A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls - Mosoda


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
H E R majesty



Armand Hawthorne ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 13, 2016 7:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
lezárva!
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
H E R majesty



Armand Hawthorne ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 14, 2016 3:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Patrick && Armand
to my twin

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Lehunytam a szemem, miközben Mozart egy szinfóniája töltötte be a helyiséget. A dallam úgy szállt, mintha a szél hordozta volna magával, s tudtam, egyedül vagyok, mégis a dallam hatására mintha egy múltszázadi bál kelt volna életre körülöttem. Álltam a mosdókagyló felett, egy késről takarítottam le a vért. Lassan, apró mozdulatokkal, minden egyes DNS-t eltávolítva. Nem Ő volt az első. És nem is ő lesz az utolsó. Túl nagy örömet okozott az, ahogyan az élet megszűnt a tekintetekben. S erről a titkos életről senki nem tud, senkinekm ég csak sejtése sincsen arról, hogy mi az az élet, amiben benne vagyok, s amit szeretek műveéni azokkal a nőkkel, a fiatal kislányokkal, életerős férfiakkal... számomra nem szükséges kitépni a szívet s jól megszorongatni, hogy így érezzem az életüket a kezemben. Saját módszereim vannak, lényegében saját kézjegyem, de olyan gyilkos vagyok, akit sosem fog elkapni rendőrség.
Letisztítottam a kezem. Fél óra múlva már egy kis mosodában üldögéltem, a gőzölgő kávét fújogattam, hogy ne égesse szét a szám belsejét, s ravasz mosoly időzött arcomon, mintha tudnám, hogy pár percen belül valami mocskosság fog történni. Nem volt hatodik érzékem, sosem gyakorottam efféle képességeket, s nem is volt rá túlzottan szükségem ahhoz, hogy megértessem magam az emberekkel. Azok közé tartozom, akiknek minden az arcára van írva, és ez valamilyen úton és módon de adottság. Ahogyan a színészi képességeim sem hanyagolhatóak el csak úgy.
A mosoly gyorsan elhervadt. Az ajtó kinyílt. Tulajdon arcommal találtam szemben magam. Elég látványos jelenségnek bizonyult, hiszen én is az voltam, főleg azért, mert tudtam, hogy ezúttal nem úszom meg a családi pofavizitet.
Lehunytam a szemem, és elidőztem a múltban, észre sem véve, hogy szinte senki nincs itt.
És tudtam. Várnom kell. Észre fog venni. Nincs akkora szerencsém, hogy ne így tegyen. - Micsoda ocsmány öltözék. - jegyeztem meg, meg sem gondolva a szavakat, s észre sem véve, hogy nem csitítottam hangomon. 


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Love love love
† Tartózkodási hely :
MF✔️
† Hobbi & foglalkozás :
Sorry bro, I'm lazy✔️
† Humor :
Patrick, this is madness ✔️



Patrick Hawthorne ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 18, 2015 9:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Armand x Patrcik
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


V mint vérbosszú?


Vasárnap reggel, amikor nagy álmosan felkeltem, és éreztem, hogy rosszalkodik a gyomrom, mert mardossa az éhség, és el akartam indulni, hogy vegyek magamnak valami kaját, észrevettem, hogy az összes vállalható ruhadarabom a szennyes kosár gyomrát ékesíti. Nagy nehezen ugyan, de rávettem magamat, összeszedtem a holmim, felvettem a világ legrondább barna melegítőjét, és imádkoztam azért, hogy egy ismerőssel se hozzon, össze a sors miközben a ruhámat mosom a városi mosodában.
A lakásomban nincs mosógép, sajna, így kénytelen vagyok a városba járni. Eddig mindig időben, betáblázva hordtam le a ruháimat, de most valamiért teljesen kiment a fejemből, hogy ki kéne mosni a ruháimat.
Mióta a „hozzuk össze újra a családunkat” projekten dolgozom, minden energiám elégetem egy-egy nap alatt. Harper és én végre jóban vagyunk, viszont talán Armand és én már soha nem fogunk beszélni. Azt sem tudom, hogy merre járhat. Sosem voltunk túl jó testvérek, alig beszéltünk, bár külsőre ugyan olyanok vagyunk, belsőre egymás ellentétei. Talán nem is akarok vele beszélni, akkor, sem hogyha a belsőm folyamatosan azt sugallja, hogy hiányzik a lelkem egy része, ő bizonyosan nem gondolja így, tehát én is letagadom.
Szétnézek az úton, majd lelépek a járdáról és villámgyorsan átrohanok az utca túloldalára, hogy bevegyem magam a mosodába. Páran vannak csak bent, amiért áldom az Urat, szörnyen nézek ki, utálnám, hogyha bárki is meglátna ebben a röhejes hacukában.



lesz ez jobb is :3 | Ruha | Zene | ©

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 18, 2015 11:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]


