Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 17, 2015 12:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next


to Miléna, Adélaida, & Thadeus
my enemy's enemy is my friend ?
Nem rajongtam a csapdákért, hát még kevésbé az olyan helyzetekért, amiben kívülálló voltam és minden figyelmemre szükségem volt ahhoz, hogy egy lépés előnyben lehessek. A helyzet pontosan ilyen volt, de a lépéselőny puszta közelébe sem sikerült kerülnöm. Ostobaság lett volna nem tartani a vámpírtól, de azzal, hogy a nő kimért vonásait láttam, és a viselkedését, egyértelmű volt, hogy bár szíve sötétebb, mint az éjszaka, amíg én nem támadok, addig neki sincs oka. A farkasok pedig szimplán hidegen hagytak, hisz az egyikük lényegében jött nekem egyel azért, mert itt voltam, a másik pedig idegen volt számomra, és nem tűnt többnek egy fiatal, bosszúvágytól fűtött kislánynál. A kis háromszögben, amiben lényegében én a negyedik külön álló pont voltam, a kérdés, hogy ki kivel van, hamar eldőlt, csupán pár arcvonás és jól irányzott megjegyzés miatt. A lány, akiről kiderült, hogy Adélaida névre hallgat, egyértelműen a vámpír ellensége volt, kinek nevét még mindig homály lepte. Thadeus pedig nem kérdés, hogy a fajtársa párján állt. Én szerettem volna, ha végig Svájc maradok, de tudtam, hogy hamarosan kiderül, mihez kellek én, és nem leszek többé semleges, de az ellenségeim listáján egy vagy akár két névvel is több lesz a mai naptól kezdve. Már megbántam, hogy kiléptem reggel az ajtón, és magára hagytam Deb-et. Valahogy jobban tetszett volna egy nap, amiben nem kell választanom semmi és senki között, csak szimplán örülni, hogy élek, mint ülni egy asztal mellett, ahol igazából nem értem, hogy minek vagyok. A vámpírok sose fogják szeretni a farkasokat, ahogy a farkasok sem a vámpírokat. Az általánosítás nem az én asztalom, és távol álljon tőlem, hogy ilyen alapon ítélkezzek, de nyilvánvaló volt, hogy a helyzetünkre ez a leginkább igaz.
Arcom, mely eddig érzelmektől a leginkább mentes volt, és jelét sem mutatta annak, hogy agyam milyen gondolatokon kattog, megfeszül a vámpír megjegyzése hallatán. Igyekszem nem foglalkozni vele, tartani magam ahhoz, hogy semleges vagyok.
-Ez esetben, hallgatlak.-nézek a farkas lányra, de isten igazából ha emberből lennék, már rég ásítoznék, most viszont csak időpazarlásnak látom ezt az egészet. A poharam megemelve a kitöltött italba kortyolok, és szúrós pillantást vetek a férfira, hogy ne húzza az időm sokáig, mert így is sokba fog neki kerülni az, hogy iderángatott. Bármiről is volt szó, nem terveztem itt megöregedni, jobban szerettem volna a saját dolgommal foglalkozni. Szokták mondani: az idő pénz.
-Tisztázzunk valamit. Teszek rá, hogy az asztalnál ülők közül kit mi hozott ide. Viszont nem tervezem végignézni, ahogy te le akarod harapni, te pedig le akarod tépni a másik fejét. Felnőtt emberek, sőt, valószínűleg túlkorosak is vannak köztünk, így biztos megértitek, hogy nem tervezem az életem egy bárban ücsörögve tölteni.-jegyzem meg végül erőteljes hangon, kissé ráparancsolva a jelenlévőkre, hogy emberi körülmények között oldjuk meg azt, amiről szó van.-Tehát térjünk a lényegre és essünk túl rajta.-zárom le végül a gondolataim, és nézek körbe az arcokon, miközben a poharam az asztal közepére tolom, és próbálom nem felhúzni magam annyira, hogy kérdés nélkül törjem ki mind a három nyakát, csak puszta kedvességből, amiért iderángattak.
music:cupid carries a gun|words: 492
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 10, 2015 8:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next



Miléna, Adélaida, Naevia & Thadeus
[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Nem gondolom azt, hogy máris célunk lenne hátracipelni Milenát, hogy a farkaslány kívánsága folytán darabokra szaggassuk. Érdekelnek a magyarázatok, még ha teljes mellszélességgel Adélaida mellett is állok. Sőt, tulajdonképpen előtte, mert feltételek nélkül megtennék érte bármit. Időben itt vagyok, órák óta várom, hogy a kicsi meghozza az áldozatunkat. Nem is szó szerint, Milena bizonyára a saját lábán is tud közlekedni. Sosem láttam még, arra fogom felismerni, ahova Adélaida leül majd. Érzem a vérszívó szagát, csak éppen nem ő az egyetlen, ahogyan egyik este sem volt, hogy csakis emberek lépték volna át a küszöböt. Miután megvan a célszemély, pár pillanattal később már moccanok, s ebből Naevia is sejtheti, hogy ez itt a végállomás, számára is jelenés van. Helyet foglalok a három grácia társaságában, s felkínálva az italt hamarosan töltök mind a négyünknek, Milenának ha meg is kell végleg halnia, még lehet utoljára egy jóféle nedüben része, gáláns házigazda vagyok, s így másoknak sem szúr szemet.
- Adélaida, illetve a hölgyet név szerint még én sem ismerem. Illetve hadd mutassam be barátomat, és üzlettársamat, Naeviát.
– Maradok a keresztneveknél, felesleges túlontúl udvariaskodnunk, ahogy sejtem véres fertályóra elé nézünk. Amely akár el is húzódhat. A kisfarkasomra villantok egy szelíd mosolyt, nem azért mert válonveregetést várok, nyugtatásul, miszerint nem lesz egyedül, sőt. Talán meg is leptem azzal, hogy felmentő sereget is hoztam. Titkolózásomnak egyetlen oka van; nem akartam, hogy túlzottan elbízza magát, és olyan hangszínnel csalja találkára a vérszívót. A gyilkos még a végét még szagot fog, habár ilyen tekintetben mi farkasok jobbak vagyunk náluk.
- Ugyan... ez mindössze egy megbeszélés, amelyben tisztázásra kerül néhány dolog.
– Sugallom Adélaida felé, hogy próbáljon lenyugodni, majd bólintok felé, hogy nyugodtan fogalja össze a boszorkányom számára, hogy pontosan miről is van szó, holott futólag mintha említetettem volna, hogy milyen kitérőt is vagyunk kénytelenek tenni, mielőtt elindulnánk a közös terveink útján. Adélaida a kulcs, így most érdemel most némi...figyelmet. Ellenben a  vámpír nem tűnik túlontúl beteg elmének, ahogy elképzeltem, így tényleg kiváncsi vagyok, hogy mi történt, még ha a történettől függetlenül a farkaslány oldalán állok már csak elvből is. Higgadtan hátradőlök, és körbenézek a három nőn, mintha számítana az, hogy ki milyen szemszögből közelíti meg a vérbosszú kérdését.

