Share | 
A topik címe: Mystic Falls utcái

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 03, 2013 1:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

sean kendra


- Mindent. - Jelentettem ki határozottan. Nincs számomra fontosabb Aurora-nal. Mondhatni az életemnek semmi értelme nincsen nélküle. Szeretőm őt teljes szívemből és ezen senki nem tud változtatni. Semmiféle módon. - Miért szerinted nem vagyok büszke és magabiztos? Egyszerűen csak kinőttem a játékokból Kendra. Épp itt lenne az ideje, hogy te is ugyanezt tedd. - Kész voltam arra, hogy komolyan vegyem az életet. Komolyan vegyem egy nő mellett, akit mindennél jobban szeretek.
- Figyelj ez is ugyanúgy én vagyok, ha neked nem tetszik el lehet menni. Amúgy sem te vagy az, akinek meg kellene felelnem. - Már kezdett az idegeimre menni, de még mindig jobb, hogy az enyémre, mintsem Aurora-t környékezze meg.
- Nevetséges vagy Kendra.. - Ráztam meg a fejemet, már kínomban nevetve. Nem tudom elhinni, hogy nem képes feladni. Mi olyan jó neki ebben az egészben? Nem értem..
Nem bírtam uralkodni magamon és ezúttal nem túl finoman ellöktem magamtól Kendra-t. - Ezt most fejezted be. Felejts már el engem. Lépj tovább, oké? - Nem vártam meg a válaszát egyszerűen csak elviharoztam mellette. Egyszerűen már nem bírtam tovább a közelében.. Féltem, hogy minden elvemnek ellent mondva kezet emelek egy nőre.


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 03, 2013 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

Kendra & Sean

(part 1)

Mindent. Értem én. - bólintottam egyet, majd újra mosolyra húzódtak az ajkaim.- Ha annyira fontos számodra, akkor nem gondolod, hogy az lenne neki a legjobb, ha TE távol maradnál tőle?! - kérdeztem meg tőle, de egyben ki is jelentettem a dolgot, hiszen biztos voltam benne, hogy érti a célzásomat. Egyszer már a közelébe férkőztem a kis szende barátnőjének, semmiből se tartana újra megtennem. Most lehet nem is lennék annyira könyörületes hozzá, mint legutóbb. Úgyis olyan régen szórakoztam már.-
Látom még mindig nem tudsz válaszolni a kérdésemre. - nevettem el magamat hangosan.- Miért van az, hogy folyton csak így Aurora és úgy ő.. Hmm? - néztem rá érdeklődve, majd az ajkamba haraptam, mert eszembe jutottak a régi szép idők.- Hol marad az, hogy mi van veled? Hogy boldog vagy? - kérdeztem tőle ördögi kacaj közben, mert világos volt számomra, hogy maga se tudja, hiszen, akkor már rég válaszolt volna.-
Nem akartam elhinni, hogy ellökött magától, majd a szavai úgy hatottak rám, mint akit szíven szúrtak volna, de egy dolgot elért nagyon is. Nem fogom feladni és bosszút fogok állni rajta. Ez talán az izzó, ördögi tekintetemből is láthatta, de az utolsó csepp talán az volt, amikor hátat fordított nekem és elindult. Mit képzel ez magáról?! - Állj meg, most!- üvöltöttem rá, majd habozás nélkül ott teremtem mögötte és leütöttem. Itt volt az ideje, hogy Violet betartsa azt amit ígért.-

▲music: GIRL'S DAY - Expect▲note: I want you
Folytatás itt *-*
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 08, 2013 8:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

elijah & finn

Hang, melyet nem hall más.. ez jutott el a fülemig.. s tudtam, hogy Elijah fivérem megérkezett. Rá mindig számíthattam annak ellenére, hogy minden testvérem árulónak tarott, mert anyám mögött álltam, mint egy kis rabszolga, s segítettem őt mindenben, még abban is, ami ellenünk irányult... ellenem is. De mindenki tudja rólam, mennyire rühellek ilyen átkozott vámpír lenni. Sage is eltűnt.. nem találom a helyemet már nélküle. Mintha az életemet vették volna el, mikor elment..
- Elijah. - néztem ekkor már rá, hisz megindultam felé vámpír gyorsaságával, s megálltam előtte. - Fivérem.. már vártam rád. - jelent meg egy féloldalas mosoly arcomon, remélve, hogy nem kapok olyan szavakat, melyek felhúzhatnák agyamat.

▲ ▲ ▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 09, 2013 7:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

No one hurts my family and lives...
I was lost in Paradise. I wish I never opened my eyes. ~
Meglepve figyeltem Finn hozzám közeledő alakját. ~ Tényleg te vagy az! Azt hittem meghaltál... ~mondtam meglepetten. Kezeimet kihúztam öltönyöm zsebéből. Piszkosul hiányzott az öcsém Finn. Egyik napról a másikra eltűnt az életünkből és senki sem tudta hova. Ő az egyetlen értelmes érett férfi rajtam kívül a családban. Megértjük egymást. ~ Miért nem adtál életjelet magadról? ~néztem kissé riadtan, majd lassan magamhoz öleltem. ~ Rég volt Öcsém... ~mondtam, majd elengedtem. Hihetetlen, hogy itt van. Pont ő az, akire most szükségem van. ~ De ami még ennél is fontosabb... Miért döntöttél úgy, hogy újra látni akarod a bátyádat? ~vontam kérdőre. ~ Valami gond van? ~faggattam tovább. Túl sok kérdésem volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 16, 2013 9:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

elijah & finn

- Nem, testvérem. Annak még nincs itt az ideje. Hiába vagyok szerintetek a vámpírok szégyene... úgy hiszem, van még itt dolgom. Mielőtt meghalnék. - súgtam halkan, és elgondolkodtam közben. Nem hiszem, hogy erre lett volna szüksége, de mégis most csak úgy kibukott belőlem ez a pár gondolat, és.. jól is esett elidőzni azon, hogy tudjam, mire számíthatok.
Magához ölelt, s én vállon veregettem. - El kellett utatznom. Miután Sage meghalt.. - sóhajtottam fel. - Tudod, az a lány, aki már annak idején is nagyon tetszett nekem, és belészerettem.. nemrég felbukkant itt. Majd.. meghalt. - suttogtam rekedten. Érzelgős vámpír voltam annak ellenére, hogy már ezer éves vagyok.
- Jól vagy, bátyám? - kérdeztem aztán. - Niklaus mellett.. nem lehet könnyű az élet még mindig.

▲ ▲ ▲
[
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 9:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Elijah & Finn


~ Nem szeretném, ha így egy szó nélkül itt hagynál minket. ~ néztem rá keservesen. Megértem, hogy ha nem akarja ezt az egész vámpírlétet, de akkor sem távozhat egy szó nélkül... Nem tudnám elengedni. ~ Sage meghalt? ~ lepődtem meg. Tekintetem együttérzést tükrözött. ~ Jól vagy? ~ kerestem valamit a tekintetében, de csak fájdalmat láttam. ~ Annyi minden történt mióta elmentél... A múlt szereti ismételni önmagát... Még egy új családtagunkat is üdvözölhetsz hamarosan... ~ mondtam sejtelmesen és most már kicsit több életkedvvel. ~ Nem tudnánk egy kicsit csendesebb helyre menni? Mondjuk haza? ~ nem akartam a családid titkainkat itt az utcán kiteregetni.


»» Listening to: Sorry seems to be the hardest word »» Comment: Bratyóó <3 »»
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 24, 2013 10:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L
► from Fõtér| Étterem
Csak nem szeretnél lenyűgözni? - kérdeztem vissza mosolyogva és figyeltem őt. Miért is kellene többet beleadnia, ha csak nem akar lenyűgözni, de az is lehet, hogy csak nem akar a segítségemre szorulni többet már. Bár ezt kétlem, mert nem úgy nézett ki. -
Mr humorzsák. - mondtam neki mosolyogva, majd pár másodperc múlva újból ránéztem.- Vigyázz, mert a végén még tejesítem a kívánságodat. - mondtam ördögi mosollyal az arcomon és figyeltem ahogyan oda fordította a fejét játékosan. Nálam soha se lehet tudni, hogy mit teljesítek és mit nem. Éreztem amint elkapott, pedig megint nem szándékosan mentem neki. Kezdett elegem lenni ebből az állandó neki menésből, mert kezdett úgy ki nézni, mintha direkt kísérteném a sorsot. Pedig pont fordítva volt, a sors kísértet engem és én magam sem értettem, hogy milyen játékot is űz velem. -
Szóval, ha nem kapsz mellé puszit, akkor meg se hallottad? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd a karomat összefontam még jobban magam előtt és úgy figyeltem őt. Nem akartam újból kimondani, mert egyáltalán nem szoktam ilyet mondani, de amióta vele találkoztam azóta jó párszor megtettem már.
Pedig kezdtem már megkedvelni ezt az énedet. - mondtam egy grimasz keretében, hogy még jobban húzzam az agyát és láttam amint a zakóért nyúl, de eszem ágába se volt visszaadni és szerencsére ő is meggondolta magát. Simogatásának hatására egy jól eső bizsergés futott végig a testemen, de gyorsan arrébb is léptem, mert tényleg nem értettem, hogy mi a franc van velem. -
Talán félsz, hogy elfúj téged, vámpírka? - kérdeztem vissza nevetve, mert komolyan nem értettem, hogy mi a baja a széllel. Maximum fázhat, mivel rajtam volt a zakója. -
Nem kötelező, ha nem akarsz. - vágtam rá habozás nélkül és meg se mozdultam, csak figyeltem őt. Néztem a hátát ahogyan egyre jobban távolodik és kíváncsian vártam, hogy vajon észreveszi-e, hogy én még mindig itt vagyok. Miután láttam a felém nyújtott kezét, akkor elindultam felé, de nem fogtam meg a kezét, de rosszul tettem, mert megbotlottam a lépcsőn és csak éppen, hogy nem estem le, mert még időm el tudtam kapni a még mindig felém nyújtott kezét. "Mi a franc van ma velem?! Miért csinálja ezt velem a sors?!" kérdeztem saját magamtól, de közben egy hálás tekintettel néztem L-re, amiért nem hagyta, hogy leesek.-








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 25, 2013 12:04 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

kendra & l


- És ha így van? - Lehet tényleg így volt hogy leszeretném nyűgözni őt, csak még magamnak se mertem be vallani.. nem tudom. Egy biztos volt , hogy már egyre jobban össze zavart..
- Minden vágyam. - Néztem rá elég betegesen, mintha tényleg erre izgulnék hogy bántson.. Még magam sem tudtam miért hoztam ki ebből ennyit, és miért nem rántottam egyszerűen vállat és miért nem tudom leszarni az egészet, mint szokás szerint. A kérdésén elmosolyogtam , és oldalra döntve fejem néztem rá.
- Mi? Hogy mondtad? - Próbáltam nem tudomást venni az egészről, fogalmam sem volt mit válaszoljak erre a kérdésre.. a puszi az tényleg jól esett tőle, de azt azért nem mondanám hogy függnék tőle.. kezdtünk tényleg úgy viselkedni mint egy pár, ami nagyon új volt nekem ennyi év után, és lehet egy picit meg is ijedtem az egésztől.
- Figyelmeztettelek hogy ne szokj hozzá. - A simogatás után hamar vissza is húztam a kezem tőle, és a szokásos sejtelmes fejjel figyeltem rá. Nem értettem magamat mire fel ez a sok kedveskedés vele, és miért éreztem késztetést arra hogy hozzá érjek, és hogy mosolyogni lássam őt..
- Hogy ezt elkerüljük elég lesz beléd karolnom.. -  Kitoltam rá a nyelvemet és gonoszkodtam egy kicsit. Próbáltam célozgatni az előző nagy zabálásaira, mert tényleg sokat evett és nem hagyhattam szó nélkül. Ha már ő is viccelődik akkor nekem miért ne lehetne? Belé is karoltam gyorsan a lányba, hogy elkerüljük a problémát, és gúnyosan mosolyogtam rá.
- Ha jól emlékszem egy szóval sem mondtam hogy nem akarom.. - Gondoltam vissza a történtere, elég rossz a memóriám. Elindultam, és nem sokkal utána ő is jött utánam. Kezdtem úgy érezni hogy olyan mint egy kis kuyta, aki hálásan követi a gazdáját. A kezemet persze hogy nem fogta meg, nem is ő lenne..meg is lett a kára, ugyanis majdnem előre esett. Sikerült elkapnom őt , és magamhoz rántottam a lányt. Nem bírtam ki hogy ne röhögjem ki szegényt.
- Csak nem sok volt a pia? - Letöröltem a könnyeimet, sikerült jól megnevettetnie a bénázása miatt. Egy jó barát először nevet , és utána segít. Azt hiszem ez itt is így volt. Elengedtem őt, majd lementünk a lépcsőn, be a városba.. az utcákon sétáltunk, ahol nem sok ember járkált kint ilyen időbe. Mindenki inkább vagy kocsiban ült, vagy pedig a házában pihengetett. Legszívesebben én is az utóbbit tettem volna, csak egyenlőre még nem volt hol..
Zene: TAEYANG- Ringa Linga | Note: Remélhetőleg már lesz jobb is.. Very Happy
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 25, 2013 12:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Akkor... - kezdtem bele, de én magam sem tudtam, hogyan kellene befejezni ezt a mondatot, szóval inkább hagytam is. Mi van, ha tényleg azt akarja?! Magam sem tudtam már, hogy mi van és ez egyre jobban idegesített. -
Gondolom. - mondtam neki egy ördögi mosollyal az arcomon és figyeltem őt. Ki tudja, lehet még kapni fog tőlem. Nem is hangzik rosszul. Valaki aki elviseli a pofonjaimat anélkül, hogy visszaütne. Egyre jobban tetszett a gondolat, de tudtam, hogy úgy se fogom őt megütni ok nélkül.-
Vegyél nagyothalló készüléket. -mondtam neki gúnyosan, hiszen ismertem már annyira vámpírokat, hogy tudjam a legkisebb zajt is meghallják. Szóval hagytam is a témát, ha nem akarja meghallani, akkor én nem fogom feleslegesen jártatni a számat, de legbelül úgy éreztem, hogy ő maga se tudja mit is válaszoljon erre.-
Rendben, majd meglátjuk. - mondtam neki kihívóan, mert kezdtem úgy érezni, hogy az akarata ellenére is ki tudom hozni belőle az úriembert és ez tetszett. Meg amúgy is szerettem a kihívásokat, szóval ebben se fogok alul maradni. Legalább is reméltem.-
Megráztam a fejemet és elnevettem magamat.- Azt hiszem mondtam már, hogy vigyázz, mert a végén valaki leharapja. - mondtam ugyan olyan hangnemben, mint ő az előbb amikor figyelmeztetni próbált. Tudtam, hogy amiatt mondta ezt, mert sokat ettem, de csak mosolyogni tudtam a megjegyzésén. -
Tudod lehet burkoltam is mondani. - néztem rá őszintén, hiszen én ezt jól tudom. Én vagyok a hazugság és a burkot célozgatások királynője... Mint nem is olyan régen egy hazugsággal indult el a napon, ami még azóta is tart, csak más személy irányába.... -
Na szép először elkapsz és utána meg kinevetsz. Tiszta úriember vagy. - mondtam neki kicsit dühösen. Pár pillanattal később arrébb léptem az öleléséből, majd a hajamba túrtam. Ezek után szép lassan követni kezdtem őt.- Nem volt sok, inkább ez az új cipő hibája. - mondtam sietve, de közben végig őt néztem. Nem is értem minek magyarázkodok, mert úgy se érdekli őt ez a dolog. Plusz magyarázkodni se szoktam soha se. -
Szorosan összefogtam magamon a kabátot, mert tényleg nagyon hideg volt. Kész csoda, hogy ő nem fázott, mert én már kezdtem így is, de nem akartam kimutatni. Szükségem volt egy kis levegőre és térre. Szép lassan sétáltam mellette és közben néztem a kivilágított várost. - Mióta vagy itt? - kérdeztem tőle egy kisebb csend után, mert kényszert éreztem arra, hogy megtörjem ezt a csendet. - Miért jöttél ide? - hiszen a legtöbb ember valamilyen céllal jön ide és én tudni akartam L okát, hiszen ő már tudja az enyémet. Reméltem, hogy nem veszi tolakodásnak, s közbe rápillantottam, bár nem tudom mennyit látott a tekintetemből, mert a hajamat a szél állandóan az arcomba  fújta. -









Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 25, 2013 8:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

kendra & l


Érdekelt vajon mire is gondolhat Kendra..elég határozottnak tűnt, mintha valamit eltervezett volna.. Ilyenkor örülnék ha a vámpírsághoz tartozna valami gondolat olvasás képesség is.
- Én pedig mintha említettem volna hogy nem bánnám ha te lennél az a valaki.- Rákacsintottam a lányra, majd pedig körbe nyaltam a számat. Még mindig ugyanúgy gondoltam a dolgot. Bármi ami Kendrával kapcsolatos nem lenne ellenemre.. azt hiszem. Éreztem hogy szabadulni akar a fogásomból,de én nem engedtem el őt. Ha esetlegesen még megtörténne a dolog, van itt elég lépcső. Kezénél fogva lesegítettem őt a lépcsőn,majd pedig gúnyosan rá néztem.
- Tudod.. én is arra fognám.- Biztosra mentem, nem nagyon szerettem volna ha valami történik vele.. Bár bele nem halt volna, de ennek szükségét éreztem. Miután leértünk elengedtem a kezét, és egymás mellet mentünk az üres utcákon. Nem mintha a mai nap folyamán nem sétálgattunk volna eleget, bár akkor sem nagyon szenteltünk a beszélgetésre nagyobb figyelmet, ezúttal is így volt. Láttam hogy Kendra össze fogja magán a zakómat. Na igen tényleg hideg volt, bár én próbáltam mutatni hogy mennyire nem fázok. Egy ideig ment is, majd pedig közelebb húztam magamhoz Kendrát, hogy legalább ő melegítsen fel már amennyire tőle telik. Egy darabig csak álltunk ott össze ölelkezve, próbáltam minél jobban belefúrni magamat a zakómba.
- Máris jobb.- Szólaltam fel halkan, és megkönnyebülten. Miután úgy éreztem elég volt és sikerült fel melegednem távolabb álttam tőle, megtartva a biztos távolságot és folytattuk a sétálást. A kérdésénél a lányra néztem, mélyen a szemébe.
- Miért érdekel ez téged?- Kérdeztem vissza,bár a mai nap után elég hülye kérdésnek éreztem..

Zene: TAEYANG- Ringa Linga | Note: Ez a reag sem a hosszáról lesz híres :'D
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 25, 2013 10:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Éreztem a tekintetét rajtam, olyan volt mintha perzselne vele és ezt próbáltam kizárni. Örültem, hogy nem kérdezz vissza, mert ezt valahogy nem tudtam volna befejezni. Nem tudtam rá a választ és ezt kicsit megijesztett, mert nem értettem, hogy lehetséges ez, hogy kezdek összezavarodni... egy vámpír miatt...
Elnevettem magamat, majd megráztam a fejemet rosszallóan és közelebb léptem hozzá. - Csak vigyázz, hogy egyszer nehogy teljesüljön, mert nyelv nélkül nehezen boldogulnál. - mondtam neki ördögi mosollyal az arcomon és közben egy pillanatra se vettem le a tekintetemet róla. Kíváncsi voltam, hogy vajon mi járhat a fejében és reméltem, hogy egyszer meg is fogom tudni. Meg se lepődtem azon, hogy nem engedett el és kézen fogva segített végig a hátralévő lépcsőkön. Nem értettem hirtelen mire fel hirtelen ez a gúnyos mosoly, de hamar kiderült.
Próbáltál már ilyenben menni? - kérdeztem tőle és közben a magas sarkú cipőmre néztem. Imádtam az ilyeneket, mert egyszerre voltak nőiesek és akár "fegyvernek" is remekül használhatóak. Hiszen nem biztos, hogy bárki is szívesen venné, ha beleállítanám vagy megtaposnál ezzel a cipővel. -
Fogalmam sem volt, hogy miért mindig ez történik. Sétálás közben állandóan csend volt, ha valahol voltunk, akkor vagy veszekedtünk vagy éppen nevettünk. Elég fura volt megint ez a csend és a kihalt utcák se voltak valami biztatóak. Egyszer csak megéreztem az érintését a kezemnél és már éppen felé akartam fordulni, amikor szembe fordított magával és megéreztem a kezét a derekam környékén. Nem tudtam hirtelen mit reagálni, arról meg már ne is beszéljünk, hogy amikor megéreztem, hogy közelebb lépett és átölelt engem.
Éreztem amint közben próbálja magát a zakójába belefúrni, de valahogy most nem bírtam erre koncentrálni. A fejem egyszerűen csak zakatolt. Éreztem, hogy el kellene őt löknöm, de valami miatt nem ment, haboztam és figyeltem őt és szemeit. Talán pár percig, pillanatig így is maradtunk, majd hirtelen arrébb löktem őt és két lépést hátráltam. Nem akartam megütni őt, így ez tűnt a legcélszerűbbnek. Kicsit távolabb kerülni tőle és megpróbálni kitisztítani a fejemet. "Mi a franc van velem, miért kezdek egy-két dolgot megkérdő jelezni?!" -kérdeztem saját magamtól, majd közben a távolba néztem. Éreztem a tekintetét  rajtam, így felemeltem a fejemet és ránéztem, de nem mozdultam és csak csöndben néztem őt....
Álltam a tekintetét és figyeltem őt. Miért is érdekelt?! Jó kérdés, magam sem tudom, egyszerűen csak több mindent akartam megtudni róla... - Mert érdekel. - mondtam szinte suttogva és az ajkamba haraptam pár másodpercre, miközben lehajtottam a fejemet. Ezek után újból ránéztem és vártam a válaszát. Nem éreztem azt, hogy meg tudnám neki magyarázni azt, hogy miért, mert még magam sem tudtam teljesen az okát...-



►Note: Bocsánat nem lett valami jó 27 ►zene: EXO - Growl






Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

kendra & l

Láttam Kendrán hogy nem nagyon tudja már hova rakni a dolgokat, és most már ténylegesen sikerült őt össze zavarni.. Hagytam egy kis gondolkodási időt, meg esetleg hogy még lenyugodjon. Legyen abban a tudatban hogy békén hagyom őt ezzel, ami persze hogy nem úgy lett.
- Akkor? - Kérdeztem vissza, mert nem fejezte be amit mondani szeretne, amit pedig utálok. Ha már elkezdte akkor fejezze is be. Közelebb lépett hozzám, és úgy tűnt mintha készülne valamire de mégsem így lett.
- Kétlem hogy megtennéd...azzal te is rosszul járnál. -  Picit felnevettem a végén, elvicceltem a dolgot. Próbáltam úgy össze hozni az egészet, hogy nekem kedvezzen minden. Oda hajoltam az arcába, és ismételten kitoltam rá a nyelvemet.  Szinte biztos voltam benne hogy nem tenné meg, legalábbis nagyon bíztam benne. A kis le esése után próbálta tényleg a cipőjére fogni az egészet, amin csak mosolyogtam. Elég veszélyesnek nézett ki rajta, ezt már csak ő tudhatja hogy éppen mire gondolhatott miközben nézte a magassarkút.
- Úgy nézek én ki? - Olyan stílust képviseltem amihez nem igazán passzolt volna bele egy magassarkú. Meg aztán elég hülyén is nézett ki volna rajtam, férfi létemre.. bár ez köztudott tény hogy vannak férfi magassarkúk is.. de ki az a hülye aki felvenne egy olyat. A büszkeségem nem is engedné. Mikor egymás szemébe néztünk egy pillanat erejéig, azt hiszem akkor fogtam fel hogy mit is csinálok. Igazából ezzel a tettemmel tényleg csak felmelegedni szerettem volna, nem gondoltam át elégszer az egészet.. nekem nem nagyon volt ellenemre, de Kendra úgy tűnik nem vette túl jól az egész helyzetet.. Ellökött magától, mintha valami leprás lennék vagy valami bajom lenne, amit elkaphat..bár lehet így is gondolta , ha már vámpír vagyok. Nem nagyon szándékozott hozzá fűzni semmit, pedig én vártam hogy mondjon valamit.. néztem őt, ő pedig rám sem nézett.. Oda sétáltam egész közel hozzá.
- Nem vagyok ám leprás.. - Szólaltam meg kissé halkan. Majd lassan felém fordítottam a fejét és kerestem a tekintetét. Ha már hozzá beszélek akkor nézzen is rám. A válasza a kérdésemre olyan volt, mintha magamat hallanám.. Nem volt sokat mondó, de lényegre törő. Elmosolyodtam rajta, igazából semmi nagyobb szándékom nem volt itt Mystic Fallsba.
- Csak átutazóban vagyok.. - Igazából még én sem tudtam hogy maradjak-e , vagy pedig menjek tovább.. mindig kerestem az izgalmat, és úgy tűnt mióta itt vagyok elég sok minden is ért.

Zene: TAEYANG- Ringa Linga
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 7:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Miért is kellene nekem erre válaszolnom, ha te soha se válaszolsz? - kérdeztem tőle kíváncsian, s próbáltam terelni a dolgot. Fogalmam nem volt, hogy hogyan válaszoljak olyan dologra, amiről magam sem tudom már, hogy mit is gondolok.  
Először is velem kapcsolatos dolgokban soha se kételkedj, mert sok mindenre képes vagyok. - mondtam neki egy ördögi mosollyal az  arcomon, mert ha valaki kételkedik abban, hogy képes lennék megtenni, akkor biztos, hogy megcsinálom. - Másodszor meg, miért is járnék rosszul? - kérdeztem tőle kíváncsian és összefontam a karomat magam előtt. Nem értettem, hogy miért gondolja azt, hogy én ezek után rosszul járnék. Hangosan felnevettem azon, hogy újra kinyújtotta a nyelvét, mert tényleg egyszer nyelv nélküli lesz. Nem szoktam ilyenekkel viccelni. -
Soha se lehet tudni, hogy mit is takar a külső és milyen perverz dolgaid, álmaid vannak. - mondtam neki mosolyogva, hiszen manapság már tényleg nem lehet tudni, hogy egy ember milyen is. Erre napról napra rájöttem, mert tényleg néha elég fura szerzeteket lát az ember, de mindenkinek szíve joga olyannak lenni amilyen akar. Engem se érdekelt nagyon mások véleménye és ennek köszönhetően lettem olyan amilyen. -
Fogalmam sem volt, hogy vajon ő mit gondol és érez... Nehéz volt elhinnem, hogy mindent csak úgy csinált volna. Nem olyannak nézett ki, aki minden személlyel, lánnyal ilyen lenne, arról meg már ne is beszéljünk, hogy pont egy farkassal. Nem bírtam sokáig ott maradni, mert nekem túlzottan is fura volt az egész dolog. Sean-en kívül talán soha se engedtem senkit ilyen közel, s soha senki se tudott összezavarni, de Kim-nek sikerült még ez is. Fogalmam nem volt, hogy mit gondolja, illetve érezzek. Talán pontosan ezért se néztem rá, hiába éreztem magamon a tekintetét. Az se érdekelt, hogy mit gondol arról, hogy én arrébb löktem őt és arrébb mentem.
A szavai hallatára se fordultam meg, de persze ő ezt nem hagyta. Az államnál fogva lassan visszafordította a fejemet és nem volt más választásom, mint ránézni. - Egy szóval se mondtam, hogy az vagy. - mondtam kicsit halkabban, majd idegesen a hajamba túrtam. Nem értem miért gondolta, bár ez nem újdonság, hiszen vele kapcsolatban már nem értek semmit se. -
Értem. - mondtam kicsit suttogva, majd elindultam lassan. Nem értettem, hogy miért zavar az, hogy csak átutazóban van és miért érdekel az, hogy bármikor leléphet. Ki akartam zárni minden ilyen gondolatot a fejemből de nem tudtam. Egyszerűen nem ment....  - Jössz? - visszafordultam hozzá, mert még mindig ugyan ott állt, ahol az előbb beszélgettünk. -








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

elijah & finn

- Mindig elfelejtem, bátyám, hogy te nem Klaus vagy. - súgtam rekedtesen. Abból kifolyólag, hogy Niklaus nem tart engem másnak, mint szégyenfoltnak, nyilván más családtagokra is ráragadt mindez. De Elijah ezek alól kivétel tehát.
De szavai egyre jobban megleptek, így egyértelműen az volt a válaszom, hogy igen... menjünk csendesebb helyre.

---> Mikaelson villa - Elijah szobája

▲ ▲ ▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 8:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

kendra & l

Nagyon is érdekelt hogy vajon mire gondolhat, és mit nem akar ennyire elmondani nekem..
- Akkor ne kezdtél volna bele... -  Morogtam oda neki halkabban. - És egyébként is az én vagyok, teljesen más a dolog. -  Adtam a kis sértődöttet, reméltem ezzel elérem hogy elfogja mondani.. bár nála már ebben sem vagyok biztos. Így ismét sikerült kibújni a kérdése alól..bár azt valahogy éreztem hogy ezt nem fogja annyiban hagyni.
- Hogy miért? Erre majd valamikor vissza térünk.. - Rákacsintottam Kendrára, majd ha eljön az ideje úgyis megtudja. Ha meg nem, akkor nem.. ez ismételten nem csak rajtam múlik. Meg aztán.. ha még találkozunk. Ez sem annyira biztos. Arra amit mondott csak felhúztam a szemöldököm, még ő se gondolhatta komolyan amit mondott.. én biztos nem vagyok olyan,hogy női magassarkúkban mászkáljak mindenhova.. akkor most is az lenne rajtam.
- Perverz dolgaim LEHET hogy vannak, csak nem éppen ehhez hasonlóak. - Perverzen mosolyogtam és ki hangsúlyoztam a közepén a lehetet, ezt is majd meg tudja idővel hogy vannak e vagy sem. Nem hagytam hogy vissza kérdezzen ezzel kapcsolatban, meg aztán úgysem mondanám el, vagy csak nem válaszolnék a kérdésre.
Úgy tűnt nagyon megmakacsolta magát, szóval kénytelen voltam én cselekedni és magamra fordítani a tekintetét, szó szerint. Ezután sem engedtem el az állát, biztos ami biztos. A hajába túrt,így egy kicsit az arcába lógott egy tincs, amit eltűrtem az útból.
- Akkor miért löktél el? Csak melegedni akartam.. - Az álláról átcsúszott a vállára a kezem, és ott fogtam őt. Nem hagytam hogy megforduljon vagy bármit tegyen. A szemébe néztem, amit néha ő is viszonzott. Próbáltam kivenni a reakcióiból hogy az igazat mondja, vagy éppen hazudik.
Mintha kicsit bántotta volna a dolog, hogy ideiglenesen vagyok itt, és valószínűleg nem sokáig..én sem nagyon szerettem volna még itt hagyni őt. Ezért sem akartam elmondani neki, bár valószínűleg ha szó nélkül lelépek még rosszabb lenne.. Egy darabig még álltam ott gondolkozva, majd Kendra felém fordult azzal a kérdéssel hogy megyek e. Felnéztem, és egy pillanat alatt mögé kerültem.
- Hova nézel? - Böktem őt hátba, jelezve hogy már nem ott vagyok amerre néz.

Zene: TAEYANG- Ringa Linga
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 9:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Én ilyen vagyok elkezdek dolgokat mondani, de végül nem fejezem be. - mondtam egy mosollyal az arcomon, pedig én nem ilyen voltam. Mindig tudtam, hogy mit akarok, mit gondolok és mindig ezeket ki is mondtam, de most nem tudtam. Egyszerűen csak össze voltam zavarodva. - Miért is lenne más dolog? - kérdeztem vissza egy halovány mosollyal az arcomon.- Azt hiszem ez a tulajdonságod ragadós. - kacsintottam rá és biztos voltam abban, hogy nem fogom befejezni a mondatomat. Ő se mondott el mindig mindent, akkor nekem se kell. Legalább is egyenlőre nem. -
Látod pontosan erről beszéltem. - mondtam kicsit felháborodottan. Ő elvárja, hogy válaszoljak mindenre, ő meg nem válaszol soha semmire se. - Élvezed igaz? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd az ajkamba haraptam miközben figyeltem őt, majd rántottam egyet a vállamon. Rendben, ha nem akarja elmondani, akkor ne mondja el. Nagyon reméltem, hogy egyszer választ kapok erre is. Bár volt olyan érzésem, hogy talán arra gondolt, amit ma már egyszer elkezdett, de akkor is leléptem... Talán ez mindig így lesz, hogy futni fogok, menekülni amíg rá nem jövök, hogy mi is történik velem. -
Biztos vagyok abban, hogy vannak. - mondtam neki egy ravasz mosollyal az arcomon. Valahogy nem tudtam elképzelni azt, hogy pont neki nem lennének olyanjai. Persze az már más kérdés, hogy milyenek is azok. - Szóval? - kérdeztem tőle mosolyogva, bár biztos voltam abban, hogy nem fogja elmondani, főleg nem az utca kellős közepén. -
Amikor éreztem, hogy az arcomba hulló tincset arrébb igazítja, akkor még egy pár másodpercre a szív verésem is kihagyott. Azt hiszem tényleg valami baj van velem. Ez nem normális, legalább is nálam nem az. - Nem tudom. - mondtam szinte suttogva, mert ez volt az igazság. Kerestem a válaszokat a legtöbb tettemre, de magam sem tudtam már, hogy mit miért teszek és mit miért nem teszek. Mondhatni eléggé bizalmas volt az a dolog, de még se ütöttem meg, csak arrébb löktem és kiléptem. Közben néha-néha rápillantottam és végig az járt a fejemben, hogy vajon mit is kellene még mondanom.-
Nem ismertem őt még túl régóta, mondhatni egy napja, de valami miatt nem akartam, hogy elmenjen. Reméltem, ha megteszi, akkor legalább lesz annyi bátorsága, hogy szóljon és elém álljon. De ezt soha se lehet tudni. Lassan sétáltam előre felé és közben a kivilágított utat figyeltem. Nem sokkal később megálltam és kérdően néztem rá. Amikor meghallottam a hangját közvetlen mögülem és éreztem az érintését, akkor egyből meg fordultam egy mosollyal az arcomon. - Oda, ahol voltál. Nem tehetek róla, hogy te ilyen gyors vagy. - mondtam neki mosolyogva és figyeltem őt. Azt hiszem kezdtem azt is kedvelni benne, ahogyan hirtelen tud váltani a hangulatai között.- Szóval mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben szorosan összefogtam magam körül a kezemmel a kabátomat és felnéztem rá.-  








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 27, 2013 3:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

kendra & l

-  Ez akkor egy nagyon rossz szokásod. -   Vágtam rá azonnal.. tényleg nagyon érdekelt vajon mit gondolhat, de láttam rajta esze ágában sincs elmondani így felesleges lett volna még ezen rágódni.. próbáltam mással elterelni a gondolataimat. A kérdésén elmosolyodtam, tényleg élveztem az egészet..
Láttam rajta érdekli hogy vajon mire is gondolhattam az előbb..közelebb lépve hozzá az arcába hajoltam, és úgy tűnt mintha készülnék is valamire..- Majd egyszer megtudod. - Suttogtam elégedetten és rá kacsintottam Kendrára, majd elhajoltam tőle.Mondjuk ez ami egyáltalán nem volt biztos, de ha még is arra kerülne a sor akkor biztos ráfog jönni hogy az a nyelv kell a számba, és hogy mikre képes vagyok vele. Szóval ő is megbánná ha leharapná.
A kezemet a számhoz emelve leheltem rá egy kis meleget, ugyanis már szinte szét fagytam annyira hideg volt..tudtam hogy valamit elfelejtettünk venni.. de hát ott is csak a balhét csináltuk, nem is tudtam már semmire gondolni.. A kérdésénél felnéztem, közben melegítettem a kezemet amennyire tudtam. - Neked vannak? - Kérdeztem tőle, majd folytattam amibe belekezdtem. Azt viszont gondoltam hogy ha már én sem mondtam el a perverz dolgaim, akkor majd ő pont elfogja.. főleg ezek után, hogy átvette a szokásomat. Még maga sem tudta hogy miért lökött arrébb..csak felhúztam a szemöldököm és úgy figyeltem rá, vajon ez lehet az igazság vagy csak a közelségem nem akarta.. pedig mindketten jól jártunk volna ha hagyja..nem értem.Nem kívántam ehhez hozzáfűzni semmit, vagy nagyon össze zavarhattam már tényleg, vagy pedig amit az imént említettem..ezt már csak ő tudhatja. Amint megböktem a hátát megfordult és rám mosolygott. A mosolya valahogy.. nem is tudom, de nem bírtam ki hogy ne viszonozzam a dolgot.
- Szóval ennyi? - Komolyodtam el a kérdésnél.
- Ennyit ért a mai nap számodra? - Néztem mélyen a szemébe, valahogy mélyen legbelül azt hiszem azt szerettem volna ha marasztal és nem enged elmenni, mellette.. mondhatni megtaláltam az izgalmat, amit már egy ideje kerestem.
- Szívem szerint.. melegedni. Csak valaki ezt sem hagyja.. - Mosolyogtam a lányra, és próbáltam célozgatni rá. Tényleg már fáztam, és gondolom ő sem szeretne beteg lenni..az összebújásos dolgot pedig ki is verhetem a fejemből.

Zene: TAEYANG- Ringa Linga
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 27, 2013 6:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Elmosolyodtam ezen, hiszen ezzel nem csak az én szokásomra mondta azt, hogy nagyon rossz, hanem a sajátjára is. Én csak tőle átvettem azt, amit ő szokott csinálni. Tényleg nem értettem, hogy miért érdekli őt. Nem akartam nyitott könyv lenni előtte, hiszen ő se volt az, s ez pont így volt jó.
Mereven figyeltem ahogy egyre jobban közelebb jött, majd a szavai hallatára egy ördögi mosoly jelent meg. Szokásomhoz híven az arcára raktam a kezemet és úgy próbáltam kicsit arrébb tolni.- Miért vagy olyan biztos, hogy tudni akarom? - kérdeztem vissza mosollyal az arcomon, mert húzni akartam kicsit az agyát. S a tekintetét elnézve talán sikerült is. Mikor rám kacsintott, akkor egy aprót az ajkamba haraptam, de végig Kim-et néztem és kíváncsian vártam, hogy vajon erre mit fog mondani. Próbáltam komolynak tűnni, de ez nem igen ment... Most nem... -
Figyeltem ahogyan a kezét kezdi melegíteni és kezdtem kicsit sajnálni, de az előbbi dolog kicsit sok volt, vagyis nem az hogy túlzás volt, hanem sokkal inkább megijesztett az, hogy nem zavart a közelsége. - Majd talán egyszer megtudod. - kacsintottam rá és közben egy féloldalas mosoly jelent meg az arcomon. Nem akartam elmondani neki. Egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy meg fogja tudni. Főleg így, hogy csak átutazóban van itt, meg soha se lehet tudni, hogy egyáltalán akarja-e tudni. Figyeltem őt és közben a hosszú hajammal kezdtem elbabrálni, mert a szél állandóan az arcomba fújta a hajamat. -
Magam sem tudtam, hogy miért mosolygok úgy, mint valami tizenéves tini, de nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak rá. - Miért lenne több is? - kérdeztem visszahabozás nélkül. - Semmit se mondtam a mai napra. És miért is érdekel az, hogy mit jelentett a mai nap számomra? - kérdeztem vissza újra. Úgy nézz ki ez lassan állandó dolog lesz nálunk, hogy ő kérdez és én visszakérdezek. Figyeltem, ahogy egyre jobban próbálta felmelegíteni a kezét és magam sem értettem, hogy miért, de a két kezem közé fogtam a kezeit és nem engedtem el őket. Az én kezeim melegek voltak hála a kabátnak, kész csoda, hogy ő még nem fagyott meg.-
Nem mondtam, hogy nem mehetünk melegedni. - mondtam neki habozás nélkül, de magam sem tudtam, hogy pontosan mire értem és mire is gondolok. - Nos, esetleg van valami hely ahova szívesen mennél? - kérdeztem tőle és közben végig őt néztem. Figyeltem az arcát és a szemeit is....-








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 27, 2013 8:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

kendra & l

Kezét az arcomba nyomta, és úgy próbált arrébb tolni. A kérdése után egy picit belecsíptem a kezébe, ha már az arcomba van.. csak a tudtára szerettem volna adni, hogy még mindig nem jó velem szórakozni majd a végén kitoltam rá a nyelvemet. - Egyáltalán nem vagyok benne biztos- Elégedetten mosolyogtam, és vártam hogy mitévő lesz ezek után.  A harapásom egyáltalán nem volt erős a kezébe, szóval reméltem nem nagyon fog kiakadni ez miatt. Veszekedtünk ma már eleget. Felnevettem Kendra válaszán, kezdtem úgy érezni hogy szívja a vérem ahogy tudja.. ami pedig inkább az én dolgom lenne, de úgy tűnik viszonozza ő is amennyire tudja. Ez tetszik benne. Úgy tűnt ismételten sikerült félre érthetően kérdeznem,de nem is én lennék. Közbe vágtam Kendrának kivételes alkalommal, mutató ujjamat a szája elé helyeztem, jelezve hogy picit maradjon csöndbe.
- Szóval semmi reakció arra hogy lelépek?- Az ujjamat vissza húztam tőle, és picit oldalra döntöttem a fejemet. A távolból megláttam két alakot,elég ismerősnek tűntek. Bár így messziről annyira nem tudtam megállapítani a kinézetüket. Mivel az utcán senki nem járt rajtunk kívül ezért rájuk szegeztem a tekintetemet.. nagyon ismerősek voltak, és rosszat sejtettem.. Amint egyre közeledtek beigazolódott a sejtésem,olyan vámpírok voltak akikkel régebben volt egy kisebb összetűzésen.. azt hittem már felhagytak a keresésemmel.. bár az se biztos volt hogy most miattam jöttek, de jobb félni mint megijedni.. még én is ezt mondtam jelen helyzetben. Mivel Kendra velem volt, azt hiszem féltettem őt..tőlük. Egyedül meg én sem bírok el két idősebb vámpírral..
" Na most legyél okos.."Azon agyaltam hogy mit tudnék csinálni ebben a helyzetben,hogy azért még se keltsünk feltűnést, és ne vágják le hogy ki vagyok. Mikor már elég közel kerültek egy elég váratlan dolgot tettem még számomra is.. Kendra derekára helyeztem a kezem, és közelebb rántottam magamhoz, majd pedig a falnak dőltem. Így pont takart annyira amennyire kellet, de hogy még biztos legyek a dologban meg is csókoltam Kendrát.. mivel hirtelen jött ez az egész gondolom nem érthette hogy vajon miért is teszem..ezek után szinte biztos hogy pofont kapok. Azt hiszem szabadulni akart, de nem engedtem el addig míg le nem léptek.. kicsit jobban beleéltem magam ebbe a csókba mint kellet volna,de nem baj..akkor már élvezzük is ki a helyzetet gondoltam én. Az egyik vámpír még vissza is nézett ránk, de látszólag nem ismert fel minket, ugyanis tovább ment ő is. Miután már minden biztosnak tűnt elengedtem Kendrát, és lehunyt szemekkel vártam az újabb adag pofont.

Zene: TAEYANG - Ringa Linga
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 27, 2013 9:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Nem akartam elhinni, hogy belém csípet a fogaival. Elrántottam egyből a kezeimet és rosszallóan néztem rá.- Tudod még mindig egy harapásomban kerül és mehetsz pitizni Klausnak. - mondtam neki szemrebbenés nélkül, mert egyáltalán nem tetszett, hogy ezt tette, annál inkább bosszantót. - Végre valami amiben nem vagy biztos. - mondtam neki kicsit önelégült mosollyal az arcomon, mert tényleg élveztem, hogy végre sikerült választ kapnom az egyik kérdésemre és ráadásul ilyen választ.-
Figyeltem őt, nem értettem, hogy min mosolyog ennyire így folytattam tovább a beszédet, amikor megéreztem, hogy az egyik ujját az ajkaimra teszi. Kikerekedett szemmel néztem rá, mert nem akartam elhinni, hogy most tényleg csendre intet. Engem soha senki se intett csendre. Összefontam a karomat és vártam, hogy mit is mond, de biztos voltam abban, ha pár másodperc múlva nem emeli el az ujját onnét akkor eltöröm.  De hirtelen minden haragom elszállt, amikor meghallottam a következő kérdését. Nem akartam elhinni, hogy erre gondolt. Mégis mit vár?! - Szóval, ha kérlek akkor maradsz, de ha nem mondok semmit akkor képes lennél elmenni szó nélkül? - kérdeztem vissza kicsit halkabban, mert nem akartam, hogy elmenjen, de fogalmam sem volt, hogy ezt ki tudom-e mondani vagy nem.
Felpillantottam rá, s láttam hogy nem is figyel. Fogalmam sem volt, hogy hallotta-e amit mondtam. Nem értettem, hogy mit nézz ennyire. Követtem a tekintetét és láttam, hogy két ember sétál. Nem sokkal később a szél felénk hozta az illatukat és most már tisztán éreztem, hogy vámpírok. Ez egyáltalán nem tetszett. Elég volt ma már a vámpírokból, talán még sok is. - Te ismered őket? - kérdeztem meg, bár volt egy olyan érzésem, hogy a falnak beszélek és semmit se hall meg abból amit mondok. -
Figyeltem őt, a karom még mindig össze volt fonva magam előtt, amikor hirtelen megéreztem a kezét a derekam körül. Még fel se eszméletem, akkor éreztem az ajkait amint megérintik az enyémet, majd pár másodperccel később érezem amint a hátam a falnak dől. Éreztem, hogy egyre hevesebb lesz a csókja és hirtelen magam sem tudtam, hogy miért de visszacsókoltam őt pár másodpercre, majd a kezem a mellkasára helyeztem. Nem sokkal később eszméltem rá, hogy mit is teszek és ekkor megpróbáltam ellökni őt, ami nem túl sok sikerrel ment, de szerencsére hamar elengedett. Biztos voltam benne, hogy legbelül élvezte a dolgot, s biztos valami elme zavarom van, hogy én is élveztem. -
Aww remek, már arra sincs bátorságod, hogy a szemembe nézz? - kérdeztem tőle kicsit hangosan, majd habozás nélkül lekevertem neki egyet.- Ezt az előbbiért. - mondtam neki kicsit hevesebben és elmentem mellette de úgy, hogy kicsit neki is mentem. Pár lépéssel arrébb megálltam, de nem néztem rá és nem fordultam vissza. Egyszerűen csak álltam ott... Fogalmam sem volt, hogy mi fog ezek után történni, de álltam és vártam rá, hogy végre menjünk tovább. Nem akartam arról beszélni ami történt, mert magam sem tudtam, hogy miért viszonoztam pár másodpercre. -








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 27, 2013 9:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

kendra & l

Valahogy számítottam arra hogy Kendra hasonlóképp fog reagálni, de engem nem nagyon tudott izgatni a dolog..
- Ahogy érzed. Én nem ellenkezek.- Néztem rá, egyhelyben állva.. most ezt tényleg komolyan gondoltam, mit számít hogy egy hülyével kevesebb a földön vagy több.. ha Kendra így akarja, akkor állok elébe és hagyom magam.
- Szeretnéd?- Mosolygással próbáltam leplezni azt , hogy már én is teljesen össze zavarodtam.. fogalmam sem volt hogy mit csináljak.. ha azt mondja hogy maradjak akkor maradjak e.. csak miatta? nem tudom hogy megérné illetve megtenném-e. Annyira elgondolkoztam magamban hogy fel se tűnt hogy kérdez valamit..néztem azt a kettőt, illetve Kendrát felváltva.. Miután megcsókoltam a lányt és mikor viszonozta pár másodperc erejéig az egészet az nagyon meglepett.. igazából nem gondoltam volna, de jól esett. Mondhatni majdnem hogy örültem is annak a kettőnek, legalább összehoztak egy csókot nekem Kendrával. Miután elengedtem őt,egyszerre le is hunytam a szememet. A kérdésére félszemmel felnéztem, és erre már pont kaptam is a további pofon adagomat.. azt hiszem már kezdtem hozzá szokni, és mivel most senki sem volt körülöttünk így egyáltalán nem is tudott zavarni az egész. A pofon után ismételten elindult, és a vállamnak jött... Elkaptam a kezét és visszahúztam magamhoz.
- Elégedett vagy?- Mutattam a szinte pirosan világító arcomat felé.. elég nagyot csattant, pedig ezt a csókot már csak az ő érdekében is tettem..ez helyett jól esett volna egy köszönöm, de nem..nem láttam szükségét annak hogy mentegetőzzek. Ami megtörtént az megtörtént, ezen már úgyse segíthetünk.

Zene: TAEYANG- Ringa Linga
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 27, 2013 11:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Nem akartam elhinni azt amit mondott. Komolyan ennyire nem érdekli az, hogy él-e vagy nem?! Figyeltem őt és néztem rá kicsit kérdően és biztos voltam benne, hogy látja láttam a hitetlenkedés. Nem akartam megharapni őt, hiszen kezdtem megkedvelni L-t.
Miért lényeges ez, hogy én mit szeretnék? - kérdeztem vissza és kicsit zavartan a hajamba túrtam. Húzni akartam az időt, mert tényleg nem tudtam, hogy kimondanám-e még akkor is, ha ez lenne az egyetlen módja annak, hogy maradásra bírjam. Mélyen a szemébe néztem, majd kicsit a távolba. Most először éreztem azt, hogy zavarban vagyok és nem tudom, hogy mit kellene tennem vagy mondanom.-
Nem értettem, hogy miért csókolt meg. Fogalmam sem volt, hogy esetleg csak védeni próbált vele attól a két vámpírtól, vagy csak kihasználta az alkalmat. Figyeltem őt és próbáltam megfejteni. A pofont részben önvédelmi dolog volt, mert azt a pármásodperces dolgot akartam kicsit vele leplezni. Nem tudtam, hogy mennyire észlelte azt a dolgot, de én tudtam, hogy mit éreztem akkor. Nem is emlékszem, hogy mikor éreztem ilyet utoljára...
Minél messzebb akartam kerülni tőle, hogy helyre tegyen a gondolataimat, de nem jött össze. Alig, hogy elmentem mellette elkapta a kezemet és visszahúzott, de most se gyengéden és így sikeresen megint neki estem, s a kezem megint a mellkasán pihent.
Nem. - mondtam neki határozottan és figyeltem őt. Tényleg nem akartam megütni, de  nem hagyott más választást.- Miért tetted azt az előbb? - kérdeztem tőle kíváncsian és egy percre se vettem le róla a tekintetemet. Egyik lábamról a másikra álltam, s közben figyeltem minden egyes kis rezzenését. Biztos voltam abban, hogy még mindig fáj az arca, hiszen még mindig piros volt. -sajn..- haraptam el a mondat végét, mert nem tudtam befejezni, ezt az egy szót most nem tudtam kimondani. Sajnáltam, meg nem is.-


