Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 30, 2014 8:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette

- Nem. Egyenlőre semmit sem fogok mondani. - ráztam meg a fejem és egy lépéssel hátrébb léptem. Furdalja csak a kíváncsiság őt! Szerinte nekem, hogy esett, amikor megtudtam, hogy lefeküdt Jasmine-nel? Nem az, hogy olyan szerelmes voltam belé, hogy nem bírtam feldolgozni, hanem, hogy szédített, miközben csak úgy váltogatta a nőket! Kitudja, hogy amíg elmondása szerinte értem sír, addig nem újabb nőkkel bújik egy ágyba? Sosem fogok megbízni benne emiatt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 10:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Colette, és Eyal


Láttam rajta,hogy valamit el akar mondani, de nem bír belekezdeni a dolgokba. Nem tudom mi lehet az, de ha így kezdi akkor már jó nem sülhet ki belőle.
-Valamit szeretnél mondani? Mert látom,hogy el szeretnél kezdeni valamit, de nem megy. Itt vagyok, meghallgatom, ha kell.-néztem az arcát, és a szemét.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 10:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette

Csak figyeltem a reakcióját. Játszotta a sértődött kisfiút. Nem... engem már az ilyen nem tud meghatni. Egyáltalán mi tudna meghatni? Fogalmam sincs. Nehéz lenne erre a kérdésre válaszolni.
Annyira nyom belülről ez a dolog Oliverrel, nem is tudom, hogy kezdjek-e bele. De el akarom mondani... mindenképp.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 9:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Ismét eltaszított magától. De nem szeretném neki megmondani,hogy azért nem akartam vele találkozni, mert akkor megint elkapnak az érzések iránta, és nem tudom megállni... Így hagytam , hogy azt tegye amit jónak lát, én pedig visszadőltem a korlátra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 9:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette
- Akkor meg minek játszod itt az eszed!? - rivalltam rá dühösen és kezét erőszakosan eltoltam az arcomtól. És én ezért jó pofizzak neki? Neki mindent, nekem semmit nem szabad. Úgy érzem, hogy egyre távolabb vagyok attól, hogy elmondjam mi történt köztem és Oliver között. Bár, ha így halad a dolog, lehet mégis "jobb" lenne neki, ha kibökném. És szenvedhetne napokig. Legyek ennyire rossz szívű? Hm...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 9:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

-Mi az, csak nem arra számítasz ,hogy ki fogod belőlem húzni? Na arról már most le tehetsz. Nincs olyan eszközöd amivel ki fogsz megtudni semmit.-mosolyogtam rá, és közelebb mentem. Megsimogattam az arcát, és szemébe néztem végig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 9:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette

Én mindig is kíváncsi lélek voltam, hát most sem fogom csak úgy annyiban hagyni! Ha már belekezdett, miért nem tudta folytatni? Nem akarta elmondani, de akkor minek beszélt róla? Értsd meg egy férfi logikáját...
- Harapófogóval húzzam ki belőled? - tettem csípőre a kezem és komoly arccal figyeltem azt, hogy még a szemembe se mer nézni, hanem a hullámokat bámulja. Addig fogom kínozni, amíg nem húzom ki belőle. Előbb vagy utóbb, így vagy amúgy sikerülni fog.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 6:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Nem szóltam semmit, inkább csak néztem ahogy hullámzik a víz..Nem akartam beszélni neki semmiről.
-Ezt a témát hagyjuk. Tudtommal úgy se érdekel már ,hogy mit gondolok rólad, szóval ezt sem fogod megtudni.-mosolyodtam el.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette


- Rendben. Én nem nyaggatlak tovább ezzel a témával. Ha te nem érzed a veszélyt, akkor nem. - rántottam meg a vállam, úgy mint, akit nem érdekel. Most már tényleg nem érdekelt, én megmondtam innen már nincs visszaút. De azért, ha mégis történne valami, az én ajtómban ne álljon ott a gyógyírért.
- Mit nem érthetek? Fejtsd már ki, légy szíves... - néztem őt komoly szemekkel és vártam, hogy folytassa. Ha rólam van szó, akkor mit nem érthetek? Ha meg másról, akkor meg bökje ki. Utálom a ködösítését...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 4:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Elmosolyodtam szavain, mert tudtam,hogy már a régi kapcsolatunkat ami az előtt volt hogy megtudta volna mi vagyok, nem lehet visszahozni.
-Persze hogy tudom mivel jár. Ha megharap, és nem kapom meg a gyógyírt, akkor meghalok. Na igen ez benne van a pakliban, de a barátom, és ezért segítek.-néztem őt már végig.
-Te nem értheted ezt a dolgot..-sóhajtottam
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 3:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette

Hogy tudtam! Vérfarkas barát... nem semmi. Most Eyal ezt direkt csinálja, vagy nem tud róla, hogyha megharapják, akkor neki lőttek? Ez nem sajnálat, amit iránta érzek ilyenkor, hanem csupán annyi, hogy gondolkozzon már el, amikor barátkozik. Az ember sem szeret a gyilkosával haverkodni, na akkor ő ezt miért teszi?
- Érdekes. És tisztában vagy vele, hogy a harapása mit okoz? - néztem rá kérdően, mert nagyon úgy tűnt, mintha nem tudná. De mindegy. Az ő baja lesz, ha megint történik vele valami. Én mosom kezeimet. Szóltam, ha neki ez sem elég, akkor magára vessen.
-Még a végén azt hiszem, hogy félsz tőlem... - nevettem el magam a mondatán. Teljesen úgy hangzott. Ne már, hogy egy nagy, gyilkos vámpír féljen egy egyszerű ember szavaitól...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 3:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Colette, és Eyal


Nem sokkal volt távolabb mint én, de nem mentem közelebb. Így is nehéz volt nem felé néznem. Nekidőltem a korlátnak, és néztem a vizet.
-Igen, egy vérfarkas a barátom. New Yorkban ismertem meg, ugyan így telihold idején, és ha telihold van, megyek és segítek neki.-néztem rá. Miért kérdezi ezt? Talán aggódik? Néztem már rá.
-Miért nem akartam? Mert ha mi találkozunk kettőnk közt csak a baj van. Ezért nem akartam veled találkozni, és a városban is kerültelek, bár nem is tudtam,hogy hol vagy..-sóhajtottam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 29, 2014 2:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette


Azt megértem, hogy visszajött a testvére miatt. De azt is tudom, hogy miattam is, csak nem szerette volna kimondani. Leszűröm a reakcióiból ezt. Hiába próbálja elfojtani, még mindig érzem, hogy oda van értem. Na, de segíteni teliholdkor egy barátján?
- Várjunk... csak nem egy vérfarkas a barátod? - néztem rá csodálkozóan. Megint keresi a veszélyt? Nem igaz, hogy ennyi évszázad alatt nem tanult az esetekből.
Hirtelen elharapta a szó végét, amikor arról beszélt, hogy ő mennyire nem akart velem találkozni és, hogy ez is csak a véletlen műve.
- Miért nem akartál velem találkozni? - kérdeztem kíváncsian.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 10:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Colette, és Eyal

Letti semmit sem változott velem szemben. A kedves kis lányka, csak velem ilyen amilyen...A kérdésére válaszolni akartam, de előtte egyet sóhajtottam.-Sarahoz jöttem vissza, és azért mert egy barátomon segítek teliholdkor..-néztem a reakcióját, bár Letti is benne volt abban,hogy visszajöttem, de ezt nem akartam neki mondani, mert tudtam volna,hogy mi a válasza, és ebből megint csak az alakult volna ki , hogy veszekedünk, amit nem akartam.-Nem settenkedem semmiben. Most is csak a véletlennek köszönhetem hogy találkoztam veled. Nem akartam veled találkozni, mert....-inkább nem folytattam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 10:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette


Most sajnálnom kéne? Nem hiszem. Szerintem neki is jó volt egy kicsit elvonulnia, nekem is. Őszintén... nem hiányzik még most sem a veszekedés. Pedig nekünk szinte az összes találkozásunk ordibálással lett vége.
- És miért jöttél vissza? Vagy inkább mi hozott vissza? - érdeklődtem tőle, mert olyan sokáig azért nem volt távol. Vajon mi csalogatta vissza? Csak nem megint terve van? Na, abból én kiszeretnék maradni. Nincs energiám a bolondozásaira.
- Miben settenkedsz? - álltam meg tőle messzebb a korlátnál. Én sosem bíztam a vámpírokban és nem is fogok. Még a legszerényebb embernek is vannak tervei, akkor miért pont ő neki ne lenne?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 10:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Colette, és Eyal


Nem vártam tőle szivéjesebb fogadtatás, mint amit kaptam. Bár ezt nagyjából meg is tudom érteni.-Igen ebben igazad van.-mondtam, halkan bár biztos,hogy hallotta.
Közben megfordult, és elindult előre. -Egy kicsit itt hagytam Mystic Falls-ot, és kiszellőztettem a fejemet. De úgy látom,hogy még maradnom kellett volna.-néztem őt, ahogy lassan de sétál előre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 9:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette


Láttam a szemében, amikor közelebb lépett hozzám, hogy pontosan ő sem tudja mit akar. Tudja, hogy mennyit szenvedtem amiatt, hogy ő vámpír és nem tudja megtartóztatnia magát, kis híján majdnem miatta őrültem meg. Igaz, ő még nem is tudja, hogy mi volt köztem és Oliver között. De amiről nem tud, az nem fáj... és ez biztos!
- Nos, még egy ilyen hülye szőke nő is észreveszi, mint én, ha valaki bámulja. - húztam el a szám szélét.
- Azt hittem már nem is élsz, olyan régen nem hallottam felőled. - fordítottam neki hátat és minél távolabb kezdtem tőle lépkedni, miközben ezt a mondatot mondtam neki.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 9:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Colette és Eyal

Láttam hogy körbe, körbe néz,nem a nézi őt valaki. Halványan elmosolyodtam, de csak néztem őt. Mikor elindult felém, vámpír sebességgel elsuhanhattam volna,hogy ne lásson meg, de nem ment. Néztem,ahogy jön felém lassan, közben suttogva mondta ki a nevemet. Nem tudtam,hogy most mit tegyek..Halkan sóhajtottam, és lassan elindultam felé, mikor már nem sok volt közöttünk, a szemébe néztem. -Nem gondoltam volna,hogy meglátsz...Colette..-suttogtam, de többet nem tudtam volna, hirtelen mondani.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette
Teljesen belemerültem a nézelődésbe. Viszont hirtelen furcsa érzés fogott el. Az ember általában megérzi, ha nézik. Hát éppen velem is ez történt. Kizökkentett ez az érzés a nyugalmamból. Zavarodottan kaptam fel a fejem és néztem körbe-körbe. De egy lelket sem láttam, aki közel lenne hozzám. Ha látott volna most valaki, biztos azt hitte volna, hogy nem vagyok normális, úgy kapkodtam a fejem. Hosszas figyelés után, tőlem nem messze megpillantottam egy férfit. Ismerős volt, nagyon ismerős...
Lassú léptekkel egyre közelebb mentem hozzá. Majd megdöbbenve mondtam ki a nevét...
- Eyal... - suttogtam szinte csak magamnak, hiszen nem is voltam hozzá közel. De vámpírhallásával biztosan meghallotta.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 9:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Colette, és Eyal


Kis friss levegőre volt szükségem, ezért lejöttem a kikötőbe, egyet sétálni. Gondolkoztam,hogy megkeressem e Lettit, vagy egyáltalán akarom e, hogy találkozzak vele. Néhány hónapja is, nagyon csúnyán váltunk el egymástól. Ahogy ezen gondolkozok, meglátom őt, a korlátnak támaszkodva. Nem mentem oda, nem akartam zavarni, csak megálltam tőle, egy kicsit messzebb, és figyeltem őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 28, 2014 9:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Eyal & Colette

Imádtam ide eljönni. Innen mindig felfrissülten indultam tovább, bárhová is mentem. Most is jól esett a friss levegő. Neki támaszkodtam a korlátnak és úgy néztem a hullámokat. Csodaszép volt! Teljesen kikapcsoltam... nem gondoltam semmire. Nem érdekelt mik történtek velem nem is olyan régen. Most mindent elfelejtettem. Csak ne zavarjon meg senki... Nem szeretem az ilyen pillanatokat félbeszakítani. Kivételesen egyedül szerettem volna lenni. Ez ritka, de most erre volt szükségem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 03, 2014 4:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

