A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 07, 2015 10:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Lexi&Milena
Who Are You?
☄ Sara Hickman - Mad World ☄
©
Figyelem, arcvonásait és azon tanakodok jó magamban, hogy láthattam-e már és ha igen, akkor hol és miért. Nem ugrik be egyelőre semmi, ezért mintha nem is tudatosan tenném, de lépek irányába egyet. Megemelve állam figyelem a nőt, ahogyan tekintetemmel arcomba vág, ha komolyabban nézne, lyukat vájhatna a homlokom közepébe. Úgy gondolom veszélyes, ezért inkább nem is veszek tudomást arról a nézésről, ahogyan szemeivel vizslat. Elfordítom arcom és alig észrevehetően bólogatva járkálok fel-alá. Nem hinném, hogy barátságos vámpír, akkor már megközelített volna. Inkább tűnik lesben álló vadásznak, mint barátságra vágyó vérszomjas vámpírnak. Akármelyik véglet is az, nem vagyok ostoba, megtartom a távolságot.
-  Én pedig szeretem tudni, hogy kivel társalgok.  - hangom kissé nyers, és tudom, hogy némi ellenszenvet is érezni belőle.
Nem vagyok mai, nem vagyok védtelen. Erőm teljében vagyok. Mióta újra élek, azóta csak még vadabb vagyok és nem kívánok vele pont az utcán véres harcot vívni. Azt inkább Damon-ra bíznám. Nem tetszik a nő kisugárzása, a viselkedése, mintha szomjazna a véremre. Megtorpanok és mélyen beszívom a levegőt, majd szemben állok vele, kellő távolságnyira ahhoz, hogy elsuhanjak, ha úgy adódna. Tartom a szemkontaktust és mélyen nézek a szemébe. Kijelentése biztosít arról, hogy nem mai, nem friss közöttünk. Ez elbizonytalanít, de tudom, hogy nem mondhatok biztosat, mert ha megbizonyosodik arról, hogy fiatalabb vagyok, azonnal rám veti magát. Nem tudom, hogy ösztönből, dühből, bosszúból, vagy milyen inditatásból készülne rám támadni, de bizonyos vagyok abban, hogy azonnal végezne velem. Legalábbis megpróbálná. És nincs itt senki, aki mellém állhatna.
- Az idő megváltoztatott minket. Rádöbbentünk, hogy az öröklét nem merül ki a végtelen gyilkolásban, annál többről szól.  - bólintok igazolva saját magam, majd lépek egyet oldalra elfordítva rólam tekintetem, mintha szánalmat éreznék az iránt, amit képviselni próbál -  Őrült vagyok, imádok élni, imádom a vért. A mámoros érzést, mikor valakivel együtt lehetek.  - köszörülöm a torkom nőiesen -  De a gyilkolászásban nem látom az élvezetet. Kinőttem belőle.  - vonok vállat lemondóan, majd megtorpanva figyelek egy fickót, aki elhaladva mellettem lazán dúdolgat.
Szám sarkának íve felfelé görbül és le sem veszem tekintetem az emberekről. Szükségünk van rájuk és nem csak a vérük miatt, némelyik szórakoztatónak bizonyul még számomra is.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 04, 2015 6:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Erin & Drake
But I'm alive
A legkevésbé sem számítottam több, mint 800 évvel ezelőtt megismert személyekre ezen a délutánon. Az a helyzet, hogy akikkel akkoriban jóban voltam, nos… nagyrészt már elrohadtak a föld alatt. Még azok is, akik természetfelettiek voltak. Bár akkoriban azért nem volt annyi vérszívó sem, mint amennyi ma van. Vérfarkasokkal 200 év alatt alig találkoztam. A hibrid fajok meg még lehet nem is léteztek. Vagy csak én nem jártam elég nyitott szemmel.  Mindenesetre tényleg eléggé meglep, hogy a hátam mögötti hang tulajdonosa Bulgáriát emlegeti.  Az meg még inkább, hogy akármilyen ismerős is a lány arca, nem tudom hova tenni. Erőlködök, mert tényleg szeretném tudni, hogy milyen szívességet kellett volna megköszönnie, de sehogy sem jön össze. Nem mai gyerek vagyok, úgyhogy a memóriám már helyenként lyukas. Egyszerűen nem tudok elraktározni ennyi információt és emléket, amit a több mint 900 éves pályafutásom alatt átéltem. Van, akinek jobban megy, szerintem ez is adottságfüggő. Nekem sosem volt híresen jó a hosszú távúm. Emlékszem, mikor próbáltam magamnak diplomát szerezni, a tanulandó anyag körülbelül addig maradt meg bennem, ameddig megírtam a vizsgákat. Utána mintha kimosták volna. De mindegy, mára már feladtam, hogy valaha is megpróbálkozzak egy kicsit normálisabb élettel. Rájöttem, hogy nem tudok alkalmazkodni a törvényekhez és nem is akarok. Jobban szeretek bűnözőként élni függetlenül, mint mondjuk egy gyárban hallgatni más dirigálását. Attól már úgy is kiver a víz, hogy nem tisztelnek eléggé. Lekezelően beszélnek velem, mint egy 18 éves  seggdugasszal. Legszívesebben az összes pofátlan majmot lefejezném nyilvánosan, hogy megmutassam mindenkinek kit hívott tegnap mocskos kölyöknek. Csak ez azért nem lenne ésszerű, mert… azért a figyelemfelhívásnak is megvannak a határai. Plusz nem hátrány, ha az ellenfeled alábecsül.
-Honnan tudod a nevemet? – komolyodik el az arckifejezésem, amint meghallom azt a nevet, ahogy nagyjából 900 évvel ezelőtt hívhattak. A kérdésére azonban még nem felelek. Előnyöm származhat abból, ha nem tudja a jelenlegi nevemet. Mert hát fogalmam sincs miért van rám bepöccenve. Lehet, hogy a rendőrséget is még jobban a nyomomra állítaná, ami miatt megint új iratokra lenne szükségem.  Nem mintha félnék tőlük, de tény, hogy szeretek egy lépéssel előttük járni. A menekülős játék csak úgy izgalmas, ha tudom, hogy nyerhetek.
A vámpírlány szövegére akaratlanul is mosolyognom kell.  Szóval innen fúj a szél… –Engem nem lehet megunni  –csóválom a fejem, majd közelebb lépek a másikhoz és néhány tincsét a füle mögé tűröm. –Hol is haraptalak meg? Talán itt? Vagy a másik oldalon? Sajnos már nem emlékszem rá milyen felemelő érzés volt hallani a sikolyodat –hümmögök egyet, miközben látszólag a távolba meredek. Valójában azonban a vámpír minden egyes mozdulatára figyelek, résen vagyok, ezért ha netán ütni szeretne, akkor a még szabad kezemmel ki tudom védeni a támadást.
† Music: Gladiator † Note: remélem tetszik (: † Words: 435 †
©

