Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 17, 2014 8:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Serena & Katherine



Fejem oldalra billentettem és bűbájosan elmosolyodtam. Nocsak, nocsak, a türelmes és higgadt Serenát sikerült felidegesítenem. Nem nagy ügy. Katherine Pierce vagyok, bárkit képes vagyok felbosszantani. Egyeseket már a látványom is dühbe hozza, míg mások már a nevem említésére is kiakadnak. Nem kéne büszkének lennem erre? Valószínűleg nem. Én mégis az vagyok. Mások festenek, könyvet írnak, verseket költenek vagy kagylót gyűjtenek. Én nem egy tömeghobbit választottam. Egyedi vagyok, még úgy is, hogy van két ember, aki külsőre teljesen ugyanolyan, mint én. De szerencsére már fogyatkoznak. Eddig három ilyen személyről tudtam és boldogít a tudat, hogy a legőrültebb múlt ki előbb, ami nemcsak nekem, hanem az egész emberiségnek örömhír lehetne. Azt pedig elintézem, hogy Elena Gilbert halálának napját piros betűs ünnepként jelöljék a naptárak. Iskolaszünet, munkaszüneti nap, sok pezsgő és zéró Elena.
- Rendben, Serena. Menj csak a saját fejed után. - vontam vállat, majd belekortyoltam az italomba. - De emlékezz rá, hogy én figyelmeztettelek. - mosolyodtam el. A kisfarkast kikészíti a csúnya vámpírszerelme. Nem egy klasszikus sztori. Semmiképpen sem figyelemre méltó. Inkább szánalmas, hogy képes az ember – esetünkben vérfarkas – ennyire tönkretenni magát a szerelem miatt.
- Tudod, sokan vannak, akik hasonlóan vélekednek, de az ellenfél pályáján harcolnak. - Serena nem az ellenségem. Meglehet, hogy a barátaimhoz tudom sorolni és mégis ilyen negatív gondolatokkal traktál, amikor így is elég sok rémkép száguldozik a fejemben. - Én fogok győzni és te leszel az első, akinek a képébe röhögök, mert nem tartozol az ellenségeim közé és mégis ezekkel a szavakkal szólsz hozzám. - mondtam fagyos mosollyal.
Halál biztos, hogy Serenáék szerelmi fészke ezeken a napokon üres, mert a hangulata és feszült viselkedéséből arra tudok csak következtetni, hogy megjött a Mikulás.









Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 17, 2014 12:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megköszörültem a torkom, mintha csak az előbb elfogyasztott alkohol marná a torkom. De valójában ez annyit jelentett, hogy még nem tudok mit mondani. Remélem, erre ő nem jött rá. Az viszont bizonyos, hogy vagy Tatiát vagy a drága megbízottját fogom előbb-utóbb elkaparni valahová a városhatár mellé. Inkább Mackenzy-t, pár éve már a bögyömben van a csaj. Ezt a nőt még nőnek sem érdemes nevezni, ez nem vitás.És kihoz a sodromból, pedig úriembernek neveltek. Hiába nőttem fel szegény sorban, elmondhattam magamról, hogy több illemet neveltek belém a szüleim, mint bármelyik más nemes emberbe.
- Nos, ha engem kérdezel, az a nő a delphoi jósdából származik. Az információi eléggé kétértelműek mert sosem hajlandó elárulni a teljes igazságot, vagy éppen hogy elferdíti. Bár lehet; hogy Tatiának máshogyan adja elő a sztorijait. - sóhajtottam, mintha tényleg ennyi mindent tudhatnék erről a nőről. De hallottam már hírét, ez nem elég? Az, hogy mindenkinek hazudik, szerintem bőven elég információ. Hogy lehet egy ilyen nőből informátor, vagy hogy is nevezi magát? Bizonyára a modorából fakad.
- Vagy akarj tudni mindent. Vagy ne akarj tudni semmit. Sokan azt mondják, hogy a szerelem fáj. Valójában az igazság fáj. - vontam egyet a vállamon alig láthatóan, majd a szemébe néztem ismét, és valamiért egy melegebb mosoly rajzolódott ajkaim köré. Magam sem tudom, hogy miért. Pedig nem a mosolygás ideje volt most.
- Talán jobb lesz, ha hagylak gondolkodni... a barátok melletted állnak. Néha azzal, hogy hagynak kiszellőzni. - suttogtam, és a maradék vizet még ledöntöttem a torkomon. Normális helyzetben igen, együtt mentünk volna haza, ahogy ő is kérte azt jelenleg. De nekem szükségem van most egy kis gondolkodásra. Míg újra a szeme elé nem kerülök. Vagy ő az enyém elé. Részletkérdés.
- Találkozunk később, kedvesem. Addig is, kerüld el a Mackenzy féléket. Csak felhúznak. - nyeltem egyet, miközben felálltam a székről, és beletúrtam hajamba. NEm tudom, mit vártam a különléttől. Gondolkodást, igen. De vajon őt mibe taszítottam ezzel?
A választ gondolom nem most fogom tudni... fogtam magam, és kisétáltam. Azt hiszem, ezzel őt is és magamat is még több kérdésbe taszítottam, hiszen ha egyedül van az ember fia, mit csinál? Gondolkodik... és cselekszik.

|| Ez lenne a záróm, ezer bocsi a késésért, és akkor nemsokára jöhet a következő I love you


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 15, 2014 8:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Kath & Ser
. . .


Elnevetem magamat azon megjegyzése hallatán, hogy én is túl értékelem a szerelmet. Én nem élek 500 valahány év óta, én szimplán csak 18 éve élek és egyszer, csak egyszer szeretnék kibaszott@l boldog lenni az életben. És ha az ember szerelmes és viszont szeretik, akkor boldog. Engem pedig szerencsére viszont szeretnek, boldog is vagyok. Így hát nem akarok véget vetni a dolgoknak. Az pedig, hogy vannak kellemetlenebb helyzetek... Hát ez van , ha egy vérfarkas vámpírral jár, de vállalom a kockázatokat!
- Tudod Katherine, nem nagyon izgat az, hogy mit mondasz a szerelemről. Te nem tudod milyen boldognak lenni, hisz a Salvatorekat kihasználtad, most mind kettő utál. És komoly kapcsolatod soha nem volt. Így hát ebben az egy dologban többet értek és tudok, mint te! - mondom neki nyersen, a tőlem nem megszokott stílusban. Magam is meglepődők azon, hogy ilyen vagyok... Soha nem viselkedtem így, de hát az emberek változnak ezért én is változok. Nem maradok mindig az az aranyos, kis cuki kislány aki 10 évesen voltam. Felnőttem és ezt mindenki fogadja el!
- Csak ne lepődj meg, ha most az egyszer nem te fogsz nyerni. - mondom gonoszkodó hangon, egy sunyi mosoly keretében az arcomon.
@redit
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 31, 2014 9:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next





