Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Magas torony

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 04, 2013 9:20 pm
Ugrás egy másik oldalra
Félve pillantottam a kicsapódó ajtó felé. Apám zihált fejét elnézve sietősre fogta. Homlokán az ér erőteljesen kidülledt, szemöldöke pedig rendszertelenül rándult égbe,majd vissza. Dühös, nem is kicsit. Jogosan. De nem számít,hogy mi jön ezután. Hogy mit tesz velem, vagy ellenem. Gréti biztonságban van, hála Nash bácsinak. Ő az én hősöm. Megmentette...s bár engem nem,de tudom,ha Grétinek sikerült elhagyni ezt a helyet,akkor egy nap...igen,talán egy nap nekem is sikerül. És akkor...szabadon fogok szállni...kedvem szerint.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 04, 2013 9:09 pm
Ugrás egy másik oldalra
Clarissa hirtelen lepattant az ölemből és ijedten húzgálta a ruhámat. Azt akarta, hogy menjek. Elsőre nem értettem miért változott meg ennyire, aztán felnéztem. Hirtelen valahonnan megjelent a boszorkány férfi egy köteg papírral a kezében mérgesen nézve rám. Én is felálltam. - Khm... Elnézést! Kíváncsi voltam. - fogom udvariasra. Egy ujjal lenyomnám, de üzletelni jöttem ide, tehát szükségem van rá, ami azt jelenti, hogy élve kell. - Ez az Ön kislánya? - kérdezem könnyedén és megsimogatom Clarissa feje búbját. - Jobban tenné, ha nem zárná be ide szegényt. - mondom rosszalóan. Lehet még ráhívom később a gyermekvédelmieket. - Most viszont mennem kell. - fordulok Clarissa felé. - Örülök, hogy találkoztam veled Törpilla. - mondom mosolyogva és egy búcsúpuszit nyomok puha kis arcocskájára. - Szia! - integetek neki miközben követem a férfit. - Köszönöm a gyűrűt! Ígérem vigyázok rá! És Grétire is! - üvöltöm vissza a babát meglengetve a kezemben. Nagyon aranyos kislány volt és volt benne valami megfoghatatlan. Később még visszajöttem, hogy megnézzem hogy van, de már nem találtam itt senkit. A babáját azóta is őrzöm egy biztos helyen és a gyűrűjét azóta sem vettem le.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 04, 2013 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra
Élveztem a társaságát. Himbálózva csüngtem nyakán elfeledkezve mindenről, és mindenkiről. Ezt az önfeledt percet apám mély,de szilárd hangja szakította félbe, én pedig, mint akinek lefagyott a fogaskereke, estem lábaimra.
Bőszen pislogva meredtem magam elé, majd Nash bácsira. Mutatóujjamat ajkaimra biggyesztettem mutatva, hogy maradjon csendben, majd mikor láttam,hogy nem reagál rám, odalépve lába mellé, kezdtem el tolni. Mennie kell...Muszáj. El, és többet nem vissza. Baj lesz, nagy baj. De már tudom. A borító csak egy megtévesztő takaró. Pedig ő...akármi is, de ragyog. Belülről szikrázóan fényesen ragyog.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 04, 2013 8:05 am
Ugrás egy másik oldalra
Egy pillanatra otthagyott valami után kutatva. Aztán visszajön és a kezembe nyom egy gyűrűt. Affajta műanyag kis játék gyűrűt. Egy ideig méregettem, majd felhúztam a gyűrűsujjamra, hátha rámegy. Rá is ment. Elmosolyodtam. Milyen aranyos kis gesztus! - Köszönöm Törpicúr! - vigyorgok rá. Ezt soha az életbe nem fogom levenni. Legalább arra emlékeztet, hogy a gyerekek látják bennem a jót. Én nem akarok rossz lenni. Az ölembe mászott és átkarolta a nyakamat. Egy puszit nyomtam az arcára. - Mert a bácsi nem is veszélyes. - állapítom meg magamról. Kivéve, ha vérfarkasok húzzák fel az agyamat, vagy bárki, aki hidegvérrel gyilkol és utána ezzel dicsekszik. A kezemen megtudom számolni hány élőlényt öltem meg az évek során. - Nagyon kis aranyos vagy Clarissa! - mondom vigyorogva és megcsikizem az oldalát. - Nézd meg milyen kócos lett a hajad! - közlöm rosszallóan. - Szeretnéd, hogy kifésüljem és befonjam? - csillantak fel a szemeim. Teljesen megfeledkeztem a feltehetőleg még mindig a szerződésért kotorászó apjáról, legalábbis ha az.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 7:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
A gyűrű! Sosem gondoltam volna!Nem tudom,hogy mi ütött belém,de hirtelen bizalommal fordultam hozzá. Lecsúszva az ágyról emeltem fel a nagy ládikám tetejét,hogy elkezdjem kipakolgatni a tartalmát. Kerestem valamit. - Vííí! - ujjongtam boldogan, mikor meglett a kis rakoncátlan, és lábujjhegyen mellé tipegtem. Félve,de óvatosan érintettem meg a bácsit,de magamhoz húzva tenyerét hajtottam fel egyenként ujjait, majd tenyerére illesztettem féltve őrzött cukorkagyűrűmet.- Megvéd a naptól - magyaráztam cselekedetemet.
