Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 08, 2014 10:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Eli & Dex


Éreztem az egyfajta félelmet, de nem tőlem, vagy a helyzettől, hanem inkább a testében, az emlékek. Amint látható volt, nem először került ilyen helyzetbe. És miért is fogná be a száját? Megráztam a fejem és körbe, körbe sétáltam. Gyönyörű lány, tökéletes alakkal, még is az a fajta, aki az agyadra megy, beférkőzik a fejedbe. Mikor a vére útnak indult csak letöröltem.
- Lehet, abban bízott, ha vámpír leszel, kicsit csendesebb leszel. – forgattam meg a szemeimet. Ki akartam véreztetni és itt hagyni, legalább kiütöm pár órára, napra, míg nem jön valaki, akit megcsapolhat.. Elég sok minden végig futott az agyamon, de nem bírtam megvalósítani.
Eszembe jutottak a katonatársaim a háborúból, ami kicsit megszédített és letettem a kést. Figyeltem, ahogy lassan regenerálódik a bőre, lassan ment, mert kivettem belőle a nyaktöréssel az életet. Aztán csak leültem az abroncsra, amin eddig üldögéltem és gondolkoztam. A lány vakmerő és hát egész jól talpon maradt ebben a másfélévben. Kicsit meglepett, hogy ekkora szájjal még senki nem tanította móresre. Aztán az is eszembe jutott, hogy talán ez egy mechanizmus, hogy így kompenzálja, vagy erre lett nevelve. Ne érezzen, és ne mutassa ki.
Egészen jól csinálja, végül is, a másik agyára megy, miközben lehet, hogy már régen ki szabadult.
- Szóval játékszernek érzed magad? Elég beteges lennék, nem gondolod? – nevettem cinikusan. Bár ha belegondolok, az is vagyok, nem minden vámpír kötözi ki sorstársát és vagdossa meg. Mögé álltam és kioldottam a láncokat, hogy földre érjen, az már rajta múlik, hogy sikerül.
Elléptem mellőle és pár pillanatra eltűntem. Egy megigézet lánnyal tértem vissza, akit elé hajítottam.
- Egyél, de nem ölheted meg! – parancsoltam, hangom nyers és szikrákat szórt. Hogy miért teszem? Mert én is morcos lennék, ha kitörnék a nyakam, fellógatnának, megvagdosnának és éhesen hagynának.
Vártam, vártam, hogy megtámad, hogy nekem esik, vagy ismét egy puszit ad, hogy összezavarjon. Kíváncsi vagyok korgó pocakkal mire fog jutni, hogy mennyire bírja kontrollálni magát. Minden gyengeségre és minden erősségére.





•• Words: 315 •• Note: •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 06, 2014 2:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Dex & Eli


E lső szavaim melyek elhagyják ajkaim, szinte még öntudatlanul teszik azt. S bár válasz nem érkezik, de egy mesébe illő üdvözlés igen. A mese csak értelmezés kérdése volt mindig is, kinek ez, kinek az. Próbálom felmérni a környezetem, az esetleges kiutakat, hisz azok mindig vannak csak meg kell találni, ahogy lehetetlen sincs, csak tehetetlen. A nagy nézelődést a fém hűs érintése szakítja meg, melyre lélegzetem egy pillanatra megakad s pillantásom követi a férfi mozdulatait, s ahogy a kés eltávolodik légzésem úgy lesz hevesebb, de közel sem a szabadulási vágyam jelzik. Nem érintett mélyem, ám az sem mondhatom, hogy hidegen hagyott. Valahol dühített, de legalább annyira élvezettel is töltött el. Kérdésére összevontam a szemöldököm de csak hallgattam. Igen, tudok olyat is, csak viszonylag ritkán esik meg. Nem tudtam eldönteni, hogy miért érdekli ennyire. Az éremnek mindig két oldala van. Lehet, hogy csak kíváncsi de az is megeshet, hogy pontosan tudja és ez csak valami teszt Richard részéről avagy pont az ellenkezője. Nem hiszem, hogy sokat ártottam volna egy Richard korabeli vámpírnak azzal, hogy elárulom.*
- Talán pont azért amiért mások ellenszenvesnek tartanak… de az is megeshet, hogy emberként látott bennem valamit, ami miatt így döntött. Senki nem fedi fel a szándékait… a vámpírok még kevésbé. S sosem kérdeztem, csak azt tudom, hogyha nem teszi meg már csak kísérteni járnék erre a földre. * Konkrét választ én magam sem kaptam a miértre, de nem is erőltettem igazán, hogy tudjam. Talán a vakmerőségem, a kitartásom és határozottságom, talán a romlott lelkem mely nem ismert határokat, nem ismert kegyelmet, talán csak egy kihívás vagyok neki, hogy képes-e betörni. Nem tudom s nem is igazán akartam tudni. Nekem bőven elég azt tudnom, hogy hova tartok. Bár szavaim mégis úgy hathatnak, hogy szánalomból tette. Na mármost kérdem én, melyik vámpír tesz ilyet szánalomból? Nagy volt a kísértés, hogy benyögjem a nagy és mindent elsöprő szerelmet, de ez még az én számból is röhejesen hangozna és a másik így is jól szórakozik, nem akartam még nagyobbat adni neki. Majd talán később.
Ámbár úgy tűnik, hogy válaszom nem épp kielégítő a másiknak. Ajkaim megnyílnak s egy apró nyögés hagyná el ajkaim, ha félúton nem harapok alsó ajkamba. Íriszeimben csak nő a tűz csillogása, láncaim megfeszülnek, ahogy testem is engedelmeskedve nyomódik kissé előre – még véletlen sem hátra -, a penge éléhez. De bár a fájdalom okozta öröm jelei evidensek, még sincs sok köze a szexualitáshoz csak a puszta, nyers élvezethez. De ismét szóra nyitom a szám, s a válasz csak úgy mint eddig is cinikus, lekezelő bár inkább lenéző.*
- Már most is azt teszed… az már nem az én dolgom, hogy miért társítottad a játékszert automatikusan valami máshoz. * Vonnám meg a vállaim ha tudnám, ámbár halovány mosolyom elárulhatta, hogy jó magam közel sem úgy értettem, mint ahogy a férfi szavaiból visszatükröződve hatott. S voilá, megint csendben maradtam. S kicsit sem bántam volna, ha mondjuk, folytatja. A különbség a pár évvel korábbi önmagamhoz és a mostanihoz, hogy már a sebek begyógyulnak, s nem kerülhetek kórházba. Míg emberi életem játékainak hegeit még most is viselem s néhány orvosi karton is árulkodhatna.*
zene: The a team| megjegyzés: - | szószám: 511 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 06, 2014 11:56 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Eli & Dex


Nem is érdekelt, hogy hány éves, vagy min ment át. Mindenkinek meg vannak a maga tragédiái. Még sem megyünk és ontunk ki ártatlan emberek életét.
Ja, de még is. Én is pont ezt teszem, csak nem ilyen gyermeteg módon.
Épp csak belekezdtem volna a gondolataimba mikor a lánc zörgése szakított meg.
- Jó reggelt Csipkerózsika. – biccentettem felé egyet és felálltam. Így kikötözve ezerszer jobban nézett ki, elég sok minden átfutott az agyamon, hogy mit is kéne tennem vele. Elfenekelni, vagy kicsit véreztetni. Annyi és annyi ötletem volt, de ez a csinos pofi nem engedte.
Felvettem egy rozsdás kést és elsétáltam mellettem, a felsője alól épp csak kikandikált a hasa, én pedig végig simítottam a hideg kés lapjával. Nem, még nem fogom megvágni, vagy belé mártani. Körbe és körbe sétáltam, figyeltem mennyi élesedtek ki a vámpír ösztönei.
- Ki változtatott át és miért? – kérdeztem rá. Lehet, hogy ismerem, lehet, hogy nem. Évek alatt sok vámpírral találkoztam és voltak felelőtlenek, akik pont ezt tették, átváltoztatták az áldozatot és hagyták sínylődni, na, ők, akik a lehető legkorábban halnak meg. De, hogy vele mi volt a célja végképp nem értem, kinek kellene egy ilyen szabad szájú nőszemély.
Egy darabig mellette sétáltam és végül feladtam a harcot, finoman a medence vonalán húztam végig a kést, ennyit a fehér szoknyáról. Most lesz rajta egy kis dísz, vagy folt.
Nem volt konkrét tervem, hogy mit fogok vele csinálni, csak azt tudtam, hogy most kicsit móresre tanítom.
- Játékszer? Nekem aztán nem kellenél. – nevettem fel, eszem ágába nem volt összeszűrni a levet, valószínű a kellemes perceket is végig dumálná. Nem csípem az ilyeneket, akik be nem fogják a szájukat.





