Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 11, 2015 8:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
kevin & faye
IT'S ALWAYS GOOD TO SEE YOU, HANDSOME
Maradjunk annyiban, hogy nem életem legátgondoltabb cselekedete volt valamelyik este a kezembe venni a telefont és minden előzmény nélkül megnyomni a hívás gombot, amikor Kevin nevéhez értem a névjegyzékben. Mégsem bántam, mert folyamatosan bizonyítást nyert, hogy a hirtelen jövő ötletek mindig jól sülnek el. Szükségem volt valakire, akivel beszélhetek a dolgaimról, a farkasok dolgairól. Olyat akartam, aki nem családtag, nem a falkám része, nem egy másik csoport jelét viseli magán, hanem kívülálló és esetleg csak hallott arról, hogy mi folyik abban a városban, ami a legkedvesebb volt nekem a világon, de mostanában inkább kezdett hasonlítani a pokol legmélyebb bugyrára. Nem lélekbúvár kellett, hanem egy komoly hang, egy elfogulatlan képviselő. Kevin.
Az italom megérkezett és a legkevésbé sem érdekelt, hogy a pultos nem a szép nézésével pillant rám. Hozzászoktam, hogy a negyedben sétálva csak az emberek nem néznek rám úgy, mint az utálatos képre, a vámpírok legszívesebben átharapnák a nyakam, ha nem tiltanák a törvényeik és a boszorkányok sincsenek odáig az úgynevezett háborgásaimért, ám ha rajtuk múlana, akkor végleges pangás állna be a vámpírok uradalmában. Mindenki el lenne nyomva és csak a vérszívó számítanának, én pedig ezt nem bírom, a feltűnési viszketegségem túlontúl kiforrott volt ahhoz, hogy visszafogjam.
- Legalább már látod, hogy milyen elcseszett város is ez. - A sóhajomat magamba fojtottam, de belül ennek eredményeképpen majdnem szétvetett az ideg, amit egy korty alkohollal kompenzáltam. Nem voltam nagy ivó, inkább józanon szerettem tengetni a perceimet ügyelve arra, hogy rossz hírem ellenére bármikor felelősségteljes döntést tudjak hozni. Talán másoknak nem tetszettem, de csakis a farkasaimért cselekedtem, semmi másért. - Nem a jóképű pofidért hívtalak ide. Ha van egy jó ötleted, hogy hogyan süllyedt idáig az a sok jószág, aki farkasnak meri nevezni magát, akkor hidd el, hálás leszek és tartozok majd neked. Kell valaki, aki kívülről látja az eseményeket. - Megforgattam a szemeimet. Nem ellene szólt, hanem az egész szituáció ellen, amibe egyre jobban süppedtem és ami titkon talán még fel is dobott. Ha egyszerű lenne a vállalkozásom, mint a karikacsapás, akkor nem lenne érdekes a dolog, de vigyorát látva szintén csak felvonom a szemöldökömet. - Persze nevess csak. Mindjárt meghalok előtted, de te érezd jól magad. - Akaratlanul húzódott egy grimasznak indult apró mosolyra a szám széle. Semmi köze nincs ahhoz, ahogy érezte magam, de kitűnő szimbolikus bokszzsáknak bizonyult. Nem voltam a hisztis-picsogós fajtából való és szavaim nem is ennek megfelelő éllel bírtak, hanghordozásomon nem változtattam, furcsa is lett volna pont előtte elkezdeni kislányos hajlamokat kiélni. Tisztában voltam vele, hogy pont azt bírja bennem, amit mások utálnak, még egy ok, amiért jó ötlet volt felhívni.
- A húgom... - Első körben nem tudtam, mit mondhatnék Hannah-ról. Semmi rosszat, semmi olyat, ami az ő szavaiból kivonható feltételezésre következtethetne. Érzékem van ahhoz, hogy kiszúrjam a bizonytalankodást és ha Kevin-nek ez a kérdés fordult meg először a fejében, akkor nem csak nálam van nagy prioritása a húgom kérdésének. - Képzelj magad elé egy százszorszépet, amire rásüt a tavaszi napsugár, hogy még jobban megvilágítsa a tisztaságát és az ártatlanságát. - Hátradőltem, hogy a box bőr belsejével érintkezzen a hátam. - Ez a virág a húgom mellett maga lenne a megtestesült Lucifer. - Azt hiszem ezzel tökéletesen példáztam, hogy milyen is Hannah. Az emberiség, a természet, az univerzum gyöngyszeme, romlott nővérének szöges ellentéte. - Ezért nem is értem, hogy honnan tudta mindezt. Évekkel ezelőtt hátat fordított a városnak, nem érdekelte semmi, ami a fajtánkkal kapcsolatos, majd egyszer csak beállított ezzel a hírrel. Nélküle nem tudnék a szervezkedésről és bízom is benne, de... nem annyira, hogy egy kicsit se legyen gyanús. - Nyeltem egyet. Hannah-ra az életemet is rábíznám, de ez a harc, ami most látszik kiteljesedni és amiben az átkom kiváltása óta benne vagyok többről szól. Ez az életművem.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 11, 2015 6:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
(hotel)

Berúgtam a bár ajtaját, mint egy cowboy valami westernfilmben, és azonnal a bárpulthoz siettem.
- Whiskyt! - morogtam oda nem túl kedvesen a csaposnak, majd felkapaszkodtam egy magas lábú székre, és belemerültem az italba, meg a gondolataimba.
Hová a nyavalyába tűnhetett el Gwen? Muszáj gondolkodnom, mert az összevissza futkosás nem fog eredménnyel járni. Nézzük, járhatott-e valaki az erdőben?
Vámpír nem, az biztos. Azok minden telihold idején magukra szögelik a ház ajtaját. Belülről. Másik farkas? Kétlem. Éreztem volna a szagát, és egyébként is... tudják, hogy az az én territóriumom, és ha bárki is oda téved - pláne ha vadászni mert rajta - az akár élet-halál harcra is számíthat. Boszorkány? Hallanom kellett volna... vagy ennyire elvakított a vadászat vágya, hogy átmeneti süketté váltam általa? Vagy tényleg elhagyott volna? Nem tudta, hogy közölje, hogy ennyi volt, vége, és így volt a legkönnyebb lelépnie? Nem jutottam közelebb az igazsághoz, bárhogy facsartam is az agyam.
Eljutott a tudatomig, hogy valaki leült mellém, és elég merőn bámult rám.
- Mi van, nem láttál még piáló embert? - morgom oda nem túl kedvesen. Nem épp a legjobb kedvemben talált az illető, akárki legyen is az.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



