Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 03, 2014 12:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

A teljes kiakadás szélén táncoltam, nem gondoltam volna, hogy pont Hannah fog ilyen helyzetbe sodorni. Egyre jobban szorongattam a kezemben lévő poharat, összepréseltem az ajkaimat és belülről a számba harapva próbáltam türtőztetni magam. Hannah a húgom, nem dobhatom el az agyam, hogy őrült módjára tombolni kezdjek a szeme láttára. Mégis... túlságosan feszültté váltam.
- Miért is jöttél vissza pontosan? - Kérdeztem felvont szemöldökkel felé fordulva. - Csak ezért? Hogy valami srácnak az igéjét terjeszd, aki szerinted vezetőnek született? - Felhorkantam és a nyomás hatására két másodperc múlva szilánkosra tört a pohár a kezemben, a darabok hangos csörömpöléssel foglaltak helyet a padlón, kinyitva a tenyeremet pedig láttam, hogy a bőrömbe is szépen került az üvegből. Feszültem sóhajtottam egyet, a rövid, de ugyanakkor éles fájdalommal nem foglalkozva kezdtem kihúzgálni a szilánkokat a tenyeremből, ám a húgomat már arra sem méltattam, hogy ránézzek. Inkább leültem, még mielőtt bármi mást összetörhettem volna és mimózalelkű testvérem egy dühkezelő tanfolyamra való beiratkozás ötletét vetette volna fel.
- Ha a mocsárbeli farkasoknak végre valahára sikerül megtörniük az átkukat, akkor mindenféleképpen megkeresem az alfájukat. Velük a vérfarkasok ismét helyet kaphatnának New Orleans-ban. Nem azért gyűjtöttem össze a nem elátkozott farkasokat, hogy egy szobában ülve tanácskozzunk, Hannah. - Megcsóváltam a fejemet és csak ekkor néztem rá. Csalódott voltam... túlságosan is. - Pedig azt hittem, végre valahára mellém állsz. Vagy ha nem, akkor semleges maradsz... de nagyon úgy tűnik, hogy te az enyém helyett egy másik tábort választottál.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 20, 2014 7:36 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pár pillanatra még a szavaim is elakadtak. Nem voltam képes azt mondani, hogy igaza van, és jól lát mindent, hiszen ha megteszem, valószínűleg felébresztem Faye-ben az alvó oroszlánt és itt vér fog folyni a padlókon, a városházán, az utcákon, a régi utakon... vér fog folyni és nemcsak vérfarkasok között, hanem vérfarkasok és vámpírok között is, hiszen egy ilyen lázadás az ő figyelmüket is felkelti majd. Én ezt nem akarom.
- Faye, talán... az lenne a legjobb, ha... összefognánk azokkal a vérfarkasokkal, akik lekényszerültek a mocsárba... - váltott a hangom halkabbra, nem mintha itt bárki hallhatatott volna minket. De nem tudtam nagyobb és hangosabb hangokat szabadjára engedni, egyszerűen nem ment. Nem akartam belegondolni, hogy mivel járhat az, ha ezek a farkasok sikerrel járnak. Mi lesz, ha tényleg visszafordítják az átkot, és nekünk minden teliholdkor át kell változnunk? Nem... ezt nem akarom. Én sem akarok szörnyeteg lenni ismét újra és újra...
- Ez a Lucas igazi vezető - nyeltem egyet ismét. - Annak született. Falkavezérnek... - tettem még hozzá szaporán szívva be a levegőt. - Nem tudom, hogy legyőzheti-e őt bármféle erő...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Feb. 16, 2014 1:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Ha valamire, hát akkor arra rögtön felkaptam a fejem, hogy Hannah nem tudja a srácról, hogy tényleg, igazán megbízható-e. Ha nem hisz benne teljesen, akkor mégis mi értelme elcsiripelni a hallott információkat? Így semmi értéke, nem lesz több, mint pletyka. Legalábbis az én szememben, mivel egyszerűen rühelltem, ha egy fontos dolog nincsen kellőképpen alátámasztva, éppen ezért is ügyködtem folyamatosan a farkasok csoportba gyűjtésén. Nem csupán hobbiból próbálok hatalmat adni a telihold lényeinek.
- Itt van a városban? Lucas... - Tettem hozzá. Szó, mi szó, nem nagyon jött be a gondolat, hogy másvalaki is csapatokat szervez a városomban. A legtöbb vérfarkas tudja, hogy ki vagyok és mit akarok, a maradékhoz pedig még nem ért el a kezem. Még. - De mondd csak, jól értelmezem, hogy ez a srác vissza akarja fordítani azt a varázslatot, ami miatt a farkasok bármikor átváltozhatnak? Mert nekem eddig nagyon ez jött le. - Meresztettem nagy szemeket a húgomra. Oké, a természet ereje nem piskóta, de ha a vámpírok átverhették, akkor mi miért ne tehetnénk meg? Nekünk is jár ennyi... hogy aki akar, az bármikor átváltozhasson anélkül, hogy beálljon annak a Klausnak a magángardedámjába.