A lehelyezés után ugyanúgy behajtottam ujjait, és az idegenségtől meglepve figyeltem ujjait. A bácsi nagyon idős! És mégis... milyen fiatal! A rácsodálkozásból a rácsodálkozásba kerültem, és hatalmas lendülettel ugrottam ölébe, kezeimmel szorosan átfogtam nyakát. - A bácsi nem tűnik veszélyesnek - ingattam meg fejem mosolyogva.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nagyon aranyos kislány volt. Halvány nevetésben törtem ki a reakciójára. Már most látom, hogy belőle az a fajta nő lesz, aki parancsol és makacsságtól vezérelve fog elnyomni pár embert. Az a fajta, akinek mindig igaza van. - A titok a gyűrű... - mondom és az orra alá nyomom a kezemet a sok karikával megspékelve. - Ha leveszem elégnék a napon, de mivel lassan elhagyom azt a bűvös ezrest, ezért hát... annyira nem ártana már a nap... értem ezt az alatt, hogy nem égnék el fél perc alatt, hanem pár óra... talán... - még sosem gondoltam bele, hogy mi történne, hiszen sosem voltam gyűrű nélkül, azután pedig a fülembe kaptam azt a kis rejtett ékszert. - Milyen szép neved van! - mondom meglepetten. - Esetleg szeretnél még tudni valamit? - kérdezem érdeklődve. - Gondolom tudod mi vagyok. Viszont meg kell jegyeznem, nem minden idegen és vámpír lény veszélyes. Persze jól teszed, hogy félsz az ilyen alakoktól. Viszont amint láthatod én nem foglak bántani és csak játszani, vagy csevegni jöttem fel hozzád. Legalábbis nem gondoltam volna, hogy itt rábukkanok majd egy kislányra. - motyogom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 6:26 pm
Ugrás egy másik oldalra
Dacosan húztam össze karjaimat magam elé. Előre lendültem. Hajzuhatagom arcomba került, így egy hanyag mozdulattal söpörtem el onnan. Kíváncsiság mindig a gyengém volt.- Clarissa - valltam színt,de nem csigázva tértem a lényegre. - A titkot! - hajoltam előre, kezemmel térdemet támasztottam és csillogó szemekkel vártam a választ.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 6:20 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Ha elmondod a nevedet, akkor igen. - mosolygok rá cselesen. - Enyhe, enyhe - csettintgetek rosszallóan a számmal. - Cseles kislány vagy, de hazudni nem szép dolog. - vigyorgok rá. - Nincs olyan kislány a földin aki a saját nevét a babájának adná. Csalódást okozol Nashnek. - mondom legördülő szájjal kissé szomorkásan. - Látom nem szeretnéd tudni a titkom. - mondom és leülök mellé az ágy szélére.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kissé teketóriáztam, majd elnyúlva az ágyon emeltem égnek lábaim.- Ha elmondom a nevem,akkor elmondod a titkodat? - összegeztem,direkt nem kitérve a könyvemre. - A nevem Gréti - füllentettem cselesen, majd követelőzve felé fordultam. - Most a titkod!