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
» my enemy and my creator
† Kedvenc dal :
» just give me a reason ♪
† Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
† Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



Erin Josslyn Hart ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 03, 2015 10:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Magam sem tudom, hogy hogyan vagy egyáltalán miért jött meg a hangom. Eleinte azt hittem, csak összekeverem őt valakivel, hiszen jó ideje nem is gondoltam már a férfira, aki átváltoztatott, és nekem adta az örök halhatatlanságot. Ha tudtam volna, hogy az anyám és az apám is ezt az utat választja, valószínűleg sosem választom ezt az utat. Sok fájdalomtól kíméltem volna meg magamat... a világról nem is beszélve.
Megforgattam a szemem, ahogy reagált a szavaimra. Hát, tény, hogy Mystic Falls az utóbbi időben - vagy talán mindig is? - távol áll a napos oldaltól, de határozottan szebb, mint Bulgária télen... igaz, miután vámpír lettem, nem voltam képes gyönyörködni Szófia szépségében, a csodálatos tengerpartban. Talán mikor Klausszal mentem oda, visszanyerte a tekintetemben a szépségét, de végül maga Klaus fosztott meg attól hogy ismét hazámként szeressem Bulgáriát... bonyolult életem volt, mi sem mutatja jobban.
Felsóhajtottam, és félrebillentettem a fejem. - Oh, nem. Vannak kellemesebb témáim is, Damyan... vagy az utóbbi időben már más névre hallgatsz? - Vontam fel kérdőn a pillantásomat. Tény, hogy kettőnknek lennie kellene pár izgalmasabb témája is. Legalábbis erre következtettem, hiszen amióta átváltoztam, nem láttam őt. Próbáltam visszaemlékezni, de a homály már elfedi azt az estét... az arca itt van a fejemben, úgy világítanak a szemei, mint éjszaka a hold az ég tiszta felszínén... majd a pillanat, mikor szinte megfürödtem barátaim és férjem vérében. Akkor már vámpírként... - Soha nem hittem volna, hogy még egyszer látnom kell téged. Bíztam abban, hogy valaki már belefáradt a játékaidba, és eltett láb alól. A hobbid mit sem változott, ugyanúgy ártatlan lányokat teszel szörnyeteggé? - Hangom gúnyos, de közel sem annyira, mint arra amúgy képes lennék. Ez a férfi túl profi ahhoz, hogy ne tudjon előkelően visszaszólni.

you're my past, you should be dead
drake & erina
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 03, 2015 7:10 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Erin & Drake
But I'm alive
Van pár kecóm –hogy a fiatalok nyelvén beszéljek - szerte az államban. Természetesen mindegyiket feketén vettem… már amelyiket megvettem. Mert van olyan épület is, amelyik úgy került hozzám, hogy megöltem a lakóit. Mondjuk azokban már rendszerint már áram és víz sincs, de búvóhelynek mindegyik tökéletes. Igaziból egy-egy hotelbe is becsekkolhatnék néhanapján, de az a helyzet, hogy jobb szeretem otthon érezni magam és azt csinálni amit akarok. Ki nem állhatom az emberivadékok puffogását, ha minden tiszta vér. Valamit ennem kell, nemde? Valamiért mindig hatalmas ügyet csinálnak a takarításból és abból, ha esetleg hullaszag van odabent. És ezért sajnos azokat is meg kell ölnöm, akik fel akarnak jelenteni.  Ebből kifolyólag sokkal kevesebb munkával jár az, ha a saját házaimban tartózkodok egy-két nap erejéig. Több ideig úgy sem igazán szoktam maradni, az üzleti ügyeimet ennyi idő alatt bőven el tudom intézni.
Jelenleg azért vagyok itt,  mert egy elég agresszív fickó komoly összeget ajánlott egy vérkorcs haláláért. Vele lenne ma találkozóm az üzletsorok mögött, úgyhogy kénytelen vagyok erre eljönni, a különféle női szarságok mellett. Komolyan mondom a manapság  minden a csillogásról szól és a feminizmusról. Régebben nem volt ilyen a világ. Sokkal nyugodtabb voltak a parasztok is, a nők nem hőbörögtek az egyenlőségért, hanem  elfogadták, hogy nekik azon kívül, hogy gyereket szülnek és felnevelik nincs más dolguk. Most meg mi van?  Napi 24-ben a plázában „shoppingolnak”, hogy sikeresen lefagyasszák a keményen dolgozó férj bankszámláját. Ráadásul pofátlanul visszaélnek a jogaikkal. Persze heteroszexuális vagyok már jó 1000 éve, de ez nekem akkor sem tetszik. Lehet, hogy én vagyok régimódi –sőt biztos-, de  engem zavar a mai felfogásmód. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha idáig elfajulnak a dolgok. Szomorú ezt látni.
Éppen az egyik prosti növendéket nézem, amint nagyban hajolgat, azt remélve, hogy legalább annyira feltűnő jelenség lesz a kivillanó bugyijával, hogy majd leszólítja valami jött ment férfi modell, amikor a közelben meghallok egy apró „te” szót. De egyelőre nem foglalkozom vele. Igaziból legbelül abban reménykedek, hogy nem nekem szólt. Semmi kedvem most még egy plázalakóval is „összekapni”. Dolgom van, nem állhatok le nőkkel veszekedni. Azonban nem hagy a zaklatóm, legközelebb már a hangját  a hátam mögül hallom és nagyon úgy fest, hogy régi ismertségről van szó, mert Bulgáriát emlegeti. Sóhajtva megállok és megfordulok. Felmérem az előttem álló vámpírt, de akármennyire is ismerősek a vonásai hirtelen nem tudom őt hova rakni majd’ 1000 év idővonalán. Nagyon régen találkozhattam vele, még 1200 körül, de annyi arcot láttam már az évek során és annyi nevet tudnék hozzákapcsolni, hogy hirtelen gőzöm sincs ki lehet az és mi a baja.
-Aranyom, Mystic Falls és a napos idő két külön fogalom  –válaszolok a kérdésére, bár nem egyenes úton. Egyébként tényleg nem értem hogyan képes ehhez a lepukkant városhoz kötni a jó időjárás fogalmát. Én akárhányszor jártam errefelé mindig vagy be volt borulva az ég vagy esett az eső.  Bulgária viszont… messze nem olyan zord, mint amilyennek mondjuk egy Amerikai elképzeli (legalábbis mostanában semmiképp).  Északon például a nyár forró és párás, ráadásul irigylésre méltó tengerpartja van. –De ha az időjárásról szeretnél velem csevegni, akkor sajnálom, de nem érek rá. Van annál fontosabb dolgom is.

