Share | 

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
they're the most important to me

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
★ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
★ science is my life
Humor :
★ abstract



A poszt írója Jemma Tonkin
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 18, 2016 4:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


you just really remind me of someone
Ramona & Jemma

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kicsit talán irigykedve néztem rá amiatt, amit mondott. Jó lehetett a kötöttségek nélküli élet, amelyben tényleg oda megy az ember, ahová akar, ahogyan ő fogalmazott, rábök a térképre és elindul. A munkám miatt én is utazhattam eleget, de leszállni a vonatról vagy a repülőről és bemenni egy laborba, majd estére kiszabadulni egy kicsit nem ugyanolyan, mintha kirándulnék. De nem is tudom, miért panaszkodom, hiszen imádtam a munkámat és mindig az utolsók között voltam, akik szabadságért kezdtek fohászkodni, sőt, olyan eset is volt már, hogy a főnökömnek rám kellett szólnia, hogy vegyem ki a szabadnapjaimat, különben eltűnnek. Vagy ha ennyire nem akarok pihenni, akkor adjam oda azoknak a kollégáknak, akik szeretnének több időt tölteni a családjukkal vagy friss levegőt szívni. Ilyenkor szoktam megengedni magamnak két-három napot, ám a harmadik nap végére már minden bajom van és nem találom a helyemet.
- Ez igaz. Manapság egyre többen vannak, akik fogják magukat és beugranak hozzánk, mert szeretnének egy apasági vizsgálatot kérni vagy azt hiszik, hogy egyszerű orvosi labor vagyunk és megcsinálunk egy vérképet. - Ettől a guta szokott megütni, de néha szükség van kikapcsolódásképpen az egyszerű megbízásokra is, nem? Bár ha ilyesfajta mintákat szerettem volna elemezgetni, akkor elszegődök egy orvosi laborba és annak a fajta tudománynak a fejlesztésére esküszöm fel.
- Élnek itt rokonaid? De jó, legalább nem vagy egyedül ebben a kisvárosban. Jelenleg úgy tűnik, hogy eléggé unalmas tud lenni, de a család mindig tesz arról, hogy az ember lánya ne unatkozzon. - Nevettem fel kurtán. Legalábbis az én családom, mellettük aztán eszembe se juthatott volna, hogy az unalomra gondoljak.


[You must be registered and logged in to see this link.] ●  :033:  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
△ mystic falls



A poszt írója Ramona Anderson
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 20, 2016 9:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

To Jemma

Az első botlásom. Azt mondják, a hazug embert, hamar utolérik. Én már megtanultam, hogyan ültessem el az emberek bizonytalanságát és kételkedését abban, amit mondok. De úgy tűnik, nem lehet mindenki figyelmét kijátszani. Rossz emberrel futottam össze.
- Az a fajta vagyok, aki miután egész életében nem utazott. Most, hogy van lehetőségem, csak rábökök a térképre, és megyek.. - csavarom tovább a sztorimat egy újabb hazugsággal és közben figyelek arra, hogy egyik szavam se üsse a másikat. Egy kicsit több koncentrációt igényel, mint egy átlagos csevegés, de nem ez az első alkalom, hogy ilyesmihez folyamodom. Már csak azért sem adhatom ki magam, mert akarva-akaratlanul is keresztül húzhatja a terveimet. Nekem pedig pont most nincs szükségem felesleges komplikációkra. Így is elég nehéz belegondolni, milyen következményei lesznek annak, ha egyszer csak megkeresem a férfit, akit a testvéremnek gondolok és elé állok a kis históriámmal.
- Óh.. - tettetek meglepődöttséget. Igazából nem is esik olyan nehezemre, elvégre nem néz ki kutatónak, őket valahogy mindig öregnek és fanatikusnak képzeltem el, szemüveggel. Nem volt összeegyeztethető a két kép. - Hát, sosem lehet tudni, mikor lesz szüksége az embernek egy tudós segítségére. - rántok vállat. Az én esetemben igazában pont elkél egy kis tudomány, de egy szóval sem említem. Próbálom visszafogni magam, most hogy már tudom, kicsoda. Annak ellenére is, hogy ő erről mit sem sejt. Talán csak a viselkedésemet tartja furcsának, de volt már annál nagyobb bajom is, minthogy valaki a fura-kategóriába könyvelt.
- Ugyan már.. - legyintek, mintha semmi problémám nem lenne azzal, hogy kérdezősködik. Voltaképp nem is nagyon lenne, ha nem személyes vonatkozásban tenné, így az én dolgom nem olyan egyszerű. - Egy kis levegőváltozás. Csak egy kis időre, egy kisváros, az Isten háta mögött. Aztán talán meglátogatom a rokonaimat is... - lendülök bele, és mire észbe kapnék, már ki is mondtam. Gratulálok magamnak, hogy elég egy pillanatra kontrollálás nélkül hagynom a csipogómat és máris elveszítem az irányítást.

१  bocsánat a késésért  27    १
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
they're the most important to me

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
★ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
★ science is my life
Humor :
★ abstract



A poszt írója Jemma Tonkin
Elküldésének ideje Vas. Jan. 10, 2016 3:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
A változatosság nem rossz dolog. Néha. Én kaptam belőle bőven a munkám során, a konferenciák és megbeszélések megkívánták az utazgatást, ami legtöbbször jó volt, hiszen személy szerint nagyon szerettem új embereket megismerni, új városokba látogatni és megnézni a látnivalókat, különböző szokásokat és morálokat megfigyelni, de néha fárasztó is volt és alig vártam, hogy otthon, abban a városban legyek, ahol a lakásom és az ágyam volt.
- Változatosságként pont Mystic Falls-ra esett a választásod? Itt nem sok minden van, ami felkeltheti az ember figyelmét. - A vak is láthatja, hogy itt semmi nincs. Szó szerint, semmi olyan, ami miatt érdekesnek lehetne nevezni, már ha a természetfeletti vonulatot figyelmen kívül hagyjuk. Olyan nem létezik, hogy mindenki a vámpírok és egyéb lények miatt látogassa a kisvárost... vagy igen? Az összes lakos tudná, mi folyik az utcákon? Az biztos, hogy nem teljesen mindennapi ez a hely... közel sem.
Egy pillanatig úgy nézett rám, mintha valami furcsaságot mondtam volna, de ezt betudtam annak, hogy az emberek nem mindig képesek felvenni a stílusomat. Ez a lány viszont kedvesnek tűnt és igazat is adtam neki. Rengeteg Anderson szaladgált szerte a világban, csupán megmosolyogtatott, hogy Fitz még a bevásárlásomba is képes beleküzdeni magát úgy, hogy itt sincs, hanem csak találkoztam egy vele azonos nevű illetővel. Ijesztő lehetne, ha bánnám a dolgot.
- Hát, nem tudom mennyire fogunk ismételten találkozni és mennyire lesz szükséged arra, hogy pont minket lőj be. A kutatóintézetben dolgozunk, ha ott nem lesz dolgod, akkor valószínűleg ismét csak a véletlen folyamán fogunk összefutni. - Elmosolyodtam. - Téged csak a változatosság hozott a városba? - Kérdeztem rá érdeklődve, aztán rájöttem, hogy nem sok közöm volt a válaszához. Ismét egy rossz szokás, az is érdekelt, ami nem kellett volna. Így kerültem bele jó néhány kalamajkába, amiből egyedül nem biztos, hogy ki tudtam volna jönni. - Bocsánat a kíváncsiskodásért. - Tettem hozzá. Emiatt nem voltam zavarban, hozzászoktam már a saját érdeklődésemhez, ami miatt legfeljebb elküldenek melegebb éghajlatra. De eddig ilyen még nem igazán történt velem.


