Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 02, 2013 8:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

victor & cassidy


Csak lazán felvontam a szemöldökömet. Az volt a dolgom, a munkám, a hobbim, hogy rátapintsak a vámpírok gyengepontjaira. Mert gyenge pontja mindenkinek van akár örök életű, akár halandó, akár ember, akár természetfeletti lény. Ez általános igazság.
- És mégis mi lenne az, ami miatt érdemes lenne tovább élned? - Kérdeztem rá hirtelen. Túlontúl sok minden érdekelt ezzel a férfivel kapcsolatban. Furcsa, soha egyetlen vámpírral így. Nem kedvesen és megértően, hanem csak... úgy, hogy nem minden pillanatban a megölésén gondolkozok, még akkor sem, ha arról beszélek. - Bár a te fajtádnak egyszerű. Vér, soha véget nem érő szórakozás, gondnélküliség. Akár kikapcsolt érzelmek. Miért ne ragadnátok meg a lehetőségeket? - Gondolkoztam hangosan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 02, 2013 8:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

cassidy & victor


- Tudod, hogy mivel tapints a lényegre, ugye? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de még mindig csak vigyorogva tudtam tenni. IGaz, ez már valami keserű arcforma volt, és nem tudtam nevet adni az érzelemnek, mely uralni kezdte fejemet, elmémet, mindenemet. Nem tudtam, mire véljem ezt az egészet, amit magamban érzékeltem.
- Semmi értelme. - adtam végül azt a választ, amire nyilvánvalóan várt. - De nem adom fel. Ha miatta már nem.. hát talán más miatt megtehetem, hogy örökké élek. Csak meg kell találnom. - mértem végig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 31, 2013 3:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

A férfi kikapja a telefonomat a kezemből, én pedig reflexszerűen utánanyúlok. Ugyan mit csináltam, ami miatt el kellett rabolni? Nem hagyom magam, én nem ilyen vagyok. Akármi történt Lizzel, én nem járok úgy, mint Ő. Nem lehet. Állóhelyzetbe tápászkodok a földről, miközben félve hátrálok egy lépést, majd megtorpanok, és egy helyben maradok. Magabiztosságot sugárzok, ilyen helyzetben nem szabadna elgyengülnie az embernek. Ő kérdez, én megköszörülöm a torkom. A körmeimet birizgálom, miközben válaszolni készülök.
-Elég kényelmetlen volt. -makacsolom meg magam végül, állva a tekintetét. -Mitől jobb ez a kikötő, mint a park? -finoman felvonom a szemöldököm, ám érzem, hogy a lábaim remegnek, de nem hagyom abba a kérdezősködést. -Mi terved velem? -itt keresztbe fonom a kezem. Az arcát fürkészem, hátha elárul valamit. Félek, nem tagadom, de ha meghalok, hát, akkor ez volt megírva nekem, ennyi, kész. De nem úgy szeretnék meghalni, hogy hagytam magam átadni a sötétségnek, és még csak meg sem próbáltam kiszabadulni, vagy ellenkezni. Mindig is makacs voltam, nem hagytam az igazam, és ez mostanra sem változott, csak szerencsémre olyan nyugodt környezetben éltem, ahol nem kellett harcolnom semmiért. Főleg nem saját magamért.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 29, 2013 4:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Vivienne && David
/Park/

