A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Útszéli szórakozóhely


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 09, 2013 5:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Senki.. - nyögtem fel, kezemmel még mindig a fejemen, mikor azt kérdezte ez a valaki, hogy én ki vagyok... Hát alaposan ki vagyok, de nem érdekel, és nem érdekel az idegen... hagyjon békén a nyomoromban, itt akarok aludni!
- Mi történt... minden... minden történt, az élet szar... halni nem lehet... minden szar... az történt... - morogtam az orrom alatt, és kelletlen nyögve néztem szembe vele megint, mikor újra maga felé fordított. Elrántottam a vállam a keze ügyéből, és próbáltam odébb evickélni, hogy ne fogdosson már... de még fektemben is úgy reagált erre a fejem, mintha... mint... ha baltát vágtak volna bele...
- Ahhha... levegőt... - nyöszörögtem, és felnevettem, de annak is nyögés lett a vége. - Uhhh... lőj le, akkor jól leszek... - morgom, és újra az arcomra teszem a kezeim. A gyűrűim hideg fémként érintik arcomat... jó az a hűsítés amit érzek... három pici hűsítő karika... azt hiszem ebből éreztem meg, hogy én viszont bizonyára alaposan felmelegedtem... talán a drog... a tabletták okozzák... vagy a pia... vagy a szex... az utca... vagy égek a bűntudatban...
- Ki a fene vagy Te..?? - kérdeztem valami fura indíttatásból, mert baromira idegesítő volt érezni hogy bámul...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 09, 2013 3:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
A pofon hatására hamarosan fel is ébredt, és rám nézett, bár olyan ködös volt a tekintete, hogy valószínűleg nem lehet teljesen tiszta... Fogalmam sincs, mi történhetett vele, de azt tudtam, hogy nem szabad azon szavaira hallgatni, hogy húzzak innen, mert nyilván szüksége van rám. Nekem is valakire, bár szerintem nem ő lesz a legalkalmasabb arra, hogy kiöntsem a szívemet valakinek, kezdetben ő is tökéletesen megteszi.
- Ki vagy te? Mi történt veled? -érdeklődtem. Egy határozott mozdulattal megmarkoltam a vállát majd a csípőjét, és visszafordítottam, hogy szembenézhessek vele. Ismerős arcvonások, de isten bizony nem tudtam hová tenni... - Szívtál valamit? Rosszul vagy? - kérdezősködtem tovább, hátha kapok majd valami értelmes választ is a kérdezősködéseimre.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 08, 2013 9:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Boldog tudatlanság... boldog homály... boldog nagy semmi...
Aztán a boldog nagy semmimet egy cseppet sem boldog nagy csattanás fejezte be, amivel megegyezően egy istenes nagy csípős pofont éreztem meg... az arcomon... A fájdalom volt, ami arra a kellemetlen élményre kényszerített, hogy a tudatom kapcsolatba kerüljön a testemmel, és a szemeim felnyíljanak...
- Basszus... húzz... ahh... húzz innét... - nyögtem fel, ahogy a szemem ráfókuszált egy pillanatra egy fölém hajoló... valakire... de azonnal csuktam is vissza a szemem, és az oldalamra fordulva, nyögve kezdtem a fejem dörzsölgetni. Uramisten... nem hittem volna hogy így fájhat a feje valakinek... és hogy lehet ilyen iszonyúan szédülni... Atyám... kérem, öljön meg... mindjárt hányok...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 08, 2013 9:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Nem tudom, hogyan keveredtem ide... Csak minél távolabb akartam lenni mindentől és mindenkitől, egy olyan helyen, ahol semmi nem emlékeztet senkire. Életem cirka harmincegynéhány éve alatt pedig még egyszer sem jártam erre. Amikor tizenéves voltam, itt még nem állt semmi, aztán meg már nem hajtott a kíváncsiság. Pedig elég pofás kis szórakozóhelynek tűnt. Kár, hogy nem szándékoztam betérni oda. Jó lenne inkább keríteni valakit... Inkább hallgatok a bennem lakozó érzéketlen vámpírra, mint az emberre, aki teljesen össze van törve jelen pillanatban. És tanácstalan is... Bár nyilván addig elő fog bújni, hogy ne öljek meg senkit, csak megkóstoljam. Persze az is bőven elég, de hát mit tehetnék? Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen helyek mögötti sikátorokban általában mindig van egy-két ember, aki el van tévedve, így remek vacsora válhat belőlük. Vagyis... ezt csak a vámpírénem tette hozzá, úgy nagyjából egy éve. Annyi ideje már, hogy meghaltam, és így élek. És most is... láttam valakit, a földön feküdni, teljesen eszméletlenül. Tökéletes áldozat... lett volna, ha hirtelen nem váltok vissza törődővé, és nem lépek oda hozzá aggódva.
- Hahó, hallasz engem? - kezdtem el pofozgatni az arcát, hogy attól hátha felébred. - Eszméletednél vagy? - kérdezgettem tovább, bár ez elég hülye kérdés volt, hiszen ha eszméleténél lenne, nyilván válaszolgatna. Basszus... már éppen azon voltam, hogy ráhívom a mentőket, amikor valamit megéreztem. Ő... vámpír? Ebben a hitben élve a kelleténél jóval erősebb pofont vágtam le neki, arra hivatkozva, hogy úgyis hamar meg fog gyógyulni, akkor kár sajnálni, főleg akkor, ha ettől felébred.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 06, 2013 2:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Nem is... tudom mikor, de a férfi eltűnt a szemem elől.. s ahogy arca már nem lebegett ott előttem, kezem végigcsúszott a falon, ami mellett álltam.
- Hú-húúú... - sóhajtottam, miközben meginogtam, miként a lábam alattam megbicsaklott. Próbáltam belekapaszkodni a falba, és megmaradni állva, de ahogy az egyensúlyomból kibillentem, a fejem mintha... a testemmel együtt, de épp az ellenkező irányba billent volna... és a szédítő kép láttán hiába nyúltam a fal "felé", mivel az épp az ellenkező irányban volt, így én egy rendkívül mutatós pofáraesést mutathattam be, a sikátor kellős közepén, egy szép kis pocsolyába.
Azt hiszem egy pillanatra elvesztettem az eszméletem, mert az esésre emlékszem, de a becsapódásra nem... csak azt éreztem, hogy a következő pillanatban már fekszem... A kép homályos volt a szemem előtt, és fájt a fejem... tompán... lüktetőn... mint egy rémesen idegesítő, monoton felvétel... csak... "dum-dum-dum-dum-dum" szólt a fejemben...
Szemem lecsukódott, és kezem a kemény aszfaltra tettem. Éreztem a tenyeremet szúró pici kavicsokat, de nem emeltem fel a kezem. Ahogy feküdtem ott, és a fájós fejem lüktető zavarása mellett bámultam magam elé... pont ráláttam arra a falra, mely mellett az előbb...
- Rick... mit tettem megint... - leheltem tudattalanul, ahogy agyam egy pillanatnyi időre felbukott a homályból, de... ahogy végigmondtam ezt, a szemem újra lecsukódott... és nem is nyílott már ki... az éjszaka sötétje mindenemet elnyelte...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 27, 2013 10:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Hogy szomjas.. - vonult végig széles vigyor az arcomon. Őőőő.. tudja.. - ráztam még mindig hitetlen vigyorgással a fejemet aztán egy elégedett sóhajt is megeresztve visszafordultam a kiszemelt cél felé. Jó kedvem volt! Az isten verje meg de még mennyire! Az ünneplés megvolt.. a whisky is, és a többi.. csak grááátisz! - engedtem el egy újabb kellemes sóhajt, még egyszer visszapillantva a lány felé, na igen, fel is idézve egy korábbi emléket, de.. Mmmm... - feszült még mindig a vigyorom aztán elértem a sikátorszélet, és hova is menjek.. Húzzunk haza! Jól megérdemelt munkáért rám fér a pihenés! - döntöttem el azzal még egy pillantás a nőre, eléggé.. hm.. nincs túl jó bőrben, de azt mondta meglesz. Hát akkor...

