Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 18, 2015 11:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


to christian
Nem vagyok az a típus, aki otthon szeret a békességben tanulni. Sokkal inkább szeretem, ha pörög körülöttem a környezet és nem a teljes csendben kell úgy ülnöm, hogy az egész felemészt. Bár otthon nem kell félnem attól, hogy túlságosan üres lenne a ház mégis jobban szeretek valahol úgy tanulni, hogy az emberek körülvehessenek. Valahogy jobban érzem magam attól, ha mozgolódik körülöttem a világ. Főleg, mikor képes vagyok a saját ügyetlenségemben is tönkretenni mindent. Otthon például ezt nekem kellett volna összetakarítanom, de itt nem én vagyok felelős az ilyen kis balesetért. Vagyis én vagyok a felelős, de nem az én feladatom, hogy eltűntessem még a nyomait is ennek az egésznek. Próbálom menteni a jegyzeteimet, de a tea teljesen átáztatta és csak a lap sarkát sikerült letépnem, ami ebben a nedves állapotban könnyedén bomlott el a többitől. Az egész macskakaparásom olvashatatlan pacává változott a nedves papíron.
Kiáltozásra lettem figyelmes, de mivel nem az én nevem volt így különösebb figyelmet nem tulajdonítottam neki sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a fejemben megpróbáljam eltárolni mindazt, amit papírra vetettem. Pedig már olyan szépen kezdett összeállni az egész. Annyi lett volna hátra, hogy a vázlatpontokat, amiket már kezdtem sorrendbe állítani kiegészítsem. Talán még soha nem voltam ennyire dühös magamra, mint jelen pillanatban. A férfi, aki az előbb ordibálni kezdett megjelent mellettem és a pólójával kezdte felitatni a teámat nekem pedig egy pillanatra leesett az állam a felsőteste láttán, de aztán megráztam a fejemet és sikeresen visszatértem a jelenbe. – Én nem Sofia vagyok. – Mondom egy kicsit összezavarodva, hiszen nem tudom, hogy kivel téveszt össze, de azt hiszem jobb lett volna, ha nem tagadom le rögtön az egészet, mert tömény alkohol illatot sugárzott felém a beszédével.


♒ remélem tetszik c: ♒ zene ♒ nem számolom ♒ ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 18, 2015 10:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Bella & Christian
Try to be my drinking buddy.

Az idő gördülékenyen telt, én pedig produktívan igyekeztem kitölteni az amúgy is semmittevésre szánt, delejében álló estémet - egymás után gurítottam le a legkülönfélébb színű, ízű és állagú italokat, válogatást nem tűrve. A pultos somolyogva töltötte a poharamat, láttam én, hogyne láttam volna, de egy idő után rá sem hederítettem. Az órák teltével minél inkább gondterheltté vált arca a több liternyi tömény szeszfogyasztásom után sem rendített meg, én csak intettem újabb porcióért, s lassacskán feltételeztem, a srác már bekészítette gyorshívóra a mentőket. Szomjas vámpírról nem hallott? Újabb óra elteltével, tördelő kezekkel és kocogó térdekkel baktatott elém, finoman megjegyezte, hogy értékeli, hogy náluk herdálom el a havi fizetésem, de becsületes ember létére muszáj visszautasítania a további kiszolgálást. Aggódik. BLABLABLA. Ugyan. Megforgattam szemeimet, lerántottam magamhoz, és néhány darabos, nyelvtörős és harmincszor újrakezdett velejéig hatoló mondat után már kevésbé görcsösen folytatta az itatásomat. Sőt, állta is! Rendes fickó. Hangulatom hamarjában ágazott fel, arcomra dermedt egy egészséges vigyor, miközben környezetemet elnézve ez önmagában nem volt ragadós. Balga népség! Halál rájuk! - futott végig agyamon, és belekuncogtam a feltételezésbe. Ez is lesz! Megölöm mindet! A látásom kezdett kótyagossá válni, ahogy a bórmámorosság kiütközött cselekedeteimen.
Furcsa jelenségre kaptam fejem. Csészecsörömpölés, zakatoló folyadék. Egy lány pattant fel, tekintete rémült volt és ideges, ahogy a jegyzeteket elöntő ital felé pislákolt. Elkaptam egy szeletet arcából. Sofia! Sofia... Itt lenne? De ő vörös. Befestette a haját! Tudom, mennyire fontos neki a partiképesség. Milyen csinos, istenem, milyen csinos...! - Sofia! - kiáltottam túl a tömegen, és kapkodó léptekkel környékeztem be. - Pincér, egy rongyot vagy valamit! - üvöltöttem a bárpult felé, de figyelemre sem méltatva kaptam le pólómat, hogy felitassam a gőzölgő italt. - Sofia, jól vagy?

zeneszám • Asszem, beindultak a tekervények Very Happy©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 18, 2015 9:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


to christian
Utálom a félévet és az ezzel járó folyamatos hajtást. Számomra tökéletesen megfelelne az a nyamvadt négyes is, de a tanár szerint én képes vagyok jobbra is ezért most köteles vagyok levakarni egy három oldalas fogalmazást szabad témában. Most is azon töprengek, hogy én miből tudnék három oldalt írni úgy, hogy ne ismételjem ezerszer meg ugyanazt a gondolatomat.
Kitépek egy lapot a füzetemből és szinte olvashatatlanul kezdek el jegyzetelni, amiről ha túl sokáig vonom el a figyelmem nem vagyok benne biztos, hogy újra tudom majd olvasni. Időközben a teám is megérkezik, amiben boldogan ázik a filter. Már nem is érzem a teának az izét, ha egy bögréhez nem egy filter párosul. Rossz szokás, de már nem tudok megszabadulni tőle. Vagy inkább nem akarok. Belekortyolok és érzem, ahogy a teából áradó energia átjárja a testemet és az agytekervényeimet is megmozgatja. Egyeseket a kávé tölt csak fel én még bőven megelégszem a jó erős teával. Mikor végzek a vázlattal arcomat a kezeim közé temetem egy apró pillanat erejéig, de ez pont elég is ahhoz, hogy egy érzés átjárja a testemet, ami automatikus veszélyt kellene sugalljon, de már hozzászoktam, hiszen a családban mindenki vámpír valamilyen szinten. Kivéve engem. Most valamiért mégis összerezdülök és kiborítom a teámat, ami a jegyzeteimre ömlik és a tinta olyan könnyedén adja meg magát a forró lávaként ráömlő teának, mintha soha nem is létezett volna. – Na, ne már.. – Mormogom az orrom alatt és felpattanok, hiszen hiába állítom fel az immár üres poharat már az egész tartalma az asztalon úszik egyre közelebb kerülve a széléhez.
 

♒ remélem tetszik c: ♒ zene ♒ nem számolom ♒ ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 31, 2014 1:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Lucien & Laurel
A tudatlanság felgyújtja a kíváncsiságot, és az ismeretlen felé űz.

