Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
In the eyes of a saint I'm a stranger
We're all trying to find a way
At the death of every darkness there's a morning
Though we all try
We all try
We're all one step from grace
Rag'n'Bone Man - Grace

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 14, 2015 7:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Láttam Gia arcán, bármennyire is igyekezett titkolni, hogy elképzel engem, amint éppen valamiféle eget rengető swingbuli kellős közepén koptatom eksztatikus táncommal a padlót, és ezen önkéntelenül is mosolyognom kellett. Sosem voltam az a fajta, aki képes teljesen elengedni magát, és úgy viselkedni, nos... mint egy őrült. Az önfegyelem és a tartás volt mindig is a sajátosságom. Ezer évvel ezelőtt is tartottam magam ehhez, és azóta sem változott a viselkedésem a világon semmit. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudtam volna élvezni a jó életet, a szórakozást, vagy a zenét, csak épp némileg konszolidáltabb formában, mint ahogy ennek a vonzóan pimasz vámpírnőnek épp megfordul az agyában.
Ahogy felhajtja az italát, én is követem a példáját, aztán elgondolkodva nézem az asztalon álló, piros színben égő apró lámpaernyőt.
- Nem azért dicsérlek, hogy kedves legyek, hanem azért, mert csakugyan azt gondolom, amit kimondok. Hatalmas áldással születtél Gia. A zene áldásával. Sokan ölni is képesek lennének ezért. Lásd az öcsém példáját - teszem hozzá röviden. Na igen. Noha az öcsém imádja a művészetet, és tehetséges festő, tisztában vagyok a ténnyel, mennyire imádja a zenét, és mennyire fájó pont az életében, hogy ehhez nincs tehetsége. Egyszer hallottam őt énekelni, még valamikor ember korunkban, meg voltam róla győződve, hogy varjú károg a fán. Talán ezért is szereti ölni a zenészeket, féltékenységből, vagy éppen dühből. Még ezer év után sem tudom minden alkalommal eltalálni, melyik tettét éppen mi motiválja.
Az eddigi zene leáll, a táncoló párok helyet foglalnak, és a zenekar minden tagja elfoglalja helyét a pódiumon. Sejtelmes, ámde színes fényekbe öltözik a színpad, és a banda belevág a Take the A train című dalba.
Lopva Gia felé pillantok a félhomályban. Arca kipirult, a szemei pedig úgy csillognak, mintha reflektorok lennének. Egész lényéből árad a muzikalitás. Nem, nem jól fogalmaztam eddig, mikor azt mondtam, ez a lány tehetséges. Ez a lány több annál. Ez a lány elhivatott.
Dal következik dal után, a hangulat forrósodik, a közönség tetszésnyilvánítása egyre hevesebb és lelkesebb, nekem pedig egy hirtelen ötlet költözik a fejembe.
Mikor bejelentik, hogy a következő dal Eddie South Fiddle song-ja lesz, felállok, és a színpadra sietek. Nem törődöm a csodálkozó tekintetekkel, megfogom és megcsókolom Ellie kezét, aki meglepve, ám mosolyogva néz rám. Szerencsére ismerjük egymást korábbról, így nem kell neki magyarázkodnom, ki is vagyok. Mindössze azért tartozom magyarázkodással, mit keresek a színpadon.
- Hölgyeim és uraim, mély elismeréssel és hálával adózom Miss Lorenzónak és zenekarának ezért a csodálatos estéért - hallom a hangomat felerősítve a mikrofonban. - Ugyanakkor van a körünkben ma este egy hallatlanul tehetséges zenész, és szeretném, ha egy dal erejéig csatlakozna a zenekarhoz. Kérem, fogadják őt akkora szeretettel, mint amekkorával én ajánlom önöknek - lépek el a mikrofon elől, és kinyújtom a kezem az asztalunk felé. - Gia, kérlek... csatlakozz a bandához.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 12, 2015 11:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Őszintén megmondom, hogy életemben nem esett semmi olyan nehezemre, mint Elijah-t elképzelni, ahogyan a mai fiatalsághoz hasonlóan élvezi a partikat. Mármint nem is igazán partinak nevezném, hanem bulinak. Valahogy a parti a régies, visszafogottabb dolgokat juttatja eszembe. De bármennyire is erőlködtem valami értelmes képet előrángatni a képzelőerőm segítségével csak homályos képekig jutottam, aminek az eredménye az lett, hogy igazából bárki tombolhatott a tömeg kellős közepén, semmi nem bizonyítja azt, hogy pontosan Elijah lett volna. De azért jól esett eljátszadozni a gondolattal még akkor is, ha rájöttem lehetetlen elképzelni egy hozzá hasonló személyt egy ilyen élethelyzetben.
Tudtam, hogy a szórakozás számára valami visszafogottabb dolgot jelent, de teljesen mindegy miképpen érzi magát jól, de ki kell kapcsolódnia. Látszik rajta. Meg igazából rám is rám fér, szóval lelkesen belekaroltam és vártam, hogy mi lesz a szórakozásunk fő célpontja.
New Orleans azaz a város, ami szerintem mindenkit lenyűgöz. Szinte az éjszaka fényei, az utcákon szinte állandóan ünneplő, szórakozó emberek lézengenek és ez a város varázsa. Talán a természetfeletti egy pillanatra belerondítana azzal, hogy a turista populációt csökkenti, de ugyanakkor ez még igazából csak különlegesebbé teszi. A város tele van élettel még akkor is, ha éppen elég halál övezi.
Akkor a világnak tettél egy hatalmas szívességet. Erre mindenképpen inni kell. – Ajkaimhoz emelem a poharam és könnyedén legurítom a tartalmát. Meg sem lepődöm, hogy Niklaus végzett volna egy akkora tehetséggel. Még akkor is, ha nem a fénykorában, de egyáltalán nem lep meg, hogy különösebben nem érdekli kinek az életét ontja ki. – Igazán jól esik, hogy így gondolod. – Tényleg jól esik az elismerése. Talán jobban, mint bárki másé. – Ebben teljesen biztos vagyok. – Kicsit úgy érzem magam, mint a mennyországban. Ha már én magam nem tudom átadni magam az általam játszott zene örömének legalább a fülemet kényeztethetem a gyönyörű hangzásokkal. A legjobb talán az egészben az, hogy jelen pillanatban vámpírként még ezt is sokkal intenzívebben tudom érezni. Eddig is olyan volt, mintha a szívemig hatolt volna, de felerősödött érzékkel olyan, mintha a zene a szívemmel lejtene táncot.
