nem tudtam szolgálni a húgával kapcsolatban. - Tényleg sajnálom, hogy csak ennyit tudtam mondani. Bár szerintem ez is több, mint a semmi. Legalább tudod, hogy életben van és van még remény. -mondtam kissé lehorgasztott fejjel. - Ó! Megnősültem! El se hiszed, mi? -büszkélkedtem. - Az öltöny csak azt mutatja, hogy nem aprózom el a dolgokat és mégsem mászkálhatok egyszerű farmernadrágban?! -többnyire drága ruhákat hordtam és jóval többször ezek a ruhák mind olasz cégek szalonjaiból kerültek ki. - Meghívtalak volna a bulira, de nem tudtam hol vagy. -sajnálkoztam. Pedig szívesen láttam volna Valeriet az esküvőn. - Viszont keresek egy személyt... -kezdtem bizalmasra. - A neve Clarissa... Még kislány korában találkoztam vele és egy vámpírboszorkány. -vezettem elő. - Nagy szükségem lenne rá, de fogalmam sincs hol van. Te nem hallottál róla? - próbálkoztam, hátha sikerül megtudnom valamit.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 12:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Matthias

Are you the same?




Reag szám.: 259 Jegyzet.: - Zene.: Melodie

Hebegésem egy pillanat alatt változott határozott, magabiztos nyilatkozattá. – Mintha mondtam volna, hogy sajnálom. – emelkedek meg – S legközelebb talán te is nézz a lábad elé. – Á, igen. A vodka már dolgozott bennem. Védelmi mechanizmusom azonnal életbe lépve akarta kimutatni most rögtön foga fehérjét de még kordában bírtam tartani. - Mert tudod.. jöhet egy indulatkezelési problémákkal küzdő egyed, aki nem intézi el könnyen az efféle sérelmeket. – ismételtem meg szavait, kihívóan ragaszkodva ahhoz, hogy a szemeimbe nézzen. Pontosan jól tudtam, milyen érzés ha az embert az indulatai irányítják. Így gyilkoltam három éven keresztül. Ahogy tekintete végigfutott karcsú alakomon, elégedetlenül csóváltam meg a fejemet. – Hát, ez már elúszott. A legkevesebb, hogy ezek után meghívsz egy italra. Ott várok. – intek az asztal felé ahova eredetileg indultam de két lépés, annyi sem, máris elfoglalják. Csalódottan sóhajtok fel. Nem véletlen választottam azt a sarkot, erre most fújhatom. A krumpli is odaveszett, tiszta ketchup voltam és kénytelen voltam ismét a pulthoz lépni. Szalvétát kértem és azzal tisztítottam le magam, amennyire tudtam. – Vodka-narancs. – vetem oda szinte a férfinek, akivel kölcsönösen mélyedtünk el saját világunkban, a részegek és félig ittasak között. Én pedig hirtelen azon kaptam magam, hogy nem akartam a józanság terhét viselni, csak egyszer az életben, el akartam engedni magam. Ám azt is tudtam, hogy ez így nem működik. Ha megteszem, nem tudom kontrollálni az erőmet, ami ki tudja mihez vezethet? Persze, most már mellettem volt Curtis, ami azt jelentette, hogy tanulgattam bontogatni a szárnyaimat… vagyis, az is lehet, hogy épp úgy mint az előbb tettem, még pár pohár után is képek leszek elfojtani a gyilkos dühöt.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :

† Kedvenc dal :
epiphany
† Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
† Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
† Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 8:17 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Abbey & Matthias
[You must be registered and logged in to see this image.]
ξ Hello my dear


Az, hogy ezúttal mi végett kötöttem ki itt, az isten háta mögött, arra nem is tudnék kézenfekvő választ adni. Jobban esett volna valami belvárosi helyen űznöm az unalmat, hiszen bármikor képes voltam rá a legalapvetőbb eszközökkel, ezúttal azonban számottevő az, hogy.. nem ismerek senkit. Mindenkinek olyan vagyok, mint egy jámbor kisfiú. Legalábbis a külsőm alapján. De talán ha kicsit mélyebbre néznek, érzékelik, hogy ez hamis illúzió, és mindez csak a látszat. Bár én nem szoktam adni a látszatra, hiszen nem leplezem önmagamat. Maximum annyiban, hogy nem fedem fel múltam titkait. Hiszen kinek van köze ahhoz, hogy egy király eltitkolt gyermeke voltam? Egy fiú, akit a saját mocsadék apja látogatott majdnem minden este mindaddig, míg el nem patkolt. Hogy.. gyermekkoromban örömömet leltem kisállatok meggyilkolásában. Az anyám elhagyott, sose volt igazán ott.. pedig végignézte.. végignézte, akárhányszor a király kiélte rajtam beteges vágyait..
- A pokolba! - bukott ki belőlem zaklatottan, mikor a kis bárban sétálva, figyelmetlenségből nekiszáguldottam valakinek, és rögtön kaptam egy adag vörös akármicsodát valami krumplival. Hát igen, így jár az, aki hosszú éveken keresztül nem él emberek között.
- Máskor... jobb lenne, ha az orrod elé néznél. - jelentettem ki, végigmérve a lányt. Csinos.. nem is akármennyire. Pont nekem való.. és az én beteges képzelgéseimnek. - Mert tudod.. jöhet egy indulatkezelési problémákkal küzdő egyed, aki nem intézi el könnyen az efféle sérelmeket. - kacsintottam rá.

