Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
human bloodbags
Kedvenc dal :
fifty shades of delena x cold hearted snake by BonBon x the devil within
Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
being near Elena
Humor :
come, and try me



Damon...Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 10, 2015 1:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next


to Enzo
Hey, my friend
♒ Zene
♒ annyi+1
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Az hát! - emelem poharam az életben maradására. - Meghiszem azt. Nem lehetett valami kellemes ott.. - folytatom, de időközben elakadok, majd hagyva az egészet iszom. A poharak újratöltődnek, mi meg máris készen állunk a következő körökre. Nincs szükség tósztokra, anélkül is lehet inni, még jobban is, mintha fölösleges dolgokon törnénk közben a fejünket.
- Iszunk is közben - bökök a kifogyóban levő üvegre és az előttünk levő poharakra. - Ilyen jó agykurkászt máshol nem találhatnál. Kevés olyat látni, amelyik még alkoholizál is a páciensével- boxolok a vállába lazán. - De nem sietünk.. ráérsz 10 kör után is mesélni - vonok vállat, jelezve, hogy ráérek, majd ráérősen kezeim közé kaparintva a bourbonos üveget, egy lendítéssel ürítettem ki annak tartalmát. Ezt követően Donovanhez fordultam és intettem neki, hogy jöhet az utánpótlás. Nem késlekedik, rögtön elénk is tesz egy másik üveget, az előző helyére. Újratöltöm a poharainkat, majd a páciensem ingerült reakcióját figyelve, türelmesen várakozni kezdek.
- Mindegy, csak mondd már - sürgetem a beszédre, de amint megtudom, miről van szó, elakad a szavam. Maggie terhes.. hogy mi? Az lehetséges? Hogyan? Aztán összeszedem magam, hogy egy normális választ is kipréselhessek magamból az összevissza dadogáson kívül. Épp elég ramatyul fest az én meglepettségem nélkül is.
- Gratulálok, haver! Ti aztán tudtok valamit. - paskolom meg a hátát meglepetten. - Igyunk a leendő apukára, azaz rád! - mondok tósztot, majd az ő poharához koccintom a sajátomat.
- De ez hogy is jött össze, hiszen a vámpírok nem tudnak csak úgy szaporodni?! - kíváncsiskodok. A kérdés csak úgy kiszaladt a számon, nem tudtam visszatartani.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 05, 2015 3:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
+ to hazel itthagytál saintmort
Mindketten hibáztunk és ezt be kell látnunk minél hamarabb ahhoz, hogy újra barátok lehessünk. Nem lesz ugyanaz, mint másfél évvel ezelőtt de az biztos, hogy nem lenne annyira kínos, mint ez a beszélgetés. Talán idővel tudnánk megint kötelékek nélkül beszélgetni, anélkül, hogy kényszert éreznék ráugrani és kiszívni minden egyes csepp vérét.
Nehezen tudok ellenállni ennek a kísértésnek, ami az egész testemet marcangolja. Érzem a torkomban a kényszert, hogy behajoljak és az ütőerére tapasszam ajkaimat, majd belevájva újonnan szerzett fogaimat elkezdjek táplálkozni. Ez pedig nem helyes.
Hazel a legjobb barátnőm, életem szerelme és most mégis azon töröm a fejem miként tudnám lecsapolni a vérét. Kiráz a hideg, és izzad a tenyerem, ez pedig egyáltalán nem tetszik. Az egész helyzet olyan kínos, hogy nem bírom sokáig élvezni a társaságát. Bármennyire szeretnék mindent megbeszélni vele.
Talán idővel még odáig is eljutunk, hogy bevallom az érzéseimet és azt is mivé váltam, míg Ő egy másik kontinensen próbált megélni. Mindketten szörnyű évet tudhatunk a hátunk mögött én úgy vélem.
-Először a nyelvet kellett volna megtanulnod, vagy legalábbis az alapokat elsajátítani. Talán úgy könnyebben betudtál volna illeszkedni. – mindez csak feltevés, hiszen én nem tudom milyenek az emberek azon a tájon. Minden költözésnek az alapja az ország sajátosságainak megismerése, majd megjegyzése és a nyelv alapjainak elsajátítása. Utána jöhet a többi, de szerintem Hazelnek ez nem volt meg, persze tudom már évek óta tervezte ezt a kiköltözést, de akkor is. Amit tavaly tett az hirtelen fellángolásból történt, nem is volt ideje mindezt megtervezni. Legalábbis én ezzel áltatom magam. Egy ideig azt meséltem be magamnak, hogy ez hirtelen ötlet volt nem pedig eltervezett. Talán hazudtam magamnak, vagy nem tudom…
-El bizony. Na, most bepótoltuk az elmúlt alkalmakat, nem? – szándékosan kerültem a helyet, a drága pincérnőcske segítségemre volt a kivitelezésben. Bármennyire is vágytam újra látni a lányt, ugyanannyira féltem is a találkozástól s még eddig nem történt semmi különös, de fogalmam sincs meddig tudok ellenállni. Hamar kijövök a sodromból, és talán ha olyan témákra evezünk, amiktől régen is a falra tudtam mászni félő, hogy kiakadok és elárulom magam.
-Hirtelen megvilágosodott az anyád, vagy talán kezd benőni a feje lágya? Amúgy még mindig nem tudom elképzelni, hogy tudod mindezt eltűrni és elviselni. Én tuti megőrülnék, ha a férfiak adogatnák a házunkban a kilincset egymásnak. – nem tudom hogy bírja, én még a szüleimet egyszer sem hallottam közösülni, pedig van egy húgom és azóta is próbálkoznak még gyereket összehozni.
Engem nem zavar, bár most a szuperszonikus hallásommal talán már meghallanám a legapróbb nyögést is, amit nem igazán szeretnék. Áldom az eget, amiért elköltöztem otthonról.
-Ezek már reálisabb tervek, de szerintem ne mondj le véglegesen az utazásról. Ha nem is életvitelszerűen élsz ott, de párszor kiutazhatsz Thaiföldre. Végtére is a szerelmed az a város. A szakot meg ráérsz eldönteni, van egy nyarad, addig szétnézhetsz. – megint ugyanazokat a köröket járja mert felelőtlenül döntött, de legalább megtapasztalta milyen is ott. Én nem hiszem, hogy kimentem volna mielőtt megtudnék valamit a helyről vagy lenne ott valakim.
-Az jó lenne, legalább nem unatkoznék. – örülök annak, hogy igent mondott. Legalább nem kell mindenkivel jó pofiznom, és nem csapódnak hozzám emberek akiket nem ismerek de ők szívesen megismernének. Meg amúgy is jól esne több időt tölteni Hazel-lel. – Természetesen. Befejeztem az egyetemet, van egy menedzserem és egy kisebb bandám is, akinek én vagyok az énekese. Fellépünk a fesztiválon. – lazán mesélem ezeket a dolgokat. Számomra ezek már megszokottak, nincsenek bennük semmi különleges dolgok.
-Képzeld, elköltöztem otthonról és van saját lakásom. Tök jó minden, igazából. – hazudok, természetesen. Mert semmi se jó, hiszen vámpír vagyok.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 05, 2015 10:57 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
   
to Damon

   
Nem sokkal azután, hogy megöltek, szellem lettem. Azt hiszem ez előtt láttam Damon képét, ami lássuk be a cellaévek alatt bőven unalmas lett. Most viszont az újabb viszontlátás miatt kezdtem egy bemelegítő körrel.
-Meglepő mi? Tudod, az a szellemesdi nem volt elég ahhoz, hogy maradásra bírjon.-mondom, mikor lecsúszik az ital a torkomon, és csatlakozik hozzám a következő körre, bár nem igen tudtam, mire mondjak tósztot. Arra, hogy élek, vagy arra, hogy ő él, vagy arra, hogy mi élünk, vagy keressek más okot. A más ok kimerült abban, hogy révén nincs apokalipszis, vagyis nem akkora, hogy érdekeljen, ihatok. Hát igyunk erre.
Ahogy elhelyezkedik, meg ahogy kiejti a szavakat, megrántom a szemöldököm, és a biztonság kedvéért elmormogok az orrom alatt egy rövid mondatot.
-Ivócimborát kerestem, nem agykurkászt.-hangomban semmi irónia, vagy viccesség nincs, közönyös, tényközlő, majd vállat rántok, és csendben maradok, mintha nem lenne mit mondanom. Valójában túl sok mindenről kellett volna beszélni, de nem éreztem még magam ahhoz eléggé nyeregben ivás terén, hogy egyből nekikezdjek. Mikor újra tölt, a pultra csapom a poharam és miután végigcsúszik torkomon az alkohol, visszateszem a poharat.
-Hosszú vagy rövid verzió kell?-érdeklődöm, majd én is elhelyezkedem, és tekintetem a pultosra siklik, figyelve, mi a frászért rendezkedik úgy, mintha az angol királynőt várná.-Maggie kikapcsolt, majd miután kis híján megöltem, kiderült, hogy terhes. Ez így elég rövid és lényegre törő volt?-érdeklődöm, egy-két fontosabb részt kihagyva, kezemmel megdörzsölöm arcom, és megrázom a fejem. Amikor az ember egyszerre örül valaminek, és egyszerre tart valamitől, az nem a legjobb párosítás.
   
   
▲ music: I'm a Man▲ ▲Words: 247 ▲ ▲Note: - [You must be registered and logged in to see this link.]
   
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
human bloodbags
Kedvenc dal :
fifty shades of delena x cold hearted snake by BonBon x the devil within
Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
being near Elena
Humor :
come, and try me



Damon...Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 04, 2015 9:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next


to Enzo
Hey, my friend
♒ Zene
♒ annyi+1
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az utóbbi időben nem igazán történt semmi említésre méltó a napjaimban. A megszokottaktól eltekintve, persze. Minden szuper, illetve kissé unalmasan monotonszerű is volt körülöttem, egészen Stefan nagy bejelentéséig, aki hirtelen úgy döntött, hogy maga mögött hagyja Mystic Fallst és New Orleans-ba költözik. Hogy mi a fene üthetett bele, azt elképzelni nem tudom. Illetve, ha jobban belegondolok, sejtem... Na mindegy, ő tudja, az ő élete. Majd visszajön, ha honvágya támad.
Ezuttal úgy döntöttem inkább gyalog teszem meg az utat a Grillig. Úgyis inni megyek. Az ivócimborám valószínüleg már megérkezett. Nem is tudom, mikor láttam Enzot utoljára. Mintha egy évtizeddel ezelőtt lett volna, olyan régnek tűnik. Ekkor eszembe jut, hogy a visszatérése óta nem láttam őt. Borzalmas barát vagyok, elismerem.
A bejárati ajtó kicsapódik, én meg besétálok rajta, mint a nagyok. Egyenesen a pult fele indulok, ahol rögtön ki is szúrom az ivócimbimet. Elvigyorodom a magasba emelt pohara láttán, majd egy bólintással intek neki.
- Ahogy te is- teszem hozzá vigyorogva, miközben helyet foglalok mellette.
Tósztja hallatán nem kicsit lepődtem meg, de végül kézbe vettem az előttem levő általa teli töltött poharat és  lecsúsztattam annak tartalmát a torkomon.
- Na mesélj. Miről maradtam le? - Kérdezek rá pszihológushoz hasonló stílusban, közben kényelmesen elhelyezkedve a bárszéken, mintha az minimum egy fotel lenne. Abban egészen biztos voltam, hogy történt valami.. csak abban nem, hogy micsoda. Hirtelen Maggie jutott eszembe.
- Amíg azon agyalsz, hogy mivel kezdhetnéd, én töltök - mondom, majd újra is töltöm a poharainkat.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
Humor :
••annoying



