A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Útszéli szórakozóhely


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 16, 2014 8:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

kendra & theo
Why are you here?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is az a fajta személy voltam, aki küzdött az életéért. Soha nem adtam volna senki kezébe az életemet, de egy balul sült lépésnek köszönhetően ez megtörtént és végül a halálommal zárult. Nem akarok többé ebbe a hibába esni. Felejteni jöttem és ez ment is az alkohol segítségével. Valószínűleg holnap rettenetesen fogom érezni magamat, de ez se érdekelt. Szerettem volna rövid időre megszabadulni a démonaimtól és per pillanat nem volt más ötletem erre a dologra. Holnap ráérek majd azon töprengeni, hogy a múltbéli hibáim gondolataitól miként tudok megszabadulni. Nem is próbáltam ellenállni a kísértésnek egészen addig, amíg a férfi nem kezdte átlépni a határt. Talán még ott se küzdöttem eléggé, de amikor éreztem a vámpír szagot, akkor minden megváltozott. Hiába voltam bódult állapotban, hiába voltam szinte teljesen ko, az irántuk érzett gyűlöletemet még az alkohol se tudta tompítani, feledtetni. Legszívesebben megöltem volna az összeset, hiszen már tényleg kezdett nagyon elegem lenni belőlük. Gyűlöltem őket, mert a legtöbbjük azt hitte, hogy mindent megtehet és még nálam is durvábban játszottak az emberekkel, pedig azért én se voltam egy ártatlan angyalka. Én is szerettem másokkal játszani, manipulálni, pedig pontosan tudtam, hogy ez mennyire nem jó.
Nem érdekelt semmi és senki se. Nem akartam újra egy vámpír közelében lenni. A dühöm túl erős volt ahhoz, hogy az ittas állapotom mellett képes legyek megérteni azt, amit mond. Egyszerűen nem érdekelt egyik szava se ami elhagyta az ajkát. Undorodtam tőle, pedig éreztem a farkas szagot is. Még pár pillanatra erejére azt hittem, hogy itt járt korábban egy régi ismerősöm és talán az ő illatát érzem még mindig, de sokkal inkább csak nem akartam törődni azzal amit érzek, mert egy illat mindent képes volt elnyomni és megváltoztatni az érzékeimet. Sikítottam, küzdöttem és az se érdekelt, hogy esetleg valaki ránk találhat. Talán az lenne a legjobb, mert akkor megszabadulnék ettől az egész szörnyűségtől. Nem szerettem volna újra összetalálkozni vámpírral, bármilyen meglepő is. Féltem egy újabb ilyen találkozástól. Próbáltam messzire elkerülni őket, mert nem szeretnék újra vacsora lenni valaki számára vagy esetleg olyan személy lenni, akit csak úgy egyszerűen eldobnak.
Nem értem, hogy miért nem bánt az illető, miért nem akarja megízlelni a véremet. Érzem azt hogy ő nyugodt és segíteni szeretne, de még ekkor se kapcsolok. Túlzottan elvakít minden, illetve túl sokat ittam. Félek attól, hogy ez csak egy csapda. Talán így akar lenyugtatni, majd pedig az után esne nekem. Nem adhatom meg neki azt amire vágyik, minél messzebb akarok kerülni tőle. Aztán két szó egy pillanatra észhez térít. Egy ember nevezett Tomb Raider-nek, de még ekkor se akarom elhinni, hogy ő lenne az, pedig válaszol a kérdésemre. A könnyeim egymás után futnak végig az arcomon, majd potyognak lefelé, mintha versenyeznének egymással, hogy melyik éri el hamarabb a földet. Nem látok tisztán, mert hála annak, hogy sírok még inkább homályos a látásom, illetve eléggé kába is vagyok, de legelőször is meg kellene nyugodnom és megtudnom hogy tényleg más van-e itt vagy ő. Nehezen, de sikerül kiszabadulnom. Hallgatom a szavait, de nem mondok semmit se. Végül pedig megtöröm a csöndet. - Ha ő szörny lett volna, akkor én maga voltam az ördög lánya. Soha nem volt szörny. Nála jobb farkassal még soha nem találkoztam! - mondtam sietve. Nem gondoltam azt, hogy tényleg Theo beszél hozzám és emiatt inkább nem is úgy tekintettem a másik félre. Theo soha nem volt szörny. Tudom, hogy nehezen birkózott meg ezzel az egész dologgal, de mindig is jobb volt nálam. Talán nélküle örökre elvesztem volna a süllyesztőben és minden jóság kiveszett volna belőlem.
Figyeltem őt, s egyre tisztábban láttam Theo alakját, ismerős arcvonásait. Egyre inkább befészkelte magát az ismerős illata, de mind ezek ellenére egyre jobban összehúztam magamat. Nem mozdultam meg, csak vártam, hogy mit fog tenni. - Theo? Tényleg te vagy az? - szólaltam meg úgy mint amikor a kisgyerek rájön, hogy az elveszettnek hitt barátja/plüsse meg van. Talán én is ilyen voltam ebben a pillanatban, mert alig akartam elhinni, hogy tényleg őt látom.  Figyeltem őt, végül pedig a tekintetem a szemein állapodott meg, de hamarosan újra a földet kezdtem elbámulni. Túlzottan is ismertem őt, de nem értettem, hogy mi lett vele és miért érzem azt, hogy részben vámpír is. Ajkamba haraptam és próbáltam visszatartani a többi könnycseppet, de újra és újra utat törtek maguknak. Engedtem neki hogy kisimítsa a hajamat az arcomból, majd amikor az államnál óvatosan megfogta a fejemet és felemelte, akkor láttam a szemeit. Egyre inkább kezdtem biztos lenni abban, hogy ez tényleg ő az.  -Mi történt veled? - kérdeztem elcsukló hangon és egyre inkább tisztább kezdett lenni a fejem, a látásom és az érzékeim.  Nem tisztul annyira gyorsan, mint a vámpíroké, de gyorsabban, mint az embereké. Bólintottam ara, amint mondott, hiszen tudtam hogy soha nem lenne képes bántani, de én mégis bántottam őt, pedig soha nem akartam. Végül a tekintetem a nyakára siklott, az általam okozott sebekre. - Sajnálom, én nem akartalak bántani, de tudod nem éppen a legjobb a viszonyom a vámpírokkal. - mondtam neki őszintén, majd mit sem törődve semmivel az ölelésébe fúrtam magamat. - Hiányoztál. - mondtam neki szipogva és reménykedtem abban, hogy nem fog ellökni magától, hiszen most talán nagyobb szükségem volt rá, mint valaha.


† I don't Care †  40 † 855 szó
©



Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Keresem :
Bojana Dawson Němec (megtalálva)
† Kedvenc dal :
Free to change your Mind from Regency Buck
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls/Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Tanuló
† Humor :
Szarkasztikus



Theodore Ray ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 16, 2014 1:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Mindig is gyűlöltem azokat az embereket, akik isznak és magát az alkoholt is úgy alapjáraton hála apámnak. Ő is mindig ivott és annak mindig verés volt a vége és sokszor még nagyobb, mint amit alapjáraton kaptam, bár az is igaz, hogy gyakorlatilag szinte minden egyes nap részeg volt. Ezért is fura, hogy most itt vagyok és azért jöttem, hogy én is igyak. Régebben és néha még most is amikor ránéztem egy pohár italra akkor egyből apám jutott az eszembe és a résszeg üvöltözés, az ütések, a szitkok amiket a fejemhez vágott és ezért még a pia látványától is undorodtam. Az, hogy most mégis iszok, csakis amiatt van, mert talán így elmenekülhetek a rémálmok elől, amik kínoznak. Nem tudom, hogy miért látom őket, vagy miért pont ezekről álmodok. Tény, hogy mostanában sokat foglalkoztam a tatárokkal mióta anyám nevét megtudtam és felvetődött bennem, hogy talán az én őseim is tatárok lehettek. Lehet, hogy azért álmodok ilyeneket, mert vámpír vér van bennem és ők minden érzelmet erősebben élnek meg. Én nagyon vágyom rá, hogy valamire büszke lehessek a családommal kapcsolatba vagy, hogy egyáltalán a saját gyökereimet köthessem valahová. De ezek az álmok annyira mások voltak, nem álomszerűek. Miközben láttam őket olyan érzésem volt, hogy én ezt egyszer már átéltem. Nem tudom, kihez fordulhatnék...
Mindenesetre az alkohol tényleg oldotta bennem a feszültséget és kezdtem elengedni magamat. Még nem voltam berúgva, de éreztem, hogy a pia egyre inkább a fejembe száll, és a hatalmába kerít. Fura, bódító mégis kellemes érzés volt, amit ritkán tapasztaltam meg eddig. Mintha sok dolog hirtelen nem is lett volna fontos és úgy egyáltalán semmi megoldhatatlant nem láttam magam előtt. Az álmok se számítottak, csak apró kellemetlenségeknek tűntek. A két lány is tök jófej volt, akivel nekiálltam dartsozni és nem is néztek ki rosszul, sőt kifejezetten csinosak voltak. Ők is az egyetemre jártak, mint kiderült csak másik szakra. Nevetgéltünk, poénkodtunk, jól elvoltunk és én is kezdtem egyre inkább magabiztosnak érezni magamat és flörtöltem velük, amit eddig még sose tettem. Azt gondoltam magamban, hogy ezt kéne látnia most Bori-nak aki mindig azzal cinkelt, hogy nem merek beszélni a lányokkal, senkivel se merek kikezdeni még vele se pedig tudom, hogy benne lenne és lehet, hogy nem is a lányokat szeretem. Hát tessék drága Bojana most egyszerre kettővel is kezdtem és egyik szebb mint a másik. Ki tudja talán még jó vége is lehet ennek a meglehetősen pocsékul induló estének.
Az erre irányuló reményeim viszont menten szerte foszlanak, amint meglátom a részeg Kendra-t és a nem túl tetszetős férfit, majd követem őket a teraszra. Biztos vagyok benne, hogy ha Kendra józan lenne és tudatában lenne a dolgoknak, a férfinak már minim három bordatörése és egy szilánkosra tört karja lenne, ha a feje még egyáltalán a helyén ülne. Most viszont látom, hogy a lány teljesen off-on van tudatilag és minden gondolkodás nélkül ugrok, hogy segítsek neki. Kendra személyisége legalább olyan elbűvölő tudott lenni, mint Bori-é, de ennek ellenére nagyon kedveltem a farkaslányt és az utóbbi időben hiányzott, hogy nem tudok vele találkozni, beszélgetni, mint előtte. Sajnos azonban a viszontlátás az Ő részéről nem olyan örömteli, mint azt reméltem volna. Fel se ismer és csak a vámpírszagot érzi rajtam, úgy küzd velem, mintha legalábbis torokra mennék, és ez lenne az utolsó esélye. Üt, rúgkapál és karmol, a nyakamon nemsokára már ott húzódik néhány vörös csík a körmei nyomán én pedig mind kétségbeesettebben próbálom csitítgatni, nyugtatni a lányt aki egyre hangosabban kiáltozik. Félek, hogy előbb-utóbb valaki kijön, és elég csúnyán ráfázunk mindketten a jelenetre hisz vérfarkasokról és vámpírokról hadobál én pedig nem pont úgy nézek ki, mint aki most sietett a segítségére a karmolás nyomokkal a nyakamon.
- Kendra én vagyok az! Nem akarlak bántani! Csak segíteni szeretnék! - vele ellentétben nem kiabálok, hanem próbálom magamhoz húzni és a fülébe súgni hátha megnyugszik. Úgy tűnik, hogy a Tomb Raider a varázsszó, mert egyből feladja a küzdelmet. Talán valahol a piától mámoros agyában még emlékszik arra, hogy talán én voltam az egyetlen ember az életében, aki valaha is így szólította. - Igen én vagyok. - felelek egy megkönnyebbült mosollyal, de mint kiderül az örömöm korai volt. Amilyen hirtelen az előbb abbahagyta, most olyan váratlanul kezdi újra a tombolást és ököllel veri a mellkasomat - Még mindig én vagyok! Hibrid lett belőlem! De ugyanaz vagyok akit ismertél! Had segítsek! - győzködöm kétségbeesetten, amíg végül kiszabadul a karjaim közül. Nem ugrok utána, csak mélabúsan bámulom, ahogy hátrál tőlem, mintha a leghalálosabb ellensége lennék és a legfőbb célom az lenne, hogy ártsak neki. - Már akkor szörnyeteg lettem, amikor vérfarkassá váltam. - mondom keserű hangnemben, miközben az összekuporodott Kendra-ra szegezem a tekintetemet. Nem tudom mi szomorított l jobban az adott pillanatban: az, hogy így kellet látnom őt vagy az, hogy így reagált a közelségemre. Egy darabig csak szótlanul bámultam. Amikor végre felnézett és úgy tűnt, hogy megnyugodott szép, lassan mentem oda hozzá és mellétérdeltem. - Én vagyok az Theo. Akivel együtt lógtál a városban, az erdőben. – kérleltem, és ha engedte kisimítottam a haját az arcából és próbáltam gyengéden felemelni a fejét, hogy a szeme az enyémbe nézzen, hogy láthassa, hogy tényleg én vagyok az. - Te is tudod, hogy sose ártanék Neked! Hadd segítsek! - súgtam neki nyugtató hangnemben. Ha mást nem ezt fel kell ismernie...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 15, 2014 1:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