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
In the eyes of a saint I'm a stranger
We're all trying to find a way
At the death of every darkness there's a morning
Though we all try
We all try
We're all one step from grace
Rag'n'Bone Man - Grace

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 01, 2015 10:17 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
(Elijah új otthona)

Már messziről hirdette az éjszakában az ezer színben villogó és pompázó neonfelirat, hogy itt ma éjjel ismét a jazz oltárán mutat be áldozatot egy zenekar. Duke Ellington, Eddie South és Django Reinhart feldolgozásokat ígértek. A jazz és swing igazi, legendává vált alakjai voltak ők valaha, a század harmincas éveiben. A mai kor pedig felismerve zsenialitásukat, életben tartotta emlékművüket.
Már gyülekeznek az emberek, egyre többször nyílik a bár ajtaja, és szinte érzem az izgatott várakozást a levegőben. Udvariasan előre engedem Giát, aztán követem őt, és ismét előnyét élvezem a ténynek, hogy ebben a városban még a legutolsó utcasarkon is pontosan tudják, hogy ki vagyok.
Színpad melletti asztalt kapunk, ahol tökéletes rálátásunk nyílik a színpadra, ugyanakkor mégis kissé messzebb kerülünk a mellettünk lévő parkettől, ahol néhányan már ropják a táncot.

http://i63.tinypic.com/ormip1.jpg

- Ő itt Ellie Lorenzo - mutatok a lányra, aki mikrofon mögött áll. - A város egyik legígéretesebb tehetsége. Akár a világ legjobb jazz énekesnője is lehet, persze, csak ha nem végzi majd valamelyik vámpír fogán - intek italok után, és mikor megkapjuk a rendelést, poharamat halk csendüléssel Gia poharához érintem.
- A harmincas években Duke Ellingtont magam mentettem meg Niklaustól, mikor még Duke kezdő zenész volt. Azt hiszem, okos húzás volt. Az öcsém egy legendától fosztotta volna meg a világot - mosolygok Giára. - A jazz a te véredben éppúgy munkál, ahogy anno az övében is. Azt hiszem, a ma este tetszeni fog neked.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
his smile ♢

Kedvenc dal :
diamonds by rihanna ♢
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



Hannah Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 22, 2015 6:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
i guess i know you
min ki && hannah

A mai napot a könyvtárban indítottam. Elbűvölt az illat, mely fogadott, mikor beléptem. Még emlékeimben élt az a pillanat, mikor először sétáltam be oda, és foglaltam helyet. Már nem is tudom, hogy mihez gyűjtöttem anyagot, valami iskolai dolgozathoz kellett... és a rabja lettem. Nem létezett itt olyan könyv, amelyet ne ismertem volna már elejétől a végéig, legyen szó ponyvaregényről, szerelmes légyottokról vagy a tudomány bármely ágazatáról. A történelem volt a szenvedélyem, a diplomám is ehhez kapcsolódott, melyet végül nem kaptam meg, mert... az utolsó félévben ismét útrakeltem, és visszatértem ide.  Talán nem a legjobbkor, tekintve, hogy milyen állapotok uralják ezt a vidéket az utóbbi években... már akkor is kiéleződtek a viszonyok, mikor innen távozni készültem. És végül meg is tettem, örökre akartam menni, most mégis itt állo, kezemben egykori kedvencemmel, és lapogzattam, szagláztam a poros lapokat, mintha ez felruházna bármilyen képességgel. Talán így is van. Tudással tölti meg az amúgy már üresedő elmémet. Éheztem rá, nem úgy, mint mások... számomra nem volt szenvedély plázába járni, és elkölteni a nem létező fizetésemet cipőkre, ruhákra... felesleges holmikra. Talán jobb lenne beköltöznöm ide.
Még midnig azt a bizonyos könyvet szorongattam a karjaimban, mikor kiléptem a helyiségből, és útnak indultam. Szükségem volt egy jó erős kávéra, és a könyvtár mellett nem messze kapott helyet egy bár. De ez már akkor is itt állt, mikor megszülettem... nagy valószínűséggel.
Beültem, és felsóhajtva tettem le a könyvet, közben belelapozva. - Egy kváét kérek. Jó habosan, ha lehet - mondtam kedves mosollyal az arcomon, amit a lány fel is írt, és elsétált. Belemélyültem a mesékbe. Azt sem tudom, mennyi idő telt el... a kávé már kihűlt, mikor észbekaptam, hogy egyáltalán már letették elém. De inkább a belépő alak hívta fel magára a figyelmemet, és összeszűkült szemmel prbáltam meg beazonosítani őt. Láttam már valahol... de hol?
Nagyot nyeltem, és gyorsabban kezdtem lapozgatni a könyvben. Igeeen-igen, ő az. Semmi kétség... bár nem egy modern ábrázolás, de csak ő lehet... vagy megőrültem, és hallucinálok?


<3 || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 07, 2015 2:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Abraham & Juliette
Értetlenül bámulok rá, még jó, hogy a pezsgő a földön végezte, ha nem így lett volna mostanra talán már összeroppantottam volna és most a vér szivárgott volna a tenyeremből. Persze csak pár percig, amíg végül be nem gyógyul a seb. Legalább éreztem volna valamit, ami elvonja a figyelmemet róla, arról amit mond, mert ezt... egyszerűen még mindig nem tudom, hogyan is kéne kezelnem. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy ilyesmiket képes mondani. Nem ismer, persze ha innen nézem akkor érthető. Számára csak egy arc vagyok, valaki aki miatt nem halt éhen, de az én életem... fenekestül fordult fel és még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy még valaha az életben rendbe jöhetnek a dolgaim úgy igazán. Az biztos hogy olyan már soha nem lesz, amilyen régen volt.
