A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls utcái


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Just Give Me A Reasonl
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Vérszívás
† Humor :
Halálos



Kol Mikaelson. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 22, 2013 7:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Figyeltem az arcát, ahogyan megadtam neki a végső döfés lehetőségét. Igazából már korábban rásandítottam néha, bár nem sokat tudtam leolvasni róla a nagy mámorban, hogy végre számomra is tápláló kajához jutottam. Ami még finom is volt, ahhoz képest, hogy egy harmincas férfi. Viszont azt már sokkal jobban meg tudtam állapítani, mennyire boldoggá teszi az ajánlatom. És még csak nem is habozott, pillanatok alatt kulcsolódtak az ujjai a férfi véres nyaka köré, majd kiroppantotta azt, minek következtében áldozatunk holtan esett össze. Magam elé képzeltem, mit érezhetett élete utolsó perceiben. Na nem azért, mert hirtelen empátia lett úrrá rajtam, egyszerűen csak élveztem belegondolni. MI futhat át rajtuk? Nyilván a döbbenet, hiszen manapság senki nem hisz a vámpírokban. Aztán a harag, félelem, végül pedig a beletörődés. Talán most a csalódottság is, amiért az az ártatlannak látszó lány vetett véget a satnya életének, akit meg szeretett volna védelmezni. Hát, barátocskám, a leckéd túl halálos volt, de legalább nem lesz legközelebb.
- Tudod, a tőled hangzó dicséret kifejezetten jól esik. Nem hiszem, hogy sok vámpírt illetnél ezzel a jelzővel - vigyorogtam. Valójában nincs szinte kit így dicsérnie. A nála alábbvalóknak nyilván nagyon sokat kéne tennie azért, hogy elnyerjék a csodálatát, mi pedig, akik egykorúak vagyunk vele, egyszerűen csak ilyenek vagyunk, Finnt leszámítva. A legtöbben persze ott rontják el, hogy sajnálni kezdik az áldozataikat. Erről persze órákig tudnék beszélni neki, és szinte biztosra veszem, hogy megértené, de a másik kérdése sokkal inkább lefoglalt. Úgy, szóval a hírek gyorsabban terjedtek, mint azt hinni merészeltem volna. Persze miért maradna titokban az én állítólagos halálom? - Véletlenül aludni tértem egy kicsit az anyám jóvoltából, de azt hiszem, a halál jót tett nekem. Vagy jobban nézek ki, mint újabb koromban, vagy egyszerűen ezt már nem lehet fokozni - kacsintottam rá, majd játékosan oldalba böktem. - Na jó, vicceltem. Bár azt el kell ismerned, hogy jóképű vagyok. Viszont... tüntessük el a hullát, vagy hagyjuk itt szerinted? - Felesleges időpocsékolásnak tartottam az eltüntetését, még úgy is, hogy mostanság egyre többen gyanakodnak arra, vámpírok igenis léteznek. Legalábbis ebben a kisvárosban. - Nekem persze jobb ötletem van. Meg akarom mutatni neked a kiskocsmámat! - vigyorogtam. Azon a helyen rajtam kívül még senki nem járt mióta megvettem. Igaz, hogy legalább két hónap eltelt, de egy kis por ugyan mit számít? Piát meg rejtettem el az egyik zárhatós szekrényben.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 22, 2013 9:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Próbáltam csak a közeledő és kutakodó férfire figyelni, de közben természetesen nem felejtettem el, hogy nekem igazából most ki kellene szabadulnom, úgyhogy tovább kapálóztam. - Segítsen! Kérem, segítsem! - Kiáltottam el magam ismét az érkezőre nézve, hogy ugyan siessen már, mert én így sohasem leszek megmentett lány, hiszen ez a nemnormális ki fog végezni. Szerencsére nem kellett sokáig "könyörögnöm", az ismeretlen férfi belekezdett a mentőakcióba, Kol pedig rögtön le is csapott rá. Engem elengedett, míg a férfi nyakát elkezdte szorongatni.
Nem léptem el a fától, inkább nekidőltem és onnan figyeltem a műsort. Kol úgy vetett rá magát az áldozatára, mint egy türelmetlen kisgyerek, akinek az óvodás csoporttársa elvette a játékát és az óvónéni most intézte el, hogy visszakapja. Mosolyogva hordoztam végig a tekintetemet a két férfin és tudtam, hogy az ismeretlen nem fogja sokáig húzni. Kol az össze vért kiszipolyozza belőle hogy lassan, hol gyorsan, de biztos voltam benne, hogy megöli. Én meg csak néztem és néztem azt, amire már nem vagyok képes. Ölni. Így táplálkozni. Hiányoztak a megnyúló szemfogaim... a megfeketedett erek a szemeim alatt... a préda elejtésének élménye.
Én lepődtem meg a legjobban, amikor Kol kiemelte a fejét a férfi nyakából és felém pillantott. A szája csupa vér volt és legszívesebben magam is ráugrottam volna az alig pihegő, hősködő hajlamokkal megáldott áldozatra... de nem tehettem semmit, még mindig ember voltam.
- Még szép. - Boldog mosoly jelent meg az ajkaimon, ellöktem magam a fa törzsétől és készültem arra, hogy egy kicsit olyan legyek, mint régen.
Minden erőmet a csuklómba és az ujjaimba gyűjtöttem össze és nem tétováztam, határozottan fogtam meg a férfi nyakát. Ő rám nézett és az a félelem, ami a tekintetében játszott... megható... lett volna, de engem nem érdekelt. Három másodperc kellett hozzá és holtam zuhant össze, én is hallottam a nyakcsigolyák reccsenését, pedig a szuperhallásom is elhagyott egy hete.
Elégedetten felsóhajtottam, persze Kol nélkül esélyem sem lett volna végezni ezzel a szerencsétlennel. Legalább a drága barátom segített nekem abban, hogy kicsit úgy érezzem magam, ahogy szeretném.
- Igazi ragadozó vagy, Kol. - Fordultam vissza felé. - Szép munka. - Vigyor csúszott az arcomra és észrevettem, hogy a kezeim véresek lettek, ám ezt a legkevésbé sem bántam. Sőt!
- Most viszont mesélj nekem. Te nem haltál meg véletlenül? - Kérdeztem rá egyenesen. Emlékeztem még, hogy Mila akkor közölte velem ezt, amikor Curtis bezárt abba a kriptába. Rossz emlékek.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Just Give Me A Reasonl
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Vérszívás
† Humor :
Halálos



