A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 14, 2014 12:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Annyira más most, mint korábban. Visszafogottnak tűnt eddig, ahhoz képest, hogy mi zajlik benne nagy valószínűség szerint az elmúlt évtizedek után. Azt hiszem, kicsit meg is lepett az önkontrolljával, a töretlen nyugalmával és életkedvével, ami sugárzik belőle mindazok után, amit vele tettek hosszú-hosszú ideig. Ugyanakkor arra emlékeztetett, milyen volt a rácsok mögött, akkor sem hunyt ki belőle egy másodpercre sem az élni akarás. Ezt akkor is becsültem, sőt csodáltam benne, és most is. Ám mintha ezekben a pillanatokban kicsit jobban elengedné magát, szabadjára engedné minden felgyülemlett, visszafojtott vadságát, és rajtam töltené ki. Magamat is meglepem vele, de egyáltalán nem bánom, hogy így van. Akarom ezt a forró szenvedélyt, szükségem van rá, mintha magam is erre szomjaznék már rég óta... túl rég óta. Azt mondják, az ember akkor fogja csak fel igazán, hogy milyen értékes kincs volt a birtokában, amikor már elveszítette azt, akkor értékelünk csak igazán valakit, amikor már nincs velünk. Én azonban eddig, az elmúlt évek alatt, amíg halottnak hittem őt, nem voltam tudatában annak, hogy Enzo iránt még mindig vannak érzéseim és vágyaim, de ez most, úgy érzem, sokszorosan megmutatkozik. Valahol mélyen bennem kis aggodalmat, félelmet szül a felismerés, hisz jó ideje nem volt már senkim, aki számított volna. De ezeket a buta gondolatokat mélyen elnyomja, elsodorja a lángoló szenvedélyünk, ahogyan jelenleg egymásba gabalyodunk. Már éppen sikerül megküzdenem a nadrágja gombjaival, és készen állok rá, sőt, ujjaim minden idegszálával akarom azt, hogy végre megérinthessem, de hirtelen elkapja a kezeimet, és leszorít az ágyra. Csalódottan sóhajtok fel, de a csalódásom csak átmeneti, mert gondoskodik róla, hogy kellően elterelje a figyelmemet. Vágyakozva emelem felé a csípőmet, miközben lefelé halad a hasamon. Aztán az utolsó, szemtelenül akadályozó ruhadarab is lekerül rólam. Enzo figyelemre méltó gonddal hámozza le a fehérneműt, majd halad ezúttal felfelé a lábamon. Levegő után kapkodok, és lehunyt szemmel markolom a lepedőt magam mellett kétoldalt, amikor végre elér a végcéljához. A nevét suttogom, és nagyon élvezem, amit tesz velem, annak ellenére, hogy a végtelenségig fokozza a sóvárgásom iránta. Végül ajkaink újra találkoznak, és pillanatok alatt, találom magam ismét rajta. Kihasználom az adódó lehetőséget, hogy most ilyen kiszolgáltatottá vált előttem. Lehajolok hozzá, hogy végigcsókolhassam a nyakát, a mellkasát, lefelé haladva, és közben magam is kúszok lejjebb, csak hogy ne legyek a saját utamban. Így végre valahára szabaddá válik a terep, hogy lehúzzam róla a nadrágját az alsóval együtt. Már nagyon ideje volt. Alsó ajkamba harapva, vágyakozva mérem végig, ujjaim felsimítanak az egyik combján, amíg meg nem érintem az izgalmát...


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 12, 2014 11:41 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Éreztem, hogy vágyik rám és tudtam én is rá. Elrejtettem előle ki is vagyok, most viszont bárhogy akartam rejtegetni, vadul birtokoltam testét, érintettem és csókoltam, ahol értem. Sóhajai visszhangozva fülembe még jobban elködösítették agyam, amit nem bántam, sőt.
Érintésének nyomán sebeim ellenére is éreztem, s ahogy keze lejjebb siklik behunyom a szemem, és egyenletesen kifújom a levegőt, hátha lehiggadok, de csak még inkább hergelt vele. Elkaptam kezét miután a cipzárral és a gombokkal megszenvedett, ujjaim ujjai közé fontam és a matracnak feszítettem, míg elszakadva ajkaitól újabb felfedezőútra indultam, ám most már lassítva a tempón, így kínozva, s ahogy a csipkéhez értem elengedtem kezeit, lefejtettem róla a kérdéses ruhadarabot is, így már csak rajtam volt olyan ruhadarab, ami akadályozott abban, hogy végleg elmerülhessünk a gyönyörben.
Lassan csókoltam végig formás lábait, egészen addig, míg el nem értem leggyengébb pontját és ott el nem időztem egy darabig. Kezem oldalára siklott, halk sóhajainak zaja elnyomta a víz morajlását is, de nem sürgettem, lassú tempómmal inkább tovább kínoztam, örömöt akartam neki szerezni. Utam tovább folytattam felfelé hasán, majd nyakán, mígnem újra ajkait nem csókoltam, s közben kezemmel kényeztettem tovább. A rám is ható vágytól nem szabadulhattam, megragadva testét magam fölé emeltem, hátam így a matracnak préselődött.

|| Words: 202|| Touch ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 11, 2014 11:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Nagyon tetszik az a hevesség, követelőzés, csipetnyi erőszakosság, amivel Enzo birtokba készül venni a testem, és másra sem vágyom jelenleg, csak hogy teljesen és maradéktalanul neki adhassam magam, hogy elvegye tőlem, ami neki kell. Minden mozdulatából, érintéséből süt a hetven éve visszatartott vágy, a szükséglet, és én akarok az lenni, aki ezt csillapítja. Akárhol is ér hozzám, a bőröm szinte lángra lobban, és még több vad érintés és csók után sóvárog. Ügyes és gyors mozdulatokkal fejti le rólam a melltartóm, és így már csak egyetlen apró ruhadarab választhat el tőle. Melleim kényesztetése azonnali látható reakciót vált ki, miközben egyre több sóhajt csal elő belőlem. Lassan, várakozásteljesen beszívom a levegőt, ahogy csókjaival lefelé halad a hasamon. A forróság végigáramlik a gerincemen, lent sűrűsödik, és egy kisebbet robban bennem, amikor ujjaival megérinti a csipkét, közben ajkai közé nyögök. Hamar kihasználom a lehetőséget, hogy újra felhajolt hozzám, végigcsókolom a nyakát, majd a fülét veszem célba óvatosan fogaimmal, kezem többször lesimít a mellkasán, a hasfalán, majd lejjebb siklik, és megvizsgálom a korábban említett, kézzel fogható bizonyítékot is.
- Erre utaltál az előbb? - kérdezem kissé incselkedve, aztán a nadrágja gombjaival babrálva igyekszem azt lefejteni róla.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 02, 2014 5:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ragadozóként vettem birtokba testét, mintha most először és utoljára érinthetném, követelőzve mégis ügyelve, hogy élvezze szabadítottam meg ruháitól és csókoltam testét. Előtörő sóhajai mosolyt csalnak számra, ahogy bőrét szántom. Jó érzéssel töltött el, és egyre inkább beindította a fantáziám, hogy ő is akart, hogy ő is akarta s teste még inkább bátorított.
-Hidd el, kézzel fogható bizonyítékom van rá, hogy ugyanezt érzem.-kapom el, felülve vele az ágyon, megtámasztva csípőjénél, s érintésétől még inkább elkap a hév. Ajkait csókolom, nyelvünk forró táncba kezd, míg szorítva testét egyre zavaróbb lesz a karcsúságát rejtő fehérneműje.
Hátát támasztva kikapcsolom melltartóját, de nem veszem le róla, csak mikor ledöntöm az ágyra, és ajkaitól elszakadva egyiket kezeim között masszírozom, míg másikat számmal fedezem fel. Túl sokat akartam egyszerre, és minél hamarabb meg akartam kapni. Csókjaim végigszántották hasát, s a csipke előtt megállva elidőztem hasfalán, de kínozva és elérve, hogy vágya még erősebb legyen, újra ajkait csókoltam, kezeim pedig a csipkére vándoroltak és azon keresztül kezdtem el kényeztetni legérzékenyebb pontját.

|| Words: 163|| Santigold - My Superman ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 02, 2014 2:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Élevezem, nagyon is élvezem, ahogy a testével szorosan a falnak présel, nekem nyomódik, és a ruháinkon keresztül is érzem az izgalmát, mely kéjes sóhajokat csal elő belőlem. A helyzetünk azonban újra változik, szinte észre sem veszem, olyan sebesen mozog, és mire felocsúdok, már az ágyon fekszem. Kezeimet a fejem fölé emeli, majd leszorítja, és ezzel megakadályozza, hogy újra érintsem, amitől csak még erősebb bennem a vágy, hogy végigsimítsak rajta, a hátán, a mellkasán. Ezzel együtt is élvezem ezt a kissé kiszolgáltatott állapotot, hisz tényleg azt teszi, amire kértem. Birtokba vesz. Fészkelődök, és mivel ebben a helyzetben máshogy nem tudom máshogy tovább fokozni a vágyát, csípőmet megemelve dörgölöm magam hozzá, és halkan felnyögök. Előbb engem vetkőztet, majd saját magát, a karjaim pedig felszabadulnak közben, és habozás nélül simogatom, ingerelem újra. Ujjaim végigszántanak a karjain, a mellkasán, puhán érintve a régi kínok emlékeztetőit. Aztán előrehajolok, és már csókokkal kísérem kezem útját a bőrén, egyszerre vagyok óvatos, érzéki, mégis mohón szenvedélyes. Ám ezt az egyensúlyt nem tudom sokáig fenntartani, simogató ujjaim egyre többször marnak bele a bőrébe hátán, a derekán, egyértelműen sugallva, hogy egyre jobban vágyom rá. Olyan rég óta... Nem is értem, hogyan tudunk ilyen türelmesek lenni mégis.
- Érezni akarlak... mindenhol - suttogom a fülébe, majd hátra engedem a fejem, hogy a szemeimből is kiolvashassa ezt a követelést.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 02, 2014 11:06 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Pontosan tudtam mit akarok, s tudtam ő is sóvárog erre valahol legbelül, hisz ott csillog a szemében, s ahogy közelebb nép tudatja is velem, hogy nem csak beképzelem. Felkapom a pultra teszem, és mint egy ragadozó letámadom, s kiéhezve érintésére kezdem el felfedezni testét.
Nem ellenkezik, sőt, úgy érzem felrobbant a biztatásával. A falhoz préselem, csókolva ott, ahol érem, hol nyakát, hol száját, de ahogy megérzem tenyerének érintését, s derekam köré font lábát, megtámasztva őt, felsőjét lehámozom és az ágyra fektetem egy könnyed mozdulattal.
Kezem oldaláról hátára siklik, majd kezeit feje fölé szorítva újra birtokba veszem ajkait. Gyorsan, már-már követelőzve fedezem fel már fedetlen testrészeit, végigcsókolva nyakától hasáig egy könnyed mozdulattal megszabadítom cipőjétől és nadrágjától. Szemeibe pillantva ugyan azt az éhező tekintetet látom, mint amire mindig is vágytam. Lekapom magamról a felsőm, s így előkerülnek újra az emlékek, a hegek, amik nem forrtak be teljesen, s nyomot hagytak bőrömön, emlékeztetve rá, hogy mit éltem már túl.

|| Words: 157|| Santigold - My Superman ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 10:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Igen, nagyjából azt a választ kapom, amiben reménykedtem. A pulton találom magam pillanatokon belül, ami nagyon is egyértelművé teszi a szándékait. A csókja pedig megmutatja, mennyire nagyon akarja. Birtokolni akar, ahogy ő mondja. Valami, amit nem igazán engednék másnak, más körülmények között. A lehetőségét sem adnám meg, azután, hogy a saját nagybátyám kihasználta a naivságom, megölt egyszer, majd menekülésre késztetett. Teljes mértékben a saját kezeimbe vettem a sorsomat. De ez most mást. És be kell vallanom, szemernyi ellenkezést sem érzek magamban. Sőt... akarom, hogy Enzo birtokoljon, olyan módon, ahogyan csak szeretne. Azt hiszem, titkon legbelül mindig is erre vágytam, mióta ismerem, vagy talán mióta megtudtam, hogy mi is ő. Egy ragadozó. Ez esetben, azt hiszem, én lennék a vad. Különös, de még a gondolata is szinte felperzsel belül.
- Akkor tedd azt. Tegyél magadévá. - Elfojtott vágytól elhaló hangon válaszolok. A kabát lekerül a vállamra, a helyére pedig csókok kerülnek, melyek apró sóhajokat váltanak ki belőlem. Ujjaim Enzo hajába túrnak, így biztatva őt, másik kezem utat talál a pólója alá, és előbb a hátán, majd a mellkasán és a hasán simítok végig nagyjából épp olyan hevességgel és mohón, ahogy ő igyekszik felfedezni az én testem. A pozíciónk ismét sebesen megváltozik. A fal és Enzo közé préselődök, a szoros közelsége pedig újabb kisebb nyögést eredményez nálam. Karjaim átkarolják a nyakát, lábaim pedig a csípőjét, és újra csókolom őt szenvedélyesen.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 2:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elveszi az eszem, semmi kétség, s bármennyire harcolok ellene, ahogy szemeibe nézek, kiüt az arcomra. Ahogy megszólalok, még biztosabb leszek abban, hogy a testem automatikus cselekedete, ahogy követelőzve kimutatja érzelmeim még gyengébbé tesz, s egyre inkább előhozza belőlem azt az embert, akit nem akartam megmutatni neki.
Közelebb lép, érintése és kérdése még jobban gondolkodásom ellen játszik, hangom pedig kissé rekedtes lesz.
-Szerintem te pontosan tudod mit is akartam mindig is.-érintem meg arcom simító kezét, és eltolva azt előlem, elkapom a derekát, és a pultra ültetem, miközben hajába túrva közelebb vonom magamhoz, és letámadom ajkait. Vadul, akaratosan csókolom, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy érinthetem, míg kezeim végigsimítanak oldalán és kabátja gombjait kigombolva lesegítik válláról a ruhadarabot.-Önző mód megkapni azt, ami megillet, birtokolni téged.-szakadok el kissé tőle, épp annyira, hogy ajkaink ne érhessenek össze, s csillogó szemeibe nézhessek. Nem tétovázom tovább, közelebb vonom magamhoz, ha ez még lehetséges, és ajkaitól elszakadva nyakára lehelek csókokat, s egyre követelőzőbben érintem testét. Magamnak akarom tudni egész testét érintve, gondolkodás és további tétovázás nélkül. Felkapva könnyed testét, a hajó egyik falához suhanok, s beszorítva testem és a fal közé.

|| Words: 184|| Santigold - My Superman ||
[You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Enzo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 02, 2014 10:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 2:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Töltök egy-egy pohár rumot. Ez az az ital, amit tényleg ritkán iszok, és nem is kimondottan szeretem, de most jól esik, és valahogy illik a hangulathoz.
- Igazából nagyon remélem, hogy lesz zűrmentesebb napunk is - bólintok egyetértően az elképzelésére. Elég mozgalmas volt az elmúlt pár óránk. De anyira nem bánom, mert ha csak egy kicsit is másképp történtek volna az események, nem lennénk most így itt kettecskén. És ahogy rám pillant... Atyaég! A vérem szinte azonnal felforr az ereimben tőle, és enyhén melegem lesz, ami vámpíroknál nem kis dolog. Aztán belegondolok, hogy ha minden igaz, már legalább hetven éve nem volt nővel. Ettől a gondolattól viszont elfog egy féle izgatottság, ami fokozza a vágyamat, és hamarosan az én szemeim is hasonlóan izzanak, ahogy végigpillantok rajta.
- Pontosan mi is az, "amit mindig is akartál"? - lépkedek közelebb. A poharamat közben elhagyom a pulton, és elé érve egyik kezem az arcát simítja óvatosan, a másikat pedig a mellkasára helyezem. Alsó ajkamat harapdálva nézek fel a szemeibe. Szeretném újra megcsókolni, de előbb a válaszát is meghallgatnám.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 12:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak a mai este öt holtestet tüntettem el, ami meg kell vallanom magamhoz képest sok. Persze csak az elmúlt évekből vagy évtizedekből indulok ki. Mégis ez a dolog vajmi kevésbé érdekelt, inkább elérte, hogy megfogadjam a jelennek fogok élni, kihasználva a megadatott lehetőségeket.
A kabin kissé megviselt, de még mindig az vigasztal, hogy a föld fölött van, és feleannyira nyomasztó, mint az elhagyott cellám. Ez pozitívum. Ahogy Maggie otthonosan rendezkedni kezd, és a megmaradt italkínálatot vizsgálgatva két lehetséges opciót sorol fel, mint választható bódító.
-A hajón rumot illik, de nem vagyunk kalózok, így igazából mindegy.-vonok vállat féloldalas mosollyal arcomon, és mellé sétálva figyelem, ahogy kitölti az italt. A poharam megemelem, és koccintásra nyújtom.
-Esetleg látsz rá lehetőséget, hogy legközelebb kevésbé zűrös nap után tölthessük együtt az estét? -érdeklődök, és nekidőlök a pultnak, miközben a poharat a számhoz emelem, és egy húzásra megiszom a rumot. Ha ez lehetséges persze, éreztem, ahogy évekig éheztetett testem visszaszerzi régi erejét, de még közel sem kapott meg minden, amire vágyott. Ez kiült szememre, mely most mélybarnán csillogott, de vártam, mert az eddig történtek után semmiképp nem akartam letámadni még inkább, így is túlságosan elvette az eszem a épeszű gondolkodástól.
-Tudod azon gondolkodtam egy ideig a cellában, hogy miért nem menekültél el egyből, ahogy megtudtad mi is folyik ott. Akkor hiú álomnak tűnt csupán a gondolat, hogy megkaphatom e tőled azt, amit mindig is akartam. Most viszont olyan közel vagyok ehhez, mint még soha, mégis kételkedem, mert elveszed az eszem a puszta jelenléteddel.-nem mozdulok, de arcomra kiülő gondolataim újra sebezhetővé tesznek. Mellette egy barátságos emberként, akár egy földi halandó létezem, de tisztában vagyok vele, hogy velőmig romlott énem elrejtése nem épp válik majd előnyömre a jövőben. Vámpír vagyok nem pedig jó tündér, bosszúszomjas és arrogáns. Könnyen elérem, hogy bárki félreismerjen, de Maggie nem azok közé tartozott, akit megvezetni akartam. Viszont az őszinteségem is taszítaná.

|| Words: 307|| Santigold - My Superman ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 12:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Halkan felnevetek a megnevezésre. Igazából soha nem neveztek még csak hasonlóan sem. De nem rossz a csengése, sőt, Enzo szájából egyenesen tetszik.
- Úgy néz ki, ezt váltod ki belőlem - vonom meg a vállam az igen szenvedélyesre sikeredett csók után, és elmosolyodom, szemeimben ravasz csillanással. Megindulunk, de csak egy-két lépést tehetek, és máris eltűnik a lábam alól a talaj, így a karjaiban hagyom el a szárazföldet. Elfoglaljuk a hajót, majd el is hagyjuk vele a partot. Élvezem, ahogy a szél a hajamba kap, a látványt, ahogy a város zsugorodik a szemeim előtt. De hamarosan megállunk, és amíg Enzo megszabadul a testektől, és körüljárok, felfedezem magamnak a jachtot. Hát a kabin nincs túl jó állapotban, törött üvegek, és vér. Azért annyira nem vészes, mégis megpróbálok kicsit rendet rakni, csak hogy ne tapossunk a szilánkok között. Az a tipusú személy vagyok, aki azt vallja, hogy rend a lelke mindennek.
- Mit szólnál egy kis konyakhoz? - pillantok Enzo felé jókedvűen, miután felmértem a választékot. - Vagy inkább rum? Egy hajón az illik, nem? - kuncogok. Élvezem az estét, a társaságát, és hogy csak mi vagyunk így ketten a semmi hullámzó közepén. Egy-két szekrényt kinyitok, és találok is hamar poharakat, melyeket a pultra teszek.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 29, 2014 3:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Éhségem, de még inkább mohóságom lett úrrá rajtam, és gondolkodás nélkül mélyesztettem fogaim a fiatalabb srác nyakába. Vérének édes bukéja agyamba szállt, elhomályosítva a gondolataim, és szabadságot nyújtva a tudatomnak, hogy mindez, ami körülöttem megtörténik igaz.
Jelen pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy végre oly sok idő után először jóllakhattam, anélkül, hogy bűntudatom lenne, vagy azon kellene rágódnom, vajon mikor ehetek legközelebb.
Miután kimondom a mondatot, és meglátom, ahogy állatias vadsággal szakítja fel ő is az áldozatom, vagy inkább az elkövető nyakát, akarva akaratlan féloldalas mosoly húzódik számra. Sokkal inkább szexinek tartom a viselkedését, mintsem elborzasztónak, sőt. Ahogy közelebb lép, még válaszra se hagy időt, annál inkább beindítja a fantáziám, mint ahogy eddig tette.
-Ördögi egy nő vagy.-jelentem ki, férfiúi sértettséggel hangomban, majd forró csókban részesítem én is, de sokáig nem jutalmazom ebben, ellépek tőle, és az üresre szívott hullát a hajóra dobom, egy igen könnyed mozdulattal.
-Csak a hölgy után.-lejelentem ki, s kezet nyújtok neki, majd egy gyors mozdulattal a számára kényelmesebb módot választom, és felkapva a fedélzeten leteszem. A másik férfi kihűlt testéből kifolyó vér a tat egy részét vörösre festi, s mellette heverő gyilkosával kissé ironikus képet ad. A kormányhoz lépek, a kulcs a helyén van, így nehéz dolgom nincs. Elfordítva hát az apró fémdarabot, a motor felbőg, és a kis jacht egyenesen elindul, amint a megfelelő intézkedéseket is megteszem az induláshoz.
Eltelnek percek, a hűvös esti szél arcomba csap, s ahogy a nyílt vízre érünk, leállítom a motort, és a két férfit egymás után a vízbe dobom. Egy percig némán állok, nézve ahogy a testek a mély felé süllyednek.
-Van egy jachtunk. És ahogy elnézem egy ilyen alsó kabinjában van némi pezsgő vagy valami erősebb. És minden bizonnyal melegebb is van.-nyújtok kezet, de most nem kapom fel, inkább megvárom, hogy csatlakozzon, és a rövid, de meredek lépcsőn lesétálva gy viszonylag felszerelt kabinba jutunk. Egy helységhez képest nagy ágy és egy feltöltött bárpult, noha annak tartalma kissé megfogyatkozott, és az alkohol szaga a levegőt is belengi, ahogy a törött üvegek szilánkjai között a padlón csordogál. Lehetne rosszabb is, nekem már ez is a pompának felel meg.

|| Words: 347|| Santigold - My Superman ||

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 28, 2014 10:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Elképedve hallgatom ezt a férfit, aki az elmúlt évtizedeket kínok között élte egy föld alatti cellában, és mégis árad belőle a ragadós élni akarás. A bölcsességét hallva nem nehéz ezt összerakni, mégis csak ámulok. Annyira igaza van. Azokban az éveimben, amikor voltak terveim, az életemet mindig többre értékeltem, mint céltalanul telt időkben. De túl sokáig hajtott a bosszú, ami valahol úgy érzem, besötétíti a lelkemet, amit viszont nem szeretnék.
- Most, hogy újra rád akadtam, azt hiszem, tudnék ismét pár jó célt találni az életemben - jegyzem meg egy kissé szégyenlősre sikerült mosollyal.
Még beszélgetve elhaladunk egy kisebb hajó mellett, dulakodás zajai szűrődnek ki, ami egyikünk figyelmét sem kerüli el, mégsem veszünk róla tudomást egészen addig, amíg egy fickó elénk nem rohan. Nem nehéz felmérni a helyzetet, valami nagy balhé történhetett benn, és Enzo már le is csap a férfire. Kissé talán perverz élvezetnek számít, mégis ámulatba ejt a látvány, ahogy jóízűen nyeli az édes, tápláló vért. Csak pár pillanatig habozok, mielőtt követném a példáját, és amilyen éhes vagyok, már érzem, hogy nem fogom tudni megállni, hogy ne szívjam szárazra. Nem ölök, ha nem muszáj, de könnyebb a lelkemnek, ha olyannal teszem ezt meg, akiről tudom, hogy szintén nem ártatlan.
- A folyó? - pillantok a elgondolkodva víz felé, miközben megtörlöm a számat. - Mi lenne, ha elkötnénk erre a célra a hajót? - kérdezem apró mosollyal. Ha távolabb megyünk a várostól, a sodrásba tudjuk lökni a testeket, és úgy biztos nem akadnak rájuk egyhamar. Plusz lenne kedvem egy kiránduláshoz, ez a hajó pedig most úgy sem kellhet senkinek. Izgatott várakozással nézek Enzora, hogy vajon mit válaszol, de közben már közelebb is megyek, egy kis játékosság csillog a szemeimben, ahogy puhán megcsókolom, majd nyelvemmel óvatosan letisztítom ajkairól a maradék vért.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 28, 2014 7:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kérdésére készségesen válaszolok, ugyanakkor felmerül bennem is egy kérdés. Mégis mi vezetett arra az útra, hogy szó nélkül, megtorolatlanul hagyjam a múltam. Egy részem még most is bosszúra szomjas, másik felem viszont e jelennek akar élni, kiszakadni a múltból, elszakadni attól a tudattól, hogy a fél életem egy föld alatti helységben rohadva töltöttem.
Visszakérdeztem, révén így gondolataim újra tiszták lesznek, de az ellenkezőjét értem el, még inkább azok rabjai lettek, és már-már bosszantott, hogy a szabad emberi léttel nem vagyok képes elbírni.
-Egy dolgot megtanultam az évek alatt. Ha csak az életed akarod menteni nem biztos a sikered. Ha van célod, amiért megmentsd az életed, sokkal könnyebb a dolog. Találj egy életcélt, és ha legközelebb rád támadnak, és én véletlenül nem vagyok ott, akkor csak használd ki azt az éned, amit elrejtesz a világ elől. Vámpír vagy, ennek vannak hátrányai is, de az előnyeit ilyenkor kihasználhatod.-vonom magamhoz csípőjére csúsztatva másik karom, s feje búbjára adok egy csókot.
Kijelentésén elmosolyodom, majd ahogy elhaladunk egy hajó mellett, meghallom egy férfi zakatoló szívverését, majd mintha dulakodnának, de nem teszek semmit. Nem ingem belekeveredni senkinek az életébe.
-Egészen pontosan tegnap reggel, de ma merészkedtem csak emberek közé. Az igazság az, hogy éhesebb vagyok, mint hiszed, de az a pár év éhezés elfeledteti velem ezen szükségleteim.-hangom érces lesz, és hideg, noha ártatlant nem szívesen ölnék meg. Ekkor egy fiú rohan ki a hajóról, ahonnan az előbb a zakatoló szív hangját hallottam, kezében egy késsel, amiről cseppekben csepereg végig az aszfalton a vér. Szemem megcsillan, elengedem Maggie-t, gyors ütemre kapcsolok, és a fiút megragadva a nyakánál a földhöz vágom.
-Azt hiszem a vacsora tálalva.-sziszegem eltorzult arccal, s szemfogaim már húsát tépik, s ő hangosan felordít. A nedű lassan csorog végig torkomon, s én élvezem minden cseppjét. A szívverése lelassul, elájul, amikor elszakadok nyakától, és a hajó felé indulok. A bent lévő férfira vérbe fagyva találok, így visszafordulok Maggie felé, s mit sem törődve vértől pirosló számmal, megfontolt kijelentést teszek, kissé önzetlenül, ugyanakkor tudom, hogy rémítő lehet számár, ha így lát.
-A benti meghalt, de ő a tiéd lehet. Aztán el kell tüntetni, amire alkalmas a folyó.-szólalok meg az ájult, de már éledező test mellé lépve, és testét az ég felé fordítom.

|| Words: 363|| Future Starts Slow ||

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 28, 2014 1:23 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Muszáj ismét elmosolyodnom, a szám fülig ér. Igazából nagyon is kíváncsi lennék rá, milyen egyéb meggyőzési módszerei vannak még, de azokkal talán más körülmények között is megismerkedhetek majd.
Szótlanul hallgatom végig, aztán lassan bólintok. Gondolkodom, hogy mit mondhatnék erre, de azt hiszem, ez esetben legbölcsebb lesz hallgatni. A barátjáról van szó, a cellatársáról, aki elárulta, és akit a családom meggyilkolásával vádolok. A bosszú hozta el hozzá, és a maga módján már nyilván elégtételt vett rajta. Így már érthetőbb, miért nem akar sietve visszamenni hozzá egy újabb bosszúra szomjazóval karöltve. Türelmesnek kell lennem, jobb is, ha most megkerülöm a témát, bár a kérdésével nem könnyíti meg a dolgomat. Az életemet nagyrészt céltalanul, kisebb-nagyobb tervekkel éltem eddig, és leginkább az hajtott előre, hogy egyszer remélhetőleg majd megtalálhatom azt, aki a családomnak ártott.
- Igazából úton voltam Chicago felé, csak hallottam már ezt-azt erről a kisvárosról, és úgy gondoltam, útba ejtem - vonogatom a vállamat. - Nem terveztem sokáig maradni, mint ahogy korábban mondtam, persze nem számoltam vele, hogy azonnal vadászok akadnak rám, amint beteszem a lábamat ide - húzom el a számat, majd felnézek Enzora. - Nem sokszor volt eddig dolgom a fajtájukkal, szerencsére. Csak hát így tapasztalatom sincs sok velük. Ha nem találkozom össze veled, nem biztos, hogy sikerült volna ilyen könnyen leráznom őket. - Csak magamban teszem hozzá, hogy mostanra már halott is lehetnék. Az én szerencsémmel igazából sosem tudni.
- Igazából meg is éheztem a menekülés közben - jelentem ki félhangosan, aztán eltűnődöm, Enzo vajon evett-e már, mióta kiszabadult a laborból. - Pontosan mikor is sikerült megszöknöd? - kérdezek rá érdeklődve.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 25, 2014 10:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudtam mit akarok, tudtam, hogy most nem engedném el, ugyanakkor tudtam, hogy megtaláltam a gyenge pontom, amit soha nem akartam. Ha közelebb engedem magamhoz, ki tudja mikor csap le rám újra az őrült tudóstársaság, hogy mikor és hogyan van rá módjuk, hogy tudtomon kívül megfigyeljenek. Mégis, most gondtalannak éreztem magam, mint egykor, amikor még ember voltam.
Felajánlásomon elgondolkodik, de ahogy felkapom meglátom azt, amit soha, a ragyogó mosolyát. Ahogy válaszol, torkomból halk morgás tör elő, és szememben megjelennek állatias ösztöneim, ugyanakkor arcomon féloldalas mosolyommal eszembe sincs megrémíteni.
-Nem is sejted, mennyire meggyőző tudok lenni.-jelentem ki makacsan, és újra tenyereim közé zárom egyik kézfejét.
Kérdésén elgondolkodom, majd egykedvűen vállat vonok, és szemébe nézve őszintén válaszolok.
-Akit meg akarok találni, és akit már meg is találtam ebben a városban lakik. Az, akiről azt hihetted megölte a rokonaid, az aki otthagyott azon az éjszaka. Megtaláltam, mert olyasmit tudtam, ami az ő életét is befolyásolta. Először elégtételt akartam tőle, de nem látom értelmét az ezer éves sebek feltépésének, így felvilágosítottam egy-két fontos dologról.-indulok tovább az úton, de kezét nem engedem, testét pedig oldalamhoz húzom. A feltámadó szél a fák ágait a sötétben meg-meg mozgatják, különös fényeket adva a sétánynak.
-Téged mi szél fújt erre?-érdeklődöm, majd hozzáteszem viszonylag halkan.-Na, nem mintha zavarna a jelenléted. -eszembe jut pár emlékfoszlány arról, ahogy annyi évtizede láttam, és ahogy most látom.

|| Words: 221|| Everdream ||

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 25, 2014 8:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Nem kell sokáig gondolkodnom az ajánlatán, tudom, hogy mit akarok, de a pillantásától, ahogy végigmér, egy kicsit elakad a lélegzetem, és mire válaszolhatnék bármit is, arca újra megközelíti az enyémet. Édes csókja szinte megolvasztja a belsőmet, és még többet akarok, és kezdem úgy érezni, hogy ezt a lassú léptekkel közeledést túlértékelik. Viszont hol lenne abban az izgalom, ha azonnal a karjaiba vetném magamat, és hagynám magam rögtön elcsábulni. Huncut mosoly húzódik az arcomra, és alsó ajkamba harapok, amikor felteszi a kérdést. Látom szemeiben a játékosságot, aztán felkap és pörget rajtam egyet a levegőben, hogy fel kell nevetnem. Hónapokig mellette töltöttem minden napomat, de ilyen gondtalannak és jókedvűnek sajnos sosem láthattam.
- Hmm... nem is tudom - kacérkodok vele kicsit, de nem tudom elfolytani a mosolyom. - Csábító ajánlat, és meg kell hagyni, tényleg nagyon meggyőző tudsz lenni - húzom közelebb a felsőjénél fogva, és azúttal csak egy apró, finom csókot lehelek az ajkaira. Igen, ez veheti beleegyezésnek. De a várost még mindig nem ismerem, neki kell mutatnia az utat.
- De mi hozott Mystic Fallsba? - teszem fel a kérdést kissé szórakoztottan, mikor ráeszmélek, hogy a terveivel kapcsolatos kérdésemre igazából még nem válaszolt. Vagy talán miattam módosultak volna azok a tervek?


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 13, 2014 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Szándékosan nem hagytam időt arra, hogy reagálhasson, s ebben segítségemre volt a hátát támasztó fa is. Kezem tarkójára vándorolt, még szorosabban öleltem magamhoz, ajkainak mézédes zamata pedig elhomályosította eddig sem túl tiszta gondolataim.
Elszakadok szájától kissé elhúzódok tőle, de érzem, ő is épp annyira csalódott ettől a lépéstől, mint én magam.
Kérdésemre adott válasza halovány mosolyt húz arcomra, kezem pedig tarkójáról derekára vándorol, de már így is megszédít formás alakjának tapintása. Sok ideje vártam már erre, vártam, hogy megérinthessem, de ez az érzés még mindig túl elképzelhetetlen volt számomra.
-Ahogy a bár felé mentem, láttam egy hotel feliratot. Ha gondolod, és nincs hol megszállnod... na és persze ha mersz, meghúzhatod magad nálam.-éhes tekintettel pillantok rá, újra közelebb húzva magamhoz.-De nem lesz ám ingyen.-éreztetem vele, hogy komolyan gondolom, amit mondok, és ennyi idő után nem áll módomban elengedni őt, nem hagyom.
Újra ajkaira hajolok, lassan csókolva azokat, de egyre mélyebben, mintha a nedű, mely érintése nyomán felpezsdíti halott vérem fogyóban lenne, és egyszerre akarnám megkapni mindet, az utolsó cseppig. Mert oly hosszú idő telt el azóta, és azt hittem volna elfelejtettem már mindent, amit iránta éreztem, de most bebizonyosodott, hogy sem én sem ő nem felejtett.
-Meggyőztelek már?-suttogom fülébe, és édes csókot hintek nyakára, míg kezem újra derekára nem siklik, és elemelve őt, meg nem pörgetem a levegőben.


|| Words: 216|| Everdream ||

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 8:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Pillanatok alatt került ki ismét a talpam alól a talaj, és máris egy fának dőlve találom magamat. Ezúttal azonban a haragomat már rég elhagytam, a váratlan gesztustól kuncogok röviden, de aztán tekintetem összeakad Enzoével, és a vágytól, ami a szemeiből süt, nyomban elhalkulok. Pillantásom levándorol az ajkaira, és szám lassan kiszárad. Óvatosan megnyalom az ajkaimat, ő pedig egyre közelít, míg végül el nem ér. Elfojtok egy jóleső sóhajt, és élvezem, ahogy nyelveink finoman felfedezik egymást, de Enzo szenvedélye erősödik, ahogy a szorítása is. Keményen nekiprésel a fának, mire halkan felnyögök, és ujjaimat a hajába fúrva viszonozom a szenvedélyes csókját. Túl régóta vágytunk erre, álmodoztunk róla, és most mintha nem tudnánk teljesen betelni egymással. Enyhe csalódás kerít hatalmába, amikor elhúzódik. Úgy érzem, el tudnék veszni benne, az ölelésében, a csókjában, és visszahúznám, de nem akarok semmit elsietni. Lassan, nyugodtan akarom felfedezni magamnak.
- Azt hiszem, meg tudnál győzni, hogy maradjak - válaszolok játékos mosollyal, de a lazaságomon sokat ront, hogy teljesen erőtlennek érzem magam a közelségétől, ahogy a lehelete csiklandozza az arcomat. Túl nagy hatással van rám.
- Hol szálltál meg? - kérdezem halkan, mert igazából én még azt sem tudom, van-e ebben a kis városban hotel, vagy bármi hasonló.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 5:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Megértem a haragot, melyet az ismeretlen támadó ellen érez, aki megölte a maradék családját is, ugyanakkor cseppet sincs ínyemre a vádaskodása, s ennek ha nem is közvetlenül, de közvetve hangot is adok, mintha kivetülne a tudatalattim.
-Köszönöm, hogy végre egyszer szót is fogadsz az idősebbeknek.-húzom ki magam önelégülten, s hasonló mosoly húzódik számra, noha az csak igazán halványan.
Kezeit kezeim közé zárom, s tekintetét sem eresztem el, de ahogy elindul ujjaink összefonva, úgy érzem felszabadulok egy kicsit, hogy nyugodtan beszélgethetünk egy kicsit vádaskodás és a múlt felhánytorgat nélkül.
Hallgatom amit mond, még mielőtt válaszolnék neki, de arcom újra megdermed. Átutazóban van? Érdekes, hát megvan egy újabb cél a listán, ami a bosszúállás mellett folyton bővül.
-Fogalmam sincs, de egy ötletem azért lenne. Persze ez nem csak tőlem függ.-szólalok meg sejtelmesen, és egy könnyed mozdulattal az egyik fa törzséhez szorítom, amikor mellé érünk. -Esetleg ha meggyőzném a doktornénit, hogy maradjon egy kicsit tovább? Lenne nála esélyem?-érdeklődök gonosz mosollyal arcomon, és elengedve egyik kezét, felszabadult kezemmel egy hajtincset füle mögé tűrök, de ahogy agyam felett átveszi az irányítást egy évtizedek óta bennem tomboló vágy, egyre közelebb hajolok ajkaihoz, s számomra is kínzó lassúsággal kerítem azokat hatalmukba. Egy pillanatig csak arra várok eltol el, de akaratom erősebb, és a fához szorítva testét, még közelebb férkőzöm hozzá, és még erőteljesebben csókolom.
-Ezért se érné meg elidőzni errefelé?-húzódok el ajkaitól, de annyira közel maradok hozzá, hogy érezzem bőrömön leheletének sugallatát. Remélem nem várja el tőlem, hogy csak úgy, egy szó nélkül elengedem ennyi idő után. Minden reményem most egy dologba összpontosul, hogy nem vagyok vak annyira, hogy ne lássam be, esélyem sincs nála.

|| Words: 269|| Everdream ||

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 1:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Látom a bizonytalanságot és gyötrődést a szemeiben, és rájövök, hogy mennyire nem voltam igazságos vele. Ha jól értettem, csupán nem rég szabadult ki végre nagyon hosszú idő után abból a nyomorult laborból, én pedig rázúdítom a saját problémáimat. Elszégyelem magam a felismeréstől. Hagynom kell neki egy kis levegőt, mielőtt megfojtanám a saját butaságommal.
- Ne haragudj. Igazad van. Nem fair így megvádolnom a barátodat, amíg nem tudok róla igazán semmit. Ígérem, hogy nem fogok sem rárontani, sem tovább nyomozgatni utána, viszont szeretném, ha valamikor elvinnél hozzá. Nem sürgős - teszem gyorsan a végére, mert tényleg nem akarom őt ezzel most leterhelni. Nem láttam őt hetven éve, lenne mit bepótolnunk, ez a dolog pedig még várhat.
Ahogy elengedi az arcomat, a kezemet azonban a tenyerébe zárja, gondolok egyet, és összefűzöm az ujjainkat, majd lassan megindulok vele, remélve, hogy sétálhatunk egyet.
- Mi a terved, most, hogy kijutottál? Mit szeretnél csinálni? A városban maradsz? - kérdezem, részben hogy tereljem a szót valami kellemesebb téma felé, de kíváncsi is vagyok. - Én csak átutazóban vagyok a városon. Igazából az elmúlt éveim elég céltalanul teltek - vonogatom a vállamat. - Az volt a legszebb időszak, amikor gyerekorvosként dolgoztam egy ehhez hasonló kisvárosban - vallom be elmosolyodva. Az sem tarthatott örökké, hisz nem öregszem, és ez pár év után azért feltűnő lehet, én pedig nem szeretem a feltűnést.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 1:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Továbbra sem értem, miért ártottak volna a családjának, hisz azok hiába nem voltak ott azon az estén, s ha nem is tudtak a háttérben folyó dolgokról... Bosszúállásból meg lehet, hogy megölték őket, de akkor sem fogom fel, vagy inkább csak nem akarom megérteni, hogy miért tette volna ezt Damon. És ha nem ő volt, ki más tette volna? Hisz csak ő jutott onnan ki, ő viszont nem a doktorokra, hanem épp csak egy doktor családjára mérte ki a bosszúját.
-Furcsa. Akire én gondolok más családon állt bosszút. Más onnan élve nem jutott ki. Más opció nincs, mint valaki egy szerette miatt akart rajtuk bosszút állni. Ki tudja egy szerelembe esett vámpír mire képes a társáért, vagy esetleg azért, aki átváltoztatta.-összevont szemöldököm, majd kérdés fogalmazódik meg bennem. -Pontosan hol ölték meg őket?-érdeklődöm, mert ez az egész még mindig furcsa nekem. Furcsa, hogy nem tudom ki és miért ölte meg, és miért pont őket.
Kezem arcára helyezem, ami némiképp lecsökkenti azon gondolataim amik máson rágódnak, és emésztenek fel belülről.
Megtörve nézek rá, arcom újra régi fényében tetszeleg, nem tudom hibáztatni amiért nem hisz nekem, ugyanakkor hibáztatom magam, amiért talán én vagyok túl hiszékeny, és a halálesetek mégis ahhoz az emberhez kapcsolhatók, aki tudott róla mit érzek Maggie iránt. A gondolat átsuhanásával egy időben teszi kezét kezeimre, és arcizmaim is ekkor feszülnek meg.
Szavai hallatán se vagyok képes elmosolyodni, s kérdésére reagálni még kevésbé nem jut épeszű mondat eszembe. Miért nem? Mert családja van, mert idősebb nála, és mert... Nincs több indokom. Van családja, de mi joga van hozzá, ha másét tette tönkre. Csakhogy ott van az a ha, ami kissé zavaró tekintve, hogy nem lehetek benne biztos, és nem tartozom azok közé, akik ok nélkül vádaskodnak a másik felett.
-Mert idősebb. Ez az egyik oka, de nem mondhatom, hogy elhiszem, és tőled se. Elégtételt egyedül nem tudnál venni annyi szent. A másik indokom feléd nézve kicsit kényes, ezért nem firtatnám.-engedem el arcát, de kezeit enyémekbe zárom, és mélyen szemébe nézek.
-Meg kell ígérned, hogy most az egyszer megteszed, amit kérek tőled. Ha ő tette, nagyot csalódtam benne, csak tetézné vele ezt. De ne kérd, hogy a hosszú idő alatt szerzett ismeretségemtől csak úgy megszabaduljak. Túl jól ismerem én ahhoz, hogy ki merjem jelenteni ő tette. Viszont ha nem ő volt, nincs ötletem, és ami még furcsább, hogy nem tudom ki tudhatott még arról a helyről és ki ismerhette az ott zajló eseményeket.-kérem meg ismét, és próbálom érvekkel alátámasztani a kétségeim.

|| Words: 404|| Everdream ||

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 12:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Tökéletesen elbeszélünk egymás mellett. Nem tudom, hogy direkt csinálja-e, hogy elterelje a szót, hogy másra vonja a figyelmemet, hogy összezavarjon, vagy esetleg tényleg félreértett. Mondjuk akárhogy is, sikerült kissé összezavarodnom, és erősen próbálom magamban rendbe tenni a dolgokat, és talán jobb, ha Enzonak is elmagyarázom a lényeget.
- A családomat nem a Whitmoreon ölték, még csak nem is a közelében. A saját otthonukban végzett velük egy "vadállat" - hangsúlyozom úgy az utolsó szót, hogy érhető legyen, mit értek ez alatt. Egy vámpírnak ez egész nyilvánvaló. Ez az, ami miatt akkor nyomozni kezdtem, mert sejteni véltem, hogy mi áll a dolog hátterében. - A meggyilkolásuk nem sokkal azután volt, hogy a Whitmore-on tűz ütött ki, és azt hallottam, hogy egy vámpír megszökött onnan. - A két dolgot pedig nem nehéz összerakni, ha az ember ismeri a részleteket is.
- Persze nem lehettem teljesen biztos, de a korábbi meséd arról, hogy a bosszú tartott benneteket évekig életben abban a lyukban, megerősítette a gyanúmat, hogy a cellatársad volt a tettes - vonom fel a szemöldökeimet olyan arckifejezéssel, mintha azt mondanám, hogy cáfoljon meg, ha tud. Pedig szerintem ez tisztasor, nem nagyon lehetne ennél már egyértelműbb.
Lehunyom a szemeimet, hogy összeszedjem magamat, és élvezem, ahogy az arcomat érinti. Felemelem a két kezem, és a kézfejére helyezem két felől, csak hogy én is érinthessem. Be kell vallanom, örülök a szavainak. Örülök, hogy nem felejtett el, bár abban nem reménykedtem volna egy percig sem, hogy én jelentettem számára a fényt az alagút végén. Még mindig fel kellene fognom, hogy egyáltalán itt van, mintha most is az egyik álmomban lennénk, és bármikor felébredhetnék.
- Én is gondoltam rád, sokat, Enzo - apró mosoly bújkál a szám szélén. - Nem vagyok ám mindig szomorú... csak ez egy olyan része az életemben, amit még nem sikerült lezárnom, pedig szeretném - nézek a szemeibe. - Miért nem akarod, hogy egyedül látogassam meg az illetőt? - érdeklődöm halkan, a hangomban már semmi ellenkezés, csak kíváncsi vagyok.


▽▽▽
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
•• my one and only true love ••
† Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
† Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
† Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 12, 2014 11:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Maggie & Enzo
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy lehetőség adódott rá, kissé erőszakosan bár, de kihúztam a helyről, és sebességem kihasználva a kikötő felé kezdetem el igyekezni.
Agyam zakatolásán enyhített a hűvös levegő, a tenger morajlása pedig elterelte a gondolataim, és újra próbált nyugodt, emberibb vámpírrá tenni.
A kikötő csendesen, a fények játékába veszett, az égről csillagok és a Hold babonázó fénye helyett csak felhők néztek alá, ezzel kísértetiessé és ijesztővé téve a partszakasz megvilágítatlan részeit.
Nevem hallatán elengedem kezét, és tekintetemmel a vízre meredek, mielőtt még olyat mondok neki, amit hátralévő életemben végig bánni fogok.
Összevont szemöldökkel nézek rá, és arcomra egyszerre ül ki az undor, amit az emlékek váltanak ki, és a sajnálat, amit viszont családja elvesztéséért én is érzek.
-Ha nem tudtak róla, nem lehettek ott. Csak mi vagyunk képesek elfeledtetni felük a dolgokat, az orvosok erre képtelenek voltak. Arra nem gondoltál, hogy esetleg máshol ölék meg őket? Hiszed vagy sem, sok ellenséget szereztek maguknak azok a pszichopaták. -próbálok értelmes magyarázatot keresni, de olyan gyenge lábakon állt, hogy épeszű embert se győzne meg, nemhogy egy vámpírt.
-Nem lehetsz benne biztos, hogy az volt, aki az én cellatársam volt. És még ha ő is lett volna, akkor sem engednélek egyedül a közelébe. Elkísérhetlek hozzá, segíthetek vele szót érteni, de ne kérd, hogy elengedjelek egyedül.-érintem meg arcát, épp mikor egy könnycsepp szökik ki egyik szeméből, s letörölve azt, végül mind két kezem arca két oldalára helyezem.
-Tudod, bennem egész sokáig mi tartotta meg az emberséget, és hagyta az eszem a helyén? A remény, hogy ha egyszer kijutok, újra láthatlak majd. Láthatlak boldogan, még ha csak távolról is, de legalább nem látnálak szomorúnak.-vallom be újra, hogy sokkal gyengébb voltam ott a négy fal között, mint azt bárki is hinné, de sokkal egyszerűbb volt ezt magamban is tartani, mint bárkinek kimondani, vagy bevallani magamnak. Most mégis megtettem.

|| Words: 295|| Everdream ||

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
recovery, fast & furious, shadow of death
† Tartózkodási hely :
behind you
† Hobbi & foglalkozás :
businessman and assassin
† Humor :
dark



Wyatt Nolan Reyner ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 11, 2014 11:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Enzo


Minden szavával egyre idegesebbé tesz. Szeretnék visszavágni, közbeszólni, vitázni, rázúdítani a haragomat, amit egyre csak szít bennem, de mire szóhoz juthatnék, egyszerűen megragad, és kirángat, magával húz, hogy alig tudok lépést tartani vele. De lemaradni sem akarok, mert még nem végeztünk. Ó, nem, ennyivel nem úszod meg.
- Megállnál már végre?! Lorenzo! - csattanok fel, és szándékosan szólítom az egész nevén, noha nyilván soha életemben nem szólítottam még így. Ebből is érezheti, hogy tényleg dühös vagyok.
- Én nem arról a tűzesetről beszéltem. Nem tudom, hogy azt ki gyújtotta, vagy kik égtek meg akkor. Addigra már régen vámpír voltam, és bújkáltam valahol - vonom meg feszültséget árasztóan a vállamat. Aztán körülnézek, hol is vagyunk. A kikötő. Még nem jártam itt, de a természet, a víz látványa segít kicsit legnyugodnom, és összeszednem magam.
- Nem téged hibáztatlak, bár bevallom, korábban megfordult a fejemben, hogy közöd volt hozzá. Nem hiszem, hogy Anne, a nagynéném tudott arról, ami a Whitmore egyetemen folyt, és ha mégis, akkor is ártatlan volt. Ahogy a fiai is - tárom szét a karomat a tehetetlenségemet tükrözve, de a hangom most már sokkal nyugodtabban csendül, mint korábban. - Te nem érted ezt, de... ők nem csak a családom voltak. Ők... az emberségemet jelentették - ejtem ki az utolsó szavakat kissé megtörten. Annie és a fiúk kötöttek engem még vámpírként is az emberi életemhez, és még ha csak távolról is figyelhettem őket az átváltozásom után, ők segítettek nekem emberinek maradni, megtartani a reményt, a józan eszemet, az érzéseimet.
- Nekem tudnom kell, hogy ki tette - túrok a hajamba feszülten, és könyörgőn nézek Enzo szemeibe. Tudni akarom, hogy ki vette el az életüket. Hát tényleg olyan nagy kérés ez?


▽▽▽
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Vissza az elejére Go down
 

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 9 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

 Similar topics

-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-