Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

Kedvenc dal :
(( Six Feet Under
))
Tartózkodási hely :
(( New Orleans ))



Davina Claire ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 19, 2016 2:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

  Kaleb  & Davina

Why the hell are you following me?

Tulajdonképpen nem tudtam, hogy mi dühített. Az, hogy nem lehetett egy perc nyugtom se egyedül, vagy az, hogy ha már így alakult, akkor olyasvalaki társaságára tehettem szert, aki a modortalanságával egyszerre borított ki és keltette fel az érdeklődésem. Tudtam, hogy a jelen helyzetben a legkevésbé sincs szükségem újabb barátokra, mikor a meglévők élete is minden nap egy kihívás mellettem, és más kapcsolatokban... nos, tudom, hogy a legtöbb korombeli bőven otthon van, de én egészen más voltam köszönhetően annak, aki vagyok. Így dupla figyelmeztető fénycsóvák világították be agyam, már akkor, mikor megszólított.
-Nem tudhatod, hogy indokolatlan-e a viselkedésem vagy sem. A kérdéseid pedig maradjanak csak megválaszolatlanok, nem tervezem rontani az illúzióid.-próbálom lerázni, de ez olyan, mintha egy macskának mondanád, hogy próbáljon meg tejet inni, miközben mászik fel a fára. A példa abszurdsága tökéletesen érzékelteti, hogy mennyire lehetetlen feladatnak tűnik ez, mégis azt hiszem valami lelkiismeretszerűség hat rám és kicsit talán elgondolkodom rajta, hogy valóban szükséges-e így viselkednem. Mi indokom lehet rá? Hisz nem is ismerem, és ki tudja milyen lehetőségeket szalasztok el. Magam is meglepem, de végül azt hiszem mégis ez vezet oda, hogy a sorban ácsorogva beadom a derekam, mikor javaslatot tesz az újrakezdésre. Nem csak én vetek fel kérdések sorát az ő gondolataiban, de ő is az enyémben. Kezdve azzal, hogy miért nem tűri el a nyilvánvaló elutasításom és törődik bele, hogy közelebb ennél úgy sem jut hozzám.
-Vegyük úgy, hogy most erre nem mondok és erről nem gondolok semmit.-ajánlom fel, hiába az ártatlan ábrázata, nem győz meg. Egy halovány mosolyt mégis sikerül ajkamra varázsolnom, ahogy kezet nyújt felém, viszonoznám én a gesztust, de ekkor kerülök sorra, és hirtelen az agyamban, mintha egy kapcsolót nyomtak volna meg, visszahúzódok a csigaházamba, és teljes figyelmem a bakelitre és a fizetésre terelem, végül pedig lenyomva a kilincset a csengőszó kíséretében távozom a boltból. Mégis elfog egy furcsa érzés, mintha ez a lelkiismeretnél erősebb lenne, mintha bűnt követtem volna el, úgy nyilall valami megmagyarázhatatlan érzés a mellkasomba. Az egyik tartóoszlopnak dőlve táskámba teszem a lemezt és azon kapom magam, hogy tulajdonképpen várom, előbukkanjon, kilépjen a bolt ajtaján.
Mikor ez megtörténik, egy apró mosoly kíséretében várom, hogy megálljon, de ahogy elsétál mellettem, megjegyzést téve arra, hogy még itt vagyok az árnyékban, akaratlan nagyot nyelek. Sosem voltam félénk lány, sőt. Mondhatjuk az egész negyed legőrültebb boszorkánya voltam, de ez a jelen helyzetemben nem sokat segít. Összevont szemöldökkel rázom meg a fejem, és fordulok utána.
-Oké, ezt megérdemeltem. De mindenkinek jár egy második esély, nem?-döntöm érdeklődve oldalra a fejem, majd átnézek az utca túloldalára, ahol -nem messze onnan, ahol állok- ott virít a Rousseau's felirat, egy báré, amiben eddigi életem során egy kezem megszámolható alkalommal voltam.-Mint mondtad, jobb az árnyékban, mint a napon, nem? Egy bocsánatkérő üdítőhöz mit szólsz?-emelem ismét rá tekintetem, továbbra is egy félmosolyt ücsörög ajkamon, és hajamba túrva azon gondolkodom, hogy most életem, legjobb, legrosszabb, legkellemetlenebb vagy legzseniálisabb döntését hoztam-e meg. Ha elutasít sem dől össze a világ, bár ebben az esetben azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem majd, hogy magányos, ősz boszorkány leszek, aki kihagyott minden kalandot az életéből. Napok óta először nincs olyan érzésem, hogy ott lóg a fejem felett egy balta, mellettem pedig egy hóhér áll és vár, hogy lesújtson. És ez az érzés meglepett...nagyon meglepett.

● ● ●  31 ● ● ● You Should Know Where I’m Coming From ● ● ●

®

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 16, 2016 9:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Davina & Kaleb
You obviously need me.
O-o, a nők és ez a bókkezelési probléma... kedvesen, esetleg egy kis rózsapírral az orcán kellene fogadniuk, helyette rendszerint tagadják, másra kenik, minket állítanak be faragatlan tuskóknak... ráadásul a kishölgy immár másodjára játssza el. Igazán kis tűzről pattant. Szórakoztató a visszavágás, ezek szerint a testvéreim itt tartózkodásának mégis megvannak a sajátos... eredményeik, fenyegetések selymébe csomagolt piszkálás hatására a rózsa is kénytelenné válik szirmai helyett a töviseit illegetni bármi fajta közeledésre. Noha most inkább tűnik felcukkolt pukkancsnak a kisasszony: a módszer működik. Ennyit sem foglalkozna velem, ha nem, de hát ki hibáztatja érte, hogy képtelen figyelmen kívül hagyni?
- Nem tehetek róla, hogy egy hozzád hasonló ifjú hölgy, aki - mégha némi segítséggel is... - Beethoven-t idéz felkelti az érdeklődésemet vajon mi miatt viselkedik ilyen indokolatlanul szúrósan? ...de tulajdonképpen kérdések egész lajstromát veted fel. - hazudnék? Valójában fogalma sincs róla mennyire igaz az, ami legutoljára hagyta el a számat. Drága anyám egy szóval sem említette miért tartja létfontosságúnak egy komoly zene szerető lány szemmel tartását, követését. A tájékoztatást szokása elfelejteni, holott tudhatná: nem használnám ki a kapott információt... legalábbis nem látványosan és első sorban nem az ő kárára. Utáljam bármennyire is a kötöttségeket, könnyebben lelek kiskapukat az efajta réseken, mint a bátyámmal szemben. A kisebbik rosszra esik a választásom, kihasználva az utasítás szabadelvűségét... ha anyám nem beszél, ah, Davina Claire. Te leszel az, aki elárulja a választ, méghozzá úgy, hogy fel sem teszem a kérdést. Magától, e végre fel igazodom valamelyest az ő igényeihez, kimondatlan kérvényéhez egy vigyorgást visszafogottabb stílusban, akárcsak előzőleg is tettem.
- Értékes tulajdonság, de jelen helyzetben előbb kaptad meg, mint gondoltad volna és mielőtt bizonyítanod kellett volna az eltökéltséged. - láthatja a vonásaimon, hogy... ártatlanabbul jegyzem meg az észrevételemet és finoman tolom oda a lebuktatott szegmenst. Az én választásom maradt a kezében, az a ritka, mástól megfogadott ajánlás, tanács, nem igaz Ludwig?
Az előre haladásunkat az ügyben azonban szószerint kell érteni, éppen mikor már hajlandó volt mosolyt varázsolni magára és a modern etikett szerinti kézfogáshoz folyamodnék kerül sorra, mit gondolkodás nélkül használ ki a meneküléséhez. Zsebre dugott kezekkel fordulok a kisuhanó lány irányába és egy sóhaj kíséretében csóválom meg a fejemet: nem tudja milyen lehetőségek elől iszkolt el, de nem bánkódom. Nem ez az első alkalom, hogy olyannal találkozom, aki állítása szerint tudja mire van szüksége és eközben fel sem ismeri, mikor farkasszemet néz vele. Időm, mint a tenger... hagyok hát neki.
Nem vásárolni jöttem, a választófal nélküli kirakatból kilógó növényféle levelét megpöccintve hagyom el a bolt helyiségét és ekkor pillantom meg az ablaküvegen keresztül a kint támaszkodó loboncost. Oh, csak nem..? Csengőszóval a hátam mögött lépek ki az utcára, hogy az útba eső kisasszonyra közelebbi pillantást is vehessek, de nem állok meg, csak lassítok a lépteimen a kedvéért. Nem kap meg egyből mindent az ember, nemde?
- Ilyen kellemesen meleg fényű napon az árnyékban..? - a kettőnk közti távolság és a kérdés talán azt sejtetné, hogy megállok, de nem így van. Oh, nem. Ki kell mondania, ha szeretné. - Élvezd ki, szép napot! - haladok el mellette s biccentek. Ha itt állt és nem ment el azt látva, hogy erre tartok... ott kellett legyen benne a remény, hogy talán, talán helyre hozhatja a mufurc megnyilvánulást: pont ezt használom ki. Én most is ugyanolyan kedves, elragadó voltam, mint odabenn.
shut up and dance • nice to meet you! Cool©
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
In the eyes of a saint I'm a stranger
We're all trying to find a way
At the death of every darkness there's a morning
Though we all try
We all try
We're all one step from grace
Rag'n'Bone Man - Grace