zene: lorde:royals | megjegyzés: késtem... :/ | szószám: passz | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 04, 2014 11:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Valerie Fray
&
Nash Petrova


A kezdeti döbbenetem palástoltam az ivással, ami a körülöttem ülőknek mintha feltűnt volna, de nem érdekelt. Az, hogy Nash-al húzzuk a másik haját, hogy ily modern mód fejezzem ki magam, egyáltalán nem újdonság, hisz korunk ellenére mind a ketten elég fiataloknak tűnünk még az emberi világban.
-Kipróbáljuk?-érdeklődöm csillogó íriszekkel, és arcomra boldog mosoly húzódik, ami már-már gyermekies, de jól palástolja a bennem dúló érzelembuborékot, ami ha szétrobban, a hely biztonsága, és a benne lévők épsége nem garantált. Így figyelnem kell rá, hogy lehiggadjak, és ne robbanjak fel, mint egy héliumos lufi, ahogy közeledik a forrón sütő naphoz.
Hallgatom szavait, amik választ alkotnak mondatba foglalva, bár szemöldököm összevonom, ahogy a terjedő hang az agyamban feldolgozásra kerül. Ökölbe szorul egyik kezem, másik pedig egy pillanatig gyors kopogásba kezd az asztalon, melynek zaja ugyan nem hangos, de engem is idegesít, így abbahagyom.
-Köszönöm, hogy szóltál, bár nem sok információ, de még jól jöhet.-engedem végül ki a belém szoruló levegőt, és a két üres poharat egymás mellé tolom, míg tekintetemmel az üvegen megcsillanó fényeket vizsgálom.
-Egyébként, mr öltönyben flangáló kölyökképű, mi történt veled azóta, mióta nem találkoztunk. Mert bár az idő nem fogott rajtad, olyan másnak tűnsz.-terelem a témát, hátra dőlve a széken, lábaim keresztbe fonva, és arcom újra nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tűnik.


>>Words: 206 >> Notes: : )>>Lorde - Royals<<


[You must be registered and logged in to see this link.]
>><<
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 04, 2014 11:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Valerie + Nash


[You must be registered and logged in to see this image.]
Meglepettnek látszott. Bár gondolhattam volna, hogy valamiféle ilyen reakcióra számíthatok tőle. A gond az, hogy nem mindig tud érdekelni mások fájdalma vagy éppen öröme. Szeretem átugrani az ilyesfajta formalitásokat. - Igen a Húgod... -ismételtem el utána. - Pedig én láttam... -haraptam az alsó ajkamba kissé bohémen. Felnevetek azon amit mondott. - Mert itt valaki nagyon sokat tud az életről. -tártam szét vigyorogva mindkét karomat. - Feküdtem egy ágyon... egy műtőasztalon... -vettem komolyra a dolgot. Ha ilyesmiről van szó jobb félretenni az egészséges csipkelődést. - Nagyon homályos minden... A húgod mellettem feküdt... Renée... Egyenesen rám nézett, aztán valaki elhúzott kettőnk között egy függönyt és egy hatalmas sikoly. Utána képszakadás... Igazából ez az egyetlen emlékképem az elmúlt három hónapból... -kaptam a fejemhez és megsimogattam a halántékomat, mintha még mindig érezném a fájdalmat. - Nem igazán tudom hol voltam, de ahol voltam ott volt Renée is. -dörzsöltem meg a tarkómat is.

[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Stay with me | MEGJEGYZÉS: kucckucc
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vissza az elejére Go down
 

Útszéli szórakozóhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» alvilági szórakozóhely
» Városszéli szórakozóhely
» Az öreg kovácsműhely
» Mystic Falls - Grill
» SAO extra fejezetek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-