 





♫ Chi mai ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ @
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 08, 2015 9:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Anna & Jeremy
i'll whisper a secret

Én voltam mindig is a taknyos kis Gilbert gyerek aki nem találja a helyét a szülei halála után. Való igaz, nem találtam a helyem, és még most sem vagyok teljesen biztos abban, hogy bármi értelme is volna keresgélni azt a helyet, a világ kezd összeomlani, lassan oda van minden normális dolog. Én valahogy a normális és az abnormális élet között húzódom, tekintve, hogy többször is megjártam a túlvilágot és vissza is tértem apróbb mellékhatásokkal kísérve. Egyedül Anna értette meg a különcségem, Ő is az volt, egy magára hagyott fiatal, aki nem tudta mihez kezdjen az életével, azt hittem, hogy megtudtam a titkát és beleszerettem elegendő lesz nekem, de hát mint tudjuk telhetetlen vagyok. Ő meghalt én pedig tovább léptem, bár a fejemből soha nem voltam képes kiverni, hogy is ment volna? A sok viharos történést ami kettőnkkel megtörtént nem lehetett volna csak úgy elfelejteni. Most pedig szinte minden olyan elevenen él bennem, mintha visszacsöppentem volna abba az időbe mikor még minden még csak kialakulóba volt és nekem semmi közöm nem volt ehhez az egész felforduláshoz.
-Szerinted nekem sikerült elfelejtenem téged? Annyi minden történt, de valahogy mindig kereszteztük egymás útját, ez nem lehet véletlen. - Meghalt, én is meghaltam, visszatértem és most Ő is itt van. Ezek egyike sem lehet véletlen. Talán nem vagyok vámpír, nem éltem meg évszázadokat, de emlékeim nekem is vannak, amire érdemes emlékezni az mind meg van a fejemben. Az Anna-val töltött idő minden perce itt él bennem. Hogy is tudnám elfelejteni a lányt aki felakart áldozni az anyjáért és mégis képes lett volna ölni értem, hogy megvédjen?
Kézen fogom és amilyen gyorsan csak tudom bevezetem a mosdóba amit gondosan magunkra is zárok, tudom nincs sok időnk, mert ez egy nyilvános mosdó, sokan akarnak bejönni ide, ami annyit tesz hamarosan kinyitják a zárat a felháborodott vendégek miatt. Ám most ez a legkisebb gondom, ha bármit is látnak majd Anna elintézi, hogy elfelejtsék, mindenhez van egy zöld út.
Ahogy megérzem a szemfogak apró kis szúrását, szinte azonnal megérzem a benne tomboló éhséget és érzelem kavalkádot, bennem is megmozdul valami, épp annyira élvezetes a számomra az, hogy belőlem iszik, mint neki. Na és persze ennek az élvezetnek külső megjelenítése is van. Kissé kényelmetlenné válik a nadrágom egy bizonyos ponton. Már el is felejtettem mennyire izgató tud lenni, ha Anna belőlem iszik.
Sajnos ez a gyönyör nem tart hosszú ideig, ám a szemei csillogása mást mond, valami mást ígér amitől még inkább felforr a vérem. Még mielőtt léphetne, szinte rávetem magam és mélyen megcsókolom, nem foglalkozom a vérrel, ennél sokkal sürgetőbb vágyat érzek, minden kis jelentéktelen dolog most elveszik az éterben, csak Ő van és én. Belemosolygom a csókba amikor meghallom az ingem szakadását és kissé hűvös kezeinek érintését mellkasomon és a hasamon. Végig nyalom az alsó, telt ajkát és picit megkapom a fogaimmal, meghúzom, egy apró vércsepp serken ki belőle amit lenyalok. Csak ezután engedem el vonakodva azokat a csókra termett ajkakat, hogy letérhessek a kecses nyakára ahol csókokkal borítom el. Kezeim sem tétlenkednek és a felsője alá nyúlnak, hogy puha, hűvös bőrét felmelegítsék az érintésekkel, simogatásokkal. Próbálok lassú iramot megütni, de képtelen vagyok rá, így a csókokat hamarosan kisebb harapások váltják fel, kezeim pedig szinte letépik róla a felsőjét, hogy megcsodálhassam a melltartóba rejtett telt melleit. Ez az apró csipke sem lesz sokáig útban úgy érzem.


zeneszám || A lánynak, aki hitt bennem || --- || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 01, 2015 9:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Merinda & Anna


 Azt hittem, hogy el fog magától küldeni, így végtelenül jól esik, hogy az első ember az életemben anyámat leszámítva, akinek nem vagyok a terhére, nem küld el. Nem tudom, hogy miért sikerült ilyen nyomorult sorsba beleszületnem. Mások sokkal rosszabb háttérből jönnek, mégsem egyedül vannak, sikerül családot alapítani, barátokra lelni, valahogy ez nekem nagyon nem megy. Talán gőgös voltam kissé, úgy véltem, képes vagyok másokat irányítani, azt, hogy vámpír lettem, adománynak tekintettem, anyámtól származó jogos örökségként, most viszont, hogy ő nincs, most mit is csinálhatnék? Az egyetlent keresem fel, aki még talán befogadhat, nem akar elűzni, kizárni. Igaz, amikor szellem voltam, megtette. Remélem most mindez nem ismétlődik meg, már attól ki lennék borulva, ha nem nézne rám. Ehhez képest álomszerű a válasza.
- Nem akartam én féltékeny lenni. De téged még a halálon túl sem egyszerű elfelejteni. Hiányoztál Jeremy! – Vallom meg az igazat, nincsen összefüggésben azzal, hogy már lassan ölni kényszerülök a vérért, vagy hogy az érzelmek túláradnak bennem, amin alig tudok uralkodni. A keze után nyúlok, ahogyan összeérünk, szinte minden emlék visszatér, hiszen a vámpírok nem felejtenek. Minden édes pillanat itt él az elmémben, és akár szörnyű akár nem, újra akarom őket élni
- Ki más? – Ezzel talán kicsit önző vagyok, hiszen éppen fordítva van. Bár több mint ötszáz éves vagyok, már nincsen senkim, ahova fordulhatnék. Ő mégsem egy pótlék, hanem a szerelmem, akire amióta visszatértem Mystic Fallsba, némi számító viselkedést leszámítva mindig is vágytam. Tulajdonképpen ő tesz szívességet, hogy az ismeretségi körén túl még velem is kész foglalkozni. Nem tudom, hogyan lehetnék eléggé hálás. Lassan már azt sem tudom, hogy ki vagyok, ismét vissza kell térnem az életbe, új célokat kitűzni, de ezt csak Jeremyvel tudom elképzelni. Szinte szóhoz sem tudok jutni, nemhogy választ kinyögni, így hagyom magam vezetni a mosdóba, ahol hosszú idő után nem csupán vérhez jutok, amely éltet, hanem a szerelmemmel is együtt lehetek. Szó szerint belőle iszom. Hatalmasakat kortyolok, és érzem, szétárad bennem az éltető erő. Hiába kért, hogy ne álljak le, ne féltsem őt, ez nem így működik. Bármennyire is vérszomjas fenevad tudok lenni, ez most más. Az akaratom vezetett hozzá, és ment meg most mindkettőnket a pillanattól. Az elégségesnél több, amit kaptam, most másra vágyom. Arra, hogy érezze, mennyire fontos volt nekem. Míg én csak előrehajolok véres ajkammal, ő átveszi az irányítást, és ismét megadja, amire vágyom; önmagát. Beszívom az ajkait, szinte már attól eljutok a csúcsra, hiszen oly régóta nem tapasztaltam mindezt. Ahogyan a legfontosabb szükségletemről kissé el tudok vonatkoztatni, a második lép a helyébe. A test szüksége. Mással most nem is tudnám elképzelni. Nem is akarom, hogy finomkodjon, főleg mert természetfeletti lény vagyok, és bár igen legyengülve, annyira azért nem. Egy ágy talán megfelelőbb lenne, de nem érdekel. Miközben visszacsókolok, egyetlen mozdulattal tépem szét függőlesen az ingjét, hogy bejussak a kockáihoz...



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ az igazinak ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 26, 2015 10:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Anna & Jeremy
i'll whisper a secret

Minden felborult az életemben onnan, hogy meghaltak a szüleim, képtelen vagyok azóta bármin is meglepődni. Vámpírok, boszorkányok? És? Semmiség, nem tud meghatni, meglepni, elkápráztatni. De most mégis meg vagyok döbbenve, hogy Anna ül velem szemben a Grill-ben, ott ahol igazán beleszerettem, ahol megismerkedtünk. Igen, ez megtudott lepni, hiszen meghalt és most újra itt van, azt hittem tovább állt, hogy boldogan elment az anyjával, de nem, itt van és sápadtam, mint valaha. Megrémiszt ez a látvány, mindig is annak a magabiztos, erős lánynak láttam, ez az állapot szokatlan.
-Volt, egy jó ideig, tudod, Bonnie, de annak már vége, igazából sose voltunk együtt, nem kaptunk két percél többet együtt mielőtt beütött volna a világvége. - Ez így is van, mindig elragadta valami tőlem, én pedig belefáradtam ebbe az ördögi körbe, elszakadtunk egymástól, aztán visszatért majd megint eltűnt, valahogy meg kellett szakítani a láncolatot, nem mondom, hogy eme döntésem nem kínzott egy jó ideig, de túl vagyok már rajta, helyesen döntöttem.
-Jól tetted, hogy ide jöttél, örülök neki, hogy én jutottam eszedbe. - Mosolyodom el. Bármi is történt a múltban vagy a halála után én mindig szerettem Annat. Soha nem voltam képes kiszeretni belőle, nem tudom, hogy ez azért volt-e mert túl hamar veszítettem el vagy mert igazán soha nem tudtam elbúcsúzni tőle, a lényeg az, hogy szeretem, nem tudom ez szerelem-e még mindig, de miért ne lehetne kideríteni?
De semmiképp nem tetszik az, hogy ilyen leharcoltan, gyengén jött el hozzám, ennie kellett volna, miért nem tette? Igen, bosszant a dolog, mert nem jó látni, hogy szenved, látom rajta, hogy szinte vegetál, nem gondolkodom se percig sem és magammal húzom a mosdóba, vér kell neki és lám, itt vagyok én, vérrel telve, vegye el, ha ettől lesz jobban akkor csak nyugodtan, én is jobban fogom érezni magam ha már nem táncol a halál szélén.
-Nem téged sajnállak hanem a helyzetet Anna, és nem mászol bele az életembe, mert nekem olyan nincs is, ne mondj még egyszer ilyet, hallod? - Még, hogy belemászik az életembe, örülök neki, hogy láthattam, sőt, feldobódtam ettől. És az, hogy segítek neki az nem azért van mert nem akarom, hanem mert pontosan így szeretném, a véremet akarom adni neki. Ilyen egyszerű.
Azért a mosdóba érve eszembe jut mikor rajta kapott az anyja minket csókolózás közben, kissé ki volt akadva amit persze most már megértek, de akkor még nem értettem.
Odanyújtom a csuklóm, ismét eszembe jut az mikor a konyhánkban direkt vágtam meg a tenyerem, hogy bebizonyítsam magamnak a gondolatot, hogy Anna vámpír, igazam volt.
Mikor belém mélyeszti a szemfogait megérzem azt az apró szúrást majd azt az extázist ami azzal jár, hogy a véremből iszik. Percekig kavarognak bennem emlékek, érzések, érzelmek, majd ahogy elengedi a csuklóm úgy tör elő belőlem minden, mint vulkánból a láva. Rávetem magam és a vért mellőzve megcsókolom, szenvedélyes ahogy régen. Igen, emlékeztem mennyire puhák az ajkai, de a valóság és az ismétlés gyönyöre mindent felülmúló. Ebben a pillanatban áldom az eget, hogy a mosdó ajtaját zártuk. Hiányzott Anna, nagyon is.


zeneszám || A régi lángot kioltani lehetetlen. || szószám || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



Mila Tawn-Holloway ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 26, 2015 10:56 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
a witch & two wolfie against me
where is the fair play?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Próbáltam komoly ábrázatot vágni, ahogy meghallottam Adélaide szavait, de nagyon nagy erőfeszítésembe került, hogy ne nevessem el magam. Nem hiszem, hogy érdemes lenne félnem tőle. Korábban kell felkelnie ahhoz, hogy velem elbánjon. Vagy mi több, ha sikerülne is neki... nem adok meg semmilyen örömet neki. Az igazság az, hogy mindig is ez a vér folydogált az ereimben, és megesküdtem arra, mikor vámpírrá változtam, hogy soha senkinek nem adom meg, hogy félni, sírni vagy könyörögni lásson. Nagyon sokat éltem már meg azóta, tökéletesen tűrtem az élet pofonjait, hiszen ki mondja, hogy egy vámpír élete tökéletes? De nála nagyobb ellenségem is volt már.
- Rossz utcába jöttél, ha azt hiszed, hogy itt bárki könyörögni fog - néztem szét. - Ha találsz egy jelöltet, akire ráillik a személyleírás, szólj kérlek! - ittam ki az italom maradékát. Nevetséges gondolat, miszerint el akar bánni velem. Tényleg nem tanult a leckékből? Vagy netán úgy döntött, hogy nem egyedül indul nekem? Mert akkor ideje lenne elgondolkodnunk azon, mit jelent a tisztességes játék. Én egyedül öltem meg a drága testvérét, nem kellett ahhoz külön segítség, hogy szétharapjam a nyelőcsövét, majd szétrobbantsam a csigolyáit. De változnak az idők, ráadásul ő... tudja, hogy egyedül soha nem lenne ellenem esélye. Ez igencsak hízelgő.
És nem is tévedtem. Egyáltalán nem. Egy férfi jelent meg, majd mellém ült. Nem kellett hozzá külön kéziszótár, hogy tudjam, ő is egy átkozott vérfarkas. Na igen, a farkasok falkában járnak, de hogy ezek ketten miként kerültek egy csapatba, hát halvány fogalmam sincs. Ettől eltekintve továbbra sem éreztem nagy szükségét annak, hogy kirohanjak a világból. Több kell ahhoz, hogy én megijedjek. Bár tény, hogy én még a halált is rezzenéstelen arccal tűrném. Mégis, mit gondolt ez a vörös liba? Nézzen egyszerűen rám, és tudni fogja, hogy nálam ilyesmivel az ég világon semmit nem fog elérni. Nem fogok az életemért könyörögni, megkockáztatom, hogy ő előbb sírja el magát, mint én. Egy jó minőségű whiskyvel mondjuk nem vesznek le a lábamról.
A boszorkányról már nem is vettem tudomást, a szavai hallatán csak megforgattam a szemem. Szegény, valószínűleg nagyobb sokkban van, mint én.
Csak egy sóhajtást hallattam, majd hátradőltem, és a boszorkányra meredtem, közben megjelent egy negédes vigyor a képemen. - Ó, te még nem is tudod? - kérdeztem, habár nem tőlem kérte, hogy felvezessem a történetet, miért is van itt. Vagy ez a másik kettő miért van itt. - Remélem, azt is elmesélitek a banyának, hogy mit tettem. Adélaide előadásában, bocsáss meg, kedvesem, de rém unalmas a sztori - vontam egyet a vállamon.
 


|| [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 24, 2015 11:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Jeremy & Anna


  Bárcsak anyám is visszajöhetett volna velem. Mintha ő már nagyon korán továbblépett volna, hogy a három testvéremmel legyen, de nekem még van dolgom. Nem tudom, hogy az öröklét vajon tényleg azt jelenti-e, hogy mostantól mindig együtt lehetek Jeremyvel, de amíg nem áll köztünk megoldhatatlan probléma, amely egyikünk életét ismét elragadná, addig most ő a befejezetlen küldetésem. Már ha kellek neki, mert ezt még nem tudom. Lehet, hogy feleslegesen törtem magam. Akkor is mellette maradok, hogy vigyázzak rá. Meglep, hogy mennyire aggódik értem... Azt hittem, hogy már vége annak, amely köztünk történt, számomra szalmaszál, amibe még tudok kapaszkodni, ő viszont teljes életet élt, nélkülem. Nem lennék féltékeny, azt hiszem. Na jó, talán egy kicsit.
- Azt hittem, hogy neked már valaki más van...  – Rázom a fejemet, nem mondom, hogy én is őt, hiszen nála már csak múltidőben szerepelek, akkor lényegében ennyi. A családjával sosem tartottam a kapcsolatot, Damonék terveivel pedig alig szerepelt közös pont a sajátjaimban, így nem nagyon kötődtem a városhoz. A kripta érdekelt, meg hogy Jeremyt ne bánthassa Vicky sosem nyugvó gonosszá vált lelke, de utána... már nem volt kapcsolatunk, csak az a kevés, amit együtt töltöttünk a függöny mögött. Vehetjük úgy, hogy mindez most az újrakezdésről szól, hiszen élünk. Azaz itt vagyok én is, és akár vehetem életnek, mert lélem utolsó félezer évében maroknyian tudták csak meg, hogy mi vagyok.
- Nem tudtam, hogyan fogadnál, máshoz nem akartam menni. – Vallom be az igazat, talán megtámadhattam volna valakit a park környékén, de felesleges beleélnem magam, hogy Jeremy akar engem, és nem kell tovább egyedül lennem, ha mindez hiú ábránd. Talán kicsit magamat is bűntettem azzal hogy nem ettem, előbb jrájunk a végére, hogy minek van értelme. Egyenlőre úgy tűnik, hogy hiába jöttem. Örölök hogy láthatom őt, de mindez már csak a múlt számára. Annyi jóérzés van benne, hogy nem hagy magamra, és segíteni akar. Amit mond, érthetem többféleképpen, nem nagyon merengek, hogy most mi mit jelent.
- Nem akarok feleslegesen belemászni az életedbe Jeremy. Anyám meghalt, és még sosem voltam ennyire... magam. Nem kell, hogy sajnálj, csak... – Hihetetlen, hogy vagy hússzor annyi idős vagyok mint ő, mégsem tudok bölcsebb lenni. Megmaradtam a tapasztalatok ellenére is fiatal lánynak, aki ugyan mellőzi a szenilitást, ám legtöbbször a határozottságot is. A mosdóban azért lopva elmosolyodom, van egy kicsi olyan érzése a dolognak, hogy felülök a kerámiára, és egymásnak esünk. De még ahhoz sem lenne erőm.
- A nyakad... de azt nem tudnád jól takarni, úgyhogy... – Nyúlok a csuklója után, már oly mindegy lényegében. Szívesen megízlelném a nyakát, nem csak a harapás, csókok szempontjából is, de most az egyszer próbálok a logika mentén. Nem tudom, hogy miből gondolja, hogy túlélné, ha véletlenül átlendülnék, és nem tudnék megállni. Ha urrá lesz az emberen a vágy, akkor nem tud leállni. Mindenesetre bólintok, hagyom, hogy közelebb lépjen. Arcom ugyan eltorzul kissé, ez már csak a lelkes utolsó gáttörés, és belemélyesztem a fogamat. Csináltuk már régen egy párszor. És hát a vámpírharapásnak bizonyos tekintetben ha az ember már ügyes, képes úgy alakítani, hogy inkább kéjes, orgazmusközeli állapotot képes közvetíteni, semmint fájdalmasat. A fájdalom nyilván magától értetődő, de azon túl, gyönyörből táplálkozik. Éhesen vetem rá magam a forró, életető nedüre, és csak hosszú percek után tudom abbahagyni. De abba tudom. Most már csak a csókjára vágyom, túl vagyok fűtve az érzelmektől, amit az előbb kiszabadított, de most véres ajkakkal, fogakkal úgy nézhetek ki, mint elütött egy kamion. Mégis odahajolok, hátha...

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ régi-új szerelmemnek ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 11, 2015 11:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
mila & thadeus & naevia
this is gonna be fun

Meg kell mondanom, hogy ostoba lennék, ha nem játszottam volna le a fejemben már ezerszer, hogy mit meg nem tennék ezzel a nővel. A fájdalmaim fő okozójával. Miatta engedtem el részben Neal-t. Mert tisztában vagyok azzal, hogy ő képes lett volna ártani neki. Még akkor is, ha rajta kívül még volt pár ember, akinek keresztbe tettem és, ami miatt ő mindig veszélyben volt. Sokkal jobb, hogy most már nincs itt. Így megkönnyíti a helyzetemet. Sokkal jobban, mint azt gondolná. Nincs veszíteni valóm. Amit elveszíthettem volna azt én magam löktem el magamtól, hogy még véletlenül se legyen útban, vagy ne ő kerüljön ki ebből az egészből holtan Milena helyett, aki igazán megérdemelné már a halált, de előtte nem árt, ha egy kicsit szenved.
Nem mondhatod olyan sokat lihegtem volna a nyakadba, de nyugodj meg most sem sokáig fogok. Persze mindez csak tőled függ, hogy mennyire könyörögsz azért, hogy ez az egész véget érjen. – Megkegyelmezni egy olyan nőszemélynek, mint ő? Már a puszta jelenlététől az egész testemet elönti a düh és legszívesebben itt helyben darabokra szaggatnám, de az a baj, hogy sajnálom ezt az aranyos kis boxot. Kár lenne érte, ha egy ilyen nyomorult vére terítené be. – Tudod.. Lehetnél egy kicsit kedvesebb. Főleg, hogy igazából én vagyok az, aki most eldönti, hogy élni fogsz-e, avagy sem. – Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra, hiszen lehet, hogy lebecsült engem, de most fogok rámutatni arra, hogy mennyire rossz döntés volt ez a részéről. Mikor Thadeus is csatlakozik hozzánk egy boszorkány társaságában összevonom egy pillanatra a szemöldökömet és lehet, hogy udvariatlan vagyok, de nem tudom levenni a szemem a boszorkányról. Nem tudom, hogy ki ő, de ha a mi oldalunkon van, akkor őszintén nem is érdekel, hogy honnan pottyant ide.  
Szúró megjegyzésére csak elmosolyodom. Ha egy ártatlan angyal lenne, aki a kedvességével ragyogja be mindenkinek a napját kifutottam volna a világból. A tekintetem immáron Milena arcára vándorol és azt figyelem, hogy miképpen reagál a történtekre, hogy ott van-e a félelem már a szemében, amit ébreszteni akartam benne.