Utazók... róluk tényleg nem sokat tudok. Egyszerűen csak nincs sok értelme, hogy jobban utánajárjak a fajtájuknak, mert az egész valahogy számomra túlságosan misztikus. Egyszerűbb a kézzelfoghatót kezelni, no meg hát általában azok érdekelnek, akiket úgy érzem, hogy kezelni kell, akik veszélyesek és tudom, hogy árthatnak másoknak, ezek pedig általában kézzelfogható lények,vámpírok, vérfarkasok, netalántán hibridek. Persze így benne van a pakliban, hogy nem fog tudni nekem segíteni, de... hát meglátjuk, hogy esetleg mégis találunk-e más megoldást. Én legalábbis fogok, ha ő nem válik be, hát majd keresek mást, fel nem adom, az biztos.
- Rendben van, ez már jóval egyszerűbb feladatnak tűnik. Meg fogom oldani. - bólintok egyet. Kettő, vagy három... majd kiderül, azért a saját készleteimet és a forrásaimat sem csappanthatom meg nagyon. Már így is rendkívül nagyot hibáztam akkor, amikor Nolannek lehetőséget adtam, hogy hasson rám, csak mert nem volt meg a szükséges ellenállás. Ilyen hibát soha többé nem követhetek el, soha! Utolsókat kortyolok még a boromból. Nem hajtom fel, nincs rá szükség. Egy vadász sose igyon túl sokat, a bódulat nem igazán segíti a koncentrációt és hát a mi szakmánk nem olyasmi, amiben van szabadság, vagy pihenő idő. Akármikor készen kell állni, ha csak sétálsz az utcán és szembe jön valaki, aki veszélyes... ez nem is lehet kérdés.
- Rendben van, három nap. - a szalvétát szépen átveszem és a kabátom zsebébe süllyesztem el. A címe is meg van, a számát már eleve tudtam, nem hinném hogy át akarna verni. Tudom persze... az effélék mindig nagyon magabiztosak, de azért én sem vagyok annyira gyenge, hogy ha mégis lépnem kellene ellene, akkor ne lennének ötleteim. - Megjegyeztem és ne aggódj... meg fogom oldani, nem lesz probléma. - ha valamit igazán akar az ember, akkor nem gördülhet elé olyan akadály, amit ne tudna áthidalni valahogy. Nekem sem lesz gondom ezzel, három nap pedig szinte még sok is a feladatra. - Viszlát Lucien! - biccentek még egyet, és figyelem, ahogyan távozik. Nem megyek én is azonnal, nem szükséges, pár percig még elkortyolgatok a boromból valamennyit és csak aztán tűnök el fizetés után. Van dolgom, és amúgy se tudok általában huzamosabb ideig egy helyen ücsörögni.

©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 29, 2014 10:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Bella & Christian
Try to be my drinking buddy.

Sosem kerítettem különösebb indokot a mértéktelen vedeléshez, nem igényeltem puccos helyet, márkás italt, frakkot, mindig csak egy üvegnyit bármiféle lőréből és én azzal cuftig elégedett is voltam, alkalmasint egy jó kis társasággal karöltve. Most viszont féltem. Féltem a gondolatok önemésztő erejétől, mely a legsebezhetőbb pillanatban tör felszínre. És nincs az a pap, aki keresztet vetne mellemre rögtön azután, hogy felöntöttem a garatra.
Első látogatásomat ejtettem meg a Grillben. Takaros hely, magas falak, barátságos légkör, de ami rögtön szemet szúrt, az a dohos józanság, ami belengte a teret. Ezek az emberek nem isznak? Minek vannak itt?
Komótosan ballagtam a hátsó boxok irányába, hogy ne legyek szem előtt, ne legyek én a csontrészeg figura ebben az illemtudó csapatban. Intettem a pincérnek, aki már töltötte is a rövidet.

zeneszám • megjegyzés • ©


A hozzászólást Christian Coulson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 18, 2015 9:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 26, 2014 10:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Laurel & Lucien
Tulajdonképpen már akkor láttam, hogy belőle nem fogok megtudni információkat utazókról, amikor kiejtettem a számon a dolgot. Látszott az arcán, és bár nem túl sokáig,
számomra elég nyilvánvaló volt, hiszen volt alkalmam már kiismerni az emberi arckifejezéseket, rajta pedig nem az látszott, hogy nyert ügyem van. Igazából részben kicsit csalódott voltam, hiszen fontos lett volna számomra, de nem voltak túl sokan, akik ez ügyben eddig is tudtak segíteni, így igazából ehhez már hozzászoktam. Nem voltak túl nagy elvárásaim, így nem is fájt annyira, hogy ma nem jártam szerencsével. Volt azonban egy másik tervem is, amiről úgy gondoltam, hogy sokkal kivitelezhetőbb lesz bárki számára is. Tulajdonképpen szerettem, ha megvalósul egy üzlet, ezért általában fel voltam készülve több verzióval is, amik még számomra is kielégítőek lehetnek.
- Nem, ez esetben van egy másik ajánlatom is – bólintottam egyet lassan. – Verbénára van szükségem. Kell a varázslathoz is, de főleg más céljaim vannak vele, de ez.. lényegtelen. Ha tudsz nekem szerezni legalább kettő élő növényt – három jobb lenne, de ha van legalább kettő -, akkor áll az üzlet – ittam a boromból, és kicsit félrebillentettem a fejemet. Tulajdonképpen még végső esetben kérhettem volna pénzt is, de abból volt elég, nem volt rá szükségem, és akkor akár már ingyen is elvállalhatnám, azt pedig.. Nem fogom tenni. És egyébként is tényleg szükségem volt a verbénára, ami jelen esetben még azért is jól jött, mert így biztos nem merül fel benne, hogy esetleg nem csak boszorkány vagyok. Ráadásul ha vadász, akkor esélyes, hogy egyébként is van neki, ez pedig nem lehet túl nagy kérés számára. – Három nap múlva.. – közben az órámra pillantottam, hogy megjegyezzem a dátumot a fejemben, és közben a szalvétára firkáltam a címemet, és oda nyújtottam felé. - Ha megszerezted, akkor délután ötkor várlak, ha nem, akkor.. – megittam még a maradék boromat, és utána lassan felálltam, végül egy apró, leheletnyi mosoly jelent meg az arcomon. – Örülök, hogy találkoztunk, Laurel.

nananana
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 17, 2014 12:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Lucien & Laurel
A tudatlanság felgyújtja a kíváncsiságot, és az ismeretlen felé űz.

