A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 12:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

- Az öcsémnél bárki jobbat érdemel. - nevettem. - De te különleges vagy. Még annál is különlegesebb.  - mosolyogtam kedvesen rá. Egyikünk sem érdemli meg őt. De úgy látszik én még annyira sem mint az öcsém. - Úgy beszélsz mintha vége lenne. - jegyeztem meg. Bár személy szerint az ő helyében nem tűrném el, hogy így  otthagyjanak. Ez annyira kegyetlen. Aztán megint megszólal és én felsóhajtok. Karomat a háta mögül visszahúzom. - Ezt igazán nem kérheted tőlem Tatia... Ez nem lenne fair.   - bólintottam nemet. Hirtelen minden érzelem a fejemre zuhant. - Nagyon jól érzem magam veled. Olyan mintha mindenem meglenne, amit csak akartam ezen  világon. - nézek egyenesen a szemébe. - De nem hiába nem találkoztunk már olyan régóta. Direkt nem akarlak látni... nekem ez fájdalmas. - kerestem kétségbeesetten a szavakat, de nem tudtam mit és hogyan, merre hányat. - Sosem fogok szabadulni a szerelmedtől... - tűrtem a haját a füle mögé. - ...nem akarom még ennél jobban is összetörni magamat... nem.. ez nem lenne jó nekem. Én sosem a barátod voltam... vagyok Tati. Sosem néztem úgy rád. - folytattam. - Vigyázni és gondoskodni szeretnék rólad és majd bele halok, hogy így összetörve kell hogy lássalak... de félek nem élném túl ha olyan sűrűn találkozgatnánk. Főleg, ha az öcsém is betoppanna néha. - felálltam és a pavilon másik felébe sétáltam, majd a kezemet a korlátra raktam. Szép friss levegő... pont mint régen.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 12:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


Megrezzentem a mobilja hangjára. Jó is volt, hogy megcsörrent, így egy kissé visszarángatott a valóságba. Nem nagyon, csupán egy kicsit és nem is tartott tovább tíz másodpercnél. Nem akartam rákérdezni, hogy mi állt az üzenetben, elvégre nem az én dolgom volt, hogy a magánügye után kutakodjak.
- De, biztos voltam benne. Csak most ismét eszembe jutott. - Vallottam be és a már ölemben heverő kezeinkre néztem. Mintha nem telt volna el ezer év, hanem mindketten emberként, gondtalanul ücsörögnénk az akkori falu határában és mindenféle lényegtelen dolgokról beszélgettünk volna. Ilyen érzésem támadt, csakhogy ez közel sem volt így. Nem is kellett, hogy hasonlítson a helyzet azokra az időkre, hiszen azóta rengeteg minden történt velünk.
- Tévedsz, Elijah. - Nevettem fel csöppet keserűen. -Jobbat érdemelnék? Mihez képest? Nem hiszem. - Vontam vállat. Nem akartam csak úgy kimondani, hogy szeretem az öccsét, hiszen nemrég vallotta be, hogy még mindig érez irántam valamit. Nem lett volna fair vele szemben, ha kimutatom előtte a Klaus iránti érzelmeimet. Úgy meg főleg nem, hogy Elijah az elmúlt percekben elindított bennem valamit... ahogy említettem, felrémlett előttem, hogy mennyire szerettem és hogy igazából nem szerettem ki belőle. Egyszerűen csak vége szakadt annak, ami köztünk volt.
- Eddig azt hittem, hogy boldog vagyok vele. Szerettem volna azt hinni, hogy tovább fog tartani... - Sóhajtottam, viszont nem akartam sajnáltatni magam. Jó volt hallgatni, amiket mondott a bizalomról és a törlesztésről. Bölcs gondolatok voltak ezek, mégsem éreztem elégnek egyiket sem.
- Szeretném, ha nem tűnnénk el egymás szeme elől. - Váltottam témát és ismét a szemeibe néztem. - Hiányzik a társaságod.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 10:43 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.
Ujjai bátorítóan az arcomat simogatták, legalábbis én így éreztem. Már megint kínzod magadat Elijah. Ez az egyoldalú szerelem sosem volt ínyemre és nem is lesz soha. Kezemet óvatosan az ő kezére csúsztattam és én is nyugtatóan finoman megcirógattam a kézfejét. - Tatia... - kezdtem, de megcsörrent a mobilom cuki SMS hangja. - Egy pillanat... - mondtam, aztán előkaptam a zsebemből a telefont. Mikael volt az... na meg a terv. Lassan mennem kell, de még maradni akarok. Még nincs ínyemre a távozás. - Miért eddig nem voltál biztos benne? - fordultam vissza Tatia felé. Kezét óvatosan lefejtettem az arcomról és az ölébe tettem. Ott hagytam az enyémeket is. - Nézd... Nem tudom mit érzel Klaus iránt, de ahogy látom nincs igazán fényes kapcsolatod vele. Nem az öcsém ellen akarok beszélni, de ez így nem igazán állapot. Te ennél sokkal jobbat érdemelsz... hogy csak így "törlesszenek" neked, mert nem bíznak benned eléggé. A bizalom egy nagyon fontos dolog. Minden kapcsolat alapja a bizalom, és hogyha ez az alap megreped, az egész kártyavárként omlik össze alattad Tati.  - mondtam őszintén és komoly arccal. Féltem, hogy ez lesz. Én próbálom rendbe hozni a Klaussal való "kapcsolatát", azok után amiket érzek és amiket velem tett, csak azért mert nem tudom nem szeretni őt. Nem tudok egyszerűen alá ásni ennek a nőnek, mert oda vissza vagyok érte még mindig. Ezért nem akartam látni, nem is akarom. El akarok menni, mert úgy érzem mindjárt megszakad a szívem. - Azt szeretném, ha boldog lennél Tati... Remélem boldog vagy az öcsémmel. - tekintetem újra a cipőnket bámulta. Zavaromban nem tudtam ránézni.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 9:47 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