kendra & theo
Why are you here?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok tenni, de valahogy úgy éreztem, hogy most semmi se számít. Felejteni szeretnék, s bármire képes lettem volna azért, hogy ez megtörténjen. Nem értettem, hogy lett belőlem  ilyen, hiszen mindig is talpraesett, vad és kicsit talán kegyetlen leányzó  voltam, de most?!  Most még a nyomába se értem annak a lánynak. Egyszerűen megtört, kifacsart és reménytelen voltam.  Nem tudtam, hogy mit kellene tennem, hiszen szinte senkit se ismertem ebben a városban, s Mia nyakán se lóghatok állandóan. Az elmúlt napokban amióta visszatértem a holtak közül az élők körébe nem találtam a helyemet. Úgy éreztem, hogy már nem tartozom ide és már nem számít az se, hogy mi történik velem. Az a maroknyi ember egy idő után úgyis elfelejtene, mert nem hiszem, hogy túl sok embernek hiányoznék. A szüleim talán meg se tudnák, hogy mi történt velem. Biztosan sikerülne valahogyan eltitkolnom a dolgot, s így úgymond békességben élhetnének, ha már annyi baj volt velem.  Egy dolog volt, ami ebben a pillanatban bántott, illetve ami miatt kicsit rosszul éreztem magamat.  Az pedig a Mia-nak tett ígéretem volt. Akár azt is mondhatnánk, hogy az angyal és az ördög ült a két vállaimon, s talán az ördögi énem győzött.
A vámpírok is képesek kikapcsolni az érzéseiket, akkor én miért ne tehetném? Ők nekik egyszerűbben megy, nekem meg itt van hozzá az alkohol. Éreztem azt ahogyan az emberekből, illetve a kevésbé emberi lényekből árad az alkohol. Figyeltem a mellettem ülő férfit, s még mondhatni vicces is volt.  Jó társaság volt egy bizonyos pontig, hiszen bármennyit is ittam voltak olyan dolgok amiket még én magam sem akartam. Nem voltam az, aki minden jöttmentnek megadja azt amire vágyik. Szerettem elvenni azokat a dolgokat amikre én vágytam, de mások vágyai legkevésbé se érdekeltek, főleg akkor nem, amikor nem is ismertem az illetőt. Részben emiatt is kezdtem kifelé menekülni, mert már túl sok kezdett lenni a férfi. Kezdett zavarni, hogy úgy tekint rám, mintha az övé lennék és mintha azt csinálhatna velem, amit akar. De még kint se szabadultam meg tőle, de amikor megéreztem a vámpír illatot, akkor a harag, düh és még talán kicsit a bosszú vágy is a hatalmába kerített.  Gyűlöltem az őszeset, az se tudott meghatni, hogy esetleg köztük is van jó és kedves egyed. Mindegyik egy kutya és az összesnek vesznie kellene…
Első pillanatban még azt kívántam, hogy inkább estem volna annak az idióta férfinak a csapdájában, mint egy olyan személy kezeiben akiben van vámpírság. Éreztem amint kicsit megcsúszom a korláton, de hirtelen elkapott és közel húzott magához az illető. Minden erőmet összeszedve viszont sikerült kiszabadulnom a karmai közül és a földre estem. Fájt egy-két csontom, de úgyis egész hamar meggyógyulok, így nem törődtem most ezzel. Minél távolabb akartam kerülni ettől a személytől. Az illata taszított, még az se számított, hogy éreztem a farkas vért is az ereiben, illetve még ismerős is volt az illata, de ezekben a percekben  inkább attól tartottam, hogy esetleg csak a képzeletem játszik velem, hogy megnyugodjak és hagyjam azt, amit ez a személy akar tenni. Mondhatni úgy éreztem, hogy csöbörből vödörbe estem. Nem volt menekvés. Nem értem, hogy mit mond és ki a franc ez, ahogyan azt se értettem, hogy miért nem esik nekem. Talán alkohollal fűszerezett vérem már nem is csábító számukra? Ennyire finnyásak lennének? Legalább egyszerre két dolgot is inna, vért és alkoholt.
Neee. Engedj már el. – mondtam szinte üvöltve és próbáltam kiszabadítani magamat a kezei közül. Erősebb volt nálam, de akkor se akartam megint „fogságba” esni. Karmoltam, ütöttem ahol tudtam és közben próbáltam összekapni magamat. Egy kicsit kezdett tisztulni minden, de még mindig sikítottam és próbáltam megszökni a kezei elől, de amikor elhagyta az a két szó a száját, akkor egy pillanatra mindent abba hagytam. Egy ember mondta már ezt rám. Megfordultam és döbbentem pillantottam rá. – Theo? – kérdeztem hitetlenkedve, majd pedig ököllel kezdtem el csapkodni a mellkasára. -   Mi a francot műveltél a barátommal? Add vissza nekem.  Ő farkas volt. – mondtam gyorsan, majd a kezemet a szám elé kaptam, s nagy nehezen hátrálni kezdtem. A földön csúsztam végig, de nem érdekelt. Figyeltem őt, majd pedig megráztam a fejemet és elkezdtem motyogni. – Ez mind csak a képzeled szüleménye. Theo nincs itt, mert ő nem lett szörny… - az arcomat a kezembe temettem és felhúztam a lábaimat. Éreztem, hogy valaki figyel, de nem mertem újra odanézni.  Féltem attól, hogy őt fogom látni újra, pedig talán ő volt az egyetlen olyan személy, aki képes volt mindig arra, hogy lehiggadjak és pontosan mindig akkor tűnt fel, amikor szükségem volt valakire. Óvatosan emeltem fel a fejemet és még mindig ott volt. – Ki vagy te és hol van ő? – kérdeztem reszketve, mert az is lehet, hogy ez mind valami boszorkány műve és csak valaki magára öltötte az ő alakját. Nagyon reménykedtem abban, hogy nem újra Rian csapdájába sétáltam bele és hamarosan nem újabb vámpír ajkak fognak a nyakamra tapadni, s nem a meleg vérem fog végig folyni a testemen miközben tehetetlenül tűröm.

† I don't Care † 40 † nem tudom mennyi szó
©



Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Keresem :
Bojana Dawson Němec (megtalálva)
† Kedvenc dal :
Free to change your Mind from Regency Buck
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls/Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Tanuló
† Humor :
Szarkasztikus



