Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 24, 2014 12:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





To Aliena


Na igen, ez a legtöbb főiskolás partira jellemző volt már régen is, már ahol nem vigyáztak vasszigorral a rendre. Ahol igen, ott zugittak. A fiatalok elég fantáziadúsak, ha arról van szó, hogyan lehet megkerülni a szabályokat.
- Hiszek neked.
Bólintok rá a boncolgatásra.
- Igen, azzal nehezen lehetett volna mellényúlni, pláne hogy új üveget bontattam. A többi már mind fel volt higítva mindenfélével… nem is értem, hogy képesek meginni azokat a dolgokat.
Persze az évszázadok alatt már belém ivódott a sznob ízlés is, de azért régen sem voltam az a fajta, aki bármilyen lőrét képes volt benyakalni csak azért, hogy utána ne emlékezzen semmire.

Sanne beceneveinek említésére futó fintorba rándul a szám jobb széle. Igen, emlékszem rá, hogy folyton mindenféle idétlen neveket aggatott rám, amik szerinte illettek hozzám. Ccöh... már akkor is rühelltem őket, de mivel nyíltan ritkán hangoztatta, ezért elnéztem neki.
- Gondolom.
Mosolyodok el végül beletörődőn, és egy bólintással jelzem, hogy igen, én voltam az a férfi. Ezzel részemről is lezártnak tekintem a témát, látom, hogy nem sok kedve van a barátnőjéről beszélgetni, én pedig elfogadom. Hagyom, hogy arra terelje a témát, amerre neki tetszik. Legfeljebb ha ingoványos talajra téved, kitérek a válasz elől, ebben nagy tehetségem van.
- Időnként. Mivel nincs szükségem folyamatosan ilyen táplálékra, de azért kedvelem a különleges és finom ízeket, így néha betérek.
Adok bőséges választ a kérdésére, és ez igaz is. Néha felemelő tud lenni mást is érezni a vér ízén kívül.
A pincér távozik a rendelésekkel, és meg kell állapítanom, hogy Aliena rendelése is tökéletes választás volt. Ízlés tekintetében nem lehet rá panasz, és külön pirospont azért, hogy nem feszélyezi az elegánsabb környezet. Sok nőt zavar, hogy nem tudja, melyik fogásnál melyik evőeszközhöz kell nyúlnia, de ez egy két-három fogásos vacsoránál még nem okoz problémát.
Figyelmesen hallgatom a válaszát, és eltűnődöm azon, hogy vajon belőlem mi lett volna, ha nem lettem volna már gyerekkoromtól arra nevelve, hogy átvegyem apám helyét. Talán akkor is itt végeztem volna, hiszen mindig is ehhez mutattam a legnagyobb tehetséget. Vagy ha nem, akkor talán politikus lettem volna. Az sem olyan rossz lehetőség, csak… vámpírként túl feltűnő pénzkereseti forma lett volna.
- Ugyan, Aliena. Megtaláltad azt, amihez tehetséged van, és amit szeretsz csinálni. Sokan még ezt sem mondhatják el magukról.
A nevetése engem is mosolygásra késztet. Igazán kellemes jelenség, még ha a múltja miatt meglenne is az oka arra, hogy fásult és megkeseredett legyen. Ami a személyes kérdést illeti, meglep vele, és ez látszik is rajtam egy pillanatra. Még hogy én kezdeményezek beszélgetést túl személyes témákról. Gondolataimba merülve pillantok le a kávémra, melyet rendületlenül, nyugodtan kevergetek jobbra-balra. Ez olyan dolog, ami nem maga az átváltoztatás miatt kényes terep számomra - hiszen bár nem híresztelem, kényszeres titkot sem szoktam csinálni abból, hogy én magam kértem az átváltoztatást -, hanem a kiváltó okok miatt. Alig pár szívdobbanásnyi idő, mire ismét felpillantok, és ezúttal az én viselkedésem lesz - ha nem is hűvösebb, de - sokkal udvariasabb.
- Én kértem.
Ha a rövid, tömör válasz, mely magában foglalja azt, hogy a részletekről - egyelőre semmiképpen - nem óhajtok elárulni mást, megakasztja a lassan felszabadulttá váló beszélgetést, az sem érdekel. Ehhez képest az én kérdésem a galériában a lakótársra vonatkozóan messze nem volt tolakodó, de ösztönösen fog annyira a magamba nevelt illem, hogy ne tegyem ezt szóvá. Ahogy az sem izgat, hogy a válaszom hallatán milyen gondolatok fordulnak meg Aliena fejében, de azért sejtem. Aki önszántából a vámpírrá válásért esedezik, az vagy a hatalomra, az erőre, vagy a halhatatlanságra vágyik, netán mindre egyszerre. Hogy engem mi késztetett erre… az jó ideje csak az én titkom.
Kifürkészhetetlen tekintetem már-már kényelmetlen nyugalommal fürkészi Aliena arcát, de végül megtöröm a pillanatot, és belekortyolok a kávémba.
- Bár az első alkalom, amikor összefutottam veled és a műveiddel valóban a jószerencsémnek volt köszönhető…
Egy apró, kegyes hazugság, ami egyelőre bőven megteszi.
- ...már akkor tudtam, mi vagy. Még ha randevúnak tűnik is ez a vacsora, összeköthetnénk a kellemeset a hasznossal. Lenne egy üzleti ajánlatom számodra.
Nincs kedvem tovább játszani a karót nyelt herceget. Fárasztó álarc ez számomra, még ha a diplomácia útvesztőiben ezer másikat próbálok is fel gond nélkül. Kíváncsian pillantok fel az arcára, várom a reakcióját, hogy mikor pattan fel hazug disznónak titulálva, vagy hasonlók. Esetleg győz a kíváncsisága, és marad, amíg elmondom, mire gondoltam? Hiába nem vagyok az a fajta férfi, mégis ennyi év alatt kialakult bennem egyfajta… kötődés Aliena felé. Láttam felnőni, fejlődni, és most, hogy felnőtt nővé érett, és itt van a közelemben, akaratlanul is vonz. Hogy hogyan és mennyire? Fogalmam sincs. Ráadásul így, hogy újra kezébe kapta azt a hatalmat, amit akkor régen elveszített, ismét fontos láncszemmé vált a tervemben.