† Music: - † Note: remélem tetszik ^^ † Words: 511 †
©

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
» my enemy and my creator
† Kedvenc dal :
» just give me a reason ♪
† Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
† Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



Erin Josslyn Hart ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 02, 2015 9:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mystic Falls. Mit keresek itt megint? Úgy tűnik, valaki semmiből nem képes tanulni. Ez leginkább jellemző rám, mindig visszatértem oda, ahol életem nagy vereségei csattantak a hátamon. Megannyiszor visszatértem Bulgáriába, életem legmeghatározóbb helyszínére... ahol az életemet hozzákötöttem egy férfihez, kinek gyermeket szültem, s kit végül egyszerűen csak... odébb dobtam, mert jött az a másik, az a vámpír, aki engem is azzá tett. Tönkrevágtam mindent, mert azt hittem, ettől jobb leszek.. s mindent ki akartam hozni magamból. Anya nélkül felnőni... miután nekem ezt a sorsot kellett elszenvednem, soha nem kívántam ezt saját gyermekemnek. Habár az apámban lehetett volna annyi, hogy egy új nőt vesz feleségül, ki szeret és gondoz engem. Sosem kaptam annyit, mint más gyermekek.. csoda, hogy végül én is elszöktem, hogy mással lehessek boldog?
Felsóhajtottam. Mystic Falls egy mini Bulgária a szívemben. A családom itt ismét egyesült, ki az egyik, ki a másik oldalon. Hol összetörték a szívem, hol összeragasztották, de nem vagyok ép. Sosem leszek, mert valami mindig fájni fog... de ez ellen tudok tenni. Egy jó vásárló túra orvosolni fogja a problémámat. Nem hiszem, hogy van ennél jobb ötletem. Amúgy is, mióta majdnem eladtam a birtokomat a városban, elültettem egy gondolatot a saját agyamban; mi köt még ide? Azon az átkozott, emlékekkel teli házon kívül. Az anyám? Ugyan, kérlek. Tatia Petrovát a legkevésbé sem érdeklem. Az apámat? Őt még annyira sem. Le merném fogadni, hogy amennyire ezek utálták egymást, mára annyira fetrengenek egymással ismét. A vámpírság megváltoztatja az embert. És felerősíti az érzéseket.
Az egyik kirakat mellett sétáltam el éppen, vadul bámulva egy legalább tíz centiméter magas sarkú cipőt a hozzá tartozó mini szettel, mikor hirtelen magam elé néztem, és megdermedtem. Túl ismerős volt az arc, aki velem szemben tartott. Szentséges...!
- Te... - Bukott ki belőlem először csak ennyi, hiszen köpni se, de nyelni se tudtam. Egyszerűen megállt bennem az ütő, a vérem megdermedt ereimben. Ez minden kétséget kizáróan Damyan... az a férfi, aki megpecsételte a sorsom. Ha Ő nincs, meghaltam volna emberként, s ma már nem lennék itt. Nem öltem volna meg Christophert az átváltozásom után... vele teljesedtem ki, az ő vérével... Damyan miatt öltem meg a számomra legfontosabb embereket...
De ahogy egyre közeledett, és láthatóan egyáltalán nem érdekeltem őt, tudtam, hogy egykori gyanúm beigazolódik; soha semmit nem jelentettem neki. Egy voltam a sok közül. Azóta lehet, hogy már több százon túl van. Vajon mindegyiket átváltoztatta?
Ahogy elhaladt mellettem, megfordultam. Arcom nem tükrözött érzelmet, de belül tomboltam. Miért pont itt van? S ahogy követtem, hirtelen megtorpantam. Háttal állt nekem, de ettől függetlenül mégis szóra nyílt a szám.
- Milyen érzés Bulgária zordon vidékei után egy napos, amerikai városban? - Hangom legalább olyan zord, mint Bulgária sötét vidékei.

you're my past, you should be dead
drake & erina
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
my lost insane mind ♃
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
† Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
† Humor :
dirty ♃



Mila Tawn-Holloway ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 24, 2014 10:41 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Lexi & Milena


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem csalódtam benne. A reagálása rögtön stílusosságra utalt, bár nem mintha öltözéke nem valami ilyesmit akart volna sugallni. Elegáns, vad és laza... egyszerre. Imádom. Milyen kár, hogy az én alakom, s az egész arcberendezésem nem illene ehhez a szetthez... bizonyára bennem a hiba, hogy ilyesmiről fantáziálok, miközben a vére illata egyre inkább csábít, de... meg kell tanulnom nemet mondani. Egyelőre. Azt nem garantálom, hogy nem találom meg később a nyakán kidudorodó ütőerét és nem mártom meg bennük fogaimat... igazán szeretném tudni, hogy ki is ő; hány éves, mennyi esélyem van ellene. De ha ilyen bátran drasszál az utcán, valószínűleg nem egy újszülött kis senki. Legalábbis ez lenne logikus, nemde?
Hm... érdekes kérdések. De nem az én feladatom megválaszolni őket, hiszen az ő feladata. Nekem csupán annyi dolgom van, hogy megtudjak mindent, amit akarok...
- Szeretem az őszinte... vámpírokat - ízlelgettem a szót, miközben végigmértem. Még továbbra is tartotta a távolságot, de számunkra így sem volt lehetetlen a kommunikáció. Vámpírok vagyunk, kérlek! Megnyaltam alsó ajkaimat. Szerettem a ravasz játékokat. Én magam is egy ravasz játékos voltam, csak az utóbbi időben mindez kissé megkopott. Hogy miért? Remek kérdés... talán mert nem volt kivel játszani.
- Sajnos az a tapasztalatom, hogy a beteges vámpírok hiánycikké váltak. Pedig egykoron... még a reneszánsz idején... - sóhajtottam fel elmélázva, kellemesen emlékezve vissza azokra a szép időkre. - Mintha mindenki jó útra akarna térni. Vagy ha nem... akkor sem elég betegek ahhoz, hogy... az én társaságomat élvezhessék - szólaltam meg aztán újra, kissé egoista stílusban. De ez tőlem már megszokott volt. Igazából egy célom volt. Kideríteni, hogy ő emlékszik-e a reneszánsz időkre. Ha igen, nos...