To: Eline
Nem hiszem, hogy akadt már nő, aki kételkedett volna abban, hogy valóban férfi vagyok-e, de mindig van egy első, nem igaz? Nem mintha túlzottan érdekelne, mit gondol rólam egy szinte teljesen idegen. A hozzám jóval közelebb álló néhány személy véleménye is hidegen hagy, szeretek a saját hibámból tanulni, ami persze nem feltétlenül jó, de mindenképpen a leghasznosabb. Elvégre a gyereknek is hiába mondod, hogy ne nyúljon a kályhához, mert forró, csak akkor fogja elhinni, ha megégeti magát vele. Az viszont biztos, hogy szeretem, ha az enyém az utolsó szó, és erre az egy szavas válaszok a legjobbak, amikre általában nem lehet mit mondani.
Még jó, hogy semmit nem akarok elérni nála. Bőven megértem, ha neki sincs szüksége az én véleményemre, sem semmi másra, de ez így tökéletes. Amíg ez így van, addig nekem sem kell félnem, hogy esetleg akarna tőlem valamit.
A nevetését rezignált nyugalommal szemlélem az első morcos fintor után. Aztán már csak a megemelkedő szemöldököm kérdezi némán: “Befejezted?” S mikor végül elhal a nevetés, a következő téma elvonja a figyelmem. Persze ettől még nem bámulok farokcsóváló, pitiző kiskutyaként a gyönyörű szemeibe. Csak a pillantásom jelzi, hogy figyelek, hallgatom. Ha nem szoktam volna meg már a legextrémebb helyzeteket is, akkor lehet, hogy egy pillanatig köpni-nyelni nem tudnék. Persze van már bennem annyi év tapasztalat, hogy tudjam, az önjelölt pszichológusok mind valami hasonló általános szarságot hoznak ki két perc alatt a jellemvonásaimból. Pedig kurvára nem ismernek, és így van ezzel Eli is. Nem ismerjük egymást.
- Talán igazad van.
Adom meg magam végül egy vállvonással. Talán nem ezt várta, hanem a tagadást, ami oly sok mindenkinek sajátja, lételeme, de végülis mi értelme lenne tagadni? Ennyi év alatt már volt időm, hogy legalább magamnak beismerjem néhány gyenge pontomat, és van igazság abban, amit az imént összehordott a lány.
- De abban a leginkább, hogy kevés ilyen kivételes személy létezik a Földön.
Konkrétan… kettő? De ebből is az egyik elég bizonytalan. Nekem azonban tökéletesen megfelel így, hiszen senkit nem sodrok veszélybe önmagamon kívül, bármi történjék is. Néha szar dolog egyedül lenni, de azt hiszem, már megszoktam. Még a saját anyám sem tartott igényt rám, és bár apámmal jó volt a kapcsolatom, általában ő is messze volt tőlem. Mindig csak magamra számíthattam, nem olyan nagy csoda, hogy ilyen lettem.
- Azért ennyi maszlagot én is össze tudnék hozni rólad, Eli. Még szerencse, hogy gondolom nem érdekel.
Futó félmosoly. Van már annyi emberismeretem, hogy én is kielemezhessem a többieket, de ezt általában csak magamban teszem, vagy még úgy sem. Csak az alapvető jellemvonások ismeretére van szükség, mert olykor életet menthet.
A tojáshéjas poénra csak egy unott pillantást kap. Nem, ebben nem vagyok vevő a poénokra. A hajóim halálosan komoly dolgok számomra. Szentek és sérthetetlenek. Mit tegyen a vámpír, ha egy lélekvesztő hűségesebb hozzá, mint bárki vagy bármi más? Még egy nyomorult kutyám sem volt sosem.
A vízben bár nem kellemes, azért elvagyok, mozgok, és így nem vészes. Eli kacsintását nem viszonzom, csak elhúzom a számat. Most mi van? Ez az igazság. Soha semmit nem kaptam ingyen - csak amit elvettem. Egyesek talán lopásnak titulálnák a dolgot, de ez nem ilyen egyszerű, semmi nem csak fekete és fehér. Meg amúgyis, azért a legtöbb dologért keményen megdolgoztam.
Elnézem a szájhúzást, és a pukedlin azért elcsodálkozom. A legtöbb mai nőnek fogalma sincs arról, milyen az eredeti mozdulatsor, az övé pedig egészen jó. Persze nem tökéletes, de ezt csak a hozzám hasonló vén rókák látják. Miután megbizonyosodom arról, hogy nem áll szándékában lelépni a kabátommal, és utánam jön, már kényelmesebben tempózok a Satine felé. Számomra ez jelenti az otthont. Jó, nem konkrétan ez a hajó, hiszen ő még fiatal, de az életem nagy részét töltöttem hajókon, és most is inkább itt vagyok, mint a szárazföldön.
Miután felsegítem Elit a fedélzetre, szinte nyomban vetkőzni kezdek. Csak egy pillanatra lesek fel a lányra közben.
- Te sem gondoltál rá, hogy esetleg kérni kellene?
Gunyoros félmosoly, és valami szórakozott él a hangomban. Valóban nem érdekel, hogy ki lát, sőt, még talán teszem is magam egy kicsit Eli előtt.