***

zene: Olvasáshoz
megjegyzés: Remélem, tényleg megérte várni rá. Wink



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 19, 2014 12:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




To Marcus


- Inkább matrózital volt, legalábbis a rum mennyiségét tekintve benne. Nem is volt szükség belőle egy pohárnál többre. Azt sem ittam meg. – vallom be egy újabb mosoly mellett. Hát mit ne mondjak, nem ez volt életem legjobb itala, amibe belekóstoltam. És akkor még finoman fogalmaztam. - Tényleg nem vesztettél vele sokat. Gondolom a borral nem lehetett ennyire mellé nyúlni. De azt hiszem a főiskolás „bálok” velejárója, hogy az italok erőteljesen alkoholosak, az íz meg tulajdonképpen mindegy. Azért szerencsére ez legtöbbeknél idővel megváltozik. – és talán az is számítani kezd, hogy ne csak beálljanak az alkoholos löttyöktől. Legalábbis tapasztalataim szerint.

- Megvallom neked őszintén, hogy tudtam róla. Illetve rólad. Persze név és arc nélkül, mert a nevedet valahogy sosem emlegette, egészen más khm… „jelzőkkel” illetett. Pusztán gondolom jó indulatból. – mosolyodok el megint és igyekszem nem udvariatlan lenni, de tényleg nem óhajtok Sophról beszélgetni. - Szóval a lényeg, hogy mesélt a férfiról, aki segített neki az átváltozás után. – fejezem be ezzel ezt a témát és remélem, hogy Marcus sem nagyon fog ragaszkodni ahhoz, hogy folytassuk. Természetesen, ha kérdése van/lesz, arra válaszolok, mint általában mindenkinek, aki kérdez tőlem. Azt hiszem ez alapvető udvariassági forma.
- Valóban? Gyakran jársz ide? – kíváncsiskodok, ahogyan az étlapot futom át. Hangzatos címeken akad meg a tekintetem. Részemről a vörösboros-narancsos kacsamell mellett döntök és nekem bizony jöhet egy saláta is.
- Hmm… azt hiszem, hogy nem. Vagyis… kissé nehéz erre felelnem, ha őszintén akarok válaszolni. Mindig szerettem rajzolni, de kamasz koromban nem gondoltam arra, hogy egyszer majd ebből megélni. Egy ideig mesekönyveket illusztráltam. Nem fizetett sokat, de élveztem csinálni. Festeni a magam szórakoztatására kezdtem, olyan volt, mint másnak az olvasás, vagy zenehallgatás. Egy galéria kiállította a képeimet, amiket elkezdtek megvásárolni és a végén ide jutottam. Nem valami nagy, vagy izgalmas történet, igaz? – nevetem el magam ismét bájosan. Nincs abban semmi titok, hogy miként váltam festőművésszé.
- Lehet egy kicsit talán személyesebb kérdésem? Természetesen, ha nem akarsz, akkor ne válaszolj rá, megértem. – vezetem fel, hogy mit is szeretnék. - Hogyan lettél… vagyis… te szeretted volna az átváltozást, vagy így alakult? – kérdezek rá őszinte érdeklődéssel, a hangom pedig csak annyira hangos, hogy ő halljon.

***

szószám: -; zene: -; megjegyzés: bocsánat, hogy csak most sikerült választ írnom Embarassed

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 16, 2014 3:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





To Aliena


Egek, mik eszükbe nem jutnak a nőknek… kéket vettem fel, mert az egyik kedvenc színem, már ha létezik ilyen, és amúgyis elegáns, mégsem fekete.
A köszönetre csak elmosolyodom, és figyelem, ahogy a rózsát egy pillanatra az orrához emeli. Annyira kellemes látvány, de megbámulni sem akarom.
- Reméltem, hogy így lesz.
Hogy örömet fogok okozni vele, bár ritkán ajándékozok így bármit bárkinek. Ez is csak olyan alap dolog, amit az illem megkövetel egy úriembertől. Persze már az is kizárja az úri_emberségmet_, hogy vámpír vagyok. Régóta nem nagyon kötnek szabályok a sajátjaimon kívül.