Theodore Ray ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 15, 2014 1:41 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Lassan léptettem végig a párducfoltos lóval a lángoló falun. Jobb kezemmel a kantárt tartottam, míg a bal kezemben még mindig a véres szablyát szorongattam. Körülöttem mindenfelé kiáltások hangzottak különböző nyelveken főleg kipcsákul, de egyéb nyelvek is vegyültek bele pl. arab, kurd, török és elvétve harsány mongol parancsszavak, amelyek kétségbeesett orosz jajveszékeléssel és kiáltásokkal keveredtek. Fekete bőr- és acélpáncélokon és a naptól sötétbarnára cserzett arcokon csillant meg a tűz lobogó lángjainak fénye és lovasok nyargalásztak sebesen ide-oda a táncoló lángok között. A hóban mindenfelé holtak hevertek, sokukból a mi félreismerhetetlen mongol nyílvesszőink álltak ki és nem egy még halálában is görcsösen markolta a fejszét vagy a régi rossz sarlóból, kaszából kialakított kopját, amivel küzdeni próbált. A katonák már sokukról elkezdték leráncigálni a csizmát és a többi ruhát, míg mások a még viszonylag ép házakat forgatták fel túlélők, élelem vagy bármi mozdítható és értékes tárgy után. Az orosz föld eddig nem fialt nekünk annyi kincset, mint amiben reménykedtünk, amikor elindultunk a nagy hadjáratra, de már innen is látszottak Rjazany erődítésének vészjósló falai. Nemsokára mi is ezek alatt állunk és eldől, hogy tényleg léteznek-e a kincsek, amikről már annyit hallottunk...
Kurta mongol parancsszavak hagyják el az ajkaimat a katonák pedig kérdés és ellenkezés nélkül teljesítik őket. Nemsokára már az egész század felkészül az indulásra és ismét szobormerev arccal ülnek a lovak hátán vállhoz szorított lándzsákkal és a hüvelyükbe visszadugott szablyákkal a hátukon az íjukkal és a félig teli puzdrákkal. Többen pányvára fűzött toprongyos sivalkodó orosz parasztokat vonszolnak a lovak után. Végighallgatok néhány rövid jelentést és nemigazán tesz boldoggá, amit hallok. A faluban szinte semmi élelem sincs az a kevés, amit találtak szinte semmire sem elég és most, hogy a szalmatetős házak lángban állnak a lovaknak sincs mit enniük.
- Elégedetlennek tűnsz. - léptet mellém a feleségem a saját lován, aki eddig a közeli dombról figyelte az eseményeket. - Szinte semmi értelme sem volt a falu megtámadásának. Alig találtunk valamit és fogoly sincs sok, ami van az is elég silánynak tűnik. – felelem, merev arckifejezéssel miközben tovább bámulom a lángokat, amik lassacskán már mindent elborítanak és szépen lassan hamuvá ég a falu összes kunyhója és egyéb építménye. - Akkor minek vonszolnád őket magaddal? Csak lelassítanak. - hallom ismét a feleségem hangját és ekkor fordulok felé. Belenézek a sötétbarna szemekbe, végigtekintek a szép arcon, látom, ahogy a hideg szellő bele-belekap a sötét hajba ő pedig kissé összébb húzza a testét fedő prémet ahogy visszanéz rám. Bólintok és egy intéssel jelt adok, hogy tereljék össze a foglyokat. Amint ez megtörténik végigléptetek előttük és megkérdezem ki mesterember közülük, mert csak azokat fogom magammal vinni a többit megöljük. Semmi válasz. Még egyszer utoljára kérdem, de most sincs felelet. Ekkor felemelem a szablyát és lesújtok a hozzám legközelebb álló emberre...
Verítékben borulva riadok fel az íróasztalról leverve az összes könyvemet és a jegyzeteimet, amik a földre hullanak. Döbbenten nézek körbe, de eltűnt az égő falu, a tatár lovasok, a halott emberek: ismét a szobában vagyok. Ekkor realizálom, hogy ismét elaludtam és, hogy megint megtörtént. Megint álmot láttam. Eleinte még érdekesek voltak, de ahogy egyre ijesztőbb és véresebb dolgokat kezdtem el látni úgy vált egyre inkább kínszenvedéssé a megélésük és annál jobban féltem elaludni. Álmok voltak, de mégis olyan valósághűek. Mintha nem is álmok, hanem emlékek lettek volna, valaki más emlékei, de mégis én élném meg őket.
Kimerülten, az előbb átéltektől még mindig kissé remegve tápászkodtam fel az íróasztaltól és lassan kisomfordáltam a szobámból a fürdőszoba felé vigyázva arra, hogy Borit ne ébresszem fel. Neki se mondtam még el, hogy mik történnek velem mostanában, de szerintem már gyanakszik. Viszont most tényleg semmi kedvem erről beszélni vele. A zuhanyzástól kicsit magamhoz térek, és kezdek megnyugodni. Visszamegyek a szobába, de a hideg kiráz a gondolattól, hogy esetleg ismét elalszom és álmodni fogok. Az órára pillantva úgy döntök, hogy nincs még olyan késő, hogy ne mehessek el valahová, valami olyan helyre ahol valószínűleg nem fogok ismerőst találni, aki esetleg felismerhet, miközben iszom. Igen azt hiszem, most kivételesen az alkohol segíthet rajtam. Ha berúgva alszom el, akkor hiába látok álmot talán nem fogok rá emlékezni, amikor felébredek. Taxit hívok és egy megfelelően távoli helyre vitetem magamat, amiről még Bojana mesélt korábban és többször próbált már rávenni, hogy menjünk el ide, de egészen eddig meg se fordult a fejemben, hogy ide betegyem a lábamat. Most viszont mégis itt vagyok.
Egy pillanatig habozok, hogy menjek vagy maradjak, de végül elhatározom magamat és belépek. A tömény cigi-és alkoholszag szinte arcul csak és bele is telik 1-2 percbe mire megszokom. Egyenletes léptekkel a pulthoz sétálok és kikérem az első jó erős italomat. Mivel nem szoktam inni már szinte ez után kezdem érezni, hogy a fejembe száll, de azért kikérem a másodikat is. Van több lehetőség is a szórakozásra, de végül a darts mellett döntök. Tök jól el is vagyok vele ég szóba is elegyedek 2 lánnyal, akiket utána elkezdek dartsozni tanítani. Telik-múlik az idő és kezdem egészen jól érezni magamat velük és lassanként meg-megfeledkezni arról, ami miatt eredetileg idejöttem. Kezdem érezni, hogy a pia lassanként a fejembe száll, de még nem vészes a helyzet. Ekkor pillantom meg egy régi ismerősömet, legalábbis Kendra-ra emlékeztet a lány és úgy tűnik, hogy Ő bizony többet ivott, mint én. Nem ez aggaszt, hanem sokkal inkább a férfi, aki követi. Sehogy se tetszik az ábrázata és nem is tudom, de rossz előérzet fog el hirtelen, ahogy rátekintek. gyors elnézést kérek hát a lányoktól és én is követem őket a teraszra.
Amint kilépek ,a teraszra Kendra-t azonnal felismerem közelebbről és az illatáról is. Már találkoztunk korábban és egészen jóban lettem vele, de egy ideje már nem futottunk össze. Látom, ahogy a férfi tapperolja és csókolgatja, ami rendben is lenne, ha a lány is akarná. De amit emberi fül esetleg nem hallana, meg azt a magamfajta viszont meghallja, és ez egyértelműsíti, hogy Kendra nem nagyon van benne a dologban. - Engedd el! - förmedek rá, ahogy mögé lépve elrántom a lánytól. - Lépj le taknyos, a lány az enyém! – felel, és már ütne is, de kivételesen végre valami előnyét is látom a hibrid létnek és én vagyok a gyorsabb. - Már nem! - vágom a fejéhez miközben hallom és érzem, hogy eltörik az orra az ütés nyomán. Az illető szerencsére ezután, igen bölcsen belátja, hogy nem igazán van még itt keresnivalója és szitkozódva, átkozódva lelécel én pedig Kendra-hoz ugrok és magamhoz ölelem, mielőtt még leesne a korlátról. - Jól vagy Kendra? Megismersz? Én vagyok az Theo! - mondom neki és finoman megrázom a lányt, de látszik, hogy fullon van hisz magától még állni sem tud. Épp ezért lep meg az erős lökés, amit hirtelen érzek, és amivel kiszakítja magát a karjaim közül, hogy aztán a földre zuhanjon.
- Kell a halálnak a véred te lány! - ugrom hozzá és igyekszem lefogni persze nem erőszakosan. ~ Ezek szerint érzi. Tudja. Még ilyen állapotban is! - vonom le magamban a nyilvánvaló következtetést, majd elhúzom, a fejemet a felém lendülő cipő felől miközben igyekszem magamhoz ölelni a lányt, hogy se magában, se bennem ne tehessen kárt. - Jól van most már elég lesz Tomb Raider! - szólok hozzá miközben igyekszem megnyugtatni valahogy. - Theo vagyok! Barátok vagyunk! Nem akarlak bántani! Próbálj kicsit észre térni Kendra! - szólongatom, nyugtatgatom tovább a lányt. Bár nem lenne túl humánus, de most legszívesebben leönteném egy vödör jeges vízzel…
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 15, 2014 12:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

kendra & theo
Why are you here?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sok minden történt az elmúlt hetekben. Meghaltam, majd meg tudtam, hogy semmit nem jelentettem számára. Nem érdekelte őt, hogy életben vagyok-e vagy nem. Nem értettem, hogy lehettem ennyire ostoba, hogy hittem egy vámpírnak. Ezek után pedig nem volt más esélyem, mint megtalálnom Mia-t. Nem ment könnyen, de egyből megtette nekem. Ezért mindig is hálás leszek neki, illetve azért is, mert nem mondja el a szüleimnek, hogy mekkora slamasztikában is voltam. Eleinte tartottam a szavamat, hogy nem fogom magamat veszélybe sodorni. De minél több ideig voltam óvatos, annál inkább úgy éreztem, hogy kezdek megörülni. Az álmaimban őt láttam, a szél simogatásában az ő gyengéd érintését éreztem, majd pedig néha olyan volt, mintha figyelne és a nevemen szólítana, de természetesen soha nem volt ott. Egyszerűen csak a képzeletem szüleménye volt, pedig szerettem volna elfelejteni őt, de minél inkább próbáltam elfelejteni, annál inkább férkőzött az elmémbe. Mindig is szerettem bulizni járni, de soha nem jutottal el arra a pontra, amikor elveszítettem volna az irányítást. Mindig is szerettem irányítani másokat, de most úgy éreztem, hogy egyetlen mentsváram az alkohol lehet, viszont a városban ezt nem tehettem meg, mert amilyen szerencsém lenne összefutnék Mia-val és most nem lennék képes szembe nézni vele, illetve azt se lennék képes meghallgatni, amit mondana abban az esetben. Egyszer élünk, s számomra rövid lehet az élet, ezt már tapasztaltam. Én nem vagyok olyan szerencsés, mint a szemét, érzéketlen vérszipolyozók. A gondolatukra is kirázott a hideg, de ha még egyszer egy ilyen személy a közelembe jön, akkor meg tudja azt, hogy milyen is egy igazi farkas harapás. Nem akartam már egy ilyen lénnyel se barátkozni, egyedül talán Mia az egyetlen kivétel. Ő vele bármikor szívesen találkoznék annak ellenére is, hogy részben ő is vámpír. Nagy nehezen kibújtam az ágyamból, elindultam fürdő felé. Hosszabb ideig tartott az egész készülődés, mint gondoltam, hiszen olyan lány tekintet vissza rám a tükörből, akit nem is ismertem. Borzasztóan néztem ki, pedig megfogadtam, hogy egy pasi miatt se fogok több könnyet hullajtani, de most még is megtettem, illetve teljesen romokban hevertem. Megcsináltam a hajamat, egy kis sminket felraktam az arcomra és végül pedig belebújtam a ruhámba. Taxi már lent várt, így gyorsan lesiettem és bevágódtam a hátsó ülésre. Végül a kívánságomat  teljesítve egy távoli szórakozó helyre hozott. Közel volt az erdőhöz és távol a várostól. Nekem csakis ez volt a fontos. Pár pillanattal később be is mentem a helységbe, ahol a cigarettafüst keverékében éreztem, amint az alkohol és a különböző lények "szaga" keveredik, de most ez se érdekelt. Maradni akartam és jól érezni magamat. Hamarosan lehuppantam az egyik bárszékre és rendeltem. Nem sokat kellett várnom, hogy társaságom akadjon, de szerencsére csak egy sima ember volt. Nem nézett ki rosszul, de most inkább az számított, hogy ő fizetett mindent és nem én.
Alkohol egyre inkább a hatalmába kerített, illetve az itteni hangulat. Volt itt minden. Billiárdtól kezdve, zenegépen keresztül egészen a dartsig. Mindent kipróbáltuk, de közben egy pillanatra se maradt üres a poharam. Mindig figyelt erre, s ennek köszönhetően szép lassan kezdtem elveszteni a kontrollt. "Ügyes vagy Kendra. Még a Mia-nak tett ígéreted se tudod betartani, mert neked mindig veszélyesen és felelőtlenül kell élned!" ostoroztam saját magamat, de ez se tudott leállítani. Egy idő után lassan kibotorkáltam a szórakozóhely mögötti teraszos részre. Közben sokszor meg kellett támaszkodnom, hiszen rendesen felöntöttem a garatra. Neki dőltem a korlátnak, de pár pillanattal később éreztem valakinek a közelségét. Az ismeretlen férfi követett engem. A kezével lassan, s érzékien végig simított a testemen, amibe kicsit bele is borzongtam, majd pedig éreztem a leheletét a nyakamnál és ajkainak érzéki érintését. Biztos vagyok abban, hogy más esetben eltörtem volna mindenét, ha ilyet tesz, de ebben a pillanatban még a lábamon is alig bírtam állni. Amikor a keze egyre lejjebb siklott a testemen, akkor megpróbáltam kicsit eltávolodni tőle, de a kezei között olyan voltam, mint egy rongybaba. Megfordított, felültetett a korlátra és a lábaim közé állt. Egy pillanatra nem szakadt volna el a kezeivel, illetve ajkaival a testemtől, de egyik kezével megtartott, hogy nehogy leesek. - Neee.. - nyöszörögtem, de csak a férfi hamiskás mosolya volt a válasz.
Egyik pillanatban még a férfi "karjaiban" voltam, majd a másikban egy ismeretlen ismerős karjaiban. Éreztem a vámpír illatot, de ott volt az a bizonyos másik illat is. Ne tudtam hirtelen hova tenni, de ismerős volt. Olyan volt ez az egész, mintha már korábban is éreztem volna ezt a farkas illatot. Lassan felemeltem a fejemet, s láttam amint a korábbi férfi az orrát fogja és csupa vér, illetve menekül. Hallottam azt is, hogy valaki beszél hozzám, de nem értettem. Megpróbáltam ellökni magamtól az új jövevényt, aminek következtében a földre estem. Összehúztam magamat és próbáltam kitalálni azt, hogy ki a franc ez és mit is mond nekem, illetve miért van itt.
Takarodj! Az én véremből aztán nem kapsz, rohadt vérszívó! - mondtam mit sem törődve azzal, hogy mit mond, hiszen nem értettem, csak éreztem a vámpír illatot. A cipőmmel felé csaptam, de közben minden erőmmel azon voltam, hogy tisztuljanak az érzékeim és végre felfogjam, hogy mi is zajlik körülöttem.