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 09, 2016 9:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
TO Aurora

Mindig úgy hittem, és úgy gondoltam önmagamra, hogy az általam végigélt ezer év már semmiféle meglepetéssel nem szolgálhat. Láttam már mindent a világon, ami csak létezhet. Nincs, és nem is létezhet számomra meglepetés soha, az élet semmilyen területén.
Nos, saját magam előtt is szégyenkezve kell bevallanom, hogy tévedtem. Mi volt itt, New Orleans városában más? Elsősorban a bennünket körülvevő közeg. Már szinte rutinná vált azt látni az évszázadok során, hogy amint bárki meghallja a Mikaelson nevet, sikítva rohan a világ átellenes sarkába. Hírnév övezett bennünket, még ha némileg kétes módon is. Ugyanakkor az irántunk fakadó félelem tiszteletet keltett, és tekintélyt sugárzott. Mi pedig szinte kéjelegve fürödtünk benne. Ebben sem én, sem pedig Bekah nem különböztünk Niklaustól.
Most pedig szembesülünk kell vele, hogy noha rettegnek a nevünktől és mindannyiunktól, nem menekülnek visító patkányok módjára az ellenségeink, hanem dacosan felszegik a fejüket, és ellenállnak. Noha a jelenlegi felállás némileg különlegességet jelentett a már megszokott gyakorlattól elértően, és szórakoztatott a maga módján, megvolt a veszélye. Bár New Orleans jelenleg nem vált ostromlott várossá, a hidegháború leple alatt ott bujkált és izzott az elégedetlenség és a lázadás parazsa. Résen kellett lennünk, ha nem akartuk, hogy hátba támadjanak. A vérfarkasok békét kötöttek velünk, hála Hayley létezésének, de a boszorkányok közül olyan ellenségeink támadtak, amit először fel sem voltunk képesek fogni. A béke, a látszólagos béke csak időszakos. Előbb-utóbb ki fog törni a háború, és nem tudni, kinek a megsemmisülésével fenyeget majd.
A gondok között jólesett néha sétálni. A friss levegő szinte kimosta a sötét, és komor gondolatokat a fejemből. Rám is fért mostanában. A harc, a magánéletem ködös átláthatatlansága mind rányomta a bélyegét a viselkedésemre, pedig ha valamikor, hát most kellett mindennél jobban észnél lennem.
Céltalan merengésemből egy hang ránt ki, és noha a hátam mögött áll a hang tulajdonosa, így arcát nem látom, mégis földbe gyökerezik a lábam. Noha csaknem kilencszáz év telt el azóta, ezer közül is felismerném ezt a hangot. Hallgattam annak idején épp eleget. Hogy utólag örüljek-e ennek vagy sem, a mai napig nem tudom eldönteni.
- Aurora de Martel - mondom magam elé, és csak utána fordulok sarkon, hogy saját szememmel is meggyőződjek a lehetetlenről. De nem, nem tévedek. Csakugyan ő áll előttem, ugyanolyan csillogó szemekkel, negédes modorral, és buja mosollyal az arcán, ahogy annak idején is láttam. Némán adózom az azóta sem változó szépségének, és sokadszor is elkönyvelem magamban, hogy megértem, miért is tudta elcsavarni Niklaus fejét. A tény, hogy mindketten ugyanolyan mentális zavarokkal küzdenek, már csak a korona volt a kapcsolatukon.
- Mondhatnám, hogy nem tudsz meglepetést okozni, de hazudnék - kezdek felé közelíteni, és önkéntelenül is elnézek a válla felett, a bátyját keresve. Tristan de Martel és Aurora olyan elválaszthatatlanok voltak egymástól, mint az ág és a levél. Ha az egyikük megjelenik, a másikuk sem lehet túl messze.
- Megállapíthatom, hogy jelen esetben az "ezer éve láttalak" klisé túlzottan is helytálló, nem de bár? - kérdezem, arcomon halvány mosollyal. Utoljára akkor láttam, mikor a bátyja után őt magát is átváltoztattam, és megigéztem, hogy Lucian-al karöltve szolgáljanak élő csalétkül Mikael számára, lehetővé téve ezzel számunkra a menekülés lehetőségét. Persze, ennél "jobban" nem is választhattam volna. Egy férfi, aki kéjes örömmel éli ki másokon a veleszületett szadizmusát, és egy nő, aki finoman szólva is ingatag lábakon áll mentálisan.
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

Kedvenc dal :
(( Six Feet Under
))
Tartózkodási hely :
(( New Orleans ))



Davina Claire ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 08, 2016 4:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

  Kaleb & Davina

Why the hell are you following me?

Amióta élvezhettem a hivatalosan nem börtönnek számító szobán kívüli életet, ez a hely lett a kedvencem. Itt nem számított, hogy milyen zenét kedvelsz, mindent megtalálhattál, így nagy szerencsémre a klasszikusokban sem volt hiány. Az egész idilli, megszokott hangulatomból mégis kirázott egy okoskodónak tűnő, már első ránézésre is kissé arrogáns fiú. A korához képest azt hiszem furcsa volt benne valami...talán az akcentusa. Talán csak nem ismertem volna be akkor se, hogy például a szemei igézőek és igencsak elkábíthatják az olyan lányokat, mint amilyen én is vagyok. Nagyot nyelek, és a kasszánál ácsorogva várok a soromra, de megjegyzésem nem hagy benne mély nyomot. Sajnos, pedig azt hittem a modorom annyira "kedves" volt, hogy le tudom vele koptatni.
-Bók vagy sem, tartogasd másoknak.-rá se nézek, inkább a lemez hátulját kezdem el fürkészni, makacsul elmélázva a részben latin címeken, valamint a zeneszerző rövid életművén. -Csak a legritkább esetben kövessed mások tanácsát: az olyan dologban, amelyet már meggondoltál, ki ismerhetné jobban az összes körülményeket, mint te magad?-dünnyögöm az orrom alatt, mintegy jelzésként, hogy a kezemben fogott lemez, Beethoven legjobbjait sorakoztatja fel, és némiképp a művésznek egy mondása a jelen helyzetre tökéletesen igaz. A sor, ami nem nevezhető hosszúnak fura mód most olyan lassan halad, hogy szívem szerint rászólnék az eladóra, aki amolyan törzsvendégként kezelt, hogy haladjunk már, mert egy idegesítő srác a nyakamba liheg és valahogy nem érti a célzást, hogy ez nem az ismerkedés ideje. Bár az lett volna. A lehetőségeket meg kellene ragadnom, fiatal vagyok, és ahogy ő is mondta, nem túl nagy túlzással, okos is. Erre még mindig ebben a városban vagyok és ahhoz sem vagyok elég okos, hogy az ilyen helyzetekből könnyen kimásszak. Próbálom figyelmen kívül hagyni, ahogy végigmér, és összeszorított fogsorral ácsorgok, elfordítva fejem, és a különlegesnek számít bakelitekre meredek, amik az eladó feje fölül lógnak a falon.
És a sor csak nem halad. az előttem lévő fiú a fél boltot felvásárolta, és nem úszom meg a társalgást sem a jelek szerint. Mégis nagyot sóhajtok és megrázva fejem felé fordulok.
-Nem harapós vagyok, hanem eltökélt, ha akarok valamit, megszerzem.-legyintem meg a lemezt, majd kezet nyújtok felé, és ajkaimra hagyom, hogy egy valamivel barátságosabbnak nevezhető emberi viselkedés jegyében megjelenő mosoly terüljön.-Davina vagyok.-pont akkor mondom ki a nevem, mikor én kerülök sorra, így az előtt el kell húznom a kezem, hogy összeérhetnének ujjaink. Előkapom a pénztárcám, kifizetem a lemezt és egy mosoly kíséretében elköszönök az eladótól és kilépek a boltból. Csak ekkor kapcsolok igazán, hogy se szó se beszéd nélkül hagytam ott, az amúgy már valamivel kedvesebbnek, s kevésbé arrogánsnak tűnő fiút a boltban. Az árkádsor egyik oszlopának támaszkodva pakolom el a táskámba a lemezt és fogalmam sincs miért, de reménykedem benne, hogy követni fog és a kínos helyzetből valami jó is kisülhet. Függetlenül attól, hogy a zsigereimben érzem, ennek még nem lesz jó vége.

● ● ●  31 ● ● ● You Should Know Where I’m Coming From ● ● ●

®



A hozzászólást Davina Claire összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 11, 2016 9:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 07, 2016 1:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Davina & Kaleb
You obviously need me.
Amilyen ártatlannak tűnik azokkal a rózsaajkakkal és világra kíváncsian néző, őzbarna szemekkel, olyan élesre fent nyelve van a boszorkának és ez a tény igencsak közrejátszik az arcomon ülő mosoly kiszélesedésében. Anyámnak fogalma sincs róla én ezt mennyire fogom élvezni...
- Szép és okos. - hümmentek elismerőn, de ez egyáltalán nem vonatkozik magára a kérdésre: az elmélet nem lenne rossz, de érvényesíteni az akaratomat...? Rég a kezében lenne az enyémben tartott darab, ha erről lenne szó. A magabiztos fellépésem és a reakciója után adott megjegyzésemből rájöhet mindössze ennyiből is, de önigazolásul szolgál a legkézenfekvőbb tárgy... az ujjaim közül az övébe vándorló lemez. Kezeimet a zsebembe csúsztatom és egyetlen biccentés rendezem le a köszönetnyilvánítást, egy teátrálisabb meghajlás talán remekül beleillett volna a műsorba, de hova kapkodjak? Hagyom megtenni az első lépést a kassza irányába, hogy teret kapjon, mert úgy látszik nem olyan, mint a többi lány, aki egyből beadja a derekát egy közvetlen gesztustól... de nem maradok le tőle.
A rövid, ámde annál hosszabbnak bizonyuló sor felé fordulok, amelynek második, egyben utolsó tagjává vált. Megdöntött fejjel mérem fel a lehetőségeket a sziluettjének vonalain időzve és egy kényelmes másodperccel ajándékozom meg a várakozása alatt. Egy lehetőséggel, hogy a már megsejtettre felkészüljön. Üres kézzel sorolok be mellé, rendületlen derűvel.
- Kezdjük elölről, mit szólsz? - pislogok oldalra és előzékenyen tartom a kezem, komfortos ágyául a kecses kacsó számára. - Az én nevem Kaleb. Kit tisztelhetek a kissé harapós, ugyanakkor elragadó hölgy személyében...? - az ártatlanság vélelme szerint ártatlan vagyok, amíg bűnösségem be nem igazolódik és ez most különösen igaz. Finoman mutatok rá az engemet fájón ért vádak jogtalanságára egyetlen egy jelző formájában, aminek a kiejtésekor egy pillanatra megemelkedik az állam. Bizony, játékos, könnyed stílusban kérem ki magamnak a dolgot, mintegy sugallatként, mi szerint vele ellentétben nem harapok... az már lejárt lemeznek számít.

shut up and dance • nice to meet you! Cool©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 05, 2016 8:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Elijah & Aurora

people change and forget to tell each other

Végre megérkeztem. A kis megállóm a közeli városokban igazán jó volt, tényleg, és finom is, de már unalmas. Már nagyon vágytam egy kis izgalomra és tudtam, hogy itt meg fogom kapni majd. Főleg, hogy bátyám a legkevésbé sem engedte meg, hogy eljöjjek a kolostorból. Nem akart magával hozni és biztos vagyok benne, hogy amint összefutunk, megpróbál rögtön visszatessékelni oda. Ezért egy kicsit még muszáj a másik irányba haladnom. Kerülnöm kell őt és a többi ismerős jelenlétét is ha jót akarok magamnak. Addig is be tudom valahogy bizonyítani neki, hogy teljesen ép vagyok, nem kell, hogy visszadugjon abba a fránya kolostorba. Igaz, könyörögni nem fogok neki, de ő is tudja, hogy már régóta erre vártam. Erre, hogy itt leszek ahol Klaus és megpróbáljam újra elcsábítani életem szerelmét. Már ha lesz rá szükség persze, hiszen ki felejtene el egy olyan nőt mint én? Na ugye...
Mai napig tisztán emlékszem minden egyes pillanatra ami ezer évvel ezelőtt történt. Elég egy emlékezetes korszak volt egyébként is számomra, hiszen mondhatjuk, hogy véletlen lettem az, ami. A vámpir létem pedig csak felerősítette betegségem, de annyira hogy már egyszerűen le tudom tagadni az egészet, és úgy tudok tenni, mintha minden rendben lenne. Aztán a szörnyeteg egy rossz pillanatomba majd ki fog belőlem törni. Csak senki ne idegesítsen fel, mert annak soha nincs jó vége. Szegény szerzetesek. Könnyedén haladok végig az utcákon, nézelődve és gondolataimba merülve. Tetszik ez a hely, nem is csodálom, hogy Klaus ezt választotta törzshelyének. Mindig is jó ízlése volt neki. Egyre kíváncsibbá tesz a gondolat, hogy vajon milyen képet fog majd vágni, ha meglát. Szeretném, ha ő látna meg itt először... nem vagyok az a típus aki kedveli ha a hírneve megelőzi. De mivel a bátyám már itt van ezért az itteniek biztosan kutattak utánunk.
Ahogy haladok előre, teljesen szertefoszlik gondolatom amikor meglátom az ismerős arcot. Elijah. Nincsenek vele kapcsolatban túl jó emlékeim és mai napig úgy érzem, nem leszünk nagy puszipajtások. De ha már így... had okozzak neki kis meglepetést jelenlétemmel.
-Szervusz kedves Elijah. - Hangom lágy, tekintetem angyali, mosolyom pedig pimasz. Megjöttem.


hello || zene || ©redit



Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 10, 2015 4:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 10, 2015 4:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Csak ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenhet - jegyzem meg, ahogy azt mondja, ha bármikor is összevesznénk, mehetek a lakókocsimba duzzogni. Mellesleg ha ez előfordulna, megnézném, melyikünknek hiányozna hamarabb a másikunk...
- Nos, mivel a holnap éjszakát kényszerűen az erdőben kell töltenünk - hacsak nem gondoltad meg magad azt illetően, hogy velem gyere - akkor reggel, ha már újra kezeim és lábaim lesznek, el is fuvarozom a lakókocsit. Mellesleg, gondoltam ha már erdő, akkor kiválasztjuk a fánkat is. Magyarul, baltát hozz - vigyorgom el magam. - És a lakókocsin azért mégis kényelmesebb egy fenyőt szállítani, mint motoron vagy gyalog - teszem még hozzá. - Aztán gondoltam, amíg te takarítasz, addig én főzök valami ünnepi vacsorát, közösen feldíszítjük a fát, és úgy csinálunk, mint a normális emberek szoktak karácsonykor - tűnődöm el. Fura lesz, hogy csaknem egész életemben most először fogom átélni az igazi, meghitt, belsőséges karácsony élményét.
Akkor térek csak magamhoz, amikor mindenki felnevet a magyarázatomat követően, és bocsánatkérő mosollyal vonok vállat, miközben Leslie kivonszol a boltból. Odakinn aztán megcsóválom a fejem, és megvetem a lábamat.
- Fogadjunk, te direkt élvezed a cikis helyzeteket, ugye? - kérdezem. - Nos most mondom, én sem megyek érte a szomszédba - hajolok le hirtelen, és felkapom a vállamra, mint egy zsák krumplit. Felvisít a hirtelen meglepetéstől, aztán csak lóg lefelé, méghozzá úgy, hogy a fenekemmel kelljen szemeznie.
- Így foglak hazavinni, hogy közben a hátsómat kelljen nézned. Bár ha jobban belegondolok, ez nem büntetés, hanem jutalom - nevetek, és megindulok vele az utcán, a bámuló embertömeg szeme láttára.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 09, 2015 4:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