- Örülök, hogy sikerült megállapítanod a nyilvánvalót…
Utalok itt a tojáshéj nemlétére.
- Ami meg az udvariasságot illeti… rég mondták már rám, de kösz.
Nincs egyszerű dolga, ha tényleg elő akar rukkolni olyasmivel, amit nem hallottam még ötszáz év alatt. Minden esetre elég kitartó.
- Akkor természetesen nem kell levenned.
Húzódik pimasz félmosolyba a szám, miközben ugyanolyan pofátlan alapossággal nézem végig a vetkőzését, ahogy ő tette az imént az én esetemben.
- Majd megvédelek tőlük.
Talán dukálna egy kiadós nyelvöltés a megjegyzés mellé, de ahhoz túlságosan fapofám van, és már amúgyis rég kinőttem az ilyesfajta gesztusokból. Egy elismerő füttyentés viszont majdnem elhagyja a torkom a dobótőröket látva. Kész kis arzenál. Ameddig nem rajtam óhajtja használni őket, addig különösebben nem zavar. Bár én jobban kedvelem a hosszabb pengéket, de hát a kard nem túl nagy divat már manapság. Nem teszek megjegyzést a tőrökre, inkább betessékelem vendégemet a hajó belsejébe. Ez az a hely, ahol tényleg nem alkalmazok takarítónőt, hanem minden egyes szegletet én magam tartok rendben. Ha nem is vagyok mindenben pedáns, ebben mégis.
- Gyere ide, és nagyon szívesen.
Vágok vissza lazán a “be is kaphatod” megjegyzésre. Mint már mondtam, ebben nem vagyok túl szívbajos.
- Igen, azt látom.
Mérem végig, ahogy levetkőzik, majd belebújva a száraz ruháimba, bebújik mellém. Bizony nem két éves, és nem is tizenkettő… határozottan jó nő, azt meg kell hagyni… és tudja is magáról, ugyebár. Hagyom, hogy hozzám bújjon, és szórakozottan átölelem, tenyeremmel símogatva a hátát, miközben alattunk a matrac fűtése azért rásegít a kellemes 36 fokra. Élvezem a közelségét, de ki ne élvezné, ha éppen egy gyönyörű nő símul hozzá?
A megjegyzésén most először mosolyodok el teljesen és őszintén. Kedvelem a pimaszságát, azt hiszem.
- Ha így elalszol, akkor tényleg eláshatom magam.
Elvégre egy idegen nővel egy ágyban… a végén kiállítom magamról a tapintatossági és jófejségi bizonyítványt. A kávés dologra nem válaszolok, de azért megjegyzem, hátha még jól jön.
Őszintén szólva egyáltalán nem vártam, hogy szégyellősen elpirul, annál azért többet jelzett előre a fedélzeti jelenet is. Ő sem az a szívbajos fajta, és ez a szüntelen, félvállról vett vidámság ha csak felvett is, akkor is ragadós. Kíváncsivá tesz, és ha jobban belegondolok, ez nem tölt el felhőtlen örömmel, sőt… az a nő, aki képes elérni, hogy kíváncsi legyek rá, az a legveszélyesebb. Még akkor is, ha eltekintünk tőle, hogy dobótőröket visel magára szíjazva. A kézzel fogható fegyverektől nem félek… mással már égettem meg magam jobban.
- Akadnak. Ritkán hódítok a bunkóságommal, de úgy tűnik, nálad bejött.
Vonom meg a szabad vállam flegmán. Hogy miért utazom ennyit?
- Nem nagyon gondoltam még bele.
Felemelem a bal kezem, és megmutatom neki a csuklómat körülölelő sirálytetoválást.
- Azt hiszem, ilyen vagyok, ezt szoktam meg. Húszéves koromban szálltam először hajóra, és azóta legfeljebb pár évet töltöttem egy helyen. Persze a kedvenc helyeimen többször pár évet, mert időnként visszatérek.
Ebből talán ki lehet hámozni, hogy nem nagyon akad olyan hely, amit az otthonomnak tekintek, és ez így is van.
Az oldalamat cirógató ujjak érintése kifejezetten jólesik, de egyelőre nem érzek mindent elsöprő késztetést, hogy leteperjem Elit. Talán ha így folytatja, lehetséges, hogy felmerül bennem a gondolat, de egyelőre inkább kiélvezem, hogy a vízben vészesen lehűlt testem visszanyeri az eredeti hőmérsékletét.
- Figyelmes lennék?
Pillantok le rá, miközben egy nyirkos tincset elsimítok az arcából. Talán tényleg az vagyok, elvégre ha reflexből adtam is neki a törölközőt meg a ruhákat, attól még figyelmességnek számít.
- Lehet.
Húzom el a számat egy pillanatra. Ezt is régen hallottam már őszintén.
- És mi a helyzet veled, Tapasztalt Kisasszony? Itt laksz? Mivel foglalkozol? Persze azon kívül, hogy másokra vadászol… legalábbis gondolom, nem véletlenül vannak azok a pengék.
Bökök állammal a dobótőrök felé.
- Megjegyzem csinos darabok, még ha az én szívemhez a méretesebb pengék állnak is közel.
music: Olvasáshoz | note: Éééés vissza.Very Happy  
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 03, 2014 10:42 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Nathan & Eli