- Ugye tudod, hogy hosszú hónapok óta a farkasok szabadságáért küzdök? Nem fogom hagyni, hogy valami jöttment prédikálni kezdje a baromságait és megijessze a társaimat. - Felvontam a szemöldökömet, a hangom ingerültté vált. Hannah is tudta rólam, hogy hamar fel lehet húzni és ha ideges vagyok, annak sosincs jó vége...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Feb. 14, 2014 8:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Nem tudom, hogy megbízható-e... - suttogtam rekedten, és úgy pillantottam a nővérem szemébe, mintha ebben a pillanatban ő lenne a világ legnagyobb enciklopédiája, és meg tudná nekem mondani, hogy mit higgyek vagy egyáltalán miben higgyek.
Nagyot nyeltem hát, és felálltam, próbáltam minden furcsa ijedtséget eltüntetni az arcomról.
- Nem tudom, tényleg... - ismételtem a szavaimat, aztán Faye tekintetét ismét megkeresve beszélni kezdtem. - Furcsa férfi... nagyon furcsa. Vérfarkasokat gyűjt, és... - köszörültem meg a torkomat. - mindenkire lecsap, aki önként be akar hódolni neki, miután előadta a kis előadását arról, amit ő gondol erről az egészről. És... én nem tudom, mit higgyek. Mi lesz, ha a természet tényleg lesújt azokra, akik az egészbe belekeveredtek? Ha nekünk vérfarkasoknak meg kell majd fizetnünk az átok megtöréséért?! - vált hevessé a hangom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szer. Jan. 22, 2014 8:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Érdeklődve hallgattam a húgomat, hiszen azon kívül, hogy csak a testvérem volt megfogadtam, ha nem is nagyon, de egy kicsit jobban meg fogom hallgatni az emberek közlendőjét. Elvégre milyen vezető lennék, ha nem hallgatnék meg másokat és nem adnék egy-két véleményre? Bár most nem ez volt a helyzet, csak egy szimpla testvéri beszélgetés részesévé váltunk. Vagyis először azt hittem.
- Várj csak egy pillanatot. - Emeltem fel a mutatóujjamat. - Ez a Lucas megbízható forrás egyáltalán? - Vontam fel a szemöldökömet kissé kétkedve és sóhajtottam egyet. Nem tudom, hogy állhattam volna hozzá ehhez az egészhez... hallottam arról, hogy Mystic Fallsban miket ügyködtek a farkasok és másfél éve ezért is utaztam oda, de... nem gondoltam, hogy nagy jelentőséget kellene tulajdonítanom a dolognak, elvégre a farkasok szabadok voltak. Ez a lényeg, nem?
- Nem értem, hogy ez miért baj. Szabadon átváltozhatnak, akkor döntenek a farkaslét mellett, amikor akarnak... ez jó dolog. - Néztem rá értetlenül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 9:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Tudtam, hogy rá fog jönni, de szerencsére nem volt olyan rosszalló, mint gondoltam...
- Belebotlottam valakibe, mielőtt idejöttem... ebbe a házba - nyeltem egyet, majd a tekintetébe néztem, de kissé féltem, hogy mi lesz, ha nem fog egyetérteni velem.
- Van egy vérfarkas... Lucasnak hívják - suttogtam leülve, de csak azután, hogy kitöltöttem magamnak egy pohár italt.
- Ha jól tudom... ő tudja, mi a titka annak, hogy megtörjék a holdátok visszafordítását, mely már másfél éve történt egy kisvárosban... - nyeltem ekkor már határozottan nagyot, és tekintetébe furakodtam. - Félek, Faye... - vallottam be. - Mi van, ha következménye lesz annak, hogy akkor változunk át, amikor szeretnénk? Mi van, ha igaza van ennek a Lucas nevű férfinak, és halálra vagyunk ítélve, ha nem fordítjuk vissza az átok megtörését? - kérdeztem remegő hangon.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szer. Jan. 01, 2014 9:41 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Húgi, ebben a házban soha nem fognak vámpírok megfordulni, szóval nyugodtan szidhatod őket. Én is utálom a fajtájukat és hogy azt hiszik, bármit megtehetnek. - Megforgattam a szemem, de úgy döntöttem, hogy inkább nem idegesítem fel magam azon, hogy a világ számára egyébként teljesen haszontalan vérszívókra gondolok. Elképzelésem sem volt miért tartják magukat felsőbbrendűeknek, amikor a vérfarkasokat is azért irtják, hogy ne legyen ellenségük, mert tudják, mi mire vagyunk képesek.