you just really remind me of someone

ramona & jemma

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi & foglalkozás :
szociális munkás
Humor :
elvétve akad



A poszt írója Malia Tang
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 24, 2015 2:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



to Patrick
[You must be registered and logged in to see this image.]
Most meg miért ébreszt az óra? Nem kell dolgozni mennem. Tudom, mivel nemrég vettem ki szabadságot, hogy Mystic Fallsban Lizzie-nél töltsek pár napot. Akkor mégis hogy van az, hogy nehezen nyitható szemeimmel látom, csupán csak 7 óra van? Legalább 10-ig aludni szeretnék. Lizzie már ébren van, érzem a sült bacon illatát, ami a konyhából szűrődik be az ajtó résein keresztül. Az meg pláne furcsa, hogy ő fent van. Jesszus, hát persze. Ma megyünk nagy bevásárlásra. Egyrészt itt vannak az ünnepek - azért egyik nap a szüleimhez mindenképp hazaugrom -, másrészt üres a hűtő. Főleg most, hogy Lizzie minden bizonnyal a valamilyen titkolt helyről előkotort utolsó baconben sült tojást teszi ki a reggelizőasztalra. Nem szabad belegondolnom, honnan kerítette elő a hozzávalókat, különben garantáltan nem ennék. Márpedig rettentő éhes vagyok, így pápá undi gondolatok. Vidáman libbenek le a konyhába, majd pedig az egész finomra sikerült reggeli után összekészülődünk és elindulunk a közeli szupermarketbe...
Komolyan mondom, ha minimum másfél órája nem az áruházban császkálunk, akkor megeszem a szandálom. Vagy valamit biztos csinálok vele, mert szorítja a lábam, és hozzátenném, nem is kicsit. Lizzie pedig ismét felszívódott a bevásárlókocsival együtt, így cipelhetem a rengeteg cuccot a kezemben, melyektől alig látom, merre megyek. A következő kanyarnál egyenesen belebotlok valamibe. Amint a földre hullik a rengeteg doboz - valami törékeny is volt, ahogy hallom -, és végre tisztává válik a látóköröm, azonnal ráeszmélek, hogy a "valami" valójában egy valaki.
- Úristen, nagyon sajnálom. Nem láttam, hogy itt van. Valójában semmit sem láttam.- Közben zavaromban rá sem nézek, hanem azonnal a földre potyogott élelmiszereket, illetve az ünnepekre vett ajándékokat kezdem el összeszedegetni. Még jó, hogy ijedtségemben nem változtam át valamilyen állattá. Előfordult már, szóval most tényleg hálát adok az égnek. A padlón térdelve vetek egy gyors pillantást a férfira, akibe beleütköztem. Magas és szép szeme van. Ennyit sikerült leszűrnöm abból a két másodpercből, amíg őt néztem. Elég is. Amilyen gyorsan tudom, a kezembe dobálom az összes cuccot és sietve eltűnök egy másik sorban, aztán felkutatom a felszívódott Lizzie-t. Amekkora mázlim van, úgyis egy bunkó fickóba sikerült beleszaladnom. Bár valahogy nem tűnik szemétnek. Ja, egyik sem tűnik annak. A múltam igazolja.

▲music: -▲Words: ×××▲Note: 38 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 23, 2015 9:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Malia x Patrick
adj hitet, és elhiszem neked, hogy élni szebben is lehet

Kellemetlen munkanélkülinek lenni a mai világban. Az a szerencsém, hogy a nagymamám hagyott rám pénzt, ami persze szörnyű, hiszen nagyon hiányzik, és sokkal inkább szeretném, hogy itt legyen velem, és sütit sütögessen vidáman, de tény, most csak emiatt van tető a fejem felett. Ideje lenne munkát találnom, akár milyet. Azért is tévedtem be a közeli szupermarketbe, hogy körülnézzek, nem keresnek e valahova árufeltöltőt, vagy eladót. Igazából már akármit bevállalnék. Bevállalnék, mert nyakamon vannak az ünnepek, és haza kéne küldenem valami kis apróságot a családomnak, illetve ha úgy adódna Armandnak is vennék valamit, bár lehet vele ebben az életben már nem fogok találkozni, hiszen fogalmam sincs arról merre kószál, és egy warlock nem él örökké, mint egy vámpír, könnyedén lehet, hogy a következő pillanatban rám zuhan egy meteorit és meghalok… vagy valami ilyesmi.
Különös, mindig azt mondják, hogy az ikrek összetartanak, és nem szívesen válnak meg egymástól. Armand és én egypetéjű ikrek vagyunk, mégsem passzoltunk soha össze. Már gyerekként sem kerestük nagyon egymás társaságát, ő különc volt, furcsa, rosszra akarta használni az áldást, amit kapott, ráadásul mindig valami rosszaságon törte a fejét.
Én pedig már akkor sem szerettem a nagy tömeget, visszahúzódó voltam, könyvmoly, afféle magának való kissrác, akivel az Armand félék mindig ki akartak cseszni. És ő mindig ki is cseszett velem. Egyszer sem halasztotta el azt a bizonyos adandó alkalmat. Ennyit az ikrek összetartásától.
Így visszagondolva, talán jobb is, ha nem találkozom a testvéremmel ebben az életben. Bár már mindketten felnőttek vagyunk, érettek és valószínűleg sokkal magasabb az értelmi szintünk is mint anno gyerekként, de félek, ha összekerülnénk újból azok a kisfiúk lennénk, akik akkor voltunk mikor, lelökött a fáról, vagy mikor belelökött a sárba és édesanyám engem pörölt, amiért összemocskoltam a frissen vasalt ingemet. Bár ezek az emlékek mára mosolyt csalnak az arcomra, akkor nagyon fájtak. Talán ezek miatt az incidensek miatt lettem felnőttként is ilyen… különös.


41 ▲ music ▲ 309 ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
△ mystic falls



A poszt írója Ramona Anderson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 10, 2015 10:24 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

