Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 24, 2015 9:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next



to Hayley ©
Tudtam jól, hogy most kellene lelépnem, hiszen most már a táskám is megvolt és ha tényleg nem akar bántani, akkor el is engedne, vagy tévedek? Őszintén szólva most először voltam ilyen téren bajba. Most először nem tudtam azt, hogy mit is kellene tennem vagy mondanom, vagyis egy dologban azért biztos voltam, hogy azt az aprócska félelmet se fogom kimutatni. Soha nem voltam az, aki mások szoknyája mögé bújik, hanem sokkal inkább az, aki a csatasor legelején áll. Mindig is szerettem a veszélyt és soha nem futamodtam el, így részben ezért maradtam. Illetve volt még valami a lányban. Mintha titkolna valamit, mintha küzdene valamivel. Jól ismertem ezt az érzést, talán emiatt ismertem fel a pillantásában. Segíteni szerettem volna neki, de ez azt hiszem eléggé nehezen fog menni, mert mindent elkövettem szóban azért, hogy ne legyen könnyű dolga, de én már csak ilyen vagyok.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és próbálok hinni neki, de eléggé nehezen megy. Minden vámpír remek színész, így soha nem lehet tudni, hogy mikor mondanak igazat és mikor nem. Újra végig mérem őt, majd a tekintetem megállapodik a szemeim és azt fürkészem. Talán ő annyira nem remek, hiszen a szemei már így is sok mindent elárultak nekem, de vajon csak azért, mert hasonlítunk kicsit vagy pedig azért, mert már ő is segítséget akarna kérni, hogy valakivel megossza azt, ami a lelkét nyomja? Nem tudom, de remélem hamarosan fény derül erre a titokra is.
Tudod nehéz kiigazodni rajtatok, mert a legtöbben közületek képes még a finom falatért is bántani a fajtársát. - mondom neki egy kisebb zavart mosoly keretében, majd oldalra pillantok. Összefonom magam előtt a karomat, hiszen kezd csípős lenni az idő, illetve a vérveszteség is egyre jobban megvisel. Érzem, amint nem akad apadni a vöröslő lé, amint szép lassan végig folyik a nyakamon és átitatja végül még a sálamat. Ha így haladunk, akkor tényleg igaza lesz és saját magamnak köszönhetően fogok meghalni.
Pontosan úgy, ahogyan ő az előbb úgy vonom fel én is a szemöldökömet, hiszen nem nagyon szoktak kioktatni. Csendesen hallgatom őt, de kár lenne tagadni, hogy nem kalandoztam el a gondolataimban. Egy bizonyos személyre emlékezett, aki sok esetben fejmosást tartott számomra. De mégis másabb, s nem értem, hogy miért akar segíteni nekem, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, de még mielőtt bármit is tudnék mondani, egy pillanatra megszédülök és neki esem a mögöttem lévő falnak. Próbálom megtartani magamat, ami szerencsére sikerül is. A szavai kezdenek elmosódni, mintha csak valami fura nyelven beszélne, de nem ez nem lehet igaz. Ennyire erős csak nem lehet a vérzés, nem kaphattam ennyire erős sebet... Próbálok koncentrálni, összeszedni magamat és hamarosan picit sikerül is, de szinte alig értettem abból bármit is, amit mondott.
Mit mondtál? Mármint hogyan? Milyen lista? - kérdezek vissza zavarodottan, de még mindig nem bírom felemelni a fejemet. Olyan érzésem van, mintha minden egyes apró mozdulat hirtelen elvenné az összes energiámat, mintha maratont futottam volna, pedig nem... - Kérek a véredből... Szükségem van rá, hogy életen maradjak- mondom sietve és most először újra ránézek, de érzem, amint a szemeim is kezdenek lecsukódni, de még mielőtt teljesen elvesznék a homályba sikerül kinyögnöm még két szót. - kérlek Hayley... - azt hiszem így hívták, de sok időm nincs már ezen gondolkozni, mert hamarosan elsötétül minden. Szinte hallom a szívem a ritmusát, azt ahogyan egyre lassabban dobog. Tudom, hogy sok ember nem helyeselné azt, amit kértem, de nincs más választásom. Egyedül ő segíthet rajtam és most már teljesen az ő kezében van az életem. Vajon sikerül még a halálom előtt átváltoztatnia? Nem akarok vámpír lenni. Nem akarok meghalni.. Nem most és nem itt!! Próbálok koncentrálni és a maradék erőmmel azon vagyok, hogy életben tartsam magamat, de mozdulni már alig bírok a hideg kövön.





Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 23, 2015 4:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next



to Veronica

Lassú, mély levegővétel be, aztán ki. Talán ez lenyugtatja a felébredni készülő bestiát, ami bennem lakozik. Túl sok ideje várakozok a csodára. Azt mondták nekem, hogy a gyászom legyen hiteles, ne legyek feltűnő, mert akkor lebukunk, és az a kislányom életébe kerülhet. Nincs annál fontosabb, minthogy azt megvédjem, így nem szabad ölnöm sem, főleg nem ártatlan embereket. Az arcán látom, hogy nem az a nagy pszichopata gyilkos, de a megmozdulásáról levehető, hogy nem egy anyámasszonykatonája. Olyan ijedten néz, mégis van valami benne ami erőssé teszi, és eltántorít azoktól a rettenetes gondolatoktól, hogy hogyan fogok végezni vele. Túl nagy volt a vágy, túl kevés volt az akaraterőm ahhoz, hogy csak úgy hagyjam. Nagyon nehéz ezt irányítani, és ezt aligha tudja bárki, csak az aki azt éli át, amit én.
Látom rajta az ijedtséget, bár nem okolom érte. Egy vámpír cuppant a nyakára az imént, erre egy másik menti meg, és eléggé rá feni a fogát ő is. A helyében én is félnék magamtól, tekintve, hogy védeni is alig tudnám magam. Sejtem, hogy van valami a táskájában ami megvédi, mivel a tekintete mintha akaratlanul odaszökött volna az ominózus kiegészítőre. Nem vagyok kegyetlen, nem vagyok gyilkos, távol álljon tőlem ez a pár jelző. Tettem dolgokat, de olyanokkal akik megérdemelték. Megadom neki az esélyt, hogy megvédje magát, ha esetleg nem tudnék magamon uralkodni.
- Nem akarlak bántani. - mondtam határozottan, nem is neki, inkább az elmémnek, hogy fogja vissza magát, az ég szerelmére már! Ez a fiatal lány nem különb a sima városi emberektől, nem lehet áldozat, főleg nem egy sötét sikátorban. - Nem általam fogsz meghalni, ezt megígérem. Nem azért mentettem meg a hátsód, hogy végezzek veled. Ha nem érdekelne egy csöppet sem az életed, akkor hagytam volna annak a vámpírnak, hogy az utolsó cseppig igyon belőled. - mutattam arra az irányra, amerre a vámpír menekült, hogy biztosra vegye, hogy rá céloztam, és emlékeztessem arra, hogy mi történt az imént.
A következő mondata miatt a két szemöldököm igencsak magasra emelkedett. Nem válaszoltam semmit, mert amikor a sálát visszaemelte a sebhez, tudtam, hogy még biztos mond valamit. Bevallom, nagyon meglepett a lány lépése, mert sokak a helyébe kérdés nélkül már innának a véremből. Nem kispályás ez a nő, úgy tűnik ő inkább tűri a vérzést és a fájdalmakat, hogy ne legyen nagyobb baja. Csöndben végighallgattam minden egyes szavát, és az arcomra kiült a véleményem a mondatokról. Volt amikor meghökkentem, amikor elmosolyodtam gúnyosan, és amikor teljesen lenézően néztem. Különféle érzelmeim lettek tőle, de tiszteltem is a bátorságáért.
- Először is.. - sóhajtottam, és letöröltem a kibuggyant vérem a csuklómról. - nehogy azt hidd, hogy szívességet tennél vele, ha bíznál bennem, és elfogadnád a vérem. - szögeztem le először, mert nem kevés mondanivalóm akadt számára. - Másodszor pedig, ha elvérzel, nekem nem lesz rossz éjszakám tőle. A paranoiádról nem tehetek, és ha ennyire nem bízol senkiben sem, még a megmentődben sem, akkor ajánlani tudom, hogy kerüld el a sikátorokat. - résnyire húztam a szemem, és a barátságom átalakult kioktatásba, pedig nem ezt akartam. - Harmadszor pedig, lehet rajta vagy a listámon, de kicsit gondolkozz már.. - nevettem fel szórakozottan, mert ez már több volt, mint hülyeség. - ha rajta lennél, akkor már rég halott lennél, de nem vagy, élsz. - mutattam a teljes egészére. - Ha pedig át akarnálak változtatni, akkor nem kérném, hogy igyál, hanem beléd erőltetném. Ha már ennyire akarod tudni, hogy mit akarok csinálni, akkor elmondom. - emeltem fel a kezem védekezően, és kicsit hátráltam. - Hallottam, hogy segítségre volt szükséged, jöttem, segítettem. Csábít-e a véred? - tettem fel a költői kérdést, és mivel elég szűk sikátor volt, hamar a falhoz is értem, majd nekidőltem. - Abszolút. Rád támadtam? Nem. - fejeztem be ezennel a beszédem, és a megjelenésem ismét kedves lett. - Én hajlandó vagyok még adni a véremből, ha szükségesnek érzed. - mosolyodtam el halványan, mert segíteni akartam. Rosszul esett, hogy egy számba sorolt a vámpírokkal. - Egyébként.. Hayley. A nevem Hayley Marshall. - mutatkoztam be, mivel mondta, hogy a nevemet sem tudja. - Nem egy sima vámpír vagyok, hanem egy hibrid. - említettem meg csak pluszként, hogy tisztában legyen vele, hogy nem csak egy vagyok a sok vérszívó közül. Bennem van a farkas énem is, ami nemesebb és tisztább is, és ez számomra egy nagy erény.

१ bocsi a minőségért :hug: १ nem tudom १ elastic heart
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 23, 2015 8:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next



to Hayley ©
Komolyan lassan már be kellene engem zárni, hiszen annyira a rabja lettem ennek a kutatásnak, hogy még az se tűnt fel, hogy valaki bántani fog. Eddig legalább ott volt valaki, hogy megmentsem, ha pedig nem volt mellettem senki se, akkor saját magamra vigyáztam, ami egészen eddig jól is ment. Talán ez a támadás valamiféle égi jel akar lenni, hogy inkább fogjam a cuccaimat és menjek haza, de erről szó se lehet. Nem fogok megfutamodni. Soha se tettem, így nem most fogom elkezdeni. Élek még és még a fejem is a helyén maradt, így nincs mitől tartanom vagyis van, de erre inkább most nem kellene gondolnom. Egyelőre örüljek annak, hogy még mindig életben vagyok és nem ölt meg senki se. Mert lehet ez a lány meg fog ölni, de akkor is van esélyem arra, hogy nem egy ilyen büdös és kószos sikátorban haljak meg, illetve most már felkészült leszek, így annyira könnyű dolga se lesz, mint az előtte lévő vámpírnak. Nem vagyok én vacsorának való, így még szép, hogy lesz egy-két keresetlen szavam hozzá, de előbb a táskámat kell megszereznem, mert akkor még nagyobb biztonságban lennék.
Figyelem a lány zavarodott tetteit és pillantásait. Egyszerre tűnik barátságosnak és egyszerre olyannak, akitől az ember legszívesebben menekülne. Van valami a pillantásában és minden egyes mozzanatában. Mintha ő maga se tudná azt, hogy mit akar tenni és mit gondol. Félek tőle? Igen, de ezt a világért se fogom kimutatni. Nem vagyok én nebáncsvirág, aki mindjárt sírva fog fakadni amiatt,mert egy csúnya és rossz vámpír bántotta őt. Tudom jól, hogy milyen a világ és az én hibám, hogy újra slamasztikába kerültem. Most már majd figyelni fogok és résen leszek.
Valahogy ez nem volt igazán meggyőző. - mondom neki egy kisebb fejrázás keretében, majd egy nagyot sóhajtok, amikor a vérével kezd el kínálni. Ez azért elég bizarr, de ugyanakkor igaza van.
- Ohh, hidd el, ez nem csak neked szenvedés, hanem nekem is, mert szemmel láthatóan éhes vagy. - mondom neki könnyedén, majd visszateszem a sálat a nyakamra, mert nem akarom még inkább kísérteni a sorsot. Elég az, hogy most éppen valami fura dologra és elég undorító dologra akar rávenni az ismeretlen lány. Egy darabig figyelem őt, majd megrázom a fejemet és még a nézése se tud megrémiszteni. - Nem akarok inni a véredből, mert mi van akkor, ha valami őrült vámpír vagy, aki előszeretettel változtat át másokat? Én nem akarok vámpír lenni, így ne is nézz rám így! Nem bízom benned! - vallom be neki, hiszen ez az igazság. Lehet megmentett, de az még nem jelent semmit se. - Még a nevedet se tudom. - teszem hozzá kicsit halkabban, majd a táskát elveszem tőle, amikor felém nyújtja. Legalább már van egy védőeszközöm, ha esetleg rám támadna.
Nem vagyok törékeny és miért mesélnék neked, hiszen te is pontosan olyan vagy, mint az. Véren éltek és számodra én még rajta lehetek a listádon. - mondom neki egy kisebb habozás után, de amíg nem leszünk valami bizalom gerjesztőbb helyen, addig ne is várja azt, hogy bízzak benne. Mert az is lehet, hogy azért akar több dolgot megtudni nekem, hogy legalább a halálom után tudja értesíteni azokat, akik a hozzám tartozóim. Lehet kicsit bizalmatlan vagyok, de megvan rá az okom. Az egyik szeretettemet is azok árulták el, akikben megbízott, a családja árulta, így nem csoda, ha nem akarok egy vadidegenben bízni, aki éppen annyira lehet zavarodott, mint én.







Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 21, 2015 10:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next