- Aha. - Vontam fel a szemöldököm Hannah-ra nézve. - Idejössz és máris hazudsz a testvérednek? Ki vele, látom rajtad, hogy van valami. - Mosolyodtam el halványan. Ha valakinek, akkor nekem nem lehetett hazudni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Szer. Dec. 18, 2013 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Próbáltam visszahozni néhány emlékképet a szüleimmel kapcsolatban. Hogy eszembe jusson, milyen emberek is voltak ők, mikor nem gyávák módjára menekültek el oda, ahol nem eshet bántódásuk... micsoda szégyen ez...!
Ami eszembe jutott, az pár emlékkép... ballagások, iskolai összejövetelek, morcos szülők, ha hajnali kettőig bújtam a jegyzeteimet egy másnapi dolgozat miatt... hát igen, Faye-jel ilyen problémájuk nem gyakran volt, ő... valahogy a maga fajtájában okosnak számított, főleg hogy nem kellett neki sokat tanulni ahhoz, hogy sokat megjegyezzen...
Megforgattam a szemem. - Nem akarom hangoztatni a véleményemet a vámpírokról - sóhajtottam fel, majd megráztam a fejemet. Nem akartam hazudni, de kénytelen voltam. - Nem... nem futottam bele senkibe - nyeltem egyet, és körülnéztem még egyszer, hogy ne láthassa rajtam, mekkorát füllentek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Dec. 03, 2013 8:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Bólintottam. Mindössze ennyire voltam képes és Hannah már ismerhetett annyira, hogy rájöjjön, ez a helyeselésféle nálam igenis a hálát szeretné kifejezni. Csak a szavakkal ilyenkor nem voltam valami jóban, hiába próbálkoztam. De hát a testvérem... érezheti, hogy mire gondolok, mire akarok kilyukadni.
- Tudom, hogy nem vagy olyan. A szüleink... különlegesek. - Forgattam meg a szemeimet. Nem akartam csúnyább szóval illetni őket, hiszen megértőbb pillanataimban el tudtam fogadni a döntésüket, elvégre az életüket védték. És az enyémet is meg akarták, az más tészta, hogy nem hagytam. Én igenis kiállok amellett, amiben hiszek és amiért eddig harcoltam, kerüljön ez bármibe is.
- Nem sok minden változott. A szüleink szobája kiürült, még nem tudom, mihez kezdek vele. Talán valami tanácsteremmé kellene alakítanom. - Jelent meg egy vigyor az arcomon. - És a város sem lett sokkal különb, eltekintve a vámpírok önkényuralmától. Minden ugyanolyan, mint volt. - Sóhajtottam kissé elégedettem. - És senkivel nem találkoztál, mióta itt vagy? Egyenesen ide jöttél?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 30, 2013 9:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Tudtam, hogy mit fogok kiváltani Fayeből, és talán pontosan ez volt a szándékom. Hogy miért? Mert... szerettem látni, ahogy megcsillan a szemében az a fény, ami általában, mikor kifejezi, hogy hálás valakinek... még ha ez nem is olyan nagy hála, csak... nem is tudom ezt hogy megfogalmazni.
- Faye, testvérek vagyunk. Nekem ez a dolgom, és azt hiszem, tudod, hogy midnig veled vagyok... nem vagyok anya és apa, hogy csak úgy itt hagyjanak mindent - ráztam meg a fejemet, miközben megfogtam a kezét, és halványan elmosolyodtam. - Talán rámférne egy körbevezetés... biztosan történtek itt változások.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Nov. 24, 2013 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Bólintottam. Persze, hogy tisztában voltam azzal, milyenek vagyunk. Sokan szemétkedtek már, hogy biztosan nem vagyunk testvérek, mert két testvér ennyire nem különbözhet egymástól sem külsőleg sem belsőleg. A szemünk színén kívül leginkább az hasonlított bennünk, hogy mind a ketten talpraesettek voltunk. Igen, Hannah is, hiába volt visszafogottabb, mint én. Nem véletlenül váltotta ki az átkát, abban a pillanatban hirtelen döntött és magát védte. Újabb közös pont.
- Köszönöm. - Ült ki az arcomra hálás mosoly. Marad? Végre valaki, akit magam mellett tudhatok a családomból.
Készségesen öleltem őt vissza. Azt hiszem, ebben a pillanatban esett le, hogy mennyire hiányzott a húgocskám az elmúlt időben. Jobban, mint bárki más. - A szobádban minden a helyén van. - Böktem ki még mindig ölelve őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 11, 2013 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