Chris & Connie



♪ Tell me if you wanna go home ♪
A szavaira csak kissé elhúzom a számat. Nem tetszik, amit mond, mert nem igazi válasz és ezt még én is könnyedén észreveszem. Maffiózók között nőttem fel, elültették bennem elég szépen a gyanakvás csíráját, de benne nem akarok kételkedni és néha az érzések egyszerűen csak felülírnak minden reális gondolatot, most valahogy én is így vagyok ezzel. Nem akarok rosszra gondolni vele kapcsolatban és ezért egyszerűen nem is teszem. Chris jó ember... vámpír, tök mindegy, és én ebben a hitben is hagyom magam, mert fontos lett nekem és mert segített nekem, és már teszi évek óta, akkor miért kéne arra gondolnom, hogy valami más is lehet a háttérben. Nem... tényleg nem akarok.
- Értem, tudom... én csak... Hát látod pont ezért nem is akartam vele beszélni, csak rémesen levakarhatatlan volt azon a hülye bálon, vagy mi a franc is volt az. - tudom én, hogy nem kellett volna felkeresnem, de ha nem volt más ötletem, akkor mégis mit tehetnék? Tényleg nem volt, és valamit muszáj volt lépnem, ő pedig nem segít, nem segített eddig sem és nem úgy tűnt, mintha változtatni akarna ezen bármikor is. Jó lett volna, tényleg, ha ő segítene, akkor mégis csak egyszerűbb lenne megtudni ki is vagyok és nem kéne másnak is beleártania magát, akinek semmi köze hozzá. - Az a baj, hogy úgy érzem... tud rólam dolgokat, hogy utána járt, csak aztán nem volt hajlandó elmondani. - teszem még hozzá egy hatalmas sóhajjal. Igen, ez a legrosszabb az egészben, hogy érzem, tudom, vannak rólam információi, amiket nem oszt meg, és amiket ki tudja mire használna fel. Elég rémes, ha vannak dolgok, amiket más tud rólad, te pedig nem. Ez inkább úgy szokott lenni, hogy te tudod és más nem, netán te és egy-két másik valaki, de... de nem így. Ez így annyira... annyira idegőrlő!
- De Chris ezt nem nekem kellene eldöntenem? Én tudom, hogy mit akarok tudni nem? És... és sokkal könnyebb lenne, ha te közben mellettem állnál, akkor azt is kibírom, ha valami olyat tudok meg, amit nem akartam tudni. - de tényleg, ez a lényege a barátságnak nem? Hogy egymás mellett állunk, hogy ha valami rosszul sül el, akkor is fogjuk a másik kezét, hogy ne akadjon ki nagyon, hogy jobban viselje azt, ami rá vár és neki is ezt kéne tennie, segíteni nekem, aztán pedig szépen mellettem állni, ha mégis valami olyan derül ki, ami fáj, vagy bánt.
Végül csak marad egy halk sóhaj, miközben ajtó felé pillantok, ahol pont most toppan be Gwen, a váltásom. - Tudom, hogy nem ártanál nekem és én mondtam épp nem rég is, hogy nem vagy rossz. Én csak... sajnálom, hogy rossztól kértem segítséget, de nem tehetek róla. Egyszerűen nem érzem magam így egésznek érted? Nem... nem tudom eldönteni mit akarok az élettől, nem tudom, hogy ki vagyok. - igenis nehéz így és még mindig jobb lenne tudni valami rosszat, mint így kínlódni kétségek között. Szeretném tudni kik voltak a szüleim, hogy miért nincsenek velem, hogy miért vagyok egyedül, hogy miért történt minden, ami volt és hogy egyáltalán kinek kéne lennem. Végül csak megrázom a fejem és ellököm magam a pulttól. - Menjünk haza jó? - jó lenne közelebb kerülni a válaszokhoz, de az lenne a jó, ha ezt ő is megértené, ha akarna nekem segíteni benne, de... megértem, ha nem teszi. Talán fél, hogy elveszít vele, talán fél, ha olyasmi derül ki, ha már tudom kik a családom akkor elmegyek és itt hagyom. Értem én ezt, de... akkor is jó lenne válaszokat kapni.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 11:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sosem kerültem még ennyire kereszttűzbe. Talán a helyzet csak erős túlzással nevezhető annak, mégis mintha az agyam és a mellkasomban doboló akármicsoda vívta volna őrületes csatáját. Hogy hogyan fogok én ebből kikászálódni... remek kérdés! De Constance-ról egyetlen dolgot mindenkinek illő tudni: rendkívül okos. Bármiv el kapcsolatban képes összerakni azokat a bizonyos darabokat, és ha most én következem, akkor alaposan megszívtam. De még messze jár... még nagyon messze attól, hogy rájöjjön: én állok mindennek hátterében. Hacsak nem talál egy Igornál erősebb boszorkányt. Akkor ténylegesen benne leszek a slamasztikában. Már ha szabad így fogalmaznom.
- Ez olyan, mintha megkérdeznéd a Télapótól, hogy miért visz virgácsot a rossz gyerekeknek... - nyeltem egyet, de nem elég látványosan ahghoz, hogy ezt ő is észrevegye. Szerencsére. - Mackenzie egy alattomos, számító informátor. A legrosszabb fajtából való, méghozzá egy olyan mentorral, mint Tatia Petrova. Aki szintúgy nem az ártatlanságáról és kedvességéről híres. Nem mellesleg, ő Erin anyja is, nem kétségbevonható, hogy pikkel rám. - húztam fel az orrom, bár mindez rizsa volt. Tatia kedvelt engem. De Constance-nak erről nem kell tudnia. Ebből a sztoriból még kihozhatok valamit. Hacsak nem szervez a hátam mögött egy kávédélutánt Tatia Petrovával. - Tehát mit várhatnál az ő informátorától, aki abból él, hogy befeketít mindenkit? Hidd el, nagyobb álszent, mint azt bárki gondolná. - forgattam meg a szemeimet, bár azt hiszem, talán túlzásba vittem ezt a magyarázkodást. Ez még gyanússá tehet. Az pedig egyáltalán nem hiányzik. Nem akarok saját történetem áldozata lenni, s belebonyolódni sem akarok.
Vádló szavait meghallva pedig magam sem tudom, de egy sóhajtás bukott ki belőlem, és kerülni kezdtem pillantását. - Nézd, Constance... én a te érdekeidet akartam ezzel. Mit tudhatod te, hogy mi derül ki... és sokan azt mondják, inkább az édes tudatlanság, mint a keserű tudás. - mondtam halkan, és ismét nyeltem egyet, de már megint azt éreztem, hogy feszít a mellkasom. Nemhiába, a sok hazugságtól lassan összeomlik a keringésem is.
Rendkívül ostoba indoklás volt az, amelyet felhoztam. S tudtam, hogy ez nem éppen fogja meggyőzni arról, hogy tényleg ezért nem segítettem. Van értelme ennek egyáltalán? Mármint saját magam becsapásának. Mert én hiába is próbálkozom egyre jobb történetek kitalálásával, lassan tényleg el fogom veszíteni szavahihetőségemet.
- Jól tetted, Constance. - suttogtam aztán ismét, és váratlanul ugyan, de megfogtam a kezét. - Tudnod kell, hogy... mióta ismerlek, sosem cselekednék ellened semmit, ami árt neked... - tettem még hozzá, lényegében egy egész kisutat hagyva magamnak. Amióta ismerlek... mióta jobban megismertem őt... mikor az az egész történet elkezdődött, nem azzal voltam elfoglalva, hogy megismerjem. Szépen kiforgathatóak a szavaim, ha arra kerül sor. - És ne higgy se annak a nőnek, se másnak, aki arra próbál ráébreszteni, hogy rossz vagyok. Talán így van... de nem veled. - ráztam meg a fejemet.



Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 23, 2014 11:14 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next





Chris & Connie



♪ Bonfire heart ♪
- Értem, azt hiszem, hogy mit akartál ezzel, de... attól még hálás vagyok Chirs. - nem tudom ez elégszer elmondani neki, hogy igenis nélküle nem tudom, hogy mire mentem volna ezzel az egésszel. Fogalmam sem volt róla, hogy ki, vagy mi vagyok, ha ő nem jön, ha nincs pont akkor ott, akkor nagyon rossz vége lett volna mindennek. De ott volt és ez a fontos, igaza van, nem érdemes azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha. Az a fontos, hogy ez lett, hogy segített és e miatt én feltétel nélkül meg bízom... meg akarok bízni benne. Persze az én fülemben is könnyű elültetni a bogarat, hiszen a nevelő apámban is bíztam egészen addig, amíg meg nem akart ölni, csak meg nemet mondtam neki. De Chris nem ilyen, már évek óta ismerem és ő nem tett nekem rossza, nem... nem hiszem el.
Azt viszont látom, ahogy lefagy és persze nem válaszol. Segítene nekem ha kérném? Az a baj, hogy nem tudom, nem hiszem, hogy még ő sem mondja ki, hogy nem, pedig megtehetné igaz? Szerintem igenis lenne rá lehetősége, képes lenne tenni azért, hogy kiderüljön ki vagyok, de nem teszi és biztosan jó oka van. Eddig elsősorban arra gondoltam, hogy csak félt, hogy nem akar elveszíteni, ha olyasmi derül ki, ami miatt elhagyom a várost, de most... Azok alapján, amit mond, azok alapján ahogy reagál, egyáltalán nincs jó érzésem, nagyon nincs. Nagy levegőt veszek, nem akarok vitatkozni, de megint érzem, hogy az a folyton bennem munkáló düh felszínre akar törni, főleg ahogy beszél, amilyen erősen kérdez. Nem esik jól, nagyon nem.
- Tudom, hogy egy aljas, álszent nőszemély, de... miért emleget téged Chirs? Mi a jó neki ebben? - hogy egymásnak ugrasszon minket? De miért? Ez miért lenne olyan fontos? Végül csak bólintok és nagyon igyekszem nyugalmat erőltetni magamra, ami egyáltalán nem megy könnyen. - Te nem segítettél sosem, fel sem merült. Szerinted... szerinted jó nekem, hogy fogalmam sincs ki vagyok? Hogy néha... egy-egy kósza álom részlete megmarad reggel és semmit sem értek belőle? - nem akarom, de mégis kissé vádlóak a szavaim, mert igenis segíthetett volna ő, megtehette volna bármikor, de sosem tette és most mégis ő kér számon engem? Milyen jogon? - Csak annyit mondott, hogy nem kéne bíznom benned, hogy... hazudsz, hogy nem vagy őszinte, de... nem hittem egy árva szavát sem! - a végére kissé talán megemelem a hangom, mert már a feltételezés is rosszul esik, hogy úgy gondolja nekem fontos volt annak a nőnek a véleménye. Kiborító igen, és tudom, hogy milyen alak, hogy csak azért mond dolgokat, hogy másnak ártson, csak épp... az a rémes érzésem van, hogy ha tényleg hazudott volna, akkor Chris nem így reagálna. Túl heves a reakciója... vagy nem?


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
rihanna - stay ft. mikki ekko
Tartózkodási hely :
seattle ♑
Hobbi & foglalkozás :
i show the way for my humans ♑
Humor :
not so delicious ♑



Tamara C. Sonne ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 21, 2014 7:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Blanche + Hope


[You must be registered and logged in to see this image.]
Elmosolyodtam, mikor a nevekről beszélt. Sok ember igenis tartja, hogy nomen est omen, vagyis a nevünkben a végzetünk, de mégis annyiszor eltér a valóságtól, hogy hihetetlen. A nevem Hope. Jelentése pedig remény, reménység. Talán egykoron ezt váltottam ki az emberekből, mikor még ifjú koromban szerettem a költészetes, s vámpírságom elején szerettem színházakba, valamint operákba járni. De mára már mindez elmúlt. Mióta az édesapám meghalt, máshoz sincs kedvem, csupán pár emberi nyakhoz. Ez is szokatlan tőlem; előtte aligha csapoltam meg embereket, mindig vértasakokból táplálkoztam, vagy állatokból. De ha meghal az egyetlen családtagunk... nos, ez olyat vált ki az emberből, jelen esetben vámpírból, melyre nem számíthattunk előre. Ahogyan arra sem, hogy akinek az életemet köszönhettem, az anyám után... hogy ő is meg fog halni, és elhagy. Nem fogok megbocsájtani neki soha, hogy nem gondolt rám.
- Nem veszítettél semmit. Tudod, nem a legjobb egy olyan városban élni, ahol mindenki gyanakodik mindenkire. Hiszen ismered a mendemondákat! - vigyorodtam el, majd gonoszkás fény villant a szememben, mikor ismét ránéztem, és újabb ital után intettem, de csak egy csettintéssel, ahogy felemeltem a kezem.
- A partneremnek is hozz egy újabb kört! - szóltam oda aztán mégis, majd félrebillentett fejjel mosolyogtam tivább, mintha valami bolondgomba hatása alatt lennék. Talán így is van. Olyan betegség, mely nem múlik el. Egyszerű szívfájdalom, melyet csak az érzelmeim kikapcsolásával érhettem el.
De mikor arról beszélt, hogy megérti... vagyis ezt vettem le a szavaiból. - Úgy beszélsz erről, mintha veled is történt volna hasonló. A te szüleiddel is történt valami? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, és azt hiszem, megenyhült a pillantásom. Eltűnt a tekintetemből a gúny, főleg mikor a rendelésem ellenére ő is invitált még egy kört, és elég szép jelzővel illette a felszolgáló srácot. Nem csoda, nagyon jóképű, de nem az esetem. És nincs hangulatom férfiakkal foglalkozni, mikor még gyászolok... igaz, a magam módján.
- Hm, most már van elég pia az asztalon. - kacsintottam rá egyszerűen, majd az ujjaim közé húztam a legelső poharat, mely a kezem ügyébe került.
Belekortyoltam, majd felnevettem. - Nos... csak akkor játssz velem, ha tudod, hogy... verhetetlen vagyok. - szemtelenkedtem egyszerűen.