- Te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ha... nem eszel, akkor eluralkodik rajtad... a szörny és akkor még ölnél is. Én... nem bírnám elviselni, ha kioltanék egy életet. - az lenne a vége, az lenne az a pont ahonnan már muszáj visszafordulnom mert akkor nem élhetem tovább az életemet, nem tudnám, de ő ezt nem érti... még csak meg sem próbálja. Nem is tudom, hogy miért vártam tőle ilyet. - Orvos vagyok... voltam... nekem ez fogalmad sincs, hogy milyen kínzó. - az, hogy nem tehetem azt, amihez értek, hogy nem tehetem azt, amiben jó vagyok, hogy csak tengődöm. Egyszerűen csak szenvedek és kész, azóta, hogy ezt tette velem, hogy nem gondolt bele abba, hogy a tetteinek komoly következményei is lehetnek.
- Talán... talán igen, talán jobb lett volna. - hatalmasat sóhajtok. Igen, lehet hogy jobb lett volna, ha egyszerűen hagy meghalni és kész. Akkor most nem lennék itt, akkor most nem kéne szenvednem, akkor most... most minden más lenne. Nem kéne életben lennem. Boszorkány vagyok, a természet adja az erőnket és én most a természet ellen vagyok, egy olyan lény, ami nem része a normális körforgásnak, mert a föld alatt kéne lennem és nem pedig itt élőn és lélegzőn... vagy valami hasonló, ezt azért nem mondanám szó szerint így. Ő ezt nem érti, azt hiszem nem is nagyon értheti, és abban sem vagyok biztos hogy egyáltalán el kell-e neki magyaráznom. Csak egy véletlen eset voltam, véletlenül végül életben hagyott, mert nem akart sötét foltot a lelkére a többi pedig neki már egyáltalán nem számít, miért is számítana? A következő szavaira felvetem kissé az államat. Kislány... mintha egy hisztis gyerek lennék, pedig csak azt hiszem az érzéseimet próbálom elmagyarázni neki és ő még csak hajlandóságot sem mutat, hogy megértse.
- Nem akarok bosszút, én... nem vagyok olyan. Igazad van nincs értelme erről beszélnem veled. Talán csak egy bocsánatkérést vártam, de azt sem kellett volna. - megrázom a fejemet, és egyszerűen csak oldalt fordulva neki kitekintek a korláton az éjszakába. Talán csak tovább kellett volna mennem, amikor megláttam őt, hiszen egyáltalán nem számít, hogy ismerem-e, vagy sem, nem változtat ez semmin sem. Rachel segít majd továbblépni... csak ez a lényeg. Talpra állok és nem kell hibáztatnom senkit a miatt, ami történt. Megtörtént és nekem most ehhez kell alkalmazkodnom.
♫ Sick and twisted affair ♫Ruci ♥ Az ismerős idegennek 40 ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 10:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Juliette & Abraham
▲music:Somebody▲Words:364▲Note:A vöröskének :$
Zavarban voltam, és kicsit idegesített ez a helyzet. Tudtam jól, hogy valamilyen szinten éni s hibás vagyok a dologban, és ez megrémisztett. De hát mit kellett volna tennem? Hagytam volna meghalni? A tarkómat vakargattam tanácstalanságomban, nem jutott eszembe semmi, amivel segíthettem volna rajta.
- Figyelj, én megmentettem az életedet, meg kellett tennem, nekem és most már neked is, ez együtt jár a létfenntartással, a vér a mi ételünk. Vérre szomjazunk, az kell nekünk, hogy túléljünk. Ha meg akarsz halni, akkor ilyen egyszerű, nem iszol, egyszer majdcsak kiszáradsz, elveszted az erőd, és olyan leszel, mint egy élő és lélegző múmia. Szóval hibáztass csak engem azért, mert nem akarok meghalni. És igen, talán önző dolog volt ezt tennem veled, de önző vagyok, ilyen az élet. Valakinek ad, valakitől elvesz, és én nem fogok meghalni – mondtam csöndesen. Magamat is megrémisztettem, ugyanis még sosem tört elő belőlem az önző vámpír énem, mindig próbáltam a lehető legemberségesebb maradni, éppen ezért is nem kapcsoltam ki az érzéseimet soha. De rá kellett jönnöm, hogy a saját életem mindig is fontosabb volt nekem másokénál. Az öcsémet magam miatt öltem meg, ahogyan ezt a nőt is pusztán azért küldtem a halálba, hogy én túlélhessem. Bűntudat mardosta a gyomromat, de megpróbáltam leküzdeni azzal, hogy dacosan válaszolgattam értelmetlen szavaira.
- Miért, hagytalak volna meghalni? Tényleg? Ezt szeretted volna? Négyszáz éve gyakorlom a vámpírságot, és most bukjam el? Most tapadjon vér a kezemhez? Csak vacsora voltál, nem érted? Nem akartalak megölni, de a véred olyan édes volt, hogy nehéz volt megállnom – még mindig éreztem a nyelvem hegyén a finom, folyékony gyönyört, amit a vére jelentett. Talán azért volt ízletesebb, mert boszorkány volt, talán azért, mert valami olyat evett, vagy ivott előtte, nem érdekelt, csak meg akartam kóstolni újra, hiszen vámpír voltam. Lehunytam a szememet, idegesített kétségbe esett, elcsukló hangja. Nem volt már védtelen, megölhetett volna, ha akar, vagyis, bizonyára nem, mert idősebb vagyok és erősebb vagyok, de megpróbálhatta volna. Nem tette.
- Ez nem egy olyan világ kislány ahol mindenki egy. Itt a kutya kutyát eszik. És jelen helyzetben én voltam a nagyobb kutya. Sajnálom, de ez ellen már nem tehetsz semmit, azzal pedig csak elpazarolod ezt a csodás ajándékot, hogy a feletettem kettétört bosszúdon töprengj.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 27, 2015 4:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Abraham & Juliette
Tudom, hogy nem kéne hibáztatnom, nem kellene minden miatt őt tennem felelősség, hiszen... nem tehet róla, nem csak ő. Ő megpróbált megmenteni, a hibája után megpróbált javítani a helyzeten, csak hát... nem sikerült neki. Én voltam utána figyelmetlen, de érthető, ha nem tehettem semmit. Kótyagos voltam, majdnem megölt, rengeteg vért veszítettem, kész csoda, ha utána nem voltam képes eléggé figyelni a kocsikra az éjszaka közepén? Az is csoda lett volna, ha egyben és épen hazajutok, de ennél sokkal komolyabb történt. Elütöttek és.. nekem végem lett, most pedig úgy tűnik még csak nem is emlékszik rám. Én is épp csak egy pillanatra láttam az arcát, de az az elmémbe égett és nem is hiszem, hogy képes lennék onnan kitörölni valaha az életben.