40 || szószám || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 11, 2015 7:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next


to Miléna, Adélaida, & Thadeus
my enemy's enemy is my friend ?
Elfogadtam a feltételeket, belevágtam volna szinte bármibe, s bár nem volt szokásom kihátrálni semmilyen alkuból, bizonyos mértékig fenntartottam ezt a lehetőséget is. Mindig fenn kellett tartani, hisz bizonyos esetekben a dolgok vége kiszámíthatatlan, esetlegesen végzetes következményekkel járhat.
A helységbe belépve célba veszek egy félreesőbb boxot, kellő távolságban a drága partneremtől, és figyelmem a kis farkas lányra is kiterjed. Nem tetszett hogy a jelenlévők és akit vártunk mind, nem volt egy ismerős arcon kívül több. Kicsit talán több volt bennem az aggodalom és a kételkedés, mint más esetekben, de érthetőnek tartottam. Ahogy nyílik az ajtó, szúrós szemmel mérem végig a farkaslány után a vérszívót is, és gúnyos mosoly szökik, eddig szoborszerűen érzelemmentes arcomra. Az, ahogy végigvonul, a pökhendi és tipikus vámpírokra jellemző, lenéző modorral, s Thadeus-hoz sétál... na az az, ami emlékeztet rá, hogy sok faj közül miért a vámpírokat utálom a leginkább.
Amikor megkapom a jelzést a farkas lány, bizonyos Adélaida mellé lépek, és így foglalunk helyet a társaság, általam kevésbé sokra tartott nőjével szemben. A furcsa fennállás, a két farkas, egy vámpír és egy boszi, jómagam személyében érdekes csevej kezdetét ígéri, hisz mégiscsak én lennék, akinek egyik oldal pártját sem kellene fognia. És erről jobb, ha az üzlettársam nem vesz tudomást, így arcom újra megkeményedik, és halovány mosolyszerű rezdülés fut végig rajtam, mikor az asztalra kerül az ital, majd nem sokkal később a poharak is. A "móka" indul.
-Kezdjük az egészet azzal, hogy fogalmam sincs róla, kikkel ülök egy asztalnál. Megtennéd?-nézek Thadeus-ra, hogy mutassa be a kedves összegyűlt asztaltársaságot, bár sejtem, hogy ki, ki, mégis a fagyos hangulat mindennek ellenére kezdett igazán zavarni és ellenemre lenni. A pillantásom semmitmondó volt, ahogy arcomon sem ült ki semmi nemű érdeklődés, igazából be kellett látnom, hogy a vámpírhoz hasonló magatartásban ültem itt, és nem is akartam rajta változtatni. Szerettem távolságtartónak tűnni és nem foglalkozni másokkal, s ezen most sem változtattam volna, leszámítva azon részét a dolgoknak, hogy a fizetségem jutányosnak bizonyult annyira, hogy máshogy lássak bizonyos behatárolhatatlan ideig.
music:cupid carries a gun|words: 326
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Payphone



Thadeus Neubauer ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 09, 2015 5:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next



Miléna, Adélaida, Naevia & Thadeus
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Adélaida. A fiatal farkaslány bosszúra szomjas, s ebből kifolyólag miután a vérünk összeköt, nem is lehetett kétséges, hogy felajánlottam szolgálataimat. Sosem voltam egy érzelgős fajta, de ezt így... Nem is nyugodna békében a lelke, ha Miléna megérné a holnapot. A holnaputánt semmiképpen sem. Nem mondom, hogy keresgésnek éreztem a búját, amit a Grillben előadott,  mert pontosan átérzem, milyen az, amikor az ember a farkasátok ellenére sem érzi magát egyetlen falka tagjának, magányra kényszerül. Különös módon olyan elképzelésem volt, mintha minumum a lányommal beszéltem volna, olyan valakivel, aki majd ha viszonzza a szívességet a kincsvadászatban, no meg a családi becsület visszaállításában, még azt is el tudom képzelni, hogy rá hagyományozok mindent. Az más kérdés, hogy ehhez még Naevinának is bizonyosan lesz egy-két sötét bűvigéje. A farkaslány a mai napra időzítette a végső leszámolást, és kicsit sincsen lelkiismeretfurdalásom a túlerő miatt. Talán éppen így lesznek egyenlőek az erőviszonyok. Ám mivel nem szándékozom a kicsit odahagyni a harcban, a későbbiekben is szükségem lehet rá, ezért billentsük még inkább a magunk javára azt a bizonyos mérleget. Miután Naevia megnevezte az árat, amiért kész támogatni, úgy vélem akkor már felesleges részegységekre bontani megállapodásunkat, számomra magától értetődé válik, hogy ha hívom, jön. Nem valami szolga, szövetséges. A mai nap egyébként sem a vendégekről szól. Előkészítettem mindent az alagsorban, ha majd Adélaidának játszadoznia támadna kedve, és látványosan töröltem mára pár akciót, hogy viszonylag kevés vendég legyen. Érzékeny orrom jelzi a vérszívó létét, ám biztosra csak akkor mehetek, amikor az érkező vöröske leül az asztalához. Biccentek a grill másik sarkában gubbasztó boszorkánynak, ám addig nem mozdulok, amíg ő is fel nem áll, hogy párt alkotva üljünk le Adélaidáékhoz. Én álszemére nélkül közvetlenül Milena mellé foglalok helyet, ne érezze azt, hogy szembe kell nézni mindhármunkkal. Ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas szenvedésben része. Pusztán udvarias a felnevezetés.
- A ház ajándéka. – Teszem az asztalra a jóféle bontatlan whiskey-t, és odaintek egy pincérsrácot, hogy hozzon is gyorsan négy poharat. Merőn nézem a vámpírt, aki annyi szenvedért felelős, Adélaidára és Naeviára ezúttal most nem vetek pillantást.  





♫ Chi mai ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ @
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 31, 2015 9:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Anna & Jeremy
i'll whisper a secret