[You must be registered and logged in to see this link.]  | MEGJEGYZÉS: ideért ^^
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 20, 2014 10:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
Furcsa mosoly jelent meg ajkaim körül, főleg mikor megjegyzést tett arra, hogy ha ki akar szedni belőlem valamit, egyszerűen leitat. Hát, azért azt szeretném majd látni! Nem könnyű több alkoholt lenyomni a torkomon, mint ahogy az most a mai nap után kinéz, de az már megint más, hogy női aggyal gondolkodva ez egy kreatív gondolat. A férfiak halálát már az őskor óta egyetlen dolog fogja okozni: a nők. A gondolkodásuk sajátságos, és Connie hiába tűnik néhanapján szürke kisegérnek, attól az észjárása még egy nőé.
- Felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha... - vontam egyet a vállamon, majd félrebillentett fejjel halványan elmosolyodtam. - A múlt része, a múltton ne rágódjunk. Vagyis, azon a részen ne, amit önnön döntöttél el, s nem... öhm... szóval azon gondolkodhatsz, amit nem önmagadb írtál meg magadnak. - sóhajtottam. Nagyon ostobán sikerült lezárnom ezt a monológot, de talán elnézi nekem. A józan gondolataim visszatértek, vagyis kezdtek ismét napvilágot látni, de a nyelvem még képes volt megbotlani. Nem keveset ittam.
- Úgy hallom, ma nagyon elemedben vagy, és eleven vagy, kedvesem. - nevettem fel halkan, miután szóviccét elsütötte. Végül is, mit kellene tennie, sírjon? Azt sem bánom, hogy én most itt vagyok. Jobb így eltölteni az időt, mintsem ketten külön, más helyeken és úgy, hogy az unalom öl meg. De annak örültem, hogys még az alkoholos befolyáltság sem engedte, hogy elmondjam neki a titkot. Hogy élete megrontója valójában én vagyok... az, akivel barátságot kötött, valójában egykoron a legnagyobb ellensége volt... és megrémisztett a gondolat, hogy ilyen közel engedtem őt magamhoz... és ő is engem magához... nem tudtam hová tenni az egészet. Vagyis de... azt hiszem, ilyen az emberi érzelmek világa.
Magam sem tudom, mennyi időre blokkoltam le. A szavak odafagytak a számra, képtelen voltam megszólalni, mert nem tudtam, mit mondjak. Vágjam magam alatt a fát? Még tőlem is ostoba lépés lenne. De tagadjam meg a segítséget? Rögtön lebuknék... két tűz között... erre azért nem készültem fel.
Mikor elhangzott egy név, és hallottam Connie bizonytalan hangját, azt hiszem, az indulat kiült az arcomra, és kis híján de sikerült elfojtanom azt, hogy vámpírvonásaim megjelenjenek az arcomon. - Annak a nőnek ne higgy! A legrosszabb tanára volt, akit csak az élet adhatott neki. - próbáltam meg nyugodtan felelni a szavakra, bár nem tudom, mennyi sikerrel. Tatia Petrova remekül kiképezte azt a lányt, Mackenzy talán együtt is dolgozott Constance-szal, csak erről nem tudok? - Mit mondott neked... rólam? Te megkérted, hogy járjon utána a történetednek? Pont őt? - kérdeztem, és próbáltam nem mutatni, hogy még a gondolat is elborzaszt. A nyugalmamnak szép szóval is annyi.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 19, 2014 9:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next





Chris & Connie



♪ Thank you for being a friend ♪
- Nem mondom, hogy ugorj át és mosogass el... de majd meghálálod. - mosolyodom el szélesen, miközben a kiürült poharat is eltüntetem az asztalról. Viccelek, hát persze, hogy viccelek, hiszen hogy is várhatnám, hogy megháláljon bármit is, miközben az én dolgom lenne, hogy irtó hálás legyek neki mindenért, amit értem tett. Ha ő nincs, el lennék veszve a világban, fogalmam sem lett volna, hogy mit kezdjek azok után, hogy végeztem a nevelőapámmal, nem lenne tető a fejem felett és akkor még arról az apró defektről, hogy vérfarkasság még nem is ejtettem szót. Azt hiszem így is nekem kellene még törlesztenem felé, nem pedig fordítva elvárni bármit is.
- Nem számít, az a lényeg, hogy most eljutottunk ide, és már tudom, hogy ha kíváncsi vagyok a mélyebb rétegeidre, akkor majd... jól leitatlak. - szórakozottan kacsintok egyet, de persze nem gondolom komolyan. Az a fontos, hogy ő akarjon nekem mesélni, és persze az, hogy legyen értelme, hogy segíthessek neki. Remélem legalábbis, hogy a szavaim értek valamit, hogy tudja ő tényleg nem rossz ember, hiába nem jó a kapcsolata a lányával, de én igenis hiszek benne, hogy lehet még jobb, mindenképpen, csak idő kérdése.
- Hálás vagyok, hogy számíthatok rád. Én... Fogalmam sincs, mi lett volna velem nélküled. - halvány szeretetteljes mosolyra húzódik a szám jó nagy adagnyi hálával teli. Ha nem lenne most közöttünk az egész pult, akkor biztos, hogy nehezen állnám meg a késztetést, hogy megöleljem. Persze, ha tudnám... de nem tudom. Csak, hogy segített, segít, hogy kiáll mellettem, pedig nincs oka rá, akkor legalábbis nem volt, nem is ismert, de mégis megtette és ezért elmondhatatlanul hálás is vagyok neki.
- Oh, csak azért igaz? - nevetem el magam. Még, hogy e miatt nem lett politikus.. amúgy se illene hozzá ilyesmi, én valahogy nem tudom elképzelni, ahogy kavarja a szálakat a háttérben és mindenki irányítani próbál, számomra legalábbis a politikusok valahogy ilyenek. Na nem mintha olyan sokat foglalkoztam volna eddigi életem során a politikával, de nem is nagyon szándékozom.
- Hát nem is akarom, hogy annak a töméntelen mennyiségű udvarlónak te... szívd a vérét. - nem tehetek róla, de újra széles mosoly jelenik meg az arcomon és majdnem megint feltör a nevetés. Örülök, hogy itt van, hogy bejött, komolyan felvillanyozta ezt az amúgy unalmasnak ígérkező napot, mert hát na sose mondtam, hogy ez álmaim munkája. Nem is az... sok mindent csinálnék szívesebben, de majd talán a suli lehetőséget ad erre.
- Te segítenél kideríteni, ha megkérnélek rá? - feltételes mód, főleg azért, mert... mert nem is tudom. Túl sok a kérdés, és túl sok furcsaságot hallottam már. Vajon segítene? Eddig nem tette, pedig bármikor felajánlhatta volna. Idős... egyértelmű, hogy sokakat ismer, sok nagy hatalmú alakot nem? A kissé hirtelen visszakérdezésére viszont konkrétan megáll a kezem mozdulat közben, ahogy törölgetem el a aktuálisan kezem ügyében lévő poharat, és csak kissé értetlenül meredek rá. - Én ezt... ezt nem mondtam Chris. - nagyot nyelek. Nem tetszik, hogy így reagált, nagyon nem és fogalmam sincs, hogy mit kéne ezek után mondanom, de... néha egyszerűbb az őszinte út. - Mackenzy V. Hale... nem tudom, hogy ismered-e, de volt az a bál és elég kellemetlen dolgokat mondott rólad, csak hogy nem kéne bíznom benned, de persze tudom, hogy ő milyen. Csak káoszt szít, mert... miét ne... igaz? - nagyon igyekszem, hogy abban az utolsó szóban ne legyen kétség, de a hangom cseppet elcsuklik. Alig észrevehetően, de ő ismer. Mégis miért reagált így és egyáltalán miért kérdezget ennyit erről az egészről? Eddig úgy tűnt inkább mindig kerüli a témát, most viszont nem igazán, nagyon nem.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 19, 2014 9:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Talán le kellene dolgoznom a pohárnyalogatást? - kérdeztem, miközben ő a kasszába tette az asztalra helyezett pénzt, én pedig tovább kortyolgattam azt a kevés vizet, ami mégm megmaradt a poharamban.
- Sajnálom, hogy eddig nem ment. Pedig... azt hiszem, eddig is barátok voltunk. Vagyunk.. - javítottam ki aztán magam, és megráztam a fejem, - Mindannyiunk életében vannak olyan részek, amelyekről nem szívesen beszélünk, csak akkor, ha néhány gátlást le tudunk küzdeni. És mi jobb módszer van erre, mint az alkohol? - kérdeztem költőien, hiszen ezt ő maga is jól tudhatta. Az, hogy itt iszogatok, azért történt, mert lazítani akartam kicsit. Az valami furcsa véletlen, hogy Connie-nak pont ma dolgoznia kellett, hiszen nem tudom fejből a menetrendjét.
A mosolya ettől függetlenül őszintén csillogott, én pedig csak felnevettem a következő felvetésen. - Nem hiszem, hogy az voltál. Éppen ellenkezőleg. De a lakásom ajtaja mindig nyitva áll, derüljön ki bármi. - suttogtam halkan, és az én hangomban is az őszinteséget lehetett leginkább kivenni. Álszentség, vagy mi a pokol. Hiszen ha kiderül az igazság, nem az lesz a gond, hogy én nem látom szívesen.. ő akar majd elmenni. Hogy hová? Tudom is én! Talán a főiskolára, ott fog élni egy albérletben vagy egy kollégiumi szobában. De ezt semmiképpen sem hagyhatom. Nem történhet meg. És bízom abban a boszorkányban. Alaposan védi a lány memóriáját. Azért cserébe, amit kért, el is várom tőle.
- Ezért nem lettem politikus. Túl sokat bírálnám a mai oktatást. - csúszott szét a vigyorom valami hülye fintorrá, hiszen ha valamit utáltam, akkor az a fejlődő lelkek elferdítése a hazugságokkal. Mondjuk megint remek példa, mintha én nem ezt csinálnám Connie-val. Nem akarok már ezen gondolkodni, legyen már vége a gyötrődő gondolatoknak!
- Nekem apáskodnom is kell valaki felett, ha már a saját lányom nem hagyja. - kacsintottam rá. - Bár apádnál nyilván idősebb vagyok egy kicsit, deee... mit számít ez? Majd imádkozz, hogy az udvarlóidnak ne hozzám kelljen leánykérőbe jönniük. - jegyeztem meg aztán ismét egy pimasz tényt, de hát ez is a humor legrosszabb fajtájának megnyilvánulása volt.
Elgondolkodtam, bár ezt csak látszólag. Tudtam, hogy kinek miért lehetne oka ilyesmit tenni, nekem is megvolt rá az okom. - Nem tudom. Talán ezzel akart büntetni ha nem baleset áll a háttérben. Bármi megtörténhet, s az emberek agya... nagyon összetett. Azt, hogy veled ez miért történt és ha tényleg boszorkány tette... akkor csak attól fogod megtudni, aki ezt megtette. - nyeltem egyet, de a következő kérdés szinte sokkolt, és talán ez az arcomon is nyomott hagyott.
- Ezt... hogy érted?! - bukott ki belőlem hirtelen, majd kicsit hátrébb húzódtam a pulttól. - Azt hiszed, hogy közöm van ehhez? - jött aztán ismét egy meggondolatlan dolog a számból. Nem mondta, hogy erre kíváncsi... azt kérdezte, hogy hazudnék-e neki fontos dolgokról...


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 16, 2014 2:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next





Chris & Connie



♪ Next plane home ♪
Nem tehetek róla, de kénytelen voltam röviden felnevetni a szavaira. Tudom én, hogy nem veszi komolyan ezt az ing témát és természetesen én is csak szándékosan húzom vele. Ennyi jár nekem, ha már itt van a munkahelyemen és hál' istennek nem hagy rendesen dolgozni. - Úgy is tudod, hogy rajtad még a legrémesebb ing is jól állna. - megrázom a fejem, kár lenne tagadni. Így van, jó pasi, ezt csak a vak nem látná, vagy aki nagyon nem akarja. Jól áll ez az ing is rajta és amúgy sincs rossz ízlése, csak azt akartam, hogy amit mondok azt értse és ez volt az első példa, ami hirtelen eszembe jutott.
- Nem, a vízért nem, maximum a mosogatásért, mert összenyalogattad a poharat. - a pénzt persze szépen a kasszúba juttatom. Nem zavar, hogy itt van, már nem, sőt örülök neki, hogy őszintén tudtunk olyasmiről is beszélgetni, amiről máskor nem igazán szoktunk. - Örülök, hogy megnyíltál kicsit Chris, még ha ehhez innod is kellett. - mosolyodom el, csak hogy tisztában legyen vele mi is jár a fejemben. Hiába egy-egy pozitív gondolat, ha nem közlöd a másikkal nem igaz? Az élet rövid - legalábbis ha nem vámpír vagy, vagy egyéb halhatatlan - ahhoz, hogy mindig mindent magadban tarts.
- Köszönöm! Szóval, ha kiderül rólam, hogy tudom is én... valami vérszomjas dög voltam, aki kivégezte a szüleit, csak nem mer rá emlékezni, akkor se dobsz ki a lakásodból? - ártatlan pislogással döntöm oldalra a fejem, mintha ennek bármiféle esélye is lenne. Nem hiszem, valahogy ezt nem tudom elképzelni magamról. Sok minden lehet, ami miatt nem emlékszem semmire sem a múltból, de valahogy az olyan hihetetlennek tűnik, hogy gyerekként végeztem volna a szüleimmel. Nem... nem hiszem, ennyire azért nem lehet sötét az a múlt, ami mögöttem van.
- Valamit csak kell tanítaniuk és ha a feljegyzések hibásak, akkor nem sokat tehetnek gondolom, és nem kérdezik meg az útjukba eső vámpírokat, hogy ők hogyan élték meg a régi korokat, de majd időnként megkérdezlek, hogy jót tanultam-e. - nehogy ezen aggódjon. Amúgy sem vagyok az a típus, aki könnyen elhisz bármit, amit mondanak neki, egyszerűen csak jó lenne valamivel foglalkozni, valami átlagossal, és beülni az iskola padba valami ilyesmi. Sose volt rá lehetőségem, talán majd most. - Rémes vagy Chris, mintha az apám lennél, aki folyton azon aggódik, hogy pártában maradok. - mosolyodom el, mert látom én azt a szemtelen szemöldök vonogatást, ki ne látná. Rendes tőle, hogy folyton arra célozgat, hogy egyáltalán nincs gond a külsőmmel, legyen akkor így, megpróbálok hinni neki, de attól még a körülményeim mindent megbonyolítanak.
- Nem tudom... miért tette volna és milyen büntetés az egyáltalán, hogy valakinek megzavarod a múltját, hogy elveszed az emlékeit? Mintha... őt magát akarnád elvenni, ez... nem hiszem. - furcsa, ahogy kérdezget és egy pillanatra bekúszik a fejembe, amit Kenzi mondott. Nem hosszan, gyorsan ki is zavarom onnan, és csak megrázom a fejem, majd inkább töltök magamnak is egy pohár vizet és azt hajtom fel. - Te ugye... nem titkolnál előlem fontos dolgokat? - mégis kicsúszik, pedig nem akartam, pedig próbáltam én bent tartani, de úgy fest ma őszinteségi rohamunk van.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 15, 2014 4:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogy beszélt, és megjegyzést tett az ingemre, valami furcsa gesztus jelent meg az ajkaimon. Ami határozottan pozitív volt, némi eljátszott bánkódással és sértettséggel, de mindezekből semmi nem volt valódi. - Szóval kegyes hazugság, hogy jól áll nekem ez az ing. Hm. Esetleg holnap rögtön kezdhetnéd azzal, hogy szétnézel a gardrob szekrényemben, és kidobálod azt, ami még kegyes hazugsággal sem nevezhető jónak. - vontam egyet a vállamon, majd elővettem a tárcámat, és pénzt helyeztem az asztalra, miközben tovább szöszmötöltem azzal a pohár vizzel.
- A vízért is árat számoltok fel? - kacsintottam rá, majd felsóhajtottam, és hátradőltem. Tudtam, hogy előbb-utóbb indulnom kell, de mindaddig, míg normálisan ki nem tisztul a látásom, nem vagyok hajlandó felállni innen. Ki tudja, milyen veszélyek lesnek ránk ebben a városban. Talán paranoiás vagyok, mióta megismrtem Klaus Mikaelsont.
- Látni kell az érem két oldalát. Talán átlagos voltál, mielőtt kihagyott az egész... történet. De talán nem. Talán ha rájössz, mi történt veled... még inkább nem leszel átlagos. De valójában az a lényeg, hogy tudd: azokra, akik előtte veled voltak, továbbra is ott lesznek. Hogy miért? Mert a barátok ilyenek. - mosolyodtam el. Még jó, hogy nem számolok elő rögtön azzal, hogy miattam kell törnie a fejét az egész történeten. Én tettem ezt vele. És ha kiderül, közel sem reménykedhetem abban, hogy ez az egész barátság-dolog megmarad. PEdig már... kezdtem tényleg azt hinni, hogy ez mindig így lesz. Bebizonyítottam magamnak, hogy egy kis varázslat elég ahhoz, hogy mindent meg lehessen változtatni. És most... ha le kellene mondanom róla...
Elvigyorodtam, mikor farkas létéből végre játékosan viccet tudott csinálni a vonyítással, talán nem is árt, ha nem mindig véresen gondolja ezt az egészet. Mindenestre egy jóízű mosolyt kiváltott belőlem.
- Egyértelmű, hogy nem leszek professzor semelyik egyetemen, deeee... azért nem kell elhinni ott sem mindent, amit tanítanak. Egykoron régen arra vetemedtem, hogy kíváncsiságból egyetemi padba ültem, és... ferdítik a valóságot. És nem értem, hogy ha nincs elég forrásuk hozzá, miért bocsájtkoznak elméletekre, miért ezt gyömöszölik a fejekbe? - sóhajtottam, majd legyintettem. - Tanárnéninek viszont túl fiatal vagy még. Azok a gyerekek, akiket taítanál, nem hiszem, hogy a tananyagra figyelnének egy középiskolában. - vonogattam a szemöldököm szemtelenül, majd elgondolkodtam.
- És arra még nem gondoltál... hogy talán egy haragosod... vagy bárki... tett arról, hogy ne emlékezz? Úgy értem... a természetfeletti világban aligha léteznek véletlenek. - Igen... azt hiszem, tudni akarom, eddig mit tudott meg. De ahogy hallom, eddig még söttében jár.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 3:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Serena & Katherine



- Persze, hogy tudom. - legyintek türelmetlenül. - Nem kajálok be ilyen baromságokat. - Nem tökéletesen, de felszínesen azért ismeren Serenát. Tudom, hogy nem ilyen. Ha véletlenül be is csúszik egy baba, arról már tudnék, de tőle és nem Mystic Falls pletykásabb részétől.
- A szerelmet borzalmasan túlértékelik. - állapítom meg alsó ajkam rágcsálva. - És te is így teszel. Azt hiszed a szerelem minden problémádra megoldás lehet, de amikor kiszáradva fekszel majd a küszöbön, akkor a fenenagy szerelem sem fog segíteni rajtad. - mondom nyersen. Nem az volt a célom, hogy megbántsam vele, vagy az orra alá dörgöljem. Csupán szembesíteni akarom a problémáival, amiket ő egy rózsaszín szemüveg mögül figyel. Itt az ideje, hogy felpróbálja az én szemüvegemet is. - Én sem válogatom a pasijaimat mindennap, Serena. - emelem égnek tekintetem. - Csak elővigyázatos vagyok és önző. - mondom könnyedén. Persze akadnak olyan szerelmek, amik egy kicsit szétmarcangolják egoista lényem, de az sose hagyja magát teljesen elpusztítani.
- Köszönöm. - emelem én is poharam. - Nem lesz egyszerű menet, de a végén úgyis én győzök. Mindig én győzök. - kacsintok rá, majd meghúzom az italt.







Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 1:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next





Chris & Connie



- Túlzol, de legyen... páratlan vagyok, legyen ma neked igazad. - mosolyodom el egészen szélesen. Igen, tényleg nem rossz, hogy bejött, akkor is, ha iszogat közben és lefoglal, de nem érdekel. Amúgy is viszonylag kevesen vannak és csak unnám magam, így viszont ezt el tudom kerülni. Ez egyszer pedig még igaza is lehet, még ha persze ténylegesen nem is értek egyet vele. Nem vagyok olyan nagyon páratlan, talán csak időnként pozitív és nem ítélem el őt azokért, amiket nem tudok róla. Talán naivitás csak azt látni, amit látni akarok, amit tudok is, de nekem akkor is ez számít igazán. Tudom, hogy értem sokat tett, nekem sokat segített, ez a lényeg.
- Igen, de azért ismerd be néha egy-egy kegyes hazugság is kell, ha mindenki csak igazat mondana, akkor az sem lenne. Mint pl. hogy jól áll neked ez az ing. - felnevetek röviden, de persze, hogy csak piszkálom, ennyi az egész. Nem gondolom komolyan, hogy gond lenne az ingével, csak ugratom, a kegyes hazugságokat amúgy is akkor szoktuk főként alkalmazni, amikor valakinek mondjuk a külsejéről van szó. Hát persze, hogy nem vágjuk senkinek sem a fejéhez, hogy rémes lett az új haja miután most lépett ki a fodrásztól, össze is omlana.
- Viszont ha nem emlékszem rá az olyan, mintha nem is lett volna. - rántom meg finoman a vállam egy apró mosollyal. Igen, voltam átlagos, amikor nem maffiózók között nőttem fel, amikor nem árvaházban cseperedtem, amikor nem öltem meg kényszerből a nevelőapámat, de erről nem tudok semmit, akkor pedig nem is valóságos. - Persze éljenek a vérfarkasok és a telihold! - játékosan még egy halk kis vonyítás is belefért. Tudom én, a mosolyából, hogy csak próbál jó kedvre deríteni, én pedig igyekszem is, hogy sikeres legyen az akciója, de teljesen nem tudom átérezni most ezt. Az átváltozás mindenhogy ugyanolyan fájdalmas, akkor is, ha nem egyedül csinálod, hanem más valakivel együtt, sőt akkor még az ő szenvedését is végig kell nézned, nem hiszem, hogy az olyan jó lenne.
- De ha a te eszed az enyém lenne, akkor nem lenne értelme suliba járnom és azért elvileg ott szakmai dolgokat is tanítanak, irodalmat, elemzéseket, ilyesmi. Hiába élted át, attól még ezt nem feltétlenül tudod, de ha emlékek kellenek, szólok. - persze abban segíthet, hogy jobban átérezzem a kor hangulatát, bár az az igazság, hogy ez már így is megy, csak az okát nem értem. A komoly kérdésre csak elkönyökölök vele szemben a pultra és finoman megrántom a vállam.
- Nem tudom. Talán... valami sokk ért, akkor szokott ilyesmi lenni nem? Baleset mondjuk a szüleimmel, és nem akarok emlékezni rá. Vagyis én akarok, de... az agyam nem. - de látszik, hogy igazából fogalmam sincs. Halvány sejtelmem sem, hogy mi miért van. Egyszerűen csak ez van, és ennyire már ismer azt hiszem. Szeretném tudni, hogy mi történt, hogy miért nem rémlik semmi, még csak halványan sem.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 1:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Kath & Ser
. . .


Felsóhajtok amikor szóba hozza ezt a baba dolgot. Ezt az egészet egy hülye gyerek találta ki és most mindenki ezen a pletykán csámcsog. Még csak az kéne, hogy 18 éves létemre gyereket várjak. Főleg egy vámpírtól. Nem! Nem akarok, és szerencsére terhes sem vagyok.
- te is pontosan jól tudod, hogy ez a gyerekes dolog csak kamu. - mondom unottan miközben beleiszok a kólámba. Nem azért nélkülözöm az alkoholt, mert terhes lennék, hanem azért, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni és józan maradjak.
- Nem fogok besokallni, szeretem őt és ez a lényeg. Tudod Katherine, én nem olyan vagyok, mint te. Én nem váltogatom a pasijaimat minden egyes nap. - mondom neki miközben egy gonosz mosoly kúszik az arcomra. A magunk fura módján barátnőknek nevezhetőek vagyunk, de az még nem zárja ki azt a tényt, hogy szoktuk húzni egymás agyát. Most is épp ez történik; p a babával idegesít én pedig ezzel a ribancos dologgal.
- Hát sok sikert ahhoz, hogy vámpír lehessél.- emelem felé a poharamat mintha csak tósztot mondtam volna.
@redit
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 2:12 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
Valami torz, mégis jókedvű mosoly jelent meg a szám környékén, mikor ránéztem. - Nem értem, hogyan vagy képes erre... te vagy az egyetlen, aki képes meggyőzni olyasmiről, amit én ezer évig másként gondoltam. Páratlan vagy. - suttogtam, mosolyom pedig még mindig az arcomon játszott. Most kezdtem kicsit elszégyellni magam, hogy ő így támogat... én pedig mit csinálok? Részegre iszom magam a munkahelyén, ahol nem kellene őt szégyenbe borítanom. Szép gól volt, Chris.
- Sokan örökölhetnék ezt a tulajdonságot, miszerint nem hazudnak. Bár ha józanul nem, hát majd egy pohár után megered a nyelvük. - kacsinottam rá ismét, hogy ezúttal is kiváltsak belőle egy mosolyt. Szeretem, ha mosolyog. Ahhoz képest, hogy tönkretettem az életét, és élete nagy részét elfeledtettem vele... nos, igencsak szép teljesítmény. Tényleg megkedveltem ezt a lányt, annak ellenére, hogy mikor először találkoztunk, addig fajult az egész, hogy képtelen voltam ostoba bűntetésekben részesíteni. Talán egy kicsit megbántam... de ha nem teszem meg, ma már nem lenne itt. Én pedig lehet, hogy egy barát nélkül már elástam volna magam.
- Szerintem voltál már átlagos. Csak egyszerűen nem emlékszel rá. -
vontam egyet a vállamon, de nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert... tudtam, hogy így van. Vagy mégsem. Sosem volt átlagos. - Egy férfi úgy szereti a nőt, ahogyan azt kell. Mindennel együtt. Ha nem képes, akkor inkább ne is szeresse. És tudod, ez a város hemzseg a vérfarkasoktól... azt hiszem, ha egy másikkal akadnál össze, akkor azt nem kifogásolnád. Sőt, mi több! Azt hiszem, hogy még el is fogadná, hogy teliholdkor átváltozol. - vigyorodtam el ezúttal már szélesebben, éés újabbat kortyoltam a vizemből. - Főképp mert talán együtt láncolnátok le magatokat, és a telihold fényében együtt vonyítanátok a kerek holdra. Hát nem romantikus? - pimaszkodtam vele. Nem bántásnak szántam, de ezt a hangomon ő is tisztán érezhette. Imádtam heccelni. És általában ő mindig viszonozta ezt. Nem mellesleg, eléggé keserűen adta át szavait, így nem is kell mondani, hogy próbáltam valamivel megmosolyogtatni.
- Áh, ez az egész nem lenne erősségem. Elég volt egyszer átélni ezeket a... korszakokat. De az én eszemmel jól járnál. Mindeent láttam, mindent hallottam, mindent tudok, amit tudni kell az irodalomról és történelemről. Átéltam az egész elmúlt ezer évet... szóval ha különtanár kell... - kacsintottam rá. - Tudod, hol találsz. Vagy majd ez a kis party fog e célul szolgálni. - nevettem fel, majd ahogy egy komolyabb gondolat ült le a fejemben, nem bírtam ki; arcom megkomolyodott, és ki is bukott belőlem.
- Mit gondolsz... mit felejthettél el? Miért... miért felejtettél el egyáltalán az életedből ennyi évet? Szinte az életed felét... - kérdeztem, és kérdőn néztem rá. Félő, hogy ha még egy kicsivel jobban megkedvelem, akkor elmondok neki olyat, amit nem kell. De őt ismerve, nem adja fel amúgy sem.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 1:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Serena & Katherine


