Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Keresem :
◌ magamat
Tartózkodási hely :
◌ mystic falls



Michael Robert Keller ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 03, 2013 9:57 pm

Michael Robert Keller
Aki egy embert öl meg, az gyilkos. Aki milliókat, az hódító.


Adatlap
• Teljes neved: Michael Robert Keller
• Korod: 999
• Születési adataid: 1007.06.02. , Németország
• Play by:Bradley Cooper
• Fajod: Vámpír
• Beceneveid: Michael
• Érdeklődési köröd: "I didn't want to hurt them, I only wanted to kill them."
Mutasd magad!

Érzéketlennek titulálni egy, a másikat épp tarkón lövő katonát, épp olyan badarság, mint gyakorlott sorozatgyilkos kezébe menetrendet adni. A katona öl, és ezt a haza, egy darab föld, vagy hatalmat élvező uralkodó hűségére fogja, míg a sorozatgyilkos már nem keres kibúvókat. Melyik az erősebb?
Michael egy érdekes, kusza természet. Kuszának tűnhet, míg az ember fogaskerekei nem igazodnak az övéhez, nem járnak egy rugóra, nem próbálják megérteni. Holmi egyszerű az egész. Michael önző és ösztönlény. Igyekszik csak a maga belátása szerint cselekedni, és ehhez méri, hogy ki, mennyire erősíti a táborát, ki mennyire hasznos számára. Modora vegyes. Legnagyobb végletekből csap át a másikba. Egyszer nemtörődöm, máskor mintha érzelem tükröződne arcán, tud laza és szigorú is lenni, kimért vagy csábos... tud mosolyogni, és mosolyogva gyilkolni. SEMMI sem függ tőle, minden a partnerének vállára hárul. Ha rosszul forgatja a kockát, bizony nem kell meglepődni, ha halála elüt a kiszámíthatótól.
Él s hal a gyilkolásért, s megveti az emberlétet. Haszontalan teremtmények, átváltozása után hamar belátta ezt. Úgy gondolja, ha a sült csirkét hűtőben tárolják, az embereket miért nem lehet tasakban?! Örök rejtély,hiszen mennyibe fájna a természetfelettieknek egy leigázás? Néhány nap... és hogy erre miért nem tudnak áldozni?  Valószínűleg sosem jön rá.
Múltjából adódóan - ami valljuk be nem csekély idő- uralkodó jellem, aki úgy forgatja a lapokat,hogy a lehető legjobban jöjjön ki. Természete nem merül ki ennyiben. Fél vödör pszichopata, egy csipetnyi állatszeretet, teáskanálnyi úriember modor, néhány szem bonyolultság, ízlés szerint adagolt szadizmus, és íme, megfőztük a tökéletes mérget, Michael Robert Keller-t, ki tükörkék szemei mögött, jó kiállású tekintélyessége rejtekében vasszívet dobogtat.


Életem története

Német, nemesi, nagybirtokos család ivadéka vagyok. Képzeljünk el többholdnyi területet, lovakkal, szolgákkal, és egy mindent kezében tartó, vasöklű atyával. Mindig is szívemben hordoztam a tiszteletet családfő iránt, holott ez sosem köszönt vissza. Dolgos ember volt, ki minden szabadidejét és energiáját abba ölte,hogy egyben tartsa a birtokot,megőrizze makulátlan nevét, és kincset halmozzon fia számára, továbbvezetve egy Keller tisztességét.
Mondhatni, dőzsöltünk az aranypénzekben, és ezen nem volt mit meglepődni. Max Keller mérföldekre a legnagyobb irányító volt, és akit bizalmába fogadott, sem panaszkodhatott sosem, ámbár fel kellett készülni. Max nem csak áldást nyújtott, átkot is szolgált- ezt a szokást későbbiekben én is megtartottam. Akik háza, s annak környékére kerültek, háborús övezetnek voltak kitéve. A szomszéd terület úgyszint hatalmas, méltóságteljes, s törhetetlen volt. Franz Keller, apám testvére, vérszerinti nagybátyám, családunk legnagyobb riválisa.  Dúlt-fúlt a két család, s úgy tűnt,hogy ebből maximum a kiházasítás kerít sikeres, elkönyvelhető nyereséget.
Ebben a feszengő helyzetben cseperedtem fel, szolgák nevelésében, szüleim által kötött szerződés homlokomra nyomta jövőképpel. Nem akadékoskodtam, hiszen tisztában voltam az akkori normákkal, és túlélési esélyeinkkel. Derekas emberré növekedtem, hátamon sebhelyek jelezték vesszőcsapásokat, melyeket az élet vetett rám. Tiszta, becsületes lelkem volt. Akkor még igen.
*
*
*
Esküvő napja
Némi izgalommal, cseppnyi nagybirtokosokhoz méltó hovatartással pakoltuk meg lovaskocsijainkat. Pirkadatkor keltünk útnak, kiöltözve, szakállal-, ahogy az egy tekintélyes emberhez illik, tettre készen.
Lassan delet ütött az óra,mikor befordultuk egy falatnyi faluba- mai Mystic Falls kies völgyébe. Ami ott várt ránk, az kicsit idegennek tűnt a mi, sajátos szokásainkkal szemben. Pucc és pompa vette körül az egész népet, és mindenki a horderejű eseményre készült, szinte  besózva. "A NAGY NAP". Bennem is már kezdett vetekedni az ideg, amit dús szakállam mögé könnyen rejtettem, hiszen mégsem mindennapos alkalomra készülünk. Apám büszkén veregette meg hátam, és ettől arcomra szigorú tekintet került. Az ő tekintete.
*
*
*
Lezajlott a ceremónia. A lány... gyönyörű, meseszép, mint egy angyal,de még sosem láttam ilyen ártatlan teremtést így remegni. Nem számított, nem tántorított el,sőt.. éreztem valami jóleső érzést, hogy a puszta látványom ezt hozta ki belőle.  Tetszett a félelem arcán, tetszett,hogy tart tőlem.És már...a gondolat is olyat ébresztett bennem, ami dicsőséggel töltött fel, apám nyomdokaiba lépek, hasonló hozzáállással. Nem kell ennél nagyobb jutalom.
*
*
*
A háló felé igyekeztem, s ahogy közeledtem felé, tisztességes énemet elnyomta az uralkodó, s gondolataim mocskossá torzultak. Csak egy érdekházasság, én pedig már jó ideje nem háltam nővel. Ideje használni a frissen vásárolt használati cikket, ha már oly sopánkodó, hogy nőmmé adták. Ezt-, ahogy minden mást is -apámtól tanultam el.
Lépteim hosszúak, s szaporák voltak, és már alig bírtam türtőztetni magam, ingemet ingerülten fejtettem le felsőtestemről.
A következő pillanatban viszont hátulról ért támadás lökött ki egyensúlyomból,s méterekre rá rántott magával. Ismeretlen alak volt, aki vérszemet kapott, s bár nem akartam összerúgni a port senki fiával, kötelességemnek éreztem,hogy megtoroljam a támadást. Kézitusába kezdtünk, de vélhetően erősebbnek bizonyult. Küzdöttem,mint oroszlán elejtett vadjával,de ... rúgás,harapás, kés... semmi sem okozta vesztét...viszont az enyém... vörösbe színeződött.
*
*
*
Órákkal később tértem magamhoz, de én sem értettem, hogyan is eshetett meg. Tisztán emlékeztem,hogy halálnak küszöbét karcoltam,de most... testemen egy seb nem éktelenkedett, pedig fehérre igazított ruházatom vértől tocsogott. - Fiam- ütközött egy érces hang a némaságba.
- Atyám... - halt el hangom, és most nem az ingemet éreztem főképp mocskosnak. Magamat.
*
*
*
Ingerülten nyitott be a szobába, balsejtelemmel övezett tekintettel,hol ...friss feleségem holtra vált arccal feküdt.

Igen, biztosra veszem,hogy nem én gyilkoltam le alig pár órás feleségemet,hiszen ajtajáig el sem jutottam,de sosem mertem volna lefogadni,hogy édesapám egy szavamnak nem hisz. Rajtam kívül egy árva lélek nem tartózkodott az épület ezen szárnyában, így a gyanú csak engem tudott előállítani, bármennyire is hüledeztem a ténytől. Gyilkos cím tapadt nevemhez, melyet nem lehetett lemosni,de...hogy apám szavaival éljek : "Nincs gyilkos áldozat nélkül. "  Egyből rajtra készítette hű seregét, és egyedül veselkedett neki, hogy kimenekítse Freyát. Bár invitáló mozdulatokat tett felém, én megkövülten meredtem magam elé. Az a nyilalló fájdalom ínyemben, és az a kellemetlen érzet. És... mi tapadt ajkamra? Mi...Vér?

Igen,mint utólag kiderült, vámpírrá változtam. És..hogy ebben 1000% -kal megbizonyosodjak, egy egész háznyi embert mészároltam le, apámmal az élen. Pontosan 1006 évvel ezelőtt. Sok mindenre derült fény azóta,és sok új névvel gyarapodott naptáram: Kol, Vasilia, Sarah... Freya...  annyit tudnék róluk regélni, hiszen annyi dolog fűződik hozzájuk, én pedig ebből kifolyólag annyi jellemfejlődésen mentem keresztül, annak dacára,hogy annyi minden térített le az útról, pedig...rajta sem vagyok! Vámpíroknak ugyanis PÁHOLYBAN a helyük.




Célok a városban
A feleségem.

A színfalak mögött...
• KOR 16
• NÉV: Brigitta
• TAPASZTALAT:
egy évecske
• MULTIK:
Clary, Matt, Stacey, Bess, Cass
- DIARIES FRPG -


A hozzászólást Michael Robert Keller összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 16, 2013 9:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 03, 2013 11:35 pm

Elfogadva!


Ecc-pecc,kimehetsz! Kol utál téged, de user imád, főleg mert elvállaltad a karaktert, és mert ilyen csodás lapot hoztál össze. 40 Imádlak, imádlak, imádlak! (Az user beszél belőlem) Bradley Cooper, mein Gott. 31 Imádom a fogalmazásodat, és a mostani munkádban sem csalódtam. Ne szerénykedj, egy géniusz vagy! Bár kicsit változtattunk az előtörténeten, szerintem ettől csak izgalmasabb lett. Már alig várom, hogy együtt játsszunk, és beleköpj a levesembe. Cool

Vissza az elejére Go down
 

Michael Robert Keller

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Michael Robert Keller
» Michael Corbett
» Michael és Lauren - Feltörő emlékek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Vámpírboszorkányok-