hannah & faye
to my dear sister
- Faye... hiszen te is jól tudod, hogy kettőnk közül mindig te voltál a talpraesettebb és a bátrabb. Belőlem ezek valahogy teljesen kimaradtak. Nem értem, pedig testvérek vagyunk, és... - nyeltem egyet. Nem tudom, rajtunk igazából soha nem látszott, hogy azok vagyunk. Más jellem, más külső... egyedül a szemünk színe volt egyforma, de az bebizonyította, hogy ténylegesen testvérek vagyunk. És ugyan melyik kisgyerek nemhúzta soha a testvére agyát azzal, hogy őt csak örökbefogadták, ezzel váltva ki monumentális kétségbeesést a másikból? Hát, igen... vannak érdekes kérdések.
- Igen, maradok. Nem hagylak cserben... ismersz már ennyire, nem? - kérdeztem rekedt hangon, egy apró sóhajtással, miközben nyeltem egyet, és lassan de odasétáltam hozzá, majd megöleltem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 04, 2013 8:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

A húgom arcára különböző érzelmek ültek ki és láttam, hogy nem mindegyik volt éppen kellemes. Főleg, hogy még a vizet is felkapta, megemelte a hangját, én pedig normális esetben elmosolyodtam volna, hogy a virágszál testvéremből ilyen reakciót vált ki akárki is, ám ez az akárki most én voltam.
- Mi értelme van az életemnek, ha nem ott élhetem le, ahol akarom és nem csinálhatom azt, amit szeretnék? - Kérdeztem felvont szemöldökkel, hiába volt igaza. Törődtem én az életemmel, éppen ezért nem szedtem össze a sátorfámat és tűntem el valahová messzire. - Nem kell ennyire aggódnod értem. Túl fogjuk élni, minden egyes vérfarkas túl fogja... ezt megígérhetem. - Mosolyodtam el halványan. Bíztam abban, hogyha nem is fordul a kocka, de valamennyit enyhíthetek a jelenleg fennálló helyzeten. Csak dolgoznom kell rajta.
- Szóval maradsz vagy...? - Nyeltem egyet Hannah-ra emelve a tekintetem. Kíváncsi voltam a válaszára.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Nov. 03, 2013 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

hannah & faye
to my dear sister
Nem is tudom, mit kellett volna reagálnom Faye szavaira... talán igaza van. Nem a szülők álma az, amikké mi válunk telihold idején... egyszerűen őrjítő, hogy nem tehetünk semmit az ellen, ami történik velünk... pedig isten a tanúm rá, hogy ennyire még senki nem volt az ellen, ami velünk történik minden teliholdkor. Olyan szinten félek a fájdalomtól, melyet újra és újra kapok azokon az estéken... az első nagyon fájt. Még mindig érzem a csontjaim repedését, melyek kínoznak, égetnek, és... nem tudom, ki tudom-e heverni majd valaha. Pluszban... a vérfarkasok nem hosszúéletűek ebben a városban. Ezért is jöttem ilyen későn vissza. Nem füllött a fogom ahhoz, ahogy valaki szobadíszt csináljon a bundámból.
- hogyan futamodhatnál meg? Az isten szerelmére, faye, ez a te átkozott életed is, amit féltene kellene legalább egy kicsit! - kelt ki belőlem a szunnyadó állat, majd nagyot nyelve, lehunytam szemeimet, és beszippantottam a levegőt, majd lassan, nagyon lassan fújtam ki. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hgogy bárki felhergeljen... most sem miatta történt. Csak... jön a telihold.
- Kitiltott minket? Hát... meglep, hogy ezek után te még élsz - masszíroztam meg feszülten a nyakamat.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Okt. 29, 2013 10:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Mit vártál azok után, hogy mindkét kislányuk havonta egyszer négy lábon járó kutyussá változik? - Vontam fel a szemöldököm és én magam lepődtem meg a legjobban, hogy a húgom előbb töltött ki egy italt, mint én. Mi a fene? Ennyire változnak az idők? - Már azt is nehezen emésztették meg, hogy én kiváltottam az átkot, de szerintem az tett be nekik igazán, hogy te is megtetted. De te legalább mutattál egy kis bűnbánatot. - Álltam fel a helyemről és úgy döntöttem, nekem is kell valami, ami erősebb a víznél. Túl komoly és erős témákról van itt szó ahhoz, hogy ne kelljen szíverősítőhöz nyúlni. De itt volt az ideje, hogy hosszú kihagyás újra beszélgessek a húgommal. Bármiről. Mindenről.
Visszaültem a kanapéra, belekortyoltam az italba és hátradőltem. - Nem futamodok meg. Hogy tehetném? - Tettem fel a költői kérdést. Nagyon úgy tűnt, hogy nekem kell lennem a vérfarkasok képviselőjének, amit természetesen egyáltalán nem bántam, csak... érdekes időknek nézünk elébe, az egyszer biztos.
- A vámpírok vezetője egy Marcel nevű figura. A hülye név ellenére eléggé kemény a pasas. - Sóhajtottam. - A boszikat teljesen elnyomta, a vérfarkasokat kitiltotta a negyedből. Legalábbis azt hiszi, hogy sikerült neki. - Tettem hozzá ezt már kisebb mosollyal és próbáltam nem belelátni a szavaiba azt az értelmet, hogy ő nem igazán akar ebben részt venni. Persze távol álljon tőlem, hogy veszélyeztessem őt. De... a fajtársaim? Hiszen Hannah is egy közülünk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Okt. 29, 2013 7:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

