Share | 

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 12, 2013 3:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



(belváros, Bourbon street)

Nem bántam, hogy otthagytam a kocsit Hayleynek. Jó volt végigsétálni a városon. Olyan volt számomra, mint valami időutazás. Felrémlettek közben régi helyek, ezer és ezer régi emlék. Jók, rosszak, boldogítóak, vagy csak egyszerűen semmitmondóak. Volt mindből bőven.
De volt egy hely... egy olyan hely, ahová mindenképpen el akartam jönni. Egy hely, ahol túl sok volt az ismeretlen, és az ismerős. Ez volt az, a régi temető. A LaFayette temető... már akkor, száz évvel ezelőtt is létezett. Sőt, én magam és Bekah is gondoskodtunk arról, hogy bőven meg is legyen töltve.
Százszámra voltak itt újabb sírok, de engem egyik sem érdekelt. A századokkal ezelőtti részleghez mentem, elhaladván közben ódon sírkövek, és kripták között. Ahogy közeledtem, mintha a múlt kapott volna a markába, hogy üdvözöljön. Ahogy egy szülő a hosszú száműzetésből hazatérő gyermeket.
És megtaláltam. Két kripta volt közvetlen egymás mellett. Az egyik egy régi áldozatomé. Ez volt az a vadászat, az a gyilkosság, amire Mikael felfigyelt. Ezzel szabadítottam magunkra a veszedelmet, és a menekülés kényszerét. A másik kripta viszont családi sír volt. Benne egy egész família málló csontjaival. A Corentin család csontjaival. Az apa, a kormányzó. Aki fedezett bennünket. Az anya, és az egyetlen fiuk, Emil. Aki én magam öltem meg, mert nem úgy szólt hozzám, ahogy kellett volna. Egy valaki viszont hiányzott a kriptából. A kormányzó másik fia. A törvénytelen fia... akit én magam teremtettem. A törvénytelen fiú a másik törvénytelen fiút. Ő volt Marcel.
Leguggolva végigsimítottam a már repedezett és időette márvány síremléken, aztán felkaptam a fejem. Valami különös zaj hatolt el a fülemig. Valaki járkált a temetőben, és a léptei egyre és egyre közelebb kopogtak. Úgy sejtettem, néhány másodperc múlva beér arra a sorra, ahol én magam is voltam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 12, 2013 11:04 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Klaus & Davina


Lehunyt szemekkel szippantottam nagyokat a friss levegőből. Nem érdekelt, hogy éppen egy temető közelében sétálgattam, nem figyeltem a tőlem pár méterre elhelyezkedő sírokra, mert az volt a legfontosabb, hogy kint lehettem. Hosszas kérlelés, győzködés és könyörgés kellett ahhoz, hogy Marcel rábólintson kérésemre, miszerint szeretném megmozgatni a végtagjaimat a természetben még ha csak pár perc erejéig is. Soha annyit nem jártattam a számat, mint akkor, de már egyszerűen nem bírtam abban a szobában! Hiába van gyönyörűen berendezve, Marcel azt sem szereti, ha egyedül nyitom ki az ablakot. Túlságosan félt, ami érthető, ám egy idő után elkerülhetetlenül belefáradok az oxigénhiányba, a bezártságba, a semmittevésbe és abba, hogy egyetlen momentumát sem láthatom a világnak azon kívül, amit Marcel szeretne elém tárni. Ennek ellenére bolond lennék azt mondani, hogy nem szeretem őt. Nem lenne igaz.
Az éjjeljárói, mint megbízott testőreim viszont felettébb dühítettek. Minden lépésemet követték, csak fenyegetéssel tudtam rávenni őket arra, hogy adjanak nekem teret. Mondván, hogy ha Marcel megtudja, nem teljesítették a kéréseimet, problémák lesznek... Hárman voltak és a szemmel tartásom volt a feladatuk, szegények mégsem voltak felkészülve rám. A lakhelyemen ücsörögve rengeteg időm van kitapasztalni az erőmet, olyan bűbájokat voltam képes elsajátítani, amelyek hasznosak lehetnek egy napon. Az egyik ilyen nap most jött el, mindössze egy legyintéssel intéztem el, hogy a vámpírok édes álomba zuhanjanak, míg én járok egyet. Nem kellettek a nyakamra és így már nyugodtan, fürkésző tekintetektől mentesen lépdelhettem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 03, 2013 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Baljós találkozás!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ott állt derakamat fogta és én meg elképedtem, tudtam, hogy most meghalok. Szeret a nőkkel játszani igen amit nagyon gyűlöltem benne. HIába volt jóképű és a maga módján tisztelet tudó, egy vámpír volt nem más.
-Mond meg!-Suttogtam, de ő csak a szövetségről hadobált nekem. Meg kell tudnom ki végzett a szüleimmel. Nem akarok semmilyen szövetséget se ezzel a férfival
el akarom felejteni őt, kerülni akarom, de még is bennem van a bosszú és a szomjúság arra, hogy megtudjam az igazat.
-Várj!-hagyták el szavak ajakimat, de már el is tűnt én pedig sírva össze rogytam áldott jó szüleim sírjára.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 02, 2013 8:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Let’s make a deal!