Röpke szavára felhorkantam és csak a fejem ingattam meg már megint. Azt hiszem, hogy lassan már rám lehet ragasztani a hitetlenkedő becenevet.*
- Miért mertem volna megesküdni, arra, hogy lesz valami hasonló válaszod… * Költői kérdés, ami már inkább nem is kérdés, hanem kijelentés. De attól még ha, bújtatva is de ott volt. Hím. Mindenre van egyszavas magyarázat. Bár az, hogy valóban hím-e, arról nekem fogalmam sincs, de eléggé annak látszik.
A gunyorossága nem fogott ki rajtam, ahogy az élcelődése sem, inkább csak ültőmbe hajoltam meg színpadiasan, hogy bocsánat kérése elfogadva. De több szót nem pazaroltam erre a témára. Tudtam én, hogy idősebb és pont nem neki akarok bizonyítani. Sok embernek, vámpírnak igen, de neki… neki pont nem. Bár tény, hogy elég gyorsan ellehet érni nálam ennek az ellenkezőjét, de ezt Ő nem tudja. Kinevetem, ki én… semmi nem akadályoz meg benne és a mogorva arcára csak még jobban röhögök. Nem tudom elhinni, hogy egy magamfajta nyilvánvalóan kislánytól ennyire zokon veszi a dolgot. De hát uram bocsássa már meg, sírjak? Ezen a képen nem lehet.
Aztán meg a jelzőmet veszi túlságosan is komolyan, pedig nem gondoltam úgy. De persze a kihívásra megcsillannak az íriszeim, és csak a vak nem veszi észre, hogy ezen bizony kapni fogok. Oldalra billentett fejjel pásztázom kicsit a másikat, de végül a fejem már megint ingatni kezdem és a víz felszínét pásztázom.*
- Nem vagy sótlan és unalmas - kezdjük ezzel. Az, hogy arrogáns seggfej vagy… nos, egy páran vannak ezzel így. – vontam meg a vállaim. – De… ne felejtsük el Nathan, hogy ez csak kifelé van. Sokat nem tennék rá, de… érzel. Sok vámpír megkeseredik az évek alatt, Te nem tetted. Bár leginkább egyedül vagy, ami a stílusodból kiérződik… de nem veted meg a társaságot, ha az jó. Nem lét elemed, de szükséged van rá és bár a magad módján, de kedves vagy. S ha valakit közel engedsz magadhoz, akkor azt óvod, véded bármi áron – bár, elég nehéz elérni, ahogy látom. * S alsó ajkamba harapva, pillantottam ismét rá. Na nem azért mert izgultam a válasza miatt, úgy is tagadni fog. Minden egyes lény tagad, én is azt teszem, pedig aztán én még fiatal vagyok ahhoz, hogy ezeket tagadnom kelljen. Élnem kéne. Ehelyett mit csinálok, egymagamban ücsörgök, ha épp nem jön Nathan. Iskola helyett, edzek és vadászok. Munka helyett, szórakozás helyett csak a keserű valóság van. Néha hiányzik az a rózsaszín felleg, ami gyerekként körül vett. Sajnálom? Hogy ne tenném. De ettől még, egyáltalán nem bántam meg azt ami lett belőlem. De hogy honnan szedtem azt, amit mondtam? Igazából, csak magamból indultam ki és azokból az emberekből, akikkel összehozott a sors. Kevés olyan van, aki olyan, mint akinek mutatja magát. A többségünk szereti másnak mutatni magát, mint ami… pont az ellentétjét, mert azt hiszik így sebezhetetlenek. Az érzelmek kimutatását, csak az igazán erős emberek engedhetik meg maguknak.*
- Ó, muti csak… lehet, hogy tényleg ott van. * Vigyorodtam el. Láttam rajta, hogy dühíti a dolog, így próbáltam elütni valamivel a dolgot és nem tovább faggatni a hajót ért szándékos balesetről. *
- Tudod mit mondanak… ha azt akarod, hogy valami úgy menjen ahogy szeretnéd, csináld magad. * Vontam meg a vállaim. Soha nem bíztam másokra a magam dolgait, amiről szerettem volna, hogy minden rendben legyen. Azt én magam csináltam, ennyire egyszerű a dolog. Mások nem láthatnak a fejünkbe, az emberek meg esendőek. Semmi garancia nincs arra, hogy valaki nem fizetet egy másik vagyont azért, hogy pingálhasson pláne, ha tudják, hogy Nathannak a hajója a gyengéje, amire nem nehéz rájönni. Ah, már megint összeesküvés elméleteket gyártok. Sosem javulok már meg.
Újabb nevetések közepette, immáron tetőtől talpig vizesen dobok fel egy újabb labdát, aminek a válaszára egy pillanatra megállok az úszásban és hátra pillantva mosolygok a srácra.*
- Helyes válasz. * Kacsintottam is egyet, mielőtt tovább folytattam volna az utam. De nem forszíroztam tovább, vagy próbáltam megmagyarázni a dolgot, van egy olyan érzésem, hogy nem hülye a másik. Pontosan érteni fogja, hogy miért ezt mondtam. Míg mások a kérem és köszönöm szavakat szajkózzák és hiányolják az udvariasságot, nekem ez pont nem kell. Nekem elég ha érzem azt, amit kell. De jelenleg csak a vidámság van, ami még a látványos visszahuppanására is megmarad. Arra már csak egy szájhúzás van, hogy nem próbálkozik meg újra csak a kabátját nyújtja felém. Szemöldököm egy pillanatra felszalad kérdőn a homlokomra, de elegánsan – koromat meghazudtolva – pukedlizek egyet, ahogy a nagy könyvben meg van írva.*