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 5:58 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Hogyan tudok a napon járni? - gondolkodtam el. Az ujjamon volt pár megtévesztő napfényvédőnek tűnő gyűrű, de az igazi a fülkagylómba volt lőve, egy kis alig látszó gondosan olyan helyre rakott kis félholdacska, ahol senki sem láthatja. Nagyon sok boszorkány barátom van és elég jóban vagyok velük, de ezt itt a fülemben még az első szerelmem egy első boszorka varázsolta el nekem. Addig én is csak gyűrűket hordogáltam. Bár már vagy 800 éve ennek is, hogy ez megtörtént. Csalafintán elmosolyodok. - Ha elárulod a keresztneved, akkor elmondom. - mosolygok rá. - Könyvedben? - kapom el a szavakat és kérdezek vissza. - Milyen könyv? - érdeklődöm. Elég kíváncsi fajta vagyok. A babája még mindig a kezemben volt. Megsimogattam a haját és eligazgattam, mert az előző kirohanása után eléggé összeborzolta a műlányka frizkóját.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 5:27 pm
Ugrás egy másik oldalra
Felkapott és az ágyra döntött. Kizökkentve az elvakult állapotból, felocsúdva az elragadtatásból pislogtam rá nagy szemekkel. Elvesztettem az álarcom, kifogytam a tintából, ennyit a szerepemről. A nagy,erős, és legyőzhetetlen vagyok dilemma mérlegének egyik sipkája a mérce alá süllyedt, és vesztesként értem célba. Legyőztek. Pedig...küzdöttem,de gyenge vagyok. Sosem leszek képes innen elmenni. A többi gyerekhez... Pedig úgy szeretnék velük játszani! Megmutatnám nekik Grétit! Hogy lássák milyen gyönyörű! És,hogy az enyém!
- Hogyan tudsz a napon járni? - kérdeztem csodálkozástól csillogó szemekkel. A fonalat teljesen elveszítettem, és a hierarchiát is köd fedte. Nem számított,hogy előtte féltem,utáltam, menekülni akartam. Egy témát találtam,ami érdekelt,és ebbe kapaszkodtam. - A könyvemben... - kezdtem el,de eszembe jutott,hogy ez bizony titok, így az egyik mancsomat követően tapasztottam a másikat is ajkaimra.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 4:29 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Jézusom! - kaptam a fejemhez, hogy védjem a röpködő szilánkoktól. Ebbe meg mi a franc ütött? Azt hiszem választ is kaptam a kérdésemre. Boszorkány ivadék! Nem értettem miért nevez hazugnak. Nem csináltam semmit. Különben is mi baja lett hirtelen? Eléteremtem és felkaptam a vállamra, ezzel megszüntetve a pezsgést körülöttünk. Körbetekintve elég nagy rombolást vitt végbe a helységben. Még szerencse, hogy csak kislány. Lehet később nagyobb ereje lesz és akkor kinyírna. Soha nem jöttem ki jól a nagyobb erejű boszikkal. Valamiért nekik mindig elszál az agyuk, mert azt hiszik olyan hatalmasak. - Nyugi! Nem vagyok hazug, kikérem magamnak! - nyögöm sértődötten, mint egy kisgyerek. Én hazug?? Hát kérem szépen! - Most pedig magyarázd meg mi a francért törted ki az ablakokat???? - nézek rá guvadt szemekkel és ledobom játékosan az ágyra a vállamról. - Még mindig nem mutatkoztál be! - emlékeztetem. - Ha pedig a házban élő boszorka férfi az apád...- következtettem. - Akkor nem kell félned... Ismerjük egymást. - mondom. Lehet azért nem beszél, mert idegennek számítok. Ami nagyjából igaz is, de azért mégsem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 3:59 pm
Ugrás egy másik oldalra
A halvány mosoly is lefagyott arcomról. Ő... hazudott nekem... Tudja,hogy mi vagyok.De Ő...
A könyvem szerint cselekedtem, most először. Koncentráltam,megfigyeltem, éreztem. Ő...nem,az nem lehet... Ő egy közülük. Ijedtemben elszaladni akartam,de megfordulva jutott eszembe,hogy a sámlimon botorkálok. Nagyot huppanva értem földet,de nem számított. Fáj,de nem érdekel. Nem akarom hagyni, hogy hozzám érjen. Apám veszélyes,de Ő jobban. Tőle félni kell. Árt. A könyvem is megmondta. Az éjszaka rabjai felemésztenek mindent, és mindenkit. Nem kímélnek, tudom. És átvert. És,hogy hagytam,hogy átverjen, bánt. Jobban, mint a karcolás, mely a kibuggyanó vércseppeket küzdte ki magából lábamon.
