A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Útszéli szórakozóhely


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 02, 2014 9:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Valerie Fray
&
Nash Petrova


El kell ismerni, hogy az öröklétnek csak így van értelme. Csak így, hogy nem látszik rajtunk, pontosan hány évesek is vagyunk.
Szinte leesik az állam,  amikor meghallom mit mond, s az ő izgatottsága rajtam nem látszik. Engem egyszerre fog el a rettegés és az öröm, s jut eszembe arca, ujjaim pedig elengedik a poharat, még mielőtt képes lennék összetörni azt.
-A húgom...-próbálom összeszedni magam, de nem igazán sikerül, sőt. Úgy nézek ki, mint aki szellemet látott, a szó nem túl szoros értelmében, mert azoktól sem rettentem meg ennyire.
-De hát, amióta háromszáz éve azon a szörnyű este meghalt... Hát persze...-csapok homlokomra, míg félmondatokat habogok magam elé.-Hónapok óta, ha nem évek óta próbálom visszahozni, de képtelen vagyok rá. Bárkit kérdeztem róla, nem tudtak rá megoldást. -azzal a lendülettel meg is iszom a pohár maradék tartalmát, amit végül üresen hangosan csattanva teszek le. Csoda, hogy nem reped ketté. Egy-két szempár felénk fordul, de nem zavartatom magam.
Nem reagálok rá, kell pár perc, hogy összeszedjem magam és az előtte heverő érintetlen pohár tartalmát is magamba töltöm. A kíváncsi szempárok elkerekedve fordulnak el tőlem, én pedig próbálom visszaszerezni saját magam. Nem erre az információra vártam. És nem is itt.
-Teszek rá, hogy tetszik e vagy sem. Éppenséggel te se nézel ki úgy, mintha olyan marha sok tapasztalatod lenne az életben.-jegyzem meg szemrehányóan, és villantok rá végül egy ördögi vigyort.
-Mellesleg a húgom pontosan milyen emlékfoszlányod is van a húgomról?-érdeklődöm felvont szemöldökkel visszatérve a témához, mert már annyi ideje keresem a megoldást a visszahozására, hogy mindenki életben maradjon körülöttem, hogy én magam is elfelejtettem milyen is volt, mikor békésen élt velem.


>>Words: 267 >> Notes: : )>>Lorde - Royals<<



A hozzászólást Valerie Fray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 05, 2014 1:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 02, 2014 7:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Valerie + Nash


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Köszönöm! Jó újra látni téged, de tényleg. Bár látom rajtad az idő sem fog. -arcomra széles vigyor ült. - Ó várj csak mielőtt elfelejtem! -tettem hirtelen ujjamat az ajkaira, belefojtva bármiféle szót, még ha nem is akart megszólalni. - Három hónapra eltűntem és ma kerültem elő... Nem emlékszem hol voltam és mit tettek velem, de van egy halvány emlékfoszlányom a húgodról! -meséltem izgatottan. Mintha valami nagy titkot osztanék meg vele. - Fogalmam sincs, hogy ez egy régi emlékfoszlány vagy tényleg valós.... -húzódtam vissza a helyemre. - Még mindig ezzel a vaskos fekete szemceruzával nyalod magad? Már a húszas években is förtelmesen festettél vele, nemhogy most... -jegyeztem meg pökhendin.

[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Stay with me | MEGJEGYZÉS: kucckucc
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 02, 2014 12:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Valerie Fray
&
Nash Petrova


Titkon reménykedtem benne, hogy nem kell egyedül ünnepelnem, hogy egy ilyen lebujban vagyok. Nem állt távol tőlem, de nem utasítottam el a jó, és kissé fényűzőbb dolgokat se. Bár külsőm is elég egyszerű volt, nem a turkálóban vásároltam, mégis ide olyan tökéletesen beillettem, mintha csak ott szórnám el a pénzem.
Az ismerős arc láttán oda szalszáztam a pulthoz, ügyelve, hogy elkerüljek mindennemű testi érintkezést és incidenst, és a művelet sikerességét mi sem bizonyítja jobban, hogy a pultos ismételten rám mosolygott.
-Úgy látszik én előbb találtam rád.-viszonozom ölelését, és úgy érzem, mintha mi sem változott volna annyi év alatt nem túl szorosnak mondható barátságunkon. Örültem, hogy láttam, és el kell ismerni az idő rajta se sokat fogott, inkább az öltözködése lett komolyabb.
A pultos felvont szemöldökkel ugyan, de a poharakért lépett, míg mi egy asztalhoz sétáltunk, és helyet foglaltunk mellette. Arcomon mosoly ült, nem túl erőltetett, viszont őszintébb mint számítottam rá.
-Tudod, csak utazgatok. Ahogy régen. És persze keresek régi ismerősöket.-fonom keresztbe az asztal alatt lábam, és mikor az ital landol előttünk, kiadós borravaló fejében fizetek érte. A poharamat magasba emelem, és mosolyogva nézek rá.
-Arra, hogy megtaláltalak, előbb mint te tervezted.-letagadhatom a századok számát, mióta élek, de senki nem mondta, hogy a korral együtt zsémbes vénasszonnyá kellene válnom. A külsőm sem ezt mutatja...legalábbis remélem. Az italt nem húzom le egyszerre, ismételten két részletre tartogatom.
-Nem is tudom mikor láttalak utoljára, de tény, hogy az idő kifejezetten jó hatással van rád.-ismerem el, és a poharat visszateszem az asztalon hagyott szalvétára.


>>Words: 248 >> Notes: : )>>Lorde - Royals<<

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 02, 2014 11:53 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Valerie + Nash


[You must be registered and logged in to see this image.]
Miután otthon tisztáztam a dolgokat Selenával elindultam keresni valamiféle szórakozóhelyet, ahol kicsit elengedhetem magamat és átgondolhatom a hogyan továbbot. Persze már nem a szakadt, megkínzott ruhámat viseltem, hanem egy új Armani öltönyt, egyenesen Olaszországból. Egy út menti kisebb szórakozóhely előtt parkoltam le drága autómmal. Sosem apróztam el a dolgokat. Férfiasan és finom léptekkel sétáltam a pultig. Rákönyököltem és azon gondolkoztam vajon mit kérjek. Vajon melyik ital elég nemes ahhoz, hogy azzal ünnepeljem meg a visszatérésemet? Hirtelen egy kedves és igencsak ismerős hang üti meg a fülemet. Követem a fülemmel a forrást és meglepetten veszem észre, hogy ez.... - Valerie! -mondtam csodálkozva, majd megöleltem. - Nem fogod elhinni, de tervben volt, hogy megkereslek hamarosan. -húzódtam vissza. Szerettem a régi barátokat. Mindig jó érzés összefutni egy kettővel. - Rendben. Akkor két whiskey lesz. -intettem a csaposnak és egy üres kerekasztal felé vettem az irányt a zsúfolt helyiségben. - Mit keresel itt? Nem hittem volna, hogy itt még viszont látlak. -kezdtem bele vidáman.