- Vigyázz magadra! - küldtem még utána talán csak úgy presztizsből azzal eltűntem az éjszakában a sötét téglafal mögött. Nem kell ennél jobb este holnapra se!

( Folyt. [You must be registered and logged in to see this link.] )
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 8:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
(Nevil)

Saját légzésem elnyom minden más zajt.. A vérem ott dübörög a fülemben, hallom... érzem... Mindent érzek... minden porcikám... minden egyes apró részem, melyek most mind, mind, és mind azért hálálkodnak, hogy ezt... EZT átélhették... Ezt a gyönyört, ezt a mámort... ezt a... a hihetetlen kielégülést... Valami... földöntúli, hihetetlen kép vibrált bennem, és ez... ez az egész... ahh... nem bírtam az agyammal, a fejem szét volt esve, nem voltak normális gondolatok bennem... Ami jött, el is úszott, mint hal a vízben... minden...

Hallottam a férfi hangját, és ahogy beszélt... mosolyogtam. Nem is tudom pontosan min, de nagyon... mosolyogtam... boldog voltam... jól voltam... Minden voltam...!
- Nekem is... az volt, ezt... asszem érzed... - sóhajtottam nagyot, utalva rá, ahogy vagyunk, hisz még mindig beléje kapaszkodtam, Ő meg még mindig bennem volt... úgy néztünk ki, mint akik elégedetlenek... ahhh... ohhh... nem... uhh... én nagyon... Csak repültem, egyszerűen, libegett az egész testem... lényem... minden...
Érzem ujját az arcomon, és érintése valahogy... kattan... Érintés... ahogy valaki az arcomat simogatja... ujja puha, finom... éget... forró a bőröm...
Szemem a férfit kémleli. Nem... nem az Ő keze volt... vagy igen...?? Igen...? Lehet... Nem tudom...
De érzem hogy kezei segítenek, és a lábaim újra a földet érik. Fél cipőm leesett a lábamról, így most félig mezítláb álltam, nagyon csúnyán széthúzgált ruhámban... De valamiért nem érdekelt. Nem szégyelltem magam, nem pironkodtam, csak álltam, és hagytam hogy végignézzen rajtam.
- Nem, én köszönöm - mosolyogtam Rá ragyogón, és.. uhhh... ahogy végignéztem Rajta... legszívesebben újra... újra... ahhh... igen...
Nem. Nem, Ő már öltözik. Látom hogyan gombolja a nadrágját, húzza fel a földről felkapott pólóját. Ezt látva én is valahogy... utánozom a mozdulatokat... Visszahúzom magamra a bugyim, megigazítom a ruhám... csak igazgatom, bár nem hinném hogy túl profin... A kezem soha nem akar oda nyúlni ahova én mondom... akarom... izé... akarom! De mindegy, nem érdekel hogy csálé rajtam a ruha, csak... ott van rajtam, aztán kész...
Azt mondja nekem a férfi, hogy lelép... Lelép... De honnan? - Lenézek a földre... - Hisz nem is vagyunk magasan... Hova lép le...? Nem értem...
- Jóóó.. Persze, meg vagyok. jóól vagyok, én... jól vagyok. Meg szomjas vagyok, megyek... iszok még kicsit - mosolyogtam újra, bágyadtan, félsikerrel, de megtámaszkodok közben a falban. - Menjél nyugodtan - húzom szélesre a mosolyom, és hálásan nézek rá. Tök jól vagyok, igaz hogy táncol velem a fal, de hát én jól vagyok! Hát jóóól, hisz... olyan jót szexeltem ezzel a pasival... és olyan szexi... és ez olyan jó.. Jól vagyok! Igen! Tök jól!
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 12:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Char + Ronnie

Ahogy magam mögött hagytam Richmondot, egyre jobban éreztem ahogy elszáll belőlem a jókedv. Jó volt végre megint nyüzsgésben lenni, újra köszönni a jól ismert kávéház láncoknak, és elmerülni az ismert márkák termékeiben. Majdnem egy hete érkeztem meg Mystic Fallsba, de mára már tényleg úgy éreztem, ha nem kezdek magammal valamit megőrülök. Ez a monoton élet, a kisvárosi lét nem nekem való. Annyira megszoktam már, hogy esténként nem bírok elaludni a zajos forgalomtól, hogy már szinte hiányzik a taxik jól ismert dudálása. Ettől függetlenül viszont még nem akarok hazamenni. Minden panaszom ellenére, van valami ebben a helyben ami miatt képtelen vagyok csak úgy elmenni - az egésznek a kisugárzása, mintha lenne valami mágia a levegőbe. David szerint lehetetlen, hogy ne fussak össze boszorkánnyal az ittlétem alatt. Már több mint egy tucat telepedett le itt.
A gondolataimból egy ócska, de igen erősen fénylő neontábla rángat ki. A élénk kék és rózsaszín kombinációja szinte bántja a szememet, viszont megcsapja a fülemet a jóízű nevetés és az nyüzsgő zaj akarva-akaratlanul rántom félre a kormányt, hogy behajtsak a parkolóba. 
A terv úgyis az volt, hogy későn érek haza. Ki tudta, hogy errefelé a plázák már nyolckor zárnak.
Gyors sminkellenőrzést tartok a visszapillantóba, és lecserélem a kényelmes cipőmet az ujjónnal beszerzett Miu Miu magassarkúmra. Még nem döntöttem el, hogy maga este egyedül vagy társaságban távozok e innen. Ettől függetlenül nem maradt nálam sok pénz, így extra jól kell kinéznem, hogy az este végére ne nekem kelljen rendeznem a számlát.
A hely belülről pont olyan volt amit egy ilyen várostól elvárhatok. Nem nagy szám, mégis kellemes hangulattal van megáldva. Alkohol szaga keringett a levegőben, a tánctér pedig teljesen tele volt. Legszívesebben én is közéjük siettem volna, de sokkal hívogatóbb volt az üres bárszék a szexi pultos sráccal. Magamra öltöttem az egyik legbájosabb mosolyomat, és helyet foglaltam a - szerintem külön nekem fenntartott - széken.
- Mit adhatok gyönyörűm? - fordult hozzám azonnal, miközben én látszólag elmélyülve pásztáztam az itallapot.
- Koktélt. A legjobból.  - villantottam rá egy széles vigyort és már éreztem is ahogy az adrenalin végigszáguld a testemen. Azt hittem errefelé jobban figyelnek a személyire, de ha így is lett volna simán kijátszottam volna őket. Már két éve megvan a drágaság, ami szerint a nevem Daphne Lewis, és 22 éves vagyok. Szerintem még hihető is.
Nem tudom hányadik poharat ürítettem már ki, de egyre jobb kedvem volt. Szinte már feltűnően flörtöltem a sráccal, mikor egy másik került mellém - feltűnően jó arcberendezéssel - és meghívott még egy körre. Már épp beszélgetésbe elegyedtünk volna, mikor egy ismerős alak tűnt fel mellettünk. Szent szar. Ugye ez most nem komoly?
- Ronnie. - néztem rá teljesen meglepetten, majd pár másodperc döbbenet után megráztam a fejem. - Mit keresel itt? - fordultam felé teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy nemrég még éppen mással társalogtam. Nem számított. De hogy kerül ide? Tudom, hogy gyorsan, és szó nélkül léptem le de arra semmiképp se számítottam, hogy majd kell tisztáznunk a dolgokat.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 20, 2013 4:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
A nyakába borulok. A válla támasztja a fejemet. Lihegek. Hallom a hangját a fülemben, de képtelen vagyok koncentrálni. Mééég nem. Még csak lihegek.. - húzom magamba a legnagyobb levegőket ahogy próbálom kissé összeszedni magam. Bólogatok.. Ez biztos, de legalábbis megráztam a fejemet, hogy hallja, hogy oké, fogtam.. és ekkor emelem csak meg a fejem, egy kiadós levegőt a sötét éjszakába küldve.