Feltápászkodva léptem párat hátra. Magabiztos kiállásomat koronáztam eltökélt tekintetemmel. - Hazug... Hazug vagy - szóltam elkeseredetten, hiszen a tény,hogy átvertek, eltört valamit bennem. - Hazug vagy! - kiáltottam rá,kezeimet széttártam, és engedtem,hogy elvegye az irányítást tőlem. Hogy a..mágia uralkodjon. Még nem éreztem hasonlót sem. De... annyira biztonságot nyújtott. Mintha elrejtett volna, és azt mondta volna, hogy ne féljek, mert megvéd. Ő megvéd, nem ez a férfi. Szörnyeteg.
- MENJ EL! - visítottam teljes tüdőmből, az ablak kicsapódott, a szél körénk gyűlt, s pusztítást végzett. Lesöpörte játékaimat, felforgatta titkaimat, elengedte félelmem. Fájdalmat akartam okozni. Életemben először.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 3:31 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Ki fog engem bántani? - kérdeztem meglepetten, mikor a pólómat húzogatta. - Tudod Nash bácsinak nem igen árthat már akárki... Elég idős vagyok... - mosolygok. Kire célozgat? Talán a boszorkány krapekra? Ó nem hiszem, hogy ő fenyegetést jelentene számomra. Bár a házat elég jól körbevették boszikkal, ebből látszik, hogy fél tőlem. Ha már a kislány nem hajlandó válaszolni a kérdéseimre, akkor itt az ideje bevetni a Nash logikát. - Boszorkány vagy? - kérdezem finoman.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 7:56 am
Ugrás egy másik oldalra
Azt mondta apu,hogy nem beszélhetek idegenekkel. Soha. Megszegtem a szavamat, nem mondhatom el,hogy ki vagyok. Ha apu megtudja...Nem akarom. Nem helyes, hogy itt van. Megfogtam a sámlit, és kicsit küszködve, de mellé húztam. Felléptem rá. Lábaim alattam meginogtak, vész jelzően nyúltam a bácsi lábáért, hogy megkapaszkodhassak. Erősen szorítottam, de kezem válláért nyúlt,én pedig egészen felingáztam a közelébe. Megfogva pólóját húztam vállát közelembe, hogy füléhez hajolva suttoghassak valamit. - Menj! Bántani fog!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 02, 2013 5:16 pm
Ugrás egy másik oldalra
//A user mindjárt felfalja a kis Clarissát annyira jól hozod 38 //

A kezembe nyomja a babáját. Értetlenül nézek rá, mikor azt mondja nem mehet ki innen. Aztán már jelez is a telefonom. Egy SMS "Nem találtam semmit." szöveggel. Ez eléggé meglepett. Leguggolok elé. - Miért nem jöhetsz? - kérdezem. Az apja nem nézett ki ennyire elvetemültnek, hogy gyerekeket zár be ide. - Nem szeretnéd, hogy inkább téged mentselek meg? - mondom és megvillantom ezerwattos mosolyomat. - De még a nevedet sem tudom. - suttogom magam elé. - Ha én bemutatkozom, illene neked is. - mosolygok rá és végigmérem a babáját a kezemben. - Milyen csinos kis baba... Szőke hajjal - A kislánynak is szőke haja volt. Valamiért ez a kislányomra emlékeztetett, akit életemben csak egyszer volt alkalmam látni, mert vámpírrá változtam és az az ostoba anyja elrángatta magával, mielőtt találkozhattam volna vele újra. Megsimogattam a lány feje búbját. - Vannak szüleid? - érdeklődtem. Nagyon szúrta az oldalamat az ilyenfajta gyermekbántalmazás.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 02, 2013 3:32 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ez megőrült. Sütni egy babát? Ijedt tekintettel mértem végig,ahogy telefonjáért nyúlt, és..rólam beszélt! Te jó ég! Most..most mi lesz...?
