Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 11:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Miért is ne? - kacsintottam rá nevetve.- A génjeitekben van a vámpírellenesség, vagy tévednék? -kérdeztem komolyan, bár azt hittem Pati gyerekének szívesen lennék valakije, hiszen ezer százalék, hogy irtó cuki lenne.-
Csak vér, kutya kaja és pia van otthon. - hajoltam közel hozzá, hogy mások ne hallják meg amit mondok, hiszen nem szeretném, ha egy vadász a nyomomba eredne.- Szóval mindent vegyél meg amire szükséged lehet. - mondtam neki mosolyogva, majd utána eredtem, mert olyan hirtelen elindult valahova.-
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 10:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

El kellett képzelnem azt, amire az előbb célzott Ariel. Képzelem, ahogy egy vámpír a sebességét kihasználva rohan a kicsit farkasgénnel megáldott baba után.
- Héjj, ne ítélj a külső alapján!- poénkodtam én is egy kicsit, majd mikor meghallottam a következő mondatát, véletlenül nyitva marad a szám.
- Még egy kiló liszt sincs? Víz meg van a csapból... szóval ez csak egy nokedli alap lenne, finom gombás szósszal.- veszek el a részletekben. - Tejszín, az kell még!- kapom fel a fejemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 10:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem biztos, hogy a farkas baba is annyira szeretne engem, mint az anyukája. - mondtam nevetve, hiszen oldani akartam a feszültséget, ami miattam generálódott. - Biztosan lesz és olyan cuki lesz, mint az anyukája. - mondtam neki sietve. Remek anyuka válna belőle. S milyen aranyos lehetne a kis Pati,gondolkoztam el ezen, mert biztos voltam benne, hogy egyszer majd. -
Rendben. - követtem őt, s ahhoz képest, hogy nem is volt vámpír elég gyorsan haladtunk.- Látom te tudod mit merre találsz. - tettem hozzá nevetve, s tényleg követtem mindenhova. Gomba, narancslé és petrezselyem, ebből mi lesz?! Biztos nem kell ehhez még valami, hiszen otthon csak vér és kutya kaja van. Nem hiszen, hogy bármelyik is jó lenne neki. - Biztos ez a 2 dolog kell csak? - mutattam a kosárra érdeklődve. Mert fura volt azt hallani, hogy készen vagyunk, amikor 3 dolgon kívül nem is volt semmi se a kosárban. - Otthon nincs semmi se. - fűztem hozzá gyorsan. -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 9:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Az ujjaimat még egyszer végighúztam a teszt papírdobozán, majd beleraktam a kosárba, ami a bal karomon lógott.
- Sajnálom! De ígérem, ha egyszer nekem lesz babám - bár ezt kötve hiszem- akkor majd annyit lehetsz vele, amennyit csak lehet.- próbáltam ezzel vigasztalni a mondandója súlyát. Nem tudom, hogy nekem lesz- e valaha gyerekem, de ismerem magam és azt tudom, hogy belehalnék abba a tudatba, hogy örök életen át nem eshetek majd teherbe.
- Menjünk!- mosolyodtam el, mikor kaptam egy puszit az arcomra, majd gyorsan feleszméltem mikor a zöldségesstand előtt álltunk. Levettem pár szem gombát és egy csokor petrezselymet, majd kicsit arrébb lépve két doboz bio narancslevet.
- Azt hiszem készen is volnánk.- avattam be a részletekbe, mert láttam, hogy nem nagyon ért ő ehhez a bevásárlós folyamathoz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 8:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Rendben, akkor. - mondom mosolyogva és annyiban hagyom ezt a témát. Nem erőltetek én semmit se, aki szeretné elmondani, hogy mi történt azt szívesen meghallgatom, főleg ha Pati szomorú. Érte bármit megtennék, mert a fogadott húgom lett, még akkor is, ha ezt nem mondtam el neki. -
Egy dolgot utálok a vámpírságban, hogy nem lehet gyerekem. - nem tudom miért mondtam, de valami miatt ki kellett mondanom ezt.- Max, ha egy boszi segítene rajtam, amihez esélyem nincs. - teszem hozzá kedvesen. -
Rendben, arra megyünk amerre te mondod és azt veszünk amit te szeretnél . - mondom kedvesen, majd amikor belém karol, akkor adok neki egy puszit az arcára. -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 7:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Persze! Minden rendben.- mosolyodok el, majd követem. A terhességi tesztre való reakcióján csak álmélkodtam.
- Nem, ez most tuti, hogy nem nekem lesz. Már egy jó ideje nem volt barátom..- jegyzem meg egy merengés keretében, majd gyorsan témát váltok.
- Szóval vegyünk egy kis gombát és petrezselymet. Már tudom mit fogok este főzni.- karoltam bele Arielbe, hogy mielőbb megtudjuk közelíteni a zöldséges pultot.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Minden rendben van? - kérdeztem tőle, amikor utolért, hiszen olyan volt mintha nem túl jó emlékek jöttek volna elő. - Ez nekem sok. - mondtam nevetve, hiszen tényleg soha nem veszek emberi kaját, csak piát, meg ha néha-néha olyan kedvem van, de akkor meg irány a kajárda. Nem az a baj, hogy nem szeretem az ízüket, egyszerűen azoktól csak nem lakik jól.- Szerintem ami kell azt rakd csak a kosárba, mert hiába mondod nekem, én nem igazán vagyok az aki túl gyakran járna ide. - mondtam neki kedvesen, majd amikor terhességi tesztet is elvett, akkor picit felvontam a szemöldökömet.- Soha se lehet tudni. -mondtam már én is nevetve, hiszen kinevetett. -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 1:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Gyorsan ideértünk, és mikor már a bemenetelen volt a sor én haboztam. Akkor jártam itt utoljára, mikor Katienek megvettem a tesztet, ami negatív lett...
- Persze, menjünk.- szálltam ki és indultam el a boltban. - Nos, vegyünk pár gyümölcsöt, meg zöldséget, mert akkor én is összetudok majd valamit dobni. Tészta is kell majd, meg hús is.- soroltam a sok mindent, miközben szépen haladtunk a sorok közt. Majd mikor a tisztasági részlegre értünk levettem egy terhességi tesztet. Ezt magamnál tartom, míg Katie-vel újra nem találkozok.
- Nyugi, nem nekem!- nevettem el magamat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
∞ Seattle
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



A poszt írója Ariel Nadine Breslin
Elküldésének ideje Szer. Aug. 14, 2013 11:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

/Holland Lakás/

Nem sokára meg is érkeztünk. Kerestem egy helyet, leparkoltam oda és elindultam a bolt felé. -Nem jössz? - fordultam vissza Patihoz. Bezártam a kocsit és mosolyogva elindultam a boltba. Na és itt mit fogunk venni, hiszen én ide max alkoholért jövök. Kár, hogy nem árulnak tasakos vért, futott át az agyamon, de végig mosolyogtam.-
Szóval mit szeretnél venni? Enni? - néztem rá mosolyogva. -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 05, 2013 11:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Jobban mondva, érzem, hogy mi vagy - válaszoltam neki, mert érzem rajta azt, hogy van ereje, de nem szeretem ezt mondani, azt is tudom, hogy jelenleg erősebb vagyok nála, majd folytattam, - Én sem tudom, hogy mi történhetett... - fejeztem be kissé nyersen a mondatomat.
Van erőm, hatalmam, de még mindig ugyanaz vagyok, aki régen voltam, amikor még egyikről sem tudtam. Kicsit a jellemem változhatott, de azt hiszem, ez sem egy nagy probléma. Határozottnak tűnök, talán az is vagyok, de sokszor magam sem tudom, hogy mégis mi vagyok. Van, mikor a jó cselekedetek híve vagyok, viszont néha a rosszabb oldalra kényszerülök, ha a másik nem működik...
Miközben a kávét kihozták, John feltett egy kérdést, de csak utána válaszoltam neki. - Igen, az vagyok -egy sejtelmes kis mosoly mellett ejtettem ki ezt. - Ha bármiben tudok segíteni, szólj bátran - mondtam neki ezt, hiszen ha valami van, segítek neki, akármilyen kis dolog is az...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 05, 2013 7:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Celeste & John


Celeste csinos, és értelmes, mindig is tudtam, hogy különbözött tőlünk. Egyszer talán még be is avatott a kis titkába, de akkor annyira még nem hittem neki, hiszen varázsereje sem volt, akkor mégis hogy bizonyíthatta volna? Sehogy. Én pedig csak mosolyogtam rajta. - Szóval tudod. Akkor gondolom sejted, hogy nem önszántamból lettem az, aki ma vagyok. Elenán a lányomon akartam segíteni... - Itt félbeszakad a mondandóm, és két kávét rendelek, majd nagyot sóhajtok. - Rám olvastak egy igét, hogy ha Elena meghal, az életerőm átszáll belé, s ő tovább él, de én meghalok... - [Még mindig nehéz erről beszélnem, mert nem igazán voltam képes elfogadni, aki vagyok, a lányom megtűr, mert gyűlölöm a férjét, én pedig egyedül élek, és egy hatalmas űr tátong a lelkemben, s nem tudom miért, és azt sem tudom, hogy ki az aki erre választ adhat nekem. Talán megigéztek. De nem tudom, fogalmam sincs... -  De valami kicsit balul sült el, mert akkor Elena feléledt emberként, én pedig annak, aki vagyok, de ne kérdezd, hogyan, mert nem emlékszem az apróbb részletekre. Talán a sokkhatás... Nem tudom... - Lassan mérem végig a nőt, aki igen csinos, és magabiztosnak tűnik, én pedig belül tele vagyok kérdésekkel, de senkinek sem fogom feltenni őket. - De akkor te csak boszorka lehetsz igaz? - A kérdés nagyon halk, senki nem hallhatja Celeste-n kívül, majd hozzák a kávét. - Tudod én is örülök, már isten sem tudja mióta nem volt egy normális beszélgetőpartnerem... - Engedek meg egy félmosolyt. Örömmel nyugtázom, hogy van még olyan ember a földön, aki nem gyűlöli John Gilbertet...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 01, 2013 6:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Kávézó
A hír hallatán rögtön fogtam egy taxit és a bevásárlóközpontba navigáltam el. Még mindig nagyon izgultam, pörögtem és éber voltam. Sietősen fogtam egy bevásárlókocsit és a "tisztasági" sorokat vizslattam. Kerestem, kerestem, de nem találtam sehol! Egy pillanatra megálltam és lélegeztem egy nagyot. Beletúrtam hosszú vörös hajkoronámba, megpróbáltam egy kicsit lenyugodni. Semmi baj Pati, minden rendben van. Mondogattam magamnak. És mi van ha Katie még sem terhes? Jézus... már úgy beleélte magát, ahogy én is...  De biztos, hogy az!
Még mindig sehol nem találtam azt a nyavalyás tesztet, a fenébe.
Utoljára átnéztem az intim részlegnél, majd felkaptam a fejem.
- Megvan!- elvettem egy dobozzal és már mentem is fizetni, majd egyenesen Katiehez. Itt az igazság pillanata!

/Hotel- Katie szobája/
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 23, 2013 7:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Azt hiszem, John maga is tudja, hogy mire értettem az egész ''hallottam ezt-azt'' dolgot, de most még jobban megbizonyosodtam róla, hisz érzem, hogy ő micsoda most már, és valamit nagyon meg szerettem volna tőle kérdezni, azt, hogy ''miért?'', de valahogy nem volt rá merszem, egyelőre.
- Te is tudod, hogy tudom mi az úgymond apró titkod, már rögtön megéreztem - nagyon komoly pofival, és mindenekelőtt titokzatos hangnemben szóltam én is hozzá, tipikus boszisan.
Nem tudtam többet kimondani ennél, nem szerettem nyomulni sosem, és most sem fogok. Ha szeretne az egészről beszélni, akkor tudja, hogy én meghallgatom őt, hiszen régen is elég sokat beszélgettünk egymással.
- Igen, megiszom veled egy kávét, úgyis azt ittam volna otthon is, de így nem kell vacakolnom vele majd - mosolyodtam el, mert hirtelen sokat kezdtem csacsogni, - ...öröm lesz újra beszélgetni veled - fejtettem ki a végére ezt is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 23, 2013 7:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Miért is nem volt köztünk soha semmi? Ja igen, mert egy szerelmes bolond voltam, aki futott Isobel után, majd megkaptam, végül kiderült, hogy nem sok közös jövőnk van. De megvan az eredménye, és ez Elena. Szeretem a lányom, és az életem adtam érte, s bár vámpír lettem, megérte. Csak azt az átkozott Damont el tudnám tüntetni mellőle. - És miket hallottál? - Kíváncsivá tett, de nem fogom magam felfedni. Nem éri meg. - MEginnál velem egy kávét? - Húzom ki az egyik széket a bevásárlóközpont egyik kávézójában. Szívesen beszélgetek vele, mindig is jó társaság volt...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 20, 2013 12:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Őt valahogy sosem tudtam utálni, vagy nem szólni hozzá. Valahogy John-t kedveltem, emberként. De most valami van, valami, amit nem igazán tudok elhinni, de rögtön nem rohanom le ezzel, mert biztosan rájön majd, hogy rájöttem arra, hát úgy mondván a titkára.
- Hallottam ezt-azt - hallottam már pletykákat, de nem gondoltam volna, hogy igazak is, de ez valahogy nem is igazán érdekelt. Ezzel a vámpírságára, és Elenára is gondoltam.
Nem igazán bírtam magamban tartani azt, amit szerettem volna, de azért meggondoltam magam, és csendben maradtam és inkább csak mosolyogtam egyet. - Azért nem kell túlozni, de köszönöm bókodat - újabb kis vigyorral köszöntem meg a bókját, és egyszerűen csak mentem vele.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 20, 2013 10:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Végre valami jó is van a napomban. Egy ismerős, aki nem gyűlöl. Remek. Bár a lányom sem utál, de mégsem szeret, inkább elfogadja, hogy én vagyok az apja, és ennyi. Egyedül élek, az életem mit sem ér, de legalább figyelhetek a lányomra. - Itt élek ismét, mióta Elena megtudta, hogy a lányom... - Miért is osztottam ezt meg vele? Nem tudom. Mindegy. Bár csodálom, hogy még nem érezte meg mi vagyok. Pedig azt hittem boszorkány. Tévedtem. Nem baj, magamtól nem fogom elárulni, még a végén fejvesztve menekül majd. - Te pedig szebb vagy, mint valaha! Mi szél fújt erre? - Kérdezem, miközben egy kis kávézó felé veszem az irányt. Még szerencse, hogy van ilyen ebben a bevásárló központban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 19, 2013 5:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Meg sem fordultam a fejemben, hogy épp itt fogok összefutni Johnnal. Sőt, azt se hittem, hogy valaha is látni fogom őt, bár mindketten itt élünk. Régen jóban voltunk, de nem volt semmi vita közöttünk sosem, talán egy-két alkalommal.
Mindenesetre egy apró mosolyt ejtettem, majd hozzászóltam, - John, micsoda meglepetés - újabb félmosoly hagyta el számat, bár mást nem is tudtam tenni, ez csak jött magától.
- Semmit nem változtál - ezzel álcáztam a kérdésemet, mely burkoltan az lett volna, hogy mi újság vele mostanság, meg én mindig is ilyen voltam, nem igazán szeretek kérdéseket feltenni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 19, 2013 5:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Csak sétálgatok itt csendes magányomban. Gyűlölöm a puszta létemet is, de nem tehetek ellene, hiszen a gyógyírt nem vehetem be. Csak egyetlen darab van belőle Mikael elmondása szerint. Persze öngyilkos küldetés ez, de meg kell tennem. Nem tudok mit csinálni, sakkban tart. Ha ő meghal, meghal Elena is vele együtt, és a lányomat nem akarom elveszíteni, de Damon... Sosem fogom megkedvelni azt hiszem. Fogalmam sincs hogy tévedtem ide, de itt vagyok. Először alig hiszek a szememnek. Celeste... Régen, nagyon régen nem láttam már, és azt hiszem sokat változott. Alig ismerem meg, de végül odamegyek hozzá. - Celeste... Már vagy ezer éve... - Sosem voltunk rosszban. Sőt, kedveltem is, amíg fel nem bukkant Isobel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 19, 2013 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

John&Celeste


Egy nagyon szép és ragyogó napsütéses nap, erre ébredni a legjobb. Viszont arra már egyáltalán nem jó, hogy nincs a hűtőben tejszínhab. A kávémhoz. Ez már rosszul kezdődik. Így hát gyorsan a kócos kis fürtjeimet kifésültem, és egyszerűen csak összefogtam, mert máshoz türelmetlen voltam már. Ezt teszi a kávé hiánya. Bár, inkább csak az, hogy nagyon korán van, és semmihez sincs kedvem.
Nagyon elegem van, amikor bevásárolnom kell, olyan nem jó. Nem érzem magam jól az ilyen helyen. Túl sok a kíváncsiskodó szempár, hogy a másik mit vett le az egyik polcról, és hová igyekszik, s mi lesz a következő, amit le fog venni. Ez-ez annyira idegtépő.
Ahogy sétáltam a sorok között, nagyon el voltam magamban, és éppen az evőeszközök táján jártam, és nézegettem őket. Viszont már egy ideje éreztem valamit, ami olyan érdekes volt, de nem valahogy nem tudott érdekelni, csak az, hogy minél gyorsabban kijussak innen. Amikor éppen mentem át a következő sor felé, és felnéztem, kisebb szívrohamot kaptam attól, amit láttam. John-t pillantottam. John Gilbert. A szavam is elakadt, egy ideje nem láttam már őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 29, 2013 5:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Valami megzavarta a látókörömet. Pontosabban valaki. Még ha nem is szándékosan, de rámorogtam. Már teljes mértékben az ösztön vezérelt. Egy kicsit meglepődtem, mikor visszarángatott a kosárhoz, de ezzel legalább sikerült kizökkentenie ebből a kábult állapotból. -Nash, én...sajnálom. Már régen vadásztam.- mondtam lehajtott fejjel. Hirtelen elkapott a lelkiismeret-furdalás. Éppencsak kimondta, hogy nem szívesen öl embert, erre én meg letámadom az öregeket. Na, szép. A kezembe nyomott egy festékes dobozt. -Ha-ha. Rendkívül humoros.- mondom gúnyos grimasszal. -Hát akkor menjünk.- Miután elindultunk, kellemesen bizsergető érzés fogott el.

/folyt. Óratorony/
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 28, 2013 10:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Válaszra nyitottam a számat, de ő már ment is el. Vajon hova? Követtem a tekintetemmel és egyenesen úton haladt az idős bámészkodó házaspár felé. Mielőtt egy ujjal is hozzáérhetett volna a nyugdíjasklubhoz elé teremtem- - Selena kincsem, állj le! - mondom aggodalmasan és lehetőleg nyugtatóan. - Az előbb mondtad, hogy nem vagy állat, akkor most miért csinálod ezt? - kérdezem sürgetően, majd megragadom a felső karját és visszaráncigálom a kosárhoz. - Majd máskor ellátjuk a bajukat. - nyugtatgatom. Én is ugyanannyira el akartam intézni őket, de nem ilyen módon. Talán még a szomszédainknak is kifoghatjuk őket. Előre elképzeltem, amint a kocsifelhajtón állva odaszól majd nekem valamit az öreg "Hogy van az asszony?" és társai. Alig vártam már azt az életet. Mikor biztos távolságba értünk elengedtem a kezét és visszaraktam a dobozt, amit hozzám vágott a polcra. Keresgélni kezdtem a festékek között. Előkaptam egy sötétebb szőkét[ CLICK ] és a kezébe nyomtam a dobozt. - Akármennyire is szeretlek, de ilyen fejjel nem állok ki veled a tömeg elé. - mondom gúnyolódva. Valamiért iszonyatosan festett ez a hajszín. Tisztára, mint egy pláza cica. - Most pedig.... - nézek a szemébe ragyogó szerelmes tekintettel és magamhoz rántom. - Irány az esküvőszervezőnk. - mondom és megcsókolom.

---->Óratorony
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 28, 2013 9:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


-Miért ne éreznék együtt? Én...nem értem. Miért néznék rád másképp. Nash, én...mindegy, hagyjuk. Nem szeretnék veszekedni, főleg nem most. De szerintem te sem.- Valamilyen szinten igaza van. Nem tudok vele együtt érezni, amikor nem mondja el normálisan a problémáit. - Legközelebb együtt megyünk. - Itt valami nem stimmel. Valami volt a hangjában, aminek a segítségével rájöttem, hogy nem mond igazat. -Nem akarsz odamenni, ugye?- kérdeztem lehajtott fejjel. Kár, pedig Vegas a kedvenc helyeim közé tartozik. Na, minegy... - DE ÉN NEM ÖLÖK EMBERT!!!! - Meglepődött arccal hátráltam pár lépést. Még szerencse, hogy nincsenek olyan sokan a boltban. - Hé, Nash. Nyugi. Egy szóval nem mondtam, hogy gyilkos fenevad vagyok. Akiket a századok során megöltem, nem volt szándékos. Elborult az agyam, és...hagyjuk ezt. Tényleg nem szeretnék veszekedni.- Mikor megcsókolt, hosszasan visszacsókoltam, majd az idős házaspár felé néztem. Tényleg nagyon idegesítőek voltak. Elléptem Nash mellől, és feléjük fordultam. A szemem kezdett elsötétülni, szemhéjamon az erek kidurodtak. Éreztem, ahogy a szemfogaim utat törnek maguknak. Szörnyű, de valahol mégis jó érzés volt. Mély mogás tört fel belőlem, és elindultam feléjük. Semmi nem tudott megállítani, semmi nem érdekelt, nem is érzékeltem a külvilágot. Csupán egyetlen hang. Egyetlen ismerős, mely azt suttogja: Ne tedd! Az agyam már annyira elborult, hogy a hangot nem tudtam személyhez párosítani, talán nem is szólt senki, lehet, hogy csak képzelődtem...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 23, 2013 8:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Nem tudom... Nem igazán érzem, hogy együtt éreznél velem, amikor szélsőségesebb dolgok történnek velem...- sóhajtok. - Úgy érzem, hogy másképpen nézel rám, amikor egy gyenge pillanatban majdnem elbőgöm magam vagy a padlón vagyok. Én így érzek... Egyszerűen... ezért... nem tudom. - nyögöm ki a szavakat. Annyira nehezen jönnek a számra... Ó számra! Ha még az agyamban könnyebben összeállnának... - Nem tudom miért oda.. Ott még nem voltam. - közlöm közömbösen. - Legközelebb együtt megyünk. - kacsintok rá, de éreztem, hogy most hazudok. Soha az életbe nem akarok visszatérni oda! Az csak életem egyik legrosszabb pillanatára emlékeztetne. Tudtam, hogy rá fog kérdezni a Katies ügyre... Így legyen ötösöm a lottón... Ja az már megvolt! - Nem tudom, hogy mennyit is kellene tudnod róla... Tulajdonképpen nem történt semmi... csak majdnem. - magyarázkodom. - Tiszta hülye voltam. Ezt már nem tudom jobban ragozni és szavakba önteni. - lehajtottam a fejemet szégyenemben... - DE ÉN NEM ÖLÖK EMBERT!!!! - kissé erős hangon folyt ki belőlem ez a pár szó. Nem akartam üvölteni, de inkább önmagam ellen tiltakoztam. - Sajnálom... nem miattad.. én nem vagyok gyilkos... vagyis az vagyok... de nem akarok az lenni... most...jelenleg utálom magamat. Kérlek ne akard bizonygatni, hogy mekkora gyilkos fenevad vagy te is, mert akkor tényleg nem tudom mihez kezdjek. Tudod, hogy én nem vagyok olyan. A két kezemen megtudom számolni hány embert öltem meg... De azok sem szándékosak voltak. Inkább muszáj..ok... De ezt... én akartam... azért, mert mérges voltam a ritka rossz családomra... áh...- nyeltem egy nagyot a végén. Oldalra sandítva még mindig ott állt a házaspár. Komolyan mondom, nagyon élvezhetik a műsort. - Katerina lánya... viszont szeretem becézgetni az embereket... - mondom vigyorogva. Legalább ettől jó kedvem lett. A becézgetés az egyik hobbim. Folytattam volna de megölel, szorosan magához húz. Elmosolyodom. Örültem, hogy vége. - Selena... ezentúl ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni... Annyira szeretlek! Sajnálok mindent! Ezentúl mindent el kell mesélnünk egymásnak. - mondom meghatottan és elhúzódom tőle, de csak annyira, hogy megtudjam csókolni. - Szeretlek és csak téged! - mondom egyenesen a szemébe. -Viszont a hajad borzalmas...- jegyzem meg. - Mit csináltál míg távol voltam? - érdeklődtem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 23, 2013 3:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

-Nem igazán erre gondoltam.- célozgattam finoman. Aztán elkezdett mesélni. - Miért mennél vele az idegeimre?- néztem rá kérdőn. Ezt tényleg nem értem. A következő mondatánál egyszerre kerekedett el a szemem és esett le az állam. - Vegasban?- néztem rá hitetlenül. Vegasba ment ''gondolkodni''. Itt már sejtettem, hogy a nem egyszerűen gondolkodni ment. Apropó Vegas. Nem sokszor voltam ott, talán kétszer, háromszor, de lassan újra el kéne mennem oda. Egy átlagember azért megy oda, hogy élvezze a nyüzsgést. Egy vámpír pedig azért, mert ott bőségesen ''terem'' vacsora. A nagy tömegben úgysem veszik észre, ha megcsapolunk egy-két embert. Kissé elkalandoztam, de egy név visszazökkentett a valóságba. Katie... Hirtelen nem tudtam, miért hangzik olyan ismerősen a név. Másodpercekkel később elfintorodtam a felismeréstől. Katie volt Emma barátnője, annak idején. Annak az Emmának, aki megmentette az életemet. Katie ezt nem nézte jó szemmel, és elment Emmával együtt. -Na és kicsoda?- kérdeztem felháborodva, bár lehet, hogy kissé eltúlzom a dolgot. -Akarom én tudni, hogy mit műveltetek? Ugye nem?- a szemöldöm felszökött kb. a plafonig. A következő mondata után idegesen túrtam a hajamba. -Egy. Nem tudod, és szerintem nem is akarod tudni, hogy mit érzek most. Kettő. Nem értem, hogy miért kell folyton magyarázkodnod. Én is vámpír vagyok, én is öltem már embert.- mondom viszonylag nyugodtan, bár nem hiszem, hogy sokáig tudnék még ilyen nyugodtan beszélni. -Most meg már Katica?!- fakadtam ki végleg. Kész. Vége. Ennyi volt, végképp elborúlt az agyam. Idegesen elsétáltam a sor végéig, majd -miután körbenéztem, és megállapítottam, hogy az idős házaspár is elment- vámpírsebességgel vissza, és szorosan megöleltem, talán túl szorosan. -Szeretlek! A hülye Katievel való félrelépéseddel együtt is.- motyogtam a vállába. Bármennyire is dühös vagyok rá, bármennyire is gyűlölöm Katiet, én szeretem őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 20, 2013 6:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Talán vigyelek el megint egy étterembe? - kacsintok rá. Csak pár napig voltam távol. - Figyelj drágám... Őszinte leszek veled... Azért mentem el, mert kikészültem és nem akartam, hogy így lásson bárki is. Tudom, hogy az agyadra megyek mikor érzelmileg kikészülök. Aztán ott volt a lányod... Valahogy másképp kezdtem rád nézni. Erre még rárakott egy lapáttal a nagymamám... Itt vége volt mindennek. Én... kitomboltam magam Vegasban... - mondom mekegve. Jobb lesz ha ezentúl nem titkolózom előtte. Nem szabad többé elmenekülnöm Selena elől, hiszen jóban rosszban. Nem futhatok el mindig... csak azért, hogy ne lássa milyen gyenge vagyok. - Igen..Las Vegasba mentem... "gondolkodni". - azt hogy sikeresen hidegvérrel meggyilkoltam valakit, azt későbbre tartogattam. - Aztán találkoztam az egyik rokonommal Katerina lányával Katievel... Megharapta egy farkas. - hadartam. Mostantól mindent meg kell osztanunk egymással, hiszen ezt teszik a házastársak is, nemde? - Amikor rájöttem, hogy kicsoda azonnal felvittem a hotelszobámba. Viszont... Tudnod kell, hogy én ... - elkerekedett a szemem és lefejtettem a karját a nyakamról. Inkább üssön meg, mint megfojtson. - és ő... történtek dolgok. Tudnod kell, hogy rólad lemondtam miután megöltem azt a.. - szaladt ki a számon. Nem bírtam már Selena szemébe nézni. Túlságosan nagy volt a lelkiismeret furdalásom, hogy egy ilyet magamba tartsak és csak azután közöljem mikor elvettem. - Vagyis megöltem egy embert... Nézd tudom, hogy most hogyan érzed magadat...de dühös voltam... a világra...oké ez nem mentség én is tudom. - mentegetőztem. Soha életemben nem kellett senkinek magyarázkodnom. Olyan furcsa volt, hogy most ezt kell tennem. Azt sem tudtam hogyan kell. - A lényeg, hogy hazavittem Katicát és végül sikerült megmenteni, de terhes.. és ...ezt majd elmesélem..- (Erre ne kérdezz tovább mert még meg sem történt Smile azért nem írtam tovább...) - De rájöttem, hogy te vagy a mindenem és olyan későn... most már túl késő... de én annyira szeretlek...- nyeltem magamba a keserűséget. Annyira megakartam neki mondani, hogy olyan buta voltam és gyerekes. Talán csak ki akartam próbálni magam... hogy mennyit ér nekem ő. Hogy más lányoknál is azt érzem e amit ő iránta. Mint kiderült nem... Selenába tényleg szerelmes vagyok. Talán azért sem vagyok biztos magamban, mert még sosem voltam szerelmes. Katie iránt is csak a vágy volt... - Sajnálom... - mondom. Nem tudom mennyit sikerült leszűrnie a mondandómból de próbáltam nem annyira hadarni és érhetőnek lenni.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Szupermarket

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros :: Bevásárlóközpont
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3