[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Stay with me | MEGJEGYZÉS: egy kezdő röppent
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Pride (In The Name Of Love)
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
▲ bookstore owner ▲



Jericho Barrons ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 02, 2014 11:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Valerie Fray
&
Nash Petrova


Az első napom, itt. Vagy inkább itt újra. Autóm csendes zajjal hagyja abba a benzin égetését, s mikor kiszállok, néhány figyelmes szempár egyenesen rám irányul. Nem zavartatom magam, becsukom az ajtót, majd bezárom az autót, és a bejárat felé veszem az irányt.
Ahogy belépek a helységbe, állott levegő csapja meg orrom, benne az olcsó sör és a cigi jellegzetes szagának elegyével. A pulthoz lépek, és bevetve kislányos énem, pislogok és mosolygok, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
-Egy martinit kérnék.-adom le végül a rendelés, mire a csapos elmosolyodik, de egy szó nélkül adja oda a poharat. A reakcióm újabb mosoly. A poharat kezembe véve megfordulok, és felmérem a terepet. Az ital jellegzetes zamata kellemesen bizserget, de nem rontom el az örömöm, húzom egy ideig, és egy kortyot a pohárban hagyok. Az áporodott szag így is piszkálta az orrom, hát még mikor egy jól megtermett férfi lépett mellém, akinek izzadságszaga még azt a kevés élvezetet is elvette tőlem, amit az ital okozott. Odébb lépek, mikor vállal nekem ütközik valaki.
-Figyelj a lábad elé kislány.-néz rám le, mire elmosolyodom, és szó nélkül hagyom, s utam egy üres asztalhoz vezet. Tekintetemmel követem a lökdösődő részeget, és elgondolkodom rajta, hogy is keserítsem meg a mai napját. Végül nem teszek semmit, mert valami, vagy inkább valaki felkeli a figyelmem. A barna haj és az ismerős mozgás fellélegeztet, hisz a tudat, hogy ismerősbe botlottam egy ilyen helyen, maga a mennyország.
-Ezt én állom.-termek a fiú mellett, és a pultosra nézek, aki bólint, majd kiadja a kikért italt.-Kit látnak szemeim.-tűröm hosszú szőke hajam egy tincsét fülem mögé, és az üres poharat a pultra teszem.


>>Words: 269 >> Notes: Kezdő egy régi ismerősnek : ) >>Lorde - Royals<<

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 17, 2013 10:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
Matthias

Are you the same?



Reag szám.: 234 Jegyzet.: - Zene.: Melodie


Nem tudom igazán, hogy menekültem-e vagy tényleg csak azért jöttem el idáig, mert itt valóban senki nem ismer. A múltam megpecsételt, hiszen akármelyik jobb módú szórakozóhelyre mentem, a vagyonos férfiak azonnal megismertek. Ez az átka annak, ha valaki évekig táncol egy elit éjszakai klubban. Az éhes férfi tekintetek megismerik. Én pedig gyűlöltem ezt. Gyűlöltem, ahogy végig mértek. Gyűlöltem, ha hozzámértek.
Itt senki nem ismert. De hogy vajon épp megszökni készültem-e a közelgő háború elől arra sajnos, a harmadik pohár vodka-narancs sem adott választ. Éreztem, hogy lassítanom kell a tempón, különben a józanság csupán kívánság lesz a részemről, annak pedig, sosem volt jó vége ha elengedtem magam. Csúnya árat fizettem, ha meg akartam fizetni a világról. Olyankor tört fel belőlem az erő, ami emberek életét követelte. Fáradt sóhajjal kereszteztem lábaimat és lehúzva az utolsó kortyot, intettem a pultosnak. – Két adag sültkrumplit kérnék, rengeteg ketchuppal. – Ahogy az lenni szokott, a zsíros étel majd jól felszívja az alkoholt és megelőzi azt, hogy kicsit elfeledhessem azt a sok szörnyűséget, amit el akartam felejteni. Ahogy megkaptam amit rendeltem, kecsesen leugrottam a székről és az egyik csöndesebb asztal felé vettem az irányt. Gondolataimba mélyedve lépdeltem, amikor teljes erőből nekimentem a férfinek, a nyakába és a sajátomba öntve a krumplit és a ketchupot. – Sajnálom! – hebegtem hirtelen, már előre tartva attól, hogy egy újabb ékes gyöngyszemmel találkozom majd a férfiak világából. Egy újabb brutális alakkal, kemény kezű, hirtelen haragú és hideg személlyel.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 22, 2013 11:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Best friends

Always and forever



Hiába a barátnőm Amy, vagy talán éppen azért, de nagyon rosszul érintettek a szavai. Útálom amikor így viselkedik. Tudom, hogy csak a pia beszél belőle, de ez még nem lenne feltétlenül ok arra hogy bunkón kelljen viselkedni.
- Tudod… valahogy pont ilyen válaszra számítottam tőled. – feleltem egy kicsit durcásan, az utóbbi megjegyzése miatt.
- Jaj, dugulj már el Amy. Tudod nagyon jól, hogy nem híztam. – vigyorogtam rá, az elmémbe tóduló emlékek hatására.
Amikor először elvittem egy igazi amolyan Ronnie féle éjszakai tivornyára, nem gondoltam volna, hogy ennyi vicces élményt fogok szerezni magunknak. Az a pár feles, nekem már meg sem kottyant, de Amy úgy kiütötte magát, hogy szerintem nem is emlékszik azokra, amiket akkor mondott. Volt egy két eléggé kínos dolog, de engem nem zavar. Szeretem és minden különcségével elfogadtam olyannak amilyen.
- Azt azért csak észreveszi az ember, ha nincs otthon már egy ideje, az idegesítő energiagombóc barátnője. De csak szólj ha tévedek. – vágtam vissza durcásan, majd egy harázott és gyors mozdulattal ledöntöttem az előttem heverő italomat.
Ami sok az már sok. Nem elég, hogy csak úgy eltűnt, de még szemtelenkedik is. Tényleg erre van nekem szükségem? Akarom én azt, hogy Charity így viselkedjen velem? Nem hiszem, de akkor is hagyom neki, hiszen olyan a számomra, mint a testvérem.
- Ohh ez szörnyű… De mégis mi a szöszt vártál egy olyan eldugott kisvárostól, mint Mystic Falls? Égzengés? Földindulást? Természetfelettit? – fecsegtem és csak fecsegtem. Én meg az a nagy lepcses szám.
Ha nem lett volna eddig is elég bajom, akkor most csinálok magamnak. Ha Amy rájön, hogy rejtegetek előtte valamit akkor, akár még bajba is kerülhetünk. Nem csak Ő, de én is. Azt meg nagyon-nagyon nem szeretném. Sokat morgolódom vele, de mindez csak azért van féltem és szeretem.
- David is itt van? Ez aztán a meglepetés. Te meg az át nem gondolt ötleteid. gondolhattam volna, hogy valami ilyesmiről van szó. – mondtam gonoszkásan vigyorogva, miközben rendeltem magamnak egy újabb italt.
Emlékszem, hogy annak idején mennyire nem bíztam meg David-ben, de aztán minden megváltozott, amikor egyszer megmentette az öcsémet. Azóta is hálás vagyok neki és azóta teljes mértékig megbízom benne. Akár még az életemet is rá merném bízni. Bár igaz ami igaz, néha igazán ránézhetne a húgára, hogy éppen milyen rosszaságokon töri azt a csinos kis kobakját. Mert én nem mindig leszek ott, hogy helyette is fenéken billentsem, ha a helyzet úgy kívánja.
I hope you like it


credit to tillie at caution
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 13, 2013 12:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Char + Ronnie

Oké, talán egy kicsit bunkósság volt szó nélkül lelépnem. Esetleg egy hangüzenettel megdobhattam volna, de a kalandvágy olyan hirtelen jött, hogy az első jegyet lefoglalva utaztam ide. Anyáék is csak azért voltak képben, mert éppen náluk voltam aznap. Nem éppen jellemző a személyiségemre ez a hirtelen vakmerőség, de annyira csábító volt a gondolat, hogy felfedezzek egy teljesen ismeretlen várost, ami ráadásul még a bátyám figyelmét is felkeltette, hogy nem bírtam nemet mondani.
- Háát, téged aztán nem. – egy kicsit már megártott a pia, így a finomkodással esedékes falaim megadták magukat. Oldalra billentem a fejem, és összehúzott szemekkel mérem végig. – Te híztál? – hopp, és már bunkó is vagyok. Micsoda mázli, hogy vele rúgtam be elsőként, így pontosan tisztába van vele, hogy milyen is vagyok öt feles után. Meg azt hiszem előbb egy Martini is lefutott.
- Hogy őszinte legyek annyira elvoltál foglalva mostanában, hogy tényleg elgondolkodtam rajta, hogy észre se veszed, hogy eltűntem. – támasztom meg a fejemet a pulton, majd egy szép mosolyt vetve a pincérre rendelek még egy kört. Nem a legjobb döntés, de látva az eleve nem éppen kellemes arckifejezését tisztába voltam vele, hogy ez még nehéz menet lesz. Láthatóan dühös. Pedig én ma szórakozni akartam, ahj.
- Aha. – bólintok kissé bambán, majd sóhajtok. – Bár igazából elég uncsi ez a hely. Ha nem találok rá erre a klubra, valószínűleg a ma estét is a tv előtt töltöm. Tudtad, hogy a legjobb filmek mind fél kettőkor kezdődnek? Ijesztően igaz. Oh, köszi! – villantok egy szép mosolyt a srác felé, aki viszonozza ezt nekem pedig a gondolataim már el is terelődnek a ma este egy másik alapvető lehetőségre. Remélem nincs barátnője. Mióta eljöttem a nagyvárosból nem volt társaságom. Isten a tudója, hogy a tartós kapcsolatok nekem nem mennek – így egyedül az egyéjszakás kalandokkal bírok el.
Azért minden morcossága ellenére örülök, hogy itt van. Így legalább megspóroltam egy telefonhívást, és együtt elüthetjük az időt. Az a hely ahol múltkor agyonvertem a srác kis barátját elég jól nézett ki. Hangulatos kis étterem, és mintha egy pillanatra egy billiárdasztalt is láttam volna a sarokban. A középsuliban hagyománynak számított, hogy minden második pénteket a közeli bárba töltünk, ahol a nagymenők – legalábbis ezt hitték magukról – összemérik tudásukat, aztán a nyertes egy randit nyer a kiválasztott lánnyal. Azt még a meccs elején döntik el, hogy kiért is megy a harc, de ebbe természetesen a lánynak is bele kell egyeznie. Egyszer engem is észrevettek, és mivel már előtte megittam két sört, arra jutottam miért ne? David úgy sincs a közelben, nekem pedig nem fog megártani egy randit.
Természetesen, amilyen a szerencsém egy lúzer tarolt aznap, és nekem másfél órát kellett eltöltenem egy olyan gyorsétteremben ahol a kiszolgálók ingje is tocsogott a zsírban.
- Micsoda, mit mondtál? – rázom meg a fejem, annyira elmerültem a gondolataimban. Komoly tekintete arra késztet, hogy erősebben próbáljam felidézni mit is mondott az előbb. – Jah, hogy az! Igazából David után jöttem ide, miután két hétig nem válaszolt az emailjeimre, és a telefont se vette fel. Mondhatjuk úgyis, hogy meggondolatlanság volt. – vonom meg a vállam hanyagul, és az elém került pohár tartalmát is félig eltűrtetem. De fog fájni holnap a másnaposság.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 22, 2013 9:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Mikor már sikerült már amennyire egyenesbe állítanunk Isobelt, megpróbálkoztunk a menéssel is. Bár, ez már kissé nehezebben ment, hisz eléggé botladozott szegény és bizonyára kissé el is homályosodott előtte az egyenes út..  Jenna kérdése hallatán aztán elgondolkodtam. Nem nagyon szerettem, ha más vezette az én kicsikémet, dehát.. jelen esetben, talán tényleg az lenne a legjobb ötlet. Elvégre én még nem ismerem annyira ezt a várost, hogy elboldoguljak a különféle utcákban való kiigazodás terén. És azt ugyebár senki sem szeretné, ha eltévednék. Úgyhogy inkább belementem.
- Rendben van, vezethetsz - eresztettem meg egy mosolyt Jenna irányába, majd eszembe jutott még valami, de azt inkább későbbre hagytam.. Majd felteszem akkor, mikor már végre az autómhoz értünk.
Egyikünk sem értette túlzottan, hogy Isobelnek miért pont most kellett ennyire szétesnie..? Netán viszonzatlan lenne az a szerelem? Vagy szakítottak és most emiatt viselkedik így? Mindenesetre, akármelyik is legyen, egy pasi sem érdemli meg, hogy egy nő miatta könnycseppet hullasson. Mind gazember az egész. Főleg az, aki engem vámpírrá változtatott..
- Rendben, akkor addig békén hagyunk. És jól sejted, ezt nem úszod meg ennyivel - próbáltam elviccelni a helyzetet, persze nem valami sok sikerrel, miközben Isobelt kísértük az autómhoz. - Ez az! - mutattam a gyönyörűségem felé, majd mikor elértük, és lassan beültettük őt a hátsó ülésre, én komolyan és kérlelően fordultam hozzá. - Légyszi, ha lehet ne rókázd le, jó? Mert a kitakarítása eléggé macerás.. - kértem, majd beültem az anyósülésre és Jennára hagytam a navigálást. Egész jól vezetettt, meg kell hagyni! Elindultunk, majd normális tempóban haladtunk a Daily Street fele.