A filmválasztás nehezebb kihívásnak mutatkozik, mint az, hogy meg kellett a bevásárlóközpontban győznöm egy nőt arról, hogy én fogom elvinni az utolsó mosogatószert, neki ugyanis másig hat van a kocsijába, a polcon egy sincs. Ott a vicsorgás ás némi morgás hatásos volt, itt viszont... ha morgok rá, nem ezért lesz, és kétlem, hogy hatna rá, ha megtenném jelenleg.  
-Nekem megfelel, úgy is alig van abban a parkolóban valaki. És ha eleged lesz belőlem legalább lesz egy hely, ami közel van és mehetsz férfiasan durcáskodni.-csapom le a lehetőséget széles vigyorral arcomon. Fura volt ez az egész. Nemrég kijelentette, hogy járunk, amit jó volt hallani, de belegondolva, lassan több, mint egy hete lakik nálam, ha mondhatjuk így. Bár sosem értettem, hogy ebből az összeköltözés dologból minek akkora ügyet csinálni. Vagy csak lehet, hogy azért nem értettem, mert nekem természetes volt, hogy ha akad valaki, aki arra méltó, beengedjem az otthonomba.-Amíg elmész érte én azt hiszem kitakarítok. Rá férne a lakásra.-fordítom komolyra a szót. A konyha ugyan nem futott sehová, nem álltak hegyekben az edények, sőt.El volt minden mosogatva és pakolva, de a lakás többi része... Egy ágyneműhúzással kellene kezdeni, aztán mosással folytatni. Plusz ha akarunk fát, odébb kellene pakolni az asztalt meg a kanapét, hogy legyen helye. Furcsa, eddig egyszer sem voltak ilyen "problémáim", de tetszett, annak ellenére, hogy nem voltam oda a takarítás puszta gondolatáért sem, de mindig megcsináltam, amit kellett.
Aztán kicsit lelkesebben fogadom a fogalmam sincs, hogy mennyi időt alatt  megtalált tökéletes filmet. Az egész bolt ránk emeli a tekintetét, én pedig mosolyogva viselem mindezt. Hamar rá fog jönni, ha örülök valaminek igazán, azt nem tudom nem feltűnően érzékeltetni. Kislányos vagy gyerekes dolog volt e ez, nem érdekelt. Aztán mikor próbálja kihúzni magunkat a helyzetből, mindenki elneveti magát, még az eladó is.
-A részletekbe ne menjünk bele. Boldog karácsonyt maguknak is!-biccentek a többiek felé, akik mindennek fültanúi voltak, aztán megragadom a karját és kihúzom a boltból.-Ismerd el, velem nem unalmas az élet.-célzok az előbbi incidensre, aztán ha felszedtük a csomagokat irány a meleg lakás.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 09, 2015 4:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Elvigyorgom magam, ahogy rajzfilmeket ajánl. Oké, azért a bölcsődébe nem szándékozom visszamenni.
- A gyalogkakukk megfelel? EGyszer úgyis elkapja a rossz, csúnya prérifarkas - suttogom, aztán bevetjük magunkat a filmek közé.
Jó időt töltünk el, mire megtaláljuk a filmet, ami mindkettőnknek tetszik. Csaknem azt kell mondjam, hogy ez maga a csoda. Úgy tűnik, az ízlésünk nem minden téren egyezik meg, de ez persze nem is baj. Ha pont olyan lenne, mint én, elveszne az izgalom, amit akkor érzek, mikor új és új szeleteket fedezek fel az életében, a lényéből, a személyiségéből. Olyan, mintha felfedező lennék, aki ismeretlen tájon ér partot. Ismeretlen, mégis számára oly vonzó tájon...
- Igaz is, ha már szóba hoztad a lakókocsit - torpanok meg egy pillanatra - holnap este behozom az erdőből. Egyrészt a parkoló a házad előtt nagy, elfér benne. Másrészt meg, mégiscsak az otthonom, és semmi kedvem ki tudja meddig gazdátlanul szem elől veszíteni - teszem hozzá. Na igen, ha valami történne vele, akkor aztán mehetek hivatalosan is csövesnek, mert végképp nem lenne hol álomra hajtani a fejem, ha egyszer ő is úgy döntene, hogy elege van belőlem, és kidob a lakásból, meg az életéből. Bár erre az eshetőségre inkább gondolni sem akarok, a pakliban minden benne van. Ez is.
Mikor hangosan kiadja az utasítást az indulásra, és félreérthető megjegyzést tesz az ágyra, kissé hangosabb a kelleténél, legalább az egész téka figyelme felénk fordul.
- Öhm... - köszörülgetem a torkomat. - Nem úgy értette... filmezni fogunk. Csak kényelmesen. Vagyis hát, azt akarom mondani... - hebegem némileg zavarban, aztán kajánul vigyorgok egyet, és közelebb hajolok a tékáshoz. - Na jó, úgyis hiába magyarázom. Én izélek vele - bökök a mellkasomra már-már idióta vigyorral.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 5:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

Tudtam, hogy nem fogja kibírni, hogy ne röhögjön ki, de azért végignézem a műsort, amit levág, közben szemeim forgatom, de én is nevetek. Mert az a helyzet akkor kellemetlen volt, most is, de már nevetséges is, hisz lássuk be, ennyire béna is csak én lehetek.
-Örülhetsz is. Egész eddig nem jutott eszembe ezt elmesélni, de túlestem életem legkellemetlenebb emlékének ecsetelésén.-mert így volt. erről nem beszéltem senkinek, az elég abszurd lett volna, viszont későbbiekben egy valamit megtaníttatott velem ez az eset. Nem minden kiáltozás az, aminek hallatszik.
-Kezdem azt hinni, emberemre találtam.-mosolyodom el, nem túl hangosan mondva a szavakat, de ő hallani fogja, ha akarja. Igaza van. A kényelmes meleg szoba ma áldás, holnap úgy sem kapjuk meg a kellemes estét. Sőt. De erre most ne is gondoljunk.
Átsétálunk a kölcsönzőhöz, közben már gondolkodom mit kellene kivenni, valami kevésbé borzasztó, kevésbé csöpögős és sírós filmet.
-Rajzfilmeket is lehet idesorolni.-vetem fel az ötletet mosolyogva, azok ugyanis gyengéim voltak, igaz, magányomba szinte bármelyikben képes voltam találni legalább egy olyan részt, amin sírni kell, nem csak illik.
A vásárlás ehhez képest sétagalopp volt. Nem az ízlésünk különbözik, a felmutatott filmek egy részét még szerettem is, pusztán most nem éreztem hozzájuk kedvet.
-Ez vagy a hűvös lakókocsi. Ez kivételesen a te döntésed.-dünnyögöm vissza, igyekszem elnyomni nevetésem, hisz az egymásnak adott magas labdák sosem maradhattak lecsapás nélkül. És ma így is ő vezetett, pláne a ciki sztori elmeélése után, ahol a napi átlagom magas labdákból mínusz öttel csökkent, hisz kellő hatást ért el a meggondolatlan okfejtésem, mai nyomán jól kinevetett. Persze ezért még ha akartam volna sem tudtam volna rá haragudni, igaza volt.
Végül felmutat egy borítót, amire elégedetten elmosolyodom, amolyan előhelyeslés gyanánt.
-Tökéletes. -kapom ki a kezéből a filmet olyan lendülettel, hogy szinte magamra öntöm a maradék boromat, aztán a pulthoz sietek és ellenkezést nem tűrve fizetem ki a film árát.
-Egy hétre a maguké. Amennyiben a lemeznek...-kezd bele unottan a kissé megfásult eladó, mire mosolyt villantok rá.
-Nyugi épen és egészségesen hozzuk vissza.-vágok szavába, elégedett mosollyal nézek Chriestre. Kicsit talán túlpörögtem a meleg italtól, de jelenleg nem különösebben zavar.
-Na kapjuk fel a csomagokat aztán irány az ágy.-talán kicsit nagyobb hangerővel mondom, mint kellene, ezért pár szempár rám tapad, mire megrázom a fejem és kilépek az üzletből, elfojtott nevetésem immár hagyom előtörni.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 5:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
A meglehetősen sokkot okozó élményt, mikor is rányitott a nevelőanyjára, szinte látom lelki szemeim előtt. Olyannyira tetszik a történet, hogy hangos, szívből jövő hahotára fakadok, és a térdemre kell támaszkodnom. Még a könny is kicsordul a szememből, és beletelik néhány percbe, mire csillapodom, és miközben még fel-felcsuklok, már fáj a hasam a percek óta tartó nevetéstől.
- Hát ez volt a mai nap fénypontja - mondom elismerően. - Azt hiszem örülhetek, hogy ez a történet nem hagyott benned olyan mély nyomot, hogy megutáld a dolgot. Mert most akkor igencsak bajban lennék - fogom meg a kezét, majd vállat vonok.
- Nem vagyok lusta, csak szeretem a kényelmet. Ritkán volt benne részem, hát annál jobban megbecsülöm - mondom. - De most komolyan. Hideg van, sötétedik, hát mi lenne kényelmesebb, mint egy fűtött szobában, teli hassal feküdni az ágyon? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben átsétálunk a kölcsönzőhöz.
- Nos, ami engem illet, valami vígjátékra szavaznék. Valami igazi, jó humorra. Nincs kedvem a könnyes filmekhez, és a rémisztő filmekhez sem - nyitom ki az ajtót, és előre tessékelem.
Meglehetős bolyongás következik a filmek között. Hol ő vesz le egy filmet a polcról, amire a fejem rázom, hol én mutatok fel egy borítót, amire ugyanez a felelet a részéről.
- És még azt szokták mondani, velem nehéz - dünnyögöm, de úgy, hogy ő is hallja. Nincs az az isten, hogy kihagynék némi csipkelődést, aztán lekapom a következő borítót a polcról.
- Na és mit mondasz erre? - kérdezem, beletolva arcába a filmet.

Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 5:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

Fura mód nem akartam a szédüléssel foglalkozni, szavaira pedig csak bólintok. Na igen, ha kiütöm magam, aligha fogom látni, ahogy halálra fogja magát aggódni.
A téma a filmekre terelődik, és mikor meglök, erőtlenül a hasába csapok, amíg ki nem fejti a témát, amitől jóleső kacagás hagyja el szám.
-Annak én örülök a legjobban, hogy nincs ellene kifogásod.-vigyorgok rá, aztán én is elveszem a poharam és ujjaim köré fonva folytatom, miután belekortyolok a forró italba.-Kicsit később estem át ezen a tűzkeresztségen. bár az kevésbé volt maradandó élmény, ellenben, mikor rányitottam a nevelőanyámra, mert a sikítozásra azt hittem, hogy bajban van. Szóval tessék, nevess csak ki nyugodtan.-forgatom meg szemeim beismerve életem egyik legcikibb céduláját megkapó eseményét, ami szinte tudatomba égett és ettől kicsit elfintorodom és megrázom magam.-Bár nem hiszem, hogy ez befolyásolná a képességeim a jelenben.-mondom elégedett, visszafogott mosollyal, egyik szemöldököm kicsit megemelve.
Elszólására reagálok, hasonló elszólással, de ez több volt annál. Az a furcsa valami, ami körüllengett minket egyértelmű volt ebből a szempontból nézve, és bár még nem szerettem bele, kezdtem azt érezni, hogy minden mondata után elvesz belőlem egy darabot és magához kezd láncolni. Nem nézek rá, ő se rám, én mosolygok, míg elindulunk kezünkben az itallal, csak akkor emelem rá tekintetem, mikor ismét megszólal.
-És még azt hittem én vagyok a világ lustája.-rázom meg fejem mosolyogva, hisz az otthon maradok az ágyban és punnyadok, ahogy mindig mondták nekem a régi bandaházban, az én stílusom volt. Azt nem nézve, hogy máskor szinte le se lehetett lőni, és nem bírtam megülni a fenekemen pár percnél tovább.-Ha kell? Nem, nem kell, egyenesen kötelező ott enni. Ki nem másznék mellőled, hacsak nem kényszerítenek rá. A múltkori italok még megvannak, egy üveg behűtve a másik szobahőmérsékleten vár minket. Popcorn van. Szóval csak film kell.-mutatok az utca túloldalára, a kölcsönző felé, és el is indulok vele, míg a maradék forralt borom kortyolgatom.-Mi akarunk nézni? A szomorú kizárva nálam. Kell mára a happy end.-mondom eltökélten, mikor az ajtóhoz érünk. Semmi kedvem nem volt elővenni ma azt az énem, aki elpityeredik valamin. Nem volt kedvem ma sírni, túl jó volt ahhoz ez a nap eddig is.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 4:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Röviden felnevetek mikor azt mondja, megnézne engem kétségbeesetten.
- Nos, mivel akkor te minimum ájultan feküdtél, mit sem látnál a magánszámomból. Tehát így érvényét és értelmét veszti az egész - rázom meg a fejem jókedvűen, aztán - anélkül, hogy összebeszéltünk volna - egyszerre fordulunk el a láthatatlanná vált szatyroktól, és megcélozzuk a forralt bor árust.
- Na ne mondd nekem, hogy még sosem láttál felnőtt filmet - évődök vele, és játékos meglököm vállát a vállammal. - Úgysem hiszem el. Tíz éves koromban láttam az elsőt, ami engem illet. Megtaláltam nagybátyám dugi videókazettáját, mikor dolgozni ment. Megnéztem, aztán olyan pofát vágtam, mintha mi sem történt volna. Csak annyi tűnt fel az öregnek, hogy egy napig nem nagyon volt étvágyam - nevetek fel prüszkölve az emlékektől. - Azóta, mint láthattad, hála az égnek már nincs kifogásom a téma ellen - veszem át a forralt bort én is, és jólesően melengetem rajta az ujjaimat.
Hallgatom Leslie szavait, és boldogan mosolygom el magam, mikor megismétli ugyanazt a szót, amit én is kimondtam. Mármint, hogy járunk... ezek szerint ő is így látja, és nincs kifogása ellene. Ettől pedig furcsamód mintha szárnyakat kapnék, és jóleső bizsergés támad a gyomromban. Noha nem látom, de érezni érzem, hogyan ragyognak a szemeim ha csak rá nézek.
- Van egy ajánlatom a számodra - mondom aztán elgondolkodva. - Keressünk egy jó filmet... biztos vannak itt dvd kölcsönzők. Aztán a kényelmetlen feszengés meg a moziban lévő tömeg helyett válasszuk az otthon kényelmét. Befekszünk az ágyba, tévét nézünk, és ha kell, az ágyban eszünk, iszunk. Békés meghittségben. Persze, ez csak ajánlat - teszem hozzá gyorsan. - A választás a tiéd, hogy mit szeretnél.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 6:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