- Kit akarsz becsapni, engem vagy magadat? – vigyorgok a nekem feszülő képébe és egy pillanat alatt fogom át derekát és préselem magamhoz, persze nem fájón csak annyira, hogy elültessem lélegző szívében a vágyat. Így vagy úgy, de el fog jönni hozzám ez a kislány és ha másért nem is, hát azért bizonyosan mert tudom ki végzett a szüleivel.
- Ha nem rajtam múlna már ott feküdnél, igen. – suttogom ajkaira majd egy enyhe lökéssel eresztem odébb. Tisztában vagyok vele, hogy hatok a nőkre és az édes kicsi Sophie sem kivétel csak nem meri bevallani még önmagának sem. Az ő elvei szerint én szörny vagyok és ha egy szörnyhöz vonzódik akkor maga is az, nem? Nem kergetem, nem csókolom meg.
- Csak majd ha szépen kérsz Sophie. – ajkaimon mocskos vigyor ül. Szeretem ezt a játékot bár nincs benne igazi kihívás mert a végén úgyis ő jön majd hozzám.
- Igen, tudom ki végzett velük. – lépek tőle távolabb és pár lépést még megtéve állapodok meg egy név nélküli sírnál. A kőtámla nem rejt mást csak belekarcolt könnyeket. Valaha volt egy húgom. Szerettem. Elvesztettem. Sosem vésették rá a sírra a nevét mert egy rabszolga volt akár csak én magam. Nem maradt más mint kölyökként a véső és a könnyek melyek semmitmondó vonalakként maradtak meg. Az idő már elkoptatta mindezt. Nem emeltettem új sírt mert így akartam róla emlékezni. Így tudtam honnét jövök és mi lett belőlem. New Orleans királya.
- Szövetséget ajánlok kedves Sophie. Te megteszed amit akarok és cserébe elárulom ki gyilkolta meg őket. Elutasíthatsz de biztos lehetsz benne, hogy nélkülem nem lelsz majd rá a válaszra. Gondold át kedvesem. Tudod, hol találsz. – Se szó se beszéd, eltűntem. Nem mondtam búcsút, egyszerűen magára hagytam a gondolataival. Otthon megtalál ha van vér a pucájában… ha eléggé kívánja a bosszút.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 6:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Baljós találkozás!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az arcom megfagyott, hát nem ő végzett velük.
-Tudod akkor ki ölte meg őket?-Kérdeztem szinte parancsolóan a választ várva. Teljesen nem gondoltam végig igaz, marcell megtudna ölni, de mindig is éreztem valamit sok mindent tettem már és még mindig élek. Ahogy közelebb lépett szinte ajkamat súrolta már és én meg mély levegőt vettem, de eltávolodott tőlem. Talán tudnám manipulálni őt vagy talán tudnék valamit tenni.
-Én nem fogok, nem akarok neked behódolni- Mondtam, miközben szemre hányóan pislogtam pilláimmal a férfira. Tényleg jó képű volt be kell valljam, de alávaló gaz szörnyeteg. Meg kell találnunk Klaust hogy le állítsuk őt. Ami ebben a városban folyik az nem meg engedett. De még is mivel lehetne rá venni Klaust, hogy idejöjjön? Semmivel se hiszen nincs olyan indok amiért itt lenne. Saját családját bezárta egy koporsóba, nem tudnánk mivel manipulálni őt.
-Akkor miért nem teszed?-Kérdeztem tőle lágyan mondva, mint ha megakarnám őt csókolni közelebb hajtottam a fejem szinte ajkára cuppantam.
-Nálam ez nem jön be Marcell.- tettem le a kezét az államról és nem vállodtam el, mert mélyen legbelül akartam ezt, de még se kívántam, hogy megtegye..össze zavarodtam, de elrántottam a fejem.
-Menj és mond valamelyik többi boszorkányaidnak.-Mondtam szét tárva akarom és mutogatva a város fele.
-Ha rajtad múlni én is itt feküdnék-Mutattam a sírra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 17, 2013 8:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


It’s not safe in here, my darling…


Büszke vagyok rá, hogy az ellenségeimmel én magam végzek. Azonban a nő szüleit nem én végeztem ki.
- Nono, pici Sophie. Óvatosan a szavaiddal. Tudom ki végzett a szüleiddel és biztosíthatlak, ha én lettem volna, most nem lenne hova kijárnod. – tártam szét a karom, egyértelműen jelezve, hogy a csöpp boszorkának, csöpp agya is van ezek szerint.
- Ami azt illeti Sophie, igazad van. Egy senki voltam. És most, én vagyok New Orleans királya. Biztosíthatlak kislány, hogy ez így is marad. Minél előbb fogadod el, annál kevesebbszer kell találkoznunk. Azt pedig tudod, hogy miképp bánok azokkal akik ellenállnak. Előbb-utóbb mindenki megtörik Sophie, de jobb szeretném ha nem a saját kezeimmel kellene betörnöm téged. Megértetted ugye? – néztem rá szinte már olyan mosollyal mint ahogy egy apuka dorgálja a gyermekeit. Végül is nem csak király voltam. Az alattvalóim a gyermekeim is voltak és ha az egyikük rossz fát tett a tűzre hát meg kellett büntetnem. Közel léptem hozzá és mélyen a szemeibe néztem miközben az álla alá nyúltam. – Sose felejtsd el, hogy mit tehetnék meg veled. Amit csak akarok és nem kell mást tennem mint mélyen a szemedbe néznem – sóhajtottam – pont mint most. – vigyorogva engedtem el de nem távolodtam el tőle. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy imádtam a bátor is vadócokat. Főleg betörni.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 14, 2013 10:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Baljós találkozás!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Elkapta a nyakamat és megszorongatott. Alig kaptam levegőt azt hittem itt a vég és már mikor azt hittem megöl egyszer csak lehajított a földre.
-A nagyságos őfelsége kinyírta. Most boldog vagy Marcel?-Kiáltottam fel miközben a torkomat fogtam a fájdalomtól és ideges voltam. Megölte a szüleimet kiírtott mindenkit akit szerettem és legszívesebben megöltem volna.
-Ilyen királyt nem kéne tisztelni, mint téged. Egy senki vagy és tessék ölj meg-Mondtam, majd felálltam és széttártam a karomat.
-Itt vagyok!-Mondtam, majd vártam, hogy lesújtson rám.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 11, 2013 10:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


It’s not safe in here, my darling…



- Nahát… - csóváltam meg a fejem – hát illik így beszélni a királyoddal? – kaptam el a nyakát és emeltem a levegőbe – Nem, nem illik kedvesem, főleg ha a királyod személyesen fejezi ki részvétét. – eresztettem el a nőt aki nem engedhette meg magának, hogy így beszéljem velem, a fenyegetésről nem is beszélve.
- Feltettem két kérdést. Próbáljuk meg újra. – mosolyom letörölhetetlen volt. – Szóval Sophie. Miben vesztetted el a szüleimet és ugye nem tervezel egy gonosz összeesküvést ellenem? A madarak csiripelnek. – fűztem hozzá szinte már érdektelenül. Körbenéztem. Hát igen… valóban sokan feküdtek itt olyanok akik azért kerültek ide mert nem engedelmeskedtek. Én pedig nem adok második esélyt. Ahogy ennek a nőnek sem fogok megkegyelmezni ha mégis mágiát gyakorol ebben a városban. Itt mindenki tudja, hogy tilos és kevesen mernek szembeszegülni velem mert tudják mi az ára. A vérfarkasoktól is megszabadítottam ezt a várost. New Orleans a vámpírok mekkája. Az én birodalmam. Az én királyságom. Aki pedig ezt veszélyeztetni meri azt megölöm. Ennyire egyszerű.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 04, 2013 2:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Baljós találkozás!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Undorral az arcomon néztem végig Marcelon.
-Dögölj meg!-Mondtam neki éles nyelvemmel. Hogy meri felhozni a szüleimet? Legszívesebben megkaróztam volna itt helyben
Teljs szívemből utáltam ezt a férfit és soha nem tudtam máshogy rá nézni, mint undorral.
A városban mi vagyunk a testvéremmel a legerősebbek és a vámpíroknak kéne tőlünk félniük.
Bár csak megtehetném amire vágyom, de azzal veszélybe sodornám a város biztonságát, nem mintha így sokkal biztonságosabb lenne a helyzet.
-Miért is kéne drága Marcel?-Néztem rá felvont szemöldökkel.
-Ha nem lenne annyi eszem, mint most már rég félned kéne tőlem és a nővéremtől...Kedves-Ismételtem ő szavát csak sokkal durvábban.
Mindent megadnék, ha most ebben a sírban nem a szüleim hanem ő feküdne.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 04, 2013 12:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


It’s not safe in here, my darling…



- Ott nem tudom. – teremtem mellette – de itt én vagyok… és azok akik nem engedelmeskedtek nekem kedvesem. – a szokásos vigyorral a képemen élveztem ki a riadalmat amit az arcán láttam. Ó a drága Sophie Deveraux, nagyon is jól tudta ki vagyok én és mire vagyok képes. Persze, kegyelmet is mutattam ha valaki megérdemelte és nem büntettem olyanokat akik nem vétettek. Általában.
- Miben is vesztetted el a szüleid? – már nem vigyorogtam, minek? A kicsilány pontosan tudta milyen következményekkel jár ha a varázslathoz folyamodik és nem is volt bizonyítékom arra, hogy szembeszegült volna a törvényeimmel. Én is vesztettem el olyat aki fontos nekem és bár nem váltam érzelgős barommá még nem gyakoroltam kárörvendést a nő felett. Felesleges, emberi szarság lett volna, nem hozzám méltó.
- Ugye nem kell aggódnom érted kedves Sophie? – kérdeztem mielőtt válaszolhatott volna. Azt akartam, hogy tisztában legyen vele; szemmel tartom és nem szeretném ha ostobaságot követne el.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 30, 2013 6:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Baljós találkozás!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Fontos látogatást tettem a temetőbe, ugyan is a szüleim sírjára vittem friss virágot. Mindig magamba fordult ember voltam soha nem szerettem beszélgetni a problémáimról sem arról, hogy miket érzek. Miközben a sírhoz tartottam különös érzés fogott el engem. Valaki követ? Hátra pillantottam, de senkit nem láttam. Kicsit már kezdek parás lenni. Nem törődtem ezzel és tovább hallattam abba a jól ismert irányba. A magas sarkúm csak úgy kopogott az aszfalton. És akkor megérkeztem végre. Ott álltam a szüleimmel szembe.
-Sziasztok!-Suttogtam és mosolyogtam, de a mosoly kezdett át menni remegésbe sírás fogott el, de nem engedtem neki, hogy uraljon. Ismét hallottam valamit ekkor hirtelen a virág ki esett a kezemből én meg megfordultam.
-Ki van ott?-Kérdeztem. Fényes nappal csak néhány vámpír tud jelen lenni és reméltem nem éppen engem akar valamelyik ebédre. Marcel törvényeit követem, ha életben akarok maradni ezért nem varázsolhatok. Mindig rettegek ettől, hiszen megtudnám magam védeni, de helyette csak tétlenül nézhetem a halálok sorozatát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 27, 2013 8:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down
 

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Külterület
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:20 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3