Kol Mikaelson. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 9:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Már nem volt időm hosszasabb magyarázatot adni neki, de magamban elraktároztam, hogy amint biztonságosabb helyre érünk, mindent, de tényleg mindent ki fogok tálalni neki. Arról, hogy Freya még élhet, és talán megkapom tőle a boldogságot, amit sikeresen elhajítottam magamtól. Ám ő már el is kezdte a színészi játékát, ami meglepően hatásosra sikeredett. Ha nem én kértem volna erre a kis szórakozásra, talán még én is elhiszem, hogy valóban bajban van, és a segítségére kell sietni, így azonban csak egyre szélesebb mosoly kúszott az arcomra, ahogy hallottam a hátam mögött az illető egyre gyorsuló lépteit. Ostoba... De nekem ez pontosan kapóra is jött. Aztán megállt, gyanítom valami használható fegyver után kutatott az útpadkán. Nyilván azt hitte, annyira el vagyok foglalva az "áldozatommal", hogy nem fog feltűnni a kis szervezkedése. Ha tudná, hogy igazából ő lesz az áldozatom... Lassan ismét megindult felém, mire úgy csináltam, mintha nem venném észre, és rákiabáltam Tatiára. - Kussolj már! Senki nem fog segíteni neked! - Az utolsó mondatom már inkább a férfinak szólt, de neki ez nem tűnhetett fel, ahogyan egyre közelebb araszolt hozzám. Már mögöttem állt, és tudtam, hogy hamarosan lendíteni fogja a rögtönzött fegyverét, mire én a pillanatot kihasználva elengedtem a barátomat, a férfi felé fordultam, majd megszorítottam a torkát. - Nem fog menekülni. Éhes vagyok - morogtam, majd hagytam, hogy végre valahára előbújjon a vámpír arcom. A fogaim már szinte könyörögtek, hogy valakinek a húsába belevájjam őket... és most végre itt van az alkalom. Végre... Önmagamat is meglepő gyorsasággal tapadtam rá a nyakára, majd minden tanult óvatosságomat félretéve olyan mohón kezdtem el kortyolni az életet adó nedűt, mintha nem is ezer éves ősvámpír lennék. Minden egyes korty után éreztem, hogy az élet teljes mértékig kezd visszatérni a testembe, és újra önmagam vagyok, a kínzó szomjúság nélkül. A kontroll immár teljes... Bár a férfi még nem halt meg, amikor elváltam a nyakától, azért menekülni már nem igazán tudott volna. Visszatartotta a félelem, és a vérveszteség.
- Gondolom, azért mert inni nem tudsz, a nyakát még képes vagy kitörni. Volna kedved hozzá? - érdeklődtem véres szájjal vigyorogva. Bár ezt a vadászatot hajtotta a szükség, én igazán élveztem az összedolgozást vele.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 9:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
- Nem, nincs. - Csóváltam meg a fejem. Mégis honnan tudhatnám, hogy melyik hibájáról beszél? Azt sem tudtam, hogy melyik évszázadban kellene gondolkoznom. Igazából mindegy is, a vámpíroknál a hibák nem mennek eseményszámba, hiszen mindennaposak. Hiba hiba hátán, amelyek nekünk nem is tűnnek fel, mert nem tekintjük őket rossz dolgoknak. Ez a lényünkből fakad.
Hirtelen megszorította a karomat. Normális esetben -ezalatt azt értem, hogy vámpírként - meg sem éreztem volna, de így emberként kissé kellemetlen volt, ahogy az is, amikor a testem az egyik fának szorult. Ezért még számolni fogok vele, vacsora ide vagy oda, de el kellett ismernem, hogy az ötlet jó volt. A bajbajutott kiskutyáknál csak a segítségért könyörgő nők voltak hatásosabbak. Kol esze helyén van, ahogy a vadászösztöne is, bárki bármit mond.
Apró mosollyal nyugtáztam, hogy szívesen segítek neki, a következő pillanatban rögtön rángatózni kezdtem, hiszen nem akartam, hogy kifusson az időből és az áldozata elsétáljon mellettünk. Éhes volt, én pedig ráértem játszani.
- Engedj el! - Vált a hangom könyörgővé, mintha tényleg egy védtelen kislány lennék. Megütöttem Kol vállát, miközben összeszorítottam az ajkaimat. Neki úgysem fáj egy ember ütése. - Eressz el, te állat! - A hanglejtésem kiabálóvá vált, sokkal hangosabban, de egyáltalán nem erélyesebben szóltam rá. Nem játszhattam az erős nőt, ha azt kell alakítanom, hogy megtámadtak..
Kitekintettem egy pillanatra és láttam, hogy valaki közeledik felénk. Egy férfi, még az alkonyatban is láttam, hogy kb. a harmincas évei elején járhatott. Gyorsabb üzemmódra kapcsolva ütöttem bele Kol mellkasába tettetve, hogy szabadulni próbálok a szorításából. - Segítség! Valaki segítsen! - Kiáltottam keserűen, a vég ítéletével a hangomban. A férfi minden bizonnyal észrevehetett minket, mert léptei szaporábbá váltak és a kettősünk felé tartott. Ha tudná, hogy mindössze húsz másodperc van hátra az életéből..
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Just Give Me A Reasonl
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Vérszívás
† Humor :
Halálos



Kol Mikaelson. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 8:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Hát persze... hogyan is mehetett ki a fejemből, hogy ő pontosan tudja, milyen sok hibát követtem el emberként és vámpírként egyaránt? Az elmúlt ezer évben nem beszéltünk túl sokat, és akkor sem arról, mit érzek rossz döntésnek, és mit nem.
- A létező legrosszabbat fogom kijavítani. Van esetleg valami halvány sejtésed róla, melyikről beszélek? - kérdeztem, de meg sem vártam a válaszát, hiszen tudtam, hogy alig két percünk lehet összerakni a hirtelen támadt ötletemet. erősen megfogtam a karját, de a lökésem, amivel a fához "szorítottam" már nem volt ilyen erőteljes. A tudatom emlékeztetett arra, hogy ő most egy ember, és így olyan, akár egy rongybaba, könnyen sebezhető. - Rúgkapálj, és sikíts, ahogy csak bírsz. Felőlem szidhatsz is a jobb összhatás kedvéért - kacsintottam rá. Akár férfi jön erre, akár nő, ha jóhiszemű, nem fogja hagyni, hogy bántsak egy ártatlan fiatal lányt. Már amennyire Tatia ártatlan, de mivel nincs a homlokára írva, hogy egy gyilkos, nem mellesleg kiváló színésznő is, nem lesz probléma. Nem mellesleg, ha tényleg Elenának hiszik, akkor még egy indok, hogy valaki a segítségére siessen.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 7:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Kol & Tatia


- Nem vagyok elfordulós fajta. Szeretem nézni, ahogy mások vadásznak. - Mondtam. Jó volt látni, ahogy a többiek becserkészik a áldozatukat, így legalább vizslathattam egy kicsit, hogy mégis milyen módszerekkel ejtik el az embereket. Mindig volt mit tanulni, különféle érdekességeket láttam már sok-sok vámpírtól, egyesek megmosolyogtattak, néhányat átvettem tőlük.
- Kíváncsi vagyok. - Motyogtam. Kol nagyon is jól tudta, hogyha valaki, hát akkor én aztán tényleg kíváncsi típus vagyok és szeretem minél hamarabb megtudni a dolgokat, főleg ha meglepetésekről van szó. Hiszen nekem minden újdonság meglepetés. - Na jó, talán tudok várni. - Indultam el, amikor ő is ezt tette. Örültem, hogy összefutottunk, így legalább nem kellett a gondolataimba temetkeznem. Nemhiába, Kol igazi jó barátom.
- Milyen múltbéli hibát? - Érdeklődtem megtorpanva. Mindkettőnknek elég sok hiba volt a listáján, vajon melyikre gondolhat? Valószínűleg ezt is el fogja árulni nekem, de szinte láttam a szemeiben megcsillanni egyfajta fényt. Ismertem ezt a nézést, fogadjunk, hogy hall egy potenciális áldozatot. Az a ravasz csillogás... jaj, Kol, te sosem változol. - Nekem mindig van kedvem szórakozni. - Kúszott mosoly az ajkaimra.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Just Give Me A Reasonl
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Vérszívás
† Humor :
Halálos



Kol Mikaelson. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 7:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Mintha némi keserűséget láttam volna átsuhanni az arcán, amikor megemlítette Elenát, meg a családját. Talán emberré válva nem tudna uralkodni azokon az érzésein? Elgyengült volna? De nem, nem hiszem... vagy ha igen, igaza van abban, hogy ez nem az a téma, amit szóba kéne hozni előtte. Meg hát...Elena nem érdekelt annyira. Szívesen megismerném, mint a többi Petrovát is, bár amit hallottam róla, az alapján a Petrova-gének nagyon erősen szunnyadnak benne.
- Akár el is fordíthatod a fejedet, ha már nehezen tudod nézni, hogy éppen nem teheted meg te is - dőltem neki a falnak hanyagul. Talán valóban nem kéne elkísérnie engem, mert mint ő is mondta, a "lelki világa romokban fog heverni".. Viszont, ahová utána szeretném vinni, az biztosan kárpótolni fogja azért. Ha jól emlékszem, amúgy is vittem pár üveg piát abba az épületbe, ami jelen pillanatban bár poros, de bízom benne, hogy lesz ez még jobb is. - Tetszeni fog, de ezt majd később mondom el. Most kövess! - kértem, majd el is indultam arra, ahonnan ő jött. Jó lenne minél előbb túl lenni a dolgon, mert akkor jobban oda tudok figyelni Tatiára, aki pedig jelen pillanatban nagyon sokat tudna segíteni nekem. Mert... aztán eszembe jutott, hogy bár csak párszor beszéltek, ő meg Freya rendkívül jól megértették egymást. Talán épp ez az oka, hogy soha nem úgy néztem rá, mint mondjuk Katherine-re. Az is lehet, hogy pontosan ezért tudtam olyan jól megkülönböztetni kettejüket. - Ja, egyébként... - fordultam vissza, aminek köszönhetően meglepő közelségbe került hozzám. - Azt hiszem, sikerülni fog helyrehoznom néhány múltban elkövetett súlyos hibámat. - Közben folytattam volna, ám közeledő léptekre lettem figyelmes. Ó, azt hiszem, a zsákmányom egyenesen ide fog sétálni, a karjaimba, aminek köszönhetően egy brilliáns ötlet jutott eszembe. - Van kedved szórakozni egy kicsit? - érdeklődtem.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 6:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Kol & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez is igaz. - Vontam meg a vállamat. Az eredeti rossz ribanc... így belegondolva milyen szép jelző is ez! Na jó, általánosságban véve az ilyesfajta tulajdonságoknak nem szoktak örülni vagy hirdetni őket, de én ezer éven át büszkén viseltem ezt a címet. Mondhatni életformámmá vált az, amit Kol az előbb említett, csakhogy pár napja megszabadultam tőle. Sebaj, ki kell próbálni néha új dolgokat is, gondolok ezalatt a hűségre. Kihívás, kihívás, ám megéri.
- Kol, ne kötekedj velem. - Néztem rá szúrósan. Nem volt jó emlékezni arra, ahogy a hasonmásom az orrom alá nyomta a gyógyírt. Szinte még mindig az orromban éreztem a bűzt, a rózsa tüskéinek szúrását és az érzés, hogy tehetetlen voltam... az volt a legrosszabb. Még a végén azt is mondhatnám, hogy sárba tiporta az önbecsülésemet. - Az a kis bogárka újszülött vámpír és gyorsabb a kelleténél, sőt, őt volt vele a lánya, aki mindig akkor jelenik meg, ha az anyukája vagy apukája veszélyben van. Idegesítő az a család. - Sóhajtottam és ezt megspékeltem egy szemforgatással is. Hiába, az a kislány is Petrova, helyén van az esze. És akárhogy is nézzük, szerető családja van, aminek a tagjai védik egymást. Ám Kol-nak nem fogok magyarázkodni, hogy miért is figyeltem a kislányra, tuti kiröhögne. Mindegy is.
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Te most komolyan kínozni akarsz? - Kérdeztem már szinte szenvedve. Kísérjem el vadászni? Én nem tudok... maximum vehetnék egy adag sültkrumplit és azt kezdhetném el rágcsálni, míg Kol kiszipolyozza az áldozatai vérét. Ez teljesen olyan, mintha egy húsimádónak tofun kellene élnie. Bizarr. - Na jó, veled tartok. A bátyád szerint amúgy is mazochista vagyok, ne cáfoljunk rá erre. - Kacsintottam rá. - Gusztusom az van, de ne csodálkozz, ha a lelki világom romokban fog heverni, mire végzel. - Pislogtam nagy szemekkel, de apró mosollyal a szám sarkában. Régen láttam már Kol-t vadászni, az Eredetiek pedig amúgy is értettek ehhez a tevékenységhez. Igazi ragadozók.
- Mit akarsz majd mutatni? - Kíváncsiskodtam.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Just Give Me A Reasonl
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Vérszívás
† Humor :
Halálos



Kol Mikaelson. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 5:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
- Nem, te az eredeti rossz ribanc vagy - ráztam meg a fejemet. Jól emlékszem a szóbeszédekre, és arra is, hogy ezekkel ellentétben milyen volt... régen. És bár mára már a helyzet és mi is jócskán megváltoztunk, őt valahogy mindig is meg tudtam érteni. Amiért Selena nyilván soha nem rajongott. Tényleg... Selena. Ahogyan rá gondoltam, olyan dolog történt, ami elég ritkán szokott velem: csuklottam egyet. Nos, ezek szerint legalább neki hiányoztam... De a gondolataim csak egyetlen röpke percig kalandoztak így el, aztán megint Tatiára figyeltem. Aztán elnevettem magamat, ahogyan magam elé képzeltem, hogy a leggyengébb hasonmása felülkerekedik rajta. Na jó... talán gonosz vagyok vele, de most úgyis ember... még az ütését sem nagyon éreztem meg, bár lehet, hogy nem is szánta túl erősre. - Talán ideje lesz kicsit formába hoznod magad, ha a leggyengébb hasonmásod így ki tudott tolni veled - kacsintottam rá. - Viszont... -léptem tőle egy lépést hátrébb. persze őt ha akarnám sem támadnám meg. egyrészt Klausnak sokat jelent, másrészt meg nekem is, és ezer év alatt sikerült annyira megtanulni uralkodni magamon, hogy barátokat ne támadjak meg. - A bál óta nem igazán tudtam enni. Arra azért van gusztusod, hogy elkísérj vadászni, ugye? Aztán mutatok neked valamit - mosolyodtam el. Még senkinek nem meséltem el a tervemet, amit kénytelen voltam félbeszakítani, pedig már majdnem bele tudtam vágni. Nem egy nagy dolog, de szívesen nyitnék valami bárféleséget a környéken. Ilyent még amúgy sem csináltam, és Mystic Falls-hoz köt pár olyan emlék, ami arra utasít, hogy itt van a legmegfelelőbb hely.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 2:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Kol & Tatia


Elmosolyodtam a válaszán. Tipikus Kol ezért is szerettem őt annyira. Egy szabadszájú, gyerekes ősvámpír, aki sokszor villogtatja meg a tényt, hogy büszke a bunkóságára. Imádnivaló! Na jó, sok embernek nem, de azért egy olyan régi barátságban, mint a miénk ez már alapvető.
- Miért, én nem csak egy rossz ribanc vagyok? - Vontam fel a szemöldökömet. - Ez már szinte sértő. - Csóváltam meg a fejemet tettetett elégedetlenséggel és szomorúsággal. Utáltam a másik hasonmásomat is, eléggé irritált a dolog, hogy két, külsőre ugyanolyan nő járkál a világban, mint én. Mondjuk ráfoghatnánk arra, hogy ikrek vagyunk, de... maga a tudat. Ezt más nem értheti, csak én. És maximum a hasonmásaim, akik valószínűleg ugyanígy éreznek.
Keserű mosoly rajzolódott az ajkaim köré kérdése hallatán. Kissé váratlanul ért, pedig fel lehettem volna rá készülve, hogy a szagokra kiélezett orra igenis észre fogja venni, hogy valami nem stimmel velem. Ezért akarhatott levadászni is... érezte, hogy ember vagyok.
- Hosszú történet, Kol. - Néztem rá kicsit komolyabban. - Volt egy kis vitám a drága Elenával. Tudod, a hasonmásommal... - Forgattam meg a szemeimet. - Úgyhogy ha lehet, akkor a közeljövőben nem várj rám úgy, mint egy prédára. - Bokszoltam gyengén a vállába, már vidámabb mosollyal, de ezzel csak a bennem felgyülemlett feszültséget akartam palástolni.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Just Give Me A Reasonl
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Vérszívás
† Humor :
Halálos



Kol Mikaelson. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 21, 2013 1:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Amikor megszólalt, rögtön rájöttem, hogy nem tévedtem, és valóban az én egykori barátommal hozott össze a sors, hiszen ő talán az egyetlen, akinek még ilyen helyzetben is eszébe jut valami frappáns felelet. Persze ha jobban megnézzük, ebben Katherine is jeleskedik, bár ővele nyilvánvalóan egészen másként bántam volna, ha ilyen megtévesztőnek tűnik.
- Anyukám úgy gondolta, felesleges megtanítani a jövő illemére. Bár ha meg is tette volna, akkor is túl élvezetes ráhozni a frászt a régi barátaimra - tért vissza a régi vigyorom. Tatiára mindig is úgy tekintettem, mint egy barátra, annak ellenére, hogy a múltban egyszer sem fedtem fel, hogy tudok az életben maradásáról. - Lehettél volna akár Katherine is, bár mindketten tudjuk, hogy ő csak egy ócska ribanc, semmi több - jegyeztem meg. Katherine szerzett nekem is pár élvezetes percet, de ettől függetlenül csak egy utánzatnak tartottam. Nem hiszem, hogy Tatia különösebben kedvelné őt, bár tény, hogy mióta a világon van, azóta nem kell annyit rejtőzködnie. Csak kiadja magát néha neki, és szinte minden meg van oldva. Néha pont így futottam össze vele. Újra beleszagoltam a levegőbe, de még mindig éreztem az emberszagot. Pedig közel s távol csak mi ketten voltunk az utakon. Sem lépéseket, sem légvételeket nem hallottam, az illat mégis ingerelte a torkomat. És az egész belőle áradt, ez már teljesen bizonyos. - Miért van emberszagod? - böktem felé a kérdést.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 20, 2013 8:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Kol & Tatia


Talán csak rosszul láttam vagy az idegeim szórakoztak velem, amikor azt hittem, valaki ismerős sétál az utcán. Már kezdett sötétedni, a másik oldalon jó tíz-húsz méterre tőlem sétálgatott egy nő, senki más. Csend volt és nyugalom, éppen ezért indutam el sétálni. Ez kellett most nekem.
Attól függetlenül, hogy emberré váltam, nem lettem okvetlenül félős kislány. Ezer évig az egyik legfőbb szörnyetegének számítottam és nemsokára ismét az leszek, csak ki kell várnom egy kis időt. Türelemjáték... és arra jutottam, hogy most igenis türelmes leszek, kivárom azt az időt, amíg vissza nem változom vámpírrá. A hasonmásom mondhatni megbüntetett ezzel, de sebaj...  nem tudja, hogy túlontúl sokáig hatott a gyógyír és nem is terveztem sok mindenkinek elárulni. Akkor oda a tekintélyem, azt pedig nem akarom.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Újabb lépéseket tettem, de az eddigi ellazító csönd kezdett gyanússá válni. Megismertem az ilyesfajta csöndet, mivel én is rengetegszer okoztam már ilyet. Mégsem érdekelt semmi, beszippantottam a friss, esti, kissé már hűvösebb levegőt és befordultam egy másik utcába, ám rögtön meg kellett torpannom. Nekiütköztem valaminek. Inkább valakinek, akinek felettébb ismerős volt a hangja... felnéztem egyenesen az arcába és körülbelül egy olyan meglepett tekintettel találtam szembe magam, mint az enyém. Kol? És helló kedves? Azonnal leesett... vadászni akart és az arckifejezését látva nem rám számított.
- Anyukád nem tanított meg ara, hogy nem illik lányokat ijesztgetni estefelé egy utca közepén? - Vontam fel a szemöldökömet, majd megcsóváltam a fejem. Istenem, de régen láttam Kolt! A legutóbbi információm szerint halott volt... feltámadt volna? Bár ez a Mikaelson-családban bevett szokás.
- Persze, hogy én vagyok az. - Húzódott mosolyra a szám. - Mégis ki más lennék? - Kérdeztem, de inkább csak legyintettem egyet. - Ne is válaszolj. - Mondtam, ahogy eszembe jutottak a hasonmásaim, ám Kol-ra nézve a mosolyom egyre szélesebbé és szélesebbé vált.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
Just Give Me A Reasonl
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Vérszívás
† Humor :
Halálos



Kol Mikaelson. ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 20, 2013 5:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
/Erdei bár/
Az utca a szokottal ellentétben kihalt volt, és meglehetősen csendes, ami számomra pont kapóra is jött. Mert ha valakivel összetalálkozom, nem kell a figyelme elterelésére koncentrálnom. Jó eséllyel, legalábbis. Maximum annyit igéznék belé, hogy ne sikítson feleslegesen, mert rám hívja a figyelmet, de semmi egyébre nincs szükségem. Hamarosan pedig meg is hallottam a jövendőbeli áldozatomat, a mellettem lévő utcában. Ráadásul pont felém tartott... Igen, elég lesz csak elé állnom, megigéznem, aztán se szó, se beszéd, a vérét vennem. Ahogyan közeledett felém, úgy figyeltem fel a többi emberre utaló jelére. Egyenletes légzés, emberi léptek. A lágy szellő, ami épp, hogy megrezegtette a levegőt, édeskés illatot sodort felém. Egy női parfüm apró szemcséi... És maga a nő illata. Furcsa, mert hiába volt ismerős érzésem tőle, mégis ismeretlennek éreztem. Az érzékeim meg nem hagyhattak cserben ennyire pár hét alatt. Megálltam a sarkon, várva, hogy megérkezik, és elé ugorhassak, pár pillanat múlva pedig már hallottam is a közvetlen közelemből. Itt a tökéletes alkalom.
- Helló kedves... - léptem ki elé, és abban a szent pillanatban az arcomra fagyott az önelégült mosoly, amit minden zsákmányom felé meg szoktam ereszteni. - Tatia? - kérdeztem, hunyorogva nézve rá. A levegőbe szippantva határozottan emberi illata volt. És bár tudtommal Elena, akit csupán a bálon láttam, még ember, akár ő is lehetett volna, valahogy mégis úgy éreztem, hogy a távollétemben érdekes dolgok történtek, és az előttem álló nő minden kétséget kizárólag Tatia. Na jó, én ezt nem értem. Még ha születésnapom is lenne, ez túlságosan morbid meglepetésnek számítana.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 20, 2013 4:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Kol & Tatia


Céltalanul bolyongtam a városban, az volt a lényeg, hogy kicsit kimozduljak és kiszellőztessem a fejem. Akár egyedül is. Sőt, ez volt a legjobb része a dolognak, mivel senkire sem kellett figyelnem csak arra, hogy mire gondolok... annyi minden járt a fejemben, de két dolog überelte az összes többit: a tény, hogy lehet, soha nem fogok visszaváltozni vámpírrá és az, hogy talán terhes vagyok. Jól összehoztam... hoztuk vagy a fene se tudja, hogy mi történik itt, én mindössze azt akartam, hogy változzak vissza és minden olyan legyen, mint régen. Ám arra gondolva, hogy talán kisbabát várok... először mindig kirázott a hideg a félelemtől, utána viszont pár másodpercig jó érzés járt át. Ezzel nem is szabadna foglalkoznom.
Sóhajtottam egyet és megálltam egy pillanatra, hogy körbenézzek. Tudni akartam, mégis hol járok, a környék pásztázása közben viszont ismerős arcra lettem figyelmes, olyanra, amelyet már jó pár hónapja nem láttam.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Amaranthe- The Nexus
† Tartózkodási hely :
Itt is..ott is..
† Hobbi & foglalkozás :
Szőrszálhasogatás
† Humor :
Haláli



Nemesis Addams ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 09, 2013 5:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
A legújabb telefonommal próbáltam barátkozni, tegnap sajnos eltörtem a másikat, nem tervezik valami strapabíróra ezeket a vackokat. Arról nem tehetek, hogy véletlenül ráléptem. De mindegy is, csak felbosszantom magam rajta, egy sóhajjal elsüllyesztettem a zsebembe, s csendben nézelődtem. Egészen addig a pontig sikerült a kirakatokat amíg valaki át nem akart rajtam gázolni. Pedig nem is vagyok kicsi! - Persze, csak nem vettél észre.- dünnyögtem az orrom alatt, aztán hátráltam két lépést mikor megéreztem az illatát. Miért mindig bolhásokba kell ütköznöm?! Ver engem az Isten, ez már biztos.. - Még a cipőmet is összekoszoltad... remélem nem vagy bolhás.- jelent meg az arcomon egy gunyoros vigyor. Szerettem őket cukkolni, a boszorkányságom miatt bántani sem tudtak, bár egyszer majdnem megjártam, viszont az már régen volt, és emberi alakba nem is hatásos rám a harapása. - Na mindegy, Nemesis vagyok.- mutatkoztam be.
Vissza az elejére Go down


† Kedvenc dal :
Aerosmith - Sunshine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Ethan Johnson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 01, 2013 7:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next

Nemesis & Ethan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Végre emberek és házak és autók és uhh... Szabadság. Komolyan, egy kissé börtönben éreztem magam Ericnél. Elzárva a külvilágtól, mint egy cseszett remete, komolyan. Persze semmi kifogásom a természet ellen, de ez most nem volt túl jó élmény. Persze egy rossz szavam nem lehet, hisz hé, annak köszönhetem, hogy megtört az átok, hogy ott voltam. De ezt most magam mögött hagyom. Eric miatt le kell itt telepednem, szóval valami lakóhely után kéne néznem - forgolódtam és nézelődtem az utcán ezekkel a gondolatokkal. Kénytelen leszek valami hotelszobát bérelni, mivel normális ismerős kétlem, hogy lenne itt, tekintve hogy soha nem jártam még itt, házat aligha tudnék most hirtelen venni, szóval... Még szerencse, hogy nem ész nélkül vágtam neki a nagy kalandnak, hanem némi pénzt is gyűjtöttem. Egy ideig biztosan elleszek belőle - folytattam az elmélkedést mikor valami kizökkentett a gondolataimból.

Konkrétan egy ütközés. Nem, nem baleset történt a közvetlen környezetemben, hanem én taroltam le a bambulásom közepette valakit. Hála a jó reflexeimnek gyorsan utána is kaptam, hogy ne terüljön el itt nekem a földön. Nem lenne túl jó kezdés.

- Bocsi, nem akartam... - mentegetőztem a lánynál. Valami nem stimmelt vele. Megérzem a vámpírt, megérzem a farkast a boszorkányok meg mindig elárulják magukat az ellenséges nézésükkel de ez a lány... Na mindegy, maradjunk annyiban, hogy furcsa érzésem támadt. De ez az én problémám.


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
Olly Murs - Dance with me tonight
† Tartózkodási hely :
Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
vámpírölés, tanár
† Humor :
Van ám, csak győzzed hallgatni :D



David Winchester ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 29, 2013 9:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Charity és David

Hirtelen fellélegeztem, amikor végre valahára abbahagyta a poénkodást és feltett egy normális kérdést is.
- Igen igaz.. vérfarkasok is léteznek - feleltem neki egy vigyor kíséretében. - Bár, nekünk nem igazán van okunk félni tőlük, ők inkább a vámpírok ellenségei - magyaráztam, mielőtt még azt hinné, hogy bármivel is ártani tudnak nekünk a farkasok. - Különben meg rokonfajok vagyunk - tettem hozzá a továbbiakban is szélesen vigyorogva.
- Rókává? - néztem rá teljesen értetlenül. Na ne!! És ekkor hirtelen egy önelégült vigyor is helyet kapott az arcomon. Bár, nem is tudom, miért lepődöm meg annyira, hogy ő nem kígyó alakot ölt. Hiszen nem mindenki lehet olyan szerencsés, mint Én és kedvére harapdálhatja az ellenséges fajt. - Ez érdekes - jegyeztem meg izgatottan. - Hát igen, New Yorkban tényleg elég nehéz kivitelezni az átváltozást.. többek között ezért is jöttem IDE - magyaráztam neki, közben nyomatékosan kiemelve az "ide" szócskát. Hiszen ez így van.. nem hiába tettem be a lábamat Mystic Fallsba.
- De sebaj, mert a közeljövőben mindenképpen beszervezünk egy közös vadászatot - kacsintottam Charre, közben egy hirtelen mozdulattal magamhoz ölelve a drága húgicámat. - Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnál, amikor észreveszed, hogy Én milyen állattá változom - tettem hozzá sejtelmesen, mert mint általában most sem állt szándékomban kerek perec kimondani, hogy mivvé változom.

Az anyuékkal kapcsolatos beszéde hallatán viszont csak felsóhajtottam, majd nemtörődöm módon vállat vontam.
- Sejtettem, hogy valami ilyesmivel is elő fogsz rukkolni - nevettem fel keservesen, majd újabb sóhaj hagyta el a számat. - Apa már csak ilyen.. - horkantottam fel. - Fél, hogy esetleg szégyent hoznák a Winchester névre, azzal ha valahogy napvilágra kerülne, hogy otthagytam az egyetemet és inkább mentem focistának - hoztam nyílvánosságra a kész tényeket, majd határozottan tettem hozzá. - De nem, engem nem fog semmire se kényszeríteni! Mert nem fogom megengedni neki, hogy beleszóljon az életembe!! - mondtam teljesen komolyan.
- Na de nem fárasztalak többet. Menjünk haza, szinte lerí rólad, mennyire fáradt vagy - karoltam át a nyakát, közben ügyesen irányítgatva a lakásom felé.

Folyt. köv.: David lakása
(remélem nem bánod Rolling Eyes )
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 22, 2013 9:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next

Charity & David


Hiányzott már azért a bátyám. Nem is kicsit. Gyerekkorunk óta van köztünk valami különös kapcsolat, ami teljesen elfeledteti velem, hogy majdnem négy év van köztünk. Kölcsönösen védelmezzük egymást, és kiállunk a másikért - egy tömeg olyan ismerősöm van, akiktől csak panaszkodást hallok a testvéreikről. Persze ez nem azt jelenti, hogy mi nem tudunk olyan vitába keveredni úgy, hogy tíz kilométeres körzetben mindenki élvezhesse a műsort, csak nem telik sok időbe mire a bűnös - többségében David - rájöjjön, hogy a másiknak igaza van. Mondjuk az is hozzátartozik, hogy hobbijaim között tartom számon az kiosztást is, nyugodt jellemem ellenére. Ha már nem vagyok aza tombolós fajta, valahogy ki kell eresztenem a gőzt.
- Legyen úgy. - sóhajtom kissé fáradtan, magamban egy forró fürdő után fohászkodva. A végtagjaim sikítanak már a kényelemért.

Minden figyelmemet Davidre próbálom összpontosítani, de nem tehetek róla; egy részem teljesen máshol jár. Igazából mindig is sejtettem, hogy vannak más lények is, amiknek története igaz. Amióta találkoztam azzal az idegennel, aki megmentett, már sejtettem a dolgot.
- Tehát azt akarod mondani, hogy a vérfarkasos sztori is igaz? Mármint a kettő többségében együtt jár. - magamat is megleptem azért ezzel a hidegvérrel, mivel nem hittem volna, hogy ilyen könnyen kezelem majd a helyzetet. Csak úgy teljesen spontán kiszúrtam egy férfi az utca túloldalán; vajon ő melyik faj képviseli?
- Rókává. Legalábbis azt hiszem. - fordulok újra a bátyám felé, majd gyorsan hozzáteszem, hogy megmagyarázzam a bizonytalanságomat. - Még nem volt alkalmam nagyon gyakorolni. Tudod New York nem éppen az állatokra specializálódott. - pluszba ha még az Upper East Side egyik fényfoltja vagy. Kitudja mennyi kárt okozott volna az átváltozásom a lakásban, a külvárosba pedig nem járhattam le állandóba a suli mellett. Érdekel a képességem de mégis... Nem akarom közben elveszíteni az életemet is.
- Ezt nem ígérhetem meg. - pillantok rá ártatlan tekintettel, cinkos kis mosollyal a szám szegletébe. A pasik a nők gyengéi. Főleg ha helyes egyedekről van szó. Mondjuk nem értem mitől fél itt David, mikor majdnem két éve volt utoljára rendes kapcsolatom, és még nem vészeltem át az egyetem első, és egyben legnehezebb évét.
- Szerencséd. - villantok rá egy vigyort, ám képtelen vagyok sokáig játszani, hogy nincs semmi. Muszáj tudnia, mert különben nem lesz mód, amivel kirobbanthatom őt innen. Mellesleg pedig az elmúlt 18 év alatt egymás elől megtartott titkokat akár egy kezemen is megtudnám számolni.
- Figyelj, valamit tudnod kell. - torpanok meg, őt is visszahúzva magammal. Az alsó ajkamba harapok idegességemben, végül pedig erőt veszek magamon. - Nem csak azért jöttem Mystic Fallsba, hogy lássalak. Anyuék... Anyuék azt szeretnék ha a tavaszi szünet végén hazajönnél velem. Apa szeretne valami állást adni neked maga mellett. - a végére már kissé visszafogom a hangom, és bár alapjába véve nem félek a bátyámtól, a szüleink mindig is büszke emberek voltak, akik a hírnevüket szeretik minél jobban ápolni. Nem lennék meglepődve ha ez a munka is csak egy újabb cikknek lenne jó az újságban.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 20, 2013 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
- Hát nem is viccből csinálom - morogtam már kissé mérgesen. Komolyan, hát ennyire nem bír magával? - Ha nem fejezed be, esküszöm, nem csak a kezeidet kötöm össze. Kötözött sonkát faragok belőled! - fordultam hátra fenyegetőzve, és lezártam a kocsi ajtajait, mielőtt kedve lett volna meglógni.
- Miután hazaviszlek esküszöm, nekem kell magam leinni vagy belőni, hogy ezt elfelejtsem - dünnyögtem, és gázt adtam, nem törődve Isobel óbégatásával a hátsó ülésen.

