A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
† Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
† Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
† Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 04, 2013 10:22 pm



Eva Regina Fischer


Kor: 598
Faj: Boszorkány
PlayBy: Lana Parilla

Történet: Ő volt az első boszorkány akit megismertem. Még ember voltam, és nem tudtam semmit a természetfelettiről. Igazából neki köszönhetően tudtam meg, hogy nem csak embereket léteznek a földön. Csak azért mondta el, mert egyszer véletlenül megláttam hogy az erdőben varázsol. Nem ismertem annyira, de addig-addig faggattam, míg meg nem tudtam az igazságot. Ezek után bíznia kellett bennem valamilyen szinten, mert megtehettem volna, hogy elmondom másnak. A mi barátságunk már akkor volt inkább érdek, mint egy rendes baráti kapcsolat. Én nem mondom el a titkát, és ezért segít nekem. Bár érdekbarátság volt a miénk, mégis egész jól kijöttünk a végére. Persze ez nem jelenti, hogy rögtön minden kis apró titkunkat egymásnak mondtuk el, és nem sírtunk egymás vállán, mert nem bíztunk egymásba annyira.
Emberként akkor láttam utoljára mikor kitagadtak otthonról. Könyörögtem neki, hogy segítsen visszaszerezni a lányomat, de nem segített. Vagyis csak megpróbált segíteni, de végül semmi nem lett belőle. Én elmentem a környékről, és nem sokkal később Ő is elment a városból, hogy milyen okok miatt, nem tudom.
Már jó pár éve vámpír voltam mikor újra összetalálkoztunk. Valamilyen módon megtalálta azt a varázslatot amivel örökre fiatal tud maradni. Valamiért más volt akkor. Mintha kiveszett volna belőle az emberség, szemeibe már nem az a kislányos ártatlanság csillogott. Mondjuk akkor már én sem pont az ártatlanságomról voltam híres. Ő tudta miért lettem olyan amilyen, de én nem tudtam meg, hogy Ő miért lett olyan amilyen. Ez csak jó pár évvel később tudhattam meg...
A mai napig jó barátok vagyunk, még akkor is ha ritkán találkozunk. Most Mystic Falls-ba jött, amint meghallotta, hogy visszajöttem, és a múltam fontos szereplői előkerültek, így gondolta Ő sem marad ki belőle.
Szemelyiség: Eléggé egy összetett személyiség. Emberként ugyanolyan volt mint bármelyik másik fiatal lány abba az időben, kivéve azt, hogy elég sűrűn szegte meg a szabályokat...
De aztán megváltozott. Kegyetlen lett, és már nem azt tartotta céljának, hogy segítsen másoknak. A fekete mágiát egyre többször használta rossz célokra. Gonosz lett, és az emberség eltűnt belőle. Legalábbis mások ezt látták, valahol van benne emberség, csak jól titkolja. Igazából vágyik a szeretetre, de már rég feladta, hogy sikerül neki találnia egy olyan embert aki tudná szeretni, és most már inkább eltaszítja magától az "embereket". Nem szeretné ha megismernék a kissé emberibb oldalát. (az hogy miért lett ilyen, azt a megalkotóra bízom.)

Vissza az elejére Go down
 

Eva R. Fischer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Zooey H. Fischer

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Veszedelmes viszonyok :: Keresem... :: Elkelt karakterek-