Enzo ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 04, 2015 5:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
   
to Damon

   
Az elmúlt napok "kellemes" emlékei ellensúlyozására szükségem volt egy italra. Vagy inkább sokra. Viszont kétlem, hogy az éjszakát így a családi ház ölelő falai között akarom majdan eltölteni. A pulthoz sétálva kérek egy üveg töményet, két pohárral. Sejtésem szerint hamarosan felbukkan az ivócimborám is. Addig viszont töltök magamnak egy pohárral, és körbenézek a bárban. Túl rég ücsörögtem itt egyedül. Legutóbb volt egy szőkeség személyiben némi társaságom, de rá már azt hiszem nem számíthatok. Pedig a vére aztán igazán zamatos volt.
-Te még élsz?-vonom fel a szemöldököm, mikor az említett személy elhalad az asztal mellett, mire elégedetten bólint. Félresikerült terv volt az akkor, és az alkohol homályában úszva úgy tűnt, ő már nem él. De nem hiszem, hogy emlékezne rám. Ha meg igen, akkor sem sokat számít.
-És te is.-nézek az ajtó felé, ami kivágódik Damon előtt, és magasba emelem a poharam, hogy a megbeszélt helyen és időben, ivásra készen lennék. Töltök a másik pohárba is, és a velem szemben lévő helyre tolom, hogy ha megérkezik, máris kéz közelben legyen az ital. Szinte hasogat a fejem, ha csak arra kell gondolnom, hogy mi történt az elmúlt egy hétben. Vagy az elmúlt pár hónapban. Egyik vödörből a másikba léptem, és mind tele volt rendesen olyan dologgal, ami nem elég, hogy büdös és ragad, még levakarni is nehéz volt. Az életem most pontosan ehhez hasonlított.
-Igyunk arra, hogy ihatunk. Másra nagyon úgy sem lehet manapság.-bár ő jóval le van maradva a dolgokban, azért nem terveztem minden bajom a nyakába zúdítani idő előtt. Ráérünk arra még. A második ital is lecsúszik torkomon, mintha víz lenne, majd újra töltök. Ami hiányzott az életemből, az most pontosan ez volt.
   
   
▲ music: I'm a Man▲ ▲Words: 274 ▲ ▲Note: - [You must be registered and logged in to see this link.]
   
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



Mila Tawn-Holloway ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 25, 2015 7:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
a witch & two wolfie against me
where is the fair play?

[You must be registered and logged in to see this image.]
A legjobb mentorom volt. Az élet mellett természetesen. Tatia Petrova rám bízta a legféltettebb titkait, megosztotta velem azt, hogyan él ő, és míg nem voltunk kénytelenek megválni egymástól, tökéletesen érvényesítettük akaratunkat együtt. Mondhatni, ketten együtt képesek lettünk volna előidézni egy apokalipszist is. Önmagunk hibáján kívül történt, hogy le kellett mondanunk erről. De nem felejtettem el egyetlen leckét sem. Nem véletlenül ő  a legjobb barátnőm a mai napig. Nincs hitem másban, csak ebben az egyetlen emberinek nevezhető kapcsolatban, hiszen a barátság túljut minden fizikai és szellemi korláton, legyünk bárhol, bárkivel és bármikor.
Ahogy a férfi felpattant, bár meglehetősen higgadtan tette, legalábbis próbálta megtartani ezt az álarcot... eleinte nevetni akartam. Tényleg nem tudták, kivel húznak ujjat. Hónapokon keresztül tarttott fogva egy beteges emberi doktor, különböző vámpírmérgeket fecskendezett a testemben, és egyszer sem sírtam, egyszer sem könyörögtem az életemért, pedig piszkosul fájt, ahogyan a szerek marták az artériákat, ahogyan elérték a szívemet... halált váltottak ki. De vámpír lévén számomra ez semmit nem jelentett.
- Miau - reagáltam csupán ennyivel a vérfarkas férfi szavaira, utánozva egy mindenre kész macskát. Már a nevét sem tudom, nem volt túl lényeges információ számomra, valószínűleg Adélaide-ét sem tudnám, ha nem bukkanna fel újra és újra az életemben. - Nagy tehetség kell ahhoz, hogy az én romlotságomat valaki kiszagolja - vontam fel mindkét szemöldökömet bambán. Hangomból csöpögött a gúny. Tényleg, mintha bármit is megpróbáltam volna elrejteni magamból. Ellenük tudnám fordítani a saját fegyvereiket is, de egyelőre túlontúl érdekel, vajon ez a trió mire is képes ellenem. Vagy mit forralt ki. Ezt talán még meghallgatom. Felőlem utána bármilyen tettek mezejére léphetünk.
A boszorkány volt számomra az est fénypontja. Legalább egy normális lény ül az asztalnál, aki nem rendelkezik elviselhetetlen szagmintával, és még az arca is egészen türhető. Meglep, hogy vérfarkasok szolgálatába állt. - Valószínűleg te leszel a bérgyilkosuk - vigyorodtam el szélesen, bár hangom enyhén túlzó volt. Adélaide nem adná át másnak a piszkos munkát, bár nagy gyávasággra vall, hogy nem egyedül jött ellenem. - Vagy a hátvéd? Nem teljesen mindegy? Ki akarják használni a természet adta képességeidet az önző céljaira - sóhajtottam fel lemondóan. A banyában még van némi reménységem. Maximum annyit veszítek, hogy visszaolt, és akkor egyedül maradok. De akkor még izgalmasabb lesz a színdarab. - Na, mivel kezded? Némi verbéna a nyakba? Egy kis vérfarkasharapás, drága Adélaide? - kérdeztem tőle nagyra nyílt szemekkel, majd végignyaltam alsó ajkamat.
Csak arra emeltem fel a fejem, ahogyan a társaság férfi tagja elhagyta az asztalt. Tekintetem nem követte őt, de én magam is felálltam, és a boszorkányra pillantottam. - Nos, kedvesem. Tudnék kettőnknek egy nagyon izgalmas játékot. Adélaide, szeretsz fogócskázni? - kérdeztem ezúttal már a vérfarkastól egy széles mosoly kíséretében, és szemöldököm kecsesen emelkedett meg. Valószínűleg nem is sejtette, miről beszélek.    


|| [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 14, 2015 11:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
mila & thadeus & naevia
this is gonna be fun

Fel tudtam volna robbanni a dühtől, ami bennem tombolt, de tudtam, hogy nem éppen a legjobb helyszínen vagyunk hozzá. Lehet, hogy már a záróra közelít és egyre fogynak az emberek és lassan az alkalmazottak is eltűnnek, de akkor sem kellene éppen itt egymás torkának esni, mert akkor azt hiszem, hogy nem maradna holnapra semmi sem és még a végén Thadeus lehúzhatná a Grill rolóját örökre.  Mert az egyszer biztos nem lenne szép látvány, ha itt ténylegesen darabokra téphetném. Egyrészt, mert sosem becsülöm alá az ellenfelemet és tudom, hogy neki is megvan a maga ereje, de pontosan ezért lenne kemény küzdelem. De azt hiszem valami biztosítékként szerepel a boszi erre az esetre is, hogy ne essünk egymás torkának, ha pedig mégis ne tomboljunk túlságosan.
- Akkor pontosan tudod, hogy milyen érzés. Talán még arra is emlékszel, hogy milyen, mikor elragadják az utolsó embert is mellőled, vagy az is lehet, hogy az még csak most következik nem tudhatom, de ne mondd azt, hogy nem akarnád megbosszulni, ha nem tudnád ki tette. - Elhiszem, hogy mindannyian sokat veszítettek és hozzájuk képest én egy pólyás kisbaba vagyok, aki apró problémákért nyavalyog, amiknek nincs is jelentőségük. Elveszítettem valakit, ők pedig többet, hiszen sokkal régebb óta járnak-kelnek. Én még gondolat sem voltam, mikor ők már elveszítettek valakit. Ebbe így belegondolni azért egy kicsit szomorú.
- Hát én már kezdem unni, hogy itt ücsörgünk, szóval részemről bele is kezdhetünk a helyzet móka részébe. - Nem akarom tovább bámulni Milena öntelt képét. Olyan szívesen végigkaparnám.. Aztán, mikor begyógyult óvatosan lenyúznám az arcáról a bőrt. Nem is igazán azért, hogy fájdalmat okozzak neki, hanem ezzel boldoggá tegyem önmagam. Míg ő szenved addig az én lelkem szaltókat dobál. Kíváncsi vagyok, hogy milyen messze kell elmennünk, hogy megtörjük, hogy a végén már elhullasson egy őszinte könnycseppet. Mert addig én nem szándékozom megállni. Senki nem állíthat meg.. Muszáj maradandó nyomot hagynom benne, ahogyan ő tette azt velem.



btw i'm adélaide not adélaida! xd ||  ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 13, 2015 5:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next


to Miléna, Adélaida, & Thadeus
my enemy's enemy is my friend ?
Nem értettem, mi a fenét csinálok én itt tulajdonképpen, s ami itt tartott, az csak a fizettség volt, amit Thadeus ígért nekem. De már az is sok volt, hogy két farkassal meg egy vámpírral kell egy légtérben léteznem. Lehet, hogy lett volna jobb dolgom is, de most az a jobb dolog nem akad, s nem sürgetett, csak figyelmeztetett arra, hogy éber maradjak a beszélgetés minden pillanatában.
Megmagyarázhatatlan módon elnevetem magam, s kivételesen nem tudom visszafogni magam.
-Drága bogaram. Mit gondolsz, hatszáz év alatt még senkit nem vesztettem el, aki számított volna?-nézek a kisfarkasra, majd gúnyos mosolyt virítok vámpír felé, hisz azért ha ezt tette, nem érdemel hátba veregetést, de nem én leszek az, aki elmondja, hogy kinek mit kellene éreznie, vagy mit sem. Megvolt a magam baja, a magam keresztje, az övéket nem állt módomban sem cipelni, sem megismerni a kelleténél részletesebben.
Őszintén, én is tisztázni akartam, hogy mi a beszélgetés tárgya, amiért én itt voltam, így a becses társaság férfi tagjára néztem én is, várva némi magyarázatot.
Az ilyen helyzetektől akartam megmenekülni, most mégis egyik kellős közepébe cseppentem, s ahogy a férfi kirohan magából, kiadva a véleményét, felemelem a poharam, mielőtt azt is lesöpörné az asztalról haragjában, s belekortyolok az italba, a poharat erőteljesen az asztalra csapva a művelet végén.
-Legközelebb dupla ennyit fizetsz az ilyen kis színdarabokért, mert egyenlőre nem értem, nekem ebből mi hasznom lehet. Egy kislány a gyászával, meg a huszadik tucat vámpírnő, akit megharapnak, átváltoztatnak, és jobb mókát nem talál, mint a gyilkolás. Ő megkapta a bosszúját, őt meg ha valóban megharapta meghal, azon én sem tudnék változtatni.-adok hangot véleményemnek, a nőre és a farkasra nézve, majd Thadeus-ra emelem a tekintetem, és összecsapom magam előtt a kezeim, majd ölembe ejtem őket, és arcomra bájos mosolyt varázsolok. Ha már mindenki véleményt fejteget, én miért ne tenném?
-Szóval unatkozunk még egy sort, vagy megtudjuk végre, mi a csoportterápia oka?-érdeklődöm kicsit fennkölt hangon, továbbra sem zavartatva magam, arcomon egy furcsa arckifejezéssel, mely egyszerre ironikus, unott és érdeklődő.
music:cupid carries a gun|words: 327
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 10, 2015 6:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next





Miléna, Adélaida, Naevia & Thadeus
[You must be registered and logged in to see this image.]