Mit mondhattam volna? Olyan hirtelen történt ez is. A találkozás, aztán az, hogy ilyen irányba terelődött a beszélgetésünk. Nem csodálom, hogy eddig úgymond kerültük egymás társaságát. Valószínűleg neki sem hiányoztak az efféle érzelmei, amiket irántam táplált, engem pedig csak még jobban összezavart. Milyen furcsa! Eddig bele sem gondoltam, hogy milyen lenne újra találkozni vele, most viszont túlságosan is sokat gondolkoztam. Nem jó ez így... szétrobban a fejem. Ez... nem nekem való, ennek ellenére semmi kedvem nem volt felállni és itt hagyni őt. A lábaim amúgy sem lettek volna képesek erre a mozdulatra, hiába próbált volna kényszeríteni az agyam. Elvégre ezek a szavak nekem szóltak és olyan szépen csengtek.
- Azt hiszem már tudom, hogy miért szerettem beléd ezer évvel ezelőtt. - Mondtam lehelethalkan, miközben hüvelykujjammal az arcát simogatva a szemeit fürkésztem. Elijah vonzereje a jóságában, a szívében rejlett, míg Klaus-ban mindig az engedetlenségét és a szemtelen vadságát szerettem. Két külön véglet. Lehet engem hibáztatni azért, mert mindkettejükért odavoltam?
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 12:10 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

Nyeltem egyet. Annyira sajnáltam őt... Majd megszakadt érte a szívem. Ne légy ilyen Tatia! Mosolyogj! Nevess! - Én itt vagyok neked... -  szaladt féloldalas mosolyra a szám. Gyenge vigasz, de tudnia kell. Harcoltam elég erősen önmagammal. Ő Klausé, ne tedd rá a mancsodat, megint megsínyled mint mindig. Talán majd ötszáz év múlva a következő hasonmás enyhíteni fogja ezt a fájdalmat és ha az sem, ahogyan Katerina sem tudta, akkor majd ezer év múlva és így tovább. Türelmes ember vagy Elijah... De tudtam már régóta a választ. Sosem lesz még egy olyan lány, mint Tatia. Kezei az arcomra csúsztak és én ösztönösen beledörgölőztem. Olyan finom az érintése. Nagyon tetszik. Nem érzem ilyenkor magamat magányosnak. Olyan mintha tényleg szeretne valaki. - ...mert te vagy az egyetlen.... Szerelmes vagyok a szomorú szemeidbe, és minden vágyam, hogy felvidítsalak, és lehet, hogy akkor, ha vidámabb szemed volna, kiszeretnék belőled, ettől újra szomorú volnál, s újra beléd szeretnék....nekem te kellesz Tati és nem egy kitömött porcelánbaba... - néztem egyenesen a szemeibe.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 11:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


Bólintottam egyet, de mérget vettem volna rá, hogy nem lehetett látni, csak én éreztem, hogy megtettem. Muszáj volt szavakba öntenem, hogy igen, magányosnak érzem magam. - Jelenleg olyan érzésem van, hogy sohasem voltam ennyire egyedül. - Nyeltem egy nagyot. Gombóc volt a torkomban és borzasztó volt, ahogy elzárta a nyelőcsövemet. Mintha fuldokolnék. És Elijah-ra nézve ő is ugyanilyen helyzetben lehetett. Neki sem volt senkije... az anyja és az apja arra tették fel az életüket, hogy megöljék a gyermekeiket, a testvéreivel nem igazán szívleltél egymást... az én helyzetem annyiban különbözött, hogy a családom a lányomból állt, aki kimondhatatlanul gyűlölt, valamint nagyon úgy tűnt, hogy közelmúltban két férfit is sikerült elmarnom magam mellől, pedig én mindkettőt... erre jók az érzelmek, mi?
Neki pedig Katherine volt az utolsó szerelme? Annak már majdnem ötszáz éve. Azt hiszem. Nem tartottam pontosan a fejemben, hogy mikor születtek a hasonmásaim. Nem is ez volt a lényeg, hanem az, amiket mondott. Dréga Elijah... hirtelen az villant az agyamba, hogy miért kellett nekem ennyi hibát elkövetnem? Miért kellett megbolondítanom mindkét testvért és miért kellett mindkettőbe beleszeretnem? Sokkal könnyebb lett volna az életem enélkül és azóta már bizonyosan a föld alatt porosodnék. Nem, nekem a normális, egyszerű élet nem volt vonzó.
- Miért? - Kérdeztem halkan. - Miért nem tudsz kiverni a fejedből? - Kezeim lassan az arcára csúsztak. Annyira lehetetlennek tűnt, hogy ezeket mondta. - Neked egy aranyos, kedves, tisztességes lány kellene és kellett volna már régen is. Olyan, aki hasonlít rád. - Suttogtam. Mégis mi lenne az, ami megfogta bennem? Nem voltam szerethető, ez már biztos.