- Igenis Ő felsége. * Az irónia azért nem hagyott cserben, de egye-fene, követem mint egy jól idomított kiskutyus, de talán csak azért, mert pusztán határozott volt és nem parancsoló. Na azaz, amit nem tudok elviselni és olyankor már csak azért se alapon nem teszek én semmit. De most csak a partról követem, hogy mégis hova evickél ilyen lelkesen, persze a nem épp nehéz tempót felvéve vele. Ami csoda számba megy, hogy most a gondolataim sem kalandoztak el és egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy Dex vajon aggódik-e vagy sem, evette meg ehhez hasonlók. Csak nézem, hogy hova kell mennem és mint a jó kislányok megvárom a hajója előtt és nem lépek rá addig míg nem nyújtja a kezét. Na nem az udvariasságra vártam, hanem csak tiszteletben tartom azt, hogy fontos neki ez a szerkezet és, hogy az övé. Én sem venném jó néven ha bárki neki állna játszani anyám zongoráján. A kabátot a karjára terítem és én magam pedig a kezem csúsztatom az övébe míg belépek, de aztán el is engedem. Épp körbe néznék, mikor valami egészen más vonja a figyelmem magára. Pofátlanul végig nézem, ahogy vetkőzik, mit sem törődve azzal, hogy ezt ki látja, vagy épp nem.*
- Ha ezt tudom, önként ugrok a vízbe… - Célzok itt a Chippendale showra és kissé oldalra billentett fejjel nézem meg a hátsóját is. – viszont evidens, hogy nincs tojáshéjad és még egy apróság; udvarias vagy. * Mosolyodtam el, még ott leragadva, hogy mondjak valami újdonságot. Najó, nem ragadtam le, csak pusztán egy újabb momentum. Viszont a nagy szám megint, hamar a tudomásomra hozza, hogy nem csak Ő vetközik, hanem nekem is kéne. Hajjaj, a vizes gönceimben meg fagyok vagy a benti meleg.. milyen nehéz döntés…*
- És ha nincs rajtam? * Kérdeztem somolyogva, miközben már kibujtam a cipömből és elkezdtem levenni a nadrágom. Azzal még nem volt semmi baj, nem ment olyan könnyen a pászos darab levétele mint azt én reméltem, de csak-csak levakartam magamról. Nincs utálatosabb dolog a vizes farmernél. Viszont ahogy a vékonyka kabátomhoz nyúltam eszembe jutott valami, ami miatt körbe pillantottam és csak reméltem, hogy nem sokan akarnak bámészkodni rajtam.*
- Ha most áll kint rendőr én lenyakazlak… - sóhajtottam lemondóan, az orrom alatt motyogva, miközben kigombolkoztam és a kabátom is a nadrágomon landolt. Na nem a szemérem sértéstől „féltem”, hanem egyetlen egy dolog miatt. Sárga topom élesen virított a bőrömön, rásimulva a testemre és megmutatva mindent, hisz utálom a melltartókat. Nem vagyok én vén csorosznya, hogy ilyen miatt kelljen aggódnom. A fehér, francia bugyim sem zavart, majdnem olyan, mint egy rövid nadrág – kis túlzással. Jobban idegesített az, hogy az alkarjaimra egy-egy dobótőr volt felszíjazva és ami a lábamon szokott lenni az a táskámban van. Nem szeretnék egy ellenőrzést azt fix, hisz engedélyem egyenlőre az ablakba. Vagyis van, de szigorúan az erdő területén. S ha Nathan hagyta, akkor gyorsan be is léptem a kabinba, még mielőtt valakinek szemet szúrnának a szépen megmunkált darabok, amik kimondottan nekem készültek. Lent a törölközött készséggel fogadom és bizony magam köré is tekerem, miközben elkezdem magam dörzsölni vele. Fázom, de nem kicsit és idebent sem jobb a helyzet annak ellenére, hogy nem idegen számomra fázni. Épp a felsőmet próbálom levakarni magamról, minden szégyenlőséget mellőzve, mikor meghallom a szavait és fel pillantok rá. S a kifejezése többet elmond mind a szavai.*
- Ha gondolod be is kaphatod… de ezt ne… nem vagyok már 2 éves. * Jegyeztem meg és mikor magamra varázsoltam immáron szárazon a ruháit minden gondolkodás nélkül megfogom magam és bevackolódom mellé. Pusztán egy fél percig távolságot tartva, hisz mint tudni illik, két ember úgy tud a legjobban felmelegedni, ha összebújnak. Micsoda jó kifogás arra, hogy leplezzem, hogy milyen kis bújós vagyok, ha úgy van. Karom a derekán landol, fejem a vállán és ha csak nem helyezkedett magától jól, akkor megfogtam a kezét és magamra húztam, hogy átöleljen. *
- Ha sokáig nem mocorogsz akkor aludni fogok… két cukorral és tejjel iszom a kávét. * Jegyeztem meg csak úgy, mint házi gazdának, persze az alattomos mosoly ott bujkált az arcomon, de ezt most nem láthatta, maximum érezhette. Én meg csak ott szuszogtam a mellkasára. S légzésem úgy csillapodott, ahogy elkezdtem melegedni. Viszont ezen kívül is feltűnhetett a másiknak, hisz a lábam ráhúztam az övére, hogy kényelmes is legyen. Még mindig nem akartam elhinni, hogy azt hitte, hogy ennyitől megijedek, vagy szégyenlősen elpirulok. Nincs rajta boxszer. Hupsz… most mi lesz? Kár, hogy nem tudok anyukámhoz rohanni, hogy itt a mutogatós bácsi… ja, azzal már elkéset, a fene. *
- De mond, hogy ettől azért jobb módszereid vannak arra, hogy valakit ágyba vigyél! Amúgy, miért utazol annyit? * Kérdeztem, mert ha csendben maradunk, akkor tényleg szunya lesz. Ja és az első mondatommal és azt is megpróbáltam elkerülni, hogy próbálkozzon valamivel. Aztán, hogy mennyire jött össze… azt nem tudom, de azt igen, hogy többet nézek ki ettől belőle még ha nem is sokkal. De ennek ellenére – vagy épp pont ezért? -, ujjaim határozottan, de finoman cirógatták az oldalát. Természetesen csak és kizárólag a gyorsabb melegedése érdekében.*
- Figyelmes. - újabb tulajdonság.


zene: OAH Razz | megjegyzés: Nesze neked vissza Razz Remélem tetszik. Wink | szószám: 1563 O.o | ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 01, 2014 12:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

To: Eline
Nem csak, hogy vámpír vagyok, hanem egy több, mint ötszáz éves példány. Ennyi idő után már kevés dolog van, ami kizökkent a nyugalmamból, és ez sokszor vált már az előnyömre, bár tény, sosem voltam az az idegbajos típus.
- Megoldható.
Válaszolok hűvös mosollyal a fekvés kérdésére. Azért egy kicsit felpiszkálta a fantáziámat ez a nő… de egyelőre nem áll szándékomban letesztelni.
- Szintén.
Bár nem igazán látszik rajtam bármi jelen annak a bizonyos örvendésnek, de jól rejtegetem, na. Megtudtam egy kis részletet az életéből, de ez valahogy látszik is rajta, szavak sem kellettek volna hozzá. Úgy a félvérsége, mint a kitartása. Egyszerűen… olyan temperamentumnak tűnik.
- Bocsásson meg, ó bölcs és hosszúéletű Kisasszony… nem gondoltam, hogy ez már a sokadik reinkarnációja.
Gunyoros, pofátlan félmosollyal ütöm el a komoly, talán érzékeny témát. Ha egy emberöltőnyi életet éltem volna csak le, sok mindenről lemaradtam volna, ami hatással volt rám, és ez alatt nem a motorok megjelenését értem, vagy egy-egy újabb divatot. Vámpírként olykor nem egyszerű az élet, és aki megjárja a poklot, az utána a földet is tudja értékelni. Persze ez messze nem jelenti azt, hogy én lennék a legszerencsétlenebb és legszörnyűbb sorsú élőlény a földön, sőt… nem is akarnék az lenni. Az viszont belém ivódott az évek alatt, hogy szinte bármi túlélhető, amit túl akarunk élni.
Kinevet. Komolyan képes, és a képembe röhög? Reflex-szerűen rándul mogorva fintorba az orrom. Vannak olyanok, akikkel szemben az ilyen magatartás nem megbocsátható. Mázlija van. Talán tényleg szereti a sors, hogy ma csak én kerültem az útjába.
- Annál jobb.
Én csak örülni fogok neki, ha nem tér vissza sem az alkalom, sem az ajánlat. Annak pedig még inkább, ha soha az életben nem kell tényleg szobalány-jelmezt öltenem. Ettől eddig megkímélt az élet, de sosem lehet tudni.
- Unalmas, arrogáns, undok, sótlan seggfej.
Egészítem ki a repertoárt még néhány jelzővel, amolyan “igen, persze, ezt már milliószor hallottam” hangsúllyal.
- Ha olyat mondasz, amit még nem hallottam, akkor te kérhetsz tőlem valamit.
Vonom fel kihívón az egyik szemöldökömet. Nekem sem volt túl nagy a kísértés, hogy bármit is kérjek, hiszen mindenem megvan, amire vágyok. Most, hogy végre az igazi anyámmal is találkozhattam… őszintén szólva egy pennyt sem adnék utólag azokért a percekért. Na jó, de, annyit talán, de az egyetlen oka a húgom, Emily. Egy tünemény az a kislány, bármilyen nemtörődömséggel kezelem is a legtöbb élő, lélegző lényt a világon, legyen az ember, vámpír vagy egy rühes macska. Nem akarom, hogy ugyanarra a sorsra jusson anyám egy gyengébb pillanatában, mint én, úgyhogy rajtuk tartom a szemem. Persze nem közvetlenül, de megvannak a magam eszközei.
- Nem tudom, ki tette, de biztosan egy érett és bátor férfi műve, aki üres fenyegetéseket firkál a hajóm pallójára ahelyett, hogy elém állna. Egyesek azt hiszik, hogy még ott a tojáshéj a seggemen, és szaladok anyuci szoknyája mögé, ha valaki rájön arra, mi vagyok.
Komolyan, unottan felelek én is, két könyökömet a térdeimen támasztom, úgy túrok fél kézzel a rövid hajamba, mielőtt újra felpillantanék.
- Szerinted miért vet szét az ideg? Egy kisebb vagyont fizetek ezeknek a szerencsétleneknek, és nem képesek vigyázni a tulajdonomra.
Dohogom leheletnyit ingerültebben, ahogy ismét visszatér a téma.
- Azért nincs garázsban, mert az évnek körülbelül öt százalékát töltöm itt. Felesleges lenne mindenhol fenntartanom egy ingatlant csak azért, hogy két hetet ott töltsek.
A tenger az életem, és ritkán tudok megülni a hátsómon. Talán ezért is nincs senkim. Akik az idők során lehettek volna, azok legtöbbjének idegen volt az életmódom vagy ebben, vagy abban az értelemben, arra pedig senki nem volt képes, hogy rávegyen, eresszek gyökeret valahol.
Miután felajánlom neki, hogy megmutatom a hajót, azért nem tudom megállni, hogy ne próbáljam meg megúsztatni. Készségesen keresztbe is teszem előtte a lábam, hogy könnyebb legyen a landolása, de egészen ügyes - hozzám képest csitri nő létére, minden sértés nélkül - így sikerül kibillentenie az egyensúlyomból, és némi kapálózás után én is a vízben landolok utána. Néhány karcsapás, és már a felszínen vagyok, lételemem a víz - még ha nem is ilyen hőfokon, de ezt is megszoktam már. Figyelem, ahogy a mólóhoz úszik, és csak azért is késve követem. Meg kell hagyni, hátulról sem utolsó látvány, ahogy a vizes ruha ráfeszül a testére.
- Abban mi a szórakozás, ha kérem és megkapom? Jobban szeretem elvenni, ami kell nekem.
Sok értelemben igaz ez. Az viszont becsülendő, hogy legalább annyira zen, mint én. Őt sem egyszerű kihozni a béketűrésből, kizökkenteni a vidor nyugalmából. Más nő már sipítva hisztizne egy ilyen helyzetben.
- Akad.
Jegyzem meg a ruha kérdésére, miközben én is felkapaszkodnék a stégre, de megelőz. Meg tudnám tartani magam, ha akarnám, de legyen neki karácsony… visszacsobbanok a vízbe, de aztán úgy döntök, ha már itt vagyok, miért ne lehetne egy kis edzés is a mai programban. Persze a felszerelés nem ideális hozzá, de ez van. Lehúzom magamról a bőrkabátot, és felnyújtom Elinek.
- Hozd utánam.
Bököm még ki mellé. Nem parancs, de nem is kérés. Ha hozza, kap száraz holmit. Ha lelép vele, akkor megtalálom, az fix. A kedvenc bőrkabátom.
Aztán elindulok kényelmesen tempózva a Satine felé úgy, hogy Eline tudjon követni. Végül nem a stégre, hanem egyből a hajóra kapaszkodom fel, ahonnan már lelépett a takarítónő. Jól tette. Én sem vártam volna meg magam, amíg visszaérek. Sikerült szinte nyomtalanul eltüntetnie a piros festéket. Ez egy kicsit oldja az eddigi borús hangulatomat.
A korláthoz lépek, és szó nélkül nyújtom a kezemet Eli felé. Hajóskapitányként ragadt rám anno némi illem, amit a tengeren ösztönösen betartok… legalábbis ilyen apró dolgokat.
A bőrkabátot a vezetőülés támlájára terítem, azután az első dolgom, hogy ledobálom magamról a ruháimat, amikből facsarni lehet a vizet. Nem fogok összevizezni odabent mindent. Csak a boxer marad, az is csak az illendőség kedvéért… persze nem Eline felé. Inkább a biztonsági kamerák és a kikötői bámészkodók miatt. Még szerencse, hogy ma nem volt kedvem olaszosan kezdeni a napot.
- A fehérneműt és a pólót engedélyezem, a többit viszont le kell venned, ha be akarsz jönni.
Állok meg a beltérbe vezető ajtó előtt, mielőtt kinyitnám. Lássa, milyen jófej vagyok... Karba fonom a kezeim magam előtt, és nekidőlök a hajófalnak, úgy figyelem, ha vetkőzni kezd. Azért még nincs meleg. Sőt… _ilyen_ hideg van - kis távolság a képzeletbeli ujjaim között. Hiába süt a nap, azért erősen kell koncentráljak, hogy ne vacogjak.
Ha mindketten megvagyunk, lemehetünk, és be is csukom magunk után az ajtót. Bekapcsolom a generátort, és a fűtést is. Persze ez eltart egy darabig, így a leghamarabb felmelegedő helyet választom, miután egy tiszta törölközővel megtöröltem magam. és megajándékoztam eggyel Elit is: az ágyat. A fűthető matrac és a takaró tökéletes hely ilyenkor bevackolódni - mindattól függetlenül is, hogy mennyi minden mást lehet ott csinálni. előkotrok egy tiszta pólót és boxert, amit szintén odaadok a lánynak, aztán megszabadulok az utolsó vizes ruhadarabomtól is, és meztelenül bújok be a takaró alá.
- Ha gondolod, csatlakozhatsz, vagy fagyoskodhatsz bárhol, amíg felmelegszik a levegő.
Kényelmesen elhelyezkedek, két karomat összefonom a fejem alatt, és hozom a szokásos, magabiztos, gunyoros félmosolyomat. Kíváncsi vagyok a reakciójára és a döntéseire. Nagyon is.
music: Hangulatzene Very Happy | note: Remélem, hoztam az eddigi színvonalat! Wink
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 28, 2014 9:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Nathan & Eli