•• Words: 254 •• Note: •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 05, 2014 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Dex & Eli


A nevetésétől azt hittem, hogy falnak megyek. Na nem azért mert idegesített, hanem mert csak. Furcsa volt, nem meg szokott. Talán a kor teszi ilyen betegessé, mint amilyennek én hallottam.*
- Eszembe sem jutott ilyesmi. * Nem hazudtam… valóban nem jutott eszembe, az, hogy ezzel lekenyerezem vagy bármi ilyesmi. Azt nem így csináltam volna. Pusztán csak ha valaki undok, akkor légy kedves… azzal bosszantod a legjobban.
Ami azt illeti akár akarva vagy akaratlan de a másiknál elpattan valami mikor nem mentem el. Bár sosem fogom megérteni, hogy abban az időben mikor még ez volt a divat a nők, hogyan voltak képesek az ilyeneknek engedelmeskedni. Ámbár lássuk be, néha nekem sem ártana. Ahogy a másik megindul megpróbálok kitérni, de hát nem vagyok elég gyors. Csak nézem a szemeit, miközben Ő beszél. A helyzethez mérten, mégsem vagyok sem ideges, de még csak kétségbeesett sem. Egyetlen dolog van amitől íriszeim sötétvörösbe váltanak; „gyenge vagy”. Okés, hogy nő vagyok, teljes tiszta, hogy még fiatal is. De gyenge… maximum a korom miatt és hozzá képest. Dühöm egyetlen pillanat alatt szökkent magasabbra s csaptam ki a másik arca felé. Egyáltalán nem féltem, s ez nem az én s nem is a másik hibája. Pusztán egy olyan dolog, ami már évekóta nem él a szívemben, a lelkemmel együtt kihalt még akkor mikor ember voltam. Aztán minden elsötétült én pedig otthon voltam a szobámban Seannel…

A jó ég sem tudja, hogy meddig voltam ott. Az tudom, hogy nem voltam ott… legalábbis nem ténylegesen. Mielőtt kinyitottam volna a szemem meghúztam a láncaim, hisz megakartam dörzsölni. De nem ment. Összeszorítottam és csak pillogtam. Na most én magam is azt mondom, hogy gyenge vagyok. A regeneráció sokat ki vett belőlem, ezt még én magam is éreztem. Közben felmértem a helyet, hogy mi van körülöttem és mi nincs a lábam alatt. Pillantásom kisvártatva meglelte a kinti fazont is és egyből beugrott a kis romantikus beszélgetésünk.*
- És még rám mondták azt, hogy beteges vagyok… pech, hogy ez a helyzet nem újdonság. * Richard szadista s kicsit sem kíméletes, bár valami dolga igen korán elszólította mellőlem. Torkom kissé száraz, is a hangom karcos, számomra szinte idegen ám szemeim előtt mégis az lebeg fel, hogy egy karnyújtásnyira az áldozatom volt a legutóbbi ilyen helyzetben. Frissen, vérezve… hogy véletlen se tudjak ellenállni a kísértésnek. De csak megnyaltam az ajkaim, s néztem a körülményeimet, hogy mi az, amivel kiszabadulhatok innen. Bár ez csak egy lánc… de talán később megpróbálom elszakítani jelenleg, más érdekelt.*
- Új játékszer estére vagy várunk valakit? * Kérdeztem úgy beszélve magamról, mintha nem is én lennék. Megtanultam magam tárgyként kezelni. Connor igazán sokat segített ebben, hogy forduljon fel ott ahol van s nagyon remélem, hogy motorozik épp. Tuti ne kelljen fel onnan többet. Kíváncsiságom olykor képes minden mást a háttérbe szorítani. Most sem volt másképp… szabadulás, szabadság, élet… nem számított, csak az, hogy tudjam, mit szeretne. *
zene: Breaking the Habit | megjegyzés: - | szószám: 475 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 05, 2014 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Eli & Dex


Úgy éreztem nem fogok tőle egy könnyen megszabadulni, még is mit hittem? Hiszen még rajta van a tojáshéj, vámpírok esetében nem is tudom, mi illene rá, a fenekén. Kezdte súrolni a határt, a „még türelmes vagyok” és a már „nem vagyok türelmes” között.
Aztán meglepő volt, mikor egy puszi csattant az arcomon.
- Ugye tudod, hogy ezzel nem hatsz meg Csibém? - nevettem fel hangosan és közben a kuka mögül előszedtem a kis haverját, hogy beledobjam. Legalább ne azonnal találják meg szerencsétlent. Ez a csaj úgy viselkedett, akár egy tini lány. Vagy nem találja a helyét, vagy elhagyta az a vámpír, aki azzá tette ami. Az ilyen vámpíroktól tudok kiborulni, oké tegye meg, de utána legalább ne tegye kockára azt, hogy ha ő lebukik, akkor mi is. Ki tudja, hány olyan doktor futkározik még a világba. Persze egyáltalán nem akarok róla tudni, csak én ne kerüljek az asztalukra.
Végezve szegény párával megporoltam a kezem és felé fordultam.
- Miért kell ennyire makacsnak lenned? – szinte azonnal elpattant bennem valami és előtte teremve elkaptam a nyakát, erősen szorítva. Nem érdekelt, hogy nő, meg még gyerek. Ha egyszer azt mondom, hogy tűnjön el, akkor iszkoljon, mert nem vagyok rá kíváncsi.
- Mivel tudnád ezt visszaadni egy százötven éves vámpírnak? Jól hallottad, idősebb vagyok, erősebb és nem utolsó sorban férfi. Te, egy alig egy éves, gyenge, lány. – szorításom egyre erősebb lett és a szemeim is elsötétedtek. Ennyit arról, hogy nőt nem bántok. Hangosan fújtatva emeltem föl, hogy lábai ne is érjék a földet. Szépnek szép, de olyan, mint egy gyerek, akit el kéne fenekelni, mert megbukott vámpírságból.
El azért nem fenekelem el, de egy kis lecke, hogy tiszteld az idősebbet.
- Szép álmokat. – húztam oda az arcomhoz, és egy erőteljes mozdulattal eltörtem a nyakát, és hagytam, hogy a földre hulljon a teste. Körül néztem és megláttam, hogy az egyik épület üresen áll és nyitva van az ajtaja.
A vállamra kaptam és bevittem. Szerencsére valami régi autóbontó volt, így kedvesen kiláncoltam és felhúztam annyira, hogy a lába még véletlenül se érjen le a földre. Leültem vele szembe egy abroncsra és vártam, hogy feléledjen.





•• Words: 348 •• Note: •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 05, 2014 3:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Dex & Eli


H űha… Apuci vol.2. Csak nem tudom, hogy sértés rá nézve vagy épp bók, hogy apámhoz hasonlítottam, még ha csak gondolatban is. Bár, attól függ melyik… ha az emberit nézzük mindenképp sértés. De nem akartam megfejteni, hogy melyik is. Pláne, mert időm sem volt hisz máris kioktatásban, számon kérésben részesültem amire csak lemondóan fújtattam egyet. *
- Ez csak egy közmondás. Most legalább csak ott. Egyébként meg másfél, ha annyira akarod tudni. Tán nem továbbképzést akarsz tartani? * Az, hogy közelebb lépett nem igazán hatott meg. Ugyan úgy álltam ott, ahogy eddig. Ámbár tény, hogy a figyelmem kiélesedett a másik felé, jobban, mint az alapjaimban ösztönös. Ha valamit láthatott rajtam, az az, hogy nem félek. Nem egóból, nem pökhendiségből… hanem pusztán hiányzott belőlem ezaz érzelem. *
- A jó dolgokat bünteti a törvény… * Kacsintottam rá egészen vidáman, ami azt illeti. De tény, hogy ezzel nem cáfoltam meg a kijelentését, pedig már legálisan is nagykorú vagyok. De pont nem ezt fogom bizonygatni a másiknak, már ha lesz bármi is, amit fogok. De míg Ő kacarászott én próbáltam belőni, hogy mégis mennyi idős lehet. De a csúfos tippelgetéseim mellett annyiban maradtam, hogy idős.
Ha nem ossza meg, hát nem… elvégre nem vagyok szeretet szolgálat bár ha tudok tény s való, hogy képes vagyok minden jött-ment idegennek segíteni. De ez is egy olyan dolog, amit nem tud a másik s szándékom kotnyeleskedésnek vette. Pasik… sosem értem meg, hogy miért kell ilyen ellenségesen viselkedniük, ha egy nő nem mutat egyből valamiféle meghunyászkodást. A büszkeségükről már inkább szót sem ejtek. S voilá… íme az a gunyoros arc, amitől azt hiszik, hogy mindenki sértetten rohan anyucihoz vagy épp mélyen a lelkébe gázolnak. Ahhoz mondjuk lélek is kell vagy egy anya… nekem egyik sincs.Bár jó látni, hogy mindenre van válasza. S ha már úgy is olyan közel jött, én is válaszoltam neki. Egy hirtelen mozdulattal kapot egy puszit az arcára. Semmi kihívó nem volt ebben vagy játszadozó, pusztán egy apró gesztus. Ha az undokságomra hasonlóképp reagál… akkor valószínűleg a kedvességgel nem tud mit kezdeni. Hát tessék, erre varrjon gombot vagy bármilyen reakciót hisz erre tuti nem számított. De aztán már pár lépéssel odébb mentem, s mozdulataim, könnyed lépteim elárulhatták, hogy közel sem megfutamodás vagy félelem miatt tettem.*
- Mindig ilyen agresszív vagy? * Kérdeztem reakció helyett. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a másik valóban megtenné és a korom sem épp segítene számomra. A tudás meg… na az mit sem ér, ha egyszer neki több ideje volt felszedni ugyan azt. Richard… szükségem van rád. A francba is… gyűlöltem ezt az érzést. Közben néztem, hogy a másik mit csinál és a szavaira halványan elmosolyodtam.*
- Én is mondtam neki, nem hallgatott rám. De persze így is sokkal jobban járt, hogy megjelentél. * Nem, kicsit sem próbáltam menteni a menthetőt. Teljesen más terveim voltak a sráccal, mint csak enni aztán itt hagyni. Pusztán csak azért alakult, így mert megzavart. Ha nem teszi… most esélyesen a srác kiáltásai, fájdalmas nyöszörgései búgnának a fülemben, mint egy szirén hangja. Akár csak a nyaka ropogása… tekintetemben valami életre kélt, de köze sem volt éhséghez… ez nyers, elemi s ösztönös vágy csillogása volt, aminek még csak a szexhez sem volt köze. Arra vágytam a legkevésbé már évek óta.*
- Nem. – feleltem határozottan. – Jövök neked eggyel s azt vallom, hogy sose maradj adós, hisz nem tudod, hogy lesz-e alkalmad megadni. * Természetesen arra gondoltam, hogy sosem biztos, hogy megéled a holnapot. Nem tudtam, hogy csak felhívás-e az, hogy a hátát mutogatja nekem… de azért mindig is voltak elveim; senkit, nem támadunk hátba. Ha megakarsz küzdeni, tedd szemtől-szembe vagy ne tedd sehogy. Esélyes, hogy ezzel Richard nem értene egyet. Vadász lévén… Ó de mire a nyomdokaiba lépek… arra sem fogok emlékezni, hogy valaha milyen voltam emberként, nem még az elveimre. De még vannak, még ha olykor kicsit morbidak is. Szóval nem, csak nézegettem a hátát mint aki jól végezte dolgát de nem mozdultam.

zene: Lálálá | megjegyzés: - | szószám: 643 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 05, 2014 2:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Eli & Dex


Ami akkor fogadott, amikor, kicsit meglepett. Első ránézésre egy törékeny kis hölgy lépett elém, anyám azt mondta, hogy legyünk tisztelettel feléjük. Bármi történjen. Egyet léptem hátra és hát szerencsétlenségére falas lett.
Amint végig hallgattam a szövegét, azt hiszem, anyám ez esetben kivételt tenne. Nem tudom hova fajult a világ, de, hogy mocskosabb a nők szája, mint a pasiké.
- Aha, mert elhiszi, hogy azért van egy hatalmas nagy seb a torkán, mert berúgva fetreng a gyáraknál, nem? Kicsit hihetőbb sztori kéne. – forgattam meg a szemeimet, én aztán nem szólok bele, de ha felébred, tuti nem az lesz az első gondolata, hogy mennyit ivott előtte. Szerintem korrepetálásra lenne szűksége, ahogyan „igézzünk meg az áldozatinkat” órából.
- Ivásnak és evésnek egyáltalán nem nevezném, hány éves vagy? Kettő? Nézz magadra, a szád szélén még véres vagy. Szex.. vagy te már annyi idős, hogy legálisan is csináld? – nevettem fel szarkasztikusan és közelebb léptem hozzá. Nagy szája van, és ez nem tetszik, azt hiszik az ilyenek, hogy körülöttük forog a világ, pedig hatalmasat tévednek. Jobban megnéztem az ifjú hölgyet, lehet, hogy nagyot tévedek, de egész amatőrnek tűnik.
- Neked semmi közöd hozzá. – kacsintottam egyet felé. Nem tudom, miért érzi úgy minden nő, hogy beleütheti az orrát abba, amit egy férfi művel. A nyakamat megropogtatva sétáltam vészesen közel hozzá és egy gunyoros vigyor jelent meg az arcomon.
- Szeretnéd mi? De van egy rossz hírem, ha csak megpróbálnád, örömmel tépném ki mindkét karod a helyéről. – igen, anyám valószínűleg büszke lenne, hogy ezt mind egy nőnek mondtam. Szegény anyám, teljesen meg vagyok róla győződve, hogy forog a sírjába, de hát Ő nem nő, a szememben nem az. Ő akar kioktatni engem, mikor szemmel láthatólag még vért inni sem tud kulturáltan. Aztán jött a blabla szöveg, hogy el kéne menni, mert ha felébred. Még erre sem alkalmas? Ahogy látom már a lélek is szellemnek jár bele. Szerencsétlen flótás, lehető legnagyobb kínok közt vette életét, vagy hagyta meg. Nem tudom, melyik lenne stílusosabb felé nézve.
Kikerültem a frissen szerzet barátnőt és letérdelve elé emeltem meg a fejét. Fiatal életerős srác, és még is beleesett egy vadszépség csapdájába.
- Öcsém, jobban jártál volna, ha nyugton maradsz. – ingattam meg a fejem, aztán két kezem közé fogtam a fejét és egy hangos roppanás kíséretével megkíméltem a további szenvedéstől.
Igazi kis hárpia a srácot elnézve, én sose elegyítettem a kettőt, vagy szex, vagy ivás. Hátra léptem és háttal maradtam neki.
- Most menj. – parancsoltam rá. Semmi kedvem nem volt az okoskodásához. Elkényeztetett libák tömkelegéből elegem van, örüljön neki, hogy megspóroltam neki egy utat a rendőrségre.





•• Words: 422 •• Note: •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 05, 2014 2:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Dex & Eli


A folytonos kutakodásba már kicsit elfáradtam. Na nem szó szerint, csak untam, hogy folyton falakba ütközöm. Lassan de biztosan azt hiszem, hogy be kell merészkednem az állatok területére ha sikert is akarok. Hogy mi tartott vissza? Pusztán azaz aprócska tény, hogy kicsi vagyok még ahhoz, hogy csak úgy bemenjek oda minden ismeretség nélkül. Nem, nem magam féltettem… szerettem játszadozni nem csak mások életével, hanem a sajátommal is. Veszélyesen szép az élet, azonban nem elhanyagolható tény, hogyha végeznek velem, akkor azzal kudarcot vallottam Richard tanai felé. Nos… a kudarcokat meg nem viselem valami jól. Talán épp ezért is indultam el az éjszakába, némi szórakozás után kutatva.
Kisvártatva meg is találtam, de amit nem szeretek az a beképzelt sznob barmok. Valahogy mindig kinyitják a bicskát a zsebemben, ami nem épp hasznos, mert akkor előbb vagy utóbb de a penge is megmutatja magát. De ma mást választottam…
Testem a falnak feszült, s mélyen belül a hányinger kerülgetett az ilyen alakoktól. Azt hiszi, Ő a nagyfiú közben meg csak egy lélegzetvétel és már ki is múlt az a visszataszító csillogás a szemeiben, mely jelenleg még azt jelentette, hogy életben van. Még… Nem azért mert vámpír vagyok. Emberként sem okozott volna gondot egy ilyen embernek az életét venni, sőt… élvezettel nyújtottam el minden percét a kínzásnak. Most sem lesz másképp, nem véletlen az elhagyatott terület. Léptek neszeire beljebb rántottam magammal, a kukák mögé s íriszeim az övébe mélyedtek. Csendre intették, megadásra késztették… Gyerekjáték. Fogaim kíméletet nem ismerve martak a nyakába, pontosan elérve azt, ami nekem kell. Elgyengül… addig is csöndben van.
A vacsorám egy csapás zavarta meg, amire kelletlenül s némán morrantam egyet. A játékom mély álomba küldtem és kinyúlva a tequilás üvegért vártam, hogy a másik közelebb érjen és megtudjam, hogy miféle is. Oké, nem ember… nagy baj már nem lehet. Hékás… nem parancsolgatunk! De ennek ellenére csak a szemeim forgattam meg… egy újabb focicsapat kapitány. Mi van itt? Mindenki janinak érzi magát és azt hiszi, hogy közben meg dehogy? Nem siettem el a dolgot, emberi sebességgel álltam fel az üveggel a kezemben és kijjebb lépve, megmutatva magam öntettem az áldozatra a tequila egy részét. Maximum azt hiszi, hogy berúgott.*
- Kár a Tequiláért… - húztam el a szám keserűen. – De neked nem tanították meg, hogy evés, ivás és szex közben nem illik megzavarni az embert? * Kérdeztem magamhoz mérten kedves hangon miközben kissé oldalra billentett fejjel méregettem még az áldozatom aztán csak váll vonva leporoltam magam. Hosszú szoknyámon itt-ott maradt por, ahogy a fehér felsőm hátulja is szép tiszta lett a faltól. De nem húztam fel. Minek? A szokásos pengém a csizmámba volt rejtve, de ez már mellékes.*
- Különben meg, mit ártott neked az a fal? Ha fájdalom kell… csak kérned kell. Biztos akad olyan, aki szívesen véghezviszi helyetted… * Húzódott ajkam egy szélesebb mosolyra. Ó igen, ez elárulta, hogy én aztán szívesen teljesítem az ilyen mértékű vágyát. Bár kérdéses, hogy a másik miért is zavart meg. Lehet, hogy pont ezért… Kiléptem a fal és srác közül, valahogy nem éreztem úgy, hogy nekem ott a helyem.*
- Szóval kicsi Agresszor… talán odébb kéne mászni, mielőtt felébred. Hidd el, ha kinyitja a száját szívesebben vernéd szét az Ő fejét, mint saját magad. *S vártam. Jó, nyílván nem öt perc múlva fog felkelni, de én már nem szeretnék itt lenni. Szar ügy volna gyilkossággal indítani az itt létem. Hmm… pedig pont ezt terveztem. De az más, arról csak én tudtam volna… aztán ki tudja, lehet a fazon másodállásban rendőr vagy valami ilyesmi, jó tét lélek aki felesküdött az emberek védelmére.*

zene: Khm.. | megjegyzés: - | szószám: 585 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 05, 2014 1:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Eli & Dex


EEzek a boszorkák, most már kéne, találjak valami normálisat, akiben megbízhatok, ez a negyedik poros kis falú vagy város, vagy mi az isten ahova behülyítettek. Ha nem lesz itt, akkor az összesett lemészárolom. Nem érdekel, Kate fogadalma, ő legalább hűséges volt. Nem ám, mint ezek. Lehető legnagyobb dühömmel szeltem az utcákat és kerestem egy embert, egy normális embert, vagy bármit, aki láthatta volna. De ezen az istenverte városba este tízkor fellövik a pizsamát és senki nem tekereg keresni a bajt. Idegesen álltam meg az egyik étterem, vagy bár hátánál és minden erőmmel belecsaptam a falba, a csontjaim hangos ropogással adták meg magukat. Bár az adrenalinom az egekbe volt, nem sokat éreztem, úgy is hamar összeforrnak.
Felpillantottam az égre és hagytam, hogy a szél összeborzolja a hajamat. Ekkor láttam meg, hogy valami gyárépületnél lehetünk. Legjobb hely, kicsit meghúzom magam itt, ahogy látom, ember erre nem téved, ha éhes leszek, információgyűjtéssel összekapcsolom a szórakozást. Nem az én stílusom, de ha Damon-nel tölti, a napjait mindenre vigyáznom kell. Kitudja, hogy fog „örülni” a kistesójának.
Az öklömet nézegetve hallottam meg valami maszatolást a közeli kukák mögül.
- Bárki vagy, gyere elő. – hangom nyers és parancsolóan hatott. Remélem valami fincsi ember, úgy érzem a torkom kiszárad és ez is tetőzi a dühömet. Szempillantás alatt a kuka előtt teremtem és vártam, hogy milyen teremtés fog kiszökkenni. Egy valami feltűnt, hogy bárki is legyen az, nem ember. Ez az én mázlim!



•• Words: 234 •• Note: •• ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 31, 2013 7:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


A célom az, hogy minél több vámpírt öljek meg ebben a városban, és mostantól pedig egy másodlagos célom is van. Még hozzá az, hogy kiképezem vadásszá ezt a nőt, persze ez csak akkor sikerül majd, ha jobban lesz, és ehhez pedig pihennie kell. Ezután az ájulása után az lesz a legjobb, ha egy-két nap szabad napot kivesz, és pihen, persze akár többet is kivehet, ha úgy tartja a kedve, hisz nem fogom neki megszabni, hogy meddig maradhat otthon, de maximum két napig legalább kötelező, hisz nem szeretném minden egyes nap túl hajtani őt. Egyenlőre pihen, és amikor a szervezete teljesen felkészült erre, akkor visszajöhet majd ide, de ez még nem mostanában lesz, hanem egy-két nap, vagy akár három nap múlva..
-Igen 2 napot maradj otthon, ha akarsz esetleg 3-at is eltölthetsz még, de ne feledd a pihenés az első, szóval.. a gyakorlatozást lődd ki, mint esetleges lehetőséget.-Jegyzem meg számára könnyedén a hozzáfűzni valómat, aztán persze ezek után ehhez már nem mondok semmit, hisz értelmetlen lenne folyton hangsúlyoztatni a dolgot.
-Rendben.-Mondom könnyedén, miközben rápillantok. Szóval haza vihettem. Ez a tény nyugtató, hisz legalább tudom azt, hogy útközben nem történhet vele újabb ájulás, vagy valami olyasmi, aminek éppen lehet, hogy nem kéne megtörténnie. Szóval ez letudva ennyivel.
Aztán követtem őt a kijáratig, hogy minél előbb haza vihessem, aztán persze még vissza kell ugranom majd ide, aztán haza, és még egy-két dolgot át kell néznem, szóval.. van ma dolgom még bőven.

// Bocsi a rövid válaszért, de sok a dolgom ma még, és siettek mindenhova az írással :S
(Olivia Lakása)
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Pént. Aug. 30, 2013 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Nem fogok kihagyni pár napot, ha nem is ide jövök hozzá, mert esetleg megtiltja vagy valami akkor az a legkevesebb, hogy a magam módján megpróbálok felkészülni arra, hogy amikor visszajöhetek ide, akkor újból lenyűgözzem. Ma megterheltem magam.. Holnap már erre odafigyelnék, hogy elő se fordulhasson.. Mert most legalább már tudod a határaimat. Mellesleg nem volt olyan vészes ez az ájulás nem ütöttem meg semmimet sőt, egyenest a karjaiba pottyantam. Mondjuk ebből semmit nem érzékeltem.. Ezért nem volt jó eszméletlennek lenni.. De megtörtént szóval.. Erre rácsesztem valószínűleg. Nem vagyok gyenge.. Ez csak egy pillanatnyi gyengeség volt, ami idővel elmúlik. Legalábbis muszáj lesz neki. Hiszen nem romolhat az állapotom.. Az egy kicsit érdekesen jönne ki.
Végighallgattam a mondanivalóját, mert láthatóan eléggé kiakadt volna rám, ha közbe szólok. Pedig szívesen közbe vágtam volna. De meg kellett hallgatnom az ő verzióját is. Kész bíróság ez az egész. Jó, azért már régen nem a munkámhoz kellene hasonlítanom az ilyen helyzeteket. Főleg, mivel mostanában egyáltalán nem űzöm. Vagyis, amióta a városban vagyok. De, majd valahogy mindent meg fogok oldani. Muszáj lesz.
– Szóval akkor azt mondod, hogy holnap nem jöhetek? Hát rendben.. De akkor mégis mikor jöhetek újra. 1-2 nappal később? Mert többet amúgy sem bírnék otthon maradni.. Szóval maximum két napig vagyok hajlandó „semmit” sem csinálni. – Persze nem fogom ilyen könnyen feladni. Jobb, ha ő azt gondolja, hogy feladom.. Végül is a dolgok nagy részét otthon is meg tudom csinálni és kétlem, hogy miután hazakísért oda járna ellenőrizgetni, hogy pihenek-e vagy sem.
– Akkor felőlem indulhatunk is. – Mondtam miután megbizonyosodtam arról, hogy mindenem meg van és biztosan állok a lábamon. Bár attól azt hiszem nem kell félnem, hogy orra bukok vagy valami ilyesmi, mert szerintem ő rögtön elkapna.. Aminek én csak örülni tudok, de nem akarom, hogy úgy érezze egy púp vagyok a hátán.. Egy szerencsétlenség. Le akarom nyűgözni. Nem egyszer, hanem folyamatosan.. Szinte állandóan.
A bejárat felé sétáltam, ami most a kijáratot jelképezte és megvártam, míg követ, hogy elindulhassunk a lakásomhoz.

([You must be registered and logged in to see this link.])
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 30, 2013 8:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


Nos ez a nap sok meglepetést okozott számomra, szóval.. mivel nem szeretném, hogy újabb meglepetéssel álljon elő, ezért szerintem jobb lesz, ha haza kísérem őt, persze csak abban az esetben, ha benne van, hisz egyáltalán sem akarok erősködni ezzel, persze neki is jobb lenne, ha nem egyedül menne haza, hisz nem régibben elájult, ami arra következtet, hogy egy kisebb pihenő nem ártana a számára. Pár napot igazán eltölthet ezzel, hisz tényleg ki kéne pihenni azt, hogy a kórházban volt.. Viszont van egy olyan sejtésem, hogy ő ez ellen tiltakozni fog, én viszont.. nem fogadok el semmiféle tiltakozást, hisz ha szüksége van a pihenésre, akkor tegyen is így, hisz nem hajthatja túl magát..
-Lehet, hogy igazad van, de nem engedem meg, hogy holnap ide gyere..-Kezdek bele a mondandómba, és nem engedem, hogy közbe szóljon.-Hisz szükséged van a pihenésre, és ezt nem tagadhatod meg magadtól, szóval egy-két napot igazán nélkülözhetsz.-Mondom komolyan rápillantva, hisz tényleg nem akarom azt, hogy emiatt az egész miatt ne pihenje ki magát, aztán meg komolyabb baj legyen belőle. Ha ellenkezik, akkor nem engedem, hisz nem fogom hagyni eztet. 1-2 napról van szó, aztán meg majd jön ide, és gyakorol, meg edz. Ennyit igazán kibírhat, és megtehet magáért, sőt az egészségéért, mert nem akarom, hogy én legyek a hibás, hogy ennyit nem engedek meg neki.. na azt már nem! Nem fogom a magam rovására felírni eztet.
-Rendben, ahogy kéred.-Mondom megnyugodva, hisz igazán jobb, ha én viszem haza, mint hogy egyedül menjen, és aztán ismét elájuljon... Nem akarom, hogy bajba keveredjen míg haza ér, és amúgy is már későre jár, szóval.. ez így a lehető legjobb! De álljunk csak meg! Én mióta aggódom érte? Érdekes ez az egész, de komolyan, hisz kezdem úgy érezni, hogy teljesen elvesztem az eszem, ha a közelében vagyok, bár az okát nem értem. Biztos már túl sok volt nekem ez a mai nap.. Csak erre foghatom eztet, és nem másra!
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Kedd Aug. 27, 2013 3:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Ezzel az egész ájulás dologgal most elrontottam mindent. Szó szerint mindent. Most valószínűleg azt gondolja, hogy gyenge vagyok. Bár miért gondolná azt, hiszen kórházban voltam és természetes, hogyha az ember kórházban van az azért van, mert történt valami és nem jókedvéből jár be oda. De akkor is. Most olyan idiótának éreztem magam és gyengének. Eddig persze nem éreztem semmi jelét az egésznek. Most kellett összeesnem. Talán ezt ráfoghatom a jelenlétére? Hiszen az egyértelműen hatással van rám, csak nem gondoltam, hogy ilyen hatással.. Mert, ha minden egyes alkalommal el fogok ájulni, mikor edzünk és emiatt akkor azt jól meg fogom szívni. Mondjuk elég valószínű, hogy a kórházas incidens tehet az egészről, de akkor is. Nem akarom, hogy azt higgye egy gyenge és törékeny nő vagyok.. Mert nem vagyok az.
Nem tudom miért töltött el jó érzéssel pusztán az, hogy egy pillanatra a karjaiban lehettem. Habár csak öntudatlanul, de olyan volt, mintha még mindig érezném magamon az érintését. Kezdek betegesen fanatikussá válni. Mert túlságosan is oda vagyok érte.. Megmentette az életemet talán ez az, ami a legjobban vonz benne. De ezen kívül természetesen még azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy milyen jól néz ki.. Igaz, hogy eléggé ridegnek mutatkozik meg, de nem hiszem el, hogy nem lehetne azt a jégszívét valahogy felolvasztani.. Ha pedig tényleg nem lehet én legalább megpróbáltam. De ez még csak fel sem merül bennem úgy komolyabban. Mert tudom, hogy képes vagyok arra, hogy elérjem, hogy érezzen dolgokat..
– Elájultam, ami arra utal, hogy a mai nap így hirtelen picit sok volt, de ez nem azt jelenti, hogy ezt egy forró tea és egy alvás nem teszi rendbe. – Erősködtem. Nem fogok kihagyni egy napot sem. Viszont azt nagyon is szeretném, ha hazakísérne, de nem tudom hogy oldjam meg, hogy ne legyen annyira feltűnő közben, hogy oda vagyok érte.. Vagyis valami olyasmi.
– Megköszönném, ha hazavinnél, mert ma már nem hiszem, hogy képes lennék bármire is.. – A hangsúlyt a mára helyeztem, hiszen holnap mindenképpen visszatérek ide. Megmondtam neki, hogy nem adom fel olyan könnyen és még egy ájulás sem fog eltántorítani a dolgoktól. Főleg, mikor a társaságában lehetek.. Bár a mai napot nézve csak rövid ideig, de én ezzel is beérem. Idővel elérem nála, hogy több időt töltsön itt, mint pár rövidke pillanat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 7:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


Hát őszintén szólva mindenre számítottam a mai nap folyamán, csak az elájulására nem.. Hittem azt, hogy elmegy, és nem találom majd itt, mivel sokan elég könnyen feladják ezt, ugyanakkor számítottam számtalan opcióra is, de arra, hogy ennek az egésznek a végén elájul, szóval, hogy őszinte legyek nem.. egyáltalán sem hittem ezt. Persze miután feltettem az asztalra rögtön gondolkoznom kellett, hogy mihez kezdjek, hogy egyáltalán erre az egészre mi lenne jó.. aztán persze jött az ötlet a borogatás, amit meg is tettem, és most ott tartok, hogy ez az egész legyen hatásos, és sikerüljön a dolog, hisz ha nem, akkor nem tudom, hogy mihez lenne érdemes kezdenem.
A homlokát törölgetem a vizes ruhadarabbal, miközben arra várok, hogy végre magához térjen. Nem sokkal később meg is történik, hisz hirtelen reagálok arra, hogy kinyitja a szemét, és szépen lassan fokozatosan végül fel is ül.-Nincs mit.-Válaszolom semleges hangon, miközben minden a helyére rendezek, és a ruhadarabot is, amivel törölgettem félre teszem egy helyre, aztán újból elé sétálok, hogy közöljem vele azt, amit akartam az előtt mielőtt elájult volna.. persze nem hiszem, hogy egyedül képes lesz rá, sőt ha kell itt vagyok, és segítek neki.
-Nos elájultál, ami arra utal, hogy ezt az egészet még nem pihented ki annyira, sőt túlságosan is túl hajtottad magad a mai nap.. szerintem az lenne a legjobb, ha haza mennél, és vennél egy jó meleg fürdőt, aztán pedig szépen befeküdnél az ágyba, aztán aludnál. Szerintem egy pár nap pihenőre szükséged van, hisz nem akarom azt, hogy a történtek után ne javuljon az állapotod, hisz kórházban voltál, és a pihenés szerintem még ezt ki kell pihenned.-Mondom őszintén számára, miközben a szemeibe nézek.-Nos.. két választásod van, vagy haza mész egyedül, de akkor nagy valószínűséggel újra elájulhatsz, vagy pedig velem tartasz, és én haza viszlek.. Nos melyiket szeretnéd? Hisz ez a döntés rajtad áll.-Állítom választás elé végül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Szer. Aug. 21, 2013 12:56 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Egyszerűen lenyűgözött az egész mutatványa.. Oké azt már eddig is tudtam, hogy nagyon jó íjász. Hiszen megtapasztaltam. Nem is egyszer.. Vagyis a második alkalomnál nem voltam magamnál annyira, hogy megmondjam mi történt, de az elsőnél nagyon jól emlékszem, hogy ott is jelen volt. Onnan követtem egészen idáig a nyomot.
Nem akarom, hogy azt higgye csak egy hülye fruska vagyok.. Nem akarom, hogy teherként tekintsem rám. Be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok az. Egyszerűen nem és kész. Talán azért is van bennem ez a furcsa bizonyítás iránti vágy, mert vonzódom hozzá. De ki ne vonzódna ahhoz az emberhez, aki kétszer is megmentette az életét és nem utolsó sorban így néz ki mint ő.. Az a felső test. Egy csomó seb borítja mégis tökéletes.. Vagyis ezek a sebek még tökéletesebbé teszik. Hiszen ezek mutatják meg, hogy elég sok mindenen ment keresztül mielőtt eljutott volna idáig. Egyfajta emlékeztető arra, hogy az élet nem egy sétagalopp.
Még hallottam, mintha hozzám beszélne, hogy ha szeretném.. A végét sajnos már nem hallottam, bár lehet nem is volt vége, hiszen észrevehette, hogy mennyire nem állok meg a lábamon. Ez kellet, ma ide.. De tényleg. Most jól beégettem magam előtte.. Kórházban voltam, de egy kis vérveszteségbe nem szabadna belehalnom főleg mivel már elvileg pótolták.. Meg miért nem jelentkezett idáig? Mondjuk nem hiszem, hogy örült volna annak, hogy eszméletlenül talál a földön, mikor visszajön.
Úgy éreztem, mintha borogatnának.. Aztán már kicsit kezdtem észhez térni és rájöttem, hogy tényleg így van. Méghozzá ő borogat. Na, remek.. Nyitogatni kezdem a szememet, amit így hirtelen kicsit bánt a fény, de végül megszokom és felülök az asztalon, amire valószínűleg ő tett fel.. A karjaiban voltam.. Oké.. Nem tudom miért érzem úgy, hogy most ettől sikítoznom kellene. Valahogy úgy érzem, hogy meg kell tartanom a távolságot vele és még csak véletlenül sem érhetek hozzá.
– Köszönöm. – Motyogtam, miközben beletúrtam a hajamba. Hát nem így képzeltem el a nap végét.. Egyáltalán nem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 20, 2013 6:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


Csodálom, hogy itt van, és határozottan kiáll a vadászat mellett, sőt még úgy, hogy alapjából véve pihennie kellene, hisz kórházban volt. Kétszer mentettem meg az életét, sőt nem csak neki, hanem több embernek is megmentettem már, de ehhez a lányhoz.. vagyis nőhöz valami fűz. Valami láthatatlan kapocs, vagy kötelék, amely nem enged szabadulni. Valami megfogott benne, és ez a különlegesség igazán tetszik, csak tudnám azt, hogy mi ez.. Míg ezen gondolkozom addig feldobja a konzerves dobozt, amit én tökéletesen el is találok. Tudom jól, hogy ez tetszeni fog neki, és ha jól sejtem majd meg is akarja tanulni, de nem ma, hisz ideje lenne, hogy hazamenjen, és pihenjen, ha már ennyi mindent csinált, sőt többet, mint amit kellett volna neki, hisz most ebben az állapotban biztos nem lehet erős.
-Tudtam, hogy tetszeni fog..-Mondom a szavára felelve, miközben elkezdem őt figyelni. Előbb-utóbb sok ilyesfajta fegyvert fog tudni alkalmazni, csak ehhez még idő kell, hisz minden egy csapásra nem fog neki menni.. ehhez hosszú gyakorlási folyamat szükséges, amit szépen sorjában kell megtanulnia, és nem pedig rögtön mindent egyszerre, hisz az úgy túl sok lenne..
-Ha szeretnél...-Épp, hogy csak belekezdek a mondandómba, amikor észreveszem, hogy nagyon is túl sok volt neki ez mára.. hisz mindjárt elájul. Az asztalba kapaszkodik, amiből végül minden bizonnyal ájulás lesz a vége, de még mielőtt a földre esne sietve megyek oda hozzá, hogy időben elkapjam, és ne verje be a fejét. Szerencsémre szóljon, hogy sikerül elkapnom még időben, de sajnálatos módon ő már.. elájult, és nincs magánál. Az ölembe kapom, és egy viszonylag szabad asztalra ráfektettem. Ezt voltaképpen nem használom, de ez most épp tökéletes arra, hogy ide feküdjön.
-Térj magadhoz, kérlek..-Rázom meg kissé lazán, hogy hátha hat a dolog, de ebben nem vagyok biztos, ezért az első ami beugrik számomra ezzel kapcsolatban az a borogatás.. Először is keresek egy üveget, amibe víz van, aztán pedig az egyik tiszta ruhámat szét szagatom, miközben mit sem törődök azzal, hogy ennek annyi mostantól. Lecsavarom az üveg kupakját, majd bevizezem a ruhadarabot, amivel végül megtörölgettem a homlokát.. ha ez sem segít, akkor nem tudom, hogy mihez kezdhetnék még..
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 19, 2013 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Egyszerűen kiverhetetlenné tettem a fejemből azt a képet, amikor félmeztelen volt. Egyáltalán miért kellett erre újra gondolnom? Ha így folytatom lassan elvörösödöm Ő pedig azt fogja hinni, hogy valami bolond vagyok, aki önmagában pirulgat. Furcsa, de semmi utóhatását nem éreztem a tegnap esti vámpír támadásnak. Elég sok vért vesztettem és valószínűleg még pihennem kellett volna, de meg akartam neki mutatni, hogy milyen elszánt vagyok és most itt is vagyok. Egész nap kitartóan edzettem az elismeréséért, ami meg is történt.
Mondjuk van azaz érzésem, hogy idővel csak egyre komolyabb lesz.. Hiszen azért mégis arról van szó, hogy kiképezzen. Arra, hogy meg tudjam védeni magam és egyetlen egy kis ballépés is valakinek a halálát okozhatja. Hosszú út áll előttem, de én hajlandó vagyok mindent megtenni annak érdekében, hogy a célom sikerüljön.
Kezdtem kicsit úgy érezni, hogy forog velem az egész helyiség, de megráztam a fejemet, hogy egy kicsit észhez térjek és ez valamennyire segített is. Hiszen máris stabilabban álltam a lábamon. Az kellene még, hogy most összeesek.
– Ezt megértem. – Bólintottam mosolyogva. Én sem úgy gondoltam, hogy holnap már kimegyek „terepre” és levadászok vele pár vámpírt. Mert hát.. Még egy is kihívás lenne a számomra. Először is nyerjem vissza az erőmet és tanuljak meg pár mozdulatot vagy tudom is én, hogy mi szükséges ehhez. Nem én nevelkedtem úgy, hogy külön „hogyan öljünk vámpírokat” órát tartottak nekem.
Nem értettem, hogy mit akar a konzervdobozzal, de nem kérdezősködtem egyszerűen csak feldobtam a magasba, ahogy azt kérte. Aztán mikor eltalálta egy pillanatra még a szavam is elakadt.. Ezt én is meg akarom tanulni! – Ez fantasztikus! – Nem akartam már most rögtön megkérni arra, hogy a jövőben megtanítson erre, de idővel biztos meg fogom..
Újra forogni kezdett velem a világ, de most sokkal intenzívebben.. Nem.. Nem. Megkapaszkodtam a mellettem lévő asztalban, de ez sem nyújtott valami nagy támaszt éreztem ahogy a lábaim megremegnek és feladják a küzdelmet. A következő dolog amit látok az a hatalmas sötétség.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 18, 2013 9:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


Tetszik a kitartása, és emellett még van benne valami, ami tetszik, és ami megfogott, de erről már nem tudnék beszélni, hisz azt sem tudom, hogy mi az, ami különleges benne. Lehet, hogy a kisugárzása, vagy nem is tudom.. A lényeg voltaképpen az, hogy hajlandó vagyok őt megtanítani, és kiképezni erre az egészre, hisz bizonyított nekem nem is keveset, de csak remélni merem, hogy a későbbiekben ezt a döntésemet nem fogom megbánni, hisz nem szeretném, ha csalódást okozna a számomra. Egy bizonyos határig eltűröm, de azt nem nézném jó szemmel, ha ezt az egészet feladná egy hét elteltével. Egyszerűen az már.. képtelenség lenne, bár legtöbbször az ilyesmi az emberekben csak egy fellángolás, hogy így megakarja tanulni, meg úgy, aztán meg már egy idő múltával nem is érdekli a dolog, mert unalmas, és fárasztó... stb. Számomra ez nem fárasztó, sőt nem is unalmas, hanem inkább egy hobbi, amit űzhettek, és amit gyakorolhattok. Versenyezhettek önmagammal, sőt mi több el is szórakozgathatok kedvem szerint a vámpírokkal. Kínozhatom őket, ha kedvem tartja, míg másrészről hamar el is vehettem az életüket. Számomra ez könnyelmű játék, ami hobbi, kihívás, és izgalom.
-Igen.. Legalább is egyenlőre, hisz még sok gyakorlásba telik, mire élesbe is bevethetted magadat a vámpírok ellen.-Mondom komolyan, miközben körül tekintek az épületben, hogy megtaláljam a szükséges eszközöket a szememmel, amire majd szükségem lesz nem sokára, már ha látni akarja a dolgot.-Ez remek.-Mosolyodok el, miközben megindulok az asztalomhoz, és leveszek róla egy konzerves dobozt, amit legtöbbször a gyakorláshoz használok, már ha a helyzet úgy adódik.-Tessék.-Nyújtom át a számára.-Nos ezt dobd fel a magasba, aztán meglátod a dolgot.-Miután elvette tőlem a konzerves dobozt azután előveszek egy nyilat a tegezből, majd az íjamat is a kezembe veszem. Egy gyors mozdulattal egymáshoz illesztem a kettőt, aztán beállok a megfelelő helyre.
Rápillantok, hogy dobhatja, és miután ezt megtette elengedem a nyilat, hogy pontosan eltalálhassa a dobozt. Egy pillanat alatt a falhoz szegezi a tárgyat.. nos ebben az egyben rendkívül jó vagyok. Tagadhatatlan, hogy a legjobb íjászok közé tartózom.-Hogy tetszett a bemutató?-Teszem fel számára a kérdést, miközben kérdővé válik a tekintettem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 17, 2013 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Nem tudom, hogy mennyire leszek jó vadász, de igyekszem minél több embert megmenteni, majd. Ha kell a saját életemet sodrom veszélybe, de nem engedem, hogy egyetlen ember is előttem haljon meg egy vámpír miatt. Nem fogom engedni. Nem és kész. Tudom milyen érzés arra hazamenni, hogy nincs már családod.. Bár azt még a mai napig nem értem, hogyan jutott be a házba. Tudtommal be kell őket hívni.. Bár nálunk ez automatikus volt. De örülök, hogy halott. Hiszen megérdemelte. Bár ez nem fogja visszahozni a szüleimet.. Viszont az én életemet megmentette és ezt ennek a férfinek köszönhetem, aki itt áll velem szemben és egy furcsa érzés vonzz hozzá, mint valami mágnes. Egy szóval sem mondhatom azt, hogy visszataszító lenne.. Mert éppen ellenkezőleg. Nagyon is jól néz ki. Kicsit talán már túlságosan is jól.
Bár ő nem tűnik olyan típusnak, aki bármiféle párkapcsolatba kezdene vagy bármi ilyesmi. Sőt.. Olyan, mint akinek semmilyen érzése nincs. Mintha megtagadná magától ezeket. Vagy úgy nevelték, hogy felesleges. Hiszen ahhoz, hogy gyilkoljon nem lehet bűntudata semmi ilyesmi és hiába vámpír az illető, akinek már amúgy is halottnak kellene lennie akkor is rossz érzés lehet elvenni egy életet. Én sem bírtam megtenni azzal a vámpírral.. Mert ártalmatlannak tűnt. Igazából az is volt. Fogalmam nincs, hogy mi volt vele. De ez nem is számít.
Vajon egyszer észre fog venni engem, úgy…? Oké ez egy iszonyat hülye gondolat, de talán képes leszek egy kicsi érzelmet kicsikarni belőle.. Vagy úgy bármit? Szeretem a kihívásokat és ő most nagyon is annak tűnik.
Elég hülyeség ilyesmin gondolkozni miközben különböző gyakorlatokat csinálok, hiszen bármikor zavarba jöhetek, aminek az lenne a vége, hogy elrontom. Köztük egy olyan gondolattól, mint Ő félmeztelenül.. Ezt már láttam egyszer, de istenem.. Az kép örökre beégett a fejembe.
Hála az égnek semmilyen gyakorlatot nem rontottam el, sőt mondhatni tökéletes csináltam meg az mindent, szóval büszke voltam magamra és még ő is elismerte.. Kijelenthetem megérte felkelni és itt tölteni az egész napot.
Akkor ezt azt jelenti, hogy minden nap itt találkozunk? – Érdeklődtem. Azért jó lenne tudni, ha esetleg valamelyik napra valami másik ötlete van a helyszínt illetően. – Persze, hogy szeretném látni. – Válaszoltam lelkesen. Kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne megmutatni nekem.. Vagyis mit lenne hajlandó megmutatni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 17, 2013 7:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


Egészen kiskorom óta arról szól az életem, hogy vámpírokra vadásszak. Hamar képeztek ki erre, és mindvégig úgy próbáltak nevelni, hogy ne legyenek érzelmeim. Szabályokhoz voltam kötve, és tűrnöm kellett a folytonos parancsolgatást, amit egy idő után szinte már-már meguntam, és voltaképpen ezért is jöttem el onnan. Elegem volt a parancsolgatásból, és abból, hogy arra tanítottak, hogy érzelem mentes legyek. Ez nekem nem ment, bár lehet, hogy elsőre tényleg érzéstelenek tűnők, ridegnek, sőt még kegyetlennek is, de voltaképpen nem vagyok az. Vannak érzelmeim úgy, mint a többi embernek, csak nem mutatom ki, hisz nem akarok gyengének, sőt sebezhetőnek tűnni. Egy vadásznak fontos megtanulnia magában tartani az érzelmeit, ha igazán kiválóvá akar válni. Nehéz ez, de egy idő után hozzászokik az ember, hisz nincs mellette jóformán senki sem, ugyanakkor elzárkózva él, és folyton a vámpírok megölésével foglalkozik, ami már-már a szenvedélyé válik.
Nem esik nehezemre elvenni egy vámpír életét, sőt mi több élvezettel ölöm meg mindet. Minden egyes vámpír halála csak örömet okoz számomra, hisz egyel kevesebben lesznek. A célom az voltaképpen, hogy felszabadítsam a városokat a vámpírok uralma alól. Tudom nem könnyű feladat, hisz sokan vannak, de képes vagyok arra, hogy végezzek velük, és bátran a szívükbe döfjek egy szép kis karó féleséget, amit voltaképpen megérdemelnek. Mind a pokolra valóak.. egyik sem különb a másiknál, sőt mind egyforma. Egy érzéstelen, és szívtelen dögök, akiknek nem számít az emberi élet, és akik bátran megölnek minket, mert csak halandók vagyunk. Szülők, és gyermekek életét veszik el, miközben nem foglalkoznak azzal, hogy kinek fáj az, hogy a szerettük meghalt.. Ők ilyenek, én viszont az vagyok, aki megszabadítja tőlük a világot!
Figyelem, ahogy szépen sorba végig csinálja azokat a gyakorlatokat, amiket eddig úgymond gyakorolt erősítésképpen. Igazán lenyűgöző, hogy annak ellenére, hogy csak pár darab gyakorlatot kértem elvégezni, ahelyett végig csinálja az összest, amit addig el végzet, amíg távol voltam.
-Remek munka.-Mondom miután befejezte a feladatokat.-Ezt minden nap el kellesz végezned, sőt még ennél többet, ha igazán vadásszá akarsz válni.-Nézek rá komolyan, miközben beszélek.
-Szeretnéd látni azt, amiről beszéltem nem sokkal ezelőtt?-Kérdezem tőle kérdő tekintettel. Megígértem, hogy mutatok neki valamit, ami remélhetőleg tetszeni fog számára. Remélem ez így is lesz, és nem csak kárnak akarom ezt bemutatni neki, aztán pedig megtanítani erre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 10:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Tudom, hogy azért ment el, mert valamit el kellett intéznie. Talán meg kellett ölnie egy vámpírt? Legszívesebben már most segítettem volna neki, de tudom nem akadhatok rá teljesen.. Ha ő azt akarja, hogy vele tartsak akkor majd vele tartok. De azt hiszem ez nem most fog bekövetkezni. Semmi ilyesmire még csak esélyt sem látok. Egyenlőre még nem is vagyok olyan formában, hogy legyűrjek egy vámpírt ezt már bebizonyítottam. Mondjuk mentségemre szóljon az előtt már lecsapolt egy vámpír. Persze elintézte nekem, hogy ne legyen verbéna a szervezetemben aztán a következőt már semmi nem érdekelje. Én pedig segítettem neki. El sem hiszem, hogy segítettem neki. Oké.. Megértem én, hogy nem volt a helyzet magaslatán, de mégis képes lett volna megölni egy ember. Ha ezt mellőzi talán még komolyabban is segítettem volna neki. Hiszen ember vagyok és vannak érzéseim képes vagyok az együtt érzésre. Lehet, hogy ez miatt Ő hülyének nézne sőt biztos.. Akkor is! Ez vagyok én és ezen nem fogok változtatni. Kitartó leszek, mint mindig de van, amin nem fogok változtatni. Az emberségemen. Hiszen akkor semmivel sem különböznék ezektől a szörnyetegektől. Akik családokat mészárolnak le.. Nem verem nagy dobra, hogy segítettem egy vámpírnak mondjuk nem hiszem, hogy valaha is előfordulna.. Akár csak egyszer is. Nem tehetem. Mert szükségem van rá ő pedig azt hiszem abban a percben elküldene, amint megpróbálnám megvédeni valamelyiküket.
Rendben van. – Bólintottam. Nem mintha nem lett volna elég, amit ma csináltam.. De jó.. Legyen neki igaza. Már éreztem, hogy kezdek fáradni, de ha bele döglök is akkor is a maximumot fogom nyújtani. Ha már lenyűgöztem azzal, hogy maradtam nyűgözzem le azzal is, hogy mikre vagyok képes. Vagyis mire jutottam.
Mély levegőt vettem, majd szépen bemutattam minden egyes gyakorlatot, amit eddig végeztem. Ő adta ki parancsba én pedig megcsináltam. Ha csak egy rossz szava is lesz esküszöm felképelem. Nem fogom feladni a célomat.. De azért nem fogom eltűrni, hogy ezek után valami rosszat mondjon. Bár kétlem, hogy ez megtörténne.. Hiszen éppen most dicsért meg.. Nem is egyszer. A maga módján..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