Embernek lenni szar. De tényleg. Lassabban gyógyulsz, a reflexeid romlanak, hamarabb elfáradsz, a magassarkúban való tartózkodás huzamosabb idő után hatalmas és fájdalmas vízhólyagokat eredményez a talpad egyes pontjain és az alkohol valamiért jobban égeti a torkom, amikor lecsúszik és hamarabb üt, amikor már lent van. És ha valaki ezt megkérdőjelezi, az vonszolja csak el a a formás popoját hozzám és nézzen meg magának engem. Minden egyes korty úgy folyik le a nyelőcsövemen, mintha ki akarná marni az egészet és hihetetlen, de a harmadik pohár után enyhül csak ez a kellemetlen érzés, amikor már egy kicsit kezd összegabalyodni a nyelvem beszéd közben. Nem vagyok részeg, még csak be sem csíptem, csupán feldobottabb állapotba kerültem, ilyenkor vagyok abban a fázisban, amikor még több alkoholt kívánok. De újra emlékeztetnem kell magam, hogy most nem azért jöttem, hogy leigyam magam az asztal lábáig. Kivételesen. Így a harmadik pohárban tartok pár kortyot, hogy a beszélgetés közben is legyen valami, amit nyalogathatok. Ha ez elfogy, akkor kénytelen leszek újat rendelni. Azt a rendelést pedig a szervezetem és a pénztárcám sem viselné el.
- Ízlések és pofonok. - vonok vállat. - Én a whiskey-nél maradok, de te tényleg jobban teszed, ha a kólát választod. Tudod, a baba miatt. - mondom vigyorogva, majd cinikusan megpaskolom a hasát. Hallottam a pletykát, miszerint a nőszemély terhes. A legtöbb emberrel ellentétben, én nem hiszem el ezta hülyeséget, de jól esik ezzel szekálni.
- Figyelj csak. - szólalok meg most komolyabban. - Nekem tökre bejönne egy ilyen kapcsolat, főleg, ha én kapnám a vámpír részt ebből a véget nem érő históriából, de ez nem igazán a te stílusod. - állapítom meg a fejemet jobbra-balra ingatva. - Már csak az a kérdés, hogy mikor sokallsz be. Nézhetem páholyból, ahogy kipenderíted a vérszopó szűrét? - kérdezem vigyorogva.
- Ezt most komolyan kérdezed? - vonom fel hitetlenkedve szépen ívelt szemöldököm. - Én azért születtem, hogy vámpír lehessek és mindenki tudja, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Hamarosan visszakapom a vámpír létet. A kérdés mikor és, hogy addig nem csavarodok-e be.






Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 10, 2014 10:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next





Chris & Connie



Nem sok mindent osztott meg velem eddig a múltjából, ami rossz, hát persze, de soha nem gondoltam úgy, hogy faggatnom kéne e miatt. Segített, amikor a legnagyobb szükségem volt rá és nekem ez épp elég arra, hogy azt mondjam jó ember, bármit is hibázott eddig élete során, az mind nem számít, nem fontos... kicsit sem. - Sajnálom Chris, de... attól még nem vagy rossz ember, szerintem nem vagy. - túl nagy a késztetés, hogy megsimítsam az arcát, de végül a kezem félúton irányt vált és egyszerűen csak megszorítom az övét, ami az asztalon pihen. Keresem a tekintetét, az arcomon bátorító mosoly játszik. - Nem dönthetjük el, hogy kit szeretünk. Rémes lehetett régen olyan bigott világban élni, de már nem abban élünk igaz? Lehet még szép életed, szerethetsz mást, jobbat. - ő is mindig ilyesmikkel jön nem igaz? Új élet, nagy változások stb. Akkor neki miért ne adathatna meg, ha nekem van rá lehetőségem? Ő ugyanúgy elérheti, hogy szebbé váljon körülötte minden. Attól, hogy vámpír, hogy a szíve meghasadt... sokáig él, van ideje meggyógyulni és keresni olyat, aki érdemes lehet, hogy újra lángra gyúljon.
- Az egyszer biztos, hogy azt nem mondhatná rád senki sem, hogy hazug vagy. - vannak hibái, hát kinek nincsenek? De tényleg nem szokott hazudni, ebben teljesen igaza van. Az önbizalmam pedig... talán kéne egy kicsit több, talán nincs is szükségem rá. Nem is tudom, nehéz lenne elképzelnem egy normális jövőt, egy átlagos életet, családot... Azt pedig nem is említem, hogy a család együtt jár egy gyerekkel is, én pedig nem tudom, hogy valaha tovább akarom-e adni egy ártatlan gyermeknek ezt az átkot, ami engem is súlyt. Minden telihold kínszenvedés, minden telihold tömény és csupasz fájdalom, nem adhatom át ezt olyan valakinek, aki belőlem van, akit mindennél jobban szeretnék.
- Nem tudom Chris, nehéz ezt elképzelni, elég hihetetlennek hangzik, hogy valaha átlagos életem legyen. Mégis melyik épeszű pasi viselné jól a bejelentést, hogy "Bocs, minden teliholdkor kénytelen leszel leláncolni a pincében, mert egyébként darabokra téplek, de azért... minden szép és jó." - azt hiszem kissé cinikusan sikerült ezt most kimondani, csak a vállrántásom mutatja, hogy inkább talán csak keserűek a szavaim. Ez nem egyszerű és nem hiszek benne, hogy lehetne átlagos életem, főleg nem emberi. Valahogy... esélytelennek hat.
- Igen, egész nap verseket olvasunk majd és elmélkedünk az élet nagy dolgairól, jól gondolod. - nevetem el magam. Tudom én, hogy nem gondolja komolyan és hogy attól, hogy ilyesmit mond még nem becsül le engem. Szeretek olvasni, mindig is így volt, és nem hiszem, hogy valaha változni fog. Jó dolog átlagos emberek, átlagon felüli életéről ábrándozni. - Nem is tudom, ez a történettől is függ, de valahogy a reneszánsz jobban vonz. Néha, ha egy könyv lapjait falom szinte hallom a fülemben a paták dobbanását a macskaköveken. Tudom, hogy butaság, de... ha léteznek előző életek, akkor én szerintem biztos, hogy éltem abban a korban. Olyan nagyon élénken el tudom képzelni minden egyes momentumát. - elmosolyodom és megrázom a fejem. Biztosan butaságnak gondolja. Előző életek, miért hinne benne bárki is? Én sem gondolom igazán komolyan, csak ott motoszkál bennem ez a furcsa és megmagyarázhatatlan érzés, de ez nem más, csak egy érzés. Talán csak túlságosan kedvelem ezt a kort és ennyi.
- Héj, már az elején bajba kevernél igaz? - nevetem el magam. Kár lenne tagadni, jó hogy itt van, feldobja kicsit az estét, könnyebb így a munka is, és jobban telik az idő. Ő is tudja, hogy csak cukkoltam azzal, hogy nem örülök neki, hogy benézett. - Azért remélem, nem fogsz nagyon unatkozni, ha nem zargatlak majd minden nap.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 06, 2014 9:34 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyetlen mondatával valamiért furcsa érzelmeket keltett fel bennem. Rossz ember voltam? Nem. Az egyetlen bűnöm az volt, hogy.... - Az egyetlen bűnöm az volt, hogy olyat szerettem, aki társadalmilag nem volt velem egyenrangú... a középkor meghatározó eszméje: paraszt nem keveredhet nemesi vérrel, de még egy kereskedő lányáéval sem.. - bukott ki belőlem. - Nem voltam rossz ember, Connie. Azzá tettek. A nő, akiért az életemet adtam volna.. ő tett engem ilyenné. Én voltam az első, akit vámpírrá tett. Én szenvedek az ő bűneiért. - fejeztem be végül, majd megráztam a fejem. Megint elkalandoztam. Tényleg ezzel akarom terhelni szegény lányt? Ennyire nem lehetek önző. De már az is furcsa, hogy most kezdek felé megnyílni. Oly régóta ismerem.. és eddig eszembe sem jutott neki beszélni az érzéseimről.
- Tudod... sok mindent mondok alkohol befolyásoltsága alatt, DE! - emeltem fel a mutatóujjamat, és elvigyorodtam. - Hazudni ebben az állapotban sem hazudtam soha. Hiszen tudooood... részeg ember a legőszintébb, olyat is mond, amit józanul sose osztana meg a másikkal. - kacsintottam rá igencsak szemtelenül. Nem tudom, miért volt életcélom az, hogy némi önbizalommal tuningoljam fel. Hogy miért? Nem tudom. Egyszerűen nehéz elviselnem, hogy valaki ilyen legyen... ilyen sebezhető.. miközben mégis annyi, de annyi erő van benne.
- Vannak közöttünk olyanok, akik képesek normális élertet élni, igen... ritka eset, de létezik. És te nem vagy hétköznapi... miért lennél ebben a nagy százalék részébe tartozó? - kérdeztem költőien, hiszen tudtam, hogy képes elérni amit akar. Csak éppen... nincs önbizalma, hogy megtegye. De ne is fecséreljük a gondolatokat olyanra, amely még nem történt meg. A múltban tilos élni! A jövő... nos, az jó, ha tudjuk, mit akarunk, de egyelőre éljünk a jelenben. Csak az van nekünk biztosan.
- A Whitmore jóhírű suli... az irodalmi tanszék pedig... ez miből áll? Egész nap verseket fogtok olvasni Byrontól és a világfájdalom elterjedéséről fogtok eszméket cserélni az Anyegin kapcsán? - kérdeztem, némileg megvillogtatva tudásomat, hiszen... mindezeket átéltem. És ha tudna róla, hogy ő is... de nem. Még nem tudhatja meg! Lehetetlen. Vagyis, nem az, de nem és kész. - A középkori irodalom... jobban vonz, mint az újkori? Úgy értem, van abban az időben valami olyan... csodálatos. A reneszánsz költészet, a furcsa utalások és rejtett szimbólumok... egy sajátos világ. Talán ez az, ahol el tudlak téged képzelni... úgy igazán. - melegedett meg a mosolyom, miközben elvettem a pohár vizet. - Csak... hagyd majd nyitva az ablakod. Lehet, néha meglátogatlak egy afféle "Hogy van a barátom?" féle buliban. - szemtelenkedtem tovább.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 01, 2014 7:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next





Chris & Connie



- Annyira rossz ember voltál Chris? - nem tudok túl sokat a múltjáról. Nem is tudom, valahogy nem kérdeztem, és talán nem is számít annyira, hiszen az a lényeg, hogy most milyen igaz? Most jó ember, most figyelmes és bár kissé néha fárasztó, főleg ha iszik, de attól még nehéz elképzelnem, hogy olyan nagyobb rossz volt régen. Jó persze a lánya ki nem állhatja, de ez előfordul az emberrel, ha gyereke van, és persze tudom én, hogy miket mondott róla Kenzi, de az a perszóna bármit mondhat bárkiről, miért kéne hinnem neki akár csak egy pillanatra is?
- Csak azért mondod, mert sokat ittál és mert ha pocsékul vagy, akkor segítek neked, de azért jól esik. - mosolyodom el. Nem vagyok bombázó és nem is tudná ezt elhitetni velem. Soha sem voltam az a típus, akiért úgy bomlottak volna a férfiak, legalábbis nem vettem észre semmi ilyesmit. Nem is tudom,hogy mennyire menne nekem bármiféle kapcsolat. Eleve úgy indul, hogy válogatni kell? Egy embernek elmagyarázni, hogy teliholdkor inkább ne jöjjön a közelbe, mert széttépem elég macerás, egy vámpír meg, elvből is rühellne, ha már tudja, hogy mi vagy nem? Vannak ritka kivételek, de a ritka kivételek azok... ritkák. A kérésére csak biccentek és nem sokára már egy tál sós mogyorót teszek elé, meg egy pohár vizet. Igen már esélyes, hogy tényleg kissé túlzásba esett.
- Nem mindenki szereti az eszes nőket. De egyáltalán szerinted a magunk fajtáknak van esélye normális, boldog életre? Nehezen tudok hinni ebben. - elhúzom kicsit a számat és halkan sóhajtok egyet. Lehet, hogy okos vagyok, lehet hogy szép vagyok, bár ez utóbbiban nehezen tudok hinni, de attól még az életem zavaros és bonyolult. Egyáltalán nem olyan, amit a legtöbben jól kezelnének. Nem nyithatok senkinek sem azzal, hogy bocs vérfarkas vagyok, bocs nem emlékszem a gyerekkoromra és végül bocs, de lehet hogy üldöz a maffia, csak még nem találtak meg, mert kinyírtam az apámat. Ha viszont ezt nem mondom el, csak később, ha netán már megkedveltem az illetőt, akkor... Nem igazán merem én ezt megkockáztatni. - Jó nekem így Chris. - rántom meg végül a vállam. El kell foglalnom magam és talán a suli erre jó lehet.
- Csak az ittenire, úgyhogy nem kéne sokat nélkülöznöd. - mosolyodom el aztán, bár még mindig kissé bizonytalan vagyok, hogy jó ötlet-e egyáltalán a suli. - Nem is tudom, irodalom... hiszen szeretek olvasni, de érdekel a fényképészet is igazából. Azt hiszem kipróbálok ezt azt, bejárnék sokféle órára, aztán meglátom. - így a legegyszerűbb, ha egyszer az ember nem tudja, hogy mit kezdjen magával.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :

no matter what happens, you are my everything ◎

Tartózkodási hely :
mystic falls ◎
Hobbi & foglalkozás :
walking on my way... ◎



Christopher M. Britanov ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 29, 2014 1:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

Connie & Chris
to a little werewolf  girl

[You must be registered and logged in to see this image.]
- És milyen jól jártál. - jelentettem ki, mikor szóvá tette, hogy Ő sem ismert emberként. Mázlista nő, meg kell hagyni. Talán emiatt vagyok képes elviselni a tényt, hogy körülbelül mindenki, akit egykoron szerettem, mára már halott. Nem kell, hogy szégyennel tekintsenek rám. S nem kell, hogy ezt a szégyent én lássam. Erint hidegen hagyja, hogy mi van velem, tehát... az ő szánalma és szégyene nem érdekel. Érdekelnie kellene, de azt hiszem, a szerelmem iránta egyre inkább elmúlik, mióta tudomást szereztem arról, hogy kikkel képes ágyba bújni csakis azért, hogy megőrízze azt a bizonyos hírnevet. Bonyolult egy nő agyával gondolkodni. Ezért inkább nem is teszem. Jobb lesz, ha egyelőre csakis a lányommal törődöm... és Connie-val. Nem engedhetem, hogy bárki is a tudomására hozza a múltat... mert az mindennek véget fog vetni. És a támogatásom ugyan látszólag jeleskedik, de nem engedhetem... nem. Ő az egyetlen barátom, aki ha tudni fog mindenről, már csak azért sem fog többé kedvelni, mert hazudtam... másrészt mert a múltunk nem engedi majd, hogy kedveljen.
- És ha nem vagy ember? Én sem vagyok, és ez mégis kit érdekel már a mai világban? - kacsintottam rá szemtelenül. - Megannyi vérfarkas vehetne rólad példát... kivéve a szerénységedről. Ha tükörbe nézel, egy valódi... öhm... bombázót kellene látnod, nem pedig egy "nem vagyok vonzó nő" képét. - ráztam meg a fejem, majd eltoltam magam elől a poharat.
- Hoznál valami kis... sósat? Egy pohár vízzel megtoldva. - szakítottam félbe a témát, mikor rájöttem, hogy tényleg túlzásokba estem. Ideje elkezdeni józanodni. És nekem nem kell a sok hülye koktél, meg praktika. A víz és a sós sütemény megold minden problémát.
- Túl sokáig éltél elnyomás alatt... - jelentettem ki aztán, mikor ismét találkoztam a pillantásával. - Ki kell szabadulnod abból a skatulyából, melybe azok az embrerek kényszerítettek téged. - nyeltem egyet. - Hogy végre képes légy látni magad... egy okos, vonzó nőt, aki te vagy és nem a melletted álló bögyös kiszolgáló. - biccentettem a fejemmel a körülbelül három méterrel arrébb álló leányzóra. - Neked vele ellentétben eszed is van. És ez... mindennél nagyobb fegyver. Sokan nem említik a nőt és az észt egy mondatban. Micsoda nagy baklövés. - legyintettem.
A fejemet viszont felkaptam a következő mondatra, és felvont szemöldökkel szemléltem a lányt. - Hm... egyetem... főiskola... végülis egyre megy. Tökéletes kezdete lenne egy új életnek. Én ezt mondom. Nem hülyeség, mert még nem vagy negyven éves. Öreg diák nem vén diák. - pimaszkodtam vele kicsit. - Melyik főiskolára gondoltál? Vagy milyen szakra? Remélem, nem hagysz itt... - biggyesztettem le a számat, játsszva a szomorúságot, bár tudta ő nagyon jól enélkül is, hogy egyáltalán nem töltene el jókedvvel, ha elmenne innen.





Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 21, 2014 1:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next
Néztem a pisztolyt, majd a lányra szegeztem újra a tekintetemet. Honnan szerzett egy ilyen fegyvert? Ez egyáltalán nem az olcsó kategóriába tartozik, minőségi munka volt. A pult alatt néztem végig a fegyvert, kiszedtem a tárat, és megnéztem a töltényeket. Nem volt megtöltve teljesen, talán csak olyan félig, vagy a háromnegyedéig. Nem kellett végignézegetnem, végigszámolgatnom hogy mennyi van benne, érezhető volt a súlyán. Meg nem is gázpisztoly volt, hanem tényleg, gyilkolásra alkalmas kézifegyver. Veszélyes egy részeg embernél, igaza van. De magam sem fogok túlságosan józan maradni, ahogy tervezem. De sokkal józanabb mint ez a lány annyi biztos. Védekezésre egy gázpisztoly is megtenné, szóval ezért sem értem, hogy miért van nála egy ilyen fegyver. A tárat visszaraktam a helyére, majd pedig elraktam az egyik zsebembe. Onnan nem látszik ki úgy, mint az ő nadrágjából. A poharat félrelöktem, és követtem a példáját, inkább az üvegből ittam tovább. Persze nem vedeltem, hanem csak kisebb kortyokban. És hallgattam a történetét, mire teljesen felé fordultam, egész testemmel. Találkozott az emberrel, akit megölt. Ebben mi olyan meglepetés? Boszorkányok már évezredek óta támasztják fel a halottakat, gondolom ez az „ember” is olyan volt. Vagy talán nem is tud az egész természetfeletti világról? Nem lepődnék meg, elvégre nem sok hozzánk hasonló hord magánál pisztolyt, ha meg akarja védeni magát. Inkább az erejére hagyatkozik. Jobban belegondolva érződik is rajta, hogy ember, mert nem tudom egyáltalán beazonosítani sem, hogy milyen fajba tartozik. Kicsit meglepődtem mikor lefordult a székről. De szinte egyből kapcsoltam. Leraktam az üveget a pultra, leszálltam a székről, és leguggoltam hozzá.
- Jól vagy? - Kérdeztem kissé aggódva is, pedig tudom, hogy nem épp van a helyzet magaslatán. Elvégre közel elfogyasztotta már az egész üvegnyi abszintet. Sóhajtottam egyet, majd fogtam a karját, vállamon átvetettem, majd felállítottam. Majd pedig elindultam ki a bárból, egy közeli hotel felé. Könnyebben, és gyorsabban akartam volna haladni, ezért végül a térdhajlatához ért a másik kezem, és a karomba vettem őt. Sóhajtottam, majd folytattam az utamat.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 21, 2014 12:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

dorothea
&
ezio



Tudom jól, hogy nem szabadna így nyilvánosan egyedül iszogatnom, mert ki tudja mikor bukkannak fel az apám emberei engem keresve. Ha pedig részegen akarnak innen kihurcolni nem hiszem, hogy sokan a segítségemre lennének. Egyszerűen elintéznék azzal, hogy részeg vagyok és hülyeségeket beszélek. Szóval nagyon sok esélyem nincs, ha annyira leiszom magam, hogy megvédeni sem tudom magam. Ami szerintem már most megtörtént. A reakcióidőm jócskán lecsökkent és egy kicsit szédülök is. De hát ezért jöttem ide, nem? Azért remélem, hogy senki nem akar itt berontani és elhurcolni egészen az apámig. Mondjuk már az sem érdekel. Vigyenek, hurcoljanak és essünk túl ezen az egészen. Nekem soha nem lesz egy percnyi nyugtom sem. Főleg így nem. Apám jobb esetben egyszerű halállal ajándékoz meg. Rosszabbik esetben pedig addig játszadozik el velem, amíg meg nem unja.
Felejteni? Pontosan. Még a nevemre sem akarok emlékezni. Bár ilyen egyszerű lenne, hogy mások is megfeledkezzenek rólam. – Sóhajtottam egyet, majd újból kortyoltam az italomból. Már nem is éreztem, hogy mart volna. Az előző próbálkozásom teljes mértékben megtette a hatását, mert már egyáltalán nem érzek semmit. Kapaszkodok a bárpult szélében, miközben úgy helyezkedek el, hogy szembeforduljak azzal az alakkal, akivel most beszélgetést kezdeményeztem. Észre sem vettem, hogy elvette tőlem a pisztolyt. Különösebben nem is érdekel. Kétlem, hogy valaki itt akarna lövöldözésbe keveredni. Nem úgy tűnt, hogy az apám emberre, mert ha az lenne, akkor már rég nekem esett volna. Nem éppen a türelmükről híresek.
Tartsd meg. Részeg ember kezébe nem való a pisztoly, ha ki van biztosítva, ha nem. – Annyira mindegy, hogy nálam van-e vagy sem. Valószínűleg azután akarnám elővenni, hogy valaki már rég leütött, szóval feleslegesen cipelném magammal. Lehet, hogy valaki pont abból kovácsolni előnyt velem szemben. Nem.. Jobb, ha megtartja. Remélhetőleg nem ő lesz az, aki ebből előnyt akar kovácsolni. Na, meg szerintem ha odanyúlnék a pisztolyért le is borulnék a székről.
A történetem pedig csak annyi, hogy a saját apám holtan akar látni, de nem hibáztatom. Az érzés kölcsönös. Ja, és még ennek tetejében találkoztam azzal az emberrel, akit elvileg már megöltem.. – Mondtam nevetve, aminek az lett a vége, hogy iszonyatosan megszédültem és ledőltem a bárszékről. Hivatalosan is eleget ittam. Vagyis inkább már túl sokat. Még soha nem borultam le sehonnan így. Ehhez már komolyan mondom tehetség kell. Na, meg ahhoz is, hogy egy idegennek elkotyogjam a dolgaim. Ez nem rám vall, de egyszer megengedhetem magamnak ezt a luxust, nem?





Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 21, 2014 11:18 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next
Nem túl gyakorian járok be bárokba, vagy kocsmákba, akárhogy is lehet ezt nevezni. Igazából soha sem hallottam még róla, csak volt benn egy olyan kellemes hangerő, amiből erre következtettem. Bejöttem, és lássunk csodát, tényleg az. Hogy miért kerestem egy ilyenhez hasonló helyet? Nos, ezt magam sem tudom. Ünneplés talán? Vagy épp az ellenkezője? Ma lett volna ha minden jól megy, a feleségemmel a 721. házassági évfordulónk, de vele ugye nem alakultak túl jól a dolgok. Azok az emberek akik ezt tették velem, vámpírrá változtattak, a feleségem ez általi halálát, és azt, hogy nem voltam itt mikor gyermekeim elmentek a házból megkapták az őket megillető büntetést. Mind egy szálig, nem hagytam hátra senkit. Megkínoztam őket, és szörnyű kínok közt megadtam végül a kegyelemdöfést. De még ezek a kínzások sem voltak ahhoz foghatók, mint amit akkor éreztem, miután a vérét kiszívtam, és holtan feküdt a karjaim közt. Még mindig összerándul a gyomrom az egész miatt, ennyi év után is. Talán nem kéne a múlton rágódni, de megöltem a személyt akit szeretek. És közben nagyrészt a tudatom is ép volt. Ezért is tértem be ma ide, hogy megint elfelejtsem ezeket az emlékeket, jól leigyam magam, persze inkább lassabban. Nem úgy mint a mellettem ülő lány. Kicsit meglepett, hogy a fél üveget kiitta húzóra. Tapasztalatból tudom, hogy nem tesz túl jót ez a szervezetnek, még nekem is sok lenne egyszerre. Meg ahogy látom, valami zsengébb abszintet vett, de még így is elég nagy volt az alkohol tartalma neki. Néztem a lányt, amint dülöngél a széken is egy picit, majd pedig válaszoltam is a kérdésére.
- Látom te is felejteni akarsz. - Kortyoltam bele a pohárba, majd újra megszólaltam pillanatokkal később.
- A te történeted mi? - Kérdeztem, miközben a pohárban lévő whiskyt kiittam. Aki így vedeli a piát annak sem lehet tényleg könnyű sorsa, ha az lenne, akkor társasággal jött volna jól berúgni. De ezt a lányt még az sem érdekli, hogy mit iszik, vagyis valószínűleg érdekli, csak az nem, hogy ennyi egyszerre a torkát is kiégeti a helyéről. A farmeréből hátul kilógó pisztolyt a kezembe vettem, majd a kezemben biztosítottam.
- Csak egy jó tanács… Ha nem használod, akkor ne legyen kibiztosítva, mert könnyen még egy lyukat üthet a fenekedbe. - Mondtam nevetve, majd a pisztolyt néhány centire feldobtam, és a csövét fogtam meg, a markolat az ő irányába volt.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 21, 2014 1:48 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

dorothea
&
ezio




Egyszerre éreztem magam kényelmetlenül és biztonságban attól, hogy a pisztoly a derekamnak nyomódott. Igyekeztem elrejteni a kíváncsi szemek elől. Elég, hogy én tudom van magamnál egy pisztoly. Nem azért, hogy felvágjak vele egyszerűen csak, hogy megvédjem magam. Szükségem van erre. azok után, hogy apám a legutóbbi alkalommal milyen közel volt ahhoz, hogy visszaszerezzen engem ez a legevesebb. Nem fogom engedni, hogy még egy rohadék kihasználjon úgy, mint azaz állat. Mert nem tudom férfinak nevezni az ilyet. Bár a másik sem volt különb, aki meg úgy döntött, hogy inkább nem csinál semmit, mert szerinte ez annyival jobb lépés. Így jobban belegondolva talán ő is többet megérdemelt volna.. De nem én vagyok az igazságosztó. Így remélhetőleg most eltűnnek az életemből egy darabig. Habár nincs egy hete, hogy felbukkantam a városban mégis folyamatosan a hátam mögé nézek. Nem maradhatok itt sem túl sokáig, de még nem érzem úgy, hogy mennem kellene. Múltkor sem éreztem, hogy a nyomomban lennének. Az is eléggé balul sült el. Nem szeretném, ha még egyszer úgy alakulna. Most már felkészültebb vagyok.
Azt hiszem a pincér srác megfeledkezett rólam. Már körülbelül fél órája ücsörögtem a helyemen és mindenhova ki bírta vinni a rendelést csak hozzám nem. Mikor már meguntam felálltam a boxból és a pulthoz mentem. A pult szélén csak egy idősebb férfi volt úgyhogy nem zavartattam magam. Távolságot fenntartottam ezért kihagytam kettőnk között egy széket. Soha nem tudhatja az ember, hogy mégis ki fogja hátba támadni ezért is láttam jobbnak, ha minimum egy széket kihagyok közte és köztem.
– Megkaphatnám végre az italomat? – Nem akartam jelenetet rendezni, de eléggé ki tudok akadni, ha valamit nem kapok meg. Elkényeztetett kislánynak is lehet mondani, de a várakozás soha nem volt az én asztalom. Főleg, hogy nem igazán engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Meg nem is szeretem, ha megvárakoztatnak vagy irányítani próbálnak.
Mikor végre elém helyezték az üvegemet odamotyogtam egy köszönömöt, majd a poharat félretolva az üvegből kezdtem el inni. Nem érdekelt, hogy marta a torkomat nem álltam le két kortynál. Mikor már nem igazán bírta feldolgozni a szervezetem letettem az üveget és éreztem magamon az emberek tekintetét. Szerintem épp elég nő issza le magát errefelé senki nem fogja gondolni, hogy én voltam az. Legalábbis merem remélni. Hosszú idő óta először vágyom egy görbe estére, amikor senki nem szabja meg, hogy mit csinálhatok és mit nem. Nem akarok senkinek megfelelni.. Nem akarom, hogy mindig a hátam mögé kelljen néznem, hátha követ valaki. Egyszerűen csak szabad akarok lenni végre. Ez pedig csak akkor fog eljönni, ha az apám halott. Erre pedig elég kicsi az esély, mert én mostanában a közelébe se tudok férkőzni. Csak akkor, ha úgymond megadom magam. Viszont azzal aláírnám a saját halálos ítéletemet.
Észrevettem, hogy a mellettem ülő alak talán még jobban bámul engem, mint bárki más ebben az elcseszett bárféleségben. – Valami gond van? – Kérdeztem, miközben felé fordultam és belekortyoltam újból az üvegbe.




Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next
Vissza az elejére Go down
 

Hátsó boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 16 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 11 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Hátsó boxok az orfeumban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-