Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Kocsifelhajtó és parkolórész

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 20, 2013 3:26 pm
Ugrás egy másik oldalra

A nézése alapján is rájöttem, hogy akar engem, nem beszélve a flörtöléseiről előbb az udvaron. Segítettem lehúzni a pólóját és mosolyogva néztem, ahogy a szandálja elrepül a lábam mellett. Még jobban a falhoz préseltem a testemmel. - Ha folytatni szeretnéd, akkor várlak a fenti vendégszobában... - mondtam aztán még egy szenvedélyes csókot nyomtam az ajkaira. Aztán lassan elváltunk. Pár lépést hátra igencsak szerényen tettem meg és közben őt néztem. Zsebre tett kézzel indultam neki a vendégszobának. Azért a kocsifelhajtónál igényesebb vagyok... Főleg hogy bárki jöhet ez nyílt terep.

(Vendégszoba)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 20, 2013 1:57 pm
Ugrás egy másik oldalra

Áh, tipikus pasi felfogás. Komolyan, csak mi nők tudunk normálisan és ésszerűen gondolkodni dolgokon/dolgokról? Nagyon úgy látszik. Elkerekedett szemekkel, meglepetten néztem fel, és pár lépést előre léptem. Kimondva elég hülyén hangzik, de lényegében tényleg ilyen vagyok. Mostanában legalábbis. Újól Mike-ra néztem, egyenesen a gyönyörű, kék szemeibe. Elöntött egy furcsa érzés, olyasmi, hogy: Akarom őt! Most! Úgy látszik, vette az adást, mert jóformán a falhoz préselt. Hosszasan viszonoztam erőteljes csókját. De jó, hogy Claudia és (főleg) Jin nincs itt, mert akkor itt elszabadulna a pokol. Mondjuk, Ariadne megláthat minket, de ő már elvileg alszik. Lerúgtam magamról a szandálomat, majd levettem a pólómat is. Hagyom, hogy egy kicsit ő irányítson, aztán majd meglátom....
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 19, 2013 9:53 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Úgy hogy a nők pótolhatók, de én nem. - veregettem meg büszkén képzeletben a saját vállamat. - Benned? Ehm... Elszántság... Félvállról veszed a dolgokat, de közben ott van az az akkor is megmutatom ki az a Selena Crystal... - kezdeném elemezni, de aztán abbahagyom. Látok valami csillogást a szemében... Valami kis szikrát, amitől úgy érzem akar engemet. Odatermek elé és a falhoz nyomom. A szám az övére tapad eléggé erőteljesen. A testünk összeér és én úgy érzem, hogy mindjárt megőrülök. Hőség van, forró nyári naplemente. A személyzet már a lefekvéshez készülődik, Claudia és Jin nincsenek itt és a kislány is valószínűleg már lefeküdt. Kezeim a mellére csúsztak és megmarkoltam őket. Kezeim a felsője aljára kúsztak és megpróbáltam felhúzni azt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 19, 2013 8:50 pm
Ugrás egy másik oldalra
-Értem... és ez most hogy jön ide?- 600 éve... az szép! De az összefüggést akkor sem látom az előbbi beszélgetésünk és Nash között! Azthiszem, túlságosan megártott a Toszkánai egyszerű életmód. Tisztára topa lettem. Kissé értetlen fejjel néztem rá. Emberetológus? Az valami agyturkász, vagy mi? A választ azonnal meg is kaptam. - Aha... szóval, mit látsz bennem agyturkászkám?- mosolyodtam el. Pontosan tuom, mit fog mondani. Azt, hogy épp a vőlegényemet készülöm megcsalni. De szerintem ez fordítva is igaz....
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 19, 2013 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Tudod... Nash az egyik legjobb barátom... - kezdtem bele és hátráltam pár lépést. A hajamat elkotortam az arcomból és egyenesen rá meredtem azzal a csibészes mosollyal az arcomon. - Úgy 600 éve ismerem... - folytatom. - Tudod... Emberetológus vagyok. - böktem ki. -... tudatlanabbik énednek.. vagyis az emberek viselkedésével foglalkozom már több, mint 700 éve. Téged különösen könnyen ki lehet ismerni... - fejeztem be végül.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 19, 2013 3:56 pm
Ugrás egy másik oldalra
-Látszik...- forgattam meg a szemeimet. Az emberek általában nem így néznek ki, ha jól vannak. Nem mintha aggódnék érte, csak kijelentettem. -Mindenesetre elég furcsán kezeli a helyzeteket. Bár... még mindig jobb, hogy maga tette, nem pedig én. Annak tényleg nem lett volna jó vége.- mosolyodtam el. Én mondjuk minimum megtéptem volna. De az is lehet, hogy a széttéptem volna a legjobb kifejezés. -Ebből jön le, hogy azt az egy szót Nash-hez intézném. De... talán mégiscsak tudnék magának parancsolni- Mivel egy vagyok azok közül, akiket az ősök legelsőként változtattak át, ezért az igézésem az övüké után az egyik leghatásosabb.A fejem felett a falnak támaszkodott. Igaz, hogy valamivel nagyobb nálam, de én meg -valószínűleg- idősebb nála. -Mike, a végén még azt hiszem, hogy akarsz tőlem valamit. HÉ!- mordultam fel, mikor ellökte magát a faltól. -Egy jó tanács: az én esetemben nem túl szerencsés ilyenekkel szórakozni.-
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 19, 2013 12:41 pm
Ugrás egy másik oldalra