(Saltzman ház)
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 20, 2013 5:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
- Hé... hé... he... na... ez nem vicces... - ráztam meg a fejem, még mindig nevetgélve, mert nem tudtam abbahagyni, de... de azért ez így nem volt egészen vicces, nem akartam én azt a kötelet, nem volt jó... nem volt kényelmes... és olyan fura... rossz érzésem lett tőle, olyan nem jó... nem volt kellemes, már... nem volt jó... rémisztő volt, nem volt jó...
- Damon... Damonke... kicsi Damon... na... nem vicces, engedjél el, jó? Na... - kezdtem feszegetni a kezeimet, amiket összekötözött, de Ő erre felhúzott a földről, é ez sem volt kellemes, ez nekem így nem tetszett, én nem akartam. És aztán azt mondta hogy a Saltzman házba visz... és... nekem az sem tetszett, nekem az a név... az nem... nem tetszett...
- Rick!!! - kiáltottam el magam, ahogy belökött a kocsijába... - Rick! Rick segíts! Damon bántani fog megint! Rick! - nem tudom honnét jött ez, de... rossz érzésem lett... rossz érzésem... nem volt jó... nem akartam itt lenni, és Vele lenni... én nem akartam... én Rick-et akartam! Menni akarok... repülni akarok! Rick-hez! - Rick! - kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam, és az összekötözött lábaimmal kezdtem rúgni az ülést magam mellett....
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 20, 2013 5:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
- Akkor bazd meg - mondtam tömören, ahogy Izi fetrengeni kezdett a járdán, aztán belőlem is kitört a hahota, bár részemről ez már kínomban történt. - Elég ebből. Indulás valamerre - nyitottam fel a csomagtartót, és kivéve onnan némi kötelet, simán összekötöztem a kezét meg a lábát. Vámpír, majd ha magához tér eltépi a kötelet. Most nem kell érte aggódnom, mert nincs olyan állapotban. - Na gyere szépségem - rángattam fel a földről. - Hazaviszlek... a Saltzman házba. Ott szépen kialszod magad. Holnap meg majd meglátjuk - dünnyögtem, és bevágtam a kocsi hátsó ülésére.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 20, 2013 4:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Először... először csak lehervadt az arcomról a mosoly, és abbahagytam az ugrálást. Mikor megszólalt, még nem törődtem vele, de utána... de utána amikor a keze nekicsapódott az arcomnak, hirtelen... hirtelen... úgy éreztem, hogy most ez nagyon nem jó... Kezem felemelve nyúltam oda az arcomhoz, de még mielőtt megérinthettem volna, jött egy újabb rossz érzés... De az csak egy pillanatig volt rossz... mert meglepődtem... azt hittem Damon bánt, de aztán ahogy ráöntötte a vizet a fejemre, kitört belőlem a röhögés... de olyan szinten, hogy nem tudtam megállni a lábamon, és a következő pillanatban a földön találtam magam, amin... amin megint meglepődtem, de csak egy pillanatig, és aztán megint úgy kezdtem nevetni, hogy szinte hanyatt dőltem a járdán... Ez annyira nagyon de annyira vicces volt... hát hogy nagyon-nagyon!
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 20, 2013 4:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Komolyan, egyre inkább kezdtem magam úgy érezni, mint egy szürreális álomban. Máskor hülyére röhögtem volna magam Isobel egy ilyen akcióján, de ez most már egyre kevésbé volt vicces. Belövi magát, nem emlékszik a gyerekeire, visít Rick után, mint a szopós malac... na nem, én ezt nem nézem tovább. - Bocs Izi, de nem nagyon hagysz nekem más kiutat - morogtam, és egyrészt istenesen pofon vertem, hogy lehiggadjon, másrészt a kocsiba nyúlva nemes egyszerűséggel a fejére öntöttem egy üveg ásványvizet. Csak úgy, józanodás szempontjából. És közben megesküdtem magamban, hogy nincs az a pénz, hogy a mi házunkba hazavigyem. Ilyen állapotban nem engedem a srácok közelébe.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 20, 2013 4:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
- Naaa! Ezt most miért kellett!? - háborodtam fel, amikor ez a buta mumus kivette a kezemből a cukimat... - Most miért? Ez az enyém volt! Vegyél magadnak Te is, ne legyél féltékeny, ez az enyém volt! - toporzékoltam, és könnyek gyűltek a szemembe. Ez most nem volt kedves... most miért vette el a cukimat... És aztán húzni is kezdett, el akart vinni, de én nem akarok elmenni, én itt akarok maradni! Én megyek... megyek repülni...! - Naaa, ne húzgáljál, én tudok menni egyedül is... - húztam a kezemet a kezéből, és szökdécselve kezdtem menni, míg a kezeimmel úgy csapkodtam ahogy a madárkáktól láttam, és igyekeztem kellő lendületet venni hogy majd a megfelelő pillanatban felreppenhessek! - Kismadár vagyok, kismadár vagyok, repülök Rick-hez, kismadár vagyok... repülőőők! - nevettem, miközben körbetáncoltam Damon körül, és újra meg újra a füléhez hajoltam, hogy beleénekelhessek. Elvette a cukorkámat, szóval jó hangosan fogok a fülébe énekelni, mert ez bosszúért kiált, ilyet csúnya csinálni! - Este... este... mi van este? Este! Este! - tetszett ez a szó,vicces volt, olyan mint a JJ... az is vicces, az este is vicces. - Este! JJ! Este! JJ! - hajtogattam, és ugrálva kaptam el Damon kezét hogy Őt is ösztönözzem hogy ugráljon velem!
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 20, 2013 4:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
A szemeimet az égnek emeltem Isobel monológja közben. Hát ezzel sem lehet ma értelmesen beszélni... - Elég ebből - vettem ki a kezéből a "cukorkás" dobozt, és egy mozdulattal a közeli szemetesbe vágtam. - Majd én veszek neked másfajta cukorkát. Attól nem lesz bajod - morogtam, és megfogtam a könyökét. - Rick él, csak most máshol dolgozik - adtam aztán elég elferdített választ neki, és az autóm felé kezdtem irányítani. - Az a fényes izé meg... a nap, meg az utcalámpa. Vagyis fényes volt éjjel. Ugye, nem itt dekkoltál estétől? - torpantam aztán meg vele, de inkább elnapoltam ennek a megválaszolását. De most mégis, hová a fenébe vigyem így, ilyen állapotban?
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 40 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-