Remélem ,hogy segít. Ha nem, hát akkor sem esem kétségbe, nem szokásom. Meg tudom én oldani a gondjaimat, maximum keresek egy másik boszorkányt, vagy egy vadászt, aki talán ismer egyet. Minden problémát meg lehet oldani, csak van olyan, ami egy fokkal több időbe telik, de ez nem tántorít el. Meg fogom ezt oldani és el fogom látni a baját annak az állatnak, még hozzá nagyon-nagyon csúnyán!
- Nem hiszem, a többi már az én dolgom. Van egy vérfarkas húga, de... ez nem akadály, őt szimplán kihagyom a buliból. - evidens, hogy úgy időzítek, hogy ne legyen senki sem az utunkba épp akkor, amikor meg akarom ezt az egészet oldani. Nem szeretnék váratlan vendégeket, vagy segítőket az oldalán, s vérfarkast, se vámpírt, se semmi mást. Bár azért ettől függetlenül se mondanám, hogy nem hangzik olyan veszélyesnek. Egy vámpír mindig veszélyes és egy jó vadász ezt tudja, nem bízza el magát csak úgy, mert annak soha nem lehet jó vége. Én is tisztában vagyok az ellenfelem erejével, aztán majd meglátjuk, hogy melyikünk jön ki győztesen a csatából. Természetesen nekem kell.
Azt sejtetem én, hogy nem pont pénzre vágyik, a boszorkányok soha sem így szoktak ezzel lenni, viszont kérdés, hogy vajon mi az, amivel szolgálhatok neki, ez egyelőre még hatalmas kérdés, ezért kíváncsian figyelem. Még azt is figyelmen kívül hagyom ennek hála, hogy fintorog kicsit a bortól. Én nem érzéke rajta semmit sem, de ez még nem jelenti, hogy nincs is benne semmi.
- Utazókról? És, ha... nem, akkor nem is beszélhetünk erről igaz? - az a legnagyobb gond, hogy nem utazókban... utazom. Nem rájuk pályázom, nem is tudok túl sokat róluk. Számomra a megfogható ellenség többet ér, és az inkább egy vámpír vagy vérfarkas, nem pedig afféle testrablók, vagy mi a fenék is ezek. - És ha nem tudok róluk semmit? Kifejezetten egy érdekelne téged? Azért utána kérdezhetek. - ez is egy lehetőség, de nem ígérhetek neki biztos információt és így nem biztos, hogy tetszeni fog neki a dolog, de felesleges lenne hazudnom, úgyis hamar kiderülne, hogy nem tudok róluk annyit, amennyi neki kellene, nincs értelme. És mint mondtam, ha ez az út nem járható, hát keresek majd járható utat.

©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Kedd Dec. 16, 2014 5:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next




Greg S. + Elena G.

I don't know who are you

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még mindig nagyra tágultak a pupilláim. Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ma este ezt kell majd átélnem, vagy megtapasztalnom... nyilvánvalóan ez a férfi Tatia múltjából bukkant fel. És őt is átverhette... vagy valami ehhez hasonló... már én magam sem tudom, hogy konkrétan miről lehet szó, de annyi biztos, hogy... ez egy tökéletes alkalom arra, hogy végre egy kicsir visszaadjak neki abból, amit ő tett meg a családommal. Én úgy hiszem, hogy... ez egyáltalán nem gonoszság... csupán egy minimális rosszindulat azzal szemben, aki eddig mindig ott tett keresztbe, ahol csak tudott. És végre itt a tökéletes alkalom, hogy valahogyan megbosszuljam azt. Még ha ilyen kis alantas módon is tudom mindezt megtenni. A szándék a lényeg... és ahogyan hallottam, szegény nő eléggé instabil az utóbbi időben... mindenre képes lesz ugrani... legalábbis azt hiszem. Lehet, rosszul gondolom.
- Charlotte... vagyis, ahogy én ismerem őt, Tatia... ő a hasonmásom - nyeltem egyet, miközben ismét elmélyültem a szemeiben. Éreztem minden egyes pillanatban, hogy ő is egy fajtámbéli. BÁr azt megértem, ha eddig még nem hallott hasonmásokról. Nem vagyunk a világ leghíresebb faja. Ez pedig nem is baj. Már elég abból, hogy mindenre a mi vérünk a megváltás. Ez már eléggé unalmas egy feladat.
- Olyan, mint én... csak ő éppen ezer éves, és... egy gonosz ősi ribanc - sziszegtem az utolsó szavakat. Igaz, lehet hogy a piától mit sem fog felfogni. Vagy holnapra elfelejti. - De a városban van. Képes vagy róla meggyőződni. A város mentén egy hatalmas villában éli az életét... - tettem még hozzá eléggé halkan.


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 13, 2014 9:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Laurel & Lucien
Örültem, hogy belement abba, hogy tegeződjünk. Sokkal egyszerűbb így kommunikálni, és bár az évek során pont elég gyakorlatom volt abban, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket, azonban a mai világban sokkal egyszerűbb volt, ha egyszerűen csak tegezhettük a másikat. Figyeltem a szavait,
hogy pontosan megtudjam, mivel is állok szemben, hiszen akkor sokkal könnyebben el tudom végezni a megfelelő varázslatot, ha végül elvállalom a feladatot. Még most sem voltam biztos abban, hogy tényleg segíteni akarok ennek a lánynak, bár az eddigiek alapján szimpatikusnak tűnt.
- Ennyiből.. nem hangzik olyan veszélyesnek, van még valami, amiről fontos tudnom? – kérdeztem tőle továbbra is kimért, és kissé távolságtartó hangon. Ez nem az ő személye miatt volt, igazából én magam voltam ilyen, főleg ha idegenek közelében voltam. Alapjáraton is elég bizalmatlan vagyok, azonban most valami azt is súgta, hogy vannak olyan részek, amikről nem tudok. Nem akarok rámenősebbnek tűnni egyből, ezért egyelőre nem kérdeztem még egyszerre erre, de reméltem, hogy nem is lesz rá szükségem, hanem magától is elmondja a részleteket. Az ő érdeke is, hogy megkaphassa majd, amit szeretne.
- Persze, első sorban nem is pénzre vágyom – bólintottam egyet lassan, aztán ittam egy kortyot a boromból. Elfojtottam egy fintort, hiszen kicsit furcsa mellékíze volt, és valamiért azt gondoltam, hogy itt bizony valamiféle verbéna van a dologban, elképzelhető, hogy a víz..? Egyelőre nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, és igyekeztem elrejteni az arcomon, hogy bármi rendhagyó történt volna. – Amennyiben.. van bármiféle információd utazókról, nos.. Akkor beszélhetünk a részletekről – félrebillentettem kicsit a fejem, és nagyon figyeltem a reakcióját. Észre akartam venni minden apró mozzanatot az arcán, vagy a viselkedésén, ami akkor történik, amikor kimondom azt a bizonyos szót, és nem akartam lemaradni semmiről. Nagyon volt nekem is, hogy mit válaszol. Azt még nem döntöttem el, hogy akkor mi lesz, ha esetleg fogalma sincsen az egészről, erről majd.. Gondolkozok akkor.

ne haragudj, hogy várakoztattalak
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 28, 2014 9:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Elena & Greg
Long time no see...