Elhangzik az az egyetlen szó, ami... talán még elég is lenne nekem. Nem azonnal, de talán idővel igen, de aztán persze tovább beszél. Tárgyilagosra vált a hangja, én pedig elképedve pillantok rá. Görcsösen fonódnak rá az ujjaim a terasz korlátjára. Még jó, hogy kint vagyok a friss levegőn, azt hiszem, ha nem így lenne, akkor nem tudnék rendesen kontrollt gyakorolni most magam felett.
- De... de ha nem teszed... akkor nem történik meg. Alig éltem túl... épp hogy életem, csoda, hogy nem tudtam figyelni arra kocsira? - elcsuklik a hangom, a vége felé már szinte csak suttogok. - Alig volt... erőm... és te kicsit sem voltál hibás? - tegezésre váltok, automatikusan, mert hát nem tudsz valakivel úgy vitázni, ha közben magázod, az annyira... furcsa.  Bár ez távol áll a vitától, úgy érzem ahhoz nem lenne erőm. Erőtlen szavak csak, amik kicsúsznak a számon, ahogy próbálom megértetni vele, hogy hibás ő is... A sofőr is, én is, hogy nem vártam meg, amíg teljesen rendbe nem jövök, vagy hogy nem figyeltem eléggé, hogy nem hívtam segítséget. De... attól még nem kéne úgy tennie, mintha neki semmi köze sem lenne az egészhez.
- Miért tetted? Miért mentettél meg egyáltalán? - miféle vámpír, és hogyan volt képes visszafogni magát? Én még mindig nehezen tudom. Rachel segít, de még sem olyan egyszerű még mindig. Azóta sem mertem senkit... megtámadni, valahogy képtelen vagyok rá, félek tőle, hogy nem tudok leállni, hogy nem bírom majd ki és végül megölöm. Nem akarom megölni senkit, képtelen lennék elszámolni a lelkiismeretemmel, ezzel az egyel tökéletesen tisztában vagyok.
♫ Sick and twisted affair ♫Ruci ♥ Az ismerős idegennek  40 ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 24, 2015 4:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Juliette & Abraham
▲music:Somebody▲Words:279▲Note:A vöröskének :$
Csak amikor igazán közel kerülök, hozzá kezd derengeni az arca. Érzem a szagán is, vámpírboszival van dolgom. Bár akkor a testének fele beleveszett a félhomályba mégis megismerem őt, és úgy látszik, hogy ő is engem. Egy pillanatra elborzadok magamtól, fogalmam sem volt arról, hogy meghalt, a szám kiszárad, gyomromban mardosó bűntudat ébred.  Fáj belegondolni abba, hogy éppen úgy tettem tönkre az életét, ahogyan nekem is tönkre tették egykor. Lesütött szemekkel hallgatom végig, és egyre kisebbre töpörödöm mellette, mint egy kis fiú, akit az anyja szid le, mert lopott egy cukorkát ebéd előtt.
- De, emlékszem rád – mondom halkan – de nem tudtam, hogy meghaltál – különös érzés kimondani e szavakat, főleg azért mert itt áll előttem valaki, akit ismét sikerült megölnöm, pedig olyan keményen próbáltam megmenteni őt.
- Sajnálom – mondom, de amikor meghallom, hogy elütötték, és nem az én hibám volt az egész, egy pillanatra felderül az arcom, hogy aztán örömöm feletti bűntudatomból ismét elkomorodjak.
- Figyelj, sajnálom, hogy lecsapoltalak, de a halálod nem az én hibám volt! – jelentem ki tárgyilagosan, hiszen tényleg nem az én hibám volt, hogy nem figyelt oda. Hangulatom egy pillanat alatt tett egy száznyolcvan fokos fordulatot. Az, hogy tegeztem megszokás volt, hiszen egy vámpírtestvéremet sem magáztam, az annyira irracionálisan hatott volna nekem, ráadásul, én voltam az idősebb. Kihúztam magam így kicsit magasabbnak tűntem, bár amúgy is ütöttem a száznyolcvanat. Dühített, hogy engem okolt azért, mert ő kisétált egy kocsi elé, hibáztathatta volna magát, vagy a sofőrt, de nem, ő engem mondott hóhérjának, pedig én megmentettem az életét. Nem tudom hány másik vámpír tette volna meg ezt a helyemben, mások csak úgy kifacsarták volna akár egy narancsot, és hagyták volna, hogy a teste a sikátor mélyén rohadjon.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 22, 2015 10:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Abraham & Juliette
Nem, erre aztán igazán nem számítottam. Enyhén szólva majdnem a padlóra kerül az állam, miközben próbálom magamat összeszedni. A pezsgős pohár is a földön végzi ripityára törve, még jó, hogy annyira nem figyelnek itt, hogy azonnal jöjjön valaki, aki meg akarja fizettetni velem a kárt. Gondolom elég gyakori az efféle baleset és talán e miatt nem veszik annyira szigorúan, bár én nem gyakran török össze dolgokat, de ez most... Nem kerestem őt sosem, nem is tudom megtehettem volna, de minek? Nem vagyok egy bosszúálló típus és inkább próbálom az életemet valahogy rendbe rakni, nem pedig még inkább összekuszálni azzal, hogy olyan valakibe botlom szándékosan, akitől a hideg is kiráz. Egyébként is, ha azt nézzük nem az ő hibája. Segített, miután majdnem megölt... nem akart végezni velem, talán, csak aztán a szerencse nem pártolt mellém. Szépen kiürült volna a vére a szervezetemből pár nap alatt és ennyi, de... sajnos ez nem volt ilyen egyszerű ezúttal sem. Mintha az életben bármi egyszerű lenne.