Bevallom hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy ami más boszorkánynak erőt ad, az engem gyengít. Nos, én is előbb cselekszem, mint ahogy gondolkodom, s hiába dacoskodik, megmutatom neki, hogy vannak még jó ötleteim is és nem csak egy néha kicsit hisztis liba vagyok.
-Persze, csak kicsit megszédültem.-nem terveztem rá hozni a frászt, pedig látszik rajta, hogy félig ezt a hatást értem el nála.-Ezek a Holdas dolgok olyanná teszik az erőm, mintha kimosták volna, szóval kicsit sem kellene ilyenkor használnom, de nem az a típus vagyok, aki pár csepp vérben és némi szédülésben ellenfelet lát.-igen, feszegettem a határaim, eddig nem zavart, mert senki nem nézett rám így évek óta. Ez is jól esett, s ismét rájövök, hogy egészen kellemesnek érzem ezt az egészet, ahogy emlékeztet rá, mikre képes az ember.
-Komolyan, most kíváncsivá tettél.-mosolygok, pedig különösebben nem akarom kipróbálni, hogy hogyan viselkedik ilyen esetben, de mégis. A durcás arcát ismertem, az aggódót is, legalábbis immár azt is felírhattam a listámra.
Aztán elindulok vele, hogy némi italba fojthassam iménti dühöm, amit immár nem érzek mondhatni semennyire sem. A filmekre terelem a témát, és elnevetem magam, mikor a romantikus filmek folytatására tesz megjegyzést.
-Én is, bár azokhoz hangulat kell.-általánosítok, majd megrázva fejem kijavítom magam.-Vagyis a romantikus filmekhez kell hangulat. A másik...-vonok vállat, magam sem tudom mit mondhatnék pontosan erre a műfajra.
-El kell, hogy keserítselek, de ebben sem vagyok olyan, mint a többi nő. Emlékeztetnélek rá, hogy az életem negyedét motoros fazonok között töltöttem el, akiknek mindegy volt, csak este pia legyen az asztalon.-emlékeztetem, aztán a borosra nézek.-Kettőt kérek.-zárom ezzel rövidre, majd míg kiszolgálnak, visszatérek a filmes témához.
-Az ezeréves, agyon játszott vígjátékokat nem szeretem, de a normális humort értékelem. Kár pedig a horror alatt legalább okkal bújhatnék hozzád. Bár én sem szeretem őket annyira. A klasszikus filmeket szeretem igazából.-mosolygom, amikor felém nyújtja az árus az egyik poharat, elveszem, és kérdőn nézek Chriest-re.
-Én pedig nem jártam olyan pasival, akit érdekelt volna mit szeretek igazán vagy mit nem.-válaszolok széles mosollyal, hisz hallottam, hogy mit mondott és gondolkodás nélkül reagáltam rá szintén azt a bizonyos szót használva. Hisz bármi is volt ez az egész, rég túlmutatott azon, hogy mi csak barátok vagyunk, bár ezt egyikünk sem bánta.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 6:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Megvárom, míg két-három fújással kiadja a maradék mérgét is, és csak magamban mulatva nézek rá. Persze, lehet hogy az ő helyében én is kiborulnék, de furamód nyugodt vagyok. Talán a közelsége teszi... régebben talán én is másképp reagáltam volna le az elviselhetetlen tömeget és a bunkó embereket. Azt hiszem Leslie képes volt belőlem a legjobb énemet kihozni, és ez nagy szó.
Értetlenül követem, ahogy egy sikátorba kormányoz, majd lerakja a csomagokat.
- De innen bárki elvih... - eddig jutok az ellenvetésben, mert mormolni kezd, és úgy tűnnek el a szatyrok a szemem elől, mintha köddé váltak volna. Na persze... valahogy hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy egy félig-boszorkánnyal töltöm az időmet mostanában. Akinek viszont remek ötletei is vannak a jelek szerint.
- Ejha - mondom elismerően adózva az ötletességének, és a képességeinek, ugyanakkor kissé meg is ijedek, mikor láthatóan elsápad.
- Minden oké? - ugrom oda, és megfogom a karját, hogy visszatartsam, ha el akarna terülni a hóban, de néhány másodperc múlva vissza is nyeri a színét, mire megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Ne ijesztgess - dünnyögöm, és átkarolom, mikor a nyakamba kapaszkodik. - Nem vagyok túl jó elsősegélyből. Ha elájulsz, max fejvesztve futkosni és óbégatni tudok segítségért - vigyorgom el aztán magam, és bólintok, mikor azt mondja, igyuk meg az italunkat. Már csak azért is, mert az idő hideg, és kezdek kissé átfázni. Bele sem gondolok, holnap milyen lesz az erdőben egy szál semmiben.
- Hogy milyen filmeket szeretek? - kérdezek vissza elgondolkodva. - Mondjuk úgy, hogy milyeneket nem, az rövidebb lista. Nem szeretem az olyan vígjátékokat, amiknek nyögvenyelős a humora, és már csak kínlódás az egész nevetés helyett. Meg azokat a horrorokat sem, amiktől bárki maga alá csinálna. Minden mást szívesen megnézek. Sőt, nyugodtan nevess ki, de kedvelem a romantikus filmeket is. Bár eltűnődöm, miért nem csinálnak néha folytatást a romantikának. Vagyis hát csinálnak, azt hívják felnőtt kategóriának - nevetek fel aztán, és megállok egy forralt bor árus előtt.
- Én azt hiszem, erre szavazok. Kíváncsi vagyok, te bepróbálod-e. Még sosem jártam olyan nővel, aki szeretett volna borozni - teszem hozzá, és csak utána döbbenek rá, mi esett ki a számon. Mármint, hogy járok vele. De hát... végülis ez az igazság. VAgy nem? Egyáltalán lehet ténylegesen így nevezni, ami kialakult köztünk?
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 5:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

Utáltam vásárolni, és rendszerint fel is húztam az agyam annyira, hogy régebben nem is hagyták, hogy elmenjek vásárolni, ha a családnak kellett valami. Olyankor azért duzzogtam. Engem kiismerni sem elég egy kézikönyv, mert olyan vagyok néha, mint egy rosszul összerakott könyv.
-Igazad van, de akkor is. Fel tud idegesíteni ez az egész átlátszó világ, pláne, amikor hétköznapi dolgok miatt bárki átvágná a másik torkát, hogy neki jó legyen.-rázom meg a fejem, aztán terelem a gondolataim és ebben nagy segítségként számíthatok rá, hisz látom rajta, hogy tényleg nem vette magára az én hülyeségem, amit viszont én mástól szinte elvonzok.
Ötletére csak bólintok. Bár tovább gondolom.
-Nem bízom sem a taxisban, sem a szomszédban, sem senkiben. Egy vagyont költöttünk el, szóval gyere csak...-biccentek az egyik sikátor felé, ahol senki sincs, az egyik épület mellé pakolom a szatyrokat, majd kiveszem kezéből azokat, amiket eddig ő cipelt. Behunyom a szemem és koncentrálni kezdek, míg végül a zacskók szép lassan eltűnnek, ajkaim pedig mozognak, ahogy mormolom az igézetet. Kicsit megszédülök, mikor kinyitom a szemem, ezért homlokomhoz emelem kezem, de más jelét nem mutatom annak, hogy erőm kicsit lefogyott, ahogy a Telihold közeledett.
-Így ha visszajövünk, csak mi fogjuk megtalálni a csomagokat és a hidegnek köszönhetően semmi nem romlik meg. Két dolgot tudtunk le egyszerre.-csapom össze elégedetten kezeim, aztán nyakába csimpaszkodva csókolom meg.-Hmmm, szívesen hozzád bújok bármikor.-suttogom végül, hisz emlékszem rá, hogy mit mondott pár perce, mikor még az utcán álltunk.-Na gyere, behajtom azt a forró italt.-mosolyodom el elszakadva tőle, ujjaim ismét ujjai közé fűzöm, és kellemes tempóban indulok vele vissza a vásárba.-Oké, azt sem tudom milyen filmeket szeretsz. Szóval halljuk, kedvenc színész, színésznő, film?-érdeklődve emelem rá tekintetem, míg haladunk a forró italokat árusító bódék felé.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 5:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Morcos és dühös, olyannyira, hogy azt várom, gőz és füst törjön elő a füleiből, mint egy Tom és Jerry rajzfilmben. Ugyanakkor még ezzel a szikrázó tekintettel és duzzogó szájjal is gyönyörű, így csak felvont szemöldökkel hallgatom, mire kiböki, mi a problémája.
- Jaj bébi - csóválom meg a fejem, és ha nem lennék telepakolva, most alighanem megszorítanám a kezét. - Ne légy már ilyen buta. Mások hülyeségén magad felhúzni azt jelenti, hogy saját magad bünteted. Az emberek már csak ilyenek. Szeretetről beszélnek, de fogalmuk sincs mit is jelent az, és azt hiszik, a karácsony annak az üzenete és ideje, hogy szétvásárolják az agyukat. Csak az olyan emberek, mint mi, akiknek alig van valamijük érzik át az ünnep valódi fontosságát - bólogatok határozottan, mert így is gondolom minden szavamat, aztán kissé elgondolkodom.
- Nos, nekem van egy sokkal jobb ötletem. Hívunk egy taxit, megadjuk a címedet, és kirakatjuk a szatyrokat a házad ajtaja elé. Szerencsére a szomszédság nem fogja elvinni a cuccot, és nem maradunk kaja nélkül. Mi pedig megnézzük, mit adnak a moziban, de előtte iszunk egy forró csokit, vagy forralt bort. Ez a legjobb haragűző. És én jobban szeretlek akkor látni, amikor mosolyogsz, vagy nevetsz. Vagy amikor úgy bújsz hozzám kedvesen, és szelíden, mint egy kiscica.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 4:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

-Akkor lehet, hogy nem hagynálak a lakásba lépni.-fújok nagyot, az említett állatoktól már most viszkethetnékem lett, pedig a fehér bundám fura mód annyira nem szerették, de mindig akadtak kis merészek, akik megkockáztatták, hogy utastársak lesznek egy ideig a bundámban.
A kellemetlen gondolatoktól ma próbáltam megszabadítani magunkat, igaz annyira jól nem haladtam, mint amennyire szerettem volna, hogy egy pillanatban se gondoljon egyikünk se semmi kellemetlenre, de legalább az ünnepeket megúsztuk emberi alakkal, ami külön szerencse volt.
Nagyot nyelek, hogy elnyomjam a mondatot, amivel jelezném, hogy nem tűröm meg, hogy pénzt adjon a vásárlásra, de úgy néz rám, hogy szinte meg se kockáztatok megszólalni.
Háromnegyed óra bőven elég arra, hogy kiboruljak és ismét nyűgössé változzam, felpaprikázva saját magam, szavain pedig még csak egy őszintét sem tudok mosolyogni.
-Legalább nem halunk éhen.-vetem oda egykedvűen, s bár eddig próbáltam kellemesnek érezni ezt a napot, most zabosabb vagyok, mint egy fékezhetetlen paripa.
Kezemben lévő pár szatyorral dühösen haladok az utcán, magamban fortyogva. Persze erről nem ő tehet, és egy percig sem akarok rá haragudni.
-Komolyan, ilyenkor meghülyül mindenki. Az egyik nő éppen csak a karom nem tépte le, amikor....-fújok nagyot ismét, aztán megrázom a fejem, veszek egy mély levegőt.-Bocs, nem rád vagyok mérges, utálok vásárolni, ilyenkor meg pláne, mikor eleve mindenkinek az agyára megy a pénzköltés. Csak máskor nem volt, aki figyelmeztetett volna, hogy utána kicsit bekattanok más hülyeségeitől.-hagyom ezzel magunk mögött a vásárlás kellemetlen élményét.-Főzzünk valami ebédet ha hazaértünk, vagy visszajövünk egy mozira, vagy van más terved?-érdeklődöm, hisz már bőven dél van, talán már el is múlt.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 3:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- A bunda még hagyján - dünnyögöm válaszul Leslie szavaira - de a bolhák... fél óra alatt megtalálnak az erdőben. Még jó, hogy emberi formában nem maradnak velünk. Igencsak csúfan vakaróznánk éjjel-nappal - fejezem be a monológot. Hiába mondja, nem nagyon tudok elvonatkoztatni, hogy akár akarom, akár nem, nem vár rám kellemes éjjel holnap. Még tíz, átváltozásokkal töltött év alatt sem lehet megszokni a fájdalmakat, amikor az ember összes létező csontja darabokra törik. Ugyanakkor legalább azért hálás vagyok a sorsnak, hogy legalább nem szentestén kényszerülök valami karácsonyi dalt vonyítani a Hold felé.
Elhessentem aztán a gondolataimat, és követem Lesliet engedelmesen a pláza bejáratáig. Ott a kezébe nyomok néhány bankót, és csak egy szemöldökráncolással jelzem, hogy meg se mukkanjon. Ha már nála lakom és étkezem, a minimum, hogy beszállok a költségekbe.
Alig háromnegyed óra elteltével szatyrokkal jócskán megpakolva lépünk ki az épületből.
- Igazán kár, hogy teliholdkor nem tevévé változom. Sokkal könnyebb és célszerűbb lenne jelenleg - hordom végig a tekintetem a csomagok garmadán. - Hagytunk mi valamit az üzletben egyáltalán? - kérdezem. Persze, ünnepek jönnek és hasonló, de ezzel a mennyiséggel egy egész hadsereget jól lehet lakatni.
- Hé, lassíts már! - loholok aztán Leslie nyomában, aki látszólag elég dühösen csörtet a hazafelé tartó úton. - Mi a gond? Elég mérgesnek látszol. A haragod célszemélye remélem nem én vagyok - teszem hozzá, és jártatom az agyam, azon gondolkodva, megbánthattam-e valamivel, de nem rémlik fel semmi ilyesmi.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 11:35 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

A jég olyan volt egykor, mint most a motor. Valamiféle második otthon. Csak, hogy kicsit emlékeztessem magam rá, hogy ilyenre is képes voltam egykor, megpördülök a levegőben. Énekelni nem tudtam, táncolni úgy, ahogy, a korcsolya és a motorozás volt az a két dolog, amiben jó voltam.
-Fura mód nem szeretem, ha miattam balhéznak, csak ha én balhézhatok. De ha gondolod csak neked felveszek egy tüllszoknyát.-ajánlom fel vigyorogva, mikor már mellé érek, és leülök egy székre, hogy levegyem a korcsolyacipőt lábaimról. Nem akartam, hogy tovább unatkozzon, és pár kör épp elég volt ahhoz, hogy emlékeztessen rá, mi tett boldoggá anno, de az érzés mára megfakult, s nem volt ugyan az.
Mikor a cipő a lábamon felnézek rá, igaz kicsit bátortalanul, hisz lehet, hogy ezzel ezzel az egy lépésemmel vethettem keresztet a mai napra, arra, ahogy eddig mentek a dolgok. A jelek szerint viszont tényleg nem fogja a fejem venni, elmosolyodom és szavai hallatán bólintok.
-Reméljük, hogy esni fog és akkor ezt is lehúzhatod a listáról.-mondom , kezeim mellkasán pihentetem.-Aztán ki tudja, hogy találsz e még közös pontot.-indulok el a pult felé, hogy visszaadjam a korcsolyát a szekrényből pedig ki tudjam venni a zacskót, melyben a dísz van.
-Jól van, de ne erre gondolj most. Próbáljunk egy kicsit elvonatkoztatni attól, hogy holnap csontunk törik és bundásak leszünk.-szólok rá, hogy ne kezdjen önsajnálatba, mert annyira nem áll jól neki.-Helyette ma még cipelhetsz szatyrokat, hogy megedződj.-kacsintok rá, aztán elkapom kezét és elindulok vele a bevásárlóközpont felé. A vásárlást magát utáltam, pláne az ünnepek előtt, mikor mindenki öl egy kiló húsért, vagy a karácsinyi füzérekért, vagy az akciós elektronikáért. Soha nem értettem, mire jó ez a felhajtás és most sem különösebben tudtam ép ésszel felfogni ezt a fajta viselkedést. Pont ezért viszonylag lassan végzünk a vásárlással és jó pár megtömött zacskóval térünk haza. Viszont tettem róla, hogy minden kitartson addig, míg a karácsonyi menüt nem kell elkészíteni. Majd azzal a lendülettel, ahogy kicsit dühösen kilépek a bevásárlóközpontból haza is irányítom magam, Chriest személyével egyetemben.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 10:28 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Megkönnyebbülten felsóhajtok, ahogy irányba állít, finoman megtol, és többé-kevésbé biztonságosan leevickélek a jégről. Csak akkor érzem magam újra teljes biztonságban, mikor már a saját cipőmben állok, és csúszásmentes talajon. Ő bezzeg úgy repked a jég felett, mintha nem is ember volna, hanem madár. Beleszédülök a pörgés-forgásának a látványába is.
- Hát, ezt szívesen megnézném úgy is, hogy egy tüllszoknyában libegsz. Bár gyanítom, ezt mások is néznék, én pedig kénytelen lennék balhét csinálni, szóval inkább hagyjuk - mondom, mikor végre ő is megáll mellettem. Úgy tűnik, a száguldást már megunta, vagy csak nem akarja hagyni, hogy egyedül unatkozzam.
- Nos, hajlandó lennék morgolódni, de mivel beláttad, hogy ehhez túlságosan béna vagyok, és megkönyörültél, így nem haragszom - fogom meg aztán a derekát finoman. - Azt hiszem, a motorozás mint sport és hobbi elég közös pont bennünk. A téli sportok amúgy is veszélyesek, mert jéggel állnak összefüggésben, és havon is, meg jégen is hatalmasakat lehet esni. A hóesés csak a meleg szobából szép. Lehetőleg társaságban, és nem egyedül - teszem hozzá félredöntött fejjel, mint egy hízelgő kiskutya.
- Na gyere menjünk. Vásároljunk, mert ha így haladunk, kénytelenek leszünk diétára fogni magunkat, abból pedig nem kérek. Holnap amúgy is telihold, és szükség lesz az erőmre - fintorgok. Ahogy előre elképzelem a csonttörő kínokat, amiket majd át kell élnem, nem lelkesedem magam halálra.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 6:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