Láttam, hogy nem különösen hatotta meg a piszkálódásom, még akkor sem ha van benne némi igazság. De hogy ez engem miért nem lep meg? Már nem is tudom… ja, de, mégis. Vámpír. Azt hiszem ezt mindent elmond. Pillantásom kíváncsi, érdeklődő és vidám. Ez ellen sosem tudtam tenni és nem is akartam. Sokan mondogatták, hogy egy örök vidám, hiperaktív egyén vagyok de sajnos vagy sem, ez csak a felszín. Szerettem, ha ilyennek látnak, legalább senki nem akart a magán életemben turkálni, a lelkembe látni amit Coni kiszakított belőlem és Richard megedzet. Jobban, mint azt önerőből tehettem volna valaha is.*
- Általában fekszem, nem kényelmes hosszú távon állni. * Vontam meg a vállam a közszeméremsértésre. Na de ez volt az a pont, amikor csak a szám járt. Jó, nem vagyok romantikus, a fájdalom a gyengém. Azt élvezem, amitől mások sírva rohannak haza, ha túlélik és édes mindegy, hogy konyha, szoba, fürdő, pince… csak zárt legyen. Nem szeretem a nézőközönséget. Bár erre megint csak Dex ugrott be és kezeim egy pillanatra ökölbe szorultak és mélyet sóhajtottam. Ó nem, nem vagyok szerelmes csak nem szeretem ha olyat mutatnak ami új és rájövök, hogy az sem rossz épp. Ez olyan, mintha rájönnék, hogy az állat vér is elegendő. *
- Örvendek Nathan… * S ez nem csak egy amolyan udvarias megnyilvánulás. Bár talán kissé bunkó, kissé flegma és nem kicsit egoista de tényleg örültem neki. Bár annak még inkább, hogy nem esik nekem a Dulifuli miatt. A feltételezésére csak elnevetem magam és lágyan, lemondóan ingatom meg a fejem.*
- Ó dehogy nem Nathan… de ha valamit kihagyott belőlem az Apám, akkor az a lemondás. Ő könnyen megtette bármiről, bárkiről… de úgy látszik anyám vére dominál. * Nem kell sok ész hozzá, süt belőlem, hogy félvér kisasszony vagyok. Szemmel látni, a spanyol vonásokat és persze a temperamentumomat is anyutól örököltem. De eddig vagy a sors volt hozzám kegyes, vagy a kitartásom, vakmerőségem volt megnyerő és tetszetős, de még nem hagytam ott a fogam. Dex is végezhetett volna velem, könnyű szerrel, szinte játszva.
De az arca… az a döbbent kifejezés megért egy misét. Sőt, többet is. Szívből és vidáman kacagtam fel rajta, mintha egy szellemet látott volna épp a másik. *
- Kár, pedig aztán… vissza nem térő alkalom. * Biggyesztettem le a számat. De csak egy röpke pillanat volt az egész, hisz ha nem, hát nem. Ki tudja mikro ajánlok fel még egyszer ilyet, hogy bármit kérhet és még csak kikötéseket sem teszek. Szóval mindegy is, viszont volt valami ami már közel sem volt ennyire mindegy. Jó, néha utáltam, hogy feltudták kelteni a kíváncsiságom.*
- Hogy te milyen unalmas vagy. – forgattam meg a szemeim vidáman, de persze nem gondoltam komolyan. – De azt hiszem még te sem ajánlottál olyat, amit viszonoznom kéne. * Kacsintottam rá és csak ebbe kötöttem bele. Az már mellékes, hogy nem ismerem a másikat, így nyilván nem is tudnék mit ajánlani cserébe. Nos, lássuk be ez így pat helyzet mert Ő sem. S azt hiszem én magam sem tudnék olyat mondani, amire vágyom. Ja, de, az édesanyámat de azt senki nem adhatja vissza.*
- És még életben van? Milyen kedves üzenetet volt és mért nincs garázsban? * Kérdeztem őszinte komolysággal. Nekem egyetlen féltet tárgyam van, amiért bárkit, bármikor képes lennék megölni ha baja esik. Édesanyám zongorája. De az mindig a házamban van és mind tudni illik, oda senki nem mehet be ha csak be nem hívom. Az emberek meg nem látnak benne értéket. Ma már a hangszereknek az értéke nulla, mivel mindent a technika fleügyel. Nincs ezzel semmi bajom, én is abban nőttem fel. De van amit tudok tisztelni és becsülni, még akkor is, ha nem kimondottan az én életemet kísérte végig. De azért mozgásra ösztökélem a másikat, és bár nem a hajója volt a célom, de ha már felajánlotta, akkor mosolyogva bólintottam rá, hogy megnézném. Viszont kissé érdekesen alakult a helyzet, hisz másképp fogta meg a kezem. A szabad kezem már kapott is a kezéért, amivel megfogott, de már későn és így repültem is, mint aki jól végezte dolgát. Viszont ahogy mellette „elhaladtam”, a lábam-beleakasztottam az övébe. Ostobaság volt, mert ha nem jól mérte fel a távolságot fájdalmas lesz az érkezés, de azonban így jött Ő is velem és a kezét sem engedtem el, hisz közben a csuklóm vissza fordítottam és ott is rá fogtam. HA minden igaz, akkor ha más nem is a lábam váratlanul érintette és nem egyedül zuhantam a hideg vízbe. Viszont, mivel nem hagyta magát – gondolom -, és befeszült a lába, a lendületből is visszább vett egy kicsit és lábam a móló szélét érte. Ami fájdalmas csattanással adta tudtomra a keserves találkozást. A vízben azonban elengedtem – már ha tényleg jött – és a víz felszínre evickélve céloztam be a mólót, hajam hátra túrva a szememből.*
- A vizes pólónak van egy kevésbé fájdalmasabb verziója is Nathan… csak kérned kellett volna, ha látni szeretnél valamit. * Húztam fel magam nevetve, valahogy nem bírtam zokon venni. Vizes lettem. NA és? Majd megszárad. Bevertem a lábam, meghúzódott, ha jól érzem. DE annyi baj legyen fél perc és nyoma sem lesz.*
- De mond csak, a hajódon van száraz ruha is? * Rázott ki a hideg egy pillanatra és ha épp mellettem akart kiszállni, akkor ahogy felkapaszkodott már löktem is vissza a vízbe. Nehogy azt higgye már, hogy olyan könnyű menet lesz. Persze, ha egyáltalán hagyta, hogy kijöjjek. Ha nem, hát akkor így jártam, nem evickéltem én sehova. Maximum megpróbáltam nem megfulladni. NA mintha az olyan könnyű lenne, de a vízben lévő csatával sincs semmi bajom. Úgy is rég voltam már gyerek, így az arcomról a mosoly nem múlt egy percig sem.*


zene: One More Night | megjegyzés: - | szószám: 929 | ©
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Vissza az elejére Go down
 

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

 Similar topics

-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3