To Jemma

Szót szó követ, bár isten lássa lelkem én mostanában nagyon próbálom úgy alakítani, hogy ne én beszéljek többet, hanem a partnerem, ha pedig mégsem jön össze akkor igyekszem nem sok érdemi információt nyújtani, még mielőtt a nagy számon kiesne rokont keresek a városban. Nem adok pár órát és végigkutatnák a felmenőimet is és a végén tősgyökeres mystic fall-inak lennék kikiáltva. Amíg viszont ez nem történik meg, igyekszem kihasználni a lehetőséget, hogy inkognitó módban vagyok, senki nem ismer, senki nem látott még. Pechemre ez van hogy hátrány, főleg az ilyen kis közösségek miatt. Azt hiszik titkom van. Hát ha még tudnék, hogy mekkora...
- Akkor még nem is láttál mindent. Tényleg klassz hely, de ha leéled ott a fél életedet, akkor már vágysz egy kis változatosságra. - rántok vállat automatikusan. Ez olyan berögződés, ami felett nem tudok uralkodni, egyszerűen jön és kész. - Én legalábbis vágytam. - hazudok olyan könnyedén, mint a vízfolyás. Vagy legalábbis elferdítem a valóságot. Ha nem lenne elsődleges életcélom az ami, valószínűleg én sem jöttem volna el a városból, vagy ha mégis, nem azért, hagytam volna ott, hogy egy kisváros pletykafészkei percek alatt darabokra kapjanak. Persze fel voltam készülve a tipikus ki, mi hol, mikor, miért kérdéscsokorra, de amíg csak lehet kerülgetem, mint a forró kását szokás.
- Majd vigyázok kivel állok szóba.. - nevetem el magam a stílusán. Ha tanácsnak szánta, hát jó helyre érkezett. Pont attól tartottam, hogy a végén én is ilyen pletyka tárgya leszek és talán néhány kíváncsi fül olyat is hall, amit nem kellene. Ezért jó az, ha az ember egyedül dolgozik, odáig ugyanis még nem fajult a helyzet, hogy magamban beszéljek. Szerencsémre. Különben azon kapnám magam, hogy a főtéren sétálgatva tényleg mindenki engem néz, amiért magammal vitatkozok. A kaméleon-terv nem nagyon válna be.
Amire nem voltam felkészülve az az, hogy a nevem hallatára kommentárt fűz hozzá. És lőn világosság egy sejtés veszi uralma alá az elmémet, és csak remélem, hogy nem igazolódik be. Aztán mégis.. Nem. Hiszem. El. Tényleg ilyen kicsi lenne ez a város?! A neve hallatára mintha kattanna valami, és máris a helyére pakolom a kirakós darabjait. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy virtuálisan végigfussam a róla írt néhány sort a mappámban. A bátyám munkatársa, akivel meglehetősen jó viszonyt ápol. Blablabla. Én pedig próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna és jó képet vágni az egészhez. A színészi képességeimet talán épp nem most kellene tesztelnem.
- Annyira nem különleges név.. Biztosan sok Anderson megfordul errefelé. Minden esetre, örülök, hogy van akit már név szerint is be tudok lőni. - mosolyodom el zavartan, mintha ezzel palástolhatnám a hirtelen lefagyásomat. És igazam van. Csak arra nem számítottam, hogy ép olyan emberbe ütközöm, akinek nem lenne szerencsés elújságolni a valódi nevem. Ha különlegesebb lenne, most tarthatnék attól, hogy kifecsegi a partnerének, és ezzel mindent elront. Elvégre egy ilyen közösség egy kis idő után fertőző.

१  bocsánat a késésért  27    १
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
they're the most important to me

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
★ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
★ science is my life
Humor :
★ abstract



A poszt írója Jemma Tonkin
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 04, 2015 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
Most már talán nem tűnök a szemében egy címeres bolondnak, mint amilyennek éreztem magam. Szokásom, hogy nem gondolkozok, csak kinyitom a számat és hagyom, hogy előtörjön belőle minden, amit az agyamban még nem forgattam át, ám mint a jelen helyzet is mutatja, nem mindig jövök ki belőle rosszul. Ehhez persze kell az, hogy a valaki, akihez hozzászóltam vevő legyen a hirtelen cselekedeteimre és ne hívja rám a legközelebbi elmegyógyintézetet. A lány kedves volt, barátságos, olyasvalaki, akivel szívesen elegyedik beszélgetésbe az ember. Talán közrejátszhatott az is, hogy friss a városban, bár én sem mondhattam magam törzsvásárlónak a szupermarketben, hiszen mindössze pár hete éltem itt. Ez a pár hét viszont bőven elég volt ahhoz, hogy elkezdjen velem forogni a világom.
- Igen, jártam. Egyszer egy konferencián voltam ott néhány napig. – Legyintettem egyet. A munka az életem, de ha nem a lakóhelyemen járok, akkor próbálok minél többet megnézni az adott városból. Én is emberből vagyok, szeretek új dolgokat megismerni és felfedezni, ami természetesen szintén kapcsolódik a munkámhoz, hiszen a felfedezés éltet. Minden, ami új, jó. Addig, amíg rá nem jövök, hogy ez a megállapításom nem mindig nyer bizonyítást… természetesen megint elkalandoztak a gondolataim.
- Én sem vagyok itt régóta, de azt már észrevettem, hogy ez a kisváros a lehető legrosszabb mind közül ebben a tekintetben. – Hangom csendesebbé vált,  mintha cinkostársak lennénk és csak suttogással lehetne kommunikálnunk. Ha valakiről rosszat mondtam mindig így viselkedtem, nem tehettem róla, szégyelltem a kellemetlenkedést, de ami igaz, az igaz. Nem kell sok ész ahhoz, hogy akárki rájöjjön, Mystic Falls egy pletykafészek. – Nem sok mindenkit ismerek, sőt szinte senkit, de már annyi mindent hallottam és kérdeztek tőlem is olyanokról, akikről azt sem tudom, hogy léteznek… - Megcsóváltam a fejemet, majd ismét elmosolyodtam, hogy kicsit enyhítsek a téma általam adott élén. – Egyébként a város maga elég egyszerű felépítésű, már volt egy kis időm körülnézni… szinte minden egy helyen van, nem bonyolult. – Megvontam a vállamat. Nem volt olyan nagy a közösség lakóhelye, hogy nagyon el lehessen tévedni vagy autóba kelljen pattanni, hogy egyik helyről a másikra elugorjunk, én legalábbis minden távot gyalog tettem meg eddig. Bár lehet ebben az is közrejátszik, hogy a hotel ahol lakom belváros kellős közepén van és onnan aztán tényleg semmi sincs nagy távolságra.
Eszembe jutott, hogy mennyire neveletlen vagyok. A lány felém nyújtotta a kezét, bemutatkozott, aminek hatására egy pillanatra a saját nevemet is elfelejtettem. Anderson? Hirtelen le sem esett, amikor megvilágosodott vált szélesebbé a mosolyom és megráztam a kezét. – A legjobb barátomnak is Anderson a vezetékneve. Kicsi a világ. – Nem, Fitz nem lehet a közös pont. Jobban megnézve egyáltalán nem hasonlítanak. Valaki más lesz a kapocs. – Az én nevem Jemma. Jemma Tonkin. – Mutatkoztam be én magam is.

you just really remind me of someone

ramona & jemma

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
△ mystic falls



A poszt írója Ramona Anderson
Elküldésének ideje Szomb. Május 23, 2015 11:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

To Jemma

A célom még mindig több mint egyszerű. Meghúzom magam, szükség esetén elcseverészek az emberekkel, egész addig, míg bele nem botlok a bátyámba. Mondjuk talán ezt a belebotlást egy picit erőltetni kellene, nem hiszem, hogy olyan túl sok helyen találkozhatnék vele a városban, úgyhogy a dolgok elébe kell majd mennem. Amint bevásároltam valamit, amivel egészen pontosan azt akarom kikerülni, hogy ne egy gyorsétteremben kelljen ebédelnem. Voilá, probléma kiküszöbölve. Persze én sem vagyok naiv, tudom, hogy esélytelen próbálkozás teljesen láthatatlan maradnom, és be kell vallanom, hogy annyira antiszociális személy sem vagyok, hogy csak a célra összpontosítva minden más társadalmilag elvárt normát magam mögé utasítsak. Talán kissé ambivalens gondolatok, de persze én sem vagyok egyszerű eset.
- Jártál már ott? - kérdezem a tőlem megszokottnál lelkesebben. Ez egy jó magyarázat lenne a tájékozottságára. - Jó hely, de egy idő után az ember világot akar látni.. - rántok vállat. Azt inkább megtartom magamnak, hogy világ címszó alatt a kalandot értem, merthogy a tesókutatás elég kalandos dolog. Persze ennél többet nem akarok elárulni senkinek se..
- Igazából nem is olyan rossz dolog beszélgetni, főleg az ilyen könnyed hangvételű csevej hiányzott már.. - nevetgélek azon, hogy próbálja oldani a közénk férkőző feszültséget. Én sosem érzem magam ennyire zavarban senki előtt, szóval új a helyzet, a szokatlanságot pedig mindig apró mosolyokkal díjazom, mármint ha az pozitív.
- Óh neeem, az alvással nem volt gondom. A hosszú út egy kissé lefárasztott, úgyhogy szerintem úgy keltem fel reggel, ahogy este ágyba dőltem.. A neheze majd most jön, fel kell térképeznem a várost... Nem egészen rossz értelemben más itt, csak hozzá vagyok szokva a nagyvároshoz, a nyüzsgéshez, meg ahhoz, hogy senki sem vesz tudomást a másikról. - válaszolom egy kisebb sóhaj kíséretében. Tényleg van még mit szoknom, sosem voltam az a tipikus jelenség, aki pikkpakk alkalmazkodott a környezethez. Nem vagyok egy kaméleon, na.. - De így legalább már nem teljesen idegen a város.. - nézek rá biztatónak szánt mosollyal. - Egyébként Mona vagyok. Mona Anderson.. - nyújtom felé a kezem, ha már percek óta beszélgetünk, nem ártana tudnom, hogy kivel is teszem ezt.


१  bocsánat a késésért 27   १
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
they're the most important to me

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
★ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
★ science is my life
Humor :
★ abstract



A poszt írója Jemma Tonkin
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 07, 2015 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
Oké, Jemma, nyugi, semmi szükség a hiperventillációra, mindjárt megoldódik a dolog és normálisan veheted a levegőt. Az agyamban a gondolatok úgy cikáztak, mint egy mérgezett egér a rosszabbik napjai egyikén, egy kisember kalapáccsal ütötte az elmém azon részét, amelyik a bámulásért volt felelős és legszívesebben a homlokomra csapva húztam volna magam utána a kosárkámat, de ha már ennyire szerencsétlenül jött ki a helyzet, akkor legalább a nyúlcipőt ne vegyem fel. Egyáltalán nem tűntem volna bolondnak, ha se szó, se beszéd kirohantam volna.
A lány egyébként feltűnően jól kezelte a kirohanásomat. Túl sok dologban voltam jól, de az improvizáció nem tartozott ezek közé, borzalmas helyzeteket tudtam kikerekíteni egyébként teljesen hétköznapi szituációból. Itt is van a tankönyvi példa, az alcím akár az is lehetne, hogy "Így jársz, ha mindenféle ok nélkül megbámulsz egy idegent, írta és szerkesztette Jemma Tonkin". Magam számára is borzongatóan ügyetlen tudok lenni néha.
- St. Louis? Gateway Arch, Easd híd, Forest Park, csupa jó dolog! - Mosolyodtam el belső feszültségem csökkentésének céljából még szélesebben már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Hogy tudhatnám még kellemetlenebbé tenni? Csak beszéljek tovább, persze. - Bocsánat a fecsegésért, lehet, hogy túl sok kávét ittam reggel. A kollégám úgy issza, mint a vizet és nekem is mindig hoz, én pedig nem tudom megállni, hogy ne tüntessem el, de most már legalább van bizonyítékom rá, hogy jobban járnék a teával. - Szegény Fitz, ebbe is belekevertem, pedig ma még nem is hozott nekem kávét. Nem is fog, nem engedem, hogy akármilyen serkentő szer jusson a szervezetembe, inkább állva alszok el, minthogy megadjam a lehetőséget magamnak a totális ostobaságra.
- Az első éjszaka? Nekem az sosem jó, mindig forgolódok, ha mennem kell valahová és nem a saját ágyamban alszok. - Jegyeztem meg a számára egyébként valószínűleg elhanyagolható információt. - De akkor az első benyomásod már biztos megvan a városról... amin akár ronthattam is ezzel a lerohanással. Ne haragudj. - A pillantásom megtelt bocsánatkéréssel, reméltem, hogy nem küld el melegebb éghajlatra, bár ha ezt akarta volna, akkor megtette volna pár perccel ezelőtt. Azzal nem lettem előrébb, hogy itt maradtam, mert nem tudtam eldönteni, hogy kire hasonlít, pedig az egész arca annyira ismerős volt, de arra a  nyakamat tettem volna, hogy találkozni nem találkoztunk.

you just really remind me of someone

ramona & jemma

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
△ mystic falls



A poszt írója Ramona Anderson
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 23, 2015 10:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

To Jemma

Igen, ez mind én vagyok. Nem, nem hasonlítok Angelina Jolie-ra.. Sőt, mi több, egyetlen hírességre sem, csak hogy pontosítsuk a helyzetet. Innentől fogva elvárnám, hogy ne kezeljenek úgy, mintha legalábbis egy másik bolygóról jöttem volna. Nem tudom, melyikünknek kínosabb ez a szitu, de gyanítom, hogy nem nekem. Már csak az arckifejezéséből ítélve is. Én pedig tehetnék úgy, mintha mi sem történt volna, de a kíváncsiság nagy úr, ahogy mondani szokás.. Én pedig világ életemben szerettem bolygatni azokat a szálakat, amikhez vagy nem volt közöm, vagy egyszerűen csak túlmutattak rajtam és nem értettem őket. Ezt azóta néhányan már a szememre is olvasták, de megnyugtattam őket, hogy eszem ágában sincs kinőni eme remek tulajdonságomból.. Még csak az árnyékából sem szándékozom kilépni a közeljövőben.. Szóval.. Ó, igen, a lány, aki bámul rám, mint borjú az új kapura. Nagyon sanszos, hogy ha nem tisztel meg minimum annyival, hogy válaszol, vagy céltalanul továbbáll, akkor én itt és most jelenetet rendezek. De erre nincs szükségem, hála a torkából feltörő szavaknak. Csak szuggerálni kellett, ennyi a dolog titka.
- Ó.. Igen? - kerekednek el a szemeim. Erre aztán végképp nem számítottam. Már az első napomon - na jó, ha nagyon szőrözős vagyok, a másodikon - divatról fogok eszmecserét folytatni, vagy talán vásárlási szokásaimat elemezné ki? Kétlem, hogy valójában így lenne, de ám legyen, nem érheti szó a ház elejét, csak mert nem vagyok kellőképp nyitott és segítőkész, és egy kicsit lazábban önmagam.
- Ezeket még otthon.. Izé, St. Louisban vettem.. Nem is emlékszem az üzlet nevére.. - nézek végig magamon. Nem túl feltűnő, nem túl konzervatív, minden szempontból teljesen átlagos. Bár a nyakláncom ugyan egyedi darab, de erre aligha fogom felhívni a figyelmét. Elég szívélyes vagyok így is, azt gondolom.
- Lám csak, egy közös pont.. Egészen pontosan az első éjszakámon vagyok túl a városban.. Nem éppen olyan, mint amihez hozzászoktam..  - kotyogom ki ezt a bizalmasnak számító információt, de persze aligha számít. Most hozta tudomásomra, hogy ő is betelepült és nem törzsgyökeres lakos. A szerencsém még mindig velem van. Legalábbis akkor, ha a gondolatmenetem helyes, miszerint, ha nemrég költözött ide, akkor aligha bír sok kapcsolattal, és baráti téren is szűkölködik, ami megnyugtatja a pici lelkemet, hogy nem lesz túl sok személy, akinek elújságolhatja, hogy találkozott a városka legújabb lakosával. Nem mintha annyira érdekes lennék, de minél többen tudnak rólam, annál többen kérdezősködnek és nincs szükségem arra, hogy álhírek kezdjenek terjengeni rólam. Főleg nem a tudtom nélkül.. Á-ááá..

:cukorborso:   १
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
they're the most important to me

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
★ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
★ science is my life
Humor :
★ abstract



A poszt írója Jemma Tonkin
Elküldésének ideje Pént. Márc. 20, 2015 1:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
Mit is gondoltam? Persze, hogy lebuktam. Sosem voltam jó megfigyelő, a titkolózás nem az én asztalom, így is csodálnivaló volt, hogy nem mentem neki valaminek a nagy nézelődés közepette, de az már biztos, hogy hiperszuper tikoksügynöknek sehová sem kellenék. Maximum alvó ügynöknek adhatnának el, aki annyira mélyen alszik belül, hogy senki sem óhajtja felébreszteni, mert abból csakis katasztrófa származhat.
Hiába a doktori cím és a három diploma, ebből a helyzetből nem tudtam, hogy vágjam ki magam. Mit mondhatnék, ami nem a teljesen bolond személy képét festi le rólam? Azt sem tudom, egyáltalán miért néztem úgy a lányra, ahogy, miért tűnt ismerősnek vagy mi volt az, ami egyáltalán arra az őrültségre vezetett, hogy önjelölt sasként körözzek felette. Néha megijedek saját magamtól és a bolond ötleteimtől.
[color:014c=#8a797f- Én csak... - Mély levegő, nagy nyelés. Menni fog, Jemma. Igaz, nem éppen ezen az úron kellett volna elindulnod, ha barátokat vagy szimplán ismerősöket akarsz szerezni, de minden megoldható. - Nagyon tetszik ez a felső! És a nyakláncod! Régóta akarok már egy ilyet és gondoltam megkérdezném, hogy... hol vetted? - Széles mosoly ült ki az arcomra, de az agyam saját magát akarta agyonütni. Éreztem a viselkedésemen, hogy még mindig nem sikerült kifejlesztenem egy füllentő ént, ilyenkor mindig elpirulok és ostobaságokat kezdek zagyválni, amelyekből maximum hatalmas előfeszítések árán sül ki egy nem annyira borzasztó végkifejlet. Ennek jelenleg ezredszázaléknyi esélyét sem láttam.
- Ne haragudj a bámulásért, egyébként nem vagyok őrült vagy ilyesmi, csak... nemrég költöztem ide és lehet, hogy nem jól bírom a levegőváltozást. - Legyintettem egyet és zavartam beletúrtam a hajamba. Már az a jelenet is lejátszódott bennem, hogy fogom a kosaramat és sprintre kapcsolva kiszaladok az üzletből, de túl lusta voltam, a kíváncsiságom pedig dolgozott bennem. Legalább megfigyelhettem a lány vonásait és gondolkozhattam azon, hol láttam. A memóriám sosem hagy cserben... miért nem tudok most is rájönni arra, amire akarok?

you just really remind me of someone

ramona & jemma

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
△ mystic falls



A poszt írója Ramona Anderson
Elküldésének ideje Szer. Márc. 04, 2015 10:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

To Jemma

A beilleszkedés, mint olyan, elég nehézkesen megy nekem. Pontosabban fogalmazva, sosem tartozott az erősségeim közé. Nyilván azért is lehet, mert sosem akartam egy-egy közösségbe olvadni és feladni azt a kevés egyediségemet is, ami megkülönböztet a többi hétmilliárdtól. Csacskaság vagy sem, én így érzem jól magam. A szomszédok mondjuk ennek nem mindig örülnek. Így jártam most is, pokoli egy társaságot fogtam ki, de a lakást amúgy is csak egy hónapra béreltem ki. Elgondolásom szerint ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy a szépen és alaposan előkészített tervem megvalósulhasson és gondosan, apránként adagolva majd nem éri felkészületlenül a bátyámat, hogy csak úgy betoppanok az életébe, megvetem a lábaimat és kavarok egy kis káoszt is magam körül. Csak olyan lazán, Ramisan. Az, hogy ő nem keresett engem sosem, mintha nem is lenne kíváncsi rám, nem jelenti azt, hogy én sem szeretném megtudni, honnan jövök, ha már jelen pillanatban csak annyit tudok, hogy bevásárolni tartok. Hmm.. Titkon azért remélem, hogy ilyen dolgok miatt nem kell aggódnom, de a homlokomba vésett ráncok majd csak akkor tűnnek el, ha ténylegesen fellélegezhetek. Addig meg belevetem magam a kisvárosi életbe és igyekszem úgy tenni, mintha nem lenne számomra teljesen idegen ez az egész. Rosszul néz ki? Naná. Tudom, hogy kell úgy tenni, mint aki egy hét alatt ismeri a helyet, mint a tenyerét? Fenéket. De a boltot azért megtalálom. Teljesítmény, hogy nem kell kinyitnom hozzá a számat. Egyelőre jobban járok, ha nem állok le trécselni senkivel, mielőtt még valami bajba keverem magam és amiatt is lesz egy csavar a történetemben... Legalább a polcok ugyanolyanok, mint otthon..
Az üzletbe lépve persze azonnal fellelkesülök és fejembe veszem, hogy annak ellenére, hogy nincs mit, ma ünnepelni fogok. Alkalom híján is lehet azt, ugyebár. Egy spagetti pedig még az én képességeimet sem haladja meg. Hiába, nem azzal voltam elfoglalva, hogy konyhatündért faragjak magamból, de ezt már csak elnézik nekem. Egy-egy mosolyért cserébe biztosan.
Szorgosan pakolgattam a kosaramba a friss alapanyagokat, mikor felpillantva azt vettem észre, hogy egy fiatal nő elég ráérősen bámészkodik. Ezzel nem is lenne problémám, ha nem én lennék az alanya. Mintha legalábbis szellemet látna, úgy tesz. Hát, kaptam már szebb bókot is ennél... Elpillantok, aztán vissza, a zöldségek felett kialakított tükrös részre, hogy néhány pillanat alatt tanulmányozhassam saját vonásaimat, nincs-e rajtam valami furcsa... De semmi.
- Elnézést, van rajtam valami vagy...? - fordulok felé végül kosarastól érdeklődő arcot vágva. - Esetleg segíthetek valamiben? - teszek fel újabb kérdést, ezzel biztosítva arról, hogy igenis hozzá szóltam. Nem vagyok az a fajta, aki nem meri szóvá tenni, hogy ez igenis zavaró, de ahelyett, hogy ajtóstól rontanék a házba, megfontoltan cselekszem. Ki tudja, lehet, hogy ő a városka szócsöve, üdvöskéje vagy hasonló. Én meg itt állok, és nem szeretnék nagyobb hírverést, mint amit eddig kaptam. Elég annyit tudniuk, hogy létezem.

१  lesz jobb is, ígérem  34   १
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
they're the most important to me

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
★ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
★ science is my life
Humor :
★ abstract



A poszt írója Jemma Tonkin
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 02, 2015 8:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
Hiányzott a lakásom, a megszokott környezetem, a cuccaim nagy része, még az itteni labor sem olyan volt, mint amit megszoktam már az évek alatt. Próbáltam mindennek a jó oldalát látni, Olivia a közelemben volt, Fitz-et nem kellett sokáig győzködnöm, szerencsére az első szavamra jött utánam és egy természetfeletti lényekkel megzsúfolt városban tengetem a mindennapjaimat, amitől ugyan ki kellene, hogy rázzon a hideg, de csak enyhén kapott el a frász, amikor arra gondoltam, hogy pár évvel ezelőtt torkom szakadtából nevettem volna, ha valaki a varázslat szóval és ennek szinonimáival dobálózott volna a közelemben. Mindig is azt gondoltam, hogy a varázslat olyan tudomány, amit még nem értünk, mert nem rendelkezünk elég fejlett technikával és most is ennek a hipotézisnek a bebizonyításán fáradoztam. Persze csak akkor, ha éppen nem kenyeret kellett vennem, mint például jelenleg.
Az evés nem tartozott azon foglalatosságaim közé, amiknek nagy jelentőséget tulajdonítottam, általában letudtam a délelőttömet egy szendviccsel, a délutánomat egy joghurttal és így ment ez már évek óta, de másoknak szerettem összeütni különböző dolgokat, ha éppen nagy ritkán vendégem volt. Arról ne is beszéljünk, hogy Fitz-et rendszeresen elláttam a kedvenc szendvicsével, úgyhogy az ehhez szükséges hozzávalók is bekerültek a kosaramba az alapvető élelmiszerek mellett. Ha már szabadnapom volt, akkor legalább töltsem hasznosan.
Nem tolongtak a boltban, rendületlen sebességgel járhattam a sorokat, az egyikre bekanyarodva pár méter után mégis meg kellett torpannom. Semmi különös nem kúszott a szemem elé, mindössze egy lány álldogált a saját kosara mellett, ennek ellenére ahogy rápillantottam hirtelen elfogott egy furcsa érzés. Mintha ismerném valahonnan, pedig esküdni mertem volna rá, hogy soha nem láttam. Agyam, mint a szivacs, megjegyzem az arcokat, de a vonásai... honnan ennyire ismerős? Próbáltam elhaladni mellette úgy, hogy ne legyen túl feltűnő, de túlságosan jól ismertem magam ahhoz, hogy tudjam, úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek, akit az anyja próbál elhúzni a kirakat elől, amiben az a baba foglalt helyet, ami túlságosan lekötötte a figyelmét. Hátha nem veszi észre a bámulásomat, ennek gondolatában próbáltam eloldalazni.

you just really remind me of someone

ramona & jemma

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 17, 2013 12:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Pati & Ariel


Láttam Patin, hogy sikerült lesokkolnom, pedig nem állt szándékomban. De akkor tényleg nem viccelt, hogy szinte nem tud semmit se ezekről, pedig nem ártana utána néznie, ha nem akar bajt.
Rendben. - mondtam neki kedvesen, amikor mondta, hogy ő fizet, de legszívesebben ingyen elvittem volna a dolgokat, hiszen senki se állt mögöttünk, s bulis is lett volna, egy kis idézés, hiszen úgy is olyan régen csináltam már. Jó mondjuk nem biztos, hogy a legjobb ötlet lett volna, hiszen Patinak így sok ez a dolog, meg amit mondtam arról ne is beszéljünk. Alig, hogy kiléptünk már is jött a következő kérdése. - Ezt nem itt és most fogjuk megbeszélni. - néztem rá komolyan, hiszen ez nem olyan téma, amit egy bevásárló központban meg lehet beszélni. -
Rendben, akkor menjünk oda. - mutattam egy bolt felé, ahol viszonylag egész, hamar végeztünk és mentünk is a kocsihoz. -
Akkor siessünk ne várakoztassuk meg a bendődet. - mondom nevetve neki és azzal elindulok hozzám. -
/foly. a házamban. /

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 16, 2013 7:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A nagy bevásárlótúra

Nem hittem a  fülemnek. Miről beszél, ki az a Klaus, mi az a hibridség... és most mi van?  Hosszú percekig csak csöndben voltam és csak álltam ott ariel mellett, mert a pénztárnál jobb ha nem kérdezősködtem erről.
- Én fizetek!- szóltam neki, mikor épp a tárcájáért nyúlt. Isten ments, hogy ő fizessen, épp elég az nekem, hogy szó nélkül nála lakhatok.
Mikor végeztünk és Ariel már a két nagy szatyrot cipelte kifele, végre kiböktem a kérdésemet, azt ami a szívemet nyomta, már egy ideje.
- Ki az a Klaus és mi az a hibridség? Mert bocsánat, de én ebből semmit sem értek.- mentegetőztem értetlenségem miatt. Tényleg nem értettem semmit...
- Hát elég ha veszünk egy pizsamát és egy váltóruhát. Nem tudom, nem ismerem annyira a helyet még...- mondtam kicsit szégyenlősen. Tudom, hogy elég gáz dolog az, hogy már itt vagyok több hónapja is és még ki sem mozdultam szinte otthonról...
- Te nem ismersz valami jó helyet?- teszem fel kíváncsian a kérdést.  Hátha ő jobban ismeri a helyet, ezt a kis titokzatos Mystic Falls-t. Leplezni sem tudtam, annyira örültem, hogy megérkeztünk a kocsihoz, a lábam már sajgott a sok sétától, ezért nagyon örültem annak, hogy már a kocsinál jártunk. Gyorsan bepakoltunk az autóba, majd Ariel beült a vezetőülésbe és már úton is voltunk a háza felé.
- Jajj, de jól fog esni az a vacsora!- simogatom meg a pocakomat, ezzel is kimutatom éhességem jelét.

/Ariel háza/


Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Pént. Aug. 16, 2013 6:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Pati & Ariel


Sétálok mellette, s még mindig a gyanútlan embereket nézem. Mondjuk lenne egy kis áram szünet és pár emberből lehetne vacsora. Ez jár a fejembe, amikor Pati hangjára felfigyelek. - Én ilyet nem mondtam.- nézek rá nyugodtan miután kis híján neki mentem és fellöktem. - Én azt mondtam, hogy tudunk ellenetek védekezni, hogy ne is kerüljön sor erre, de amúgy meg van. - mondom nyugodtan és folytatnám a bevásárló sétát, ha nem állná el megint a kiváncsi tekintetével az utat. - Ez most komoly? - vonom fel a szemöldökömet, majd belé karolok és halkabban folytatom.- Biztosan hallottál már Klaus Mikaelson-ról - kérdezem tőle. - Nos ő ügye hibrid és az ő vére meg tud gyógyítani minket. - mondom úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.- De lehet vannak még mások is, nem tudom . - rántom meg a vállamat. -
Különlegesen borzasztó. - mondom neki nevetve, hiszen gondolom így érez a buli után. Meg ami ott a bálon történt. - Rendben, nem hozom fel többet. - játékosan úgy teszek, mintha lakatra zárnám a számat, s eldobnám a kulcsot. Szép lassan kipakolok mindent a pénztárnál és fizetek is már.-
Rendben, jól hangzik . - mondom Patinannak arra, hogy még se menne most a hotel szobába. - Melyik boltba menjünk? - fordulok felé és várom a válaszét és közben két zacskónyi kaját fogok. Ebből én egy falatot nem fogok szerintem enni, de nem akarom megbántani, így nem mondom neki.-
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 16, 2013 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A nagy bevásárlótúra

Szerintem egy farkas akkor is erős, ha nincs a telihold hatása alatt. Persze ekkor van esélye a vámpíroknak ellenünk, de akkor is, mi sem vagyunk gyengék olyankor.
- Várj, várj, várj! Mit mondasz.?- fékeztem le hirtelen és Ariel előtt teremtem. Nagyon felcsigázott az a mondata, hogy már a vérfarkas harapás sem halálos számukra. Ez mégis, hogy lehet?
- Azt mondod, hogy már a vérfarkasharapásra is van ellenszer? És mi az?- kérdeztem komolyan. Csak remélni tudtam, hogy elfogja mondani. Addig meg sem mozdultam, míg Ariel szór nem nyitotta a száját.
- Nos igen, sosem voltam az a nagy ivó, de partyzni anélkül is nagyon szeretek. Az ital... nos a tegnapi nap, az egy nagyon különleges nap volt. Muszáj volt kicsit "leinnom" magamat. De ne is beszéljünk erről, mert még most is fáj egy kicsit a fejem.- nevettem el magamat. Kicsit talán kényelmetlen volt számomra ez a téma, azért mielőbb próbáltam elterelni a szót.
- Igen nos az én "sikerem"... Mindenképpen olyan lesz, már ha lesz. Bár annyira nem vagyok nagyravágyó... jelen pillanatban, még annak is örülni tudnék, ha a Grillben kapnék egy kis pénzt élőzenéért. - beszélek a terveimről, amiket eddig még nem sikerült megvalósítanom.  - Igen, minden megvan, de figyelj csak. Semmi kedvem nincs elmenni a hotelbe, inkább veszek magamnak valami ruhát holnap váltásnak. Ma főzzük meg a kaját, oké?- változtatok tervet. Igazából, most olyan jól megvagyunk Ariellel, hogy semmi kedvem sincs elmenni a hotelbe. Inkább menjünk vissza hozzá, és készítsük el a vacsorát.


Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Pént. Aug. 16, 2013 1:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Pati & Ariel

Persze ezt értem, hogy olyankor erősek vagyok, de - néztem rá kedvesen. - ellenetek is meg van már, hogyan tudunk bántani titeket és az a szar bennünk meg nem okoz kárt. - mondom neki nyugodtan és higgadtan. Követtem őt a kacskaringós sorokon, s egyre jóban szerettem ezt a helyet. Hmm milyen jót lehetne lakmározni, futott át pár másodpercre az agyamon. -
Azt tudom, de most volt egy és nem szeretném, hogy túl bulizd magad. - mondom nevetve, s picit célozva az előző esti piálásra is. Hiszen ott is picit túl lőtt a célon, s ki tudja lehet ezzel valaki visszaélne egy bulim. - Egy kicsit edzened kellene magad a piához.- mondom neki kedvesen. -
Ki tudja, lehet legbelül az vagy, csak te nem is tudsz róla. - kacsintok rá.- Amúgy meg a siker mindenkinek mást jelent. -kacsintok rá. - Nem biztos, hogy mindenki azt hívná sikernek, hogy van pasid, meg gyereked. Más a sztárságot hívná annak, vagy egy jó állást. -mondom neki, s nézem őt.- Nincs mit, csak az igazat mondom, hiszen ami a szívemen az a számom Vöröske. - teszem hozzá nevetve.- Rendben, mehetünk, de akkor biztos minden meg van, ügye? - kérdezek vissza, s a teli pakolt kosárral elindulok a pénztár felé. -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A nagy bevásárlótúra

Pontosan! De ezt nem mondtam ki hangosan, inkább csak megint nevettem egy nagyot. - Hát nem félsz tőlünk? Pedig bármennyire is erős vagy, azért teliholdkor ne akard, hogy összefussunk!- tettem fel a kérdést, miközben még mindig a sorok közt bolyongtunk. Bár szerintem már minden megvolt, azért törekedtem a pontosságra is. Nem nagyon szeretek eljárni az ilyen szupermarketekbe, ezért ha eljárok vásárolni, mindig törekszem a pontosságra és a precizitásra.
Héé én soha nem mondok nem-et, egy partynak sem!- böktem kicsit oldalba, játékosan miközben tovább haladtunk a sorokban.Tényleg mindent rendesen átgondoltam és nem jutottam más következtetésre, csak arra, hogy miden megvan. Ami jó, mert azt jelenti, hogy akkor itt végeztünk is, és már csak a hotelbe kell majd beugranom pár ruháért.
- Jajj biztos furán hangzott a számból, de nem vagyok féltékeny a legjobb barátnőmre, a testvéremre. Csak örülök a sikereinek!- bólogattam helyeslően, majd a pénztár után kémleltem.  A kedves szavai nagyon jól estek, sőt kicsit talán el is érzékenyültem, de nem zavart. - Köszönöm szépen a kedves szavakat, Szöszi.- tértem vissza  régi becenevéhez, csak a deja vú kedvéért. Majd mikor megállapítottam, hogy mindennel készen vagyok/ vagyunk, összecsaptam a tenyereimet.
- Jól van, menjünk a pénztárhoz.- navigáltam a kis segédemet, miközben a tárcám után kutattam.


Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 8:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Pati & Ariel

És mi? Meghalok?! - nevettem el magamat.- Bocsánat, elnézést. - kezdtem menteni a helyzetet. - Nem vagyok mai vámpír, szóval megtudom védeni magamat. Ne feled, hogy ellenetek is van ellenszer. - néztem őt, de láttam, hogy még mindig a kajákat tanulmányozza.- Nem történt semmi se, szóval nyugi. -mosolyogtam rá. Biztos nem fogunk egyetérteni ebben se. Ez volt az érdekes sok dologban egyetértünk, sok dologban nem, talán ezért is lett olyan, mintha a húgom lenne. -
Ennyire ne félj. Nem okosak ennyire az emberek. - mondom neki nyugodtan, hiszen tényleg erre nem is gondolnak, hogy a kajával tudnák magukat védeni. -
Ja nem. - mondom nevetve..-Vagy szeretnéd? -mosolygok rá.- Csak jó sebre is, meg inni is. - kacsintok rá.-
Na most állj le. - intem nemre őt, s vele szemben állok.- Ezt most fejezd be. Nézz magadra. Bombanő vagy, aki a saját feje után megy, ami megint dicséretes. S akkor hogy nincs hangod?! Viccelsz velem? -nézek rá érthetetlenül. -
Baromi jó hangod van, hiszen az emberek szeretik azt amit csinálsz- mondom mosolyogva.- Hidd el valóra fogod váltani az álmod.
Persze. - veszem el tőle a kosarat. - Nem kellene már másik is? - kérdezem tőle kedvesen hiszen annyira tele van már a kosár.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 6:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A nagy bevásárlótúra

Nos igen ez a kérdése és reakciója is jogos volt. De nem hagyom abban a dolgot... azért egy farkassal nem lehet olya gyorsan és könnyen elbánni.
- Hééé, ne becsülj alá minket! Csak egy harapás és tudod.- elég tapintatosan próbáltam fogalmazni, de miközben az árukat néztem nem nagyon figyeltem a modoromra. - Bocsánat, nem akartam, hogy fenyegetően hangozzon a mondatom, csak tudod a sok stressz, meg minden... már fogalmazni sem tudok.- varkartam meg a fejem búbját.
Sosem lehet tudni mit eszünk meg!- mosolyodtam el én is, miközben a  konzervdobozra néztem, majd vissza a lányra, aki már egy üveg alkoholos italt is berakott a kosárba.
- Húúú ma lesz egy kis buli nálunk?- kérdeztem meglepetten, ám lelkesen is egyben. Majd mikor Katire került a szó... hát nem is tudom. Nem szeretek a "kapcsolatunkról" beszélni, mással nem, csak vele. - Ha úgy vesszük, Katie az egész életben lekörözött engem. Ő tanult, inkább minthogy zenéljen, Ő szerelembe esett, én meg. Én meg ilyen vagyok... egy örök lázadó, aki azt hiszi ér valamit a hangja.- mondom beismerően, majd tovább bolyongok a tisztasági soron és leveszek pár létszükséges dolgot, olyanokat, amikre a nőknek szükségük van. - Nem is értem mi lehetett az első tesztel, biztos vacak volt, összenyomódott, vagy valami.- rándítom meg a vállam. Majd megemelném a kosarat... ha bírnám. Kedvesen Arielre nézek, hátha ő, a vámpír erejével segíteni tudna nekem. - Segítesz nekem?- kérdeztem angyali hangon.


Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 6:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Pati & Ariel

Mivel nem hagyta annyiban, így tudtam, hogy nem fogadja el azt amit mondok neki. De most miért kellene elfogadnom a féligazságot is? Nem nagyon fogunk dűlőre jutni az egyszer biztos, de meg fogjuk találni a közép utat is, ebben biztos voltam.
De ez csak a szerencsének is köszönhető. - mondom nyugodtan.- Mert szerintem más esetben már nem élne a farkas. - reméltem nem bántom meg Patit,mert nem akartam a világért se megbántani. Egyszerűen így volt, soha nem engedtem volna meg senkinek se azt,hogy így beszéljen velem. - De benned volt valami. - teszem hozzá gyorsan.- Valami ami tetszett és nem félre érteni. - mondom nevetve.-
Csak a második? Szóval Katie barátnőd ebben is beelőzött. - sóhajtok egyet. Figyelem őt. - Mit keresel te azon annyira? Ne félj nem mérgező. - mondom nevetve.-
Értettem főnök. - mondom nevetve és még mindig követem. - Biztos, hogy elég lesz ez a pici kosár? - kérdezem tőle. Össze kell pakolnom a hűtőben. Gondolom magamban, de még mindig mosolygok.-
Jaa értem, de miért nem megy el orvoshoz- kérdezem tőle nyugodtan, majd elveszek egy két alkoholt is. Soha nem árt, ha van otthon. - Az a legbiztosabb nem?!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 5:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Volt igazság az ő szavaimban is, de én most arra nem nagyon figyeltem. Az volt a célom, hogy az én igazamról győzzem meg, mert most igazam volt, nem?
- Igen, de ott - valljuk be -, rögtön egymás fejéhez vágtunk ezt, azt. Majd mikor sikerült lenyugodnunk, már civilizáltan is beszéltünk, nem így volt?- magyarázom, miközben egy kukoricás konzerven található leírásra összpontosítok, annyira, hogy már hunyorogni is kezdtem.
- Héé az én babám szeretni fog téged, hisz ha úgy nézzük te leszel a második keresztanyja.- még mindig hunyorogva olvastam a címkét, majd mikor megállapítottam, hogy ez jó lesz, ezt is a kosárba tettem.
- De ne beszéljünk erről olyan sokat, mert attól félek, hogy így valóra sem fog válni.- zártam le a témát, majd elindultam az üdítős polchoz, mivel úgy láttam jónak, hogy az egyliteres narancsleven kívül veszünk még valami alkoholmentes italt.
- Én biztos vagyok benne, hogy babát vár, de az első teszt negatív lett, szóval... kell még egy, hogy Ő is lássa, hogy minden rendben.- sétáltunk tovább a boltban, miközben én még mindig erősen gondolkoztam azon, hogy mit nem raktam még a már jól megtelt kosárba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 5:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Pati & Ariel


Hallgattam őt és néha helyeslően bólogattam, mert igaza volt. Bár néha az-az érzésem támadt, hogy talán az emberek nem is félnek tőlünk annyira. Egyre több  vámpíros dolog az életükbe és sokszor lehet hallani, hogy szívesen találkoznának egyel, meg hasonlok, de inkább jobb távol maradni tőlük. - Jó persze ez igaz, de csak gondolj bele, te se bírtál engem először. Kis híján egymásnak estünk. - mondtam nevetve, hiszen előjöttek az emlékek az első találkozásunkról. Az se volt semmi, de azóta sok minden változott. - Meg szerinted, ha lenne egyszer gyereked, akkor bírna engem? -nevettem még jobban. - Ő lesz a kis farkas kóma, én meg vámpír vagyok. - mondom neki természetes. - szóval nem lenne egyszerű dolgok. S akkor még nem is beszéltünk a barátaidról. - néztem rá. - De majd ráérünk erről akkor beszélni szerintem. -mosolyogtam rá, majd követtem amerre ment, hiszen ő tudja, hogy mi kell neki.-
Én nem is azt mondtam, hogy mindegyikkel puszi pajtásnak kell lenned, de ez a génjeinkben van és ezt te nem döntheted el. -néztem rá.- Azt se értem, hogy mi hogy lettünk ilyen jóban, de örülök neki, hogy így történt. - mondtam neki mosolyogva. Amíg a polcokról pakold, addig neki dőltem az egyik falnak és néztem a boldog családokat, gyereket. Hiányzik ez. Hiányzik az, hogy családom legyen.-
De ő már babát vár nem?! -néztem rá érdeklődve, mert még mindig nem értettem, hogy minek neki teszt, ha már babát vár.-
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 1:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

- Tudod ezt így nem mondanám. Az emberek mindig is tartani fognak a vámpíroktól, a fakasok meg egyenesen utálni fogják őket, legalábbis szerintem, mert ez a génekben tényleg benne vannak. Hogy miért? Nos mert talán mindenben különbözünk... is itt jön a  furcsaság, a mi barátságunk! Nekem mindig sikerült olyan emberrel is jóban lennem, aki totál az ellentétem, Katie is ezért ér fel a nővéremmé, mert annyira mások vagyunk és mégis annyi a közös témánk.- kezdtem bele a mondatomban, miközben elhaladtunk egy sor mellett ahonnan lekaptam egy kiló lisztet, 3 csomag sütőport és egy zacskó búzadarát is, hátha a későbbiekben kedvem támadna sütni.
- A mi kapcsolatunk azért ilyen furcsa! És ha lesz is gyerekem, akkor biztosra veszem, hogy ebben hasonlítani fog rám. Mert én nem akarom, hogy a gyerekem valakit úgy gyűlöljön, hogy nem is ismeri, mert ez borzalmas! Jó, én sem szeretem a vámpírokat, sőt most van két ilyen személy is akit szívesen kinyírnák, de akkor sem ítélek első pillantásra, mert ha azt tenném, akkor mi most nem beszélgetnénk itt.-  a mondatom befejeztére már a tojásos pultnál jártunk, ahonnan leszedtem egy M-es tojásméretű, teli dobozt és beraktam a kosárba azt is.
Levettem még pár papírtörlőkendőt és zsebkendőt a tisztasági részről.
- Katienek lesz a teszt!- jelentettem ki egy kis mosoly keretében.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Szupermarket

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros :: Bevásárlóközpont
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3