►Bocsánat, de ez nagyon rossz lett 27►zene: Beast - Shadow






Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 4:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

Kendra & L

Pont ahogy terveztem.. tudtam hogy úgy sem fog megharapni, ezzel az egésszel csak biztosra szerettem volna menni..én sem szeretném holtan végezni, Klaushoz meg semmi kedvem menni és könyörögni.. inkább a halál.
- Ezek szerint te sem akarod hogy maradjak?- Tértem a lényegre, talán ha ezt kérdezem akkor úgyis elmondja amit gondol.. bár így utólag vissza tekintve hogy átveszi a szokásom.. így már annyira nem voltam benne biztos hogy elmondja, sőt.. de már magam sem tudom miért hozok ebből ki ennyit, megyek úgyis magam mögött hagyva mindent..de..valamiért érdekel hogy Kendra mit is gondolhat erről.. vagy épp az, hogy szeretne még látni. Ha már adott egy jó nagy pofont, egy jelentéktelen csók miatt gondoltam már meg magyarázhatná hogy miért is kaptam.. ezért nem is hagytam elmenni szó nélkül. Meg aztán tett egy még számomra is meglepő dolgot.. bár lehet őt is elragadta hév, és csak viszonozta az egészet..ezt is meg tudnám érteni.. Kérdésénél ismét közelebb hajoltam az arcához és körbe nyaltam a számat.
- Talán nem tetszett?- Mosolyogtam elégedetten, már magam sem tudom hogy miért nem mondtam el neki mi a helyzet.. talán jobb így hogy nem tudja meg a múltamnak azon részét, hogy vajon miért is üldözhet két idősebb vámpír.
- Sajn...mi?- Néztem rá elég hülyén, igazából gondoltam hogy mit szeretne mondani, csak ezt tőle is szeretném hallani. Ha már ekkora pofont kaptam hogy szinte izzik tőle az arcom.. bár erre már lehet a hideg is rátett. Direkt az arcom azon részét mutattam felé amire kaptam az elég fájdalmas pofonomat..hátha ezzel ösztönzöm őt.

Zene: TAEYANG- Ringa Linga
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 7:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next


Kendra & L

Ilyet se mondtam. - mondtam neki egyszerűen és közben figyeltem őt. Miért kell most mindennek egyszerre ilyen nehéznek lennie az életemben és miért pont most... - Szeretnéd, ha szeretném, hogy maradj? - közelebb léptem hozzá és úgy néztem fel rá. Talán kicsit kihívó is voltam, de ő se gondolhatja komolyan, hogy bármit kimondok ennyire egyszerűen, főleg nem egy ilyen dolgot, amikor még van más valaki is az életemben. Ott van Sean, de valami miatt úgy érzem, hogy L-t se akarom elveszíteni. Ez a dolog kezd megrémíteni, hogy így érzek már most vele kapcsolatban.-
Nem tudom miről beszélsz. - mondtam neki fapofával, mert eszem ágába se volt elárul neki, hogy nem csak a hév miatt csókoltam vissza, mert nem olyan vagyok. Egyszerűen csak valami fura érzés miatt, amit biztos épp elmével soha se éreztem volna. De amióta vele találkoztam már elég sok minden történt, s sok gondolat futott át az agyamon. Kérdésének hallatára újból megjelent az a kép, amikor megcsókolt, én vissza őt, a kezem a mellkasán pihent. Még ha csak pár másodpercre is történt meg, akkor se tudtam elfelejteni és nem is akartam elfelejteni, hiszen élveztem... nagyon is.. Reméltem a kicsit felgyorsult szívverésem nem árult el engem, hogy még se hagy annyira hidegen a dolog, de a tekintetemmel próbáltam ezt tükrözni.-
Semmi. - legyintettem egyet, majd elkaptam a kezét és elkezdtem húzni magam után.- Nem mehetnénk tovább? -néztem rá kicsit reménykedő arccal, mert magam sem tudtam, hogy meddig lennék képes azt játszani, hogy az a csók dolog tényleg nem érdekelt és semmit nem jelentett számomra.-








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 9:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

Kendra & L

- És én miért is válaszoljak erre ha te sem tetted?- Néztem le Kendrára majd pedig rá kacsintottam.. azt hiszem kezdtem ezt az egészet elég gyerekesnek gondolni hogy egyikünk se válaszol a másik kérdésére és próbálja ki kerülni azt.. Nem igaz hogy nem merjük bevallani egymásnak hogy élvezzük egymás társaságát.
- Nem tudod? Akkor emlékeztetlek rá. - Még mindig ugyanolyan elégedetten mosolyogtam rá. Közelebb húztam magamhoz Kendrát, bár eszem ágában sem volt megcsókolni azért hajoltam felé.. kíváncsi voltam mit tesz. Bár valószínűleg úgyis elutasít vagy egy újabb pofont kapok, amit lehet hogy ezúttal nem fogok hagyni. Már készítettem is a kezemet hogy elkapjam az övét, és figyeltem minden mozdulatát. Egy évre elegendő pofont sikerült már beszereznem tőle és nem hiányzik még egy.. még az előzőt se sikerült kikúrálnom. Úgy tűnik Kendra átvette a szokásomat és megragadva kezemet elkezdett maga után húzni.. gondolom ezzel fedezni akarta az előbb történteket, de azt hiszem ezt nem hagyhatom annyiban..mert érdekelt..nagyon is. A kezét pedig egy percre sem engedtem el, mondhatni szorítottam is. Főleg hogy azok után a vámpírok után megyünk, legalábbis ugyanabban az irányban..ami egyáltalán nem tetszett.. így picit nehézkesen is indultam el, így legalább még távolabb kerültek tőlünk. Bár az is meglehet hogy már a városban sincsenek.. az sem lepne meg.. De azért jobb most elővigyázatosnak lenni, legalábbis míg velem van Kendra.
- Nehogy azt hidd hogy megúszod. - Picit megnyaltam a szám szélét, és úgy szegeztem rá a tekintetemet. Azt hiszem jobb lett volna hagyni az egészet még szerintem is, mert a végén még lehet ebből is én jövök ki rosszul..de valamiért.. mégis felhoztam.

Zene: TAEYANG- Ringa Linga
©
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
38 / 40 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39, 40  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Helyszínek :: Mystic Falls-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3