Csodás estének néztünk elébe, pedig alig 10 perce, hogy megláttam Charlotte-ot itt ebben a bárban. Mégis valami más volt benne, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi. Talán az, hogy teljesen elfelejtett… Nem tudom, talán az üveg alján megtalálom a választ, habár… Erre nem sok esély van. Ki is fogok dőlni mire eljuthatnék a válaszig. Bár nem, szinte teljesen megváltozott a jelleme is. A szívverése egyre hevesebb, az arca kipirult és minél hamarabb szeretne megszabadulni tőlem KEDVES módon és nem úgy, hogy lényegében azt mondja: „Ha nem mész el, kitekerem a nyakad.” Furcsa volt az egész helyzet, és nem tudtam mire számítsak az itt tartózkodásom további részére. Mi, talán megjelenik a világháborúban megismert vámpír barátom? Esetleg valaki vagy valami fel fogja tépni a múlt sebeit, miszerint a legidiótább döntés volt az, hogy elhagytam a régi családomat. De nem… nem volt rossz döntés. Talán egyik legjobb döntés volt amit hozhattam. Azóta meghaltam és ki tudja mi lett volna, ha ők is az életem részesei. Ha velük végeznek akkor meg én ölöm meg magam. A tudatba nem tudtam volna beletörődni, miszerint nem is egy hanem két számomra fontos személyt utoléri az ÉN múltam…
- Hogyne, Charlotte helyett Elena, aztán pedig kiderül, hogy egy ugyan olyan személyt keresek mint te vagy… Vagyis aki minden vonásában olyan mint te… vagy mi… Ennél furábbra és szarabbra már úgy sem fordulhat az estém, szóval mondjad. Maximum nem fogok rá emlékezni, mert a kis barátaim segítenek kilábalni a mély… mély „depressziómból.” - Na jó, a végén érezhető volt, hogy kissé túloztam a depresszió szóval, de… részegen a gondolkodás és az értelmes mondatok kreálása eléggé… nehézkes feladat, hogy úgy mondjam. De ez nem állított meg abban, hogy kérjek egy második üveget is, mikor még az elsőben is maradt néhány deci.




©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 27, 2014 10:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Lucien & Laurel
A tudatlanság felgyújtja a kíváncsiságot, és az ismeretlen felé űz.

Nem különösebben foglalkozom a ténnyel, hogy ő is bort rendel, mert hát miért is érdekelne? Minden bizonnyal elég sokan isznak bort, nem valami nagy különlegesség. Most az a fontosabb számomra, hogy elérjem, amit akarok. Erő kell, több, mint ami van, akár csak rövid időre. Tisztában vagyok azzal, hogy alapjáraton gyengébb vagyok jóval, mint egy vámpír, és ezen változtatni kell, mert nem csak egy sima vadászatnak nézek elébe. Az, akit el akarok kapni nem menekülhet és nem hibázhatok, innentől viszont szükséges tényleg biztosra mennem, ehhez kétség sem férhet, ehhez pedig segítség kell, ütőképes segítség.
- Legnagyobb bánatomra nem sikerült elkérnem az önéletrajzát, de... nem hiszem, hogy több lenne száz évesnél, talán még azt sem éri el. - az érzékeim legalábbis ezt súgják és ritkán szoktak csalni. Persze biztos nem vagyok benne és mondhatnád, hogy egy vámpír, aki nincs száz éves miért okoz nekem olyan nagy gondot. Nem arról van szó, hogy tartok tőle, de van vele egy vérfarkas is, bár persze nem lóg folyton a nyakán, de biztosra akarok menni, ehhez pedig az kell, hogy tényleg úgy kezdjek ebbe bele, hogy a sikertelenségnek még csak az esélyét sem adom meg. Amúgy is biztos vagyok benne, hogy sejti, hogy nem fogom csak úgy annyiban hagyni, amit művelt, és nem fogom hagyni, hogy esetleg mással is megtegye.
- Vadász vagyok, nem milliomos, gondolom ezzel tisztában van, de a... maguk fajták nem mindig pénzben számítják a fizetséget igaz? Az árat úgy hiszem önnek kell meghatározni. - aztán majd meglátjuk, hogy mit vagyok hajlandó megadni érte, vagy inkább, hogy mi az, amiből megpróbálhatok esetleg alkudni. Meglátjuk, egyelőre még nem bízom el magam, hogy mindenképpen sikerrel járok, de hát mindig kell egy B terv, ha ez nem jön be, akkor majd más úton indulok tovább. - Persze, tegeződhetünk. - bólintok egy aprót. Nem hiszem, hogy én lennék az idősebb mondjuk, ha jól sejtem ő az, de nem kell azt tudnom, hogy pontosan mennyivel is. Nem azért vagyok itt, hogy ártsak neki, vagy épp ő árthasson nekem, ez most csak szimpla üzlet, hogy elérjem, amit akarok és többnyire ez meg szokott történni.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 25, 2014 10:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Laurel & Lucien

Nem pazaroltuk az időnket a bemutatkozásra. Nem is kellett, én is tisztában voltam az ő nevével, és ő is pontosan tudta az enyémet. Felesleges lett volna ilyen köröket tennünk, hiszen megkeresett, akar tőlem valamit, és én megfelelő fizetség fejében nagy valószínűséggel
meg tudom neki adni. Ha pedig nem.. nos, akkor is kell lennie valamilyen módnak, amivel megoldhatjuk a problémát, nem az vagyok, aki csak egyszerűen feladja. Hidegen elmosolyodtam, amikor ő is bort rendelt, őszintén szólva kicsit meglepett, hogy hasonlít az ízlésünk, de annyira nem érintett meg, hogy egy belsőséges mosolyt kapjon. Nem arról van szó, hogy barátkozni akarok, ó, nagyon nem.
- Talán.. egyszerű – bólintottam egyet lassan, és néztem őt egy kicsit, amíg a pincér meghozta az italainkat. Nem akartam addig beszélni, amíg avatatlan fülek is hallhatják a szavaimat, ezért vártam addig, amíg nem távozott végre. – Először is.. tudnom kell, hogy mennyire erős vámpír, hiszen ettől függ, hogy teljesíteni tudom-e a kérésed, másodszor pedig.. – kicsit lehalkítottam a hangomat, és ittam egy kortyot a boromból. Persze, szó sem volt arról, hogy gondolkoznék bármin is, egyszerűen csak hatásos akartam lenni, és ehhez szükség van erre.  Fürkésztem őt egy kicsit, és csak utána szólaltam meg újra. – Nos, igen, erősen függ attól, hogy mennyit hajlandó fizetni a szolgáltatásaimért, és.. milyen módon tenné – bólintottam egyet lassan, és kifejezetten figyeltem, hogy semmi olyasmi ne legyen a hangomban, amit akár félreérthet, nem szexuális szolgáltatásról volt szó, ezt igyekeztem minél jobban hangsúlyozni. Ha tud valamit az itteni utazókról, akkor azzal lennék a legboldogabb, de amennyiben az nincs, akkor.. Van az összeg, amiért még nekem is megérné kihívni bizonyos vámpírok haragját. - Nem tegeződhetnénk?

bocsi a késésért
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 23, 2014 10:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Lucien & Laurel
A tudatlanság felgyújtja a kíváncsiságot, és az ismeretlen felé űz.

