Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 23, 2014 8:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next



To Niah


Tudom, kissé furcsa egy temetőben egy olyan boszorkány, akinek már régen megszakadt minden kapcsolata a szellemvilággal olyan tekintetben, hogy már nem nekik köszönheti az erejét és nem belőlük nyeri a mágiáját.
Én akkor vesztettem el a bizalmukat, amikor megpróbáltam anyámat visszahozni a halálból. Akkoriban már csak ketten voltunk, apa halála borzasztóan lesújtott bennünket, én pedig mindenáron meg akartam találni a gyilkost. A vámpírt, aki megölte őt, akinek egész életében dolgozott korábban, aki végül anyámmal is végzett. És ekkor vált életem egyetlen és legfontosabb céljává, hogy megtaláljam Őt. Aki miatt elvesztettem őket, akinek köszönhetem, hogy egyedül maradtam a világban, mint a kisujjam.

Egy ilyen helyen pedig könnyen szakadnak rám az emlékek. Soph – a legjobb barátnőm – is faképnél hagyott, idejött, nyitott egy kávézót, majd lelépett, kiköltözött a lakásból és elment. Persze, ismerem őt, ő ilyen. Jön és megy, nyomára akadt azoknak, akik az ő és a nagynénje haláláról tehetnek. Tudom milyen szenvedélyes a bosszút tekintve, hiszen ebben szinte teljesen egyformák vagyunk.
No, de ez most teljesen lényegtelen. Már leszállt az est, és a közhiedelemmel ellentétben nem egy temető éjjel a legijesztőbb hely a világon. Én már csak tudom, épp eleget láttam és tapasztaltam ahhoz. Vagy legalábbis ezt hiszem.
Könnyed léptekkel sétálok a sírok között, néha meg-megállva, hogy elolvassak egy-egy nevet és dátumot.

***

szószám: -; zene: -; megjegyzés: borzalmas lett, ne haragudj!

Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Láttam, hogy megrettent, még akkor is, ha igyekezett nem mutatni. Mindenesetre kaján vigyor jelent meg az arcomon, ahogy beleegyezett, hogy átadja az üzenetet Marcelnek. Ezt már szeretem. Ehhez vagyok szokva. Hogy engedelmeskednek nekem. Akár előbb, akár utóbb...
A következő másodpercben viszont újra a levegőt szeltem, mint Superman... és egy újabb hátborzongató és csontrepesztő puffanással értem földet. Ezzel egyidőben valami különös sötétség telepedett rám... nem tartott, csak egy másodpercig. De ijesztő volt, és szokatlan.
- Mi a franc... - tápászkodtam fel a földről. Egyedül voltam, hát persze, hogy egyedül. Mégis, kinek kéne még itt lennie egy temetőben? Ráadásul pont velem. De valami mintha egy űrt hagyott volna bennem. Olyan érzés volt, mint mikor valaki elfelejt egy nagyon fontos dolgot. Tudja, hogy létezik, de nem tudja, mit felejtett el. Talán túlságosan is felkavarnak a New Orleansi élmények. Ideje volt visszatérni a villába. Ráadásul üres gyomorral. Nem baj... Hayley mindig kézre esik, ha enni támad kedvem.

(Klaus rezidenciája)
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 4:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina

Nem is terveztem tovább maradni, hiába próbáltam volna még ki rajta szívesen az erőmet. Megerősítette a hitemet abban, hogy el kell tűnnie a városból, mert túlságosan felkavarná a jól megszervezett rendszerünket, ha maradna. És arra senkinek nincs szüksége. Ahogy arra sem, hogy emlékezzem rám... Marcel azért félt engem, mert én vagyok a titkos fegyvere, a megfigyelője, ha kitudódna a létem, elveszítené az előnyét mindenkivel szemben. De szerencsére képes voltam orvosolni a hirtelen felálló problémát.
Vakmerőnek tűnhettem, de nem hátráltam meg üvöltésétől, csak kissé összerezzentem. Ostobának sem lehet nevezni, éppen azért nem voltam hajlandó maradni, mert biztos voltam benne, hogy tényleg megteszi, amit ígérgetett és megtámad.
- Marcel tudni fog rólad. Mindent elmondok neki, ezt megígérhetem. - Bólintottam, de nem tudtam megállni, hogy ne repítsem még egyszer a levegőbe és ezzel együtt ne nyúljak bele az agyába, hogy elfelejtse találkozásunkat. Nem tudhatja, ki vagyok vagy hogy egyáltalán létezek. Ezért gondoskodtam arról, hogy elfelejtsen.
Mire feltápászkodott, addigra én már el is tűntem a szeme elől. Gyorsan kapkodtam a lábaimat, hogy kiérjek a temető elé és belefussak az egyik éjjeljáróba. Kiadtam neki az utasítást, hogy vigyenek vissza a lakhelyemre, mert eleget levegőztem. Még többet is a kelleténél. Az tény, hogy Marcel meg fogja büntetni őket, ha elmondom, hogy szem elől veszítettek és közben találkoztam Niklaus Mikaelson-nal, ám legalább előnnyel indulhatunk a hibrid által előbb emlegetett háborúban.

|játék vége! köszönöm, egy élmény volt!|
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 4:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Villámlott a tekintetem, ahogy kinevetett. Ellökött magától, a következő pillanatban már egy jókora fadarab állt ki a mellkasomból. Méghozzá a szívemből. Egy sima vámpír élete itt és most véget ért volna. Én csak megcsóváltam a fejem, és jókora szisszenéssel kirántottam a karót magamból.
- Pech, kicsi Davina. Engem te nem tudsz megölni. Okozhatsz fájdalmat, de halált nem. Én nem vagyok egyszerű vámpír. Én Első vagyok, és hibrid vagyok! - emeltem meg a hangom egyre jobban úgy, hogy a végén már üvöltöttem az arcába. - Tűnj el, és add át az üzenetem Marcelnek! Addig tűnj el, míg fel nem tépem a nyakad. Lehet, hogy boszorkány vagy, de ettől még emberi lény, tehát halandó. Mellesleg, ha még nem tudnád, anyám az Első boszorkány, mind tőle származtok. Ergo mutass tiszteletet. Most pedig takarodj! - mordultam rá, és igencsak féken kellett tartanom magam, hogy ne szakítsam le a fejét a csinos kis testéről.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 4:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina

Ismét fájdalmat okozott, ahogy a csuklómat szorongatta, ez mégsem gátolt meg abban, hogy végre szívemből felnevessek, egyenesen bele a képébe. Volt egy olyan érzésem, hogy Marcelt nem fogják meghatni a szavai, ha átadom neki mindössze annyit érek el, hogy tudni fog ennek a felfuvalkodott férfinek a szándékairól. Vissza akarja venni, ami az övé? És micsoda? Marcel-t fenyegette? Megöli? Csak szeretné!
Ellökött magától, tekintetemben viszont láthatta, hogy nem sok jó következik számára. Oldalra fordítottam a fejemet és észrevettem egy fadarabot a földön. Nem voltam rest, rákoncentráltam és szememmel felé irányítottam a botot úgy, hogy az a szíve kellős közepében álljon meg. Nem lehetett megölni, valószínűleg sok szenvedést sem okozhattam vele, de egy szívbe állított fadarab nem lehetett kellemes.
- Ne fenyegesd őt! - Ordítottam magamon kívül és egyre mélyebbre szúrtam a karót a mellkasába. - Nem hagyom, hogy bántsd! - Üvöltöttem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 3:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Királyságban? - vontam fel a szemöldökömet gúnyosan, aztán elkaptam a lány csuklóját, és úgy tartottam, hogy ne nagyon mozgolódjon, de azért lehetőleg fájjon is neki.
- Hát ide hallgass te taknyos - sziszegtem. - Adj át egy üzenetet Marcelnek. Mondd el, hogy emlékszem, ki volt valamikor. Egy mocskos kis fattyú, egy kormányzó törvénytelen kölyke. ÉN csináltam belőle valakit, ÉN teremtettem őt vámpírrá, és TŐLEM lopott el mindent, amije most van! Mondd meg neki, hogy Niklaus Mikaelson visszatért, és elveszi azt, ami jog szerint őt illeti meg. És Marcel vagy menekül, vagy behódol... vagy meghal. Akkor is meghal, ha egy komplett boszorkánysereg védelmezi - löktem el magamtól Davinát megvetően.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 3:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina

Tűrtem, hogy ujjai az arcomhoz érjenek, pedig árulásnak éreztem már azt is, hogy itt ácsorogva beszélgetek vele. Viszonylag beszélgetek. Alkuja hallatán, vagyis azon az ajánlaton, amit ő alkunak tekintett elmosolyodtam. Látszik, hogy most találkoztunk először. Nem tud semmit rólam, én sem róla, egyetlen közös pontunk Marcel, akiről szintén nem tudja, milyen kapcsolat fűzi hozzám. Hogy én vagyok az ő kincse.
- Nem fogok mondani neked róla semmit. Nem árulom el. - Mondtam halálosan komolyan. - Elég, ha annyit tudsz, hogy ez már az ő városa, ezért nincs itt semmi keresnivalód. Menj vissza oda, ahonnan jöttél... Marcel-nek szabályai vannak és én segítek neki, hogy minden olajozottan működjön a királyságában.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 3:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Ha ismered Marcelt, akkor meglepő lesz a történet, szépségem - értem oda ismét Davinához, és nem törődve vele, hogy újra valamelyik sírkövön landolhatok, megcirógattam az arcát. - Viszont én nem szeretek, és soha nem is adok önzetlenül semmit. Alkut ellenben szívesen kötök. Mesélek Marcelről. Cserébe te is mesélj róla nekem. Én ne akard most elhitetni, hogy nem tudod, kiről beszélek. Akik hülyének néztek eddig, azok mind holtan végezték. Nos? - fontam karba a kezeimet. - Várom a választ.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 3:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina

Légzésem felületessé vált, pedig nem fáradtam el. Dühös voltam, ezért fújtattam úgy, mint egy kismacska. Ezzel együtt az elégedettség is átjárta a testemet, felüdülés volt látni, ahogy Klaus találkozott a földdel és sziszegve tudatosítja magában: velem nem éri meg ujjat húzni, mert nem hat meg az, hogy ő a legelső hibrid. Nekem csak egy modortalan, nagyképű fenyegetés.
- Ne akard megmondani, mit tegyek. - Néztem rá szúrósan, viszont egyre kíváncsibban. Mit akarhat nekem mesélni? Bármi is legyen az, még jól jöhet a későbbiekben, feltéve ha tényleg itt marad a városban. Mert ha igen... akkor közölnöm kell Marcel-el. És ezzel ki tudja, mi fog elindulni.
- Hallgatlak. - Jelentettem ki már majdnem ugyanolyan nyugodtan, mint találkozásunk elején voltam. Ez persze nem feltétlenül jelentette azt, hogy figyelmem lankadt volna.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 2:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Az ujjait úgy kulcsolta az enyémre, mintha le akarná fejteni magáról a kezem. Ugyan már, kislány... még meg kell tanulnod, hogy ami egy átlag vámpírnál használ, az nálam bizony nem...
Annál gyanakvóbban kaptam fel a fejem, mikor szél támadt körülöttünk. Meglibbentette Davina haját, belekapott a felsőmbe, aztán... aztán fájdalmasan puffant a hátam valami kemény dolgon, majd a következőn, és következőn. Mikor dicstelenül elterültem a földön, és csillagokat láttam a gerincemet ért szenvedéstől jöttem rá, mi is történt.
- Nocsak, nocsak... - tápászkodtam fel sziszegve. - A kicsi Davina mutatott magából valami nagyon meglepőt - közeledtem újra felé, de eszem ágában sem volt támadni. Ez a lányka még igazán jól jöhet nekem.
- Azért én a helyedben nem venném a bátorságot ahhoz, hogy újra megtámadjak egy hibridet. Viszont mesélnék neked valamit. Fogd fel úgy édesem, hogy esti mese. Ahogy a korodat nézem, még rád is fér.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 10:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina

Nevetése feljebb szította bennem a már éledező dühömet. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű vállalkozás meggyőzni őt arról, hogy semmi keresnivalója a városban és azzal is tisztában voltam, hogy pár szó nem lesz elég hozzá, de meg kellett próbálnom. Ennyi az egész, nem maradhat itt! Marcel sem szeretné, éppen ezért én sem. Nincs rájuk szükség!
Elkapta a nyakam, ujjaim csuklójára kulcsolódtak, de szorításom gyenge volt ahhoz, hogy bármit elérjek vele. Nem is fizikai erőt akartam alkalmazni vele szemben, összpontosítani kezdtem, összegyűjtöttem erőmet és csak az járt a fejemben, hogy minél messzebbre taszítsam őt magamtól. Marcel küldönceivel már nem egyszer megtettem, sokszor estek ki az ablakomon, ha felhúztak, mert nem azt tették, amit kívántam tőlük. Klaus-szal is ugyanezt akartam tenni: mindegy hová, csak repüljön valamerre.
Összeszorítottam a szemeimet, majd kinyitva azokat szembetaláltam magam Klaus sárgán csillogó szemeivel. Ijesztő volt, de én túl erős voltam ahhoz, hogy berezeljek. Nem fog ki rajtam a hidrid... nem foghat ki!
- Hagyj békén! - Ordítottam teli torokból és abban a pillanatban a szél is felerősödött, viharossá vált, én pedig eltaszítottam őt magamtól. Kinyújtottam kezeimet, hogy irányítani tudjam esését és nem sajnáltam egyik sírkőtől a másikig csapni őt. Az agyam elborult, nem voltam hajlandó elviselni, hogy effajta viselkedést tanúsítson velem szemben.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 13, 2013 9:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Még mindig hangosan nevettem, bár már gyúlt némi harag a tekintetemben. Hogy jön ahhoz egy a kis taknyos, hogy megmondja nekem, mit tehetek, és mit nem?
- Davina... ha ismered a nevem, tudhatod, hogy nem szeretem, ha mások akarnak irányítani engem. Akkor sem, ha az illető egy boszorkány. Anyámtól sem tűrtem el, tőled sem fogom - néztem a szemébe szúrósan. A következő pillanatban azonban felkaptam a fejem.
- Hogy értsem a szavaidat, Davina? - sziszegtem, és máris odaugrottam, hogy újra megfogjam a torkát, de ezúttal már keményebben, mint az előbb, fogaim kibújtak az ínyem alól, és szememben sárgán felvillant a farkas tekintete.
- Honnan ismered Marcelt? - kiáltottam rá. - És hogy mered megmondani nekem, hogy mit tehetek, és mit nem?


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 11:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina


Persze, hogy nem jó modorú. Erre már magamtól is rájöttem, de legalább kihúztam belőle azt, amit hallani szerettem volna. Időközben még Marcel-t is megemlített, annak hatására, hogy elkönyvelte, valószínűleg nem ismerem, majdnem elmosolyodtam. Majdnem, mert az, ahogy saját magát fényezte egyáltalán nem volt szimpatikus. Ez a baj a legtöbb vámpírral. Talán én voltam a fiatal és némileg tapasztalatlan, de most Klaus nem volt tisztában az itt uralkodó helyzettel.
- Ez a város nem lehet ismét az otthonod. - Jelentettem ki nyugodtan, de határozott, ellentmondást nem tűrő hangon, ami számára furcsa lehetett. Lefogadom, hogy nem volt hozzászokva ahhoz, hogy így beszéljenek vele.
Előrébb léptem, hadd érzékelje, hogy egyáltalán nem félek tőle. Fehér ruhámban és úgy, hogy hajtincseimbe néha bele-belekapott az enyhe szellő nem lehettem tipikusan fenyegető és rémisztő látvány, de én nem is ezt akartam elérni nála, hanem azt, hogy tisztában legyen egyes dolgokkal. - New Orleans, a negyed már Marcel-é. Neked semmi keresnivalód nincs itt, ahogy a családodnak sem. Nem tartoztok ide. - Lobbant fel a szememben egyfajta láng a szavaim biztosítása érdekében.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 6:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Mert én nem vagyok jó modorú férfi, Davina - nevettem fel hangosan. - És te sem válaszoltál az én kérdéseimre. Én miért válaszoljak a tiédre? - érdeklődtem. - Látom, közelebb jönni nem fogsz. Pedig nem eszlek meg. Nem szeretem a boszorkányok ízét - biccentettem félre a fejemet. - Legutoljára azt hiszem, száz évvel ezelőtt öltem egyet. Megmentettem vele valakit... aki bajban volt. Akkor még újszülött vámpír volt... és azt hiszem, felelősséggel tartoztam érte. Marcelnek hívták. De mindegy - legyintettem. - Régi történet. És nyilván úgysem ismered. Szóval, kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Miért érdekel, hogy miért vagyok itt? Ma itt vagyok, holnap máshol.. ez az előnye annak, ha valaki halhatatlan. Mellesleg sosem unom meg az utazásokat. És ez a város az én második otthonom. Vitatod, hogy ezek után bőven van jogom itt lenni?
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 6:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina


Elengedte a nyakamat, ezt akartam elérni, tehát sikernek könyveltem el próbálkozásomat. Tényleg csak egy próbálkozás volt, nem adtam bele szinte semmi erőt, jobbnak láttam magamnak megtartani apró titkaimat és nem nyúlni keményebb eszközökhöz. De dicsérete, miszerint bátor vagyok, egy fikarcnyit sem jelentett nekem.
Figyeltem, ahogy helyet foglalt az egyik sírkövön és hiába gesztikulált, nem voltam hajlandó leülni mellé. Nem voltunk barátok, jó ismerősök, így inkább tisztes távolságot tartottam tőle és egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat, míg kezeimet összefontam a mellkasom előtt. Áldottam az eszemet, hogy Marcel éjjeljáróit kiütöttem és nem tudnak közbeavatkozni. Legalább Klaus sem tud rájönni, ki vagyok és nem érdekelheti, miért védenek.
- Van egy olyan érzésem, hogy te nem szoktál tisztességesen játszani. - Szólaltam meg felvont szemöldökkel nézve rá. - Én már feltettem a kérdéseimet. Nem értem, miért nem tudtál rá úgy válaszolni, ahogy az egy jó modorú férfihez illik.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 6:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Valami kellemetlen, fájó érzés kezdődött a fejemben. Nem volt túl vészes, mégis... láttam már vámpírokat - köztük Salvatorét is - összeesne a boszorkányok fő specialitásától, az "agyrombolótól". Nyögtem csak egyet, majd megráztam a fejem, mintha csak rossz álomtól szabadulnék, mindazonáltal elengedtem a nyakát.
- Nem rossz próbálkozás - mondtam kissé elismerően. - Egy átlagos vámpír már kifeküdt volna, úgy hiszem. De én nem vagyok átlagos, szépségem. Rajtam nem fog olyan könnyen a kis boszi-bűbájod. Bátor vagy, az tény. Nem sokan mernek szembeszállni az Első hibriddel - vettem elő újra a leghűvösebb mosolyomat. Körbenéztem, és leültem egy kidőlt sírkőre, majd megpaskoltam magam mellett.
- Kezdjük előlről, kicsi Davina - invitáltam mozdulatokkal, hogy üljön mellém. - Válaszolj a kérdéseimre, és én is válaszolok a tiédre. Azt hiszem, tisztességes ajánlat.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina


Nem kellett sokat várnom és meg is tapasztalhattam azt az állítólagos felsőbbrendűséget, amit a leírások szerint ez a férfi mindenkivel szemben előszeretettel használ. Azt hiszi, megteheti. Persze valószínűleg még senki sem volt, aki útba igazítsa és megmondja neki, ez nem mindig jó és nem mindenkit ijeszt meg vele. Engem nem.
- Nem vagy valami kedves velem. - Állapítottam meg halkan, amikor nyakamra kulcsolódott a keze. Már az sem tetszett, ahogy végigsimított az arcomon, de próbáltam nem megnyekkenni szorításától, hiába fájt. Engem nem szoktak bántalmazni, nem tűröm el senkitől!
Lehunytam a szemeimet és arra koncentráltam, hogy kellemetlenséget okozzak neki. Megfigyeltem már néhány boszorkányt, alapvető trükk volt az agyvérzése előidézése vámpíroknál. Talán nála is beválhat és elenged. Nem szerettem volna bemutatni másik tudományaimat, azt rosszabb helyzetekre tartogattam. Bár már kezdett feldühíteni és ha dühös vagyok, senki sem marad meg mellettem!
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 5:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Felnevettem a kérdések özönén.
- Azt hiszem kislány, nem jó a jelenlegi felállás. Elsősorban én szoktam kérdéseket feltenni, és nem fordítva. Egyébként nem tudom, miért válaszoljak neked. Ti boszorkányok szolgálni vagytok jók. Oké, egyébre is - forgattam meg a szemem - de te sajnos túl fiatal vagy még hozzá - simítottam végig az arcán, aztán kissé keményebben megfogtam a nyakát.
- Miért ezek a kérdések, Davina? - suttogtam. - Mit jelent az, hogy "vissza"? Ezek szerint többet tudsz rólam, és rólunk, mint azt én hittem. Honnan, és kitől? Beszélj!
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 5:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina


Meglepődtem, amikor sarokba szorított. Menekülhettem volna, ha úgy tartotta volna kedvem, de szívem szerint cselekedtem és kivártam, mi fog kisülni a helyzetből. Nem minden nap találkozhatok az egyik legelső vámpírral, főleg nem Marcel teremtőjével. Az egyetlen dolog, amiért máris nem kedveltem az, hogy visszajött ide. Mégis miért? Ez a város már Marcel területe és neki semmi szüksége arra, hogy az Eredetiek beleüssék az orrukat a dolgaiba. És azt sem akartam, hogy bántsák őt. Azt nem soha nem hagynám!
- Miért érdekel mi dolgom van itt? - Kérdeztem változatlanul nyugodt hangon, hiszen zavarodottságnak nyoma sem volt bennem. De gondolhattam volna, hogy ő is megérzi, mi vagyok. Nem lényeges, nem titkoltam. És egyébként is vannak eszközeim, amivel megóvom saját magamat.
- Tudom, mi vagy. Tudom, hogy ki vagy. - Nyomtam meg a "ki" szót. - Mit keresel a városban? Miért vagy itt? Miért jöttél vissza? - Érdeklődtem mindenféle nehézség nélkül. Ha nem is az igazat, de valamit ki kell szednem belőle.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 5:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Úgy vizsgálta a kezem, mintha félt volna attól, mit vált ki belőle az érintésem, aztán mégis az ujjaimra fonta a saját ujjait, és megrezzentem. Nem tudom, ki vagy mi volt ez a lány, de olyan különös borzongás fogott el, mint mikor anyám mellett álltam. Sugárzott belőle az erő, és már kezdtem érteni, miért is olyan különös ez a kislány.
- Davina - ismételtem el a nevet, mint egy különös dallamot. - Fura név. Bár nyilván a Niklaus is az - eresztettem el egy apró félmosolyt. - Na és mondd, Davina... - támaszkodtam két kézzel a feje körül egy sírkőnek, ezzel odaszorítva őt is, bár nem fenyegetően, csak meggátolva, hogy elillanhasson - mit csinálsz itt a temetőben, kis boszorkány? Igen, tudom, hogy az vagy. Hiába is tagadnád - fagyott le az arcomról a mosoly. - Az erőd idáig sugárzik. Érzem minden idegvégződésemben. Ha ha jól következtetek, akkor nyilván nem kell elmondanom, hogy én mi vagyok. A te fajtád kilométerekről megérzi.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina


Még soha, senki nem kérdezte meg tőlem, hogy kihez tartozok. Mintha azt hitte volna, hogy egy elveszett kislány vagyok, aki még magáról sem tud semmit, ehhez képest éppen az ellenkezőjének tartottam magam. Van hová tartozzak, túlságosan is szorosan függök gyámomtól, de honnan is tudhatná ezt? Természetes, hogy ugyanúgy reagált, mint a normális emberek, ha meglátnak egyedül sétálgatni egy lányt a temetőben.
- Nincsenek szüleim. - Mondtam ki határozottan az igazat. A szüleim nem jelentettek nekem semmit, nem éltem velük, nem vacsoráztunk közösen. Nem ők voltak a családom.
Lehet, hogy normális esetben elmosolyodtam volna szavai hallatán, mégsem tettem. Mások talán már a nevének említésére is szedték volna a sátorfájukat, hogy minél gyorsabban rohanjanak el a közeléből, de én nem olyan voltam, mint a többiek. Nem féltem tőle, nem féltem az erejétől, a lényétől. Nem ijesztett meg, hogy bizonyítást nyert: a sejtéseim helyesek voltak és az a személy áll velem szemben, aki Marcel-t teremtette. A híres-hírhedt, nagyhatalmú hibrid.
- Davina vagyok. - Csengett a hangom meseszerűen, mintha egy apró tündér szólalt volna meg. A kezére pillantottam. Hajtott a mérhetetlen kíváncsiság, hogy vajon mekkora mértékben sugárzik ereje a bőrén keresztül? Ha megérintem konkrétan fogom érezni, mi őt? Ám ha kezet fognék vele... azzal nem árulom el Marcelt?
Végül tudásvágyam győzött, azzal vigasztaltam magam, hogy ez a találkozás információkkal szolgálhat nekem erről a férfiről. Ki tudja, mikor lesz szükség arra, hogy minél többet tudjak róla. Finoman kezébe csúsztattam ujjaimat és a szemeibe néztem. Döbbenetes. Lebilincselő is lehetett volna ez az érintkezés, ha nem ellenségesen viszonyultam volna Niklaus-hoz.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 5:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
A hangja is olyan volt, mint a megjelenése. Egyszerre volt benne gyermeki báj, és egy nő határozott, csábító mivolta. Nem tudom, mit éreztem benne, de egy valamit tudtam. Ez a lány nem hétköznapi teremtés.
- Hol vannak a szüleid? Csak tartozol valakihez. Vagy tényleg magadban vagy? Remélem, nem valami sátánista szertartásra keresel áldozatot - mosolyogtam, és még közelebb léptem. Noha éhes voltam, valahogy szóba sem jöhetett, hogy bántsam ezt a lányt. Valami fura dolgot éreztem vele kapcsolatban. Olyasmit, amit csak annak idején, mikor megláttam az akkor még névtelen Marcelt.
- A nevem Niklaus Mikaelson - nyújtottam hirtelen felé a kezem, és vártam, vajon milyen lesz az érintése. Elbűvölt ez a lány. Azt hiszem, ez volt rá a legjobb szó, ami csak létezett. Persze, nem nőként... hanem valami olyan különös lényként, mint én magam is voltam.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 4:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina


Nem mozdultam. A lábaim nem gyökereztek a földbe, ellenben a kíváncsiság nem engedte, hogy mozgolódjak vagy éppen sarkon forduljak. A férfin láttam, hogy hezitál, végül mégis elindult felém, én pedig rezzenéstelenül tartottam a tekintetét. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy másokkal találkozzam, ahhoz meg főleg nem, hogy meg is szólítsanak. A férfi mély, határozott és incselkedő hangja miatt a tarkómon lévő pihék reagáltak, de én szüntelenül, rezzenéstelen tekintettel figyeltem az arcát. Egészen addig, míg közelebb nem ért hozzám. Mert abban a pillanatban megéreztem valamit... erőt... hatalmas erőt, ami nem adatik meg mindenkinek. Olyasfajta volt, amit mindig Marcel érkezésekor érzékeltem, de az övé ehhez képest elenyésző mennyiségben lengte körül a levegőt. Ebből a férfiból fényévekkel masszívabb sugárzott, pedig Marcel sem volt egy gyenge teremtés.
- Nekem ez jutott. - Szólaltam meg komolyan, végignézve a férfin. És ebben a pillanatban döbbentem rá, ki ő. Hiszen már tudtam róla, hogy megjelent New Orleans-ban, tőle féltettem Marcel-t. Tőle és a családjától. Ő az egyik legöregebb. Az egyik Eredeti. A hibrid.
Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 4:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Csakhamar meg is jelent az, akinek éreztem a jelenlétét. Egy lány. Nagyon fiatal volt... még szinte kamasz. A hosszú haja, és érett pillantása azonban már nem gyerek, hanem egy felnőtt nő ígéretét hordta magában. Feltűnő és elbűvölő jelenség volt. Ugyanakkor némileg hátborzongató is. Ha hittem volna a temetőben kószáló szellemekben, akkor bízvást állítottam volna, hogy ez a lány az.
Felkeltem, és sarkon fordultam, hogy távozzam. Nem volt kedvem beszélgetni senkivel. Sem e, sem túlvilági lényekkel. De valami különös erő - talán sejtelem - nem engedett távozni. Mintha nem is a saját akaratom mozgatna, fordultam meg, és sétáltam a lány közelébe. Egyetlen pillantásra sem vettem le róla a tekintetem. Most már a kíváncsiság is dolgozott bennem. Mit keres egy ilyen fiatal lány a temető közepén, teljesen magában?
- Hello kis szépség - álltam el az útját egy apró mosollyal. - Nem épp a legjobb hely egy önfeledt sétára. Főleg egy védtelen gyermeknek.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
tear you a p a r t
Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 12, 2013 4:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Klaus & Davina


Bemerészkedtem a temető területére. Ha már itt voltam, dolgoztam egy kicsit. Meg kellett néznem magamnak ezt a temetőt, hiszen a New Orleans-ban élő boszorkányok nagy része ősi mágiát használ, aminek ez a temető kulcsfontságú része. Őseik csontjai nélkül nem tudnának varázsolni, nem szeghetnék meg Marcel szabályait, nem lehetnének engedetlenek. És a legjobb az volt, hogy ők nem tudnak a létezésemről, csak én az övékről és arról is, ha mágiát használnak. Marcel velem behozhatatlan előnyre tett szert.
Szétnéztem a sírok között, mintha láthatnék valami konkrét dolgot. Én is éreztem azt az erőt, amit vélhetőleg a koven tagjai is és egészen addig gyönyörködtem ebben az érzésben, míg az egyik sorra befordulva meg nem pillantottam egy férfit. Úgy tűnt, mint aki látogatást tett egy elhunyt szeretténél, ám már akkor egyenesen felém nézett, amikor betettem a lában a sírok közé. Távolról is elkaptam a tekintetét és baljós érzés járta át a testemet.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Külterület-