faye hannah


Nemigen tudtam hová tenni azt, hogy a szüleink így megfutamodtak. Érthető, féltették a saját életüket, féltették Faye életét, és féltették volna az én életemet is, ha úgy adódik, hogy én is itt maradok, de nem tehettem... nem tudtam volna a szemükbe nézni én, mint egy rideg gyilkos, aki... szintúgy nem tudta, hol van a helye. De csak baleset volt... legalábbis így utólag belegondolva. És önvédelem... de hát ez nem egy film!! Nekem nincs szükségem se ügyvédre, se semmire. Nekem alapjában véve van bűntudatom, még ha nem is esik jól, de ez van...
- Értem... a szüleink is változtak ezek szerint... gyávábbak lettek - nyeltem egyet, majd felsóhajtottam, és kíváncsian néztem, hogyan gondolkodik, de eközben nekem már szükségem volt arra, hogy kitöltsek magamnak egy italt, és abba kortyoljak bele, míg vártam, hogy mit fog mondani.
- Szóval nem futamodsz meg. Te nem félsz - jegyeztem meg egy apró nyeléssel, majd felé fordultam egy nagy sóhajtással.
- Ki a vámpírok vezetője? Ki ellen... kell küzdened neked és... a fajtársaidnak? - kérdeztem. Mintha rólam szó sem lenne... pedig a húga vagyok. És mi több, ugyanúgy vérfarkas.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 19, 2013 6:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Elnevettem magam, de nem jókedvemben, inkább csak kínomban. - Azért mentek el, mert nem tetszett nekik a veszély. Vérfarkas vagyok a francia negyedben és ez nem sétagalopp. El akartak vinni magukkal nehogy valami bajom essék, de... nem vagyok hajlandó mindent magam mögött hagyni néhány önelégült vámpír és a követőik miatt. - Forgattam meg a szemem és hangomba már egy kis düh is vegyült. Mégis mi jogon tiltja meg akárki is, hogy a negyedben élhessünk? Ezt senki sem teheti meg, akármilyen hatalmas van.
- Szóval jelenleg ez a helyzet. Nem olyan vészes, mint amilyennek látszik, de csak azért, mert nem ugrálunk háztetőkön azt kiabálva, hogy mik vagyunk. - Sóhajtottam és lerogytam az egyik fotelba, hogy tenyerembe temessen az állam, mintha elgondolkoznék valamin. Igazából nap mint nap ezt csináltam: ki kellett találnom, hogy tehetem legjobbá a farkasaim életét még akkor is, ha rejtőzködniük kell. Nem volt egyszer feladat és néha túl sok töprengéssel is járt, ám... megérte.
- Nem azért gyűjtöttem falkába a farkasokat, hogy félniük kelljen. - Tördeltem az ujjaimat. - És azon dolgozok, hogy a vámpírok megtudják, hol van a helyük. A vezetőjük még nálam is elvetemültebb... de még nem tudja, hogy kivel áll szemben. - Néztem a húgomra. Szükségem lenne arra, hogy mellettem álljon, de nem kérhettem tőle, hogy kockáztassa az életét.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Szer. Okt. 16, 2013 8:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

faye hannah


- Áh - suttogtam, ahogy említést tett arról, mi lett a szüleinkkel. - De mégis miért? Mi okuk volt nekik elköltözni innen? - kérdeztem felvont szemöldökkel, és a kezeimet odafontam a mellkasomra, közben egy nagy sóhajtással. Nem is sejtettem, hogy a szhüleim valaha ki akarnak majd költözni a családi házból, de hát mindannyiunkat érhetnek meglepetések, és ez most... az volt nekem.
De a hideg zuhany csak ekkor következett. A szemöldököm még inkább felszaladt, és úgy pislogtam, mintha... mintha... legalább rámöntöttek volna egy liter hidegvizet.
- Akkor most hagy emésszek... azért jöttem vissza, hogy rettegésben éljek, mert a vámpírok nem tudják, hol van a helyük? - kérdeztem felháborodva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 12, 2013 11:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Nekem fel sem tűnt. - Vontam meg a vállam, amikor a hevessége miatt szabadkozott. Vérfarkas lett. Mégis milyen legyen, fűben lapító kisnyuszi? Nem... sajnos vagy éppen nem sajnos az átok kiváltásával szinte törvényszerűen együtt jár a vérmérséklet felhevülése. A természet biztosan úgy gondolta, hogy aki képes ölni, az legyen forrófejű. Milyen igazság van ebben!
- Ha a szüleinkre gondolsz, őket ne keresd itt. - Pillantottam én is az emelet felé. - Elköltöztek. A városból nem, de a negyedből igen. Vinni akartak magukkal, csak én nem akartam menni. - Mondtam komolyan. Úgy voltam vele, hogy nem fogom hátrahagyni az életemet néhány ostobaság miatt. Ám ezekről jobbnak láttam beszélni Hannah-val, ha már visszajött.
Megköszörültem a torkomat és igyekeztem elővenni a komolyabb, nem annyira szabadlelkű énemet ahhoz, hogy elmondhassam a húgomnak, amit szerettem volna. - Tudnod kell néhány dologról, ha már visszajöttél. - Vándorolt vissza a tekintetem Hannah-ra. - A vérfarkasok nem szeretett személyek a negyedben. Van egy vámpír, aki főmuftinak kiáltotta ki magát és kitiltotta a vérfarkasokat. Ezért kicsit... óvatosnak kell lennünk. - Nekem volt a legnehezebb ezt kimondani, elvégre utáltam, ha korlátoztak, legyen szó akármiről. - Bujkálnunk kellene, de én nem hagyom, hogy a farkasaim ezt tegyék. Ezért csak meghúzzuk magunkat a kritikus időszakokban. Teliholdkor. - Fejtettem ki, ha nem lett volna világos számára, ám szinte kapart a torkom, hogy ezeket a szavakat ki kellett ejtenem a számon.
Összeszorítottam az ajkaimat és mély levegőt vettem. - Ennek tudatában kell eldöntened, hogy ebben a házban maradsz-e vagy követed a szüleink példáját és elköltözöl. - Tekintetem arról árulkodhatott, hogy igenis szerettem volna, ha Hannah itt marad mellettem. Hiányzott a testvérem és nem akartam még egyszer elveszíteni. De ha menni akar, akkor én nem tarthattam itt... főleg hogy lehet, néhány alkalommal az élete is veszélybe kerülhet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Okt. 11, 2013 10:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

faye hannah


Nyilván nevetséges voltam. Soha nem akartam nagy szűzlánynak tűnni, de igazából valójában az voltam. Ritkán volt barátom, és mikor először igazán akartam, az lett a vége, hogy megöltem, és kiváltottam az átkomat ezáltal. Nem is akarom tudni, mi történt volna, ha nem tudok védekezni...
- Bocsáss meg. Kicsit... heves vagyok mostanában - suttogtam nagyot nyelve, majd beleittam a pohárba, amit átnyújtott nekem. - És itthon... mi történt, míg távol voltam? - bámultam az emelet felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 07, 2013 4:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Az egyik asztalhoz sétáltam, de előtte még a kezembe fogtam két poharat, hogy azokba töltsek vizet. Megkínáltam volna Hannah-t valami erősebbel is, ám valami azt súgta, hogy kissé szúrós tekinteteket vetett volna felém, ha fényes nappal látja, hogy alkoholt öntök le a torkomon. Majd este, mert az hétszentség, hogy minimum az éjszaka egyik felét nem fogjuk a házba bezárva tölteni. Elrángatom a húgomat valahová.
- Bocsi, nem tudtam, hogy ilyen kényesen érint a téma. - Emeltem magam elé az egyik kezem, miután átnyújtottam neki a poharat. - Csak gondoltam rákérdezek. A jó nővérek érdeklődni szoktak. - Kacsintottam rá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 05, 2013 11:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