Amennyire csak lehet, igyekszem már pusztán a jelenlétemmel nyugalmat erőltetni Adelaidára, a boszorkány indulatai ilyen téren semlegesek, a vámpír pedig elég ha csak a fizikai erőfölénnyel van tisztában, nem érdemes már a bárban fenyegetni. Első körben úgyis a tárgyalás, és a leleplezés a cél, a fizikai konfliktus majd a későbbiekben jön. Reményeim szerint. A Grillben ugyanis nem akarok vérontást, nyílt harcot, akkor egy életre elásnám magamat, és a terveimet. Adelaida azonban fiatal, bosszúszomjas, ezért hoztam a boszorkányt, hogy legalább a kezdeti kedélyeket csillapítsa, amennyire lehet. Természetesen nem úgy, hogy mindenből kimarad, ezért időnként rá is sandítok, hogy remélem tudja miért van itt. Éppen ezért meglep, amit tőle hallok.
- Nem. Te azért vagy itt, amit megbeszéltünk. – Szögezem le, nem fogom hagyni, hogy már innen visszatáncoljon. Ingerült ugyan nem leszek, ám nem szoktam meg, hogy szövetségeseim egy előre eldöntött ügy kapcsán újabb feltételeket szabjanak. A vérfarkas és a vámpír kettősére tér vissza a tekintetem, csakis abban tudok helyt adni a boszorkány megszólalásának, hogy a lényegre vagyok kiváncsi, első körben a vámpír védőbeszédére. Ha nem lesz ilyen, és arrogánsul vagdalkozik, azzal elismeri, lett volna miért felelőségre vonnunk. Vonnunk, többesszámban, hiszen Adelaida mellett állok, és tudom, fordított helyzetben megtenné. Legalábbis merem remélni, hogy ennek a mai találkozónak nem én vagyok a tétje, nem jött rá senki a valódi tervemre, hogy csapdába csaljon.
A vámpír szavaira már látom, hogy igazunk volt. Úgy kezel minket, mintha holmi bolhák lennénk a fenséges hajában. Erre már rámarkolok az asztallapra, és nehezen fogom magam vissza.
- Milena... ha egyátalán ez az igazi neved. Sejtettem, hogy kiszagoljuk, romlott alak vagy. Lehet, hogy a kislány csak megharapott, és még mindig élsz. Ne aggódj, meglesz a mulatságunk, és hidd el, cseppet sem fogunk... hogy is fogalmaztál? Unatkozni.. – Utálkozva vonom le róla a tekintetemet, a hely lassan kiürül, nagyjából záróra környékére kérettem oda őket, a pincérek buzgón terelgetnek mindenkit kifelé. Meghagytam nekik, hogy ha csak a mi asztalunk marad, akkor ők is lépjenek le, majd én bezárok. Az utóbbi időben higgadt személy benyomását keltettem, de ott nyugszik bennem a kék nemesi vér, amely nem tűri, hogy igazságtalanság üsse fel a fejét. A vért vérrel mossuk le, és őszintén teszek rá, ha emiatt Adelaidát a saját szintjére húzná le. Miután én is azért vagyok a városban, hogy bosszút álljak, ha a valaki, hát én megértem a farkaslány indokait.





♫ Chi mai ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ @

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 01, 2015 11:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

kyan richardson && hazel saintmort


« grill. »
Szeretném megtudni, hogy Kyan mit gondol erről az egészről. Rólam, Thaiföldről, hogy itt hagytam, hogy most visszajöttem, hogy minden megváltozott, hogy itt ülök a grillben és ugyan nem tudja, de rá várok, mióta hazatértem minden egyes nap. Semmit sem tud, mégis mindent. Csak ezekben a helyzetekben kérem azt, hogy tudjak olvasni a gondolatában, máskor nem, mivel semmi közöm hozzá, amit elmond, csak az tartozik szerény személyemre. Viszont most minden megváltozott az elmúlt években. Semmi sem olyan, mint régen és nem tudom, hogy vissza akarom- e csinálni. Nem tudnék újból a legjobb barátja lenni, már akkor is édes kevés volt ez számomra és a távolság ahelyett, hogy lehűtött volna, csak felpezsdítette a szerelmem iránta. Vajon mi történt vele, míg távol voltam? Bejött a zenei karrierje, zenél még egyáltalán? Hiszen mindig is az volt a nagy álma! Attól féltem a legjobban Thaiföldön, hogy legközelebb már csak majd a tévében látom Kyant, sehol máshol. Nem akarnék úgy élni, fájna. Talán el is feledne.
- Talán igazad van, de nem, nem volt jó kint. Azt hittem minden tökéletes lesz, ám sehol semmi – húzom el a számat. Szíven üt, amikor azt mondja, hogy ha tovább maradtam volna kint. Ugyan lehet, ezt nem úgy érti, ahogy én értem a szájából. Biztosra veszem, hogy ez a találkozás mind a kettőnk számára ugyanolyan kellemetlen. Már egyáltalán az, hogy látjuk egymást, de még az is tetézi a dolgokat, hogy leült velem beszélni, valószínűleg mindössze puszta udvariasságból. A régi idők elmúltak és az új kezdet kínkeserves számomra.
- Hát igen, elkerültük egymást – mondom feltartva a két kezem. Szándékosan nem szólok egy szót sem az üzenetről, míg Ő sem teszi. Tudom, hogy megkapta, nem létezik, hogy nem. Csupán kedvesnek akar tűnni, mint máskor is, amikor velem van. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom vagy gondolnom erről az egészről, próbálom a legjobbat és nem összeesküdési elméleteket gyártani a fejemben, pedig ahhoz lenne a leginkább kedvem.
- Ha itthon vagyok elég kellemetlen neki és nekem is, hogy idegen férfiak járkáljanak a házunkban, akik mindössze azért jöttek, hogy megdugják anyámat és még fizetnek is érte – magyarázom neki a dolgokat az én szemszögemből. Sosem örültem, hogy az édesanyám prostituált, de ezen nem lehet változtatni. Mondhatni, hogy imádja a munkáját, a saját bevallása szerint tisztességesen keresi meg a pénzét. Ez is munka, dolgozik érte és nagyon is jól keres vele. Ugyan nem keres annyit, mint édesapám, de ahhoz neki is kellene alapítania egy céget, amely kihat az egész világra.    
- Ja igen – mosolyodom el, s kissé kínosan el is nevetem magam. Kyan mindig is utálta, hogy dohányzom, a tüdőm sem szereti, de én elvagyok vele. Tudom, hogy nem viccből vagy jófejségből jegyezte meg, de nem is akart szemrehányó lenni. Talán valahol a kettő közt.
- Semmihez, lézengek egy kicsit, élvezem, hogy szabad vagyok. Talán évvégéig, aztán neki kezdek az egyetemnek újból, de valami emberibb szakot választok, amivel tudok a környéken is érvényesülni. Márr nem tervezek innen elmenni – vázolom fel a terveim nagyjából. Tényleg jó lenne a környéken maradni, ám nem tudom, hogy mennyire fog összejönni. Túl jól ismerem magam.
- Hát elmehetek, ha gondolod – úgy válaszolok, mintha egyáltalán nem izgatna a dolog, s félvállról venném. Pár perccel ezelőttig ugrálva ordibáltam volna az igen szócskát, de az óta a pincérnő mondott valami olyan, amitől a plafonra tudnék mászni. A barátnő szótól mindig az őrületbe lehetett kergetni. Ha Kyan nem szingli, nincs túl sok keresnivalóm ott. – De akkor neked ezek szerint még megmaradtak a zenélőős terveid.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 26, 2015 9:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
18+


Jeremy& Anna


  Jeremy már évekkel ezelőtt is tudta, hogy nálam a kemény hatásfok játszik csak igazán, azt szinte csak simogatásnak érzem, ha csak úgy tessék-lássék tombol bennem. Nyugodtan engedje el magát, hiszen mi történhet? Eltöri a karomat? Fáj ugyan, de csak az élvezetet növeli, hiszen úgyis begyógyul, viszonylag gyorsan. Nem hiszem, hogy így visszatérve a halálból, vérhiányosan, minden szükségletemre kiéhezve, hogy évek óta nem láttam a pasimat az előjátékkal kellett volna szöszölnünk a grill mosdójában. Lesz még bőven időnk összebújni, játszani a cukikat, csak annak köszönheti, hogy nem téptem le róla a ruhát, hogy ki is kell még mennünk innen, és lehetőség szerint nem úgy, mint a csövesek. Mondjuk akinek egy kis füle van, és a közelben ült, úgyis hallotta. Erre mondják azt, hogy ötperces gyorsmenet, a gyorsan felszabaduló energiák azonban engem is csak tovább tüzelnek, és ahogyan végeztünk, mintha az ő tekintetében is ezt az újraéledő vágyat látnám égni. Most csupán sebtiben fogást találtunk a másikon, összességében bemelegítettünk. Meg sem nagyon próbálom visszafogni a sikolyomat, összeszorítom a combjaimat, mintha valami szüzike lennék, tudom, hogy ezt imádja, és nem sokkal később csatlakozik hozzám az élvezetek birodalmában. Ráborulok a vállára, hogy hatalmasakat zihálva pihenjem ki magam, vádlimmal a hátsóját simogatom hálásan. Elméletileg lélegeznem sem kéne, hiszen vámpír vagyok, halottként nincsenek kötelező életfunkcióim, ám a vér áramoltatja az oxigént is, így a tüdőm is normálisan működik. Felpillantok rá, hogy a tenyereimbe fogjam az arcát, ezúttal harapás nélkül csókolom meg, hogy majd kibontakozzunk egymás karjaiból. Ledobott farmerem zsebéből egy papírzsepit veszek elő, hogy legalább minimál tisztálkodást eszközöljek. Amint készen vagyok, hallom, hogy hasonló megfontolásra jutott, mint én magam.
- Hol laksz most egyátalán? – Kérdezek vissza, és megtapogatom a hajamat, annyira nem is pirultam ki, hogy csatakos legyek, a lábam között is bírnám még a tempót, de ne hívjuk fel most magunkra a figyelmet. Kutyafuttában magamra kapkodok mindent, kész csoda, hogy nem gombolok félre gombokat, aztán bólintok, mehetünk! Kilépünk a grill mosdóján, pár vizslató tekintetet leszámítva semmi extra. Ezek szerint a zene csak elnyomta a történteket, és volt olyan szerencsénk, hogy pont ebben a pár percben senkinek nem kellett annyira mosdóra szaladni a pasik közül, hogy fel is tépje a zárt ajtót. Bezzeg ha a lány mosdót céloztuk volna meg! Kézen ragadom, és már fokozott erővel süvítek ki vele az ajtón, a vámpír gyűrűm véd a naptól, Emily bűvereje még mindig benne lapul. Kérdőn nézek Jeremyre, hogy na most merre?


