A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
i told you i would find you, no matter what you do, i always find you

† Tartózkodási hely :
● mystic falls ●
† Hobbi & foglalkozás :
● fighting with myself ●
† Humor :
● old ●



William C. Ward ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 03, 2013 7:34 pm
Nos az eredeti tulaja mégis úgy döntött, hogy nem tudja elvállalni... Szóval kéne nekem valaki más, aki megtenné ezt helyette... Örülnék ha minél hamarabb jönne rá jelentkező, ugyanis máris játszani szeretnék vele. Smile A karakterlapja kész van, de ha változtatásokat akar aki elvállalja, én abba nem szólok bele. Nekem csak a találkozásunk és az fontos, hogy én általam lett vámpír. Akit érdekel a dolog az dobjon meg egy PM-el és megbeszéljük a többit.




Diana Clayton


Kor: 504
Faj: vámpír
PlayBy: Jennifer Morrison (fontos lenne, hogy ő legyen)

Amit a külső takar:
Az életében egy elég kedves és segítőkész lány volt. Mindent megtett volna szeretteiért, ami vámpír életében sem változott. Viszont sokkal makacsabb és forrófejűbb. Az élete minden cseppjét kiélvezi, nem nagyon érdekli kinek is árt ezzel. Amíg William-el volt ő is megszabadult érzelmeitől. Viszont amit közelebb kerültek egymáshoz és elkezdett érezni iránta valamit. A szerelemmel hirtelen mindent bűntudat és egyéb érzelme visszatért. Ezekkel az érzelmekkel indult a világnak akkor amikor otthagyta Will és folytatta a mészárlást. Mára pedig minden bűntudatérzés eltűnt belőle. Csak a húga iránti érzései nem tudtak változni. Még mindig fájó pont ez a számára...

