A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 5:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

Tudtam, hogy nem fogja kibírni, hogy ne röhögjön ki, de azért végignézem a műsort, amit levág, közben szemeim forgatom, de én is nevetek. Mert az a helyzet akkor kellemetlen volt, most is, de már nevetséges is, hisz lássuk be, ennyire béna is csak én lehetek.
-Örülhetsz is. Egész eddig nem jutott eszembe ezt elmesélni, de túlestem életem legkellemetlenebb emlékének ecsetelésén.-mert így volt. erről nem beszéltem senkinek, az elég abszurd lett volna, viszont későbbiekben egy valamit megtaníttatott velem ez az eset. Nem minden kiáltozás az, aminek hallatszik.
-Kezdem azt hinni, emberemre találtam.-mosolyodom el, nem túl hangosan mondva a szavakat, de ő hallani fogja, ha akarja. Igaza van. A kényelmes meleg szoba ma áldás, holnap úgy sem kapjuk meg a kellemes estét. Sőt. De erre most ne is gondoljunk.
Átsétálunk a kölcsönzőhöz, közben már gondolkodom mit kellene kivenni, valami kevésbé borzasztó, kevésbé csöpögős és sírós filmet.
-Rajzfilmeket is lehet idesorolni.-vetem fel az ötletet mosolyogva, azok ugyanis gyengéim voltak, igaz, magányomba szinte bármelyikben képes voltam találni legalább egy olyan részt, amin sírni kell, nem csak illik.
A vásárlás ehhez képest sétagalopp volt. Nem az ízlésünk különbözik, a felmutatott filmek egy részét még szerettem is, pusztán most nem éreztem hozzájuk kedvet.
-Ez vagy a hűvös lakókocsi. Ez kivételesen a te döntésed.-dünnyögöm vissza, igyekszem elnyomni nevetésem, hisz az egymásnak adott magas labdák sosem maradhattak lecsapás nélkül. És ma így is ő vezetett, pláne a ciki sztori elmeélése után, ahol a napi átlagom magas labdákból mínusz öttel csökkent, hisz kellő hatást ért el a meggondolatlan okfejtésem, mai nyomán jól kinevetett. Persze ezért még ha akartam volna sem tudtam volna rá haragudni, igaza volt.
Végül felmutat egy borítót, amire elégedetten elmosolyodom, amolyan előhelyeslés gyanánt.
-Tökéletes. -kapom ki a kezéből a filmet olyan lendülettel, hogy szinte magamra öntöm a maradék boromat, aztán a pulthoz sietek és ellenkezést nem tűrve fizetem ki a film árát.
-Egy hétre a maguké. Amennyiben a lemeznek...-kezd bele unottan a kissé megfásult eladó, mire mosolyt villantok rá.
-Nyugi épen és egészségesen hozzuk vissza.-vágok szavába, elégedett mosollyal nézek Chriestre. Kicsit talán túlpörögtem a meleg italtól, de jelenleg nem különösebben zavar.
-Na kapjuk fel a csomagokat aztán irány az ágy.-talán kicsit nagyobb hangerővel mondom, mint kellene, ezért pár szempár rám tapad, mire megrázom a fejem és kilépek az üzletből, elfojtott nevetésem immár hagyom előtörni.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 5:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
A meglehetősen sokkot okozó élményt, mikor is rányitott a nevelőanyjára, szinte látom lelki szemeim előtt. Olyannyira tetszik a történet, hogy hangos, szívből jövő hahotára fakadok, és a térdemre kell támaszkodnom. Még a könny is kicsordul a szememből, és beletelik néhány percbe, mire csillapodom, és miközben még fel-felcsuklok, már fáj a hasam a percek óta tartó nevetéstől.
- Hát ez volt a mai nap fénypontja - mondom elismerően. - Azt hiszem örülhetek, hogy ez a történet nem hagyott benned olyan mély nyomot, hogy megutáld a dolgot. Mert most akkor igencsak bajban lennék - fogom meg a kezét, majd vállat vonok.
- Nem vagyok lusta, csak szeretem a kényelmet. Ritkán volt benne részem, hát annál jobban megbecsülöm - mondom. - De most komolyan. Hideg van, sötétedik, hát mi lenne kényelmesebb, mint egy fűtött szobában, teli hassal feküdni az ágyon? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben átsétálunk a kölcsönzőhöz.
- Nos, ami engem illet, valami vígjátékra szavaznék. Valami igazi, jó humorra. Nincs kedvem a könnyes filmekhez, és a rémisztő filmekhez sem - nyitom ki az ajtót, és előre tessékelem.
Meglehetős bolyongás következik a filmek között. Hol ő vesz le egy filmet a polcról, amire a fejem rázom, hol én mutatok fel egy borítót, amire ugyanez a felelet a részéről.
- És még azt szokták mondani, velem nehéz - dünnyögöm, de úgy, hogy ő is hallja. Nincs az az isten, hogy kihagynék némi csipkelődést, aztán lekapom a következő borítót a polcról.
- Na és mit mondasz erre? - kérdezem, beletolva arcába a filmet.

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 5:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

Fura mód nem akartam a szédüléssel foglalkozni, szavaira pedig csak bólintok. Na igen, ha kiütöm magam, aligha fogom látni, ahogy halálra fogja magát aggódni.
A téma a filmekre terelődik, és mikor meglök, erőtlenül a hasába csapok, amíg ki nem fejti a témát, amitől jóleső kacagás hagyja el szám.
-Annak én örülök a legjobban, hogy nincs ellene kifogásod.-vigyorgok rá, aztán én is elveszem a poharam és ujjaim köré fonva folytatom, miután belekortyolok a forró italba.-Kicsit később estem át ezen a tűzkeresztségen. bár az kevésbé volt maradandó élmény, ellenben, mikor rányitottam a nevelőanyámra, mert a sikítozásra azt hittem, hogy bajban van. Szóval tessék, nevess csak ki nyugodtan.-forgatom meg szemeim beismerve életem egyik legcikibb céduláját megkapó eseményét, ami szinte tudatomba égett és ettől kicsit elfintorodom és megrázom magam.-Bár nem hiszem, hogy ez befolyásolná a képességeim a jelenben.-mondom elégedett, visszafogott mosollyal, egyik szemöldököm kicsit megemelve.
Elszólására reagálok, hasonló elszólással, de ez több volt annál. Az a furcsa valami, ami körüllengett minket egyértelmű volt ebből a szempontból nézve, és bár még nem szerettem bele, kezdtem azt érezni, hogy minden mondata után elvesz belőlem egy darabot és magához kezd láncolni. Nem nézek rá, ő se rám, én mosolygok, míg elindulunk kezünkben az itallal, csak akkor emelem rá tekintetem, mikor ismét megszólal.
-És még azt hittem én vagyok a világ lustája.-rázom meg fejem mosolyogva, hisz az otthon maradok az ágyban és punnyadok, ahogy mindig mondták nekem a régi bandaházban, az én stílusom volt. Azt nem nézve, hogy máskor szinte le se lehetett lőni, és nem bírtam megülni a fenekemen pár percnél tovább.-Ha kell? Nem, nem kell, egyenesen kötelező ott enni. Ki nem másznék mellőled, hacsak nem kényszerítenek rá. A múltkori italok még megvannak, egy üveg behűtve a másik szobahőmérsékleten vár minket. Popcorn van. Szóval csak film kell.-mutatok az utca túloldalára, a kölcsönző felé, és el is indulok vele, míg a maradék forralt borom kortyolgatom.-Mi akarunk nézni? A szomorú kizárva nálam. Kell mára a happy end.-mondom eltökélten, mikor az ajtóhoz érünk. Semmi kedvem nem volt elővenni ma azt az énem, aki elpityeredik valamin. Nem volt kedvem ma sírni, túl jó volt ahhoz ez a nap eddig is.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 07, 2015 4:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Röviden felnevetek mikor azt mondja, megnézne engem kétségbeesetten.
- Nos, mivel akkor te minimum ájultan feküdtél, mit sem látnál a magánszámomból. Tehát így érvényét és értelmét veszti az egész - rázom meg a fejem jókedvűen, aztán - anélkül, hogy összebeszéltünk volna - egyszerre fordulunk el a láthatatlanná vált szatyroktól, és megcélozzuk a forralt bor árust.
- Na ne mondd nekem, hogy még sosem láttál felnőtt filmet - évődök vele, és játékos meglököm vállát a vállammal. - Úgysem hiszem el. Tíz éves koromban láttam az elsőt, ami engem illet. Megtaláltam nagybátyám dugi videókazettáját, mikor dolgozni ment. Megnéztem, aztán olyan pofát vágtam, mintha mi sem történt volna. Csak annyi tűnt fel az öregnek, hogy egy napig nem nagyon volt étvágyam - nevetek fel prüszkölve az emlékektől. - Azóta, mint láthattad, hála az égnek már nincs kifogásom a téma ellen - veszem át a forralt bort én is, és jólesően melengetem rajta az ujjaimat.
Hallgatom Leslie szavait, és boldogan mosolygom el magam, mikor megismétli ugyanazt a szót, amit én is kimondtam. Mármint, hogy járunk... ezek szerint ő is így látja, és nincs kifogása ellene. Ettől pedig furcsamód mintha szárnyakat kapnék, és jóleső bizsergés támad a gyomromban. Noha nem látom, de érezni érzem, hogyan ragyognak a szemeim ha csak rá nézek.
- Van egy ajánlatom a számodra - mondom aztán elgondolkodva. - Keressünk egy jó filmet... biztos vannak itt dvd kölcsönzők. Aztán a kényelmetlen feszengés meg a moziban lévő tömeg helyett válasszuk az otthon kényelmét. Befekszünk az ágyba, tévét nézünk, és ha kell, az ágyban eszünk, iszunk. Békés meghittségben. Persze, ez csak ajánlat - teszem hozzá gyorsan. - A választás a tiéd, hogy mit szeretnél.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 6:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