† I don't Care † Remélem kezdőnek megfelel. 40 † 831 szó
©



Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 25, 2014 1:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
cedric & tatia
Just tonight I will see It's all because of me
[You must be registered and logged in to see this image.]
Valami megmagyarázhatatlant kezdtem érezni. Olyasmit, amit eddig Cedric sohasem tudott kiváltani belőlem. Talán abban rejlett ennek az egész helyzetnek a varázsa, hogy Cedric iszonyatosan laza lett, mintha nem akarná ráerőltetni magát másokra, ettől függetlenül ugyanúgy ott lapul benne az az eredendő manipulativitás, amivel valószínűleg együtt született. A legfurcsább mégis az volt, hogy egyáltalán nem zavart. Tudtam, ki ül velem szemben, ismertem, együtt éltem vele, utáltam, gyereket szültem neki, megszöktem tőle és akárhányszor megláttam legszívesebben képen töröltem volna, ennek ellenére az elmúlt pár percben egyre és egyre szimpatikusabbá vált. Közelebb éreztem a személyét ahhoz, akivé jómagam is váltam.
- Meg kell mondjam, neked kifejezetten jól áll ez a változás. - Vontam fel a szemöldökömet egy pillanatra és tekintetemet a hajtincsem felé szegeztem, amellyel játszadozni kezdett. Ám úgy döntöttem, nem törődve az apró cselekvéssorral inkább ismét a tekintetét helyezem előtérbe, elvégre drága képességem, miszerint általában sikerül az emberek fejébe látnom, még nem hagyott el. Remélhetőleg.
Kezeimet térdeire helyezve hajoltam kissé közelebb volt férjemhez és úgy vettem egy mély levegőt, mint aki éppen ebben a percben mondott le életének elkövetkezendő ötven évéről. - Nos, tudod, hogy én imádok beszélni. - Főleg akkor, amikor nem tudom, mit akarok. Persze ezt szigorúan magamban tettem hozzá. - De van egy olyan érzésem, hogy te szeretnéd hanyagolni, hogy újra és újra elmondjuk egymásnak, mit gondolunk a másikról. - Elmosolyodva csóváltam meg a fejem. - Túl sokat beszéltél mostanában, ugye? Érzésekről, döntésekről, a jövőről, következményekről... - Suttogtam már-már összepréselt ajkakkal, néha lopva végighordozva arca különböző szegletein a tekintetemet, viszont mindig visszataláltam azokhoz a nem tagadom, csodálatosan kék szemekhez. - Javíts ki, ha tévedek... de ha nem, akkor elárulom, hogy nekem is túl sokat kellett jártatnom a számat mostanában... és belefáradtam. - Apró sóhaj hagyta el a számat, ám igyekeztem nem a nyomorúságomat kifejezni vele, hanem valami egészen mást. Igaza volt, feleslegesek a szavak. Elegem van belőlük és abból, hogy szüntelen ezek legyenek a fegyvereim. Lazítani akartam. Kikapcsolódni, méghozzá régi szokásomhoz híven.

just tonight • - • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 21, 2014 11:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

to tatia; wifey, nice to see you again

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Minek mondjam, ha úgyis tisztában vagy vele? - kérdeztem, hangom pedig eléggé költőien csengett. Szerintem nem kellett neki kétszer mondani azt, hogy mindig is felejthetetlen lesz számomra. Ha nem így lenne, talán hónapokkal ezelőtt nem törétnik az, ami történt. Megpróbáltam visszaszerezni. Bár azt kell hogy mondjam, ritka hülye módon csináltam, nem is hiszem el, hogy az én voltam. De a töketlen Cedricnek annyi. Itt vagyok én, egy vadiúj Cedric. Még megvan rólam a számla is.
- Igen, azt kell, hogy mondjam... tetszik. - bólintottam egyet, mintegy kifejezve egyetértésemet, de tekintetem még mindig ugyanúgy fürkészte őt, mint az imént. Nem tudom, hogy mi változott... talán semmi. Talán az évszám. Talán minden... nem tudom megmondani. Tatia és én is változtunk... és sejtésem sincs, hogy mit akarok elérni nála ezúttal. Talán csak húzom az agyát, mert tudom, hogy fel tud bosszantani az ellentmondásával? Érdekes gondolat. Nem tudom, miért gondoltam azt, hogy csak úgy hagyná magát, ha már emberként sem voltunk képesek kihasználni házasságunk előnyeit. Állítólag a középkorban nagy szokás volt dobálózni azon dolgokkal, hogy férji jogok, feleségi kötelezettségek... de ez a modern század. És már nem vagyunk házasok. Az eskünk addig szólt, míg a halál el nem választ... és lényegében mindketten halottak vagyunk.
Ujjai a mellkasomat érintették, pontosan ott, ahol a szívem dobogott... másik kezével az ujjaimat vette célba, és ahogy úgy suttogott, ahogyan én, ravasz vigyor jelent meg amúgy is ravaszkás arcizmaim körül. - Aznap este nemcsak a játékomat imádtad, kedvesem. Milyen sajnálatos, hogy ami más házaspároknál megszokássá válhat, nálunk egy egyszer megtörtént kis... apróság volt. - beszéltem tovább, miközben a távolság, melyet az imént próbáltam megszüntetni, ismét megjelent kettőnk között, hála a mozdulatainak. - Tudod, hogy mire volt szükségem? Aligha hiszem. Ez viszont nem változtat azon, hogy ki vagyok én ma, és ki vagy te. Megváltoztunk mindketten. - emeltem fel kezemet, hogy egy göndör hajtincsével kezdjek el játszadozni, és fél szememmel ajka kecses mozdulatait figyeltem. - És most is felesleges szavakkal játszunk, miközben minden egyes szavamat tökéletes tettekkel tudnám bizonyítani és demonstrálni... ha kell, zongorajátékkal... ha kell, valami egészen mással... - tettem felhívást keringőre. Nem hiszem, hogy megkaphatom őt. Annak ellenére, hogy vágyom rá. Még mindig. Főleg most... hogy nem tudom, Megan mit akar tőlem. Vagy mit nem akar. Nem igéztem meg... döntenie kell. De nem tudom, mi történik, ha azt mondja, hogy nem akar engem... szükségem van a lazításra. És Tatia Petrovát meghódítani... felér egy aranyéremmel.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 21, 2014 9:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
cedric & tatia
Just tonight I will see It's all because of me
[You must be registered and logged in to see this image.]
Elmosolyodtam. Nem volt rá különösebb okom, éppen ezért egy kis savanyúság is vegyült a mosolyba, ami által kissé jobban hajazhatott egy grimaszra, mint azt reméltem. Fel voltam készülve a gúnyolódásra, a szapulásra, egyszóval mindarra, ami szokványos volt, ha mi ketten egy légtérbe kerülünk. Ez már emberkorunkban elkezdődött... többnyire miatta. Én voltam az, aki húzta a száját, aki elfordult, aki legszívesebben kiugrott volna az ablakon, akinek miután a gyűrű az ujjára került meg sem fordult a fejében, hogy nem bántani akarják. Hősiesen bevallom, hogy én csesztem el a házasságunkat és én voltam az, aki a legkevésbé sem számított arra, hogy évszázadokkal később egy bárban ücsörgünk egymással szemben. Mégis itt vagyunk és őszintén? Élvezem a helyzetet. Cedric most olyan másnak tűnt. Önállóbbnak, taktikusabbnak, férfiasabbnak. Mintha jót tett volna neki az az idő, amit az emlékem fejéből és szívéből való kiüldözésével töltött.
- Így gondolod? - Vontam fel a szemöldököm, mosolyom pedig egyetlen pillanatra sem tűnt el az ajkaimról. - Szóval felejthetetlen vagyok? Sok mindent mondtál már nekem, de... ezt még nem. - Megcsóváltam a fejemet. Azt hiszem ő teljesen tisztában volt azzal, én mit szeretnék tudni. Akár azt is hihetném, hogy a fejembe lát, hogy olvas a gondolataimban. A volt férjemnek már csak tudnia kell, hogy működöm... hogy igen, minden alkalmat megragadok arra, hogy érezzem, fontos vagyok, hogy még kellek a világnak. Valakinek. Legyen az akárki, barát vagy ellenség, csak számítsak. Mert ha ezt elvesztem... magamat is elvesztem. Onnantól nincs értelme tovább játszani egyik játékomat sem.
- Tetszik neked a helyzet, ugye? Hogy azt hiszed mindent tudsz rólam... hogy azt hiszed a vesémbe látsz. - Nem húzódtam el, amikor közelebb hajolt. Nem fogom ilyen könnyen feladni, főleg nem vele szemben. Az ördög legyen a tanúm, hogy ma este is én fogok győztesként kisétálni innen, ahogy azt tettem ezer éve és pár hónapja is, nem érdekel az sem, hogy kezdtem egyre jobban megkedvelni az újfajta énjét. - Hogy valamilyen érthetetlen módon azt hiszed engedném, hogy csak beállíts hozzám és megkapd, amit akarsz. - Nem mondom, hogy nem voltak hízelgőek a szavai, mert igenis élveztem, hogyha nem is azzal a mérhetetlen csodálattal vegyítve, de szüntelenül hatással vagyok rá. Ettől függetlenül lábaimon végigsimító kezére csúsztattam ujjaimat, másik kezem pedig gyengéden, alig érezhetően a mellkasához nyúlt, oda, ahol a szívét sejtettem. - Én imádtam a játékodat, de te engem imádtál. Melyikünk is volt a nagyobb idióta? - Tettem fel a költői kérdést alig egy centire az arcától. Nem figyeltem a mélyre menő részletekre, elképzelésem sem volt, hogy kerültem ilyen közel hozzá. Csupán annyit éreztem, hogy ő már nem az a férfi, akit hátrahagytam. Hirtelen a manipulativitása sem zavart és szégyelltem bevallani, de hosszú idő után először élveztem a társaságát és örültem annak, hogy közöm volt hozzá.
- Miért nem tudtál ilyen lenni amikor megismerkedtünk? - Sóhajtottam egyet. - Akkor talán abból a kis lánykából is elő tudtad volna csalogatni azt, amire szükséged volt. - Suttogtam diszkréten, miközben ujjaim felkúsztak egészen a nyakáig, majd végigsiklottak a füle mögött, közben lassan, milliméterenként növeltem a kettőnk közötti távolságot. Nem adhatom alá a lovat...