Folyt. köv.: Saltzman lakás
(Remélem nem baj, hogy zártam, de Izi azt mondta, hogy ő már nagyon otthon akar lenni Wink )
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 11:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Ohh.... Váratlan volt. Meglepődötten éreztem, hogy... míg én szerettem volna a bánatom mocsarába merülni, süllyedni, és nem feljönni többé... megéreztem két erős kezet magam körül, melyek öleltek... egy testhez, mely egy számomra idegen nőé volt...
- Én... - kezdtem volna meglepődöttségemben, de aztán... ez olyan... hát... Nem is tudom... olyan furcsa... jó érzés volt... és biztos... biztonságos érzés... mintha egy ölelésben nem eshetne baja az embernek... Ez... jó érzés volt...
Nem is figyeltem rá, még fél füllel sem, hogy Ők ketten közben beszélnek egymáshoz. Én csak szerettem volna élvezni ezt a stabil biztonságot, amíg... el nem vesztem ezt is, mint minden mást...
Mikor végül tényleg elhúzódott Tőlem, újra azt a hideg ürességet éreztem... főleg amikor azt mondta, hogy nem fog fájni... Persze... nekik nem, mert nem élték át amit én... azt a sokmindent... évek óta...
Ajj... rosszul vagyok... émelyegtem, forgott az utca... annyira nem jó... aludni akarok... sötétet akarok... jajj... vízszintest akarok...
De határozottan kezdtem érezni, hogy ezt... már nem úszom meg... Ez a két nő haza fog citálni, akár akarom, akár nem... és faggatni fognak, akár akarok beszélni, akár nem... De hát miért akarnék? Hiszen eddig sem érdekelt senkit... évek óta egyedül vagyok... mindenki kilépett az életemből akit valaha szerettem... Adam és JJ talán csak azért nem mentek el, mert még picik...
Előbb Ayda volt aki a kezemért nyúlva kezdett felállítani, aztán Jenna is mellettem termett, és a másik kezemért nyúlt... Jajj... ez nem jó... Nem tudom hova vagy hogy megyünk, de félek, ha sokáig fogunk így imbolyogni... Vagy csak én imbolygok...? De a lényeg, hogy ha ez sokáig megy, én nagyon csúnyán le fogom rókázni a saját lábam, az biztos...
- Majd... inkább otthon, jó..? Ha nem úszom meg... - néztem bágyadtan, nagyot nyelve Jennára, mert így függőlegesben nem élvezte a fejem túlzottan... dobszóló gyötörte az agyam... Sehol nem akartam beszélni, de ha muszáj... ne az utcán... és... ne így... hogy a saját lábamon se bírok állni egyedül...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 10:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Amennyit kivettem a szavaiból, a dolog valami szerelmi üggyel kezdődött... Hát nem azzal kezdődött az enyém is? Adott a "szerelem", aztán a sértés... a gyerek... akiről most nem tudom, melyik az enyém. De azt hiszem, Emmie az. A következő szavai arról szóltak, hogy fájni fog, ezt pedig úgy értelmeztem, megpróbál felülni... és valóban, próbálkozott, látszott az arcán, ennek ellenére egy pillanat alatt visszahanyatlott a földre. Eléggé... eddig is tudtam, hogy kivan, na de most? Most látom csak igazán, hogy mennyire... Nem kellett sok, Ayda azonnal nyúlt érte, hogy segítsen rajta, és feltámogassa... ez ment is valamennyire, és... nem is tudom, olyan furcsa érzésem támadt, hogy vannak hasonló vonásaik, de épphogycsak. Mindenesetre, ő rám szegezte a tekintetét, jelezve, hogy jó lenne, ha segítenék. Ha csak ketten lennénk a sikátorban, előbb nyilván jobban átkutatnám a táskáját. Nem azért, hogy bármit is kivegyek belőle, csak tapasztalatból tudom, mennyi mindent rejt egy női táska. Egy fénykép... egy cetli...bármi, ami a rejtélyes szerelemre utal, vagy utalhat. Így azonban nem, mert fontosabb dolgom volt, hogy odalépjek, átkaroljam Isobelt a másik vállánál fogva, úgy támogatva őt álló helyzetbe.
- Nem tudom, mennyire vagy idevalósi, de én ismerem a környéket. Szóval ha nem zavar, én vezetnék. Majd add ide a kulcsot, ha beraktuk az autóba - kértem a lányt. Oké, igazából elég sok érzelem kavargott bennem, részben Isobel, részben pedig saját magam miatt. Egyrészt féltem... féltem a saját magam jövőjétől, hogy mi lesz most, és össze voltam zavarodva, mert nem tudtam, mitévő legyek a lányommal,aki nem is a lányom, és az idegennel,aki meg valószínűleg az én méhemnek gyümölcse. Aztán meg itt van Isobel... vele kapcsolatban nem tudtam, hogy érezzek. Összezavart, ugyanakkor sajnáltam ezt a helyzetet. A kettő dolog miatt érzett érzéseim pedig valamiért a határozott nőt hozták ki belőlem. - Egyáltalán, miért pont itt, Isobel? Mi történt? Elmondod most, vagy ha hazavittünk, beavatsz? - érdeklődtem.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 7:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Nem hittem a fülemnek, hisz teljesen váratlanul ért, mikor megszólalt és válaszolt a kérdésemre. Őszintén felelt rá.. A férje.. szóval, a nővéremnek férje is van! És szerelmes belé...! Erre képes a szerelem. Pokollá tenni az 'ember' életét. Semmi másra. Elhiteti velünk, hogy minden rendben van, majd mikor a legkevésbé számítunk rá, hirtelen lecsap és tönkre vágja a boldog befejezést. Most úgy beszélek, mintha megtapasztaltam volna ezt az érzést.. miközben nem is. De valamiért nem is akarom ezt az egészet átélni. Minek szerelmesnek lenni, amikor máshogy is lehet élvezni az életet?
Miután bevallotta, hogy mi bántja, hirtelen valamilyen különös októl vezérelve, hirtelen magamhoz öleltem a nőt. És nyugtatgatni kezdtem, mintha legalább ezer éve ismernénk már egymást. Közben csak most találkoztunk először.. De én mégis átöleltem Őt, mert a nővérem és szüksége van rám!
- Igen van.. - szóltam hátra Jennának, miközben továbbra is Isobelt tartottam a karjaim között. Valamiért nem húzódott el.. talán megérezte, hogy pont erre van most szüksége? Az én közelségemre? Ó, dehogyis, badarságokat beszélek. - Itt van innen nem messze.. - tettem hozzá, majd elengedtem Isobelt, hogy a szemébe nézhessek. - Nem fog fájni!  - erősködtem, de rögtön utána is kaptam, mivel szinte visszaesett a földre.  - Gyere! - öleltem át, közben kezét ügyesen a vállamra helyezve, hogy segíthessek neki feltápászkodni, majd hatalmas kiskutya szemekkel pillantottam Jennára, remélve hogy ő a segítségemre siet.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 15, 2013 3:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
A szép lány fölöttem magasodott, és nézett engem. Megköszönte, hogy megdicsértem. Pedig nem kell megköszönni, tényleg az. Fura... azt hiszem... talán valahol tisztulóban lehet a fejem, mert ha még teljesen be lennék állva, azt mondanám, hogy olyan mint egy angyal... szép arc, lángszínű haj... szép... és úgy magasodik fölém... olyan furán... mint egy angyal.
Talán ezért is van, hogy amikor megkérdezte miért csináltam azt, amit... akkor... elgondolkodtam a válaszon, és... és még válaszoltam is... ez utóbbi viszont azt jelenti, hogy még mindig nem vagyok egész tiszta, mert mégis két idegen... de most válaszoltam...
- A férjem... és a szerelem... az... késztetett... - rázogatom ide-oda a fejem, hogy ne... ne himbálózzon már előttem Alaric képe... azzal a jóságos, aranyos, édes, kiskutyaszemével, és kedves mosolyával...
Meghalt! Meghalt! Meghalt! Kár is rá gondolni, mert halott!! - visszhangozta a tudatalattim a fülembe, és még inkább a fejemet kezdtem rázni, ami kívülről eléggé elmebetegesnek látszódhatott, de nem érdekel, csak tűnjön el...
- Nem akarok hazamenni, nem akarok hazamenni... - mantráztam, még a fejrázás közben, mikor az Ayda nevű nő hangját hallottam, hogy igenis akarok menni, mert pihennem kell... de én nem, és nem, és nem akarok..!! Az a ház rossz! Az a ház rossz! Üres! Idegen! Hideg! Fáj... nem akarom!!
Jenna hangja, és megjelenése riasztott ki az ellenállásos elmebajomból...
- Fájni fog... - leheltem elcsukló hangon, ahogy olyan... olyan szigorúan szólt hozzám... de... valami mégis... késztetett arra, hogy megpróbáljak felülni... Nem akarok menni, de... de... de... ott bent valahol... azt hiszem... nem tudom... azt hiszem a gyerekeim anyjának nevezett tudatom az... az menni akar... De ÉN nem akarok, mert tudom, hogy ott fájni fog... az a hely fáj.. minden hely fáj... mindenhol rossz... Itt akarok maradni, inni, és meghalni... és... és nem akarok haza menni! De az anyuka-program éledezik bennem, és Ő menni akar... össze akarja szedni magát, hogy aztán hazamenjen a gyerekeihez... Ő akarja, de én nem bírom...
- Hu-húúú... - főleg mert ahogy megpróbáltam felülni, a világ kettőt forgott, és megint az a majdnem visszaesés következett, csak a kezem mentett meg, ami a földet támasztotta...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 14, 2013 10:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Érdekes módon, amikor megemlítettem, hogy haza kéne vinni, mintha visszatért volna az ép tudata. Vagy valami olyasmi, bár jó kérdés, hogy annak számít-e az ellenkezése. Ha valakinek bűntudata van, általában nem mer hazamenni. Ott van a kisgyerek, aki nem mer hazamenni, ha valami rossz dolgot csinált az iskolában. Csak ez sokkal komolyabb, mint az a dolog. Azért örömmel láttam, hogy a másik lány tökéletesen ura a helyzetnek, amibe belekényszerítettem. Bár... a mozgása. Olyan kifinomult, és gyors, na meg határozott... Azt hiszem, mivel csak hárman vagyunk ebben a sikátorban, nyugodtan kijelenthetem, egyikünk sem az emberi fajt képviselteti.
- A cím... Daily street. Ott meg majd megkeressük a házszámot - tettem vissza a kártyákat a táskába, amit aztán magamhoz vettem. Jó, ha velem marad, meg hát neki is szüksége van még rá. - Van valami kocsid, vagy ilyesmi, vagy kénytelenek leszünk lopni egyet? - kérdeztem a vörös hajútól. Ilyen állapotban egészen biztos nem ültethetjük taxiba, bár a lopás is elég távol áll tőlem. Viszont ha muszáj, hát muszáj. És már öltem embert is, egy kis kocsilopás igazán nem jelenthet nagy problémát a számomra. Remélem Aydának sem. - Isobel... hallasz engem? - hajoltam vissza a szétcsúszott nő fölé. - Haza kell vinnünk. Tudom, hogy nem akarod, tudom, hogy talán rossz lesz, de biztosan van valaki, aki aggódik érted. Aki vár téged, és akinek hiányzol. Akármi is történt... neked muszáj hazajutnod! Társunk leszel benne, vagy rángassunk téged az otthonodig? - érdeklődtem. talán szigorú volt a hangom, de úgy hiszem, ez szükséges. Ha valaki ennyire szét van csúszva, a bájolgás felesleges. A bájolgás ráér, ha már biztonságban van.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 14, 2013 8:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Mint kiderült a szőke hajú vámpírt Jennának hívták, akinek mindazok ellenére, hogy fogalma sem volt arról, hogy ki ez az Isobel, mindenképpen segíteni akart rajta. Az iratait kereste, amit aztán sikeresen meg is talált. Remek, legalább valam, ami a hasznunkra válhat a hazavitelében. Aztán figyelmesen hallgattam a válaszát, bár sok mindenre ő sem tudott konkrétan felelni, csupán azt mondta, amire tippeltem volna: bizonyára bevett valamit, plusz ivott is hozzá. Sosem értettem meg,hogy miért művelnek ilyesmit a mai "emberek"? Mire jó a drog, meg a pia? Hogy felejtsenek? Mennyi ideig? Pár óra erejéig? Mert másnapra ismét visszanyerik az emlékezetüket, max. az azelőtti nappal kapcsolatban maradnak sötét foltok. A baj ígyis úgyis megmarad. Nem tűnik el, olyan könnyen, mint reméljük. Azért meg.. szerintem nem éri meg ilyeneket beszedni.
- Persze - bólintottam, mikor Jenna megkért, hogy tartsam szemmel Isobelt. Lassan közelebb sétáltam a nőhöz, közben tüzetesen végigmérve, ismerős vonások után kutatva, amikből még inkább megbizonyosodhatok arról, hogy Ő tényleg a nővérem.. Meg kell hagyjam, találtam is jónéhányat.. Lehetséges, hogy tényleg Ő az?
Miközben én őt bámultam és kerestem a hasonlóságokat közte és köztem, döbbentem vettem észre, hogy ő is pontosan úgyanazt csinálja. Mármint engem nézett. Erre csak akkor jöttem rá, mikor megszólalt és nemes egyszerüséggel jegyezte meg, hogy szép vagyok. - Köszi.. - motyogtam döbbenten, majd muszáj volt hozzátennem. - Mondd, mi késztetetted arra, hogy ilyet csinálj? - tettem fel az 100 dolláros kérdést, bár eléggé sanszosnak láttam, hogy nem kapok rá egyenes választ.
- Remek! - csaptam össze a kezeimet mikor Jenna szavaiból rájöttem arra, hogy megvan Isobel címe, így már haza is tudjuk őt szállítani. - És naná, hogy haza akarsz menni! Ki kell pihenned magadat.. ezek után - néztem rá igyekezve bevetni a meggyőző erőmet.  Mert szüksége van rám. Nem csak ma, de holnap is, sőt az azutáni nap is! Nem hagyhatom magára.. - Hová kell vinnünk? - fordultam végül Jennához. Mert ez természetes volt, hogy segítek neki hazaszállítani a nővéremet.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 14, 2013 11:45 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Ha egyedül lennék, azt hiszem megint az oldalamra fordulnék, és aludnék, mert olyan nagyon szúr meg nyom meg nem jó... az a hülye fejem minden szart csinál, csak nem hagy békén... Nem jó... hagyja abba... fáj...
De nem voltam egyedül, és most már ketten vannak itt, és attól félek, hogy egyik se akar elmenni a fenébe, és békében hagyni engem itten... Mi z az önérzetesség? Miért törődik velem hirtelen mindenki? Miért nem hagynak már megpusztulni?!
Hallom hogy felettem a másik... a közelebbi akárki is megszólal megint... de nem hozzám szólt azt hiszem... Vagy igen? Rá néztem. "Jenna vagyok"... Jenna? Milyen Jenna... Ismerős...
Arra nem figyelek, hogy rólam beszél, mert nem érdekel hogy ítél el.. Engem aztán senki ne nézzen le, mert nem tudják miért vagyok így... nekem jó így... csak így élem túl... nem érdekel mit gondolnak rólam... nem akarom hallani, tudni...
Kezeim a fülemre csúsznak, és lehunyt szemeimmel együtt próbálom kizárni a külvilágot, hogy ne halljam se Őket, se a sípoló fülem, ne érezzem a lüktető meg hasogató fejemet, ne lássam a forgó világot...
De megéreztem, hogy odakerült valahogy fölém valaki... éreztem... Felpislogtam, és az a távoli nő... ott volt egyszercsak, mikor felnéztem. Igen, a vörös haja az stimmelt, amit már messziről is láttam, de most innét nézve már, párosult egy arc is a hajzuhataghoz, amit ki tudtam venni. És szemeim szűkülve, igyekeztem megállapítani, mi is az ami olyan nagyon ismerős azon a nőn... Ayda... azt hiszem ez a neve... ha jól értettem... Ki ez? Fura... Mintha láttam volna már...?
A Jenna nevű nő beszél hozzám... haza akar vinni... Nem akarom hogy hazavigyen, nekem nem jó ott... nem jó sehol... nem jó... De ezt nem tudtam elmondani neki úgy hogy meg is értse... nem jöttek... ki a szavak... nem akartak...
De a nő eltűnt... még próbálkozni sem tudtam hogy közöljem vele hogy ne vigyen haza... helyette szembetaláltam magam megint a másikkal... ööö... Ayda... azt hiszem...
- Szép vagy.. - sóhajtom elmélázva, ahogy fejjel lefelé bambulok felfelé a nőre. Még mindig olyan fura volt nézni... láttam valahol... vagy csak emlékeztet... fura... vagy csak agyamra ment a... a... hát minden ami bennem van...
- Nem akarok hazamenni.. - vágtam rá hevesen, mikor megint Jenna szólalt meg valahonnét, és igencsak heves mozdulattal kezdtem felülni, hogy ellenálljak a kívánságnak, de nem volt jó ötlet olyan sietősen kelni fel, mert azzal a lendülettel vissza is billentem, és dőltem a piszokba a földre... Mintha programváltás lett volna az agyamban... az előbb már majdnem megnyugodott a világ, erre megint egy olyat fordult, hogy... basszus, hullámvasút...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 13, 2013 11:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Nehezebb dolog lesz, mint hittem. Ha még a címét sem tudja... Haza nem vihetem, Chelseához nem. Mi maradt hát? Vehetnék ki egy hotelszobát, vagy megkérdezhetném az idegent. Aztán beugrott egy tökéletes megoldás: valahol vannak iratai ennek a nőnek. Isobel. Gyorsan szétnéztem a sikátorban, és a tekintetem megállapodott egy női táskán. Csak legyen az övé! Elhatároztam, hogy minél előbb megnézem, csak válaszolok Ayda kérdésére. Basszus, még be sem mutatkoztam!
- Jenna vagyok - biccentettem irányába, majd zavartalanul folytattam. - Azt mondanám, bevett valamit. Passzolok, nem vagyok doki, de ivott is rá. A többiről fogalmam sincs. Figyelnél rá egy percre? Megnézném az iratait - magyaráztam, majd visszafordultam a nő felé. Mondhatnám, hogy minden rendben lesz, de az jelenleg a saját életemre se lenne igaz, nemhogy az övére. - Elviszünk. Haza. Rendbe fogunk tenni - találtam meg nagy nehezen a tekintetét, majd a táskához léptem. És telitalálat! Vagyis remélem, mert benne turkálva találtam egy pénztárcát. Volt benne pár helyes kölyök, közülük az egyik nagyon ismerős, meg egy kártya, Isobel Salzman nevén. Tovább kotortam, mígnem megtaláltam a lakcímet. Perfekt! - Hazaviszünk, Isobel - jelentettem ki határozottan.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 13, 2013 9:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Mint sejtettem, az a két nő tényleg vámpír volt. Sőt, mi több az egyikük, a szőke hajú meg is szólított engem, hogy menjek oda hozzá segíteni. Tessék? Valószínüleg tényleg ez lenne a legjobb döntés a részemről. Mert ha ez a sötéthajú, eléggé necces kinézetű nő tényleg a nővérem.. az az Isobel, akit én keresek.. akkor segítenem kell rajta. Mert szüksége van rám. Most, mindennél jobban.. lassan közeledni kezdtem feléjük, közben a segítségért kiáltó nő pillantását keresve, majd meghallván Isobel tanácstalan kérdését a kilétemmel kapcsolatban, muszáj volt megszólalnom és bemutatkoznom. Azt egyelőre még nem mertem bevallani, hogy ki vagyok. Még a végén elájul itt nekünk...
- Öö.. sziasztok. Ayda vagyok - mondtam teljesen komolyan, mivel a kialakult szituáció egyáltalán nem adott okot a mosolygásra. - Ő meg.. - pillantottam az elesett nőre. - Mi történhetett vele?  - gondoltam meg magam az utolsó pillanatban és tettem fel másként a kérdésemet. - Hogy ilyen állapotba került..
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 13, 2013 1:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Nem akartam nézni semerre... erre a nőre főleg nem, aki annyira de annyira nem érzi, hogy nem akarom hogy piszkáljon... Itt akarok megrohadni, vagy... csak lenni, míg a szívem fel nem fogja, hogy így a jobb... így... hogy a gyerekeim és Damon nem látják, milyen roncs vagyok...
Ám az elképzelésembe belepiszkált valami hang... egy hang... egy nő hangja, ha fülem nem csal meg... Valahogy sikerült fejem arrafele irányítani, mocorgás nélkül, és így fejjel lefelé nézve pillantottam meg, egy... egy vörös hajú nőt... akinek nem bírtam az arcára fókuszálni, de... de olyan izé... olyan izé érzésem támadt, amint megpillantottam... olyan fura izét éreztem a gyomromban... gombócot... vagy mi a fenét...
- Ki ez...? - csúszott ki a számon, de kezdtem megint szédülni a fejjel lefelé bámulástól, így inkább visszafordítottam a fejemet a... izé.. hát a másik idegen felé, akinek szintén dunsztom nincs a nevéről...
- Nincs olyan... hely, ahol jobban leszek... de ha tényleg... nem tudok megszabadulni.. tőletek, akkor vigyél a.. a... - Na jó, azt hittem tudom hova... de nem tudom... én... basszus, nem emlékszem hol lakok... nem emlékszem a címre... - Nem tudom hova... nem emlékszem... - nyöszörögtem bánatosan, miközben az alsó ajkamat kezdtem el harapdálni, és zavarodottan bámultam rá az idegen nőkre, előbb egyikükre, majd másikukra... Nem tudom, nem tudom, nem tudom... nem tudom, hol lakom...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 13, 2013 1:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Oké. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy alaposan szét van csúszva ez a nő. Hány éves lehet? Azt hiszem, hogy én egyelőre képtelen vagyok megtippelni egy vámpírnál, de ha ember lenne, kb harmincnak mondanám. Bár jelen pillanatban negyvennek is kinéz ezzel a szétesett kinézettel.
- Mindenkinek van otthona, Isobel - csitítgattam. Valahonnan nagyon ismerős volt ez a név, mintha valaki már említette volna, de nem jutott eszembe, kicsoda. Az biztos, hogy nem élt egész életében Mystic Fallsban, mert ha máshonnan nem is, hát a gimiből egészen biztosan ismerném. - Ha nem akarod, hogy átkutassalak, az irataidat keresve, akkor mondd meg, hová vihetlek el, ahol biztonságos. meg ahol jobban leszel, és veled maradok, amíg szükséges - folytattam a nyugtatást, amiben elméletileg jó vagyok. Gyakorlatilag meg nem találkoztam még ehhez hasonló szituációval, tehát fogalmam sem volt róla, mennyire hatásos ez a dolog. Kezdtem volna pánikba esni, ha nem hallok meg tőlünk körülbelül ötven méterre egy női hangot, ami megismételte Isobel nevét. Ismerné? Hiszen elég messzi van tőlünk . Hátrafordultam, a tekintetem találkozott egy vörös hajú nőével. - Hé, te! Gyere ide, azt hiszem, szükségem van egy kis segítségre! - kiáltottam felé, hiszen nem tudhatja, hogy én hallottam, mit mondott. Vagyis... azt hiszem, nem tudhatja, hiszen nem mondta olyan hangosan, hogy normális emberi fül meghallhassa. - Haza kéne juttatni, és jó, ha valaki segít nekem benne.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 10, 2013 10:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Best friends

Always and forever



Ahogy végig pásztáztam a helyet ahol rátaláltam végre a barátnőmre, akit szinte testvéremként szeretek, el kellett ismernem, hogy nem a legszínvonalasabb, de ahhoz éppen megfelel, hogy az ember legurítson egy pár felest, vagy amihez éppen kedve van.
- Mért? Kit vártál? – néztem rá kérdő tekintettel, miközben odaintettem, a feltűnően jóképű pultos srácnak, hogy nekem is hozzon valamit.
- Úgy csinálsz, mint aki nem sejtette, hogy meg fogom keresni. Főleg, hogy csak úgy, egy szó nélkül leléptél. – fúrtam mélyen a tekintetem az övébe dühösen, miközben az ujjaimmal doboltam a bárpulton.
Annyira haragudtam a barátnőmre, de valahol a lelkem mélyén még is tudtam, hogy megkönnyebbülésem enyhíteni fog valamelyest a haragomon. Szeretem. Úgy szeretem, mint ha a testvérem lenne és ez egyenes arányosságban áll azzal, hogy igazán a szívemen viselem a sorsát.
- Amúgy, legalább jól szórakoztál? – böktem oda morcosan és harcias csillogással a szemeimben. Azt hiszem, elég jól ismer már ahhoz, hogy tudatában legyen annak, hogy ha így nézek rá akkor nagyon haragszom és általában olyankor nem jó dolgok szoktak történni.
Na igen, a jó és rossz dolgok is csak relatív nézőpont kérdései. Kinek mi a jó és kinek mi a rossz. Bár az már megszokott, hogy ha valami felzaklat, vagy mérgessé tesz, akkor különös és megmagyarázhatatlan dolgok történnek körülöttem.
Különös és megmagyarázhatatlan azoknak, akik semmit nem tudnak a boszorkányokról és az egyéb természetfeletti lényekről. Minden egyes nappal nagyobb az erő ami bennem lakozik és egyre nehezebben is tudom kordában tartani. Talán így lehet az is hogy már megint hallható és látható is a kissé koszos ablakokon keresztül, hogy az eddigi teljes szélcsendes állapot megszűnt és egyre jobban és jobban kezd fújni a szél. A szél amely a úton lévő porral együtt kisebb homokvihart hoztak létre közös és zavaros táncukkal.
- Egy valamit árulj el. Nem vagyok másra kíváncsi, csak arra, hogy miért pont ide jöttél?Miért pont ide, az isten háta mögé? – néztem mélyen, áthatóan és legfőképp kíváncsian a legjobb barátnőm sötét íriszeibe, mélyesztve a saját tekintetem.
I hope you like it


credit to tillie at caution
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 10, 2013 4:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Elfordultam a hangoktól és lehunytam a szemeimet, ezzel is kizárva a külvilágot, titkon abban bízva, hogy csak jár erre fele valaki.. Egy eltévedt emberi lény, akiből inni lehet. Nem kell tartania tőlem, csak megkóstolom.. Majd megígézem és elengedem. De valakin muszáj gyakorolnom az önuralmat. Hanem semmi értelme az egésznek. Hiába húnytam le a szemem és koncentráltam az emberi illatokra, senki nem járt erre. Aztán végül akaratlanul is visszafordultam az előbb észlelt vámpírok hangjának irányába, mivel kiabálást észleltem onnan. Valaki felkiáltott, hogy hagyják már békén. De miért..? Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az egésznek, egészen addig a pillanatig míg el nem hangzott egy keresztnév. A panaszos nőnek a neve.. ISOBEL. A nővérem neve. Ácsi, nem, az lehetetlen, hogy Ő legyen az! Pont itt, pont ebben a helyzetben! Nem, kizárt, hogy ilyen állapotban találjam meg Őt.. kizárt, hogy Ő is vámpír legyen.. Vagy mégsem? Miért lenne ez annyira hihetetlen? Hisz én is az vagyok.. és az a másik nő is, aki nem árulta el az imént a nevét.
Abban a pillanatban amint elhangzott a bűvös keresztnév nem bírtam tovább, muszáj volt közelebb mennem a két nőhöz.
- Isobel.. - ismételtem el a nevet akaratlanul mondva ki a nevét. Nem is akartam kimondani.. csak úgy jött. Honnan is?
- Ez hihetetlen.. - néztem a nőre, a nővéremre.. Csak egyetlen pillantásra volt szükségem és bizonyossá vált számomra, hogy Ő az. Az az ismerős arc.. amit láttam róla. Az interneten, a Duke Egyetem tanári kara között.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 10, 2013 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Tényleg idegesített... Ki ez?? Miért nem hagy itt megpusztulni? Én itt akarok maradni, a nyomoromban, a szégyenemben, minden szarban... itt... és meghalni..!! Egyedül, meghalni!!
- Haza... milyen haza..??! Nincs haza! Nincs nekem haza..! - kiabálom már a végén, és érzem hogy a könnyeim szúrják a szememet. A fenébe... én nem akarok bőgni!! - Nem kellek én oda... inkább szárítson itt ki a nap... - nyekergek, mint egy cincogó egér, és öklömmel ütögetve a fájó fejemet, próbáltam elmulasztani az érzést... Ne fájjon már, nem akarom..!!
De ahogy ágáltam a dolog ellen... minden ellen... magam ellen... a józanság ellen... felrémlett valami a fejemben... egy... ígéret... Damon... megígértette velem, hogy haza megyek... hogy hazamegyek a gyerekeimhez... a kicsikéimhez... megígértem... igen...
- A nevem Isobel... - motyogtam csak el az orrom alatt, de a szemem nem fordítottam el a felettem magasodó égboltról... Nem is akartam megmondani a nevem, nem értem minek mondtam ki...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 10, 2013 3:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Összevissza beszélt, mint aki... te jó ég, ez be van drogozva! Nem vagyok valami nagy drogszakértő, szóval lehet, hogy mégsem, de tett valamit azért az alkoholon kívül, hogy ilyen állapotba kerüljön.
- Igen, igen, az élet szar, az ég meg zöld, a fű meg kék - jegyeztem meg gúnyosan, direkt megfordítva a dolgokat. Nyilván valami jó alaposan padlóra küldhette, ha így gondolja, de nem fogom megadni neki azt a lehetőséget, amit szinte tálcán kínált fel, hogy lőjem le. Ezt sem gondolta komolyan, legalábbis nyilvánvaló, hogy nem. Tovább figyeltem, ahogyan az arcára teszi a kezét, mint a kisgyerekek, akik eltakarják a szemüket a világ elől, csakhogy ők azért teszik, mert azt hiszik, akkor senki nem látja őket, én meg kitartóan bámultam őt, hogy ugyan megszólal-e még, vagy mi lesz. Ennek hatására végül odanyögte nekem, hogy én ki vagyok egyáltalán. Ez is több, mint a semmi, az már biztos.
- Mit érdekel, hogy ki vagyok? Ilyen állapotban úgysem fogod megjegyezni. Inkább mondd el, hogy hol laksz, én pedig hazaviszlek. Rendben? - kérdeztem, bár... nem voltam biztos benne, hogy ezt akarja egyáltalán. Mégis ez a logikus, hiszen talán van olyan, aki aggódik érte.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 09, 2013 5:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
/New Orleans/

Mystic Falls.. a város, ahol a nővérem lakik. Hát, mit is mondjak, elég kicsi.. Még New Orleanshoz viszonyítva is, nemhogy Isztambulhoz viszonyítva.. Dehát én most nem városlátogatóba jöttem ide, hanem sokkal inkább abból a célból, hogy rábukkanjak Isobelre. A nővéremre.. akit gőzöm sincs, hol fogok megtalálni. Sőt, még azt sem tudom, hogy miért jöttem én ide? Ehhez a kis útszéli bárféleséghez.. Kikapapcsolódni? Inni egy jót? Meglehet. Most, hogy tudom, nem ölök meg minden velem szembe jövő emberi lényt, kezdek hinni az önuralmam létezésében.
Épp beléptem volna a bárba, mikor hirtelen ismeretlen hangokra kaptam fel a fejemet. Egy eléggé nyögődöző, panaszkodó nő és egy másik vitája lehetett.. arról,  mi történt a gyengélkedő nővel. Tetett egy lépést abba az irányba, amelyből őket hallottam.. mire megdöbbentő dologra jöttem rá. Mindketten vámpírok voltak! Éreztem a levegőben az illatjukat.. Ez fura. De egyelőre még nem akartam közbeavatkozni. Nem láttam értelmét. Én inni jöttemi ide, mégpedig egy emberből. És nem azért, hogy beleavatkozzak más vámpírok dolgaiba.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:48 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vissza az elejére Go down
 

Útszéli szórakozóhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» alvilági szórakozóhely
» Városszéli szórakozóhely
» Az öreg kovácsműhely
» Mystic Falls - Grill
» SAO extra fejezetek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-