Amikor a garázsokhoz értem dühösen bámultam magam elé. Remek! Megint elszúrtam valamit. Persze még én magam sem tudtam, hogy mit is. Aztán Selena hangját hallottam a hátam mögül és megfordultam. Mérges tekintetek fogadtak. - Jól vagyok... - nyugtattam meg. Megköszörültem a torkomat, mielőtt válaszoltam volna. - Semmi gond. Azért vagyok, hogy kezeljem az ilyen helyzeteket. - jegyeztem meg bemelegítésképpen. - Még az udvaron tett megjegyzésére mondanám, hogy engem csak maga Nash rúghat ki innen. - előkaptam félelmetes nézésemet és jobb tenyeremet a falhoz támasztottam a feje fölött, ezzel a falhoz kényszerítve. - Te itt egyenlőre nem igen tudsz parancsolni nekem. - mosolyogtam rá és le nem vettem volna róla kék szemeimet. - Ami a továbbiakat illeti... Ha nincs a közelben vendég vagy személyzet nyugodtan tegezhetsz. - folytatom. - Mike... - ismételtem még egyszer el a nevemet, hátha elfelejtette. - Aztán... A továbbiak....- végigsimítottam az arcán az ujjammal, úgy mintha vágynék rá... Aztán ellöktem magamat a faltól...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 19, 2013 11:37 am
Ugrás egy másik oldalra
/kert/