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ régi-új szerelmemnek ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 26, 2015 11:22 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
+ to hazel itthagytál saintmort
Szenvedtem az első pár hétben miután megtudtam, hogy Hazel fogta magát és elfutott egy jobb helyre azért, mert az volt az álma. Legalább annyit mondhatott volna, hogy fakabát, legalábbis én ennyit biztosan mondtam volna, de már nem tudom. Szörnyen éreztem magam, és akkor jött az a remek ötlet, hogy menjek el bulizni és ne figyeljek semmire. Így sikerült buknom egy félévet az egyetemen, ami mondjuk annyira nem szörnyű csak elfelejtettem beadni pár dolgozatot, de ez mára már meg van oldva. A drága tanárok megtalálták hirtelen a beadott papírokat és osztályelsőként fejeztem be. Hogy ebbe volt-e némi beleszólásom? Természetesen. Ez volt az első dolog, amit vámpírként tettem. Pár hónapra rá persze.
Eleinte nem értettem mi folyik körülöttem, bennem, de minél több időt töltöttem el vámpírként nem törődve a kötelezettségeimmel annál jobban éreztem magam. Még Hazelt is sikerült valamennyire kiráznom a fejemből, bizonytalan időre, mert néha napján előjöttek az érzések s bár könyörgött a vörös bögyös, hogy kapcsoljam ki az érzéseimet és adjam át magamnak az érzésnek, de ez nem történt meg. Pedig gondolkodtam rajta, tényleg, és szerettem volna, de egy apró részem mindig abban reménykedett, hogy ez a lány, aki most előttem ül még mindig ugyanolyan gyönyörűen, meggondolja magát és visszatér hozzám. Ez most megtörtént, de akkor miért érzem ezt a hatalmas űrt?
-Szerintem nem lett volna gondod a nyelvvel, csak kicsit gyakorolnod kellene. Amúgy meg mindent meglehet szokni, csak idő kérdése. Talán, ha több ideig maradsz kint, akkor… - vállat vonok. Nem tudhatom min ment keresztül, és nem is akarom, mert akkor csak erősödik bennem a lelkiismeret-furdalás, amiért nem mentem utána. Szerintem ez volt a saját gyászolásom, mindenki máshogy vészeli át azt, hogy ha a legjobb barátja lelép.
Kényelmetlen ez az egész hiába próbálok úgy viselkedni, mint Thaiföld előtt, nem megy. Egyszerűen nem vagyok ugyanaz az ember, aki akkor voltam mikor elvesztettem Hazelt. Azóta rengeteg idő eltelt, megerősödtem és átváltoztam. Már nem vagyok egy ártatlan személy, aki az énekléssel foglalkozik. Egy gyilkos is vagyok.
- Ennyi ideje vagy itthon és még nem találkoztunk? – hitetlenkedtem állszenten. Természetesen pontosan tudtam mikor érkezett vissza, csak egyszerűen fájó lett volna látnom. Így is nehezen állom meg a kísértést a puha nyakának vonzásában. Nagyot nyelek és elkapom a tekintetemet. – Miért nem fogadhatja otthon a klienseket? – emlékszem kiskoromban Ő volt a legmenőbb néni, mert mindenki hozzá járt. Egy időben pár osztálytársam is odajárt hozzá, míg nem lett barátnője.
- Rendben, akkor máris hozom. – egyre szélesebb mosollyal az arcán nézett hol rám, hol pedig Hazelre Angela, majd miután megkapja a kérdésére a választ ringó csípővel már el is tűnt mellőlünk. Nagyot sóhajtottam és beleszagolva a levegőbe megcsapott az a tipikus bűz, amit Hazel nyugtatónak tart. – Látom még mindig megtartottad a káros szenvedélyedet. – jegyzem meg óvatosan, nem ítélkezve, hiszen én sokkal rosszabb dolgokból táplálkozom.
- És most mihez fogsz kezdeni? – érdeklődöm. Szeretném azt hallani, hogy itt marad bár egy másik szempontból nézve nem biztos, hogy jó lenne. Még mindig fura nekem ez a vámpírság, és nem szeretném, ha áldozatául esne ennek az egésznek. – Hamarosan lesz egy nagyszabású fesztivál, lenne kedved elmenni? Fellépő leszek.


Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



Mila Tawn-Holloway ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 17, 2015 11:22 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
a witch & two wolfie against me
where is the fair play?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kissé nehezemre esett komolyan venni ezt az egész szituációt. Voltam már nehezebb helyzetben is, nem ők fogják megváltani a világot. Ráadásul momentán van nagyobb bajom is annál, hogy ezek itt hősködnek és képesek bármit megtenni, hogy a drága kis vérfarkas végre elégtételt vegyen. Elég nagy büntetés számomra az is, hogy Maxfield miatt csupán vámpírokból vagyok képes táplálkozni, ami nagyjából olyan, mintha kannibál lennék. Nem, ez még annál is borzalmasabb. Szóval vagy most rögtön próbáljanak meg csodát tenni, vagy menjen mindenki a maga útjára, mert talán a kis vörös nem árulta el rólam, de baromira nem vagyok a türelem embere, és általában ha elfogy, akkor nem úgy kezelem, mint a többi naiv kislány, sokkal durvábban. De Adélaide ne tudná?
Én magam is hátradőltem, közben felváltva figyelve mindhármójukat, de egy hajszál választott el attól, hogy ne vegyem elő a kis rúzsomat, és ne kezdjek el sminkelni, egyáltalán nem érdekelt, ki a másik kettő, milyen világból szalajtották őket, illetve hogy egyáltalán mi a franc bajuk van azon kívül, hogy Adélaide-nak néha lehet szerencséje is. - Imádom tisztázni a dolgokat - jegyeztem meg mellékesen, hangomban egy cseppnyi érdeklődés sem mutatkozott, hiszen mégis... ennek ugyan milyen vége lehet? Mint mondtam, én már megkaptam az élettől a büntetésem azzal, hogy nem tudok emberekből táplálkozni.
- Eléggé szívszorító történet, igaz... Naevia? - kérdeztem a boszorkányt vigyorogva, miután a farkaslány befejezte az ecsetelését annak, mit is követtem el ellene. - Ajánlanám, hogy nekem is van ennél jobb dolgom, inkább menjünk el feltámasztani valakit, de azt hiszem, a két farkas unatkozna egymás társaságában. Vagy mégsem? - vontam fel a szemöldököm, a két említettre nézve, majd felsóhajtva pillantottam Adélaide-ra. - Nem érdekel, hogy mit akarsz tenni. Azt hiszed, hogy egy fikarcnyival is különb lennél nálam, ha a vérem mocskolná be a kezedet és a szent nevedet? Abban a pillanatban egy szintre kerülnél velem. A különbség csak annyi, hogy én imádok gyilkolni, de te... - sóhajtottam fel, majd ismét felemeltem a poharamat. - Hallgatom, hogy mégis mi a megbeszélés tárgya. Kíváncsi vagyok, minek a tisztázásához van szükség egy boszorkányra is - billent oldalra a fejem. A jelenlévők közül még a boszi tűnt a legnormálisabbnak. Bár talán ez előítélet azon okból, hogy a vérfarkasoktól hányingerem van.  


|| [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 15, 2015 8:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

kyan richardson && hazel saintmort


« grill. »
Mindenegyes másodpercben, Bangkokban csak arra tudtam gondolni, hogy vajon hol van Kyan, mi újság vele, él- e még egyáltalán. Persze mindig nyomon követtem a közösségi hálókon, de nem fűztem a bejegyzései, képei alá kommentárt, illetve nem is kedveltem őket, de lényegében figyeltem Őt távolról, ha ezt lehet úgy nevezni. Mély depresszióba zuhantam a szülinapján, de egyszer sem vettem volna rá magam, hogy írjak neki, még csak meg sem fordult a fejemben. Túlságosan féltem attól, hogy nekem esne vagy ami még jobban fájt volna, hogy egy köszönömmel zárja le az egészet. Az utóbbi azt jelentette volna számomra, hogy már rég lezárta a kettőnk dolgait és új életet kezdett, amelyben már nem szán nekem semmilyen szerepet. Ez mindennél jobban fájt volna, és nem tudom mit kezdtem volna magammal. Csak teltek a másodpercek, a percek, az órák, a napok, a hónapok és az évek, mire összegyűjtöttem annyira a bátorságom, hogy hazajöjjek. Ám minden reményem szertefoszlott, mikor nem jött ki elém a reptérre. Kyan az életem, Ő jelképez számomra mindent, többet jelent nekem ez a srác, mintha szimplán csak a szerelmem lenne. Nincsenek szavak, melyekkel le tudnám írni a kettőnk kapcsolatát, amely mára már megszűnt. Most, hogy újra itt ül velem a Grillben eszembe jutnak a régi emlékek és beszöknek az elmémbe.
- A nyelvtudás hiánya, mondjuk, már mostanra tudok annyit, hogy ellegyek, de az még mindig édes kevés – magyarázom halványan, s hamiskásan mosolyogva. A fő ok az Kyan volt, aki miatt hazatértem, de nem hazudok, mivel ezt csak szimplán elhallgatom, míg mondok egy másik nyomós indokot. Már hiányzott nagyon és élvezem ezeket a vele töltött perceket. Bármikor vége szakadhat és biztosra veszem, hogy csak udvariasságból ült le ide mellém, mintsem önszántából. Valószínűleg neki is ugyanolyan nehéz mosolyognia és velem beszélgetnie, mint nekem vele. Legalábbis remélem, és nem tévedek nagyot ezzel kapcsolatban. Ó bárcsak legalább egy napra visszagörgethetném az időt!
Csak mosolygom, nem reagálok arra, hogy zavar- e az, ha leül mellém. Naná, hogy zavar, de ezt leszámítva nagyon is örülök neki. Vegyes érzéseim vannak, és nem tudom. mit tegyek, hogyan reagáljak sok dologra. Úgy érzem magam, mint egy elcseszett elmebeteg leányzó, akin már a pszichiáter sem segíthetne.
- Körülbelül egy hónapja. Anyát különösebben nem érdekli a dolog, ismered, tudod, hogyan viszonyulunk egymáshoz. Annyi változás van az életében, hogy már nem fogadhatja otthon a klienseit, nem nagy cucc. Minden olyan, mint régen – folytatnám tovább, de nem beszélek, elhallgatok. Anyámmal a kapcsolatom valóban olyan, mint anno volt, de minden más. Nem járok suliba, nincs itt Kyan, egyedül lézengek a semmittevésben.
- Nekem ugyanaz lesz, mint Kyannek – válaszolom halkan. A pincérnő az elkövetkezendő mondatával teljesen kiborít. Nem, nem, nem és nem. Ez nem lehet igaz. Barátnője van. Elvégre mire is számítottam? Sosem volt köztünk semmi, titkon szerettem csak szerelemből, ugyan egy világ dől össze bennem másodpercek lefolyása alatt, de mégsem sikerült meglepődnöm. Számítottam erre, de nem akartam elhinni. Elrontottam mindent, életem legrosszabb döntése volt Thaiföld. Nem érdekel, hogy Kyan rühelli, ha rágyújtok, de megteszem. Az ajkaim közé szorítom a cigarettám és rágyújtok. Még ez sem tudja levezetni a feszültségem.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 13, 2015 8:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Anna & Jeremy
i'll whisper a secret

Bonnie számomra abszolúte a múlt. Szerettem, de még mennyire, elég hosszú ideig, a kapcsolatunk viharosan alakult, de nem a kettőnk hibájából, a gonoszság mindig elválasztott bennünket, vagy Silas, vagy Kai, teljesen mindegy, valami vagy valaki mindig közénk állt. Hiába szerettem alig adatott meg nekünk egy kis idő, én ezt semmiképp nem akarom az életem végéig játszani. Anna azonban még ha csak egy rövid ideig is, de meghatározó volt az életemben és tessék, útjaink már sokadik alkalommal keresztezik egymást, mi mást is jelenthetne ez, mint, hogy ezúttal ne hagyjam elveszni mellőlem? A vérivás gyönyöre nem tart túl sokáig, de a folytatás épp olyan jó dolgokkal ígérkezik, mint amivel kezdtünk. Az ahogy véremet vette teljesen beindított. Már semmit sem gondolok át ésszerűen, nem érdekel, ha ránk nyitnak, egyedül csakis Anna érdekel, a teste, a vágya..Az, hogy nem kell visszafognom magam külön öröm, tudom, hogy Anna nem egy törékeny porcelán és ez csak még inkább fokozza a vágyam. Felszisszenek a karmolásra, mire válaszul kicsit erősebben harapom meg azt a hideg, de puha bőrt a nyakán. Az ahogy minden előkészület, felvezetés nélkül térünk a lényegre nagyon is tetszik, sem a hely, sem az idő, de még a vágyaink sem engedik, hogy hosszan időzzünk a másik testén, erre még lesz alkalmunk, ohh, de még mennyire, hogy lesz. Ez a mostani egy egymásra találás, lényegében felvezetése annak ami majd ezután fog jönni, mert, hogy ennyivel nem érem be, az egyszer, de kétszer is biztos. A combjai közé fészkelődöm, de egy kis ideig csak ingerlem és nem adom meg neki azt a várt pillanatot mikor egyesülünk. Viszont én se sokáig bírom ezt a kínzó játékot űzni és mindkettőnk érdekében belé hatolok. Innentől már nem foglalkozom a hetyke melleivel vagy azzal az édes, kecses nyakával, minden lényegtelenné válik ahhoz képest amit lent okozok neki. Nem finomkodom, nincs óvatos dörzsölgetés, ingerlés, egyszerűen csak durva mozdulatok amelyek szinte azonnal a csúcsra juttatják, izmainak szorítása majdnem kifacsar belőlem mindent, de a fogaimat összeszorítva állom a sarat, hogy folytathassam a kemény döngetést, hallani akarom még azt az édes kiáltást, testének szorítására úgy vágyom, mint egy szomjazó a vízre. Ha lehetséges még gyorsabbra kapcsolom az iramot és igyekszem nem az Ő újabb beteljesülése előtt elmenni. A csók sem árulkodik most szerelemről vagy gyengédségről, egyszerű állatias vágy van benne, amitől felnyögök, épp abban a pillanatban mikor ismét meghallom a kiáltását és megérzem azt a kellemes szorongatást. Ezúttal már nem tartom vissza és én is követem a mennyekbe miközben ajkait veszem birtokba még erre a kis időre is. A csípőm még mozdul párat, de ebben már nincs különösebben erő, durvaság. Szinte kapkodom be a levegőt, mintha légszomj kerülgetne, a szívem vadul ver és csak úgy száguldozik a vér az ereimben. Kihúzódom belőle, hogy utána még egy csókot válthassak vele és aztán magamra kapjam a ruháim épen maradt részeit..öhmm..ami nem igazán sok.
-Anna..öltözz! Haza megyünk! - Itt gondolok a házra amivel Matt-el osztozom egy ideje. Ki van zárva, hogy ennyivel beérem, ez jó volt kezdésnek, de nem tudtam betelni vele. Viszont semmiféle folytatást nem akarok ebben a mosdóban. A hálószoba más valamivel kényelmesebb és több lehetőséget is tár fel.


zeneszám || :wait: :hatodjmeg: || --- || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 10, 2015 9:34 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
18+


Jeremy& Anna


Csak bólintok, oké, nem érdekel most Bonnie. Visszatértem, egyetlen ember miatt, és az Jeremy. Anyám már továbbhaladt az úton, Elenáék aligha érdekelnek, Jeremy viszont a szerelem, olyan srác, akivel sok éven át együtt akarok még lenni, és ha ő nem is vámpír, majd csak kitalálunk erre valamit. Egyszer kért már arra, hogy változtassam át, de az oly régen volt, tapasztalatlan, fiatal kölyöknek hittem, azóta viszont férfi lett, vadász, olyan srác, akire szükségem van, s nem pusztán rövidtávú céljaimhoz. Ráadásul nem feltétlenül azért, amit most is művelünk, bár igen, tegyük ezt még jó sokszor. Lelkileg is illünk egymáshoz, megérti a butaságaimat, nem küld el, nem hagy magamra. Igazi jóbarátnak is tekinthető, akivel osztozni szeretnék akár az örökkévalóságban is. Vérből elég volt most csak annyi, hogy ne legyen tőle rosszul, s én is erőre kapjak valamicskét, most minden vágyamat kielégíteni akarom. Így szépen sorban elveszem, ami jár. Meglep, hogy ennyire vad, perverzitása, hogy vérre szomjazna ő is, ellenben igazán feltüzel engem is. Szinte végigkarmolom a hátát, nincsen helye a finomkodásnak. Az előjátékot elfelejthetjük, sem idő, sem igény nincs rá. Csak égni akarok, robbanni a karjaiban, hogy aztán végre együtt folytassuk, ami pár éve abbamaradt. Lesz még idő beszélgetni, terveket szőni, most az állatias ösztönök vegyék át a kontrollt. Nincs bennem félsz, gyorsan széttárom a combjaimat, magától értetődő jelét adva annak, hogy részemről semmi sem változott, még a halálnak sem volt jelentősége. Nem lehetünk most túl hangosak, de ha valaki bejön, hát isten az atyám, én széttépem, nem fogok magyarázkodni, az igézés még aligha meg olyan jól, mint régen. Ahogyan végignyalja a melleimet felnyögök, és magamhoz vonom, azonnal belém kell hatolnia, túl sokáig vártam. Ő talán élvezhette az életet, még nélkülem is, nekem erre nem volt lehetőségem. Nem érdekel most, hogy milyen felvezetéssel számolt, ezt most egyszerűen átugrom, és a lényegre térve mozdítom a csípőmet, hogy nekilássunk annak, amiért itt vagyok. Ez lett volna az eredeti tervem? Kétséges. Látni akartam volna, s beszélni, könyörögni, hogy ne küldjön el, most meg itt vagyok már ittam a véréből, s azt akarom, hogy velem jusson el a csúcsra. Ahogyan megharap, visszacsattintom én is a fogamat, szintén nyaki tájon, arra azért figyelve, hogy ne sértsem fel a vénáit, azért ne keverjük az élvezeteket. Belém csúszik, itt már a saját ajkamat harapom fel, mert önkéntelenül is felkiáltok, talán még nem hallották meg kint. A kemény húsdarab eléri azt a pontot, amely már pillanatok múlva a mennyekbe juttat, ilyen gyorsan még sosem értem el oda, és ez még csa az első volt. Bár tág vagyok, amennyire kell, összeszorítom a belső izmot, tudom, hogy szereti, ha feszes, és szűk a járat, a pasikat valahogy perverzitással tölti el a kislányos szex. A külsőmmel nincs gond, édes kis kamasznak tűnök, igaz, neki sincsen még túl macsó feje, de ez pont így jó.
- Gyerünk! – Mormolom, s belefúlok a csókjába, átkarolva a nyaka körül a karjaimmal, hogy aztán még nagyobb kiáltás szakadjon ki belőlem, ahogyan ismét eljutok a csúcsra. Tudja, hogy nem kell velem finomkodnia, nem is teszi, szinte átszakad mindenem az erejétől, és ez pont így jó. Amennyire csak tudok, ráfeszülök, hogy pár pillanattal később reméljem tőle is a beteljesülést.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ régi-új szerelmemnek ϟ ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 06, 2015 10:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
+18

Anna & Jeremy
i'll whisper a secret

-Hidd el, hogy nem tenne olyat. Ismerem, lehet, hogy öntörvényű, de semmi oka nem lenne rá, hogy vissza küldjön téged. - Vagyis nagyon remélem, hogy nem lenne rá oka. Bonnie nem tenne ilyet ok nélkül. Én pedig semmiképp nem hagynám, hogy megtörténjen még egyszer, Anna-t nem akarom elengedni újból, lehet, hogy önzőség, de már kétszer elveszítettem, harmadjára már nem fogom.
Mióta eltűnt az életemből gyökeres változáson estem át. Kicsivel több vagyok, mint az a srác aki a könyvtárban ülve próbálkozott többet megtudni a természetfelettiről..olyan ez már mintha nem is ugyanaz az ember volnék. Annyi minden történt azóta, hogy először láttam Annat..az akkori vágyam iránta most szinte teljesen eltörpül a mostanihoz. Az ahogy a vénáimból iszik teljesen megőrjít. Olyan érzés mintha összekapcsolódnánk, érzem a vágyát az éhségét, mindkét fajtájából. Ám az, hogy túl hamar abbahagyja másra késztet, megakarom kapni a folytatást, kicsit vadabban, érzékibben, valami olyasmit aminek nem kimondottan a vérhez van köze. Bár azzal sincs semmi ellenvetésem. Az, hogy kissé megharapom, hogy vér íze is keveredjen abba a csókba amit követelek tőle, már csak játék, kis izgatás, vágy fokozás semmi több.
Szívesebben hallgatnám sikolyait, de ez nem az a hely ahol ez volna a legjobb ötlet. Így is meg van az esély arra, hogy bármelyik pillanatban benyitnak, na persze nem azért aggódom, hogy bármit is meglátnak, az nem érdekel, egyszerűen csak nem akarom, hogy félbe szakítsanak minket még azelőtt, hogy igazán belelendülhetnénk. A ruhák gyors megszabadulása után végre ismét bőr érint bőrt. Most már magam is szaporán veszem a levegőt, a mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed, a szívem majd kiugrik a helyéről ahogy igyekszik abban a tempóban verni ahogy a vérem áramlik most. A nyalakodás már csak annak a késleltetése ami elkerülhetetlen, szinte már fájdalmasan lüktet a férfiasságom, de nem akarok azonnal csökkenteni ezen az állapoton, még élvezni akarom az elém táruló látványt. A kezeim egy percig sem tétlenek, a simogatás hamarosan átmegy dörzsölgetésbe és apró csipkedésekbe, közben pedig tovább ízlelgetem a mellbimbóit, az emlékezetem nem csalt, épp ennyire volt édes, feszes és rózsaszín. Valami soha nem képes megkopni. Szívesen kínoznám tovább magam ezzel az élvezkedéssel, de Anna a tervembe gázol azzal, hogy szinte magához ránt a férfiasságom által. Felnyögök és egy pillanatra beleharapok a nyakába picit megcsípve ott a bőrt majd ahogy megérzem a forró, nedvességet a férfiasságommal is majdnem elélvezek, összeszorítom a fogam, hogy képes legyek visszatartani a kirobbanni készülő vihart. Csupán pár másodpercig várok majd a csípőmet előre lökve tövig belé csúszom és verejték csorog le a homlokomról. Ohh, hogy a az a... De nem jön ki semmi káromkodás belőlem pedig igazán kikívánkozik, egyszerre döngetem olyan erővel és hévvel amennyire csak képes vagyok és egyszerre tartom vissza az azonnali élvezetet. Semmiben sem segít az, hogy mennyire szűken fog körül, szinte présel, a francba is!!
-Ohh..Anna..!! - Szinte csak suttogom az egészet mert annyi erőm sincs, hogy hangosabban kinyögjem ezt a két szót. Megtámaszkodom Anna két oldalánál és még nagyobb hévvel járok ki és be benne. Az egyik percben még a saját fogsoromat szorítom össze, hogy mindaddig kibírjam, míg el nem élvez, a másik pillanatban már keményen szájon csókolom, a nyelvem becsúszik a szájába, hogy ott is vadul tegyem a magamévá. A csípőm ütemesen teszi a dolgát, lélegzetünk összekeveredik és a tükör már nem adja vissza a látvány, a pára beterít mindent. Kész csoda, hogy még nem nyitottak ránk, de ezek után jobban is teszik ha nem nyitnak be!!


zeneszám || :wait: || --- || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 06, 2015 4:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
+ to hazel itthagytál saintmort
A vérszomj egyszerűen kikészített az első pár hónapban, bárkit és bármit képes lettem volna széttépni csak azért, hogy a finom nedvhez juthassak. Talán jobb is volt az, hogy Hazel nem volt itt, hanem kilométerekre, mert így esélyem sem volt bántani őt. Ez pedig végtelenül megnyugtat, most viszont, hogy tudom megint itt van Mystic Fallsba kissé félve nézek a jövőre. Mi fog történni, ha meglátom és megérzem szívének dobogását? Vérereiben csördülni az éltető elixíremet? Nem tudom, és próbálom én elkerülni az egész találkozást de tudom, hogy ez nem sokáig tarthat, mert… kicsi a város bárki bármit is mondjon.
Hazel pedig túlságosan ismer ahhoz, hogy tudja merre kell keresnie, ha egyáltalán szeretne még látni mert biztosan megharagudott akkor, mikor nem mentem ki elé a reptérre. Szívem szerint kimentem volna, de nem tehettem, mert akkor elárulom magam és azt is, hogy az elmúlt pár hónapban azt vártam a legjobban, amit akkor írt. Hazajön.
Hatalmas boldogság töltötte meg a szívemet mikor megláttam ezeket az apró betűket villogni a laptopom képernyőjén, a pulzusom az egekbe szökött és talán olyan boldog voltam, mint a nők vásárlás után. Mégis haragudtam, amiért egy ilyen üzenettel szúrja ki a szememet, talán ez volt az egyik ok, amiért lusta módon nem toltam ki a fenekemet a reptérre. A másik meg, hogy fellépésem van, amit nem mondok le olyan személy miatt, aki itt hagyott egy szó nélkül.
Viszont mikor beléptem a Grillbe megcsapott a már jól ismert és szeretett illatja a lánynak, akit imádok évek óta és akinek még eddig nem mertem bevallani az érzéseimet. Nem volt kérdés, és nem is érdekelt, ha pofátlannak tart de fogtam magam és odamentem hozzá.
-Mi volt a gond vele? Az időjárás, a nyelvtudás hiánya vagy maga az emberek jelenléte? – érdeklődtem mosolyogva, majd hátradőltem mikor azt mondta nem vár senkit. Így legalább nyugodtan itt maradhatok és egy kicsit beszélgethetek is vele, még akkor is, ha feszélyez a szívdobbanása. Szeretném belemélyeszteni a fogamat a selymes nyaki részébe, de nem tehetem, bármennyire bánt a tette. – Tudom, én is szeretem. Akkor nem zavar ugye, ha csatlakozom hozzád? – költői kérdésnek szántam, az előbbi mondatával kijelentette számomra azt, hogy nem zavarom tehát maradhatok, ha kedvem tartja.
- És mikor jöttél vissza? Anyud mit szólt ehhez az egészhez? – kérdezősködök ilyen általános dolgokról, mert nem szeretnék belemenni semmibe. Mosolyogva néztem Angelara mikor kijött felvenni a rendeléseket. – Én a szokásost kérném, kevés jéggel, mert a múltkor túl vizes lett. – meséltem neki kissé megkorholva érte, de mindezt viccesen.
- És neked mit hozhatok? – fordult a lány Hazel felé, fél szemét rajtam tartva. Istenem ez a csaj, idegesítő, mert az én drága vöröském egyik legjobb barátnője. – Merre van a barátnőd Kyan?– rám néz miután felvette Hazel rendelését, ha rendelt persze.
- Valahol vásárolni, bár neked ezt jobban kéne tudnod. – mosolygok rá, majd fejet csóválva indul vissza a bárhoz. – Na, hol is voltunk?

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 30, 2015 7:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Hazel Saintmort írta:

kyan richardson && hazel saintmort


« grill. »
Ahogy meglátom Kyant mindenféle gondolatok cikáznak a fejemben. Az emlékek, amelyeket együtt éltünk át, mint derült égből villámcsapás tódulnak a fejembe. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor eljött velem egyetemeket nézegetni a közelben és azt is felajánlotta az egyiknél, hogy átjelentkezik oda, ha azt az intézményt választom. Akkor nagyon lelkes voltam, ám egyre kilátástalanabbnak láttam a kettőnk helyzetét és már többé nem tudtam csak a barátja lenni. Valószínűleg életem legrosszabb döntését hoztam meg, amikor elhagytam Mystic Fallst és legfőképpen Kyant Thaiföldért cserébe. Ha itt maradok, akkor valószínűleg még mindig minden percemet vele tölteném és szorosabb lenne a barátságunk, mint valaha. Nem telt el úgy nap, míg a messzi Ázsiában voltam, hogy ne gondoltam volna Kyanre folyton folyvást. Annyiszor elhatároztam már magamban, hogy igen, én most hazatérek és minden rendben lesz, minden olyan lesz, mint az eljövetelem előtt, de nem volt hozzá elég bátorságom. Féltem Kyan szemébe nézni, minden bátorságom benne volt abban az üzenetben. Nem válaszolt rá és nem jött ki elém a reptérre. Akkor tört bennem össze minden reményem, ami idáig éltetett. Mostanra már csak egy magányos lány vált belőlem, aki úgy érzi, hogy elhagyták Őt végleg. De hát én vagyok a hibás mindezért, ha nem megyek el, akkor most minden rendben lenne. Vajon mik történtek a szeretett sráccal, míg távol voltam? Félő, már sosem tudom meg. Reménykedem, hogy egyszer majd megpillantom az újságokban, a TV- ben, meghallom a gyönyörű hangját a rádióban és majd akkor büszkén kijelenthetem, hogy én ismertem ezt a fiút, jobban, mint bárki más ezen a Földön. Olyan vágyálmokat követett mindig a zenei karrierjével kapcsolatban, amikért másokat talán kinevettem volna, mivel kételkednék a sikerükben, de Kyannek minden adottsága megvan hozzá. A tehetsége felett rendkívül jóképű, egyedi és vagány, amire szüksége van a show bizniszhez.
A szívem ütemeket hagy ki, mikor meglátom, hogy észrevett és felém közeledik. Elnyomom a cigarettám és minimalizálom a köhögések számát, hogy ne tűnjek annyira bugyutának. Hihetetlen, egyszerűen nem gondoltam volna, hogy ide fog jönni hozzám. Azt hittem, amint meglát, vesz egy háromszázhatvan fokos fordulatot és amilyen hirtelen jön be, olyan hirtelen távozik is. De hát nem így történt, aminek örülnöm kellene, de nem tudok, mert csak arra a fullasztó hányingerre tudok gondolni, amit az izgalom okoz bennem.
- Ó, szia Kyan – erőltetek egy halvány mosolyt az arcomra. Miatta jöttem ide mindegyes nap, mióta itt vagyok, de most mégis azt kívánom, hogy bár ne futottunk volna össze. – Nem olyan volt Thaiföld, mint amire számítottam, így újra itt vagyok – rántom meg a vállam. Tudja, határozottan tudja, hogy hazajöttem most mégis úgy tesz, mintha nem. Nem fogom felhozni az üzenetet és reménykedem, hogy Ő sem. – Senkit, csak beültem ide. Tudod, nosztalgia, szerettem ezt a helyet – mondom. Nem merek kettőnkről beszélni, úgy érzem egy igen felszínes csevej elé nézünk…

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 29, 2015 4:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
18+


Jeremy& Anna


  - Nagyon öntörvényű boszorkánynak tűnik, kétlem, hogy bárki is tudna rá hatni... Ha vissza akar küldeni, hát megölöd a kedvemért.. – Nevetem el magam, jelezve, hogy mindez vicc. Ha barátok maradtak, úgysem kérhetnék tőle ilyet, holott ezt a félezer évet mindig úgy éltem, hogy ha valaki nem volt túl szimpatikus, akkor az könnyen a függöny mögött találhatta magát. Rosszindulatú nem vagyok, szándékos gyilkosság megalapozott okok nélkül sem volt terítéken, a véletlenek egymásra gyakorolt hatása volt az, amely végül halottakat hagyott mögöttem. A lebukásveszélyt többnyire igézéssel oldottam meg, így nem tapad sokkal több vér a kacsómhoz, mint amennyi nagyon muszáj. Most már Jeremy is kemény vadász, na nem úgy, bár úgy is egyre inkább érzem. Lelkileg erősödött meg. Fizikálisan a képzésnek, és az ösztönöknek megfelelően teljesedett ki. Nem mondom, átlagos srácként is nagyon a kedvemre való volt, ám ha belegondolok, hogy mennyire odavághat, ha ilyen erős... Vámpír vagyok, cseppet sem törékeny, kell az, hogy ne kezeljen kislányként. Csakis akkor tudok normálisan kielégülni, ha pokoli szenvedély hajt belülről, s a partner is olyan, aki mellett nem kell finomkodni. Igaz, amit Jeremyvel eddig átéltünk, az inkább volt erotikusabb, romantikus scenario, most viszont semmi szükségem az előjátékra, csak akarom őt, ahogy vagyunk, természetes viszonyok között, őrült tempóra kapcsolva. Ebben a szellemben csapolom meg, elsősorban a csuklóját, azt jobban el tudja rejteni, ha majd tényleg kettesben leszünk valahol, és még mindig ilyen önzetlen, akkor a nyakából is szándékomban áll kortyolgatni az éltető nedüt. Egyből átérzem, hogy ereimben végigszáguld az az erő, amely már évszázadok óta összetart, s melyet jó ideig nélkülöznöm kell. Külön boldogító, hogy attól kapom vissza mindezt, akit szeretek, s úgy tűnik, viszontszeret. Kárpótolni akarom, tenni valamit érte, s miután nem nagyon tudom hogyan alakult az élete, miként segíthetnék, ezért a legegyszerűbb amit adhatok, az én magam vagyok. Ezzel én is kapok, elvenném, ami jár. Tudja már, hogy önző vagyok, és nem vagyok képes egyedül létezni, ezzel együtt fogad el. Csókunk vadul követelőző, ahogyan ő is megharap, végigszántok a hátán, felszínes sebet ejtve, nyugodtan félretehetjük évekkel ezelőtti énekünket. Ugyan ő nem utazik a vérre, most mégis az enyémet issza, csupán a buja vágy mentén haladva.
Nem nagyon fog most izgatni az, hogy ki mit hall, viszont fel sem akarom magunkra hívni a figyelmet, így tettekben kell csillapítanom a hangok által most kényszerű mellőzést kívánó hangulatomat. Hátravetem a fejem, hogy most ő férjen a nyakamhoz, s majdnem elfelejtem, hogy némaságra vagyok kárhoztatva, a szám elé kapom a kezemet, hogy visszafojtsam a sikolyt, így csupán eszemet zihálásba kezdek, s áttérünk gyorsan a vetkőztetésre, hiszen minek várjunk? Egy szál semmiben kezdjük el újrafelfedezni egymást. A mosdó nem éppen a legalkalmasabb arra, hogy extrásabb pózban teljesüljön be a szerelmünk, így úgy vélem, a lényegre érdemes törekedni, ha már így alakult a helyzet. Ahogyan végignyal, és kényeztet, egyre hangosabban veszem a levegőt, átvenném én az irányítást, erre még nem nagyon hagy lehetőséget, nem mintha baj lenne. Később meglesz a jutalma! Annyira még képes vagyok, miközben ott lent simogat, hogy én is kissé előrenyúljak, és ráfogjak a férfiasságára a gyengédséget maximálisan mellőzve több ponton is megnyomom, hogy készüljön a harcra. Előrébb csusszanok, hogy meglegyen az egyensúly, és magamhoz illesztem, hogy végre bevezessem magamba, neki csupán a csipőjét kell használnia. Csak előre!

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ régi-új szerelmemnek ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 26, 2015 8:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
+ to hazel itthagytál saintmort
Eddig remekült megy az, amit kiterveltem. Sikeresen elkerülöm Hazel társaságát, nem futottam vele össze az utcán és az is nagyszerű, hogy a drága ismerőseim mind besegítenek abba, hogy elkerüljem. Csak lehet nem épp önszántukból, de ez már kit izgat, nem?
Az egyik pozitív hatása a vámpírrá válásnak az, hogy megtudom igézni az embereket, azt csinálják, amit én akarok, ez pedig tetszik. Ettől függetlenül nem fogom kihasználni ezt a hirtelen jött hatalmat, többet érek kisebb lépésekkel. Nem akarom felhívni a figyelmet magamra, ráadásul azt sem tudni Mystic Fallsban mára már hányan isznak verbénát tea kiegészítőként. Utálom az ízét ennek a növénynek, de ő sem különösebben szeret engem arra már rájöttem, tapasztalhattam.
Egy dolog viszont nagyon nem tetszik, mégpedig az, hogy unalmasan hosszúak a napjaim és még egy ideig azt tervezem nem hagyom itt a várost, már csak a szüleim miatt sem. És egy picit, valahol a szívem mélyén szívesen megnézném milyen is lett a legjobb barátnőm két év alatt. Sőt, több mindent megszeretnék tudni legjobban a miérteket, de ehhez az kéne, hogy végre elé tolom a képemet és kérdések tömkelegét teszem fel nekik. Igen, talán ezt kéne, de nem ma.
Ma inkább egy nagy pohár esetleg üveg whisky lesz a beszélgetőtársam, esetleg egy hölgyeményt is beszerzek magam mellé és majd csinálunk valamit. Még az se lenne rossz, ha tudnék enni egy keveset belőle, nem szeretem a tasakos vért, meg az állatokból való táplálkozást sem. Nyuszi diéta kinek kell? Nekem nem. Így hát a Grillre esett választásom, ahová el is indultam miután felöltöztem, meg kicsit megigazítottam kisimult ábrázatomat. A hajam még mindig szanaszét, legalább az ne változzon. Némi állandóság kell az életembe.
Nem siettem a Grillbe hiszen az idő végtelen számomra, nem kell sehová sietnem, és még az sem zavart, hogy elkezdett odakint csöpögni az eső. Szeretem nézni, ahogy a kövér vízcseppek lefolynak a körülöttem lévő házakon, leveleken, tudom is én még miken.
Fél óra sétálás után odaérek az említett helyre, ekkor viszont ismerős illat csapja meg az orromat. Alsó ajkamba harapok, és oldalra fordítva a fejemet egyből szembe találom magamat Vele. Hazel. Rám néz, én is Ő rá. Elkerülhetetlen már az, hogy ne menjek oda hozzá. Sóhajtok.
Intek a pincérnőnek, lazán zsebre dugott kézzel hatalmas lépéseket téve vánszorgok az asztalához. Érzem a szívének dobbanását, mintha látnám a vért, ahogy az ereiben táncikálnak. Ökölbe szorítom a kezem, ezzel megakadályozva a fogak és árulkodó jelek kijövetelét az arcomra.
- Hazel… szia, hogy-hogy itthon vagy? – teszem az ártatlant, majd meg sem kérdezve ülök le vele szembe és várom a pincérnőt, hogy meghozza az italomat. – Vársz valakit? Akkor el is mehetek.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 23, 2015 8:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

kyan richardson && hazel saintmort


« grill. »
Két év alatt sem sikerült elfelejtenem az utat a házunktól a Grillig. Ez volt az a távolság, amit mindegyes nap kivétel nélkül megtettem. Suli után mindig beugrottunk ide Kyannel enni valamit, még azután is, hogy Ő leballagott. Emlékszem, amikor ott várt engem a kocsijának támaszkodva suli után, pontban, ugyanabban az időben a sulis napokon. Arcomra minden alkalommal egy hatalmas mosoly rajzolódott ki és egyszerűen alig bírtam megállni, hogy a nyakába ugorjak. Ha nem ismerne mindenki mindenkit Mystic Fallsban biztosan úgy tűnt volna, mintha egy párt alkotnánk, de ez sosem következett be.
Bepattanok a kis telepjárómba, ami már közel 800 napja nem volt beindítva és meglepetten sóhajtok fel, mikor elindul. Feszengve vezetek el a Grillig és szállok ki a kocsiból. Nem vagyok éhes, még csak szomjas sem és egyáltalán egy fillér sincs nálam, de egyszerűen muszáj itt lennem. Mióta hazatértem mindegyes nap beülök a Grillbe és arra várok, hogy Kyan felbukkanjon. Nem érdekelne, hogy egyedül jön vagy valaki mással csak látni akarom. Nem mennék oda hozzá csak tudni akarom, hogy jól van. Nem jött ki elém a reptérre, amit egyáltalán nem csodálok, én sem mentem volna ki magam elé. Egy szó nélkül hagytam itt két évvel ezelőtt és egyáltalán nem érdekelt mi lesz. Önző voltam, el akartam tűnni és egyértelműen ez volt életem egyik – hacsaknem – a legrosszabb döntése.
A hátsó boxokhoz sétálok és lehuppanok az egyik asztalhoz, ahol lehet dohányozni. Ez a rossz szokásom a mai napig megmaradt és nem tervezem, hogy valaha is le fogok róla szokni. Vajon Kyan még mindig Mystic Fallsban van vagy valami elkerülte a figyelmem és elment innen? Talán már az álmát éli az egyik nagyvárosban messze Virginia államtól és tőlem. Tőlem, aki kizárólag miatta tért haza, még ha nem is szeretett ott élni.
Rágyújtok a cigarettámra és szüntelen a bejáratot figyelem. Nem egy alkalommal küldöm el a pincért azt hazudva, hogy várok valakit és csak akkor rendelek, ha ideér. Lényegében tényleg várok valakit, de az le se szar engem. Ha még érdekelném legalább annyira kijött volna elém a reptérre, hogy jól beolvasson nekem, még akkor is, ha abszurd ez a gondolat.
Mélyen beleszívok a cigimbe és rezzenéstelen arccal figyelem az ajtót, amikor az éppen nyílódik. Egy hosszú, göndör hajú, ragyogó zöld szemű fiú lép be rajta. Köhögni kezdek a füsttől és úgy érzem, mindjárt megfulladok. Még nem készültem fel arra, hogy újra lássam.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 23, 2015 11:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
18+

Anna & Jeremy
i'll whisper a secret

Lehet, hogy voltak kettőnk között hullámvölgyek, de megtudtam érteni mindent amit tett. Az anyjáért tette, és ha én lettem volna ilyen helyzetben szerintem hasonlóan cselekedtem volna. És igen, nem volt szép dolog, de átlendültünk rajta. És ha több időnk lett volna együtt, meg merem kockáztatni, hogy együtt is maradtunk volna. Anna mindig is annyira illett hozzám, hogy ezt miből gondolom? Jó kérdés, nem gondolkodom, csak érzem, hogy ez így van.
Most hogy itt van pedig egyre csak úgy érzem nincs még minden veszve, már ha marad, mert kitudja, most lehet Happy van, de vérre volt szüksége, még szép, hogy engem keres meg, de hogy a folytatást Ő is elképzelte-e vagy csupán én? Majd kiderül.
-Valószínű, hogy nem tudja, hogy itt vagy, de ne aggódj, nem hiszem, hogy visszaküldhetne, na nem mintha azt hagynám! - lehet, hogy Bonnie-val szerettük egymást, sőt még most is szeretem, de már semmi köze ennek az érzésnek a szerelemhez. Ha visszaakarná küldeni Annat, ahhoz nekem is lenne egy-két szavam. Annyi minden megváltozott, már nem vagyok az a srác akit félre lehet állítani vagy éppen csak eltolni az útból, hogy tehessék a dolgukat, betelt a pohár már régen. Elena-nak is megígértem, hogy Damon-nel nem lesz konfliktusom, na nem mintha ez azt is jelentené, hogy nem játszom karóba húzó Vladot amint felbosszant, lekezel vagy olyat tesz ami nem tetszik és egy cseppet sem emberi. Anna-nak nem eshet baja, többször nem hagyom, hogy elvegyék tőlem.
A mosdóban végül sikerül meggyőznöm, hogy ez a legjobb döntés, én szívesen kínálom fel a vénáimat, annyit vesz el amennyit csak szeretne, ez ezerszer jobb, mintha egy gyanútlan emberre vetné magát, aligha tudott volna úgy megállni még mielőtt meghalt volna az áldozata. Én azonban más vagyok, meg tudom védeni magam ha elfajulnának a dolgok, na meg tudom mire számítsak, és bár régen volt utoljára, azért az érzés ugyanolyan hatással van rám, mint akkor régen. Bizsergek, felgyorsul a lélegzetem, a szívem olyan szaporán ver, csodálom, hogy még nem vergődött ki a mellkasomból.
Mikor elengedi a karom szinte fizikai fájdalmat okoz a gyönyör elvesztése. Ám ahogy ráemelem a tekintetem meglátom azt az égető vágyat a szemeiben, bennem is ismét lángra lobban a parázs, testem minden porcikája követeli az enyhülést, főleg altáji pozícióban vannak legfőképp gondok, ott a legerősebb a követelőzés. Nem sokat segít az, hogy megcsókolhatom, mert ezzel robban minden és tudom, hogy ennyivel egyikünk sem fogja beérni, de ki nem szarja le? Nem érdekel, hogy egy mosdó kellős közepén vagyunk, akinek nem tetszik forduljon el! Sose a diszkréciómról voltam híres, nem most fogok egy csapásra megváltozni.
Az agyam mintha kikapcsolt volna, nem gondolkodom, nem agyalok azon, hogy ez akár rossz ötlet is lehetne, nem, egyszerűen mindent félre söprök érdektelenségemben. Egyedül ami számít az az égető szükség, hogy megérintsem, hogy a testében legyek, hogy halljam a sikolyait ahogy meghozom neki a várt enyhülést, gyönyört. Ez mindennél fontosabb, mindennél.
Ahogy közelebb ránt magához felmordulok, mint valami állat és kicsit erősebben csípem össze a bőrt a nyakán amit eddig lágyan harapdáltam, csókolgattam. A felsőm elvesztése csak még jobban feltüzel, forró a testem és kezeinek hideg érintése teljesen lázba hoz, úgy érzem hogy ebből soha nem lehet elég és, hogy ennél nem lehet már jobb...ohh, de még mekkorát tévedtem, te jó ég! Ahogy megszabadul a nadrágtól és a..basszus, a bugyijától is, úgy érzem elvesztettem a maradék józan eszem. A nyakam "becézgetése" szinte a tudatomon kívül marad, lehámozom magamról a nadrágot amilyen gyorsan csak képes vagyok rá és Ádám kosztümben simulok hozzá ismét és simítok végig a combján. A puha bőre olyan ismerős a kezeim számára, olyan ez, mint egy bejárt út, meg van az ösvény, az ismerős hely, azok a pontok amiket akár úgy ismersz, mint a saját tenyeredet. Teljesen lemeztelenítem most már, egy darab ruhaszövetet sem hagyok rajta, ne állja semmi az utamat. Végig csókolom a kulccsontjától lefelé a két melle közötti ösvényig majd lassan megnyalom a mellbimbóját és jólesően hümmögök, ennél már tényleg nem lehet jobb! Vagy mégis? Ajkaim közé veszem a kis csúcsot és szopogatni, nyalogatni kezdem ezzel is remélve, hogy az őrületbe tudom kergetni a lányt. Közben a kezeim sem tétlenek, ohh, dehogyis. Míg az egyik kezem az oldalát cirógatja a másik becsusszan a lábai közé és először csak a belső combját simogatom, de hamar magához vonz az Aranyközépút, végig cirógatom és felnyögök attól amit érzek, forró és nedves, basszus, hogy tudtam élni Anna nélkül?


zeneszám || :wait: || --- || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 18, 2015 9:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
18+


Jeremy& Anna


  A gigantikus korkülönbség ellenére Jeremyel értettem meg egyedül magam. Jó, ottvoltak Damonék, akik szintén vámpírok, és volt közös érdekeltségi kör. Hát jót átvertem őket, hiszen anyámat akartam kihozni, és a képükbe hazudtam, hogy Kathrine is a kriptában van. Na igen, én már tudtam hogy nem igaz, ám máshogyan nem tudtam volna rávenni őket, hogy segítsenek. Mégis Jeremy az, akivel jól elvoltam, hiszen megmaradtam annak a tininek, akiként meghaltam. Nem csoda, ha a külső vonzalom mellett megvolt a lelki hullámhossz is. Igaz, szemét dolog volt felhasználni őt, talán kissé későn jöttem rá, hogy kell ő nekem, nem csak mint eszköz, jók lehetnénk együtt.
- Most is miattad jöttem vissza. Nem tudom, hogy Bonnie hogy csinálta, kereszte is tehetett volna. Az is lehet, hogy nem tudja, hogy én is itt vagyok. Visszaküldhet? – Rémülök meg, de nem, már nem vagyok szellem. Bármi is történt most, ismét vámpír vagyok, mintha John Gilbert meg sem ölt volna. Új életet kezdhetek, csak vigyáznom kell magamra. Vigyáznunk kell egymásra. Az most meg sem fordul a fejemben, hogy vámpírrá tegyem, ha már ilyen komoly vadász nem is biztos, hogy működne. Jobb, ha maradunk, ahogy vagyunk, legalábbis most.
A mosdóban aztán némi viszakozás után döntök, hogy kész leszek majd megállni, így elveszem a felajánlását. Hosszú perceken át kortyolok, átadva a földöntúli kéjt, amely az első szúrás után következik. A vére igazán átitat erővel, s még melléteszem, hogy igéznem sem kellett. Ha nem is vagyok benne biztos, hogy szeret még, gondoskodna rólam, ez most mindennél többet számít. Eleresztem, hiszen megölni sem akarom. Napok kellenek, míg ismét erőm teljében leszek, ám a vágy amely az éhséget követi most szintén csillapíthatatlan. Érti a célzást, még csak pár percünk is van, nem fogom ezt most kihagyni.
A csókja szó szerint vadító, imádom benne, hogy ennyire nem számol a következményekkel, hogy a következő pillanatban az egyikünk meghalhat. Akár én is, ha elragadja a vadászösztön, bármit belémállít. Bár... ez utóbbi akár most még jól is jöhet. Nem egy mosdóban akartam rá sort keríteni, de úgyis a lényeg a lényeg, nem? Magamhoz rántom, szinte letépve róla a felsőt, hogy végigszántsak a hátán. Körmeim nem csak felkarcolják, felületi sebeket is hagynak, a harapásai begerjesztenek, érzem, hogy elönt a forróság, ahogyan minden érzékem egy pontba fókuszál. Széttárom a lábamat, hogy a csípője köré fonjam, így viszont a nadrágunk lesz teljesen útban. Megoldom a saját zippzáramat, elengedve őt, és nemes egyszerűséggel letolom bugyistól. Hivogatóan meredek rá, az előjátékot most hagyjuk is, nem érdekel. Másféle módon vagyunk túl rajta. Magamhoz vonom ismét, ha végre nincs rajta sem túl sok minden, és a nyakát veszem kezelésbe. Szintén vadul, ám most nem kortyolva. A mellkasára tapasztom a kezem, hogy végigtapogassam a deltáit, s jól érezhetően megremegek a vágytól.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ régi-új szerelmemnek ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 17, 2015 2:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
mila & thadeus & naevia
this is gonna be fun

Tudtam jól, hogy nem adhatom meg neki az örömöt, hogy láthatja, ahogyan elönt a düh és a gyűlölet. Legszívesebben helyben letéptem volna a fejét, de tisztában voltam azzal, hogy túl kegyes halál lenne a számára és, ha már a harapásomat képes volt kijátszani akkor a legkevesebb, hogy nem engedném el őt azután, hogy megharaptam egészen addig, míg meg nem halt. Bár azt mondják egy idő után olyanok a vámpírok ebben az esetben, mint a veszett állatok és mindent elpusztítanak, ami kedves a számukra. Bárcsak lenne valami, amivel megragadhattam volna, de egy olyan érzéketlen és beképzelt nőszeméllyel még nem találkoztam, mint Milena. Talán ilyen voltam én is? Távolságtartó, undok és kötekedő? Meglehet. De megváltoztam. Egy dolog azonban nem változott meg még most sem. A bosszúért cserébe bármire képes vagyok. Ha kell levágom a saját karomat azért, hogy megkapja Milena, amit érdemel. Nem fogom feladni egészen addig, amíg meg nem kapom azt, amit akarok. Ilyen egyszerű ez az egész. Látni akarom, ahogyan szenved. Most pedig, hogy nem egyedül nézek vele szembe egy kicsit nyugodtabb vagyok, de nem is azért, mert nem egyedül vagyok.. Mert egyedül is bármikor képes lettem volna szembenézni vele és egyszer már szembe is néztem. De akkor sajnálatos módon túlélte, de ezzel csak egy újabb lehetőséget adott nekem arra, hogy megbosszuljam a bátyám halálát. Szóval még hálás is lehetek neki azért, hogy valahogyan talált egy kiutat.
- Persze, mert te minden áldott nap megölsz valakit és egyáltalán nem számít, hogy ki az. - Forgatom meg a szemeimet és próbálok nyugodtan ücsörögni nem átnyúlni az asztal felett és beleverni a fejét az asztalba pedig mennyire szívesen megtenném.. El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esne. Végül pedig a boszorkány felé fordulok. - Megölte a bátyám. Nem tudom, hogy neked milyen érzés lenne, ha elvennék tőled az utolsó  személyt is, akivel egy kicsit is törődsz, de nem hiszem, hogy Hawaii-ra mennél nyaralni és egy ajándékcsomagot küldenél a gyilkosának. - Látszik rajta, hogy nem ugrik ki a bőréből, hogy itt van. Nem várok együttérzést a részéről egyszerűen csak remélem, hogy el tudja képzelni magát a helyemben, hogy ő mi mindent tenne meg azért, hogy megbosszulja egy szerette halálát. Én a végsőkig elmennék és semmit nem bánnék meg. Pontosan ezért is vagyok most itt.



40 || szószám || ©

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Vissza az elejére Go down
 

Hátsó boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 16 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Hátsó boxok az orfeumban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-