Képtelen vagyok megszólalni, amikor feláll az asztalától és felém indul... közelebb jön és mintha fogalma sem lenne róla, hogy ki vagyok, mintha még csak halvány emléket se hagytam volna benne. Tényleg nem emlékszik vajon? Nem történt ez olyan régen, jó fél éve... az nem olyan hosszú idő. Csak meredten nézem, ahogy közeledik. Én csak... tényleg próbálom magamat összeszedni, kész csoda, hogy még állok a lábamon, mázli, hogy nem vagyok ájulós típus. A kérdése az, ami végül nagy nehezen kezd visszarántani a jelenbe és a tágra nyílt szem végre néhány óvatos pislogással próbálja magát helyre tenni. Nem megy valami könnyen... nem megy gyorsan, de hát mit tehetnék?
- Segíteni... komolyan kérdezi? - bököm ki. Érzem én, hogy kissé rekedtes a hangom, vagy nem is kissé? Eléggé az. Őszintén szólva most nagyon jól jönne az a pezsgő, ami a padlón végezte, nagyon-nagyon jól, talán egy kicsit segítene, hogy próbáljam újra megtalálni a saját hangomat. - Ha jól sejtem... nem emlékszik... igaz? - nem tudom, valahogy a tekintetéből nagyon is úgy látom, hogy emlékszik rám, emlékszik arra, hogy mikor találkoztunk, én pedig pontosan tudom. - Elütöttek... utána... az egész életemet tönkretette. - halk hang, szinte már suttogást, de tudom, hogy ő hallani fogja. Akkor is hallaná, ha a terem másik felében állnék, de én itt állok előtte, így pedig aztán végképp biztos. Talán sejtelme sincs róla, hogy mi lett az egésznek a következménye. Ő talán csak annyit tud, hogy majdnem megölt, hogy aztán mégis segített, hogy túléljem a támadását, aztán eltűnt, én pedig csúnyán végeztem, ami már nem az ő hibája, de az egész kezdete igen. Miatta borult fel az életem, miatta vagyok most az, ami. Miatta nem tudom, hogyan leszek képes visszatérni a normális életbe, gyógyítani, ellenállni a vérnek... igen, tönkretette az életemet.
♫ Sick and twisted affair ♫Ruci ♥ Az ismerős idegennek  40 ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 20, 2015 5:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Juliette & Abraham
▲music:Somebody▲Words:221▲Note:A vöröskének :$
Hosszas gondolkodás után jutottam arra az elhatározásra, hogy beülök egy szórakozó helyre. Az elmúlt hónapok rendesen megviselték amúgy is gyenge idegeimet, és ez a dolog, hogy átállják a tasakos, illetve az állati eredetű vérre még inkább megnehezítette a mindennapjaimat. Akár hová mentem, akár mit csináltam az emberi vér édeskés szaga folyamatosan befurakodott az orromba, és majd’ megőrjített, hogy nem kóstolhatok bele. Hatalmas önuralom kellett hozzá, de meg kellett álljam, a legutóbbi eset is majdnem halállal végződött, ráadásul pont egy boszit fogtam ki, és még csak időm se volt arra, hogy módosítsam a memóriáját.
De mégsem rostokolhattam otthon, bezárkózva a szobám magányába és sorozatokat nézve a lap topomon, így lejöttem, hogy elbulizgassak. A zene hangosan dübörgött a fülemben, a buli hangulatot csináló köd kísérteties homályba vonta a sok karcsú lábat, én pedig azokat figyelve békésen szopogattam egy pohárka whiskyt.
Egy sötét ing és egy farmer volt rajtam, kényelmeset vettem fel, ugyanis nem tudhattam előre, hogy hova vezet majd ez az éjszaka. Lehet, hogy ma este még versenyt kell majd futnom egy nővel így vagy úgy. Vagy én leszek az áldozat vagy ő.
Gondolataimba merülve bámultam ki a fejemből, amikor észrevettem, hogy figyelnek. Egy vörös hajú nő, a korlátnak támaszkodva nézett, cipőjét eláztatta a pezsgő, ami a lábánál heverő pohárból csordogált ki. Felálltam és odasétáltam hozzá, időközben felöltve legbájosabb mosolyom.
- Segíthetek valamiben?
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 20, 2015 9:53 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Abraham & Juliette
Hosszú volt a nap és én felettébb lefáradtam már így is, pont e miatt vette be a gyomrom nehezen az ötletet, hogy nézzünk be ide, de Sarah... Sarah túlságosan lelkes. Annak ellenére, hogy többször is megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy szívesebben mennék haza, feküdnék be a kádba egy adagnyi finom vörös borral és maradnék a relaxálásnál, mégis csak erőlteti ezt az egész... bulizzunk és engedjük ki a gőzt dolgot. Na igen... nincs tisztában azzal, hogy nekem nagy tömegben, felbolydult és felpezsdült emberek között bulizni... hát nem jó ómen és nincs itt Rachel, hogy leállítson, ha valami baj lenne. De talán ez valamiféle próbának is jó, egy újabb próbának, hogy teszteljem az akaraterőmet, mert ez egyszer ki kellene bírni. Már egészen sokat fejlődtünk, egész jól haladok, talán egyszer még tényleg eljutok oda, hogy végre visszakapaszkodhatok majd az orvosi ranglétra magasabb fokaira is. Újra szikét vehetek a kezembe és nem zavar majd meg a vér legfontosabb pillanatban. Tudom, hogy erre azért viszonylag kicsi az esély, de... én mégis csak határozottan reménykedem, hogy sikerülhet.
Nagy levegőt veszek, még beszívom a kinti friss levegőt, mielőtt belépnénk a klubba. Na persze hamar megcsap az élénk illat, a rengeteg friss vér, a sok tomboló ember... de kivételesen hála a kellemes félhomálynak, még abból se látszana semmi, ha netán a szemem... de nem lesz ilyen. Ki fogom bírni, meg tudom állni és amúgy se maradok sokáig. Nem is úgy öltöztem, mint az itteniek. Sarah igen, ő készült, hozott be magának egy plusz ruhát, de rajtam most is a jól megszokott barack színű kosztüm virít. A blúz lazábbra van hagyva, mint általában, a szoknya alapból rövid, de azért nem úgy nézek ki, mint a bárokba járók többsége. De nem számít, úgy sem maradok túlságosan sokáig.
- Jól van, én akkor azt hiszem ki... - oké az előbb még tuti, hogy itt volt mellettem... biztos vagyok benne! Sarah... nem kéne, hogy meglepjen a dolog. Egyszer ráncigált el magával egy munka utáni levezető iszogatásra, ahonnan olyan gyorsan távozott az egyik helyes ápolóval, mintha minimum űzték volna. Nem lepne meg, ha kiszemelt volna magának valakit, én pedig sikeresen nem vettem észre, hogy a vállamat kocogtatva jelezte, hogy rástartol, mert épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne szaggassak fel ütőereket... Nem egyszerű, nagyon nem.
Így végül úgy döntök, hogy a terasz felé veszem az irányt, ott legalább friss a levegő, talán jobban túl fogom élni a dolgot, talán könnyebben viselem majd el a nagy pezsgést és az is lehet, hogy nem sokára eltűnök, Sarahnak talán fel sem tűnne. Közben valahonnan a kezembe nyom valaki egy pohár pezsgőt... nem vagyok oda a pezsgőért, a bort jobban szeretem, de nálam ragad a pohár, miközben végre kiérve nagyot szippantok a friss levegőből, aztán... pár pillanat múlva sikerül kiszúrni az ismerős arcot, a... riasztóan ismerős arcot. A poharam a kemény terasz kövön végzi, én pedig nagyjából abban az állapotban ragadok ott, mint ahogy kiértem. Félig a korlátnak dőlve, a földön a pohárral, a világos drapp körömcipőn a pezsgő maradékával és néhány üvegszilánkkal, és persze enyhén kitágult pupillákkal, ahogy az illetőt nézem. Igen, nagyjából, mint aki szellemet lát.
♫ Sick and twisted affair ♫Ruci ♥ Az ismerős idegennek  40 ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 09, 2015 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Ne cikizd a kérómat - ráncolom a szemöldökömet. Szívem szerint mondanék egyebet is, de szem előtt tartom, hogy a segítségére szorulok. Talán jobb, ha előbb tartom a számat, és nem azelőtt kezdem sértegetni, hogy végrehajtaná a varázslatot.
- Motorral vagyok. Remélem nem bánod - dobok pénzt az asztalra, fizetve mindkettőnk tartozását, aztán felkelek. Hátra sem fordulok, vajon követ-e. A hallásom még kitűnő, és tisztában vagyok vele, hogy követ. Hja, a nálam lévő csekk mégiscsak nagy úr lehet.

(mocsár, Chriest lakókocsija)
Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 06, 2015 6:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Legkevésbé sem húztam fel magam azon, amit mondott. Rám nincsenek hatással az efféle szövegelések, nem vagyok hajlandó alávetni magam más lelki terrorjának. Mert biztos van olyan, aki nekem is éppen annyira fontos, mint neki ez a bizonyos csaj... hát hogyne! Feleségül ne vegyem véletlenül? Amúgy sem értem, hogy nézi ki belőlem, hogy egy szerelmes bájgúnár vagyok. Ha így is lenne, totálisan jól leplezem, hiszen a szemem sem rebben. Szerencsére az, aknek a szívemet adtam, tud vigyázni magára, és nincs szüksége a bébiszitterkedésemre.
- Akkor talán jobb lenne, ha folytatnánk ott... abban a lakásnak nevezett kocsiban - magyaráztam, és felhúztam az italomat, de utána rögtön átvettem tőle a ruhafoszlányt.
- Vigyél oda, és essünk túl ezen! - fűztem aztán hozzá határozott, rezzenéstelen arccal. Még mindig nem érintette meg a szívemet a története. Nem is érdekel, hogy mi történik azzal a nővel. Ha nem boszorkány lennék, fele ekkora jelentőséget nem tulajdonítana nekem.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 27, 2015 5:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Nyeltem egy nagyot, hogy lecsillapodjak. Nem vette volna ki magát túl jó, ha pofán verem, miközben szükségem van a segítségére. És már csak azért is visszafogtam magam, mert ez a verzió nekem is eszembe jutott már.
- Előfordulhat - dünnyögtem. - De ha így is van, az ő szájából akarom hallani. Ha ő ezt akarja, megadom a szabadságát. Te ezt nem értheted... ez a legrosszabb, ez a nemtudás. Hogy lehet, hogy neked van igazad, és nem akar már engem... de az is lehet, hogy komoly baj akadályozza meg ebben. Nyilván van valaki a te életedben is - néztem rá komolyan. - Ha eltűnne, nem akarnád tudni, mi történt vele? Nahát - fejeztem be, majd felhajtottam az italom maradékát.
- Van egy lakókocsim a mocsár szélén. Ott senki sem zavarhat minket. És itt van ez - vettem elő egy rongyfoszlányt a zsebemből. Gwen ruhájából származott, az erdő egyik bokrán találtam rá.
Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 26, 2015 6:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Hallgattam a szavait, közben megjegyezve mindent, amit hajlandó volt elárulni. Ugyanakkor ezek az információk szintúgy nem lesznek elegendőek.
- Arra esetleg még nem gondoltál, hogy elege lett a pofádból és inkább lelépett, minthogy együtt kelljen élnie veled? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet. Bunkó megjegyzés volt? Hát, ezt eszem ágában sincs tagadni. De egyáltalán nem fogok bocsánatot kérni tőle. Egyelőre ő szorul segítségre, nem pedig én. Oké, találhat máshol is boszorkányt, nem vagyok páratlan. De most itt a lehetőség. Feladná ezt, hogy talán csak napok múlva találjon egy új boszorkányt? Itt, New Orleansben senki nem henceg azzal, hogy boszorkány. És ennek megvan a maga oka.
Füttyentettem egyet, mikor megláttam a csekkjét. - Hm, te aztán komolyan gondolod - biccentettem, számolgatva a számjegyeket, majd elvigyorodtam. - De szükségem lesz egy személyes tárgyra is - fűztem aztán hozzá. - És egy csendesebb placcra. Nem fogok bűbájt végrehajtani egy csomó vámpír szeme láttára. Nem kockáztatom az életem!

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 25, 2015 6:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Ez üzlet - válaszolom, mikor azt mondja, hogy a fajtáját mindenki csak erre tartja jónak. Nem teszem hozzá, hogy ez olyan, mintha kenyérért mennék a boltba. Azt is megfizetem, ahogy őt is megfogom. Nincs nagy különbség.
- A neve Gwendolyn Lowell. Vámpír - teszem hozzá. - És a szerelmem, mint ahogy erre már rámutattam. Nyom nélkül eltűnt az erdőből, öt órával ezelőtt. És mindennél jobban szeretnék a nyomára bukkanni. Már végigrohantam a várost, mint egy őrült, de hiába. Nincs sok értelme, csak a saját farkamat kergetem. Ha szükséged van valami személyes holmira, az is van nálam. Szóval, segítesz, vagy nem? - húzom elő Benedict csekkjét a zsebemből. Az az összeg, ami azon szerepel, szerintem abban is meggyőzné, hogy ha szeretném, a pokolbéli sátánt idézze meg.
Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 25, 2015 6:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Megrántottam a vállam. Engem sem érdekel, hogy őt érdekli-e bármely Mikaelson is. Azt hiszem, van nekem elég problémám anélkül is, nem kell még egy idegen nyűgje is a nyakamba. Próbálkozhatnék kissé átérző lenni, de egyáltalán nem megy. És egyáltalán nincs szükségem arra, hogy másokat istápoljak.
Megforgattam a szemem. - Óriási. A hozzád hasonlók mást sem látnak egy-egy boszorkányban, mint egy szolgálót, aki lefizethető, és bármikor ott van, mikor nektek úgy szottyan kedvetek. Az élet nem így működik, tájékoztatásul közlöm - mondtam szinte vicsorogva. Nem tudom, minek köszönhettem azt, hogy ma este ilyen ellenszenves vagyok valakivel, holott általában meg sem mukkanok. Talán ez itt a probléma. Hogy hozzám szólt. Vagy én hozzá... vagy... jaj, nem mindegy?
Felsóhajtottam. - És mégis el tudnál árulni még valami információt a keresettedről azon kívül, hogy életed nője és hogy eltűnt? Nem megyek sokra ezekkel, bocsásd meg, ennyire profi nem vagyok - fintorodtam el.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 25, 2015 5:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Engem nem érdekelnek a Mikaelsonok - vonok vállat. Tényleg így is van. Annyiban van közöm a háborújukhoz, hogy magam is farkas vagyok. Félő, hogy bármennyire is nem akarom, egy idő után állást kell foglalnom valamelyik oldalon, de egyelőre örülök, hogy elodázhatom ezt a gondolatot.
- Nem arra gondoltam, hogy vegyél itt házat - horkanok fel kissé gúnyosan, mikor azt mondja, nem érdekli az üzlet. - Ez más jellegű üzlet. Sőt, nevezzük inkább úgy, hogy szolgáltatás. Meg akarok találni valakit. Minél gyorsabban, és sürgetőbben. Valakit, akiről nem tudom, hová lett, és azt sem, miért ment el. De bárhogy is, ha megtalálom, az ő szájából akarom hallani az igazságot. De az is könnyen lehet, hogy bajban van, és akkor meg kell mentenem. Ne - szólok közbe - csak most ne gúnyolódj ezen. Nyilván a te szívedet is rabolta már el nő - jegyzem meg. - Busásan megfizetem a szolgálataidat. Öt számjegyű összeggel.
Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 24, 2015 8:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Ugyan, kérlek. Itt mindenkinek nagyon sok joga lenne mindenhez, de valamiért egyáltalán nem érdekel senkit, hogy nem az van a trónon, akinek lennie kellene. A Klaus Mikaelson féle szörnyetegek egyszer elhozzák azt, amitől az emberek félnek - sóhajtottam fel. Világvége... igen, nagyjából azt tudná előidézni. Igaz, taán azért látom ennyire baljósan a férfit, mert Tatia szívén mindig is közösen fogunk osztozkodni, és ehhez nem fűlik a fogam. De remélem, hogy egyszer eljön az a pillanat, hogy az egész az enyém lehet, és nem kell másodiknak lennem.
Kíváncsian fordultam felé. - Áh, máris üzleti ajánlatod van. Remek - legyintettem. - De nem érdekelnek üzleti ügyek. Itt jelenleg... - néztem körül és nagyot sóhajtottam, majd belekortyoltam a poharamba. - Csak nyaralok. Nincs most arra hangulatom, hogy az itteni ostobaságokba belekeveredjek - magyaráztam, de végül megakadt a fülem valamin. - Mégis, mit tudnál te kínálni nekem, amiért segítenék?
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 20, 2015 11:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Szóval nyilvánvaló a számodra, mi is vagyok - fordulok vele szembe a széken, és belenézek a szemeibe. - Ezek után én is tudom. Nem vagy mocskos vérszívó. Ezek szerint vagy boszorkány vagy, vagy csak egyszerűen piszkosul jól tájékozott - vonom fel a szemöldökömet. - Viszont hagy tegyek egy apró megjegyzést. Az én fajtámnak éppúgy joga van itt lenni, mint a tiédnek, vagy akár a vámpíroknak. Sőt, nagyobb jogot formálhatnánk rá bárki másnál. De ez hosszú történet - iszom bele a poharamba, aztán elgondolkodva bámulok rá. - Vannak szerencsés véletlenek az életben. Nyilván tudsz néhány varázsigét. Nem nézlek épp kezdőnek - teszem hozzá. - Minden bizonnyal arra is képes vagy, hogy megtalálj nekem valakit. Valakit, aki nagyon fontos nekem. Nem kérem tőled ingyen a szívességet.
Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 19, 2015 7:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Felsóhajtottam. Nem azért képeztem magam tökéletes boszorkánnyá, tanultam éveken keresztül, hogy egy ilyen félnótás megkérdőjelezze a tudásomat. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy mit gondol, mi vagyok. Egy naiv kisfiú, aki betéved az oroszlán barlangjába? Az igazság ettől eléggé messze van. Próbáltam én már nehezebb dolgokat is, nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni. Például fejtörést okozni egy-két nehézfiúnak. De már maga az oroszlán barlangja Tatia lakása is... ha oda bejutok és mi több, élve ki is jövök, nem sebezhet meg semmi.
- Ne játszd a hülyét. A magadfajta vérfarkasok hajlamosak azt gondolni, hogy mindenki hülye körülöttük, és csak ők a... - Felsóhajtottam, és nem magyaráztam tovább. Helyette belekortyoltam a poharamba. - Tudom, hogy mi vagy, ne is próbálj megvezetni. A hozzád hasonlók pedig... még kevésbé valóak ide, mint én. - a hangom eléggé suttogó volt. - Ne gondold, hogy csak egy kisfiú vagyok. Mert akkor pofára fogsz esni.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 17, 2015 9:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Eddigi életemben sem kaptam soha kitüntetést semmiért. Félő, ha kapnék, megbontanám vele a dolgok eddigi összhangját - jegyzem meg keserűen. - Mellesleg, még nem vagyok részeg. Hangsúlyozom, még - nyújtom át az üres poharat a csaposnak, jelezve, hogy töltse újra tele, de hajszál híján kibillen az ital a kezemből, ahogy meghallom a szavait.
- Hm. Képletesen értetted, hogy ne játsszak magányos farkast? - teszem fel a kérdést, és a szemeit fürkészem. Lehet, hogy nem is olyan ártatlan ez a fickó, mint amilyennek kinéz. Úgy csinál, mintha kettőig sem tudna számolni, de ha az apró megjegyzése nem volt véletlen, többet tud, mint ahogy az első látásra tűnik.
- Mellesleg, az előző éjjel elmúlt a telihold. Bár nem értem, hogy jön ez ide - mondom fapofával. Lássuk, kirukkol-e az igazsággal, miszerint pontosan érzi, mi is vagyok én.
Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 16, 2015 7:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Remélem, nem vársz ezért a megállapításért kitüntetésrt - jegyeztem meg, miközben ismét belekortyoltam a poharamba. A társalgás, mint fő társadalmi elvárás, egyáltalán nem erősségem, és nem is teszem azt gyakorta, hogy beülök egy idegen mellé. A szórakoztatás egyértleműen nem erőssége, s sajnos nekem sem. Fenéket sajnos. Nem is érdekel, hogy szórakoztassak másokat. Jól elvagyok én a sajátjaimmal, nem kellenek az efféle... magukat nagynak képzelő senkik.
- Esetleg van még ehhez hasonló atyai jótanácsod? - kérdeztem felvont szemöldökkel, ekkor azonban már rá is néztem. Mit gondol magáról? Egyáltalán fel tudja azt fogni, hogy nem minden a külső, és hiába vagyok a küllemem alapján egy gyenge, fiatal férfi, már a négyszáz évet taposom lassan? Fel kellene világosítanom? - A helyedben visszavennék a magányos farkas szerepéből. Ha vonyítani akarsz, keress egy olyan földrészt, ahol épppen telihold van, de ne itt untasd a jónépet a részeg pofázásoddal - billent oldalra a fejem. Féltem tőle? Hát... nem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 14, 2015 6:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Emberi lényre... - ismétlem a szavait, aztán gúnyosan felhorkanok, mikor elemezni is kezdené a gondolatait, aztán elhallgat. Nyilván rájön, hogy nem én vagyok ehhez a tökéletes hallgatóság. És talán részemről meg nem lenne bölcs döntés, ha taglalni kezdeném, hogy részben vagyok csak emberi lény.
- Te nem vagy idevalósi - állapítom meg aztán megfellebbezhetetlenül és kissé lenézően, majd alaposan szemügyre veszem a fickót. Olyan ártatlan szemekkel nézdegél, mint a ma született bárány.
- Na gyere, meghívlak egy italra. Nehogy azt mondd, túl bunkók a helybeliek - intek két újabb whisky után, majd elé tolom az egyiket. - És a helyedben vigyáznék New Orleanssal. Ez a város kiszámíthatatlan. A lakói főleg - teszem hozzá. Na igen, bármelyik sarkon megtámadhatja egy vámpír, aki vértasaknak nézi. - Én már csak tudom - morgom utána keserűen. A jelek szerint Gwen is kiszámíthatatlan.
Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 13, 2015 8:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Még két napot adtam magamnak. Nem akarok New Orleansban maradni tovább, ez a város nem az én világom. Már az is nagy nyomást gyakorol rám, hogy azzal a felfuvalkodott majommal vagyok egy városban. Egyáltalán nem vagyok oda Klausért, főleg ha belegondolok, hogy netán még mindig igényt tart Tatiára. A hideg is kiráz a gondolattól, de azt hiszem, hogy alaposan feladtam a mércét. És kiismertem már azt a nőt... még ha meg is őrjít.
Vivienne-t viszont csak itt tudom elérni. És igényli is, hogy néha meglátogassam. Nem vagyok rest megtenni ezt. Az nem az ő hibája, hogy ez a város egyre inkább... hm... nem is tudom. Boszorkányként kissé félve sétálgatok az utcán, az egyszer biztos!
Beültem az egyik bárba. Nem akadt más programom, és ami azt illeti, egy pár pohár bármikor lecsúszik az én torkomon is. Igaz, nem segít rajtam, józanul sem vagyok nagyobb észlény, mint tintásan.
Megrendeltem az első italt, csak ekkor tévedt a pillantásom a mellettem ülő, vadul vedelő fickóra. Jellemző.
- Talán ebben a városban már azt is tiltják, hogy ránézzünk egy másik emberi lényre? - kérdeztem költőien, miközben megkaptam az italomat, és beledugtam a nyelvem. - Tudományos tény, hogy... - Itt elcsitultam. Minek papoljak itt neki bármiről? Rohadtul nem vagyok beszédes kedvemben. Az ilyen félnótások pedig nem méltó társaság nekem.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

French bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-