- Nem..mehetek.. - szóltam rekedten,de szinte suttogva. Arcom lesápadt, én pedig tehetetlenül ácsorogtam. Lábujjra emeltem testem, majd visszaereszkedtem. Most jó,vagy nem jó? Féljek,vagy ne féljek? Mit tegyek? Hirtelen ötlettől vezérelve tipegtem hozzá, és kezébe nyomtam Grétit. - Mentsd...meg,kérlek! - kérleltem csendesen,remegő hanggal, halálsápadt arccal, rémült tekintettel. Neki...bárhol jobb lesz,mint itt. Bárhol, ahol nincs veszélyben. Messze innen, ahol nem bánthatja senki. Még,ha egy idegen kezébe is kell adnom, neki jobb lesz.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 02, 2013 3:15 pm
Ugrás egy másik oldalra
Még mindig félt tőlem. Ami ennél is rosszabb volt, hogy egy kérdésemre sem válaszolt. - Persze, hogy a tied. - mosolygok rá. - Nem akarom elvenni. - közlöm mintha teljesen nyilvánvaló lenne. Aztán a zsebembe túrok és előhúzom a mobiltelefonomat. Bepötyögök rajta egy számot és a fülemhez nyomom a kagylót. - Üdv... Itt tudodki... - mondom nemes egyszerűséggel. Aztán a lányhoz fordulok vissza, hogy kérdezzek tőle. - Szeretnél velem sütni egy tortát? - vigyorgok rá. - Vagy egy új babát?... Esetleg egy kiskutyát? - kérdezgetem. Nem értettem mit keres egy gyerek a torony tetején. De ha már így belebotlottam, akkor összebarátkozom vele. Szeretem a gyerkőcöket, mert én még nagyobb gyerek vagyok náluk. - Figyelj már! Szeretnék megtudni valamit... egy kislányról... Morgan... igen... igen.... - intézkedem és lenyomom a telefont. Ha én nem jövök rá, akkor majd a haverom biztosan. Lehet illegálisan tart fogva kisgyerekeket itt fent ebben a kőépítményben! - Nem szeretnél kimenni innen? Fogócskázhatnánk lent... - kérdezgetem mosolyogva, majd oldalba bököm.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 02, 2013 3:07 pm
Ugrás egy másik oldalra
Babusgatni kezdett, én pedig rémülten szorítottam magamhoz Grétit. És,ha el akarja lopni előlem? Nem, Őt nem hagyom... Soha. Hátam mögé rántottam, és kitolva magam karjaiból hátráltam pár lépést. - Ő az enyém - szóltam makacsan, eltántoríthatatlanul.
Kis szemeimből könnycsepp bugyogott, végigcsordulva arcomon vettem a megpróbáltatást, s szemeim eltökélten szították szikrákkal tekintetét. Féltem közeledésétől, így kicsit kizökkenve szerepemből megszeppenve léptem még hátrébb. Mezítelen lábam ujjacskáival a szőnyeget gyűrtem, szemeimet résnyire nyitottam,de tekintetem lesütöttem. Nem értem,hogy ki Ő. Nem értem,hogy mit akar.. Hogy miért van itt... Félek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 01, 2013 8:14 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Ne félj! - mondom halkan. Nagyon aranyos kislány volt szőke hajjal, kerekded arccal és a szemem egyből szív formára váltott. Odateremtem hozzá és felkaptam a karomba rémült kis testét és magamhoz ölelgettem. - Olyan cukimuki kis lány vagy, hogy mindjárt... - ..megeszlek... ezt inkább kihagytam. Összevissza csókolgattam, majd leraktam magam elé, mielőtt megfojtom szegényt. Igen! A cuki gyerekek állandóan ezt váltját ki belőlem, már többször is tapasztaltam. A babáját nagyon szorongatta. - Mi a neve? - kérdezem a babára mutatva. - És a tied? - hajolok le hozzá, hogy a szemébe nézhessek. - Akarsz játszani? - kérdezem vigyorogva. Valahogy nem nagyon izgatott már a boszorka hapsi. Ha ilyen aranyos gyerekre bukkanok, akkor az nagyobb kincs, mintha aranyra leltem volna, vagy valami ilyesmi... - Miért vagy itt fent? - kérdezem miközben valami érdekesnek tűnő játék után kutatok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 01, 2013 6:15 pm
Ugrás egy másik oldalra
http://kepfeltoltes.hu/130501/Baby-of-Danneel-Harris-014191-jpg-and-Jensen-Ackles_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Csak tegnap volt,hogy betöltöttem a hatodik életévemet. Apu vendégeket hívott,de nem a szülinapomat megünnepelni. Mogorva bácsikkal tömte ki a házat,s megint valami nagyon titkos dologról susognak,amiről én természetesen nem tudhatok. Azt mondta,hogy maradjak itt, már nagy lány lettem, megérthetem Őt,hogy neki ez nagyon fontos.
A szoba közepén fésültem Grétit, a babámat. Hosszú selymes hajának szüksége van az alapos ápolásra. Ő egy igazi hercegnő. Fel sem néztem tevékenységemről, míg valami furcsát nem észleltem. Nyitott ablak üvegei megrezdültek, én pedig mellkasomhoz szorítva Grétit pattantam fel, és ládám mögé bújtam.
Reszketeg mozgást végzett testem, ajkaim elváltak egymástól, "o"-t formálva jelezték ijedtemet. Féltem. Léptek zaja ütközött a csendben, én pedig tudtam. Ahol léptek, ott ember, és én félek tőlük. Az emberek veszélyesek. Bántanak.
Szívem dobogását torkomban hallottam, s ez elnyomott minden más zajt. Árnyék vetődött a színes szőnyegem bojtjaira. Beljebb kúsztam, és még jobban összegömbölyödtem,de feleslegesen. Észrevett.
Egy sötét hajú bácsi volt. Közeledett felém, hozzám szólt. Hangosan felsikoltottam, és az ablakhoz futottam. Kézfejemet számra tapasztottam. Apám nem hallhatja meg, nem,mert baj lesz. Rémülten, némán néztem rá, és nem tudtam hova menekülni. Féltem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 01, 2013 5:26 pm
Ugrás egy másik oldalra
1999-et írunk és én már most 9999-et vártam. Valahogy sosem szerettem ezeket a kilenceseket. Olyan vészjóslóak. Éppen az akkoriban luxuskocsinak számító autómból szálltam ki. Egy boszorkánnyal volt dolgom, akinek ha adok költsön, akkor segít pár dologban. Dolgok... Amit akartam az, hogy Dana visszakerüljön az életbe... bármi áron, viszont ez az én kis titkos tervem volt, senki nem tudhat róla. Megigazgattam sima hétköznapi ruhámat és bekopogtattam az ajtón. A kertben egy torony magaslott. Tág szempárral figyeltem az ízléstelen elrendezést. Mi ez az erőd ott a kert közepén? Csak nem Csipkerózsikát tartják ott fogva? Mindegy volt, hiszen mire bármi is eszembe juthatott volna kinyílt az ajtó. Végigmértem a férfit és a boszorkányt véltem felismerni benne. - Üdv... Nash Cranford. - mutatkoztam be és a kezemet nyújtottam. Ekkor még az álnevemet használtam, nehogy az ősök gyanút fogjanak. Bár már egy ideje nem foglalkoztak velem.. pontosabban mióta megtudták, hogy férfi vagyok, így nem lehetek hasonmás. De akkor sem akartam, hogy valamelyik rokonom iránt táplált ellenszenvük miatt én húzzam a rövidebbet. Gyere be! szólt a hang. Óvatosan átléptem a küszöböt és már bent is voltam. A helység tele volt boszorkányokkal, mindegyik gyengébb. Gondolom elővigyázatosság, hiszen nem mai darabka vagyok. A férfi a kertbe vezetett a torony alá, ahol padok voltak lerakva. Foglalj helyet, amíg én visszamegyek a szerződésért. nagy figyelemmel bánt velem a férfi én csak bólintottam. Ha valami szokásos csípős poént bevetek lehet úgy összeverekszünk, hogy a boszorkány húzza a rövidebbet. Unalmamban az ujjammal szórakoztam a széken. Felnéztem a toronyra. - Vajon mit szolgál ez? - tűnődtem, majd felpattantam és az ajtójához léptem. Nem lehetett kinyitni, túl vaskos volt és törhetetlen még vámpírerővel is. Újra végigmértem az épületet, de most alaposabban. Volt egy ablak a tetején. Ujjamat a kiálló téglasarkokba nyomtam és vámpírgyorsasággal, mint a Spiderman már fent is voltam. Beugrottam az ablakon. Amit láttam, az minden volt, csak az nem aminek képzeltem. Egy gyerekszoba! Kitágult szempárral néztem végig minden egyes kis játékot, aztán a tekintetem megakadt valamin, vagyis valakin. Egy kislány! - Hello... - suttogom és lassan közelítek felé. - Nash vagyok. Te ki vagy? Mit keresel itt? - kérdezem óvatosan.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Magas torony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Eiffel-torony

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Múlt :: 1999-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •