A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls utcái


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 17, 2013 7:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
- Helyes, ne is mondj, mert még a végén meghallaná szegényke, és nem értené, hogy anyu miért mond ilyen csúnyát apunak - intettem játékosan komolyan, szomorúságot mímelve, de alapjáraton sem örültem volna ha efféléket mond nekem. Szeretem Őt. És csak remélhetem, hogy Ő legalább annyira szeret engem, mint én Őt. Bár a csókja végülis nem adott okot hogy kételkedjek ebben, vagy aggódjak. Ahogy az sem, hogy épp a dokihoz tartunk, hogy megtudjuk amit csak lehet már a közös gyerekünkről.
- Oké, akkor irány a doki - mosolyogtam vidámsággal, s már kulcsoltam is az ujjaimat az övéi közé, hogy aztán tovább is mehessünk a kórház irányába fordulva ismét.
- Kisfiút? - kérdeztem vissza, amikor néhány méter megtétele után, meghallottam a kijelentését, meg a kérdését, mire én néhány pillanatra magam elé bambulva gondolkodtam a dolgon, végül megvontam a vállamat. - Azt hiszem én is, de ha lányunk születik, neki pont annyira fogok örülni, főleg mivel Te vagy az anyja, így csak gyönyörű lehet majd, és okos, és még lenyűgöző is - dicsértem szeretettel, és kezemet April dereka köré csúsztatva, folytattam Vele az utam a kórház felé, mely már felsejlett a távolban, az utca végén.

(folyt. köv. Kórház - Ha neked is jó, kezdhetsz ott. 38  )
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 24, 2013 2:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
Jeremy & April


A születéssel egy egész világot kap ajándékba az ember, a Napot, amely bearanyozza a nappalait, a Holdat, amely éjszaka világít, a csillagokat és a kék égboltot. Ajándékba kapja a tengerpart fövényét, a partot mosó hullámokat, az erdőket, amelyek olyan mélyek, hogy még maguk sem ismerik titkaikat, és melynek fái között állatok játszadoznak. A világ soha nem unalmas. Amíg gyermekek születnek a világra, a világ mindig új, csillogó formájában mutatkozik meg.


Nevetgéltem ahogy puszilgatott emlegetett.
-Nem fogsz a számból olyat hallani, hogy nem szeretlek, a szívem alatt hordom a gyerekünket nem mondanék ilyet soha sem.- Mosolyodtam és nyomtam csókot édes szájára.
-Szerintem mennyünk inkább az orvoshoz.- Mondtam, majd megfogtam a kezét és tovább indultunk.
-Én kisfiút szeretnék és te?- Néztem rá csillogó szemekkel hiszen majd ki csattantam az örömtől, hogy anyuka leszek.





Játék adatok!



♠ Szószám.: 100 ♠ Játék címe.: Újra van családom! ♠ Játék hangulata.: Örömteli
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 2:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
- Naaa, ne sértegess, én nem csak a hamburgert emelgetem, szóval nem kell meglepődni ezen - simogattam meg piszkálódva a hasát, de aztán le is hajoltam, és megcsókoltam ugyanott. - Nem tetszik ha erős vagyok? Pedig nem árt meg, ha az vagyok, hisz el kell bírnom az egész családomat - öleltem át, és emeltem meg játékosan, aztán ölelve tovább, vissza is engedtem a földre, és megcsókoltam a haját.
- Az jó, mert én is szeretlek téged. Nem lennék túl boldog, ha azt mondanád, hogy nem szeretsz - simogattam meg gyönyörű arcát, és újra csókot nyomtam a szájára.
Nem nagyon értettem viszont, miért is mondta amit mondott. Mintha... nekem titkom lenne, és Ő tudna róla, de azt várná, hogy én mondjam el és... furcsa...
- Minden rendben van köztünk - mondtam meggyőződötten, és rámosolyogtam. - És ha lesz bármi ilyesmi, ígérem, elmondom. De tudd, hogy ez fordítva is így van. Ha bármi nyomja a szívedet, mond el, és együtt megoldunk mindent - mondtam, miközben csak öleltem magamhoz, és szeretettel simogattam a hátát. Megpusziltam az arcát, úgy folytattam, lenézve Rá. - Na, mit mondasz, szeretnétek még fagylaltot? Vagy bármi mást?
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 1:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
Jeremy & April


A születéssel egy egész világot kap ajándékba az ember, a Napot, amely bearanyozza a nappalait, a Holdat, amely éjszaka világít, a csillagokat és a kék égboltot. Ajándékba kapja a tengerpart fövényét, a partot mosó hullámokat, az erdőket, amelyek olyan mélyek, hogy még maguk sem ismerik titkaikat, és melynek fái között állatok játszadoznak. A világ soha nem unalmas. Amíg gyermekek születnek a világra, a világ mindig új, csillogó formájában mutatkozik meg.


Boci szemmel néztem szerelmemre, hogy hagyja már abba a nevetést nem vagyok vicces csak éhes. Próbáltam nem habzsolni, de hát terhes vagyok.
-Igaz igaz bár nem értem meg miért nem látszik rajtad és folyton erősebb leszel ez érdekes- De megrántottam a vállam, mint akit nem érdekel a dolog.
Közben tudtam, hogy már régóta van valami amit titkol előlem. De igyekeztem nem hülye barátnő módjára viselkedni. Kedves mosollyal  csókoltam meg és öleltem át őt.
-Szeretlek...-Suttogtam.
-És szeretném, ha minden remek lenne köztünk úgy értem, hogy a bajban is számíthatsz rám! És bármi van amit el akarsz mondani nekem ne habozz!- Simítottam meg kerekded arcocskáját.





Játék adatok!



♠ Szószám.: 100 ♠ Játék címe.: Újra van családom! ♠ Játék hangulata.: Örömteli
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 4:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
Még itt kint az utcán is állandóan meg-meghallottam, hogy April hasa csak úgy követeli magának az elemózsiát. Amin nem lehetett nem mulatni. Azt hiszem ez alapján jobb lesz rászokni, hogy bárhová is menjünk, mindig vigyünk kaját is.
- Naaa, ne tessék engem bántani, mind fejlődő szervezetek vagyunk, mindhármunknak szabad kontroll nélkül habzsolni - nevettem, miközben csiklandósan rándultam össze, ahogy megbökött. - Na! Nem éri zaklatni! - tiltakoztam, de azt is nevetve, miközben elkaptam a kezét, és játékosan lefogtam, hogy ne tudjon bökdösni. Azt hiszem nem is engedtem volna el egy darabig, ha csak fel nem szólal, szinte kiáltva, és már mutatott is a kiszúrt fagylaltárusra, és a kezemet fogva vonszolt is arrafelé. Persze olyan nagyon nem kellett vonszolnia, de aranyos volt a lelkesedése.
Egy élmény volt, az egész jelenet. Ahogy megtalálta a fagyist, odasietett, kérte is már a fagylaltját, és én a magaméba alig kezdtem bele, de az Övé már sehol nem volt.
- Ugye tudod, hogy annak a gyereknek levegőre is szüksége van? - érdeklődtem, mert le merném fogadni, hogy azt nem sokat vett, miközben a gombócok eltüntetésén munkálkodott.
Nem tudom mi volt a mókásabb, az ahogy eltüntette az adagját, az ahogy a végeztével körben csupa fagylaltos szájjal nézett Rám, vagy az, amilyen csillogás ült a szemében. Hogy az elfogyasztott fagylalttól, vagy attól, hogy akart még... nehéz lett volna megállapítani.
- Szeretnél még? - kérdeztem, miközben átnyújtottam neki egy zsebkendőt, és nagyon-nagyon próbáltam nem nevetni, de nehezen ment...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 3:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
Jeremy & April


A születéssel egy egész világot kap ajándékba az ember, a Napot, amely bearanyozza a nappalait, a Holdat, amely éjszaka világít, a csillagokat és a kék égboltot. Ajándékba kapja a tengerpart fövényét, a partot mosó hullámokat, az erdőket, amelyek olyan mélyek, hogy még maguk sem ismerik titkaikat, és melynek fái között állatok játszadoznak. A világ soha nem unalmas. Amíg gyermekek születnek a világra, a világ mindig új, csillogó formájában mutatkozik meg.


KÉzen fogva el indultunk hát a kórház irányába és rettentően boldog voltam, mert tudtam megint kaptam egy esélyt, hogy legyen családom! Féltem egy kicsit, hogy apám mit gondolhatna most rólam, talán szajhának nézne engem? Legyintettem egyet és próbáltam nem ezen gondolkozni. Szerelmemmel az oldalamon el indultunk fagyi küldetésre. Ja és közben azért a dokinál is megállunk! Próbáltam a hasamat el rejteni, mert hatalmasokat kordult fel és fel.
-Látszik, hogy a tiéd is.- Mosolyogtam Jeremyre majd egyik ujjammal megböktem őt. Jeremy is nagyon sokat tudott enni, ha akart és nem volt olyan helyzet, hogy ne akarjon. Egy dolgokban reménykedem, hogy Anna drága nem dönt úgy, hogy meglátogat minket. Kikaparnám a szemét is istenem még mennyi mindent kell feldolgoznom.
-Nézd!-Intettem a fagyisra és elkezdtem arra húzni. Kértem egy fagyit és rögtön rá is buktam.
-Hmmmm...-Nyögtem fel, majd elég gyorssan be is habzsoltam azt. Ré néztem Jeremyre akin láttam, hogy mindjárt kitör nevetésben szerintem az egész fejem agyis lehetett.





Játék adatok!



♠ Szószám.: 154 ♠ Játék címe.: Újra van családom! ♠ Játék hangulata.: Örömteli
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 4:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


Brynn & Kim


Újdonsült ismerősöm nem tűnt túl beszédesnek. Pár szavas válaszokat adott szinte mindenre és mivel én sem voltam az a nagy barátkozós típus, nem nagyon tudtam, hogy is kéne oldanom a hangulatot. Kéne egyáltalán? Vagy csak álljunk csendesen egymás mellett? Komoly dilemmát okozott a dolog, de már csak akkor, mikor összehangolt léptekkel hagytuk magunk mögött a kocsimat. Most, hogy már azt is tudtam merre van az arra, azaz a remélhetőleg a jó nagy és puha ágyakkal felszerelt hotel, itt volt az ideje, hogy létrehozzak valami féle kommunikációt kettőnk között. Kár, hogy még mindig nem jutott eszembe semmi használható. Kezdjek el cseverészni az időjárásról, vagy a legújabb szájfény szett színeiről? Na, ne már!
-Remélem, hogy lesz a hotelben étterem, vagy legalább szoba szolgálat!  – Csúszott ki végül a számon egy semlegesnek vélt mondat, bár nem sok reményt láttam arra, hogy ez majd előre lendíti a társalgást. A szél egyre erősödött, elősegítve ezzel azt a bosszantó jelenetet, ami később jött. Kósza tincseim táncra keltek a fuvallat hatására és nem éppen egy modellfotózásra jellemző szexis hajkoronát varázsoltak nekem. Minden egyes fürt az arcom előtt landolt, no meg néhány a számban, mikor épp beszéltem. Idegesen próbáltam a fülem mögé utasítani mindet, de ez a csata már a legelején eldőlt, sajnos nem az én javamra.
-Éhes vagyok, de azért haj salátára még nem vetemednék!  – Mormogtam magam elé, óvatosan beletúrva a táskám oldalsó fakkjába. Hajcsat, hajgumi, bármi megtette volna fegyver gyanánt, de sajnos most nem volt szerencsém. Maradt a folyamatos kapálózás, miközben azért igyekeztem az útitársamra koncentrálni.
-Pár perc és ott is vagyunk! Mesélj addig valamit magadról!  – Kértem barátságosan mosolyogva, hátha ettől megnyílik felém egy kicsit. Direkt nem konkrét dolgokról faggattam, hogy eldönthesse, milyen információkat osztana meg velem, már ha egyáltalán létezik ilyen. Én sem szeretem, ha faggatnak és nagyon úgy tűnt, hogy ő is így van ezzel. Már csak egy utca választott el minket leendő szálláshelyünktől. Tudtam, hogy miután bekanyarodunk a sarkon, elvileg már látnunk kéne.
-Hogy tetszik a város? Mármint az, amit eddig láttál belőle?  – Valamiért nem voltam képes abba hagyni a próbálkozást, hogy egy kicsit megismerjem ezt a lányt. Biztos, hogy ennek ahhoz is köze volt, hogy iszonyatosan jól esett végre valakivel pár szót váltani. Sohasem tűrtem jól a magányt és az utóbbi időkben egyre jobban frusztrált a tény, hogy már senkihez sem tartozom. Egyedül maradtam a világban, teljesen egyedül. Még a gondolattól is felállt a nem létező szőr a hátamon. A magánynál és persze Adamnél csak egy valami ijesztett meg jobban. Mégpedig az, hogy mennyire vágytam arra, hogy valaki mellettem álljon.
-Ott is van a hotel!  – Mutattam felélénkülve az épület irányába, majd ismét Brynn felé pillantottam.
-Na? Nem gondoltad meg magad? Tényleg szívesen meghívlak bármire, nem gond!  – Tettem egy utolsó próbálkozást, hátha ez meghozza majd a várt sikert, de tudtam, hogy ennél többet nem tehetek már. Különben olyan lenne, mintha rá akarnék akaszkodni, mint bolha a kóbor macskára. Mielőtt beléptünk volna a szálláshelyre, még egyszer óvatosan körbe pillantottam, de egyetlen ismerős arcot, vagy járművet sem láttam. Lélekben megnyugvással töltött el, hogy azért mégis ellenőriztem, hogy hány gyanús árnyék ólálkodik a hátam mögött. Nulla, ez a kedvenc számom!

---> Hotel


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
i'll hunt some people down
† Kedvenc dal :
that girl is a problem

† Tartózkodási hely :
⊂ mystic falls ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
⊂ bar owner ⊃
† Humor :
⊂ uhm, what?! ⊃



Brynn Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 2:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


kim & brynn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fura, hogy eddig még csak eszembe sem jutott, hogy valami lakóhelyet keressek magamnak. Talán, mert  még ezen kívül is bőven volt min gondolkodnom. Bár  olyan dolgokon gondolkozom, amin már rég túl kellene rágnom magam.. De erre még időt sem adtam magamnak szóval nem akkora bal lépés, ha gondolkozom rajta.. Vagy igen? Mindegy ketten most már csak megtaláljuk azt a nyamvadt hotel. Nem mintha eddig annyira kerestem volna.. Csak mentem amerre a lábam vitt.
Igen, mondhatjuk. – Bólintottam egy mosollyal az arcomon. Mostanában nem igazán volt alkalmam ilyen bájcsevejhez. Igazából azt sem tudom, hogy mit mondhatnék. Nem vagyok az a beszédes típus soha nem voltam és azt hiszem  soha nem is leszek. Az ég világon semmiért nem mondanék két szót, ha egy is elég lenne arra, hogy kifejezzem mit akarok. De ez vagyok én. Remélhetőleg Ő többet tud beszélni és akkor nekem csak egyet kell értenem vele vagy éppenséggel nem.. A helyzet úgyis hozza majd.
Igen.. Azt hiszem. Köszönöm.  – Szerencsére még egy hozzám akár hasonló nevű személlyel sem találkoztam.. Nem tudom miért, de szeretem ha az is különbözik másoktól. Nem csak én, de a nevem is. A nevünk is a személyiségünk része. Ettől nem tudunk megszabadulni. Hiába akarunk kitalálni egy új életet új névvel.. A régi is örökké benne marad, hiszen tudat alatt úgy választjuk ki az álnevünket. Észrevettem, hogy körbetekinget, de nem tudom, hogy most egy olyan embert keresett, akitől megérdeklődheti, amit csak szeretne vagy egyszerűen csak próbálja megjegyezni a városnak ezen részét. Lehet, hogy teljesen más indokból tekingetett körbe, de számomra ez tűnt a leglogikusabbnak.
Igen.. Tartsunk össze. – Mondtam kicsit fel lelkesedve. Végül is nem lehet olyan rossz hatással rám egy másik ember társasága. Talán még jobb is lesz. így nem lesz annyi időm a baromságaimon gondolkodni. Legalábbis remélem, hogy nem lesz rá időm, de amennyire ismerem magam  igen is el fogok kalandozni a dolgokon.. Mert egyszerűen képtelen vagyok lezárni magamban. Ezt választottam és most mégis képtelen vagyok rá. Hogy engem senki nem fog megérteni az is biztos.. Hiszen még én sem értem mit miért csinálok úgy igazából.. Egyszer talán erre is rájövök.
Jó, rendben. – Egyeztem bele az ajánlatába egy halvány mosollyal az arcomon. Nem hiszem, hogy pár percnél esetleg órácskánál tovább mennék az agyára. Bár nem tudom meddig fogja bírni. Ki tudja mikor jön elő a kötekedő énem.. Most szabadságra ment.. De azt természetesen nem közölte velem, hogy mikor kívánkozik visszatérni, merthogy addigra távol kell lennem az emberektől. Eléggé szemét tudok lenni..
Figyeltem, ahogy még egyszer körbetekint, majd megindul az egyik férfi felé. Útbaigazítás.. Na, talán ő többet tud mondani, mint én valaha is. A kórházon és egy báron kívül nem igazán ismerek itt még semmit. Na, jó.. Ott van még Steven lakása is, de az egy teljesen más sztori és nem is akarok rá gondolni, de valahogy mindig oda kanyarodok vissza..
Megtudtuk, hogy merre is kell menni.. Jobb így, hiszen lehet órákig bolyongtunk volna a városban mire megtaláltuk volna. Bár mindig is szerettem sétálni.. De leginkább az erdőben.. Ott nagyobb a nyugalom, mint egy város központjában.
Mehetünk. – Bólintottam halvány vigyorral az arcomon.

---> Hotel
 



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 10:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


Brynn & Kim


Meglepődve hallgattam a szavait, mik szerint ő is új még a városban. Létezik, hogy én több ezer ember közül pont kiszúrtam az egyetlen újoncot? Vagy ez a város valami turista paradicsom? Nem tudtam megválaszolni a saját kérdéseimet, de most már nem is lett volna értelme. Így alakult és kész. Ha létezik sors, akkor biztosan annak a mocskos kis keze volt a dologban, csak, hogy mindkettőnkkel jól kiszúrjon. De ezt benézte! Eleget szívatott már engem az élet, egy ilyen apró baki, meg sem kottyan.
-Akkor mondhatjuk, hogy egy csónakban evezünk! – Jegyeztem meg egy kedves mosollyal az arcomon, bár semmi szükség nem volt rá, hisz ez a tény elég nyilvánvaló volt. Azt hiszem, ezt hívják üres fecsegésnek, ami bár távol állt tőlem, mégis jól esett. Régen beszéltem bárkivel is ok nélkül, sőt, általában inkább teljesen egyedül voltam az utóbbi hónapokban. Ebbe előbb vagy utóbb, de belezavarodik az ember. Mivel nem vágytam a zárt osztályra, így most kiélveztem, hogy szabadon cseverészhetek.
-Érdekes neved van, tetszik! – Udvariasan reagáltam le a bemutatkozását, épp úgy, ahogy a mostani Kimhez illett. Persze az igazi énem is ott bujkált a mozdulatlannak látszó felszín alatt, amiről csupán egy-egy apró tettem árulkodott. Szerencsére mindez nem hinném, hogy feltűnhetett egy ismeretlennek. Szinte észrevétlenül körbe pillantottam, de nem a járókelők lomha léptei vonzották a figyelmem. Ez amolyan rutinos cselekedetté vált nálam, hogy időnként a hátam mögé is benézek, nehogy kövessen valaki. A dühítően gyenge idegeim tehettek az egészről.
-Miért is ne? Mi újoncok és persze nők, tartsunk össze! – Nem tartottam rossz ötletnek azt, hogy együtt keressük meg a város jól elbújt hotelét. A lány még most is bizalomkeltően átlagosnak tűnt számomra és úgy őszintén, már nagyon rám fért egy kis társaság. Arról halvány fogalmam sem volt, hogy merre vigyem tovább ennek a beszélgetésnek a fonalát. A múltjáról nem akartam kérdezni, hisz akkor talán ő is érdeklődött volna az enyémről. Persze még ott lapult a táskámban az a bizonyos hazugság opció is. Ennek ellenére a kárpótlást választottam új téma gyanánt.
-Ugyan! – Intettem le a kedves, ám elutasító szavait, majd egy mosoly keretén belül pillantottam rá.
-Eszünk valamit a hotelben, persze csak akkor, ha még ma megtaláljuk! – Magyaráztam tovább, immár az utcán kóborló arcokat kutatva. Tőlem nem messze egy igen jóképű férfi álldogált, de tekintetem azonnal tovább siklott. A túl szexis férfiak veszélyesek, akár csak Adam. Futott át a fejemen egy röpke gondolat. Végül megtaláltam a tökéletes alanyt. Egy magas, vékony, szemüveges úr képében, akire a sármos szó még nagy jóindulattal sem volt használható. Beletúrtam a hajamba és Brynnt magam mögött hagyva léptem az áldozatomhoz, hogy egy kacér pillantással megszerezzem tőle a számunkra most oly értékes információt. A hátam közepére sem kívántam az egészet, de most is sutba vágtam önnön akaratomat és a szerint cselekedtem, ami kedvezett a helyzetemnek. Nem sokkal később, már magam mögött is hagytam a piruló emberformát és könnyed léptekkel visszatértem a kocsimhoz.
-Végig az utcán, aztán kétszer balra, majd az utca végén jobbra és már ott is leszünk a hotelnél. – Adtam tovább az imént megtudakolt útvonal képzeletbeli térképét a szőke lánynak, miközben már a kocsimban turkáltam. Csomagtartóból táska ki, pénztárca bele, és egy apró kis bravúrral még a pisztolyom is el kellett juttatnom a kesztyűtartóból a puttonyomba. Sikerült, ráadásul számomra úgy tűnt, hogy észrevétlenül. Nem igazán akartam magyarázkodni miatta. Még egyszer körbesiklott a tekintetem az ócska négykerekű belsején. Üres volt, ezért vállamon a táskával kaptam elő a kulcscsomómat, hogy leszedjek egyet a sok közül, amit természetellenes módon, a kocsimban kívántam hagyni, nyitott ajtók kíséretében. Ha ellopják, legalább nem lesz több gondom vele.
-Mehetünk? – Léptem Brynn mellé, miután a kocsi elhagyó hadműveletet teljesítettem.


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
i'll hunt some people down
† Kedvenc dal :
that girl is a problem

† Tartózkodási hely :
⊂ mystic falls ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
⊂ bar owner ⊃
† Humor :
⊂ uhm, what?! ⊃



Brynn Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 12:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


kim & brynn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Végignéztem az autóján, ami már látszólag is egyenlő volt egy halálos ítélettel. Legalábbis a számomra. Füstölög, ami már régen rossz jel. Ha ebből nem is jönne rá az ember, hogy nem mai járgány  még bőven maradnak jelek, amik erről árulkodnak. Például, hogy kis híján felnyársalt. Lehet, hogy a kocsiknak is van lelkük aztán így szűrik ki a felesleges embereket az életből.
De ez egyáltalán nem egy olyan idióta film, amiben a kis kocsi mindent megtesz a tulajdonosáért és még el is intézi a rosszfiúkat. Filmnek elmegy.. Mert nem volt olyan rossz, de azért a valósághoz igazából úgy semmi köze nincs. Jó, mondjuk simán lehetne, hiszen vannak vérfarkasok, vámpírok meg minden egyéb. Szóval miért ne lehetne esetleg egy beszélő autó vagy csak szimplán miért ne lehetne lelkük, amik irányítják a cselekedeteiket? Oké.. Ez eléggé őrült gondolatok. Talán megőrültem volna attól, hogy majdnem elütöttek? Mi lett volna, ha ténylegesen elütnek?
Nem tudom.. Igazából magam is új vagyok még a városban.. Nem igazán volt időm felfedezni. – Ja, igen.. Valahogy fontosabbnak tartottam azt, hogy az orvosommal szórakozzak.. Ki kell vernem a fejemből, hiszen ez nem állapot.. Le kell zárnom, hiszen azért hagytam őt ott.. Nekem nem megy ez az egész komoly kapcsolat bármennyire is határozom el magam.. Semmiféle elhatározás nem megy nekem.. Valahogy mindig elbukok.. Ami egyszerűen szégyen.  
Brynn. – Mutatkoztam be halvány mosollyal az arcomon. Most valahogy még kedvem sem volt, hogy hozzam a ribancos énemet. Újra a régi voltam.. A régi Brynn, aki még az átok kiváltása előtt voltam.. Az átok, ami számomra inkább áldás, de ezt felesleges kiemelnem, hiszen egyértelmű. A külsőm egyértelműen pozitív irányba változott. Viszont eközben elveszítettem önmagam.. Bár nem is csodálom.. Azzal, hogy megöltem valakit.. Önmagamban is megöltem egy kisebb darabot.
Igazából én is a hotelt keresem nem igazán volt még időm egy olyan helyet keresnem, ahol meghúzhatom magam. Szóval ha gondolod együtt megkereshetjük. -  Magyaráztam egyszerűen. Nem fogom elmondani neki, hogy egészen idáig az orvosomnál voltam, hiszen azzal elásnám magam.. Kikezdtem az orvosommal.. De ki ne kezdett volna ki vele? Amikor végre nem egy öreg valaki volt, hanem egy igazán szívdöglesztő srác, aki már természetesen a múlt. De azért nem fogom megváltoztatni a véleményemet a külsejéről.. Nem fogok hazudni magamnak csak azért, hogy végre lezárhassam az egészet.
Igazán nem szükséges. – Ráztam meg a fejemet.. Nem történt semmi, amiért kárpótolnia kellene és igazából még olyan információt se nagyon adtam, amiért hálálkodnia kellene.. Egyszerűen nem érzem szükségesnek a dolgot.
 



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 07, 2013 11:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


Brynn & Kim


A ketyegőm is kihagyott egy pillanatra, hisz azt hittem, hogy nem sikerül majd időben megállítanom a tragacsot. De a szerencse mellém szegődött és másodpercekkel egy lehetséges tragédia előtt a segítségemre sietett. Ilyen sem fordult elő velem mostanság, ezért talán duplán örültem a jó végkifejletnek. Ettől függetlenül azért egy kis düh is munkálkodott bennem. Ennek a vastákolmánynak ennyit ért a dicséret! Hűség nulla! Miután a „tettest” dorgáltam karcsú lábammal, az ismeretlen lány megnyugtatott. Nem esett baja. Halk, megkönnyebbülést jelző sóhaj szakadt ki belőlem, már csak azért is, mert a szőkeség nem tűnt idegesnek. Még csak baleseti perrel sem fenyegetőzött, csupán egy kéretlen jó tanáccsal látott el. Ettől valahogy szimpatikusnak találtam.
-Lecserélem! De, van ebben a városban autókereskedés?  – Kötelességemnek éreztem, hogy elmondjam neki a közösség számára talán megnyugtató szándékomat. Majd hirtelen gondolattól vezérelve tettem fel a kérdésem, hogy aztán az is eszembe jusson, mennyire neveletlenül viselkedtem.
-Bocs! Kimberly vagyok, de inkább csak Kim!  – Barátságos mosolyt lövelltem felé, miközben jó kislány módjára bemutatkoztam. Nem mintha úgy tűnt volna, hogy érdekli ki is akarta elgázolni, de azért mégis. Én így éreztem helyesnek, főleg azért, mert túlélte a találkozásunkat. Ha nem így történt volna, én sem pazaroltam volna az időt ilyen apróságokra. Már csak azért sem, mert egy hullával beszélgetni nem túl üdítő elfoglaltság. Bármilyen szörnyen is hangzik, valljuk be, hogy a halottak unalmasak!
-Meg tudnád mondani, hogy merre találok egy hotelt? Bocs, tudom, hogy nem kéne a majdnem baleset után ilyesmikkel letámadnom téged, de épp most érkeztem a városba és ezzel a kocsival már esélyem sincs éjszakai szállás után néznem. Gyalog meg az ég tudja, hogy mikorra igazodnék ki itt. – Kérdésem egy jókora magyarázkodás követte, miközben végig ügyeltem arra, hogy egy kedves, ártatlan idegen látszatát keltsem. Ez nem is tért el annyira a valóságtól, bár magamat nehezen tudtam volna jó színben látni mostanság. A lányt olyan bizalomkeltőnek találtam, épp ezért kezdeményeztem a beszélgetést. Mást nem akaródzott leszólítanom, főleg mert már így is, akaratomon kívül kerültem ebbe a csevegős szituációba. A szőkeség legalább nem volt nagydarab és ijesztő, ráadásul még mindig úgy éreztem, hogy valamivel kárpótolnom kéne az okozott kellemetlenségért.
-Az okozott kellemetlenségért és a segítségedért cserébe, meghívlak valamire! Mit szólsz hozzá? – Hátra túrva izgága, hullámos tincseimet vártam a lány válaszát. Ez igazán nem nagy dolog, mégis jobban éreztem volna magam, ha elfogadja a meghívásom. Úgy legalább biztos lehettem volna abban, hogy a városban még senki sem pikkel rám.



Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
i'll hunt some people down
† Kedvenc dal :
that girl is a problem

† Tartózkodási hely :
⊂ mystic falls ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
⊂ bar owner ⊃
† Humor :
⊂ uhm, what?! ⊃



Brynn Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 07, 2013 10:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


kimberly & brynn

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Tudom, hogy az egészségi állapotom sem éppen a legjobb erre Steven-nek sikerült rávilágítania. De eddig is túléltem és eddig is meg volt ez ugyanúgy. Nem most fogok belehalni ebbe az egészbe. Kezelés ide vagy oda jól leszek. Tudom, mert mindig elmúlott.. Miért lenne ez az alkalom pont most kivétel? Nem akarom felkeresni Steven-t. Azután, hogy faképnél hagytam igazából semmi kedvem kölyök kutya szemekkel bocsánatot kérni tőle vagy bármi hasonló. Hiszen megérdemelné.. Már, ha elé állnék az lenne a legkevesebb, hogy bocsánatot kérnék azért, amiért leléptem.
Nem is értem.. Miért lennék én jobb, mint Patrick. Ő is elhagyott mindenféle figyelmeztetés nélkül. Talán megriadt volna attól, hogy mi lehet köztünk? Vagy éppenséggel mi alakulhat ki köztünk? Nem értem.. Minden annyira zavarossá vált.. Mikor Steven-nel voltam annyira egyszerűnek tűnt minden. De ehhez az is hozzátartozott, hogy a múltamat el kellett felejtenem, szinte ki kellett tépnem magamból. Mintha soha meg nem történt volna. De Ő mindig velem lesz. Hiszen Ő miatta lettem az, aki. Ha ő nem világosít fel arról, hogy mi lehetek és hogyan szabadulhatok meg a betegségeim nagy részétől.. Még mindig egy senki lennék.. Senki nem vett volna észre.. Azt sem értem, hogy ő miért figyelt fel rám. Nem éppen voltam az a típus, akin megakad az ember szeme. Most már talán.. De az „átkom” kiváltása előtt egy megtépdelt, elhanyagolt kóbor kutya is szebb volt nálam. Nem hiába akartam ezen az egészen változtatni.
Nem figyeltem oda merre megyek vagy merre nem egyszerűen csak azt vettem észre, hogy szinte centikkel arrébb áll meg egy autó mellettem. Oké, ez most valami jel akar lenni, miszerint nem szabad gondolkodnom ezen vagy éppenséggel azt akarja sugallni ez az egész, hogy meg kellene halnom?  Ha tényleg valamilyen jel akar lenni idővel úgy is fény derül rá.
Nem nincs semmi bajom. – Mondtam miközben megráztam a fejemet. Ha lenne sem lehetne túl komoly.. Meg amúgy is egy jó darabig el akarom kerülni a kórházat. Eszem ágában nincs a közel jövőben még egyszer odatévedni.
Hát, ha nem is értem.. Magadért. Cseréld le az autód, mert ez nem csak másokra, de már rád is veszélyes. – Semmi rossz szándék nem volt ebben a mondatban. Bár lehet, hogy neki sokat jelent ez a tragacs.. Akkor tartsa meg, de ne vezesse. Ez életveszélyes..
 



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 07, 2013 8:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


Brynn & Kim


Rozoga járgányommal nyikorogva gördültem át a város határán. Perceken belül elém tárult Mystic Falls életteli világa. Egy újabb hely, ahol minden épület, fa, bokor és még az emberek is teljesen ismeretlenek. Magamban hálaimát rebegtem azért, mert nyugdíjasnak látszó kocsim, hűségesen szolgált és kibírta ezt az utat is. Tudtam, hogy már jó ideje le kellett volna cserélnem, mi több, még pénzem is bőven lett volna egy új négykerekűre, de nem akartam használni a bankkártyám. Féltem, hogy az alapján könnyebben rám talál Adam és éppen ezért, a készpénzt sem szórtam ki az ablakon. Még így sem, hogy igazán szükségessé vált a költekezés. Legalább ezerszer átgondoltam a dolgot. Viselkedésem igen közel állt a paranoiához. Már hónapok óta nem éltem igazán és épp ezen szerettem volna változtatni, mikor eldöntöttem, hogy felkeresem ezt a helyet. De képtelen voltam egy csapásra megváltozni és magam mögött hagyni a félelmeimet. Talán sohasem sikerül majd, de azért nem ártana próbálkoznom. Megfogadtam magamnak, hogy itt minden képpen megpróbálok nyitottabb lenni, történjék bármi. Immár a város utcáin hajtottam át, valamiféle szállás után kutatva. Eszembe sem volt a kocsiban tölteni az éjszakát, ezért is akartam még naplemente előtt lefoglalni egy szobát. Egy idő után már táncra perdültek az idegeim, mikor a sokadik sarkon kanyarodtam be, de még nyomát sem láttam egy motelnek sem. Egyszer csak szürke, gomolygó füst jelent meg a szemeim előtt, majd egy pillanattal később, majdnem a járdára hajtottam. Teljes testsúlyomat bevetve, ami nem éppen sok vaságy nélkül, tapostam a fékre. Egy szőke lány előtt épp csak pár centivel sikerült megállnom. Ijedten ugrottam ki a még mindig sötét „felhőket” eregető vasjószágból.
-Atya ég! Jól vagy? Ugye nem sérültél meg? – Riadtan támadtam le szavaimmal az ismeretlen lányt, arcomon akaratlanul is megjelenő rémült vonásokkal.
-Én… én, szóval annyira sajnálom! Már épp azt hittem, hogy kitart ez az öreg tragacs még egy ideig, erre tessék! – Amolyan büntetés gyanánt az említett dolog kerekébe rúgtam, amitől még a lábam is megfájdult. Remek! Futott át egy grimasz az arcomon. Ilyen az én formám!
-Tehetek érted valamit? Tényleg nagyon, nagyon, nagyon sajnálom! – Ártatlan szemekkel kértem ismét bocsánatot. Már csak az hiányzott volna, hogy rögtön az első itt töltött napomon ellenséget szerezzek magamnak, egy buta kis baleset miatt.


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
i'll hunt some people down
† Kedvenc dal :
that girl is a problem

† Tartózkodási hely :
⊂ mystic falls ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
⊂ bar owner ⊃
† Humor :
⊂ uhm, what?! ⊃



Brynn Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 07, 2013 7:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


kimberly & brynn

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Választanom kellett, hogy megvárom míg elhagynak vagy pedig lelépek. Azt hiszem nem is kérdéses, hogy azt választottam, hogy lelépek. Azt hittem képes leszek ebből kinőni, de képtelen voltam. Bármekkora vonzalmat is éreztem Steven iránt.. Véget kellett vetni az egésznek. Jobb lesz nagy ívben elkerülni. Egyértelműen ez a legjobb megoldás. Nem szeretnék semmi komoly dolgot.. Vagyis nem akarom elfogadni, hogy komoly lehet, mert akkor fájhat. Nekem pedig nincs szükségem jelen pillanatban semmiféle fájdalomra. Tökéletesen boldogulok anélkül is.
Amúgy is túlságosan is fiatal vagyok ahhoz, hogy lehorgonyozzak valaki mellett. Legalábbis én így gondolom. Aztán lehet, hogy másnak az én koromban teljesen más a felfogása. De nem vagyunk ugyanolyanok. Nem is akarok olyan lenni, mint más. Még csak távolról sem szeretnék hasonlítani egy másik emberre.
Fel-alá sétálgattam az utcákon és magam sem tudom, hogy mit akarok itt. Egy részem remélte, hogy itt megtalálom őt és talán beszélgethetünk vagy valami. Mert azt nem várom el, hogy tárt karokkal fogadjon. Meg én sem ugranék a nyakába azok után, hogy elhagyott. De, ha ő nincs akkor én még mindig az a szerencsétlen lány lennék, akit mindenki kiröhög.
A szél bele-bele kapott a hajamba, miközben az utcán sétálgattam.. Hogy hová tartok? Fogalmam sincs. Jelen pillanatban csak előre.. Valahol csak kilyukadok..  



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 05, 2013 6:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.




Nagyon élveztem a vérét, amíg valami nagyon nagyon éles belém nem kapott. Felüvöltöttem a fájdalomtól. Rohadt ribanc ez egy vérfarkas! Hatalmas csapást mértem az arcára, amiért így belém mart az éles farkasfogaival. - Rohadj meg hülye kurva! - üvöltöttem feléje, miközben a kezemhez kaptam. Ez nem lehet! Nagyon fáj! Egy hatalmas sóhaj mellett eltűntem az éjszakában. Most mehetek farkasmérgezetten a buliba.
 
(iskola)
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 03, 2013 2:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
Elijah
Még meglepődni sem volt időm, és a fogai máris az én húsomban voltak. Soha nem volt még dolgom vámpírokkal, de hirtelen megértettem, miért utálják őket annyira, és éktelen harag gerjedt bennem. Ez az átkozott vérszívó egy ostoba senki, aki az én véremet akarja elvenni. De abból ugyan nem kap! Nem... Vörös, vagyis inkább sárga köd ereszkedett a fejemre, a tudatomat teljesen kikapcsolva. Támadni akartam, szétszaggatni azt, aki az ösztönénemet veszélybe sodorta. Én vagyok itt a domináns... És egy pillanat alatt fordultam meg, éles fogaimat a húsába vájva. Szakítani... Szaggatni... Ölni. A vérszag csak tovább vadít, ahogy a húsát igyekszem csócsálni. Rohadt büdös akármi!
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
Σ concrete angel
† Tartózkodási hely :
Σ near uncle tristan
† Humor :
Σ deadly



Naomi Wendy Keighley ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 01, 2013 8:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


Naomi & Vivienne


[You must be registered and logged in to see this image.]
Természetesen azt tudtam, hogy meg fog sértődni a kijelentésemen. Pedig tényleg, csak tanácsot akartam neki adni.. Na, jó ez nevetséges még gondolatban is. Én és a jó akarat. De nem tehetek róla. Szeretem, ha az emberekben van egy kis plusz.. Mint ebben a lányban is. De eddig elég gyengének mutatkozott be ez a bizonyos plusz. Nincs benne az az igazi akarat, hogy ártson másoknak. Ó, pedig az olykor mennyire mámorító tud lenni. Vagy csak éppen próbálja magát leplezni. Kár érte.. Engem nem igazán érdekel, ha meglátnak. Tőlem ez nem több, mint egy civakodás két ember között. Habár sokkal durvábban, de ez most nem lényeg.
Kihívás elé állítottam. Ez az! Most remélhetőleg valami értelmeset fog lépni, amit meg is fogok érezni. Jó, lehet hogy egy kicsit önkínzó vagyok. A tekintetem rögtön a lábamra terelődött. Még mindig ott van az a kis seb. De legalább emlékeztetni fog arra, hogy kin is kell bosszút állnom. Onnantól pedig arra, hogy milyen édes is a bosszú.
Anyuci és apuci? Hát kösz. Ha tehetném sem rohannék hozzájuk. Főleg mivel a sírjukból nem igazán segíthetnek. Ha egyáltalán van külön sírjuk és nem csak bele lettek dobva egy gödörbe az út szélén. Mindegy is.. Egyedül is tökéletesen boldogulok.
Érezni kezdtem a fejemben azt a bizonyos lüktető érzést, csak most sokkal erősebb volt.. De még mindig nem az igazi.. Visszafogja magát, de mégis miért? Ha annyira erős hát mutassa meg és ne játszadozzunk.
A hajamnál fogva emelt fel, de én még a fájdalom ellenére és vigyorogtam rá. – Szóval te lennél itt a királynő? Hányadik században ragadtál le? – Kérdeztem nevetve, majd amint abbahagyta a kínzásomat éltem az alkalommal és talpra állva törtem ki a nyakát.
Na ki fog anyuci után sírni? – Vigyorogtam a földön heverő testére, majd behajítottam egy kevésbé feltűnő helyre. Természetesen egy pillanatra sem gondolkodtam azon, hogy finomkodjak.. Jó lesz neki ott, amíg észhez tér. De legalább ma egy győzelemmel több van a listámon.
Még egy utolsó pillantást vettem rá, miután rendbe szedtem magam. Leporoltam magam és az orromat is megtöröltem, hiszen az előbb még vérzett. Hála az égnek, hogy ez nálunk vámpíroknál nem tart olyan sokáig. Aztán vigyorral az arcomon elsétáltam.  

|Wickery híd



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
Mr Fairy
† Kedvenc dal :
Alicia Keys - Holy War
† Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
† Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



Suzanne Bishop ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 01, 2013 7:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next



Naomi & Vivienne



[You must be registered and logged in to see this image.]


Reménykedtem benne, hogy végre sikerült leráznom őt, mert most semmi türelmem sem volt ehhez a libához. Ismerem ő fajtáját nagyon jól, ha igazi fájdalmat kapna, akkor egyből futna anyucihoz, meg apucihoz segítségért és most semmi kedvem sem volt egy ilyen harchoz, hiszen ha kiakadok akkor hatalmas dolgokra képes vagyok, akár egész negyedeket pusztításba döntök, volt is már rá példa, de nem akartam semmilyen kalamajkát itt, még is mindig sikerült valahogy belekeveredtem. Alig, hogy léptem kettőt már is megint belé ütköztem. Ilyen nincs, gondoltam magamban. Nem hiszem el, hogy ma csupa idegesítő személyekkel találkozom. Mikor lesz már ennek vége.  Aww szóval nem tetszett neki az ízelítő, gyengének találta. Szóval igazi fájdalmat akar, akkor meg is kaphatja azt.
Aww szóval szerinted nem vagyok több képesre? - néztem rá undorodva, majd karba fontam a karomat és néztem rá szánalmasan. - Minek bántsalak, ha után majd anyucihoz és apucihoz fogsz futni segítséget kérni. -mondtam neki undorodva, s egyre jobban idegesített az öntelt mosolya. - Tudod mit, ha ezt akarod vámpírka, akkor megkapod. - mondtam habozás nélkül, csak hogy letöröljem a vigyort az arcáról, majd gondoltam egyet és már is láttam amint az arca torzul, földre rogy, s vér serken az orrából. Oda léptem hozzá, s a hajánál fogva felemeltem a fejét.- Ezt akartad, hát megkaptad és jól válogasd meg, hogy ki be kötsz be, mert lehet otthon királynő vagy, de itt nem. - azzal abba hagytam a kínzását és mámorító, ördögi mosoly jelent meg az arcomon.-





Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
Σ concrete angel
† Tartózkodási hely :
Σ near uncle tristan
† Humor :
Σ deadly



Naomi Wendy Keighley ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 01, 2013 6:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


Naomi & Vivienne


[You must be registered and logged in to see this image.]
Manapság mindenki annyira kiismerhetővé vált. Nincs semmi meglepetés ereje vagy bármi. Rögtön visszavágnak. Ez egyáltalán nem élvezetes. Szeretem, ha kiszámíthatatlanná válnak a dolgok. Talán egy kicsit túlságosan is veszélyessé. Teljesen unalmas lenne az élet, ha minden egyes percét előre megterveznék. Bár az előbb én is azt csináltam. Megterveztem, hogyan fogom megkeseríteni annak a szerencsétlennek az életét. De nem fogok szó szerint lesben állni és várni rá, mikor haza ér vagyok valami ilyesmi. Nem.. A meglepetés erejével csapok le, amikor éppen kedvem tartja. Mert ez vagyok én.
A fejemhez kaptam és már rögtön tudtam, hogy nem is olyan egyszerű korcs ez, mint azt gondoltam. Na, mindegy. Annyira azért nem fájt. Ehhez egy picit többet kell beleadnod kislány. Igazából úgy kellene fogalmaznom, hogy megéreztem. Hiszen éreztem, hogy valami van a fejemben. De nem nevezném konkrét fájdalomnak.. Viszont az tetszett benne, hogy ezt az utca kellős közepén meg merte csinálni. Merész az egyszer biztos. Az ilyen embereket általában „kedvelni” szoktam. Már amennyire nálam ez lehetséges.
Megigazítottam a hajam, hogy úgy tűnjön semmi nem történt az ég világon. Vegyük úgy, hogy egy ember megszédült.. Ilyesmi előfordul. Körbenéztem, hogy a biztonság kedvéért ne keltsek feltűnést – bár ha bármi ilyesmi előfordult volna sem érdekelne – és mikor meggyőződtem, hogy senki nem figyel rögtön elálltam az útját.
Szép húzás volt.. De nem volt az igazi. Még gyakorolhatnál.  Természetesen nem akarlak sértegetni.. Ez csak egy jó tanács volt. – Mondtam gúnyos vigyorral az arcomon.




Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
Mr Fairy
† Kedvenc dal :
Alicia Keys - Holy War
† Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
† Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



Suzanne Bishop ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 01, 2013 5:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next



Naomi & Vivienne



[You must be registered and logged in to see this image.]


Éppen végre haza felé siettem már hiszen elegem volt már a sok idióta emberből akik azt hiszik bármit megtehetnek. Mi a francot képzelnek magukról, nem vagyok egy a sok cafkájukból. Egyre jobban undorodtam a mai fiatalságtól, viszont más részről meg mulattatott, hiszen kedvemre szórakozhattam velük és nem csak olyan értelemben, hanem még a vérüket is oda adták akár. Bár mondjuk ez már nekem is sok volt, amit műveltek, így el is jöttem onnét, hiszen tudtam, hogy nem lesz jó vége, én meg nem akartam lelepleződni.
Már majdnem haza is értem, amikor hirtelen belép jött valaki, s kis híján fellökött,  pedig ő közlekedik úgy mint egy tank és még ő mer beszólni nekem. Mit képzel magáról, látszik, nem tudja kivel keveredett össze. Már éppen visszaakartam neki szólni, mikor hirtelen megláttam, hogy mi jár a fejében. Szóval egy beképzelt kis vámpírka. Néztem utána, majd ördögi mosolyra húzódott a szám, hát akkor itt az ideje, hogy egy kis leckét tanuljon gondoltam magamban. Becsuktam a szememet és elkezdtem erősen koncentrálni, s már éreztem is, ahogyan az egész testemet átjárja a sötét erő. Kinyitottam a szememet, s örömmel nyugtáztam, ahogy a fejéhez kapott, majd a földre rogy. Ezt neked kis királylány, gondoltam magamban, majd élveztem a pillanatot pár percig, majd elengedtem és folytattam az utamat, mintha mi sem történt volna.
Remek már a vámpírok is bunkók, mint a legtöbb emberi fiatal, de talán ő végre rájött, hogy nem köthet bele mindenkibe. Éreztem, hogy idősebb nálam, viszont nincs olyan hatalma mint nekem.




Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
Σ concrete angel
† Tartózkodási hely :
Σ near uncle tristan
† Humor :
Σ deadly



Naomi Wendy Keighley ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 01, 2013 12:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next


Naomi & Vivienne


[You must be registered and logged in to see this image.]
| Naomi lakása

Valamivel el kell terelnem a figyelmemet a hülyeségemről. Oké, nem volt akkor hülyeség, mert élveztem. Legalábbis egy darabig. De számít ez? Meg kell találnom azt a srácot. Ha máshogy nem megy akkor Tristan kis barátnőjén keresztül. Már, ha még szóba áll velem azután, hogy szinte megfenyegettem. Na, mindegy. Azt én sem gondoltam komolyan. Csak zavart a jelenléte abban a pillanatban. De ha meg is utált, majd Tristan megpuhítja nekem. Biztos van erre is valami módszere. Na, de mindegy is. A lényeg, hogy megtaláljam. Utána pedig gondoskodom arról, hogy könyörögjön azért, hogy megöljem. Hmm.. Általában szeretek egyedül bosszút állni az embereken, de néha tehetek kivételt. Mi lenne, ha mondjuk összefognánk mind a hárman és egy kicsit elszórakoznánk szerencsétlenen? Mindenképpen jó szórakozás lenne. Sőt én talán még egy picit jobban is élvezném, mint ők.. Hiszen valamilyen szinten ez személyes.
Na, de most már sikerült megterveznem a kis bosszúhadjáratom itt az ideje annak, hogy egy kicsit kikapcsolódjak.  Ezt mondjuk éppenséggel most valaki vére tudná leginkább kiváltani belőlem, de jobban meg kell nézem a kínálatot. Ezért is járom a város utcáit. Itt van esélyem választani. Amúgy sem érdekel, ha egy kis feltűnést keltek. Bár azt kétlem. Általában az áldozataim férfiak.. Ők pedig úgy jönnek utánam.. Mintha valaki parancsba adta volna nekik, hogy kövessenek.
Nem sokkal később meg is láttam a tökéletes áldozatot. El is indultam felé aztán mondhatni direkt beleütköztem valakibe. Neki kellett volna félremennie, mert én biztos nem állok félre senki kedvéért. – Nézz a lábad elé. – Forgattam meg a szemeimet, majd vigyorogva tovább indultam.  Több, mint ember az biztos. Vámpír.. De még valami.. Olyan furcsa. Na, már megint egy korcs. Remek. Viszont korcs vagy nem korcs egy biztos.. Ezt nem fogja annyiban hagyni.




Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 26, 2013 11:44 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
(sziget)

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.




A szigetről érkezve azt hittem felrobbanok. Egyszerűen nem találtam a helyemet. Az a Silas vagy kicsoda... Egyszer biztosan jól bemosok egyet majd neki. Éreztem, hogy a düh eluralkodik rajtam. Megsértette Tatiát, a nőt akit a világon a legjobban szeretek. Az öcsémet, akinél nem volt fontosabb ember számomra ezen a világon, na meg a becsületemet. Azt hiszi, hogy velem lehet csak úgy kedvtelésből szórakozgatni. Hát nem így van! Nem lehet! Én sem vagyok valami idomított eb, ahogyan mindenki hiszi. Én is kitépem szemrebbenés nélkül bárkinek a szívét. Reméltem, hogy nem találkozom senkivel, mert ismerem magamat. Bárkivel képes lennék ebben az állapotban összeverekedni... Aztán meg másnap jól megbánom majd. Egy lány ment előttem... Szőke... Csinos... Fiatal... Ösztöneim beindultak és elé teremtem. - Én vagyok...- szaladt féloldalas mosolyra a szám, ahogyan előbújtak szemeim körül az erek. Elkaptam a nyakát és jó nagyot haraptam beléje. Vérfarkas... nem érdekelt. Nem érdekel semmi... Csak a vérét akarom... bosszút... dühös vagyok.
 
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 25, 2013 4:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
Kedvem támadt kicsit kiszellőztetni a fejemet. A bevásárlóközpont ruhaboltjába felvettek, ami külön örömmel töltött el, hiszen a spórolt pénzem elfogyóban volt, és amúgy sem szerettem volna Sean nyakán élni. Szeretem őt, mint a bátyámat, de neki ott lesz Aurora, és már nagyfiú, ahogyan én is nagykislány vagyok. Bár... fogalmam sincs, hová mehetnék, hiszen baráti kapcsolataim még nem igazán vannak. Ez persze abból is fakad, hogy nem szívesen engedek közel magamhoz idegeneket, de hát ez van, nekem is megvan rá az okom. Ahogyan sétáltam az úton, furcsa érzésem támadt. Mintha valaki figyelne, és ez zavart. Marhára zavart, mert éreztem, hogy az a valaki követ. Vadászik rám. Áucs.
- Ki van ott? - szólaltam meg. Talán aggódtam egy kicsit, és ez ki is szűrődött a hangomból, pedig tudom, hogy ez a legrosszabb taktika, amit elkövethetek.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 22, 2013 10:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next

to Chloe Winslet ;
Remélem egy kezdőnek jó lesz.

Már jól esett egy kicsit kilépni a házból, és sétálni egy nagyot. Muszáj voltam egy kicsit kiszellőztetnem a fejemet, mert már kezdtem unatkozni otthon. Az első alkalom hogy ilyet érzek ebben a városban, ki tudja lehet hogy itt is hamar megfogom unni az életet. Max. pár évig vagyok képes megmaradni egy helyen, utána megyek tovább, egy másik városba, országba, izgalmakat keresni. Eddig még senkit nem sikerült magamra haragítani annyira, hogy üldözőbe vegyen, így még azt sem lehet mondani, hogy azért járom a világot, hogy elbújjak valaki elől. Nincs nekem arra szükségem, hogy valaki folyton a nyomomba legyen!
Ezen gondolkoztam, miközben tovább sétálgattam Mystic Falls utcáin. Már jó pár órája sétáltam, így már bőven éjfél körül járt az idő. A levegő már lehűlt, és a szél kellemesen fújt, pont remek volt az idő a sétához, a csöndről nem is beszélve. Az emberek ilyenkor már rég aludtak, és az utcák ezért már pár órája szépen lassan kiürültek. Ahogy sétáltam, megláttam egy lányt, és amint közelebb értem hozzá, megszólaltam. - Nem gondolod, hogy veszélyes ilyen későn az utcákon sétálni? - Kérdeztem felvonva a szemöldökömet, bár ő ezt nem láthatta mert háttal állt nekem.
Vissza az elejére Go down


† Kedvenc dal :
Aerosmith - Sunshine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Ethan Johnson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 04, 2013 10:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next

Nemesis & Ethan


[You must be registered and logged in to see this image.]
Naná, hogy mindig ilyen csípős nyelvűekbe ütközök, biztos ez a gyengém, vagy valami. Pedig szemrevaló kiscsaj... Csak nem stimmel vele valami... olyan fura szaga van, mint a vámpíroknak, de mégsem. Kicsit a napra emlékeztet, mégis szúrja az orrom. Természetesen amikor megjegyzést tett mivoltomra már világossá vált, hogy nem kicsit, hanem tényleg nagyon nem stimmel vele valami. Nem egyszerű hétköznapi lányba botlottam. Ez az én formám, már miért is találnék egy semlegeset...

- Megnyugodhat a kicsi szíved, még a kötelező oltásokat is megkaptam, nem kell aggódnod ez miatt... - válaszoltam hasonló stílusban összehúzott szemekkel, nem én kezdtem, én csak felvettem a beszélgetés ritmusát és stílusát. Ha ő így, hát én miért legyek másként? Mert azt hittem normális?
- Én Ethan vagyok, ömm... - Maradt abba a csevej a részemről. Nem szoktam én így ismerkedni, szóval... Fogalmam sem volt, most mi a teendő. Hogy a kliséket elkerüljem szívem szerint már továbbálltam volna, csak az mégis pofátlanság, meg valami mégiscsak itt fogott...


Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 40 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 22 ... 40  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-