A hozzászólást Tatia Petrova összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 19, 2013 8:18 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 11:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

- Egyedül érzed magadat? - vágtam egy képet. Én is így érzek. Magányos vagyok és semmim...bocsánat senkim sincsen. A legrosszabb az egészben az hogy én magam sem értem miért. Ott van nekem Rebekah mégsem érzem úgy, hogy támogatna, inkább csak arra kellek neki, hogy kifaggathasson. Klaus? Oké bele se kezdek még viccnek is rossz. Már rég nem érdekel az öcsém. Kol? Az egyetlen közös témánk a football világbajnokság, ami elég ritkán kerül megrendezésre azon kívül nem igen látom. Finn... Finn említésére mindig szomorú leszek. Az egyetlen testvérem akivel jól kijöttem, amíg le nem lépett és azóta sem láttam. Henrik... igen ő volt az aki összetartotta a családunkat de ő már nincs. -..mert én piszkosul... - böktem ki végül. Keze gyengéden az enyémre kúszott, amitől végigfutott valami melegség a hátamon. Ne tedd ezt velem Tatia kérlek! Azok az érzelmek maradjanak csak abban a kis ládikában... nálad van a kulcs és nem akarom, hogy felnyisd... Semmi esélyem a bátyám ellen, sosem volt. Tatia sosem lehet... lesz az enyém. Amilyen hirtelen ért olyan hamar tűnt el a keze az enyémről. Üresnek éreztem magamat. Valami hiányzott. Mintha megfosztottak volna valamitől. - Katerina volt az utolsó...- vallottam be. Mondjam azt hogy nem tudok szabadulni tőled? Hogy a rabod vagyok? Még mindig a tiéd a szívem? Nem... ennyire nem szeretnék hülyét csinálni magamból, de mégis kibukik belőlem. - Még mindig... te vagy a fejemben.... Nem tudlak kiverni onnan... nem megy. - tettem a kezemet a szívemre. Nem bírom tovább. Ennek már nem lehet jó vége.  
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 11:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


- Mire gondolsz pontosan? Fogalmam sincs arról, hogy mit csinál egy ember? Hiszen... egy embernek általában van családja, barátai, olyanok, akikkel együtt lehet... nekem csak egy barátom van, családom pedig egyáltalán nincs. Ezért nem nekem való ez az élet. - Nyögtem ki nagy nehezen azt, hogy mitől is félek igazán. Ha ember maradok, egy senki leszek. Vámpírként legalább voltam valaki, de egyszerű halandóként? Már az a férfi sincs velem, akiről azt hittem, hogy szeret. Szép kis életnek néznék elébe.
Belém szorult a levegő, ahogy a tenyere a szívem környékére vándorolt. Lefagytam, az viszont eszembe sem jutott, hogy rászóljak, esetleg én emeljem el onnan a kezét. Ez az apró mozdulat... olyan érzésem támadt, mintha törődne velem mindazok után is, amit ellene tettem. Tényleg ennyire jó lenne? Ennyire megbocsájtó és... erre nem találtam szavakat, csak akkor tértem vissza a mintegy hipnotizált állapotból, amikor elhúzta a kezét a szívem felől. Ezzel egyszerre kezdtem el aggódni érte. Aggodalom... tessék, ismét egy emberi érzelem, amiben nem voltam jó. Mégis éreztem, ez biztosan az!
- Akkor ne menj, Elijah! - Nem értettem őt. Nem engedheti egyedül oda Esthert és Mikael-t? Nem gyereke, tudnak vigyázni magukra. - Ne kockáztass semmit, az életedet meg főképp ne. A szüleid... nem normálisak és ezt úgy mondom, hogy tudom, én sem vagyok az. De ők elvetemültek. Ezer évvel ezelőtt is azok voltak. - Reflexszerűen csúszott a kezem az övére. Észre sem vettem ezt az apró mozdulatot, hiszen ő maga is annyira közel ült hozzám és olyan jó volt vele beszélni.. minden mást elfelejthettem volna, ha nem jutott volna ismét az eszembe, hogy Klaus-ról is szó esett. Emiatt húztam el ujjaimat a kézfejéről.
- Beszélni vele? Te? Nem hinném, hogy jóra vezetne. - Vontam vállat. - Én csak... aggódom. Szint érzem, tudom, hogy mit csinál. Ismerem már őt annyira, hogy minden lépése majdnem teljesen tiszta legyen előttem. A legrosszabb az egészben viszont az, hogy tényleg nem akartam megbántani... nem csináltam semmit. - Mondtam úgy, mintha bizonygatnom kellene az igazamat, de rájöttem, hogy Elijah ül velem szemben, nem egy vallatóbizottság.
És az is közrejátszott a hallgatásomban, amiket mondott. - Persze, hogy nem érted. Te jó vagy. - Mondtam ki az igazat. - Én megtettem ezer évvel ezelőtt is, mert nem tudtam ellenállni neked. Ez a különbség kettőnk között. - Sóhajtottam és újabb szünetet rendeltem el. - És te? Neked van valakid? - Kérdeztem én is ugyanazt tőle, amit ő tőlem. Érdekelt, hogy.. foglalt-e a szíve.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 10:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