just tonight • - • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 21, 2014 8:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

to tatia; wifey, nice to see you again

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ha hiszed, ha nem... ki kell ábrándítsalak. Már nem körülötted forog a világom. - sóhajtottam fel, mikor a paranoiáról beszélt. Van jobb dolgom is annál, hogy a megölését tervezgessem, vagy azon fantáziáljak, hogy hogyan lehetne eltenni őt láb alól. Őszintén, ha én vele kapcsolatban fantáziálok, annak egészen más... öhm... töltete van. Hagyjuk a gyerekes nótákat! Ha egyszer valakit szerettél, sosem lesz sem az ellenséged, sem a barátod. Mindig az lesz, akit szerettél. Sosem érezhetsz kevesebbet. Én legalábbis még mindig érzem azt a tüzet, de ő sosem érezte. Ilyen problémája tehát valószínűleg nincs. De jó neki.
- Hm, mióta akarsz te csak a vicc kedvéért is féltékenynek lenni arra, aki a közelembe jön? Kedvesem, emlékeztetlek arra, amit már annyiszor vágtál a képembe: sosem szerettél. - kacsintottam rá, annak ellenére, hogy tudom, csupán viccelt. Sosem lenne féltékeny, de tudja, hogy ha sokáig hajtogatja, talán fel tud húzni vele.
Rögtön bele is kortyoltam az italomba, de lassan, teljesen normális tempóban. Nem szándékoztam félrenyelni, és ami azt illeti, nem is zavartattam magam. Miért sietnék el bármit is? Ha ő siet valahová, akkor mehet, nem tartom fel.
- Kezd megijeszteni, hogy mennyi mindent tudsz rólam és az életemről. - forgattam meg a szemem, és ezúttal rajtam volt a sor, hogy gúnyolódjak. Nem érdekelt, mi mindent tud kiszedni másokból, mi mindent tud meg rólam, vagy mennyi mindent képes mások által megtudni rólam és Meganról.
- Óh, kérlek. Mióta érdekelnek téged a kapcsolataim? Bár sosem volt egy komoly sem. Tudod, köztünk vámpírok között ezt szórakozásnak hívják. De talán most először képes leszek valaki iránt azt érezni, amit egykoron irántad éreztem. Gondolom, csak azért böki a csőrödet, hogy bosszants. - billent oldalra a fejem, majd ismét mekgerestem vele a szemkontaktust, és egy kis sóhajt követően közelebb hajoltam hozzá. - Te nem ezt akarod tudni. Nem arra vagy kíváncsi, hogy mit tud rólam és mit fogad el velem kapcsolatban... te azt akarod tudni, hogy gondolok-e még rád. Fényezi az egódat, ha tudod, hogy valaki számára egyszerűen felejthetetlen vagy. - mormoltam egészen halkan, mindenféle mosoly nélkül, de egy pillanatra sem szakadtam el tekintetétől, éppen ellenkezőleg, talán megvillant a tekintetemben az a régi férfi, aki annyira imádta őt. - Tudod... néha egyszerűen kedvem van téged megkeresni. Nem mondani semmit, csak odamenni, és megkapni valamit, amit emberként aligha kaptam meg tőled. Végigsimítani a tested porcikáin... végig a melleiden, a selymes bőrödön... - suttogtam, és alsó ajkamon végignyalva ugrált a tekintetem a szeme és dekoltázsa között. Talán megadtam magam? Nem, egyáltalán nem. És ő is láthatta, hogy ez nem gyengeség, valami egészen más. Már tudom kezelni azt, ha a közelemben van.
Szembefordultam vele, s méginkább odahajoltam hozzá, olyannyira, hogy egy hajtincse birizgálni kezdte az arcomat. A lélegzetem a füléhez ért, s úgy folytattam tovább. - Talán még zongoráznék is a kedvedért... azt szeretted, nem? - suttogtam egészen halkan, szinte én sem hallottam, hogy mit mondok, de kezem végigsimított csupasz lábán. Igen, nos, régen nem volt divat a miniruha. De nem igazán zavart jelenelg.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 12, 2014 6:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
cedric and tatia
that kind of game never ends
Hátradőltem a széken, de ügyeltem arra, hogy hozzam a tőlem megszokott tartást. Belém lett programozva, hogy akármit is hozzon az élet mindig próbáljak picit kimért lenni akkor is, ha a szavaim már nem hordoznak jeges élt, hanem sokkal lazábbá válik a hanglejtésem is. Erről volt szó most is, túl vagyok már azon az időszakon, amikor karót nyelve forgattam a szavaimat a volt férjem jelenlétében. És ahogy éreztem, ő is... mintha változott volna az utolsó találkozásunk óta. Hogy milyen irányba? Jelenleg ezt még nem az én tisztem eldönteni, ahhoz túl szűkszavúak voltunk még mindketten. De hát egyikőnket sem hibáztathatom ezért... teljesen normális, hogy nincs sok beszélgetnivalónk cirka ezer év kihagyás és egy házasság után.
- Megnyugodtam. Tudod, van ez a kis paranoiám... miért pont téged hagynálak ki belőle? - Nemtörődöm módon vállat mondtam és belekortyoltam az italomba. Nem azért voltam itt, hogy tudatmódosításig öntsem magamba az alkoholt, ezért is hiányzott éppen csak két korty a poharamból. Mióta Cedric belépett a bárba inkább ő kötött le. - De ugye nem kell féltékenynek lennem arra a lányra? - Kérdeztem kissé szarkasztikusan, már-már gúnyolódva. Meg kell mondjam, felettébb feldobott, hogy lehet találtam rajta fogást a lányunkon kívül. Hogy miért? Nem tudom. Egy újabb rossz szokás, mindenkiben a gyenge pontot keresem még akkor is, ha egyáltalán nem áll szándékomban rossz lépéseket tenni az illető irányába. Amolyan kényszerbetegség, de az vesse rám az első követ, aki nem a szokások rabja.
- Láttam már őt. Csinos, fiatal és kedvesnek tűnik, olyannak, aki mindenkihez tud intézni egy jó szót. Gondolom a kicsi szívednek elég volt az az egy mosoly. - Jómagam is halvány mosolyra húztam a számat. Emlékszem évszázadokkal ezelőtt ő maga mondta nekem, hogy mindent megadna azért, ha csupán egyszer őszintén elmosolyodnék, ha hazaér. Sajnos vagy szerencsére, ki melyik oldalról nézi, ez nem sokszor történt meg.
A bárszék háttámlájára könyökölve, hullámos tincseimbe túrva fordultam felé és pillantottam a szemeibe. - Kíváncsi lettem. - Mondtam diszkréten az alsó ajkamba harapva. - Tudja, mi vagy? Vagy ami fontosabb... hogy milyen vagy igazából? - Vontam fel enyhén a szemöldökömet. - Hogy a tökéletes test, a szép pofi és a csillogó szemek mögött mi rejtőzik? Hogy milyen tudsz lenni, ha valami nem tetszik neked? Vagy még nem jártok ott? - Hangomból kérdéseim végére eltűnt az ítélkezés, ami engem lepett meg a legjobban. Szavaim szimpla kérdésekké váltak, gondolataim is váltottak. Vajon miért? Miért érzem úgy, hogy neki sikerülni fog az, ami nekem még mindig nem megy? Egy újfajta élet, néhány új tapasztalat. Ám éppen időben kaptam észbe ahhoz, hogy túlságosan elmélázzak, ezért megpróbáltam ismét életet lehelni a tekintetembe és őt fürkészni.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 04, 2014 1:18 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

to tatia; wifey, nice to see you again

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tekintetem kíváncsian fürkészte arcát, s mikor meggyőződtem arról, hogy nem figyel, mást is végigmértem. Emlékeim egyáltalán nem koptak meg. Emlékeztem arra, hogy mi történt ezer éve s mi több, arra is, hogy mi történt néhány hónapja Párizsban. A normális érzésekkel rendelkező lények már régen rájöttek volna, hogy ez az egész mindig túlkomplikált volt. Talán sosem szabadott volna belebonyolódnunk. De szépsége rögtön magával rántott, s a házasságunk után nem tudtam mit tenni, a jelleme is teljesen magába bolondított. Egy ártatlan lány, kinek szívét minden lehetséges módon próbáltam meghódítani, de egyetlen egyszer sikerült valamilyen pozitív hatást tennem rá, s akkor talán életünk egyetlen normális tettét követtük el, hiszen annak az eredménye a lányunk lett. Más kérdés, hgy erről ki hogyan vélekedik ugyebár.
- Egy körüzenetnek legközelebb örülnék. Csak hogy tudjam, ne nagyon akarjak az utcán szaladgálni, mikor az exfeleségem éppen a tűsarkújában tipeg végig az emberek szívén. - kortyoltam bele magam is a kirendelt italba, ezzel zárva le a váratlan találkozás örömét, már ha lehet ezt annak nevezni, s rögtön gondolkodni kezdtem szavain, de mosolyom rögötn felütötte fejét.
- Lám, úgy tűnik, nemcsak én tartom szem előtt kegyed életének történéseit. Te is tisztában vagy azzal, hogy én mit teszek. - Arcomon láthatta, hogy valamilyen értelemben mindez lenyűgöz de távol állt attól, hogy úgy igazán úgy poillantsak rá, mint annak idején. Szerettem ezt a nőt, jobban a saját életemnél és véremnél is, mégis amit adtam neki, az nem volt jó. Hát, akkor legyen boldog azzal amit most ad neki az élet.
- Ha téged akarnálak megölni a boszorkány segítségével, már régen túlestünk volna rajta, drágám. Tudod, hogy nem szeretek szórakozni sem a saját-, sem mások idejével. Bár az tény, hogy egy csokor vörös rózsával megleptelek volna a temetéseden. - sóhajtottam fel. Arra már nem emlékeztem, hogy milyen virágokat szórt szerte széjjel a birtokon annak idején. Talán liliomot, méghozzá fehéret. Az szimbolizálta valóüjában, hogy milyen tiszta ő maga. - De lehet, megelégszel egy csokor kopott liliommal is. - vontam meg a vállam, s felé fordítottam a tekintetem.
- Iszogatom az italom, ha nem tűnt volna fel. Nem követtelek, ha erre akarsz kilyukadni. Ennél jobb dolgom is akad az utóbbi időben, ha már... említetted ezt a barátnő témát. - vetettem oda foghegyről.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 01, 2014 12:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Cedric & Tatia

[You must be registered and logged in to see this image.]
► That kind of game never ends


