A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
Δ My soul
† Kedvenc dal :
Δ Hater
† Tartózkodási hely :
Δ Everywhere and nowhere
† Hobbi & foglalkozás :
Δ Actress
† Humor :
Δ died a few years ago



Azure Anne Nystaia ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 31, 2014 9:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sibyl & Gannicus
Start of Something Good

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az ember sokszor elgondolja azt, hogy mit is fog mondani vagy tenni, amikor újra lát egy régi ismerőst, vagy az élete nagy szerelmét. Sokszor elképzeltem én is, sokszor álmodtam erről, illetve a múlt darabkáiról, de álmaimba se gondoltam volna, hogy ilyen lesz ez az érzés, illetve hogy ezt fogom tenni. Olyan volt az egész, mintha valaki átvette volna az irányítást a testemen. Azt tettem, amit nem szerettem volna, de ez se teljesen igaz. Szerettem volna még egy-két pofont lekeverni neki, de ugyanakkor vágytam arra, hogy megízleljem ajkainak csábító és mámorító csókját. Amikor elkapta a karomat, akkor megálltam és rápillantottam. Figyeltem őt, majd pedig megráztam a fejemet.
Ne bízd el magad, mert még lehet megkapod a párját. - mondom neki kicsit viccelődve, pedig ez volt az igazság, de még magam sem akartam ebbe belegondolni. Kicsit közelebb léptem hozzá és figyeltem őt. Néztem az ismerős arcvonását, végül pedig teljesen elvesztem abban az igéző szempárban.
Persze, egészen jót, mert összevissza utaztam miattad a világban. Miattad kerültem a maffia kezére. Vajon a boszorkányod erről is beszélt, hogy a nyomokat arra felé hintette el? - kérdeztem tőle egy kicsit idegesen és feszülten. Tudni akartam, hogy mit tud, illetve hogy az ő ötlete volt-e vagy egyszerűen olyan boszorkányt fogott ki, aki szeretne engem holtan látni.
Miért gondoltad, hogy ez a helyes? Miért akartál távol tartani tőled? Szerettelek és még mindig szeretlek. Bármire képes voltam azért, hogy megtaláljalak. - folytattam a mondandómat egyre halkabban. Éreztem, amint a szívem egyre inkább fájni kezd. Fontos volt számomra, jobban mint bárki más és ez a dolog soha nem fog változni. Nem számított az, hogy mennyi dolog történt velük, mennyire távol kerültünk egymástól. Számomra csakis ez volt a fontos.
Végül pedig hangos nevetésben törtem ki miközben a könnyeim végig folytak az arcomon. Éreztem gyengéd érintését, majd pedig gyengéden végig simítottam az arcán. - Szeretlek és mindig is foglak. - suttogtam neki és biztos voltam abban, hogy rengetegen figyelik az eseményeket. Éreztem a tekintetüket rajtunk, de nem érdekelt. Gondoljon mindenki azt, mit szeretne. - Örülök annak, hogy végre hazatértél. - suttogtam az ajkai fölött, majd pedig megcsókoltam őt gyengéden és szerelemmel. Régóta nem érezhettem már a mámorító csókjait. Közben végig abban reménykedtem, hogy már nem fog eltűnni.


† Note: <3 † Words: 366
©



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 30, 2014 3:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Sibyl & Gannicus
You once told me the gods had sent me to save you

Egyszerre voltam rá kíváncsi, hogy elmúlt éveit mivel töltötte, de jelenléte egy felemnek csalódás volt, hisz ha az elmúlt évtizedeket, s lassan már századról beszélhetünk, sikeresen rejtőzködve tudtam eltölteni, ez most a sors nevű dolognak betudható közbelépés volt. Próbáltam eldönteni, hogy mi is akarok valójában, de pontosan tudtam, hogy neki is az a jobb, ha nem vagyok a közelében. Szokták mondani, hogy a háború sok mindent megváltoztat köztük az embereket is. Olybá tűnik, hogy engem is megváltoztatott, de nem pozitív irányba és ez volt az, ami ellen még ő se tehetett semmit. A szívem még ennek ellenére is az övé maradt, de gyenge pontot nekem nem szabadott tartani magaga mellett. Túl sok ellenséget gyűjtöttem össze, köztük nem csak vadászokat és vámpírokat, annál több hibridet és vérfarkast. A boszorkányokról és a maradék fajról, aki két lábon járva élt ezen a világon vagy akár a két világ között, róluk már ne is beszéljünk.
Szívverése zene volt a füleimnek és zavaró tényező, mert egy pohár kávé kevés a magamfajtának, ha az éhségről beszélünk.  Hevességét mindig is szeretem, hogy ami a szívét nyomta, annak hangot is adott. Ez volt az első tulajdonsága, ami egyből szembeötlött, már azon az első, hosszúnak tűnő és véres éjszakán, amikor még emberként tengettem mindennapjaim.
Szavai mellé tettei is bizonyították, hogy épp annyira zavart, amennyire én, de neki nem megy az, amit én próbáltam előadni. Más esetben, már lendült volna a saját kezem is, hogy figyelmeztessem az adott illetőt, hogy tudja, hol a helye, de ez nem az az eset volt. Aztán előrelépve, mintha csak ki akarna engesztelni hirtelen felindulásból elkövetett tette miatt, ajkait enyémekre tapasztotta. Nem ellenkeztem, épp ellenkezőleg, ahogy elhúzódik, úgy fut rajtam végig némi elégedetlenség és csalódottság, amiért csak ennyit kaptam. Egy ilyen nőre, mint ő, mégis ki ne vágyna az élete végéig, ha arról van szó? Az egyetlen dolog volt, az egyetlen lélegző ember –még ha nem is csak egy ember-, aki elérte, hogy magamnál többre tartsam.
Ahogy hátrálni kezdett, úgy engedett ki a lábamat uraló görcs, léptem utána, és kaptam el kezét, gyengéden, mégis határozottan.
-Bántani? Azon csodálkozom, hogy egy pofont adtál öt helyett.-mondom, s  míg egyik kezem övét fogja, másikkal letörlöm az arcán végiggördülő könnycseppeket, és próbálok egy okot adni magamnak arra, hogy miért is kellene most inkább eltűnnöm. Nem sikerül. –Igazad van, elszúrtam, leléptem, átvertelek és minden bizonnyal jó boszorkányt találtam ahhoz, hogy eltüntessen előled.-jegyzem meg ama nem mellékes dolgot, amiről csak én döntöttem, s ami talán a legnagyobb bűnöm volt ellene, amit eddigi és ezt követő életemben elkövethettem. –Jogos a dühöd, s bár mondhatnám, hogy sajnálom, amit tettem, így éreztem helyesnek, s nem mértem fel döntéseim súlyát.-engedem el kezét, s emelem meg állát annyira, hogy ragyogó, de könnyektől áztatta szemeibe pillanthassak, s elmerülhessek benne, emlékeztessem magam, hogy mit is jelentett ő nekem. Mit is jelentett és jelent most is. –Most jön az a rész, hogy mérgedben rút békává változtatsz és várhatok az igaz szerelem édes csókjára?-kérdezem, arcomon a rám jellemző mosolyommal, ami azt sugallja felé, hogy a látszat ellenére semmi sem változott. Ugyan az a problémákat elviccelő vámpír vagyok mellette, aki voltam. Ehhez értettem én igazán. Bár tetteim súlyát és következményit soha nem mértem fel igazán, úgy a problémákat sem vettem a kellő komolysággal, amit mások elvárhattak volna egy magamfajta vén rókától. -Bár akkor életem végéig béka maradnék, mert épp az szabadíthatna csak fel, aki elátkozott.-simítom meg arcát, s mintha a minket körülvevő világ, s az el-el sétáló emberek lopott és kíváncsi pillantásai megszűntek volna körülöttünk, összezsugorodott volna minden egy pillanatban, az ő pillantásában.
music:Go|words: 586 |
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
Δ My soul
† Kedvenc dal :
Δ Hater
† Tartózkodási hely :
Δ Everywhere and nowhere
† Hobbi & foglalkozás :
Δ Actress
† Humor :
Δ died a few years ago



Azure Anne Nystaia ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 29, 2014 9:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sibyl & Gannicus
Start of Something Good

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tudtam, hogy miért megyek oda, mert úgy éreztem, hogy ő figyelt engem korábban, illetve az is lehet, hogy tévedek. Nem voltam már semmiben se biztos. Régóta éltem már, de én is tévedhetek. Annyira persze én se vagyok kezdő, csak túlzottan szeretek valakit és talán emiatt már képzelődöm is. És még ott van az a dolog is, ha tévedek, akkor mit fogok tenni? Hogyan fogok tovább élni? Képes leszek egyáltalán valaha megnyugodni és elengedni őt? Megpróbálni normális életet élni? Legbelül pontosan tudtam, hogy ez képtelenség, illetve erre soha nem fog sor kerülni. Túlzottan szeretem ahhoz és ezt bizonyítja az a tény is, hogy még ennyi idő után se tudtam kiverni a fejemből és még most is azt hiszem, hogy őt pillantottam, de talán a szívsugallata nem téved...
Ideges voltam és féltem. Lassan mentem oda és a szívem olyan hangosan kalapált, hogy sok embert, akarom mondani vámpírt idegesíthetett volna már ez a "zaj". Idegesen ökölbe szorult a kezem és a ruhám ujját gyűrögettem, de amikor megszólalt, akkor már minden kétségem elszállt. Egyszerre voltam boldog és dühös is. Majd amikor megfordult, akkor még inkább elkezdtek keveredni bennem. Mérges voltam rá, hogy megakadályozta azt, hogy megtaláljam őt. Nem értettem, hogy tehette ezt. Figyelem ahogyan közelebb jött, de meg se mozdultam. Próbáltam higgadt maradni, de ez nem ment úgy, mint szerettem volna.
Ohh, lehet neked az lenne jobb, de nekem nem. - mondtam neki dühösen, majd vettem egy mély levegőt, de ez se segített, mert mielőtt bármit mondhatott volna újból neki estem. - Hogy tehetted ezt velem? Miért akartad elhitetni velem, hogy halott vagy? Ennyit jelentettem neked? - s miközben ezek a kérdések elhagyták az ajkamat egyre közelebb lépdeltem hozzá, majd pedig egy hatalmas pofont lekevertem neki. De nem sokkal később egy rövid, de annál inkább édes csókot loptam tőle, de hirtelen hátrálni kezdtem és éreztem, amint egy két könnycsepp végig fut az arcomon.
Feltúrtam az egész világot utánad, olyan dolgok történtek velem emiatt. - mondtam neki egyre halkabban és úgy éreztem, hogy a világ forogni kezd velem. Mindig is erre vágytam, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem ez a dolog. Újra rápillantottam. - Sajnálom. Nem akartalak bántani. - mondtam neki akadozva, s szinte alig hallhatóan, de ez volt az igazság. Nem szerettem volna bántani, de mégis megtettem. Nem bírtam féken tartani magamat, de ez talán annyira nem is meglepő. Az se érdekelt, ha az emberek figyeltek minket.

† Note: <3 † Words: 401
©



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 25, 2014 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Sibyl & Gannicus
You once told me the gods had sent me to save you

Észérv mellette és ellene, hogy miért ne tegyem azt, amit gondolom, hogy tenni szeretnék. Tudtam, hogy szemem nem csal, messziről kiszúrtam a távolban feltűnő ismerősen csilingelő hang mellé társuló, kecsesen és könnyedén mozgó lányt. Amikor a nevét suttogva kiejtettem, tudtam, hogy életem talán legnagyobb baklövését követem el. Eddig, már lassan több, mint egy évszázada, sikeresen léptem meg előle, erre most, a legnagyobb esélyem arra, hogy ezt elbaltázzam, még nagyobbra nő. Az észérv mellette, hogy újra magam mellé akarom édesgetni sokkal inkább volt önző, mint az előző érv. Újra érinteni akartam teste minden porcikáját, magamnak akartam tudni, s szívem még nem elfeketedett részében szerettem őt. Ez volt az egyetlen, amit még akkor sem tudtam volna teljesen kiölni magamból, ha kikapcsoltam volna mindent.
Elfordítva tekintetem próbálom kitisztítani gondolataim, legyűrni az akaratom, de a lépések közeledtével rá kell jönnöm, hogy bármennyire is próbálkozom ellenkezni ennek, egyszerűen képtelen vagyok rá. Hangja, ahogy száját elhagyja nevem, egyszerre emlékezetet arra az elesett lányra, akit megmentettem a tűz martalékától és arra a harcosra, akit faragtam belőle, akit elhagytam. Mégis mintha hangjából kihalt volna ez a harciasság, amit egykor megszerettem benne. A kényszer, hogy felülemelkedjen a határain. Lassan megfordulok, a szívverése viszont olyan hangos, hogy szinte mást se hallok abból, ami a környezetünkben zajlik. Gyors ritmus társul mellé, tekintetem arcára emelem, de a nyakán lüktető ér egy pillanatra kecsegtetőbb reményt ígér. Soha nem bántanám, mégis azzal hitegettem magam, mikor mellette voltam, hogy boszorkány, és nem ember. De ez nem volt kizáró ok.
-Jó újra látni.-préselek ki magamból olyan sablonos megjegyzést, ami a zakóhoz és a kibokszolt cipő mellé még röhejesebbé tesz. Röhejessé, mert ő ismer, előtte nem sok titkom volt. Leszámítva azt a puszta évszázadot, amikor azt hitte, hogy meghaltam. De jobb volt neki így. Legalábbis elhittem, hogy így volt. Teszek felé egy lépést, de lábaim, mint két ólomtömb húznak a Föld középpontja felé, szinte ledermesztenek. Állkapcsom megfeszülve próbálom legyűrni, a mellkasom nyomó súlyt és a fülemben dübörögve visszhangzó szívverését.
-Nem kellene itt lenned. Nekem sem kellene itt lennem.-ismerem el, mert minden meggyőződésem ellenére arcom elárul, és a puszta gondolat, amit kimondok, olyan hazugnak állít be, mintha legalább azzal vádoltam volna meg, hogy ő csak egy szellem, semmi más. Hatással volt rám, de soha nem gondoltam, hogy ennyire. Tekintetem övébe fúródik, továbbra sem tudok mozdulni. Az őrület első lépcsőfoka, ha hagyod, hogy egy nő kergessen a vesztedbe. Hagytam...
music:Go|words: 391 |
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
Δ My soul
† Kedvenc dal :
Δ Hater
† Tartózkodási hely :
Δ Everywhere and nowhere
† Hobbi & foglalkozás :
Δ Actress
† Humor :
Δ died a few years ago



Azure Anne Nystaia ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 25, 2014 4:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sibyl & Gannicus
Start of Something Good

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak pár napja voltam itt eme városban, de még mindig képes voltam eltévedni. Nem voltam rossz tájékozódó, de most sikerült néha eltévedtem. Bár az is igaz, hogy nem volt mostanában semmi konkrét célom. Annyi ideig kerestem őt, hogy kezdtem úgy érezni, hogy soha nem fogom már megtalálni. Azt is pontosan tudtam, hogy számomra csak ő létezik és senki más nem fog kelleni. Mindig is kitartó voltam, de annyi várost felkerestem már, illetve annyi varázslatot kipróbáltam már, de még mindig semmik nem történt. Nem értem miért reménykedtem abban, hogy itt megtalálhatom őt. Szerettem volna újra látni őt, érezni ajkának az érintését, hallani mély és érdes hangját, illetve újra a karjaiban álomba szenderülni.
Gyönyörű nyári nap volt, s úgy gondoltam itt az ideje felfedezni ezt a rejtélyes várost. Folyamatosan a régi idők emlékei lebegtek a szemem előtt. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, majd pedig körbe pillantottam. Sok ember járt az utcákon, s annyi ártatlan lélek volt itt. Nem értettem, hogy lehetnek még olyan emberek, akik semmit se sejtenek. Ez a város tele volt természetfeletti lényekkel, illetve érezni lehetett a boszorkányok erejét is, ami átjárta a boszorkánytemetőnek köszönhetően. Végül pedig beültem egy hangulatos helyre és megreggeliztem, illetve kértem egy kávét is. Ahogyan folytattam az utamat eltévedtem, s nem találtam vissza ahhoz a bolthoz, amit az első napon kinéztem. Leszólítottam egy fiatal nőt és segítséget kértem tőle. Hangom kedves és barátságos volt, majd hirtelen valami fura érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy valaki figyel engem. Ismerős érzés volt, mintha ismerném azt a férfit. Figyeltem őt, de az arcát nem tudtam jók kivenni, de mégis olyan volt, mintha régóta ismerném már.
Lassú léptekkel indultam el felé, de magam sem tudtam, hogy miért teszem. Nem szoktam csak úgy idegenekhez odamenni, de most egy láthatatlan kéz lökött felé. Majd hirtelen kellő távolságba megálltam és figyeltem a férfi testalkatát, a haját, majd halkan, de csilingelő hangon megszólaltam. - Gannicus? -  Nem tudtam megmondani, hogy mi lesz, akkor ha tévedek, de most nem is ez volt a lényeg. A szívem a torkomban dobogott, de úgy éreztem, hogy az utolsó reménybe is kapaszkodnom kell.

† Note: <3 † Words: 348
©



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 25, 2014 2:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak ültem élettelen teste mellett. Egyszerűen.. nem tudtam feldolgozni a történteket.. olyan hirtelen történt minden, s bár nem most látok először halált ez most teljesen más történet. Idejét se tudom hogy mikor törődtem utoljára valakivel.. de előre látható volt. Hatalmas hibát követtünk, követtem el azzal hogy hagytam sodródni az árral és közelebb engedtem magamhoz. Még ha burkoltan is, de én is vágytam szeretetre amit megkaptam tőle.. és végül.. így végezte. A földön feküdve vérében fagyva. A történteket még én sem tudom visszafordítani s hiszem hogy minden okkal történik.. még ha ennyire fáj is. Nem szabadott volna hagynom hogy Rian belerondítson a kapcsolatunkba, de már késő bánat ezen pedig nem fogok siránkozni. Megtörtént.. még ha nem is fogadom el. Lehunyom szememet s az együtt töltött időnkre gondolok vissza.. annyi mindent átéltünk már és pont egy ilyen okozza vesztét?! Megannyi rossz de megannyi jó emlék is beugrik róla.. a mosolya, a fenyegetései kezdetektől fogva.. annyira ellentétek voltunk, de mégis vonzottuk egymást..
Az emlékek hirtelen megtörnek. Letörlöm könnyeimet, befejezem a sírást. Egyszerűen annyira fájt hogy elveszítettem életem szerelmét, hogy akaratlanul is kikapcsoltam érzéseimet. Felállok, innentől rohadtul nem érdekel senki és semmi csak az számít hogy nekem jó legyen. Oldalra fordítom fejemet egy utolsót pillantva testére, s egy kisebb fajta mosolyt villantok arcomon. - Hiba volt.. - Csak ennyit préselek ki magamból, annyira sem méltatva hogy befejezzem a mondatot. Megfordulok ott hagyva testét már a napsugaraiban pompázva, majd zsebre tett kézzel eltűnök a helyszínről.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: skyfall | MEGJEGYZÉS: köszöntem.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 25, 2014 12:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Sibyl & Gannicus
You once told me the gods had sent me to save you

Egy pohár kávéval a kezemben indultam el, immár gyalog szerrel az utcán. Ahogy elhaladtam a kirakatok előtt, rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, mit keresek itt. Nincs munka, ami ide hozott, a mellettem elsétálók pedig bizonyára érdekesnek találtak, mint a városba érkező különc szerzetet. Hajam tarkómon összefogva hagytam, zakót vettem fel egy egyszerű fehér pólóval és a zakóhoz színben és anyagban passzoló nadrággal. Üzletemberhez hasonlítottam a leginkább, mégis kitűntem innen is. A tükörkép, ami minden nap visszanézett rám, közel ötszáz éve, ha nem több ideje, de ugyan olyan harmincas éveiben járó férfira emlékeztettek, mint amilyen egykoron voltam. Kávémmal a kezemben tovább sétáltam, egy filagória felé, ami alá beérve, nekitámaszkodtam az egyik oszlopnak, kávém lehelyezve a vízszintesen fekvő lécre, fordítottam hátat a mozgalmas utcának, és néztem inkább a bokrokat. Egyszerre tűntem most reményvesztettnek és egyszerre éreztem magam jól a magányomban. A kezemen lévő gyűrűre bámultam, összevonva szemöldököm. Az előző, s egyben első gyűrűm annyira ósdin mutatott, ráadásul csak arra emlékeztetett, hogy hány embernek fordítottam hátat, így csináltattam egy újat, de a boszorka kissé sokat kért, így miután megkaparintottam a nappali mozgásra alkalmas ékszert, eltettem láb alól. Fiatal volt és meggondolatlan, aki azt hiszi, hogy parancsolhat egy magamfajtának. Ideje volt felébreszteni a leányálomból, bár kétlem, hogy az engem üldöző elveszett lelkek között, nem találna magának társaságot. A lista hosszú volt és véráztatta.
Ahogy ácsorogtam, és a kávém iszogattam, egy ismerős hang csendült fel a fülemben, s bár eleinte azt hittem, hogy az emlékeim űznek velem csúf játékot, hamar rá kellett jönnöm, hogy a hang nem holmi visszhang. Megfordultam és a távolban megpillantottam a lányt, akit igazán soha nem tudtam elengedni magamtól. Az egyetlen kapaszkodóm volt, de a világháborúk kitörése közepedet jobbnak láttam, ha nem hozok több bajt a fejére.
-Sibyl…-suttogom a kávésbögrét szorongatva, de rájövök, hogy ezzel kockára teszem azt, amit az elmúlt évek alatt felépítettem a lány ellen. A jégfal, ami szívem uralta, nem törhetett meg ilyen egyszerűen. Visszafordultam hát a növények felé, ujjaim a deszkába mélyedtek, s szinte éreztem, ahogy legbelül összecsap a józan eszem és az akaratom, a vágyaim. Hát ilyen egyszerű lenne? Nem hagyhatom magam, most nem.
music:Leader of the Broken Hearts|words: 349 |
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 24, 2014 5:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

to L
one day everybody will die and be forgotten
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elegem volt már ebből az egészből, hiszen pontosan tudtam, hogy nem volt mindig angyal. Pontosan tudtam, hogy amit Sean-el tettem az se volt szép dolog, de azt se lehet a mentségem, hogy tinédzser voltam és azért tettem. Egyszerűen csak dühös voltam, illetve szerelmes belé, vagyis azt hittem, hogy az vagyok, de tévedtem. Ez már minden volt, csak nem szerelem. Utána megjelent L is az életemben. Nem tudtam, hogy miért és mi fog történni. Sodródni akartam az árral, mert magam sem tudhattam előre azt, hogy ez fog történni. Fura volt az, amit láttam. Látni a testemet és L-t fölötte. Hallottam a szavait, de fogalmam sem volt arról, hogy ő is hall-e engem.
Itt vagyok! - mondtam kicsit sietve, de úgy tűnt, hogy nem nagyon hallja ezt. Nem tudtam volna megmondani, hogy kire is vagyok jobban dühös. Rianra, rá, vagy saját magamra, hogy hagytam beleélni magamat abba, hogy boldog is lehetek. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Lassan sétáltam oda L-hez. Gyengéden végig simítottam arcának az egyik oldalán, majd pedig egy apró csókot leheltem az arcára. Nem tudtam, hogy érzi-e a dolgot vagy nem, de már nem is ez volt fontos, hanem az, hogy el tudjon engedni.
Ég veled. -mondtam neki szomorúan, majd pedig elsétáltam a ködben. Nem tudtam, hogy merre menjek vagy éppen mitévő legyek, de az biztos, hogy találnom kell egy boszit, aki visszahozna engem. Féltem attól, hogy mi fog ezek után történni, de úgy éreztem, hogy ez a legjobb amit tehetek. Nem tudtam, hogy valaha élni fogok-e, de meg kell próbálnom mindent a célért, illetve utána majd ráérek gondolkozni azon, hogy mit is kezdek az életemmel, ha újra élek.


Köszönöm a játékot. (:
[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 17, 2014 2:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom elrejteni a könnyeimet, hiába is próbálok, hiába ellenkezek jön magától. Mint egy hisztis kislány, kb úgy nézhetek ki de nem tudok mit csinálni. Talán életem szerelme itt fekszik karjaimban, amivel még nem is lenne probléma ha nem a halálán lenne. Olyan szinten idegesít ez a tehetetlenség, hogy semmit nem tudok tenni ez ellen csak hagyom hogy meghaljon.. hívhatnám a mentőket, és tehetnék ehhez hasonló dolgokat is de tudom hogy csak felesleges köröket futnék vele. A nyakából dől a vér, a többi sebéről nem is beszélve amit Rian okozott.. minden az én hibám. Ez az egész.. tudtam , hogy nem kellett volna hagynom hogy megtörténjen mindez velünk, nem szabadott volna közel engednem magamhoz. De már késő ezen agyalni. Hibáztathatom magamat, azzal nem változna semmit sem a helyzet. - Kendra. Hallasz engem?! Visszahozlak! Ígérem! - Szinte már torkom szakadtából üvöltöm neki szavaimat. Amik talán az utolsó szavaim is számára egyben. A haját eltűröm arcából majd letörlöm könnyeimet, s befejezem a siránkozást. Elhatároztam magam. Történhet bármi, ezzel nem fogok megtörni. Nem.. minden erőmmel azon leszek hogy visszahozzam őt, mert ez.. ilyen véget számunkra nem fogadok el. Rian.. megfogja bánni hogy ezt tette velünk. Mostantól csak is a bosszúnak a fogok élni, illetve hogy visszahozzam szívem választottját az élők közé. Ha ez megtörténik.. úgy fogok vigyázni rá mint még soha. Esküszöm, tényleg magamhoz láncolom.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: just one last time | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 05, 2014 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L + Rian
one day everybody will die and be forgotten
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem akartam a játékszere lenni, de mégis az lettem. Egyszerűen nem tudtam fékezni magamat és pontosan azt tettem, amit nem kellett volna. Megtámadtam őt. Láttam a mosolyát, láttam azt, hogy pontosan erre vágyott, hogy a kezére játsszak és én balga módra meg is tettem. Úgy viselkedtem, mint egy kezdő, nem pedig úgy, ahogyan egy hozzám hasonló személy tenné. Megtanultam nem az érzéseimre hagyatkozni, de ha L-el voltam, akkor soha nem sikerült ehhez tartanom magamat. Egyszerűen elvesztettem mindig az önkontrollt. Olyan az egész, mintha ő váltaná ki belőlem, pedig nem így van. Egyszerűen mellette csak önmagam lehetek és nem kell megjátszanom magamat, de most talán jobb lett volna, ha nem lépek, de ha az ember szeret valakit, akkor soha nem az eszére hallgat, hanem a szívére.
Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de soha nem gondoltam volna azt, hogy ez a hajnal az én halálommal fog véget érni és ezzel fog kezdődni a nap. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy L exe keze által fogok meghalni, hamarabb gondoltam volna azt, hogy Sean fog megölni, de ez talán annyira nem is meglepő. Éreztem azt, amit csinált, mert nem csak a vérem serkent ki, hanem a könnyeim is a fájdalomtól, de egy hangot se ejtettem ki az ajkaimon. Nem akartam Riannak megadni ezt az örömet, de abban már ekkor is biztos voltam, hogy soha se fogom elfelejteni azt amit tett és mindent meg fogok tenni azért, hogy bosszút álljak érte kerüljön bármibe is. Nem sokkal később a földön feküdtem, de minden erőmet összeszedtem és újra feltornáztam magamat legalább ülőhelyzetbe, így pontosan láthattam azt, hogy mi is történik. A kezem ökölbe szorult és az ajkamba haraptam, mert egyáltalán nem tetszett az amit Rian csinált L-el. Régen talán együtt voltak, de most semmi joga nincs megcsókolni őt, de azt se értettem, hogy miért zavar ennyire, mert még soha se voltam képes bevallani magamnak azt, hogy szeretem őt... Vámpír, de még ez se zavart.
Amint kiélvezte az elnyújtotta lehetőségeket újra ott termet mögöttem. Egyáltalán nem tetszett ez a helyzet, illetve a hanghordozása se, majd szép lassan ejtett rajtam két sebet, aminek esélye se volt begyógyulnia, de pár pillanattal később megéreztem körmének élességét is és ekkor már tudtam, hogy hamarosan megismerem a másvilágot és egy új élet fog rám várni. Hallottam amint egyre távolabb ment, miközben szép lassan eldőltem és a földre zuhantam. Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Nem bírtam beszélni, csak könnyeim folytak. Nem akartam elveszíteni L-t, de nem tehettem már semmit se, legalább ő jól van és él. Csakis ez számít, illetve a sebeimnek köszönhetően az egész testem fájdalomban úszott és emiatt is egyre sűrűbben kezdtek el potyogni a könnyeim. Hallottam L szavait, de már nem bírtam felelni rá. Egy biztató mosolyt küldtem felé, mert én se akartam meghalni, de éreztem, amint a hidegség járja át a testemet, illetve a halál keze kinyúlt értem. Szép lassan körém fonta a karját és elkezdett magával rántani. Kisgyerek módjára toporzékolni kezdtem, majd pedig dobbantottam egy nagyot és elüvöltöttem magamat.- Miféle kegyetlen játékot űzöl velem univerzum? - fogalmam sem volt arról, hogy valaki esetleg lát-e engem vagy hall, de most nem is érdekelt. Dühös és szomorú is voltam egyben.



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 03, 2014 8:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L + Rian


[You must be registered and logged in to see this image.]
Hihetetlen. Hihetetlen hogy mennyire vonzzuk a bajt magunk után és egy nyugodalmas percünk nem lehet egymással. Bár , ez már akkor is kilőve ha csak kettesben vagyunk.. mindig van valami.. valami, amin vagy összekapunk, vagy megzavarnak, vagy történik valami.. kivétel nélkül. Ez a zavaró tényező jelen esetben Rian volt, és őszintén szólva nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Be kell hogy valljam, kétség kívül erősebb és ravaszabb, talán gonoszabb is nálam s látva ahogy elintézte Kendrát.. ő egy olyan alak, aki nem viccel ilyenekkel, véghez viszi az akaratát. Ezért is akartam kicsit elcsalogatni.. mert, ha valakit ma itt elrak akkor az én legyek, én szenvedjek, s ne a lány akit szeretek. Neki elég volt mára, mind testileg és mind lelkiekben is. Ezért is örültem annyira, mikor velem foglalkozott végre, utánam jött bármennyire is fájt egyszerűen nem érdekelt. - Vicces. Te sem tudod mit akarsz nem de?  - Megmosolyogtat, bár amolyan gúnyosan. Az imént még azt mondta nem akar véget vetni a műsornak, most meg.. teljesen az ellentettjét. Alap helyzetben élvezném ha egy nő ennyire dominál, de róla van szó és őszintén, undorom tőle, undorom a közelségétől. Megcsókol.. bármennyire ellenkezek nem tudok mit tenni ellenne, és ez idegesít.. már értem hogy miről is beszélt Kendra. Teljesen átérzem. - Ne csókolgass. Ne érj hozzám.  - Szúrós tekintettel nézek a nőre, majd arcon köpöm. Hiába gusztustalan tett, egyszerűen nem tudok már uralkodni magamon. De, meg is kapom érte a jutalmamat. Érzem ahogy a karó átvágva bőrömet egyre mélyebben belém hatol, ahogy átvágja a húsomat.. eszméletlenül fáj, nem sokon múlt hogy a szívemet találja el. Valószínűleg, direkt csinálta. - Ennyi? Meg sem éreztem.  - Felnevetek, provokálom őt ezzel elkövetve valószínűleg életem eddigi legnagyobb hibáját azután, hogy összeálltam vele. Hiába, még engem is mozgás képtelenné tesz még ha csak egy pillanatig is. Nem tudom kihúzni a karót.. felnézek. Rájuk. A látvány láttán pedig magamba töröm a karót. Teljesen lesokkolok.. most szembesültem vele mennyire is szeretem Kendrát, hogy mennyire is nem akarom elveszíteni őt. Odarohanok hozzá,  majd letérdelek mellé s ölembe húzom a lányt. - Meg ne halj nekem érted?! Azt soha nem bocsátom meg.. - Fogom őt, a kezembe tartom, még sem tudok semmit sem tenni az egész ellen és ez kiborít. Nem hagyhatom elveszíteni.. életem szerelmét. - Kendra.. tarts ki. Kérlek.  - Igyekszem minél többet hozzábeszélni, tartani benne a lelket közben pedig elnyomni a vérző sebeit, de mind hiába. - Szeretlek. - Érzem ahogy lassan kiszáll belőle az élet, s valószínűleg ez az utolsó neki szánt szavam. Vérével áztatott kezemmel végig simítom arcát, szememből áradó könnyeimmel lemosva azt. Rég volt.. mikor szinte már üvöltöttem, vagy éppen sírtam. Komolyan csak ennyire lennék képes?


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: just one last time | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
↷ Seven Devils
† Tartózkodási hely :
↷ in the shade
† Hobbi & foglalkozás :
↷ Playing with people
† Humor :
↷ low



Rian Cannavaro ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



My little toy&& his love
Good bye littleWolf!  

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Biztos voltam abban, hogy még mindig emlékszik a múltra. Ohh, én soha se fogom elfelejteni, mert annyira könnyű dolgom volt vele, hogy csak na. Talán pontosan emiatt változtattam át őt anno vámpírrá, mert olyan személy volt, akitől soha se akartam megszabadulni. Természetesen nem olyan értelemben, mert soha se szerettem igazán, én olyanra már nem lennék képes. Egyszer szerettem valakit igazán, de még az is eltiport és biztos vagyok abban, ha újra a közelembe mer jönni, akkor örömmel fogom megölni őt. Két férfi volt régen is és most is, akiket szívesen láttam volna kínok között vergődni. Egyik Nolan volt, a másik meg L. Kim nem tett semmi rosszat se, de vele annyira könnyű volt játszani, hogy csak na. Ő amolyan házi kedvenc lett számomra, akitől soha se tudnék megválni, mert élvezettel nézem azt, ahogyan újra és újra megtörhetem, illetve a földbe döngölhetem.
Látom a tekintetében, hogy nem hiszi el, amit mondok, de nagyon nem ismer. Sokkal rosszabb lettem, mint amikor utoljára látott. Képes lennék habozás nélkül megölni még őt is, ha nem arra vágynék, hogy lássam a szenvedését és a vergődését, ami a partra vetett halhoz hasonlítana. De itt van nekem a bolhás, egyszer már elláttam a baját és megmondtam akkor is neki, hogy több figyelmeztetés nem lesz. Biztos voltam abban, hogy nem sokáig fog ülni nyugodtan a helyén, de ez csak nekem fog kedvezni, mert örömmel fogom felsérteni a tökéletes bőrét és utána hagyni, hogy meghaljon. Még végig is nézném, ha nem untatna L sírása. Soha se szerettem a szappanoperákat és ez biztosan olyan jelenet lesz, ha esetleg erre sor kerülne, de minden tőlük függ.
Hallgatom, de nem válaszoltam arra, amit mondott. Eddig se változott és nagyon el van tévedve szegényem, ha azt hiszi, hogy valaha is jó fiú lesz belőle. Ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy soha senki se lenne képes megváltoztatni őt. Láttam már harcolni, a bajt keresni, illetve különböző ágyasokkal is láttam már, miért pont most változna meg? Még a bolhás se tudna tenni semmit se, egyszerűen csak megölnék egymást. Ez se lenne rossz, mondjuk azt biztosan popcorn kíséretében nézném végig. Hallom, amint valami reccsen és nem sokkal később fájdalom hasit a lábamba, de egy hangot se adok ki, csak még jobban rá nehezedek a lábammal a nyakára. Egy kisebb gúnyos nevetést töri meg a csendet és a szél játékát.- Ez a különbség köztünk, mert én a kezdetektől fogva csak bántani akartalak és játszani veled. Túl könnyű préda voltál  és most is az vagy. - mondtam neki minden érzelem nélkül, majd pedig kivettem a lábamból a sarkat, de a következő pillanatban már Kendrával voltam és L-t néztem mosolyogva. Szerettem mindig játszani vele és ez most se volt másképpen.
Figyeltem ahogyan lehunyja a szemét, majd a kérdésére csak egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon. Miért kellene bármit is elsietnem, ha ki is élvezhetem a dolgot. Ez olyan, mint a szex. Ki kell élvezni és úszni kell a mámorban. Tudom jól, hogy mennyire fáj neki, mert ha nem érdekelné őt, akkor egy pillanatra se csukná be a szemét, illetve a szívverése is elárulja őt.
Egy kis játék, egy kis szórakozást, ez nekem olyan, mint a szerencsejáték függőknek a Kasino, illetve az ilyesmi helyek. Kényelmesen elhelyezkedem a padon, majd amilyen ritmusban Kendra vére földet ér, olyan ritmusban utánoztam annak a hangját, hogy még jobban idegesítsem L-t. Mosolyogva pillantok fel rá, amikor megáll előttem és kíváncsian várom, hogy mit is fog tenni. - Tudod én szeretem kiélvezni a műsorokat, de hidd el még messze sincsen vége ennek az egésznek. - mondtam neki higgadtan és még az se érdekel, hogy a keze a nyakamon pihen. Unalmasan sóhajtottam, majd pedig elkapva mind a kettő kezét fordítok a helyzeten és a padra lököm, én pedig az ölébe ülök. Érzem a lány tekintetét magamon, majd pedig közelebb hajolok L-hez, de úgy, hogy a fejét ne tudja elfordítani. Tartom őt, illetve a másik kezemmel pedig a karót fogom. -Azt szeretnéd, hogy legyen vége a műsornak? Rendben, megkapod.- majd pedig egy csókot lopva tőle, újra belé lököm a karót, de sokkal mélyebbre, illetve még meg is forgatom benne, majd pedig felállok és kibújok a cipőmből. Lassan sétálok Kendra felé, de közben néha-néha hátrapillantok L-re és figyelem ahogyan küzd a karóval. - Te akartad, szóval magadra vess. - mondtam neki egy ördögi mosollyal, majd pedig egy aprócska kést veszek elő és Kendra nyakához tartom, miközben a hajánál fogva hátra rántom a fejét.
-Remélem készen állsz a befejezésre. -mondtam neki ördögi mosollyal, majd először a lány hasába, végül pedig a mellkasába döftem a kést, s végül pedig a kezemmel sértem fel a nyakát, hogy rövid időn belül elvérezzen. Ezek után pedig, mint aki jól végezte a dolgát a földre lököm a szerencsétlen farkast és eltűnök a sötétségben. Soha nem szerettem a drámát és a lányt se. Megérdemli a dolgot, de azért kíváncsi lennék L arcára, amikor megtudta, hogy mégis csak kegyetlenebb vagyok, mint aminek gondolt.
a hozzászólás L & Kendranak készült, 809 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Köszönöm a játékot 38    

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 26, 2014 10:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L + Rian


[You must be registered and logged in to see this image.]
El sem tudom mondani mennyire nem volt kedvem Rianhoz, hallgatni az üres fenyegetéseit ráadásul pont most. Nyűg az egész.. fogalmam sincs hogy a régi énem mit látott benne, mit szeretett benne annyira..akit szerencsére eltiportam. Ezzel együtt pedig az iránta táplált érzéseimet is. Egészen eddig féltem, hogy mi lesz ha újra látom őt.. de merem kijelenteni egy cseppnyi bizonytalanság nélkül is, hogy egyáltalán nem váltotta ki belőlem a várt, vagy nem várt érzéseket. Pusztán a gyűlölet maradt, semmi más. Számomra már csak Kendra létezik, s mielőtt tennék bármit is el kell csalogatnom innen ezt a nőszemélyt. Így, vagy úgy.. de megteszem. Tisztában vagyok az erőkülönbséggel, s hiába megyünk ketten többre, az esélyünk egyáltalán nem jobb Kendra állapota miatt. Még mindig lábadozik.. lassan gyógyul. Hála neki. Szúrós tekintettel nézek rá. Megesz az ideg hogy itt áll előttem aki ezt tette vele, s szinte még én is tehetetlen vagyok vele szemben.- Soha nem fogok változni? - Felnevetek. Ekkora viccet is régen hallottam. Az akkori énem még egy légynek sem ártott volna. A földön tart. Ráadásul, a magassarkújával. Óvatlan volt, vagy csak túlbecsüli magát hogy tud kétfelé is figyelni. Mit gondolt? Hogy hagyni fogom hogy ezt tegye velem? Szeretem viszonozni az efféle szívességeket, de honnan is tudhatná ? Rohadtul nem ismeri az új énemet, csak a régi, szánalmas, kis ártatlan L-t. A sarkához nyúlva töröm le a cipője végét. Nyilván nem fog neki örülni de mégis.. kit érdekel? Ezután jön csak az izgi rész.. a lábába szúrom azt. - Régen.. még csak eszembe se jutott volna, hogy bántsalak. - Hangom kissé sajnálkozó.. mintha sajnálnám hogy végül így alakult köztünk minden.
Nézem amit művel Kendrával. A szívem majd megszakad érte de erősnek kell lennem, érzelemmentesnek mutatnom magam. Régen annyira ment ez a dolog.. a fülemben cseng megállás nélkül ahogy a lány csöpögő vére végül földet ér.. szinte összerezzenek rá. Lehunyom szememet, erőt veszek magamon majd Rianra nézek. - Ennyi? Öregszel Rian. Csalódtam benned. - Jelentem ki a szokásos gúnyos mosollyal arcomon. Az hogy tudok ennyire nem törődöm lenni, az hogy ő itt van és próbál nekünk keresztbe tenni lassan de felnyitja a szememet, hogy mennyire is nem vagyok egy efféle kapcsolatba tartozó ember.
Időbe észlelek mindent. Nem hiába nézegettem hátra, számítottam valami hasonló kiindulásra tőle, de hiába. Hiába kapom el kezét, megállítani nem tudom s a faág egyenesen a gyomromban ér célba. Válaszul csak mosolygom. Nem foglalkozok a fájdalommal. Elértem a célomat, csak ez számít és eltereltem a figyelmét. - Nem unod már a "műsort" , Rian? - Lassan kihúzom magamból az ágat, majd kitárom kezeimet s közelítek felé. - Váltani kéne már.. - Figyelmen kívül hagyom Kendrát. Még mindig próbálom úgy beállítani a helyzetet, hogy tényleg nem jelent számomra semmit a lány, hiába menne érte minden egyes porcikám. A padhoz megyek, s Rian elé lépve hajolok közelebb. - ..nem gondolod? - Fejezem be végül a mondatomat s egy hirtelen mozdulattal a torkához nyúlok, de egyelőre csak fogom. A másik kezemben lévő hegyes végű, nem rég belém hasított faággal simítom végig arcát néhol felsértve tökéletes arcát, s összekenve véremmel.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: bad boy | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
↷ Seven Devils
† Tartózkodási hely :
↷ in the shade
† Hobbi & foglalkozás :
↷ Playing with people
† Humor :
↷ low



Rian Cannavaro ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 20, 2014 4:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



My little toy&& his love
Did you missme?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Soha se gondoltam volna, hogy ennyire könnyű dolgom lesz és most nem csak a jelenlegi helyzetre gondolok, hanem a múltra is. Annyi hős szerelmes volt L, hogy ennél könnyebb dolgom nem is lehetett volna vele anno. Mindig is tudtam, hogy könnyen az ujjaim köré tudom csavarni az ellenkező nem egyedeit, de L-el még annál is könnyebb volt, illetve most is. Annyira édes volt ahogyan elfelejtkezett rólam, óvatlan lett ez a lány miatt. Talán igaz a mondás, hogy a szerelem képes elvenni az emberek eszét, mert szemmel láthatóan L-nél megtörtént. Élveztem minden egyes pillanatát eme kis műsornak, illetve azt is, hogy úgy voltam a közelében az elmúlt hónapban, hogy fogalma se volt róla. Mindig is mestere voltam a rejtőzködésnek és mások megtévesztésének, szóval ezen már meg se lepődök, hogy vele szemben ennyire könnyű dolgom volt.
Hangosan elnevettem magamat azon amit mondott és hidegen hagyott teljesen a véleménye. Pontosan tudom, hogy milyen vagyok és nem érdekel az, hogy ő éppen lebecsül engem vagy nem. Régóta nem találkoztunk már és ha azt hiszi, hogy az volt a legkegyetlenebb énem, akkor nagyon is téved. Sokat változtam az elmúlt évek alatt, fejlődtem és mondhatni még kegyetlenebb lettem mindenkivel szemben. Senkiben se bízok meg csak magamban és még a saját embereimet is képes vagyok megölni hidegvérrel, de L maradjon csak meg abban a tudatban, hogy az volt a legrosszabb énem és akkor megint nyert ügyem lesz.
Te soha nem fogsz változni és ez tényleg szánalmas. - mondtam neki undorodva, amikor a bugyimról kezdett elbeszélni, majd a magassarkú cipőmet még jobban a nyakához nyomtam. Nem érdekelt az se, hogy kiserken-e a vére vagy nem, de még éppen idejében akart nekem támadni a farkaska, de persze gyenge volt mint a harmat és a kezeim között végezte vergődve. Figyeltem L-t és a játékát, majd egy féloldalas mosoly jelent meg az arcomon. Az egyik kezem végig siklott a lány arcán, egészen a nyakára, majd egy picit lejjebb, de közben szorosan tartottam a másik kezemmel. - Ha te mondod, akkor biztosan így van és akkor ez se fog meghatni. - s azzal a lendülettel egy apró sebet ejtettem a lány mellkasán és figyeltem ahogyan a vér végig folyik a hamvas bőrén. - Látod angyalom, erre képesek a férfiak. Képesek letagadni az érzésüket, mert azt hiszik azzal csak segítenek a másikon, pedig ez nem igaz. - mondtam Kendrának mosolyogva, majd pedig L-re pillantottam és az ujjammal kerestem a következő célpontot a testén és újra felsértettem a bőrét. Éreztem, amint a kezem között vergődik, de nem nagyon érdekelt és közben végig L-t néztem. Én képes leszek eljátszadozni mind a kettővel, de egy hirtelen ötlettől vezérelve elengedtem a bolhást és a földre löktem, vagyis a térdére esett. Mosolyogva léptem el tőle, majd pedig hirtelen az egyik bokornál teremtem amely mellett voltak törött ágak, felkaptam egyet és habozás nélkül ott teremtem L-nél és a gyomrába vágtam. - Erre gondoltál? Azt hitted, hogy te méltó ellenfél lennél? Ne feledd, hogy csak egy játékszer voltál számomra és semmi több, illetve gyengébb is vagy nálam. - Majd ezek után mögé léptem és a fejét felemeltem. - Nézd meg jól, hogy mit tettél. A szemed láttára fog kínok között vergődve elvérezni az, akit állítólag nem szeretsz. - súgtam a fülébe, majd pedig helyett foglaltam a padon és mosolyogva pillantottam az egyikükről a másikra.

a hozzászólás L & Kendranak készült, 544 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Bocsánat a késés miatt. 27  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 14, 2014 2:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L + Rian


[You must be registered and logged in to see this image.]
Túl óvatlan voltam. Vagyis, mindketten. Leengedtem a védelmem, a figyelmem.. és egyszerűen annyira elvoltam foglalva Kendrával hogy ekkora hibát vétettem.. vétettünk. Hogy nem vehettük észre hogy itt van? Most már késő bánat..hiába minden, visszafordítani semmit nem lehet. Ha egyedül lennék még azt mondom oké, elviselem.. csináljon amit akar, de Kendra.. túlságosan féltem őt. Nem akarom ezt a kettőt egy térségbe látni, valahogy magamra kell hívnom Rian figyelmét, de teljesen. Mert ha ezt tovább folytatjuk semmi jóra nem vezet.
A kezemben tartom a szívét és csak egy mozdulat választ el attól, hogy végleg véget vethessek ennek az egésznek, a szenvedésemnek, mondhatni. De egyszerűen képtelen vagyok rá, képtelen vagyok megtenni. Nem tudom miért de összezavarodtam.- Túl sokat képzelsz magadról. - Még hogy fekete rózsa.. ne vicceljen velem. Még csak egy kavicsot se adnék neki ha rám erőltetnék se. Még azt is sajnálnám tőle. Lehet hogy régen az életemet is eldobtam volna magam érte, de már más idők járnak. Amennyire szerettem akkor, most annyira gyűlölöm őt. Ellenszenves, ráadásul két erős személyiség nem fér el egymás mellett.
Egy pillanat alatt megfogta a kezemet, kicsavarta majd végül a földön végeztem. Magassarkúját a torkomnak szegezi.. még élvezném is a helyzetet ha nem róla lenne szó.. mindig is szerettem az erős nőket. - Hmm. Fekete? - Pillantok be a szoknyája alá megnyalva számat s mit sem foglalkozva fenyegetőzésével. Lehet hogy idősebb, de a ravaszságban nem lennék olyan biztos. Az ő vére által lettem az, aki most vagyok.. ez tény. Nem is tagadom. De. Nem tanított semmire, szimplán csak magamra hagyott.. ebben az új világba amibe bele csöppentem oly hirtelen magamra voltam hagyatkozva. Én voltam, s vagyok is a magam ura, mestere.
Lassan felálltam.. a kezem megfogtam s egy mozdulattal visszarántottam a helyére. Felnevettem szavain jólesően s szemrebbenés nélkül figyeltem ahogy szorítja Kendra nyakát, s keresztbe fontam kezemet. - Mondtam már.. ő nem jelent semmit. Csak szórakoztam vele, hogy elüssem az időmet és az unalmamat..valami.. jobbat találj ki. - Mosolyodtam el baljósan, majd Kendrára pillantottam. Tekintetem teljesen üres, semmiről nem árulkodik, mintha tényleg az igazat beszélném, pedig közben magamban.. alig tudom visszafogni magam. De, ha kiborulnék vagy bármi ilyet tennék azzal csak saját magunk ellen játszok. - Gyáva vagy Rian. Gyengébbekkel bárki kikezdene. - Terelek.. mást nem tudok. Még mindig el kell érnem hogy velem foglalkozzon valahogy, s engedje el Kendrát.. még ha ehhez ilyeneket is kell mondanom. - De, szólj ha befejezted és készen állsz valami nagyobb falatra.  - Elfordulok, s intek nekik majd szép lassan eltávolodom tőlük, félszemmel hátranézve. Nem szeretnék semmi váratlant, illetve.. csak biztonságban akarom tudni a lányt, akit szeretek.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: bad boy | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
↷ Seven Devils
† Tartózkodási hely :
↷ in the shade
† Hobbi & foglalkozás :
↷ Playing with people
† Humor :
↷ low



Rian Cannavaro ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 12, 2014 2:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



My little toy&& his love
Did you missme?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Soha se voltam angyal. Igaza volt az embereknek és a szolgáimnak is, hogy engem maga a pokol küldött, hiszen élvezettel öltem meg másokat. Szerettem látni azt, ahogyan vérük végig folyik a tökéletes vagy a kevésbé tökéletes testükön. A sikolyuk és a könyörgésük zene volt a füleimnek. Biztos vagyok abban, hogy sokan befogtál volna a fülüket, de én soha se tettem. Élveztem és gyönyörködtem. Ez mondhatni a hobbim volt, vagy legalábbis olyan. Nem más tett ilyenné, hanem én ilyennek születtem. L-t én tettem olyanná, amilyen mostanában, de ez egyáltalán nem érdekelt, hsizen csak akkor volt képes tényleg kegyetlen lenni, ha kikapcsolta az érzéseit. Egyszer már elértem nála azt, hogy ez megtörténjen, vajon képes lennék újra megtenni? Hmm, érdekes lenne, ha nem az én kezem által halna meg a bolhás, hanem a saját kezei által. Kíváncsi lennék, hogy mit tenne, akkor amikor magához térne a pici L. Ohh, talán még popcornt is rendelnék, hiszen élvezettel nézném azt ahogyan ezek a dolgok megtörténnének.
Láttam azt, hogy se L és se a drága kicsi Kendra nem nagyon tud uralkodni magán, de pontosan ez lett volna a célom. Ha ideges az ember, vagy dühös, akkor sok ostobaságot cselekszik és akkor még a kisujjamat se kell megmozdítanom ahhoz, hogy valamelyiküknek baja essen. L szavai hallatán elnevettem magamat, de ez inkább egy ördögi kacajnak hallatszott, mint valami kedves és ártatlan nevetésnek. - Ohhh, igen. Amióta elmentél soha se tudtalak elfelejteni és most azért jöttem, hogy visszaszerezzelek. - mondtam neki egy gúnyos mosoly kíséretében a szavakat, de valójában azért jöttem, hogy megtörjem őt és elvegyek mindent tőle ami kedves volt neki. Figyelem L-t, amint közelebb lép, majd a felsőmnél fogva magához ránt. Pontosan tudom, hogy mennyire utál engem és mennyire megvet engem, illetve én tanítottam neki mindent a hazugságokról, így ő se gondolhatja komolyan azt, hogy képes lesz átvernie engem, de úgy teszek, mint aki semmit se sejt. Szeretek játszani és semmi jónak nem vagyok az élrontója. - Ohh, milyen romantikus, de egy fekete rózsa is megtette volna. - mondtam neki gúnyosan, hiszen amikor eltűntem, akkor csak egy fekete rózsát hagytam a hűlt helyemen. Olyan volt az egész, mintha azzal fejeztem volna ki a gyászomat és egyben bántani akartam őt még jobban anno.
Egy darabig nem mozdultam ás úgy tettem, mint aki megijedt, majd amikor úgy érezem már, hogy túl sok teret engedtem neki, illetve idegesítenek az ujjai a szívemnél, akkor egyszerűen elkaptam a kezét, kicsavartam, majd a földre löktem L-t. A magassarkúmat a torkára tettem, hogy a földön tartsam és lehajolok hozzá. - Elfelejted azt, hogy én teremtettelek és erősebb, illetve ravaszabb vagyok, mint te. - mondom neki mosolyogva, majd amikor megláttam a felém rohanó lányt, akkor elmosolyodtam. Felálltam és egy pillanat alatt Kendra mögött teremtem és elkaptam hátulról a nyakát és egyre szorosabban fogtam.- Szerinted félek tőled?- kérdezem L-től és közben figyelem ahogyan bolhás egyre inkább levegőért kapkod. - Azt teszek amit akarok. Nem tudsz megállítani, illetve hidd el, ha azt akarom, hogy a lány meghaljon, akkor meg is fog. Gyenge vagy, mert félted őt, de nekem nincs szívem. Nem félek se tőled, se a haláltól. - mondom neki lassan a szavakat, hogy megértse azt, hogy nem túl sok mindent tud ellenem tenni. Én maga vagyok az ördög, ő pedig csak egy szerelmes bolond.
a hozzászólás L & Kendranak készült, 540 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Remélem tetszik 40  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 12, 2014 2:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
To  bitch & L
We all have demons..
[You must be registered and logged in to see this image.]
Abban se vagyok biztos, hogy ha nem jelenik meg ez a némber, akkor képes vagyok-e végig mondani azt, amit szerettem volna, de hirtelen minden bátorságom elszállt és úgy éreztem magamat, mint egy viharban egy aprócska virágszál lennék, amit a szél úgy dobál ide-oda, ahogyan csak akarja. Nem lenne szabad félnem, de pontosan tudom, hogy idősebb L-nél, így hiába voltunk ketten biztosan ő győzne. Mennyi ideje is lehetünk már itt?  5-10 perce és se L-nek, se nekem nem tűnt fel az, hogy ő itt van. Túl jó és túl ördögi, de ezt soha se mondanám meg neki, mert a végén még bóknak gondolná, vagy még inkább nagyobb lenne az önbizalma. Nem akartam rátenni még egy lapáttal, így csak csendben szemléltem és L után nyúltam, de a ribanc megelőzött és a szemem láttára dugta le a nyelvét L torkán. Éreztem azt, hogy a félelmem szép lassan elpárolog és düh veszi át a helyét.
Tudom, hogy L se így tervezte ezt az egész estét, majd pedig amikor L bemutat minket egymásnak, akkor megforgatom a szemeimet, de még egy köszönésre se nyitom a számat, majd amikor megszólal újra Rian, akkor már nem bírok csöndben maradni.- Szerintem ettől a színjátéktól eltekinthetsz, mert mind a hárman tudjuk, hogy te és én találkoztunk. - mondtam neki minden kedvesség nélkül és a tekintetemet továbbra se vettem le róla. Majd amikor bolhásnak hív, akkor egyszerűen érzem, hogy mindjárt neki esem és nem érdekel semmi se. Tudom, hogy ostobaság lenne, de sohase tűrtem el azt, hogy valaki gúnyolódjon rajtam. Majd a következő jelenetet, ami Rian és L között történik egyre nehezebben bírtam elviselni. Úgy éreztem, hogy L-nek lesz valami baja, hiszen a lány pontosan ezt akarja. Húzni szeretné őt és L meg is adja neki a választ, majd amikor L került alulra, akkor már én se tétlenkedek és lépek. Megtámadom a vámpírt, de talán nem kellett volna, hiszen ....  
† Music: Nobody knows † Note: -  † Words: -
©

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 3:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L + Rian


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akartam ránézni.. ez a lány olyan szavakat kierőszakol belőlem, amiket már idejét se tudom mikor mondtam utoljára, vagy, hogy mondtam - e egyáltalán. Az arcom vörösben pompázott. Ritka pillanatok egyike mikor zavarba jövök, vagy ilyen vagyok szóval.. remélem jól az eszébe vési. Nekem ez egyelőre egy évre elegendő adag volt. - Igen? - Pillantok rá végül félszemmel Kendrára, aki meredten néz a tőlünk nem túl távol elhelyezkedő bokrok felé. Követve tettét egy pillanat erejéig mintha a vér is megfagyott volna bennem. Rian. Az utolsó ember akit látni akarok.. főleg most. Bár ezzel bebiztosították gondolataim. Az ő műve.. minden. Felállok, vagyis szinte felugrok a padról s ökölbe szorítva kezem igyekszem visszafogni a bennem kialakult.. feszültséget. Az idegességtől, természetesen semmi mástól.
Egykori nem akármilyen szerelmem hirtelen előttem terem s lekap. Egy pillanat erejéig mintha viszonoznám tettét.. emlékeket idéz fel bennem, szimplán csak ezért. Amint elhúzódunk egymástól a padra lök. Elfordítom fejemet, s letörölöm számat majd köpök egyet, mintha valami leprás lenne a csaj. Éreztem a vér ízét a számban, szinte biztos vagyok benne hogy nem régiben megint eljátszadozott valakivel. Kendra felé fordulok, szemeim azt sugallják mennyire is sajnálom a történteket.. nem akarom ennek kitenni. Felállok és elé állok. - Kendra.. ő lenne az exem, aki már igazán elfelejthetne.. de mint látod csak rám kell néznie, és már is nem bír magával. - Írom körbe Kendrának Riant pár szóval s fenyegető szemekkel nézek rá visszafogottabb gúnyos mosolyra húzva számat. Mondjuk, nem hibáztatom érte hogy még ő sem bír ellenállni nekem. Féltem Kendrát.. Rian..túl kiszámíthatatlan.. ha egyszer már elintézte ezúttal kétlem hogy visszafogná magát.. exem elé kerülök, majd a felsőjénél fogva magamhoz húzom mintha kezére játszanék. - Miről beszélsz? Csak így akartalak előcsalogatni. - Hazudom be a lánynak mindenféle szemrebbenés nélkül. A hazudozás..szinte mindenre Rian ösztönzött. Ő tett ilyenné ami most vagyok. Hajolni kezdek a lány felé, egészen a szája felé s úgy teszek mintha megakarnám csókolni, de kikerülöm száját s a füléhez hajolok végül. - Csak érj hozzá még egyszer.. és megöllek. - Suttogom fülébe, kezem a szíve környékén játszik. Nem habozok, egy mozdulattal nyúlok mellkasába, s picit rászorítok szívére.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: bad boy | MEGJEGYZÉS: béna..
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
↷ Seven Devils
† Tartózkodási hely :
↷ in the shade
† Hobbi & foglalkozás :
↷ Playing with people
† Humor :
↷ low



Rian Cannavaro ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 1:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



My little toy&& his love
Did you missme?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Semmi dolgom se volt, illetve semmiről se szerettem volna lemaradni. A kémeim pontosan elmondtak mindet, hiszen te se gondolhatod azt, hogy nap hosszat L után fogok kémkedni. Mondhatni olyan volt az egész, mint a pók hálója, az egész várost behálózta és így semmiről se maradtam le soha se. Sok kémem volt és végül minden információt megtudtam amire szükségem volt. Ha valaki hazudni próbált volna vagy elárulni engem azt pedig nyilvánosság előtt öltem meg, ha pontos akarok lenni, akkor kitéptem a szívét és a földre dobtam, de persze nem egyből, hanem szépen lassan, hogy szenvedjen az áldozat, a többiek pedig tanuljanak ebből. Utáltam az árulókat, illetve olyan "pókokat", akik kettős életet akarnak játszani. De a legszebb az egészben az volt, hogy képesek voltak még egymást is bemártani, de az ilyenek ugyanúgy megöltem, de persze szépen csendben. Nem szeretem az ilyen törekvő és bármire képes szolgákat se. Tudom, hogy sok bajom van, de nem hiába maradtam még mindig életben ennyi ellenség, illetve ennyi mészárlás után.
Alig, hogy elhagyta  drága, kicsi bolhás a hotelt máris tudtam róla. Egy dolog zavart, hogy pont akkor kell neki is útra kelnie, amikor éppen szórakozom és táplálkozom. Szörnyű, hogy a mai fiatalok semmire sincsenek tekintettel. Gyorsan magamra kaptam egy ruhát, majd egy kis rúzst raktam az ajkaimra és persze megcsináltam a sminkemet, majd elindultam arra felé, amerre mondták, hogy ment. Hazaküldtem mindenkit és így már csak ő és én voltunk. Ott voltam minden árnyékban, minden ködben és ő még csak nem is tudott róla. Mestere voltam a rejtőzködésnek, majd azt is színtisztán láttam, amikor L megjelent. Komolyan már kezdtem úgy érezni magamat, mintha valami brazil szappanoperába kerültem volna, s egy kisebb hányinger is elfogott ettől már. Komolyan nem értem, mint eszik ezen a bolháson L, de komolyan ez már kész röhej volt, amit csináltak. Még egy pillanatra körbe is pillantottam, hogy hirtelen nem-e tényleg egy szappanopera forgatásába sétáltam, de nem. Ez tényleg a játékszerem volt, illetve az újdonsült barátnője, vagy valami ilyesmi. Türelmesen vártam, amíg végül eljött a megfelelő pillanat. Figyeltem a lányt és élveztem a pillanatot, hogy a torkán akadt a szó. Majd lassú léptekkel kisétáltam a ködből és mosolyogva pillantottam rá. - Ohh, aranyom talán valami rémet láttál? - kérdeztem tőle egy ártatlan mosollyal, majd pedig L-hez fordultam. Végig mértem őt, hirtelen ott teremtem nála és szenvedélyesen megcsókoltam.- Hiányoztál életem. - suttogtam az ajaki fölött és utána visszalöktem a padra és megálltam velük szemben mosolyogva.- Csak nem megzavartam az ifjú gerlepárt? - kérdeztem tőlük játékosan és egy hamiskás féloldalas mosoly jelent meg az arcomon, illetve egyik lábamról a másikra helyeztem az egyensúlyomat. - Téged nem ismerlek már? Nem, nem hiszem. Biztosan összekeverlek valakivel. - mondtam ártatlanul és közben a tekintetem a reszkető lányra tévedt. Ismer engem, tudja, hogy ki vagyok és fél is kicsit. Hmmm ez igazán tetszik, majd pedig újra egy ártatlan tekintettel pillantottam hol az egyikről, hol a másikra. - Tényleg ennyire telik tőled? Egy bolhást szedtél össze? - Közben végig L-t nézem. Összefontam a karomat magam előtt, de a mosolyom csak egyre szélesebb lett, mivel pontosan olyan hatásokat váltottam ki belőlük, ami a célom volt és a játék még csak most kezdődik.

a hozzászólás L & Kendranak készült, 522 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Remélem tetszik 40  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 12:45 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
Kendra & L


Nem értem, hogy mit várt. Ő  se gondolhatja azt, hogy azért amiért megijesztett majd a nyakába ugrom, vagy esetleg elmondom neki, hogy a drágalátos exe visszajött és megtámadott. Tudtam jól, vagyis sejtettem, hogy ő az exe lehet. Ki más lenne képes erre, kinek lenne érdeke az, hogy távol maradja tőle? Elég beteg nő lehet, ha erre képes, hiszen tudtommal nem ő L hagyta őt ott, vagyis valami ilyesmit mesélt, de már az is lehet, hogy képzelődök a sérüléseimnek köszönhetően. Nem is lényeges, mert minél inkább töröm a fejemet, annál inkább kezd el hasogatni. Fáj minden porcikám még mindig, de már sokkal kevesebb seb van rajtam, mint korábban. Ott volt még az igézéses dolog is. Nem tudom, hogy miért gondolta azt, hogy még nem fogom a fejéhez vágni. Biztos vagyok abban, hogy még sokszor meg fogja kapni, hiszen nőből vagyok. Az is tény viszont, hogy jobban járt azzal, hogy ő mondta el, mintha én jövök rá, mert akkor tuti leléptem volna és soha többé nem látna.
Figyeltem őt, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy miféle játékot úz megint, de esélyt se adott arra, hogy válaszoljak neki, mert elkapta a kezemet és magával húzott, akár menni akartam, akár nem. Egyszerűen megint tehetetlen voltam. Nem értem, hogy miért nem néz rám, majd amikor elkezd beszélni, akkor megértem. Soha se volt az a személy, aki könnyen tud beszélni az érzéseiről, de mégis kimondta most. Persze jobban örültem volna annak, ha engem néz közben,de legalább elmondta az igazat. Kezemet lassan az arcára teszem, majd pedig az állánál fogva megfordítom őt. - L, az sms-t... tudod.... - kezdtem bele, de én is oldalra pillantottam, de ekkor olyan személyt láttam meg az árnyak közül előlépni akire nem számítottam. A mondatom félbe maradt a szavak a torkomon akadtak, mert pontosan ott nézett engem mosolyogva, aki éppen meg akartam említeni. Azt hiszem az ördögöt a falra festettem...


ઈ Zene: Kasanie
ઈ Note: Nem lett vmi jó 27
ઈ Words: -


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 10, 2014 8:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Makacs, makacs és makacs továbbra is. Hiába szeretném annyira kihúzni belőle az igazságot, ami rám is tartozna egy szót sem szól, sőt , terel. Nem is ő lenne komolyan.. még az igézésemmel is visszaél. Kár volt elmondani.. illetve elszólni magamat. Bár, nem mondanám hogy bánom, mert ha magától jön rá végül.. talán soha nem bocsátana meg. De nem tetszik a feltételezés.. kényszer volt, nem akarok, és nem tervezek többet ilyet csinálni vele. Soha nem felejtem a tekintetét miután megigéztem.. mint valami zombi. Ha másról lett volna szó nem éreztem volna ennyire rosszul magam, de ő.. mindenben más, mindenben kivételt élvez. Már engem is kezd zavarni ez a szinte fojtogató érzés amit iránta érzek és hogy ennyire nem bírom kezelni.. nem bírom kezelni magamat, és még számomra is zavarba ejtő dolgokat művelek, vagy, mondanék. - Az igazságot akarod? - Sóhajtok fel végül s kérdezek vissza tekintetét fürkészve mindenféle szemrebbenés nélkül. - Gyere velem. - Megragadom kezét s húzni kezdem magam után a nem régiben kiszúrt pavilon felé. Közben egy szót sem ejtünk egymással.. odaérve, elengedem a lányt majd leülök vele szemben s fejemet elfordítom, nem nézek rá. - Szóval..mert.. veled akartam lenni. - Préselem ki magamból szó szerint a szavakat, alig érthetően mintha valami kényszer lenne. Bár annak is érzem konkrétan..kissé még el is pirulok és továbbra sem nézek rá. - Te jössz. - Szólok fel kissé morogva s keresztbe fonom kezemet és igyekszem nem rá nézni.. mondjuk ezek után.. nem is nagyon menne ha akarnám se.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: bad boy | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 09, 2014 11:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
Kendra & L


Utáltam őt ebben a pillanatban. Nem értem, hogy miért csinálta ezt és  miért jó neki az, hogy sikerült megijesztenie. Miért akarja azt, hogy végül szívinfarktusban haljak meg?! Komolyan én még élni szeretnék és én se bírom mindig lenyelni L idiótaságait. Bizonyos esetekben vicces, de most nem volt az, nagyon nem. Eleve féltem, nem régen támadtak meg a sötétben, erre neki pont ezt kell, amikor így is kihalt az egész hely? Komolyan néha szívesen lennék erősebb és tennék neki keresztbe, csak hogy viszonozni tudjam az ilyen kedvességeit. - Én meg azt nem értem, hogy nem régen ilyen sötétben vertek meg és te meg jössz és megijesztesz engem? Komolyan néha gondolkoznod kellene L. - mondtam neki kicsit ingerülten, mert megint dühös voltam rá.- Ha féltesz, akkor ne ijessz halálra, ha meg azt szeretnéd, hogy végem legyen, akkor menj el és előbb-utóbb talán teljesül a kívánságod. - tettem hozzá kicsit durcásan, majd pedig összefontam a karomat magam körül.
Ezek után? Inkább megfagynék. - mondtam neki egy gúnyos mosoly kíséretében, bár szerettem a közelében lenni, vagy az ölelésében lenni, de túl makacs vagyok ahhoz, hogy ezt be is ismerjem neki.  Így inkább csak figyeltem őt biztos távolságból és nem mozdultam. Nem láttam értelmét annak, hogy tovább menjek, hiszen úgyis követni fog.
Ohhh, ezért akár fel is hívhattál volna, vagy mondok jobbat meg is idézhettél volna még a hotelben, hiszen egyszer már megtetted, ki tudja mikor tennéd meg újra. De legalább tudom, hogy ettől se tud semmi se visszatartani. -  mondtam neki kicsit csípősen és semmi kedvesség nem volt az arcomra írva, illetve hangomban se bujkált melegség vagy kedvesség. - Szóval az igazat akarod? Előbb mond el te az igazságot. - mondtam neki szinte fagyos hangon és vártam a válaszát. Tőlem biztosan nem tud meg semmit se, amíg ő nem lesz őszinte velem.

ઈ Zene: Kasanie
ઈ Note: Nem lett vmi jó 27
ઈ Words: -


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 07, 2014 1:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Kendra + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Látszólag nagyon szívesen visszaél azzal hogy ő az a kivétel, akit nem tudnék bántani.. bár a múltkori eset után én nem lennék ennyire biztos  a dolgában, még akkor sem ha csak a vérét akartam venni. Alapjáraton nyugodt vagyok, de ha valaki kihozza belőlem az ellenkezőjét, nos, nem lennék a helyébe.. maradjunk ennyiben. Mondjuk a kijelentésemmel újabban nem egészen erre céloztam.. hanem a határaimon táncoló iránta érzett vágyamra.- Igen? Tegyél próbára. - Zavart magabiztossága, bár, részben örülök hogy bízik bennem, de mégis csak férfiből vagyok, én sem tudom tartani magam a végsőkig.
Ismételten hatásos belépőt akartam, de ő még a szokásosnál is ijedtebben reagált le a dolgokat. Az sms keze van a dologban, semmi kétség ez felől. Talán itt az ideje kihúzni belőle az igazságot. Szinte meg sem éreztem ahogy a mellkasomra csapott, nem is reagáltam túl. - Tudod.. lehettem volna más is. Nem értem ha ilyen smst kapsz miért nem bírsz megmaradni a formás ki fenekeden, vagy , legalább a közelemben maradni. Komolyan ha ezt folytatod, megint magamhoz bilincsellek. - Oldalra döntve fejemet nézek rá. Teljesen komolyan gondolom a dolgot, ha ez kell hogy a közelemben tudjam nem félek megtenni. Kezd az agyamra menni ez a folytonos beteges aggódás a lány miatt, szóval..kijavítanám magam. Előszeretettel bilincselném magamhoz.
Mosolyogva figyeltem ahogy visszahúzza nyakig azt a cipzárt..bár ezzel a kedvem ellen tett, a következő gondolataim, fantáziálgatásom teljesen kiengesztelte "szomorúságomat". Természetesen utána mentem.. már lassan kezdek hozzászokni hogy szinte folyamatosan a háta mögött vagyok, bár, lássuk be.. nem is olyan rossz itt elnézve a "kilátást". - Szívesen felmelegítelek ez esetben. - Vágom rá végül még a fejemmel is bólintva egyet, majd megragadva a lány kezét magamhoz húzom Őt a kérdését direkt figyelmen kívül hagyva. Nem fogom, nem tudnám kijelenteni mert hogy vele akarok lenni, a közelében. - Hogy eláruld az igazságot! - Nyögök be végül valamit, ami csak félig titulálható be hazugságnak. Az igazságot is tudni akarom természetesen, de nem ezért jöttem utána.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: bad boy | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 06, 2014 10:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
Kendra & L


Soha se voltam az a személy, aki könnyen beszél a dolgairól, főleg nem arról amit veszélybe sodorhatja azt a személyt, aki fontos számomra. Nem értem, hogy minek próbálkozik, illetve mi a célja vele, mert azt pontosan tudtam, hogyha nem fogja annyiban hagyni a témát, akkor megint egy újabb veszekedés lesz és akkor már tényleg mim mennyire fáj, de elmegyek. Nem akartam vele veszekedni, illetve nem akartam a fejéhez vágni azokat a dolgokat, de ha ideges az ember, akkor sok meggondolatlan dolgot cselekszik, de az emberi természet már csak ilyen. Ezért is jobb higgadt fejjel átgondolni a dolgokat, illetve nem egyből támadni, de ez most nem ment nekem.  
Mindig is fura szerzet voltam, de L ennek ellenére elviselt, majd amikor a képembe mászott, akkor a legédesebb mosolyomat vettem elő és úgy pillantottam rá. - Tudom, hogy férfiból vagy, de azt is pontosan tudom, hogy soha se lennél képes bántani, főleg nem ilyen téren. - mondtam neki higgadtan és még mindig angyali arccal. Ezért is szerettem őt húzni, mert pontosan tudtam azt, hogy nem lenne képes bántani, főleg nem így. Ebben teljes mérték biztos voltam, ha abban nem is, hogy tényleg nem bántana. Majd pedig szép lassan mind a ketten elaludtunk.
Nem bírtam sokáig aludni, hiszen új helyen aludtam, plusz mindenem fájt is. Úgy éreztem, hogy a hajnali hűvös idő jót fog tenni, ezért is döntöttem úgy, hogy sétálni megyek. Automatikusan felvettem a melegítőfölsőjét. Lehet zavarnia kellett volna, de próbáltam otthon érezni magamat, illetve szükségem volt egy meleg felsőre. Lassan haladtam az utcákon és közben minden apró zajra még inkább összehúztam magamat, de még mindig nem mentem haza. Nem akartam. Egyedül szerettem volna lenni kicsit, majd pedig hirtelen valami zajt hallottam magam mögül, de senki se volt ott. Mire megfordultam addigra el állt velem szemben. Ököllel a mellkasára csaptam. - Idióta! - mondtam neki kicsit hevesen, de tényleg megijesztett. Nem gondoltam volna, hogy erre képes. Tudja jól, hogy mi történt velem, erre ezt csinálja. Megforgattam a szemeimet arra amit mondott, de kényelmes volt. - Gondolom. - mondtam neki még mindig kicsit gúnyosan, hiszen a szívem még mindig kicsit a torkomban dobolt. - Na, jó. Ezt most fejezd be. Nem akarok megfázni. - mondtam neki sietve, s mit sem törödve a megjegyzésével és a tekintetével újra felhúztam a cipzárt és elindultam. Nem akartam tovább ott maradni. - S minek köszönhetem azt, hogy itt vagy és halálra ijesztesz? - kérdeztem tőle, majd egy pillanatra hátra is pillantottam. Figyeltem őt és egy aprót az ajkamba haraptam.  


ઈ Zene: Kasanie
ઈ Note: From Hotel:40:
ઈ Words: -


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
faded
† Tartózkodási hely :
∆ MF
† Humor :
yes, no, maybe.. so?



Kim Min Jun ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 06, 2014 6:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
<- hotelszobám

Kendra + L


[You must be registered and logged in to see this image.]
Még szép hogy nem mond semmit arról a bizonyos ismerősről. Nem is ő lenne ellenkező esetben, ha valamit nem úgy kéne kihúzni belőle..persze kíváncsi vagyok, és még mindig tudni szeretném az igazságot, de azt hiszem ráérünk még faggatózni előbb hadd csillapodjon le minden, ráérek vele majd akkor, ha nem lesz ennyire friss a dolog. Vállat rántok, egyelőre hagyom egyedül őrlődni a közös problémánkon, úgy teszek mintha már nem érdekelne az egész, csak hogy mi ketten itt vagyunk végre egyedül, egymásnak. Bepattanok mellé az ágyra, fejét mellkasomra helyezve pihenünk. A szívem majd kiugrik közelségétől, bár, nem csak ezen részemet mozgatta meg, kicsit lejjebb is. Egyszerűen annyira kívánom őt, hogy majd szétrobbannak az idegeim ahogy visszafogom magam.- Nem, csak erre vágy- - Nem tudtam befejezni mondandóm az arcomba végződő párna miatt. Az egyik kezemmel arrébb helyeztem, de még mindig tartottam. Kendra közelebb hajol az arcomat simogatva.. körbenyalom számat közelsége miatt, s szinte hajolnék ajkai felé de az arca lerí arról hogy megint csak húzza az agyamat. Mielőtt elhajolhatna viszonozom szívességét, és finoman arcába temetem a kezemben tartott párnát. - Szórakozz csak velem kedvedre, de ne lepődj meg ha hirtelen alattam találod magad.. - A türelmem nem véges, sőt, már a határait feszegeti. Rákacsintok a lányra, majd végül elfekszünk az ágyon összebújva. Észre sem veszem olyan hirtelen alszom el.. ez a pár nap kikészített, szóval rám fért már.
Az ágy oldalsó felére nyúltam, ahol elviekben Kendrának kellett volna feküdnie, de hűlt helye sem volt. Hirtelen felültem, majd az arcomat fogtam hogy lehetek ekkora hülye, hogy bealudtam..ő meg hogy lehet ekkora hülye, hogy így ki megy, ráadásul a baj akkor éri az embert mikor a kevésbé számít rá. Felkaptam magamra a cuccaimat gyorsan, s kirohanva a hotel elé siettem a keresésére. Fogalmam sem volt hol kezdjek neki a keresésnek ismételten.. mint valami kutya próbáltam keresni az illatát, illetve rákoncentrálva hallgatni.. egy közeli parkban találtam rá. Messziről figyeltem őt, s ahogy egyre kezdtem közeledni hozzá hoztam egy kis szelet is sebességemmel. A bokrok mozogni kezdtek háta mögött, s amint hátrapillantott megbizonyosodni biztonságáról, hirtelen elé kerültem s amint visszafordult velem találta szemben magát, szinte az arcába másztam. - Csak nem valaki másra számítottál? - Teszem fel a kérdésem komolyan, majd hirtelen gúnyos mosolyra húzom számat. Akaratlanul is megmosolyogtat az ijedtségtől levágott arca, a szíve is erről árulkodik, majd kiugrik a helyéről. - Hmmm. Határozottan jobban áll rajtad. - Nem zavartatva magam nézek az általa felvett pulcsimra, majd a nyakig felhúzott cipzárhoz nyúlok, s legalább a melléig lehúzom. - De így sokkal jobb. - Mosolyodom el kacéran, s újabban végig nézek rajta.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: bad boy | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Filagória

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-