Az autóban jól is esik a könnyed bemelegítő téma, egy kicsit ő is ellazul, és amúgyis felesleges bármi komolyabba belekezdeni, amíg mászkálunk. Olyan… kellemetlen, mikor félbe kell szakítani egy beszélgetést, legalábbis számomra mindig az.
Az étteremben helyet foglalunk mindketten, és a pincér távozik a szerény italrendeléssel. Figyelem a bájos nevetést, mely eddig talán a legkönnyedebb megnyilvánulása Alienának, mióta hivatalosan ismerem őt.
- Nem gondoltam, hogy tényleg ennyire rossz volt, bár szándékosan nem kóstoltam meg. Az olyan… női ital.
Mosolygok a puncs említésére magam is. Ami a kóstolgatást illeti, csak udvariasan mosolygok, és rábólintok. Tökéletesen kiérzem a véleményét a szavaiból, és talán én is így gondolnám, ha még ember volnék, és a vér, a táplálkozás ezen formája nem lenne létszükségletem. Azonban már régóta nem szívtam szárazra senkit, és ez több mindennek is köszönhető, de a legfontosabb az, hogy elmúltak már azok az idők, mikor a vámpír büntetlenül hagyhatott maga után hullákat.
Úgy tűnik, hogy Sanne mégsem volt olyan jó beszédtéma, mint gondoltam. A fene sem érti a nőket. Persze, exekről nem beszélünk, de gondoltam a barátok beleférnek. Azt azonban bőven leszűröm a szűkszavú válaszból, hogy Aliena nem így gondolja. Az illendőségi kérdésre már én is tömören felelek.
- Úgy harminc éve, körülbelül.
Bár egy idő után már az éveket is feleslegesnek tartja számba venni a vámpír, de néha jó tisztában lenni azzal, emberi léptékben mi változhatott körülöttünk azóta. Lepillantok az étlapra, és egy ideig vacilálok, hogy mi lenne az, amihez igazán étvágyam lenne.
- Egészen jól hangzanak ezek a fogások, és kifejezetten tehetséges séfje van az étteremnek. Remélem, neked is elnyeri majd a tetszésedet.
Térek át jóval semlegesebb témára, ami időszerű is. Közben megérkezik a pincér a kávéval és az ásványvizekkel, majd távozik is, hogy rendeléssel, vagy anélkül, az attól függ, Aliena kiválasztotta-e már, mit szeretne enni. Én a roston sült kacsacomb mellett döntök, előételnek pedig egy kis marhacarpacciot. Nem vagyok salátahívő, de azt hiszem, ez a legtöbb férfire igaz.
- Mindig festő akartál lenni?
Teszem fel a kérdésemet, miközben egy cukrot és tejszínt teszek a kávémba, majd könnyed, lassú mozdulatokkal kevergetni kezdem. Három jobbra, három balra.


***

zene: Olvasáshoz



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 14, 2014 10:44 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




To Marcus


Kékben jelent meg. A kék pedig köztudottan olyan szín, ami a legtöbb emberben bizalmat kelt a viselője iránt. Hmm… azonban nem ez az első gondolatom, ahogy meglátom őt, hanem sokkal inkább az, hogy jól áll neki és most is elegáns, mint a legutóbbi alkalommal – vagyis két alkalommal – amikor láttam.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki. – lágy mosoly ül ki az ajkaimra. - Nagyon figyelmes vagy. – pillantok rá, amikor átnyújtja a bonbont és a rózsát. A virágot az orromhoz is emelem egy pillanatra, hogy érezzem az illatát. Majd elveszem onnan, az egész tényleg nem tart tovább pár lélegzetvételnyi időnél.
- Igazán nem kellett volna… de örülök neki, köszönöm. – ha nem hoz semmit, az sem ütött volna szíven, valójában nem számítottam semmire sem. Sokkal inkább várakozással tekintek erre az estére, érdekel, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Még akkor is, ha próbálom elnyomni azt a zavaró érzésemet, ami vele kapcsolatban motoszkál bennem. Inkább arra próbálok koncentrálni, hogy élvezzem az estét.

Mivel nem akarom, hogy minden második mondatom egy „köszönöm” legyen, csak bólintok egyet, majd beülök az autóba. Bekötöm magam és hagyom, hogy ő válasszon témát, amíg az étteremhez érünk. Kedvesen válaszolgatok neki mindenre. A témák felszínesek és ennek most örülök is, kell némi idő, amíg fel tudok engedni.
Mikor megállunk, hagyom, hogy kinyissa nekem az autó ajtaját, még a kezét is elfogadom, így kecses mozdulatokkal sikerül kiszállnom a járműből. Mivel a rózsa és a bonbon nem lesz szükséges a vacsorához, ezeket az ülésen hagyom, majd Marcus karját elfogadva sétálok be vele az étterembe.
Kendőm hamarosan a pincérhez kerül, majd helyet foglalok. - Egy pohár ásványvizet szeretnék. – pillantok a pincérre, majd ahogy távozik, a figyelmem Marcusé lesz.
- Szerintem annál a puncsnál minden csak jobb lehet. – jegyzem meg bájosan elnevetve magam, ahogyan felidézem az ominózus ital emlékét.
Mikor kinyitja az étlapot én is így teszek. Egyelőre hagyom, hogy az estét ő irányítsa teljesen. Várakozó álláspontra helyezem magam, tudni szeretném, hogy mit akar Marcus.
- Ugyan, igazán nincs miért bocsánatot kérned, tényleg. Igen, tudom milyen ő… Nem mellesleg egyetértek veled abban, hogy senkinek semmi köze ahhoz kit és milyen módon kóstolsz meg. Maximum az érintett félnek „lehet” beleszólása. – vagy nem, de mivel nem tudom, hogy ebben a tekintetben Marcus milyen is, inkább nem teszek kétértelmű megjegyzéseket. Mindazonáltal véleményem van a dologról, de azt inkább megtartom magamnak.
- A középiskola óta. – válaszolok neki kissé talán tömören, de ha Sophról szeretne beszélgetni, akkor azt hiszem a nem megfelelő nőt hívta el ma este. Inkább őt kellett volna. Van egy mondás, vagy inkább íratlan szabály, miszerint egy ilyen vagy ehhez hasonló vacsoránál sose legyen téma első alkalommal a szülők és az exek. Nos bátran állíthatom, hogy ebben az is beletartozik mi nők nem szívesen beszélünk ilyen keretek között egy másik nőről…
- És ti? – kérdezek vissza, hogy ne tűnjek udvariatlannak, de már nem tartom a szemkontaktust Marcus-al, inkább az étlapba merülök bele. Vagy legalábbis úgy teszek. Tudom, hogy mióta ismerik egymást, de nem akartam megbántani azzal, hogy az általa feldobott témára nem reagálok illendően, azonban nem feltétlen szeretnék most Sophról beszélgetni, bármennyire is szeretem azt a nőt és jelenti nekem a családomat.

***

szószám: passz; zene: -; megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 13, 2014 11:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next





To Aliena


Ha tudnám, milyen előzményei vannak a mai vacsorának… bizonyára illetlen módon kiröhögném a két lányt. Na jó, azt talán nem, de egészen biztosan jól szórakoznék magamban a helyzeten. Minden esetre értékelném Sanne igyekezetét. Olyan hibbant az a lány, hogy már-már valóban kedvelem.
Mikor leparkolok, látom, hogy bent van a galériában, figyelem, ahogy elindul kifelé, és mikor kilép az ajtón, szolidan, egyetlen pillantással mérem végig. Határozottan jól választott, azt meg kell hagyni.
- Szép estét!
Köszönök én is rá mosolyogva.

- Én is örülök, hogy látlak. Igazán csinos vagy ma este.
Még csak megjátszanom se kell, hiszen tényleg így van. Ami az ajándékokat illeti, csak apróságok. Ha üzleti megbeszélés lenne, valószínűleg arra sem jöttem volna üres kézzel.
- Ezt neked hoztam.
Nyújtom át neki a bonbont, és az azt átfogó szalagba tűzött rózsát.
- Nem tudtam, hogy inkább virág vagy csoki, szóval… így nem nagyon lőhettem mellé.
Újabb mosolyt engedek meg magamnak Aliena felé, majd az autóhoz lépek, kinyitom az utasoldali ajtót, és meghajolok.
- Hölgyem, a kocsija előállt.
Jó kedvem van, tagadhatatlan. Ráadásul nincs is ingerenciám most bunkózni. Az efféle hajlamaimat kiéltem kora délután a szabómnál. Szegény fráter hogy utálhat. Valószínűleg ha nem lennék hajlandó ennyit fizetni egy-egy öltönyért, szóba sem állna velem soha.
Kezemet nyújtom Aliena felé, hogy segítsek beszállni, majd becsukom az ajtót, és megkerülve az Audi orrát én is elfoglalom a helyemet. Megvárom, amíg ő is beköti magát, és csak utána doromboltatom fel a motort. Az autó elegáns és dinamikus, pont olyan mint én és a vezetési stílusom. Betartom a szabályokat, de ha nincs előttem senki, akkor két lámpa között szeretek odalépni a gázra. Rég voltam kint a versenypályán, talán ideje lenne látogatást tenni ott is valamikor. Hiányzik az adrenalin.
Nem megyünk messzire, alig húsz perc a koraesti forgalomban - közben az időjárásról és hasonló semmiségekről beszélek, ha Aliena nem hoz fel más témát -, és már be is parkolunk az étterem vendégeinek fenntartott mélygarázsba. Kiszállok, majd megkerülöm az autót, kinyitom az ajtót, és ismét a kezemet nyújtom, hogy segítsek kiszállni. Egy gombnyomás és pittyen az autó riasztója, zsebre kerül a kulcs, miközben a karomat kínálom a nő felé, úgy indulunk a lifthez. Fent az étteremben rögtön egy kordon és egy pincér fogad.
- Marcus Rayne néven foglaltam asztalt két főre.
Megnyílik előttünk az út, a pincér elkéri Aliena kendőjét, majd pedig udvarias mosollyal kísér minket az asztalunkhoz. Kihúzom a széket a lánynak, és csak utána foglalok helyet én is. Közben két étlap érkezik, és két pohár rosé pezsgő köszöntőitalnak.
- Egy kávét kérnék és egy pohár vizet.
A bort majd az ételhez, a whiskyt pedig ma hanyagolja. Az beszélgetések mellé tökéletes, vacsorához inkább borozni szeret. Ha Aliena is rendelt, a pincér távozik, magukra hagyva őket.
- Remélem, jobban fog ízleni a mai ital, mint a puncs a bálon.
Nyitó témának talán megteszi. Valóban rég volt már, hogy amolyan… randevúféleségen voltam valakivel. Közben kinyitom az étlapot, és böngészni kezdem, olykor felpillantva bájos vacsoravendégemre.
- Így utólag is szeretnék bocsánatot kérni azért a kóstolós megjegyzésért. Sannet néha kicsit elkapja a hév, és…
“...elszokott attól, hogy mit engedhet meg magának velem szemben.” Így azért mégsem fejezgetem be a mondatot. Kicsit sem tűnne nagyképűnek, még ha ez is az igazság.
- ...de gondolom neked nem kell bemutatnom.
Mosolyodok el kedvesen.
- Régóta ismeritek egymást?
Sanne legalább olyan jó téma így kezdésnek, mint bármi más, sőt… remélem, hogy ezen a vonalon kevésbé lesz zárkózótt, hiszen ez mondhatni… közös pont köztünk.


***

zene: Olvasáshoz



Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 6:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Az Operát pedig vétek kihagyni. De te tudod - vonok vállat, aztán kaján fény költözik a szemembe. - Szóval zenés helyre vágysz? Jól van, kisfarkas. Van egy tökéletes ötletem. Gyere! - állok fel, és kezét megragadva húzom magam után.

(Bloody Mary music pub)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


- Nem tudom... Lenne kedvem még csavarogni egyet, főleg ha már így kiöltöztem - pillantok le magamra futólag. - A vérfarkasok meg a mocsár még egy kicsit várhatnak - mondom egy apró, enyhén gúnyos mosollyal, amit a megfogalmazásával érdemelt ki, de kontrázni nem akarok. - És hogy a kérdésedre is válaszoljak, nem, nem voltam még operában, de ha őszinte akarok lenni, nem is annyira vonz a dolog - vallom be, bár megtörténhet, hogy fogalmam sincs, mit hagyok ki így. - Viszont kereshetnénk valami jó, zenés helyet. - Ha jól sejtem, itt minden klubban és kocsmában élő zene van, de abba botlani az utcán is. A zenét pedig én is szeretem, ez az egyik, ami miatt nagyon tetszik ez a város.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 5:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Mégis mit hittél, miért mutogatom magam itt-ott a városban? Ráadásul egy vérfarkassal. A vámpírok messziről kiszagolják a magadfajtát. Ahogy azt is, hogy én mi vagyok. Legalábbis, ha Marcel beszélt rólam, tudni fogják, ki ereszkedett le közéjük - intettem a pincérnek a számla iránt. - Nos, tagadhatatlanul jó étvágyad van. Vagy a lányunknak van az, nem tudom. Szeretnél még menni valamerre? Este van. New Orleans ilyenkor kezd élni. Azt már tudod rólam, hogy kedvelem a művészeteket. De azt még talán nem, hogy a zenei művészeket is kedvelem. Voltál már a New Orleansi operaházban? Jártál valaha egyáltalán ilyen helyen? Vagy esetleg a fény és csillogás helyett a büdös, vérfarkasokkal teljes mocsarat választod?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 5:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Hahh, a férjem! Mintha terveznék én valaha is hozzámenni valakihez. Oké, szóval Davina valamiféle szuperboszi, aki ráadásul Marcelt fedezi. Kezd igazán érdekes lenni a helyzet. Érzem, hogy ebből még lehetnek gondjaink, fognak még fejfájást okozni Klausnak, de jól van. Meglátom, Klaus hogy tervezi maga mellé állítani a kiscsajt. Nyilván nem cukrot akar az orra alá dugni, és úgy magához édesgetni.
- Nem tudom, hogy szeretnéd a boszit beszervezni, de... Mmmm... Gondolom érdemes lesz előbb kideríteni, mi köti Marcelhoz, miért "él-hal Marcelért" - idézem az ő szavait. - Ha rájövünk erre, könnyebb elvágni ezt a köteléket, és a javunkra fordítani, nem igaz? - vonok vállat, majd kortyolok még az italomból, aztán részemről végeztem a vacsorával. Egy falat sem menne már le a torkomon. Nem tudom, Klaus tervez-e még valamit ma estére, mielőtt hazamennénk.
- Értem, értem, nem rontunk ajtóstul a házba - emelem védekezőn két kezem a levegőbe. Én sem úgy gondoltam, hogy fogja magát, és kopogjon be hozzá. - Egyébként egy vámpírok uralta városban nyilván nem tart sokáig, amíg híre megy, hogy az ősi hibrid is itt vert tanyát - vigyorodom el végül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 3:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Elgondolkodva bámulom az asztalterítőt, csak Hayley kérdéseit hallva jövök rá, hogy van, amiről nem számoltam be neki.
- Oh - kapok észbe. - Nos, nem tervezem az életem minden mozzanatáról beszámolni neked, mintha a férjed lennék, de akkor elmondom, hogy tisztán láss. Legutóbb, mikor itt voltunk New Orleansban, a temetőben találkoztam egy lánnyal. Kamasz lány, 16-17 éves lehet. És boszorkány. Nagyon erős boszorkány. Ja, és nem mellesleg, él-hal Marcelért, ahogy a szavaiból kivettem. Volt egy apró párbajunk - dörgöltem meg a homlokomat. - Azt hiszem, így első nekifutásra nem lettünk barátok. Most már akkor érted miért mondom, hogy ha Davinát magam mellé tudom állítani, senki nem veszi majd fel velem a versenyt - mondom, aztán vállat vonok.
- Adok még némi időt Marcelnak és magamnak is. Nem rontok ajtóstól a házba. Az illem sem engedné. Hagy értesüljön előbb róla, hogy itt vagyok a városban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 2:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Davina? Milyen kislány? És milyen trón? Család védelmezője? A homlokomat egyre erősebben ráncolom, és próbálok rájönni, hogy Klaus mi a jó büdös francról beszél. Mintha egy könyvet olvasnék, aminek véletlenül átugrottam volna egy-két fejezetét, így a következő sorok hatalmas kérdőjeleket hagynak bennem.
- Már ne haragudj, de... miről beszélsz? Ki az a Davina? Esküszöm, semmit nem értek - húzom el a szám egy apró, bocsánatkérő mosolyra. Jól sejtem, hogy egy boszorkányról van szó? De akkor sem értem...
- Miért nem nézed meg Marcelt a régi lakhelyetek környékén? - teszem fel aztán a kérdést egy vállvonással. Én ott keresném először, ha az adott épület még áll, mert az a fickó, ha nem hagyta el a várost, akkor nyilván egykori otthonát sem hagyta maga mögött.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 2:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Vállat vonok a kérdésre.
- Egyelőre még azt sem tudom, hol kéne őt keresnem. Bár gyanítom, csak kicsit ki kell nyitni a fülemet az utcán. De talán legjobb lenne keresnem egy vámpírt, aki útba igazít. Ismerve Marcelt, valami buli kellős közepén fogok ráakadni. Olyan helyen, ahol van zene is. De persze az is könnyen lehet, hogy a kicsi Davina útjába kéne akadnom...újra - tűnődöm hangosan. - Érdekel engem az a kislány. Nem tudom, hány éves lehet. Talán 16. De olyan erő van benne, amit eddig csak anyámban láttam. Gondolj bele, Hayley - mondom mohó fénnyel a szememben - ha ezt a lányt a saját oldalamra tudnám állítani, mi mindent érhetnék el! Ő lehetne a trónom legfőbb támasza! És a családom védelmezője.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 2:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Újabb nagy szavak az éjszakai terveivel kapcsolatban. Mitől lenne a mai más, mint bármelyik másik alkalom? Izgulnom kellene? Inkább kezdek kíváncsi lenni, de a szexben Klausszal sosem kell csalódnom, szóval nagy ígérgetések nélkül is tudom, hogy jó lesz. Ő pedig, mint ahogy ezt el is ismeri, gondoskodik róla, hogy vágyakozzak utána. Szerintem láthatja a szemeim csillogásán is a hatást, amit rám gyakorol, de elégedjen meg ennyivel, mert nem fogom hozzá hasonlóan szavakkal is körül írni, hogy akarom őt...
Körülnézek ismét, ma már sokadszor a teremben, de ezúttal teljesen más szemmel. Próbálnám elképzelni, hogy milyen lehetett itt egykor, de a sok fényűzés nem segít abban, hogy ültetvényt képzeljek az étterem helyére. - Mikor tervezed felkeresni? - pillantok végül újra Klausra. A kérdés természetesen Marcelre vonatkozik, akire most már én is kíváncsi vagyok. Remélem, hogy be fog mutatni egymásnak bennünket. Megnézném magamnak azt a férfit, aki Klaus kezei között nevelkedett, akárcsak majd hamarosan a leendő lányunk is fog.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 05, 2013 7:11 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Intek a pincérnek, hogy tegye le a tálcát, és nézem Hayleyt, aki végre teleeszi magát. Az arcszíne is azonnal másabb, rögtön nem sápadt. Sőt, egész piros... főképp, mikor rákérdez az éjszakára.
- Nos, vannak konkrét terveim. Részben. Másrészt meg szeretem a rögtönzéseket. Az mindig izgalmas. A szabályok arra valók, hogy áthágják őket. De a spontán dolgok... sokkal érdekesebbek - fogom suttogóra a hangomat, és közel hajolok, szinte már átdőlök az asztalon.
- Hidd el kisfarkas... a ma éjszakát sosem felejted el. Gondoskodom róla, hogy így legyen.
Visszadőlök az előbbi helyemre, és újra beleiszom a borba.
- Persze, addig van még időnk.Nem jó semmit elsietni. A beteljesülés utáni vágyakozás felér egy előjátékkal, nem gondolod? - kérdezem, de a gondolataim kissé másfelé kalandoznak.
-Nem véletlen, hogy most ide jöttem velem. Te nem éltél két évszázaddal ezelőtt, így nem tudhatod, hogy ezen a helyen, ahol most az étterem állt, volt egy régi rét. Egy ültetvény, ha úgy jobban tetszik. Ezen az ültetvényen mentettem meg Marcel életét. Napra pontosan kétszáz évvel ezelőtt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 7:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Nem értem, minek a sugdosás. Extra adag csigát akar nekem rendelni? Milyen figyelmes. - Már egész konkrét terveid vannak az éjszakára? - vonom fel a szemöldökeimet egy félmosollyal. Valahogy mindig visszakanyarodunk a témához, de a pincér már közben érkezik is vissza, a tálcákon pedig... Ráncolom egy kicsit a homlokomat, aztán kitör belőlem a nevetés. Ismét csak ugrat. Szereti ezt a foglalkozást űzni, úgy nézem. - Na jó, megint kifogtál rajtam - csóválom a fejem, de már fülig ér a szám. Oké, igaza van. Akármilyen bevállalós is vagyok, ez a fajta csiga sokkal inkább ínyemre van. Le is kapom az egyik darabot a táncáról.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 5:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Intek a pincérnek, hogy hajoljon közelebb hozzám, és halkan suttogok a fülébe valamit. Mondhatni, leadom a rendelést. Bólogat, majd távozik, olyan nesztelenül, ahogy érkezett.
- Remélem, nemcsak a szád nagy, farkaslány - mondom Hayleynek. - És remélem, ma éjjel másban is bevállalós leszel - somolygok, aztán megjelenik a pincér, és leteszi a fűszervajas csigát, én pedig Hayley arckifejezése láttán hangos nevetésre fakadok.
- Remélem nincs ellenedre, ha ilyen csigára céloztam - vigyorgok. - Gondoltam, jobban fogod kedvelni, mint a házba bújtatott verziót.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 5:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


A szám elnyílik, aztán úgy is marad, mert Klaus már tereli is a szót, mielőtt bármit válaszolhatnék. Csigát? Most komolyan? Az osztriga nem volt elég, most még ez is? Tőlem aztán lehet bármilyen fűszervajas, ínyenc módra elkészített, fracia specialitás, azt egészen biztosan nem fogom leengedni a torkomon.
- Jól van, kóstoljuk meg azt a fűszervajas csigát - jelentem ki felszegett állal, határozottan. Pedig már a fejemet ráztam volna heves tiltakozással, egyébként is tele vagyok, amikor elhangzott az utolsó kérdése. Magas labda. Bevállalós vagyok-e? Naná, hogy az vagyok. Egy nyamvadt csiga nem fog kifogni rajtam, senki ne mondja, hogy nem merem megkóstolni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 5:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Magamban jót mulatok Hayley zavarán, aztán újra kezembe veszem az étlapot.
- Akkor jöhet a desszert? Egyelőre csak így, asztalnál. Viszont ha hazaérünk... akkor más formában is igényt tartok rá. Azt hiszem... ma éjjel te leszel a desszert. Legalábbis nekem. Ettél már fűszervajas csigát? - teszem fel a kérdést. - Vagy inkább maradsz a hagyományos dolgoknál? - hajolok előre, és kajánul belenézek Hayley szemébe. - Nézzük, mit részesítesz előnyben. Bevállalós vagy-e... kisfarkas.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 5:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


- Kezdesz tényleg zavarba hozni, Klaus - suttogom felé hajolva, mélyen a szemeibe nézve, és ajkaimon apró mosoly játszik, majd lopva körülpillantok. Lehet, hogy őt nem zavarná a közönség, de engem azért igen. Persze ha a terem üres lenne, nem lennék ennyire gondban. Igazából nem tudom, hogy ezeket a dolgokat Klaus mennyire gondolja komolyan. A baj az, hogy simán kinézném belőle, hogy megteszi, én azonban, bár alapjáraton nem vagyok egy szégyenlős fajta, hát ezzel most alaposan zavarba hoz, és ami még rosszabb: akaratlanul is elképzelem a jelenetet. Nem lehetne inkább a tányéromra koncentrálni? Nem mintha sok férne még belém ebből a laktató vacsorából.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 5:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Igen, de erre másképp gondolj. Ez... hogy is mondjam... személyes ajándék - vonok vállat, aztán elgondolkodó képet vágok. - Egyrészt jól érzem magam itt New Orleansban. Másrészt azt hiszem, bőven van itt dolgunk. Neked a családoddal, nekem a múltammal. Szóval, biztos vagyok benne, hogy itt jelenleg több a keresnivalónk. Ennyi az egész - tolom félre magam elől az üres tányért. - Ami az orvost illeti, vagy eljön ide Meredith, vagy keresünk orvost itt. Egy igézettel bármikor megoldható minden felmerülő komplikáció ilyen téren - vigyorgom el aztán magam, mikor látom, hogy Hayleyt az utolsó mondanom hallatán elönti a hőség.
- Tudod, kisfarkas... - húzom a széket közelebb, és az asztal alatt megsimítom a combját - lehet, hogy tényleg élni fogok azzal, hogy itt az asztalon teszlek magamévá. Legfeljebb nem jövünk ide többet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 5:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


- Már így is sok mindent kaptam - tárom szét a két kezem. Még ajándékot is akar venni? És mégis hogyan viszonozzam? Így is tulajdonképpen rajta élősködöm már egy ideje, aminek nem örülök kimondottan. Szeretek független nő lenni, csak ez most nemigen jön össze, de hogy még ajándékot is vegyen nekem...
- Van annak különösebb oka, hogy nem akarsz visszamenni? - kérdezek rá, mert bár nem bánom a dolgot, de érdekelne, mitől ilyen lényeges ez. - Én nem vágyom vissza Fallsba, egyedül... hát az orvosi vizsgálatokat még nem tudom, hogy oldjuk meg - fejezem be a mondatot félig eltűnődve. Nem könnyű olyan orvost találni, aki nem hőköl vissza a csodababánk híre hallatán, és igazából kedvelem is Meredithet. Vajon ha mi nem megyünk vissza oda, akkor legalább megoldható lenne, hogy ő eljöjjön ide?
- Hmm? - pillnatok meglepetten és kissé szórakozottan Klausra az utolsó mondatait hallva, és érzem, hogy kicsit el is pirulok. Hideg kezeimet emelem arcomhoz, és próbálom kicsit hűteni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 4:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Csak bólintok szótlanul Hayley szavaira, aztán eltűnődöm kissé.
- Arra gondoltam... hogy talán kapnod kéne valamit. A karácsony meg az ajándék összetartozik. Legalábbis úgy látom... az embereknél. Én nem vagyok jó az ajándékvásárlásban. Sosem csináltam ilyet, csak a tavalyi télen. Azt hiszem, már eszembe is jutott valami - tűnődtem hangosan, majd újra töltöttem a poharamat.
- Nos... úgy gondoltam, egy darabig nem térünk vissza Mystic Fallsba. És még mielőtt félreértenéd, nem várom a beleegyezésed. Ez bejelentés volt - lötyögtettem a bort a pohárban körbe-körbe. - Csillog a tekinteted, kisfarkas. Valami mégis lehet ebben az afrodiziákum-dologban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 4:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Nem várok Klaustól nagy lelkesítő beszédet, de ahhoz képest, hogy a maga stílusában adja elő, igazából jól esnek a szavai, mert érzem, hogy tényleg törődik velem.
- Remélem, nem lesz szükség népirtásra, de azért köszönöm - lassan ismét elmosolyodom. - És azt hiszem... nem is tudnék másmilyen lenni, mint amilyen vagyok - teszem még hozzá ezúttal inkább vigyorogva. Klausnak igaza van, semmi értelme nem lenne megjátszanom magam. Vagy elfogadnak magamért, vagy... tök mindegy. De ettől még egy kicsit izgulok, ha ezekre gondolok. Belekortyolok kicsit az italomba, mielőtt megkóstolnám a főételt is. Az már biztos, hogy az illata isteni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 2:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Noha nem vagyok gondolatolvasó, mégis érzékelem, hogy milliónyi gondolat suhan át Hayley agyán. Nem csak a csönd mondja el ezt, hanem az is, ahogy az arckifejezése változik a múltba való révedés során. Egyszer valamiféle jókedv villan fel rajta, aztán szomorúság, végül egy keserű fintor. Úgy váltakoznak rajta az érzelmek, mint a fény és az árnyék.
- Nem tudom, hogy fogad majd a családod - dőlök hátra a széken, és újra a borospohár után nyúlok. - Nem ismerem őket. Valamire számíts. Nem tudom, hogyan élhetnek most, és azt sem tudom, ők eddig miért nem kerestek téged. Talán készakarva. Nem kívánom, hogy így legyen, de fel kell készülnöd a lehetőségre. Ha pedig önhibájukon kívül nem kerestek, akkor azt hiszem, nem kell tenned semmit. Add magad. A nagy száddal egyetemben. Légy olyan, amilyen vagy. Látod, az első időkben én naponta akartalak agyonvágni. Mostanra pedig megkedveltelek. Igen, azt hiszem, elég magányosan érezném nélküled magam. Szóval, nagyszájú kisasszony, legyen csak olyan, amilyen. Ha pedig nem tudsz közel férkőzni a szívükhöz, hát csesszék meg. Sőt, ha megbántanak, akár én magam irtom ki valahányukat. Csak egy szavadba fog kerülni - mosolyogtam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 04, 2013 9:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Az, ahogyan rám pillant a tányérja felett, és a sejtelmes mosolya már magában is elég ahhoz, hogy rájöjjek, mi a véleménye a vágykeltő ételekről, a szavaira pedig már a fejemet ingatom én is vigyorogva. Mire is számítottam? Bár tény, ha még sokáig néz így rám, nekem sem fog kellene semmiféle afrodiziákum. Vagy ez már az osztriga hatása? Mmm... nem hinném...
A válaszomat, attól tartok, félreérthette. Legalábbis az arckifejezéséből erre tippelnék, de mivel nem tudom, a mondatom melyik részével bánthattam meg, nem kezdek bele magyarázkodásba. Most ő az egyetlen családom, akim csak van, leszámítva a még meg nem született gyerekünket. De nekem ezzel nincs semmi bajom, épp ellenkezőleg. Örülök, hogy vele tölthetem az ünnepeket.
A következő szavaitól miliméterről miliméterre olvad le arcomról a mosoly, míg végül ott ülök vele szemben, fancsali képpel. Most tényleg a nyomorúságos életemről akarunk beszélni? Ajándékok... haha. Még ha lett volna kitől kapnom bármit is!
- Az ide-oda csapódás is élet - vonom meg a vállamat. Igazából vicces, hogy ismét valami olyan témát hoz fel, amin nem olyan rég rágódtam magam is. Amikor visszatértem a szobámba ma, és az az érzés, ami elfogott, hogy sosem volt igazi otthonom. Elég, ha csak visszapillantok az elmúlt pár hónapra, mennyi helyen laktam. Amikor megérkeztem Mystic Fallsba, az első éjszakát Klaus hotelszobájában töltöttem, nem mellesleg egyedül, mivel Erin miatt végül magamra hagyott. Aztán Tylernál laktam egy ideig, később Chrisnél és Connienál, utánuk abban a szobában, amit a városban béreltem, amíg New Orleansba nem jöttem, azóta meg Klaus mellett költözgetek ide-oda. Motelszoba, az itteni patolája, a Fallsi otthonuk... És ugyanez vonatkozik az elmúlt éveimre is. Egy kicsit itt, egy kicsit ott, de sehol sem igazán. Így belegondolva azért elég gyászos a helyzet. - Ennek is megvan az előnye: legalább nem volt unalmas az életem. Jártam erre, jártam arra, szeretem a változatosságot. - Főleg ha egyszer nincs más. De egyébként tényleg szeretek utazgatni, új emberekkel megismerkedni, és sokat lehet látni és tapasztalni közben. Túléltem, igen, és kicsit cseszettül bár, de nagyjából felneveltem magam, vagy ha úgy tetszik, felnevelt az élet, de köszönöm, megvagyok. Amiatt viszont tényleg izgulok, hogy mit fog szólni hozzám az igazi családom, ha egyszer rájuk találok. Remélem, nem vágnak ki azonnal, mint a nevelőim... - Szerinted kedvelni fognak? - kérdezem kissé szerencsétlenül, mintha egy biztatásra vágyó kisgyerek lennék. Tulajdonképpen annak érzem most magam.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére Go down
 

Cochon Butcher Restaurant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3