-Az egyensúlyoddal. Minden azon múlik.-pont azokkal a szavakkal és azt mondom, amit az én tanárom mondogatott nekem is, amikor kicsi voltam. Vagyis fiatalabb.
Lehet, hogy esélytelen próbálkozás volt tőlem, de vagyok olyan makacs, hogy ezt helyezzem a minimum ponthoz. Legalább próbálkozom, hogy a helyzetből kihozzak valami jót. Ha nem sikerül, nem mondhatom azt magamnak, hogy meg se próbáltam.
Nagyot sóhajtok, mikor végleg kijelenti, hogy ő feladja.
-Nem akarom, hogy Brian legyél. Te így vagy jó nekem.-csúszok hozzá közelebb, aztán irányba igazítom a kapu felé, és lekísérem a jégről. -Belőlem viszont egyszer Katarina Witt-et akartak faragni. Csak aztán nem sikerült nekik.-siklok távolabb tőle, majd irányt váltok és hátrafelé siklok, lendületet véve, hogy a levegőbe ugorva megpördüljek kétszer, majd kecses mozdulattal érjek újra jegyet. A bokámnak nem igazán tetszik a művelet, de nem foglalkozom vele.
-A nevelőapám heppje volt, hogy tanuljak meg korcsolyázni. Az ok most mindegy. Miután megtörtént az a baleset...-utalok rá, hogy a közeledése nyomán sikerült kiváltani az átkom és a végzetébe rohanni...-Ezt is abbahagytam. Csak gondoltam megmutatom, hogy képes vagyok ilyesmire is, ha nem csak mackónadrágban főzőcskézni.-lépek le a jégről mellé.-Nem akartam, hogy hülyét csinálj magadból, csak gondoltam jó móka lesz. Lehet, hogy ez kicsit önző volt tőlem, de remélem nem rontja el a napunk a makacsságom.-ismerem ezzel el egyik hibám, kicsit lesütve szemeim. Valójában jó érzés volt a jégen lenni, de azért kellemetlen is, és ezzel nem tudok mit tenni. És remélem ezért nem veszi a fejem, mert nem hittem neki, hogy ez nem az ő műfaja. Furcsa, érdekel, hogy mit gondol, és érez, és már nem csak a magam csökönyössége van előtérben.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Azt hittem, ezzel a jókora eséssel bizonyítottam, hogy nem itt van a helyem, és megmenekülök a további tortúrától. Persze, tévedtem. Nem is Leslie lenne, ha ennyiben hagyná a bénázásomat.
Feltápászkodom - belé kapaszkodva - aztán igyekszem a fejembe verni, amiket mond.
- Nem lehetne, hogy inkább arrafelé csúsztassam a lábamat? - bökök fejemmel a hátam mögé, ahol a kiskapu áll, amin bejöttünk. Szívesebben venném az irányt arra, és nem befelé, a további megpróbáltatásaim színhelyére. - És ha a cipőmet nézem, akkor nem látom, mit csinálok. Akkor hogy korrigáljak? - kapaszkodom úgy a korlátba fél kézzel, mint egy mentőövbe. Nincs az az isten, hogy elengedjem, az már fix!
- Figyelj... csúszkálj. Élvezd a jeget, én meg elleszek itt - próbálkozom. - Hidd el, jobban járunk mindketten. Ez nem az én műfajom, hiába - rázom a fejem. - Nem érzem magam biztonságban, és nincs kedvem a térd- vagy bordatöréshez - teszem hozzá. - Nem lesz belőlem Brian Boltano, bárhogy is szeretnéd - cövekelek aztán le makacsul. Tényleg nem akarom folytatni, mert nem megy a dolog. És ettől mindig egyszerre leszek dühös - önmagamra persze - és csalódott.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 5:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Chriest & Leslie

-Ne legyél már ennyire savanyú!-morgok rá nem túl nőiesen, ugyanakkor továbbra is mosolyogva. Még maga sem tudja, mire adta most a fejét, örömittas érzésem viszont nem próbálom rejtegetni. A pulthoz sietek, kérem a 39-es méretet, majd elakadok, mert az övét nem tudom. Viszont ezzel is egyel több dolgot tudunk meg a másikról, na nem, mintha a láb méret olyan roppant fontos dolog lenne. Kérek egy kulcsot, hogy a kezemben lévő zacskót be tudjam tenni, mielőtt összetörném, amire kicsi az esély, de nem lehetetlen véghezvinni.
-Azt majd meglátjuk.-vágok issza magabiztosan, gyakorlott mozdulatokkal, gyorsan bekötve a korcsolyát, igaz nem volt a lábamon ilyen, minimum vagy öt éve, de nem a világ vége. Olyan ez, mint a biciklizés. Gyorsan visszatalál az ember ezekhez a gyökerekhez is. Vagy valami olyasmi.
Megvárom, hogy elkészüljön, kicsit bizonytalanul lépek a jégre, de ahogy a korcsolya éle siklani kezd magától, lökök magamon egyet és máris eltölt a kellemes érzés. A jégen alig vannak, a gyerekek kellemesen lassú tempóban próbálkoznak, a szülők a palánknak dőlve biztatják őket. Hagyom, hogy győzködje magát, hogy menni fog ez, távolról méregetem mosolyogva, míg én egyik kört írom le a másik után, mintegy bemelegítés gyanánt. Tapsra emelném kezeim, mikor látom, hogy még sincs meg az egyensúly, s kis híján spárgába kezd, amit végül az követ, hogy végignyúlva a jégen elkáromkodja magát. Nem nevetem ki, eszem ágában sincs, inkább megrázom a fejem és mellé siklom.
-Ugyan már, nem esznek itt embert, senki nem röhög, mindenki a saját kölkével van elfoglalva.-és tényleg így volt.-Na gyere, végigvesszük az első leckét, a korlát mellett. Nem fogom hagyni, hogy itt ücsörögj.-kapom el kezét, ellentmondás nem tűrő hangon segítem talpra válla alá karolva, bevetve minden farkas erőm, hogy véghezvigyem a kis tervem. Kikísérem a korlátig, aztán elé lépek.
-Lassan csúsztasd egyik lábad a másik elé, így.-mutatom be, könnyed mozdulatokkal, majd ujjaim álla alá csúsztatom.-És ne a cipőd nézd, hanem a szemem.-parancsolok rá. Fogalma sincs, hogy mibe kezdett. A gyerekek egy része megtorpan, ránk néznek, szinte süt róluk, hogy a gyakorlatias mozdulattal, ahogy rögtönzött tanításba kezdtem, sóvárognak a tudásért.-Emlékezz rá, hogy bármit kérhetsz cserébe ezért.-emlékeztetem Chriest, míg mosolyom továbbra is széles, kezét óvatosan elkapom és húzni kezdem magam után, lassan. Egy dolog, amit ő megtudott rólam, én meg róla. Én tudok korcsolyázni, ő nem, de mindenbe bele lehet tanulni valahogy, s én is így kezdtem egykor.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Utca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-