[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Running Up That Hill |
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 02, 2014 8:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Lexi&Milena
Who Are You?
☄ Sara Hickman - Mad World ☄
©
A halálból visszatérni, több volt, mint sok.
Képtelen voltam feldolgozni, hogy újra élek, és örökké - ami egy percig sem mellékes -. Kissé komolytalanul vettem az ezzel járó akadályokat, úgy szomjaztam a vérre, mint friss vámpír koromban. Tartottam tőle, hogy az önkontrollom elhagy, és eszeveszettül gyilkolászni fogok.
Az iváson kívül nem volt semmim. Stefan nem sokat lógott velem, és nem volt komolyabb kapcsolatom senkivel. Mióta visszatértem csak szórakoztam és élveztem az élet apró örömeit. Koncerteken nyomultam, részt vettem minden híresebb eseményen, de nem utaztam semerre. Itt akartam maradni, ha ifjabb Salvatore-nak szüksége lenne valakire, a külső körökből. A magam züllött fajtájából a legrosszabb voltam, mintha sosem nőtt volna be a fejem lágya.
Úgy szeltem az utcákat, mint egy zabos vadállat. Szinte érintés nélkül fellökhettem volna mindent magam előtt. Természetesen a szembejövő egyéniségek megérezték sötét aurám, és maguktól oszlopba fejlődtek körülöttem. Ez így jóval egyszerűbb volt.
Éreztem, ahogyan a szél beletép hosszú szőke zuhatagomba, és apróbb fejbiccentésekkel próbáltam lerázni azt, miközben előfordult, hogy sűrűbben kellett pislognom.
Ahogyan önfeledtem haladtam, egy lágyan csengő hangot hallottam meg, ahogyan éppen hozzám szól. Megdöbbenve torpantam meg, és vontatottan a kellemes hang irányába fordultam.
-  Azt nem csodálom.  - egy apró grimasz kíséretében félmosolyra görbült szám, és azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy milyen teremtmény.
Közelebb léptem hozzá, de még mindig tisztes távolságból figyeltem. Bájos, gyönyörű nőnek gondoltam, de egy éjjeli vad sosem tudhatja ki vadászik rá éppen.

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
my lost insane mind ♃
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
† Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
† Humor :
dirty ♃



Mila Tawn-Holloway ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 30, 2014 4:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Lexi & Milena


[You must be registered and logged in to see this image.]
Az utóbbi időben nem adódott semmi dolgom a városban. Egyszóval: unatkoztam, mint a fene, és úgy tűnt, hogy senki nem akar gondoskodni arról, hogy ez ne így legyen. De hát... mit is vár egy vámpír azoktól, akik utálják? Nem mintha én szeretném őket. Egyedül Tatia iránt érzek barátságos érzéseket, hiszen ő a teremtőm, és sokat jelent nekem az, hogy bízott bennem, pont bennem annyira, hogy örök élettel ajándékozott meg, majd fogadott barátjai körébe.
Egy mély sóhajtás, és leültem egy padra a játszótérrel szemben. Nem okozott örömet gyermekeket nézni, hiszen soha nem vágytam rájuk. Egy gyerek... az én fejemen átok lenne. Még jó, hogy nem vagyok képes arra, hogy gyermekem legyen. Az egy igazi viccújságba való történet lenne!
A kezeimre tévedt a pillantásom. Mások mindig a kezükön állapítják meg, hogy az idő elszállt, ők pedig megöregedtek. Én viszont már itt vagyok majdnem hatszáz éve. A kezeim még mindig makulátlanok. A ráncaim még mindig ott bújkálnak, ahol kell. Másszóval... kérhet egy nő ennél többet az élettől? Bár az utóbbi időben engem is megkísértett valami, amiről nem hittem, hogy létezik... pontosabban valaki. De mondhatni, a kettő kéz a kézben jár. Damon Salvatore... és az a furcsa érzelem, amit én még tényleg nem éreztem soha...
Gondolataimból egy megjelenő női alak ébresztett fel, és talán két másodperc kellett, nem több... az arcomon széles vigyor jelent meg, ahogy végigmértem őt.
Ahogy a parfümjének illata végigáramlott a tüdőmön, jólesően lélegeztem be... egészen vámpír szaga volt.
- Hm, régóta vagyok ebben a városban, de téged még nem láttalak itt - jegyeztem meg némileg csendesen, de ő biztosan hallotta a hallásának hála. Arról már ne is szóljon a fáma, hogy nemcsak a parfümje voltz olyan jó illatú... hanem a vére is.

[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Running Up That Hill |
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 4:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]
Megrémített a saját legjobb barátom. Nem tudom, hogy mégis mi ütött belé, de egyszerűen felfoghatatlan volt a számomra, hogy ennyire nekem támadt. Nem tettem semmi rosszat, de mégis alig pár másodpercre a torkomat szorongatta most pedig elzavar maga mellől. Ellök és tudom, hogy nem szabadna távoznom, de nem bírom már. Tudom mindez azért történik, mert el akar lökni magától. Most sikerült. De nem fogom feladni. Újra fel fogom keresni csak időt kell neki adnom, mert a barátságunk nekem ennél sokkal többet ér, minthogy az első kudarcnál feladjam az egészet.
Még találkozunk.. Nem fogom ennyiben hagyni. – Mondtam és fel is szívódtam, majd pár utcával arrébb egy sikátorban adtam át magam a zokogásnak. Végigkúsztam a fal mentén és csak sírtam. Gyászoltam a legjobb barátomat, aki elveszítette önmagát.


[You must be registered and logged in to see this link.]


|| köszönöm a gyors játékot. 40 ||
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 4:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]

Zihálásom folytatódott, a hajamba túrtam, majd az arcomba temettem a kezeimet. Nem hiszem el! Ideges voltam, nagyon. Beleütöttem egyet a falba a kezem vérezni kezdett, de inkább a falat ütöm, mint Caret bántom még egyszer.
- Már mondtam, hogy mit akarok, csak nem fogod fel! - mutattam fel a mutató ujjamat magyarázom közben. Mit tegyek, hogy megértse.
- Tűnj el! - mondtam halk szavakkal, majd láttam, hogy még ott áll.
- MOST! - kiáltottam rá torkom szakadtából, egyszerűen szerettem volna letépni a fejét, annyira idegesített engem.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
♕ jelenleg senkit
† Tartózkodási hely :
♕ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♕ Régi holmik beszerzése
† Humor :
♕ Bizonyos mértékig



Abel F. Milborrow ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 4:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


to Delena; you are the girl from my dreams

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mosolyogva fürkésztem az arcát. Nem voltam benne biztos, hogy elnyeri tetszését a merészségem, miszerint meghívtam őt, de volt bennem annyi bátorság, hogy megtegyem. Nem tudom, talán a kor tette - ami több mint valószínű - hogy ennyire magabiztos voltam, s nem féltem túlontúl a kosártól, amelyet kaphatok, de végülis... mégsem olyan könnyű ez. Erre a lányra már régóta vártam. Mióta kisfiúként láttam őt álmomban... még csak boszorkány sem vagyok, hogy előre ráérezzek egy effajta történésre! Érti a pokol, hogy mi történik itt az utóbbi időben.
- Alig várom, hogy ismét lássam, kedves! - szóltam még utána, mosolyomat továbbra is őrizvén, és felsóhajtottam halkan, miközben továbbra is a botomon támaszkodtam. Ki kell találnom valamit holnap estére, egy kellőképpen megfelelő ajándékot, ahogyan az régen szokás volt. Végülis... már azt hiszem, tudom, mit viszek magammal.