Életem története:
A nevem Diana Clayton az 1500-as években láttam meg a napvilágot. Gyermekkoromat egy Charleston nevű kis faluban töltöttem. Szüleimmel és kishúgommal éltem együtt és ha mondhatom ezt boldog életünk volt. Bár mi sem voltunk gazdagok, de nem is ez volt a lényeg. Nálunk a szeretet mindennél fontosabb volt. Sokat segítettem szüleimnek, amikor a földet kellett művelni. Vagy az ezáltal termett gabonát kellett a királyhoz elvinni. Szívesen segítettem neki, hiszen ez volt a legkevesebb, azért amit én kaptam tőlük. Egy nap magammal vittem a kishúgomat is, ő is látni szerette volna azt a hatalmas palotát. Az oda tartó úton azonban megtámadtak minket. Három tolvaj fickó letakart arccal próbálta elvenni tőlünk a nehezen begyűjtött gabonát. Viszont arra nem voltak felkészülve, hogy engem is elég kemény fából faragtak. Elkezdtem dulakodni velük, hiszen az a gabona az hónapi élelmünket jelentette. Viszont akad egy kis probléma, a húgom is velem volt. Így hát amikor elkezdett rohanni ijedtében elfogták és azzal fenyegettek, hogy megölik. Így hát nem tehette mást, minthogy átadtam nekik. Ekkor azonban történt valami, a három közül két rabló kifordult nyakkal esett a földre. Nem értettem mi törtét, de egyszerre az a valami újra megjelent és rátámadt a harmadik rablóra. A nyakába mélyesztve fogát szívta ki belőle vért. Ezt látva felkaptam kishúgomat és elkezdtem eszeveszetten rohanni a kunyhónk irányába. Már nem érdekelt a gabona, csak az, hogy ezt megússzuk élve. De amint megfordultam előttem termett. Vérben forgó szemekkel és csupa véresen nézett rám. Nem tudtam mos mi fog következni, csak magamhoz szorítottam kishúgom. És rémült tekintettel néztem az előttem álló férfira. Erős volt és hihetetlen sebességgel tudott mozogni. Nem tudtam micsoda lehet, de valamiért felvetette a kíváncsiságomat.
-Mi vagy te? - kérdeztem tőle még mindig megrémült hangon, azt tettetve, hogy nem félek tőle.
-A halál. - válaszolta nekem, ami után kitépte kezemből kishúgomat és ledobta a földre.
-Krissy! - üvöltöttem utána aggódva az épségéért, de nem miatta kellett volna, hiszen ez a lény felém közeledett. Rám támadt és belém vájta éles szemfogait, majd belőlem is elkezdte szívni a vért. Erre húgom felkelt és elkezdte ütögetni őt, hogy eresszen el. Amire egy fához lökte őt, amitől elvesztette az eszméletét. Nekem pedig tehetetlenül kellett ezt végignéznem.
-Kérem.. kérem, ne tegye. - mondtam már egyre elhalkuló hangon. Nem akartam meghalni.. még nem. -Olyan akarok lenni mint maga. - mondtam ki ezt az utolsó mondatomnak betudva, hisz nem lettem volna képes többre. Ekkor viszont leállt a vérem lecsapolásával és hirtelen rám pillantott. Ezt követően csuklójába harapott, majd megitatott a vérével. A következő emlékem pedig, hogy egy fa tövében ülök. Furán éreztem magam, nem értettem mégis mi történt. Majd megpillantottam Krissy-t aki egy másik fa tövében feküdt eszméletlenül. Gyorsan odaszaladtam, még életben volt, de a feje csupa vér volt. Ekkor jutott eszembe, hogy mi is történt az imént. Ezzel viszont nem tudtam abban a pillanatban foglalkozni, hiszen a húgom fejéből ömlött a vér. Szóval felkapta és elkezdtem hazafelé rohanni vele. Út közben azonban furcsa érzés kapott el a vérét látva. Majd végül elvesztettem az uralmam a tetteim felett. Nem tudtam mit teszek, belevájtam a fogaimat a saját húgom nyakába és kiszívtam belőle az összes vért. Ezt követően pedig hirtelen elkezdett égetni a nap. Elkezdte üvöltözni a fájdalomtól, amire hirtelen az a férfi tűnt fel aki az előbb. Megfogott, majd egy sötét helyre vitt engem, amire abbamaradt azt az égető érzés.
-Úristen... mit tettem. - csak akkor döbbentem rá, hogy voltaképp végeztem a saját húgommal. Teljesen összetörve néztem a kezemet, amin az ő vére volt.
-Nee vissza kell mennem, nem halhat meg.. - mondtam kétségbeesetten elindulva az ajtó felé. Ekkor viszont az a férfi elém rohant megállítva.
-Héjj.. lassíts kicsit. Ezzel csak öngyilkosságot követnél el. A húgod már halott, törődj bele. Hidd el idővel enyhül az ez iránt érzett fájdalmad. - mondta nekem teljesen nyugodt hangon komoly tekintettel. Látszott rajta, hogy semmi érzelmet nem táplál a dolog iránt, mintha nem is érezne semmit.
-Mit tettél velem? - kérdeztem tőle ráförmedve, egyszerűen nem tudtam megérteni azokat az érzéseket amik bennem kavarogtak. Valahogy sokkal élesebben hallottam mindent és a többi érzékszervem is intenzívebben kezdett el működni bennem.
-Azt amit kértél... vámpír vagy szivi. - mondta nekem, amire teljesen ledöbbenve néztem vissza rá.
-Egy vámpír? - kérdeztem vissza költőien, nem tudtam miért de valahogy tetszett a dolog.
-Ki vagy te? - kérdeztem rá a nevére, hiszen ezt még nem osztotta meg velem.
-William. - válaszolt kérdésemre a nevét illetően.
-Többé nem találkozhatsz senkivel a múltadból, hacsak ha nem akarod, hogy arra a sorsa jussanak mint a drágalátos húgocskád. - jelentette ki, hogy többé nem találkozhatok mindazokkal akik fontosak voltak nekem. Persze nehezemre esett, de elfogadtam, hisz semmiképp sem akartam őket is bántani. Bár egyszer mégis megszegtem ezt, nem akartam, hogy szenvedjenek szüleim amiatt amit tettem és amivé váltam. Így hát visszatértem oda egy levelet hagyva neki és egy tarisznya aranyat. A levélben az állt, hogy jól vagyunk Krissy-vel, ne aggódjanak értünk. Ezt követően pedig Williammel jártam egy ideig a világot. Megismerkedtem a vámpír élettel és elkezdtem élvezni. Olyan életet éltem amire mindig is vágytam, hatalmam volt. Hatalmam amivel azt csináltam amit akartam, többé már nem voltam elnyomott parasztlány. Majdnem száz évet töltöttem vele együtt, követve őt a mészárlásba. E közben azonban köztünk is kialakult egy s más. Párszor lefeküdtünk egymással, de amikor már úgy érezte komolyabbra fordul a dolog... lelépett. Nem értettem az okát, de otthagyott engem...
Magányosan töltöttem az ez utáni pár száz évet, ugyan úgy a vérbe temetkezve. De valahogy Williammel ez az egész sokkal élvezetesebb volt. Közben hallottam egy Mystic Falls nevű helyről, ahol sok hozzám hasonló lény van. Így hát úgy döntöttem ellátogatok oda, hátha találok más ivótársat.


Célok a városban:
Abban reménykedve érkezett a városba, hogy talál valakit maga mellé. Sosem szerette a magány, viszont ez a pár száz év kellett neki ahhoz, hogy letisztázza magában érzéseit. Most pedig mindenféle bűntudat nélkül vág neki ennek a városnak és annak emberi lakóinak.
Vissza az elejére Go down
 

Diana Clayton ~ Elkelt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Katie West - Elkelt
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» Molly Sofia Bennett - Elkelt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Veszedelmes viszonyok :: Keresem... :: Elkelt karakterek-