Olyannyira elvakított a kínzás adta vibráló energia, hogy addig fokoztam az erőkifejtést, míg halkan kalapáló szíve meg nem állított. Feladta. Ki akartam könyörögni erejét, feléleszteni a boszit, a masszív őserőt, de csak feladta. Megölni nem akarom. Ő ezt tudja. Lehanyatlott a kezem, és visszacsúszott fogom. Csalódottság lett úrrá rajtam, és bekerített a végeláthatatlan, tapadós szomorúság. Arcom nem tükrözte, de mellkasomat szúrta a bánat. - Gyenge vagy - nyögtem elhalóan, átléptem a nyűglődő testen, és elhagytam a helyszínt. A ruhák megvárnak.
•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 10, 2015 1:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

to Clarissa

Teljesen felesleges lenne minden próbálkozás, tudom én ezt jól a lelkem legmélyén, mégsem vagyok képes most feladni. Ezt nem.. Soha nem voltam az a fajta, aki saját magáért küzd, most viszont nem adom meg magam. Neki semmiképpen sem. Ha életem utolsó perceiben az ő elégedett arckifejezését kell néznem, a lekicsinylést a szemében, a kárörömöt, akkor már semminek nincs értelme. Minden teljesen hiába való lenne.
De nem bírom, térdre esek, aztán elterülök a földön. Minden izmom görcsbe rándul, de ez mind semmi ahhoz képest, ami a testemmel történt. A csontjaim kifordultak a helyükről és ha egy ficam fájdalmas, hát ez most hatványozódott. Ordítok, mint akit éppen ölnek, s ha eddig nem voltam elég hangos, hát most minden bizonnyal az egész környék hallja már szenvedésem hangját. De nem vártam mást tőle. Bár az is igaz, hogy erre sem voltam felkészülve. De most az egyszer nem aggódtam, hogy a túl nagy szám kevert bajba. A halál gondolata nem rémisztett meg annyira, mint a fájdalomé. Nem hiszem, hogy azt megérdemelném.. Valami könnyebbség kellene az életembe, és jelenleg ez az egy, amivel meg tudok birkózni. Elvégre, úgy sincs kitől búcsúznom.
- Csináld.. - nyögöm sokadik elszenvedett lélegzetvétel után ahelyett, hogy megválaszolnám a kérdést. Nem vagyok hülye, ő sem az. Nem választ várt.. Nem várt ő semmit, csak felkészített, hogy milyen halál vár rám. Bárhol kezdi is.. A tüdőm, az agyam vagy a szívem előbb utóbb felmondja a szolgálatot, a kimenetele pedig mindegyiknek halálos. Ám nem törődtem ebbe bele. A szemeimet egy pillanatra sem hunyom le, habár már fájt a pislogás hiányától, de ha egyszer is becsukom, kétlem, hogy ebben az életben még kinyitnám. Hát vártam, hogy befejezi-e, amit elkezdett...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 1:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]


Szenvedése olaj volt a tűzre, az apró morajok és az éles bömbölés egyaránt fújta az ékes nótát, amelyre kiélezett fülem igencsak vevő volt.
Porcelánarca ráncba szaladt, teste görcsbe, és a sokadik csonttörés és ínszalagszakadás következtében olyan groteszk pózba vágta magát, amire egészséges ember nem képes. Megdöbbenve, halványan kizökkenve figyeltem meg a csetlő-botló, kétrét görnyedő alakot, akit meggyűrt a zord kín, de legyűrni nem képes. Módomban állt megtörni, és kitűzött célnak is vettem. Akarom látni a szemeiben a szégyent, a megalázottságot. Megérdemli? Hazug lenne egy igenlő hümmögés. Az egész hacacáré abból csörgedezik, hogy rám rivallt valami mondvacsinált indokból, tett néhány sértő célzást, bőrig hatoló, sebet tépő megjegyzést, de kézzel fogható oka fizikai erőszak bevetésének nincs, mert nincs. Sarkon is fordulhattam volna abban a szent minutumban, hogy fejemhez vágta az első sértést, de nem tettem. Nem tettem, mert két latin mondattöredék eldünnyögése közepette felizzott bennem az erejéért kiáltó vágy. Módszeresen forgattam csuklómat, szorítottam tenyeremet. - Te,... nem voltam valami jó biológiából. Okozok valami kárt azzal, ha besűrítem a véredet, hm?

•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 9:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

to Clarissa

Az lenne a meglepő, ha nem későn jutna el a tudatomig, hogy most valami olyanba másztam bele, amit nem én irányítok, innentől fogva pedig vajmi kevés az esély arra, hogy bármilyen hatással tudok lenni rá. A balsejtelem nyúzza minden sejtemet és tagjaim megfeszülnek, habár tudom, hogy menekülnöm kellene. El innen, amíg még lehet. Amíg még tudok, mert van levegő a tüdőmben, vér az ereimben. De egyedül az villódzik a szemeim előtt, hogy most az egyszer én is igazán kiállhatok magamért, meg kell tennem. Igazság szerint nem tudnám megmondani, mi lenne, ha most megfutamodnék és gyáva mód újra napokra a szobámba rejtőznék, távol a külvilágtól.
- Szu.... - ka. Szinte köpném felé a szavakat, de mire feleszmélek, addigra már meg is történt. Még mindig gyakorlott mozdulattal vonja erejét körém, szinte érzem, megkockáztatom, hogy látom is.. Félelem suhan át rajtam, érzem a keserű ízt a számban, amit kétségbeesetten próbálok elnyomni. Voltaképp sikerrel, mert a fájdalom érintése, mi több, szorongatása elég meggyőző érv arra, hogy ne foglalkozzak épp semmi mással.
Velőt rázó sikítást hallok - a hang az én torkomból jön. Nem tudok neki gátat szabni. Egyszerre nem tudok talpon is maradni és szótlanul tűrni a fájdalmat is. S habár legszívesebben térdre rogynék, minden maradék erőmet arra fordítom, hogy ki tudjak egyenesedni. Nem sok sikerrel, természetesen. A látásom homályos a fájdalomtól, fátyolos a kíntól, de nem török meg lélekben. Ami törött, annak ugyebár már mindegy lenne, de nekem nem. Még látok arra hajszálnyi reményt, hogy lehet ez másképp is. Mégpedig most. Már ha egyáltalán megtalálom magamban azt az erőt, ami hasonlít ahhoz, aminek hatására testem épp... Próbál nem darabjaira hullani.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 29, 2014 6:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]


Pofátlanul hányta tovább a csúfondáros és paprikás szavakat, mint aki nyeregben érzi magát, tartást adott gerincének, női tartást. Szavai dübörögtek fülemben, parázs volt a tűzre, tűz a parázsra, elmém vérzett..., fejem lüktetett.
Személyiségemre csuklyát húzott a bennem fújtató állat, szemfogaim kibuktak, arcomon az erek újra dagadtak, de ahogy talán még sosem. Vámpír és boszorkány egyszerre talált hangot magának, s lejtett táncot, mámoros táncot. Kezem szemmagasságba lendült, nyelvem őseim szavát lökte Megan felé. A lány a következő pillanatban arra eszmélt, hogy bőre feszül, zsugorodik húsán, reped hátán, s szakad.
- Édes Megan, édes ... - köhögtem mázosan, majd folytattam rituálémat. Ujjaim ökölbe feszültek, majd kitárulkoztak. Sikított. Nem csoda. Összes meglévő csontja kimozdult helyéről, s keresett egy másikat. Groteszk mű, groteszkebb, mint valaha.
Alábecsülik a boszorkányokat, de nem azért, mert erejük nincsen, hanem mert semmi kreativitásuk. Ezidáig.
•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 29, 2014 6:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

to Clarissa

Meglepetten veszem tudomásul, hogy két pillanat alatt, hogy meg tud változni a helyzet. A zaklatott állapotom pedig egyáltalán nem kedvez, hogy reagálni tudjak. Nem is valószínű, hogy tudnék, hisz.. Még mindig nem élek mágiával, hiába van bennem ott mélyen, ennek pedig újfent megérzem a hátulütőjét. Torkomhoz kapok, hisz nem tudok levegőt préselni a tüdőmbe, de még az elhasznált oxigén sem áramlik ki onnan, mintha valami elreteszelte volna a légutaimat. Kétségbeesve próbálok tenni ellene, de ennyi erővel egy akár fel is adhatnám és várhatnék arra, hogy az a kevés élet is elpárologjon belőlem, ami most lakja testem. De nem, nyilván nem így tervezi, nem ilyen egyszerűen és nem ilyen gyáva módon, hisz védekezni sem tudok. Nincs fegyverem ellene.
- Mert különben, mi lesz? - szólalok meg nagy zihálás közepette érdes hangom, amint újra levegőt tudok kortyolni. - Egyszer már csődöt mondtál.. Most akarod befejezni, amit elkezdtél? - köpöm felé a szavakat nem érdekelve, ha ezzel bármi kényelmetlenséget okozok neki. A francba is, az előbb látványosan élvezte, ahogy fuldoklom.. - Akkor mire vársz? - egyenesedem fel előtte. Hangom gúnyos színt ölt, bár bátrabbnak mutatom magam, mint legbelül vagyok. De mindig későn láttam be, ha valami oltári nagy ostobaságot csináltam...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 08, 2014 8:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]


Visszavágott. Amiben nem is találom a szálkát, a harci szellem megkapó és rokonszenves, csakhogy meg kell válogatni hozzá a befogadó partnert. Nem voltam abban az idegállapotban, hogy értékelni tudjam, hogy az emlékeimben élő mamlasz kis figurának kinyílt a csipája, és golyókat növesztett, mert ebben a minutumban olyan stílust párosított olyan témához, amiért adózni fog, és kész.
Kezem kavaró mozdulatot tett, légcsöve zárult, ő pedig fuldoklásba fogott. Egészen közel botorkáltam hozzá. Szemei guvadtak, arca kékült.
- Upsz - vontam vállat, és megtekertem csuklómat, hogy levegőhöz jusson. - Ne a nyúl vigye a puskát, szívem - ingattam fejem lemondóan, ahogy összegeztem tapasztalataimat. - Még mindig nem értesz a hókuszpókuszhoz, mi? Nagy kár. Ebben az esetben viszont én megválogatnám a szavaimat...
•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 05, 2014 2:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

to Clarissa

Alighanem be kellett volna fognom az imént. Újra és újra emlékeztetnem kell magam arra, hogy Clarissa nem csak olyan boszorkány, aki tudja is használni az erejét, hanem vámpír is. Történetesen. Nem is merészkedtem közelebb hozzá, bár ha ártani akarna nekem, azt már eddig is megtehette volna. És persze meg is tette. És ezért nem tudom most lenyelni, hogy utasítgatni próbál, ahogy ezelőtt is tette.
- Történetesen azt még mindig nem te mondod meg, hogy hogy beszélek veled.. - morgok, bár kissé már halkabban. A belőle áradó indulat mit ne mondjak, elég rendesen képen töröl ahhoz, hogy sikerüljön türtőztetnem magam és megrekednem az idegesség ezen szintjén.
- Mi a francról beszélsz? - nézek rá értetlenkedve. - Te és John...? - hagyom félbe a kérdést, ámde valószínűleg már mindegy. A vetélés szó hallatán azonban hasamhoz kapom a kezem. Óh.. Még a végén együttéreznék ezzel a kis.. Na szóval, vele.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 10, 2014 9:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]


Felpaprikázottan esett nekem egy komplett kérdőívvel, én pedig felkészületlenül hápogtam. - Hej, vegyél vissza! - nyögtem elképedve, és igyekeztem kordában tartani érzelmeimet, de ő minduntalan túlfeszítette azokat. Tudtam, hogy az első találkozás nem lesz egy sétagalopp, de hogy így levesz a körmömről... nyílt terepen. Van vér a ...
- Először is, ilyen hangnemben te NEM beszélsz velem! SEMMIT nem kérhetsz számon rajtam, értetted? - ered meg a nyelvem nekem is, szinte kiabálva. - Másodszor, nyilván okom volt rá - nevettem el magam idegesen, kezem hajamat túrta - Volt egy kis magánéleti válságom... szakítás, vetélés... mint a piacon - köhintettem, befejezve a rögtönzött monológot, és szememmel a hörgő és dobálódzó mosógépeket kerestem. Szégyenpír ütött ki arcpofáimon. Hát... kimondtam, amit kimondtam.



•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 28, 2014 11:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

to Clarissa

Az idő nem a legalkalmasabb, de a személy biztosan az, még akkor is, ha a bennem érlelődő vádakat nem épp az ő fejéhez vágnám legszívesebben. Azért az ő rovásán is épp elég van ahhoz, hogy ne tárt karokkal fogadjam. A kettőnk viszonya ugyan sosem volt túl baráti, de én naivan azt hittem, hogy azok után, hogy megtagadta a parancsot és nem ölt meg, csak megsebzett, megtudhatom az indokait.. A ténylegeseket. Nem azokat, amiket a nyílt színen a szemem elé vetett, hanem azt amit harapófogóval kell kihúzni belőle.
- Fejezd be! - szólok rá, még mindig úgy viselkedem, mint egy tébolyodott, akárhogy is nézzük, itt én vagyok a sértett fél, akit mindenki faképnél hagy. - Ne csitítgass, nincs hozzá jogod! Elvesztetted már akkor, mikor egy szó nélkül leléptél.. Hol voltál? Legalább volt értelme? - támadom le. Egy szuszra hadarom el az egészet, utána mély levegőt veszek, de nem hogy megnyugtatna, arra ösztönöz, hogy folytassam. Meg is tenném, ha nem okozna hirtelen az is gondot, hogy az egyensúlyomat megőrizzem. Nem vagyok a helyzet magaslatán...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 21, 2014 12:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy pillanat töredékéig elhittem, hogy ki tudok hátrálni a helyzet adta frusztrációból, de az trappolva tüsténkedett nyomomba, és paprikás hangvételű számonkérésével kapott le a tíz körmömről.
- Figyelj - csitítottam a lehetőségekhez mérten, majd felé fordulva, teljes mellszélességgel védtem ki a rám hárított csúfondáros hangnemet. Valahonnan a távolból hümmögés és szitkozódás szűrődött - vámpírfülre élezve, amiről lerítt, hogy a kámforos üzletvezetőnek is megütötte fülét a rendbontó. Annyi baj legyen...
- Sajnálom, hogy nem szóltam! - Vettem elő egy barátságosabb hangszínt, de nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy a mi ismertségünk alig fogható kézzel... Néhány alkalom, néhány kaland, aztán fél év semmi, az emléke is alig élt bennem, csoda, hogy megismertem. De mit sem változtat azon, hogy cserben hagytam...- Összejöttek a dolgok. - Kezem a hasamra kúszott, ami tökéletesen lapos és feszes volt, elrendítve azt az összképet, amit egy hét hónapos kismama látványa nyújt - esetemben nyújtana. Gyerünk, Kislány... Ne kívánd, hogy kimondjam...



•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 14, 2014 10:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

to Clarissa

Egyébként is fájó szívem nem képes arra, hogy gyorsabban kalapáljon a ténytől, hogy a lány, akinek végül képes voltam megbocsátani, hogy vadászott rám, újra felbukkant. Kifejezéstelen arccal néztem rá, közben bizony az járt a fejemben, hogy vajon ő mit gondolhat. Nem hétköznapi ismertség a miénk és sosem volt kettőnél több békés szavunk egymáshoz, mégis képes felkavarni. Egyébként is elég labilis vagyok, majdnem annyira, mint mikor Dariust eltörölték a föld színéről, hogy végre nyugtot lelhessek. Akkor sem ment, és most is feléled bennem a kétkedés, és a kétes, vegyes érzelmek, amik élnek az emlékeimben. Most.. Nem tudok, vagy inkább valószínű, hogy nem akarok érezni ezzel a nővel kapcsolatban sem lojalitást, sem együttérzést.. Az viszont más kérdés, hogy egy részem - még ha nagyon apró darabom is, de - örül a viszontlátásnak.
Nem mozdulok, nézem alakját, ahogy sután int egyet, mintha ez a mozdulat az elején nem afféle köszönésnek indult volna, mégis az lett belőle. Kurtán bólintok egyet, ezt is csak nagy sokára, feltehetőleg már nem is veszi észre, mert addigra arrébb húzódott, a közeli fal takarásába. Én pedig tovább indulok, mivel úgy tűnik nincs mondanivalója, ha lenne, már szólásra nyitotta volna a száját. Alkalma volt rá bőven, a kínosba torkolló találkozás több mint eleget kínált. Két csoszogva megtett lépés után azonban megtorpanok. Az egy dolog, hogy neki nincs mondanivalója, nekem viszont van. Keserű szájízzel, de sokkal éberebben fordulok vissza és lépem át a küszöböt. Nem a legjobb találkahely, de nem tervezek sokáig maradni. Csak ki akarom adni magamból..
A tömény öblítőszag azonnal az orromba kúszik, és nem tesz jót, hisz alapjáraton is émelygek, ez viszont nem hátráltat abban, hogy még néhány lépést tegyek felé.
- Miért vagy itt? Elmentél.. Nem szóltál, nem hívtál.. Azt hiszed, egy intéssel minden el van rendezve?! - kúszik hangom már-már hisztérikus magasságokba.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 06, 2014 11:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]

Homlok ráncolva, szájat rágcsálva, ágaskodva forgolódtam segítségért, de az nem akaródzott jönni. Talán a rossz kisugárzás.
Szinte beleszédültem az elhamarkodott körökbe, de még a centrifugális mozdulataim során sem éreztem a gyomromat annyira torkomban, mint mikor az utolsó fordulatnál megtorpantam - nem hiába. Megan alakja bukott elő az üvöltő semmiből. Szemeim kidülledtek, állam előrebukott, lábamra ólomnyi súly telepedett. Ez.. itt. most... ne.
Az ember azt hinné, hogy a mosodák idejétmúlt szolgáltatásokat, ott is az aljaréteget erősítik. Nem töltenek be különösebb funkciót, mint a téli estén kisebb átmelegedést, pároknak némiképp másfajta értelemben. Fennmaradásuk inkább hagyománytartó, mint célszerű. Nem úgy kalkulálunk hát, hogy mosodába jövet összetalálkozunk összes ismeretségünk, azaz egy maroknyi ember, egyikével, hanem hogy nyugodtan lerendezzük mosatlanunkat, egy kis esti sétának betudva.
Felkészületlenül, lefegyverzetten toporogtam, kosaram szorításába belepirultak ujjaim. Pislogtam még kettőt, majd... valamit csinálnom kellett, nem? Kezem a mosógép irányába rándult. Már késő megbújni mögötte. Így... ösztöni alapon odaintettem a lánynak, szörnyen hamisan mosolyogva, majd ... továbbsétáltam. Hát ez kínos volt.



•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 01, 2014 9:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
to Clarissa

Tulajdonképp igaza van Cedricnek, mégis tébolyba kergetem magam azzal, hogy ki sem lépek a szobámból. Mintha ezzel bármin változtathatnék. De nem lesz jobb tőle, sőt csak rosszabb, hogy az üvöltő gondolataimmal vagyok bezárva, mintegy önkéntes száműzetésként, elzárva a társadalomtól. De szükségem van a szocializálódásra, előbb-utóbb ezt be is látom, de az, hogy olyan helyre menjek, ami valójában a közösségi élet színtere.. Egyelőre nem megy és nem is javallott, azt hiszem. Minden esetre úgy, ahogy vagyok, kissé kócosan, egy szál melegítőben indulok el egy kis friss levegőt szívni. Nem tévhit, hogy segít, vagy csak bebeszélem magamnak, de egyre inkább megnyugszom, és most veszem észre igazán, mennyire szorongtam egész eddig. Szinte már kényszeresen.
De pillanatnyi felébredésem nem tart tovább néhány percnél, mikor is úgy nézek az előttem ténfergő nőalakra, mint aki szellemet lát éppen. A nyitott ajtó, akár valami láthatatlan fal, húzódik közöttünk, én pedig csak bámulom tanácstalan kifejezéssel. Hónapok teltek el...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 29, 2014 12:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Meg & Clarissa
[You must be registered and logged in to see this image.]

Bár a lakást patyolat tisztára nyaltuk újonnan jött ismerősömmel, vagy minek nevezzem, a felhalmozott ruhaadag csak nem akarta magát kiemelni a dobozokból, fényesre és tisztára suvickolni, illetve hagyni, hogy a vasaló meglovagolja. Nyakamba lett hát varrva a rakás mosatlan, amit nemrégiben felhalmoztam.
Lavíroztam a gondolatok között, végül a mosoda küszöbén végeztem egy valagra való ruhával. Minek játszani a háziasszonyt, ha nincs kinek?
Betértem a vegyszer, gőz és nyirkos ruha elegyétől fűtött tömzsi épületbe, morogtam egy hellót csak úgy a levegőbe, hiszen ember színét alig látni, majd továbbaraszoltam és kétségbeesetten körbetekintettem. Életemben nem voltam még mosodában.
•• word: XXX •• music: youtube •• made by

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Titanium
† Tartózkodási hely :
の all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
の ex-student
† Humor :
の old... a little



Victoria D. Morrison ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 12, 2014 7:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Nevil & Vicki