Nem igazán foglalkoztam a folytonos kapálózásaival és tiltakozásaival, csak vittem őt végig a parkban, egy hatalmas vigyorral a képemen. Így legalább leplezni tudtam a kis tervemet.., mert az emberek sem gondolnak rögtön rablónak, hanem sokkal inkább hiszik azt pl., hogy a barátja vagyok ennek a kis hölgyeménynek.. Gondoltam futok vele egyet.. Először azt se tudtam, hová vigyem.. Mi lenne a legideálisabb egy "kamu rablás" helyszínének?! Gőzöm sincs róla, hisz ez lesz az első, amiben főszerepet kaptam.. Vagyis Ő lesz az első idegen csaj, akit kamuból rabolok el. Mert ollyan 'menyasszony elrablásos' hadműveletben már elég gyakran volt részem. Végül a kikötő mellett döntöttem.. Nem is tudom, miért; mindenesetre mikor megérkeztem, letettem őt, de helyesebb lenne inkább az mondani, hogy leejtettem őt a földre.. Nem szándékoztam bántani, de azért az elrablás látszatát mégis csak meg kellett őriznem. Alighogy találkozott a padlóval, már kérdezősködni is kezdett, de én egyelőre még nem akartam válaszolni neki. Csak álltam a hátában és figyeltem őt, közben azon morfondírozva, hogy vajon miért is kellett nekem elrabolnom ezt  a szépséget. Mit árthatott annak a vámpírnak? Aztán mikor előkapta a telefonját, gyorsan kikaptam azt a kezéből, majd váratlanul előtte termedtem, mint ahogyan azt egy meglepetés partyn szokás.
- Helló! Miújság? Élvezted a túrát? - kérdeztem vigyorogva, kissé megemelt szemöldökkel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 25, 2013 1:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

victor & cassidy


Még soha nem beszélgettem ilyen hosszú ideig vámpírral. Nem volt szokásom meghallgatni életük történetét vagy akármilyen dolgot, ami hozzájuk kapcsolódik. Nem dilidokinak szerződtem, hanem vámpírvadásznak és éppen ezért az volt a dolgom, hogy megöljem őket, nem az, hogy megértsem a lelki világukat. Ők pedig minket nem értettek meg. Azokat az egyszerű embereket, akik mondhatni az életüket tették arra, hogy megszabadítsák a világot attól a szenvedéstől, amit a vérszívók csapatai okoznak.
Miután arrébb vonszolt rögtön kitéptem a karomat az ujjai közül és komoly tekintettel néztem rá. Hihetőnek tűnt az a mese, amit előadott, de ha most elengedném magam és netalántán egy cseppnyi sajnálatot mutatnék, akkor mi védene meg? Semmi. Így csak nyeltem egyet és nagy levegőt vettem.
- Szóval a nőt nem érdekled? Akkor mi értelme van annak az örök életnek, amit ígértek neked? Mert nekem úgy hangzik, hogy semmi. - Húztam el a számat a szemeibe nézve. Normális esetben hergelni akartam volna, de letettem arról, hogy megölöm. Másodjára is... egyszer már elszalasztottam és úgy tűnik, most sem fogom megtenni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 24, 2013 10:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

cassidy & victor


- Még szép, hogy tévedsz! - vágtam rá rögvest, meglehetősen méltatlakodva, s felszegtem az államat, úgy vontam össze karjaimat mellkasomon. - Eleinte egyikünk sem azért öl, mert élvezi. Eleinte azért tesszük, mert nem tudjuk uralni magunkat. Ti, vámpírvadászok azt hiszitek, mindent tutdok, de fele annyira nem vagytok okosak, mint hiszitek magatokat. - jegyeztem meg megvetően, majd körülnéztem, s mikor megláttam egy másik párost, megfogtam a csaj karját, hogy arrébb húzzam onnan, s mikor biztonságos távba értünk, visszafordultam felé.
- Tudni akarod? - vontam fel szemöldökömet. - Egy nő miatt váltam vámpírrá. Örök életet ígértek. Nem tudtam, hogy az lesz az ára, hogy életeket kell majd ontsak, mert a vérük lesz a fő táplálékom. Azzá váltam, mert szerettem egy nőt. És mára már talán ezerszer megbántam, mert neki sosem leszek én elég. Vagy olyan nem, amilyet ő akar. - tettem hozzá keserűen. - Nem vagyunk mi annyira eltérőek az embertől. Ugyanolyan problémáink vannak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 10:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Vivienne && David
/Park/

Nem igazán foglalkoztam a folytonos kapálózásaival és tiltakozásaival, csak vittem őt végig a parkban, egy hatalmas vigyorral a képemen. Így legalább leplezni tudtam a kis tervemet.., mert az emberek sem gondolnak rögtön rablónak, hanem sokkal inkább hiszik azt pl., hogy a barátja vagyok ennek a kis hölgyeménynek.. Gondoltam futok vele egyet.. Először azt se tudtam, hová vigyem.. Mi lenne a legideálisabb egy "kamu rablás" helyszínének?! Gőzöm sincs róla, hisz ez lesz az első, amiben főszerepet kaptam.. Vagyis Ő lesz az első idegen csaj, akit kamuból rabolok el. Mert ollyan 'menyasszony elrablásos' hadműveletben már elég gyakran volt részem. Végül a kikötő mellett döntöttem.. Nem is tudom, miért; mindenesetre mikor megérkeztem, letettem őt, de helyesebb lenne inkább az mondani, hogy leejtettem őt a földre.. Nem szándékoztam bántani, de azért az elrablás látszatát mégis csak meg kellett őriznem. Alighogy találkozott a padlóval, már kérdezősködni is kezdett, de én egyelőre még nem akartam válaszolni neki. Csak álltam a hátában és figyeltem őt, közben azon morfondírozva, hogy vajon miért is kellett nekem elrabolnom ezt  a szépséget. Mit árthatott annak a vámpírnak? Aztán mikor előkapta a telefonját, gyorsan kikaptam azt a kezéből, majd váratlanul előtte termedtem, mint ahogyan azt egy meglepetés partyn szokás.
- Helló! Miújság? Élvezted a túrát? - kérdeztem vigyorogva, kissé megemelt szemöldökkel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 10:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

cassidy & victor


- Még szép, hogy tévedsz! - vágtam rá rögvest, meglehetősen méltatlakodva, s felszegtem az államat, úgy vontam össze karjaimat mellkasomon. - Eleinte egyikünk sem azért öl, mert élvezi. Eleinte azért tesszük, mert nem tudjuk uralni magunkat. Ti, vámpírvadászok azt hiszitek, mindent tutdok, de fele annyira nem vagytok okosak, mint hiszitek magatokat. - jegyeztem meg megvetően, majd körülnéztem, s mikor megláttam egy másik párost, megfogtam a csaj karját, hogy arrébb húzzam onnan, s mikor biztonságos távba értünk, visszafordultam felé.
- Tudni akarod? - vontam fel szemöldökömet. - Egy nő miatt váltam vámpírrá. Örök életet ígértek. Nem tudtam, hogy az lesz az ára, hogy életeket kell majd ontsak, mert a vérük lesz a fő táplálékom. Azzá váltam, mert szerettem egy nőt. És mára már talán ezerszer megbántam, mert neki sosem leszek én elég. Vagy olyan nem, amilyet ő akar. - tettem hozzá keserűen. - Nem vagyunk mi annyira eltérőek az embertől. Ugyanolyan problémáink vannak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

[Park]

David

Fel sem fogtam, hogy mi történt. Csak ültem a padon, és szívtam be a friss és tiszta levegőt, miközben valaki megtámadott, és egy sötét kendőt szorított a szememhez, amitől nem láthattam semmit. Villámgyors volt, így mertem feltételezni, hogy vámpír. Átfutott az agyamon az is, hogy ő az, aki... aki Lizzel is végzett.. Megremegtem, és éppen már automatikusan felsikoltani készültem, amikor elhallgattatott, és felkapott, majd elvonszolt valamerre. Nyugtalanul ficánkoltam a kezei között, a szabadulást próbálgatva. Féltem, meg voltam ijedve, és arra gondoltam: mi lesz a kislánnyal, ha engem is megölnek? Aztán a fülembe suttog valamit, én pedig megpróbálom eltolni magamtól.
-Eressz el! -mondogatom, teljes erőmmel ütve a vállát, de nem sokat használ. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor érzem a csattanást a hátamon. Valószínű "szépen" ledobott valahol. Felszisszenek, majd feltápászkodom ülő helyzetbe.
-Mit akarsz tőlem? -a fejem ide-oda cikázik, keresve őt, pedig nem látok semmit. A telefonom pedig megrezzen a zsebemben. Sms-em jött, utána nyúlok, és egy mozdulattal kiveszem, majd szorongatni kezdem, hiszen tudom, hogy nem tudom megnézni jelen pillanatban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 18, 2013 2:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Na igen. Talán a vámpírvadászokat nem érdekli, hogy miért, hogyan, mikor változtak át a levadászandó vérszívók, ám a vámpírok törődnek azzal, hogy kit ölnek meg? Hogy annak az embernek van-e családja, barátai, szerelme és a többi? Nem. Egyáltalán nem.
- Ti ártatlan embereket öltök. Olyanokat, akik nem tudják megvédeni magukat és titeket sem érdekel, hogy milyen életük volt vagy miért pont azon az utcán járkált, ahol ti megtámadtátok. Vagy tévedek? - Vontam fel én is a szemöldökömet kissé már ingerültebben, hiszen eszembe jutott az apám. Tőle megkérdezte a gyilkosa, hogy várja-e valaki haza? Nem hinném. - És ezek után még azt várod, hogy értsem meg a vámpírokat? Én csak azt látom, hogy bűnhődnötök kell minden egyes életért, amit kioltottatok. Választhattátok volna a halált is, nem kellett volna átalakulnotok vagy évszázadokat élnetek... senki sem kényszerítette rátok, de nektek jobban tetszik az öröklét és a kegyetlenség. - Megcsóváltam a fejemet. Pont egy vámpírnak papoljak erről, akinek még a szeme sem áll jól? Elég ránézni, látszik, hogy nem a szamaritánusok közül való.
- De hogy valaki törődjön a kárhozott lelkeddel... hogy változtál át? - Keresztbe fontam a karjaimat a melleim alatt és így néztem rá. Hangom cinikus volt, ám kit érdekel? Ő akarta, hogy a vadász törődjön a vámpírral.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Pént. Aug. 16, 2013 10:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Nevetést csikartam ki belőle, de egyelőre nem tudtam azt hogy mit várjak. De tudtam hogy mi lesz a felelet: egy vámpírvadász soha nem fog önszántából vámpír lenni. És ezzel gond egy szál se!
- Én talán önszántamból lettem az? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de széles vigyorral. - A vámpírvadászok olyan ostobák tudnak lenni. Talán kezdhetnék azzal a kérdéssel, hogy miért lettünk mi vámpírok. És talán akkor némi szánakozást éreznének, hogy mi.. néhányan csak sodródtunk azzal, amit adtak nekünk. - vált ekkora már komollyá tekintetem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 11, 2013 6:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

- Igazad van, fogalmam sincs, hogy mennyi ötszáz év. Az én esetemben még húsz év is sok, ha azt nézzük. - Nyeltem egyet. Azért küzdöttem, hogy senki ne is tudja meg, hogy milyen évszázadokat élni vagy ha meg is tudja, akkor ne kelljen tovább tengetnie a mindennapjait. Vámpírvadász vagyok, az a dolgom, hogy elpusztítsam a hozzá hasonlókat.
Halkan felnevettem. - Ez felhívás keringőre? - Felhúztam a szemöldökömet és természetesen nem kerülte el a figyelmemet, ahogy végigmért. Én már a múltkor is megállapítottam, hogy eléggé, kár, hogy vámpír... de hát ehhez is hozzá kellett már szoknom a pályafutásom során. - Soha nem lennék vámpír. Önszántamból nem. - Néztem a szemeibe, de akkor sem hátráltam meg, amikor közelebb lépett hozzám.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Pént. Aug. 09, 2013 12:13 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

- A probléma csupán annyi, drágám, hogy te nem tudod, mennyi a majdnem ötszáz év. Most komolyan emlékeznél egy ilyen hülye sérelemre, mert csak jólesik emlékezni? Ez a hülye is... normális? - néztem Williamre úgy, mintha gyagyás lenne, de a szememben körülbelül azon a szinten állt. Nevetséges a fickó. Egyszerűen nevetséges.
- Csak egy szavadba kerülne... és te is élnél évszázadokat. - vigyorodtam el aztán a lányra nézve, s odalépve elé, végigmértem alakját. Nem is olyan rossz bőr, nem?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 05, 2013 2:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Felvont szemöldökkel hallgattam az apró civakodás okát, majd lebiggyesztettem az ajkaimat.
- Ha tőlem ellopnának valamit, ami fontos nekem, akkor én is vissza szeretném szerezni, még ha sok idő telt el, akkor is. - Mondtam el a véleményemet. Ebből a férfiból sütött a lazaság, de hát mi mást is várhattam volna egy vámpírtól? Igazából kár, hogy a vérszívók közé tartozik... mondhatni pazarlás, ha az emberi társadalmat nézzük.
- Ti vámpírok olyan könnyen dobálóztok az évszázad szóval, mintha csak két nap telt volna el a megtörtént dolgok óta... - Nyögtem ki hirtelen. Mindig is érdekelt, hogy mégis mit lehet évszázadokon át csinálni a földön? Főleg úgy, hogy az ilyen lények nagy többsége emberi életeket olt ki azért, hogy ők tovább tengethessék az egyébként értelmetlen örökkévalóságukat. Inkább éltek volna 60 évet, csináltak volna valami jót, minthogy folyamatosan hallhatatlanként ontsák a nyomort.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Pént. Aug. 02, 2013 10:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Félrebillentett fejjel ragyogta be a képemet egy széles vigyor. A kislány mintha fellazulna a társaságomban. Ami nem nagy hiba, hisz miért is lenne feszült? Egyszer kivételesen lehetne, hogy vámpír az emberrel szemben.. és annyi, hogy nem harapom meg. Nincs kedvem egy vadásszal szórakozni ilyen téren.
- A vita oka.. - túrtam a hajamba, majd elvigyorodtam. - Még évszázadokkal ezelőtt elloptam valamit tőle.. most meg akarta szerezni. normális az ilyen, mondd már meg nekem? - kérdeztem költőien.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 26, 2013 7:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Elnevettem magam a fintorát látva. Ez a baj az olyan fajtákkal, mint ő: azt hiszi, hogy csak azért, mert játssza a különleges természetfeletti lényt és az ellenállhatatlan szépfiút? Na igen, ez általában sok mindenkinek bejön, ám én más vagyok. Hahó, egy vámpírvadász! Nem rémlik neki? Örüljön, hogy még életben van, a flegmázásomat igazán elviselheti.
- Ó hidd el, maga a tudat is elég nagy csapás, hogy megmentettem az életedet. Ha még meg is akarnád hálálni, inkább öngyilkos lennék. - Megforgattam a szemeimet és a hajamat a fülem mögé túrtam. - De szerencsére mára elég vámpírt iktattam ki ha csak ideiglenesen is. Téged most megkíméllek. - Kacsintottam rá a fene se tudja, hogy miért. Rákacsintottam egy vámpírra? Szíven kellene szúrnom magam.
- Egyébként mi volt a vita oka? - Kérdeztem. Legalább hagy tájékozódjak afelől, hogy min tud összeverekedni két vámpír.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Pént. Júl. 26, 2013 1:12 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

- Áh, ne légy már ilyen.. flegma! - vágtam idióta fintort, ahogy még mindig rezzenéstelen arccal, negatív hanglejtéssel szólt hozzám. Ennyire nem lehetek csúnya.. nem jövök be neki? Pedig a mosoylom mindig mindenkit levesz a lábáról. Ő lenne a kivétel? Hát már bármi megeshet.
- És mivel szeretnéd, hogy megháláljam? - kérdeztem felvont szemöldökkel, pajzán vigyorral.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 20, 2013 10:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Megcsóváltam a fejemet, méghozzá hitetlenkedve. Nekem sem volt ínyemre, hogy megmentettem egy vámpírt, pályafutásom alatt ilyen még egyszer sem fordult vele elő. A vadász énemnek ez borzasztó érzés volt, elvégre az ellenségnek adtam egy második esélyt. Ugye nem kezdek kijönni a gyakorlatból?
- Nos, szerencsére nem ismerlek annyira, hogy ezt meg tudjam erősíteni. - Jelent meg pimasz, gunyoros mosoly az ajkaimon, majd sóhajtottam egyet. - Ugye tudod, hogy neked is ugyanúgy kellene fetrengened, mint ahogy ő teszi? - Böktem a fejemmel a férfi felé összeszűkült szemekkel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 20, 2013 8:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

jogos volt, amit mondott. William, vagyis emlékeim szerint így hívják ezt a senkiházit, megölt volna, ha nem jön ez a lány. Akihez nem fűznek túl szép emlékek, mert találkoztunk már egyszer. De még hgy találkoztunk!
- Kösz. - bukott ki belőlem ennyi végül, mert ne legyek már hálátlan, majd végigmértem őt egy apró nyeléssel, és vállat vontam.
- Úgy tűnik, én tudom, hogyan kell pácba keveredni. - vigyorodtam el szélesen, de már teljes nyugalomban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 17, 2013 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Fél szemmel arra a vámpírra figyeltem, akinek egy karó állt ki a hátából. Elég jól célozhattam, mert nem nagyon mozgolódott és úgy látszik, hogy a verbéna és nitrát keveréke is kezdte megtenni a hatását, mert a férfi egyre laposabbakat pislogott. Sohasem tudni, kivel találkozom szembe, éppen ezért hordoztam magamnál ilyen cuccokat és mártogattam ezekbe a kivonatokba a fadarabjaimat. És ugyebár egy női táskában minden elfér.
- Ez most komoly? - Vontam fel a szemöldökömet értetlenül. - Még te vagy felháborodva, mert megmentettem az életedet? Már bocs, de nagyon úgy tűnt, hogy kettőtök közül te fogod húzni a rövidebbet. - Előbányásztam egy másik, kisebb karót a táskámból és Victor-ra néztem. Igen, azt hiszem ez a neve. Most mégsem ez a lényeg... választanom kellene, hogy őt is megpróbáljam megkarózni vagy a földön fetrengővel végezzek?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Szer. Júl. 17, 2013 3:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Nem tudom, hogy miért nem volt képes elengedni a nyakamat, mindenesetre már nagyon untam ennek a szánalmas alaknak a próbálkozásait. Idősebb, és akkor mi van? egyáltalán nem értem, hogy mire vannak olyan nagyra ezek a hülye ősvámpírok. A kor nem minden. lehet, hogy észnek viszont híján van. Ha velem próbálkozik, akkor mindenképpen.
Meglepetten kezdtem pislogni, mikor megláttam egy harmadik személyt. Ez se volt épp mindennapi, hogy egy ember - mert nyilván az - megjelenik és segít egy vámpírnak. Igaz, mindketten azok vagyunk.
Közelebbről felmérve azonban nem is volt olyan idegen a leányzó.
- Én.. még szép, hogy én! - húztam ki magam, és végigmértem a mellkasomat. Sértetlen. Még jó, hogy..!
- Mi a pokolért kellett beleszólnod? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben lenéztem a földön térdeplő Williamre. Szép karót kapott. Meg is érdemli.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 09, 2013 5:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Szokásos napi sétámat tettem a városban, de kissé megspékelve. Errefelé nem jártam, mióta itt lakom, de emlékeztem, hogy kiskorunkban néha kijártunk ide Elenáékkal. A gondtalan gyermekévek... milyen jók voltak! Semmi természetfeletti, semmi vámpír vagy ilyesmi. Nem, csak a gondtalan játszadozás.
Kiabálásra lettem figyelmes és hamarosan felsejlett előttem két férfi alakja. Sok mindenre vevő voltam, ám inkább próbáltam elkerülni őket, mert ez aztán tényleg nem az én dolgom volt. Viszont megláttam, hogy az egyik férfi a másik mellkasába mélyesztette az ujjait... ez normális embereknél nem menő. Vámpír... vagy más szupererős lény, nem ez volt a lényeg, hanem az, hogyha vámpír, akkor gyönyörű alkalom ez arra, hogy leszereljek egyet.
Tudtam, hogy a férfi nem fog rám figyelni, ezért a háta mögé settenkedtem, a kezemben már egy karót szorongattam. Egy pillanat alatt vágtam a férfi hátába a karót úgy, hogy a szíve mellett álljon meg. Először le kell gyengíteni, csak utána megölni... ekkor azonban észrevettem, hogy ki a másik férfi és mivel a leszúrt térde esett, ezért volt időm sóhajtani egyet.
- Te? - Vontam fel a szemöldököm. Remek. A pasas, akivel korábban már találkoztam és aki szintén vámpír... mennyei.


A hozzászólást Cassidy F. Gilbert összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 17, 2013 9:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 17, 2013 11:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Elengedett, de semmit sem változott az arckifejezése. Eléggé dühös volt, amit még meg is értettem, de számomra nem jelentett semmit, hogy ő felkapta a vizet. Mert nem érdekelt. Ő is idős, én is az vagyok... a medál az, ami összeköt bennünket, így ha akarja, életben kell tartania engem.
- Hogy is mondtam az imént? FOGALMAM SINCS! - mondtam komoly ábrázattal meredve az arcába, de felnyögtem, és fájdalmasan elnyúlt az arcom, mikor ujjai a mellkasomba másztak.
- Oh, hogy rohadnál szét.. - nyögtem fel összeszorított szemekkel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 14, 2013 8:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Csak kijelentette, hogy nem fogom megölni, ez kissé felhúzott, de igaza volt. Meg szeretném találni a medált, szóval szükségem van rá. Sokat jelent apám miatt, tudom, hogy az lenne a legjobb, ha hagynám a fenébe. De ha van rá lehetőségem visszaszerezni, miért dobnám el magamtól? Ez után elengedtem nyakát, hogy beszélni tudjon. Mivel előtte annyira szorítottam, hogy már levegőt is alig bírt.
-Rendben, most pedig mond. Hol van a medálom? kérdeztem tőle dühösen, fenyegető tekintettel. De nem fogom hagyni, hogy játszadozzon velem. Hiába ő az egyetlen aki tudhatja, hogy hol van, ezt nem hagyom. Ha el is mondja, azzal már nem törli el amit ellenem követett el akkor. Szóval így is úgyis végzek vele. Kérdésemre nem azt a választ kaptam amit vártam. Ekkor újra ráförmedtem.
-Látom nem voltam elég világos. mondtam neki elmosolyodva dühömben. Engem csöppet sem érdekel, hogy hol nincs. mondtam még viszonylag nyugodt hangon. Hol van most? üvöltöttem rá ujjaimat a mellkasába vájva, majd elkezdtem szívét szorongatni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Kedd Május 14, 2013 5:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

- Nem fogsz megölni. Különben soha többé nem találod meg azt a medált. - mondtam ki az egyetlen ütőkártyámat. Ha fontos neki az az apró sz*rság, akkor nem fog megölni, mert még mindig van annyira hülye, hogy keresi azt az akármicsodát. Nem tudom, hogy miért olyan fontos az. Lehet, hogy nagy az értéke? Mármint... az erkölcsi értéke. Mert hát azt tudom, hogy pénzben sokat ér.
- Engedj el, jó? - mondtam neki szinte köpködve, majd felsóhajtottam, és megpróbáltam ellökni őt magamtól. - Sajnálom, de... az az igazság, hogy... már nincs nálam. - jelentettem ki. Nem tudhatja, hogy hazudom. Vagy éppen nem.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Vissza az elejére Go down
 

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

 Similar topics

-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3