to Veronica

Kezdek megőrülni, mivel mindenről a lányom jut eszembe. Valahova pillantok, mindig eszembe jut, hogy mi lenne ha velem lenne újra. Nagyon nehezemre esik pár percre is csak másra koncentrálni, szinte lehetetlennek tűnt. Ilyen az anyaság, legalábbis én így ismerem. Csak a saját anyai ösztöneimre hagyatkozhatok, előttem nincs semmiféle anyapélda, akivé válhatok. Bár anyám is lemondott rólam, ahogy én is Hope-ról. De én nem örökre, nincs az a pénz, hogy elvegyék tőlem egy életre. Lehet, hogy Rebekah mellett jó helyen van, de nem hiszem, hogy ugyanazt megadja neki, amit én adnék. Nincs az anyai szeretethez fogható, és akármennyire is akarják imitálni, mindig ott lesz az a hiány. Vajon Hope hiányol? Rebekah sokat mesél neki a szüleiről? Fogalmam sincs, de ha nem lehetünk ott mellette, legalább az esti meséiben nekünk kell lennünk a hősöknek. Nem szabad egyikünket sem úgy ismernie, mint szörnyetegeket, mivel mi vagyunk a családja. A családban pedig védik egymást az emberek. A legkisebb farkasért ölne egy anyafarkas, én pedig ugyanezt teszem.
Gondolatok cikáznak a fejemben, mikor hallottam a megmentett lány hangját. Nagyot nyeltem, amikor a vér szaga állandóan ingerelt, legszívesebben én is ízlelnék belőle. Biztos gyenge már a lány, és ahogy sejtem, teljesen ártatlan ember. Nem ölhetem meg, nem tett ellenem semmit.. de annyira finomnak tűnik. Most nem szabad átadnom magam, de majd később lehet én is kicsit megharapdálom. Nem akarom, de alig bírnám ki, hogy ne. Mindenesetre, most egy kicsit a bizalmasommá kell tennem, mivel ha kicsit jobban lesz, sokkal élvezetesebb lesz elkapni. Ez nem én vagyok, de a gyászt is így kezelem. Nem nyugtat a gyilkolás, de kicsit jobb, minthogy a szobámban üljek, és várjak a csodára.
- Nem. - ráztam a fejem, mikor a megevést emlegette. Igaza van, tényleg részben azért mentettem meg, de nem most fogom megtámadni. Velem meg mázlija is van, mert az a vámpír megölte volna, miután jól lakott, én pedig meggyógyítom, és elengedem. Körbepillantottam, és a táskáját láttam a földön, biztos elejtette mikor a támadója a falhoz nyomta. Messzebb volt tőlünk, így pár lépést téve felvettem, majd odaadtam neki. - Mutasd. - tűrtem arrébb a sálját a sebtől, és a látványa nem éppen volt gusztusos. Felszisszentem, és oldalra húztam a számat, elég csúnya volt. Nem haboztam, egyből átharaptam a csuklóm, és a szájához emeltem. - Gondolom nem vagy új a világunkban. Tudod mit kell tenned. Iszol, vagy még vérzel kicsit, te döntésed. - közöltem komor arccal, de a hangomból levehető volt, hogy hogyha nem iszik, akkor én tömöm belé. Fiatal még, nem ilyen halált kellene átélnie. Biztos van egy őrangyala.
- Na de most inkább mesélj.. - sóhajtottam, mintha egy szívességet tennék neki. - egy ilyen törékeny lány mit keres egy sötét sikátorban?! Eltévedtél, vagy kerestél valamit? - vontam fel a szemöldököm kérdőn, és felvettem a barátságos arckifejezésem. Nem akarom a szívemen viselni a sorsát, de gondolom nem öngyilkossági kísérletre jött késő éjjel egy sikátorba. Na de miért? Nem láttam még itt, gondolom új is. Bár fogalmam sincs ki költözött már ide, egy ideig a külvárosban éltem, sokszor átváltoztam. Így tudtam lenyugodni, mivel a hibridélet is felzaklatott. Nem pártoltam a vámpírokat, de most félig az vagyok, és ez.. olyan idegen. Elveszettem a farkasságom tisztaságát és nemességét, de vissza fogom szerezni. Erről gondoskodom! Lehet tudok neki segíteni is. Jól esne most egy olyan társaság aki nem állandóan a lányomat hozza fel. Akármikor találkozok bármilyen ismerőssel, felmerül a nagy kérdés, hogy hol a lányom, nekem pedig el kell mondanom, hazudnom kell, hogy halott. Ő talán nem hallott még a csöppségről, és tudok valakivel beszélgetni talán vidámabb témáról is.

१ bocsi a késésért :hug: १ nem tudom १ old yellow bricks
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 15, 2015 9:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
to Hayley
Friends or foes?


A családom tökéletes volt, legalábbis a külvilág felé. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy ez csak a látszat és sokkal sötétebb titkok lappanganak a sötétségben, mint azt bárki is gondolná. Kezdjük ott, hogy soha nem meséltek arról, hogy volt egy unokatestvérem, ahogyan azt se tudtam, hogy édesapámnak volt egy testvére. Nem értettem és még mindig nem értem, hogy miért kell titkolni, hiszen egy gyermekről van szó, aki mára már valószínűleg idősebb, mint én. Ki tudja, hogy mi történt vele és merre van. Az is lehet, hogy a szüleimnek a segítsége kellett volna számára, de még se voltak ott neki. Nekik csak én számítottam és ez valamilyen szinten fáj, hiszen soha nem kértem tőlük azt, hogy miattam ne törődjenek a család többi tagjával.
Amikor megtudtam ezt a titkok - egy fényképnek köszönhetően-, akkor elhatároztam, hogy meg fogom találni és kiderítem mi történt a másik Lowell lánnyal. Nem tudnám megmondani, hogy miért volt ez annyira fontos számomra, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Hosszú hónapokon keresztül nyomoztam és ennek köszönhetően most itt vagyok egy idegen városban, ami New Orleans névre hallgat. Egyszerre élvezem az itt létet és egyszerre félek kicsit, pedig én nemigen szoktam így érezni. Lassan szelem az utcákat és közben szorosan magamhoz fogom a táskámat, mert nem szeretnék kellemetlen meglepetést. Nem akarok vámpír vacsora lenni, hiszen már jó párszor sikerült túl élnem őket, de mindig csak a szerencsének köszönhettem és egy bizonyos személynek. Tudom, hogy egy nő legyen harcias, de az öldöklés akkor is annyira távol áll tőlem. Nehezen tudom elhinni azt, hogy képes lennék direkt bántani valamit, de mire észbe kapnék valaki elkap, a táskám a földre hull, a túlsó háznak a falához nyom, majd pedig hamarosan az ajkai a nyakamra tapadnak. Érzem, ahogyan a vérem kibuggyan és végig folyik a bőrömön. Próbálom ellökni, karmolni, marni és még segítséget is kérni, de olyan, mintha hirtelen minden élet eltűnt volna az utcákról. Ennyire elmerengtem volna, hogy észre se vettem azt, hogy egy kihalt sikátorba tévedtem? Azt hiszem, de még mielőtt teljesen lemondanék az életemről valaki megjelenik és megment. Letörlöm azt a pár könnycseppet az arcomról, majd sietve kapom fel a sálamat a földről és a sebemre nyomom.
Igen, mondhatni. - mondom óvatosan és közben a lányt fürkészem a tekintetemmel Van benne is valami fura. Egyszerre tűnik barátságosnak és veszélyesnek. - Köszönöm, hogy megmentettél, de ha továbbra is így nézel rám, akkor azt fogom hinni, hogy csak azért tetted, hogy te ehessél meg. - teszem hozzá kicsit rekedtes hangon, majd óvatosan a táskámra pillantok. Valahogyan el kellene addig jutnom, mert ha esetleg ez a nő is rám támad, akkor a benne lévő karóval megvédhetném magamat, vagyis remélem. Teszek még egy-két lépést arra felé, de közben a tekintetemmel nem engedem el őt.



Lesz még jobb is. 27 40 || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 09, 2015 7:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
to Veronica
let's save your ass.. almost.