[You must be registered and logged in to see this image.]
Pillanatokig olyan volt, mintha nem is előttem beszélt volna. Mintha nem rántott volna vissza magához, hogy ismét átöleljen. Olyan volt, mintha... ezer méterrel arrébb lenne, és úgy próbálna velem beszélni. Képtelen voltam befogadni a hangját. Nem ment, másra kellett figyelnem... az agyam furcsa hangjaira, amelyek próbáltak nekem súgni valamit... de már hetek óta. Mit nem veszek észre? Mit nem hallok meg? Nem tudok semmit. Talán tényleg meg fogok bolondulni, és ez nemcsak egy ostoba szóvicc lesz.
Nyeltem egyet, majd visszanéztem Nevilre, mindezt akkor, mikor karomnál fogva ismét arra késztetett, hogy tekintetébe nézzek, és megráztam a fejem. - Én... én nem emlékszem másra... egyszer még ott voltak... ott volt Gabe... ott volt Henry és az a másik... - masszíroztam meg a homlokomat, mintha fájna az emlékezés. - Aztán mikor felébredtem, az már... a hotelban volt azt hiszem... valami volt ott... valami volt abban a templomban, Nevil... valami rajtunk kívül... mikor a varázslat elhangzott... volt ott valami... de nem tudom, hogy mi - suttogtam, de a hangom úgy remegett, mintha kocsonya lenne. Nem voltak ezek az ép ész szavai. Messze elkerül engem mindenféle józanság az utóbbi időben.
- Nem tudok emlékezni... én próbáltam megkeresni... próbáltam... én esküszöm a saját életemre, hogy próbáltam... - vált a hangom minimálisan hisztissé. - Próbáltam megkeresni... varázslattal... de nem találtam semmit. Sem itt... sem a környéken... egyszerűen sehol - csuklott el a hangom.  
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 26, 2014 12:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Vick & Nevil
És minden előkerült...

- Nem.. Gabe, nem hagyott el.. - remélem! - biztos megvan ő.. csak még nem tudjuk hol..! - beszéltem bele a beszédébe, de talán csak nyugtattam magam. Igen, egész biztosan valami ilyesmi volt, én is el akartam hinni hogy az ééén bátyám, nem az a fajta aki kihúz a szarból minden egyes éjjel, aztán csak úgy eltűnik, hogy más bugyikat kergessen, mert egyszerűen megunta a pofám. Neeem, Gabe nem az a fajta.. Ugye..? - kellett határozottan nyelnem egyet, hogy elnyomjam a saját kétségeket és inkább ezzel a lánnyal törődjek itt, előttem, aki még most is annyira.. szééép..! Na jó, de témára! - ráztam meg  a fejem, vissza a tényekhez.

- És én azért mentem el hogy... - "megtaláljam." Így szólt volna a vége, de közben ő is befejezte és.. Szórakoztunk!?? - húzott össze a szemem és egyből elhallgattam.

- Nem, Vick, nem.. - kaptam el aztán mégis, rántottam a mellkasomra és megint átöleltem. Mikor lettem én ekkora nyúlbéla? - Minden rendben lesz.. Vick.. minden oké lesz. Megtalálom. Visszajön.. - kevert bele egy sóhaj, mert egyrészt én is szeretném, a fenébe, mindennél jobban, de közben kellemes is volt ez az érzés. Ölelni őt. Ugyanaz.. a régi.. bizsergés... Nab.zdmeg!

- Figyelj, Vick! - rántottam aztán mégis el az egyik felkarjánál fogva, kicsit vadabbul is mint kellett volna, dehát... - Kell még.. információ.-  néztem már újra a szemeibe, lehajolva hozzá, ugyanúgy mint alig pár perce, azzal a különbséggel hogy a karját most nem engedtem el. Információra.. van.. SZÜKSÉGEM! És most ez az elsődleges dolog..

- Azt mondtad.. azt mondtad azok a mocskok Nendonba mentek. De Gabe.. nem volt ott! Se a szaga, se egyetlen illatfoszlány. Nem ment oda. - hacsak nem maradt a kocsiban, de miért is tette.. - Erről kezeskedhetek, szóval AZOK csináltak valamit vele ott benn! - valószínű.. én meg éreztem hogy kicsit megrázom, de nem volt célom bántani ezért még időben figyeltem. - Emlékezned kell..! Valahogy.. AKÁRHOGY! Végül is boszorkány vagy vagy nem?? - oké, ez erős lett, de ez van. Már kimondtam. És még ha tutibiztos is, odaadnám érte az egész életem - ki érti ezt!?? Shocked - mégis most a bátyám volt a legfontosabb!
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Titanium
† Tartózkodási hely :
の all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
の ex-student
† Humor :
の old... a little



Victoria D. Morrison ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 26, 2014 6:48 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Nevil & Vicki

[You must be registered and logged in to see this image.]
Valamiért olyan hihetetlen volt az egész. Talán az elmúlt hónapok miatt, nem tudom. Egyáltalán nem akartam azt elérni, hogy egy érzelgős idiótának lásson maga előtt, de nem tehettem ellene, egyszerűen muszáj volt ezt a lépést megtennem. A másik verzió, miszerint ott rúgom meg ütöm ahol csak érem... öhm... nem hiszem, hogy utólag olyan felhőtlennek tűnt volna. Ez pedig "bevonul a történelembe".
Nagyot nyeltem, miután ő ismét csak beszélt, kérdezett, majd beszélt, aztán eltolt magától, és szemeit láttam magam előtt. Nemrég még erősnek éreztem magam, de most összetörtnek. Az, hogy ő visszajött, feltépett minden sebet, és tanácstalanságom szinte már súrolta az egeket.
- Elment... Gabe... Gabe elment... eltűnt, és... és itt hagyott... és én nem tudom, hogy... hogy miért... - bukott ki belőlem ez a pár szó is úgy, hogy képes lettem volna elsírni magam, de tűrtőztettem magam. Viszonht azt nem tudtam megállítani, hogy ne lepjék el könnyfátyolok a szememet. - És te is eltűntél... te is elmentél, és itt hagytatok egyedül... minden magyarázat nélkül - túrtam bele a hajamba csak azért, mert ebben a pillanatban másban nem tudtam volna levezetni azt a feszültséget, ami éledezni kezdett bennem.
- Jól szórakoztatok? - bukott aztán ki belőlem a kérdés... hogy mi volt benne? Tömény keserűség. Én pedig egyre inkább nevetségesnek éreztem magam ebben a szituációban...  
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 25, 2014 10:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Vick & Nevil
Megtorpantam. Nevet. Először azt hittem megbolondult, aztán csak ráncoltam a szemeimet, és nem tudom.. tényleg megbolondult volna??