Bevallom hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy ami más boszorkánynak erőt ad, az engem gyengít. Nos, én is előbb cselekszem, mint ahogy gondolkodom, s hiába dacoskodik, megmutatom neki, hogy vannak még jó ötleteim is és nem csak egy néha kicsit hisztis liba vagyok.
-Persze, csak kicsit megszédültem.-nem terveztem rá hozni a frászt, pedig látszik rajta, hogy félig ezt a hatást értem el nála.-Ezek a Holdas dolgok olyanná teszik az erőm, mintha kimosták volna, szóval kicsit sem kellene ilyenkor használnom, de nem az a típus vagyok, aki pár csepp vérben és némi szédülésben ellenfelet lát.-igen, feszegettem a határaim, eddig nem zavart, mert senki nem nézett rám így évek óta. Ez is jól esett, s ismét rájövök, hogy egészen kellemesnek érzem ezt az egészet, ahogy emlékeztet rá, mikre képes az ember.
-Komolyan, most kíváncsivá tettél.-mosolygok, pedig különösebben nem akarom kipróbálni, hogy hogyan viselkedik ilyen esetben, de mégis. A durcás arcát ismertem, az aggódót is, legalábbis immár azt is felírhattam a listámra.
Aztán elindulok vele, hogy némi italba fojthassam iménti dühöm, amit immár nem érzek mondhatni semennyire sem. A filmekre terelem a témát, és elnevetem magam, mikor a romantikus filmek folytatására tesz megjegyzést.
-Én is, bár azokhoz hangulat kell.-általánosítok, majd megrázva fejem kijavítom magam.-Vagyis a romantikus filmekhez kell hangulat. A másik...-vonok vállat, magam sem tudom mit mondhatnék pontosan erre a műfajra.
-El kell, hogy keserítselek, de ebben sem vagyok olyan, mint a többi nő. Emlékeztetnélek rá, hogy az életem negyedét motoros fazonok között töltöttem el, akiknek mindegy volt, csak este pia legyen az asztalon.-emlékeztetem, aztán a borosra nézek.-Kettőt kérek.-zárom ezzel rövidre, majd míg kiszolgálnak, visszatérek a filmes témához.
-Az ezeréves, agyon játszott vígjátékokat nem szeretem, de a normális humort értékelem. Kár pedig a horror alatt legalább okkal bújhatnék hozzád. Bár én sem szeretem őket annyira. A klasszikus filmeket szeretem igazából.-mosolygom, amikor felém nyújtja az árus az egyik poharat, elveszem, és kérdőn nézek Chriest-re.
-Én pedig nem jártam olyan pasival, akit érdekelt volna mit szeretek igazán vagy mit nem.-válaszolok széles mosollyal, hisz hallottam, hogy mit mondott és gondolkodás nélkül reagáltam rá szintén azt a bizonyos szót használva. Hisz bármi is volt ez az egész, rég túlmutatott azon, hogy mi csak barátok vagyunk, bár ezt egyikünk sem bánta.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 6:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Megvárom, míg két-három fújással kiadja a maradék mérgét is, és csak magamban mulatva nézek rá. Persze, lehet hogy az ő helyében én is kiborulnék, de furamód nyugodt vagyok. Talán a közelsége teszi... régebben talán én is másképp reagáltam volna le az elviselhetetlen tömeget és a bunkó embereket. Azt hiszem Leslie képes volt belőlem a legjobb énemet kihozni, és ez nagy szó.
Értetlenül követem, ahogy egy sikátorba kormányoz, majd lerakja a csomagokat.
- De innen bárki elvih... - eddig jutok az ellenvetésben, mert mormolni kezd, és úgy tűnnek el a szatyrok a szemem elől, mintha köddé váltak volna. Na persze... valahogy hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy egy félig-boszorkánnyal töltöm az időmet mostanában. Akinek viszont remek ötletei is vannak a jelek szerint.
- Ejha - mondom elismerően adózva az ötletességének, és a képességeinek, ugyanakkor kissé meg is ijedek, mikor láthatóan elsápad.
- Minden oké? - ugrom oda, és megfogom a karját, hogy visszatartsam, ha el akarna terülni a hóban, de néhány másodperc múlva vissza is nyeri a színét, mire megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Ne ijesztgess - dünnyögöm, és átkarolom, mikor a nyakamba kapaszkodik. - Nem vagyok túl jó elsősegélyből. Ha elájulsz, max fejvesztve futkosni és óbégatni tudok segítségért - vigyorgom el aztán magam, és bólintok, mikor azt mondja, igyuk meg az italunkat. Már csak azért is, mert az idő hideg, és kezdek kissé átfázni. Bele sem gondolok, holnap milyen lesz az erdőben egy szál semmiben.
- Hogy milyen filmeket szeretek? - kérdezek vissza elgondolkodva. - Mondjuk úgy, hogy milyeneket nem, az rövidebb lista. Nem szeretem az olyan vígjátékokat, amiknek nyögvenyelős a humora, és már csak kínlódás az egész nevetés helyett. Meg azokat a horrorokat sem, amiktől bárki maga alá csinálna. Minden mást szívesen megnézek. Sőt, nyugodtan nevess ki, de kedvelem a romantikus filmeket is. Bár eltűnődöm, miért nem csinálnak néha folytatást a romantikának. Vagyis hát csinálnak, azt hívják felnőtt kategóriának - nevetek fel aztán, és megállok egy forralt bor árus előtt.
- Én azt hiszem, erre szavazok. Kíváncsi vagyok, te bepróbálod-e. Még sosem jártam olyan nővel, aki szeretett volna borozni - teszem hozzá, és csak utána döbbenek rá, mi esett ki a számon. Mármint, hogy járok vele. De hát... végülis ez az igazság. VAgy nem? Egyáltalán lehet ténylegesen így nevezni, ami kialakult köztünk?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 5:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

Utáltam vásárolni, és rendszerint fel is húztam az agyam annyira, hogy régebben nem is hagyták, hogy elmenjek vásárolni, ha a családnak kellett valami. Olyankor azért duzzogtam. Engem kiismerni sem elég egy kézikönyv, mert olyan vagyok néha, mint egy rosszul összerakott könyv.
-Igazad van, de akkor is. Fel tud idegesíteni ez az egész átlátszó világ, pláne, amikor hétköznapi dolgok miatt bárki átvágná a másik torkát, hogy neki jó legyen.-rázom meg a fejem, aztán terelem a gondolataim és ebben nagy segítségként számíthatok rá, hisz látom rajta, hogy tényleg nem vette magára az én hülyeségem, amit viszont én mástól szinte elvonzok.
Ötletére csak bólintok. Bár tovább gondolom.
-Nem bízom sem a taxisban, sem a szomszédban, sem senkiben. Egy vagyont költöttünk el, szóval gyere csak...-biccentek az egyik sikátor felé, ahol senki sincs, az egyik épület mellé pakolom a szatyrokat, majd kiveszem kezéből azokat, amiket eddig ő cipelt. Behunyom a szemem és koncentrálni kezdek, míg végül a zacskók szép lassan eltűnnek, ajkaim pedig mozognak, ahogy mormolom az igézetet. Kicsit megszédülök, mikor kinyitom a szemem, ezért homlokomhoz emelem kezem, de más jelét nem mutatom annak, hogy erőm kicsit lefogyott, ahogy a Telihold közeledett.
-Így ha visszajövünk, csak mi fogjuk megtalálni a csomagokat és a hidegnek köszönhetően semmi nem romlik meg. Két dolgot tudtunk le egyszerre.-csapom össze elégedetten kezeim, aztán nyakába csimpaszkodva csókolom meg.-Hmmm, szívesen hozzád bújok bármikor.-suttogom végül, hisz emlékszem rá, hogy mit mondott pár perce, mikor még az utcán álltunk.-Na gyere, behajtom azt a forró italt.-mosolyodom el elszakadva tőle, ujjaim ismét ujjai közé fűzöm, és kellemes tempóban indulok vele vissza a vásárba.-Oké, azt sem tudom milyen filmeket szeretsz. Szóval halljuk, kedvenc színész, színésznő, film?-érdeklődve emelem rá tekintetem, míg haladunk a forró italokat árusító bódék felé.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 5:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Morcos és dühös, olyannyira, hogy azt várom, gőz és füst törjön elő a füleiből, mint egy Tom és Jerry rajzfilmben. Ugyanakkor még ezzel a szikrázó tekintettel és duzzogó szájjal is gyönyörű, így csak felvont szemöldökkel hallgatom, mire kiböki, mi a problémája.
- Jaj bébi - csóválom meg a fejem, és ha nem lennék telepakolva, most alighanem megszorítanám a kezét. - Ne légy már ilyen buta. Mások hülyeségén magad felhúzni azt jelenti, hogy saját magad bünteted. Az emberek már csak ilyenek. Szeretetről beszélnek, de fogalmuk sincs mit is jelent az, és azt hiszik, a karácsony annak az üzenete és ideje, hogy szétvásárolják az agyukat. Csak az olyan emberek, mint mi, akiknek alig van valamijük érzik át az ünnep valódi fontosságát - bólogatok határozottan, mert így is gondolom minden szavamat, aztán kissé elgondolkodom.
- Nos, nekem van egy sokkal jobb ötletem. Hívunk egy taxit, megadjuk a címedet, és kirakatjuk a szatyrokat a házad ajtaja elé. Szerencsére a szomszédság nem fogja elvinni a cuccot, és nem maradunk kaja nélkül. Mi pedig megnézzük, mit adnak a moziban, de előtte iszunk egy forró csokit, vagy forralt bort. Ez a legjobb haragűző. És én jobban szeretlek akkor látni, amikor mosolyogsz, vagy nevetsz. Vagy amikor úgy bújsz hozzám kedvesen, és szelíden, mint egy kiscica.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 4:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

-Akkor lehet, hogy nem hagynálak a lakásba lépni.-fújok nagyot, az említett állatoktól már most viszkethetnékem lett, pedig a fehér bundám fura mód annyira nem szerették, de mindig akadtak kis merészek, akik megkockáztatták, hogy utastársak lesznek egy ideig a bundámban.
A kellemetlen gondolatoktól ma próbáltam megszabadítani magunkat, igaz annyira jól nem haladtam, mint amennyire szerettem volna, hogy egy pillanatban se gondoljon egyikünk se semmi kellemetlenre, de legalább az ünnepeket megúsztuk emberi alakkal, ami külön szerencse volt.
Nagyot nyelek, hogy elnyomjam a mondatot, amivel jelezném, hogy nem tűröm meg, hogy pénzt adjon a vásárlásra, de úgy néz rám, hogy szinte meg se kockáztatok megszólalni.
Háromnegyed óra bőven elég arra, hogy kiboruljak és ismét nyűgössé változzam, felpaprikázva saját magam, szavain pedig még csak egy őszintét sem tudok mosolyogni.
-Legalább nem halunk éhen.-vetem oda egykedvűen, s bár eddig próbáltam kellemesnek érezni ezt a napot, most zabosabb vagyok, mint egy fékezhetetlen paripa.
Kezemben lévő pár szatyorral dühösen haladok az utcán, magamban fortyogva. Persze erről nem ő tehet, és egy percig sem akarok rá haragudni.
-Komolyan, ilyenkor meghülyül mindenki. Az egyik nő éppen csak a karom nem tépte le, amikor....-fújok nagyot ismét, aztán megrázom a fejem, veszek egy mély levegőt.-Bocs, nem rád vagyok mérges, utálok vásárolni, ilyenkor meg pláne, mikor eleve mindenkinek az agyára megy a pénzköltés. Csak máskor nem volt, aki figyelmeztetett volna, hogy utána kicsit bekattanok más hülyeségeitől.-hagyom ezzel magunk mögött a vásárlás kellemetlen élményét.-Főzzünk valami ebédet ha hazaértünk, vagy visszajövünk egy mozira, vagy van más terved?-érdeklődöm, hisz már bőven dél van, talán már el is múlt.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 3:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
- A bunda még hagyján - dünnyögöm válaszul Leslie szavaira - de a bolhák... fél óra alatt megtalálnak az erdőben. Még jó, hogy emberi formában nem maradnak velünk. Igencsak csúfan vakaróznánk éjjel-nappal - fejezem be a monológot. Hiába mondja, nem nagyon tudok elvonatkoztatni, hogy akár akarom, akár nem, nem vár rám kellemes éjjel holnap. Még tíz, átváltozásokkal töltött év alatt sem lehet megszokni a fájdalmakat, amikor az ember összes létező csontja darabokra törik. Ugyanakkor legalább azért hálás vagyok a sorsnak, hogy legalább nem szentestén kényszerülök valami karácsonyi dalt vonyítani a Hold felé.
Elhessentem aztán a gondolataimat, és követem Lesliet engedelmesen a pláza bejáratáig. Ott a kezébe nyomok néhány bankót, és csak egy szemöldökráncolással jelzem, hogy meg se mukkanjon. Ha már nála lakom és étkezem, a minimum, hogy beszállok a költségekbe.
Alig háromnegyed óra elteltével szatyrokkal jócskán megpakolva lépünk ki az épületből.
- Igazán kár, hogy teliholdkor nem tevévé változom. Sokkal könnyebb és célszerűbb lenne jelenleg - hordom végig a tekintetem a csomagok garmadán. - Hagytunk mi valamit az üzletben egyáltalán? - kérdezem. Persze, ünnepek jönnek és hasonló, de ezzel a mennyiséggel egy egész hadsereget jól lehet lakatni.
- Hé, lassíts már! - loholok aztán Leslie nyomában, aki látszólag elég dühösen csörtet a hazafelé tartó úton. - Mi a gond? Elég mérgesnek látszol. A haragod célszemélye remélem nem én vagyok - teszem hozzá, és jártatom az agyam, azon gondolkodva, megbánthattam-e valamivel, de nem rémlik fel semmi ilyesmi.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 11:35 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

A jég olyan volt egykor, mint most a motor. Valamiféle második otthon. Csak, hogy kicsit emlékeztessem magam rá, hogy ilyenre is képes voltam egykor, megpördülök a levegőben. Énekelni nem tudtam, táncolni úgy, ahogy, a korcsolya és a motorozás volt az a két dolog, amiben jó voltam.
-Fura mód nem szeretem, ha miattam balhéznak, csak ha én balhézhatok. De ha gondolod csak neked felveszek egy tüllszoknyát.-ajánlom fel vigyorogva, mikor már mellé érek, és leülök egy székre, hogy levegyem a korcsolyacipőt lábaimról. Nem akartam, hogy tovább unatkozzon, és pár kör épp elég volt ahhoz, hogy emlékeztessen rá, mi tett boldoggá anno, de az érzés mára megfakult, s nem volt ugyan az.
Mikor a cipő a lábamon felnézek rá, igaz kicsit bátortalanul, hisz lehet, hogy ezzel ezzel az egy lépésemmel vethettem keresztet a mai napra, arra, ahogy eddig mentek a dolgok. A jelek szerint viszont tényleg nem fogja a fejem venni, elmosolyodom és szavai hallatán bólintok.
-Reméljük, hogy esni fog és akkor ezt is lehúzhatod a listáról.-mondom , kezeim mellkasán pihentetem.-Aztán ki tudja, hogy találsz e még közös pontot.-indulok el a pult felé, hogy visszaadjam a korcsolyát a szekrényből pedig ki tudjam venni a zacskót, melyben a dísz van.
-Jól van, de ne erre gondolj most. Próbáljunk egy kicsit elvonatkoztatni attól, hogy holnap csontunk törik és bundásak leszünk.-szólok rá, hogy ne kezdjen önsajnálatba, mert annyira nem áll jól neki.-Helyette ma még cipelhetsz szatyrokat, hogy megedződj.-kacsintok rá, aztán elkapom kezét és elindulok vele a bevásárlóközpont felé. A vásárlást magát utáltam, pláne az ünnepek előtt, mikor mindenki öl egy kiló húsért, vagy a karácsinyi füzérekért, vagy az akciós elektronikáért. Soha nem értettem, mire jó ez a felhajtás és most sem különösebben tudtam ép ésszel felfogni ezt a fajta viselkedést. Pont ezért viszonylag lassan végzünk a vásárlással és jó pár megtömött zacskóval térünk haza. Viszont tettem róla, hogy minden kitartson addig, míg a karácsonyi menüt nem kell elkészíteni. Majd azzal a lendülettel, ahogy kicsit dühösen kilépek a bevásárlóközpontból haza is irányítom magam, Chriest személyével egyetemben.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 06, 2015 10:28 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Megkönnyebbülten felsóhajtok, ahogy irányba állít, finoman megtol, és többé-kevésbé biztonságosan leevickélek a jégről. Csak akkor érzem magam újra teljes biztonságban, mikor már a saját cipőmben állok, és csúszásmentes talajon. Ő bezzeg úgy repked a jég felett, mintha nem is ember volna, hanem madár. Beleszédülök a pörgés-forgásának a látványába is.
- Hát, ezt szívesen megnézném úgy is, hogy egy tüllszoknyában libegsz. Bár gyanítom, ezt mások is néznék, én pedig kénytelen lennék balhét csinálni, szóval inkább hagyjuk - mondom, mikor végre ő is megáll mellettem. Úgy tűnik, a száguldást már megunta, vagy csak nem akarja hagyni, hogy egyedül unatkozzam.
- Nos, hajlandó lennék morgolódni, de mivel beláttad, hogy ehhez túlságosan béna vagyok, és megkönyörültél, így nem haragszom - fogom meg aztán a derekát finoman. - Azt hiszem, a motorozás mint sport és hobbi elég közös pont bennünk. A téli sportok amúgy is veszélyesek, mert jéggel állnak összefüggésben, és havon is, meg jégen is hatalmasakat lehet esni. A hóesés csak a meleg szobából szép. Lehetőleg társaságban, és nem egyedül - teszem hozzá félredöntött fejjel, mint egy hízelgő kiskutya.
- Na gyere menjünk. Vásároljunk, mert ha így haladunk, kénytelenek leszünk diétára fogni magunkat, abból pedig nem kérek. Holnap amúgy is telihold, és szükség lesz az erőmre - fintorgok. Ahogy előre elképzelem a csonttörő kínokat, amiket majd át kell élnem, nem lelkesedem magam halálra.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 6:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

-Az egyensúlyoddal. Minden azon múlik.-pont azokkal a szavakkal és azt mondom, amit az én tanárom mondogatott nekem is, amikor kicsi voltam. Vagyis fiatalabb.
Lehet, hogy esélytelen próbálkozás volt tőlem, de vagyok olyan makacs, hogy ezt helyezzem a minimum ponthoz. Legalább próbálkozom, hogy a helyzetből kihozzak valami jót. Ha nem sikerül, nem mondhatom azt magamnak, hogy meg se próbáltam.
Nagyot sóhajtok, mikor végleg kijelenti, hogy ő feladja.
-Nem akarom, hogy Brian legyél. Te így vagy jó nekem.-csúszok hozzá közelebb, aztán irányba igazítom a kapu felé, és lekísérem a jégről. -Belőlem viszont egyszer Katarina Witt-et akartak faragni. Csak aztán nem sikerült nekik.-siklok távolabb tőle, majd irányt váltok és hátrafelé siklok, lendületet véve, hogy a levegőbe ugorva megpördüljek kétszer, majd kecses mozdulattal érjek újra jegyet. A bokámnak nem igazán tetszik a művelet, de nem foglalkozom vele.
-A nevelőapám heppje volt, hogy tanuljak meg korcsolyázni. Az ok most mindegy. Miután megtörtént az a baleset...-utalok rá, hogy a közeledése nyomán sikerült kiváltani az átkom és a végzetébe rohanni...-Ezt is abbahagytam. Csak gondoltam megmutatom, hogy képes vagyok ilyesmire is, ha nem csak mackónadrágban főzőcskézni.-lépek le a jégről mellé.-Nem akartam, hogy hülyét csinálj magadból, csak gondoltam jó móka lesz. Lehet, hogy ez kicsit önző volt tőlem, de remélem nem rontja el a napunk a makacsságom.-ismerem ezzel el egyik hibám, kicsit lesütve szemeim. Valójában jó érzés volt a jégen lenni, de azért kellemetlen is, és ezzel nem tudok mit tenni. És remélem ezért nem veszi a fejem, mert nem hittem neki, hogy ez nem az ő műfaja. Furcsa, érdekel, hogy mit gondol, és érez, és már nem csak a magam csökönyössége van előtérben.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Azt hittem, ezzel a jókora eséssel bizonyítottam, hogy nem itt van a helyem, és megmenekülök a további tortúrától. Persze, tévedtem. Nem is Leslie lenne, ha ennyiben hagyná a bénázásomat.
Feltápászkodom - belé kapaszkodva - aztán igyekszem a fejembe verni, amiket mond.
- Nem lehetne, hogy inkább arrafelé csúsztassam a lábamat? - bökök fejemmel a hátam mögé, ahol a kiskapu áll, amin bejöttünk. Szívesebben venném az irányt arra, és nem befelé, a további megpróbáltatásaim színhelyére. - És ha a cipőmet nézem, akkor nem látom, mit csinálok. Akkor hogy korrigáljak? - kapaszkodom úgy a korlátba fél kézzel, mint egy mentőövbe. Nincs az az isten, hogy elengedjem, az már fix!
- Figyelj... csúszkálj. Élvezd a jeget, én meg elleszek itt - próbálkozom. - Hidd el, jobban járunk mindketten. Ez nem az én műfajom, hiába - rázom a fejem. - Nem érzem magam biztonságban, és nincs kedvem a térd- vagy bordatöréshez - teszem hozzá. - Nem lesz belőlem Brian Boltano, bárhogy is szeretnéd - cövekelek aztán le makacsul. Tényleg nem akarom folytatni, mert nem megy a dolog. És ettől mindig egyszerre leszek dühös - önmagamra persze - és csalódott.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 5:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

-Ne legyél már ennyire savanyú!-morgok rá nem túl nőiesen, ugyanakkor továbbra is mosolyogva. Még maga sem tudja, mire adta most a fejét, örömittas érzésem viszont nem próbálom rejtegetni. A pulthoz sietek, kérem a 39-es méretet, majd elakadok, mert az övét nem tudom. Viszont ezzel is egyel több dolgot tudunk meg a másikról, na nem, mintha a láb méret olyan roppant fontos dolog lenne. Kérek egy kulcsot, hogy a kezemben lévő zacskót be tudjam tenni, mielőtt összetörném, amire kicsi az esély, de nem lehetetlen véghezvinni.
-Azt majd meglátjuk.-vágok issza magabiztosan, gyakorlott mozdulatokkal, gyorsan bekötve a korcsolyát, igaz nem volt a lábamon ilyen, minimum vagy öt éve, de nem a világ vége. Olyan ez, mint a biciklizés. Gyorsan visszatalál az ember ezekhez a gyökerekhez is. Vagy valami olyasmi.
Megvárom, hogy elkészüljön, kicsit bizonytalanul lépek a jégre, de ahogy a korcsolya éle siklani kezd magától, lökök magamon egyet és máris eltölt a kellemes érzés. A jégen alig vannak, a gyerekek kellemesen lassú tempóban próbálkoznak, a szülők a palánknak dőlve biztatják őket. Hagyom, hogy győzködje magát, hogy menni fog ez, távolról méregetem mosolyogva, míg én egyik kört írom le a másik után, mintegy bemelegítés gyanánt. Tapsra emelném kezeim, mikor látom, hogy még sincs meg az egyensúly, s kis híján spárgába kezd, amit végül az követ, hogy végignyúlva a jégen elkáromkodja magát. Nem nevetem ki, eszem ágában sincs, inkább megrázom a fejem és mellé siklom.
-Ugyan már, nem esznek itt embert, senki nem röhög, mindenki a saját kölkével van elfoglalva.-és tényleg így volt.-Na gyere, végigvesszük az első leckét, a korlát mellett. Nem fogom hagyni, hogy itt ücsörögj.-kapom el kezét, ellentmondás nem tűrő hangon segítem talpra válla alá karolva, bevetve minden farkas erőm, hogy véghezvigyem a kis tervem. Kikísérem a korlátig, aztán elé lépek.
-Lassan csúsztasd egyik lábad a másik elé, így.-mutatom be, könnyed mozdulatokkal, majd ujjaim álla alá csúsztatom.-És ne a cipőd nézd, hanem a szemem.-parancsolok rá. Fogalma sincs, hogy mibe kezdett. A gyerekek egy része megtorpan, ránk néznek, szinte süt róluk, hogy a gyakorlatias mozdulattal, ahogy rögtönzött tanításba kezdtem, sóvárognak a tudásért.-Emlékezz rá, hogy bármit kérhetsz cserébe ezért.-emlékeztetem Chriest, míg mosolyom továbbra is széles, kezét óvatosan elkapom és húzni kezdem magam után, lassan. Egy dolog, amit ő megtudott rólam, én meg róla. Én tudok korcsolyázni, ő nem, de mindenbe bele lehet tanulni valahogy, s én is így kezdtem egykor.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 5:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Még mindig úgy méregetem a jégpályát, mintha legalábbis farkasfűvel lenne bevetve, és addig erőteljesen ellenállok, mígnem egy csókkal levesz a lábamról. Akkor egy sóhajjal leengedek, mint egy kipukkant lufballon, és csak megvonom a vállamat.
- A nagybátyám már tizenhat éves koromban megmondta, hogy engem egyszer a nők tesznek a sírba - forgatom a szemem beszédesen. - De legyen. A kedvedért még hülyét is képes vagyok csinálni magamból - teszem hozzá, bár egyelőre nem túl lelkesen tűröm, hogy magával rángasson, még beljebb, és teljes mértékben átvegye a kezdeményezést. CSak a lábméretemnél akad meg, mígnem ki nem segítem.
- 43 - bököm oda a férfinak, aki kiszolgál, és nagy sóhajtozással nekifogok a lábamra csatolni a készséget, kb úgy, mint aki az Everest megmászására készül. Bár ha úgy vesszük, ez nekem nagyjából olyan volumenű feladat.
- Előre szólok, ha te is elesel, hangosan és kárörvendően fogok röhögni - jegyzem meg mikor végre bekászálódunk a kis kapun. Érzem, ahogy az első lépésnél a végtagjaim önálló életet kezdenek élni, és mennek jobbra-balra, így egyelőre a korlátba kapaszkodás biztonságát választom. Ő pedig úgy siklik előre, mint a nyíl. Így nézve azért nem lehet ez olyan bonyolult... és amúgy is. Nehogy már gyávának nézzen.
- Oké - dünnyögöm, biztatásul önmagamnak. - Farkas vagy. Megtalálod az egyensúlyt - biztatom magam némi verbális vállveregetéssel, aztán elengedem a korlátot, és nekilódulok. Egészen egy méteres távolságig magabiztos vigyor ül a képemen. Ami le is hervad, amikor rájövök, hogy a lábaim között akár már a Notre Dame is átférne. Nem is maradok talpon sokáig, professzionális hasast fogok, méghozzá tengeri csillag alakzatban. A fejem és a négy végtagom ötfelé áll, a jég meg akkorát reccsen, hogy csodálom, amiért nem szakad be az egész.
- A rosseb - morgom, és felemelem fektemben a fejemet. Csak kicsit ciki, hogy a látogatók fele engem bámul, és láthatóan jól mulat rajtam. Ahogy Leslie is. Egy darabig dühöngök, aztán rájövök, milyen hülyén festhetek itt hasalva, és belőlem is kitör a nevetés.
- Azt hiszem, nagyon sokkal tartozol nekem a szégyenért - küzdöm magam térdre, de ennél feljebb nem. Nagyon kényelmes nekem így is. És nem mellékesen biztonságos.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

Hangosan elnevetem magam, ahogy kifejti, hogy honnan lesz fánk. Sebaj, így legalább biztos, hogy szép formás lesz, és friss, nem pedig amorf és hetek óta kivágott, ami már kezd meghalni. Az illatról nem is beszélve.
-Ez tetszik. Részesek a bűnben.-vigyorgok elégedetten.
Nagyot nyelek, ahogy visszaszól a fickónak, egy részem reménykedik, hogy az fogja magát és egy szó nélkül tova sétál, mielőtt nagyobb baj lesz. És így is teszi. Karom szorosan fonom Chriest köré, mintegy próbálva megakadályozni, ha hülyeséget csinálna. De nem teszi. Kifújom a tüdőmben akadt levegőt és koncentrálva figyelek rá.
Soha nem értettem, hogy az emberek miért ölik egymást, még ok nélkül is. Olyan, amilyen én, vagy mi nem leszünk soha. Hatalmas szatyrokkal felpakolt ürge, akin látszik, hogy mindenhol folyik belőle a pénz, ahol lehetséges. Csakhogy a családi béke és szeretet szerintem nem ezzel váltható meg és tartható fenn, ha mégis, az sokat elmond magáról a családról.
-Szerintem is. De azért azt a lopott fát kérem, hogy betehessük alá a szívünk.-mosolyodom el, őszintén örülve, hogyha így lesz és békében el tudjuk tölteni azt a pár napot, ahogy az eddigieket is. S addig már nem is kell olyan sokat aludni.
Végül elkapom kezét, és húzni kezdem a jégpálya felé. Nekem ez kellemes emlék volt. Legalábbis egy a sok rossz közül, nem nézve, hogy miért is mire is ment ki az a játék, hogy elvigyen a nevelőapám az órákra. Visszagondolva nevetséges indok volt tőle és a puszta emlékétől kiráz a hideg, összeszorul a gyomrom és hányingerem lesz, de igyekszem nem ezzel foglalkozni most.
Makacskodik, nem meglepő. De én is az vagyok, emberére talál, és akkor is meg fogom győzni, hogy velem tartson.
-Farkas vagy, az egyensúlyod hamar megtalálod, és ott leszek melletted, nem hagyom, hogy egy csapat taknyos kiröhögjön.-az arcomon ülő vigyorból látszik, hogy ugyan ezt nem ígérhetem saját magamtól.-Légyszi, légyszi!-pislogok szépen, közelebb hajolva hozzá.-Cserébe lehet egy kívánságod bármikor teljesítem.-kérlelem pajkos vigyorral, majd közelebb hajolok hozzá, hogy forró csókommal is segítsem a döntését, de én már döntöttem, elkezdem húzni magammal, és ahogy a cipőkhöz érünk, kérek egyet magamnak, a saját méretemben, majd kérdőn nézek Chriestre, mert fogalmam sincs, hogy neki mekkora a mérete. Ha egyáltalán hajlandó lesz feljönni velem a jégre...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 05, 2015 4:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
- Ahogy rávilágítottál, holnap telihold. És az erdő tele van fenyőfával. Amúgy is én vagyok a rossz fiú, naná, hogy lopni fogom ahelyett, hogy vásárolnám - jegyzem meg kajánul, és csak akkor nézek fel a meghitt kettősünk összeborulásából, mikor néhányan a foguk közt mormogva gyanítom nem épp boldog karácsonyt kívánnak nekünk, ahogy az út kellős közepén álldogálunk.
- Boldog karácsonyt magának is öregem - nézek bele a nem túl szívélyes fickó szemébe, aki ettől azonnal messzebb is kotor. Nem mintha bántani akarnám, eszem ágában sincs. Csak épp legalább karácsonykor lehetnének a népek toleránsabbak. Vagy lehet, hogy irigykedik, mert ahogy látom, nem épp fiatal már, és ki tudja mikor volt az életében olyasmi, mint nekünk. Jókora csomagokat cipel, mert azt hiszi, ettől lesz karácsony a karácsony.
- Látod? - mutatom Leslienek, ahogy a fickó végül arrébb ballag. - Szatyor, csomag, meg egy jócskán megvékonyodott pénztárca. Beáll majd a fa alá, szétosztja az ajándékokat, és azt hiszi, megtett mindent az ünnepért. De ebből - bökök a szívem tájára - alig lesz majd ott valami. Nekünk szinte semmink nincs önmagunkon kívül, hát ezt adjuk a másiknak. És azt hiszem, ez a legszebb, és legbelsőségesebb ajándék, amit csak el lehet képzelni - tűnődik el, aztán engedelmesen követem, amikor vonszolni kezd magával.
Fogalmam sincs, hová megyünk, csak akkor vesztem el a talajt a lábam alól - képletesen, legalábbis egyelőre - mikor megállunk egy korcsolyapálya szélén.
- Na nem - tiltakozom. - Nem tudok korcsolyázni. Vagyis nyilván nem tudok, mert még sosem próbáltam. Nincs szándékomban kiröhögtetni magam egy rakás taknyossal - rázom a fejem, de valahogy a lelkem mélyén érzem, ha kicsit győzködik, az ő kedvéért képes leszek beadni a derekamat.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 04, 2015 6:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

Kinyújtva nyelvem, gyermekien veszem le a célzást, a visszadobott magas labdát, amit most hagyok lepattanni, tőlem meglepő módon. A mosolyom viszont épp annyira mutatja, hogy eszem ágában sincs megsértődni ilyesmin, mint amilyen komolyan ő is mondta, hisz az látszott rajta, hogy csak nem bírta szó nélkül hagyni a szurkálódásom. Fogalmam sem volt, hogy mi volt ez az egész, hogy hová vezetett, vagy hová nem, de sodródni az árral sokkal jobb érzés volt, mint túlgondolni mindent és rágódni minden lépésen, mielőtt meglépném. Felfedezőútra indultunk, egyre több dolgot tudtunk meg a másikról, csupán pár elcsípett gondolat révén is, ami még érdekesebbé tette ez az egészet. Nem kezdtünk konkrétan mesélni dolgokról, mindig feljött egy téma, amiből adódott a másik. Ez pedig jó volt.
A lehető legkevésbé sem akartam lesajnáló lenni vele, sőt. Mondhatni hirtelen célt adott, hogy megváltoztassam az ünnepekről alkotta emlékeit, és esetlegesen sikerüljön valami igazán emlékezeteset összehozni számára és számomra is. Tervek hada kezd el kiforrni agyamban, aminek jelét nem mutatom, de mind elraktározom, hogy később fel tudjam őket használni, ki tudjam gondolni melyik lenne a legjobb mind közül.
-Szerintem is. És lesz fánk is, így-vagy úgy, de lesz. A díszekre pedig van ötletem.-gondolkodom hangosan, ismét gyermeki énem előre tör, felcsillanó szemeimen látszik, hogy mindent kezdek eltervezni, amit remélem nem bán ő sem. Pláne egy fát. Nem kell nagy, de a Karácsony mégis csak úgy az igazi, ha a szobát betölti a friss fenyő illata.
Aztán hirtelen olyat mondok, amivel magam is meglepem, és tőlem nem éppen szokványos, sőt, már-már idegen módon megremeg a hangom. Mert igen, ez volt az igazság. Éreztem, hogy ez lesz a vége, és ismét kicsit bizonytalanul kezdem érezni magam, de végül is semmi olyat nem mondtam, amit korai lett volna kimondani. Csupán kezdtem érezni valami idegen, kellemes érzést a mellkasomban.
Közelsége a tömeg ellenére sem zavar, ahogy hozzám simul, forró homlokát enyémhez nyomva, szempilláim alól kilesve nézek rá fel, és ajkaimon mosoly bujkál, visszafogott, és talán kicsit megilletődött is, kislányos.
-Remélem is, hogy így lesz. Én is így érzem, épp ezért nem fogom hagyni, hogy mellettem a múltadon rágódj vagy hülyeséget csinálj.-tisztázom, ellentmondást nem tűrő hangon, mert nem akartam semmiből kihúzni a makacs fejét, és inkább láttam kajla kisfiúnak, mint morcos koravénnek.
Meglep, hogy ezek után nem tudok már mást mondani, talán perceg is ácsorgunk így, homlokunk összeérintve, elveszve a másik tekintetében. De nem zavar, hogy megfagy az idő, vagy hogy közben mogorva alakok megjegyzéseket tesznek, hogy útban vagyunk. Kezem mellkasára siklik, elmosolyodom, és mikor megcsókol, üres kezem ujjai tarkójára siklanak. Ez a csók most más. Nem követelőző, nem mohó vagy vad, sokkal mélyebb, gyengédebb, mint amilyennek eddig éreztem.
-Gyere, mielőtt hozzák a vasvillát is.-szakadok el tőle, alig hátrébb húzódva, kicsit szakadozottan véve a levegőt, ujjaim ismét övéi közé fúrom, derekához simulva indulok el, elhaladva egy forrócsokoládét áruló bódé előtt, majd egy ékszereket árusító bódé következik. Csendesen sétálok felé, aztán az utca végén lévő térhez érve elmosolyodom. Korcsolyapálya van felállítva, alig vannak a jégen, inkább csak gyerekek.
-Mutatok valamit, persze csak akkor, ha hajlandó vagy a jégre állni velem. Ha nem tudsz korcsolyázni, az sem baj, megtanítalak.-kezdek neki, mosolygó, kérlelő tekintettel, közelebb lépve a pályához.-Ne kéresd magad. Tudod, ha valamit a fejembe veszek, úgy is elérem.-pislogok szépen, várva, hogy rábólint e vagy nem, de ha nem a válasz, akkor is tovább próbálkoznék még. Nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 04, 2015 4:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Tapogatózunk. Azt hiszem, talán ez a legjobb szó. Persze, nem ténylegesen kézzel, sokkal inkább valami mással. Gondolatokkal, lelkünkkel tapogatjuk körbe a másikat, vizsgálgatva a másik határait, érzéseit, olvasni a szemekből, egy pillantásból. Valami van köztünk, valami van a levegőben. Egyre erősebben érzem én is, és úgy hiszem, hogy ő is. Kiforratlan még, képlékeny, még épp csak születik, de már most is érezni, hogy ott van. És ez tényleg boldogsággal tölt el, és őszinte örömmel.
- Neked még azt is elnézem, ha az idegeimet túráztatod - mondom aztán kedvesen. - Hiába, mindenkinek van keresztje. Az enyém azt hiszem a fárasztó nők - cukkolom én is őt, hogy ne maradjanak a szemtelen szavai válasz nélkül, és élvezem a helyzetet, mert itt a vásár közepén nem igazán vagdoshat hozzám semmit. Feltűnő lenne a dolog, ha a tárgyak csak úgy ide-oda röpködnének körülöttünk.
Kapok először egy morcos pillantást, majd ez azonnal meg is enyhül, ahogy elmesélem, miféle karácsonyokban volt részem eddig. Némi sajnálatot látok megcsillanni a tekintetében, de nem akarom, hogy sajnáljon. Azt hiszem, én valami mást akarok.
- Jól hangzik egy békés, igazi karácsony ígérete - mormolom lágyan, amikor biztatóan megszorítja a kezem, aztán kissé meglepve kapom rá a tekintetem, mikor hangja megremeg. CSak amikor elér a tudatomig, hogy mit is mondott, értem meg, hogy miért. A torkom elszorul, bár nem találok rá magyarázatot. Nem szomorúság az oka, semmi köze a negatív emóciókhoz. Érezhet az ember ilyesmit örömében is?
- Nem fogom összetörni - húzom őt magamhoz, egész testemmel hozzásimulok, homlokomat pedig homlokának döntöm. Jólesik így állni vele, meghitt közelségben az embertömeg közepette is. - Igyekszem, hogy ne bántsalak majd. Soha, egy pillanatig sem. Alig pár nap alatt fontos lettél nekem - mondom, és lágy lehelete csiklandozza arcomat. CSak állunk így, néma csendben, de azt hiszem, ezúttal a szavak csak elrontanának mindent.
Nem tudom kimondani és szavakba foglalni az érzéseimet. Nem érzek szerelmet... MÉG nem. Még túlságosan korai. De azt hiszem, a legjobb úton haladok afelé, hogy végérvényesen behódoljak neki. Csak annyit tudok, hogy ha most elküldene magától, a lelkem egy része belehalna, ugyanúgy, ahogy Gwen után is belehalt.
- Alig egy hete azt hittem, bele fogok halni a fájdalomba, amit éreztem. Most pedig azt hiszem, te vagy a legjobb dolog, ami az elmúlt időszakban történt velem - érintem meg ajkammal az ajkát.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 03, 2015 6:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

A furcsa helyzetet próbálom megszokni, bele simulni, lassan kiismerni az érzéseket, amik jelenleg még igen zavarosan kavarognak bennem. A félelem mellett egyszerre érzem a szeretet iránti vágyódásom, amit ritkán kaptam meg akárkitől, és próbálom a jelent megbecsülni, jobban, mint eddig. Mégis a tüskéim egy részét még kieresztve tartom, magam sem tudom miért, és remélem elmúlik majd ez, s nem fogok minden miatt támadni. És remélem, hogy azért legyőzni ezt az érzést a puszta közelsége is fogja segíteni.
Figyelmem rá szegezem, mikor megszólal, igyekszem nem sajnálkozást mutatni felé, inkább közelebb bújok hozzá és megszorítom a kezét, jelezve, hogy itt vagyok.
-Nem megyek sehová, ígérem. Bár az idegeiden fogok még táncolni, azt nem tudom megígérni, hogy nem teszem.-biztosítom eltökélt hangon, aztán kiélvezem a pillanatot, hogy egyik karját körém fogva magához húz.-Teszek róla, hogy életed legszebb karácsonya legyen az idei.-teszem hozzá, mikor elveszem a zacskót kezéből. Szavai hallatán viszont akaratlan elpirulok, és alsó ajkamba harapok.-Soha senki nem mondott még nekem ilyen szépet.-pillantok rá kicsit megilletődve, az arcom minden izma arról árulkodik, hogy boldog vagyok, hogy mosolyom le sem tudom hervasztani arcomról, s nem is akarom.
Aztán megragadom kezét, miután kifizette a díszt és a következő bódénál a fejére nyomok egy szőrös sapkát.
-Kár, pedig őszintén mondom, hogy tetszettél benne.-cukkolom elégedetten, mikor visszateszi a helyére a szóban forgó sapkát, az eladó pedig mosolyogva rázza meg a fejét. -Azt hiszem az már akkor a tiéd lett, mikor a kanapé helyett az ágyam ajánlottam fel éjszakára.-nézek mélyen szemébe, és komolyan is gondolom, amit mondok. Már akkor is éreztem valami furcsát, ami ott vibrált köztünk a levegőben, csak nem akartam még észrevenni.-Csak ne törd össze.-kérem, hangom kicsit megremeg, ahogy arcát vizsgálva nézek rá. Nem szeretném megint azt az érzést magaménak tudni, tetszik, ahogy a jelen alakul. Pedig reggel még attól tartottam, hogy el fog menekülni, most viszont mégsem érzem úgy, hogy ezt megtenné.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 03, 2015 6:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy percig bamba döbbenettel, értetlenkedve pislogok. Amit mondtam, szívből mondtam, csak éppen úgy tűnik, ő másképpen fogta fel, mint ahogy én szántam. Mi rossz van abban, hogy azt mondtam, túl jól érzem magam vele? Inkább örüljön ennek... bóknak szántam, csak épp a jelek szerint ő ezt nem értette meg. Ettől támad bennem némi rosszkedv, de aztán elhessentem. Nem akarom elrontani a köztünk lévő jó hangulatot. Ami ténylegesen tova is illan, ahogy közeledni kezd az ajándéktárgyak felé, aztán úgy nézelődik és válogat, mint az óvodások a sütemény, vagy játékboltban.
- Én sosem ünnepeltem a karácsonyt - mondom csendesen. - A nagybátyám sokat dolgozott, hogy legyen valamennyi pénzünk, és általában olyankor is... a karácsony, amikre visszaemlékszem életem folyamán, magányosan teltek el, egy lakókocsiba zárva, és néha éhesen - hajtom le a fejemet. - Szeretnék változtatni ezen. Veled talán van rá esélyem - nézek aztán a szemébe. - És nem azért veszek neked ajándékot, mert te elvárod, vagy mert én akarok cserébe valamit. Azért adom, hogy lássam az arcodon az örömöt, és a mosolyt. Nekem ez a legszebb ajándék - nyelek nagyot, és egy pillanatra magamhoz szorítom, mikor csókot nyom az arcomra.
Aztán mikor megragadja a kezemet, és magával húz, már nevetve követem. Főképp ahogy fejembe nyom egy kalapot, amiben egyenesen úgy nézek ki, mint egy gyengeelméjű Clint Eastwood.
- Kösz, inkább nem - hárítok nevetgélve, és visszateszem a sapkát a helyére. - Ha adni szeretnél nekem valamit, olyat adj, amit pénzért nem lehet megvenni - szorítom kezét a mellkasomra. - Feltéve, ha tudsz, vagy akarsz ilyet adni.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 03, 2015 5:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

Furcsa mód magam is zavarba jövök a reakciómtól, amit a nő vált ki belőlem, aki szemrebbenés nélkül méregeti a férfit, aki mellékesen időközben az én kezem fogja. A morgás visszafogom, a szúrós tekintetem kevésbé tudom uralni, és az üde kék szempár hirtelen jeges, sötét tekintetté változik. Holott látom Chriest-en, hogy még csak meg se rezzen a nő láttán, nem néz senkire konkrétan, ami jól esik a lelkemnek, de ami zavar, az zavar, és vagyok annyira önző, hogy ami az enyém, vagy részben az enyém, azon nem szívesen osztozom. Furcsa zavarba ejtő érzéseim palástolva, kirángatom magam a karácsonyi hangulatból és az elmerengő gondolatokból, és kicsit tempósabban indulok el a bevásárlóközpont felé, amikor Chriest visszatart azzal, hogy elém vág. Összevont szemöldökkel, majd csodálkozva nézek rá.
-Ha még egyszer azt mered mondani, miközben a szemembe nézel, hogy túl jól érzed magad velem, a létező összes dologgal foglak megdobálni. Ez olyan, mintha megcáfolnád magad, és valahol zavarna. Szóval fogadd el, hogy így van.-kérem, mert valóban, ez az egy mondat mindig megütötte a fülem, és valamiért nem vette be úgy a gyomrom, mintha azt mondta volna, hogy jól érzi velem magát. Inkább olyannak éreztem, mintha vívódna magában, hogy ez jó-e, s ez nem annyira tetszett már. De lehet, ezt is csak én gondolom túl.-Mind a ketten is átmelegíthettek, bár azt megígérhetem, hogy neked jobban fogok örülni, mint neki.-célzok a forralt borra, de ha esélyt ad rá, biztos, hogy ma még kérek egy pohárral. S bár nem voltam éhes, valljuk be, hogy a forgatagban sült, főtt ételek illata még ilyenkor is képesek voltak az ember hasát éhségre ösztönözni.
Mosolyogva követem, jó nézni, hogy felszabadult, nem pedig az a búskomor figura, aki volt pár napja, aki a pénztárcája összes tartalmát a saját maga leitatására akarta költeni. A díszek kifejezetten tetszenek, a fehér falú, egyszerű motelszobát lehetséges, hogy feldobná, igaz pár gyertyával én is próbálkoztam, viszont mivel soha nem voltam tárgyfüggő, többre nem is nagyon jutottam eddig a dekorálásban.
-Tavaly kihagytam, viszont előtte ünnepeltem párszor.-mondom szinte motyogva, ahogy elkezdem a kínálatot befogadni a szememmel és amikor megvan a tökéletes, mint egy tízéves kislány, épp csak nem ugrálva választom ki az egyik hópelyhes, karácsonyi város képét mutató díszt. -De azok a karácsonyok nem voltak olyanok, amilyen ez lehet.-nézek rá csillogó szemekkel, mosolyogva, amíg az eladó be nem csomagolja azt, amit kiválasztottam és egy szatyorba nem teszi.-Köszönöm.-emelkedem lábujjhegyre, egy gyors csókot nyomva szájára.-Viszont állapodjunk meg benne, hogy nem azért vagyok veled, hogy ajándékokkal halmozz el.-kérem, mert soha nem tartoztam azok közé, akik csak ezért akarnak maguk mellé valakit. Ezen pedig most sem akarok változtatni, igaz leplezetlen boldogságom pont arra utal, hogy nagyon nem is kaptam így még senkitől, semmit.
Tovább haladva egy meleg szőrsapkákat áruló bódé mellé érünk, én pedig elengedem kezét, lekapok egyet a polcról és mielőtt egy szót is szólhatna, a fejére húzom, majd nevetve tolom elé a tükröt.
-Mintha rád öntötték volna.-hazudom, pedig nevetségesen áll rajta, de ezt a vak is látná.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 03, 2015 5:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Úgy szólal meg, hogy egy pillantást sem vet rám. Az utca karácsonyi képét fürkészi, mégis tudom, hogy szavai nekem szólnak. El is vigyorgom magam, ugyanolyan zavarban, mint eddig. Azt mondta, szereti az óvodás jellegű énemet, hát most meg is kapja, tessék. Egyenesen a gyártótól.
Aztán - mintha ő maga is zavarba jönne, és nem tudná, hogy is viselkedjen - gyorsan témát vált. Közben pedig olyan tekintettel méregeti a mellettünk elhaladó nőt, hogy csodálom, amiért az nem halálozik el helyben, az utca kövén. Különös, de én egy tekintetre sem méltatom azt, akit ő vetélytársnak tekint, és ezen meglepődöm. Ez nem rám vall, hiszen nemrégen még szemmel faltam fel minden dekoratívabb nőneműt. Ez a lány tényleg kifordított magamból, és a pláne, hogy élvezem ezt, és a legkevésbé sem bánom.
- Mondok jobbat - állok aztán meg, magammal szembe fordítom Lesliet, és a nyílt utcán megölelem. - Először nézzünk körbe, aztán vásároljunk. Azt hiszem, néhány óra nem a világ, egyik boltot sem fogják kirabolni és a földdel egyenlővé tenni ennyi idő alatt. Az idő szép, az ünnep közeleg, én pedig jól érzem magam veled. Túlságosan is jól - teszem hozzá. - És ha fázol, megmelegítelek. Vagy megmelegít a forralt bor - mutatok az egyik árus felé, aztán sült gesztenye illatát is felénk sodorja a szél. De előbb még valami mást szeretnék.
- Gyere -ragadom meg a kezét, és megállok egy kis bódé előtt. A színek és formák még engem is megragadnak, pedig én nem vagyok boszorkány. Lehet, hogy giccses, de talán megbecsüli majd... mert tőlem kapja.
- Válassz. Bármelyiket kérheted. Nem tudom, te eddig ünnepelted-e a karácsonyt, én nem. De veled, talán változtathatok ezen. Ha te is szeretnéd. Én nagyon vágyom rá - simogatom a kezét. - Szóval, válassz egyet a sok közül - mutatok a választékra, mintha a bolt egész készletét megvehetném neki.

http://i63.tinypic.com/1zlyd83.jpg
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 03, 2015 4:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Chriest & Leslie

A kellemesen hűvös levegő nem tartott vissza attól, hogy ne merüljek el a gondolataimban és ne akarjak okfejtésbe kezdeni. Egyszerű volt minden, talán csak én próbáltam annyira keresni az okokat a dolgok háta mögött. Aznap este, amikor a bárba beléptem, nem volt tervem senkit sem hazacibálni magamhoz. Igazából nem túl nőiesen beismerve, azért mentem oda, hogy a régi idők emlékére felelevenítsem a torkom maró ital ízét. A társaság másodlagos volt, mellékesen bunkó, legalábbis elsőre. aztán valami megváltozott és hirtelen elkezdett érdekelni a bunkó mögött rejlő személy is, aki a látszat ellenére egy csupa szív ember volt. Arcomra akaratlan mosoly szökik a gondolat következtében, hisz emlékeztem még rá, hogy majdnem felképeltem, aztán a percek alatt kijózanodó fejét hagytam, hogy a párnámra hajtsa. Már akkor éjszaka jól aludtam, aztán a dolgok egymás után történtek, haladtak előre, sodródtunk velük, és azon kaptam magam, hogy az ismeretlen, vonzó fazon nem csak az ágyamba mászott be, de elkezdett magába bolondítani, amit furcsa mód sosem éreztem ennyire intenzíven, s azt is kijelenteném, hogy nem is akartam soha ilyesmit érezni.
A csend nem zavar fél szemmel látom, hogy őt sem. Az utcákon már egy-két karácsonyi dísz fellelhető, a levegőben érződik a forralt bor jellegzetes fűszeres illata. Mélyen beszívom a kellemes illatot és egy pillanatra lehunyom a szemem. Mindig is szerettem ezt az illatot, és önmagában a karácsonyt is szerettem. Ilyenkor a banda is hazament, a nők főztek, a férfiak ügyetlenül, de ezt nem felvállalva próbálták fellógatni a fényeket a házra, vagy a fát becibálni a hatalmas közös nappaliba. Egészen addig fel sem tűnik, hogy már máson jár az agyam, míg keze meg nem keresi enyémet, ujjai pedig összefonódnak ujjaimmal. Nem állok meg, továbbra is lassan haladok mellette, csupán közelebb húzódom, hogy válla enyém súrolja, s tekintetem még csak rá sem emelem, de széles mosolyt villantok a nagyvilágra.
-Nagyon aranyos, ahogy próbálod leplezni, mennyire zavarban vagy. De ez kifejezetten tetszik.-emelem végül rá csillogó tekintetem mosolyogva, és hagyom, hogy a hűvös idő ellen meleg tenyere szolgáljon kesztyűként fagyos ujjaim körül. Hiába, én nem vagyok annyira farkas, mint ő, az emberi részem bizonyos mértékben képtelen alkalmazkodni dolgokhoz, így például a hideghez. A boszorkányok nem önfűtőek, pedig élvezném, ha ilyenkor a két énem egyenlő tulajdonságokkal bírna. Pár kissé irigy tekintet szegeződik rám, mire összehúzom szemeim és nagyot nyelek, hogy ne törjön elő torkomból egy kelletlen morgás. Kezdek féltékeny lenni, az érzés idegen tőlem, meg is lep, ami ki is ül arcomra.
-Oké, vegyük meg, ami kell, aztán ha lepakoltunk otthon, a napunk többi részét elcsatangolhatjuk.-hangomban merő él hallatszik, mikor a két előbb említett szempár elhalad mellettünk.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Vissza az elejére Go down
 

Utca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-