A telefonos egyeztetés alapján nem volt nehéz megtalálni engem és nekem sem volt nehéz felismerni őt. Nem, nem beszéltünk meg különleges ismertető jeleket, meg semmit, egyszerűen csak a leírás alapján, amit kaptam róla sejtem, hogy ő az. Amikor meglátom, akkor azonnal intek is neki, hogy megtaláljon, bár nem nehéz azért kiszúrni engem, nem a tömegben bújok meg, vagy ilyesmi, szóval nem nagy kihívás. Amikor leül biccentek egy aprót.
- Jó estét! Köszönöm, hogy eljött. - bevárom, amíg a pincér megérkezik. Először jobb ezt intézni, a helyett, hogy mással foglalkoznánk, hiszen nem kell ezt mindenkinek hallania igaz? Száraz vörös bort rendelek, az mára kiváló lesz, elkortyolgatom, amíg a részleteket megbeszéljük, aztán amikor a fickó távozott az érkezőre pillantok. Felesleges lenne a bemutatkozás, hiszen tudjuk mi a másik neve, minek húzzuk ilyesmivel feleslegesen az időt? Gondolom ő is szívesebben térne a lényegre, mint ahogyan én is, bőven van más dolgom is.
- Egy talán egyszerű ügyben kérném a segítségét, bár gondolom mint mindennek ennek is ára van. Erő kell... több, mint ami van. Annyi, amivel biztosra megyek egy erős vámpír ellen. - nem vagyok én sem gyenge, vadász vagyok, erősebb, mint egy átlag ember, gyorsabb és hatásosabb, de egy vámpír akkor is több, mint én, főleg ha még van vele egy kis cuki vérfarkas is, akkor meg főleg, szóval muszáj lesz tennem ellene, hogy én jöjjek ki ebből győztesen és biztos, hogy nem hagyom a dolgot annyiban, biztos, hogy nem engedem, hogy csak úgy megússza azt, amit velem tett, főleg hogy bármikor megteheti mással is... azt pedig biztos, hogy nem fogom hagyni.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 21, 2014 6:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Laurel & Lucien

Nem teljesen volt számomra világos, hogy hogyan is talált meg engem. Azt sejtettem, hogy ki küldhette hozzám, de nem tudtam semmit biztosra, és igazából ez lényegtelen információ lett volna akkor is, ha ez előre kiderül.
Az volt a lényeg, hogy volt valaki, akivel találkoznom kellett, és emiatt kicsit ideges voltam. Nem szeretek idegenekkel találkozni, akikről nem tudok semmit. Az ujjaimmal átfésültem a hajamat, aztán felkaptam a kocsikulcsot, és elindultam. Már kezdtem megszokni a várost, és tetszett ez a környezet. Szerettem, hogy bár sok ember lakott itt, még is elég könnyen összefuthattál valami természetfelettivel, és emiatt sokkal kényelmesebbé vált az életem. Viszonylag több embert sikerült is megismernem azáltal, hogy zenélek, így a Grillben is szinte otthonosan mozogtam. Pontosan érkeztem, és amint beláttam, hátulról egy kéz lendült kicsit a magasban, és pontosan rám nézett az ott ülő személy, így tudtam, hogy arra kell mennem.
- Jó estét! - köszöntem neki, mikor odaértem, és végigmértem őt. Sötét, hosszú haj, kellemes tekintet, csinos megjelenés. Kíváncsi voltam, hogy miért van rám szüksége, és mit is akarhat tőlem, de úgy döntöttem, hogy gyorsan rátérek az üzletre, nem szeretem a köntörfalazásokat. Rendeltem magamnak egy pohár bort, amikor odajött a felszolgáló, de amit kellő távolságba ért, megszólaltam. - Szóval.. miben is segíthetek? - az otthoni idegességemből itt már semmi nem látszott. Profi voltam abban, amit csinálok, és pontosan tudtam, hogy kell kezelni az üzleti dolgokat. És ez nekem üzlet volt, még ha egyelőre nem is tudtam pontosan a feltételeket.

majd lesz ez jobb is ^^
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 21, 2014 5:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Lucien & Laurel
A tudatlanság felgyújtja a kíváncsiságot, és az ismeretlen felé űz.

Erő kell, még sokkal több erő ahhoz, hogy elérjek valamit ebben a felettébb kínos ügyben. Egyszer már ő győzött, de még egyszer nem fog. Tuti, hogy elintézem, mondhatni, ha bele döglök is. Túl sok minden kezd ebben a városban felhalmozódni. Talán nem volt okos ötlet ide jönni, de... nem vagyok az a típus, aki meghátrálna, soha sem voltam. Rá fogok jönni, hogy mi okozza az eltűnéseket, és Duncan... nem fogom hagyni, hogy azt a régi ügyet egyedül oldja meg. Elve nem is értem, hogyan gondolta, hogy titkolózhat előttem, nem is értem, honnan vette, hogy nem jövök majd rá, hogy gáz van. Erre még ez a nyomorult kis vámpír is beleköp a levesembe? Persze azt szeretné, ha a hugicáját, vagy akárkijét békén hagynám. Esetleg van rá esély, de csak azért, mert kis csaj segített, de ezen kívül nem igazán van rá más okom. Ahhoz viszont erő kell. Igaz, hogy nem vagyok gyenge, erősebb vagyok, mint egy átlagos vadász, de ahhoz, hogy biztosra menjek mindig biztos eszközök kellenek. Kell egy terv, kell egy nagyon jó terv, hogy ne essek újra ugyanabba a helyzetbe, mert nem biztos, hogy megint sikerülne kiszabadulni belőle. Ezért kerestem fel őt, ezért kértem tőle találkozót. Egy boszorkány elég erős lehet ahhoz, hogy engem is plusz erővel ruházzon fel. Tudom én, hogy mindennek meg van az ára, de majd meglátjuk, hogy mivel rukkol elő, hogy mit szeretne cserébe és főként meglátjuk, hogy belemegyek-e az alkuba. Egyelőre még semmi sem biztos, soha semmi sem biztos, egyedül csak a halál, de még annak is kétséges az időpontja, hacsak nem te döntöd el, hogy mikor vállalod.
Természetesen időben érkezem a megbeszélt helyre, még egy kicsit előbb is. Szeretem felmérni a helyet és mondhatni biztosítani magamnak a lelépés lehetőségét. Egy félreesőbb hátsó boxot választok, ahonnan rálátni azért az ajtóra, hogy ha meglátom az érkezőt, akinek amúgy is csak kb. ismerem a személyleírását, akkor inthessek neki, de csak nem sok fiatalos szöszit sodor erre a sors. A pincért egyelőre tova intem, majd rendelek akkor, ha már megérkezett a másik fél is, előre felesleges, hiszen, ha netán még sem jön el, nem fogok itt egyedül borozgatni, az csak szimpla időfecsérlés.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Vas. Nov. 09, 2014 4:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next




Greg S. + Elena G.

I don't know who are you

[You must be registered and logged in to see this image.]

Charlotte-nak nevezett. Ez újdonság... ha jól tudom, a névsorunkban nem lelhető fel Charlotte. De aztán továbbgondolkodtam, és elég gyorsan jött a megoldás. Tatia CHARLOTTE Petrova. Jó ég... komolyan vele kevernek össze?
- Én... nem tudom, miről beszélsz. A nevem Elena. És évek óta itt élek... - nyeltem egyet zavartan, és kilöktem egy tincset a hajamból. - És most szeretnék menni, ha lehetséges - tettem még hozzá felgyorsult légzéssel, kipirult arccal, és gyorsan ki is egyenesedtem.
- Nem tudom, hogy ki vagy. És nem is ismerlek - fűztem tovább a gondolataimat. Jobbnak tűnt elszakadni tőle.  Inkább eltávolodni... Ki tudja, hogy mit csinált volna még, miközben összekever valakivel... nem szeretném Damon féltékeny szövegét meghallani, ahogy azt sem, hogy emiatt az ügy miatt mészárlásba kezdjen. Mert kinézem belőle... de szerencsére nem történt semmi.
Ismét nyeltem egyet, és bambán pislogtam rá, hogy vagyok mi lesz ebből. Mert féltem, hogy... nem is tudom. De aztán rájöttem, hogy ez egy tökéletes fegyver lehet... méghozzá Tatia ellen.
- De... azt hiszem, hogy tudom, kiről beszélsz - tettem aztán hozzá egy apró nyelést követően. Tatiához van köze? Remek. Akkor megmondjuk neki, hol van Tatia. Úgy tűnik, nincs túl jó viszonyban vele. Vagy... nem is tudom, valamiért megromlott a ráérző képességem, mióta vámpír lettem.  


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 26, 2014 9:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Elena & Greg
Long time no see...

Éppen hogy sikerül túltennem magamat Charlotte-on, vagy… akármi is a neve, erre megjelenik pont abban a bárban, amelyikben én is. Láthatólag jól szórakozott, én meg úgy nézhettem rá, mint valami pszichés bajokkal küszködő személy. Kissé ijesztő lehettem volna egy olyan ember számára, aki ismer engem. Bár láthatólag ő sem ismert fel engem, azt a személyt, akivel egy évig kapcsolatot ápolt, akit tiszta szívéből szeretett… Noha ez a „tiszta szívből”, ebben nem vagyok annyira biztos, de abban, hogy szeretett, abban teljesen. Az ilyen azért még nekem is feltűnt volna, noha a szerelem elvakít, de látszólag engem meg is hülyített, hogy nem láttam át a helyzetet, mikor elhallgat valamit, vagy kikerüli a témákat.
- „Hogy mi?” Ennyi? Hm… Szép. - Mondtam neki kicsit meglepődve, nem tudom hogy valami agymosáson ment-e át vagy mi, de csodáltam is, hogy nem ismert fel egyből. Bár ki tudja milyen idős volt már akkor is, mikor velem volt. Látszólag hamar felejthető személyiség vagyok… Aztán valami megcsillant a nem olyan nagy fényben, mire a tekintetem a kezére kalandozott. A szám is majdnem tátva maradt, mert ha valamit, ezt aztán tényleg nem gondoltam volna. Rendesen szíven ütött ez az egész, hogy elég volt neki 4 év is, hogy… Látszik, hogy csak engem ver az Isten, már ha van egyáltalán.
- Úgy látom, „Charlotte”, sikerült hamar túl lépned… - Szándékosan hangsúlyoztam a Charlotte-ot, mert az igazi nevét nem tudtam, mást meg nem tudtam volna mondani. Olyanokat biztos nem, amilyen beceneveket kapott tőlem míg együtt voltunk. Bár a Jégkirálynő eleinte elég gyakori volt még. A tekintetem végül eltávolodott a gyűrűtől, és elindultam vissza a boxom felé, kértem egy üveg whiskyt, aztán leültem, és úgy ahogy volt az üvegből kezdtem el inni a szíverősítőt. Hamar sikerült a bő háromnegyedét meginnom. Fel sem ismer, és el van már jegyezve, ezt feldolgoznom meg nem éppen tudom máshogyan, mint piával…



©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 23, 2014 11:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next




Greg S. + Elena G.

I don't know who are you

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, mikor mozdultam ki utoljára otthonról. Elvégre... elég kevés lehetőségem van rá, ha fogalmazhatunk így, az pedig teljesen a háttérbe szorult, hogy vámpírként is szórakozni tudjak. Főleg mióta főiskolára járok... nagyon ritkán jutok el odáig, hogy visszatérjek Mystic Fallsba, és ha visszatérek, nem ide jövök elsősorban, hanem a családomhoz. Ez a nap viszont kivétel! Egy találkozót beszéltem meg Stefannal, de mikor beléptem, őt még nem láttam sehol.
A billiárd asztalhoz sétáltam, ahol nem kellett várnom túl sokat ahhoz, hogy rögtön meghívást kapjak egykori osztálytársaimtól. Kell a szórakozás! Annak ellenére, hogy a főiskolán túl gyakoriak az effajta programok. Vagy nem?
Felnevettem, ahogy kétszer egymás után siekrült a golyókat a lyukba varázsolnom, de mikor felemeltem a fejem, és az ajtó felé pillantottam, kicsit felegyenesedtem.
Láttam ott egy fickót, aki egyáltalán nem volt ismerős, ő viszont engem nézett. Hát... nem mutathatom meg neki a jegygyűrűmet, hogy bocsáss meg, de foglalt vagyok, szóval ne bámulj. Elvégre lehet, hülyének nézne, mert talán nem is engem bámul, vagy valami... talán kinevetne. De talán teljes mértékben igazam lenn.
Hát visszahajoltam, ámbár nem tett jót a teljesítményemnek az a tény, hogy bámulnak. A következő lökést elvétettem. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a férfi tekintetét... ahogy bámult... nem mutattam ugyan, de megrémített. Soha életemben nem szerettem, ha valaki bámul. Az utóbbi időben legalábbis nem... mindig azt idézte bennem, mikor Klaus küldött utánam embereket... vagyis hibrideket, mert a pincsikutyák mindig hasznosabbak voltak az embereknél. Őfelsége azóta felszívódott, és remélem, nem is látom többet. Mindig bekavar... és nem akarom, hogy most, hogy ennyit elértem, megint bekavarjon. Túlságosan... drámai lenne, ha visszatérne pont most.
- Srácok, azt hiszem, ezt most nélkülem kell befejeznetek - szólaltam meg végül rekedten, és elindultam kifelé a mosdó irányába, de mire odaértem volna, a férfi felbukkant mellette, és eleinte nem tudtam hová tenni, hogy mit is akarhat. Mi az, hogy kit látnak szemei? Mi a franc van?!
- Hogy... mi? - kérdeztem vissza meglepve, ahogy éreztem szememben az ő szemét. Bár már megszokhattam volna, hogy összekevernek másokkal. Főleg két, történetesen velem pontosan megegyező hasonlóságú nővel...


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 08, 2014 8:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Elena & Greg
Long time no see...

Kész a felújítás már közel egy hete. Nem tudom, hogy itt fogok maradni még, vagy megyek tovább azokra a helyekre, ahol régen voltam, vagy ahol még nem voltam. Egyelőre kikapcsolódok a városban, aztán majd eldől mi lesz később. De már régebben is szerettem ezt a várost, szóval nem túl nagy teher számomra, hogy itt maradjak. Kellemes környezet, nem egy túl nagy város, szóval nem is olyan hangos. Sok helyre még nem mentem el itt tartózkodásom óta, mivel a házat kellett berendezni, és ilyenek. Viszont ma nem húzom még fel a futócipőt. Nem, ma kikapcsolódok, iszok egyet, aztán alakul az este úgy ahogy fog.
Gondolkoztam azon, hogy egy kutyát is kéne beszereznem. Hogy miért? Szeretem a kutyákat, náluk nincsenek hűségesebb társak, feltéve, ha kiskora óta neveljük őket. Igen, nem is rossz ötlet. A háborúban volt még anno egy kutyám, azután az eset után miután rajtam ütöttek jó néhányan. Míg én fentről adtam a támogatást, addig ő ott ült hátsó lábain a hátam mögött közvetlenül, és kémlelt. A szaglása valami eszméletlen volt, már akkor elkezdett bökdösni mikor nagyjából a mögöttem érkező őrök még két emelettel lejjebb voltak. Végül öregségben ő is eltávozott.
Este lett, lezuhanyoztam, aztán felöltöztem egy farmerba, egy mindennapos cipőbe, és egy ingbe, bezártam az ajtót magam mögött, a pénztárcát a zsebembe rakva pedig elindultam az éjszakába. Hamar találtam is egy számomra kedvező helyet. Grill… érdekes neve van, annyi biztos. De nem fogok válogatni, kellemes helynek tűnik. Beléptem tehát ebbe a Grill nevezetű helybe, leültem a bárpulthoz, és kértem egy kis whiskyt. Kezemben az üveggel fordultam meg, és néztem végig az egész helyet, az arcokat, hátha felismerek valakit. Fel is ismertem…. Amint megláttam őt, egy-két ütemet kihagyott a szívem, nem tudtam mit vélekedni az egészről. Ennyi év után újra látni azt, akibe szerelmes voltál, és végül kiderült, hogy hazudott neked végig… Nem könnyű. Visszafordultam a székben, és előre meredtem egy ideig. Gondolkoztam, miközben kis kortyokat ittam a pohárból, aztán végül rájöttem: Nem kell semmit túlspilázni, nem ilyen ember vagyok, aki ezek miatt aggódik, é ideje tisztázni a múltat. Lehúztam a maradék whiskyt, majd kértem még egy pohárral, felálltam, és megindultam felé. Megálltam a box mellett, és megszólaltam.
- Lám, lám, kit látnak szemeim...


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
rihanna - stay ft. mikki ekko ♑️
Tartózkodási hely :
seattle ♑
Hobbi & foglalkozás :
i show the way for my humans ♑
Humor :
not so delicious ♑



A poszt írója Tamara C. Sonne
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 25, 2014 9:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Blanche + Hope


[You must be registered and logged in to see this image.]
Az arcára volt írva, hogy nem lesz szép, ami következik, miután megkérdeztem, pontosabban utalást tettem arra, hogy érdekel a családi hovatartozása. Úgy tűnik, túlzottan egy cipőben vagyunk. Ő is elveszítette a családját, s én is. Bár ő talán egészen gyermekként... az én élményem még friss. Az övé.. nem tudom. Talán később még vissza tudok térni a témára. Azt hiszem.
- A játékra! - Én is meghúztam a poharat, majd úgy voltam vele, hogy egyszer élünk. Legalábbis elméletben. Ez csak egy hülye mondás. Vámpírokról főleg elég hülyén hangzik.
Én magam is felnevettem, majd figyeltem, ahogy ujjai közé fogja a kis nyilakat, én pedig tisztes távolságot tartottam tőle, ne mondhassa, hogy zavarom a játékban való koncentrálását. - A kihívás minden esetben kihívás. Volt időm arra, hogy méltó ellenfelekkel találkozzam. De lássuk, hogy te mit tudsz! - vigyorodtam el szélesen, bár nem hiszem, hogy értette. Nem látszottam többnek 24-nél, szóval talán kicsit bugyutának hatott a mondanivalóm, de nem ez számít most. Nem is tudo, egy kis győzelem most annyira jólesne a csalódott szívemnek.
Én már nem akartam inni, csak azt figyeltem, ahogyan ellövi az első, majd a második nyilat. Csak elismerően pislogtam, és tartva a lelkes kislány imidzsemet, felkuncogtam. - Nem rossz kezdés. Sőt mi több,eléggé szép teljesítmény. Ezt nehéz lesz überelni. De... - sóhajtottam fel, és kezembe fogtam pár nyilat én magam is, hogy ezúttal én foglaljam el a méltó helyet, és megpróbálkozzam felülmúlni a teljesítményét. - Még bármi történhet ma este. Minden a szerencsén múlik. - nyaltam meg alsó ajkam, majd az első után rögtön ellőttem a másodikat, és kicsit szomorúan mértem fel, hogy nem sikerült megelőznöm.
- Ez csak 70. - biggyesztettem le ajkaimat. - Fogadtunk valamiben? - tört elő aztán mégis a ravasz vigyorom. Mindig érdekesebb a játék, ha van tétje.

[You must be registered and logged in to see this link.]  | MEGJEGYZÉS: ideért ^^
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 21, 2014 3:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next






Chris & Connie



♪ Things I don't understand ♪
Bíznom kellene benne tudom, hiszen rengeteget tett értem. Nagyon-nagyon sokat, és nem fair a részemről, hogy ennek ellenére kételkedem, de igazán segítene, ha tényleg megpróbálna egy kicsit... segíteni nekem. Tudni akarom, hogy mi történt, tisztázni egyszer a múltamat, akkor legalább megnyugodhatnék, de úgy fest, hogy nem akar nekem segíteni. Tudom, hogy a múlt lehet, hogy fájdalmas lesz, tudom, hogy a végén talán visszakoznék, amikor már nem lehet, de én csak... csak tudni szeretném, csak egyszerűen jobb lenne a helyzetem, jobban érezném magam tényleg, komolyan. Az a sok kétely eltűnhetne végre, ami most ott van bennem magammal, az élettel... vele kapcsolatban. A szavaira csak megrázom a fejem. Tudom, hogy igaza van, nem szabad hinnem ilyen kétszínű alakoknak, de valamit akkor is tennem kell és nem vágok vissza újra azzal, hogy ha ő nem segít, akkor mást kell keresnem rá, és ha ezt nem érti meg, akkor igazán nem tehetek semmit sem.
- Az igazság fáj, de nélküle nem leszek teljes... soha és az épp olyan rossz. - húzom el a számat, és csak csendben sóhajtok egyet, amikor távozni készül. Igen, talán rossz lenne válaszokat kapni, de ez a mostani helyzet sem jó. Hiába mondják, hogy nem számít honnan jöttél, de mégis csak elmond rólad valamit a származás, én pedig erről nem tudok semmit, a ég világon semmit sem. Olyan nagy bűn az, ha szeretnék? Olyan nagy bűn, ha jól lenne, ha tényleg tisztában lennék azzal, hogy ki vagyok, hogy utána eldöntsem akarom-e, vagy nem?
- Vagy, hogy segítenek válaszokat találni. - halk sóhaj, szinte már suttogó szavak, amikor kortyol. Vámpír, tudom, hogy hallja, ez talán csak jelzés értékű, hogy nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha hallja. Nem számít, majd... majd lesz valahogy. Tudom, hogy össze kell kapnom magam, megnyugodni, és rá sem kéne haragudnom, de attól még elég nehéz ezt kizárni, ha így viselkedik, mert ezzel... ezzel tényleg nem segít semmit.
- Chris... - csak megrázom a fejem és végül hagyom elmenni, tehetek mást? Nem esik jól, hogy ez a vége, hogy így zárja le, amikor furcsán viselkedett. Egyszerűen... nem értem, hogy miért viselkedik így, miért nem segít, pedig megtehetné! Talán ő tud valamit, amit nem mond el, talán már utána járt annak, hogy ki vagyok, de könnyebbnek érezte magában tartani? Csak nézek után, és aztán indulok el átöltözni, amikor már az ajtó becsukódott. Levegő, gondolkodás, lehet hogy ez kell, de félek tőle, hogy nem lesz tőle jobb, sőt, csak még több kétséget szül.

//Köszönöm a játékot, remek volt! ^^//


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 20, 2014 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Kath & Ser
Váratlan segítség egy váratlan személytől.


Furcsa módon segített most rajtam az, hogy beszéltem vele. Észhez térített és rá világított a lényegre. Arra, hogy Eyallal vagy bármelyik más vámpírral járni veszélyes. Ez abból is látszik, hogy már totálisan ki vagyok bukva. De szakítani sem szeretnék vele, mivel szeretem őt. Áhh, nem tudom mi legyen...
Elnevetem magamat amikor mondja, hogy elkapja Eyalt ha bármi van. - Először legyél újra vámpír, aztán majd meglátjuk, hogy kivel mit csinálsz. - mondom neki mosolyogva. Emberként esélye se lenne, aztán ki tudja, hogy vámpírként újra olyan erős lesz-e mint régen.
Ha Eyalt nem szeretném én is tudnék vele végezni, hisz egy harapás és már meg is van a baj. Vérfarkas vagyok így hát tudnék vele végezni. Csak túlságosan szeretem ahhoz, hogy bántsam őt.
- Persze, kifizetem... - mondom unottan majd kiteszem a pénzt az asztalra és én is haza megyek.
@redit


Én is köszönöm a játékot. Smile
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 18, 2014 11:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Serena & Katherine



Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy valamilyen havibajos hangulatingadozása van a csajnak. Először jól lehurrog, aztán meg bocsánatot kér. És akkor dühbe jövünk, ha egy a másik nemből azt meri mondani, hogy nem érti a nőket.
- Nem gond. - sóhajtottam fel keserűn. - Örülök, hogy végül megjött az eszed, Serena. Még ha nem is teljesen, de jó látni a fejlődést. - mondtam, majd felhörpintettem a poharamban maradt utolsó kortyot is. - A vámpírodnak mond meg, hogy elkapom, ha rosszat hallok róla és biztosítsd róla, hogy a pletykákkal ellentétben képes is vagyok rá, még emberbőrben is. - bólogattam vészjósló mosollyal.
Sokan azt hiszik, már nem vagyok a régi, de akkor nem ismernek eléggé. Amint vámpír leszek újra, egy hatalmas katasztrófával sújtom a világot, hogy megtudja minden kontinensen élő ellenségem; Katherine Pierce nem csak visszatért, hanem el sem távozott.
- Most mennem kell. - jelentettem ki, majd kedvesen rámosolyogtam Serenára. - Ugye fizeted az én italom is? Ez a minimum a pszichológusi szolgáltatásaimért. Ha ez megnyugtat, másnak általában a vérét is elkérem ezután. - vigyorodtam el.
Persze nem mostanában, mert egész biztos, hogy egy csepp vér nem menne le a torkomon. Az enyém látványától legalábbis a hányinger kerülget már.
- Nos, remélem majd csak akkor találkozunk újra, ha már vámpír testben leszek. - biccentettem felé, majd felálltam és elhagytam a Grill épületét.




Köszönöm a játékot!  40 
©️



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 18, 2014 9:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Kath & Ser
. . .


Magam sem értem azt, hogy miért vagyok ilyen. Főleg vele. A maga fura módján ha valami volt segített nekem. Észhez térített, mindent csinált és segített nekem. Én pedig... Én pedig ugyan olyan bunkó vagyok vele, mint a többiek. Pedig nem kellene, és akkor is tudom ha ő tagadja; szüksége van barátokra! Én pedig a barátja vagyok. Vagy is azt hiszem...
- Figyelj, ne haragudj... Csak pontosan jól tudom azt, hogy rohadtul nem helyes az, hogy vele vagyok. Túl sokat ártott nekem, de... De basszus, még így is szeretem! És tudom most jön az a rész amikor újra elkezded azt mondogatni, hogy a szerelmet túlértékelik meg minden, de... - mondom egy levegővétellel elhadarva majd inkább befejezem a mondatomat folytatás nélkül. Minek mondjam neki tovább? Úgy is vagy kigúnyol vagy arrogáns stílusban válaszol. Erre pedig most nagyon nincs energiám.
@redit
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 18, 2014 10:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Blanche & Hope


Az italrendelés után figyelmesen hallgattam végig, hogy éppen mit mond a velem szemben ülő. Hope a neve alapján egy életvidám kis csaj kellett volna, hogy legyen, de nem így történt. Minden pörgése ellenére a szemében ott csillogott a fájdalom, amit szeretett volna jó mélyen elrejteni, de nem sikerült neki. Talán egy véletlen szerencse, hogy éppen ma vele akadtam össze. Gyilkolni még nem akartam, helyette csak felmérni a terepet, és a megfelelő áldozat megtalálása után már szívesen mélyesztette volna bele a karómat, valami szadista és visszataszító vérszívóba. Hope annyira ártatlannak tűnt, és valamiért többet szerettem volna hallani az élettörténetéről, mielőtt egy olyan lépésre szánom el magam, ami végzetes mindkettőnk találkozását illetően. A kék szemű fiú kissé ügyetlenül, de kihozta a megrendelt italt. Sajnos addigra engem már egészen más kötött le, mert egy olyan kérdést tett fel a velem szemben ülő lány, amire nem igazán akartam válaszolni.
- A szüleim meghaltak. – ennyit fűztem a témához, de inkább elvettem az egyik feles poharat és belekortyoltam a mámorító aranyló alkoholba.
- A mai estére és a játékra. – egy huncut vigyorral húztam le az első pohár tartalmát és a kézfejemmel töröltem le a szám szélét, hogy ne vesszen kárba akár egyetlen csepp sem.
- Nem kell aggódnod, mert én is szeretek játszani. Most még azt állítod, hogy verhetetlen vagy, de akkor nem találkoztál még méltó ellenféllel. – kacsintottam rá, és intettem az egyik kiszolgálónak.
- A darts nyilakat kérjük. – néztem kihívóan Hope szemébe és közben már nyúltam a második pohár után.
- Kell egy kis szíverősítő a nagy megmérettetés előtt. Egészségedre. – hátrahajtottam a fejemet és kiakasztva a torkomat küldtem le a másodikat is. Kellemesen égette belülről a gyomromat, de hányingert még nem okozott. A vámpírok mellett edzenem kellett a testemet is, és nem csak erőlét szempontjából.
A kiszolgáló megjelent egy kis pohárral, amiben a darts nyilak voltak.
- Köszönöm. – vettem el a kezéből, és már indultam is a játéktér felé. Letettem mindent a legközelebbi asztalra és elvettem egy zöldet.
- Na, lássuk. – dobtam el, de direkt nem középre céloztam.
- 20 pont, nem is rossz. – elismerően hümmögtem magamnak és eldobtam a másodikat is.
- Összesen 76 pont eddig. Te jössz. – felültem az asztal szélére és kíváncsian vártam, hogy hogyan fog szerepelni a kislány.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Vissza az elejére Go down
 

Hátsó boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Hátsó boxok az orfeumban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szer. Szept. 20, 2017 9:46 pm
Szer. Szept. 20, 2017 8:48 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3