|| Köszönöm a játékot, dearie! 40 ||


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 4:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy éreztem, hogy bármit teszek vagy mondok az csak rossz lehet, de nem adom fel. Én nem az a személy vagyok, aki egyszerűen csak hátat fordít a barátainak, ha ők arra kérik. Nem fogom itt hagyni, mikor láthatóan szenved. A nyakamhoz kaptam, hiszen Stefan keze szorosan fonódtak köré. Nem értettem, hogy miért teszi ezt, de láttam a szemében, hogy egyáltalán nem önmaga. A tekintete ürességről, ugyanakkor hatalmas fájdalomról árulkodott, ami az én szívemet is darabokra szaggatta. Mégis mit tehetnék, hogy csökkentsem a fájdalmat Stefan? Csak egy kis jelet kérek, mert tényleg bármire képes vagyok azért, hogy őt visszakapjam.  
Nem hagylak békén. – Mondtam köhögve, miközben próbáltam összeszedni minden erőmet, hogy beszélni tudjak és a tüdőm újra megtelhessen levegővel. – Nem foglak békén hagyni, mert a barátom vagy és segíteni akarok neked. Segíteni fogok, mert ezt teszik a barátok Stefan. Nem fogok egyszerűen csak hátat fordítani neked, mikor látom, hogy szenvedsz. Csak mondd meg kérlek, hogy mégis hogyan segíthetnék rajtad és megteszem! Bármit megteszek, Stefan! – Könyörögtem a segítségéért. Hogy mondja el mégis mire van szüksége, mert tényleg nincs olyan dolog, amit ne tennék meg érte.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 4:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]

Újra megszédültem, gondolataim ismét feketeségben úsztak a fájdalmak folyóján. Istenem, kapaszkodtam bele a falba, de a kezemben maradt egy kis darabja.
Tényleg pocsékol voltam és még jobban zsongott a fejem, hogy Caroline itt akart nekem segíteni. Ez már nagyon sok volt nekem. Felnéztem rá, szemeim elfeketedettek, arcomra erek kerültem fogaim előjöttek.
Kezem akaratlanul is a lány nyakára ment és fel emeltem őt.
- Hagy engem békén Caroline! Nem érted? - Kiabáltam rá, majd eszméltem, hogy mit is teszek, hogy mit cselekszem éppen és szorításom engedte a lány nyakát. Megráztam a fejem, majd rá pillantottam. Bocsánatot kellett volna kérnem, de nem tettem.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 3:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]
Olyan volt, mintha karót döftek volna a szívembe, mikor egyszerűen lerázta magáról a kezeimet. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést, mikor csak segíteni akarok neki. Tudom, hogy nem voltam ott vele abban a három hónapban és hosszú ideig csak szenvedett, miközben talán nem is gondoltam rá és nem kérhetek elégszer bocsánatot, de most itt vagyok és segíteni akarok neki. Fáj, hogy nem enged közel magához, hogy ilyen intenzíven eltaszít, mert nem akarok mást csak azt, hogy ő jól legyen és ne úgy nézzen ki, mint egy totális élőhalott.
Stefan.. Nem tudsz ellökni magadtól. Pocsékul nézel ki és a legkevesebb, hogy segítek. Kérlek, Stefan hadd segítsek rajtad. – Nagyot nyeltem és a szemeim újra megteltek könnyekkel, mert azt hittem mi ennél jobbak vagyunk.. Hogy szorosabb a barátságunk ennél az egésznél.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 3:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]

Olyan szemekkel pásztázott engem, mint ha beteg lennék vagy is ilyen nem tudom, hatalmas sajnálattal. Na pont erre nem volt most szükségem. Most pont egy hatalmas csendre és egyedül létre lesz szükségem.
Vállamra tette a kezét én meg elléptem egyet és rá néztem kissé mérgesen.
-Nem kell aggódni értem. - mondtam.
- Egyedül akarok lenni, nem kellesz nekem most érted? - Próbáltam világosan fogalmazni, hogy megértse, de láttam a szemében, hogy most jön a hiszti, és az, hogy ő segíteni fog rajtam. Nem kell senki segítsége.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 3:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]
Görcsbe rándult a gyomrom Stefan látványától. Talán még rosszabbul nézett ki, mint akkor, mikor kihúztuk abból a ládából. Tisztában voltam azzal, hogy mély nyomot fog hagyni rajta ez az egész, de nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz a probléma. Miért nem kérte a segítségemet? Mégis miért akart felszívódni előlem? Annyi kérdés van bennem, de nem vághatom a fejéhez egytől-egyig mindegyiket, hiszen most nem az én érzéseim számítanak, hanem az övéi, hogyan akarja ezt az egészet megoldani, mert én segítek neki megoldani. Muszáj lesz. Nem hagyom hátra a barátaimat. Az nem én vagyok.
Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint aki jól van. Stefan aggódom érted. – Kezeimet óvatosan a vállára helyezem, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy szüksége van egy kisebb támaszra, mert a lábai egyáltalán nem tűnnek túlságosan biztosnak. A sápadtsága pedig csak tetőzi az aggodalmam.
Téged kerestelek.. Stefan mi a baj? – Tettem fel a kérdést, miközben óvatosan végigsimítottam az arcán. Rég láttam őt ennyire rossz passzban, de nem fogom csak úgy itt hagyni. Nem azok után, hogy hagytam, hogy egy őrült nőszemély magával vigye. Azok után meg végképp nem, hogy ennyi időt töltöttem a keresésével, mire végre megtaláltam.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 3:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]

Folyton emlékeimet mardosta az a láda, nem tudtam kiverni a szörnyű, keserves dolgokat a fejemből. Silas mit tett velem? Bedobott egy ládába és hol életre keltem, hol pedig haltam, inkább kapcsoltam volna ki az emberségem.
Botorkával ugyan, de eljutottam egyik faltól a másikig. Nagy levegő, ki, be. Másnak úgy tűnhettem, mint egy részeg.
Bex is a helyett, hogy segített volna, áááá! Ismét egy emlékkép. És, ha nem térnek vissza az emlékeim boldogan leszek a férje vagy mi lett volna?
Megálltam egy pillanatra és csak meredtem magam elé, mikor egy ismerős lágyan csilingelő, dallamos hang csapta meg a fülemet. Caroline. Most pont rá nincs szükségem, hogy mondja nekem, hogy ő már keresett eltűntem hasonlók.
- Igen, öhm persze. - Ráztam meg a fejemet és néztem bele zöld íriszébe. Nincs kedvem ehhez, de ahhoz se, hogy anyáskodjon felettem.
- Mit keresel itt? - kérdeztem, egyenlőre azt se tudtam, hogy én hol vagyok.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 24, 2014 3:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Stefan & Caroline