- Ja... én is.. - sikerül már valami értelmesebb és hosszú vigyorra húz a szám - Igen.. kielégítő élmény volt. - csúszik végig a mutatóujjam az arcán, aztán hátrébb húzódva leengedem. Talpra. Áll. Nincs itt semmi gond..

- Szóval.. kösz! - biccentem oda teljesen kimerülten és visszagombolva a gatyámat hátralépek hogy előkerítsem a pólómat. Megviselt, de ki nem szarja le!? - rángatom magamra, vagyis inkább bújok bele és szemem azonnal a hátsó ajtóra téved. Nincs most ahhoz kedvem hogy visszamenjek.

- Azt hiszem én most lelépek! - bököm oda második körben - Te? Megleszel!? - kérdezem csak úgy felszínesen, nem kell a száma vagy bármi más tőle, de azért ha kell legalább visszakísérem. Ja.. az még belefér. Legalábbis bele kéne. Ha már ilyen jól megünnepeltük ezt a mai napot..
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 19, 2013 5:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Gyerekkorunkban arra tanítanak minket, hogy a tűz veszélyes... Később rájövünk, hogy a tűz hasznos... jó dolog, sok mindenre használható. Aztán arra is rájövünk, hogy a tűz éget. Érezzük, tapasztaljuk... tudjuk. Azután később, amikor a testünk utat talál egy kapun át az Édenkertbe... akkor bizony arra is rájövünk, hogy a tűz olyasféle dolog, melyben szívesen égnénk örökké...
És én égtem ebben a tűzben. Csak azon lepődtem meg, hogy mikor kinyitottam a szemem, nem láttam lángolni a kezem... Azt a kezem, ami ennek az idegen férfinak a nyakában csüngött. Annak a nyakában, aki épp lehámozta rólam a ruhámat...
"Istenem..." Ez szó valahogy folyton a tudatomban égett, de nem is akartam kisodorni onnét, jó helyen volt ott. Ez az "istenforma" férfi... ez... ahhh... Ez a férfi forró volt... és fájdalmas... és izzó... és rohadtul vágytam rá hogy az Övé legyek!
Gátlástalanul nyögtem, ahogyan megéreztem, a kezét a mellemre tapadni, amit aztán valami még forróbb... sikamlósabb dolog követett... amiről rá kellett eszmélnem, hogy a nyelve az... Lihegek... nem elég a levegő... Kezem elindul a feje irányába, de a nyakánál megakad, ahogy megérint bensőmben... ahogy belémirányul, és kitölt egészen... Istenem... Markolom nyakát hátulról, markolom a derekát... és fejemet vetem hátra egy pillanatra, de csak egy pillanatra, és aztán lendülök... Ő megmozdul... Nem is mozdul... inkább robban... berobban a tudatomba... Istenem... Apró fájdalom érzete szökell ki a tudatom mezejére, de egy lángcsóva azonnal lebombázza, és a lángokkal repülök... repülök... a magasba...
Ahogy ajkaim rátapadnak szájára, csókolom... Ő viszonozza ezt, és tépi a szám, ahogy én tépem az Ő száját... és égető hévvel érzem azt a pici fémes ízt... ahogy érzem, megsebzem leheletnyit a bőrét... De rögtön nyalom is le azt a pici pontnyi serkenő vért... és nem érdekel... még az sem, hogy arcom talán elsötétül az ízre... nem érdekel... EZ most sokkal erősebb...! Ez a kéj... ez legyőzhetetlen! Leszögez, és nem ereszt! Én akarom!! És csinálom is!! Ez kell!!
Szemei... fel sem fogom, hogy látom őket... az érzés túl erős... hogy bennem van... hogy érzem... Villan a kép, de nem látok mást, csak Őt... vibrál a levegő... mintha... ahhh... De a gondolatot sem bírom kigondolni, visszaránt... Ránt! És tép! Tépem én is, és akarom! Mozgása erős, és vad... és csípőm felveszi az ütemét... lendül előre testem, követi, vágyja az Övét! Akarom! - Ezt ordítja az összes sejtem! - Akarom!
A hátam, a fenekem minden lökésére a falnak ütődik, de nem zökkent ki, nem zavar a hűs... a hűs levegő, mert ahogy a testemmel érintkezik, felforr az is... épp csak nem füstöl... Pedig úgy lenne igazságos, ha ettől... ETTŐL, amit én érzek, még a levegő is kigyulladna...!!
De az nem gyullad... az nem... csak én... Én gyulladok... kigyulladok, égek... Érzem ahogy a forró lávafolyam önti el a bensőmet... ég... égek... forró... és a testem összerándul tőle... kapaszkodom a férfi vállaiba, ahogy hátam ívben feszül... és sikolyom száll a szélben...
Tűz... elégtem... meghalok... Istenem... - Tehetetlen, erőtlen a lényem... ahogy testem remeg... és levegőm nem elég... Ráhajlik fejem a férfi vállára... kapaszkodom... de nincs erőm, Ő kivette belőlem... mindet... Még a kép sem tiszta, nem is tisztul... csak lebegek... az erőtlen, érzékeléstől fullasztó, telt világegyetemben...
- Köszönöm... - nyögöm valahol messze... a férfi fülébe... és hálásan simít végig kezem a nyakán. Igen... a testem borzasztóan hálás... Amit érzek... nem más, nem egyéb... repülök...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 19, 2013 3:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Repült a pólóm! Nem tudom mikor, nem is érdekelt hogy a sárban végezte, most csak a vérét akartam! A tombolást az ereiben! A pórusain áradó feszültség szagát, azt hogy akar engem és ahogy éreztem a körmeit a hátamban még szorosabban préseltem rá a testemet! Szerettem a vámpír nőket! Most már biztos voltam benne hogy imádtam őket, és ahogy a torkából is feltörtek azok a hangok és szavak az érzés még elvetemültebbé tett! A ruha lassan csúszott le a hóna alatt, hogy szakadt? Nem tudom, nem vettem észre, de egy percig se érdekelt vagy foglalkoztam vele! Csak a mellei a kezemben! A számban.. a nyelvem alatt.. élesen harapva, marva bele ahogy másik kezem már bontja a gombomat, szabadon engedve, és egy utolsó felnyögés, ahogy feltör az agyam előrevetített képe és végül tényleg megéreztem! Azonnal az égnek szorult a szemem, nagyot nyelek, de csak egy pillanat, muszáj! Hajt az érzés az a feszült és az a vad, és erőteljes tempóba kezdek! A számat tépi! De az enyém se tehetetlen, csak harapom és tépem, engedelmeskedve az ösztönnek, minden ami most a fejemben lebeg most csakis a nő! A kielégülés szele és én képtelen vagyok ellenállni neki! Lihegek.. Amikor eltépem a számat tőle, de csak hogy levegőt vegyek, nem hagyom sokáig parlagon kell nekem! Újra a szájára tépek! Vadul és hevesen, ahogy közben a mellébe mar a kezem, a testem mozog.. az övét is sorra megemelve és érzem hogy közel.. Közelííít.. nagyon.. hevesen! Éhesen! És végül nem is tartóztatom fel, halkan fojtva a nyögést az övébe végleg megadom neki magam...


A hozzászólást Nevil Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 20, 2013 4:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 10, 2013 5:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
+18
Érzékeltem, hogy a lábam elhagyja a padlót... és felemelkedtem, miként két erős kéz emelt engem fel, s én automatikusan kapaszkodtam meg az illető nyakában, de emellett sem készültem arra, hogy a szám eltávolodjon az Ő szájától, és hála az égnek úgy éreztem... erre Ő sem szeretne rávenni, legalábbis az enyémmel szambázó nyelve erre engedett következtetnem... addig a tizedmásodpercig, amíg képes voltam ezen gondolkodni, mert ahogy csókolva szám az Övét, idegszálaim minden szabad kapacitással az Ő testére vágytak... nem voltam képes még arra az apróságra is figyelni, hogy mi történik körülöttünk... vagy merre tartunk. Nem. Nem érdekelt. Csak az a forró nyelv érdekelt, mely sikamlós lángcsóvaként barangolta körbe a világegyetemet az én nyelvemmel karöltve... s az a kéz... a kéz, mely érintett... és újra... meg még mindig... és éreztem hogy az erős ujjak markolnak...
Éreztem hogy a hátam csapódik... megint... Villanás... "A hátam a nappali falának csapódik. Alaric a fejem fölé emeli kezeimet... Csókol... Simogat..." Aztán újabb villanás. Egy pillanatra kinyitom a szemem, és látom az arcot... az arcot, melynek tulajdonosa épp elhúzódott ajkaimtól. Egy percre... vagy órára... de lehet csak egy másodperc volt... Nem éreztem mikor mennyi múlik... mennyi telik... Csak ŐT éreztem...
Kéjes nyögés szakad fel torkomból, és hátravetve fejem, a falnak döntöm, és kezeim a férfi hátán marnak végig... körmeim tán még csikarták is bőrét... de nem érdekelt... csak az érdekelt, hogy ajkai miként marnak bőrömbe... miként érintenek... és miként tör szinte fel torkomból is az emésztő tűz...!
- Igen... igen... csináld... - nyögtem elfúló hangon, nem is érezve, mikor nyitottam ki a számat, csak élveztem... élveztem ahogy keze a vállamon simul... és nyelve... forró hús a húsomon... ahogy a ruhám pántját húzza félre... ahogy keze egészen lent siklik... és ahogy lábaim közé találja meg végre az útját... Forr a világ... Vagy csak én?? Én... igen... A tűz elemészt... a vágy... a fények...
- Istenem... - sóhajtok fel, és érzem ahogy ujjai végigsimítanak rajtam... Élvezem... Igen... Ohh, Uram, köszönöm neked...
- Vedd el ami a tiéd... - nyelvem nehezen pörög, nem is tudom, formálja-e a szavakat, vagy csak én képzelem?? Én... Ma nem számít más... ma nem kell semmi... Csak én... És ez a férfi... Ez a tűz... A vágy... Istenem...
Szellő borzolta végig izzadt hajamat... és testem... ahogy ez a férfi birtokba vett... kezei... szája... és hallani véltem, hogyan pattan el az a szikrányi anyag, mely védte nem létező erényemet, a nem létező becsületem... a már rég nem létező hűségemet... és azt a cseppet, mely még talán józan ész volt bennem...
De csekély volt az a csepp, hogy tehessen bármit, mert testem forrt, és égtem... a világ forróvá vált... de kéjes elégtétellel töltötte meg tüdőm... lelkem... és nagyon reméltem, hogy nemsoká máshol is kitölt majd... Hát nem is volt ellenvetés, nem volt szó, vagy tett... nem volt más... csak akarat!
Akarat, mely kezemet irányította, mely felemelte, és a férfi derekán átsimulva, a fenekébe mart, húzva magamhoz, erősen, vágyva... AKAROM! Minden idegszálam és testem minden négyzetmillimétere ezt sikoltotta... AKAROM! TEDD MEG! TEDD MEG...!!
- Tedd meg... - mondtam ki hangosan is, és az idegen szemeibe mélyedtem... néztem azokat a sötét íriszeket... egy pillanatig... nem tovább... aztán másik kezem mellkasán siklott végig, és ajkaim lendülve kötöttek ki újra a száján, kissé ajkába harapva, vadul falva húsát... édes... kéjes... mámorban...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 10, 2013 1:06 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
+18
Feszülve vártam a szavakat. Mindegy, de valamerre indulni kell! És minél előbb.. ha csak rajtam múlik a dolog kimenetele.. - nyeltem nagyot, de még mindig érezve a domborulatait a kezeimben nem számítottam nemleges válaszra. És megérkezett!
Nem szóltam egy szót sem, csak ahogy a számra ugrott, egyetlen pillanat alatt engedte el a kezem, csúszott feljebb, magára hagyva azt a csinos kis feneket és kapva azonnal a derekára emeltem egyetlen mozdulattal az ölembe, hogy a két lábát a derekam köré fűzhessem. Nem érdekelt a háttér! Nem érdekelt az itt-ott felhangzott nevetés vagy tapsvihar a háttérben, nagyon jól tudtam merre tartok!

Nehéz volt kijutnom. Na jó, annyira nem, hisz minden egyes belépéskor minden menekülési utat belövök, Gabe tanította ezt nekem, de most mégis, a világ megfordulva vagy kétszer a medrében, szabad kezem csak harmadikra találta el a kivezető kilincset. A nehéz vasajtó kivágódva úgy csapódott a külső téglafalnak hogy azt hittem romba dönti az egész épületet! De egy cseppet se érdekelt! Csak cipeltem magam előtt azt a részegítő testet, azt ami forró.. azt ami tüzel és az enyémre enyhet jelenthet, és úgy fordítottam most újra a helyzeten, az ajtó visszacsapó szelepe halkan suhogva húzva be azt a hátunk mögött, én meg alig néhány lépésre tőle a lány.. a nő.. hátát újra a falnak vetettem.
Csak ekkor téptem el magam tőle! De alig egy rövid percre, amig csak hevesen ziháló lélegezttel vigyorral megtöltve nézek a szemeibe aztán préseltem is rá magam most a nyakára, végig nyalva.. falva.. harapva.. ismertem az ilyen nőket, bírják a kemény bánásmódot és én ezt imádtam benne! Nem kellett óvatoskodnom vagy porcelánként tisztelnem!
Szabad kezem azonnal kapott is a vállpántjáért, lassan húzva le róla ahogy a nyelvem követte, a másik viszont már önálló életet élve kutatott a szoknyája alatt, szinte magamba szívva azt a forró reszketést amit minden egyes izma produkált nekem. Engem akart! És nekem ő kellett. Fogalma sincs róla hogy mennyire, és ahogy a vérem már nem elégedett meg ennyivel, nem játszva tovább vagy kérlelve, csúszott be újra és újra simítva a lábai közé a kezem.

- Az enyém leszel.. - suttogtam csak egész hallgatagon a bőrébe, és nagyon jól tudtam hogy ért engem. A testének egyetlen porcikája sem ellenkezett, csak éreztem ahogy elönti a forró meleg, és ez azonnal zöld utat is adott a véremnek. Pattant a pánt, az a falatnyi csipke, és én végsőkig begőzölve már nem bírva tovább a várakozást, az orrom a megadás szagával megtelve már bontottam is a gombomat.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 09, 2013 3:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
+18
Nem tudom... mikor éreztem magam utoljára... nőnek, de... de nem most volt már, ez biztos. Utoljára... Curtis-el... még... mikor minden jó volt... De azóta nem. Anya voltam, meg... idegroncs, meg... meg üres váz... bánattal, magánnyal, gyógyszerrel feltöltve, de... nő már régen nem... Ám most, ahogy ez a férfi.... hozzám simult, és én Őhozzá, és éreztem leheletét a bőrömön, éreztem... kezét a testemen, éreztem... éreztem ŐT magamon... ez... ez az érzés, egy szemvillanás alatt kilökött belőlem mindent, és úgy kitöltött, mintha soha nem is tűnt volna el... Éreztem, hogyan pezseg, forr a vérem, hogyan száll szememre az édes, kéjes mámor... És ahogy a tűz perzselőn ölelte körül testünket... miként nyelvem az Övét, és Övé az enyémet... most minden... teljes lett... és jó... és... én repültem, a forró, tüzes tornádó belsejében, és ez a férfi ölelt engem közben, és... csókolt, és én viszonoztam... mert viszonozni akartam!
Fordult hirtelen a világ, éreztem miként csapja meg a huzat az arcom, és aztán hátamat egy kemény felülethez passzírozták... Szememben villant... talán valahonnét régről... egy-egy kép, csak másodpercnyi villódzó, vörös mámorban úszó képek... ahogy hátam már többször is a falnak csapódott, s egy test... egy erős férfitest simult, nyomult testemnek, és csókolt... simogatott... Képek, melyek lángoltak, és én... aki most ismét... itt voltam egy férfival... és lángoltam...
Nagyokat pislogva, hirtelen meglepődve bámultam kábán a nekem nyomuló test tulajdonosának szemeibe, és már majdnem megkérdeztem volna, hogy miért hagyta abba, amikor szemem kérdésére oldalra villant feje mellett, és észleltem, hogy bizony nem egyedül vagyunk a teremben. Nem mintha nagyon foglalkoztak volna velünk, de... mégis volt itt egynéhány ember... Ami ugyan annyira nem érdekelt, de... de a férfi kérdésére válaszolandó, nagyot nyelve nyögtem ki:
- Sikátor... - Bár ahogy kimondtam, már a kérdésre sem emlékeztem, de... kit érdekel? Ez a férfi... ez... jó... amit tesz... ahogy hozzámér... jó... finom... izgató... akarom... Kit érdekel a többi? Ma mindent szabad... Mindent...
Sebesen kapkodva lélegzetem, lendültem feléje, újra birtokba véve a száját, és tarkójánál fogva húztam szorosan magamhoz, hogy forró nyelvem azonnal az Övéért nyúljon, táncba hívva... bármi áron... azonnal...!
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 08, 2013 10:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
+18
(Music..♫)

Élveztem ahogy a kis nőőő.. kezei felsimultak a testemen. Már hogy a jó életbe ne tetszett volna, hisz ünnepelünk, vagy nem!? Ahogy ráfeszült a mellkasomra.. ahogy a fülembe suttogott az üvöltő zenében.. muszáj volt elvigyorodjak a feje mellett. Imádtam magamba szívni a parfümje illatát, ami ha kizárom a vámpírbűzt, egész igézően csengett! Kezeim feszesen martak csúszva lejjebb a fenekébe, amikor hirtelen fordult meg a kezeim közül kipördülve és most háááttal közelített. Nemmm mondom hogy nem ragadt oda a szemem, de csak addig míg teljesen be nem talált, és az én kezem a hasára fűződve húzta mééég közelebb! Imádtam ahogy dörgölőzik! Teljesen begőzölte a piától füstölő véremet és amikor a felém nyúló keze belefűződött a nyakamba, élvezettel telve húztam végig az orrom a válla vonalán szinte magamba falva a már gyöngyöző bőre szagát! Megőrültem érte! Teljesen megkergített!