Figyeltem Cedric-et, amint besétált, szemeivel végigpásztázta a területet és végül kiszúrt engem. Volt férj, nem volt férj, utálat, közös múlt ide vagy oda be kellett ismernem magamnak, hogy anyámnak annak idején jó szeme volt a férfiakhoz. Ő volt a házasságom kreatív tervezője, míg apám a gazdasági oldalon tevékenykedett. És igen, jó partit szereztek nekem... kár, hogy nem tudtam értékelni és inkább a magam önállósítása mellett döntöttem, ami miatt felborult az előre megtervezett életem. Szívás, ugye?
És vajon miért is úsztam volna meg anélkül a helyzetet, hogy felém vegye az irányt? Ki más mellé ült volna le? Egyébként is nem mintha tartanék tőle vagy ő lenne az egyetlen személy, akinek láttán görcsbe ugrik a gyomrom, csak... egyszerűen nem jó emlékeket idéz fel bennem. Legutoljára Párizsban találkoztunk és nem hittem volna, hogy visszatér Mystic Falls-ba. Igaz, akkor magamról sem hittem, hogy még egyszer átlépem ennek a szemétdombnak a határát, de hát mint már többször meg kellett állapítanom, az élet csupa meglepetés, a csattanói pedig brutál jók tudnak lenni. Vagy éppen rosszak.
- Felfüggesztettem a turnémat. Bocs, hogy nem szóltam. - Önkéntelenül is elmosolyodtam a pultos felé intézett szavain. Ó, a gyönyörű régi nóta. Szinte melengeti a szívemet, ahogy védeni próbál, de ez a szemtelen hangnem és viselkedés teljesen más megvilágításba helyezte. Mióta tudom, hogy életben van nem sokszor találkoztunk, de akkor sem azzal voltam elfoglalva, hogy mennyit változott, hanem hogy milyen volt. De mivel már minden lehetséges módon ráraktam, hogy mennyire nem szerettem mellette élni, most már figyelhetek arra, milyen lett. Vagyis figyelhetnék, ha lenne valami konkrét közünk egymáshoz azon kívül, hogy évszázadokkal ezelőtt összeházasodtunk.
- Mondd csak ki, amire gondolsz, nem látok a fejedbe. Egy ital után még nem. - A poharam után nyúltam, kortyoltam az italomba, aztán visszatérve a pultra elmosolyodtam. - De az igazat megvallva én is figyellek téged, mióta hirtelen felbukkantál. Fel kellett rakjalak a radaromra, nehogy még egyszer meglepj. - Fordultam felé teljes testtel a széken ülve. - Egy barátnő és egy halottaiból visszahozott boszorkány? Te túl ravasz vagy ahhoz, hogy ne készülj valamire, szóval... aggódnom kel a biztonságom miatt vagy nyugodtan aludhatok? - Ugyan semmi okot nem adtam arra, hogy Cedric akármilyen észjárásába bevonjon, de jobb mindenről tájékozódni. Mint már említettem... nem ismerek nála agyafúrtabb és manipulatív embert, szégyen bevallani, hogy rajtam is túltesz.
- Egyébként mit csinálsz pont itt? - Vontam fel a szemöldökömet.

zene: feeling good | megjegyzés: remélem nem lett nagyon pocsék.  | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 07, 2014 7:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Cedric & Tatia

[You must be registered and logged in to see this image.]
► That kind of game never ends


Figyeltem Cedric-et, amint besétált, szemeivel végigpásztázta a területet és végül kiszúrt engem. Volt férj, nem volt férj, utálat, közös múlt ide vagy oda be kellett ismernem magamnak, hogy anyámnak annak idején jó szeme volt a férfiakhoz. Ő volt a házasságom kreatív tervezője, míg apám a gazdasági oldalon tevékenykedett. És igen, jó partit szereztek nekem... kár, hogy nem tudtam értékelni és inkább a magam önállósítása mellett döntöttem, ami miatt felborult az előre megtervezett életem. Szívás, ugye?
És vajon miért is úsztam volna meg anélkül a helyzetet, hogy felém vegye az irányt? Ki más mellé ült volna le? Egyébként is nem mintha tartanék tőle vagy ő lenne az egyetlen személy, akinek láttán görcsbe ugrik a gyomrom, csak... egyszerűen nem jó emlékeket idéz fel bennem. Legutoljára Párizsban találkoztunk és nem hittem volna, hogy visszatér Mystic Falls-ba. Igaz, akkor magamról sem hittem, hogy még egyszer átlépem ennek a szemétdombnak a határát, de hát mint már többször meg kellett állapítanom, az élet csupa meglepetés, a csattanói pedig brutál jók tudnak lenni. Vagy éppen rosszak.
- Felfüggesztettem a turnémat. Bocs, hogy nem szóltam. - Önkéntelenül is elmosolyodtam a pultos felé intézett szavain. Ó, a gyönyörű régi nóta. Szinte melengeti a szívemet, ahogy védeni próbál, de ez a szemtelen hangnem és viselkedés teljesen más megvilágításba helyezte. Mióta tudom, hogy életben van nem sokszor találkoztunk, de akkor sem azzal voltam elfoglalva, hogy mennyit változott, hanem hogy milyen volt. De mivel már minden lehetséges módon ráraktam, hogy mennyire nem szerettem mellette élni, most már figyelhetek arra, milyen lett. Vagyis figyelhetnék, ha lenne valami konkrét közünk egymáshoz azon kívül, hogy évszázadokkal ezelőtt összeházasodtunk.
- Mondd csak ki, amire gondolsz, nem látok a fejedbe. Egy ital után még nem. - A poharam után nyúltam, kortyoltam az italomba, aztán visszatérve a pultra elmosolyodtam. - De az igazat megvallva én is figyellek téged, mióta hirtelen felbukkantál. Fel kellett rakjalak a radaromra, nehogy még egyszer meglepj. - Fordultam felé teljes testtel a széken ülve. - Egy barátnő és egy halottaiból visszahozott boszorkány? Te túl ravasz vagy ahhoz, hogy ne készülj valamire, szóval... aggódnom kel a biztonságom miatt vagy nyugodtan aludhatok? - Ugyan semmi okot nem adtam arra, hogy Cedric akármilyen észjárásába bevonjon, de jobb mindenről tájékozódni. Mint már említettem... nem ismerek nála agyafúrtabb és manipulatív embert, szégyen bevallani, hogy rajtam is túltesz.
- Egyébként mit csinálsz pont itt? - Vontam fel a szemöldökömet.

zene: feeling good | megjegyzés: remélem nem lett nagyon pocsék.  | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 06, 2014 12:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

to tatia; wifey, nice to see you again

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bármennyire is furcsán hangzik, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal a városban. Hogy miért? Többen tudják, hogy ki vagyok... többen annál, mint ahogy én arra számítottam. S ez nehezíti az ittlétemet.Nem mehetek be sehová úgy, hogy ne kövessenek pillantások... afféle "vajon most miben sántikál ez a félnótás"-félék, s ez igencsak... távol áll attól, mint amit megszoktam. Nem szívesen vagyok olyan közegben ahol nem látnak szívesen. Kezdem azt érezni amit Tatia érezhetett anno. Mikor megszökött tőlem... nem volt boldog. Én se vagyok az jelenleg. De nem is azért jöttem ide, hgy boldog legyek. Vannak annál jobb dolgaim is. Főleg most, hogy Anna visszatért az élők sorába.
Beléptem erre a helyre... s ajkaim köré ravasz mosoly húzódott. Hogy miért? Tatia még mindig olyan túlfűtött és szenvedélyes emlékeket keltett bennem, amelyeket szavakkal kifejezni egyszerűen lehetetlen. Szívem szerint nem beszéltem volna, hanem rögtön elcsábítom... egyszer már sikerült, nem? Igaz, azóta már a tudomásomra hozta, hogy nem akarja, hogy köze legyen hozzám.. vagy fordítva. Nem kellene foglalkoznom vele, de az istenit is, utálom, ha elutasítanak! No meg... elég furcsa híreket hallottam róla mostanság.. Egyszerűen nem vagyok képes megérteni azokat, akik egyszer ezen a térfélen játszanak, majd egy rövid idő eltelte után már a másikon. Bár azt hiszem, erre azt mondanák, hogy a játék szempontjából lényegtelen, hiszen így is és úgy is játék...
- Meglep, hogy itt látlak. -sétáltam oda mellé. - Szenttül hittem, hogy ezúttal valahol máshol jársz a világ körüli utadon. - kacsintottam rá szemtelenül, majd ahogy megkapta az italát, és helyet foglalt mellettem - eltúrva onnan egy részeg disznót, aki nyilvánvalóan másra sem vágyott, csak hancúrozni egyet egy ilyen szépséggel, mint az exem -, rögtön feltűnt, hogy a pultosnak is megakadt a figyelme Tatián. - A szemed legyen a poharakon! - szóltam rá figyelmeztetően, ő pedig ebből tudta, hogy jobb, ha velem nem szórakozik. El is fordult.
- Még mindig játszod a... minek is nevezzelek? -gondolkodtam el. - Tudod, van ám fülem... - sóhajtottam fel, miközben a poharat ajkaimhoz emeltem, és beleszürcsöltem a koktélba, amit nemrégiben rendeltem. Elég a tequilából mára, majd otthon.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 15, 2014 11:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Cedric & Tatia

[You must be registered and logged in to see this image.]
► That kind of game never ends


Nem mintha Mystic Falls a nyüzsgésről lett volna a híres, de a külváros még a kelleténél is csendesebb volt. Furcsa módon most pont nem bántam. Találtam egy bárféleséget, ahol csak pér lélek lézengett, halk zene szólt és tipikus kisvárosi hangulatot árasztott. Ez egy ilyen este... a semmittevésé. Azé, hogy egy ital társaságában egyedül ücsörögjek, kiürítsem a fejemet és később megvacsorázzak. Öregednék, hogy ebben lelem az élvezetet? Hiszen semmi érdemre való tennivalóm nem akadt, mégis mit kellene tennem? Ráférne egy igazi vérfrissítés az életemre, de ahhoz fognom kellene magam és a csomagjaimat és meg sem kellene állnom addig a metropoliszig, ami legalább kétezer kilométerre található ettől a porfészektől. Mielőtt ezt tenném, el kell rendeznem néhány dolgot... lezárni az összes szálat, ami ide köt és vissza sem nézni. Eme eszeveszettül kecsegtető ötlet megvalósításához nem itt kellene ücsörögnöm, hanem meg kellene emberelnem magam és minél előbb lépnem. Valahová, ahol ismét felborzolhatom a kedélyeket. Ahol nem ismernek.
Helyet foglaltam a bárpultnál és egy bájos mosoly kíséretében intettem a nem túl elfoglalt csaposnak, hogy legyen olyan édes és töltsön nekem egy italt. Szokásomtól eltérően nem whiskyt kértem. Valami másra vágytam, ezért elégedett sóhajjal kortyoltam bele a kiérkező martini koktélomba, miközben körülnéztem a bár igencsak szegényes kínálatán. A helyiség másik felében álló billiárdasztalnál egy férfi és egy nő vívott ádáznak nem mondható csatát, az egyik boxban egy nő ült, aki szüntelenül az órájára pislogott, valamint egy tinédzser csapat nevetett fel néha hangosan, a pultos pedig a poharakat törölgette. Csupán sóhajtottam egyet és elővettem a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. Este fél 10? Mit fogok én csinálni... nem is tudom... hajnalig? Alig vártam, hogy kiszabaduljak a házamból, erre senki sincs, akivel eltölthetném az időmet. Mila eltűnt, Kenzivel a legutóbbi találkozásom nem sikerült a legfényesebbre, a hasonmásom szívatására pedig nincs új ötletem. Még a végén értéktelennek fogom érezni magam.
A pult fájára könyököltem és a pálcikára szúrt olajbogyókkal szórakoztam. Éppen bekaptam az egyiket és valami kevésbé lassú halált terveztem az estére, amikor a bár ajtajának nyitódására lettem figyelmes. Elég volt egyetlen másodperc, hogy tudjam ki lépett be és hogy magamban megállapíthassam, hogy talán nem a legkellemesebb társaság, de egy érzés azt súgta, az estém lehet mégsem lesz olyan unalmas, mint elképeltem. Hiszen van attól jobb, minthogy az exférjed besétál ugyanoda, ahol te ücsörögsz? Aligha.

zene: feeling good | megjegyzés: remélem nem lett nagyon pocsék  27  | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 04, 2014 10:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


TaeYeon & MinJun

► I'M GLAD TO SEE YOU AGAIN..