Kevin Godbert ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 11, 2015 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Faye & Kevin

to my lovely little wolf



Már indulás előtt is csak az érdekelt, mi lehet olyan fontos, hogy pont rám legyen szüksége. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akivel kapcsolatot ápol, de talán én vagyok tőle legtávolabb. Ráadásul az én érdekeimet ez a kis kiruccanás most egyáltalán nem is szolgálja, így vagy jó indokot ad a maradásra, vagy azelőtt búcsúzhat tőlem, mielőtt a sztorija feléig eljut. Az üzlet világában tevékenykedni nem egyszerű, és a legalapvetőbb szabály, hogy semmi sincs ingyen. Faye viszont ezzel nagyon is tisztában van, és mindig hajlandó is megfizetni az árát. Legalábbis eddig mindig hajlandóságot mutatott, nagyon remélem, hogy nem most akarja elhagyni ezt a jó szokását.
- Meghiszem azt, máskülönben nem rángattál volna ide.. – nézek rá, hangom tárgyilagossá válik, és legszívesebben belepörgetnék az eseményekbe, hogy hol jövök a képbe én? Szerencsémre viszont vagy leolvassa rólam, hogy nem akarok semmiféle köntörfalazást és mézesmázas körítést hallani, vagy rájött, hogy velem csak tényszerűen lehet tárgyalni. Harmadik opció egyelőre nem áll fent, mindezek ellenére amint ismét csak magunk vagyunk, a tárgyra is tér. Méghozzá úgy beszél hozzám, mintha legfőbb bizalmasa lennék, ami azért simogatja az önérzetemet.
- Épeszű farkas soha nem lenne vámpírok talpnyalója… Még itt sem. - nézek rá értetlenül. Meghökkenve dőlök hátra és homlokomat ráncolva vizsgálgatom a vonásait. Várom, hogy mikor fedi fel, hogy ez csak egy hülye trükk volt, hogy valamivel a városba csaljon, de vagy baromi jó színésznő, akit ki kell zökkentenem a komfortzónájából, hogy lebukjon, vagy rövid időn belül sok fajtánkbelinek mentek el otthonról. – Tudod, hogy ez nem az én asztalom.. – rázom meg alig láthatóan a fejem és karjaimat keresztezem magam előtt. Nem tagadom, érdekel a dolog, főként azért, mert sosem hallottam még olyanról, hogy az ősi ellenségeskedést félretéve a farkasok vámpírokkal léptek volna szövetségre. – De tekintettel arra, hogy szeretem, ha hálás vagy és tartozol nekem.. – vigyorok el jellegzetesen, majd megdörzsölöm az államat és halk szusszanással vetem bele magam a témába. Holott aztán ha valakiről, hát rólam tudja mindenki, hogy nem szeretek más szemétdombján kapirgálni, de ennyiből rájöhet arra, hogy amennyiben tudok, a segítségére leszek. Ki tudja, talán hasznom is származik belőle majd a jövőben.
- A húgod.. Honnan vannak neki ilyen információi? – vonom fel a szemöldökömet, mintha rájöttem volna valamire, ami kulcsfontosságú lenne az ügy szempontjából, de igazság szerint egyelőre a sötétben tapogatózás műveleténél többet nem tudok tenni. Ha az emberei fejében megfordul, hogy vérszopók mellé álljanak, akkor annak komoly oka van és vélhetőleg nem az, hogy Faye házisárkány módjára osztja a parancsokat. Viszont, ha az itteni farkasok ezt meglépik, és ennek híre megy, hamar rákapnak majd a többi népek is, az pedig biztosan ártana az üzleti szférának is. Jobb csírájában elfojtani ezeket a törekvéseket.