Az életem gyökerestül megváltozott. Már akkor tudtam, hogy változások következnek majd be, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Kilenc hónapon keresztül vártam a babámat, majd mikor megszültem, elszakították tőlem. Azt a megoldást választottuk, hogy eljátsszuk a halálát, minden családtag gyászba vonul a veszteség miatt. A szívem darabokra van törve, pengeélen táncolok egész álló nap. Ha leesek, csak két lehetőség van. Elkezdek sírni, mert az érzékenyebb pontomra érkeztem, vagy egy szörnyeteg leszek. Nem érzem fairnek, hogy sok anya képtelen lenne nevelni a gyerekét, én pedig igen, mégsem lehetek vele. Pluszban a szívfájdalmamra az is rásegít, hogy mindenkinek azt kell mondanom, hogy életét vesztette. Akárhova nézek, akármit hallok, a lányom jut eszembe. Nem tudom kiverni a fejemből, az arca ott lebeg előttem.
Késő este volt már, nem kellene az utcán lennem ilyenkor. Nem is tudom miért jöttem le.. sétálni akartam, kicsit ki akartam szellőztetni a fejem. Ha sokáig otthon maradok akkor csak rosszabbul leszek. El akarom mondani valakinek az igazi fájdalmam, de nem tehetem. A tudat, hogy más viseli gondját helyettem az egyetlen reményemnek, felemészt. Vissza kell kerülnie hozzám minél előbb.
Kimért léptekkel lépkedtem New Orleans járdáin, a fények gyéren megvilágították az előttem lévő utat. Hangos város este is, de nem bánom, nem érzem magam antiszociálisnak. Magányos vagyok most, mert az akarok lenni. Hiteles gyásznak kell lennie, el kell játszanom, hogy egy halott gyermek anyja vagyok. Belegondolni is rossz, hogy mennyire összezuhannék ha valójában örökre elvesztettem volna.
Gondolatmenetemből egy sikátorból áradó vérszag és hangok zökkentettek ki. Hirtelen kaptam oda a tekintetem, aligha, de ki tudtam venni két alakot a sötétségből. Tudtam mi folyik ott, egy ártatlan embert bántanak. Ráadásul.. isteni illatú vére van.
Vámpírsebességem bevetve kerültem oda, egy gyors mozdulattal kitörve a támadó nyakát. Egy vámpír volt, ez kétségtelen. Egy szőke, ártatlan arcú lányt csapolt éppen, aki még mindig nagy veszélyben van. Közel vagyok hozzá, a vére vadított, éreztem ahogy az erek megjelentek a szemem alatt, egyre lejjebb kúszva. Alsó ajkam súrolta a két éles szemfog, el kellene tűnnöm innét, de nagy a csábítás.
- Jól vagy? - szakadozottan jöttek ki a szavak a számon, egyre közelebb hajolva a nyakához, a sebhez, ami szüntelenül vérzett. Nem bántani szándékozom, de új nekem ez az élet. Meg kell tanulnom uralkodni a szomjamon, és ha most türtőztetem magam, minden menni fog.


flares || kicsit gyengusz, de kezdőnek remélem megfelel. 40 || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 9:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Most már igazán kíváncsi lennék rá, mi van még azon a bizonyos listán. Emlékszem, megismerkedésünkkor épp azzal érvelt, hogy ha megiszom vele egy italt, kipipálhat egy pontot rajta. Bár valószínűleg nem sejti, hogy ez jutott eszembe, amin mosolygok, de amint alkalmam nyílik rá, kíváncsi lennék arra a felsorolásra.
- Én is elég sokkal tartozom neked, attól függetlenül, hogy te nem így gondolsz rá.. - szusszanok nagyot, aztán felülök mögé a motorra. Néha még mindig úgy érzem, nem tudom eléggé érzékeltetni, hogy nem használom ki.. Hogy nem azért vagyok vele, mert a segítségét akarom csupán. Egyre többre vágyom, hiába nehéz bevallanom.
- Igen. Nem gondoltam meg magam és nem tudsz lebeszélni sem... - ölelem magamhoz, amint indítja a motort. - Nem hagyom, hogy egyedül csináld. Miattam van, ez az egész az én saram.. - motyogom, fejem a hátának támasztom és menet közben mélyeket lélegzem a friss éjszakai levegőből.

(Temető)
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 5:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Rámosolygok Gwenre, ahogy végigsimít az arcomon.
- Nem sok kívánság van a listámon. Ami meg van, azon ő nem segíthet - teszem hozzá. Nem fejtem ki bővebben, hogy az egyetlen kívánságom Gwen szíve. Talán egy szerelmi kötéssel megkaphatnám, de aljas féreg lennék, ha ilyesmihez kellene folyamodnom. - Amúgy is, ő nem szeret tartozni, én meg nem szeretem, ha tartoznak nekem. Tiszta lappal indul most már minden - vonok vállat, majd felülök a motorra, és kezem nyújtom Gwennek, hogy őt is felsegítsem.
- Egyébként ne mondd, hogy pazarlás, amit rád szántam. Én sosem így gondolnék rá. Azt hiszem, jobb helye nem is lehetett volna ennek a kívánságnak - mondom, aztán nagyot sóhajtok.
- Azt hiszem, a következő a sorban a temető. Biztos, hogy készen állsz rá?
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 5:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Úgy hiszem, Coreyval nem leszünk barátnők, bár igazából azt sem sajnálnám, ha az életben nem találkoznánk többet. Ő nem kedvel minket, én meg őt. Ez tiszta sor. Már alig várom, hogy mehessünk, de a tiszteletköröket még lefutják. Csak bízni tudok abban, hogy tényleg nem vág át, és nem ez lesz az utolsó éjszakám.
- Kösz! - Csak biccentek egyet Corey felé, aztán már megyek is kifelé, vissza a sikátorba. A friss levegő elönti a tüdőmet és megnyugszom. Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire egy csomóban volt a gyomrom.. Csak azt várom meg, hogy néhány lépéssel magunk mögött hagyjuk a helyet, aztán már Chriesten csüngök.
- Ez a nő ijesztő.. - motyogom magam elé. - De.. Egyszerűen ki is fizethettem volna neki. Akkor még mindig jönne neked egyel, sosem rossz, ha tartoznak neked... - pillantok fel rá a sötétben. Minden egyes vonását tökéletesen ki tudom venni. - Mégis rám pazaroltad. Köszönöm.. - simítok végig arcán, immár mosolyogva. Egészen mulattat a tény, hogy már nem esik nehezemre kimondani, ha hálás vagyok neki, holott eddig semmiért nem mondtam köszönetet.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 4:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Követem a gyűrű útját a levegőben, és nézem ahogy puhán Gwen ölébe esik. Ő felkapja, és máris felpattan, "menekülésre" készen.
- Így van. Nincs más kérésem, csak ennyi volt - nézek bele Corey szemébe, és ez alkalommal nem fordítom el a fejem, látva egyik szeme hiányát.
- Köszönöm, hogy segítettél nekünk. Remélem, működni is fog - jegyzem meg, mire biccent egyet.
- Én készítettem. Biztos lehetsz benne, hogy működni fog - veti oda, és szemmel láthatóan alig várja, hogy már kinn legyünk az ajtón.
- Köszönöm, Corey - nyújtom a kezem. - Ezennel letudtad a tartozást.
Hezitál keveset, aztán megrázza a kezem gyorsan, mintha egy kellemetlen kötelességet szeretne letudni.
- Azért ha lehet, a közeljövőben ne keress fel, Chriest - szól utánunk Corey, mikor már az ajtónál állunk, de hallom a hangján, hogy halványan mosolyog. - Ettől még nem rajongok a fajtátokért.
- Észben tartjuk - válaszolom halvány mosollyal, aztán kiterelem Gwent.

Bezárom magunk mögött az ajtót, és megcsap a sikátor hűvös levegője, fejünk felett pedig keskeny sávot látok az égből, ahol ragyognak a csillagok.
- Minden oké? - fordulok Gwen felé, aztán megfogom a kezét, és megcsodálom a gyűrűt. Semmi változást nem látok rajta, de talán ez így is van rendjén.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 1:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Csak figyelem, ahogy hanyag mozdulatokkal, ámbár otthonosan mozogva igyekszik vissza a pult mögé. Chriest lenyom egy székre, na nem mintha megterhelő lenne az ácsorgás.. De a gondoskodó hajlam így is munkál benne, ezt nem fogom a szemére vetni. A folyamatos testi kontaktus viszont segít abban, hogy ne essek ki ebből a szerepből. Nem szólalok meg, bár a nő hozzáállása nem tetszik, de itt most én vagyok az, akinek voltaképp szívességet tesz. Pontosabban Chriest rám pazarolta el, hogy Corey tartozik neki. Ha nem ver át minket és tényleg működni fog a gyűrű, nagyon sok mindennel fogok neki tartozni. De senki másnak nem tartoznék szívesebben.
Nem tudom, mit is akar jelezni a szorításával, de úgy fogom fel, hogy érzékeli a hangulatomat, azt hogy mennyire kényelmetlen ez és mennyire irritál ez a nő. Mintha azt akarná mondani ezzel, hogy tartsak ki, mert hamarosan már megyünk is. Végül mintha csak előre tudná, be is igazolódik. Kedvtelenül és kisebb fintorral az arcán lép vissza elénk a nő és szinte hozzám vágja a gyűrűt. Egy darabig forgatom a tenyeremben, valami jelet keresve, hogy működött a varázslat, de semmi változás, így kételkedve húzom vissza az ujjamra, de nem is érzek semmit. Hmm.. Ennyi lenne? Hamarosan megtudjuk. 7-8 óra csupán, hogy hajnalodni kezdjen. Minden esetre én nem is óhajtok tovább maradni, már pattanok is a székről.
- Nem. Ennyi lenne.. - válaszolok Chriest helyett sietősen, akár zokon veszi, akár nem. Nem akarom, hogy a továbbiakban bármiféle üzletet kössön ezzel a nővel. A hideg is futkos tőle a hátamon.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 12:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Corey elveszi a gyűrűt, és az asztalhoz sétál vele. Közben mintegy mellékesen int egyet, hogy üljünk le valahová, ehhez nincs szükség ránk.
Noha nem látok csak egy széket, ez nem akadály. Gwent lenyomom rá, én magam megállok a szék mögött. Lehet, hogy csak én képzelem be magamnak, de mintha érezném, ahogy a titkos, rejtett mágia életre kel a falak között.
Corey egy könyvet vesz elő, markába szorítja a gyűrűt, és halkan pusmogni kezd maga elé. Nem értem a szavait, pedig a hallásom kitűnő. Nyilván nem angol szöveget gajdol, hanem latint, vagy valami beavatott nyelvet. Nem szólalok meg, egy szorítással jelzem Gwen vállán, hogy ő se tegye.
Nem tart sokáig a varázs. Alig egy-két perc elteltével Corey hozzánk lép, és nem túl szívélyesen dobja a gyűrűt Gwen ölébe.
- Kész - jelenti ki. - Remélem nincs több kívánságod a listádon, Chriest.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 12:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Úgy érzem, nem nekem kell felvállalnom, hogy előterjesszem, miért is toppantunk be ilyen hirtelen, ráadásul látva az ellenszenvet, mindenképp a nem szívesen látott vendégek kategóriájába tartozunk. Egy pillanatig aggódom, amiért Chriest ilyen hirtelen kibökte miért is jöttünk, de úgy tűnik a nő is jobban szereti, ha nincs köntörfalazás. Igazából úgy terveztem, hogy ha mégsem állja a szavát, akkor lefizetem. Nem mintha úgy nézne ki, mint akit meg lehet vesztegetni, de mindenkivel meg lehet próbálni.
A gyűrűt lehúzom ujjamról, majd miután egy futó pillantást vetek Chriestre, átadom a nőnek. Nem lepődöm meg, mikor megpillantom arcát, amit már nem takar a szemüveg, fel lettem rá készítve, ahogy arra is, hogy jobb, ha nem bámulom túl feltűnően. Hát nem teszem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 10:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
A csend kissé hosszúra és kínosra nyúlik, hát megköszörülöm a torkomat.
- Nos, ha megismersz, nyilván emlékszel, mit mondtál nekem annak idején, mikor megmentettelek - nézek Corey szemébe. - Azt mondtad, jössz nekem eggyel. Azt hiszem, itt az ideje, hogy törlessz - intek Gwen felé. - A lány újdonsült vámpír. Szükség lenne egy napfénygyűrűre - bökök a gyűrű felé. - Kivitelezhető?
Corey gondolkodik, majd bólint.
- Nem gondoltam, hogy valaha behajtod a tartozást - dünnyögi. - De nem másítom meg a szavam. Ide a gyűrűvel - nyújtja ki a kezét. - Ha végeztünk, remélem távoztok. A tény, hogy megmentetted az életemet, nem jelenti azt, hogy a fajtátok barátja lettem - veszi le a szemüvegét, és megvillan a fél szemének hiánya.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 10:47 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Nem mintha emlékeztetnie kellene arra, hogy nem csak én bukhatok le, hanem ő is szerezhet egy halálos ellenséget... De azért nagyot nyelek, mielőtt belépnénk az üzletbe. Persze elhatározom, hogy innentől kezdve igyekszem majd szótlan maradni. Nem teljesen, nehogy a nő gyanút fogjon, hogy sántikálunk valamiben, de épp eléggé ahhoz, semmi meggondolatlanság ne szaladhasson ki a számon. Másrészt az sem probléma, ha azt hiszi, hogy Chriest egy kis nebáncsvirágot fogott ki magának, annál kevésbé lesz lehetősége arra, hogy esetlegesen lebuktasson. Valószínűleg Chriest is érzi a változást a tartásomon is, talán a viselkedésemen is. Ha mázlim van nem lepődik meg.
- Üdv, Corey.. - emelem intésre kezem. Egyáltalán nem szeretném, ha hozzám érne, bár ahogy elnézem, nem is nagyon forgat ilyesmit a fejében. Az, hogy viszolyog a fajtámtól, látszik rajta, most pedig csak az előnyömre válik. Persze egészen addig, míg el nem kerget minket azért, mert napfénygyűrűt akarunk csináltatni vele.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 10:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Nézd... Nora - hunyorgok Gwenre hamiskásan, kiválasztva egy nevet a sok közül. Mindegy végül is, mi az, úgyis csak ideig-óráig lesz rá szüksége. - Mondhatod, hogy paranoiás vagyok, de muszáj minden nyomot eltüntetni ami utalhat arra, hogy valahogyan mégis életben maradtál. Mindketten vásárra visszük a bőrünket Benedict-nél - dünnyögöm. Valahogy nem akarom elképzelni mi történhet vele és velem is, ha a pasit nem sikerül átejtenem a "kinyírtam-az-exedet" történettel.
Elteszem a nyakláncát, aztán az ajtó felé fordulok, és bekopogok, majd a kilincset lenyomva belépek. Nagyon régen jártam már itt, alig emlékszem a berendezésre. De a pult mögött álló nőre szinte azon nyomban ráismerek.

- Hello Corey - köszönök rá, majd közelebb lépek, és magammal húzom Gwent is. Látom a lány arcán a felvillanó dühöt - nyilván megérezte miféle is vagyok - aztán elsimul az összevont szemöldöke. Szemmel láthatóan ő is rám ismer.
-Chrest... Mi járatban? - teszi fel nekem a kérdést, miközben kisétál a pult mögül, és kérdő tekintetet vet Gwen felé.
- Öhm... ő itt Nora - mutatom be egymásnak a két lányt. Corey nem ad kezet. Megértem... nem szívleli a vámpírokat. Alighanem mindkettőnket ívben dobna ki innen egy átokkal, ha nem lenne a lekötelezettem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 9:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Kíváncsian várom, mi az, ami még a segítségünkre lehet, amit nem mond el, de nem is faggatom. Ez az ő terve, én meg kénytelen vagyok türelmesen várakozni, míg megérkezünk. Egészen besötétedik, mire leállítja a motort valahol a belvárosban. Nincs szükségem arra, hogy megjegyezzem az utat és ki is használom ezt, méghozzá úgy, hogy egész úton tapadok a hátához és ölelem a derekát.
A nyugtalanságom viszont erősödni kezd, amint egy sikátorba vezet. Ez a hely elég elhagyatott és ha nem lennék elég edzett, na meg ha nem tudnám biztosra, hogy eszében sincs ártani nekem, most pánikolni kezdenék, de így csak idegesen fészkelődöm mellette.
- Jó.. - egyezem bele és a láncom csatja után nyúlok. Ez tényleg hasznunkra válhat. A neven pedig nem is kell sokat gondolkoznom, egyből sorolni kezdem azokat, amiket az elmúlt pár napban már használtam. - Nora, Kate, Vicki.. - mosolygok rá. Lényegében teljesen mindegy, hisz a valódi nevemet kevesen tudják, főleg ebben a városban. Minden esetre abból bajom nem lehet, ha máshol már bemutatkoztam valamelyik változaton. A nyakláncom végül átnyújtom neki, jobb ha nála van. Ámbár hazudni remekül tudok, nem próbáltam meg még boszorkányt átverni, nem tekintem hazai pályának. Jobb az óvatosság, ahogy arra Chriest is felhívja a figyelmem.
- Nem hiszem, hogy Benedict kiszúrná, hogy hozzá jöttünk, ha csak nincs akkora pechem, hogy a sok boszorkány közül éppen Corey-n akad meg a szeme, emiatt nem is kell aggódni... - forgatom a szemeimet. Benedict szereti összekötni a kellemest a hasznossal, és amennyiben nem egy könnyűvérű nőtől várok most segítséget, nem fog kérdezősködni. Remélem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 6:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
(Mocsár, Chriest lakókocsija)

Leállítottam a motort a sikátorban, és csakhamar ránk borult a majdnem-csend. Csak egy-két beszélgetés foszlányait, meg a főúton járó autók hangját lehetett ide hallani. Sötétben ez a környék már nem épp tartozott a fényes, sűrűn látogatott helyek sorába.
- Tökéletes időzítés - fogtam meg Gwen kezét, aztán beljebb kezdtem kalauzolni a sötétségbe, mígnem megálltunk egy falba épített ajtó, és egy szerényen, magányosan lógó cégtábla előtt.
- Itt van Corey boltja - mutattam az ajtóra, majd Gwen nyakára néztem. - Vedd le a láncodat - súgtam neki, és felmutattam a sötét égboltra. - Már nem lehet bajod nélküle, nincs napfény. A sztori a következő: nem kell a boszinak tudnia, hogy van már egy láncod. A lényeg: újszülött vámpír vagy, és napfénygyűrűre van szükséged. A neved pedig nem Gwen, és nem Amelia... válassz valamit, ami neked tetszik. Noha kétlem, hogy Benedict közel merészkedne egy boszorkányhoz, aki egy puszta legyintéssel is árthat neki, jobb az óvatosság. Minél kevesebben tud Corey is, annál jobb. Ne feledd, innentől roppant vékony jégen járunk, és nagyon ügyesen kell hadoválnunk.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 15, 2014 11:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Egy furcsa mosoly kúszott arcomra, mikor azt mondta, hogy rajzoljam le. Hát, ezen már ne múljon!
A zsebembe csúsztak ujjaim, és előhúztam egy papírfecnit, majd egy tollat. Milyen mázlista vagyok, és előrelátó, hogy a táskámban mindig van minden. De szerettem művészkedni is, ha eddig még nem említettem volna. Általában rajzokat készítettem.. és ez feloldozást nyújtott minden alól. Jóleső feloldozást.
- Szóval... itt elmész egyenesen. - húztam egy vonalat felvont szemöldökkel, ahogyan rákoncentráltam a feladatra, közben pedig egy apró mosoly jelent meg rajtam, hiszen szemmel láthatóan tetszett, ahogyan próbál minden négyzetcentire figyelni. Igencsak... szemrevaló a hölgy, ha ezt szabad így mondanom.
- Így már talán világos. - adtam át neki a papírlapot, miután elkészítttem egy jól ábrázoló rajzot, és egy halk sóhajjal ismét hátradőltem, de reménykedtem még abban, hogy nem fog magamra hagyni. Kezdett tetszeni a társasága, s azt hiszem, hogy régen mulattam már ilyen jól, mint most. Főleg női társaságban, hiszen engem ők általában elkerülnek.
- Kíváncsivá tettél. - suttogtam, ahogy nógatva beszélt és beszélt, és hívogatott... kíváncsivá tett. Tényleg.
Kezemet felé nyújtva próbáltam rájönni, hogy mi is a célja ezzel. - Mit is szeretnél? - billent oldalra a fejem.  
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 05, 2014 9:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next






stay with me, forever





Egyáltalán nem repdestem az örömtől, hogy sikerült átvernie. Mégis ki örült volna ilyesminek? Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor Peter és mikor Seth. De miért is lepődök meg annyira ezen? Én alig ismerem Peter-t ő pedig, már hosszú évek óta parazitaként él a testében. Utálom, hogy tehetetlen vagyok. Nem csak azért, mert nem tudom őt megszabadítani ettől az egésztől, de azért is, mert magamat sem tudom megvédeni. Mégis mim van a nagy számon kívül? Törékeny vagyok. Olyan könnyen elintézhetne engem is, mint az egyik őrt odabenn. Semmi perc alatt halott lennék. De nem akarja, hogy halott legyek. Kínozni akar mindkettőnket, de ha rajtam múlik nem sokáig teheti meg. Túlságosan sok szabadidőm van az intézetben.. Már pedig ezek után biztos vagyok abban, hogy vissza kell mennem. Igaz, hogy nincs sok dolog ott, amiből kiindulhatnék de legalább megpróbálhatnék találni egy megoldást Peter helyzetére.
A fejemben össze kell állítanom valamit. Muszáj lesz. Mondjuk, ha kutatnék az álmaim és a képzelgéseim között talán találnék valamit, amit később felhasználhatnék annak érdekében, hogy segítsek rajta. Most már legalább neki köszönhetően tudom, hogy ezek nem csak képzelgések, hanem igazán valóságosak. S ez teszi őket még félelmetesebbé. Félek, hogy egyszer valóra fognak válni. Ezért is nyomom el őket az elmém egy rejtett zugába. Nem akarok rájuk emlékezni, mert rettegek. Nem csak attól, hogy megőrülök, de attól is, amit látni szoktam.
Annyira megkönnyebbültem, mikor újból térdre rogyott. Ebből tudtam, hogy Peter visszatér hozzám. Vagy egyszerűen ez az egész csak egy újabb műsor azért, hogy elnyerje a bizalmam. De szemének elfeketedése az mellett érvelt, hogy ez igen is Peter az. Örömömben vagy bánatomban, már én sem tudom, de megcsókoltam. Mert meg akartam csókolni, amíg még megtehetem. Nem tudom, hogy Seth mikor tör a felszínre és azt akartam, hogy ő kapja az én első csókomat, amit mindennél jobban akartam.. Nem engedem meg Sethnek, hogy kettőnk közé álljon. Még akkor sem, ha szó szerint ezt teszi.
Elpirulok, mikor azt mondja, hogy nem ilyen helyen szeretné az első csókunkat. Ez annyira édesen hangzott tőle, hogy legszívesebben ugrándozni kezdtem volna. De egyszerűen csak csillogó szemekkel figyeltem rá és hallgattam, hogy mit fog mondani. Nem biztonságos vele lennem és a lehető leghamarabb vissza kellene mennem, de eszem ágában nincs nemet mondani neki. Lehet, hogy egy jó darabig nem fogunk találkozni ezek után és utálnám magam, ha nem használnék ki minden egyes percet vele. Pár percig telefonált, de hogy kivel beszélt vagy miről azt nem tudtam megmondani. Annyira sejtelmes volt, hogy egy picike kis félelem kezdett bennem növekedni. Viszont még így sem voltam képes nemet mondani neki. – Persze. Gondolom nem árulod el, hogy hova megyünk.. – Kérdeztem féloldalas mosollyal az arcomon, miközben hozzábújtam. Közel akartam tudni magamhoz. Őt igen.. Sethet pedig olyan távol amennyire csak lehetséges.



words: 448
tags: peter belikov & heather frost
music: stay
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 05, 2014 7:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Heather and Peter
what are you doing here?

Jó érzéssel töltött el az, hogy mennyire betudom adni neki hogy én vagyok Peter, de közben mégsem. Én vagyok vele már több évszada, én tudom hogy pontosan milyen. Ennyi idő alatt még szép hogy kiismertem minden kisebb lépését, reakcióját mindenre. S bár tudom hogy az ő fejében is megfordult hogy kihozza őt arról a helyről, de nem most, nem ilyen körülmények között. Keresnek minket, ezért is nem túl szerencsés az, hogy egyhelyben vagyunk.. ráadásul ennyi ideje. De engem aztán nem érdekel hogy megtalálják a csajt.. én könnyedén eltűnök, vele ellentétben. Bár ezt mind jobb lett volna úgy hogy nem fedem fel magam.. és úgy tűnök el.. az jobban fájt volna neki,s nekem valami eszméletlenül szórakoztató lett volna végig nézi szenvedését.
Felnevetek baljósan hallatán reakcióját. Nem tudom mit gondol magáról.. nem tudom hogy akarja elérni mind ezt, de amint visszakerül arra a helyre a kezei talán még jobban kötöttek lesznek mint eddig. Ez pedig számomra csak jót jelent. Mondjuk, nem mintha félnék tőle.. nem mintha bármit is tehetne ellenem. Egyelőre még csak egy egyszerű emberről van szó akinek bármelyik pillanatban kitörhetném a nyakát, talán ezzel okoznám a legnagyobb fájdalmat másik felemnek. De.. hagyom ezt a tervet. Szenvednek maguktól is, míg én képbe vagyok.. nem lehetnek egymásé. Ez pedig számomra jobban kifizetődő mint egy gyilkolás.
Felsóhajtok, egyszerűen megkönnyebbülök amint hallom őt, s biztosít az felől hogy semmi baja. Az arcát simítva ellenőrzöm ugyan, biztos ami biztos. Aggódom érte.. nagyon is. Érdeklődve figyelem, hogy vajon mi lehet az amit megakar tenni, s magához rántva megcsókol. Egy pillanat erejéig viszonozom tettét, s fogalmam sincs honnan szedek erőt magamon, de elhúzódom tőle kezeimet arcára tapasztva. - Ne.. ne ilyen helyen. - Nem ilyen helyen akarom az első, igazi csókunkat.. egy sikátor nem méltó erre. S bár nem értem hogy mi ez hirtelen, mire fel ez a sietség de biztos vagyok benne hogy köze van Sethez. Elengedve arcát a kezét fogom meg, majd másik kezemmel előveszem telefonomat, s egy számot tárcsázva emelem fülemhez, közben a lányt nézem. - Én is annyira akarom mint te.. de.. elszeretnélek vinni egy helyre.. mielőtt.. - Nem fejezem be a mondatot. Felveszik a telefont, s a vonal másik végén lévő személlyel kezdek beszélgetni. Senki nem gondolná hogy mennyi kapcsolatom is van.. szinte mindenhol, akik bármit megtesznek nekem. Van valami jó is abban, ha van egy olyan oldalad aki tart magának agymosott szolgákat, kik mindent megtesznek neki. Letéve a telefont újra a lányra koncentrálok. A telefonban kissé titokzatosan fejtettem ki magam. - Mit mondasz.. eljössz velem? - Én elintéztem a dolgok rám eső részét, s már csak Heather-ön múlik minden. Az pedig hogy hova szeretném vinni.. legyen számára is meglepetés.


▲ gyenge.  ▲
falling inside the black ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 05, 2014 1:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next






stay with me, forever





Átvert. De még hogy. Észre sem vettem, hogy nem is Peter az. De mégis miért akart kihozni onnan Seth? Egyszerűen nem értem, hogy milyen előny származhatna ebből. Oké.. Itt talán anélkül tehetne el láb alól, hogy bárki bármit tehetne. Bár nem hiszem, hogy ez lenne a célja. Mert akkor már rég megtehette volna. Sajnálatos módon nem látok a fejébe. Annyira szeretném tudni, hogy mégis mik a céljai. Azt tudom, hogy meg akarja keseríteni Peter életét.. Megcsókolt. Pedig Peter-nek akartam adni az első igazi csókom. Mert vele el tudnám képzelni. Mikor kicsi voltam is rémlik, hogy óvodában volt egy szájra puszi. De ez volt az első igazi csókom. Az elmegyógyintézetben pedig nem volt lehetőségem arra, hogy kiszemeljek valakit.. Esetleg összeszűrjem a levet valakivel. Az elmebetegek nem tartoznak az eseteim közé bármennyire is nyilvánítottak engem is annak.
Nem félek tőle. Egy pillanatra sem adom meg neki ezt az örömöt, hogy félelmet lásson a szememben. Nem jár ki neki az a luxus.
Csak szeretnéd. Soha nem leszek a tiéd. Megpróbálhatsz minden hülye trükköt, ahogyan csak szeretnéd. De köztem és Peter között nem fog történni semmi addig, amíg te a testében tartózkodsz. Egy pillanatra se hidd azt, hogy olyan sokáig fog ez így maradni. Mert, ha rajtam múlik, akkor már a jövő héten alulról fogod szagolni az ibolyát te rohadék parazita. – Még soha nem éreztem ekkora dühöt magamban és úgy éreztem, hogy helyben megfulladok, ha nem adhatom ki magamból. A legrosszabb az egészben, hogy ezzel nem csak Seth-nek ártottam volna, hanem Peter-nek. Neki pedig soha nem szeretnék fájdalmat okozni. Túlságosan jó volt hozzám nem érdemli meg, hogy bárki is keresztbe tegyen neki. Ő az, aki legkevésbé érdemli meg azt, hogy valaki birtokolja a testét akarata ellenére.. Nem, mintha ezt bárki megérdemelné.
Mikor Peter újra térde rogy nem merek odamenni. Félek, hogy ez egy újabb trükk ugyanakkor a lelkem mélyén remélem, hogy nem az. – Nem.. Nem bántott. Nem történt semmi. Amíg te, te vagy szeretnék megtenni valamit. – Nagyot nyeltem, majd magamhoz húzva őt megcsókoltam. Megígértem, hogy nem lesz köztünk semmi.. Ezen a csókon kívül nem történhet köztünk semmi, amíg a kapcsolatunkban van egy felesleges harmadik. Nem mellesleg még nem állok készen arra.. Lélekben nem. Azt hiszem. Nem tudom.





words: 363
tags: peter belikov & heather frost
music: stay
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 04, 2014 10:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Heather and Peter
what are you doing here?


Tennem kellet valamit.. Peter valószínűleg nem fog örülni amint feleszmél hol is vagyunk, ráadásul kinek a társaságában. Zavart lesz amint felkel, de ez már egyáltalán nem az én hatáskörömbe tartozik. Én tudom hogy mit tettem, Peterrel ellentétben.. kifogja készíteni ez a tudatlanság. A lány nagyon is tévhitben él. Hiába minden, nyugtathatja magát azzal hogy Peter, a másik felem közbe fog avatkozni, majd leállít engem... de nem. Ilyen nem történhet meg, fogalma sincs míg elfojtva van bennem mit lát, s mit érez át abból amit én csinálok testével.
Kóstolgat.. de határozottan kóstolgat. Még csak az arca sem rezzen közelségemtől, nem fogja fel a helyzetet, nem fogja fel azt hogy mennyire is veszélyben van, hogy még csak az ujjamat sem kéne mozdítanom ahhoz hogy megöljem. Nem érdekel a képessége, hiába minden, rendelkezhet erős mágiával ha nem tudja irányítani, véletlenszerűen hozza felszínre, ráadásul ha én előbb ölöm meg mielőtt tehetne bármit is.
Hogy hol a testem? Ennyi idő elteltével ez volt az utolsó amire gondolni tudtam. Túlzottan elfoglalt eme test előnyei, az, amit tehettem.. mindenkivel. Ezért sem hagyhatom azt, hogy rájöjjenek hogyan tudnak megszabadulni tőlem..mert hogy már csak véglegesen tudnak eltávolítani ebből a testből.. - Emlékezni fogok drágám, mindenre. Vele ellentétben. Enyém leszel.. mindenben az első. Elveszem tőle azt, amit a világon a legjobban félt.. téged. - Kezem a mellkasomra helyezem, majd kaján mosolyt villantva odahajolva hozzá simulok testének, s lefogom őt. De mielőtt tehetnék bármit is elvesztem e test felett az irányítást.. a legjobb időzítés. Térdre rogyok, s egy darabig a semmibe nézek előre. Míg nem..egy határozottan ismerős hangot hallok. Felé fordulok.. nem! Ez nem lehet! Nem akarom elhinni hogy ez tényleg megtörtént - Heather.. te hogy kerülsz ide? - Értetlenkedek, s próbálom összerakni a darabkákat de ez nem túl könnyű úgy, hogy ha az utolsó emlékem még az, hogy bent vagyunk.. az intézetbe. Felugrok hirtelen s a lányhoz sietek. Gyengéden kezéhez nyúlok, s aggódva nézek végig rajta. - Ugye nem..? Ugye nem bántott? - Kérdezem meg végül félve a választól.


▲ gyenge.  ▲ mirror ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 17, 2014 4:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next






stay with me, forever






Utáltam, hogy tehetetlen vagyok. Semmit sem tehetek annak érdekében, hogy visszaszerezzem a barátomat. S azt sem tudom megtenni, hogy elüldözzem ezt az állatot belőle. Egy pitiáner élősködő. Semmi több. Lehet, hogy erősnek képzeli magát, de ez az erő csakis Peter-ből árad. Az ő testéről van szó. Ha vele fogok maradni az ilyen helyzetekre meg kell tanulnom megvédeni magam. Sőt, mi több titkon valami kést is kellene magamnál hordanom. Nem szívesen bántanám Peter-t. De ez nem Peter. Csak egy szerencsétlen vadbarom, aki nem meri felvállalni az igazi kilétét. Mert Peter nélkül nem más, mint egy gyenge parazita. Soha nem éreztem még azt, hogy meg tudnék ölni valakit. Még akkor sem, mikor magánzárkába dugtak és hülye gyógyszerekkel tömtek, amikre láthatóan soha nem is volt szükségem. Nem akartam bántani őket, mert úgy voltam vele, hogy csak a munkájukat végzik és, ha ellenkezek vagy halálos fenyegetőzésekkel dobálózok, akkor csak rontok a helyzetemen. Most viszont tényleg éreztem azt, hogyha megtehetném megölném. Gondolkodás nélkül. Azonban meg kell találnom a módját, hogy elválasszam Peter-től. Mert neki soha nem tudnék ártani. Soha, de soha.
Tudtommal nem vagy süket, szóval nem értem, hogy miért kérdezel vissza. - Nem rémültem meg. Egy pillanatra sem. Láttam már ijesztő dolgokat az álmomban. Lehet, hogy félek az élettől és a külvilágtól, de Seth-től egyáltalán nem félek. Nem tud bántani. Peter-nek erősebb az akarata, mint gondolná. Alábecsüli és egyszer, majd ez lesz a veszte.
Akkor lenne a tiéd, ha a saját testedben tennéd. Ez a csók Peteré. Az ő teste. Jobb, ha visszatérsz a saját testedbe, Kvazimodo. Hogy olyan rohadékként halj meg, amilyen vagy. – Mosolyra húzódnak ajkaim. Nincs semmilyen hatással rám. Nincs felettem hatalma. Nem fogom megadni neki az örömöt, hogy egy törékeny kislányt láthasson. Erősebb vagyok, mint gondolná. S miközben kiderítjük, hogyan szabadulhatunk meg tőle talán azt is megtudhatjuk, hogy mégis mi az oka annak, hogy nincs varázserőm. Mert tudom, hogy boszorkány vagyok. Annak kell lennem..
Tudom, hogy bántani készül mégsem rettegek. Nem adom meg ennek a szadistának az örömöt, hogy lássa a fájdalmam. De térdre rogy s szemei elfeketednek. – Peter? – Kérdezem s a hangom egy kicsit megremeg. Aggódom érte. Fogalmam sincs milyen érzés lehet számára átérezni ezeket a pillanatokat. De biztos nem lehet kellemes.




words: 362
tags: peter belikov & heather frost
music: stay
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 17, 2014 3:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Heather & Peter
   I'm gonna ... I'm not gonna hurt you

Nem bírtam már tovább egyszerűen ezt a szerepet játszani. Nem vagyok Peter, és egyszerűen nem tudok, de nem is akarok ilyen gyengéden bánni senkivel sem. Tulajdonképpen én lennék Peter sötét oldala, akit annyira el akar tüntetni Heather elől, de nem tud. Próbálkozhat, tehet bármit akkor is én vagyok most a felszínen, én irányítom ezt a testet.. és eddig pedig.. szóba sem jöhet a gyengédség. Kihasználom az adottságokat és akárhányszor én irányítom ezt a testet csak megfélemlítésről lehet szó, az ölésről. Peter amit nem tud megtenni, amitől tartja magát oly sok ideje én megteszem helyette és ezzel csak jót teszek neki. Különben olyan gyenge lenne mint a harmat.. egy vámpír ne éljen vértasakon, vagy állatvéren.. egy vámpír legyen vámpír és ne barátkozzon emberrel. Amiért kivételt teszek a lány esetében csak azért teszem, hogy kiderítsem mi is ez az erő.. elnyomott, de csak egy pillanat erejéig. Bár talán jobb lenne ha nem hoznám felszínre de érdekel.. bár mit nem adnék azért, hogy Petert lássam szenvedni hogy elveszíti a számára legfontosabb személyt. Még meglátom mit teszek.
- Hogy mondtad? Rohadék? -  A falba verem kezem teljes erővel, s bár ezzel magamnak is fájdalmat okozok mégis csak Peter testéről van szó, ő is érzi a fájdalmat. - Peter sok mindent köszönhet nekem..ahogy ezt is. - Kihúzom kezem a falból, amit szanaszét szabdalt a fal az ütés erejétől. Lassan ugyan, de gyógyulni kezd.. s ezzel a kezemmel nyúlok Heather arcához, összevérezve ártatlan kis arcát majd egy apró puszit nyomok a szájára s ördögi mosolyra húzom számat eltávolodok tőle. - Enyém az első csókod, kislány. Bár..fogalmam sincs mit szeret benned..  - Nyúlok az őrülten dobogó szívemhez nem értve mit eszik ebben a lányban a vámpír. Bár, rajta már meg sem kéne lepődnöm.. mindig okoz meglepetéseket.
- Ó igen? Nem beszélsz? Majd mindjárt megered a nyelved.  - Megragadom kezénél majd kirántom a faltól, úgy bánva vele mint egy játékbabával. Csak hogy ismét térdre rogyok, mielőtt bármit is csinálnék s szemem befeketedve változok vissza Peter-é. A legjobb időzítés..

ઈ Zene: so get up
ઈ Note
ઈ Words: 331


©Because everyone has a good and dark side
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-