A vámpírok megölése az elsődleges célom mindenek felett, ezért egy pillanatra sem hanyagolhatom a dolgot, és éppen emiatt mentem el előzőleg is, hogy egy újabb vámpírt irtsak ki, és küldjek át a túlvilágra.. a pokolba, ahová való. Meg is tettem, és ezek után visszatértem ide, hogy meggyőződjek arról, hogy a nő itt van-e még, vagy már rég hazament-e. Én arra szavaztam, hogy nem bírja sokáig, és megunta már eztet, sőt mi több hazament, de nem, hisz itt van, és szentül megállapíthatom, hogy végig gyakorolt. Ezzel voltaképpen meglepett, hisz nem számítottam arra, hogy itt lesz még, és kitart majd, de ha ennyire akarja a dolgot, akkor legyen, én nem állok az útjába, hanem ideje jobban beavatni őt ebbe a dologba, persze csak azután, hogy tett egy kis bemutatót.
-Ezt jó tudni.-Pillantok rá komolyan. Tetszik az elszántsága, és a határozottsága, hisz ritka az ilyen személy, aki ennyire akarja ezt a dolgot. Ha mindvégig ilyen kitartó lesz, akkor minden bizonnyal könnyedén megtanulja majd a dolgokat, de persze ahhoz még idő kell, hisz egyik napról a másikra senki sem lesz kitűnő vadász. Hosszú évek munkája a dolog, sőt mi több naponkénti edzés kell hozzá, amelyet egyik nap sem lehet kihagyni, csak mert az illető lazítani akar. Nehéz feladata lesz, de én állok elébe, és ha tényleg érdekli ez, akkor esetleg még segíttek is neki ebben, már ha akarja.-A gyakorlatokra gondoltam, amit eddig erősítésképpen végeztél. Na lássuk mire jutottál, csak egy kis ízelítőt kérek, aztán mutatok neked valamit, ami remélhetőleg tetszeni fog.-Jegyzem meg rápillantva. Talán még jó vadász lehet belőle, de persze ahhoz rengeteg munka kell még, és éppen még a felénél sem tartunk. Az erősítés mindenképp jó, hisz ez kell mindenhez, aztán persze a reflex gyakorlatok, és a futás, ami elengedhetetlen, hisz mégis csak gyorsnak kell lenni. Szépen lassan kell ehhez hozzákezdeni, hisz egyszerre nem csinálhat mindent, én úgy hiszem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 2:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Azt hiszem sikerült lenyűgöznöm. Pont ez volt a célom. Mondjuk a lelkesedésem nem csökkenhet. Nem akarom, hogy azt higgye egy alkalomra volt elegendő a lelkesedésem. Ki fogok tartani, mert ki akarok tartani semmi nem állhat az utamba. Még az izomláz sem. Ami határozottan lesz, hiszen már érzem.. Holnap reggel csoda lesz, ha kikelek az ágyból, de akkor is eljövök.. Már ha ő ezt mondja, ha azt akarja, hogy hagyjak ki egy napot.. Hát akkor is eljövök. Ez az egész nem arról szól, hogy kipihened a fáradalmakat. Ha egy vámpírral állsz szemben, aki hajlandó téged megölni nem kérhetsz öt perc pihenő időt sem pedig egyet. Ki kell tartanod amennyire csak lehet. Kitartó vagyok, de fizikailag nem eléggé ezen pedig csak úgy segíthetek, ha követem az utasításait. Nem tudok róla semmit, de mégis úgy érzem bízhatok benne. Talán, mert megmentette az életem. Nem tudom.. De valamiért leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy megismerjem. Tudom nem lesz egyszerű, de én tényleg szeretném és meg is fogom.. Tudom nem lesz könnyű, de érzem megéri.
Rendszereztem a levegő vételemet és próbáltam kicsit ellazulni, hiszen az elmúlt órákat kemény edzéssel töltöttem. Büszke vagyok magamra. A mai feladatomat teljesítettem. Remélem ő is valami ilyesmit gondol.. Vagyis remélem most már ember számba fog venni. Legalábbis egy kicsit emberibben fog velem viselkedni.
Ha valamit komolyan elhatározok, azt nem fogom megunni. – Válaszoltam halvány mosollyal az arcomon. – Mármint pontosan mire gondoltál? – Kérdeztem kicsit meglepetten. Fogalmam nincs, hogy mire gondol. De valószínűleg beleavat. Mindenféle kihívásra készen állok. Nem mondom, hogy le is fogom győzni vagy teljesíteni, de megpróbálom és a végsőkig ki fogok tartani. Ebben teljesen biztos vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 7:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Olivia Grey & Jason Cromwell


Arra tanítottak, hogy vámpírokat öljek, és hogy ne legyenek érzéseim, mert azok csak hátráltatnak a célomban, és éppen ezért váltam olyanná amilyen. Egy kegyetlen gyilkossá, aki nem kímél egyetlen egy vérszívót sem, csak megöli őket egyesével. Egyik sem jobb a másiknál, hisz mind csak emberek életét veszik el, és mit sem törődnek azzal, hogy épp ki lesz az áldozatuk. Azért vagyok én, hogy végezzek az ilyenekkel, hisz nem érdemelnek életet, csak a halált. A pokolra kell küldeni mindet egytől egyig.. Nos igen.. erre képeztek ki arra, hogy erős legyek, és hogy ne hátráljak meg a célomtól. Viszont érzelmek nélküli személynek nem lehet lenni.. az lehetetlenség, hisz ki tud érzéstelenül élni? Na jó a vámpírok kivételek, mert ők képesek erre. Egy szívtelen dögök.. akiknek pusztulniuk kell minden áron! Elegem lett a parancsolgatásból, és abból, hogy megszabják az életem, ezért is jöttem el, és szerintem életem eddigi legjobb döntése volt ez.
Belépve az épületbe meglepődöm, hisz nem számítottam arra, hogy ez a nő ilyen kitartó lesz, és még mindig itt fog tartózkodni. Azt hittem, hogy már rég haza ment, hisz megunta a dolgot. De még mindig itt van, és gyakorol.. Meglepett, ami mondhatni nagy szó, és remélni merem, hogy ez a kitartási szándék meg is marad majd, hisz ha nem, akkor sajnos nem tudom, hogy mit fogok vele kezdeni.. Ahhoz képest, hogy azt hittem megunja eléggé jól elgyakorolgatott itt pár órán át. Mondhatni edzett nem is keveset..
-Azt hittem, hogy megfogod unni a dolgot.-Mondom ránézve.-De úgy látszik, hogy nem.. Eléggé kitartó vagy, és ez pont jól jön ehhez a dologhoz, már ha ez a kitartási szándékod meg is marad ennél.-Jegyzem meg, miközben a szemébe nézek.-Ha már ilyen jól elgyakorolgattál, akkor mutathatnál is belőle valamit esetleg. Hadd lássam, hogy megy ez neked.-Mondom számára. Igazán kíváncsivá tett, hogy meddig jutott el a dologban. Ugyanakkor pedig kezdi felkelteni az érdeklődésemet, és ez különösen furcsa..
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
Humor :
♢ terrible



A poszt írója Stacey Olivia Grey
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 12, 2013 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Ahogy teltek az órák csak egyre kitartóbb lettem és a lehető legtöbbet próbáltam mindenből megcsinálni. Természetesen azért pihenőt is tartottam ami 5 percnél tovább nem tartott, de ez idő alatt körbenéztem a helységen, hogy mik is vannak itt. Az íjászat, már most érdekelt, de igazából jobbnak látom, ha nem kérdezek rá nála, hogy megtanít-e, mert elég ridegen viselkedett velem. Bár talán, ha bizonyítani kezdek neki azzal, hogy kitartóan edzek itt, amíg visszatért akkor lehet, hogy előrébb jutok.
Bár az is lehet, hogy nem jön vissza én pedig késő estig itt maradok.. Nem számít legalább tudni fogom, hogy igen is mindent megtettem azért, hogy erőre kapjak. A nyakam még mindig fájt, hiszen azért ez nem múlik el egyik percről a másikra, viszont most már biztosan állok a lábamon.
Egész életemben nem volt ennyire kitartó, mint jelen pillanatban. Bizonyítani akarok neki, hogy igen is meg tudom csinálni és, hogy ne csak egy törékeny lányt lásson bennem, akit egyszer megmentett és most rákapott a vadászatra, de rögtön elfut, amint az egyik körme letörik. Nem vagyok ilyen. Lehet, hogy mások ezt látják, mikor rám néznek, de ennek köze sincs az igazsághoz én ennél sokkal több vagyok és be is fogom bizonyítani.
Másokat talán a bosszú éltetné és csak azt a vámpírt akarná megölni, aki a családjával is végzett. De az az egy már halott és én azt akarom, hogy a többi is az legyen. Egytől egyig. Természetesen nem fogom kizárni az emberi érzéseimet, hiszen ha egytől egyig legyilkolnám őket mitől lennék különb? A beképzeltebbeket kell megölnöm.. Akik már annyira el vannak telve maguktól, hogy felfordul tőlük a gyomrom.. Ha el is akarnák játszani az ártatlant én átlátok rajtuk.. Azt hiszem ez az ügyvédi állás vele járója. Könnyen rájövök, ha valaki hazudik.
Éppen belekortyoltam a vizembe, amit még magammal hoztam, amikor zörgölődést hallottam az ajtó felől és rögtön oda kaptam a fejemet. – Miért mentem volna haza? Még csak most kezdek belejönni. – Mondtam kicsit szaporán véve a levegőt, hiszen azért egy kicsit talán már érződik rajtam az elmúlt órák tevékenysége. Megleptem.. Pont ezt akartam elérni.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére Go down
 

Elhagyatott gyárépület

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3