- Vicki.. jól vagy..? - kérdeztem visszahőkölve, de nem adtam fel azt amiért idejöttem, mégis meglepett. Valami mást vártam. Egy pofont, vagy azt hogy nekem esik és ütlegelni kezd, talán hogy elhajt a fenébe, hisz hónapokig felé se néztem, de.. valami más volt. Furcsa. És én résnyire szűkült szemekkel figyeltem.

- Hát remélem hogy nem. - ráncoltam a szemeimet, kissé a fejem is megdöntve hogy jobban a szemeibe nézhessek. - Hacsak nem nőtt még hat fejem. - tágult a szemem, de nem is biztos hogy poénnak szántam csak.. meglepett. Aztán valami olyan történt amire baromira nem számítottam!
Kitártam a karom, mert vagy ezerrel száguldott felém, és ahogy becsapódott az ölembe én is rászorítottam a kezeimet.

- Mi.. mi a fene van veled?? Jól vagy? - makogtam, de jórészt a haja a számba lógott a válla felett, viszont csak szorított és szorított, és el nem engedett, én meg.. hagytam. Eszemben nem volt kibújni belőle.

- Jól van most már hagyj egy kis levegőt is.. - beszéltem aztán mégis hosszúnak tűnő percek után, és valami azt súgta, ne engedjem el, de volt ott valami ami felülírta a receptet: Gabe.. Ez az egy szó. És ez az egy szó, a fivérem. - Vicki.. Vick.. hallod..? - fűztem óvatosan a két felkarja köré a kezeimet, és eltoltam, de csak annyira hogy lehajolva előtte pont a szemeibe nézhessek.

- Mi a baj??
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Titanium
† Tartózkodási hely :
の all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
の ex-student
† Humor :
の old... a little



Victoria D. Morrison ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 25, 2014 4:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Nevil & Vicki

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy ideje már a kezemet figyeltem. Magam sem tudom, hogy miért volt ez annyira érdekes, mintha választ kaphattam volna néhány értől, vagy a tenyeremtől. Inkább azt tudtam, hogy ez csak egy kéz. Tudok vele védekezni. És tudok vele pofont adni. De közel sem akkorát, amekkorát néhány ember megérdemelne. Igen, mérges voltam! Nem tudtam elhinni, hogy velem tényleg képesek ezt eljátszani. Csalódtam az egész világban. Amúgy sem voltam soha az a határozott lány, leginkább azóta, mióta Mystic Fallsba jöttem. Próbáltam megőrizni régi önmagamat. Talán ebbe a képbe nem illik bele, hogy felvágták a nyelvemet, és kikértem magamnak mások oda nem illő szavait, de kis helyen sok "jó" tulajdonság is elfér... vagy valami ilyesmi.
A fejemet akkor kaptam fel, mikor meghallottam egy hangot, és még abban a pillanatban sem mertem hinni a fülemnek, mikor tudtam, hogy ezer közül is felismerném ezt az egyet. És mikor odafordítottam a fejemet, azt láttam, akire nem számítottam. Ennél már csak Gabriel lenne nevetségesebb és irreálisabb látvány. Elvégre én mostanság csak képzelődöm... a fantáziám játszadozott velem, és nem tudtam hová tenni az egészet. Talán tényleg kezdek megőrülni?
Egy halk nevetés bukott ki belőlem, miközben beletúrtam a hajamba. Na jó, mikor megint lehunytam a szemem, még akkor is ott volt. Majd újra és újra. Lassan ébredt fel bennem az a tudat, hogy... tényleg itt van?
- Most... nem képzelődöm, ugye? - jött valahol mélyről a felismerés. Hát, ha eddig nem nézett idiótának, akkor most fog. Nem számítottam erre. Miért van itt, mit keres itt? Miért most jön, miért egyedül jön? Miért... miért Ő jön? Annyi kérdés, és éreztem, hogy az arcomon is megjelenik a tanácstalanság. Nem tudtam most azt látni, hogy ő az a férfi, akivel valójában "hűtlen" voltam ahhoz, akit tényleg szerettem. Jó ég, hiszen én lefeküdtem Nevillel... vagyis, valami olyasmi. Erre inkább most nem gondolok.
Ismét nyeltem egyet, és nem tudom, hogy egy másodperc műve volt-e, de a két lábam megindult, és meg sem álltam addig, míg el nem értem a két karja közé, és bele nem fonódtam közéjük.  
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Játék az élettel...
† Humor :
Végtelen



Nevil Turner ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 19, 2014 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

A poros úton száguldok.. Át keresztül kasul Amerika koszos útjain. Már megint egy isten háta mögötti településen járok. Mintha legalábbis hinnék Istenben! - pöckölöm ki a cigarettát a mögöttem felkavarodó porfelhőbe és másik kezemet is a kormányra emelem. Ezernyi dolog kavarog a fejemben. Újra és újrapörgetem az eseményeket. Mit nem vettem észre!?! Valamit biztos kifelejtettem, nem figyeltem eléggé, az nem lehet hogy semmi nyom sincs! Gabe nem az a fazon aki lelépne.. egy szó nélkül.. a motorja nélkül.. két.. szaros vámpírnak nyalva az utat tisztára hát még segíteni egy büdös kurvának?? - ráncoltam a szemöldököm a visszapillantó tükörbe, de nem, nem zsaruk követtek. Azok nem járnak ilyen terepen. Biztos voltam benne.
Szemem újra az úton. Hogy hová tartok? Még én sem tudom. Minden egyes lehetőséget lefedtem. Kiszimatoltam annak az .. undorító lénynek a szagát! Meg a másikét is abban a pincében.. Verekedtek... Aztán.. aztán semmi. Mindkettőt lekövettem de.. semmi. Az ég világon!
"NENDON"
.. - járt az eszemben ennyi. Ennyi amit tudott. Vicki.. Csak ennyi. Ott voltam. Mindent megnéztem! Gabe-nek nyoma se volt. Az a szaros.. templom volt a következő! Mindent körbevizslattam. Még ha az eltelt hónapok el is nyomták a szagot. De ott.. benn.. mindennek vége.. - kevert továbbra is a fejemben ahogy az ablakon támaszkodó könyökömmel megdörgöltem a homlokomat.

- Az isten bassza meg.. - suttogtam az orrom alatt, de nem is tudom kinek szántam a szitkokat. Talán az egész.. SZARSÁGNAK! Gabe-nek miért kellett mindenbe belemennie?? Miért járt a nő nyakában mint valami csaholó féreg? Miért nem szólt nekem?? AZ ISTEN BASSZA MEG! - tapostam a fékbe és felcsikordultak a kerekek. A kocsi megállt. Én meg csak néztem ki a retkes szélvédőn és bámultam ki az előttem feszítő vagy még 30 mérföldes egyenes, poros messzeségbe. Vaktában lövöldözöm.. - sóhajtottam nagyot, aztán minden újabb gondolat nélkül tapostam újra a gázba, kuplung, pördül a kormány, csikorognak a kerekek, és megindultam az átellenes irányba! Vissza Vickhez! Tudnia kell még valamit! Muszáj tudnia!!!

Begördülve a Mystic Falls városi tábla mellett egy pillanatra összeszorult a mellkasom. Annyi minden történt itt.. Persze máshol is, de visszatérni ide.. a kudarc színhelyére.. valóssá tette az egészet. Semmit nem tudok felőle. A bátyámról. Talán fejvadászok találták meg, cipelték vissza Torettóhoz, vagy elföldelték valahol az erdőben.. Ez ellen szólt ugye hogy nem éreztem a szagokat. De valaminek történnie kellett!!!
Az első út a Hotelhez vezetett. Úgy száguldottam fel a lépcsőn mintha az életem függne tőle, de Vick nem volt ott. Először azt hittem csak nem nyit ajtót, de nagyot szippantva a levegőbe bebizonyosodott hogy nincs itthon. Innen már csak a szagnyomokat kellett követnem.  

- Szóval még mindig egyben vagy. - igaz, nem ennek kellett volna először elhangzania amikor belépek, de így sikerült. - Kerestelek.. otthon.. - folytatom már valamivel kevésbé hevesen ahogy befordulok az ajtón és megállok mellette. Hogy mi jön most?? Az majd kiderül. De segítenie kell! Muszáj még segítenie!
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Titanium
† Tartózkodási hely :
の all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
の ex-student
† Humor :
の old... a little



Victoria D. Morrison ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 18, 2014 6:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Nevil & Vicki

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mostanában nem voltam annak a híve egyáltalán, hogy kimozduljak a lakásomból. Az ok egyszerű. Soha nem voltam az a típus, aki csak úgy rohangált a városban, levegőzött. Majdnem hatvan évet töltöttem egy koporsóban. Azóta pedig nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ide-oda császkáljak. Ez az utóbbi időben csak fokozódott. Nem tudtam emlékezni, hogy mi történt... bár talán nem is akartam. Elég volt azt megemészteni, hogy majdnem mindenki szó nélkül eltűnt, én pedig egyedül itt maradtam, mint egy selejt. És kezdtem azt érezni, hogy mindenért én vagyok a felelős és a családom. Amiért a testvérem elvégezte azt a varázslatot köztem és Gabriel között... és persze Nevil is részesült benne. Nem értettem... nem tudtam elfogadni. Nem, és... és nem!
Az utóbbi időben valamelyest változtak a dolgok, hogy Elodie visszatért. Mintha az elveszített életemből nyertem volna vissza egy részt. Pont azt kaptam vissza, akinek én magam okoztam a halálát. Nem tudom, hogy ezt csak úgy meg lehet-e bocsájtani, de eddig nem mutatta, hogy haragudna... és remélem, hogy ez nem fog változni.

Egy halk sóhajjal túrtam bele a hajamba, miközben megálltam az egyik szék mellett. Nem volt szokásom ide járni, de most kivételt tettem. Talán Elodie adott magából egy kis vidámságot, de mintha az utóbbi időben egy-két mosollyal többet engednék meg magamnak, ami nagyon nagy szó. De még így is túl sokat gondolkodtam a múlton. Azon, ami történt. Henryvel, Nevillel és Gabriel-lel... nem voltam képes összetenni a puzzle darabjait... hogy hová mehettek, hová tűntek? És miért pont nekem kellett egyedül maradnom...
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls - Mosoda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-