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha a kulcs nincs, ha nem rossz kulcsot hajlítok s későbbiekben hajítok el magamtól nagy valószínűséggel újra elválnak útjaink. S valljuk be.. a mi kis találkozásunk sem volt túl fényes. Nem is tudom mit vártam tőle.. illetve magamtól. Határozottan más vagyok mint régen, akibe.. talán beleszeretett, esetleg szeretett egy részemet. Vagy csak játszadozott velem. Nem tudom hogy mit akarok.. talán visszaadni azt amit csinált velem? Nem lenne új tőlem. Ha nem ismerném, nem szeretnék valakit meg is tenném, mindenféle kétség nélkül. Utána megyek.. testem magától mozog, egyszerűen nem gondolkodok utána hajtok kocsival. Kicsit játszok vele s elhajtva mellette saját kocsijával állok meg tőle pár méterre. Várok.. leállítom a kocsit. Amint ajtó nyitódik tekintetem rá emelem, s mosolyra húzva számat figyelem a lányt. A kormányra nehezedek kezemmel.
- Jól állt a sétálás. Rád férne. - Jegyzem meg kissé gúnyosan majd elfordítva a kulcsot lépek a kuplungra s indítom el a kocsit. Végig nézek a lányon.. teste ugyanolyan tökéletes mint volt. Mikor együtt voltunk... semmit nem változott. Nem is változhat, ha már egy vámpírról van szó. Még is úgy ülünk egymás mellet mint valami két vadidegen, egymás számára ismeretlen emberek. Nem tudom hogy ezen akarok e változtatni, esetleg szorosabbra fűzni kapcsolatunkat. Ő az első szerelmem.. s valamit még mindig érzek iránta. Viszont Kendránál nagyobb érzelmeket nem váltott ki belőlem.. én pedig nem fogok két vasat egy tűzben tartani. Menne.. nem most lenne az első, de ha Tae Yeonról van szó, szóba sem jöhet egy normális kapcsolat. Illetve Kendrával való kapcsolatomat sem kockáztatnám meg. Játszunk egy kicsit.. - Legalább rám nézhetnél ha hozzám beszélsz. - Odahajolok a lányhoz, s arcához nyúlva fordítom fejét felém gyengéden. Szemébe nézek, majd az ajkára pillantva emlékek százai villannak be előttem. Még akkorról mikor "együtt" voltunk. De megtöröm ezt a dolgot.. nem akarok emlékezni, s elhajolok, vissza a helyemre.
- Szóval most már a sofőröd is vagyok? Hova is vihetlek, "szépségem"? - Játszok a szóval, becézgetem ahogy régen is tettem. Berakom rükvercbe a kocsit, majd a gázra lépve s kuplungot folyamatosan kiengedve indul meg gyorsabban hátra az autó, s a fékre tiporva áll meg hirtelen. Végül elégedetten felé fordulok s mosolyra húzom szám ahogy látom előre bukott az ülésen. Figyelem felkeltés céljaként szántam a kis magán akciót, mellettem ne aludjon.

371 BADMAN bocsi a késésért  27  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 26, 2014 10:14 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
FEL SEM MEREM VÁLLALNI, HÁNY SZÓBAN DE AZÉRT REMÉLEM TETSZIK

Igazából magam sem tudom, mit akartam volna jobban. hogy hagyjon elmenni, vagy jöjjön utánam. Másodszorra fordítottam neki hátat, és már kezdtem magam rosszul érezni miatta. Pont én. Viccnek is rossz, hogy bármilyen érzelem félét érezzek. Rég volt már, hogy utoljára akár jót, akár rosszat, de éreztem belül valamit. Nagyon rég.
Halk sóhajt hagyja el ajkaimat. Egy ideje már sétálgatok, és kezdem unni. Lehet, hogy stoppolnom kéne. Már ha lenne minek, mert kocsi egy sincs. Vagy... mégis? Megtorpanok és kérdőn nézek a kocsimban ülő személyre, majd tekintetemmel követem útját. Szememet forgatva lassan, komótsan sétálok a kocsihoz, kinyitom az ajtót, és beülök az anyós ülésre. Becsatolom magam, majd a fiú felé fordulok.
- De, nem találtam a sofőröm. Viszont most már megvan, szóval indulhatunk - mosolyogva dőlök hátra a kényelmes ülésben, és csak várom, mit lép ő erre. Szemeimet pár perce lehunyom, majd kinyitva őket, kinézek az ablakon.
- Eldöntötted végre, mi az istent akarsz tőlem? - nem nézek rá, ahhoz már túl fáradt vagyok. Csak egy ágyat akarok, hogy aludhassak.
THANKS!
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 24, 2014 2:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Matthias & Abbey

► I want to know everything

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ujjai tincseimbe marnak, tekintete éhesen mér végig. Megragadja tenyerem és férfiasságához vezeti azt, hogy aztán ujjaimmal ráfoghassak ékességére. Kíván engem. Ajkai majd felfalják az enyémeket, miközben végre a pultra ültet. Szét akarom szaggatni a pólót, le akarom tépni ruháit, mik megfosztanak attól, hogy testébe marjak végre. Lenyelem a vágyakat és elszakadok csókjától. Szabad kezem a pulton pihenő aranyló italért nyúlnak még jobbom, amit magához vont, azonnal az övre futnak, hogy kibontsák azt, majd pattan a gomb és csúszik a cipzár is, de még nem érintem meg. Alsó ajkamba harapva nyögök fel. Erőm megbolondul. Érzem, hogy ahogy szétveti testem, hogy a bennem lángoló erő, ki akar szabadulni de az alkohol okozta bódulat visszafogja. Ledobom az üveg kupakját és Matthias ajka felé emelem az aranyló italt, hogy aztán szájába csorgathassam. Elégedetten figyelem, ahogy ajkai elnyílnak és torka megtelik a piával, hogy aztán pár csepp kósza útra tévedjen. Nyelvemmel kapom el az elszabadult cseppeket. Arcéléről lopom le őket, hogy aztán az üveg a pulton koppanjon, hogy ujjaim tincseibe marhassanak és magamhoz húzhassam. Az alkohol az ő szájából az enyémbe ömlik, miközben csókolom. Nem hagyok neki kibúvót. Ahogy ajkaim az övébe marnak, ujjaim körbefonják a férfi legnemesebb szervét.
Nem hezitálok. Ugyan érzem, hogy arcom kipirul, a gyertyák fényében, reménykedem, nem pillantja meg az arcomra kiülő piros foltokat. Éhesen csókolom, fel akarom falni. El akarok feledkezni arról ki vagyok. El akarok veszni benne s általa, miközben falloszát birtokba vevő kezem mozdulni kezd, gyors de gyöngéd tempót diktálva s egy percre sem emelem el tekintetem az övétől, kivéve persze csókjainkat. Szabad kezem megragadja jobbját és derekamra csúsztatja, majd a balt is, hogy ujjaimat ruhám alá fúrja végre. - Mond el, mit akarsz tőlem... - suttogom ajkaira – mit akarsz tenni velem... - sóhajtok fel, ahogy mezítelen bőrömet becézik ujjai – mit akarsz, mit tegyek veled. - ravasz fény csillan tekintetemben. - Hallani akarom. - csuklik el hangom játékosan miközben kezem gyöngéd érintésem, egyre erősebb, hevesebb, mohóbb lesz.
321 fever imádom [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :

† Kedvenc dal :
epiphany
† Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
† Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
† Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 23, 2014 8:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




Hello my dear


[You must be registered and logged in to see this image.]

A vágyam sohasem volt kielégíthető. Nem tudom, mi rejtőzik bennem. Nem tudom megmondani, hogy valaha találkoztam-e olyan nővel, aki csak egy kicsit, de csillapítani tudta ragadozó éhségemet... nem, olyan nő még nem született. Vagy talán most célba érek? Talán most találkozom azzal a mámorító érzéssel, melyet sosem éreztem még úgy igazán?
Tudta, hogy mit csinál. Annak ellenére, hogy kora alapján nem ítéltem húsznál többnek. Nem is értem, melyik bokorban bújkált idáig, mi tartotta vissza attól, hogy eltaláljon hozzám. Nem mintha sokat változtatott volna rajtam... de az a sóvárgás, mely egész testemben, de főleg egy bizonyos területen ébredt bennem a teste láttán... a tekintete láttán... mintha egy pillanat alatt képes lenne engem felfalni vacsorára. Mit meg nem adnék azért, hogy... végre, egy pillanat alatt elvegyem, amit adni tud nekem. De nem, ez most nem arról szól! Most... olyat fogok tenni, amire soha nem volt példa. Kivárom a soromat... legalábbis próbálkozom.
Ujjait éreztem pólómon. Magához rántott. Ahogy ajkát megéreztem, nyelvem szétfeszítette száját, hogy utat törjek közéjük, s megtalálva a nyelvét, bolond keringőt kezdtem vele járni, míg én magam csak élveztem, ahogyan keze irányít.
Fél kezemmel szőke hajába túrtam, lehunytam szemeimet, s csak szorítottam, majd fél kezét megfogva ágyékomhoz irányítottam ujjait, hogy érezze, mi az a tűz, melyet kiváltott belőlem. Majd' felrobbantam!
Verejtékcsepp jelent meg homlokomon. Meg akartam kapni. Tüze megérintett. Melleinek megkeményedése csak úgy borzolta az amúgy is pattanásig feszülő idegeimet, de türtőztetnem kellett magam. Nem akarom letépni róla a ruhát.

notes: imádlak! 31
tags: abigail & matthias
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 17, 2014 12:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Tae Yeon + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Tisztában vagyok vele hogy csak is miattam van még itt. Mert én elvettem tőle a lehetőséget, hogy lelépjen. A kocsinak annyi.. gyalogolni pedig soha nem kedvelt, de mindezek ellenére ha igazán akarna még mindig elmehetne, nem igazán erőltetem rá hogy maradjon. Bár őszintén szólva ezt a kis játékot ami köztünk zajlik jelen pillanatban én is kezdem unni.. feleslegesen húzzuk fel egymást, húzzuk a másikat.. idegesítjük egymást. Kezdem én is belátni ezt a gyerekes hozzá állást. Szeretek játszani, és ezen pedig nem tudok változtatni.. de befejeztem. Ezért is kelek fel róla, szabad utat hagyva neki. Elindul.. haza megy. Kendrával való együtt töltöm napomon is valahogy mindig így alakultak a dolgaink.. megszámolni sem tudnám egy kezemen hányszor akart lelépni, csak én nem hagytam neki. Azonban nála teljesen más minden. Hozzá nem ragaszkodom annyira mint kéne, azonban egy részem még sem akarja elengedni őt. Büszkeségem pedig nem hagyja, hogy csak így utána menjek. Talán be kellene látnom ha valaki faképnél hagy, azt nem hiába teszi.. és nem kíváncsi rám.
- Menj csak. Sétálgass egyedül. - Mosolyodom el, s mélyre tolva kezemet a zsebembe húzódom be a fal adta még nagyobb sötétségbe. Nézem a tőlem egyre jobban távolodó lány hátát. Egyszer már elengedtem őt.. bármennyire is fájt. Most is megteszem, mindenféle érzelem kitörés nélkül. Egyáltalán nem fáj.. nem érzek semmit. Ez még egyszer nem jön be nálam.
A zsebembe turkálva egy érdekes dologra kapom fel a fejemet. Még egy kulcs.. előveszem, kihúzva zsebemből s meglepetésemre Taeyeon kocsi kulcsa kerül elém. Nem hiszek a szemeimnek.. a saját hotel szoba kulcsomat hajlítottam el s dobtam el? Nem húzom fel magam rajta.. mindent megoldok, ahogy majd ezt is. Elmosolyodom.. a lány kutyagol már isten tudja hol tarthat, a kocsi pedig hozzám került. Beszállok az autóba. S lassan utána indulok.. meglátom őt. Lehúzom az ablakot, és támaszkodva rajta a lányt nézem.
- Mond csak.. nem hiányzik valami? - Gúnyosan mosolygok, majd megpaskolom a kocsi oldalát s felhúzva ablakot taposok a gázpedálba, folyamatosan dudálva húzva el mellette. Pár száz méterre állok meg előtte.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: You Make Me Feel... | MEGJEGYZÉS: béna
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 16, 2014 10:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
FEL SEM MEREM VÁLLALNI, HÁNY SZÓBAN DE AZÉRT REMÉLEM TETSZIK

- Oh, netalántán zavarok? Elfelejted, hogy te vagy az, aki nem engedett el! - kissé felemelem a hangomat, és dühösen meredek rá. Úgy csinál, mintha csak miattam lennénk most iylen helyzetben. Ő az, aki marasztalt a tetteivel. Miatta vagyunk msot ott, ahol vagyunk, pedig már réges régen lehetnék valahol máshol, messze tőle. De ő ezt nem hagyta.
- Ha én lennék a kanapéd borzlamas életed lenne - morgok, és fejemet az épület felé fordítom, így megakadályozom, hogy egyáltalán rá kelljen néznem. Mérges vagyok, de mégsem tudok kiabálni. Iszonyatosan fáradtnak érzem magam, mintha lemerült volna az elemem.
Megkönnyebülten felsóhajtok, mikor végre leszáll rólam. Figyelmen kívül hagyom mint a kezét, amit először felém nyújtott, aztán mégsem, mind az idegesító beszólását. Sóhajtva kelek fel a sráos, ingatag földről, és leülök a kocsim ülésére. Mehetek "haza" sárosan, ráadásul gyalog, és ha ez még nem lenne elég, hulla fáradt is vagyok.
- Hazmegyek - jelentem ki, és rá pillantva felállok az autóból, és elindulok a főút felé. Ha úgy tetszik, ez a végső ultimátum. Most már tényleg minden rajta múlik, befejeztem vele a játszadozást.
THANKS!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 10, 2014 1:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Tae Yeon + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Feltűnően nem erőlködik sokat a kialakult helyzet miatt. Ha akarna simán lenyomhatna, s az előbbi kiindulása után kissé furcsálom is hogy így kezeli a helyzetet.. túl nyugodt. Talán készül valamire? Esetleg tesztelni akar? Sok kérdés merül fel vele kapcsolatban.. ugyanolyan kiszámíthatatlan mint régen, nem lehet előre látni lépéseit. Ez egy kicsit zavar.. nem lehetek elég felkészült vele kapcsolatban. De egy biztos, hogy nem fog, s nem is akar bántani.. ha csak nem még durvábban bánok vele.. nála is van egy tűrés határ.
Kérdése hallatán még jobban ránehezedek, teljesen elengedem magam s ezzel egy időben elengedem a nyakát.
- Mégis miért pont most kellet megjelenned? - Nem akarok válaszolni kérdésére.. hogy talán az ártatlan arca miatt vagyok vele ilyen elnéző, illetve.. hogy valamiféle érzéseket vált ki belőlem... még a végén túl elbízná magát. Miután elváltak útjaink el sem tudja képzelni milyen életet folytattam.. ezek után, ha ez kiderülne hogy mondhatni meggyengültem és megkímélek egy pár embert az romba döntené büszkeségem.
- Ha lenne kanapém lecserélnélek rá. - Kitolva nyelvem szorítok kicsit kezén. Nem érdekelnek a problémái, lehet önző vagyok de a lényeg, hogy nekem jó legyen.. a többi már nem számít. Láthatóan élvezem a kialakult helyzetet, s még jobban ráfurakodom magam amennyire csak tudom.  A kinézete ellenére nagyon is kényelmes.
Az eső elállt, s rólam még időben sikeredett lemosnia a lány autója okozta sarat.  Leszállok róla s mellé állva nyújtom felé kezemet.
- Mondanám hogy menjünk be, és táncoljunk..de mivel rólad van szó.. és elég szarul is nézel ki.. - Húzom a számat, s a felé nyújtott kezemet magamhoz emelem, s keresztbe teszem kezemet. Táncolni mindig is szerettem.. ez ami ennyi idő után sem változott.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: You Make Me Feel... | MEGJEGYZÉS: rövid. :')
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 07, 2014 8:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
FEL SEM MEREM VÁLLALNI, HÁNY SZÓBAN DE AZÉRT REMÉLEM TETSZIK

Nagyokat pislogva meredek rá. Az addig oké, hogy miatta vagyok tiszta sár. De már kezdett megszáradni! Egyszerre öntött el a harag, amiatt, hogy mostlátszólag ő áll nyerésre. De már belefáradtam. Kiabálhattam volna amiatt, hogy most vehetik másik kulcsot a kocsihoz, de ez sem érdekelt. Csak néztem őt, éreztem kezét a nyakamon. Rezzenéstelen arccal figyeltem, tekintetét kutattam.
- Mi az isten bajod van az arcommal? - kérdőn vontam fel a szemöldökömet reagálva a pár perccel ezelőtti kijelentésére. Az arcom volt mindig is az a részem, amit imádtam, bár ennyi idő után néha eljutok odáig, hogy talán túl kislányos. Aztán midnig jön valaki, aki megcáfolja. Úgy tűnik, a belső kisugárzás jelentősen megtudja változtatni a külső adottságokat. Halk sóhaj csúszik ki ajakim között, majd lehunyva szemeimet ajkamba harapok. Próbálom visszafogni magamat, hagyni, hogy kicsit írányíthassa a dolgot, ami most kettőnk közt zajlik. Bár ez eléggé nehéz, tekintve, hogy a föld kényelmetlen, és süpped alattunk, ami egyenlő az undorítóval is.
- Valamint.. megtennéd, hogy visszaadod a kezeimet? Ez így nem a legkényelmesebb póz ahhoz, hogy veled vitatkozzuk - szemeimet megforgatva próbáltam ellökni magamtól, de csak azt értem el, hogy ha lehetett, még sárosabb lettem. Inkább nem mozgok.
- Na, és most? Mik a terveid? - kérdeztem végül rá, arra, mai akkor járt a fejemben. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy most mégis hogyan akarja folytatni tovább.
THANKS!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 07, 2014 3:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Tae Yeon + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy kezel mintha valami felmosó lennék. Komolyan, nem is értem honnan veszi a bátorságot hogy ezt tegye velem.. nem valami isten, aki bármit bárkivel megtehet és azt hiszem elég volt belőle. Nem félemlít meg.. egyszerűen csak idegesítően mosolygok válaszul az összes kérdésére. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogy régen mit szerettem benne annyira, illetve hogy most is miért vonz.. talán a külsője tehet mindenről. Egy angyali test, szörnyű személyiséggel.. akivel addig nincs baj, míg meg nem szólal illetve csinál valamit. De én már csak a hibát látom benne.
- Tudod.. ha annyira unnál nem állnál le velem. Könnyedén megölhetnél.. - Kezeimet kitárva fekszem a földön, s élvezem az eső adta örömöket. Normális esetben zavarna de már annyira mindegy hogy nézek ki.. valószínűleg nem engednek így be, még ebbe a putri helyre sem.
Az utolsó pillanatban elkapom a lábát, s kihúzom alóla így elvesztve egyensúlyát esik a földre , s fölé helyezve magam fogom le kezeit.
Az arcához kapok, és gyengéden végig simítom rajta szabad kezemet néhol megsértve őt.
- Ez az arc.. ez tehet mindenről. - Az arcáról a kezem a nyakára kúszik, s megragadva ott nehezedek rá tétlenül. Képtelen vagyok bántani.. igaza volt. A kulcsot kikapom a kezéből.. szeretek játszani. Valószínűleg addig húzom nála a húrt , míg nem elszakad és tettlegességig fajul a kis találkozásunk. Talán ez a célom.. hogy kiderítsem, vajon meddig menne el.
- A kocsid pedig... nos. - A kulcsot fogva egyre jobban szorítok rá, így elhajlítom, s használhatatlanná teszem. Oda a drága autójának..


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: You Make Me Feel... | MEGJEGYZÉS: rövid. :')
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 6:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
To Min Jun
HISTORY
FEL SEM MEREM VÁLLALNI, HÁNY SZÓBAN DE AZÉRT REMÉLEM TETSZIK

- Tudod, ha el is hinném, amit mondasz, akkor is saját magada alatt végod a fát azzal, amit teszel - fejemet csóválva keltem fel az ülésből. Semmi kedvem nem volt a gyermekded játékaihoz.
- Ha pedig van valakid, akkor hol van most? Ha pedig olyan fontos, mi a fenéért nem hagysz elmeni?! - felemelve a hangom a vállánál fogva rántom vissza, és a sáros földre lököm. Mellkasára lépek egy lábammal ,ezzel lent tartva őt.
- Meguntam a kis játékodat, Min Jun. Van még mit fejlődnös, de jó úton haladsz. Most pedig kérem a kulcsomat, had ne kelljen tönkre tennem a saját kocsimat - elfintorodtam a gondolatra, hogy tönkre tegyem a kocsit. Már túlzottan hozzám nőtt. Pár hónapja már velem van, és nem szívesen tenném teljesen tönkre.
- Valamint, túlságosan elbízod magadat - lehajolok hozzá, ezzel nagyobb súllyal nehezedek a mellkasára - egyáltalán nem kellesz, érted? Mindössze az kell, ami nálad van. Szóval add ide, mert nem szeretnélek bántani, hisz' minden bizonnyal szereztél magadnak valakit, akivel nyálasan beszélgethesz napestig - szemimet forgatva vettem vissza a kocsi kulcsait, majd mindkét lábammal ismét a földön álltam, ami iagzság szerint nem éppen volt stabil a sok eső miatt, de azért valamikor gondolom stabil volt. Meg lesz is, amint megszárad.
- Örülök, hogy találkoztunk - nézek le rá utoljára, majd küldök felé egy aprócska mosolyt, és utam ismét a kocsi felé vezet. Utolsó lehetőség. Rajta áll, vagy bukik minden.
THANKS!
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 10:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vissza az elejére Go down
 

Útszéli szórakozóhely

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» alvilági szórakozóhely
» Városszéli szórakozóhely
» Az öreg kovácsműhely
» Mystic Falls - Grill
» SAO extra fejezetek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-