Valóban itt találtam a komornyikot, aki nem túnt valami boldognak, mert éppen ököllel vágott bele a falba. Szegény fal! Pedig olyan jó színe volt...-Öhm... jól van? Mert nekem nem úgy tűnik.- néztem rá elég furcsa arckifejezéssel. -Nos, ami a kertben történt, az azért volt, mert ha Jinnel egymást közelébe kerülünk, akkor ott fennál annak az esélye, hogy kitör a harmadik világháború. Egymástól távol mindkettőnk tök normális... hozzávetőleg.- magyaráztam. Nekidőltem a falnak, és keresztebe tettem a kezeimet. -Nem tudja, mikor jön vissza? Mármint Nash, Vegasból? Vagy magának sem mondott semmit? Tulajdonképpen ezért lettem ilyen érzéketlen. Mert másodszorra hagyott itt úgy, hogy nem szólt semmit, és ez engem eléggé megviselt. Ráadásul megint azzal a rib... csajjal van. Ezért mentem el Toszkánába a lányommal, hogy kizárjam magamból a bánatot. Tulajdonképpen semmivel se lettkönnyebb, csak már nem foglalkozok ezzel.- Igazából már nem is Mr. Shelby-nek beszéltem, hanem csak úgy kiadtam magamból a dolgokat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 16, 2013 8:01 pm
Ugrás egy másik oldalra
Toszkánából visszatérve, Ariadnéval az oldalamon, immár kitisztult fejjel álltam meg az előtt a hatalmas ház előtt, melynek címét egy papírfecnire írva találtam meg az asztalomon találtam '' elutaztam. amíg nem jövök, költözz be. majd érkezem. Nash.'' aláírással. Eddig fel sem merült bennem a kérdés, hogy miért nem szólt személyesen, hogy elmegy. Tényleg! Miért nem? Na, mindegy.
-Na, mit szólsz kicsim? Mostantól itt fogunk lakni, csak előbb még be kell szereznem egy GPS-t, hogy ne tévedjünk el. //bocsi Clau, ezt muszáj volt xD//- mosolyogtam Ariadnéra, miközben a jobb kezemmel átkaroltam a vállát. -Basszus, ez a ház nagyobb, mint...mint...szóval óriási. A pakolás még ráér, gyere, nézzünk körül a kertben.- Mondtam, mikor a személyzet néhány tagja kijött elénk, hogy bevigye a cuccainkat. Hát...kíváncsi vagyok, hogy Nash mit fog szólni az új Selenához. Merthpogy amíg Ariadnéval Toszkánában voltunk, megváltoztam elég rendesen. Ez az érzelem kikapcsolós csak a javamra szolgál. Enélkül biztosan nem bírtam volna ki, hogy Nash megint itt hagyott. Amilyen szerencsém nekem van, biztos hogy Katie-vel van. most már valahogy nem izgat a dolog....

/folyt. kert/
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 11, 2013 8:02 pm
Ugrás egy másik oldalra
(előcsarnok)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 11, 2013 6:57 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Ugyan. Ez csak természetes. - motyogtam és számomra furcsa meghajlását viszonoztam egy hasonló mozdulattal.
Tényleg az volt számomra. Úgy éreztem felelősséggel tartozom érte. Hiába viselkedtünk eleinte egymással olyan hidegen, van aki összeköt bennünket és lassacskán összeszoktunk. Még megmagyarázni sem tudom, hogy milyen kapcsolatban érzem magam vele. Annyi biztos, hogy, mivel Nash nevelt lány és régi barátja, vigyáznom kell rá, féltenem, óvnom kell és felügyelnem, ha úgy hozza a sors.
- Ne mondj ilyet! - korholtam le fintorogva. - Attól még, hogy dühös vagy rá, nem kell rögtön le is hordani. - könnycsepp csillant meg a szemében. Meglágyult a szívem tőle és kedvesebb, gyengédebb hangon folytattam. Tudtam, hogy rossz neki, hiszen Nash igazán fontos számára. Ha lesz alkalmam találkozni vele, tőlem megkapja a magáét. - Ne aggódj! Megjön az esze. - csitítottam egy halovány mosollyal.
Mielőtt több könnycseppet is láthattam volna kicsordulni a szemén, elindult fel a házba. Én nem vagyok azaz ember, aki takargatja a könnyeit, az érzéseit, de meg kell szoknom, hogy Jin bizony ilyen. Talán egyszer teljesen megnyílik előttem. Lehajtott fejjel ballagtam utána.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 11, 2013 6:38 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Köszönöm. - hajtom meg a fejemet előtte. Fura érzés. Teljesen elfelejtettem, hogy honnan is származom. Amikor anyu élt mindig így köszöntük meg egymásnak a dolgainkat, csak fejet hajtottunk egymás előtt. Aztán meghalt és amerikai szülőkhöz kerültem. Ahogy Nash sem igazán hajtogat fejet előttem, úgy nekem sem kellett. De ez most ösztönös volt. Úgy éreztem, hogy talán most jött el az ideje annak, hogy teljesen eltudom fogadni Claudiát. - Remélem vissza se jön! - visítom sértődötten és mereven bámulok magam elé. Mindjárt sírok istenkém! A karomat az arcom elé emelem, hogy letöröljem a felgyűlő könnycseppeket. - Nash egy barom! - mondom és visszaszívom a könnycseppemet. - Menjünk be a házba. - biccentek kissé szomorkásan a hatalmas fehér épület felé.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 11, 2013 5:55 pm
Ugrás egy másik oldalra
Úgy tűnt Jin sem járt még az új otthonában, mert ő is ugyanazzal a csodálattal fordult felé, mint én.
- Természetesen itt maradok veled addig. - motyogtam és úgy tettem, mintha az autókat kezdeném el újfent csodálni és nem lepődnék meg azon, hogy Jin ilyet kér tőlem. Jó... igaz, hogy igazából Nash kérte, de Jin közvetítette. Simán elsunnyoghatta volna, azzal indokolva önmagának, hogy tud vigyázni magára, de nem. Szólt nekem és ez meglepett ugyan, de mégis melengette a szívemet. - Vajon meddig lesz el Vegasba?! - kérdeztem, de valószínűsítettem, hogy nem tudja rá a választ. - Kíváncsi vagyok mi lelte. - szívesen megejtenék vele egy beszélgetést és kideríteném, hogy csak Jin túloz a viselkedését illetően, vagy tényleg baj van. Bár az, hogy megint nem köszönt el tőlem, nem szánt meg egy búcsúszóval sem megerősítette a Jinben való hitemet és persze pocsékul is esett.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 10, 2013 8:47 pm
Ugrás egy másik oldalra
(Miller ház)

A házhoz érve a szám is tátva maradt. Tudtam, hogy Nash mindig túlzásba viszi a nagyzolást, de ez még annál inkább túlzás volt. Most járok én is először itt. Valami eszméletlen. Én? Itt? Fogok lakni? Csodálatos! - ...valami eszméletlen.... - fejeztem be egyszerre a mondatot az ugyancsak csodálkozó Claudiával. A felhajtón több luxuskocsi is parkolt. Megcsodáltam őket, aztán Clauhoz fordultam. - Nash azt kérte, hogy költözz át hozzám, amíg elvan Vegasban.- nézem a betont bámulva. Semmi szükségem dadusra de kiskorú vagyok még és Nashnek elég sok rosszakarója van. Főleg az a Dommiel. Ha itt talál engem biztosan megöl.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 10, 2013 8:25 pm
Ugrás egy másik oldalra
(Claudia Miller háza)

Egy kis izgalommal követtem Jin-t, a fogadott bátyám új háza felé, egy bőrönddel a kezemben. Fényűzést és túlzott kékségre számítottam, természetesen, de amikor megláttam egy darabig csodáltam. Nem sokáig, mert igyekeztem megszokni ezt a fajta életet, ezt az izgalmas, boldogabb, de kevésbé nyugisabb életet. Na jó, mégsem bírtam ki. Tátott szájjal álltam körülbelül öt percig a ház előtt, míg végül feleszméltem és követtem Jint a pakolóba.
- Hát ez a ház... - motyogtam még mindig alaposan vizsgálgatva a körülöttem lévő berendezést. - ...eszméletlen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 18, 2013 4:52 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ellököm magam a kocsitól és odasétálok Emma elé. A nap éppen lemenőben volt, bár ez maximum az ő szemét zavarhatta, hiszen én a fal fele néztem, aminek támaszkodott. - Tudod... Úgy érzem, hogy valamiért te csak az elnyomott kis barát vagy, akinek másról sem szól az élete, minthogy Katiet segítse, vagy utána koslasson. - közlöm nemes egyszerűséggel a gondolataimat. Persze nem tudhatom de én így érzem valamiért ezt az egészet. Utálnak is érte az emberek, de ami a szívemen az a számon. - Van egyáltalán életed? - kérdezem reménytelenül. - Vannak álmaid? És mik azok? - folytatom és közelebb hajolok hozzá. Egyenesen hunyorgó szemébe néztem. - Ki vagy te? - suttogom az utolsó szavakat már egészen közelről. Kihúztam a zsebre tett kezeimet és fáradtan nyújtóztattam ki elgémberedett hátizmaimat. Arról már nem akartam ecsetelni, hogy eddigi belátásaim szerint ők totál ellentétek. - Tudod Emma... Ha 900 évvel ezelőtt éltél volna.. meglehet, hogy te lennél életem szerelme. - vigyorgok játékosan. Aztán elindulok a hatalmas kert fele, de még feldobom a kocsikulcsot hátra se nézve, hogy az pontosan Emma kezébe essen bele.
----> Kert&Udvar
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 18, 2013 4:36 pm
Ugrás egy másik oldalra
Katie ottmaradt az Óratoronyban, és mi végre eljöttünk. Én is nagyon untam már ezt az örökös hűhót amit csinál, és az esküvővel szerettem volna foglalkozni. Eljöttünk Nash kocsiján, bár vámpírsebességgel is pillanatok alatt ott lettünk volna.
Óriási ház volt, méltán hívhatjuk birtoknak. Tökéletes esküvőt fogok itt szervezni! A parkolóból előrébb lépkedve teljesen láttam az óriási kertet. Már magam előtt láttam a fényeket, és a díszletet. Régen csináltam ilyet, de annál jobban szeretem!
Ekkor Nash pedig feltett egy kérdést, én pedig hirtelen odakaptam a tekintetemet.
-Nem vagyok én olyan jó. -kapok a tarkómhoz, majd felsóhajtok, és megvonom a vállam. Kellemes szél kap a hajamba, miközben gondolkozom. Nem szeretek erről beszélni, de most valamiért kedvem van hozzá. Megforgatom a szemem, majd visszasétálok, a parkoló falához dőlve.
-Miért, Katie milyen? -kérdeztem. Úgy értettem, hogy milyennek látja ő. Hiszen abban az egyben teljesen biztos vagyok, hogy nem ugyanúgy látjuk őt.
-Születésünk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Azt hiszem ennyi az egész. -itt megállok, vállat vonva. Meggondolom magam, inkább nem mondok semmit. Miért tenném? Nem hinném, hogy túl kíváncsi lenne. Egy, kettő pedig, hogy nem is kérdezte. Lényegtelen. Katie miatt vagyok olyan, amilyen. Kiegészítjük egymást, valamilyen szinten..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 18, 2013 3:46 pm
Ugrás egy másik oldalra
Miután Katie távozott még átnéztünk pár dolgot, majd elindultunk az újonnan szerzett birtokunk felé. Piros Ferrarimmal behajtottam a kocsifelhajtóra, majd egy gombnyomásra felnyílt a garázs ajtaja. A kocsifelhajtón már parkolt pár autó, gondolom a szerelők, inasok, pincérek, bejárónők tragacsai. Kiszálltam a kocsiból és a motorháztetőnek dőltem zsebre dugott kézzel. - Annyira eltaláltam! - dicsérem magamat, mikor nem is én választottam ki a házat. Reméltem, hogy Selenának is ennyire tetszeni fog. Elég nagy pénzek vannak benne, bár én sosem adom kicsire. Emma felé fordulok. - És most? - kérdezem mosolyogva. Nagyon fura érzés. Most vagyok először kettesben Emmával. Az első találkozásunk... hát az nem volt valami fényes, inkább valami kabaré jelenethez hasonlítanám. - Tudod... Nem értem miért barátkozol olyannal mint Katie.... - mondom vigyorogva. Úgy érzem Emma egyáltalán nem illik be Katie szerepkörébe, ahogyan én se. Viszont ami ennél is furább. Katie miért barátkozik egy olyannal, mint Emma?

<----Óratorony
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 18, 2013 3:40 pm
Ugrás egy másik oldalra
***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Kocsifelhajtó és parkolórész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Cranford birtok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •