A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 12, 2013 1:00 am



Wade Kingsley


Kor: 23
Faj: Vadász
PlayBy: Cory Monteith

Nem, ő nem a pasim! Lehetetlenség lenne ha figyelembe vesszük, hogy csupán egyszer találkoztunk és akkor is alig öt percre. Viszont ez az öt perc nem egy szokásos megismerkedést foglalt magába, hiszen ha úgy vesszük, ezalatt az akár meg is ölhettek volna. Többször is.
Több mint két éve volt ez a bizonyos este, mikor a barátnőimmel kitaláltuk, hogy mivel a szülinapom pont a vizsgák végére esett, meg kéne ünnepelni az édes tizenhatosomat egy feledhetetlen éjszakával. A szüleim persze csak annyit tudtak a dologról, hogy valamelyik híres neves hotel lakosztályait tesszük tönkre, ami már jóval előtte meg volt tisztítva minden alkoholtól. Ez meg is történt, csak utána kezdődött az igazi buli. Persze egy friss tizenhat évesnek ilyenkor minden csábító, de hála a jó eszemnek sikerült visszafognom a vágyakozásomat. Már jóval benne jártunk az éjszakában mikor az egyik tag megragadta a karom, és az egyik félreeső folyosóra húzott. Éreztem, hogy félnem kéne de azért volt bennem annyi tömény anyag, hogy elnyomja ezt az figyelmeztető érzést így csak arra figyeltem fel mikor a srác éles fogaival átszakítja a nyakamnál a bőrt. Sikítottam volna ha felfogom mi történik, de minden olyan hirtelen jött. Gondolom nem lesz meglepő mi jött ezután; igen felbukkant Ő, egy idegen aki úgy rántotta le rólam a pojácát mintha csak egy gyenge gyerek lenne.
Nem emlékszem sokra, hogy mégis mi történt. Túlságosan gyenge voltam, hogy felfogjam egyedül az maradt meg mikor odahajolt hozzám és kissé reszkető kézzel végigsimított a hajamon, és azt ígéri minden rendben lesz. Sose fogom elfelejteni azt az érzést, mikor minden rettegésem egy másodperc alatt elmúlt, ahogy hozzámért.
Mikor viszont végre kitisztult az agyam, már az aggódó barátnőim körében találtam magam, a dzsekijével magamon. Soha többet nem láttam, pedig szerettem volna megköszönni nekem amit értem tett. Nem sokkal később szereztem tudomást az animágus képességeimről, és ezzel együtt a vámpírok létezése is tisztázódott számomra. Akkor jöttem rá, hogy aznap este mi támadott meg, mégse meséltem róla senkinek. Arról viszont azóta se tettem le, hogy egyszer talán újra találkozhatunk, hogy megköszönjem neki. Vagy legalább a dzsekijét visszaadhassam.

// Ez lenne a megismerkedésünk története, és igazából nincs sok kérésem mással kapcsolatban. A személyiségével kapcsolatban viszont az fontos, hogy Wade elég magának való, és mogorva alak. Persze nem mindig volt ilyen, de mikor 18 éves korában egy vámpírtámadás áldozata lett a húga, és ezt nem tudta megakadályozni teljesen magába fordult, és elrejtette az érzéseit mások elől. A családi helyzete nem éppen legjobb, de hogy miért azt a megalkotóra bízom. Fontos, hogy utálja a nagyvárosokat és aznap mikor találkoztunk csak átmenetileg utazott fel, mivel Mystic Fallsból származik. Hajlamos az agresszivitásra, de a későbbiekben úgy tervezném, hogy az újbóli találkozásunk után tudok rá hatni ilyen szempontból. Óh, és igen ha eddig még nem jött volna le az Char első kijelentésével ellentétben, igen is őt számon a párjának. Persze nem egy egyszerű út után.
PB-hez ragaszkodom, de a név változhat ha nem tetszik. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szükségem lenne rá, mivel ő lenne az indok amiért a tavaszi szünet után is Mystic Falls-ot boldogítom a jelenlétemmel.
Vissza az elejére Go down
 

Wade Kingsley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Veszedelmes viszonyok :: Keresem... :: Elkelt karakterek-