- Ember vagy... Tegyél olyan dolgokat, amiket nem tehetsz meg vámpírként. - néztem körbe ihletért a pavilonban. - Biztosan tudod... érzed itt belül, hogy mi az amire mindig is vágytál. Amit meg akartál tenni, de akadályozott a vámpírságod. - raktam óvatosan, de tényleg nagyon óvatosan a szíve helyére a kezemet, ezzel is imitálva... értelmet adva a beszédemnek. A szíve csak így dobott... dübörgött odabent. Másként. Emberibben. Egy pillanatig leragadtam, majd elkaptam a kezemet. - Elnézést! - kértem gyorsan bocsánatot, ahogyan illik. - Nem! Nem! Nem! - csitítgattam és a tenyeremet a szájára nyomtam. - Nem fogok bevenni semmit. Csak nem hagyhatom, hogy a szüleim... egyedül odamenjenek.  - magyaráztam. - Tudod jól, hogy sohasem akartam ember lenni... Félek a haláltól.  - idegesen a számba haraptam és a hajamba túrtam. Így igaz. Félek megöregedni és meghalni. Habozott de végül elmondta, hogy kivel is van most. A tekintetem megértő volt, mindaddig míg szóba nem jött az öcsém. Remek! Éreztem, hogy önkénytelenül elkókad az arckifejezésem. Örülnöm kellene neki, ahogyan terveztem mikor feltettem a kérdést, de nem megy. Nem tudok örülni ennek. - Értem... - ennyi jött a számra a történtek hallatán. - Akarod hogy beszéljek vele?  - kérdeztem vissza, de még mindig próbáltam megemészteni azt, hogy az öcsémmel van még mindig. Miért ő? Mert veszélyes? Mert néha megpróbál érzelmes lenni és ettől minden lány elolvad? Erre sosem fogok már rájönni. Jobb is ha kiverem a fejemből ezt az egészet. Kár volt rákérdezni. Újra a hajamba túrtam és próbáltam összelapátolni némi értelmes mondatot, amivel nem mutatom ki mennyire bánt ez a dolog. - Örülök nektek... biztosan rendbe fog jönni minden... Bár ha "törleszt"... elég buta... Sosem értettem, hogyan lehet megcsalni azt akit szeretsz... - sütöttem le a tekintetemet. - Én sosem tettem... tenném. - mondtam.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 10:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


- Mégis hogyan lehetnék boldog? Nem tudom, hogyan kell embernek lenni. Már nem emlékszem rá. - Csóváltam meg a fejem tanácstalanul. Igen, tanácstalan voltam, mint mostanában annyi más alkalommal is. És ez kikészített, elvette a lényem egy részét, olyanná tett, aki nem vagyok. Aki már régóta nem voltam. Ezt volt a legnehezebb feldolgozni mindamellett, hogy túl sokat és túl szabadon érzek. A gondolat is fájt, égetett.
Egy halvány, zavart mosoly mégis megjelent az ajkaimon, ahogy Elijah felemelte a fejem az államnál fogva így kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek. Büntetés, méghozzá a szép fajtából. Ezt a tekintetet nem lehetne legálisan használni... istenem, miért járnak ilyen dolgok a fejemben? Jólesett ezekre gondolni. Arra is, hogy régen mennyire más volt vele, mint az öccsével, hogy miért szerettem őt. Elég volt pár perc ahhoz, hogy teljesen ellepjék az agyamat az emlékképek.
- Nem is olyan rossz ötlet. - Nevettem el magam, de összehúztam a szemöldökömet és az arcomhoz kaptam a ráncok említésére. Tudtam, hogy viccelődik, mégis úgy tettem, mint aki nem érti a tréfát. Pomponlány? Ajaj, bogarat ültetett a fülembe. Szerettem a középsulik hangulatát, főleg, hogy általában méhkirálynőt játszhattam.
Hallgattam a további szavait. Nem akartam az orrára kötni, hogy eszem ágában sincsen újszülöttként visszatérni a vámpírok világába. Akkor inkább az emberlét és halál. De nagyon, nagyon meglepődtem, amikor egy másik gyógyírről kezdett beszélni. Annak tudtam a létezéséről, de hogy ő és az anyja, valamint... Mikael? Meg akarják szerezni?
- Be akarod venni a gyógyírt? Mégis miért? - Kérdeztem elhűlve. Ha ők hárman indulnak neki, akkor biztosan az egész családnak akarják megszerezni.. mindenkinek. - Nem jó ötlet, Elijah. Azoknak, akik ennyi ideig voltak már vámpírok, mint mi, az emberlét nem az igazi. Újratanulni mindent... addigra eljön a halál. - Szorítottam össze az ajkaimat. - Higgy nekem, mondhatni tapasztalatból beszélek. - Fújtattam egyet és ismét nagy levegőt kellett vennem kérdése hallatán.
Pár másodpercig csönd telepedett közénk, mert nem tudtam, elmondjam-e neki, mi a helyzet. De kivel legyek őszinte, ha vele nem? - Nem tudom. - Pislogtam párat. - Azt hittem, hogy Klaus-szal rendeződtek a dolgaink, de valami megint közbejött. Azt hiszi, hogy megcsaltam Kol-al. - Bukott ki belőlem egy fájdalmas kacaj kíséretében. - Kol-al. - Ismételtem már suttogva. - És azóta nem tudom elérni... nem tudom hol van és van egy olyan érzésem, hogy jelenleg törleszt azért, amit azt hiszi, hogy elkövettem. - Néztem Elijah-ra kissé félve, hogy vajon erre hogyan reagál. Nem akartam ezt a nyakába zúdítani, hiszen a múltban sem jött ki jól, ha nagy ritkán Klaus-ról beszéltem neki.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 10:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

Neki is fogott a mondandójának. Egyenesen a szemembe nézett. Az a tekintet..... Próbáltam arra koncentrálni amit mond, de sajnálattal állapítottam meg, hogy ugyanúgy vonzódom hozzá, mint ezer évvel ezelőtt. Hát igen... Isten mindig is kegyetlen volt hozzám. Sosem szeretett. Ha szeretne nem ilyen életem lenne. Tatia az enyém lenne és már régen egy közös kis temetőben feküdnénk örök álomra hajtva fejünket. De vámpírrá változtam az ő vére által és vége... A nő nem lett az enyém, a családom összeomlott... tulajdonképpen semmim sincs, csak egy apám és egy anyám... akik mindannyinkat emberré akarnak változtatni. Hát ezt érdemlem?
Elmosolyodtam a hasonmás említésére. Igen Tatia nem bírta sosem elviselni, ha kettő van belőle... vagy ha valaki felér az ő szépségéhez. Ezt is nagyon szerettem benne. Nagyon élveztem, ahogy mesélte. Láttam rajta, hogy a puszta nézésével megtudná ölni Elenát. - Látom nem vagy valami boldog, most hogy végre ember lettél... Gondolom az iskolába sem fogsz visszairatkozni, mint az új pomponlány, nemde bár? - ütöttem el a poént, hogy kicsit oldjam a hangulatot. Aztán mintha megváltozott volna valami. Mintha lekókadt volna. Hüvelykujjammal megfogtam az állát és magam felé fordítottam, hogy a szemembe kényszerüljön nézni. - Biztosan vissza fogsz változni. Ha pedig így maradsz én bármikor visszaváltoztatlak. - mosolyogtam rá. Na tessék! Már megint ígérgetek. Pont neki, aki úgy átvert... akinek a sebeitől még most is szenvedek néhanapján. Tényleg nem vagyok normális. De nem tudok nem ilyen lenni hozzá. - Jézusom Tatia! - kerekedtek el a szemeim meglepetten és az arcát vizslatom. - Itt... van máris egy ránc az arcodon. - ugrattam színpadiasan, majd elnevettem magamat. Az arca mindent megér. Imádom, mikor ilyen kis sértődős. Na meg azt amikor olyan nagyra tartja magát. Utánozhatatlan egyéniség. - Én is éppen a gyógyírért megyek... fogok menni, amint apám szól. - tettem félre a viccet és egyből kiugrott belőlem az igazság. Nem tudok semmit magamban tartani előtte. Régen sem tettem és most sem bírom. Jelenleg nincs senkim, egyedül vagyok... még a testvéreimre sem számíthatok. Muszáj kiadnom magamból. - Silashoz... Anya... Apa és én. - kotyogtam ki. - Kell egy ember, mint áldozat... ezért is jöttem ide, hogy fogjak egyet. - mondtam kissé keserűen. Nincs ínyemre az ártatlan emberek befogása, bár nem is vagyok az a szent. - Mesélj... van valakid? - érdeklődtem. Ha van valakije, akkor annál könnyebben viselem el a tényt, hogy szerencsétlen vagyok. Legalább ő legyen boldog az életben, ha már én nem.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 9:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


Tusé. Elijah nem volt ostoba, így a keserű mosolyom visszakéredzkedett az arcomra és nagyon úgy tűnt, hogy meg is szilárdította ott a helyét hallva azt a gunyoros hangnemet, amit használt. Amikor én beszéltem így, az teljesen máshogy hangzott. Természetes, hiszen azokat a szavakat én mondtam, nem nekem voltak címezve. Tőle viszont nagyon idegennek hatottak ezek a mondatok... mintha nem is ő állt volna velem szemben, hanem csak egy alteregója a rosszabb fajtából.
Nem válaszoltam, hiszen megígértem magamnak, hogy addig egy szót sem szólok, míg úgy nem dönt, hogy marad. Elégedetten nyugtáztam, hogy leült, így teljes testtel felé fordultam és nagy levegőt vettem. Kezdődhet a mesedélután.
- Először a hogyan lettem ember részt magyarázom el. - Néztem a szemeibe. Ez a tekintet... - A hasonmásommal nem jövünk ki jól. Elenával. Igazából utáljuk egymást, de ez nem is csoda. Teljesen különbözünk, már a másik létezése is idegesít mindkettőnket. - Forgattam meg a szemeimet, mint mindig, amikor valahogy szóba kerül a virágszál. - Létezett egy gyógyír, ami ideiglenesen hat a vámpírokra. AZ újszülötteket képes visszaváltoztatni véglegesen emberré, de az ilyen idős vámpírokon, mint mi csak ideig-óráig hatott. Elenával összevesztünk és elfajult a dolog. Tudod, legszívesebben megöltem volna. - Bukott ki belőlem kendőzetlenül őszintén. Már hozzászoktam ahhoz, hogy a múltban is lehettem vele őszinte, akkor most miért lenne másképp? - De nem így történt. Csak egy pillanat kellett, egy aprócska pillanat... - Mutattam ki távolságot a mutató - és hüvelyujjam között. - És megtörtént a baj. A hasonmásom az orrom alá nyomta a gyógyírt. - Sóhajtottam kissé fájdalmasat. Még mindig nehezemre esett elhinni, hogy egy újszülött legyőzött. Ha nem lett volna ott a kislánya...
- A baj az, hogy ez nem most történt, hanem hetekkel ezelőtt. Valamiért nem változom vissza és ez nagyon furcsa. Fura így, emberként élni azok után, hogy ezer évig vámpír voltam. - Sütöttem le a szemeimet.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 9:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

Azt mondja sajnálja. Pár másodpercig az arcát fürkészem és keresek valamit a szemében. A hazugság jelét. De nem találtam efféle dolgot. Elkaptam zavaromban a szememet róla és másfele bámultam. A park szépségeit fürkésztem. A madarakat a fákon, a bogarak zümmögését. Bármit ami segít nem rá figyelni. De megint megszólal. - Kislány... És most már tudod mit akarsz? - néztem rá magabiztosan. - Most már nagylány vagy? - kérdeztem vissza. Hangom teli volt gúnnyal mégsem tolakodó vagy indulatos. Bár mostanában egészen könnyen kijövök a sodromból. Ez Henrik miatt van. Túlságosan sokat járok ki hozzá, a sírjához. Kezdek becsavarodni abba, hogy senkire sem számíthatok. Elmosolyodtam és az alsó ajkamba haraptam játékosan az ajánlatára. Meg kell hagyni, hogy még mindig tudja mitől döglik a légy, na meg hogy én mitől vagyok hajlandó megenyhülni. Visszaültem mellé, bár kissé húzódzkodtam ettől az ötlettől. Kihúztam magamat kényelmesen, egyik karomat a válla mögött a párkányra tettem. - Tessék.. hallgatlak. - mondtam kicsit sürgetően. Kíváncsi voltam rá, hogy mit akar. Hogy mi történt vele. Tudni akarok mindenről.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 9:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


Összevontam a szemöldökömet. Sajnálja? Mit? Ez volt Elijah egyik legjobb, viszont egyben legrosszabb tulajdonsága is... a jó szíve, az erkölcsössége és az úriembersége. A családjában ritkaságszámba mennek ilyenek, maximum még az a bájgúnár Finn lehet hasonló, de nem, mégsem. Elijah egyedi és különleges a maga módján. Csak tudnám, hogy honnan örökölte ezeket a tulajdonságokat.
Felpillantottam rá. Próbáltam hangtalanul mély levegőt venni. Nem szerettem, ha szembesítenek a hibáimmal vagy azokkal a dolgokkal, amelyeket rossz cselekedeteknek könyveltek el. Ilyenkor olyan érzésem volt, mintha minden egyes rám olvasott bűn százszoros erővel nehezedne a vállamra. Persze ez is csak kivételes esetekben történt, ha olyanok tették, akik valamikor számítottak vagy még mindig számítanak nekem.
- Tudom, hogy bántottalak... nem akartam. - Vallottam be őszintén. - Akkoriban én magam sem tudtam, mi lenne a legjobb nekem. Mindössze egy kislány voltam, semmi több. - Nevettem el magam keserűen. Hogy szerettem-e őt? Persze. Ő is tudhatná. Mindkettejüket szerettem, őt is és Klaus-t is. Máshogyan, más miért, de szerettem őket.
- Ha leülsz mellém, minden kérdésedre válaszolok. - Jelent meg egy kis ravaszkás szín a hangomban.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 9:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

- Sajnálom. - fordultam vissza hozzá és odasétáltam elé. Így lenézve rá... olyan ártatlannak tűnt, pedig sosem volt az. Végig mértem még egyszer a tekintetemmel, aztán sóhajtottam egyet és megszólaltam. - Tatia... - kezdtem. Valamiért sosem tárgyaltunk erről. Sőt a kapcsolatunk végét sem mondtuk ki. Valahogy csak vége lett. Mindig is tudtam mikor kell emelt fővel távozni. Számomra a nők nem egyenlők a boltban kapható kis játékszerekkel. Nem csak az élvezet miatt vagyok együtt velük. - te bántottál meg és amilyen könnyen szerettem beléd, olyan nehezen is felejtettelek el... na meg azt amit tettél velem. - mondtam kicsit kesernyésen. - Igen.... - suttogtam magam elé igazolva a régmúlt eseményeit. A cipőjét néztem. Szép nőies, mint minden kis mozzanata. Annyira gyönyörű. - Még mindig az öcsémmel vagy?  - érdeklődtem udvariasan. Próbáltam nem kimutatni de szenvedtem belül. A dobozkában lévő kis dolgok utat akartak törni bennem. Mekkora egy balfék vagyok. Már régen el kellett volna sétálnom, már amikor felfedeztem, hogy ő egyike a hasonmásoknak. Túl sok időbe tartott feldolgozni a bánatot amit hagyott bennem. A szüleim próbáltam felnyalni mostanában a padlóról, mert annyira odavoltam a Petrovák miatt, de az ő jó szavaik sem igazán segítettek. Ezen már senki sem tud. - ....miért vagy ember?  - kérdeztem utólag.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 8:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia

Szinte láttam a felismerést a szemeiben és ez elégedettséggel töltött el. Jó volt tudni, hogy akármi is történjen velem, még azelőtt rájönnek az emberek, hogy ki vagyok, mielőtt bemutatkozhatnék. Elég egyetlen szó... mert Elijah-ról sütött, hogy már akkor leesett neki, ki mellé ült le, amikor megszólaltam. Lehetnek hasonmásaim, nézhetnek ki ugyanúgy és meg is próbálkozhatnak az enyémhez hasonló viselkedéssel, akkor is én vagyok az eredeti és ilyen szempontból megismételhetetlen. Néha azért jó, ha ez mindenkiben, de legfőképp bennem tudatosul. A végén lehet, hogy megcsorbul az önbizalmam. Na jó, maga a gondolat is nevetséges.
Végigjárattam a tekintetemet Elijah-n. Rövidebb lett a haja. Tetszett. Nem mintha ezelőtt nem osztottam volna a tényt, hogy az egyik legjóképűbb férfi volt, akit valaha ismertem. Elvégre szerettem, a külseje eleve azok közé a dolgok közé tartozott, amelyek anno megfogtak benne. A többi már csak hab volt a tortán. Hm... szép idők voltak azok is. Sőt, a ezer évvel ezelőtti időszak volt az egyik legjobb az életemben.
- Jó tudni, hogy idáig jutottunk. - Nyeltem egyet kissé zavartam. - Hogy már a puszta jelenlétem is elüldöz. - Húztam el a számat. Persze megértettem, hogy miért viselkedik így, de Klaus-on kívül ő is aközé a pár ember közé tartozott, akiket nem szerettem megbántva látni. És ez a kör tényleg nagyon szűk volt, ha engem és az ismerőseimet nézzük.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

Amint megszólalt már a hangszínéből tudtam, hogy ő csakis Tatia lehet. Lehet a külső miatt megtévesztő, de a hangja... sosem téveszteném össze senkiével. Már csak azért sem, mert ő volt az első szerelmem. Nem tartott túl sokáig mégis boldogan tekintek vissza azokra az időkre. Aztán jött Katerina. Az igazi volt oda vissza, mégis máig nem tudom, hogy mi fogott meg annyira benne. Talán azért mert Tatiára emlékeztetett? Nem tudom. Ezek után pedig Elenához sodort a sors egy vacsora erejéig, amit szépen el is felejtettem vele. Láttam, hogy boldog párkapcsolatban él, ezért akármennyire vonzódtam is hozzá, őt már nem akartam "megkóstolni". A lényeg az, hogy még mindig nem tudok szabadulni a Petrova hasonmásoktól... sosem fogok senkit annyira szeretni mint őket és ez borzalmas. De mindig mást választottak. Engem félrekotortak, mert túl illedelmes vagyok, túl erkölcsös. - Én is rég láttalak.... - sütöttem le a tekintetemet egy mosoly kíséretében. A friss szellő az arcomat simogatta, néhol a hajamba kapott. Megigazgattam az ingem sarkát, amit ugyancsak felkapott kicsit a szél. - Azt hiszem... rossz helyre jöttem. El kellene mennem. - mondtam kissé sürgetően, majd felálltam. Ez így mindkettőnknek kínos. Legalábbis nekem nagyon. A saját testvérem miatt rakott lapátra, miután én dobtam érte Selenát. Csúnyán elbánt az én drága büszkeségemmel és ettől zavarban éreztem magamat. Nem csoda, hogy ennyi ideig "húztuk" ezt a találkát. Az érzéseimet amit akkor iránta éreztem bezártam egy kis ládikába és jól bedobtam a pince legaljára. Nem szeretném ha ezután mikor hazatérek egy feltört kis ládika fogadjon.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 8:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


A szellő finoman simogatta az arcomat és olyan érzésem támadt, mintha soha többé nem akarnék felállni innen. Mióta visszaváltoztam emberré kezdem értékelni az élet apró szépségeit, örömeit... ezzel egyidejűleg pedig mindig el is szörnyedek magamon, hogy hogyan jutottam idáig. A vámpírok legidősebbikének körébe tartozom, a legkegyetlenebb vagyok közülük és rá kell döbbenjek, hogy szeretem a napsütést, a virágok illatát és a fák ágainak susogását? Borzasztó, nevetséges, hihetetlen. És mégis... talán ez hiányzott legjobban az emberlétből és örülök, hogy ismét átélhetem. Persze ezt magamtól nem vallanám be akárkinek.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Emberi hang ütötte meg a fülemet, méghozzá nagyon ismerős, viszont a név, amit kiejtett a száján elérte, hogy hányingerem támadjon. Elena. Neki még jövök egy visszavágóval. Nem felejtek, nehogy azt higgye a kis virágszál.
Az érkező felé fordítottam a fejem és önkénytelenül ült ki egy halvány mosoly az arcomra. Rá pont nem számítottam. Azt hittem, hogy ezen a helyen nem sokan fordulnak meg, nem nagyon volt szem előtt a park vendégseregének. Ezért is jöttem ide, mégsem fordult meg az a gondolat a fejemben, hogy miért nem hagynak békén?
- Adj hozzá még ezer évet, persze ráncok nélkül és akkor már közel fogsz járni a megfejtéshez. - Szélesedett ki a mosolyom. Úgyis rájön, ki vagyok, bár az emberlétem megmásíthatatlan jelei nem éppen a koromról árulkodnak. - Nem Elena vagyok, hanem Tatia. - Nyögtem ki azért a biztonság kedvéért. - Rég láttalak, Elijah. - Hirtelen nem tudtam mást mondani, csak ezt. Tényleg hosszú idő telt el az utolsó találkozásunk óta. Hosszú hónapok.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 7:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

★I will give you my word.
When I make a deal, I keep a deal.
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.

Henrik sírja után kissé érzékenyen ballagtam a várost járva és próbáltam valami megfogható dologra bukkanni. Sosem voltam az a fajta, aki csak úgy hagyja kicsúszni a dolgokat a keze közül, mégis... az apámmal való találkozás így ezer év után eléggé feldühített. Egyrészről borzasztóan mérges vagyok rá, amiért ennyire küzd Klaus ellen. Másrészről viszont boldog vagyok, hogy újra egymásra találtunk és minden sínen van, hogy újra egy normális apa-fiú kapcsolat születhessen köztünk.Ha ehhez az kell, hogy szemet hunyjak az öcsém megölése felett, hát legyen. Azután legalább végre boldogan fogunk élni... míg meg nem halunk. Igen, ettől félek én is. Bár apám szavát adta, hogy nem nyomnak le az én torkomon semmit, főleg nem egy gyógyírt. A kapcsolatom sosem volt jó Klaussal és miután feladtam a megtérítését, úgy döntöttem nem érdekel. Kiszállok ebből az egész csetepatéból és új életet kezdek. Persze ennek még nem jött el az ideje ahogy látom, hiszen a  múlt mindig megtalál. Akárcsak most. Helyet foglaltam egy csinos kis pavilon padján, ahol meglepetésemre egy ismerős arc fogadott. - Elena? - vontam fel az egyik szemöldökömet kérdőn.
 
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 6:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Elijah & Tatia


Mostanság túl sokszor ébredtem arra, hogy ki kellene szellőztetnem a fejem. Nem jó ez így! Rengeteg dolog történt az elmúlt időben, sőt akár napokra is leszűkíthetnénk a kört. Mennyivel jobb volt, amikor csak éltem világomat, néha-néha tovább álltam egyik városból a másikba, hogy ne legyen egyszerű a nyomomra bukkanni és élveztem az életet, amit én választottam. Nem kellett foglalkoznom senkivel és semmivel, a problémákat pedig hírből sem ismertem, mindössze az az egy gondom volt, hogy Klaus ne találjon meg. Kész, slussz passz.
Vágyakozva tekintettem vissza lelki szemeimmel ezekre az időkre. Sok álom és kevés cselekedet. Ez az! Tennem kell azért, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba, az nem elég, hogy várom a sült galambot. Nem, nem... a halogatás sem jó módszer mégis inkább úgy döntöttem, hogy leülök a kis építmény egyik padjára. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy nézelődjek. Elveszettnek éreztem magam. Tényleg az lennék? Ismét? Rossz, fura érzés. Lehunytam a szemeimet, hogy a könnyed, kissé meleg szellő segítsen rendezni a gondolataimat és ha akarja, nyugodtan takarítsa ki a fejemet. Jobb dolgom nem volt.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 10:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Vissza az elejére Go down
 

Filagória

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-