Tisztában voltam azzal, hogy rengeteg barátunk visszatért a halálból Bonnie-nak hála, de nem gondoltam volna, hogy köztük lesz Anna is. Mikor meghaltam találkoztam vele odaát, de azt hittem majd továbblép, hát nem így történt. Most persze a kezdeti meglepettség hamar alábbhagy és átveszi az aggodalom. Anna amúgy is alabástrom bőre most hófehér, fakó és látszik, hogy nagyon gyenge, már-már olyan akár egy beteg ember. Nem tetszik ez nekem, az aggodalom hulláma úgy önt el akár egy cunami. Nem tudok ellene védekezni és nem is igazán akarok. Legyen most bármi oka ennek a hirtelen támadt aggodalomnak, a múltra tekintettel vagy valami másra történik, mindegy, csak annyit tudok, hogy jogomban áll segíteni és akarok is könnyíteni a szenvedésén.
-Szerinted eltudnálak felejteni? Nem, ez nem olyan egyszerű. Én szerettelek Anna. - És tényleg így volt, persze voltak rázós időszakai rövid kapcsolatunknak, például az amikor hazudott nekem és csak a véremre pályázott, hogy megmentse az anyját. És persze Elena sem rajongott azért, hogy mi egymásra találtunk, végül a drága nagybátyám megoldotta mindenki problémáját és kiradírozta az életemből Annat. Egy ideig rémes érzés volt, megint átélni a veszteséget, de aztán ahogy jött úgy távozott és megtanultam túltenni magam a veszteségeken, most mégis, mintha egy új seb szakadna fel azzal, hogy itt látom és, hogy ilyen állapotban van.
Sóhajtok és idegesen túrok bele a hajamba ami már így is kócosan hullik a homlokomra a tegnapi vad bulit eszembe juttatva.
-Az igen régen volt, enned kellett volna ahogy visszatértél, ez veszélyes, nem csak másokra nézve, de rád is. - Korholom le úgy, mintha én volnék a hibátlan tökély, holott épp az ellentettje vagyok, nap, mint nap kioktatásra "szorulok".
A legkisebb gondolkodás nélkül ajánlom fel a vérem, mert így kell tennem és mert így is akarom tenni. Tudom, hogy Anna nem olyan, aki elsőre azonnal elfogadná ezt a csekély ajándékot, de túl gyenge, ha kell felvágom az ereimet és akkor kénytelen lenne inni belőlem különben elvéreznék. Mindenre tudok megoldást találni, így hát egyszerűbb, ha azonnal rábólint.
Felhúzom óvatosan és ujjaimat az övéire kulcsolva indulok meg a férfi WC felé, hogy elzárkózhassuk a vendégek és mindenki más elől.
-Anna, én még mindig ugyanaz a Jeremy vagyok egy bizonyos szintig. - Itt értheti úgy, hogy az érzéseim nem változtak az irányába vagy akár úgy, hogy továbbra is a veszélyeket hajszoló hülye gyerek vagyok, mint aki voltam. Egyre megy, inni fog belőlem és ez a lényeg.
A mosdó üres, mintha csak nekünk lett volna előkészítve. Belépek és gyengéden húzom magammal majd belülről bezárom a mosdó ajtaját. Nem igen hiszem, hogy sok időnk lenne még mielőtt valaki beakarná törni, mert rájött a szapora. Így hát szeretnék azonnal a lényegre térni, hogy Anna minél hamarabb a legtöbb vérhez jusson, lehetőleg azelőtt, hogy valaki ránk törné az ajtót.
-A nyakam vagy a csuklóm kell? - Kérdem meg ismét, nekem egyre megy, egyik sem zavar.
-Nekem mindegy, válassz és ne merészeld idő előtt abbahagyni, mert félsz, hogy megölsz, ilyen nem fog történni, érted? - Ez volt régen is a probléma, hogy féltett. Ezúttal azonban ezt le kell ráznia magáról és csak magával törődnie, én nem számítok.


zeneszám || A láng soha nem alszik ki, parázslik és újra lángra lobban. || --- || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 2:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Lezárt játék
Köszönöm a játékot szerelmesem :$
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 2:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
To my love
...

- Hé!! - mondom ingerülten amikor elkapja a karomat, és szorosan megfogja. A kezére nézek, és próbálom kihúzni, de nem sikerül, túl erősen fogja. Meg aztán arra kényszerít, hogy a szemeibe nézzek.
Pislogok párat, majd halványan elmosolyodok. [color:8530= #674F4B]- Én is szeretlek. - mondom neki nyugodtan. Jól esik az amikor homlokon puszil, imádom minden érintését.
[i]- Semmi kedvem, de most mennem kell vissza a Dukera. El kell intéznem pár dolgot, de ha akarod akkor délután találkozhatunk. Írj majd. - felelem mosolyogva, majd megcsókolom, kimászok mellőle és elindulok az egyetemre.


zeneszám || szerelmuszom, köszönöm a játékot.  :szeri:  || xxx || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 1:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Sarah & Zach

Szavai kettéhasították a lelkemet, elkaptam a kezeit, minden szó nélkül, erősen, szinte már egy kicsit fájdalmasan fordítottam magam felé őt teljes testével. Szabad kezemmel görcsösen álla alá nyúltam, és felemeltem a fejét, ezzel arra kényszerítve, hogy a szemeimbe nézzen.
- Elfelejtesz mindent ami az elmúlt harminc percben történt, ott tartunk, hogy végre találkoztunk, ennyi idő után, és elmondtam, hogy Donnie a városba jön majd. Nem akarsz szünetet tartani – itt elmorfondíroztam azon, hogy belemondjam –e az elméjébe, hogy le akar feküdni velem, de egy gyors mosoly kíséretében elhessegettem ezt a perverz pillanatot – Szeretlek.
Miután befejeztem az igézést, lazítottam a szorításon, és homlokon csókoltam, reménykedtem benne, hogy a négyszáz év gyakorlat itt is mutatkozni fog.


music: Out Side | note: Életkém  40  | words: 234

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 1:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
To my love
...

Végig hallgatom őt, nem mondok semmit. A kezemet viszont elhúzom amikor megfogja. Túl sok ez nekem így egyszerre. 1572... Szentséges ég, nem hiszem el. Ilyen nem létezhet. Mikor végig mond mindent, úgy érzem, hogy a sírógörcs kerülget. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ezt tette. Fél éve hazudozik nekem.
Mikor sikerül leküzdenem a sírást felé fordulok, de nem nézek a szemeibe. Legszívesebben nem is akarom őt látni. Iszonyatosan megbántott ezzel. Ha hamarabb elmondta volna, lehet könnyebben feltudnám dolgozni, mint most agy, féléves hazudozás után.
- Fél évig folyamatosan hazudtál nekem! Még is honnan kéne tudnom ezentúl, hogy mikor mondasz igazat? Nekem ez így most túl sok... Én... - itt veszek egy mély levegőt, folyamatosan gondolkodok, hogy mit mondjak. Magam sem vagyok abban biztos, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy azt fogom mondani neki amit, de jelen pillanatban ezt látom a legjobbnak. - Szünetet akarok. - jelentem ki.


zeneszám || szerelmuszom  :szeri:  || xxx || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 1:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Sarah & Zach


Nagy levegőt vettem, elterveztem, hogy most aztán elmondok neki mindent, akkor is, ha nehéz lesz neki felfogni.
- 1572. november 23.-án születtem, Georgában, de utóbbit tudod te is. Van egy bátyám, aki megpróbált megölni, illetve meg is ölt, csak balszerencséjére előtte ittam egy vámpír véréből. Születésemtől fogva boszorkánymester vagyok, ez a boszorkány férfi megfelelője. Hatalmam van az elemek felett, illetve vérrel táplálkozom, de sosem bántanálak téged, ahogyan más embereket sem! Te vagy nekem a legfontosabb a világon! – megérintettem a kezét – Kérlek – suttogtam. Könnyek gyűltek a szemembe, nem akartam elveszíteni őt, hiszen nagyon-nagyon szerettem.
- A testvérem, vámpír, Abrahamnak hívják! Azért jöttem ide, hogy megtaláljam, és elsimítsam a köztünk lévő haragot, de aztán megismertelek téged, és már nem éreztem szükségét annak, hogy megkeressem. Már te vagy az én családom – szavaim jégcsákányokként csapódtak a saját szívembe, fájt minden betű ami elhagyta a számít, mert konkrétan bevallottam neki, hogy mióta elkezdtük ezt hazudozok neki.

music: Out Side | note: Életkém  40  | words: 234

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 1:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
To my love
...

A szemem teljesen elkerekedik amikor látom, hogy mit csinál a pincér sráccal. Mintha teljesen megbabonázta volna, a pincér el is ment, ahogy Zach befejezte a mondani valóját. Nem fenyegette meg, miért engedelmeskedett neki? Mi folyik itt?
Nézem ahogy leül mellém, így még kijutni sem tudok innen, mert én ülök belül. Figyelmesen hallgatom és próbálom felfogni amit mondott. Vámpír boszorkánymester? Az nem lehet, hisz vámpírok csak a filmekben léteznek, boszorkányok pedig szintúgy.
-...És? - csak ennyire vagyok képes, többet nem tudok mondani. Magyarázatra van szükségem.


zeneszám || szerelmuszom  :szeri:  || xxx || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 12:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Sarah & Zach

Mikor, megláttam, hogy az a srác beszélgetni kezdett az én barátnőmmel, újra elborult az agyam. Az arcom ismét elváltozott, de már nem fordultam el, hagytam, hogy Sarah is lássa bennem a szörnyeteget, amit már nem tudtam elnyomni magamban. Dühösen lépdeltem oda a sráchoz, a vállánál fogva fordítottam magam felé, és belenéztem a szemeibe.
- Most elfelejtesz mindent, amit láttál, azt is, hogy beszéltél ezzel a lánnyal, és hazamész, mert rosszul érzed magad! – mondtam mire a fiú egyszerűen csak sarkon fordult és mintha mi sem történt volna eliramodott. Leültem Sarah mellé, rápillantottam, lelkemben bűntudat és enyhe szégyen égett.
- Akkor elmondom. Vámpír boszorkánymester vagyok – hangom higgadt volt, ujjaimat tördeltem az asztal alatt, rettegtem attól, hogy hogyan fog reagálni, hogy hinni fog-e nekem, és ha egyáltalán elhiszi, mit fog majd tenni. Hiszen őt sosem bántottam még, nem is akarom, képtelen lennék rá. Hiszen szeretem. Még sosem mondtam el halandónak ezt a hatalmas titkot, sem azt, hogy valójában korban négyszáz felett vagyok. És, hogy be kellett ismernem, hogy kiadhattam magamból ezt a titkot, hatalmas sziklaként gördült le a vállamról.


music: Out Side | note: Életkém  40  | words: 234

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 12:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
To my love
...

- Nem vagyok hülye, tudom, hogy láttam valamit! - mondom halkan, majd elengedem a karját. Rosszul esik az, hogy valamit titkol előlem. Azt hittem, hogy mindent elmondunk egymásnak, de úgy látszik, hogy tévedtem. Talán mégsem ismerem olyan jól, mint ahogy azt hittem. Pontosan jól tudja, hogy nekem bármit elmondhat, bízhat bennem. Pont ezért nem értem annak az okát, hogy tagad valamit. Valamit, amit nagyon nem akar elmondani nekem.
Nézem őt még pár pillanatig, majd vissza megyek a helyünkre, és leülök. Belekortyolok az italomba és gondolkodok. Tényleg nem tudom, hogy miért nem mondja el, hogy mi van. Nincs olyan titok, amit nem tudnék elviselni, főleg, hogy róla van szó.
Kijön az egyik fiatal pincér akitől rendelek egy italt, de az ahelyett, hogy elment volna leadni a rendelésemet, elkezdett velem bájcsevegni.


zeneszám || szerelmuszom  :szeri:  || xxx || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 28, 2015 10:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Sarah & Zach
[color=#4d2f27]
Elkapta a karomat, én pedig próbáltam gyengéden kitépni magamat fogásából, de nem ment. Vámpír erőmet pedig nem vethettem be, hiszen kárt okozhattam volna vele benne, így inkább megálltam és megpróbáltam lenyugodni, de nem néztem rá. Az arcom már természetesen visszaállt régi formájára, de akkor is szégyelltem magam, hiszen nem mondhattam el neki az igazat, tűrhető hazugság pedig pont nem jutott eszembe.
- Semmi, mi történt volna? – kérdezek vissza – csak rosszul érzem magam, szeretnék kimenni kicsit, ha esetleg megtennéd, hogy elengedsz – sandítottam kezemre fonódó csuklójára, és közben idegesen beharaptam a számat. Valami jó, és hihető hazugságon törtem a fejem, nem akartam bántani, nem akartam, hogy vége legyen ennek az egésznek köztünk, és nem akartam azt sem, hogy megtudja, mi vagyok, mert akkor megnehezíteném az életét, és én nem akarok még egy súlyt, és ezzel együtt egy hatalmas titkot tenni a vállára. Akár mennyire is szeretem őt, ha nem megy, máshogy el kell engednem, nem akarom megkeseríteni az életét.


music: Out Side | note: Életkém  40  | words: 234
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 28, 2015 7:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
To my love
...

Szinte már el is felejtettem, hogy milyen csókolózni vele, olyan régen éreztem már ilyen közel magamhoz. Oh, a közelség... Pontosan jól tudom, hogy ő már többet szeretne. Nem arról van szó, hogy én nem, mert én is akarom, csak... Csak félek. Még nem voltam együtt úgy senkivel, és pont ezért nem akarom elsiettetni, a megfelelő alkalomra várok. Habár Zachel erről még nem beszéltem, mert mindig zavarba jövök, ha ez a téma kerül szóba, viszont pontosan jól tudom, hogy egyszer muszáj lesz erről beszélnem vele. Talán csak arra várok, hogy a megfelelő alkalomkor ő hozza fel a témát, és tudjak róla beszélni vele. Viszont egyenlőre jó a csók, főleg, hogy olyan régen láttuk már egymást. Épp ezért is lepődöm meg amikor eltol magától.
Mikor eltolt gyorsan kinyitom a szememet, és látom egy pillanatra az arcát, ami... Olyan más, mint eddig.
- Hé, várj! - pattanok gyorsan fel és utána sietek, majd mikor beérem elkapom a karját. - Mi történt? Mi volt az az arcodon? - teszem fel halkan a kérdést, miközben a karját ne engedem el.


zeneszám || szerelmuszom  :szeri:  || xxx || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 28, 2015 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Sarah & Zach
- Igen, igen, ő lesz az[/color] – ismertem be. Donnie mindig is ilyen Casanova stílusú férfi volt, már az előtt is, hogy megismerkedett volna velem. Szerette a fennhéjázást, a nagy bulikat, és a buta nőket. Azt vallotta magáról, hogy megérzi, ha egy társaságban az ő ínyére való nőcske van, és ez tényleg igaz volt. Akár hová mentünk mindig talált magának valakit, akivel csillapíthatta a vér iránti szomját, és a szex utáni vágyát is.
Én és Sarah, még nem jutottunk el addig a dologig, pedig már legalább fél éve tartott a kapcsolatunk, de én nem akartam siettetni őt, hiszen szeretem, az életemnél is drágább nekem, ami elég komoly kijelentés egy férfi szájából.
- Tudod jól, hogy nem szoktam féltékenykedni – mondtam megjátszott sértődöttséggel, és elmosolyodtam, de szavai hallatán arcom egyből elkomorodott.
- Neve és TB száma? – kérdeztem, próbáltam viccesre venni a figurát, de ha megtudom, hogy ki az a gyerek, tutira kitöröm a nyakát, de persze előbb iszok a véréből, és csak aztán teszem el láb alól. Ilyenkor mindig megmutatkozik a vámpír énem, amit a boszorkány mivoltom próbál folyamatos elnyomás tartani több-kevesebb sikerrel. A vérszomj örök társam lesz, akárcsak Sarah, ha minden a tervek szerint alakul majd. Talán, ha meg tudja emészteni azt, hogy mi is vagyok valójában, majd megkér, hogy változtassam át, igazából ebben reménykedem. Nem tudnám végignézni ahogyan, megöregszik és meghal, én pedig semmit nem változom, de elhagyni sem tudnám. Maximum, ha kikapcsolom az érzéseimet.

music: Out Side | note: Életkém  40  | words: 234


A hozzászólást Zacharias Watson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 28, 2015 10:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 27, 2015 7:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
To my love
...

Furcsa lesz viszont látni Donniet. Ha jól emlékszem utoljára olyan 1 évvel ezelőtt láttam, amikor ő és Zach is itt voltak a Grillben és először futottam össze velük. Normális gyerek, csak mint ahogy mondtam inkább kerülöm. Van humora, meg minden, csak van benne valami furcsa. Úgy hogy inkább majd amikor itt lesz hagyom őt és Zachet. Tartsanak egy pasis napot, csak ne legyenek következményei.
Jó ízűen elnevetem magamat amikor a srác nevét kérdezi. - Nem azt mondtad egy perccel ezelőtt, hogy nem vagy féltékeny típus? - kérdezem tőle nevetve, majd felállok és oda ülök mellé. Felé fordulok és a szemeibe nézek. Oh, azok a gyönyörű szép szemek, egyszerűen nem bírok betelni vele. Öröm elveszni bennük. Egyszerűen minden egyes porcikáját imádom ennek a pasinak, teljesen magába bolondított.
- Csak is téged szeretlek. - mondom kedvesen csengő hanggal, majd pár pillanatig még a szemeibe nézek, és megcsókolom. Olyan régen csókoltuk már meg egymást, többek között ez is oly annyira hiányzott már nekem. Mindig is vele szeretnék lenni, soha el nem hagyni. Ha vele vagyok úgy érzem, hogy minden olyan könnyű, nincs semmi baj. Boldog vagyok vele.


zeneszám || szerelmuszom  :szeri:  || xxx || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 27, 2015 7:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Sarah & Zach
- Igen, igen, ő lesz az – ismertem be. Donnie mindig is ilyen Casanova stílusú férfi volt, már az előtt is, hogy megismerkedett volna velem. Szerette a fennhéjázást, a nagy bulikat, és a buta nőket. Azt vallotta magáról, hogy megérzi, ha egy társaságban az ő ínyére való nőcske van, és ez tényleg igaz volt. Akár hová mentünk mindig talált magának valakit, akivel csillapíthatta a vér iránti szomját, és a szex utáni vágyát is.
Én és Sarah, még nem jutottunk el addig a dologig, pedig már legalább fél éve tartott a kapcsolatunk, de én nem akartam siettetni őt, hiszen szeretem, az életemnél is drágább nekem, ami elég komoly kijelentés egy férfi szájából.
- Tudod jól, hogy nem szoktam féltékenykedni – mondtam megjátszott sértődöttséggel, és elmosolyodtam, de szavai hallatán arcom egyből elkomorodott.
- Neve és TB száma? – kérdeztem, próbáltam viccesre venni a figurát, de ha megtudom, hogy ki az a gyerek, tutira kitöröm a nyakát, de persze előbb iszok a véréből, és csak aztán teszem el láb alól. Ilyenkor mindig megmutatkozik a vámpír énem, amit a boszorkány mivoltom próbál folyamatos elnyomás tartani több-kevesebb sikerrel. A vérszomj örök társam lesz, akárcsak Sarah, ha minden a tervek szerint alakul majd. Talán, ha meg tudja emészteni azt, hogy mi is vagyok valójában, majd megkér, hogy változtassam át, igazából ebben reménykedem. Nem tudnám végignézni ahogyan, megöregszik és meghal, én pedig semmit nem változom, de elhagyni sem tudnám. Maximum, ha kikapcsolom az érzéseimet.

music: Out Side | note: Életkém  40  | words: 234
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 27, 2015 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Jeremy & Anna


 Halványan mosolygok, mintha még az utolsó erőm vezetett volna idáig. Hihetlenül közel érzem magamhoz a függönyt, amely bár lehetőséget adott, hogy visszatésére, mégis olyan, mintha bármikor visszaránthatna. Jeremy olyan mint a délibáb, közelítek felé, és ki tudja hogy mikor fog eltűnni a szemem elől, aztán soha többé nem látom. Nem is tudom, hogy mi vezetett hozzá, de most itt vagyok, és nem is vágyom többre, csak megpihennék a karjaiban, a nyakán kopogó ütőér nem is érdekel most. Csak az számít, hogy érezhetem az izmait, láthatom az arcát, hogy csak úgy odazuhanjak hozzá. Amennyire élettel telt, annyira halovány vagyok én, mintha most készülnék elfogyni, köddé válni. A mosolya még itt tart, ebben a világban. Nem csupán új életre keltem, még mindig a sok alatt állok, hogy ismét lélegzem. Ezt sosem értettem, ha halott vagyok, ez hogyan is lehetséges? Varázslatnak kell lennie, hogy szinte teljesen emberi az alakom, a szükségleteim, hogy el tudjak vegyülni. Kezeim érintése is csupán azért hideg, mert kintről jövök, szó sincsen a mesék koporsóban alvó vérszívóiról.
- Azt hittem... már nem is emlékszel rám. – Oly rövid adatott meg számunkra, s ő fiatal volt, vehettem szeszélynek is, hogy végül egymásra tudunk találni. Bármilyen számító voltam, mégis megbocsátott, és felfedte azt az énemet, hogy még mindig ott van a fiatal lány az évszázados lélek mögött. Most viszont mindez elillanni látszik, ha nem tudok szinte azonnal táplálékhoz jutni. Vagyis fogok tudni, mert ha az utolsó erőmet is igénybe veszi, hogy elszabadul bennem a pokol, itt mészárlás lesz.
- Mielőtt... a nagybátyád megölt. Lehet, vagy öt éve is már. Szellemként nem kellett... - Nem vagyok szemrehányó, ellenben meglepetten nyíltan tágra keleties vágású szép szemeim. Elsőre a fejemet ráznám, amikor át akart változni általam, akkor is ezt ajánlgatta. Nem akarom a vérét venni, hiszen ha nem tudok leállni, akkor ő lenne az első, amit megölök. Belekezdenék, hogy én nem, de...
- Inkább a mosdóba... Hihetetlen vagy, hogy még ennyi év után is.. – Nyögöm ki, hagyom, hogy felhúzzon. Be kell majd nézni a férfi wcbe, és ha nincsen bent senki, akkor követem majd oda, hogy magunkra zárjuk az ajtót belülről. Legalábbis ez a terv, meglátjuk, hogy a sors közbeszól-e.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ régi-új kedvesemnek ϟ ©
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Vissza az elejére Go down
 

Hátsó boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 16 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Hátsó boxok az orfeumban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-