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 18, 2014 1:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
kevin & faye
IT'S ALWAYS GOOD TO SEE YOU, HANDSOME
Próbáltam földöntúli érdeklődést erőltetni az arcomra, elvégre nem vagyok bunkó. Na jó, ez a kijelentés enyhe túlzás, hiszen ha olyan napom van, akkor nálam nagyobb szemetet keresve sem lehet találni kilométeres körzetekben, de őt nem azért hívtam ide, hogy felvegyem a pléhpofát vagy éppen a kérdésemre intézett válaszát teljes érdektelenséggel, ásítozva hallgassam meg. Nem az volt a számomra legfontosabb kérdés, hogy mi folyik Mystic Fallsban, hiszen attól függetlenül, hogy az a hely egy természetfeletti tanya, engem hidegen hagyott... nem az én lakhelyem volt, nem ott kellett intézkednem és nem az ottani viszonyok miatt éreztem olykor azt, hogy legszívesebben szálanként tépkedném ki a csillogó vörös hajszálaimat a fejemről, hanem amiatt, ami New Orleans-ban folyt. Amiatt, amit a húgom hozott tudtomra és amivel napok óta nem tudtam mit kezdeni. Eddig minden sima ügynek tűnt, erre ősi vámpírok bukkantak fel, a mocsári farkasok emberként szaladgáltak és ott volt az a réteg farkas, aki a vámpírokkal akart szövetségre lépni.
- Fő a fejem, Kevin. - Tértem rögtön a lényegre, miután a pincért egy apró mozdulattal elhessegettem az asztal mellől. Ha iszok, nem tudok gondolkozni, úgyhogy mellőznöm kell ezt a tevékenységet. És egyébként is... most leginkább vérre szomjaztam. Azoknak a vérére, akik a terveim útjába akartak állni direkt vagy éppen csak a "sors hozta így" felkiáltással karöltve. - Elég nagy katyvaszba kerültem... vagyis nagyon gyorsan abba fogok, ha nem találok ki rögtön valamit. - Meg akartam kímélni a máshoz nem tudok fordulni-szövegtől, mivel eleve nem lett volna igaz és nem is akartam túlságosan részletgazdagon fogalmazni ezen a helyen, de... valljuk be, okos srác volt. Az egyik legtalpraesettebb vérfarkas, akit ismertem, pedig jó néhányat vettem a szárnyaim alá és jó néhánnyal alakítottam ki kapcsolatot, ám Kevin mindig is különleges helyet foglalt el a repertoáromban, akárhol is élt éppen.
- Félek, hogy elveszíthetem az embereimet. Ez a város már nem olyan, mint a legutolsó találkozásunkkor volt. - Közelebb hajoltam hozzá az asztal felett ügyelve arra, hogy diszkrét maradjak. - Egy csoport farkas a vámpírok mellé akar állni, legalábbis a húgom szerint. Na már most mivel ismersz képzelheted, hogy mennyire nem vagyok oda ezért a rendezkedésért. - Elhúztam a számat. - Még nem találkoztam velük, nem tudom hányan lehetnek és miért ilyen idióták, de... kell valami, amivel ezt az agymosott bandát magam mellé állíthatom. Nem azért taposok évek óta, hogy valami jöttment a másik csapattal álljon le haverkodni az én városomban. - Vált komollyá a hangom. Fel tudott húzni ez a téma, méghozzá rendesen és a düh-, valamint stresszkezelésben sohasem voltam jó. Legutóbb felgyújtottam annak a vámpírnak a házát, aki paprikás hangulatba kergetett, viszont ebben az épületben sajnálnék kárt tenni.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 07, 2014 10:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
kevin & faye
IT'S ALWAYS GOOD TO SEE YOU, HANDSOME
Próbáltam földöntúli érdeklődét erőltetni az arcomra, elvégre nem vagyok bunkó. Na jó, ez a kijelentés enyhe túlzás, hiszen ha olyan napom van, akkor nálam nagyobb szemetet keresve sem lehet találni kilométeres körzetekben, de őt nem azért hívtam ide, hogy felvegyem a pléhpofát vagy éppen a kérdésemre intézett válaszát teljes érdektelenséggel, ásítozva hallgassam meg. Nem az volt a számomra legfontosabb kérdés, hogy mi folyik Mystic Fallsban, hiszen attól függetlenül, hogy az a hely egy természetfeletti tanya, engem hidegen hagyott... nem az én lakhelyem volt, nem ott kellett intézkednem és nem az ottani viszonyok miatt éreztem olykor azt, hogy legszívesebben szálanként tépkedném ki a csillogó vörös hajszálaimat a fejemről, hanem amiatt, ami New Orleans-ban folyt. Amiatt, amit a húgom hozott tudtomra és amivel napok óta nem tudtam mit kezdeni. Eddig minden sima ügynek tűnt, erre ősi vámpírok bukkantak fel, a mocsári farkasok emberként szaladgáltak és ott volt az a réteg farkas, aki a vámpírokkal akart szövetségre lépni.
- Fő a fejem, Kevin. - Tértem rögtön a lényegre, miután a pincért egy apró mozdulattal elhessegettem az asztal mellől. Ha iszok, nem tudok gondolkozni, úgyhogy mellőznöm kell ezt a tevékenységet. És egyébként is... most leginkább vérre szomjaztam. Azoknak a vérére, akik a terveim útjába akartak állni direkt vagy éppen csak a "sors hozta így" felkiáltással karöltve. - Elég nagy katyvaszba kerültem... vagyis nagyon gyorsan abba fogok, ha nem találok ki rögtön valamit. - Meg akartam kímélni a máshoz nem tudok fordulni-szövegtől, mivel eleve nem lett volna igaz és nem is akartam túlságosan részletgazdagon fogalmazni ezen a helyen, de... valljuk be, okos srác volt. Az egyik legtalpraesettebb vérfarkas, akit ismertem, pedig jó néhányat vettem a szárnyaim alá és jó néhánnyal alakítottam ki kapcsolatot, ám Kevin mindig is különleges helyet foglalt el a repertoáromban, akárhol is élt éppen.
- Félek, hogy elveszíthetem az embereimet. Ez a város már nem olyan, mint a legutolsó találkozásunkkor volt. - Közelebb hajoltam hozzá az asztal felett ügyelve arra, hogy diszkrét maradjak. - Egy csoport farkas a vámpírok mellé akar állni, legalábbis a húgom szerint. Na már most mivel ismersz képzelheted, hogy mennyire nem vagyok oda ezért a rendezkedésért. - Elhúztam a számat. - Még nem találkoztam velük, nem tudom hányan lehetnek és miért ilyen idióták, de... kell valami, amivel ezt az agymosott bandát magam mellé állíthatom. Nem azért taposok évek óta, hogy valami jöttment a másik csapattal álljon le haverkodni az én városomban. - Vált komollyá a hangom. Fel tudott húzni ez a téma, méghozzá rendesen és a düh-, valamint stresszkezelésben sohasem voltam jó. Legutóbb felgyújtottam annak a vámpírnak a házát, aki paprikás hangulatba kergetett, viszont ebben az épületben sajnálnék kárt tenni.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



Kevin Godbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 26, 2014 6:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Faye & Kevin

to my lovely little wolf



Akár egy díva. Jobb szóval nem tudom illetni. Tudja jól, hogy a környék bizony nem vámpírmentes övezet, mégis királynői a magabiztossága. Talán kissé hanyag és óvatlan, de nem vagyok abban biztos, hogy pár embere nem lődörög valahol a közelben afféle hátvédként. Talonban. Hátha szükség lesz még rá, ha felfordulást csinál a belvárosban. Sosem tudom biztosan min töri a fejét, de mázlimra elég szókimondó ahhoz, hogy ne hagyjon sok mindent a képzeletemre.
- Az időm véges.. – figyelmeztetem előre, de enyhén lágyít a hangomon a gesztus, hogy rákacsintok. Nem áll szándékomban persze sokat időzni itt, de egyrészt kíváncsiságom nagy úr, másrészt nem árt a markomban tudni a kisfarkast, hátha a végén úgy adódik, hogy feljebb kerül a ranglétrán. Főleg, ha mindez azért egy végbe, mert belebeszélem a fejét.
- Készül valami.. – nézek rá komoran, bár gyanítom, hogy ez csak udvariaskodó kérdés. – Egyelőre nem tudok róla többet, de ha a boszorkányok jót akarnak, nem kezdenek szarakodni. Az ártana az üzletemnek.. – fintorodom el, aztán lezártnak is tekintem a témát. Őt nem ez érdekli, én meg nem egy másik város érdekeit néző nőszeméllyel fogom megvitatni, hogy romba dől-e a nehezen felépített birodalmam. Az az egy biztos, hogy nem fogom végignézni, ahogy kártyavárasat játszanak a városommal.
- De kétlem, hogy ezért hívtál ide.. – kezdem bontogatni az igazi témát, amint ideér a pincér, hogy felvegye végre a rendelésünket. – Hogy állnak a dolgaid? – kérdezem lezseren, anélkül, hogy nagyon belebonyolódnék abba az infóba, amit már amúgy is tudok. Nyilván szarul, ha már én kellek hozzá, de a tudatlan pincér előtt kénytelen vagyok ködösen fogalmazni és még jól is mulatok rajta. Csak ketten tudjuk, mire is célzok jelen pillanatban. – Még nem adtad fel? – cukkolom, hátha bekeményít, és előrül az az énje, amit annyira kedvelek. Semmi mellébeszélés, csak a nyers modora.


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 03, 2014 3:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
kevin & faye
IT'S ALWAYS GOOD TO SEE YOU, HANDSOME
Tinikoromban imádtam ezt a helyet. Mindenki, aki bejutott ide, a "felnőttek" közé menőnek számított, nekem pedig soha nem volt baj a beszélőkémmel, valamint az anyagi dolgokkal, így ha akartam egyetlen percembe és egy mosolyomba került, hogy átléphessem a bár küszöbét, természetesen magával rángatva néhány barátomat. Meg kellett alapoznom a méhkirálynőségemet, a gimnázium ilyen szempontból sokkal rosszabb, mint akármelyik csatatér. Ha azt túléltem, ha győztesként kerültem ki és már tizenöt évesen is képes voltam arra, hogy megoldjam a problémákat és eltüntessem az utamba álló akadályokat, akkor nem tíz évvel később fogok megtorpanni és letargiába esni némi vámpíruralom miatt. Ami azt illeti, pont a vámpírok voltak az okai annak, hogy elkerültem a bárt, ahol annak idején péntek esténként időztem: nem szívesen látták a farkasokat a negyed közepén. Aztán a lapulás, esetenként újabb nyalizás, biztosíték arról, hogy nem csinálok bajt és hogy egyedül vagyok meghozta hatását és betehettem a lábamat az úgynevezett közhelyekre. Az meg, hogy néhány vámpír, aki ismer és tudja mi vagyok összeráncolt homlokkal néz rám, hol érdekel? Lesz nagyobb bajuk is, ha rajtam múlik. A farkasaim erősek, teszek arról, hogy edzettek és harcképesek legyenek, a húgom visszatért a városba és mellettem áll, kell ennél több? Ó, igen. Egy régi ismerős.
- Ha már megszoktad, minek zavarjam össze a fejedet? - Persze. Semmi köszönés vagy udvariasság, ez volt a drága Kevin. Drága, félig idézőjelben. Vérfarkas volt, okos, ravasz és szerettem a társaságát. Ezért is hívtam ide és láss csodát, jött is. Pedig nála ritka, ha minden szó nélkül teljesíti a kéréseket, ami azt jelenti, hogy valószínűleg már oda is firkantotta a jegyzetfüzetébe a nevem mellé a tartozás szócskát.
- Kösz, hogy eljöttél. - Böktem ki. Nem esett nehezemre a köszönetnyilvánítás, bár igazán hálás csak akkor leszek, ha megtudok valami érdemlegeset. Segítséget kérni nem szégyen. Ha szükség van rá, akkor szükség van rá. - Mi a helyzet Mystic Fallsban? - Úgy gondoltam, érdemesebb futni egy rövidebb bevezető kört, ezért ital után intettem. Már besötétedett, a hely kezdett megtelni élettel, de az emberek még nem váltak zavaróvá. Még.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



Kevin Godbert ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 25, 2014 7:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Faye & Kevin

to my lovely little wolf



Mikor vetemedtem én arra utoljára, hogy elhagyom a saját kis szemétdombomat? Ez egy nagyon jó kérdés, és a válasz pokoli egyszerű rá. Lényegében soha. Nem utazgatok össze-vissza, az ügyfelek megtalálnak. Van hírem a városban, ez tény. Mindenki arra asszociál, hogy félni kell tőlem. Ez nem igaz, de érdemes megválogatni a szavakat, mert nem tűröm a pimaszságot. Ha mégis jobb kedvem van, akkor is csak ideig-óráig. A nagyváros pora viszont tapad rám, mintha muszáj lenne. Nem rajongok New Orleans-ért, ha őszinte akarok lenni – és magammal hadd legyek már az – New York óta sok minden változott. Főleg az, ahogy a dolgokhoz állok. Most mégis itt vagyok. Koptatom az utcát, habár nem tetszik, amit látok. Ez rohadtul nem Mystic Falls, hogy otthonosan érezzem magam, ennek ellenére a jó nőket itt is megnézem. A sors fintora, hogy pont egy másik jó nőhöz érkeztem. Nem kapkodom el az érkezést, úgyis késni fog, ennyire már ismerem. Hagyok magamnak időt arra is, hogy körbelessek mégis ki az, akinek nem tetszik a pofázmánya. Találkozik a tekintetem jónéhány fószerrel, akik látszólag baromira nem örülnek annak, hogy én épp ebbe a bárba tértem be, de ugyan.. Ellenem esélyük sem lenne, ezt bárki látja.
Különben meg elég világos volt a kérés, és ha nem a kisfarkasról lenne szó, rá se bagóznék. De sokért nem adnám, ha bántódása esik, miközben a terveit szövögeti. Magamra emlékeztet és be kell vallanom, elég meghökkentő tudatosulni azzal, hogy van belőlem női változat.
- Késtél, mint mindig… - pillantok fel rá, amint mellém ér. Még mindig dögös és ahhoz képest, hogy momentán próbálok monogám kapcsolatban élni – durva, mi? pont én.. – végigjáratom rajta a tekintetemet. Nem adja alább, jó ügyfél, és pillanatnyilag adósom, amiért ide fáradtam. Ez több mint elegendő indok, hogy elégedetten a képébe vigyorogjak.


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 21, 2014 5:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Még mindig remegtem a farkasölő hatása miatt, de már legalább nem voltam akkora sokkban, mint még az előbb. Szép lassan, a barátnőm támogatására sikerült kijutnom az épületből, amiben az utóbbi másodpercekben eléggé feszélyezve éreztem magam. Nem tudom... egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez hogy történhetett meg velem újra. Hihetetlen!
- Rendben, akkor irány a hotelbe, mert az egyszer biztos, hogy most jól elvették a kedvem a városnézéstől...- feletem egy fanyar ábrázattal a képemen. Nem tudtam, és nem is tagadtam mennyire meglepett, ugyanakkor csalódást nyújtott nekem ez a hely... és most nekem annyira, de annyira rossz lesz így távoznom innen, New Orleansból...
Lassan, kis léptekkel de a barátnőm támogatásával sikeresen elértünk a hotelhez. Beszálltunk a liftbe és egy pillanat alatt a hotelszobába értünk, a biztonságos és nyugodt hotelszobába. Pont ez kell nekem. Egy nyugodt hely, ahol végre álomra hajthatom a fejem.

/Ariel lakosztálya/
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 08, 2014 6:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ariel & Pati

Követtem őket a bárpult melletti elkülönített részlegig. Elengedtem a férfit amikor hallottam Pati-t, de még mindig nem voltam arról meggyőződve, hogy nincsen köze hozzá. Fogalmam sem volt, hogy kivel kerülhetett összetűzésbe a farkas lány, de abban biztos voltam, hogy nem mond el mindent és így elég nehéz lenne segíteni neki.
Köré fontam a karomat, majd segítettem neki kijutni a bárból. Nem érdekelt semmi se, illetve a legtöbb vámpír itt fiatalabb mint én, legalább is a bárban lévőktől nem kell tartanunk. Tettem párlépést vele, majd leültettem az egyik padra és úgy figyeltem őt. Fogalmam sem volt, hogy mennyi farkasölőfüvet kaphatott, de biztosan nem keveset, viszont amíg nem lesz jobban addig nem tudok vele sehova se menni, mert így még a repülőre se engednek fel. Elmosolyodtam azon amit mondott, majd leültem mellé.- Haza fogunk menni, de előbb neked jól kell lenned, mert így nem fognak felengedni minket a repülőre. - egy pár másodpercig elgondolkoztam, majd újra ránéztem.- Mi lenne, ha addig visszamennénk a hotelbe? Ott biztonságban leszel. - mondtam neki kedvesen és a válaszát vártam.

★Szószám: -  ★ Note:-
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 07, 2014 9:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Az arcomra a meglepetés és a felélem furcsa egyvelege ült le. Nem hiszem el... komolyan, nem tudok belegondolni abba, hogy ami most itt lejátszódott az már nem az első alkalom volt. Vagy hogy tényleg egész életemben nem az volt az első ilyen alkalom. Mert egy farkasnak bőven elég lenne egy ilyen "élmény" is... Tényleg nem értettem, hogy ki a fene akarhat nekem rosszat... ki a fene akarhat engem megmérgezni? Vagy szenvedni látni. Tényleg valaki ennyire utál engem, vagy neheztel rám?
- Nem ő...- csak ennyit tudtam kimondani, de valahogy biztos voltam abban, hogy nem ez a pasas volt az aki elfurikázott egészen Mystic Falls hoteléig, csak azért, hogy átnyújtson egy farkasölővel teli pezsgőt, még anno 4 -5 hónapja. Nem tudom ki lehetett, de valahogy éreztem - vagy csak remélni akartam - hogy nem tulaj volt. Mert ennek nem lenne semmi értelme....
Amíg én kapkodtam a levegőt, és mohón szippantgattam belőle addig teljesen elvesztettem a fonalat a külvilággal kapcsolatban. Már, már ájulás szélén voltam a nagy mennyiségű  farkas ölő miatt. A tokom még mindig égetett. A következő biztos emlékem az volt, hogy Ariel kivezet a teremből. Még ekkor is szédelegtem, de már viszonylag jobban voltam, vagyis jobban éreztem magamat. De örülök neki, hogy szőke barátnőm itt van és támogat.
- Kérlek, menjünk haza. Nem akarok tovább itt maradni. Otthon akarok lenni. Mystic Falls-ban.- mondtam még mindig fuldokló hangon. Most már a sírás mardosta a torkomat és ettől viszketett annyira a szemem is.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 8:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ariel & Pati

Követtem őket a bárpult melletti elkülönített részlegig. Tudtam, hogy ide nagyon ritkán teszik be a lábukat, maximum akkor, ha valamilyen "tárgylás" történik. Éreztem, hogy nem is olyan régen volt itt egy boszorkány is és egy vámpír is. Kíváncsian pillantottan a tulajra, hogy tényleg ennyire bátor lenne, vagy csak egyszerűen hentes székben ülünk. Az biztos, hogy engem nem fog megkapni, illetve Pati-t se. Épségben hoztam ide és úgy is fogom innét hazavinni, ha ezért ölnöm kell, akkor legyen, de soha senkit se hagytam még hátra. Én éltem már sokat, de ő még csak most kezdett élni. Hol a farkas lányra, hol pedig a tulajra pillantottam és hallgattam őket, de közben végig a helyet pásztáztam a tekintetemmel. Volt valami fura ebben a helyben, de még magam sem tudtam, hogy micsoda. Egy idő után végig néztem a közönségen, s túl nagy volt a csend. Valami történni fog.
Már éppen meg akartam szólalni, amikor Pati mellettem elkezdett fuldokolni. Hirtelen felpattantam, kikaptam a kezéből a poharat és éreztem a farkas ölő dolgot benne. Talán látta, talán nem Pati az eltorzult arcomat, majd pár pillanattal később már a tulajt tartottam a nyakánál fogva.- Ki és miért? - ennyit kérdeztem tőle és hogy lássa nem félek tőle, se a többi vámpírtól, a fogaimmal kicsit felsértettem a nyakán a bőrt és úgy néztem rá.- Nem kérdezem meg még egyszer. - mondtam neki türelmetlenül és kicsit parancsoló hangon. Ha szeretné, akkor a titkával együtt is meghalhat.
Pár pillanattal később Pati mellett teremtem és átöleltem őt, de szerencsére addigra már visszanyertem az emberi alakomat. Elindultam kifelé, majd még gyorsan hátrapillantottam.- Ha bárki követni mer, akkor azért küldjenek a társai hullazsákot. - mondtam eléggé bosszúsan és biztos voltam abban, hogy tudják nem viccelek.  Tényleg komolyan gondoltam.

★Szószám: 285  ★ Note:-
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 10:18 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



To my friend, Ariel


Fülig érő mosolyomat le sem tudtam tagadni! Annyira örültem ennek az egész szituációnak, hogy csak, na. Most végre tényleg úgy éreztem, hogy az életem sínen van. Hogy végre azt dolgozhatom, amit szeretnék! Gyorsan helyet foglaltam az egyik asztal székénél, míg az egyik felemen a tulaj, a másikon Ariel tette ugyan ezt. Abban egyeztünk meg, hogy pezsgővel ünnepeljük meg a próbám sikerességét. Ez az ital tökéletes is lesz, hisz nem akarom, hogy nagy mennyiségű alkohol kerüljön a testembe, hisz az csak még jobban ártana mikor felszállunk majd a géppel. Nem akarok majd folyton a mobilmosdóba járni…
- Kislány, maga egy tehetség a hangja egészen lágy és finom volt. Szívesen látnám többször is itt, a bárban énekelni.- a tulajdonos szeme a mohóságtól csillogott, de ez engem nem zavart. Hisz ő is a helynek akarja a legjobbat pont, mint én. Pár percig még össze- vissza beszélgettünk a szerződés csínjáról és bínjáról, majd gyorsan tálalták a 3 pohár pezsgőt. Az ízlésesen szép, enyhén sárgás italban még egy-egy narancsszeletet is raktak. Ami engem – bekell hogy valljam – meglepett. Még sosem ittam így pezsgőt.
Gyorsan a kezembe kaptam a poharamat, majd először a tulajjal, másodszor pedig Ariellel koccintottam. Utána pedig mohón beleittam az italba. És bár ne tettem volna… mert ismét elkapta az a mardosó, erős fájdalom a torkomat, ami utoljára Katie hotelszobájában. Ismét lángolni kezdett az egész torkom, amint lecsurgott rajta a végzetes koktélom. Olyan nagy üvöltés tört ki belőlem, mint még soha. Nem is értem, hogy nem szagoltam ki, hogy a pezsgőbe farkas ölő van. Még hozzá nem is kevés! Nem értem. Éreztem, ahogy az egész arcomat elborítja a könny és a verejték egyvelege. Ki tehette ezt? Ki volt erre képes? Jó persze azt már kiszimatoltam, hogy a hely tele van vámpírokkal, de erre nem számítottam. Vajon ugyan az, az ember volt, aki a megérkezésem napján Katie hotelszobájába is ezzel próbált elijeszteni… Talán. De most erre nem tudtam koncentrálni. Mikor már a fájdalom kezdett csillapodni – már ha egyáltalán mondhatok ilyet - Ariel karja után nyúltam, de beszélni nem tudtam. Remélem a szemeimből kivette az üzenetet, hogy most azonnal lépnünk kell innen.






Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 25, 2014 12:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ariel & Pati

Biztos voltam abban, hogy minden rendben lesz. Pati-nak remek hangja volt és biztos övé lesz az állás. Ennyire még itt se szűk látásúak, hogy csak a fajra a koncentráljanak. Néztem őt mosolyogva és bólintottam, hiszen vámpír létemre pontosan jól hallottam, hogy mit mond neki a tulaj. Nem érdekelt a repülő se, mert sokkal inkább az számít, hogy énekelhet majd. Repülő meg van később is.
Persze. - mondtam neki mosolyogva, majd belé karoltam.- Jól hangzik.-
★Szószám: - ★ - ★ Note: Bocsi, nem lett vmi jó Neutral
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 24, 2014 5:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



To my friend, Ariel


Arielnek igaza volt. Körülbelül mindenben, sőt tényleg mindenben. Nem is szabadott volna eleve gyomorgörcsöt kapnom egy fellépéstől. Mert hisz tényleg minden nagyon simán ment. Sőt nem csak simán, hanem egyszerűen fantasztikusan!!!
Mosollyal az arcomon tettem vissza a mikrofont a helyére, majd leléptem a színpadról, ahol rögtön a tulaj fogadott egy nagy öleléssel. Úgy látszik neki is tetszett a produkcióm...
- Jól van kislány! Te aztán tudsz énekelni. Mit szólnál a a formalitást egy ital mellett beszélnénk meg?- kérdezte kedvesen az úr, mire én gyorsan Arielre néztem. Remélem még belefér az időnkbe és nem késsük le a gépet emiatt a kis 'bájcsevej' miatt.
- Na egy italt? Így a leendő munkahelyemen...- kérdeztem kis mosollyal az arcomon.





Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 9:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ariel & Pati

Ha ennyire tehetségtelennek tartod magadat, akkor most nem lennél itt. Biztos vagyok abban, ha komoly így gondolnád, akkor nem jöttél volna el. - mondtam neki habozás nélkül, mert talán ennyire sikerült már megismernem őt, hogy nem jött volna el, vagy éppenséggel nem énekelt volna tegnap este abban az étteremben.
Figyeltem ahogyan kisétál a színpadra és küldtem felé egy újabb bátorító mosolyt. Biztos voltam abban, hogy remekül fog énekelni. Mondhatni efelől nem volt kétségem. Hallgattam őt és most is hozta a formáját, hiszen remekül énekelt. Figyeltem a közönséget is, de úgy tűnt nekik is tetszik vagyis sikere van. Mosolyogva hallgattam őt, majd tapsoltam a végén.  
★Szószám: - ★ - ★ Note: Bocsi, nem lett vmi jó Neutral
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 17, 2014 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



To my friend, Ariel


- Nem.. magamat tartom ennyire tehetségtelennek.- köszörültem meg a torkom, majd mikor a barátnőm megölelt, én egy pillanatra a vállára hajtottam a fejem, és így néztem a velem szemben álló közönséget. Mikor már egyedül maradtam a színpadon, kicsit megtudtam nyugtatni magamat. Először le sem vettem a szemem a közönségről, majd mikor megszólalt a zene minden megváltozott. Sikerült teljesen ellazulnom és átadnom magamat a dalnak. A hangom lágyan szólalt meg, talán először még kicsit túl bátortalanul is, de mikor már rendesen belejöttem, utat törtem magamnak. Elértem, hogy mindenki figyelme, akarva vagy akaratlanul is, de rám figyeljen. Sikerült! A figyelem amivel elárasztottak remek érzés volt. Én meg eleget tettem, ki nem ejtett kérésüknek tovább énekeltem, a lehető legjobban.





Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 7:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ariel & Pati

Ennyire kegyetlennek tartod a fajomat? - kérdeztem tőle kíváncsian, de kicsit talán ironikusan. - Nem fogják, meg itt vagyok én is, ha bármi van. Szóval no para. - mondtam neki mosolyogva, majd megöltem kicsit.- Minden rendben lesz, hiszen remek a hangod. - mondtam neki kedvesen, majd a színpad széléhez kísértem.
Én itt fogok állni és figyelni, de biztos vagyok abban, hogy nem lesz semmi baj se. Remekül tud énekelni és a vámpírok itt egyáltalán nem ostobák. Mondhatni szabályok szerint élnek. Néztem őt egy-egy apró mosollyal az arcomon, majd bólintottam neki, hogy menjen és ne féljen, hiszen minden rendben lesz.
★Szószám: 127 ★ From--> Hotel ★ Note: Bocsi, nem lett vmi jó Neutral
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 09, 2014 6:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



To my friend, Ariel


<--- Hotel
Nagy teher esett le a vállamról, mikor egy kis késéssel, de végül is rendben megérkezett Ariel. Párpercig csak a szemöldökömet vonogattam, mivel nem nagyon érettem, hogy mi is történik itt... Hogy hogyan is állnak a vámpírok a farkasokhoz, itt. Annyira új nekem az a vámpíros szituáció... komolyan.
- Óhhm, szia!- mosolyodtam el köszönése hallatán, majd ismét körbenéztem a terembe. Csak 3 - 4 vendég volt itt, de a sok felszolgáló mellett, egész teltnek tűnt a takaros kis hely.
- Csak tudod kicsit félek tőle, hogy egy hamis hang után kettétörik a nyakam.- köszörültem meg a torkomat, majd elsütöttem egy elég gyatra kis poént. Nyomás allatt úgy tűnik még ez sem megy... a fenébe! Megvártam míg egy felszolgáló a pulthoz lép és beteszi a cédémet a lejátszóba, mikor megszólalt a zene, még utoljára sóhajtottam egy nagyot. Majd belevetettem magam... abba, amihez a legjobban értek. Énekeltem, teljes szívemből.





Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ prima ballerina
Humor :
∞ depending on the mood



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 06, 2014 6:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ariel & Pati

Nem igazán aludtam, amikor elment, de nem volt kedvem megmozdulni. Hosszú éjszakám volt, nem is kicsit. Jól esett kicsit henyélni és egyedül lenni. Sok minden kavargott a fejemben, de most nem akartam rájuk gondolni, hiszen ez Pati nagy napja. Énekelni fog és valószínűleg tarolni is. Nagy nehezen előkotortam a telefonomat és láttam, hogy bőven van még időm, ezért még maradtam kicsit az ágyban. Nem sokkal később végül még is csak felkeltem, hiszen biztosan szüksége van rám és most nem hagyhatom cserben őt.
Gyorsan vettem egy forró zuhanyt, a hajamat megszárítottam, majd belebújtam egy farmerbe és egy laza pólóba. Ezek után pedig sietős léptekkel indultam a hely felé. Jól tudtam merre van, hiszen a vámpírok ismerik ezt a helyet, jobban mondva tele van velük. Egy pillanatig haboztam, hogy bemenjek-e vagy inkább lelépjek, de végül oda sétáltam az oldalsó bejárathoz és elmondtam mit akarok. Hamar beengedtek, majd Pati-t kezdtem el keresni.
Szia. - mondtam neki egy  apró mosollyal az arcomon, majd a tömeg írányába néztem.- Ne is foglalkozz velük. Sok az ember itt és amúgy se rendeznének vérfürdőt nyilvános helyen. - mondtam neki habozás nélkül, mert jól tudtam, hogy mennyire óvatosnak kell lenniük a vámpíroknak itt. Övék a hatalom, de még se teljesen. Fura egy szitu. -Készen vagy?
★Szószám: 127 ★ From--> Hotel ★ Note: Bocsi, nem lett vmi jó Neutral
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 05, 2014 1:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



To my friend, Ariel


<--- Hotel
Gombócokkal a torkomban léptem ki az utcára. Távolodva a hoteltől egyre jobban elfogott az idegesség. Pedig én nem vagyok az, az idegeskedő típus... főleg nem ha az éneklésről van szó. Talán csak a karrierem súlya nyomasztott ennyire?! Gyorsan megembereltem magam. Hisz itt vagyok! Megcsináltam, azt hiszem... már csak a fellépést nem szabad majd elszúrni... Igen, meg kell csinálnom, meg akarom csinálni.
Azt hiszem kellő képen felhergeltem magam, mire odaértem a bárba. Szép hely volt, amolyan elegáns lebuj. Tökéletesen illik ide az élő zene. Viszont be kell vallanom, hogy Arielnek is igaza volt a helyt illetően. Hemzseg a vámpíroktól. Az éhes, nem túl kedves vámpíroktól... Kicsit összébb húztam magam, majd mikor megjelent az egyik alkalmazott és a színpadhoz vezetett, próbáltam megőrizni a hidegvéremet. Ez a hely televolt vámpírokkal, éreztem. Sőt, volt egy olyan érzésem, hogy páran közülük megsejtették, hogy én mi volnék.
- Jönni fog egy szőke lány, a barátnőm, kérem engedjék be.- szóltam még a pasashoz aki csak egy bólintással jelezte, hogy megértette mit mondtam, majd én csak elfoglaltam a helyemet. Nagyot nyeltem és a kezembe kaptam a mikrofont. Ariel, kérlek siess!!!





Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
his smile ♢

Kedvenc dal :
diamonds by rihanna ♢
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



Hannah Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 17, 2013 9:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Catelyn & Hannah
I hate you, darling
Kiruccanni otthonról... ez volt a legfőbb cél. Régen jártam utoljára a környéken, mert ha meg kell vallanom az őszintét, nem volt bátorságom visszajönni ide. Azok után, hogy megöltem azt a fiút, és ezzel kiváltottam az átkomat... nem. Nem kockáztathattam a lebukásomat, ahogyan Faye-ét sem. De most, hogy visszatértem, szembesülnöm kellett azzal, hogy vámpírok uralják még inkább a várost, és a szüleink gyávák módjára megfutamodtak, és magára hagyták a nővéremet. De Faye nem hagyja könnyen magát... nem féltem az életét. Na jó... csak egy picikét.
- Tölts a legütősebből - szóltam oda a pincérsrácnak, aki szemmel láthatóan megismert. Évekkel ezelőtt egy osztályban végeztünk, de hát... én nem tartoztam a népszerűek közé, ezért is tűnt furcsának, hogy emlékszik rám. Azok közé tartozott, aki bukott a menő lányokra. És tessék, mire vitte az osztály szívtiprója... mosogató lett, és kiszolgáló.
A tekintetem a pult másik felére vándorolt. Ott éppen Camille szolgált ki egy... régi ismerőst. Nem volt időm Camille-on időzíteni a tekintetemet. Rá is emlékeztem még, de csak látásból, és a nevét tudtam. Jobban lekötött most más.  
Catelyn alakjára tévedt tekintetem, és megforgattam kék szemeimet. - Már értem, miért van itt ennyire szorult levegő - billent oldalra a fejem, ekkor már elszakítva tőle tekintetemet, de nagyon jól tudta, hogy hozzá beszélek. Utáltam ezt a nőt. Egyrészt mert vámpír volt... másrészt mert egykoron nemes egyszerűséggel rám támadott, hiszen mint vámpír, miért ne tehetné? Azóta szeretném metszőollóval kioperálni a szemfogait a szájából. Csak sajnos akkor még nem voltam elég tökös hozzá. A vérfarkas lét változtatott meg.

credit

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 9:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Camille and Süyümbike  

- Ez badarság. Mármint, én még nem hallottam ezt a nevet! - jelentettem ki biztatóan rámosolyodva. - Bár lehet azért nem, mert most járok itt először - kuncogtam a markomba. Ez is egy alternatíva.. - De manapság már nincs is olyan ember a földön, akinek valahol a világon ne lenne  egy név-társa - tért vissza a komolyabbik énem. Fű, ez jó kis taktika. Már egyáltalán nem kattogok a vérén.. mintha már nem is akarnám megcsapolni a lányt. De inkább nem is akarok ilyeneken töprengeni, még a végén megint rám tör a szomjúság.
- Igen.. Isobel Flemmingnek. De ő nem New Orleansban lakik, sőt nem is a környéken, hanem Mystic Fallsban - magyaráztam neki, hogy emiatt sem maradhatok sokáig a városban.
- Nem, köszi - utasítottam el udvariasan, mikor felajánlotta, hogy tölt még egy pohárral. - Sőt, jobb lenne ha most elmennék. Azon az elven vagyok, hogy minél hamarabb megérkezem Mystic Fallsba, annál hamarabb találkozhatom a nővéremmel is - vontam vállat mosolyogva. De mielőtt még felálltam volna, pillantásomat még egyszer utoljára végigjárattam a termen, ahol már kezdtek gyülekezni az emberek. Na igen, esteledik..
- Örülök, hogy megismehettelek, Camille! - mosolyogtam rá utoljára, miközben a pultra tettem az italom árát. - Remélem még találkozunk!  Szia!

És a részemről ez egy záró! Köszi a játékot! 38 
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 9:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Nem tudom. Valahogy nem érzem, hogy a nevem az én nevem, hiszen a nagymamámról kaptam és így nem lett egyedi. - már ha valaki kaphat egyedi nevet, hiszen hiába választok egy másik nevet, biztos, hogy ha családon kívül is, de valaki szintén hordja így sosem lehet egy saját, egyedi nevem. Az övé viszont az volt, igaz csak Amerikában, hiszen a hazájában biztos sokan szaladgálnak még Ayda névvel.
- És tudod, hogy hívják a testvéredet? Ha a városban lakik lehet, hogy ismerem, illetve a szomszéd falvakból is ismerek pár embert. - motyogtam segítőkészen és elvettem előle az üres poharát. - Még egyet?
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 17, 2013 6:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Camille and Süyümbike  

- Remek - mosolyogtam rá barátságosan. Kicsit fura volt így, angol akcentussal ejtve ki a nevem, azt hiszem már túlságosan is hozzászoktam a török nyelvhez.
- Szép neved van  - jegyeztem meg kedvesen. Szóval, félig európai származású.. - Te meg akkor Cami leszel - tettem hozzá rá kacsintva. - Az enyém se túlzottan modern, de ez miért baj..? - kérdeztem, bár inkább költői kérdésnek szántam. Nem értem egyes fiatalokat, hiszen a régi nevek szerintem sokkal szebbek és egyediek, mint a mai változataik. Na nem mintha az Ayda annyira őskövület lenne.. mert a Süyümbike mellett igazi újdonságnak számít a hazámban.

- Én is örülök neki - mondtam, majd ismét belekortyolva a piámba. Ezuttal már jóval többet ittam,hogy a pohár is ürüljön. Nem  akartam sokáig időzni a városban, hiszen más tervekkel érkeztem Amerikába. Látszólag már ő is kezdte kapisgálni, hogy miért nem jöttem izgalomba a buli szó hallatán. Bár, szeretek szórakozni.. de most Isobel megtalálása mellett minden eltörpül.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

French bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-