[You must be registered and logged in to see this image.]
Ismét Mystic Falls utcáit koptatom. Újra itt vagyok, hogy megtaláljak egy olyan személyt, akinek bizonyára nincsen szüksége rám. Azt hittem, hogy számítok neki valamit, de ezek szerint nem is tévedhettem volna nagyobbat. A barátom és tényleg nagyon sajnálom, hogy úgy cserben hagytam, de azóta minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megtaláljam és segíteni tudjak rajta, de nem értem el semmit sem. Pedig tényleg rengeteg energiát öltem bele ebbe az egészbe, de mégis olyan, mintha egy árnyat kergetnék, akit talán soha nem fogok utolérni.
Vásárlással próbálom elterelni a figyelmem, ami többnyire sikerülni is szokott, de most megint túlságosan sok reményt fűztem ahhoz, hogy megtalálom Stefan-t, de megint kudarcot vallottam. Megálltam és körbenéztem, miközben lehordtam magamat a fejemben, hogy mennyire ostoba vagyok. Arcomat a kezeimbe temettem és úgy éreztem, hogy itt és most el fogom sírni magam nem érdekel, hogy hányan lesznek ennek a szemtanúi egyszerűen csak teljesen darabokra hullok Stefan nélkül. Tudom, hogy neki van szüksége inkább támaszra azok után, ami történt vele nem pedig nekem, de számomra már a közelsége is bőven elég. Tudnom kell, hogy nem veszítettem el a barátomat. Nekem ez mindennél fontosabb. Segíteni akarok rajta, mert a tehetetlenség engem teljesen megőrjít.
Könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedem, hogy végiggördüljenek az arcomon, mikor elveszem a kezem a szívem nagyot dobban, hiszen meglátom Őt. S ez most nem Tom. Pedig tisztában vagyok, hogy kettő van belőlük is azonban tökéletesen képes vagyok megkülönböztetni őket. – Stefan.. Jól vagy? – Teremtem előtte és végignéztem rajta. Rendkívül pocsék állapotban volt.  


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
become a pioneer
† Tartózkodási hely :
● mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
● acting normal
† Humor :
● i'm not funny



Delena Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 17, 2014 6:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Phillip & Delena

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor megálltam a kirakat előtt nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad a hely és hogy a tulaj ennyire... nem is tudom megnevezni, milyen érzések kavarogtak bennem. Mintha mióta az eszemet tudom, azóta ismerném, egyáltalán nem az kattogott az agyamban, hogy egy idegenről van szó. Több óra hosszáig képes lettem volna itt ácsorogni és szimplán beszélgetni vele, de tudtam, hogy az túlontúl furcsa lett volna, ezért is takaróztam inkább azzal, hogy mennem kellene. Más nem jutott eszembe, amitől nem leszek még furcsább.
Arra viszont tényleg nem számítottam, hogy vacsorameghívással rukkol elő. Szó, mi szó megdöbbentem, de nem negatív, hanem sokkal inkább pozitív értelemben. Örültem a meghívásnak, szinte azonnal bólintottam a kérdésre és készségesen a kártya után nyúltam, amit felém nyújtott. Nem akartam túl lelkesnek látszani, de az tény, hogyha valamilyen oknál fogva zárós határidőn belül vissza kell mennem a  saját világomba, ott már biztosan nem fogunk találkozni. Így és ilyen körülmények között esélytelen, hogy húsz évvel később összefussunk.
- Elfogadom a meghívást. - Mondtam ki szavakkal azt, amit a szememben egyébként már láthatott volna. - Akkor holnap este nyolckor... - Mosolyogtam változatlanul és a kijárat felé kezdtem araszolni, szigorúan lassan, hogyha még lenne valami mondandója, akkor ne fojtsam belé a szót hirtelen távozásommal.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
♕ jelenleg senkit
† Tartózkodási hely :
♕ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♕ Régi holmik beszerzése
† Humor :
♕ Bizonyos mértékig



Abel F. Milborrow ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 28, 2014 10:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


to Delena; you are the girl from my dreams

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyetem. Jómagam már el is felejtettem, hogy milyen az. Akkoriban még nem volt nagy divat, hogy nők tanuljanak, vagy csupán ott nem kerültek előtérbe, ahová én bekerültem, s folytattam a tanulmányaimat. Ez egy rettentő régi történet, és azt hiszem, hogy jobb, ha erről nem is gondolkodom tovább.
- Nos, ez igencsak sajnálatos, kedves - jegyeztem meg, majd előre léptem, de továbbra is határozottan támaszkodtam a "támaszomra". A mosolyom még mindig ott időzött arcomon, bár tény, hogy egyáltalán nem estek jól azok a szavak, melyeket kénytelen voltam felfogni. Tehetek mást? Ez a lány egy fiatal nő. Én már legalább három évtizede álmodtam vele... s sokáig hittem, hogy csak egy ostoba téveszme. De nem, itt van. Nem engedhetem csak úgy kisétálni az életemből... akkor is, ha a boltomból hamarosan kisétál.
- Nem tudom, elég frappáns-e, de... umm... - gondolkodtam el, de tekintetemet nem szakítottam el az övétől. - Esetleg holnap este egy vacsora mellett szívesen folytatám a beszélgetésünket, ha nincs más... programja - nyújtottam át neki egy névjegyet, melyet az imént vettem fel az asztalról. A hátára gondosan az étterem nevét firkantottam fel, mikor elmerült a tárgyak halmazában, és nem figyelt. - Mondjuk este nyolckor.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 02, 2014 1:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

to kendra; i never meant to hurt you

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem szívesen mondtam el neki az igazat, hiszen teljesen mindegy mit mondok a reakciója ugyanez lett volna. Talán még rosszabb is nem tudom. Az igazság fáj ezzel én is nagyon tisztában vagyok, de mások sokkal nehezebben kezelik, mint én. Most pedig hazudjak neki? Mi értelme lenne? Ha most nem is vágná le rögtön a dolgokat, akkor rájönne idővel, hogy hazudtam. Meg amúgy sem tudnék kitalálni jelen pillanatban egy olyan hazugságot, amivel érthető lenne, hogy miért is hagytam őt ott. Szerette a szüleit. Tudom. Minden kisgyerek szereti őket.. Én pedig most szépen darabokra törtem a gyerekkorát ezzel a kijelentésemmel. Tudom semmi nem fog helyrejönni, ha csettintek egyet, mert nem lehet ilyen könnyen helyrehozni semmit sem, de ha nem is próbáljuk meg, akkor soha nem fogjuk tudni, hogy működött volna-e. Na, meg persze az sem lenne egy hátrány, ha nem akarna ennyire ellökni magától.
Miért.. Nem lenne jobb, ha nem emlékeznél rám? Lehet, hogy teljesen más ember lennél ma.. Ezt te magad mondtad. Nem kellett volna emlékezned arra, hogy elhagytalak.. Mikor nem is igazán volt választásom. – Meg akartam fosztani egy keserű gyerekkori emléktől most annyira rossz lennék emiatt? Gyűlöl engem, amiatt, hogy otthagytam. Miattam nem tud megbízni másokban és, akkor még felháborodik, hogyan gondoltam én azt, hogy elfeledtettem vele magam? Talán más lenne ma.. Lehet, hogy sokkal jobb élete lenne, ha én nem keveredek bele, de ez most már soha nem fogjuk megtudni.
Tudhattam volna, hogy nem fogja elhinni, amit mondok. Mégis miért hinné el? A szüleiről beszélünk, akiket szeretett és ők is szerették őt. Mondhatok neki bármit nem hisz nekem. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy az ő érdekeit nézem még akkor is, ha ez az ő szemében nem így tűnik. Elmondtam az igazat, mert úgy gondoltam megérdemli, de ő mégis csak hazugként tekint rám. Pedig soha, de soha nem hazudtam neki. Az, hogy nem volt lehetőségem elbúcsúzni tőle nem az én hibám. Nem tudom, hogyan reagált volna, ha később újra felbukkanok az életében, de talán akkor még megértőbb lett volna. Azonban nem kockáztathattam, hiszen reménykedtem abban, hogy egyszer talán az évek során újra találkozunk. De ez a találkozás sem úgy alakult, ahogyan gondoltam volna. Nem számítottam barátságos ölelésre, de akkor is rosszul esett, hogy ennyire semmibe veszi a szavaimat. Olyan, mintha falnak beszélnék. Megalkotott egy véleményt és makacs módon kitart mellette. Nem engedi be az információkat, amiket én közlök vele.. Csak egy picit érezném rajta, hogy ő is akar valamit.. Hogy szeretné, ha rendbe hoznánk a kapcsolatunkat, de nem.. Ellök. Folyamatosan eltaszít magától. Ezen a ponton pedig egyáltalán nem rajtam múlik már a dolog.
Én szeretném, de te láthatólag nem. Nem az vagy, akit megismertem. Mindig nyitott voltál.. Most pedig nem is lehetnél zárkózottabb.. Ha tényleg úgy gondolod, hogy van esély a barátságunkra keress fel.. Mert ameddig ilyen passzívan állsz ehhez az egészhez én nem hiszem, hogy képes vagyok küzdeni.. Futni egy olyan szekér után, ami úgy sem vesz fel. – Könnyek szöktek a szemeimbe, majd hátráltam pár lépést és talán még soha nem fájt semmi sem ennyire, de hátat fordítottam és újból magam mögött hagytam. De most az én döntésem volt. Csakis az enyém.

|| köszönöm a játékot.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 7:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Kendra & Scarlett
You were my bestfriend but now... I don't know.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kíváncsi voltam arra, hogy milyen mesével fog előállni, hiszen ilyenkor sokan képesek bármire. Nem tudtam, hogy el fogom e hinni azt amit mond vagy nem, de muszáj volt megpróbálnom, hiszen veszteni valóm nem volt. Maximum hallani fogom az igazságot, vagy a hazugságot. Ráérek utána is agyalni azon, hogy vajon mennyire lehet igaz az amit mond. Soha se engedtem senkit se közel, már gyerekkoromban se, de ő kivétel volt, de jelenleg ezt bánom, hogy megbíztam benne. Bánom azt, hogy barátom lett, olyan lett nekem, mintha a nővérem lenne, de jelenpillanatban olyan volt, mint egy idegen. Úgy éreztem, hogy nem ismerem őt igazán, illetve abban se voltam biztos, hogy valaha képes lennék újra megbízni benne.
- Ohh, ezt most sokkal jobb. Tényleg képes lettél volna elfejtetni velem magadat? -  néztem rá csodálkozva, mert hiába vágtam azt az előbb a fejéhez, akkor se gondoltam komolyan, vagy talán csak kicsit. Néha tényleg jó lenne, ha valaki tudná törölni a memóriánkat. Nem csak azt szeretném elfelejteni, hogy megbántott, de talán lehet az összes dolgot vele kapcsolatban. Hiába volt fontos számomra, most csak fájdalmat és ürességet éreztem. Úgy éreztem, hogy lassan tényleg szét fog  robbanni a fejem mindentől. Túl sok volt egyszerre és túl hirtelen jelent meg újra az életemben.
Nem gondoltam volna, hogy a szüleimet bele fogja ebbe keverni. Első pillanatban nagyon dühös lettem és nem bírtam be fogni a számat.- Ennél jobb mesét is kitalálhattál volna.- közelebb sétáltam hozzá, de még mindig a kellő távolságot fenntartottam. A hajamba túrtam, majd habozás nélkül folytattam.- Ebből hagyd ki a szüleimet. Ők nem tehetnek arról, hogy leléptél, vagy ha van is akkor is lett volna rengeteg lehetőséged arra, hogy újra a közelemben legyél. Ott vannak az iskolás éveim. - mondtam neki még mindig kicsit ingerülten, majd pedig az ajkamba haraptam, hogy végre be tudjam fogni. Egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyt és próbáltam lehiggadni és végig gondolni a dolgokat, hiszen lehet igazat beszél, mert az eltűnése után sokkal többet foglalkozott velem anyukám, majd apukám is, de ettől függetlenül még sok lehetősége lett volna. - Hol voltál akkor, amikor megöltem az első embert? Szükségem lett volna egy barátra, de te neked nyomod se volt. Talán igazat mondasz, mondjuk azt, hogy részben elhiszem amit mondasz, de akkor most miért jöttél vissza? Most már nem félsz tőlük? - néztem rá kíváncsian és közben összefontam a karomat magam előtt.- Rendbe szeretnéd hozni? Talán sikerülhet, talán nem. Nem tudom, hogy tudok-e bízni benned...  - közben lesütöttem a szememet, mert egy részem örült neki, de a másik részem pedig óva intett tőle. Egy darabig nem néztem rá, majd pedig újra felemeltem a fejemet és megszólaltam, de alig hallatóan és a fájdalom is kicsengett minden szó mögül.- Nem tudom, hogy mi lesz Scar, de ha szeretnéd helyre hozni a dolgokat, akkor bizonyítsd, de ne csak mond. - mondtam neki komolyan és közben végig őt néztem.

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
become a pioneer
† Tartózkodási hely :
● mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
● acting normal
† Humor :
● i'm not funny



Delena Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 22, 2014 8:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Phillip & Delena

[You must be registered and logged in to see this image.]
A fülem mögé túrtam néhány kósza hajtincsemet. Nem mintha zavarban lettem volna, de tagadhatatlanul jól éreztem magam ebben a kis helyiségben a tulajdonossal. Ahogy ránéztem... nem is tudom, mintha olyasvalami érzés kerített volna hatalmába, mintha már találkoztunk volna valahol holott tudtam, hogy a lehetetlen nem elég szó arra, hogy kifejezze ennek a gondolatnak a valószínűtlenségét. Mégis hol futottunk volna össze? Biztos voltam benne, hogy életemben először akkor pillantottam meg az arcát, amikor átléptem a boltja küszöbét, ennek ellenére eluralkodott rajtam a deja vu. Furcsa, nem hittem volna, hogy ilyesmi lehetséges. Badarság...az én világomban mi nem lehetséges?
- Tudja, egyetemista vagyok. - Az egyetlen ésszerű és logikus magyarázat hagyta el az ajkaimat, amit mondhattam. Az igazságot nem köthettem az orrára, lehet, hogy a telefon után nyúlna és pár perccel később pár férfi kényszerzubbonyt húzna rám. - A hosszabb szünetek kivételével ritkán járok haza... a mostani is egy ilyen hodszabb szünet volt, de nemsokára vége. - A számra és arcomra szinte reflexesen ült ki a csalódottság és egyfajta kétségbeesés, hiszen én sem tudtam, mikor jön el a itt tartózkodásom vége... amikor Esther úgy dönt... vagy amikor teljesen összekuszálódik a jövőm és eltűnök, mert már nem lesz miért visszamennem. - És egyébként is,ha minden igaz, már elrendeztem azt, amiért sürgésem ide kellett jönnöm. Már csak a szüleim tartanak vissza. - Vallottam be. - De ha tud egy frappáns indokot, ami maradásra bírhat, szívesen hallgatom. - Elmosolyodva pillantottam ismét rá, tekintetemben talán még némi gyermeteg csillogás is megbújt. Nem tehetek róla.. egy részem mindig is cserfes lány marad.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
to love is to destroy, and to be loved is to be destroyed.


† Kedvenc dal :
ԅ F I G H T songG A S oline
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls ♡
† Humor :
ԅ lame ♡



Scarlett Joy Kournikova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 19, 2014 3:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

to kendra; i never meant to hurt you

[You must be registered and logged in to see this image.]

El akartam mondani az igazságot, de nem tudtam, hogyan lássak neki. Egyszerűen nem akartam bemocskolni a szüleinek emlékét. Nem tudom, hogy milyen viszonyban voltak azután, hogy elmentem. Tudom, mikor ott voltam nagyrészt én játszottam vele. Csak akkor figyeltek fel rá. Mi van, ha egy másik vámpírral kezdett volna játszadozni? Aki tényleg ártani akart neki? Mert én soha nem akartam őt megbántani. Olyan, mintha a húgom lenne vagy nem tudom. Nagyon fontos a számomra. Igazán csak azokat tudjuk bántani, akik fontosak a számunkra és nem tudom, hogy mihez kezdek, ha nem tud megbocsájtani. Hiányzott. Az évek során talán ő volt az, akit úgy igazán közelebb engedtem magamhoz. Hátat kellett fordítanom neki, de ezt az egészet nem azért tettem, mert én így akartam. Megvolt kötve a kezem. Bánom már, hogy akkor nem küzdöttem, hogy nem fogtam Kendra-t és hoztam el magammal, de mégis mi jogon fosztottam volna meg anyától a gyermekét? Nem vagyok egy tökéletes példa. Mindig menekülök. Néha van rá okom néha nincs. Bonyolult. Velem kapcsolatban semmi sem egyszerű erre már rájöttem. De többször nem adom meg magam. Nem leszek gyenge senkinek nem fogom engedni, hogy eltiporjon.
Én elfeledtettem volna magam veled, hogy ne kelljen szenvedned amiatt, hogy megismertél, de a közeledbe sem mehettem! – Beletúrtam a hajamba és éreztem, hogy könnyek marják a szememet és a látásom is elhomályosodik. Ha most elkezdtem nem fejezhetem be. Részben azért, mert megérdemli, hogy egy teljes magyarázatot adjak, amiért elhagytam és nem hazudhatok neki. Talán pont ezért fogom elveszíteni. Most még talán van egy kis remény kettőnk számára. Hogy újra barátok legyünk, hogy megbízzon bennem.
A szüleid rájöttek, hogy összebarátkoztunk. Nem akartak egy vámpírt a vérfarkas lányuk közelében. El akartam búcsúzni tőled, de nem engedtek a közeledbe. Úgy gondolták, hogy rossz útra terellek majd. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok később elbúcsúzni tőled.. A játszótéren, ahol mindig játszottunk.. Emlékszel? De úgy őriztek, ahogy akkor kellett volna, mikor kisétáltál az a kocsi elé.. Én próbáltam beszélni veled, de mielőtt még csak a közeledbe férkőzhettem volna ketten lefogtak és pár centiméterre a szívemtől kaptam egy fakarót a mellkasomba. Azt mondták, ha még egyszer a közeledbe próbálok menni megölnek.. Tudom önző dolog volt, hogy elmentem. Harcolnom kellett volna, de.. Ha akkor meghalok talán soha nem látlak újra. Akkor nem tudtam volna helyrehozni a hibáimat és most arra kérlek, hogy add meg nekem ezt a lehetőséget. Kérlek. – Csak rendbe akarom hozni. Tudom, hogy nem lesz egyszerű s a múltamban elkövetett hibát sem tudom eltörölni, de meg akarom próbálni. Főleg, mivel látom, hogy mennyire pocsék állapotban van.. S most, hogy megtudta az igazat a szüleiről talán sokkal inkább szüksége van egy támaszra, mint azt gondolná.






[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
♕ jelenleg senkit
† Tartózkodási hely :
♕ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♕ Régi holmik beszerzése
† Humor :
♕ Bizonyos mértékig



Abel F. Milborrow ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 17, 2014 11:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


to Delena; you are the girl from my dreams

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amíg a városban lesz... meg kell hagynom, ez szöget ütött a fülembe, és rögtön egyensúlyt kellett váltanom egyik lábamról a másikra, ezzel azt eredményezvén, hogy a sétabotomat is arrébb kellett helyeznem. Már kezdtem reménykedni, hogy talán létezik az a bizonyos - eddig nevetségesnek tűnő - mendemonda, hogy az álmok egyszer valóra válnak. Bíztam benne, hittem... igaz, az elmúlt pár évben a feleségem halála és a fiam gyűlölete miatt lemondtam mindenről. Mikor elvettem azt a nőt, már tudtam, hogy jöjjön bármi... vele kell leélnem az életem. És miután meghalt - még ha gonosz gondolat is - de megfordult a fejemben, hogy ez a sors keze, és hamarosan ismét jön egy álom, mely majd útbaigazít. De nem álom jött... hanem Ő. Delena.
- Hogy érti, kedves? Talán készül elhagyni Mystic Falls-t? - kérdeztem, közelebb sétálva hozzá, még ha nehézkesen is a járásom akadozása miatt, majd egy féloldalas mosoly jelent meg az enyhén ráncosodó arcomon. Nem vagyok képes felfogni, hogy mit álltatom magam még mindig! Nézz már a tükörbe, Te vénember! Egy ilyen lány még a mesékben hisz, a szőke hercegben, ki megérkezik fehér lovon. Nem egy hozzám hasonló szörnyetegre várt kislányként, aki... járni is csak bottal tud, és aki már megette a kenyere javát. De ezért élünk. Amíg élünk, tervezünk, várunk... és remélünk.
Hallottam ugyan távozási szándékát, de még nem akartam válaszolni. Míg ő nem felel nekem, addig semmiképpen sem. - Sajnálatos lenne. A szülei itt élnek, nem? - vontam fel kérdőn szemöldökeimet.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:21 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Vissza az elejére Go down
 

Üzletsor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 9 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-