faye hannah


- Óh... - suttogtam ennyit, mikor közölte hogy lediplomázott, és hirtelen olyan nagy bűntudat kezdett mardosni, hogy azt sem tudtam, éreztem-e valaha ekkorát. Mert most szembesültem vele, hogy mennyi mindenről lemaradtam. Nem néztem ki Faye-ből, hogy befejezi az egyetemet, mert... ő olyan... szóval soha nem volt a munka híve. Megdolgozott a napi betevőért, de különösebben nem volt oda érte.
- A pasikról ne beszéljünk... - húztam el a számat, majd mikor meghallottam utolsó szavait, kitágultak a szemeim. - Na de Faye! - bukott ki belőlem hitetlenkedve, és kis híján kiestek a szemeim a helyükről.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 05, 2013 2:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Egy pillanatra én is elgondolkodtam. Hannah teljesen máshogy fogja fel a dolgokat, mint én tenném... sokkal lelkisebb, érzékenyebb és sebezhetőbb. Ezért is féltettem anno és most is a vérfarkasléttől. Ez nem az ő világa volt és a fene se gondolta volna, hogy egyszer kiváltja az átkát. Ki nézte volna ki belőle, hogy képes ölni? Senki. Aki felnyújtott kézzel jelentkezik, hogy ő bizony tudta előre, az bolond. Méghozzá címeres.
- Kérlek! Közlöm, hogy én is lediplomáztam. - Mondtam büszkén és direkt nem reagálva arról a szemétről szóló szavaira, hiszen óvni akartam a húgomat még a történtek gondolatától is. Mire nem jók a nővérek? - És a pasiknak nem kell tudnia, hogy mi vagy. Egyedül teliholdkor nem kell keresni a társaságukat, mert akkor... hát valljuk be, hogy kicsit necces lenne a dolog. - Húztam el a számat, ettől függetlenül egy apró félmosoly ugyanúgy pihent az ajkaimon. Jelenleg nem akaródzott komolyra fordítanom a dolgot. - De ugye már nem vagy szűz? - Kérdeztem kissé szemétkedve, de ez csak amolyan testvéri ugratás volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :

Hobbi & foglalkozás :
learning ♢
Humor :
sweet ♢



A poszt írója Hannah Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 28, 2013 9:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

faye hannah


Odaléptem az egyik könyvespolc mellé, és végighúztam rajta ujjamat, így gondolkodva tovább. - Tudom, mit tett volna velem. Hidd el, az évek során, míg nem voltam melletted, nem egyszer gondolkodtam el, mi lett volna a sorsom, ha nem jön el a bátor pillanat, és... nem merem őt megölni. Fáj még ma is, hogy életemben először, mikor együtt akartam lenni egy fiúval, így sült el. Beszélgetni akartam, megismerni őt... és ő rögtön mást akart, akár erőszakkal. Ezt sosem engedtem volna senkinek.
- Bocsáss meg, nővérkém, de... egyikünknek muszáj elvégeznie az egyetemet - kacsintottam rá, ahogy láttam nemtetszését. Hát... nekem mindig is álmaim voltak. És... ha őszinte akarok lenni, igencsak közel állok a megvalósításához.
- Nem volt időm férfiakat keresgetni... már ha érted... - suttogtam. - Ők nem félnek attól, hogy mi mik vagyunk? Nem ijednek meg, hogy a nő, akivel kezdenek, egy vérfarkas? - kérdeztem suttogva. Na jó... erre azt fogja mondani, hogy egy éjszakán nem múlik semmi. De én nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 21, 2013 4:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

- Lépj túl rajta, húgi. Minél többet gondolkodsz a dolgon, annál rosszabb lesz. Ne emészd magad miatta. - Mintha nem is egy gyilkosságról beszélnék. Ám még mindig tartottam magam ahhoz, hogy jobb, mintha véletlenül elütött volna kocsival egy öreg nénikét vagy egy gyereket. Az a srác megérdemelte, hogy Hannah megszabadítsa az életétől. - Nem fog feltámadni és ha nem tetted volna azt, amit, akkor ki tudja, hogy ő mit csinált volna veled. - Néztem rá komolyan. Ez meg a másik, a fene se tudja, mi történt volna, ha Hannah nem áll a sarkára. Valószínűleg ő került volna ki vesztesen a helyzetből. Erre nem akartam gondolni.
Majd elvigyorodtam. - Tanulni? Ne csináld már. - Dőltem hátra fújtatva a kanapén. Néha tényleg irigyeltem a húgomat, hogy ő még tud ilyen dolgokra gondolni. Oké, nekem is a kezemben volt a diplomám, de Hannah más... ő fogadjunk, hogy élvezi az iskolapadot. - Azt ne mondd, hogy egy pasit sem csíptél fel. - Pillantottam rá összevont szemöldökkel és pimaszul. - A nővéredet nem ejted át. - Kacsintottam rá a mutatóujjamat ingatva.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére Go down
 

A nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Nappali
» Nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Charpentier birtok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Dec. 15, 2018 5:27 pm
Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3