- Fogalmad sincs róla mennyire.. - suttogtam most én a fülébe, finoman nyalva a fülkagylójába előttem és éreztem hogy a vérem egyre elvetemültebben akarja ami jár neki. "Mindent.." csengett vissza a szó a fülemben és éreztem hogy a tüdőm hirtelen temérdek levegővel telik meg, de már nem is várta meg hogy lépjek, szemvillanás alatt fordult meg a kezemben és tapadt úgy a számra mint akinek már minden mindegy! Olyan hévvel! Olyan szenvedéllyel, és nekem eszemben se volt nem engedelmeskedni neki! Úgy faltam, a zene ütemére, mintha soha nem tudnék betelni vele! És így is volt! Képtelen voltam hogy elengedjem ahogy az ölemben a teste még mindig veszettül járt a zenére, az a csodálatos teste, és én... lassan kúszott lejjebb a hátán a bal kezem hogy belemarjon abba a csodálatosan feszes fenékbe, ahogy a másik a tarkójánál fűzött a hajába, hogy ha akarna meg ne léphessen és még erősebben vetettem be magam! Nem ellenkezett! Még csak szikrája sem volt benne az ellenkezésnek ami még elszántabbá tett, és egyetlen hirtelen mozdulattal fordulva egyet, hogy fal kerüljön az ő háta mögé, egyetlen pillanat alatt felkentem. Csak ekkor téptem el a számat hogy már hevesen ziháló lélegzettel a zenére a szemeibe nézhessek.

- Mosdó vagy a sikátor... - szaggattam a szemeibe de a vörös köd már sokkal jobban elnyelte a fejem minthogy egy percig is gondolkozzak hisz a legutóbb se lett jó vége. Ez most NEM érdekelt! K.rvára nem! Most csak őt akartam érezni a véremben, ízét a számban, és a többi.. - nyelnem kellett! A vérem száguldott a zenére és én csak az ujjaimat fűzve a derekára vártam! A döntésére.. Bármit is mondd csak minél előbb tegye!
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 07, 2013 2:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
+18
Magammal húztam a szépfiút, és magamban kész győzelemként érzékeltem, hogy nem kellett győzködnöm... Nem mintha tettem volna... Hisz ha nem akarja, én nem töltöttem volna időt azzal hogy meggyőzzem, neeeem... a mulatási időm nem pazarolnám, hisz az éjszaka véges, a tánc véget ér, és én... én MOST érzem jól magam, nem pedig "majd valamikor", és nem is akarok időt vesztegetni, tehát nem is fogok... Ez az este... az én estém! Az enyém! Ma nem vagyok még sajnálatra is érdemtelen "özvegy", ma... ma csak egy nő vagyok. Egy nő, akinek bulizhatnékja van!
És ennek a nőnek igencsak jót tett, mikor két erős kéz érintette meg a testem... ahogy csípőmre simultak az erős ujjak... valami... buja vágy... éledt bennem, valami... leírhatatlan, kéjes... jó érzés... vágy... Valami, amit már régen éreztem... régen...
A férfi teste az enyémhez közel... éreztem, ahogy testem mozgott, és az Övé... követett engem, egymáshoz értünk, egymáshoz simultunk.... Egyik kezem vállára simult, a másik a dereka körül, hogy közel húzzam magamhoz, és magamat is Öhozzá.
- Szerinted gyönyörű vagyok? - hajoltam közel füléhez, és búgtam bele a szavaimat, de aztán nem is húzódtam el, valami ösztön... talán az az iménti vágy, és az ital bátorsága... a gyógyszer vidám fűszere... az élet vágya... valami... hajtott, hogy akarom... hogy... hogy ne meneküljek, hogy... maradjak közel... közel a pasashoz...
Közel... amit testem diktál, és a zene... és a vágy... Megfordultam, és testem ütemesen mozogva a zenére, a dallamokat követve, testem egészen közel simult a férfi testéhez. Egészen... közel...! Egyik kezem hátranyúlt, és nyakán simítva végig, hajtottam fejem az Övéhez, míg másik kezem az Ő derekára nyúlt, hogy még közelebb érezhessem magamhoz, ahogy... csak táncoltam... és táncoltam Vele... Neki... a vágyért... a tűzért... a hevület izgató mókájáért... Fűtött a vérem... és úgy éreztem, ma mindent szabad...
- Ma mindent szabad... - sóhajtottam csak... inkább magamnak, sem mint neki, és nem volt, mi nemet mondjon bennem... nem volt... józanság, sem ész, csak... tűz, és... temérdek vágy... vágy a... a... arra, hogy valaki... Velem is foglalkozzon...
- Ma ezt is szabad... - fordultam vissza a férfi felé, és kezeim arcára téve, húztam magamhoz, és nem érdekelt mi van, volt, vagy lesz, én... ma csak... egy nő voltam... Egy nő, aki megcsókol egy vadidegent.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 07, 2013 1:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Az égnek szaladt a szemöldököm. Na mi ez!? - álltam bután.. ÜLTEM! Miközben a nő.. olyan harmincasféle, vagy negyven? Nem tudom, de jóóó karban, annak ellenére hogy bűzlött.. VÁMPÍR! Ezt még így is belőttem, mégis csak egy pillanatra fintorodott el az orrom amikor nógatni kezdett. Viszont.. MEGGYŐZÖTT! Egy pillanat alatt hagytam a szőkeséget, úgyis nagyon kérette magát a kicsike, emez meg... úúú, de jók is karosszériája vooolt! - tapogatta le végig a szemem, ahogy az orrom is egyből belőtte a véréből áradó bevállalókészséget. Ünnepelünk, vagy mi az isten!? - vigyorodott még szélesebbre a fejem és beérkezve vele a tánctérre, azonnal a csípőjére vándorolt a két kezem, hogy még egy lépést felé lépve, félig be a lábai közé, minden egyes ringó mozdulatát szinte az ujjaimon érezzem!

- Mindig is szerettem szórakoztatni a gyönyörű nőket.. - szólt a hangom gurgulázón, még számomra is mélyen, de pont ez volt az a dolog amivel most egyáltalán nem törődtem. Sokkal inkább... falva követte a szemem továbbra is minden mozdulatát és nem is tellett sok időbe hogy hamarosan egyszerűen megvesszek érte!
Nagyon tetszett a kicsike! Hát még az amit leművelt velem!


A hozzászólást Nevil Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 08, 2013 9:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 07, 2013 1:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
(Nevil)

Azt hiszem egészen sokáig elvoltam én a csapos fűzögetésével. Ami ugyebár annyit takart, hogy én igéztem, Ő inni adott, én ittam, és a kép... táncolt... Táncolt, és olyan szép... fényes volt minden, és csillogott... Élveztem. Jó kedvem volt! Olyan régen volt már ilyen JÓ kedvem! Jó volt!!
De aztán kezdett kicsit zsúfolt lenni a bár környéke, valami zaj felzavarta az embereket... valami pasas... azt hiszem... amennyire a fülemig hatolt a hang, a fickó vidámnak tűnt.... Bár én vidámabb voltam, soookkal vidámabb! Sőt, olyan vidám, úgy éreztem, nem tudok megülni a helyemen, így felkeltem - mondhatnám hogy ugrottam, de inkább botladoztam, imbolyogtam - és elindultam a táncolók felé, a parkettre, hogy én is táncoljak. És nem kellett nekem hozzá sem bíztatás, sem egyensúly, én táncoltam, ahogy a zene üteme elragadta a testemet, ringattam a csípőmet, és lábam követte a dallamok hívogató dobolását. Deeee.... egy idő után elvesztem a tömegben, és úgy éreztem, jó lenne VALAKIVEL táncolni, de a parketten, hiába néztem körbe, nem láttam szabadon lézengőt, így másfele pillantottam. A közelben... igen, közel volt, egy asztalnál, egy fickó, mellette valami szőkeség, kicsit odébb... de a pasit néztem... hívogató volt... olyan... olyan... nem is tudom, nem találtam rá szót az agyamban, de tetszett amit láttam..!
Odacsalingáztam, és nem érdekelt hogy a fickó épp másra figyelt, megfogtam a kezét, és húzni kezdtem magammal, hogy keljen fel a székéről.
- Táncolj velem, Szépfiú! - hívtam, buja mosollyal szemezve Vele, és miközben hátrálva húztam magammal a parkett felé, testem ringatva a zenére, csábítgattam a férfit. Én mulatni akarok! És mulatni mindig párban a jóóó!
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 05, 2013 4:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

"Nevil & Isobel"

( [You must be registered and logged in to see this link.] )

Hogy hogy kerültem ide? Talán csak a látvány volt, egy villogó felirat, hogy itt bizony inni is lehet, és leparkolva a járgányt az igencsak szegényes területen, becaplattam a bárba. Az a korábbi vigyor még mindig ott feszített a fejemen és erős volt a gyanúm hogy le se tudom majd vakarni róla egykönnyen legalábbis amíg másra sem gondolok. Folyton az a pillanat járt az eszemben. Mikor mozgott! Az az érzés! Mintha csak válaszolt volna nekem, és én szerettem. Ezt érezni. Ki tudja meddig fog még tartani? Hát használjuk ki!

- EGY KÖRRE MINDENKI A VENDÉGEM! - üvöltöttem fel hirtelen már a pultnál dekkolva, Gabe azt mondaná nem jó ómen, ne keltsünk feltűnést, de egyszerűen most nem érdekelt! Most muszáj volt hogy mindenki velem ünnepeljen! Egyetlen biccentés a csaposnak, nem hülyülök, mehet.. már kértem is ki a pohár whiskymet és koccintottam akivel csak lehet. A születendő fiam egészségére!

Nem tudom hányadik poháron voltam már túl. Hogy rendesen elázva az biztos mert a világ már egész.. könnyűnek tűnt körülöttem, laposakat pislogok.. talán.. persze nem azért mert fáradt vagyok, mégis valahol még vigyorog a fejem. Belül..
Az emberek csak jöttek.. mentek.. cserélődtek, de engem nem hatott meg. Én csak ott ültem, már az egyik asztalnál az oldalrészen, a tenyeremben támaszkodott a fejem, és asszem fűztem valami szőkeséget. Ha igaz...
Ekkor csapódott be valaki a képembe.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 04, 2013 4:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Best friends

Always and forever



Már egy ideje teljesen feladtam, hogy megtalálom Amy-t, de isten engem úgy segéljen, ha mégis előkerül, olyat fog tőlem kapni, amit nem tesz zsebre. Se egy nyavalyás üzenet vagy sms, hogy „Helló Ronnie! Ne aggódj miattam, jól vagyok.” Nem vártam volna tőle ezt az egészet, de úgy tűnik, annak ellenére mennyire házsártosnak tart ilyen szempontból, nagyon nem érdekli a dolog.
Innentől kezdve engem sem érdekel a dolog és bevetem a boszi erőmet is a keresésbe. Nem tűnhet el valaki csak úgy, egy ilyen kicsike kis városban. Igaz, hogy nem szerettem volna belekeverni az életem ezen felét a barátságunkba, de ha muszáj, akkor muszáj, és ez a helyzet nagyon olyan amiben muszáj egy kis bűbájhoz folyamodnom.
Mindent előkészítettem egy jól kivitelezett kereső bűbájhoz és az eredményén meg sem kellett volna lepődnöm. Amy amolyan szende szűz adottságokkal rendelkezik, de ha valaki egy kicsit megkapargatja a felszínt, akkor rádöbben, hogy egy belevaló tökös csajjal van dolga, aki imádja a pörgést, éppen úgy, mint én.
Gyorsan összeszedtem magam és otthagyva csapot-papot bepattantam a bérelt autómba és a lehető leggyorsabban száguldottam az útszéli szórakozóhely irányába, ahol remélhetőleg végre rátalálok a legjobb barátnőmre.
Alig állítottam le a motort, már pattantam is ki az autóból és rohantam a bejárta felé. Reménykedés és harag furcsa egyvelege töltött el, ahogy az ajtó kilincsére tettem a kezem és benyitottam az alkohol és füst szagától szagos bárba.
Szinte már-már természetfeletti gyorsasággal pásztáztam körbe a termet, mikor végre ráakadtam a keresett személyre a bárpultnál üldögélve. Gyors és határozott léptekkel indultam meg felé, és meg sem álltam addig ameddig a mellette lévő széken helyet nem foglaltam.
- Nocsak, kit látnak szemeim, az elveszett bárányka. – gúnyolódtam eléggé dühösen, de mégis egy fokkal nyugodtabban, mint eddig.
Már egy ideje teljesen feladtam, hogy megtalálom Amy-t, de isten engem úgy segéljen, ha mégis előkerül, olyat fog tőlem kapni, amit nem tesz zsebre. Se egy nyavalyás üzenet vagy sms, hogy „Helló Ronnie! Ne aggódj miattam, jól vagyok.” Nem vártam volna tőle ezt az egészet, de úgy tűnik, annak ellenére mennyire házsártosnak tart ilyen szempontból, nagyon nem érdekli a dolog.
Innentől kezdve engem sem érdekel a dolog és bevetem a boszi erőmet is a keresésbe. Nem tűnhet el valaki csak úgy, egy ilyen kicsike kis városban. Igaz, hogy nem szerettem volna belekeverni az életem ezen felét a barátságunkba, de ha muszáj, akkor muszáj, és ez a helyzet nagyon olyan amiben muszáj egy kis bűbájhoz folyamodnom.
Mindent előkészítettem egy jól kivitelezett kereső bűbájhoz és az eredményén meg sem kellett volna lepődnöm. Amy amolyan szende szűz adottságokkal rendelkezik, de ha valaki egy kicsit megkapargatja a felszínt, akkor rádöbben, hogy egy belevaló tökös csajjal van dolga, aki imádja a pörgést, éppen úgy, mint én.
Gyorsan összeszedtem magam és otthagyva csapot-papot bepattantam a bérelt autómba és a lehető leggyorsabban száguldottam az útszéli szórakozóhely irányába, ahol remélhetőleg végre rátalálok a legjobb barátnőmre.
Alig állítottam le a motort, már pattantam is ki az autóból és rohantam a bejárta felé. Reménykedés és harag furcsa egyvelege töltött el, ahogy az ajtó kilincsére tettem a kezem és benyitottam az alkohol és füst szagától szagos bárba.
Szinte már-már természetfeletti gyorsasággal pásztáztam körbe a termet, mikor végre ráakadtam a keresett személyre a bárpultnál üldögélve. Gyors és határozott léptekkel indultam meg felé, és meg sem álltam addig ameddig a mellette lévő széken helyet nem foglaltam.
- Nocsak, kit látnak szemeim, az elveszett bárányka. – gúnyolódtam eléggé dühösen, de mégis egy fokkal nyugodtabban, mint eddig.
I hope you like it


credit to tillie at caution


A hozzászólást Veronica Rush összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 10, 2013 9:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 04, 2013 11:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
(Saltzman lakás)

Hogy hogyan jutottam egy új helyre a régitől? Jó kérdés, de fogalmam sincsen. Csak azt tudom, hogy a vérem hajtott, akár ahogy a benzin hajtja a kocsit. Hiába akarna a kocsi lelke megállni, a test nem fékez, mert egy másik akarat lövelli bele a benzin hatalmas erejét, hogy mozgásba lendítse a mozdulatlant... És én mozgásban voltam, gyorsan, sietősen, mentem az illat után... Minek az illata? Vér! Pia! Emberek! Ösztön!
Volt ott egy hely, mely nem érdekelt miként, miért, vagy miféle, azt tudtam, hogy ez a hely... ez tetszik. Körbe sem néztem, nem is kerestem senkit, hisz nem is érdekelt senki konkrétan, csak... hogy ÉN jól érezhessem magam, hogy az ÉN gondolataimba ne férkőzzön árnyék, hanem csak tomboljon a FÉNY! Hát kértem... erős túlzás hogy kértem, mert megigéztem a fickót... asszem... de kértem egy italt, egy leülve egy székre valahová, nagy nehezen, iszogatni kezdtem, és jókedvemet nem palástolva, bámultam körbe, nézegetve - ameddig elláttam... -, az embereket itt. Kicsit odébb, egy kisebb csapatnyi emberke táncikált... illetve lehet hogy csak az én szemem előtt táncikáltak... de neeem... tényleg..! Tényleg táncoltak! Ez tetszett, olyan jóóó volt elnézni ahogy ide-oda ugrálnak, imbolyognak a szemem előtt... tisztára mulattató kis látvány volt..!
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 07, 2013 11:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Jelen pillanatban nem érdekelt, hogy mivel borzolja végig idegsejtjeimet, egyszerűen élvezni akartam, hogy... végigsimít rajtam.. gyengéden.. idegölően.. alig maradt ép idegsejtem, miután a nadrágom elején végigsimított..
A falra kentem őt, és beleborzongtam, mikor fogaival nyakamat karcolta, körmeivel pedig hátamat karmolta.. mint egy kis vadmacska. Ez rendkívül tetszett nekem, és azt hittem, ez rögtön hozzájárul ahhoz, hogy mindent kiváltson belőlem..
Blúzához nyúltam, miközben csípőm tartotta lábait, és letéptem egy mozdulattal a ruhadarabot. Ajkaimat végigszántottam mellein, vállán, majd belemarkoltam dús kebleibe.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 28, 2013 8:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Kirívó mosoly ült arcomra, s nem kétség, élveztem a helyzetem. És, hát hiába. Egy dolog volt igazán az erősségem. Másokat megbolondítani. Hiába, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Én még élek, nincs kétség, még nem törtem el.
Viszont az én türelmem is véges, meguntam a játszadozást. Közelebb hajoltam hozzá, letéptem ingét, és ajkaira tapadtam. Szerencséjére ő sem teketóriázott sokat, azonnal reagált mozdulataimra.
Ajkamba harapott, melyből vér serkent. Ugyan csak pár csepp, mégis éppen elég. Amikor megszólalt, halkan felkuncogtam, és egy erőteljes mozdulattal a falnak taszítottam.
-Ne igyunk előre a medve bőrére.-suttogom fülébe, miután elszakadok ajkaitól. Ujjaim végigszántották mellkasát, és amikor nadrágja gombjához értem, lassan, kínzóan végigsimítok a lüktető testrészen.
A következő pillanatban már az én hátam préselődik a hideg falnak. Lábaim dereka köré fonom, és ha ez még lehetséges, még közelebb húzom magamhoz. Körmeim hátába vájom, fogaimmal pedig kissé megkarcolom nyakát. A kiserkenő vért lenyalom, és amikor megízlelem mézédes vérét, még jobban magába kerít a vágy érzése. Érzékszerveim egy dolog, illetve két dolog körül kezdetek el forogni. A vére és az érintése keltette gyönyör között.
Torkomból halk sóhaj szökött fel, de még mindig magamon éreztem egy-két ruhadarab kellemetlen szorítását.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ doppelgangers
† Humor :
▸ dark



Oliver D. Lambrick ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 26, 2013 4:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Tovább ingerelt, aminek már alig-alig tudtam ellenállni. Nem voltam olyan férfi, akit csak úgy az ujjai köré tudnak csavarni, neki most mégis nagyon sikerült, és azt hittem, hogy minden idegsejtem elszakad a fejemben, főleg mikor láttam hogy mit művel a testével.. a járása, a finom mozdulatok.. ha nem is szándékolt ez, valami őrületes a csaj.
- Nem iszom alkoholt. Nem mellesleg, nem is vagyok képes elhízni. - vigyorodtam el, és egy mozdulattal tűntettem el róla magam is a felsőjét. Szakadt az agyag, de nem érdekelt az se ha innen egy szál melltartóban kocog hazáig.
Hajába túrtam, így tartottam magamnál ajkait, és beleharapva finom szájába, éreztem hogy pár csepp vére átfolyik az én számba.
- Isteni finom vagy.. - jegyeztem meg lihegve.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 23, 2013 4:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Arcomon bájos, de vészjósló és kéjes mosoly ült.
-Tudod egy két dolog igen lényeges. De, ahogy látom, téged ez nem izgat.-lépek tőle távolabb, majd helyet foglalok az egyik asztalon.
-Az a férfi. Fel sem tűnt, milyen gyorsan mozgásképtelen lett? Pedig én egy árva szót sem szóltam.-érdeklődök, majd újra felállok, és közelebb sétálok hozzá. Kezeimmel végigsimítok mellkasán, majd nyaka vonalát kezdem el cirógatni. Egészen közel húzódtam hozzá, leheletemmel tarkóját cirógattam, majd egy könnyed mozdulattal lerántottam róla az inget. Hűvös újaimmal végigszántottam mellkasán, s mire újra szemeibe nézhettem volna, a ruhadarab már a földön volt.
-Első fontos dolog. Nincs sörhasad. Ez pozitívum.-harapok ajkaimba felvont szemöldökkel, majd közelebb lépek hozzá, és újaimmal hájába túrva közelebb húzom magamhoz.
-Második fontos dolog...-kezdek neki, s érzelmektől mentesen, mégis perzselő forrósággal csókolom meg.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vissza az elejére Go down
 

Útszéli szórakozóhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» alvilági szórakozóhely
» Városszéli szórakozóhely
» Az öreg kovácsműhely
» Mystic Falls - Grill
» SAO extra fejezetek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-